Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

Nem tudom, hogy mi ütött belém, de ma nem ízlett a manók főztje. Persze, nyilvánvaló, hiszen nincsenek megnevelve, hogy mindig kifogástalan minőséget biztosítsanak a diákoknak, ami igen szomorú. Állítólag itt felszabadított manók vannak, akik még így is hajlandóak dolgozni. Mindig is tudtam, hogy szánalmasok ezek a varázslények, de ezzel csak rátettek egy lapáttal. Ahelyett, hogy szabadon járnának, kelnének, manócsemegére vadásznának, vagy mit tudom én, továbbra is rabszolgasorsban maradnak. Ez persze rendben is van, hiszen haszontalan állatok, csak arra jók, amire használjuk őket.
Na, ezért a mai nap meglepem magam valami finommal a gyorsétteremben, mert azt még nem próbáltam ki, és a varázslók sokkal jobban főznek, mint ezek a véglények. Az, hogy nem szabad lemenni a faluba hét közben, sosem akadályozott engem, és egyébként is besötétedett már, nehezebben lehet kérdőre vonni. Gondolom Izabella sem fog erre járni éppen ma, csak, hogy újabb fantasztikus büntetőmunkát adhasson. Amennyire lerongyolódott volt a múltkor, jó, ha nem a gyenguszon fekszik végelgyengülésben.
A ruhám most is tökéletes, habár csak egy varázslatosan szép fekete ing – nyilván nem köznapi, hanem Richards&Richards  -, a hozzá passzoló nadrággal és fényes fekete Gabucci Roset cipővel. Kábé fele ára a fizetővendégek ruházatának a gyorsétteremben, de lehet, hogy alulbecsülöm ezeket. Nem szoktam ugyanis ilyen minőséget számba venni, jó, ha észreveszem egyáltalán.
- Jó estét, rendelnék egy búbos húst, rozettás konflektummal, és egy üveg Ragastellit, ha van 1400-as évekbeli, az pont jó lesz – nyilván nem lesz, örülök, ha a kétezres évek elejéről akad nekik, de sosem lehet tudni. Leteszek neki 5 galleont előlegnek, hogy lássa, nem viccelek, aztán szabad asztalt keresek.
- Természetesen uram, máris készítjük. Addig foglaljon helyet – parolázik a vendéglátós. Szokatlanul nagy ma a forgalom itt, de találok egy üres helyet, mármint félig üreset, hiszen egy barna bőrű lány ül már annál a kétszemélyes asztalnál. nem hinném, hogy vár valakire, nincs annyira kiöltözve, vagy csak én nem látom úgy, meg kell a hely. Odasétálok hozzá, megérdeklődöm, hogy szabad-e a hely.
- Helló, Zétény vagyok. Ugye leülhetek ide? – a kérdésemmel egyhuzamban le is teszem az ülepem a székre és magam alá húzom. Annyit nem foglalkozom most a csajjal, egészen szép egyébként, de előveszem az előkémet és szépen a nyakhoz terítem. Ez sem egy olcsó darab, hiszen meg van bűvölve, alkalmazkodik a viselőjéhez és elegánsan kifeszül rá, nem rontva az összhatást.
Aztán felnézek a leányzóra, hát tényleg nem rossz darab, ami azt illeti. De akkor miért van egyedül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=461800#post461800][b]Farkas Zétény - 2015.02.05. 15:07[/b][/url]

Nem tudom, hogy mi ütött belém, de ma nem ízlett a manók főztje. Persze, nyilvánvaló, hiszen nincsenek megnevelve, hogy mindig kifogástalan minőséget biztosítsanak a diákoknak, ami igen szomorú. Állítólag itt felszabadított manók vannak, akik még így is hajlandóak dolgozni. Mindig is tudtam, hogy szánalmasok ezek a varázslények, de ezzel csak rátettek egy lapáttal. Ahelyett, hogy szabadon járnának, kelnének, manócsemegére vadásznának, vagy mit tudom én, továbbra is rabszolgasorsban maradnak. Ez persze rendben is van, hiszen haszontalan állatok, csak arra jók, amire használjuk őket.
Na, ezért a mai nap meglepem magam valami finommal a gyorsétteremben, mert azt még nem próbáltam ki, és a varázslók sokkal jobban főznek, mint ezek a véglények. Az, hogy nem szabad lemenni a faluba hét közben, sosem akadályozott engem, és egyébként is besötétedett már, nehezebben lehet kérdőre vonni. Gondolom Izabella sem fog erre járni éppen ma, csak, hogy újabb fantasztikus büntetőmunkát adhasson. Amennyire lerongyolódott volt a múltkor, jó, ha nem a gyenguszon fekszik végelgyengülésben.
A ruhám most is tökéletes, habár csak egy varázslatosan szép fekete ing – nyilván nem köznapi, hanem Richards&Richards  -, a hozzá passzoló nadrággal és fényes fekete Gabucci Roset cipővel. Kábé fele ára a fizetővendégek ruházatának a gyorsétteremben, de lehet, hogy alulbecsülöm ezeket. Nem szoktam ugyanis ilyen minőséget számba venni, jó, ha észreveszem egyáltalán.
- Jó estét, rendelnék egy búbos húst, rozettás konflektummal, és egy üveg Ragastellit, ha van 1400-as évekbeli, az pont jó lesz – nyilván nem lesz, örülök, ha a kétezres évek elejéről akad nekik, de sosem lehet tudni. Leteszek neki 5 galleont előlegnek, hogy lássa, nem viccelek, aztán szabad asztalt keresek.
- Természetesen uram, máris készítjük. Addig foglaljon helyet – parolázik a vendéglátós. Szokatlanul nagy ma a forgalom itt, de találok egy üres helyet, mármint félig üreset, hiszen egy barna bőrű lány ül már annál a kétszemélyes asztalnál. nem hinném, hogy vár valakire, nincs annyira kiöltözve, vagy csak én nem látom úgy, meg kell a hely. Odasétálok hozzá, megérdeklődöm, hogy szabad-e a hely.
- Helló, Zétény vagyok. Ugye leülhetek ide? – a kérdésemmel egyhuzamban le is teszem az ülepem a székre és magam alá húzom. Annyit nem foglalkozom most a csajjal, egészen szép egyébként, de előveszem az előkémet és szépen a nyakhoz terítem. Ez sem egy olcsó darab, hiszen meg van bűvölve, alkalmazkodik a viselőjéhez és elegánsan kifeszül rá, nem rontva az összhatást.
Aztán felnézek a leányzóra, hát tényleg nem rossz darab, ami azt illeti. De akkor miért van egyedül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=461834#post461834][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.02.05. 17:51[/b][/url]

Unatkoztam. És ha egy magamfajta lány unatkozik, általában két dolgot tesz...a felesleges idejét elüti szépítkezéssel, vagy keres magának társaságot, lehetőleg egy hasonló kaliberű férfiét. Mivel nekem viszont egyikhez sincs kedvem, így a harmadik legjobb dolog után nyúlok, ami az evés. Kissé talán klisés és sekélyes, de már a létező összes könyvemet elolvastam, újhoz nem szeretnék nyúlni mert akkor ráfüggök.
A lényeg, hogy fogtam magamat és elindultam a faluba, egyedül. Nem szorultam társaságra, eszemben sem volt felszínes csevegést folytatni senkivel. Elegem volt abból, hogy magasröptűnek tettetett szónoklatokat hallgatok, aminek semmi jelentősége nincs. Zsebre tett kézzel, ráérősen lépkedek. Gyorskajára vágyom, olyasmire, amit itt a faluban nem kaphatok meg, de valami hasonlót igen. Gondolkodás nélkül kanyarodok a gyorsétterem felé. Nem nézek fel, nem akarom látni, hogy bámulnak, unottan rugdosom a köveket, igyekszem az kusza gondolataimat is helyrerakni. Ez viszont már nehezebben megy...
Mikor bemegyek az étterembe, gyorsan végigjáratom még az ajtóban a tekintetemet a helyiségen csak akkor lépek beljebb, mikor meglátok egy alkalmas helyet. Amint leülök, rögtön érkezik is a pincér, eljött hát az én időm. Összedörzsölöm a kezemet, rendelek egy nagy kólát, hatalmas adag sült krumplit és a lehető legnagyobb hamburgert. Nem vagyok szívbajos, bár nem úgy nézek ki, mint aki ilyesmiket enne, sőt, az utóbbi időben még fogytam is. Amint a pincér visszavonul, leveszem a kabátomat, a székre terítem és féloldalasan helyezkedve el a széken átvetem egyik lábamat a másikon és és a körmömmel ütemesen dobolok az asztalon, egészen addig el is vagyok, amíg társaságot nem kapok...
Lassan nézek fel a srácra, a szemeben közöny és fintorgásból sincs hiány. Végigvezetem rajta a tekintetemet, majd mielőtt elküldhetném a búsba, leül. Látszólag nem foglalkozik velem, így én sem teszek másként.
- Már leültél nem?
Vonom fel kérdőn a szememet. Csak azért nem állok fel és hagyom itt, mert a hamburger ott lebeg a szemem előtt, mindenesetre azért végignézek az asztalokon, a lehető legfeltűnőbben, hátha találok még szabad helyet, de csalódnom kell. Így jobb ötlet híján az ismeretlenre fordítom a tekintetemet, fél kézzel könyökölök, az másik kezemmel szórakozottan simogatom az asztal lapját. Beszélgetést viszont nem fogok kezdeményezni, az már biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=461865#post461865][b]Farkas Zétény - 2015.02.05. 19:22[/b][/url]

Szerencsém volt, hogy evés közben még az esztétikai élmény is megfelelő lesz számomra. Én választottam, így ez nem is annyira meglepő, csak az, hogy a csaj nem is szólal meg, be sem mutatkozik. Elég nagy pimaszság, vagy tudatlanság, betudom annak, hogy ő sem ismer engem, hiszen, akkor akár még egy kézcsókra is rávehetném.
Be nem mutatkozik, csak visszakérdez, méghozzá elég agresszíven. Nem vagyok hozzászokva az ilyen hangnemhez, de tényleg jó kedvem van ma, nem bántom. Még.
- Nagyon úgy tűnik, jó megfigyelő vagy – apró mosoly, és egy fujtatás az orromból, amivel megörvendeztetem kis életét. Szóval nem vár senkire, mert akkor vagy elmenne, vagy pedig elküldene, legalábbis megpróbálná. Végül mégiscsak elmenne az asztalomtól, mert nem bírná el ezt a rangbéli különbséget. Legalábbis én nem ismerek ős-aranyvérű színes bőrű máguscsaládot, szóval nagy meglepetés nem érhet.
Pár perc múlva megérkezik az ő rendelése – felettébb bosszantóan nem az enyém jött meg korábban -, meg kell hagynom nem éppen egy csipegető madár adag. Olyan jóféle, ami nem indokolná ezt az alakot, de biztosan szerencsés alkat és nem hízékony.
- Biztos elég lesz, öcsém – csúszik ki a számon, miközben figyelem az ételeket, ami elé toltak. Szerencsére pár pillanat múlva egy nagyon illedelmes személy érkezik, és figyelemreméltó kedvességgel szolgálja fej az én ételemet. Na, ez az, ami elvárható egy jól fizető vendégnél, ez az, amit megszoktam.
- Hát akkor jó étvágyat barnácska – kacsintok a szemeibe, majd magam elé veszem az ételeimet. A villa sajnos nem valami nemes, egy egyszerű, de ezeket már megszoktam. Pedig erre is lehetne figyelni, egy elegáns, nemesfém étkészletből jobban esik az étel, és nincsen fémes íze a villának például. Beveszek egy pár falatot a számba és örülök, hogy ide jöttem, mert nagyon jól sikerült az első adag.
- Prefektus vagy? – érdeklődöm, amikor éppen nincs már semmi a számban, jobb ezt tudni. Ha meg lóg, akkor legalább nem kell a végén kimagyarázni az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=461878#post461878][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.02.05. 19:59[/b][/url]

Tuskó. Már az első pillanatban is látszott rajta, ezt a fajtát pedig nagyon nem szeretem,főleg azért, mert nem kezelik a társaságukat egyenrangúként, legyen az nő vagy férfi. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy nem szimpatikus. Pedig nem szoktam ennyire elhamarkodott döntéseket hozni, szeretem megismerni a másikat mielőtt döntök arról, hogy kívánom-e még látni vagy sem. Próbálok az előttem ülőhöz is így állni, de nehéz.
- Nem ez az egyetlen kvalitásom.
Válaszolok fintorogva miközben hátradőlök és összefűzöm magam előtt a karjaimat. Nem vagyok durcás, sem pedig sértődött, nem akarom, hogy ilyen hamar elérje azt, amire valószínűleg pályázik. Nem fog kihozni a sodromból, pedig már az első mozdulata után felképeltem volna. Csak akkor mozdulok meg ismét, amikor kihozzák az hamburgeremet. Akkor egy perc erejéig, csillogó szemű kis hercegnővé változok. Vigyorogva összedörzsölöm a kezeimet még tapsolok is egyet, de mikor a pincér elmegy, ismét visszatérek a rendes, közönyös valómba. A reakcióját is csak egy sötét pillantással jutalmazom, többet amúgy sem érdemel, majd a villám után nyúlok és felnyársalok rá egy sült krumplit. Ám mielőtt még bekaphatnám, tudatosul bennem az, minek nevezett. Abban a pillanatban összepréselem a számat és leejtem a villát, majd a lehető legrondábban nézek rá.
- Komolyan? Ennyire futja? Kreatív vagy.
Legszívesebb leosztanám, hogy mekkora diszkriminatív bunkó, de helyette csak ismét a kezembe veszem a villát és enni kezdek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=461882#post461882][b]Farkas Zétény - 2015.02.05. 20:17[/b][/url]

- Azt látom – nézek a nyaka alá félreérthetetlenül, némi iróniával a hangomban. Nem tudom, hogy ki ez a csaj, de jó parti lehet, ha aranyvérű. Ha nem, akkor meg minek bármit is megtudni róla.
Persze lehet, hogy normális, meg ilyesmi, de ennyiből ki tudná megállapítani. Evőkéje az van rendesen viszont, már tolja is be a krumplit a csábos kis arcocskájába. Jó étvágyat kívánok, amire újra csak felháborodik. Nem lesz ez így jó, nem ismersz még tejszelet.
- Miért? Piroskának hívjalak? Az már foglalt – rázom meg a fejem, nem értem, hogy mi baja a barnácskával, szerintem eléggé kifejező. Lyrát hívom magamban Piroskának, hiszen ha én vagyok a Farkas… de lehet, hogy ő találta ki, ki emlékszik erre már? Lényegtelen, csak, hogy megjött a rendelés és végre megtömhetem a hasam. A bor természetesen késve érkezik, szerintem elmentek venni, de üvegben hozzák és töltenek belőle. Megkóstolom, jó lesz, így intek, hogy teletöltheti. Szép lassan, figyelve tölti tele poharamat, nagyon helyes. Nem köszönöm meg, elég nagy kegy, hogy itt eszem és ők hoztak nekem, amit kértem. Igazán lehetnék kedvesebb is, de ezt a képességem most nem hoztam magammal.
- Esetleg kérsz? – ajánlom fel nagylelkűen, de tényleg. Nem túl olcsó bor, még akkor sem, ha nem az 1400-as kiadás, 5-6 galleonnál nem olcsóbb, szerintem még ez sem. Úgy látom, hogy már elhagyta a gyermekkora határát, ezért is kérdezem meg.
- Szóval prefektus vagy? – kérdezem meg újra, mert érdekel. Nem kéne játszania a némát, hiszen Pazar társaságban lehet velem. Lyra is biztosan rájött már, hogy mennyire jó velem egy légtérben lenni. Egy két beosztottam pedig már egyenesen istenít, ahogy kell. Ez az elvárható minimum, hogy a cipőmet itt koptatom ebben a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=461900#post461900][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.02.05. 21:12[/b][/url]

Most minek tagadjam? Nem fogok hadakozni, tisztában vagyok magammal, a képességeimmel, szoktam tükörbe is nézni. Még a vak is látja, mi a helyzet. Mégsem felelek neki az "elismerő" szavakért, úgy teszek, mint aki már nagyon unja, hogy folyton dicsérik, mint aki állandóan ezt hallja mindenhonnan. A ferdítés nem áll messze a valóságtól, viszont megunni soha nem tudnám.
- Pláne ne keresztelj el szín alapján.
És ne hasonlíts máshoz, nem vagyok olyan, mint a többi Fogom meg a hamburgert, ügyesen, két kézzel, majd nagyot harapok belőle. Ráérősen eszek, tudom, hogy úgyis lesz erre valami csípős, vagy épp lekezelő válasza, így nem hamarkodom ez a dolgot. Két újabb harapás és három korty kóla után reagálok ismét.
- Köszönöm, de inkább kihagynám.
Nem mintha nem szeretném a bort, minden valamit magára adó ember szereti a bort, sőt, ami azt illeti a pálma bor a kedvencem, de az alkohol a legrosszabbat hozza ki belőlem, pláne egy ilyen társaságban. Bekapok néhány krumplit, elgondolkodva eszegetek tovább, még nézelődni is elkezdek. Nem egy beszédes típus, és az egyetlen értékelhető tulajdonsága. Ha még jártatná is a száját, csomagoltatnám az ételt és lelépnék, azonnal.
- Úgy nézek ki, mint egy prefektus?
Pont én? Nem tudom, hogy sértésnek, vagy dicséretnek vegyem. Az ő szájából majdnem minden sértésnek hangzik. Újabb harapás hamburger után úgy döntök, teszek egy próbát.
- És te? Prefektus vagy kedves Zétény?
A 'kedves' szót a legokosabban, kissé nyomatékosítva használom, minden csak ésszel, szépen, adagolva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=462099#post462099][b]Farkas Zétény - 2015.02.06. 21:17[/b][/url]

- A hajad is barna – teszem még hozzá, csak a miheztartás végett. Bár megtehetném, hogy a bőrszín alapján ítéljek, de nem ereszkedem le olyan alacsonyra. A vér sokkal fontosabb, ráadásul, ha akarná, akár ki is fehéríthetné magát, manapság mindent lehet. De jól néz így is ki, minek tenné? Nem értem én ezeket a lányokat.
Megérkeznek az ételek, mindketten hozzálátunk, nemsokára nekem külön meghozzák a borom is, ami igazán ízletes, és még meg is kínálom a barna lányt vele. Természetesen – tényleg nem vártam mást – visszautasítja, nyilván mert nem ismeri, nyilván mert rangomon aluli. Ezek így egymásból szoktak következni sajnos, de ha nem, hát nem, én nem fogom erőltetni, nekem viszont jól fog esni. Valóban finom, mint az gondoltam nem a legjobb minőség, de még így is sok mindent túlszárnyal. Tehát csak biccentek, ha már nem kér, majd újra nekilátok az ételeknek. Szépen fogy előlem a halom, de nem mondhatnám, hogy leveszem a szemeimet a másikról. Jobban esik az étel, ha közben egy jó csaj is van, akit nézhetek.
Hogy ne legyen túl csendes a beszélgetés kétszer is megkérdezem tőle, hogy prefektus-e, mire válaszol. Biztosan szelektív a hallása…
- Miért?  A prefektusoknak a jelvényeiken kívül van valami ismertetőjelük? Izabellán sem látszik, hogy az – vonom meg vállam, az a lány mindennek kinéz, csak prefektusnak sem. Mivel szerintem nincs rájuk írva, így tényleg csak egy jelvény a különbség, meg némi ego, amivel megpróbálnak visszaélni. A rellonosok még betyárabbak is, nekik hamarabb eljár a büntetőkezük, mint a többinek, még szerencse, hogy ez magával vonja azt is, hogy a sajátjaikat nem büntetik, csak ha muszáj. Ezzel kompenzálják a többi házra kirótt restanciákat.
- Nem vagyok egyik sem. Sem prefektus, sem kedves, izéke – pillantok rá a kis barna Anonimusra. Neki persze még nem sikerült bemutatkoznia, de hát mit vártam, ez a Bagolykő, ahová mindenkit beengednek. De tényleg, mintha turistalátványosság lenne a kastély, annyi fajta népség látogatja az órákat. Lassan már nincs magyar, nem tudom mitől olyan r****t népszerű ez a romhalmaz.
Megtörlöm az ajkaimat, majd iszom pár korty a borból. Forgatom az ujjaim között a poharat, nagyon szép, ahogy megtörik a fény a vérszín nedűn.
- Melyik országból jöttél? – kérdezem, bár eddig is magyarul társalogtunk, szóval az egyik szülője biztosan magyar, gondolom. Nem hiszem, hogy gyorstalpalón vett volna részt, mert a mi gyönyörű nyelvünk szerencsére nehezen elsajátítható, nemes, mint az óbor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=462290#post462290][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.02.07. 16:30[/b][/url]

- Tényleg? Remek megfigyelő az.
Fintorodom el, miközben befejeztem a hamburgert és már csak a krumpliból falatozom. Nem mondhatnám, hogy jól laktam, ráadásul ez az ingyen cirkusz, amit az előttem ülő srác volt szíves előadni, annyira borzalmas, hogy komolyan azon gondolkodom, hogy kipakolom a kedvenc kajámat. Gyomorforgató, a stílusa, a lénye, mindene. A negatív aura egészen körbelengi, ezt pedig nem tudom figyelmen kívül hagyni. Hátra is dőlök inkább, hogy még messzebb legyek tőle.
- Te biztosan jobban tudod, hogy néz ki egy prefektus.
Biztos, hogy régóta itt koptatja az a hatalmas képét. A női név említését pedig még csak észre sem veszem, az agyam kiszűri a lényegtelen információkat. Teljes mértékig hidegen hagynak a prefektusok. Nem vagyok flegma, sem pedig ellenséges, nem adom meg neki ez az örömöt. Színtelen hangon válaszolgatok, látszik rajtam, hogy egy kissé unom magamat. Megfogom a poharamat és a kólámba kortyolok, miközben rápillantok.
- Nyilván az irónia nem a legjobb barátod.
Mosolyodom el kedvesen és oldalra billentem a fejemet. Hát igen, hiába a fellengzős stílus, ugyanolyan egyszerű és közönséges mint a többi kastélybéli nagyképű paraszt. A helyzet csak annyit, hogy nálam egyáltalán nem azt a hatást váltja ki, amit kiakar.
- Dél-Afrikából.
Felelek úgy, mintha a válasz magától értetődő lenne. Ha már annyira dobálózott a barnával és ilyen ügyes, okos kisfiúnak hiszi magát, akkor hogy-hogy ezt nem találta ki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=463011#post463011][b]Farkas Zétény - 2015.02.09. 20:57[/b][/url]

Jól fogyott az étel, bár a társalgásunk nem volt valami felemelő. Valahogy nem tudott felkapaszkodni hozzám, csak tömte magába a hamburgert, igaz, jól állt neki. Bírom, hogy néhány csaj nem fogja vissza magát és úgy eszik, ahogy jól esik neki. Nos, a barna bőrű leányzó is ilyen, és mint mondtam, nem néz ki rosszul tőle.
„Remek megfigyelő az.”
A magyar még nem az igazi, vagy sosem volt neki, esetleg ironizálni próbál? Nos, ha igen, nem nagyon jött be neki, mert nem veszem fel az ilyet. Sok mindent mondtak már rám, szóval ahhoz, hogy megremegjen a szemöldököm, többet kell tennie. Már csak egy kis rozettásom maradt, a hús sajnos elfogyott, pedig megfelelő volt. Így marad a bor, és a maradékok lassú elfogyasztása.
- Általában van rajtuk jelvény, ennyi. Nem ismerek csak egy prefektust, az is levitás – vonom meg a vállamat. Nem nagyon érdekel, hogy itt ki akar kiskirály, vagy kiskirálynő lenni, mindenféle rangokkal. Az igaziak úgysem itt kezdődnek, maximum vissza lehet velük élni. Húha…
- Nyilván neked meg a bemutatkozás nem az. Pedig biztos tanítják ott is, ahonnan jöttél – simán leutánozom a mozdulatát, csak, hogy értse, nincs igaza. Bár tény, hogy az irónia nem barátom, hiszen nincsenek barátaim. A barátság gyengeség, ezt már nagyon régen megmondták. Végül kiderül, hogy honnan érkezett. Tényleg nem értem, hogy miért jön ide ennyi külföldi, hiszen ez egy kis ország. Ha meg annyira jó itt a tanítás, milyen lehet a többi iskola?
- Hmm – csak ennyit adok válaszul a Dél-Afrikára. Barna bőrű sok mindenki lehet, de tény, hogy nem számítottam erre, talán Amerika ami szóba jöhetett volna, ha csak úgy találgatni kell. Mindegy is végül, én mára végeztem. Még egy fél pohár bort megiszom, majd kiveszek egy pár galleont, és megtörlöm az arcom, biztos maradt rajta némi maradék. Miután megfelelő helyzetbe helyezem a villát és kést, felállok.
- Egy élmény volt – köszönök el a barnától, majd jókedvűen elindulok a pult felé.
- A többi a maguké – biccentek az asztal felé, majd felveszem a kabátom és a kiszolgálók köszönetei közben elhagyom az étkezdét.