Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.
A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.
Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte. Jelenlegi tulajdonos és étteremvezető: Jankovits Dávid
Alkalmazottak: Markovits Balázs - Pultos Sadie Sallow - Seprűs futár
Nyitva tartás: H-P: 11:00 – 21:00 SZ-V: 10:00 – 22:00
|
|
|
Rufus Saron INAKTÍV
offline RPG hsz: 88 Összes hsz: 716
|
Írta: 2013. augusztus 21. 21:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=165751#post165751][b]Rufus Saron - 2013.08.21. 21:21[/b][/url] KatnissElőzmények: Nagy nehezen odaérek a lányhoz, vagyis pontosabban a padhoz ahol ül. Mások már alig várták, hogy felálljak máris leültek a padra, amelyiken eddig én foglaltam helyet, na mindegy. Tehát odaérkezek a lányhoz, aki vagy várt engem, vagy csak unatkozik és örül, hogy akad társasága, de mindenesetre nem küld el és nem keres kifogásokat, hogy elkerüljön engem. Mondjuk eddig lány még nem köszönt így nekem, mint ő, de ebből is látszik, hogy ő nem csak egy tipikus lány, hanem van saját stílusa. -Köszönöm.mosolygok a lányra, aki egy kicsit arrébb is húzódott, hogy elférjek, bár nem vagyok olyan kövér, hogy ha leülnék, akkor ne férne el mellettem, tehát kár volt arrébb húzódnia, de azért aranyos. -Neked is érdekes neved van, nemrég ékeztél, vagy csak én vagyok olyan bamba, hogy eddig nem vettelek észre a suliban, bár már lehet, hogy találkoztunk, csak amilyen hülye vagyok a földet néztem.-mosolygok a lányra, és közben azon töprengek, hogy találkoztunk-e már a suliban, bár akkor biztos, hogy megjegyeztem volna őt, úgyhogy nem hiszem, mondjuk ez nem csoda, hisz ha a lány régebb óta van itt, én akkor számára friss hús vagyok, hisz én csak pár hete vagyok a suli falai között. -Biztos? Szívesen odaadom a pulóveremet.-majd lecipzározom a pulcsimat, hogy ha kell akkor odatudjam neki adni, és ne kelljen szórakoznom a cipzárral, mert szegény akkor még megfagy itt a végén nekem, és az éttermi ajánlásomra igent mond, aminek én nagyon örülök, ott legalább reményeim szerint melegebb van, és jobban is tudunk beszélgetni. Tehát akkor felállunk a padról, és ő megkér, hogy vezessem az étterembe. -örömmel, bár a fehér lovamat útközben elhagytam, remélem nem baj, de ha szeretnéd elviszlek a hátamon.-mosolygok rá, és egy kicsi elpirulok, amikor a lovagjának hív.
Az étteremben: Ha a lány úgy dönt, hogy él a lehetőséggel és a hátamat választja, mint utazási eszközt akkor felveszem őt a hátamra és elindulok vele az étterembe, de ha biztonságosabbnak tartja, hogy a saját lábán jön az étterembe, akkor sétálunk egyet. Mikor belépünk az étterembe, akkor már elég kevés emberke ül, így remélhetőleg gyorsabb lesz a kiszolgálás, előre engedem Katnisst, hogy válasszon egy számára szimpatikus asztalt, ahova leülhetünk és, ha ez megtört akkor értelemszerűen leülünk és már jön is a pincérnő. -Mit hozhatok nektek?-teszi fel a kérdést, és közben kezünkbe nyomja az étlapot. Engedem, hogy Leyla kérjen először, és utána én. -Egy narancslét kérek és spagettit.-miután felvettük a rendelést a pincérnő bólint egyet és elmegy, így nyugodtan tudunk beszélgetni. -mesélj magadról egy kicsit, mi járatban voltál a téren?-teszem fel a kérdést, legalább egy-két dolgot tudjak meg a lányról, és figyelmesen hallgatom szavait.
|
Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend
|
|
|
Rufus Saron INAKTÍV
offline RPG hsz: 88 Összes hsz: 716
|
Írta: 2013. augusztus 22. 13:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=166042#post166042][b]Rufus Saron - 2013.08.22. 13:06[/b][/url] Katniss(ka) Na, most, hogy már nincs rajtam a pulóverem kezdek fázni, de eszem ágában sincs visszakérni tőle, hisz hamar el is jutottunk az étterembe, és nem is szeretnék bunkó lenni, hogy is hangzana, ha azt mondanám neki, hogy "bocs, de add már vissza a pulóveremet, köszi." Biztos, hogy szóba se állna utána velem, sőt jó messzire el is kerülne engem. No, de semmi para, az étterembe megfeledkezek az illemről és nem húzom ki neki a székét, de nem szól érte. Viszont arra megkér, hogy inkább meséljek én, és úgy csinál, mint egy cica ami épp felém karmol, és én erre vigyorgok egyet. -No, rendben.-kezdek bele életem történetébe.-Tizennégy évvel ezelőtt láttam meg a Napvilágot, bár este születtem, de ezt valamiért így szokták mondani. Szörnyű este volt, mindenki mosolygott csak én sírtam. No, aztán anyám a kezébe vett, tudta, hogy különleges kis krapek vagyok, ezért hazavitt és óvott engem mindentől, de azt mondta apámnak, hogy "figyelj már kéne még egy gyerek". Apámnak se kellett több, négy évre rá megszületett a kisöcsém. Akkor anyám megint szólt apámhoz "most már a két fiú mellé kéne egy lány is". Két évvel később anyám megint terhes lett, és jött egy újabb fiú a családhoz, anyám ránézett apámra és mielőtt megszólalhatott volna apám felemelte kezét és így szólt, "asszonypajtás most már elég lesz!" No, teltek az évek, és kiderült, hogy örököltem apám azon tehetségét, hogy én is tudok varázsolni, ezért anyám nagy bánatára beiratkoztam a Bagolykőre, ahová felvételt is nyertem. És itt teltek-múltak a napok, és egyik nap képzelje el drága jó hölgyem, sétáltam a kastély körül és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami mozog a fűben, hát először nagyon megijedtem, arra gondoltam, hogy óriás lettem, de azért csak nem. Gyorsan növök, de nem ennyire, ezért hát letérdeltem a fűbe és egy katicabogár volt az, bár lehet, hogy Marinak hívták, és akkor nem is katica volt, hanem Marikabogár, na, de mindegy. Bevittem a kastélyba, mentem, mendegéltem egyszer csak beértem a gólyalakba ott odatettem az ágyamra, hogy jobban megnézhessem, mondjuk már láttam katica-, vagyis ez esetben marikabogarat, de azért kíváncsi voltam, hogy mégis most mit csinál. Azt hittem, hogy majd kívánhatok tőle, mivel megmentettem az életét attól, hogy valaki ráléphessen, de nem. Fogta magát és elrepült, én meg utána futottam, nem akartam bántani, de azért szemmel akartam tartani nehogy történjen vele valami és ő csak repült,és csak repült és kirepült az ajtón a folyosóra, de én nem vettem észre a nagy futásban, hogy nem az ajtón fogok kimenni, hanem az ajtófélfának fogok neki rohanni, hát neki is rohantam, úgyhogy vagy fél órát az ajtó előtt feküdve töltöttem el.No, ennyi életem rövid kis története.-miután befejeztem a hosszúra sikerült mesét, amivel próbáltam egy kicsit oldani a feszültséget, és remélhetőleg meg is nevetettem, a pincér hozta is a rendelésünket. -Jó étvágyat!-mosolygok Katnissra és kezembe veszek egy villát és elkezdem enni a kajámat, majd az első falat lenyelése után ránézek. -És miért titok, ha szabad kérdeznem?-teszem fel neki a kérdést egy mosoly kíséretében
|
Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend
|
|
|
Rufus Saron INAKTÍV
offline RPG hsz: 88 Összes hsz: 716
|
Írta: 2013. augusztus 24. 13:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=166784#post166784][b]Rufus Saron - 2013.08.24. 13:37[/b][/url] Katniss LeylaA lány a hosszú történetem alatt egyszer se vágott közbe, tehát ez azt jelenti, hogy érdekelte, és lehet, hogy megnevetettem, mert azért néha mosolygott, amit jó pontnak tudok el, és miután kihozzák nekünk az ételeket, ő csak azzal van elfoglalva, de azért látszik, hogy aranyos, meg udvarias, mert a kérdéseimre válaszol és ő is jó étvágyat kíván nekem, és a nevemet is kimondja, tehát a memóriája is jó, ha ilyen hamar megtanulta a nevem. -nem hiszem, hogy hülyén hangzana, azok után amit én elmondtam neked magamról, tehát hallgatlak.-mosolygok a lányra, és érdeklődve figyelem a választ, amire nem kell sokat várnom, hisz elmondja, hogy szerinte az, hogy ő ott volt amikor én is, az a sors akarata, és meg is fogja a kezem, én természetesen nem húzom el a kezemet, hisz valamennyire én is így érzem. ~Lehet, hogy a sors akarta, hogy találkozzunk.~ezeket a gondolatokat hangosan nem mondom ki, csak mosolygok rá, és figyelem, ahogy a "történések" után figyelme a hambira terelődik. -Értem, aranyos vagy.-ahelyett, hogy elkezdeném enni a spagettimet, csak őt nézem, szinte elvarázsolt, olyan mintha Cupido meglőtt volna a nyilával és tudom, hogy nem jó dolog másokat nézni evés közben, de nem bírom levenni a tekintetemet a lányról, remélem azért nem zavarom ezzel, és inkább eltolom magamtól a kajámat, most valahogy jobban érdekel a lány, mint az evés. -Most te mesélj magadról! Hogy szólíthatlak Katnissnak vagy Leylanak?-mosolygok Katnissra, de nem várom el, hogy azonnal elkezdjen beszélni, egyen csak nyugodtan.
|
Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend
|
|
|