36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 21. 21:21 | Link

Katniss


Előzmények:
Nagy nehezen odaérek a lányhoz, vagyis pontosabban a padhoz ahol ül. Mások már alig várták, hogy felálljak máris leültek a padra, amelyiken eddig én foglaltam helyet, na mindegy. Tehát odaérkezek a lányhoz, aki vagy várt engem, vagy csak unatkozik és örül, hogy akad társasága, de mindenesetre nem küld el és nem keres kifogásokat, hogy elkerüljön engem. Mondjuk eddig lány még nem köszönt így nekem, mint ő, de ebből is látszik, hogy ő nem csak egy tipikus lány, hanem van saját stílusa.
-Köszönöm.mosolygok a lányra, aki egy kicsit arrébb is húzódott, hogy elférjek, bár nem vagyok olyan kövér, hogy ha leülnék, akkor ne férne el mellettem, tehát kár volt arrébb húzódnia, de azért aranyos.
-Neked is érdekes neved van, nemrég ékeztél, vagy csak én vagyok olyan bamba, hogy eddig nem vettelek észre a suliban, bár már lehet, hogy találkoztunk, csak amilyen hülye vagyok a földet néztem.-mosolygok a lányra, és közben azon töprengek, hogy találkoztunk-e már a suliban, bár akkor biztos, hogy megjegyeztem volna őt, úgyhogy nem hiszem, mondjuk ez nem csoda, hisz ha a lány régebb óta van itt, én akkor számára friss hús vagyok, hisz én csak pár hete vagyok a suli falai között.
-Biztos? Szívesen odaadom a pulóveremet.-majd lecipzározom a pulcsimat, hogy ha kell akkor odatudjam neki adni, és ne kelljen szórakoznom a cipzárral, mert szegény akkor még megfagy itt a végén nekem, és az éttermi ajánlásomra igent mond, aminek én nagyon örülök, ott legalább reményeim szerint melegebb van, és jobban is tudunk beszélgetni. Tehát akkor felállunk a padról, és ő megkér, hogy vezessem az étterembe.
-örömmel, bár a fehér lovamat útközben elhagytam, remélem nem baj, de ha szeretnéd elviszlek a hátamon.-mosolygok rá, és egy kicsi elpirulok, amikor a lovagjának hív.

Az étteremben:
Ha a lány úgy dönt, hogy él a lehetőséggel és a hátamat választja, mint utazási eszközt akkor felveszem őt a hátamra és elindulok vele az étterembe, de ha biztonságosabbnak tartja, hogy a saját lábán jön az étterembe, akkor sétálunk egyet. Mikor belépünk az étterembe, akkor már elég kevés emberke ül, így remélhetőleg gyorsabb lesz a kiszolgálás, előre engedem Katnisst, hogy válasszon egy számára szimpatikus asztalt, ahova leülhetünk és, ha ez megtört akkor értelemszerűen leülünk és már jön is a pincérnő.
-Mit hozhatok nektek?-teszi fel a kérdést, és közben kezünkbe nyomja az étlapot. Engedem, hogy Leyla kérjen először, és utána én.
-Egy narancslét kérek és spagettit.-miután felvettük a rendelést a pincérnő bólint egyet és elmegy, így nyugodtan tudunk beszélgetni.
-mesélj magadról egy kicsit, mi járatban voltál a téren?-teszem fel a kérdést, legalább egy-két dolgot tudjak meg a lányról, és figyelmesen hallgatom szavait.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 21. 21:36 | Link

Rufuska

A téren:

Kellemes az idő, persze ezzel a sráccal még inkább az. Amikor megkérdezi, hogy most érkeztem-e válaszolok neki, közben fülig ér a szám:
- Csak most, néhány nappal a Vizsgaidőszak előtt! Nehéz is volt megtanulni! Anyum erőltette, elvileg itt jobb nekem.-nem avatom be a miértekbe... még nem...
-Egyébként még én sem vettelek észre, kár!-húzom el a szám , de utána rögtön elmosolyodom.
-Köszi!-veszem el a meleg gyapjút és a még melegét őrző pulcsiba bújva kicsit felmelegszem.
Kicsit furcsán nézek rá, amikor felajánlja, hogy a hátán visz... Nem az oviban vagyunk! De csak mosolygok, dehogy is fogom megbántani azzal, hogy csípős megjegyzéseket teszek. Egymás mellet sétálunk az étterem felé.

Az étterem:
Itt már melegebb van és sok a bámulni való. Itt sem voltam még, de annyi helyen nem jártam, annyi mindent fel kell fedeznem még! Mondjuk, ez a srác nem is lenne hozzá rossz társaság. Ezen merengek, miközben elfoglalom a helyem, egy az ablak melletti asztalnál. Nem húzza ki a széket nekem, de nem is vártam el! Elvégre ez nem egy randi!
Szégyellem is, hogy ilyesmi eszembe jutott. Meg ha az is lenne némi sült krumpli és székkihúzás nem vesz le a lábamról. Meg kellene nevettetnie! És az sem ártana , ha el tudnék vele beszélgetni mindenféléről.

 - Egy hamburger, rengeteg sajttal és egy kóla!-mondom, aztán rámosolygok a pincérnőre, majd a különös fiúra.
- Nem mesélek! Mesélj te!-nevetek rá, és úgy teszek, mintha egy mérges cica lennék és felékarmolok.- Titok! Titok, miért jártam ott! -mondom titokzatosan, aztán belekortyolok, az előbb kihozott kólába.
Hozzászólásai ebben a témában

Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 22. 13:06 | Link

Katniss(ka) Grin


Na, most, hogy már nincs rajtam a pulóverem kezdek fázni, de eszem ágában sincs visszakérni tőle, hisz hamar el is jutottunk az étterembe, és nem is szeretnék bunkó lenni, hogy is hangzana, ha azt mondanám neki, hogy "bocs, de add már vissza a pulóveremet, köszi." Biztos, hogy szóba se állna utána velem, sőt jó messzire el is kerülne engem. No, de semmi para, az étterembe megfeledkezek az illemről és nem húzom ki neki a székét, de nem szól érte. Viszont arra megkér, hogy inkább meséljek én, és úgy csinál, mint egy cica ami épp felém karmol, és én erre vigyorgok egyet.
-No, rendben.-kezdek bele életem történetébe.-Tizennégy évvel ezelőtt láttam meg a Napvilágot, bár este születtem, de ezt valamiért így szokták mondani. Szörnyű este volt, mindenki mosolygott csak én sírtam. No, aztán anyám a kezébe vett, tudta, hogy különleges kis krapek vagyok, ezért hazavitt és óvott engem mindentől, de azt mondta apámnak, hogy "figyelj már kéne még egy gyerek". Apámnak se kellett több, négy évre rá megszületett a kisöcsém. Akkor anyám megint szólt apámhoz "most már a két fiú mellé kéne egy lány is". Két évvel később anyám megint terhes lett, és jött egy újabb fiú a családhoz, anyám ránézett apámra és mielőtt megszólalhatott volna apám felemelte kezét és így szólt, "asszonypajtás most már elég lesz!" No, teltek az évek, és kiderült, hogy örököltem apám azon tehetségét, hogy én is tudok varázsolni, ezért anyám nagy bánatára beiratkoztam a Bagolykőre, ahová felvételt is nyertem. És itt teltek-múltak a napok, és egyik nap képzelje el drága jó hölgyem, sétáltam a kastély körül és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami mozog a fűben, hát először nagyon megijedtem, arra gondoltam, hogy óriás lettem, de azért csak nem. Gyorsan növök, de nem ennyire, ezért hát letérdeltem a fűbe és egy katicabogár volt az, bár lehet, hogy Marinak hívták, és akkor nem is katica volt, hanem Marikabogár, na, de mindegy. Bevittem a kastélyba, mentem, mendegéltem egyszer csak beértem a gólyalakba ott odatettem az ágyamra, hogy jobban megnézhessem, mondjuk már láttam katica-, vagyis ez esetben marikabogarat, de azért kíváncsi voltam, hogy mégis most mit csinál. Azt hittem, hogy majd kívánhatok tőle, mivel megmentettem az életét attól, hogy valaki ráléphessen, de nem. Fogta magát és elrepült, én meg utána futottam, nem akartam bántani, de azért szemmel akartam tartani nehogy történjen vele valami és ő csak repült,és csak repült és kirepült az ajtón a folyosóra, de én nem vettem észre a nagy futásban, hogy nem az ajtón fogok kimenni, hanem az ajtófélfának fogok neki rohanni, hát neki is rohantam, úgyhogy vagy fél órát az ajtó előtt feküdve töltöttem el.No, ennyi életem rövid kis története.-miután befejeztem a hosszúra sikerült mesét, amivel próbáltam egy kicsit oldani a feszültséget, és remélhetőleg meg is nevetettem, a pincér hozta is a rendelésünket.
-Jó étvágyat!-mosolygok Katnissra és kezembe veszek egy villát és elkezdem enni a kajámat, majd az első falat lenyelése után ránézek.
-És miért titok, ha szabad kérdeznem?-teszem fel neki a kérdést egy mosoly kíséretében
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. augusztus 22. 14:18
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 22. 20:00 | Link

Ruf.


Jópont, hogy belement, abba, hogy meséljen magáról. Az eleje érthető, sőt vicces, de a katicabogárnál vagy marika(??!) már kezdem elveszteni a fonalat és úgy gondolni, hogy nem is volt olyan jó ötlet ide beülni vele. Mániákus őrült lehet??? Najó.. tiszta hülye vagyok! Miért lenne, az? Kicsit leszidom magam, amiért ilyeneket gondolok. De végül is vicces a srác, megnevetett. Az asszonypajtás nagyon tetszik, de nem mutatom ki, csupán aprókat mosolygok. Vicces, cuki, ideális....Fejezd be, Katniss! Mondom magamnak és közben igyekszem látszólag közömbösen bámulni a nagy sötétséget az ablak túloldalán. Alig mozog valami odakinn.  Néha ráfordítom a pillantásom, na jó talán többször is, mint kellene... De olyan szép a szeme...! Katniss, fejezd ezt be de nagyon gyorsan!
Amikor elhallgat már a kólám felét megiszom, de nem bánnám, ha tovább hallgathatnám a hangját. Kihozzák a hamburgerem. Na és akkor most a srác elfelejthet! Én köszönöm szépen, de nem vagyok most másra kíváncsi, itt van nekem a gyönyörű emeletes csoda, a ketchup és majonéz tökéletes keveréke. Még gőzölög és az illata is csodálatos.
Ül valaki velem szemben? Dehogyis! Csak a hamburger és én! Ketten!
Amikor jó étvágyat kíván, mégis felmosolygok rá a hamburgerről, amit eddig minden bizonnyal csillogó szemekkel bámultam.
- Neked is, Rufus!-mondom ki a nevét, kíváncsi vagyok a reakciójára. Közben angyalian mosolygok rá.
- Izéé... hülyén hangzana, ha elmondanám!-adok kitérő választ, de úgy érzem ez nem helyénvaló, miután annyit koptatta a száját, nekem is jó lenne mondani valamit.- Nos... Mondjuk azt, hogy éreztem, hogy itt kell lennem.-mosolygok vissza és finoman megszorítom a kézfejét. Csak egy pillanatig tart, mégis, mintha történne valami! Valami megmagyarázhatatlan.
De csak egy pillanat és vége!
Elhúzom a kezem és újra teljes figyelmemmel a hambira koncentrálok.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 22. 20:04
Hozzászólásai ebben a témában

Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 24. 13:37 | Link

Katniss Leyla


A lány a hosszú történetem alatt egyszer se vágott közbe, tehát ez azt jelenti, hogy érdekelte, és lehet, hogy megnevetettem, mert azért néha mosolygott, amit jó pontnak tudok el, és miután kihozzák nekünk az ételeket, ő csak azzal van elfoglalva, de azért látszik, hogy aranyos, meg udvarias, mert a kérdéseimre válaszol és ő is jó étvágyat kíván nekem, és a nevemet is kimondja, tehát a memóriája is jó, ha ilyen hamar megtanulta a nevem.
-nem hiszem, hogy hülyén hangzana, azok után amit én elmondtam neked magamról, tehát hallgatlak.-mosolygok a lányra, és érdeklődve figyelem a választ, amire nem kell sokat várnom, hisz elmondja, hogy szerinte az, hogy ő ott volt amikor én is, az a sors akarata, és meg is fogja a kezem, én természetesen nem húzom el a kezemet, hisz valamennyire én is így érzem.
~Lehet, hogy a sors akarta, hogy találkozzunk.~ezeket a gondolatokat hangosan nem mondom ki, csak mosolygok rá, és figyelem, ahogy a "történések" után figyelme a hambira terelődik.
-Értem, aranyos vagy.-ahelyett, hogy elkezdeném enni a spagettimet, csak őt nézem, szinte elvarázsolt, olyan mintha Cupido meglőtt volna a nyilával és tudom, hogy nem jó dolog másokat nézni evés közben, de nem bírom levenni a tekintetemet a lányról, remélem azért nem zavarom ezzel, és inkább eltolom magamtól a kajámat, most valahogy jobban érdekel a lány, mint az evés.
-Most te mesélj magadról! Hogy szólíthatlak Katnissnak vagy Leylanak?-mosolygok Katnissra, de nem várom el, hogy azonnal elkezdjen beszélni, egyen csak nyugodtan.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 25. 14:04 | Link

Rufus

Huhh, egész jó ez a hely! Finom a hamburger és tetszik, hogy nincs nagy nyüzsi. Mondjuk este 11 felé már nem szoktak enni az emberek. Át is fut az agyamon, hogy mit gondolhat a srác, ha ilyen későn egy ekkora hamburgert betolok. De végül is kit érdekel. Néha felmosolygok rá, de nem sok időre, nehogy a hambi lássa kárát és ne tudjam elfogyasztani amíg meleg.
Amikor előállok a még számomra is kicsit gagyi magyarázatommal, mosolyog. Láthatóan nem néz hülyének. Még....! Ahogy magamat ismerem. Habár ki tudja? Az sem az én stílusom volt, hogy éjnek évadján kiszaladjak a faluba, aztán ott egy vadidegen sráccal beüljek valahova. Sőt, ha belegondolok homlokegyenest kerültem az ilyen szitukat. De most már mindegy! Csak nem pattanok fel és hagyom itt a hamburgert! Oh, bocsánat, "A HAMBURGERT". És a társaság sem utolsó.
Csodálkozva fedezem fel, hogy eltolta maga elől a tányérját. ~Sebaj, megeszem azt is~ nyögök be egy poént gondolatban, habár az igazság az, hogy már kezdek jóllakni.
Nem hogy csak nem eszik, a tetejébe még engem figyel!
Kicsit zavarba jövök és megtapogatom az arcom. Ami, ahogy sejtettem, lángol.
Úgy döntök nem figyelek rá. De amikor kijelenti, hogy aranyos vagyok, majdnem félrenyelek. Rögtön a kólám után nyúlok és próbálok szenvtelenül viselkedni.... Nos. Oké!
Amikor megkér, hogy meséljek magamról úgy ered meg a nyelvem, mintha mindig is erre a kérésre vártam volna. Pedig ez nem igaz! Nem szeretek magamról beszélni.
- Nos.... 1998. január 1-jén születtem. 00:01-kor. -látom hogy meglepi a dátum, de csak vállat vonok és folytatom:- A szüleim örökbe adtak. A nevelőszüleim pár hónap után fogadtak magukhoz. A nevelőanyám Olive Leyla Grey, konkrét állása nincs, csak utazgat, de leginkább külföldön van apuval, Zachary Clare-rel, aki színész. Ő a példaképem. De mint láthatod, hogy ők külföldön tengetik mindennapjukat nem is voltak velem igazán. Inkább anyu testvérével Milo-val voltam. 8 évesen derült ki a mágikus képességem vagy a varázslásra való hajlamom, ahogy tetszik. -gyorsan kortyolok egy kicsit a kólámból.- Aztán 12 éves koromban különböző okok miatt felvételiztem a Bagolykőbe. Másodikosként kezdtem, de rengeteg mindent be kellett pótolnom. Aztán alig telt el néhány hét, és megtaláltam az ikrem. Nem tudom ismered-e Katniss Flechter, ő a nővérem, aki egy perccel idősebb nálam és aki az igazi szüleimmel maradt. Hogy miért vagyunk mindketten Katniss-ek erről a szüleinket kérdezd. Egyébként hívhatsz Kat-nek, Leylának, Katniss L.-nek. Aminek csak gondolod.-dőlök hátra a székemben mondandóm befejeztével és figyelem az arcát, hogy mit reagál a történetemre.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 25. 14:07
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed