34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Renée Célestine Blanche összes RPG hozzászólása (37 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. szeptember 25. 20:33 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Zoltán kolléga
~megérkezés és letelepedés

Léptei hangosan visszhangoznak a folyosón, mely most egészen kihalt. Minden diák örül, hogy végzett a vizsgáival, elutazott, vagy csak a szobájában gubbaszt és virul, hogy évfolyamot léphetett, vagy épp tör-zúz, mert nem. Renée, aki csak most érkezett, egyelőre érdeklődéssel figyeli a kastély minden szegletét, kezében súlyos mappái, jegyzetei, a tantárgy óráinak kupacba szedett összese, a szorgalmi lista, meg minden egyéb.  Az igazgatóval már beszélt, felvették, itt lesz, ráadásul olyasmit taníthat, ami számára különös élvezetet jelent. Mivel mégis ez az első napja itt, nem szórakozott a különböző hajkölteményekkel, egyszerűen meghagyta hosszúra, kiengedve, ráadásul teljesen egyenesre, így szőkés-barna haja finoman keretezi arcát és omlik hátára. Ritkán engedi meg magának ezt a fazont, jobb szereti, ha rövid, úgy nem lóg a szemébe, nem kell igazgatni, ma azonban különleges nap van.
Amint elér a tanári szoba ajtajához, könyökkel nyitja ki, ugyanis kezei teljesen megteltek a sok irattal. A helyiségben senki sem tartózkodik már, ami nem is csoda, elég későre jár, ráadásul a vizsgaidőszaknak vége. Miért is ülne az asztalánál valaki ilyen sokáig? Körbepillantva felfedezi a saját asztalát, ami egyelőre még üresen áll. Ügyesen átszlalomozik a többi bútordarab között, mire végre leteszi súlyos terheit a falapra. Újra végigjáratja íriszeit a szobán, ami egészen barátságos. Kíváncsi már a kollégáira, de az is biztos, hogy nem ma fogja őket megismerni, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. Hatalmas sóhaj kíséretében fordul papírjaihoz és elkezdi rendezgetni őket, miközben egy dalocskát dúdol. Nincs is olyan rossz hangja, hogy ne legyen szórakoztató…
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. szeptember 26. 21:14 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Zoltán kolléga
~megérkezés és letelepedés

Halkan dúdolgatva, szórakozottan rendezgeti papírjait, mit sem törődve azzal, hogy bárki rányithat. Miért is érdekelné? Jókedvért még senkit sem zártak Azkabanba, és feltételezhetjük, hogy nem ő lesz az első, akivel megteszik. Épp végez a tanórai jegyzetek csoportosításával, mikor nyílik az ajtó és krákogás hallatszik. Kökény szemeit veti a hang irányába, ahol egy magasra nőtt férfit lát, kezében egy rakat irattal és… Nem túl kedves modorral. Fél szemöldökét felvonja és automatikus reakcióként csípőre vágja kezeit. Na nehogy már.
- Persze. Megkérhet. A kulturáltabbik verzióban – oldalra billenti fejét és fürkészően figyeli a kollégát, akivel már most megalapozódni látszik a fergeteges kapcsolat. Könnyed mozdulattal pakolgat tovább, majd, mintha csak elfelejtette volna, újra a férfira pillant és gondolkodóan vizslatni kezdi a termet. Mikor megtalálja, amit keresett, lazán int kezével.
- Az Ön helye egyébként ott van. Látja? – ekkor már haragnak, vagy felháborodásnak jele sem mutatkozik, inkább kedves és segítőkész a hangnem, amit úgy is gondol. Sosem volt egy kötözködős típus, jobb szerette csendesen elintézni a konfliktusait, megkockáztatom, még soha életében nem kiabált senkivel. Most is ártalmatlanul kedvesen pislog az ismeretlenre, majd további kommunikáció nélkül folytatja a pakolgatást, ezúttal viszont a szorgalmikat szedi össze évfolyamonként, órák szerint. Remélhetőleg a kollégának sem lesz túl sok kifogása ez ellen. Bár, ha lesz sincs baj, mert Renée-t kihozni a sodrából szinte lehetetlen.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. szeptember 27. 18:06 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Zoltán kolléga
~megérkezés és letelepedés

- Lehetett volna, valóban. De mivel feltételezem, hogy érzi magát annyira érettnek és intelligensnek, így nem volt. Ha nem haragszik, nem köszönném meg – ugyanaz a szelíd mosoly társul ahhoz a nem kissé csípős megjegyzéshez. Nem így tervezte az ismerkedést, de végül is jobb tudni, hogy ki milyen, ez a pasas pedig számára inkább szórakozási lehetőséget jelentett, mint ellenfelet. Valahogy minden szavából sütött, hogy lenézi Renée-t, mert ő „csak egy nő”, tanárnőnket viszont ez a szemlélet nem villanyozta fel különösebben. A sosem konfliktuskereső énje mintha szertefoszlott volna, helyette pedig a mosolygó gyilkos állt volna pódiumra.
Az igazi meglepetés azonban csak ez után következik. Azonnal feltűnik neki, ahogy a betűk változnak. Figyeli, ahogy illúzió áldozatává válik, ami kissé meglepi. Na erre nem számított. Az viszont felettébb nagy vakmerőségre vall, hogy egy képzett, ötös szinten álló illuzionistát akarnak átverni. Ez már valóban páratlan próbálkozás, ami dicséretes bár, de elég botor tett is.
- Nem mondja? - kis híján a szája elé emeli kezét, majd hallgatja, ahogy a férfi magyaráz, rápillant a cetlire, hevesen bólogat, mint aki tényleg elnézte. De belül már nevet. Nevet, mert egy lépéssel partnere előtt jár, ez pedig nagyban megkönnyíti dolgát a következőkben. Mikor érzi, hogy a másik mondandója befejeződött és elkönyveli magának, hogy nyert, bátorkodik óvatosan Zoltán szemébe nézni és huncut mosolyra húzni a száját.
- Megtenné, hogy válaszol egy kérdésemre? – tök nyugodtan fordul a férfi felé, karjait keresztbe fonja mellkasa előtt és olyan szórakozottan mosolyog, hogy az már vicc. Valószínűleg kollégája abszolút hülyének nézi, hogy ilyen kedélyesen fogadja a költöztetést, nem háborog, vagy hasonlók. De csak azért, mert még nem tudja azt, hogy az újdonsült illúziómágia tanárral van dolga. Fontos alappillére a jó mágiának a megfigyelés. Na ez az, amit Renée minden esetben megtesz és ez az, amiért a másik hatalmas pofára esésben fog részesülni.
- Ön mennyire néz tudatlannak engem? Ezt azért is kérdem, mert jelenleg is épp egy pók mászik a vállán, amit én undorból kifolyólag nem fogok onnan eltávolítani, viszont ha ez megcsípi Önt, amire igen nagy a valószínűség, Ön belehal… - miközben bólintásra mozdítja lefelé a fejét, közben szemöldökei is a magasba szöknek. A férfi vállán ugyanis egy tölcsérhálós pók jelenik meg, amelyik csáprágóit egyenesen a nyak finom bőréhez karcolja. Szinte érezheti a férfi a pók érkezésének súlyát - ami hiába csekély, mintha tényleg ebben a percben ugrott volna rá. – Ő a háziállatom és nem szereti, ha szórakoznak velem, ugye megérti? – ártatlanul pillog Zoltánra, miközben könnyeden tartja fenn a nyolclábú illúzióját. Érezni lehet, ahogy a vállon helyezkedik kicsit lábaival, és a belőle áradó támadási kényszert is, az ölésre való vágyat. Bár mindez csak játék, Renée ezt sem csinálja kisstílűen. Ugyanis míg ő tudja, hogy ez illúzió, addig a másiknak erről fogalma sincs.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. október 24. 11:21 Ugrás a poszthoz

Hogy az ég áldaná meg magát!
~Renée nagy futása, vol 1

Renée gyors léptekkel indított, mikor menekülőre fogta, de most már határozottan rohan. Kezdjük az elején. Békésen reggelizett, majd úgy döntött, felkészül órájára, amikor megtámadta ez a… Diák. De hogy honnan jött, mi szél hozta és merre tart – mármint Renée idegein kívül… -, azt senki sem tudja. Egyszer csak gitárral a kezében rázendített a folyosó kellős közepén, minek köszönhetően Renée olyan vörös lett, mint a rák. Valahol itt kezdődött a nagy futam, amit már jó ideje tolnak, viszont üldözője fáradhatatlanul küzd szíve választottjáért.
- Most azonnal hagyjon fel az üldözésemmel, nem mondom többször! – rohan tovább persze, mint az őrült. Még imponáló is lehetne, ha nem gondolná azt a srácról, hogy elgurult a maradék gyógyszere is, amit a pszichiátriáról kiérve kiváltott. Talán az első kukába küldte ki random világkörüli útra, de már mindegy is. Hosszú lábai gazella módjára szelik át a folyosót, de nem szabadulhat, ráadásul kezd fáradni is. Pokolba az egésszel!
A következő mondatra csak fájdalmasan felnyög és 600 km/h sebességgel perdül be a következő sarkon. Talán lehagyhatja hirtelen lett rajongóját, amire kevés az esély, mivel a fiú úgy tűnik jobb kondiban van, mint ő. A következő kérésáradatra már felelni sincs ideje, mert az eridonos becsúszik elé, így bizonyítva vágyának tisztaságát, csak épp azt nem számította ki, hogy ezzel a mozdulatsorral fatális karambolt idéz elő. Valahogy így történhetett, hogy Renée a fiún landolva bukik orra és csak reméli, hogy a fiú egyik tagja állt be a bordái közé és nem a gitár.
- Először is ne üldözzön engem, másodszer pedig mutasson némi tiszteletet, végtére is tanárral beszél – leheli kissé kifulladva, majd felül és rendbe szedi vonásait. Jó, igazából baromi viccesnek ítéli meg a helyzetüket, a nevetőráncok ott bujkálnak a szemei körül, de még tartja magát a hivatalos formához. Lánykérés? Jesszus egek, már csak ez hiányzott neki, semmi más.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. október 29. 19:35 Ugrás a poszthoz

Halloween - Julien

Mi a jó ég folyik itt? Az első kérdés, amely Renée fejében megfogalmazódik körülbelül így hangzott. Minden fekete-fehér, ráadásul ahol van, az nem az a hely, amire valaha is számított volna. Kissé gondterhelten pillant körbe, de a sötétségben csak annyit tud kivenni, hogy nincsenek errefelé színek. De egy darab se. Mint egy rossz horrorfilm színhelye, ahol a főhősnő hálóingben rohan, de a zombi elkapja és jó kannibál módjára bezabálja desszert gyanánt. Az egyetlen fényforrás felé bukdácsol az ablakhoz, amin kinézve egy sírkövet lát. Ha félős lenne, most sikítva zuhanna össze, de ehelyett a pálcájáért nyúl.
- Lumos! – hangzik a varázsige és a helyiségbe fény költözik. Aztán mégis csak elhangzik egy velőt rázó sikoly. Megpillant nem messze magától egy fiút, aki minden valószínűséggel egy diák, bár jelen helyzetben nem épp örömteli a találkozás. Hála az ijedtségnek elsiklik afelett a részlet felett, hogy egyszer csak volt egy üres karosszék, most meg van egy nem egészen üres karosszék. A szekrényen lévő képre pillant, majd a babára, mely érintetlenül hever ott. Azok a szemek ijesztően zöldek, akárcsak a smaragd és kétségtelenül Renée-re szegeződik a vérfagyasztó tekintet. Kirázza a hideg is az egésztől. Egyértelmű, hogy illúzió alatt vannak, de az viszont már szívás, hogy ezzel Renée nem tud mit kezdeni. A mellette lévő fiúra pillant és immáron végre hajlandó megszólalni.
- Nem vagyok parázós fajta, de egyértelmű, hogy ezt az izét neked kell oda kivinned. Te vagy a férfi – közli nemes egyszerűséggel, akárcsak egy hatodikos kisiskolás, aki a barátaival bátorságpróbásat játszik. Bár megjelenésben és tanári mivoltában nincs nála komolyabb és felelősségteljesebb személy, de ha magánéleti akciókról volt szó, gyakran összezsugorodik egy hiperaktív lánnyá, aki nem tud magával mit kezdeni. Na jó, ez túlzás. Nyilván tud, de ha épp nem hivatalos formulákat kell követnie, lelazul, mint a hatos anya, ráadásul végtelenül közvetlen. Könnyedén adja be bárkinek, hogy ő is egy a sok diák között, ami csak akkor jelent problémát, ha aztán a megismert ifjak az óráján szembesülnek vele. Hupsz.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. november 16. 14:05 Ugrás a poszthoz

Gareth S. Nightingale

A tegnapi nap folyamán meglátogatta Éttient, drága, egyetlen öcsikéjét, no meg hát... A titokban tartott gyermeke is ott volt, hogyne lett volna. Mindössze féléves a kicsi, ennek tetejében pedig iszonyatosan hasonlít az anyjára. Nem csoda, nem a postás vagy a gólya hozta ajándékba. A szorító érzés a mellkasában még mindig ott volt, mikor visszaért a kastélyba, most pedig figyelme elterelésének érdekében a tanáriban csücsül az asztalánál és a jegyzeteit pakolgatja. Már ezerszer rendbe tette őket, ebben nem ismer tréfát. Végül az utolsó kupaccal is végezve sóhajtva dől hátra és úgy dönt, kicsit elszórakoztatja magát.
Lássuk csak. Egy kert virágokkal, szép lugassal, a nap süt, a hőmérséklet kellemes, a szél lágyan fújdogál, ő egy egyszerű farmersort-póló kombóban ücsörög a kényelmes hintaágyban és finoman löki magát a lábával. Ez a valóságban egy hosszú farmert és garbót viselő, vállig érő hajú nőt takar, aki hintázik a székén. De azért a feeling megvan, hogy nem ő az. Még mázli, hogy jelenleg egy kolléga sem tartózkodik a helyiségben. Az asztalán heverő könyvet az ölébe veszi és kinyitja, majd halálos nyugalommal olvasni kezd. Az illúziójára már oda sem kell figyelnie, az agya egy elkülönített zugában teljesen stabilan tartja a kialakított környezetet, szinte kizökkenthetetlenül. Most csak saját magát kell "becsapnia", az a legegyszerűbb. Ismét lök egyet magán a hintaágyban, csakhogy illúzió ide vagy oda, a valóságban továbbra is egy instabil széken ücsörög, így a lendülettel, melyet hirtelen vesz, nemes egyszerűséggel hátraborul. Az illúzió megszűnik, ő pedig nagyokat pislogva mered a plafonra. A francba.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. november 16. 15:19 Ugrás a poszthoz

Gareth S. Nightingale

Ha feltételezzük, hogy nem ciki 24 évesen felborulni egy székkel, akkor azt is feltételezzük, hogy nem látja meg senki az illetőt, aki épp megcsókolja a padlót. A rejtve maradó mozdulatsor és végeredmény értelmében az esetet elraktározzuk a "szerencsétlenség" mappában, majd mintha mi sem történt volna, megyünk tovább. Ha azonban hátrataknyolva épp azon filozofálunk, hogy a plafont újra kéne festeni, akkor várható, hogy valaki előbb vagy utóbb de ránk nyit és megcsodálja tök értetlen arckifejezésünket. Renée halálos nyugalommal tanulmányozza a plafont és már a fejében megfogalmazódik a levél, miszerint a tanári felújítását kéri az újdonsült igazgatótól. Ekkor történik az eset, hogy rányitnak. Ha azt hinnénk, hogy ezzel kizökkenve gondolatmenetéből felpattan és közli, hogy kívül tágasabb, tévedünk. Kékjeit az immáron mellette tornyosuló fiúra emeli és továbbra is full üres tekintettel mered rá. Talán agyrázkódás - gondolhatnánk, pedig nem. Nincs meg a levél befejezése. Végül leesik neki, hogy ezt ráér később is kitalálni, így végre ismét pislog és egy elfojtani kívánt mosoly jelenik meg az arcán.
- Áh. Abból ítélve, hogy jelenleg is a plafon festését kérő levelem fogalmazom a fejemben, kijelenthetem, hogy nem vészes. Kergébb lettem, de túlélem - biztató görbét küld a belépő felé és úgy dönt, hogy bár marha kényelmes a fekve ülő helyzet, fel kéne kelni. Elgurul az oldalára és feláll, hogy leporolja magát, majd megragadja a székét és a helyére teszi. Lassanként kezd tanárformát ölteni, ami nem elhanyagolandó egy iskolában.
- Elnézést, ha megijesztettelek... - eltöpreng a tegezés-magázás problémakörén, de végül megvonja a vállát magában, nem érdekli. A tanórán belefér, de civilben maradhat a lazaság. - Ha nem probléma, tegeződnék. Miben segíthetek? - közben kezével még mindig nadrágját tisztítja, illetve felsőjét, ezalatt pedig végig tartja a szemkontaktust. Kíváncsi, mit akarhatnak tőle.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. november 16. 17:03 Ugrás a poszthoz

Gareth S. Nightingale

Miután a levél véglegesen elkészül és életjelet is ad magáról, nem marad más hátra, mint felkelni, ami pillanatokon belül meg is történik. Na de az a fránya plafon... Csak el ne felejtse. Összevont szemöldökkel figyeli a fiú heves gesztikulációját, majd végignézi csendesen, ahogy utólag bezárja az ajtót. Félreértés ne essék, már kissé késő, mert a festmények fele bizonyosan viszi a hírt a zakóról, de ez van. Kerülhet az ember ennél vészesebb szituációba is, nemde?
- Hintáztam, aztán nagyobbat löktem a kelleténél. Furcsa... - ilyen még sosem történt vele, ezért különös, hogy ezúttal eldőlt, mint az omlás. Na de térjünk már a tárgyra kérem szépen, jelenleg vendége van, ami egyáltalán nem szokványos. A kérésre egyébként is óriási kék szemei csak még nagyobbá tágultak, végül pedig szemöldökei is felemelkedtek az ég felé. Nem hirdetett pályázatot, legalábbis tudomása szerint, persze ha mondjuk skizofrén lenne, akkor elképzelhető, hogy a "gonosz én" megtette és most ezért itt áll. Aztán ezt el is veti, mert biztosan nincs két személyisége. Ha viszont szabad érdeklődő, akkor illene megmukkanni, mert kínos a szituáció.
- Khm... - az előbb helyre rakott széket kihúzza és leül rá, majd lazán átdobja egyik lábát a másikon és jelez a fiúnak, hogy ő is csüccsenjen le. Hosszú lesz. - Mindenekelőtt meg kell kérdeznem, hogy hányadikos vagy, hogy hívnak, meg ehhez hasonló formaságok - a hirtelen váltás elképesztően gyors lehet, ugyanis az előbbi laza, szeleburdi Renée átváltott hivatalos, komoly tanárnőre, ez pedig könnyen összezavar bárkit.
- Egyébként szívesen válaszolok bármilyen felmerülő kérdésre, de annyit le kell szögeznem, hogy amíg legalább nem vagy negyedikes, addig gyakorlati oktatásról szó sem lehet. Bár igazából ötödévtől indulna csak a gyakorlat... - az utolsó mondatot fogai között szűri, lévén nem ijesztené el az érdeklődőt, csak hát... Össze van rakva egy tanmenet és ha kivételez, azért mások ferdén nézhetnek rá. Bár kit érdekel? Az ő tantárgya, ha a fiú alkalmas az első elbeszélgetés alapján, nem látja akadályát, de erről a másiknak nem kell tudnia. Higgye csak azt, hogy rengeteg komplikációval jár a dolog. Ha igazán szeretné tanulni ezt a mágiát, úgyis lesz egy rakat érve és látni fogja Renée, hogy valóban jó illuzionista alapanyag.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. december 2. 19:57 Ugrás a poszthoz

Gareth S. Nightingale

Nem tervezett újoncot erre az évre, hiszen most kezdett még csak el tanítani, először talán a tantárggyal kéne tisztában lennie a sok diáknak, nemhogy rögtön gyakorlat... Ettől függetlenül jó látni, hogy van olyan, aki komolyan gondolja és érdeklődik, ebből is látszik, nem volt hiábavaló idejönnie. A székre lehuppanva azonnal tanár pózba vágja magát és a delikvenst is megkínálja egy hellyel, mivel 1, kényelmesebb, 2, kitörik a nyaka, ha folyamatosan felfelé kell bámulnia. Hiába, neki ilyen nyakfájós dolgai vannak.
- Valóban nem kerestem tanoncot, nem véletlenül, de úgy látom, hogy érdekel téged a tárgyam, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy személyesen kerestél meg - biccent egyet, ezzel is jelét adva annak, hogy értékelendő, plusz pontos húzás volt a látogatás. Figyelmesen hallgatja a fiú bemutatkozását, mígnem az lassan előrébb nem dől, hogy úgy folytassa mondandóját. Renée nem tudja megfogalmazni, mi az, ami ennyire különös Gareth-ben, de a hideg másodpercek tört része alatt fut végig a hátán. Nem fél. Ez inkább amolyan borzongás szerűség, ahogy  a tökéletes hang mellé olyan szempár társul, ami sok mindent rejt, csak mosolyt és boldogságot nem. Talán még nyelne is egy nagyot, ha most nem tanár szerepben ülne. Mire végiggondolná, mit is látott, Gareth hátradől és úgy folytatja mondandóját, mintha mi sem történt volna. Renée szinte pislogás nélkül mered rá, nem tudja, hová is rakja az előző jelenetet. Eközben persze az agya másik fele feldolgozza az információkat és lassanként bár, de reagálásra készteti. Nem könnyű.
- Az illúziómágia tanulását nem elsősorban ahhoz kötöttem, hogy hanyadikos szinten állnak a diákok, hanem készek-e. A pszichésen gyengék a saját illúziójuk fogságába kerülhetnek ez pedig remélem nem kell elmagyarázzam, hogy miért veszélyes. Ahogy telnek az évek, remélhetőleg azzal egyenes arányban nő be a fejetek lágya. Ez persze nem mindenkire igaz, ahogy elnézem, te a komolyabbik feléből vagy a diákságnak - egy aprócska biztató bók elejtése megengedett ilyen helyzetben. Keresztbe fonja karjait maga előtt és még egyszer végigméri a fiút. Az eddigi beszélgetés alapján a szándékai komolyak, valóban akarja ezt és érezhető, hogy sok mindent megtenne azért, hogy tanulhasson. Teljesen ideális alapanyag, legalábbis elsőre. Egy dolog viszont nem hagyja nyugodni. Az a korábbi jelenet fenyegetően motoszkál a fejében.
- Van egy ajánlatom a számodra, amivel mindannyian jól járunk. Én felmérem a képességeidet, te pedig elsajátítod az elméleti hátterét az illúziómágiának, majd ha alkalmas vagy, akkor a gyakorlatit is. Az együtt töltött idő elegendő lesz erre, azonban vannak szabályok. Ha mással nem is, velem őszintének kell lenned. Alázatosságot várok el a tárggyal kapcsolatban és kitartást. Nagyon nehéz tökéletesre fejleszteni, de látom benned a lehetőséget. Amit mondok az szentírás. Akkor gyakorlunk élesben, ha én azt mondom, előbb semmiképp. Ha minden jól megy, két év alatt profi leszel. De! Ez az idő megnyúlhat attól függően, hogy haladsz. Van, akinek öt évre van szüksége, van, aki két év alatt megcsinálja. Rajtad és a munkádon múlik - miután úgy érzi, hogy mindent elmondott felvonja fél szemöldökét. Nem fogja győzködni ezért. Nem kér sokat. Külön órákat ad, tanítja, cserébe figyelmet, fegyelmet, kitartást és tiszteletet vár. Ha minden úgy lesz, ahogy Renée mondja, Gareth maximum három év alatt illúziómágussá válhat, de gyanítható, hogy előbb. A választás adott, a fiú dönt.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. december 23. 22:22 Ugrás a poszthoz

Gareth S. Nightingale

- Ez így van, van aki hamarabb, van, aki később. Ezért is nem lesz mindenki a tanoncom - biccent egyet finoman jelezve, hogy ő is tudja, amit a fiú mond. Ha univerzális mutató lenne, sok dolog nem történt volna meg eddig az életében és valószínűleg nem következne be ezután sem. Gareth felelősségteljes reakcióját valahol mélyen örömmel nyugtázza. Kedveli a diákokat, de a nagyravágyó, neveletlen taknyosok a frászt hozzák rá. Főleg akkor, ha tanoncnak akarnak jelentkezni. A saját életüket sodornák veszélybe, ilyenkor pedig érdemes őket megmenteni önmaguktól. Igazából, részben ez Renée munkája. Az ígéretes, csiszolatlan gyémántokat kifényesíteni, aki pedig nem való illuzionistának, azt végleg lebeszélni róla, vagy eltántorítani tőle. De ez csak részben igaz. Ez sem megtanulhatatlan és fel lehet nőni a feladathoz. Ő inkább az affinitásra kíváncsi.
- Ezt örömmel hallom. Én mindenképp őszinte és fair leszek veled, ez viszont azzal jár, hogy néha kifejezetten kemény leszek. Ahogy elnézlek, bírod a kritikát. Ez jó, ugyanis abból nem lesz hiány, főleg a gyakorlat elején - keresztbe vetett lábait megcseréli, számára ez a téma le is zárult. Megbeszélték az alapokat, ennél többre most egyikük sincs felkészülve. Ami Gareth következő megjegyzését illeti, Renée elmosolyodik. A "sötét én" érdekes megfogalmazás, de valahol találó is, talán a fiú maga sem tudja, mennyire. De mindent a maga idejében. Tanerőnk sem véletlenül akadt fenn ezen. Vannak, akik remekül játszanak szerepet, de van, akinek a szerep mögött rejtőzik valami. Itt is az utóbbit érzi.
- Semmi gond, nem kell bocsánatot kérned. Felkeltetted az érdeklődésem, úgyhogy vehetjük eldöntöttnek az oktatást - ismét mosoly terül el arcán, majd feláll, jelezve, hogy ezzel a kupaktanácsnak és kérdéseknek vége. Egyelőre. Székét egyszerűen a helyére forgatja, majd még egy pillanatra Gareth felé fordul. - Küldeni fogok neked baglyot az első óránkkal kapcsolatban. Ne számíts nagy dolgokra, az illúziómágia pszichológiai hátteréről fogunk beszélni, illetve mutatok pár dolgot, amivel már bevezetlek a gyakorlatba, elméleti szinten. Ha nem jó az időpont, nyugodtan írd meg, viszonylag alkalmazkodó vagyok, ha kérdésed van keress - ledarálja mondandóját, majd visszafordul a könyve felé és összeszedi a szükséges jegyzeteit is. Gareth-el együtt indul kifelé, hogy az ajtó csukódása után külön váljanak. Mindketten sikerrel zárják ezt a napot: a fiú elindul az úton, Renée pedig elindítja az úton.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. december 27. 17:23 Ugrás a poszthoz

Osztrovszky Konstantin

Álmosan nyújtózik egyet az ágyából felkelve, majd rögtön a kávéfőző után nyúl. Végre, hála az ünnepeknek, ki tudta aludni magát. Lassan csepegnek a kávécseppek, Renée pedig fáradt fejjel figyeli. Semmi pénzért nem akar most csinálni semmit, de muszáj lesz. Írnia kell Garethnek, hogy mikor legyen az első közös órájuk, ráadásul nem ártana felkeresni az öccsét is valamikor. Végtére is az ő gyerekét neveli... Na de gyorsan elhessegeti ezeket a gondolatokat, melyektől szinte rögtön görcsbe ugrik a gyomra. Inkább a koffeinre koncentrál, melyet végre kellően rituálisan megadhat szervezetének. Lassan, apró kortyokban issza, mígnem egy bagoly kopog az ablakán. Bögréjét az asztalra rakja és már veszi el a levelet.
Ahogy kibontja villámgyorsan futja át a sorokat, majd szemét összehúzva kérdőn pillant fel. A Minisztériumba? Ő? Minek? De hát, a behívó, az behívó és, ha már mennie kell, menjen a nagy tömeg előtt. Ledönti a megmaradt kávéját és berohan a fürdőbe gyors zuhanyt venni, majd a ruhásszekrény elé lép, kirántva onnan egy farmert, inget. Miközben öltözik, hajáról egy-egy vízcsepp még lehullik a padlóra, de nem foglalkozik vele. Még egyszer megtörli vizes koronáját és ad neki némi formát, majd bebújik csizmájába és szövetkabátjába - melyet be sem gombol -, már indul is. Sálját is csak nyakába dobja, de még így is tökéletes a megjelenése. Hiába, van érzéke az ilyesmihez.
A Hivatalhoz érve bemasírozik és rögtön a recepcióshoz megy, aki kissé fáradtan, de kedves mosollyal indul el az épületben, hogy felvezesse az egyik irodába. Renée, bár tagadni próbálja, elég ideges. Legszívesebben rárivallna az előtte komótosan sétálgató boszorkányra, hogy szedje a lábát. Nem elég, hogy hivatalos ügyben kell eljárnia, ráadásul korán reggel, még fel is tartják. Botrány. Ahogy odaérnek, a lány távozik, a tanerő pedig mély levegőt vesz. Kopp kopp kopp. Ha megérkezik a válasz, nem tétovázik benyitni.
- Jó reggelt - belépve rögtön behajtja maga mögött az ajtót, lévén úgyis valami hivatalosan magánügyi beszélgetés lesz. A kiírt neveket el sem olvasta, így fogalma sem lehet róla, kivel áll szemben. De még mennyire, hogy fogalma sincs.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. december 27. 18:45 Ugrás a poszthoz

Osztrovszky Konstantin

Nem szereti az ilyen hivatalos ügyeket. Mindig borsódzik tőle a háta, de nincs mit tenni, muszáj elintézni az elintézendőket. Méghozzá minél hamarabb. A Hivatalhoz érve már nincs is visszaút, szépen fellépdelnek az irodához és ott áll az ajtó előtt. Hogy neki most mennyi semennyi! De azért csak bekopog, illem az első, majd be is nyit a válaszra. Könnyedén lép be és csukja be az ajtót, valójában szemügyre sem veszi hirtelen a bent lévő férfit. Kit érdekel? Ügyintéző, van belőle ezernyi, most szépen mindent elrendeznek, aztán megy a dolgára. Nincs neki most ideje pasinézést tartani. Különben is. A hímek csak bajjal járnak, ezt már jó ideje tudja.
A felé nyújtott kezet elfogadja, s ekkor végre belepillant abba a kék tekintetbe. Szinte sokként éri, hogy deja vu-je van, ismeri ezt a pasast valahonnan. De miért és hogyan...? Osztrovszky. Annyira kattognak a fogaskerekek, hogy majdnem el is felejt bemutatkozni, de a tétovázás szerencsére nem látszik arcán.
- Renée Célestine Blanche, a Bagolykő Mágustanoda illúziómágia tanára - a kezet erőteljesen, mint mindig, megrázza és a helyet elfogadja, mellyel kínálják. Magában tanácstalanul kutat az emlékei között. Konstantin. Nem is rémlik neki. A vezetéknév igen, de így egyben tök homály. Viszont a férfi fizimiskája, hangja, tekintete, az egész alak úgy ahogy van ismerős neki. Mindenesetre mielőtt egy megkukult szamárnak tűnne, belekezd a regélésbe, hogy miért is jött.
- Kaptam ma egy levelet innen. Behívtak egy fontos üggyel kapcsolatban, erről szeretnék informálódni - a levelet kiveszi kabátja felső zsebéből, bár a ruhadarab továbbra is rajta marad. A papír az asztalon, Renée pedig letekeri nyakáról a sálat, amit korábban hanyag módon magára vett. Nyilván a férfi tudja, hogy mi áll a küldeményben, így nem kell a tanerőnek kifejteni semmit, meg hát, ameddig eljutnak a beszélgetésig, elmélkedhet azon, honnan ismeri az itt munkálkodót.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. december 27. 19:37 Ugrás a poszthoz

Osztrovszky Konstantin

Ahogy kiejti a Célestine nevet, a tanerőben megmozdul valami. Ha nem ülne, most valószínűleg lemenne hídba. Milliónyi kérdés kezd el cikázni benne, hiszen egyetlen ember szólította csak így őt és különben is. Akkor onnan ilyen ismerős! Szinte sokkos állapotban hagyja a levelet az asztalon, de egy hang sem jön ki a torkán. Hirtelen leperegnek szemei előtt az események, a franciaországi megismerkedésük és igazából az utolsó, végzős bál. Ez a mélypont az emlékek között, egy hajszál híján megnöveszti haját illúziómágia segítségével, hogy eltakarja vérvörös arcát, de megállja mindezt, csak szemei csillognak hihetetlenül fényesen.
- Kolos - ejti ki végül halkan a nevet. A bűntudat kősziklaként telepszik rá a mellkasára és bár ebből kívülről mit sem látni, Renée hirtelen inkább menekülne. Aztán mielőtt bármit is kérdezhetne, a férfi válaszol, mire tanárnőnk szemöldöke felszalad a magasba. De hiszen két napja egész nap a kastélyban tartózkodott! Ki van zárva, hogy ott lehetett volna bárhol is. Ez csakis tévedés lehet. Zavartan masszírozza meg tarkóját.
- Itt valami félreértés lehet. Két napja itt voltam, a kastélyban. És milyen baleset? - értetlenül pislog Kolosra és a pánik lassan felkúszik a gerincén, egyenesen a fejébe. Nem csinált semmit és nem volt sehol, hacsak... Bement a városba ajándékot vásárolni. A kicsinek. Ez még szörnyűbb kín volt számára, mert ha most beismeri, hogy gyereke van, amit eddig titokban tartott, az eljut a szülőkig is. És jobb lenne nem úgy indítani, hogy "hello Kolos, képzeld, van egy gyerekem, amúgy megiszunk egy teát?". Ez még Renée-től is durva lenne.
- Vagyis de. Ajándékot akartam venni Éttiennek - bingó. A kicsi az öccsénél lakik, így hivatkozhat rá. Zseniális. Viszont balesetre továbbra sem emlékszik. Voltak fura alakok a városban, de mindig vannak. Egyre sem figyelt fel különösebben. Akkor is furcsa. Valami itt bűzlik.
Utoljára módosította:Renée Célestine Blanche, 2014. december 28. 15:33
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. december 27. 21:09 Ugrás a poszthoz

Osztrovszky Konstantin

Zavartan pislog folyamatosan, míg nem hallja a történteket. A városban tartózkodott, de az ügyről fogalma sincs. Nem találkozott velük. Bement egy üzletbe, vásárolt, kijött és hazament. Ha falhoz állítják és fejbe lövik, akkor se tud többet mondani. Egyszerűen nem.
- Nem - határozottan ejti ki a szavakat. Hát ha egyszer nem, akkor nem! Ez van. Fogják fel, hogy neki van ezernyi más dolga is. Ha tudna valamit, pláne, ha látta volna, azonnal szól valakinek. Ráadásul illúziómágus, rögtön bevethette volna képességét, ha szükséges. De nem volt ott, így nyilván nem tehetett semmit, szóval békében lehet hagyni.
- Az túlzás, hogy a helyszínen voltam. Egy boltban vásároltam - ugyanúgy megismétli önmagát, ahogy az előbb mondta. - Ha szükséges, van blokk is - készségesen ajánlja fel. Kezd nyugodtabbá válni, mert egyszerűen szeretne túlesni ezen. Ha most itt őrültet játszik, attól nem végeznek hamarabb, csak ahogy Kolos is megjegyzi, gyanússá fog válni. De nem tehet róla, nem az ő asztala ez a Minisztériumi ügyek intézése dolog. Tanárnak kiváló, jól bírja a strapát, de ez a meló neki sok.
- Utálok hivatalos ügyeket intézni a Minisztériumban. Előbb vetem magam egy sárkány elé, minthogy ilyesmit kelljen csinálnom, folyton gyanúsítottnak érzem magam  - megcsóválja a fejét. Szinte olyan, mint egy kisgyerek, akinek nincs kedve orvoshoz menni, ezért ideges, mert fél tőle. - Arról nem beszélve, hogy apa is itt dolgozik. Mármint az amerikai hivatalban. Folyton rosszul vagyok, ha levelet kapok, mert nem tudom, hogy halálhírt hoznak, vagy valami személyes üzenet jön - egyik jobb, mint a másik, tenné még hozzá, de már így is sokat beszél. A jellegzetes gesztikuláció megmaradt korábbról, ezt Konstantin jól ismerheti. Ha valamit tud a férfi, akkor az az, mennyire utál Renée az apjáról beszélni. Sosem tudott szabadulni Joseph-től, úgy kellett Franciaországba könyörögnie magát, hogy végre elmehessen otthonról. Nyilvánvalóan az alatt az egy év alatt, míg nem találkoztak, nem történt változás és nem lettek puszipajtások.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. december 27. 22:13 Ugrás a poszthoz

Osztrovszky Konstantin

Konstantin csak jegyzetel, Renée válaszai pedig kielégítőnek bizonyulnak. Ahogy elhangzik a bűvös "végeztünk" szó, mintha a nőt kicserélnék. Vállai teljesen ellazulnak, a feszültség minden jele eltűnik arcáról is. Szemei ismét normál állapotban csillognak, nem pedig olyan fényesen, mint a sarkcsillag éjszakánként. Figyelemmel kíséri a férfi minden mozdulatát. Annyira ismerősek és annyira távoliak. Annak idején mindez közel volt hozzá, olyan közel, amit ma már felidézni szinte képtelenségnek tűnik. Azok az erős arcélek, a fekete haj, a testtartás és persze a munka szeretete. Ez mindig igaz volt Kolosra, és mindez azóta sem változott semmit. Kis híján mosolyt is csal Célestine arcára, de végül úgy dönt, ezt a kis görbét megtartja magának.
Bólint egyet a megnyugtató mondatra és összeszedi a levelet és sálat, ami még hozzá tartozik. Lassan sétálnak át a tárgyalóhoz, de a férfi közelsége valamiféle különös megnyugvást jelent. Nem szólnak egymáshoz, nem beszélnek, megérkezve pedig szinte kínos csendben állnak tovább egymás mellett. Különös helyzet, ez tény. Aztán, ahogy régen is, most is Kolos töri meg a csendet és intézkedni megy, Renée-nek szinte válaszolni sincs ideje. Leül hát és várja, hogy a férfi visszajöjjön.
Nem telik sok időbe, de még az is szinte óráknak hat egyedül ücsörögve a székén. Kellemetlen neki a légkör, sosem tudta magát otthonosan érezni egyetlen hivatalos szervnél sem. Ahogy telnek az évek ez már csak rosszabb lesz, jobb semmiképp. A megérkező férfi utasítására feláll és elindul befelé, azt hiszi ennyi. Mit is várt volna? De aztán a meleg kéz karjára csusszan. Először szemei Kolos kezére, majd annak íriszeibe vándorolnak és kissé tétován szólal csak meg.
- Persze, mindenképp - még egy biztató mosolyt is küld felé, csakhogy megerősítse szavait, de ekkor már nem fogják az erős kezek. A gyomra összerándul, de nem mutatja, hogy mennyire különös ez neki. - Köszönöm a segítséget. Írj egy levelet, aztán összefutunk - azzal meg sem várva a választ belép a tárgyalóba és behajtja maga mögött az ajtót. Nem tiszták a gondolatai, egyre csak cifrábbnál cifrább dolgok járnak a fejében, de összpontosít. Ezen ráér holnap is gondolkodni.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 3. 20:50 Ugrás a poszthoz

Kolos
[zárt]

Kopp kopp kopp. Renée az igazak álmát alussza, édes kicsi kobakjából teljesen kirepült az az információ, miszerint neki ma reggel találkozója lett volna. Oh igen, az álmok birodalma egyáltalán nem oly borzasztóan valóságos, mint az élet, a vekker pedig, ha szólt is, hiába tette, mert tanárnőnk olyan mélyen csicsikált, hogy atomrobbanás is csak pozícióváltást eredményezett volna. Halk szuszogás hallatszik a szobában, ahogyan egyenletesen lélegzik, békésen alszik tovább.
Kopp kopp kopp. Na ez már gyanús. Nyöszörgés hallatszik a paplan alól, mielőtt két kéz kinyúlna és teljesen a fejére nem húzná. Bárki is az, nem érdemel annyit, hogy figyelmet fordítson rá. Keressék meg máskor, még csak hajnal van, nem megy ő sehová, nem beszél senkivel. Meg hát, az ágy is meleg és pihe-puha, nincs az az égi jel, ami kirángatná onnan. Még jobban bevackolja magát, a párnát feje alá húzza és kényelmesen szuszog tovább.
Kopp kopp kopp. Idegbetegen rúgja le magáról a takarót, ki se lát a fejéből, úgy csörtet az ajtó felé. Közben a sípcsontját megkínálja az ágy lábával, a karját pedig az ajtófélfával, de csak eljut a zaj forrásáig. Félig nyitott szemmel, rövid nadrágban és pólóban tépi fel az ajtót, ami előtt... A szentségit. Kolos áll. És ekkor minden bűnéért bocsánatot kér: elfelejtette a reggelijüket. Azt nem mondhatnánk, hogy felébredt, de valamivel józanabbul vágja rá a férfi arcára az ajtót, mikor leesik neki, hogy nézhet ki. Kikiabál, hogy egy pillanat és azon nyomban beáll a zuhany alá, fésülködik, öltözik és potom öt perc után ugyanolyan nyúzott fejjel, ám útra készen áll az ajtajában.
A falu felé tartó útjuk végig szótlanul telik. Renée bocsánatot akarna kérni, de még félig bóbiskol, Kolos pedig... Ki tudja? Egyértelműen neheztel a nőre, a tanerőben pedig az a kérdés kattog még így vegetáció közben is, hogy miért jött el a szobájáig a férfi? Tán azt hitte, hogy Konstantin majd elfogadja a találka bukását és hazamegy. De ehelyett tényleg felkereste Renée-t és utánament. A falatozóhoz érve beülnek és némán nézik az étlapot. Így belegondolva, talán jobb lett volna, ha ezután nem erőltetik ezt a közös reggeli dolgot, de az asztalnál ülve már annyira mindegy. Célestine kínosan érzi magát, amúgy sem oldódtak még fel egymás mellett a több mint másfél év kihagyás után, de ez még rá is tesz egy lapáttal. Félve mer csak néha a férfira pillantani, azt is lopva csupán. Érzi a levegőben a bajt.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 3. 22:12 Ugrás a poszthoz

Kolos

Úgy tervezte, hogy az étteremben bocsánatot kér. Hogy majd végül minden rendben lesz. Csakhogy mire összeszedi a bátorságát, hogy megszólaljon, józanítóan valóságos rágalmazó szavak ütik meg fülét. Csak pislog a férfira és majdnem körbenéz, hogy neki szól-e ez a kirohanás.
- Természetesen alszom - még mindig értetlen tekintettel mered a férfira, akin látszik, hogy a rohama csak most kezdődik, Renée arckifejezése pedig valószínűleg olaj a tűzre. De most mit csináljon? Tegnap ért haza késő este az öccsétől, meg a lányától, örül, hogy él, nemhogy egy találkát is észben tartson! Vagyis, az eszében volt, beállította a vekkert, de olyan mélyen aludt, hogy nem hallotta. Ajjaj. A következő, immáron kiabáló szavakra egyenesen felkapja a fejét és elönti a méreg. Hogy merészel így beszélni vele Kolos? HOGY? Azért ez már túl megy minden határon, jogosság ide vagy oda, Célestine is felnőtt, akivel a saját apja sem beszélt így soha.
- Vigyázz arra, hogy hogy beszélsz velem. Nem vagy az anyám, hogy kioktass - ridegen válaszol a férfi heves mondataira. Sajnálja, hogy nem jött, borzalmasan, főleg azért, mert javíthatatlan hibának érzi, de ezt a hangsúlyt és stílust bizony még ebben az esetben sem engedheti meg magának Kolos. Nem érdekli a tanerőt, hogy sértődött, vagy tudja a fene, micsoda. Ennek köztük nincs helye.
- Nem elfelejtettelek Kolos. Tegnap értem haza a családi látogatásból, hiába állítottam be az órát, nem keltem fel rá. Egyébként pedig, ha annyira idegesít, hogy elkéstem, akár meg is reggelizhettél volna ahelyett, hogy úgy csinálsz, mintha a tulajdon anyám lennél. Csak azért, mert nem annak képzeltelek, de szólj, ha tévedek - a monológ közepén kissé megemeli a hangját, de közel sem annyira, mint Konstantin. A végére azonban újra normális hangszínt üt meg, visszahalkul, csak a stílus marad ugyanolyan rideg, mint az elején. Szemeiből sugárzik a csalódottság. Nemcsak a férfinak rossz ez, neki is, főleg a szilveszter éjjel után. Mert hogy nem történt semmi, nem beszéltek semmiről, csak volt. Egyetlen csók, de az is több, mint amit valaha szabadott volna. Ennek ellenére itt ülnek, Kolos játssza a korholó szülőt, Célestine meg a lázadó gyereket. Egyszerűen ciki.
- Nézd, sajnálom, hogy elaludtam. Nem így terveztem - sóhajt fel lemondóan, majd étlapját leejti az asztallapra és ujjaival dobolni kezd. Kíííínos a szituáció, felettébb kínos, de maguknak keresték. Még az a szerencse, hogy kevesen vannak az étteremben, így nem sok bámuló szempár szegeződik rájuk. Az kéne még.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 12. 22:05 Ugrás a poszthoz

Kolos

- Azért meggondolnám, hogy kettőnk közül ki kapja meg a "kis" jelzőt jelen pillanatban - keresztbe fonja karjait maga előtt és dühösen néz a férfira. Annyira utálja, ha így kezeli őt! Lehet, hogy Konstantin még sosem késett el sehonnan, de attól még nem kell ilyen stílusban beszélni senkivel. Főleg vele nem. Sértődékenység és féltékenység, mind felesleges, időpocsékolás az egész. Hiába bánják meg mindketten, hogy elkezdték ezt, eléggé késő az időpont, hogy visszakozzanak. Túl késő. Valószínűleg egyiküknek sincs már kedve enni, de amilyen csökönyös a férfi, úgyis legyűr egy tál ételt, ha addig él is.
- Hmm, szerintem téged ismerve azt gondoltam volna, hogy ejtettél, megreggeliztem és tudomásul vettem volna, hogy találtál jobb elfoglaltságot helyettem. De hisztizni? Sokat képzelsz - Renée minden szavában él van, méghozzá pengeél, olyannyira, hogy az egyenesen bántó már. Nem tudja már visszaszívni a dolgot, de így érzi. Legszívesebben a fejéhez vágná még, hogy a gyerek, akihez amúgy hazalátogatott, az az övék, emiatt van most így megnyúzva. De nem. Hallgat és a tudat, hogy Konstantinnal ennyire nem tudnak egy hullámhosszra kerülni egyre inkább megrémíti. Hogyan mondja el neki az igazat? Sehogy. Fél tőle és a reakciójától, pedig joga van tudni. Beharapja alsó ajkát és még szorosabban tartja keresztben a karjait. Elég ebből. Menekülne a helyzetből, bármerre, csak el innen.
Kolos kijelentésére vállat von és ismét maga elé emeli az étlapot. Mintha lenne étvágya. Még egy hangya is többet tudna enni annál, mint amennyit Célestine gyomra befogadni képes. Csak bámulja a betűket, de valójában semmit sem olvas el, nem tudja befogadni az agya, egyre csak azon kattog, mennyire kínos ez. Szívverése olyan erős, hogy úgy érzi, kis híján infarktusa lesz. Az előbbi vitájuk és az utána megmaradt feszkó nem épp jó előjel a kapcsolatukat illetően és ezt Renée is tudja. Mert hát, mi köti össze őket most?
- Miért csókoltál meg? - a kérdés önkéntelenül csúszik ki a száján, de már meg is bánja. Hogyan kérdezhette meg pont ezt és pont most? Idióta. - Mindegy, buta kérdés volt - újra belemélyed az étlap tanulmányozásába. Túlságosan fél a választól. Talán azt mondja majd a férfi, hogy játék volt, szórakozás, meg az újév köszöntésébe belefér, nem? Tudja előre a választ Célestine, de jobbnak érzi tisztázni. Így legalább nem dédelget ábrándokat.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 13. 18:03 Ugrás a poszthoz

Kolos

Beharapja alsó ajkát. Igazából ez az ejtés dolog elég érdekes. Hiszen Konstantin úgy összességében ejtette az egész kapcsolatot, csak móka volt az egész. Nem? Viszont Renée lépett le. Nehéz erre igazán jó választ adni, így inkább kukacoskodóra vált.
- Azt mondtad, ha fordítva történt volna a ma reggel. Arra válaszoltam, mi lett volna, ha. Örülök, hogy figyelsz - dünnyögi az orra alatt immáron bosszankodva. Hihetetlen, miért kell civakodniuk? Mik ők, valami kiöregedett házaspár? Még el sem kezdődött, de máris itt a vég, elképesztő az egész. A következő válasz amúgy is szíven döfi, teljesen mindegy már, hogy mit mondott, vagy mond. Elakad a lélegzete is. Legszívesebben felüvöltene, hogy el sem tud annyit képzelni, mint amennyi valójában, de csak összepréseli ajkait és nem válaszol. Képtelen rá, hogy bármiféle hangot is kiadjon. Gyomra apró ponttá zsugorodik, torkában gombóc csücsül, szíve pedig összefacsarodik, mindez másodpercek tört része alatt. De nem mutatja.
Dacos némaságba burkolózik a férfi előtt és nem mutatja fájdalmát, bár egy kellemetlen kérdés azért kicsúszik a száján. Átkozza magát, hogy egyáltalán megfordult a fejében az ötlet, hogy megkérdezze. Az első mondattól kicsit magához tér. Reménykedik egy pozitív végkimenetelű válaszban, de ahogy Kolos ismét beszélni kezd, elszáll minden esélye. Kék szemei lemondóan csillannak meg, egy pillanatra ajka legörbül, de olyan rövid ideig tart csupán a reakció, hogy délibábnak is gondolhatjuk. Megacélozza magát, kirekeszt minden gondolatot.
- Tehát meg sem szeretnéd próbálni. Értem - feleli vontatottan, majd megfogja kabátját és felkel a székről. - Figyelj. Később, ha gondolod még találkozhatunk, de nagyon fáradt vagyok. Amúgy sem menne le egy falat se a torkomon. Neked jó étvágyat és... Sajnálom a ma reggelt - egy vérszegény mosoly jelenik meg arcán. Kolosnak fogalma sincs, miért viseli ez meg ennyire a nőt, de ha eddig Renée kételkedett is abban, hogy elmondja, most már biztosan tudja a választ. Nem oszthatja meg a férfival, nem akar számára teher lenni. Ezzel párhuzamosan döntésre jut: vesz egy házat Bogolyfalván és odaköltözik az öccse és a lánya. Itt az ideje, hogy felnőjön és tudomásul vegye, nem minden mese válik valóra. A valóság sokkal zordabb, ridegebb ennél. Kilép az ajtón, maga mögött hagyva az ételek illatát és még csak a kabátját sem veszi fel. Határozott léptekkel, egyenes háttal indul meg a kastély felé. Már van terve és élete. Itt az ideje e szerint cselekedni.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 30. 22:44 Ugrás a poszthoz

Kolos

Félreértés. Konstantin úgy masírozott el mellettük a múltkor, hogy Renée-nek esélye sem volt magyarázatot adni a látottakra. Legszívesebben a férfi után rohant volna, hogy álljon meg, semmi sem az, aminek hiszi, de nem hagyhatta ott testvérét és kislányát. A család az első, a zűrös ügyeket pedig később kell rendezni. A később ideje pedig elérkezett. Már vagy két hét is eltelt a férfi látogatása óta és azóta szóba hozták Almásy Lénával, amire tanerőnk nem tudott mit reagálni. Hogyan tehette volna? Nem hibáztatta a férfit. Az egész jelenet olyan volt, mintha Kolos csupán belerondítana a családi összképbe, felesleges kerékként funkcionálna. Az igazság sokkal dermesztőbb ennél.
Éttiennek elintéznivalója akadt, így ő korán reggel elment, Renée meg pont most szedte össze a bátorságát, hogy elmenjen a hivatalba. És igen, a gyerek is megy vele. Előre látható, hogy kész katasztrófa lesz az egész és ebből sehogy se jön ki jól, de jobb, ha Konstantin megtudja, nem az öccsétől van gyereke... Csak kicsit lenne atyaúristenmiiii? Szóval nem. Nem tőle van. Pfujj. Így történt hát, hogy elindult és jelenleg Kolos ajtaja előtt toporog, az alvó Fleur-rel a babakocsiban. Hogy ideges-e? Nem feltétlenül ez a megfelelő kifejezés erre az érzelmi és idegi állapotra, de jó, fogjuk rá. Kopog párat és, amennyiben érkezik válasz, belép, maga előtt tolva a babakocsit. Hála istennek a férfit egyedül találja, így mégiscsak könnyebb dolga van.
- Szia - halkan becsukja az ajtót maga mögött és nem is tétovázik sokat, könnyedén dobja le az egyik székre kabátját és a férfi elé lép. Úristen, de kínos ez most... Nincs is oka magyarázkodni, de mégis azt fogja tenni. Röhej. - Azt hiszem beszélnünk kéne...
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 31. 00:01 Ugrás a poszthoz

Kolos

Nem, Konstantin nem könnyíti meg amúgy is baromi nehéz dolgát. Ahogy Renée besétál a babakocsival, azonnal látja az ellenséges pillantást a férfi részéről. Még az a szerencse, hogy nem tudja, mi jár a hivatali fejében, mert valószínűleg világgá szaladna a gyerekkel. De most erős, független nő - egy gyerekkel, mikor magyarázkodni akar, hogyne -, szóval nem riad meg semmitől. Mondom nem riad meg! Na. Úgy. A férfi előtt állva egészen kicsinek érzi magát és védtelennek.
- Kolos... - sziszegi a férfi nevét kelletlenül. - Légyszíves ne nehezítsd meg ezt nekem - fogai közt szűri a szavakat, nem tudja, hogyan hárítsa a dolgot. Ez a feszült légkör már most megvan, még a legérzéketlenebb földi giliszta is érezné. Farkasszemet néz a másikkal, de persze harmadik szemével a babára összpontosít, oh yeah. A szabályzatra való hivatkozást inkább el is engedi a füle mellett. Nem hajlandó meghallani ezt a fajta rosszindulatot. Vajon, ha most megtudná, hogy övé a gyerek, akkor is ugyanígy reagálna? Kétlem. Mindenesetre felesleges leállni vitatkozni, Kolos sértett és dacos. Nem nyerhet most ellene.
- Nem felejtettem el, csak... - na igen, hogy is kéne befejezni? Erre nincs igazán jó reakció, amit pedig kinyög, az bőven rossz. - Csak nem kérdezted - ez logikus. Ha kérdezte volna, akkor elmondta volna, hogy mi van, igen, ez a jó magyarázat. És ha ezt Renée sokáig ismételgeti, talán el is hiszi. Lesüti a szemét, ahogy közlik vele, hogy hallgatják. Tisztában van vele, csak hol kezdje? Hol van már az az erős, független nő? Lepillant kislányára és belőle merít erőt a folytatáshoz, remélhetőleg kellő sikerrel.
- Amit láttál, azt félreértetted - halkan beszél, mégis jól hallhatóan és határozottan. - Akivel láttál, az Éttien, az öcsém, eddig ő vigyázott Fleur-re, miattuk utaztam haza és késtem el a reggeliről is. Most költöztek ide, hogy végre találtam megfelelő házat és el is férnek - arról, hogy ki az apa és miért nem beszélt róla, egy szót sem ejt. Előbb utóbb úgyis kiderül majd, mert Kolos rá fog kérdezni és látni fogja a gyereket. Látni és tudni fogja, de ha lehet, ez ne most következzen be. Az édesen alvó baba látványa vajjá olvasztja Renée szívét. Hiba volt talán az az éjszaka, de nem bánja, hogy a lánya megszületett. Így lett minden kerek és egész. Csak az apja hiányzik. Nagyon.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 31. 09:15 Ugrás a poszthoz

Kolos

Jó, a magyarázat igen gyenge lábakon áll, de most mit mondhatott volna? Megérkezik, elmennek süteményt enni és benyögi, hogy "Amúgy van tőled egy gyerekem. Szerinted is finom ez az édesség?" Hát tényleg, az sokkal jobb lett volna. Arról nem beszélve, hogy a hivatalban kellett volna erről cseverészni, vagy akkor, mikor őméltósága közölte, hogy ő nem ér rá a családalapításra? Hát kösz. Mintha egy szerencsétlen mókusra rávágtunk volna egy hat tonnás sziklával, hogy nesze pusztulj meg most beszéljél. Reális lett volna a családegyesítés. Persze ettől függetlenül a megfogalmazása a kérdésnek mókás, csak Renée nem mer nevetni, mert fél, hogy azzal végképp kihúzza a gyufát. Minden megeshet.
- Egyedül aznap, a házamban kérdeztél bármit is a családdal kapcsolatos témáról. De mint tudjuk a mesét, valaki sértődötten elrohant, mikor meglátta a hirtelen kialakult helyzetet - összehúzott szemöldökkel pillog Konstantinra és a valaki szót igen erősen megnyomja. Nem akarja a felelősséget hárítani magáról, valóban nem ártott volna egy gyors felkészítő arról, hogy a nyakukba szakad egy gyerek. Illetve tanerőnk nyakába, Kolosnak úgyis mindegy, nem ér rá az ilyen botor dolgokra. Az se biztos, hogy látott már, szerintem most szembesül vele először. "Úúúristen ennek négy végtagja van és lélegzik! Erről milyen jogszabályaink vannak...?" Marha.
- Igen - ez amolyan megerősítés. Éttien az öccse, ezen nincs mit nem érteni, a következő kérdés viszont elvágja Célestine oxigénellátását pár tíz másodpercre. "Ja, hát te vagy az apja, csak mivel te iratokat nevelsz és nem gyereket, meg szívesebben enyelegsz vámpírokkal és kollégákkal, minthogy egy pelenkás bébivel üsd el az időd - akár szó szerint -, így gondoltam jelen helyzetben indifferens, hogy a tiéd te népművészeti cserépedény." Nem, Renée ilyesmit nem fog Konstantin fejéhez vágni, bár jó tudni, hogy lenne egy ilyen opció is. Az most mondjuk nagyobb para, hogy mit kéne felelnie élesben.
- Nem, nem mentem hozzá. Az apja biztos jó helyen van és éli az életét - végig Fleur-t nézi, miközben beszél. Tessék kicsilány, itt a fater. Kicsit oppan Dumbo style, amúgy papírokba szerelmes, vámpírok vérét szívja és kollégák kávéját kortyolgatja. Ez meg itt a mama, aki szülés utáni depresszió miatt lepasszolt az öccséhez, most meg dunsztja nincs, hogyan vallja be, hogy közös a poronty. Azaz te. Ez a kép örökre az emlékezetünkbe ég majd. Mehet a családi mosolyalbumba, de szigorúan azután a kupac irat után. Nem vagy annál fontosabb. Mármint a papának.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 31. 21:38 Ugrás a poszthoz

Kolos

A gúnyos válaszra kis vonallá szűkülnek szemei. Úgy tűnik a férfi ma humoros kedvében van, Renée már kevésbé. Legszívesebben elővenne egy kiskanál vizet és belefojtaná Kolost, de az nem lenne túl megfontolt ötlet itt a hivatalban. Ezzel a lendülettel cellát is bérelhetne magának, ha már erre jár.
- Jó, megértem, persze - hogy mennyire túl akar már lenni ezen, azt elmondani sem tudná, pedig még csak most kezdenek belejönni. Kellett neki idejönni, kell neki magyarázkodni, kell neki egyáltalán bármi minden után... Kell neki? Úgy tűnik igen. Ha másnak nem, a gyereknek szüksége van az apjára. Renée még csak ellenne egyedül, de Fleur nem nőhet fel férfi nélkül az életében, márpedig akár tetszik, akár nem, az a bizonyos hím Konstantin. Ez speciel tanerőnknek tetszik, csak a megvalósítás nincs ínyére. Volna még mit csiszolni a kapcsolatukon.
A következő kérdéseknél megáll benne az ütő. Pierre? Ugyan, hagyjuk már, hogyan lehetne pont ő az apja? Ajj, de most ezt amúgy is minek kell feszegetni? Egyszerűen csak fogadjuk el, hogy van, béküljön ki mindenki mindenkivel, és slussz-passz. De neeeem, ki az apja? Miért nincs vele? Az édes drága mama jól érzi magát? Nem, kezd rosszul lenni.
- Én léptem le, mikor megtudtam - ugyan kikerüli az első kérdést, a másodikra adott válasza olyan magabiztos és határozott, ami már őt lepi meg. Igen, sok minden volt bizonytalan körülötte, főleg az, hogy tudta, el kéne vetetnie, ha elárulná. Egyszerűbbnek tűnt elmenekülni és meghozni egy olyan döntést, ami megmenti egy baba életét. Mindennél jobban szereti a csöppséget, sosem tudná megbocsájtani magának, ha elvesztette volna. Még akkor sem hajlandó erre gondolni, mikor tudja, a családegyesítés reménytelen.
- Tudtam, hogy nem tarthatnám meg, ha maradok, vagy a végén úgyis egyedül maradnék a gyerekkel. Egyszerűbb volt elköltözni és magamnak kézbe venni az irányítást - halkan beszél, miközben Fleur csendesen szuszog mellette. Nem. Sok mindent elviselt volna, de ezt nem. Szereti Kolost és azt is, ami kettejük románcának gyümölcseként jelen van ebben a szobában. Helytelenül cselekedtek és, ha a férfit nem is, de Renée-t mindenképpen meghurcolták volna emiatt. A felelőtlensége miatt. Ebből köszöni, nem kér.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 31. 22:28 Ugrás a poszthoz

Kolos

Nem érez megkönnyebbülést, hiába mondhatta el mindezt. Mert a teljes igazság még mindig mélyen lapul. Az összegzés eleje hibás ugyan, de minden más igaz. Hagyja, hogy a férfi nyugodtan végigmondja, amit gondol, nem is szól közbe. Nem akar. A végén lévő felajánlás tulajdonképpen megmelengethetné a szívét, de csak egy szomorú mosolyt tud küldeni a másik íriszeibe. Nem tud őszintén köszönetet mondani, nem tud őszintén segítséget kérni. Nem tud őszinte lenni. Egyszerűen csak fél, hogy mit fog szólni Konstantin. Milliónyi érzés kavarog benne, az esze harcol a szívével, ami félelmében meg sem engedte volna, hogy a tanerő idáig jöjjön. De eleget rettegett már mindentől, ideje lenne végre felvenni a kesztyűt. De még korai. Túl korai.
- Nem Pierre-től van a gyerek - lesüti a szemét, ahogy kiejti a száján a szerényke mondatot. Elmondhatjuk, hogy arca a vörös legrendkívülibb és legváltozatosabb árnyalataiban játszik, pulzusa meglódul, ahogy az igazság végre kicsúszik a száján. Bár most veri a fejét képzeletben a falba, hogy képes volt erre, de már mindegy. Most majd nevet fog kérni a férfi, nevet fog követelni, hogy tudja, kitől félt Célestine. De a válasz annyira könnyű és annyira nehéz elmondani! Végül Renée nem vár tovább. Képtelen csak ülni és várni a halálos ítéletét. Hirtelen kel fel, magára rántja a kabátját és megragadja a babakocsit.
- Nézd, nekem mennem kell, én nem... - látszódik arcán a pánik. Nem beszélhetek. Szomorúan néz a férfire, majd nyitja az ajtót és kitolja Fleurt a folyosóra, hogy még egyszer utoljára visszapillantson. Alig bírja kimakogni, amit akar, egyszerűen csak fizikai fájdalom. Lassan hátrál. - Én nem... Én csak... Sajnálom - azzal becsukja az ajtót és menekülőre fogja a dolgot. Képtelen Kolos szemébe nézni, tudva a valódi igazságot. Képtelen rá, nem megy. Olyan gyorsan távozik, mint egy forgószél és meg sem áll a házukig. Hazaérve egyszerűen csak összecsuklik a küszöbön, miután kulcsra zárja a lakásajtót és kitör belőle a sírás. Elrontotta. Mindent elrontott. És fogalma sincs, hogyan hozza rendbe.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. október 22. 12:54 Ugrás a poszthoz

Alfonz

Most, hogy ismételten Magyarországon tartózkodik felengedett valamelyest. Ugyan hiányzik neki öccse, Éttien, de képes volt elengedni, hiszen mindkettejüknek megvan a saját élete. Ő immáron aurorként tengeti mindennapjait, Konstantin ismét a közelében van, csak most már házas emberként és ne feledkezzünk meg egyetlen szem tüneményéről, Fleur-ről.
A mai csajos napnak épp az a lényege, hogy minden kötöttség és teher nélkül együtt töltsék, de nem meglepő módon valami megint eltereli a figyelmét. Valami megint belelóg az idilli képbe, ami nem hagyja őket nyugalomban szórakozni. Ez pedig nem más, mint egy gyanús fiatalember. Renée sem egészen hülye, érzi nagyon jól, hogy követik, csak azt nem érti, miért. Az apja már tud mindent, az anyja is, Éttiennek nem áll érdekében, esetleg Konstantin küldhetett volna rá valakit, de minek? Ha Franciaországban nem tette, hát nem itt kell elkezdenie. Míg járják a boltokat és utcákat, míg az étteremben ülnek, végig tudja, hogy valami nem oké. Ez persze a könyvesboltban hág a tetőfokára: nem véletlenül ment be oda. Fleurt lerakta a gyermek részlegnél, így ő most vígan olvasgat, Renée viszont nézelődést színlelve követi nyomon Alfonzt. Persze rögtön kiszúrja, hogy az idegen be akar jönni utánuk, így gyorsan felkapja lányát és az ajtó felé indul, mosolyogva köszön és már ütköznek is össze. Mintha véletlenek összjátéka lenne csupán. Zöldeskék szemei rávillannak az ismeretlenre, miközben szorosabban fogja Fleurt.
- Remélem, hogy lesz valami érdemeleges, amit átadhat a feletteseinek egy csonka család életét követő megfigyelés után - azzal szó szerint félretolja az útból és kislányát a földre teszi. Persze ő nem ért semmit, azonnal mosolyog Alfonzra, még integet is neki, mintha csak barátok lennének. Mintha.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. október 22. 13:30 Ugrás a poszthoz

Alfonz

A düh csak úgy bugyog benne. Az sincs rendben, ha csak őt követik, de a kislányát hagyják ki a dologból. Ezért is van az, hogy pont nem érdekli Alfonz magyarázkodása, továbbra is ellenségesen mered rá, minden mozdulatát lesve. Auror lenne végül is, ha valakinek, neki tudnia kell, mikor érdemes résen lenni.
- Bókolni azt bezzeg tud - közben csak annyit érzékel, hogy Fleur már totálisan odavan a srácért. Természetesen őt könnyű lekenyerezni, elég egy kedves mosoly, mély hang és ilyen külső. Naiv még. Renée felsóhajt, ami a fáradtságának tudható be. Nincs oda az ötletért, hogy ezek ketten itt most összemelegedjenek, de legalább az idegen nevét megtudja. És le is esik neki, kivel áll szemben. Jövő héten vele lesz majd közös munkája, legalábbis nem gondolná, hogy túl sok Alfonz nevű egyed szaladgál itt Pesten, ráadásul pont egy másik minisztériumi dolgozót megfigyelve. Frankón bekezdtek. Erről mondjuk egyetlen szót sem ejt, legyen majd meglepetés a következő találkozásuk alkalmával.
- Csókolom, Fleur vagyok - csillogó szemekkel néz rá, kicsit talán huncutul is. Mosolyából látszik, hogy őt nem kell meggyőzni. A gyerekek amúgy is megérzik, ha valakivel valami nem stimmel. - Engem is megdicsérsz, mint anyut? - Renée-nek elkerekednek a szemei, majd szája elé kapja a kezét. Ennyit tesz a nyíltság. Haragja egy pillanat alatt elpárolog. Ez a kis drága bárkit az ujja köré csavarna, ezen a gondolaton pedig el is mosolyodik, majd maga is leguggol melléjük.
- Elnézést - némán tátogja a férfi felé, majd nyom egy puszit kislánya fejére. - Egyébként Renée vagyok - kezet nyújt és egy halvány görbét is villant, de azért még mindig fenntartásokkal kezeli a másikat. Továbbra sincs megelégedve ezzel a követősdivel. Alkalmasint rá is fog kérdezni.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. november 6. 21:34 Ugrás a poszthoz

Alfonz

Próbál komoly maradni, de be kell látnia, hogy nem megy. Minden gyanakvása ellenére elmosolyodik a megjegyzésen. Annyira ösztönösen jelenik meg arcán a görbe, hogy beletelik pár másodpercbe, míg ismételten eltünteti. Nincs annak most ott a helye.
- Nem vagyok haragtartó típus, ha mondhatom ezt. De örülnék, ha a közeljövőben megkímélne minket az ilyesfajta élményektől - felsóhajt, mert mit tehetne? Amúgy sem tudja nem észrevenni, hogy a kislány totálisan odavan Alfonzért. Naná, hogy imponáló neki, hiszen nemcsak a nőt, de most már őt magát is bókokkal halmozza el. Fleur is lány, még ha pici is, nem hibáztatható azért, mert tetszik neki, amit hall és lát.
- Anyu, viseld eeeeeel - vékony gyermekhangján szól Célestine-hez, miközben megrángatja a kabátja alját. Most mégis hogyan küldje el így a fiút? Nyilván sehogy, egy kis sétába és beszélgetésbe nem halhat bele. Azt mondanom sem kell, hogy Fleur egyből tudja: nyert ügye van. Vannak dolgok, amikre édesanyja szigorúan nemet mond, így előzve meg az elkényeztetetté válást, de bizonyos pontokon engedni kell. Ám legyen.
- Nem bánom. De csak akkor, ha tegeződünk a továbbiakban. Utálom a magázódást - elhúzza száját, miközben felveszi a kislányt és a karjára ülteti. Ő persze csillogó szemekkel vizslatja Alfonzt, amiről Renée próbál tudomást sem venni. Már csak azért is, mert ha már itt vannak, ő is szemrevételezné az úriembert. - Merre mész?
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. november 11. 10:45 Ugrás a poszthoz

Mr. Fődetrá

Csend és nyugalom. Erre vágyott már régóta, mindezt egybefűzve egy kellemes és hosszú szabadnappal. Nem csoda, hogy amint sikerre viszi tervét, tétovázás nélkül dönt úgy, hogy szabad program keretében bejárja a falut. Talán vásárol is valamit Fleur-nek. És ha már itt tartunk: ő most épp az apjánál van. Mit is mondhatnék? Renée szíve örül és retteg egyszerre. Igen, még mindig felötlik benne legutóbbi beszélgetésük, amikor is Katherine miatt kaptak össze. Nem mondhatnám, hogy kellemes emlékképként tekint arra az estére, konkrétan összeugrik gyomra. De most nem ezzel kell foglalkozni, minden bizonnyal rendben haladnak a dolgok és a lánya is biztonságban van. Remélhetőleg.
Az egyik bolt előtt megállva, nézegeti a kirakatot, de őszintén szólva elment a kedve bármilyen árucikk megvételétől. Felsóhajt és elindul a falu utcáin tovább, mígnem a Boglyas térre keveredik. Lehet, hogy inkább mégis bemegy dolgozni. Jobb lenne neki, ha lefoglalná magát, nem megy neki ez a szabadság dolog. Körbepillant egy ismerős arcot keresve, hátha van valaki, aki megmenti ettől a szörnyűséges tervétől, de be kell látnia, hogy magára maradt. Sosem hitte volna, hogy az unalomnak van olyan formája, ami munkára sarkallja az embert és lássunk csodát, most megtapasztalhatja.
Mély levegőt vesz és elhatározza, hogy nem megy a minisztérium közelébe. Helyette elindul a lakónegyed felé, hogy hazamenjen és ott foglalja el magát. Mellesleg elképesztő, mennyien vannak ilyenkor, munkaidőben is az utcákon. Szinte alig lehet átnyomakodni a sok emberen. Valljuk be, sosem ér vissza otthonába. Soha.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. november 11. 18:40 Ugrás a poszthoz

Mr. Fődetrá

Amikor az ember meghalni készül az unalomtól, a füle minden neszre, minden apró zajfoszlányra ki van hegyezve, így nem csoda, hogy Renée könnyedén meghallotta az ismeretlen férfi kijelenését. Meg is torpan egy pillanatra, mintha csak képzelődne, de korábban is mintha érezte volna, hogy figyelik. Talán így is volt. Ezt már sosem tudja meg, most azonban fejét a padon ülő felé fordítja és villámgyorsan végigméri. Nem tudná megmondani egészen pontosan, hogy miért, de nem szimpatikus neki az illető, amit most, az ismeretségük elején talán nem kéne elkönyvelni véglegesen.
Nem tudja, odamehet-e hozzá, mert nem neki szóltak személyesen, mégis volna hozzáfűznivalója. Tétovázik pár másodpercet, majd határozottan odalép Józsefhez - akit még nem nevezünk nevén - és szóra is nyitja a száját.
- Önnek is meggyűlt eggyel a baja? - oldalra billenti a fejét és kérdőn tekint a férfira. Mivel auror, így akár ráfoghatja arra is, hogy munkaügy miatt kérdi. Egy veszélyes, szabadon kószáló vámpírt meg kell fékezni, ez tudott, ráadásul mi van akkor, ha... Ha pont Katherine-nel van valami...? Arról Kolosnak is tudnia kell. Arcán semmi sem látszik gondolataiból, egy egyszerű, érdeklődő nőnek hat csupán. És igyekszik is annak látszani. Na nem véres verejtékkel, de minek a feltűnés és az extra izgalom? Na ugye.
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. december 28. 17:32 Ugrás a poszthoz

Alfonz

Fleur teljesen el van ragadtatva a frissen kapott puffskein-jétől, az a szerencsétlen meg már kipurcan lassan a sok dögönyözéstől. De tényleg. Kinek kell plüss unikornis, ha egyszer van egy élő cukorfalatja? Renée ekkor értékeli át ezt a döntést. Konstantinnak ugyan valóban jó ötlete volt mindez, de az utóhatásokat elnézve visszacsinálná az egészet a fenébe. Talán ezért is írt Alfonznak, hogy mihamarabb találkozzanak a játszótéren és foglalja le kicsit a kislányt, mert a francia már a haját tépi lassan. Legalább az új házi kedvencek pihennek egy kicsit a következő roham előtt.
Egyébként hozzá kell tennem, hogy ez a felfordulás igazándiból csak jó ürügy. Nagyon megkedvelte a férfit. Mármint jól végzi a munkáját, nagyon segítőkész és tiszteli Renée-t, mint nőt, nem beszélve arról, hogy a kicsi Fleur-ért is odavan, vagy legalábbis nagyon azt mutatja. Mert ugye sose tudni, egy anyában nem lehet elaltatni a gyanakvást - főleg mióta megesett az eset a kicsi apjával és egy vámpírral. Néha még önmagát is leellenőrzi, hogy biztosan rendben van-e.
Kézen fogva sétálnak Bogolyfalva utcáin, miközben a leányzó egyfolytában csicsereg a kapott ajándékairól, meg a gyönyörű, együtt töltött ünnepről. Neki ez valódi csoda volt, hiszen életében először valóban a szüleivel ünnepelhetett családi körben. Eközben a nő próbál úrrá lenni izgatottságán, hiszen már távolról megpillantja Alfonzt, ahogy a hintán szórakozik. Önkéntelenül is mosolyra görbül a szája, lánya pedig egyetlen jól irányzott mozdulattal rántja ki ujjacskáit a keze közül és rohan a férfihoz. Hiába, veszett jó dolga van: két baromi helyes pasi is körberajongja (Kon és Fonz). Egy kis lemaradással, de beéri a kicsit, aki azonnal csimpaszkodna is Alfonz nyakában.
- Gondolom könnyű kitalálni, hogy jól telt a kisasszony karácsonya. Rég találkoztunk - egy kedves mosolyt küld felé, majd fáradtan leroskad a másik hintába. Annyira szeretne egy kis csendet, csak egy icipicit. Na jó, talán aurortársát is elviselné maga mellett abban a nagy csendben...
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Renée Célestine Blanche összes RPG hozzászólása (37 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel