36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2015. március 19. 21:47 | Link

Cornelia

A tükör elé állva végigmérte magát, majd felsóhajtott. Tökéletes volt kinézete, mint mindig, de ezúttal több kellett volna. Ez a lány különleges, érte igenis meg kell erőltetni magát, nem úgy, mint a többinél. Általában egy is fő szempont nála, de nem erőlteti meg különösebben magát, ha csak szórakozásból teszi mindezt.
Megigazította sálját, enyhén oldalra döntötte fejét, majd bólintott egyet, és útnak indult. A téli éjszakákhoz képest sokkal melegebb volt, élvezte a körülötte lengő langymeleg fuvallatot, és a friss virágoktól terhes levegőt…
Ami azt illeti, kezdte megkedvelni ezt a vidám, szivárvánnyal és cukorral teli évszakot. Kicsit bosszankodik ezen a tényen. Nem szokott így változni. Ez nem igaz, Magyarországra is csak hirtelen felindulásból (égy évig tartó felindulásból) indult el.
A kastélyba felérve nagy lökéssel kinyitotta a kaput, majd belépett. A takarodó, ha már életbe is lépett volna, nem vonatkozott volna rá, hiszen mestertanonc. Tavaly pedig prefektus volt, így a bagolykő szabályai szinte nem is vonatkoztak rá ittléte alatt.
A navine portréja előtt ott állt a barnahajú szépség, és a legjobb, hogy csak rá vált. Arcaik szinte kivirágoztak, mikor tekintetük találkozott. Jeremy sietve köszönt neki egyet, Cornelia mellé fordult, majd elindultak az étterem felé.
Út közben a fiú feloldotta a hangulatot egy kis viccelődéssel, elmesélte, mi történt a találkozásuk után, majd az újdonsült navinést kérdezte erről. Mire befejezték, már meg is érkeztek. kiválasztottak egy asztalt, majd leültek egymással szemben.
- Huhh… - fújta ki lassan a levegőt elgondolkozva, miközben az kínálatot figyelte. – Neked van ötleted mit eszel? – nézett fel érdeklődve Cory őzikebarna szemeibe, majd elmosolyodott. Élvezet volt nézni az arcát, amiről az ártatlanság sugárzott… Erre használják a ma született bárány kifejezést.
Mutatóujja az asztal tetején kopogott halkan, de ütemesen, fezesen. Hazudnék, ha azt mondanám, rellonos Casanovánk teljesen nyugodt volt. Igenis tétje volt ennek az alkalomnak, így próbált minél kedélyesebb, minél nyaltabb lenni, már amennyire ez lehetséges egy Jeremytől.
- És, - megköszörülte a torkát tekintetét újra ráemelte. – vannak testvéreid?
Hozzászólásai ebben a témában

Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2015. március 20. 19:07 | Link

JerJer


Conniet teljesen elvesztettük. Szem becsuk, hallás megszűnik, elme kinyílik és csak a felhők, meg a lebegés. Milyen aranyos? Á, ennyire nem lett furcsa még a helyzet, azért még nem lebegett méterekkel a föld felett, bár nagyon is beleégett a mai nap. Olyat élt meg, kapott, ami azért hatalmas löketet adott neki a "meg tudom én ezt a helyet kedvelni" projektben.
Bár voltak aggályai természetesen, amik be-bekúsztak a képbe. Nem érezte magát otthon, idegen volt neki minden, és ellenséges is. Nem tudta kiverni a fejéből a pillanatot, ahogy megnézték mikor leült az itteni háza asztalához és nem tudták őt hová tenni. Ettől is menekült el máshová... Máshol kötött ki.
A szobatársai a gólyalakban nem sok mindent érzékelhettek a lányból azon túl, hogy folyamatosan vigyorgott, néha oktalnul kezdte el szorongatni és ölelgetni a kutyusát és kétségbeesetten pattant föl ebből az állapotból két-három óra után, hogy úr isten, mennyi az idő. De az átöltözés és gondolkodás azon, hogy ez most csak valami találka, vagy több, vagy kevesebb, ha már így alakult, vagy csak ő lát bele túl sokat, esetleg keveset. Végül nem is bonyolította túl felvett egy bézsszínű szoknyát, egy vastagabb sötét harisnyát, magassarkút, mert azt általában hord, tekintve az eddig produkált 162 centije nem ad túl nagy előnyt, fogott egy szövetkabátot meg a sálját, aztán lerobogott a klubhelyiségbe, ahol a ráköszönő társainak zavartan intett vissza. Hát, nem szokása nagyon ilyenkor mászkálni, sőt semmi olyan közelében lenni, ami tiltott lehetne, aztán most nézzük meg ezt a teremtést, éppen mit csinál.
Kilépett a portrén, ahol bevárta a rellonost, hogy aztán mellette lépdelve, eleinte csak csendesen hallgatva őt, torkában dobogó szívvel mosolyogjon. Szerencsére azért hamar megtört a jég, amin maga is meglepődött, de mire leértek már nem érezte magát annyira különösen.
Beérve Jeremy után lépdelt, leült, aztán megszabadulva a kabáttól és a sáltól pillantott a kínálatra.
- Háát... - Forgatta maga előtt kicsit az étlapot, aminek nagyobbik részét el olvasni se tudta, de nem akkora probléma, fő a rögtönzés, nem igaz? - Mondjuk ehetnénk valami kis falatkákat, azok mindig finomak. Mármint, ha nem szereted nem muszáj.
Lépett vissza a már majdnem határozottból a hárítsuk át a döntést másra fázisba, még Jeremyt figyelte meg a helyet szemlélte, miközben elmosolyodott a kérdésen.
- Nincsenek, egyedül vagyok, ár apu szerint jól van ez így. Neked? Valamiért olyannak tűnsz, akinek nem is egy van.
Kérdezett vissza ténymegállapítva, aztán elhallgatott, bár látszólag egyébként belépésük óta motoszkál kérdés a fejében, de kivár még vele kicsit, legalábbis amíg választ kap. Egyébként tényleg érdekli, mert azon túl, hogy a fiú most lett mestertanonc, milyen híre volt otthon, meg hogy volt prefektus, nagyjából tényleg nulla az ismerete.
- Gyakran jársz ide? Mármint... gyakran hozol ide... barátokat?
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2015. március 20. 23:33 | Link

Cornelia

Sikerült feloldania a hangulatot, nem ez volt az első randija, tudta, mit kell tennie. De mégis, ő Cornelia, és Cornelia jó dolog… Mármint… Nézzük el ezt a rendkívül érdekes fogalmazást Jeremynek, hiszen még fél bevallani magának, mit is érez. Kis buta.
Közel volt a lányhoz séta közben, maga miatt is, no meg hogy biztonságban érezze magán az angyali tünemény mellette, a sötét éjszakában. Még az öltözködéséről is a szeplőtlenség árulkodott, no meg a jólneveltség. Kezdett kíváncsi lenni rellonosunk, mégis milyen családból származik kiszemeltje.
Kellemes meleg fogadta az étteremben, és étvágygerjesztő illatok keringtek a levegőben. Az asztalhoz lépett, majd kihúzta a lánynak a szépet. Meg akarta mutatni, ő is tud ám illedelmes lenni, pedig nem ezüstkanállal a kezében született. A szülei jól kerestek, megvolt mindenük, ami kellett, de mégis a felső középosztályba lehetett volna sorolni őket. Egy kicsit tartott a társadalmi különbség miatt, de aranyvérű volt, nem híres varázslóvér sarja, de szülei varázslók voltak.
Nézegette az étlapot, és mögüle pillantgatott Cory felé. Szegény ráncolta homlokát, mivel az egész angolul volt. Mély, nyugodt hanggal szólt hozzá, miután letette az asztalra a kínálatot.
- Segítsek fordítani?... Falatkák? Jó, megnézem. – ujja végigsiklott a cirkalmas betűvel íródott sorokon, és megállapodott egyen. – Van itt tapas, van, halrudacska, és… - hirtelen elvigyorodott, felemelte fejét, és nevetve intézte hozzá a további szavakat. – Esetleg dínófalatkák? Legutoljára másodikban ettem olyat. Pedig milyen finom.
Hangjában nosztalgiázás csendült fel, és valóban, kedve lett volna megkóstolni. Conny mellett nem nagyon érdekelte, mit is gondolnak róla, így nagyon könnyen belement volna a dologba.
- Inni mit kérsz? – felsorolta az összeset a lapról, az árakat ügyesen kihagyva, jó sok spórolt pénze van, és ha valamikor, akkor most kell nagyvonalúnak lenni.
Gyorsan leadta az italrendelés, végignézett magán, leemelt és elpöckölt egy szöszt a válláról, majd mélyen az előtte ülő barna szemeibe nézett, és hallgatta válaszát, majd kérdését.
- Mondd csak… Milyen családban élsz? Az én szüleim varázslók, roxfortos végzős évükben ismerkedtek meg. Hétköznapi család vagyunk, két gyere, én és a bátyám nem szenvedtünk hiányt sem anyagiakban, sem szeretetben, de belé több empátia szorult, mint belém. Viszont anya szemeit csak én örököltem, az övéi barnák. – barátságos mosollyal tartott szünetet, majd folytatta. –Ami azt illeti úgy nevelkedtem, hogy egy van, aztán kiderült, hogy anya előző… kapcsolatából született egy nálam idősebb lány, aki történetesen itt tanul. Eredetileg azért jöttem, hogy megismerjem. Tudod, a család sokat jelent nekem. – szórakozottan forgatta az asztalon lévő poháralátétet. – Miből tudod, hogy valakinek több testvére is van? Rendkívül jó emberismerő vagy…
Csak nevetni tudott, de azt kegyetlenül. Hasa remegett, és csak kissé tudta moderálni hangerejét. Nem voltak sokan, ő pedig ízlésesen nevetett, nem ordenáré módon röfögött. A lány zavartsága kikényszerítette belőle, és még így próbált válaszolni.
- Olyan barátokat, mint te, vagy mint a többiek? – megtörölte a szemét, kissé csitult nevetése. – Még nem voltam itt, te vagy az első, akit ide hozok randira.
Hozzászólásai ebben a témában

Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2015. március 21. 01:32 | Link

JerJer


Egészen sokáig bizonytalankodott magában, jól döntött-e, hogy eljött, aztán jó ruhát választott-e, megfelelően beszél-e, és még számos felvetülő idevágó aggodalom teret próbált nyerni nála. De szerencsére nem hatalmasodott el felette, hanem egészen hamar feloldódott és még nevetni is tudott, határozottan kellemes hangulatban ült le az étteremben.  Jó illatok, meleg színek és nem túl nagy tömeg, tökéletes volt a maga módján.  Talán erre mondják, hogy jó időben van a jó helyen.
- Kérlek. – Kicsit zavartan nézett fel rá és adta fel az ételek kibogarászását is egyúttal. Hát, ötlete volt, de elképzelése sem volt amúgy mit tartalmaz a hely konyhája. – Az nagyon finom! Mármint, szeretem a dínófalatkákat. Ehetnénk azt…
Nem volt az a lány, aki próbálta volna ráerőltetni az akaratát bármire, de ha valamiért oda meg vissza volt, vagy tényleg örült volna neki, az az arcára volt mindig is írva. Most is. Pontosan leolvasható volt, hogy felvillanyozta az ötlet és már ezen kattogott az agya, miközben picit helyezkedett a széken, aztán keresztbe tette a lábait.
- Melyik a kedvenc üdítőd? – Kérdezett rá, ha már egyébként éppen ott tartottak a rendelés és választás tekintetében. Nem titkolt módon lelkesedett fel a gyömbér hallatán, elég népszerű egy ital alapvetően, szóval biztos nem furcsa, hogy azt szereti a legjobban.
- Van itt egy testvéred? Ő is ide jár? Egyébként… Nem minden a hírnév és a pénz. Mármint, szerintem nem olyan fontos információk, hogy valakinek milyen a vére, vagy éppen melyik család leszármazottja. Mármint, persze, jó dolog, meg anyut és aput érdekli, tekintve, hogy elég nagy múltú ősöktől jöttek, de engem annyira nem. Háát, mi fontos még, lássuk csak. Nem szeretek egyke lenni, jobban tetszenek a nagyobb családok. Apa elég makacs és mogorva, próbálja a kis… hobbiját rám és anyára erőltetni, de amúgy minden a szokásos. Szeretet, béke, vacsorák és rokonlátogatás.
Amiből utóbbiakat kifejezetten ellenzi, de muszáj átélni őket. Szépen meséli a dolgokat, miközben kezd rádöbbenni, hogy korábban is mennyi előítéletet kapott csak a háttere miatt. Bár meglehetne mindene, mondjuk, amire szüksége van meg is van, de sosem élt vissza azzal, hogy amit kér, az az övé lehet. Nem tartott egyszarvúkat, nem volt cukorból a szobája és nem koronában mászkált otthon éjjel és nappal. Elmosolyodott, és végig az arcán is maradt ez, miután arról beszélt a rellonos, hogy sokat jelent neki a család. Ezt valami hihetetlen módon aranyosnak tartotta.
- Anyutól örököltem. Ő is jó megfigyelő, mindig figyel másokra és vannak apró és jellegzetes dolgok, amik árulkodnak az emberről. De ez most inkább egy megérzés volt.
Igazság szerint, ahogy felhozta, ami ott volt a gondolataiban és nevetést váltott ki a másikból, csak kínos vigyorba csúszott az addigi kedves mosolya. Nem feltétlenül érezte úgy, hogy rosszat mondott, csak nagyon furcsa volt.
- Mert milyen barát vagyok? – Jó, itt tényleg elgondolkodott rajta, hogy valamit nagyon rosszul csinál, vagy közelített meg, de inkább próbált bízni abban, hogy nem nézi még butábbnak őt Jeremy, bár igen kis naivan állt a dologhoz. – Hogy-hogy nem oda mentünk, ahova a többi barátod viszed, vagyis, randi, szóval többi barátnőd?
Egy percre tényleg komolyan kérdőrevonónak akart tűnni, kevés sikerrel, aztán inkább, hogy leplezze a felettébb tetőző kíváncsiságát felemelte az itallapot, amiből amúgy továbbra se értett semmit, de őt remekül takarta hátradőlve a székben, és prímán ki tudott kukucskálni az exmardekárosra mögüle.
Utoljára módosította:Cornelia R. Knight, 2015. március 21. 01:39
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2015. március 23. 21:28 | Link

Cornelia

Mosolyogva pillant fel az asztalról, étlapját az asztal szélére tolja, tenyereit halkan összecsapja, majd megdörzsöli.
- Nos, ezt megbeszéltük, akkor dínófalatkákat fogunk enni. – A pincér felé pillantott, akivel épp találkozott tekintetük, így felvette a rendelést.
Cornelia a gyömbérért rajongott, melyen halványan elmosolyodott, majd kért magának egy tonikot. mindig élvezte a keserű ízét, és nagyon régen jutott hozzá az italhoz, muszáj volt azt kérnie. Mikor kihozták, ujjai a hűvös, pohár köré fonódtak, és ivott pár kortyot.
- Azt hiszem, megkaptad a magyarázatod. Lexine Westbrook, végzős mestertanonc a navinében. Már külön házuk van a párjával a faluban, az ottani vendégszobában lakok. Van egy babájuk is… Mármint a kis szívtörő már nagyobbacska, várj csak. – zsebéből elővette irattartóját, melyen egy apró, mozgókép is ott volt. Épp nagyot nevetett Noel a képen, és vidáman csillogott kék szeme. Pont olyan kék, mint Jeremyé. egy pár pillanatra csak nézte a kiskrapekot, akit már az elejétől kezdve kedvelt. Odacsúsztatta a lány elé, hogy megnézhesse. – A szeme olyan, mint a nővéremé és anyámé, és a haja is olyan szőke.
Hallgatta az eszmefuttatást, és rájött, megérzése bevált. Jómódú, nemesi családból származhatott. Sok családban előfordult az, ami nála, ő már nem osztja a régi nézeteket.
- És apukád mit szól ahhoz, hogy nem nagy múltú családok sarjával randizol? Vagyis… hogy is tudná, ma történt az egész. Szerinted mit fog mondani? Ha elmondod.. – A kis hobbin átsiklik, majd később még rákérdez a dologra. – Apukádnak fontos beosztása van, ugye? A szüleid mivel foglalkoznak? – valóban érdekelte, figyelte a lány arcát, a válaszra várva, ám megérkezett a pincér két tányérral, az asztalon pedig megjelentek az evőeszközök, ketchup, majonéz, és mustár, valamint só és bors. Gyorsan felkapott egy sültkrumplit, és nem foglalkozva hihetetlen forróságával, gyorsan megrágta, és lenyelte. Az ebédet is kihagyta, így elég éhes volt már. A tányérjára nyomott ketchupot és majonézt, majd villáját felkapva összekeverte, miközben fel-felnézett Corneliára.
Már nagyon régóta így ette a dolgokat, előkészítőben is ezt tette, most is így tesz. Jeremy valahol mélyen még mindig az a lelkes, vidám, bőbeszédű kisfiú, aki szeretett mindenkivel jóban lenni, és ők ezért kedvesek voltak vele. Mára ez sokkal komorabb formát öltött, csak kihasználja az embereket az önös céljaira, és gyakran nem érdekli, mit gondolnak majd róla. Csak azoknál törődik ezzel, akikre szüksége volt. Cornelia nem nagyon adhatott eddig semmit, csupán saját szórakoztatására szolgált, ám a végére valami egészen más, valami sokkal jobb sült ki belőle. Megdobbant rellonosunk kőszíve, mely nemrég még összetörve hullt a porba, újra összeforrva vígan dobogta a szerelem ritmusát. Azt? Ezt ő még nem tudta, de valóban, erről volt szó. Újabb kortyok csúsztak le torkán a hűvöst tonikból, majd megszórta szóval és borssal a falatkákat, és elkezdte felvágni őket.
- Anyukád biztos aprólékos munkát végezhet, ha az ilyesmihez van szeme… Olyan barát vagy, akivel étterembe megyek, és csókolózunk. Nem? Gondolom, nem minden barátod mondhatja ezt el. Remélem. Nem olyannak tűnsz, aki szíveket tör szórakozásból. – nevetett fel halkan. Gyakran róla mondták ezt, és ő és Cory ég és föld. Ő azt ártatlanság, Jeremy a bűnösség. A lány a hercegnő, ő pedig… A gonosz sárkány? A herceg? Nem tudni.
- Mert te különleges vagy, azért. – nem akarta túlbonyolítani a dolgot, így volt és kész. – és nem sokszor megyek randizni. Ezt a fázist át szoktam ugrani. De téged meg akarlak ismerni. Kíváncsi vagyok rád.
Kinézett az ablakon, figyelve a sötétséget, mely a macskaköves utcákat uralta. Néhány utcai lámpa világított, ám gyér, sárgás fényük nem sok területet takart be.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2015. március 23. 21:29
Hozzászólásai ebben a témában

Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2015. március 26. 21:23 | Link

JerJer


Mosolyogva tudatosult benne, hogy a felvetése tetszést aratott, nem pedig gúnyolódás lett a vége. Nem feltétlenül azt tapasztalja, amire felkészült. Mármint nyilván pozitív a csalódás, de ez önmagában jobban meglepi, mint az, milyen gyorsan került ide, ebbe a helyzetbe az érkezéséhez képest. Valószínűleg ha ezt valaki előre közli vele, kedvesen felnevetve megrázta volna a fejét, megveregette volna az illető vállát és tovább sétált volna. De már más a fekvése a dolognak.
- Szóval ő is a… sárgákhoz tartozott. Jó, ha az embernek vannak testvérei? Mármint, hallottam olyat, hogy sokat nyúzzák egymást, meg idegesítik, vagy, hogy alig beszélnek… – Igen, még mindig akadtak gondjai az új ház berögzülésével, de majd, idővel, biztosan meg fogja tanulni.  A testvér kérdés meg egyke lévén nála elég érdekes. – Hogy hívják? Annyira kis helyes, biztos hódít a játszótéren.
Miközben beszélt, a tekintete járt Jeremy meg a kép között, fogakat villogtató szélességű mosollyal látta ő is azt, amiről beszél, a kisfiú szemecskéjét meg az arcát. Kezeibe vette a poharát, majd picit háttrébb dőlve ivott belőle.  Visszatéve az asztalra se engedte el a poharat, olyan kapaszkodónak jó volt az. Kicsit idegen volt neki ez a randi dolog, főleg mikor tudatosulni kezdett, hogy miért is jöttek kettesben enni. Mert hát van, akinek azért nem elvből egyértelmű ez, ilyen leendő navinés lánykánk is.
- Nem tetszene neki, gondolom, meg nem is örülne, ha tudná… Eddig mondjuk híres aranyvérűvel sem mentem sehová, szóval amúgy se tudom, mit reagálna arra, hogy a lánya vacsorázgat valakivel. Talán nem támogatná annyira a dolgot…
Hadarta végig komolyabb arckifejezéssel, miközben tényleg a fejébe férkőzött a dolog, hogy erre eleve mit lépnének. Picit a szája sarka is megremegett és egy grimaszféle is arcára kúszott. Nem nagyon szeretné ezt lemeccselni az apjával, de nyilván le kell, ha el akar Jeremyvel járkálni bárhová. Majd. Már önmagában a csereprogram és az, hogy kikerült a látókörükből is egy sarkalatos pont volt, hát még akkor, ha tudnák, hogy közel egy hónap alatt hová jutott.
- Eléggé fontos ember a szakterületén a minisztériumban, de vannak nála fontosabbak is, szerintem. A tiéd is minisztériumi esetleg?  – Tartott egy kis szünetet még az étel eléjük került, amit illedelmesen köszönt meg annak, aki kihozta, aztán még az evőeszközöket rendezgette, meg megsózta a krumplit, amik a falatkák mellett voltak, folytatta. - Anyu kereskedő jelenleg, de egyébként pálcakészítőként végzett és abban is tevékenykedik még néha.
Ahogy végignézett a fiún, amint az belekezdett az evésbe elvigyorodva hajtotta le fejét a saját tányérját kémlelve. Óvatosan tolta szét a krumplit a falatoktól, amik idő közben összekeveredtek. Jó, volt egy kis mániákusság ebben, de ha neki így esik jól? Nyilván nem állítja meg ebben senki. Fejében persze azt taglalta éppen, hogy a rellonos milyen aranyos és mennyire olyan ez, mint mikor egyszer együtt ebédelt a fiúval, akinek ő tetszett és éppen valami sült hús volt burgonyakörettel, aztán a fiú gyorsan nekiállt és utána úgy megégette a nyelvét, hogy egy egész vödör víz se lett volna elég. Bár azt nem nevezné randinak, mert 10 éves volt és az apukája ott ült mögöttük, de egészen élte a nosztalgiát azért.
- Valószínűleg a pálcák miatt... - Fordult inkább a tányérja felé, nem volt teljesen biztos benne, hogy találkoznia kéne most a tekintetüknek. – Nem tudom, így még nem barátkoztam. Vagy eddig rosszul csináltam ezek szerint, és el kéne kezdeni, nem?
Reméli. Ez azért megmosolyogtatta elég masszívan, és kicsit el is pirult a dologtól Cornelia. Valahol mélyen megmelengette a szívecskéjét a dolog, de egyelőre azt tudta csak, hogy nagyon tetszik neki a rosszfiú z asztal túloldalán. Csak ez után kérdezett vissza, bár nem tudta, hogy ezzel most mit is akar pontosan, a flörtölés, tudatosan legalábbis, annyira távol állt tőle, mint a fehér a feketétől a színskálán.
- Át szoktad ugrani? – Felnézett egy pillanatra, de nem nagyon hagyva időt tette még hozzá, mielőtt egy újabb falatnak látott neki. – Mármint… nem kérdeztem semmit. Hagyjuk.
Ahogy lenyelte a falatot a pohara után nyúlt, de még nem emelte fel azt, nézegette egy kicsit, aztán elmosolyodott és Jeremyt figyelte.
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Séllei Jeremiás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2015. április 3. 03:58 | Link

Cory

Jeremy minden vonzerejét bevetve igyekezett levenni a lábáról a navinést, ami úgy tűnt, sikerül is. Hiába, ő erre született, az egészet játéknak vett, amiben Cornelia volt a főnyeremény. Nem szúrhatta el, nem volt második esély. Bal lába fel-le rugózott, talán a feszültség miatt, de lehet hogy a gondolkodással járó idegesítő mozdulatok egyike.
- Jó dolog-e a testvér? Hm... Én imádom a bátyámat. Mármint vele igazán jól el tudtunk beszélgetni, bár ő a Griffendélbe járt, nem a Mardekárba. Egy kis idő után persze hozzá is eljutottak a.. khm.. pletykák. De ő nem vett róluk tudomást. Egyszer felhoztam a dolgot nála, és azt mondta, akárhogy is viselkedek, én az ő kisöccse leszek mindig. Ekkor lettem benne biztos, ő mindig ott lesz nekem, ha szükségem lesz rá, semmi zsarolás nélkül. Azt mondanám, hogy nagyon jó dolog kisöcsinek lenni, de el tudnám képzelni a védelmező bátyó szerepét is. - hátradőlt a széken, majd nagyon sóhajtott. A családja volt az egyetlen oka a honvágynak, a Roxfort elmehetett a búsba felőle. - Amúgy olyan furcsa számomra az, ha valaki a bátyja korát sem tudja megmondani. Milyen testvér az?
Mondta nem kicsit felháborodva.
- Bocsánat... Khm. Noelnek hívják. És az biztos, előlem is ellopná a nőket, ezért nem mutattalak be neki még.
Nevetett fel, majd figyelte ahogy Cory a poharáért nyúl, és iszik a hűvös italból Tekintete lejjebb vándorolt, majd vissza Cornelia szemére, mikor befejezte az ivást. Fejét kissé oldalra döntve vigyorgott a lányra, míg meg nem hallotta a válaszát.
- Nem füllents, te is tudod, élből elutasítaná már a gondolatot is, hogy nem a megfelelő körökben mozogsz. Ugye? - kis szünetet tartott, az ablak felé pillantott, ki az utca felé. - De mindegy is, nem? Mit tehetne ellenem? Tudtommal nem követtem el semmit. Még.
Gondolkozott el a dolgon. Komoly problémát jelentett a származása jelen helyzetben, és a viccet félretéve, valószínűleg tudott volna ellene tenni nem kevés dolgot, ami azért nyugtalanította, de nem mutatta ki.
- Apa a minisztériumban dolgozik, nem magas beosztásban, de nem is aktatologató névtelen senki. Anya az egyik újságnál dolgozik igen fontos pozícióban. Volt egy elég híres leleplezőcikkel az egyik Abszol úti fogadóról, ahol mindenféle varázslényeket főztek bele a levesbe. Persze erről nem itt kéne beszélni...
Hallgatta az anyjáról szóló mondatokat, és eltöprengett, mivel kereskedhet a nő, valamint csak az elit rétegnek készít fókuszokat?
- A tiédet is ő készítette? Szép darab. - dicsérte meg Cornelia pálcáját. A sajátja sötét színű volt, semmi mintával. Olyan volt, mint minden, amit ő szeret, letisztult, sima, mégis egyedi.
- Nem kell mindenkivel így barátkozni, szerintem a lányoknak nem áll jól. Ami meg az átugrást illeti... Vedd úgy, hogy különleges vagy számomra, ezért ülünk most itt.
Hozzászólásai ebben a témában

Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2015. április 6. 02:41 | Link

Jerci


Jelleméből fakadóan szinte sosem volt képes közönyösen érdeklődni, vagy teljes ridegséggel bújni kérdések mögé, valószínűleg ha próbálná se sikerülne elrejteni kíváncsiságát a rellonos iránt. Azonban így az apróbb találkozások távlatából jóval kevésbé görcsös, mint szokott lenni, magát is meglepve ezzel, de azért még csak feszeng. Nincs tisztában vele mibe csöppent és ez zavarja, de ő próbálkozik. Mosolyogva bólint párat, miközben mesél neki Jeremy, közben azért el tudja képzelni, főleg abból, amik hozzá is elértek, a testvére mi mindenen lépett át érte.
- Azt hiszem ez a feltétel nélküli szeretet. Mármint hogy nem foglalkozik mások véleményeivel, nem támaszt elvárást, nem érdekli az ütközésed a normálissal... vagyis az elvárttal, mármint úgy értem, hogy amit úgy gondolnak kéne, ha azzal ütköznek a tetteid, azért nem ítél el.
Ez az, amit ő maga nem igazán tapasztalt meg soha, mert nem volt kiért ennyire. Mondjuk ő odaadó a barátaival meg a tágabb rokonsággal is, de ez egész különös ahhoz viszonyítva. A mondandójába kicsit belekeveredik, mert próbálta kimagyarázni, hogy nem abnormálisnak tartja az exmardekárost, vagy hasonló, csak vannak társadalmi elméleti etikai elvárások, amikkel sokan szembe is mennek, nem feltétlenül negatívan mondjuk, nem sütne ő senkire ilyen bélyeget. Rá sem, esze ágában sincs, bármiket is halljon róla a barátkozásairól, a lányos ügyeiről, a verekedésekről.
- Noel? Szép neve van, mint a kis pofija. Konkurencia, Jeremy?
Nevette el magát mikor visszakérdezett, őszintén nem tudta elképzelni vicc szintjén se, hogy a hozzá hasonló fiúk bárkiben ezt látnák, vagy akárcsak elismernék, hogy van ilyen számukra. Nem, továbbra sincs előítélete, csak egy kialakított képe, aminek falai azért omladoznak és valami jobbat talál alatta, de óvatos, talán kicsit túlságosan is, hiszen még mindig fenntartásokkal kezeli ezt a vacsorát is, amit fogyasztanak. Nem akar koppanni, de tudja, ha beleélné magát bármibe és elkezdene ehhez viszonyulni egy idő után nagyon fájna, ha tévedne. De nem mindent ő irányít ugyebár... Sőt.
A látványos figyelemre amit kapott sikeres reakcióként nyelt félre és köhögött párat, majd inkább letette a poharat.
- Nem füllentés, a helyzet eddigi példátlanságából fakad, hogy nem tudom. Ha az elvárásai szerint cselekednék és aszerint, ő mit lát jónak, itt lennék most? - Kérdezett vissza egy percig ledermedten figyelve a fiút, látványosan végigjártatta rajta a tekintetét, aztán a tányérja felé pillantva vigyorodott el. - Ühhüm. Semmit.
Cornelia nem ebbe a kategóriába sorolná se a csókot, se a vacsorát, de még a szimpla barátkozást sem, nem mellesleg az a valami, ami ott mocorog a lelkecskéjében, megindult benne, na, azt sem tudná semmisnek tekinteni. De egyelőre ennyivel letudta a dolgot. a továbbiakban inkább válaszolt és hallgatta, milyen új információkkal lesz gazdagabb.
A cikk kapcsán elhúzta a száját, ami inkább a témájának szólt, de alapjaiban érdekes egy dolog.
- Igen, az enyém is tőle van, bár annyira azért nem nagy szám, teljesen átlagos, csak ha közelebbről megnézi valaki, bele van vésve az első keresztnevem kezdőbetűje.
Miért beszél ennyit egy igen helyett? Mert nagyon nem szeretne az utolsóra reagálni, inkább mély hallgatásba burkolózna, és eszik is, ahelyett, hogy különösebben megerőltetné magát. Lassan amúgy is végeznek, a gyomrában pedig kezdi görcsösen érezni az este végét, és nem érti miért is ilyen módon jön ez elő. Félne? Ugyan, csak egyszerűen próbálja helyretenni magában a kirakóst, de hiányoznak a darabok, nem illenek össze, fele hiányzik és valami 1000 darabos minimum.
- Mással nem is... mármint maradok a hagyományos dolgoknál, tudod amikor édességet cserélünk, együtt tanulunk, beszélgetünk, virágot szedünk... Biztosan te is sokszor szedsz virágot.
Bár ez nem igaz, ezt ő is pontosan tudja, de iszonyú kíváncsi lett rá, mit is gondol a barátságról, mert halvány sejtelmei az első perctől vannak, hogy nem egy nyomvonalon jutottak idáig, viszont mintha közelednének.
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed