Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Lassú, megfontolt, evező csapásokkal közeledett a part felé. Már egy órája a tavon volt és sikerült is megfigyelnie a körülötte lévő állatokat, melyek majd az egyik kiadásra ítélt könyvének illusztrációjához fognak kelleni. Hátizsákjának zsebébe gondosan elrejtette a régi típusú mugli fényképezőgépet és a vele készített képeket, melyek majd tökéletesek lesznek ahhoz, hogy egy alapot adjanak. Gyermekkönyvet szeretett volna ugyanis kiadatni, és úgy gondolta, jelenleg egy egészen realista képekből álló rajz lesz az, ami a legjobban fogja kiegészíteni a tökéletesen rímelő, verses, dallamos sorokat. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy a férfi, akit még soha életében nem látott előszeretettel lógatta le a lábát az összetákolt stégről, és a távolság miatt arca jótékony takarásba került, ezáltal pedig a lánynak lehetősége nyílt pár igazán megkapó felvételt készíteni. Nem volt igazán nagy zseni a fotózásban, azonban elismerően bólintott mikor a gép a kattintás után azonnal kidobta a képet, mely akár a történet főszereplőjét is ábrázolhatta volna.  Imádta a megfelelően nagy távolságot, azt hogy nem kellett magyarázkodnia, hogy miért is csinál fényképeket, és azt is, hogy ez a titokzatosság kellően felcsigázta. Arcára mosoly ült ki, majd mikor elégedettséggel eltelve a parthoz érkezett, nem messze a stégtől, és szinte már nem is figyelt a külvilágra. Gondolatai a leendő könyv elkészülte körül kalandoztak, és azon, hogy mennyire fantasztikusan fog mutatni egy ilyen magányos, ám annál tökéletesebb alak, a hattyúk és kacsák között. És természetesen mivel a gondolatai abszolút másfelé jártak, a környezetével most nem is nagyon törődött, egészen addig, míg szeme sarkából meg nem látta a hatalmas termetű hattút, mely behúzott nyakkal, totyogó léptekkel közeledett felé.
A lány egy pillanatra meglepődött, hiszen soha nem látott még hattyút ilyen közelről. Valahogy mindig is imádta őket szemlélni tisztes távolból, megetetni őket kenyér darabkákkal, azonban ez a kifejlett példány túlontúl nagynak és mérgesnek tűnt, ő pedig ösztönösen hátrálni kezdett. Igazából határozottan jól is tette ezt, hiszen a nagy álmodozásban sikerült megzavarnia ezeknek a csodás madaraknak a napi rutinját, így tehát az ellenséges viselkedés teljesen jogos volt.
Pearl arca egy pillanat alatt váltott hófehérre, majd mikor a hatalmas szárnyak teljes valójukban váltak láthatóvá, és a narancsos csőr fenyegetően csipkelődve indult a lány felé, az egy hangos sikoltást követően, kezében a táskájával rohanni kezdett az ismeretlen férfi felé, nyomában a hattyúval. Táskájába görcsösen kapaszkodva, kipirult arccal botladozva közeledett a megmentője felé, és igaz a hattyú már egyáltalán nem követte a pánik teljesen eluralkodott a testén és elméjén. Lábában felbukva vágódott el a sekély vízben, és áztatta is el magát, a gépről, a táskájáról és képekről nem is beszélve. Őrült módjára kapta fel a kihullott darabokat, majd ha a férfi a segítségére sietett, akkor szinte már gyermeki félelemmel ugrott annak nyakába és könyörgött azért, hogy megmentsék egy gyilkos hattyútól.
- Kérlek védj meg! – kiabálta, majd zokogva bújt az erős karok közé miközben a remegés hatására a táskáját a földre ejtette. Fényképezőgépe egy hatalmas koppanással adta meg magát, és természetesen a férfiról készült képek is a földön landoltak felfedve létezésüket az esetleges kíváncsi pillantások előtt.
- Biztos hogy meg akar ölni… - zokogta a lány, majd mivel két perc alatt nem történt semmi lassan elapadtak a könnyei, és szipogva emelte fel a tekintetét a férfira, akit sikerült teljesen eláztatnia a ruhájával és persze a könnyeivel. És mivel még mindig túlontúl intim volt a  közelség arcára mélyvörös pír költözött, és azonnal próbált szabadulni a szikár test védelméből.
- Elnézést, sajnálom….

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Soha nem gondolta volna hogy ilyen nagy sebességgel képes mások karjaiba repülni. Pláne úgy, hogy nem igazán bírja a testi kontaktot. Ehhez képest most mint egy gyermek, úgy csüng a kellően izmos férfitesten és lélegzik be a nikotin füstös illatát. Az első sokkon túl lendülve és magán a tényen, hogy épp egy abszolut ismeretlen ember karjai között szuszog rögvest zavarba jön. Nem kedveli a testi erintkezéseket és ez csak és kizárólag egy véletlen eset lehetett melyre a későbbiekben biztos hogy nem lesz büszke. Arca vörösen izzik és a csípős hidegben is olyan érzése van mintha forróságtól hevült lenne. Az pedig hogy a férfi nem is igazán érti a problémáját hamar szöget üt a fejébe. Zavarodottan pillant hátra majd mikor realizalja hogy a támadoja idő közben eltűnt szinte mar kétségbeesetten néz fel a férfira aki jó par centivel felé tornyosul.
- Annyira sajnálom! Rossz helyen kötöttem ki  és megtámadt egy hattyú. Azt hiszem elestem és hogy meghalok. Talán pánik roham lehetett... - had árja miközben szemügyre veszi a férfi markáns arcélét, a kelleténél hosszabb tincseket és a több napos borostát. Természetesen a sötétlő folt sem kerüli el a figyelmét melyet ő maga okozott és ami miatt valószínüleg tartozni fog egy uj ruha darabbal. A tilzott közelséget megszakítva lep hátra majd hogy szerencsetlenseget tetézze bukik fel a nem olyan régen elejtett fényképezőgépben. Hogy nem túl szerencsés az imát biztos így tehát ha nem kapják el nagy lendülettel a fenekére huppan.
- Ezt nem hiszem el! - meltatlankodik, majd egy sajnalkozo pillantással szemléli ezer evés gépét melyet 10perc alatt sikerült megölnie. Az már más kérdés hogy ez felveti azt is, vajon a férfival mennyi idő alatt végezne...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Minden túl gyorsan történt. Az egyik pillanatban még önfeledten fotózta a tájat, az állatokat, a másikban pedig már kissé közeli viszonyba került egy abszolút nem szimpatikus férfival. Vagyis, a nem szimpatikus meglátása, csak a második benyomása volt. Az elsőnél még tetszett neki, már ami a tetszés, eme különös formáját illeti. Hiszen soha nem volt oda a férfiakért, kivéve persze a bátyját, és az iránta való viszonzatlan érzelmeit, melyek hatalmas burát képeztek körülötte és elzárták mindennemű ismerkedési lehetőségtől.  Igaz azonban az is, hogy mivel már fiatalon sem tudott különösképpen mit kezdeni a túlzott érdeklődéssel, inkább bezárkózott. Az pedig, hogy most mintegy feldobva az eddigi eszméit vetette bele magát egy ismeretlen karjaiba, nos kellően zavarba hozta. Az arcán játszó pír egészen a válláig terjedt, és talán pont ennek is köszönhető, hogy mikor hátra lépett, felbukott a fényképezőgépébe is. Ekkor találkozott a földdel immár másodjára a délután folyamán ilyen fájdalmasan, és nem tudta visszafogni a nyöszörgést, mikor nagy nehezen feltápászkodott.
Szemöldökét összeborzolta, úgy nézett a férfira, aki immár a fényesen sütő nap sugarai alatt fölé tornyosult. Most nézte meg először úgy igazából, és mikor tekintete megállapodott az ujjak között tartott képeken ismét csak sikerült zavarba jönnie.
A kérdés persze teljesen jogos volt, hiszen tök ismeretlenül, az engedélye nélkül fotózta le, de egyszerűen úgy érezte, hogy a kép kihagyhatatlan és a pillanat könnyedén elrepül, akár csak egy tollpihe, ha nem cselekszik gyorsan.
- Nos, Pearl Wildheart vagyok, könyvkiadó. És az a kép az én képem... - mondta a lány, miközben egyik kezével kissé remegve simította ki a kusza tincseket az arcából, és a másikkal próbálta kikapni a férfi ujjai közül legféltettebb munkáját.
- A képet egy könyv illusztrációjához készítettem, mint amolyan ötlet és lehetséges grafikai megoldás, és mivel nem látszódik rajta csak a körvonalai, gondoltam nem sértek személyiségi jogokat. - hadarta, majd a kérdésre szinte már döbbenten vonta fel a szemöldökét. Oké, hogy általában üzleti kapcsolatai vannak, de azért a férfi sem gondolhatta komolyan, hogy valamit akar tőle...
- Tessék? Ki is maga? - kérdezett vissza a mit akar kérdésre, majd a férfi lélektükreit kezdte vizslatni.  Na meg nem utolsó sorban, abban a pillanatban eldöntötte, hogy nem szimpatizál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Már percek óta az étterem előtt várakozik, hiszen egyetlen közelben tartózkodó barátnőjével ide beszéltek meg egy jó kis találkozót. A Kalamáris miatt ügyei mostanában megszaporodtak és Nat segítsége nélkül egyre nehezebben bírja egyedül intézni a kiadó dolgait. Nem olyan régen kezdte el a gyermek könyvek kiadását is így tehát ami van ezzel kapcsolatos ügyintézési feladat most minden az ő nyakába pottyant. Arról nem beszélve hogy mostanában kellemetlenkedő alakok is megtalálják aminek nem túlzottan örül. Pláne ha miattuk úszik egy lehetőség az illusztrációval kapcsolatban ... Szó szerint.
Vörös haját az emlék hatására hátra dobja majd azonnal integetni kezd közeledő barátnőjének amint megpillantja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A legutóbbi találkozásuk túl régen volt ahhoz hogy ne jelenjen meg arcán az izgatottság pírja, így mikor a két lábon járó bőrdzseki belegyalogol szinte mar természetes mozdulattal öleli magához. Arcán mosoly játszik és ismét meg kell állapítania mekkora hülyeség hogy a munkája miatt hanyagolja a barátait. Jólesően belélegzi barátnője gyümölcs illatú samponját és a tiszta aroma eszébe juttatja barátságuk legszebb óráit, a meghitt pillanatokat.
- Drágám! Hát itt vagyok teljes valómban. - mosolyogja a sötét tincsekbe és ujjaival lágyan megsimogatja a leomló fürtöket.
- A Kalamáris miatt költöztem ide. Tudod Nat könyve akkora siker lett hogy a befolyt összegből létrehoztuk a kiadót és fél évet el töltöttünk Japánban is mielőtt ide jöttem volna. Hiányoztál...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szinte elveszik az ölelésben, hiszen mindig is úgy tekintett Nessara mint a testvérére. Ez pedig egy nagyon ritka dolog az életében. De hat Ô már csak ilyen. S testvérébe beleszeret a barátját pedig testvéri magaslatokba emeli. Na nem mintha ezzel gondja lenne hiszen Nessa megérdemli ezt a különleges helyet szívének egyik csücskében. Így tehát a válaszadással nem késlekedik.
- Hát tudod meg Japánban eldöntöttük hogy itt fogjuk a kiadót felfuttatni. Angliába én nem vágytam az időjárás miatt és mindenképp egy olyan varázs falut akartam ami iskola mellett van. A diákok jó alapanyag. És sok tehetséges van közöttük. - mondja majd a taszigálásra belép az étterembe hátra , hátra mosolyogva barátnőjére.
- És igen maradok. Na de Mesélj veled mi van? - kérdezi meg végre q lányt jelenlegi helyzetéről majd miközben várja a válaszát leveszi a kabátját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Magával az országgal soha nem volt problémája, mindig csak az időjárás volt az, ami elrettentette. Hiszen napsütést kedvelő lány, még akkor is, ha oly könnyedén fogja meg a nap, világos bőrét. Imádja a színeket, a világos árnyalatokat, és mikor döntenie kellett Bogolyfalva és London között teljesen egyértelmű volt, hogy melyiket fogja választani. Persze Nat-et sem volt könnyű rábeszélni erre a döntésre, hiszen számára teljesen mindegy hol is ver éppen tanyát a következő könyvét megírni. Az már más kérdés, hogy az utolsó pillanatban mégis inkább Londont választotta, Pearl pedig itt maradt teljesen egyedül. Először fájt neki kisé az egyedüllét, azonban az elmúlt napok és a fiúval való beszélgetések reményt keltettek benne azzal kapcsolatban, hogy hamarosan találkoznak. Arról pedig nem is beszélve, hogy annyi munkája akadt az elmúlt napokban, hogy nem volt ideje foglalkozni a magányosság gondolatával sem.
Nagy vigyorral masírozott be hát az étterembe, majd tette le magát az egyik asztalhoz. Kabátját finoman a maga melletti szék karfájára simította, a már megszokott precíz pontossággal.
Vörös tincsei lazán a vállára omlottak, majd Nessa az ételre való vágya láttán, ő is elkezdte szemlélni az étlapot. Közben persze a nőre pillantott, és megállapíttotta magában, hogy egy cseppet sem változott. Még mindig ugyanolyan vékony, és csodálatos, mint hónapokkal ezelőtt volt. Aprót sóhaj szakadt fel ajkai közül, majd a férfiakkal kapcsolatos kérdést hallva kissé elpirult. Kettejük között ez nem igazán volt téma soha, és Pearl soha nem is beszélt a lánynak a Nat-tel kapcsolatos érzelmeiről. Valahogy mindig is úgy gondolta, ez a szívét lelkét átjáró, melengető szerelem nem tartozik másra. Hitte, hogy ez csak rá tartozik, és arra elegendő, hogy magát életben tartsa vele. És meg is tette, hosszú éveken keresztül, miközben hiába várta, hogy talán a férfi érzései is pont olyan irányban megváltoznak, mint ahogy ő is érez. Az pedig hogy Nessa most épp a férfiakkal kapcsolatos dolgait firtatta arcát vöröslő színbe vonta be.
- Biztos vannak itt, férfiak, de engem…. tudod, hogy nem igazán… - próbált kitérni a válasz elől, és nem beismerni tulajdonképpen mi is a helyzet a szerelmi életében. És mikor barátnője kimondja, hogy maradnak a testvérek, szíve hevesen megdobban, és önmagában számolva próbálja menteni a menthetőt, és elfedni testének heves reakcióját. Hiszen pontosan ráhibázott a lényegre, ez pedig több mint kellemetlen.
Mély levegőt vesz, és nagyon próbál koncentrálni a kezében szorongatott étlapra. Ami volt étvágya, az most egészen odalett, így nem is igazán akarja erőltetni a táplálkozás dolgot.
- Persze, értelek. Hiszen egy család vagyunk… - suttogja, majd még inkább belemerül a papírlapokba, melyből csak az érkező pincérlány kérdése rángatja ki.
- Én egy zöld salátát kérnék, frissen facsart narancs levet, és valami csirke húst. Jól átsütve, kevés fűszerrel. És te Nessa? – kérdezi barátnőjét, és nagyon boldog, amiért az ismeretlen nő pont a megfelelő pillanatban bukkant fel.
- Mindenre kiváncsi vagyok. Mi van az üzlettel? Miből élsz, hogy tetszik itt? Egyedül vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- A nőkre? – döbben le teljesen, majd a pír elmélyül az arcán, a kacsintás láttán. Nem igazán kedveli a szexualitással kapcsolatos dolgokat, és kifejezetten nem rajong azért, mikor Nessa ezzel húzza. Hiszen sosem fogja elfelejteni azt a pillanatot, mikor a lány felvilágosította mindennel kapcsolatban, és úgy, hogy mind a ketten ártatlanok voltak… legalább is még akkor. Azóta persze sok minden változott, és barátnője is átlépett a felnőtté válás ezen választó vonalán, kivéve persze Pearlt. Ő mindig is vágyott valami másra, és különlegesre és nem értette az ekörül lévő felhajtást. És talán mert a szenvedély szele soha nem legyintette meg, nem is tudta megérteni mit is jelent a vágy, és a szexualitás. És ezért nem tud ezekkel a dolgokkal mit kezdeni, így tehát inkább hálásan pillant a nőre, aki épp megjelenik az asztaluknál, csak hogy ne kelljen reagálnia.
- Hű, ez tök jól hangzik. Mindig is imádtad a hippogriffeket, és meg is értem, csodás teremtmények. És hogy haladsz a rehabilitációval? Lesz még belőle szabad madár? – érdeklődik, mert ténylegesen érdekli ez az egész. Mindig is csodálta a lány kitartását, és sajnálta az olyan állatokat, melyek valamilyen problémával küzdenek. Valahogy megértette őket, és sosem felejti el Zokni hozzákerülését. A teljesen fekete, sárga szemű macskát még Nessával kukázták ki Londonban, és a lány úgy döntött felneveli. Mindig is akart egy állatot, és hála az útmutatásnak, na meg Nessa segítségének, igazi macskatulajdonos lett. Igaz több állattal nem osztja meg a házát, bár ha szeretné, Zokni akkor meg is sértődne talán annyira, hogy többé a közelébe se menne.
- Imádom hogy ennyire törődsz az állatokkal. És hálás vagyok amiatt a pimasz macska miatt. Ha nem mondod, hogy tartsam meg, akkor nem lenne ilyen vidám minden reggelem. – mosolyog a barátnőjére, majd a beszámoló végét hallva, meg zavart látva, ahogy barátnője hirtelen beleiszik az üdítőjébe inkább nem feszegeti a férfi témát. Mondjuk egyébként sem nagyon kérdezné, hiszen ő jól meg van ezzel a kevés információval is. Na nem mintha nem érdekelné Nessa élete, csak egyszerűen sem tanácsot adni nem tudna, sem segíteni a fontos kérdésekben. Valahogy mindig is elzárkózott, és még a lány miatt sem szeretne engedni ebből a dologból.
- Nekem is tetszik a környék. – mosolyodik el, és kezdi el falatozni a salátáját. – Azt hiszem lassan a kiadó leendő irodáját is meg kellene találnom. Mert az még nincs, és nem igazán szeretnék a lakásomban dolgozni. Zokni azt hiszi minden papír és kézirat az ő vacka. Nem bírom, hogy azokon fekszik, és mikor arrébb rakom még ő van megsértve…. – panaszkodik hangosan kacarászva, majd hirtelen elkomorul és a barátnőjére pillant.
- Tudod, fura egyedül lenni. Azt hittem Nat majd itt lesz velem, de inkább az utolsó pillanatban Londont választotta. Kicsit szoknom kell a magányt, mert eddig mindig együtt voltunk. És most rossz nélküle… rossz egyedül… - ismeri be nem túl jókedvvel, majd újabb saláta levelet szúr fel a villájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Ezt mondtam, nem? – kérdez vissza immár kissé talán sértettebben, mint ahogy kellene. Hiszen csak most menekült meg egy hattyú elől, bukott fel a sekély vízben, és szinte már Murphy törvények közé illően vágódott el az ismeretlen férfi előtt. Na nem minta ezek után túlzottan érdekelné a neve, hiszen miért is akarja tudni egy olyan valaki nevét, aki még arra sem képes, hogy segítsen neki. Nem várt pedig nagy dolgot, csak annyit, hogy segítsenek neki, de ha már emberek között ez nagy kérés, akkor inkább fog egy állattal barátkozni, mint hogy valaki ilyennel.
Keze lassan a fenekére téved, kissé megnyomkodja meghúzódott izmait, majd miután a kép után hiába kap,  kissé szúrós tekintettel és sértetten kulcsolja össze a kezét a mellkasa előtt.
- Igen, az enyém a Kalamáris Kiadó, és nyugodtan lenyomozhatja, ha szeretné. Bár nem hiszem, hogy ki kellene találnom ilyen dolgokat ahhoz, hogy kimagyarázzak egy olyan képet, ami a munkámhoz kell, és amin még az arca sem látszik. – mondja immár dühösen, majd mikor a férfi a képet gyűrötten a vízbe hajítja Pearlben kicsit elszakad a cérna.
- Mit csinál?! Ez a munkámhoz kellett volna! – borul ki, és már-már majdnem a kép után veti magát, mikor is rájön, hogy teljesen felesleges kapálóznia. A víz hideg, úszni sem úszik olyan jól, nincs váltás ruhája, és ha még ennél is jobban vizes lesz, talán egy kiadós tüdőgyulladást is összeszed. A hideg pedig már így is átjárta annyira, hogy reszketni kezdjen, és teste, na meg átázott ruhája és fehérneműje kellően egyértelművé tegye a hőmérséklettel kapcsolatos problémáit. Szinte már görcsösen szorítja össze a kezét a mellkasa előtt, fogai csattognak, úgy néz a férfire, és próbál vele szemkontaktust tartani.
- Mi maga? Katona, vagy valami kommandós? Ezért nem bírja a fényképezőgépeket? Higgye el, a maga arca nem olyan szép, hogy az ember azt akarja megörökíteni. Engem a körvonala jobban érdekelt, pont olyan volt mint a kiadásra váró könyvem szereplője. Hálistennek tönkretette a munkámat. – rosszallóan megcsóválja a fejét, majd immár vacogva próbál elindulni, azonban sem a lábai nem akarják megtartani, sem a keze nem akar a remegés miatt normálisan működni.
- Legalább segítsen összeszedni ezeket!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Tudom, csak tudod, hogy nem igazán kedvelem ezt a fajta dolgot... - jegyzi meg szemforgatva, majd jólesően a salátájába harap. Percekkel ezelőtt még nem volt étvágya, azonban az elé tett étel annyira gusztusos, hogy nem bírja megállni, hogy ne essen neki. Arról nem beszélve, hogy túl régen evett már normális kaját, és a szendvicsek mellett ez most igazi különlegességnek számít.
- Tényleg nem változtál. Ugyanolyan szép vagy! - mondja mosolyogva, és ha Nessa akarja, akkor láthatja a lány tekintetéből, az arcából, hogy tényleg így is gondolja. Kettejük között mindig is szoros kapcsolat volt, és Pearl egy bizonyos szinten mindig is olyan akart lenni mint a lány. Mindig is példaképként tekintett rá és ez az évek múlásával sem változott. Csodálta a sötét tincseket, a mélységes empátiát, a törékeny alkatot, és a lány egész lényét. Hogy független, erős nő, és hogy hiába is úgy gondolja, hogy képtelen az egyedüllétre, már milliószor bebizonyította, hogy megállja a helyét a világban akárhol, és akármilyen területen.
- Hidd el, hogy ő ... ő így tökéletes. Hiszen megtaláltad, te vagy, aki túllendíti majd ezen. És hát... nem vagyunk egyformák. Lehet hogy ő arra vágyik, hogy valaki törődjön vele. Lehet hogy nem akar egyedül élni, és ez a saját döntése, nem pedig egy betegség, amit kezelni kell. Az hogy te nem akarsz egyedül lenni is egy döntés. És megértelek, hiszen mindannyian máshogy éljük meg a magányosság fogalmát. Én is mindig Nat-tel voltam világ életemben, és ezért nem voltam egyedül. Viszont a te helyzeted más, lehet hogy erre így kéne tekintened. - mondja el a véleményét, majd ösztönösen elengedi a villáját, nyúl előre és szorítja meg Nessa kezét. Bátorítóan rámosolyog barátnőjére hiszen soha nem hagyná, hogy szomorú legyen.
- Az öreg cimborád jól van. Óriásira nőtt, és annyira nehéz, hogy alig bírom el, mikor az ölemben landol. Egy kisebb gyerek. És képzeld el, teljesen kisajátít. - nevet fel hangosan, majd megkóstolja a narancslevét.
- Képzeld a minap megsértődött, mert nem azt tettem, amit úri kedve akart. Zokni egy terrorista, aki félelembe tartja a népet! - vigyorog a lány tovább.
- Ha szeretnéd akkor találkozhattok! Tudod, hogy a szerelmetek elmélyüljön... - vigyorog még mindig, majd mikor feljön az iroda kérdés, kissé elkomorul. Hiszen az elején úgy gondolta, hogy majd az irodát otthon fogja kialakítani, azonban mára világossá vált számára, hogy képtelen lenne ezt hosszú távon kivitelezni.
- Nem, mert először azt gondoltam, hogy majd otthon lesz, de túl sok a meló, meg túl sok a kézirat, és ha nem akarok raktárrá változni, akkor kénytelen vagyok valamit kibérelni. - húzza el a száját, és mikor rágondol a már a lakásában lévő papírhalmokra azonnal elsápad. Soha nem gondolta, hogy ennyit kell majd olvasnia, de hát nem panaszkodhat, az üzlet ettől megy, és működik.
- Szuper lenne! De vihetem Zoknit is? Mert tudod, mostanában elég sértődős a fiatalúr!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Tudod hogy nem vetek rád semmit, követ meg pláne nem. Csak nem bírom ezt a témát túlzottan, ez már nekem kissé kellemetlen. Ha csak simán a pasikról van szó, azt elhallgatom. Apropó pasik... mi van veled és velük? Van valakid? - teszi fel a kérdést, melyet már egy ideje kerülgetnek. Hiszen mindig mindent megbeszéltek egymással, és ez sem volt tabu téma, csak valahogy finoman volt beburkolva, és így nem vált túlzottan kényessé. És Pearl, bár nem igazán van tisztában ezekkel a dolgokkal, mindig meghallgatta barátnőjét, és bármily hihetetlen, képes volt arra, hogy megfelelő tanácsokat adjon. Hogy ez hogy lehetséges? Talán a túlzottan sok  romantikus történet az oka, melyet élete során elolvasott, vagy csak az, hogy barátnőjét mindenkinél jobban ismeri. Így azt is tudja, milyen, mit szeret, és hogy mi a számára a legjobb, és hog akármennyire is emészti magát valami miatt, mindig tudja annak megoldását, csak nehezen veszi rá magát, hogy felismerje azt.
- Ó hagyd már! - kacag fel, a hajával kapcsolatos megjegyzésen. Ő soha nem gondolta túlzottan különlegesnek sem ezt a hajszínt sem semmit, ami a fején van. Tisztában volt a külsejével, azzal, hogy arcán szeplők jelennek meg nyáron, és hogy annyira hóka, hogy kénytelen a bőrét örökké kenegetni, hogy ne égjen le a napon. Magában mindig vámpírhoz hasonlította magát.. már csak az kéne hogy vért igyon, és minden klappolna.
- Sok pasi? Mióta lettél te ilyen férfi mágnes? - kérdezi kissé döbbenten barátnőjét és próbál rájönni arra, hogy a lány most vajon csak viccel - e. Nem tartotta soha könnyűvérűnek, bár voltak férfiak az életében, de azért reméli, hogy az eltelt idő alatt nem változott meg gyökeresen.
- Persze hogy itt! - mosolyodik el, és megszorítja barátnője kezét. Igazából meg is ölelné, hiszen a legjobb barátja, és olyan mintha a testvére lenne. Mindig is úgy gondolta, hogy a lány lazán beleillene a családjukba, hiszen már az első találkozásuk alkalmával egyértelmű volt a közös összhang. És Nessát a nevelőszülei és testvérei is mindig kedvelték, kivéve Nat-et. Amit a mai napig nem ért hogy miért. Pedig annyirszor próbálta őket kibékíteni, közelebb hozni, sosem sikerült.
- Vörösnek kellett volna lennie, és akkor lehetett volna Garfield! - mondja, majd hangosan felröhög. Igaz, Zokni túlzottan sokat eszik, de még mindig azzal a kis zoknival alszik amit kölyökként előszeretettel rágcsált.
- Igyekszem rá vigyázni, szóval nem hiszem hogy baj lenne, és mindig megvizsgáltatom, de jó lesz ha te is megnézed. És ami a murmáncodat illeti, nem hiszem hogy bántaná. Annyira zsémbesen lusta, hogy maximum morogni képes, futni már kevésbé ... - röhögi, majd beleeszik a salátájába és az utolsó falatig eltűnteti.  
- Persze, mehetünk! - egyezik bele, és rendel még egy italt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Na persze… - jegyzi meg vigyorogva, mikor barátnője arról beszél, hogy nem férfi mágnes. Azért tisztában volt ő azzal mindig is, hogy hányan vetettek szemet Nessára. Hiszen csodás alakja, hosszú tincsei és nem mellesleg a kellemes természete szinte mindenkit azonnal levett a lábáról. Azonban ezt soha nem tudta volna neki megmagyarázni, és nem is akarta. Mert miért is szóljon bele olyan dolgokba, melyekhez egyrészt nincs köze, másrészt pedig egyáltalán nem ért. A párkapcsolat téma mindig is magas volt számára, és teljesen egyértelmű volt, hogy Nat az, aki számára a párkapcsolatot megtestesítette, és aki miatt soha nem tudta elképzelni, hogy bármi is változzon az életében. Még ennyi év alatt is rá vágyott, vagy legalább is ezt akart hinni a szíve és lelke legmélyén… hogy bátyja számára az igazi, akihez tartozik. Csak Ő még ezt nem vette észre.
- És ezt csípőfogóval kell belőled kihúzni? – kérdezi Pearl, majd teljes figyelmével Nessára koncentrál. Halkan hümmög, mikor a lány arról beszél, hogy ez valami más, és igazából nem tudja mit is mondjon. Látja a távolba révedő pillantást, az álmodozó tekintetet, azt, ahogy kreol bőre kissé kipirul, és nem nehéz levonnia a kellő konzekvenciát. Barátnője igazán szerelmes, de most talán épp egy bonyolult eset az, ami elcsavarta a fejét. Mikor a sok sóhaj utat tör magának, Pearl az előtte lévő poharat kezdi piszkálni. Ujjai fel és alá járnak az üvegen, körme lágyan kocog azon és most először érez késztetést arra, hogy beszéljen az érzéseiről. Hiszen soha nem mondta még el Nessának, hogy mit is érez Nat iránt, hogy ez több mint testvéri szeretet, hogy már tizenöt éves kora óta oda van érte, hogy igaz hogy soha semmi nem történt és nem adta a jelét sem annak, hogy bármi történjen, ő még mindig remél.
Csak hát, ez egy olyan mély érzés, melyről nem egyszerű beszélnie. Minden alkalommal mikor megpróbálta, lebeszélte magát, hiszen azt gondolta, az érzései pont olyanok lesznek, mint a kimondott szavak. Elreppennek, és a szél, lágyan fogja őket a hátára kapni, és elfújni azokat, mintha sohase léteztek volna.  Azonban most, most hogy a barátnője ilyen őszinte volt, azt érzi, hogy neki is viszonoznia kellene ezt. Hiszen a kettejük közötti kapcsolat megérdemli a teljes őszinteséget, hogy elmondja mit és hogyan is gondol. Hogy bevallja, hogy végre próbáljon ezzel a dologgal valamit kezdeni.
- Nem fogsz megkattanni. Aki megkattan, az én leszek… - sóhajt egy nagyot, majd közlendője miatt arca vörösre vált, és próbál nem a lányra nézni.
- Én azt hiszem szerelmes vagyok Nat-be. – mondja ki annyira gyorsan, amennyire csak tudja, és próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna.  Most először mondta ezt ki hangosan, és nem csak maga a téma zavarbaejtő, hanem az is, ahogyan ő reagál erre a dologra. A szíve vadul dobogni kezd, és szinte már őrült módon száguldozik a bordái között.  Majd hogy a témát elterelje inkább Zokniról kezd el beszélni.
- Nos, hát biztos jól van, rengeteget eszik, és mindig hoz nekem valahonnan egy ajándék egeret. Tudod ki szoktam engedni esténként, és ilyenkor mindig kerül egy döglött egér az ablakpárkányra. Ahhoz képest, hogy utáltam őket, már teljesen megszoktam, hogy állandóan a rágcsáló tetemeket dobálgatom lefelé az erkélyről.  – mondja mosolyogva, és immár nyugodtabban.
- Igen, van lakásom, egy másfél szobás kis lak. A harmadikon lakom, ez egy ilyen nagyon fényes, napsütéses lakás. A háló és a nappali egyben van, csak egy boltív választja el a kettőt egymástól, meg majd egy sárga függöny lesz a választó vonal, ha végre elkészül, és persze ha esetleg vendégek jönnek. Egyelőre nem érzem szükségét. Most inkább az aggaszt, hogy mindenhol dobozok, és papírok vannak, meg rengeteg kézirat és nem bírok tőlük megszabadulni. Szerinted honnan kellene kibérelnem egy irodát a Kalamárisnak? Nem tudsz valakit, akinek esetleg lenne egy kiadó lakrésze vagy valamije?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Napok óta gondolkodott azon, hogy mit is csináljon kedvenc Zoknijával. Ugyanis az évekkel ezelőtt kikukázott és megmentett macska mostanság túlzottan furcsa szokások rabja lett. Igaz, Pearl nem tudott vele annyi időt tölteni, mint amennyit szeretett volna, azonban kissé túlzásnak érezte a rá irányuló állati szeretetet. Ugyanis akárhányszor otthon csinált valamit, a kópé kandúrja rögvest ott termett. Ha kellett, ha nem, mindig megtalálta a módot arra, hogy a lány ölébe, arcába másszon, természetesen hangos dorombolással ragaszkodva. És bár Pearl imádta a hatalmasra nőtt dögöt, néha határozottan terhesnek érezte annak ragaszkodását. És a már két hete tartó, tarthatatlan állapot után úgy döntött ideje vennie valami játszó pajtást, ami enyhíti cicusa hiányérzetét.
Így tehát teljesen egyértelmű volt, hogy kopogó topánjai a Varázslény Kiskereskedésbe fogják vinni. Már napok óta szemezett az üzlettel, melyből örökös állati zsivaj hallatszódott az utcára, és ahol mindig, egy-egy örömtől kipirult arcú gyermek rohangált legújabb házi kedvencét szorongatva.
Most azonban ahogy bekukkantott az ajtó üvegén, nem találta hatalmasnak a tömeget ahhoz, hogy betérjen. Finom mozdulattal nyitotta ki hát azt, és a csengő hangjára azonnal felbukkant egy eladó is. A segítségre vonatkozó kérdést igazából meg sem hallotta, hiszen egyelőre fogalma sem volt arról mit szeretne, és nem úgy akart dönteni, hogy valaki rábeszéli valamire. Ha mást nem, ezt megtanulta Nessától, hogy állatot csak úgy lehet választani, hogy az akarjon minket gazdának, és hallgatva erre a dologra, szinte már kíváncsi és izgatott tekintettel járatta végig lélektükreit a rengeteg ketrecen és a bennük lapuló kisállaton.  
Majd mikor már mindent sikeresen végignézett, tekintete akkor állapodott meg a szakálas férfin, és a kezében lévő szőrgombócon. Összeszedvén minden bátorságát ment oda hozzá, majd a kisállattól felderült arcot látva kissé megkönnyebbülten és immár határozottan bátrabban szólította meg az ismeretlent.
- Igazán tüneményes! Esetleg tudnál nekem segíteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

...Esendővé váltam, árulóvá, hazuggá, olyan férfivá, aki nem foglalkozik a miértekkel, a jövővel, csak a mának és az érzékeknek él.
Elárultam.
Már évek óta éltünk kapcsolatban, és szerettem. Legalább is azt hiszem, biztos voltam az érzésben egészen eddig az éjszakáig. Egészen addig, míg meg nem láttam hosszú barna haját, formás lábait, és csókra csábító ajkait, melyekért már rögtön, az első pillanatban majd megvesztem.Buja volt, izgató, és én nem bírtam ellenállni. Szinte már elemi erővel vonzott magához, és a testem könyörgött csupán egyetlen érintésért. Meg akartam érinteni, végig akartam simítani minden egyes porcikáján! Csókolni akartam, duzzadttá, vörössé marcangolva száját, úgy, hogy másnap és harmadnap is emlékezzen arra a szenvedélyre, amit kiváltott belőlem!
Túl könnyű volt, azonban megadta mindazt a kielégülést, amire vágytam.
Használtam.
Nem voltam romantikus, nem beszéltem a jövőről, arról, hogy mi lesz kettőnkkel, hogy mi vár ránk ezután az éjszaka után. Nem kellett a lelke, csak a testét akartam, azt a befogadó, puha, női testet, melynek képtelen voltam ellenállni...

Már az elején tudta, hogy mit is jelent könyvkiadót nyitni, azonban valahogy soha nem tudatosult benne, hogy esetleg egyesek képesek arra, hogy ilyen módon leírjanak egy aktust. Persze azzal is tisztában volt, hogy mekkora divatot jelentenek az ilyen jellegű könyvek, azonban valahogy mindig is hitte, hogy majd az ő kiadója más lesz, olyan, ahol ilyen jellegű irományok nem fognak megjelenni, vagy ha mégis, azt nem neki kell elolvasnia. Ugyanis ezek után a sorok után, határozottan úgy érezte, hogy levegőre van szüksége, pedig a szabadban tartozkodott. A kezében tartott papírköteget lazán összefogta hát, majd az esetleges kíváncsi tekintetekkel mit sem törődve kezdte legyezni kipirult arcát.  Teljesen vörössé vált, és míg már a romantikus történetekhez hozzászokott, ezeknek az olvasását még gyakorolnia kellett. Prűd viselkedése és a mindennapjaira jellemző visszafogottsága - a másik nemmel kapcsolatban - eléggé nehézzé tette az ilyen dolgokat. Hiszen soha nem tapasztalt hasonlót, de még csak megközelítőt sem, így az erről való olvasás kellően nagy kihívásnak bizonyult. Hiszen hogyan is olvashatna ilyen dolgokat, ha már attól is kiverte a víz, ha valaki pillantásában felfedezte az érdeklődést? Nem igazán szokott a közeledéshez, és bár egészen tűrhetően viselkedett, igyekezett a férfiakkal megtartani a három lépés távolságot.  Természetesen ha ez nem sikerült, akkor minduntalan teljesen leblokkolt és arca hajának vörösségéhez igazodott egy pillanat alatt, miközben csak az alkalomra várt, mikor is menekülhet.  
Most azonban ilyen veszély nem fenyegette. Már órák óta a kis tó mellé leterített pokrócán süttette magát a napon, és hagyta, hogy a szeplői a meleg hatására előbukkanjanak. Hatalmas szalmakalapját ettől függetlenül a fejére biggyesztette, és úgy érezte így talán önmagát nem csak a naptól, hanem másoktól is könnyedén megvédheti.  
Mikor végre a eltűnt arcának színe teljes természetességgel fordult a hasára és túrt bele a mellette helyetfoglaló kosárba, melybe igazi kincsek vártak arra, hogy jóízűen belakmározzon belőlük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Semmi gond! Tényleg! - nyugtatgatja barátnőjét, hiszen hogyan is kérhetné számon!? Hogy vethetné a szemére, hogy van valakije és hogy nem beszél róla? Hiszen évek óta nem őszinte Nessával, és míg a másik minden apró dolgot elárult, eddig éppen Pearl volt az aki képtelen volt ezt hasonló őszinteséggel viszonozni.
- Hiszen kettőnk közül mindig te voltál az őszintébb... - húzza el a száját nem túl feltűnően, azonban annyira látványosan, hogy az a másiknak feltünjön. Hiszen ezzel a momentummal konkrétan saját magával kapcsolatban nem épp elnéző magatartást tanusít, és hiszi, hogy ez így normális.
- Ó alig várom, hogy mesélj róla! És természetesen minden köztünk marad, hiszen kinek mondhatnám el?! - csillan fel a szeme, majd komorodik el rögvest, mikor Nathaniel szóba kerül. Most úgy érezte, ideje már teljes egészében bevallania ezt az egészet, hogy immár Nessa is lássa, hogy képes a változásra, arra hogy nyisson. Mert hiszi, hogy az, ha bevallja az érzelmeit azt jelenti, hogy talán abban sem fog kételkedni hogy kellően megfelelő lehessen Nat számára.  Azonban valahogy, szíve legmélyén teljességgel borúlátó, már ami ezt a vágyakozást illeti. Olyan régóta érlelődik ez már a lelkében, olyan régóta rajong a férfiért, hogy néha elgondolkodik azon, hogy az iránta való szerelem biztos szerelem - e és nem valami más. Mondjuk csodálat és tisztelet tökéletes elegye, mely pontosan ugyanolyan magaslatokba emeli a fiút.
- Igazából nincs semmi. Nagyon régóta tart már ez a dolog, vagyis úgy érzem szeretem. De hát még soha senkit nem szerettem rajta kívül. És nincs mit mesélnem, nincs köztünk semmi. - pirul el teljesen a lány, és kiissza az utolsó kortyot is a poharából. Kissé frusztrálja Nessa kutató tekintete és sötét íriszei, melyek pont úgy világítják át, mintha csak valami hülye röntgensugár lenne, és képtelen arra, hogy bármit is kezdjen a zavarával.
- Azt hiszem túl sokszor állt mellettem, és volt ott, mikor szükségem volt valakire, és hát valljuk be őszintén beléd csak nem lehetek szerelmes .. - kacag fel erőltetetten, majd ujját merengve kezdi körbe körbe futtatni az előtte lévő pohár száján.
- De vannak ám kérdéseim, feltevéseim, félelmeim, tudod? - néz Nessára, és nem tudja hogyan is fogjon hozzá. Mert ha ebbe most belekezd, akkor itt kő kövön nem marad, és még a felszolgálólány is lelkizni fog.
- Oké, tudod, hogy mindig sokat agyaltam a dolgokon, és hogy talán túlzásokba is estem. Szóval figyelj és kapaszkodj, mert a mondandóm kissé meredek. Mi van ha tulajdonképpen én tizenöt éves korom óta nem is vagyok szerelmes Nathanielbe, csak az érzés az, amire szükségem van? Vagyis úgy érzem szeretem, hogy hiányzik, de soha semmit nem tapasztaltam még meg, honnan kellene tudnom, hogy akkor az amit érzek, az tényleg a világ legcsodálatosabb dolga - e? És ha tényleg csak kattant vagyok és beképzelem a dolgot, akkor miért vagyok képtelen arra mégis hogy mások felé nyissak, hogy elfogadjam a bókokat, az érintéseket és miért akarok elmenekülni mintha kergetnének?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Gondolatai a kézirat és a történet körül keringenek, és ha már ott tart, akkor azon is elgondolkozik, mi is lett a fiatalokból. Mikor ő volt tini akkor még nem voltak ilyen könyvek. Akkor mindenki megbecsülte azokat, amelyekben egy csók szépen és tökéletesen volt leírva és nem kellett arra várni lapokon keresztül hogy a szex kerüljön előtérbe. Egyszerűen mindenki a könyvek szeretete és a tartalom egyszerű de nagyszerű mibenléte miatt művelődött és ő mindig is így fog gondolkodni ezt tudja, többek között ezét nem szimpatizál azzal a tartalommal amit épp legyezőnek használ.  Ekkor hallja meg a köszönést, mely kissé kibillenti a már megszokott nyugalmából. A fiatal bariton jótékonyan karistolja a dobhártyáját, és a látvány után immár mosolyogva integet az ismeretlen fiúnak.
Nem kifejezetten barátkozós típus, azonban a fiú mellett úszkáló kacsa mindent elárul annak gazdájáról. Így tehát Pearl sem lesz az, aki egy esetleges kellemes társaságnak nemet intsen.
- Szép igen! Nem hideg a víz? - kiabál a fiúnak, majd teljesen ülőhelyzetbe tornázza magát. Hoztál törülközőt?  - kérdezi, majd kissé arrébb mászik a pokrócon, hátha a fiú úgy gondolja, hogy esetleg kimászik és csatlakozik hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Természetesen a pakolásból Mr. Tahó nem veszi ki a részét, így a lány kénytelen egyedül boldogulni a vizslató tekintetek kereszttüzében. Keze reszketve dobálja be a táskájába a földre hullott papírokat, de legalább annyira lefoglalja magát, hogy ne vegye észre a férfi esetleges érdeklődő pillantását. Mondjuk a közös "szimpátia" miatt ez biztos nem jutna Pearl eszébe hiszen kinek hiányozna még egy kellemetlenség a már meglévőek mellé?! Hát a lánynak semmiképp se. Pláne azok után hogy ilyen kedvesen szólnak hozzá. Döbbent, néma pillantással mered a férfira és most az egyszer hallgat a felszólításra. Csendben marad. Na nem azért mert felszólították, hanem mert az  ő ereiben bizony igazi, makacs Wildheart vér csörgedezik és hamarabb fosztja meg a másikat a társaságától mint hogy behódoljon. Most legalább is úgy érzi. Szája vonallá préselődik zöldes íriszei pedig a férfira villannak. Gondolja, hogy ha ez a másiknak feltűnik, akkor sem fogja meghatni, hisz nem kebelbarátok hogy hatással legyen a másikra. Viszont azérz hatalmas elégtételt érezne ha látná az ismertelen megvilágosodását azzal kapcsolatban, hogy milyen hatalmas modorbéli problémái vannak.
A varázslatra csak felvonja a szemöldökét és pakol tovább. Ő bizony inkább megfagy, minthogy elfogadja ennek a férfinak a segítségét akárhogy is beszél arról, hogy meg fog dögleni. Legalább lesz valami ami a lelkét kapirgálja, mert jelenleg úgy gondolja új barátjával nem túl sok pozitív dolog történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

- Kapacitásom? Nos nézzük csak. Hát valami olyat keresek, ami macskabarát, nem túl aktív és ami nem szövetkezik Zoknival, hogy leigázzák a világot. Igazából nagy félszem, hogy amíg nem vagyok otthon, addig a lakásom látja kárát. Zokni tud nagyon őrült lenni. - foglalja össze a tényeket a lány és a férfit nézve egyre nagyobb béke költözik a lelkébe. Mindig is imádta az ilyen nyugalmat sugárzó személyeket mint amilyen az újdonsült barátja is. Jólesően legelteti hát lélektükreit a hoszú rőt tincseken és szakálon, és akaratlanul is Tolkien törpjei jutnak eszébe még úgy is hogy a férfi magassága egyáltalán nem elhanyagolható.
- Igen, Pörl a keresztnevem. Ez azt jelenti magyarul hogy... Tudod az az apró kő a kagylókba.. Hogy is hívják..? Ilyen kerek és ékszert készítenek belőle... - gondolkodik hangosan. Hiába ugyanis a tökéletesre fejlesztett magyar nyelv tudása, akadnak olyan szavak melyeket nem túlzottan használ és segítségre szorul.
- Örvendek Nándi! - köszönti a férfit.
- És te állatokkal foglalkozol?