37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Bogoly Burger - Tormay Lénárd hozzászólásai (4 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 6. 23:45 | Link
Tanja


Fel se tudom fogni, hogy milyen időszakon vagyok túl. És még nincs vége. Tanja bevezetett a korcsolyázás művészetébe - többek között. Emellett szépen zajlanak a táncórák, állítólag nagyon ügyesen fejlődöm. Órák után is egyre többet futunk össze, még ha sok is a dolgunk délután, azért jut idő egy-egy sétára, beszélgetésre, aztán rohan mindenki a dolgára. Legutóbbi nagy mérföldkő, hogy az újonnan nyílt korcsolyapályára is levitt, ahol remegősen ugyan, de helytálltam. Persze számomra természetes, hogy ő áll a dolgok mozgatórugójaként a háttérben. Ki más lehetne az a személy, aki ennyi mindenre rá tudna venni? Segítségével olyan oldalamat ismerhetem meg, amelyről eddig nem is gondoltam, hogy létezik.
Olyan jól sikerült a találkozónk a kívánságok termében, hogy szerintem azóta rózsaszínben látom a világot. Jó lenne valaki, aki figyelmeztet, hogy esetleg rossz irányba kezdek el haladni, az ítélőképességemet ugyanis nem kívánom elveszíteni. Minden egyes vele eltöltött perc szorosabbra fűzi viszonyunkat. Ráadásul azt hiszem, mi példaértékű párt alkotunk. Nem vagyunk képmutatóak, nem szállunk el önmagunktól, nem nyaljuk-faljuk egymást még négyszemközt sem. Azért nem kiáltom ki a tökéletes kapcsolatnak, de... szerintem jók vagyunk. Még ha tudom is magamról, hogy fárasztó lehet Tanjának azt a sok aggodalmaskodásomat hallgatnia, vagy csak a hosszú kérleléseket, hogy még többet találkozhassunk. Szerencsére még nem emelte fel a hangját emiatt, de ha így folytatom, könnyen megeshet. Nem véletlenül próbálom meg kiengesztelni őt.
Már a második alkalommal látogatunk le a faluba, kifejezetten a korcsolyapálya miatt. Legalábbis ő úgy tudja, hogy ez a nap szintén egy kellemes csúszkálásról fog szólni. Én már régen kitaláltam valami mást is. Valamelyest pech, hogy annyira a belső talpélemre nehezedik korizás közben a testsúlyom, hogy a végére már fáj, no meg sikerült meghúznom valamelyik izmomat, de ilyen apróság nem távolíthat el a célegyenestől. A körözgetések után előállok tervemmel. Szeretném, ha nem mennénk vissza rögtön a kastélyba, hanem eltöltenénk egy kis időt még a gyorsétteremben. Úgy tudom, ők is lázasan készülnek az ünnepekre. Van karácsonyi dekoráció, meg különleges menü, így ezt a helyet választottam ki már jóval előtte, a Pillangóvarázs helyett. Neki is mondom, hogy nem egy nagy luxus, de csak ennyit tudok megengedni magamnak a spórolt zsebpénzemből. A többi része másra ment el.
Mindezek után a helyiségbe tévedünk. Már jócskán besötétedett, így nagyon hangulatos idebenn. Nem utolsó sorban alig vannak itt. Felakasztom kettőnk kabátját az asztalunkhoz közeli fogasra, aztán a pultok felé vesszük az irányt, hogy kiválasszuk a vacsoránkat.
- Mit szeretnél? - össze kell húzzam magam a kérdés után, mert hiszen nem gyerek ő már, én pedig nem az apja vagyok, talán megalázónak tartja, hogy közvetítek az alkalmazott és ő közte, amikor egyedül is tudna ételt kérni. De... Talán ez a jómódú férfitól elvárt viselkedés, nem?
Szál megtekintése
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 14. 02:11 | Link
Tanja


- Nem vészes - közlöm ezt olyan fajta nemtörődömséggel, mintha az űrlények gazdasági krízisének mélységéről kérdezett volna. Szorgosan szedi lépteit mellettem, miközben próbálok nem sántítva járni. Aggodalomra semmi ok. Némi ücsörgés utána kutya baja lesz a lábamnak. Majd nyújtom eleget az asztal alatt, ha más nem, Tanja megmasszíroz a kastélyban.
Tökéletes... Eddig minden a terv szerint halad. A megbeszélt korcsolyázás után új programmal állok elő, még mielőtt visszamennénk. Nagyot is néznék, ha nemet mondana. Abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy nincs saját korcsolyám. Árban is jobban megéri, hogy igénybe veszem a kölcsönzőt, amikor arra járok. A bérelt lábbeliket a körök után visszaszolgáltatom, és nem kell úgy cipekednem velük, mint azt Tanja teszi épp. Azért csak jobban szorongatom a kesztyűn keresztül a kezeit, hogy egy kis erőt és lelkesedést adjak neki. És a keringésemet is javítom ezzel, mert főleg éjszaka necces, ha kinn fagyoskodom.
Megérkezésünk pillanatától már csakis az arckifejezéseit fürkészem. Rendkívül kíváncsian várom a reakcióját, hogy mit szól a helyhez. Még nem tud mindent, sajnos elég árulkodó az a feszültség, ami feltehetőleg a megfelelni akarástól van, s a belépéstől megötszöröződött bennem. De csak sóhajtok egy nagyot, megszabadulok minden felesleges téli ruharétegtől, és próbálok az evésre koncentrálni. Egy napja a mostani étkezésre koplalok, mégse vagyok farkaséhes. Különös...
- Örülök, hogy így látod. - mondom, miközben szépen lassan az ételpulthoz sétálunk, hogy szemügyre vehessük a választékot. Megkérdezem, hogy tulajdonképpen mit is óhajt enni, amire azt a választ kapom, hogy pizzát. Hát mi mást, ha nem az olaszok egyik mesterhúzását? A pizza egy igazi joker, mindig és mindenhol jó. Ötletét egy nagy bólogatással díjazom, és tolmácsolom is kérésünket az alkalmazott felé.
- Kólát kérünk mellé,... igaz? - fordulok oda bizonytalankodva, de mivel szeretnék hamar túljutni a rendelésen, azt választom. Tanja nem az a lány, aki annyira vigyáz az alakjára, hogy naponta rááll a mérlegre a kőkemény diéta mellett. Jönnek az ünnepek, ilyenkor amúgy is alap, hogy mindenki felhízik pár kilót. Nem fog megártani neki ez a kis étkezés. A további szöszmötölések elkerülése végett ketchup, mustár és majonéz kerül a tányérkák szélére. Elveszem a szalvétákat is, hogy legyen tartalékunk. Kapkodósan elrendezem a tálcáinkon, és miután mindent letudunk, az asztalunk felé veszem az irányt. Visszacsüccsenek a székemre, lábamat pedig a korábbiakban elgondolva oldalasan kinyújtom, hogy jobb legyen. Csak itt jövök rá, hogy éles helyzetben vagyok, zavaromban pedig a szalvétákat kezdem el rendezgetni.
- Tessék, így jó? Mit szólsz? Eddig tetszett a programunk? Most itt vagyunk... Azt mondják, finom kaja van itt. Főleg a pizza. Remélem ízleni fog. De ne edd meg, ha nem. Ugye nem forró? Vagy túl hideg? - nyúlnék oda, hogy engedelmével a szelet szélét megtapogatva tájékozódjak hőfokáról. Egy nagy és mély sóhaj után nyugszom le. A megfelelő pillanatra kell várjak. De mikor jön el az? Nem tudom... A pizzámat nézem, lassan hozzáláthatnék, de előtte még beszélgetni szeretnék vele teleszáj üzemmód nélkül.
- Voltál már itt?
Szál megtekintése
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 24. 00:47 | Link
Tanja


Azt hiszem, nem oszlattam el minden kétségét a lábfájásommal kapcsolatban. Tény, hogy az egyik merész mutatvány során a kelleténél jobban meghúzódott, és persze a testsúlyom sem a legegészségesebb mód helyeztem alsó végtagjaimra, de mégsem hiszem, hogy ez a kellemetlen érzés tartós lesz majd. Elvégre nem is szenvedek olyan nagyon. Olykor-olykor egy különös érzés nyilall belé, meg olyan, mintha begyulladni készülne, de ezeket az apróságokat leszámítva szerintem bátran mondhatom, hogy a kellemetlenségek javát csak az aggodalom váltja ki, s valójában nem is léteznek. Egy percig sem emésztem magam a dolgokon, hiszen a lényeg az, hogy végre kettesben lehetek a szerelmemmel, és végre megvalósíthatom azt, amit már hosszú ideje nagy gondossággal elterveztem. Csak ez tud érdekelni... És ha ennek az az ára, hogy bedagad a lábam, ám legyen. A legvégén úgyis meggyógyítja Tanja.
A falatozóban a reméltnél hamarabb kerülök kellemetlen helyzetbe. A rendelés után helyet foglalunk a kiválasztott asztalnál. Előnyös részén helyezkedik el az étteremnek. Jól lehet látni a pultot, és a karácsonyi díszeket is. Úgy látom, neki legalább annyira tetszik, mint nekem. Öröm látni, ahogy végigszemlél a dekoráción. Mellesleg a kaja is finom az illatából ítélve, még ha nem is vagyok annyira éhes, aminek persze megvan az oka.
- Persze, miért? - szörcsögök néhány kortynyit a kólámból. Nem is értem, miért hoz ilyen kérdésekkel még nagyobb zavarba... Egyáltalán nem szeretném, ha miattam aggódna. Még ha idegesnek is látszódom, azért spóroltam, hogy itt lehessünk, ő pedig sokkal fontosabb, mint az én hangulatállapotom. Azért őszintén bevallom, hihetetlenül jólesik, hogy megkérdezi. Még ezt is leszűri a legapróbb jelekből. Hihetetlen, mennyire egymásra tudunk hangolódni... Vagy tényleg ennyire feltűnő volnék? Egy dolog biztos, előtte nincs titok, úgyhogy nem is érdemes tovább szórakoznom.
Arcomon halvány mosoly jelenik meg, amint az ablakába tervezett hópehelymintákról mesél. Úgy megnézném egyszer, remélhetőleg a közeljövőben alkalom nyílik erre is.
- Csak futólag. - pöccintem meg ujjammal a kóláspoharat, épp elég sejtelmesen ahhoz, hogy Tanja figyelmét magamra irányítsam. Egy határozott torokköszörülés után feljebb ülök a széken, és végre egy normálisabb ülésformát veszek fel, a korábbi nyújtott lábas kényszerpóz után. Egy aprócska mozdulattal jelzem neki, hogy a korábbiakhoz képest már sokkal jobban van. De persze lehet, hogy csak a fokozódó izgalmam miatt jutottam el addig a pontig, hogy ne érezzem.
- Figyelj, Tanja. - szólítom meg a kezéért nyúlva, amit az asztal közepén helyezek le, féltő gondozásomba vonva, miközben tekintetem az övéibe fúrom - Ha nem most vagyok túl rajta, akkor attól félnék, elájulok. - mondom ezt iróniával átszőtt hangon, valamelyest komikussá varázsolva ezt a rettentően kínos szituációt. Egyedül puszta közelségéből merítek erőt, úgy hiszem.
Szabadon árválkodó kezemmel a zsebemben kezdek el türelmetlen matatásba. Eredményként másodperceken belül egy kis dobozkát helyezhetek az asztalra, épp a kezeink mellé. Az ajándék letételét egy nagy sóhajtás kíséri párhuzamosan, és valóban szemtanúja lehet annak, ahogy megkönnyebbülök, mert a szívemen csüngő óriási kődarab egy része lehullik. De még mindig nem lélegezhetek fel teljesen, elvégre a reakciója csak most következik.
- Nyisd ki, ne aggódj, nem gyűrű. - pirulok újfent, még mielőtt ő pirulna el más miatt. Ha kap az alkalmon, és úgy dönt, enged a kíváncsiságnak, a szív alakú doboz rejtekében egy nyakláncot talál. Különlegességét csak azok érthetik, akik kellően jól ismerik Tanját. Úgy hiszem, én beletartozom ebbe a rétegbe.
- Hogy tetszik? Nem tudtam otthagyni... - magyarázkodom lámpalázasan, még ha mérget is mernék rá venni, hogy váratlan húzásommal levettem a lábáról.
Szál megtekintése
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 26. 01:44 | Link
Tanja


Nem tehetek róla, hogy nem tudom teljesen leplezni izgatottságomat. Még ki kell tanulnom annak a módját, hogy hogyan füllentsek drága Tanjám előtt. Máskülönben oda lesz a jövőre tervezett összes meglepetésem... Nagy kár lenne, hiszen pont ettől meglepetés a meglepetés. Az a kis izgalom egyszerűen lételeme, az izgalomhoz pedig titok kell. A titoktartás pedig a viselkedésemen múlik, az pedig sok gyakorláson. Még nem találtam megfelelő alanyt arra, hogy gyakoroljak, de távolabbi ismerőseim között vélhetően akad majd olyan, akinél kísérletezhetek. Ha más nem, odaállok a fürdőszobatükör elé, és önmagamnak leszek közönsége.
Megjegyzésére kénytelen vagyok egy jó nagyot sóhajtani, majd zavaromban hangosan kifújni a levegőt. Egyszerűen szörnyen érezném magam, ha tovább kellene játszanom előtte a teljesen átlagos randi című felvonást a darabban. Muszáj a tettek mezejére lépni, felhívásommal pedig el is érkezünk a tetőponthoz. Kezének érintése régóta hiányolt nyugalmat ad. Ha szívem gyorsabban is ver tőle, a lelkemben irigylésre méltó harmónia üti fel fejét.
Előkerül a doboz, amit egészen eddig a pillanatig a zsebemben rejtegettem. Hogy pontosítsak, egy darabig a kabátomban utazott, aztán pakoltam csak át egy óvatlan pillanatban, amikor Tanja bámészkodó tekintete túlságosan elfoglalt volt a környezete alapos tanulmányozásával. Ez, mint tudjuk, gyakran megesik, legalább ilyen téren könnyű dolgom volt, még csak az kellene, hogy mindent előre szúrjon ki.
Se pislogni, se levegőt venni nem merek, oly mereven tapasztom szempárom Tanjára és az elé helyezett ajándékára. Ha nem egy étteremben lennénk, s nem olyan gyorsan peregnének előttem az események, komolyan mondom még a körmömet is elkezdeném rágni. Elvégre számos mód reagálhat a gesztusra, ezen verziók közül pedig a legpozitívabbakat igyekszem kívánni magamnak: sikerrel.
Ugyanis szemei felcsillannak az örömtől és a meglepődöttségtől, hangjából pedig hallom, hogy szívből örül a kapott nyakláncnak. Tudom, hogy a málna a kedvence, így hát remek ötletnek tűnt beszerezni ezt, a többiről nem is beszélve. Elvégre még nincs karácsony, pont ezért tartottam jó ötletnek váratlanul odaadni neki az ékszert. Nem túlzás, nem csekélység, esküszöm ideális tárgyacska, amire vélhetően sokáig emlékezni fog majd.
- Ugye? Örülök. És nincs mit. - pirulok, és magam is kicsodálkozom a látványon, ahogy gyönyörködik benne, aztán összerezzenek a felugrása hallatán. Nyúlnék az asztallaphoz, hogy fel ne borítsa, s a rendelt ételünk se vesszen kárba így, de szerencsére semmi katasztrófa nem történik. Szorosan megölel, én pedig mélyen magamba szívom jellegzetes illatát, válaszölelésemmel kiadva magamból az előbbi percek izgalmait.
- Ahogy óhajtod. - szólok délcegen, kezembe véve a szép kiegészítőt -
Még sose csináltam ilyet, szintén csak a filmekben láttam, amikor nyakláncot tesz fel a fiú egy lánynak. Azt viszont tudom, hogy nagy megtiszteltetés, így mindkét fél számára sokat jelent. Ügyetlenkedve bár, de eleget teszek kérésének, ami számomra ugyebár parancs, elvégre ilyenek a jó hercegek. Már csak azon aggódom, hogy nem-e csikiztem kissé a nyakát, de csak nem.
A procedúra végeztével újból a megszokott módon ülök a helyemen, alig várva, hogy megtudjam, hogyan áll rajta. Elvégre az, hogy a dobozban jól mutatott, még nem jelenti azt, hogy Tanján is ugyanannyira jól fog.
- Nagyon szép vagy. Nyaklánccal és anélkül is. - suttogom a látványtól elragadtatottan, majd evőeszközeimért nyúlva nekikészülök a pizzaszeletem elfogyasztásához, még mielőtt kihűlne - Együnk, mit szólsz?
Szál megtekintése
Bogoly Burger - Tormay Lénárd hozzászólásai (4 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed