Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=491135#post491135][b]Pearl Wildheart - 2015.04.09. 15:34[/b][/url]

Már percek óta az étterem előtt várakozik, hiszen egyetlen közelben tartózkodó barátnőjével ide beszéltek meg egy jó kis találkozót. A Kalamáris miatt ügyei mostanában megszaporodtak és Nat segítsége nélkül egyre nehezebben bírja egyedül intézni a kiadó dolgait. Nem olyan régen kezdte el a gyermek könyvek kiadását is így tehát ami van ezzel kapcsolatos ügyintézési feladat most minden az ő nyakába pottyant. Arról nem beszélve hogy mostanában kellemetlenkedő alakok is megtalálják aminek nem túlzottan örül. Pláne ha miattuk úszik egy lehetőség az illusztrációval kapcsolatban ... Szó szerint.
Vörös haját az emlék hatására hátra dobja majd azonnal integetni kezd közeledő barátnőjének amint megpillantja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=491171#post491171][b]Pearl Wildheart - 2015.04.09. 16:57[/b][/url]

A legutóbbi találkozásuk túl régen volt ahhoz hogy ne jelenjen meg arcán az izgatottság pírja, így mikor a két lábon járó bőrdzseki belegyalogol szinte mar természetes mozdulattal öleli magához. Arcán mosoly játszik és ismét meg kell állapítania mekkora hülyeség hogy a munkája miatt hanyagolja a barátait. Jólesően belélegzi barátnője gyümölcs illatú samponját és a tiszta aroma eszébe juttatja barátságuk legszebb óráit, a meghitt pillanatokat.
- Drágám! Hát itt vagyok teljes valómban. - mosolyogja a sötét tincsekbe és ujjaival lágyan megsimogatja a leomló fürtöket.
- A Kalamáris miatt költöztem ide. Tudod Nat könyve akkora siker lett hogy a befolyt összegből létrehoztuk a kiadót és fél évet el töltöttünk Japánban is mielőtt ide jöttem volna. Hiányoztál...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=491211#post491211][b]Pearl Wildheart - 2015.04.09. 17:28[/b][/url]

Szinte elveszik az ölelésben, hiszen mindig is úgy tekintett Nessara mint a testvérére. Ez pedig egy nagyon ritka dolog az életében. De hat Ô már csak ilyen. S testvérébe beleszeret a barátját pedig testvéri magaslatokba emeli. Na nem mintha ezzel gondja lenne hiszen Nessa megérdemli ezt a különleges helyet szívének egyik csücskében. Így tehát a válaszadással nem késlekedik.
- Hát tudod meg Japánban eldöntöttük hogy itt fogjuk a kiadót felfuttatni. Angliába én nem vágytam az időjárás miatt és mindenképp egy olyan varázs falut akartam ami iskola mellett van. A diákok jó alapanyag. És sok tehetséges van közöttük. - mondja majd a taszigálásra belép az étterembe hátra , hátra mosolyogva barátnőjére.
- És igen maradok. Na de Mesélj veled mi van? - kérdezi meg végre q lányt jelenlegi helyzetéről majd miközben várja a válaszát leveszi a kabátját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=491329#post491329][b]Pearl Wildheart - 2015.04.09. 20:00[/b][/url]

Magával az országgal soha nem volt problémája, mindig csak az időjárás volt az, ami elrettentette. Hiszen napsütést kedvelő lány, még akkor is, ha oly könnyedén fogja meg a nap, világos bőrét. Imádja a színeket, a világos árnyalatokat, és mikor döntenie kellett Bogolyfalva és London között teljesen egyértelmű volt, hogy melyiket fogja választani. Persze Nat-et sem volt könnyű rábeszélni erre a döntésre, hiszen számára teljesen mindegy hol is ver éppen tanyát a következő könyvét megírni. Az már más kérdés, hogy az utolsó pillanatban mégis inkább Londont választotta, Pearl pedig itt maradt teljesen egyedül. Először fájt neki kisé az egyedüllét, azonban az elmúlt napok és a fiúval való beszélgetések reményt keltettek benne azzal kapcsolatban, hogy hamarosan találkoznak. Arról pedig nem is beszélve, hogy annyi munkája akadt az elmúlt napokban, hogy nem volt ideje foglalkozni a magányosság gondolatával sem.
Nagy vigyorral masírozott be hát az étterembe, majd tette le magát az egyik asztalhoz. Kabátját finoman a maga melletti szék karfájára simította, a már megszokott precíz pontossággal.
Vörös tincsei lazán a vállára omlottak, majd Nessa az ételre való vágya láttán, ő is elkezdte szemlélni az étlapot. Közben persze a nőre pillantott, és megállapíttotta magában, hogy egy cseppet sem változott. Még mindig ugyanolyan vékony, és csodálatos, mint hónapokkal ezelőtt volt. Aprót sóhaj szakadt fel ajkai közül, majd a férfiakkal kapcsolatos kérdést hallva kissé elpirult. Kettejük között ez nem igazán volt téma soha, és Pearl soha nem is beszélt a lánynak a Nat-tel kapcsolatos érzelmeiről. Valahogy mindig is úgy gondolta, ez a szívét lelkét átjáró, melengető szerelem nem tartozik másra. Hitte, hogy ez csak rá tartozik, és arra elegendő, hogy magát életben tartsa vele. És meg is tette, hosszú éveken keresztül, miközben hiába várta, hogy talán a férfi érzései is pont olyan irányban megváltoznak, mint ahogy ő is érez. Az pedig hogy Nessa most épp a férfiakkal kapcsolatos dolgait firtatta arcát vöröslő színbe vonta be.
- Biztos vannak itt, férfiak, de engem…. tudod, hogy nem igazán… - próbált kitérni a válasz elől, és nem beismerni tulajdonképpen mi is a helyzet a szerelmi életében. És mikor barátnője kimondja, hogy maradnak a testvérek, szíve hevesen megdobban, és önmagában számolva próbálja menteni a menthetőt, és elfedni testének heves reakcióját. Hiszen pontosan ráhibázott a lényegre, ez pedig több mint kellemetlen.
Mély levegőt vesz, és nagyon próbál koncentrálni a kezében szorongatott étlapra. Ami volt étvágya, az most egészen odalett, így nem is igazán akarja erőltetni a táplálkozás dolgot.
- Persze, értelek. Hiszen egy család vagyunk… - suttogja, majd még inkább belemerül a papírlapokba, melyből csak az érkező pincérlány kérdése rángatja ki.
- Én egy zöld salátát kérnék, frissen facsart narancs levet, és valami csirke húst. Jól átsütve, kevés fűszerrel. És te Nessa? – kérdezi barátnőjét, és nagyon boldog, amiért az ismeretlen nő pont a megfelelő pillanatban bukkant fel.
- Mindenre kiváncsi vagyok. Mi van az üzlettel? Miből élsz, hogy tetszik itt? Egyedül vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=491427#post491427][b]Pearl Wildheart - 2015.04.09. 21:11[/b][/url]

- A nőkre? – döbben le teljesen, majd a pír elmélyül az arcán, a kacsintás láttán. Nem igazán kedveli a szexualitással kapcsolatos dolgokat, és kifejezetten nem rajong azért, mikor Nessa ezzel húzza. Hiszen sosem fogja elfelejteni azt a pillanatot, mikor a lány felvilágosította mindennel kapcsolatban, és úgy, hogy mind a ketten ártatlanok voltak… legalább is még akkor. Azóta persze sok minden változott, és barátnője is átlépett a felnőtté válás ezen választó vonalán, kivéve persze Pearlt. Ő mindig is vágyott valami másra, és különlegesre és nem értette az ekörül lévő felhajtást. És talán mert a szenvedély szele soha nem legyintette meg, nem is tudta megérteni mit is jelent a vágy, és a szexualitás. És ezért nem tud ezekkel a dolgokkal mit kezdeni, így tehát inkább hálásan pillant a nőre, aki épp megjelenik az asztaluknál, csak hogy ne kelljen reagálnia.
- Hű, ez tök jól hangzik. Mindig is imádtad a hippogriffeket, és meg is értem, csodás teremtmények. És hogy haladsz a rehabilitációval? Lesz még belőle szabad madár? – érdeklődik, mert ténylegesen érdekli ez az egész. Mindig is csodálta a lány kitartását, és sajnálta az olyan állatokat, melyek valamilyen problémával küzdenek. Valahogy megértette őket, és sosem felejti el Zokni hozzákerülését. A teljesen fekete, sárga szemű macskát még Nessával kukázták ki Londonban, és a lány úgy döntött felneveli. Mindig is akart egy állatot, és hála az útmutatásnak, na meg Nessa segítségének, igazi macskatulajdonos lett. Igaz több állattal nem osztja meg a házát, bár ha szeretné, Zokni akkor meg is sértődne talán annyira, hogy többé a közelébe se menne.
- Imádom hogy ennyire törődsz az állatokkal. És hálás vagyok amiatt a pimasz macska miatt. Ha nem mondod, hogy tartsam meg, akkor nem lenne ilyen vidám minden reggelem. – mosolyog a barátnőjére, majd a beszámoló végét hallva, meg zavart látva, ahogy barátnője hirtelen beleiszik az üdítőjébe inkább nem feszegeti a férfi témát. Mondjuk egyébként sem nagyon kérdezné, hiszen ő jól meg van ezzel a kevés információval is. Na nem mintha nem érdekelné Nessa élete, csak egyszerűen sem tanácsot adni nem tudna, sem segíteni a fontos kérdésekben. Valahogy mindig is elzárkózott, és még a lány miatt sem szeretne engedni ebből a dologból.
- Nekem is tetszik a környék. – mosolyodik el, és kezdi el falatozni a salátáját. – Azt hiszem lassan a kiadó leendő irodáját is meg kellene találnom. Mert az még nincs, és nem igazán szeretnék a lakásomban dolgozni. Zokni azt hiszi minden papír és kézirat az ő vacka. Nem bírom, hogy azokon fekszik, és mikor arrébb rakom még ő van megsértve…. – panaszkodik hangosan kacarászva, majd hirtelen elkomorul és a barátnőjére pillant.
- Tudod, fura egyedül lenni. Azt hittem Nat majd itt lesz velem, de inkább az utolsó pillanatban Londont választotta. Kicsit szoknom kell a magányt, mert eddig mindig együtt voltunk. És most rossz nélküle… rossz egyedül… - ismeri be nem túl jókedvvel, majd újabb saláta levelet szúr fel a villájára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=491721#post491721][b]Pearl Wildheart - 2015.04.10. 19:31[/b][/url]

- Tudom, csak tudod, hogy nem igazán kedvelem ezt a fajta dolgot... - jegyzi meg szemforgatva, majd jólesően a salátájába harap. Percekkel ezelőtt még nem volt étvágya, azonban az elé tett étel annyira gusztusos, hogy nem bírja megállni, hogy ne essen neki. Arról nem beszélve, hogy túl régen evett már normális kaját, és a szendvicsek mellett ez most igazi különlegességnek számít.
- Tényleg nem változtál. Ugyanolyan szép vagy! - mondja mosolyogva, és ha Nessa akarja, akkor láthatja a lány tekintetéből, az arcából, hogy tényleg így is gondolja. Kettejük között mindig is szoros kapcsolat volt, és Pearl egy bizonyos szinten mindig is olyan akart lenni mint a lány. Mindig is példaképként tekintett rá és ez az évek múlásával sem változott. Csodálta a sötét tincseket, a mélységes empátiát, a törékeny alkatot, és a lány egész lényét. Hogy független, erős nő, és hogy hiába is úgy gondolja, hogy képtelen az egyedüllétre, már milliószor bebizonyította, hogy megállja a helyét a világban akárhol, és akármilyen területen.
- Hidd el, hogy ő ... ő így tökéletes. Hiszen megtaláltad, te vagy, aki túllendíti majd ezen. És hát... nem vagyunk egyformák. Lehet hogy ő arra vágyik, hogy valaki törődjön vele. Lehet hogy nem akar egyedül élni, és ez a saját döntése, nem pedig egy betegség, amit kezelni kell. Az hogy te nem akarsz egyedül lenni is egy döntés. És megértelek, hiszen mindannyian máshogy éljük meg a magányosság fogalmát. Én is mindig Nat-tel voltam világ életemben, és ezért nem voltam egyedül. Viszont a te helyzeted más, lehet hogy erre így kéne tekintened. - mondja el a véleményét, majd ösztönösen elengedi a villáját, nyúl előre és szorítja meg Nessa kezét. Bátorítóan rámosolyog barátnőjére hiszen soha nem hagyná, hogy szomorú legyen.
- Az öreg cimborád jól van. Óriásira nőtt, és annyira nehéz, hogy alig bírom el, mikor az ölemben landol. Egy kisebb gyerek. És képzeld el, teljesen kisajátít. - nevet fel hangosan, majd megkóstolja a narancslevét.
- Képzeld a minap megsértődött, mert nem azt tettem, amit úri kedve akart. Zokni egy terrorista, aki félelembe tartja a népet! - vigyorog a lány tovább.
- Ha szeretnéd akkor találkozhattok! Tudod, hogy a szerelmetek elmélyüljön... - vigyorog még mindig, majd mikor feljön az iroda kérdés, kissé elkomorul. Hiszen az elején úgy gondolta, hogy majd az irodát otthon fogja kialakítani, azonban mára világossá vált számára, hogy képtelen lenne ezt hosszú távon kivitelezni.
- Nem, mert először azt gondoltam, hogy majd otthon lesz, de túl sok a meló, meg túl sok a kézirat, és ha nem akarok raktárrá változni, akkor kénytelen vagyok valamit kibérelni. - húzza el a száját, és mikor rágondol a már a lakásában lévő papírhalmokra azonnal elsápad. Soha nem gondolta, hogy ennyit kell majd olvasnia, de hát nem panaszkodhat, az üzlet ettől megy, és működik.
- Szuper lenne! De vihetem Zoknit is? Mert tudod, mostanában elég sértődős a fiatalúr!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=491862#post491862][b]Pearl Wildheart - 2015.04.10. 22:52[/b][/url]

- Tudod hogy nem vetek rád semmit, követ meg pláne nem. Csak nem bírom ezt a témát túlzottan, ez már nekem kissé kellemetlen. Ha csak simán a pasikról van szó, azt elhallgatom. Apropó pasik... mi van veled és velük? Van valakid? - teszi fel a kérdést, melyet már egy ideje kerülgetnek. Hiszen mindig mindent megbeszéltek egymással, és ez sem volt tabu téma, csak valahogy finoman volt beburkolva, és így nem vált túlzottan kényessé. És Pearl, bár nem igazán van tisztában ezekkel a dolgokkal, mindig meghallgatta barátnőjét, és bármily hihetetlen, képes volt arra, hogy megfelelő tanácsokat adjon. Hogy ez hogy lehetséges? Talán a túlzottan sok  romantikus történet az oka, melyet élete során elolvasott, vagy csak az, hogy barátnőjét mindenkinél jobban ismeri. Így azt is tudja, milyen, mit szeret, és hogy mi a számára a legjobb, és hog akármennyire is emészti magát valami miatt, mindig tudja annak megoldását, csak nehezen veszi rá magát, hogy felismerje azt.
- Ó hagyd már! - kacag fel, a hajával kapcsolatos megjegyzésen. Ő soha nem gondolta túlzottan különlegesnek sem ezt a hajszínt sem semmit, ami a fején van. Tisztában volt a külsejével, azzal, hogy arcán szeplők jelennek meg nyáron, és hogy annyira hóka, hogy kénytelen a bőrét örökké kenegetni, hogy ne égjen le a napon. Magában mindig vámpírhoz hasonlította magát.. már csak az kéne hogy vért igyon, és minden klappolna.
- Sok pasi? Mióta lettél te ilyen férfi mágnes? - kérdezi kissé döbbenten barátnőjét és próbál rájönni arra, hogy a lány most vajon csak viccel - e. Nem tartotta soha könnyűvérűnek, bár voltak férfiak az életében, de azért reméli, hogy az eltelt idő alatt nem változott meg gyökeresen.
- Persze hogy itt! - mosolyodik el, és megszorítja barátnője kezét. Igazából meg is ölelné, hiszen a legjobb barátja, és olyan mintha a testvére lenne. Mindig is úgy gondolta, hogy a lány lazán beleillene a családjukba, hiszen már az első találkozásuk alkalmával egyértelmű volt a közös összhang. És Nessát a nevelőszülei és testvérei is mindig kedvelték, kivéve Nat-et. Amit a mai napig nem ért hogy miért. Pedig annyirszor próbálta őket kibékíteni, közelebb hozni, sosem sikerült.
- Vörösnek kellett volna lennie, és akkor lehetett volna Garfield! - mondja, majd hangosan felröhög. Igaz, Zokni túlzottan sokat eszik, de még mindig azzal a kis zoknival alszik amit kölyökként előszeretettel rágcsált.
- Igyekszem rá vigyázni, szóval nem hiszem hogy baj lenne, és mindig megvizsgáltatom, de jó lesz ha te is megnézed. És ami a murmáncodat illeti, nem hiszem hogy bántaná. Annyira zsémbesen lusta, hogy maximum morogni képes, futni már kevésbé ... - röhögi, majd beleeszik a salátájába és az utolsó falatig eltűnteti.  
- Persze, mehetünk! - egyezik bele, és rendel még egy italt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=492086#post492086][b]Pearl Wildheart - 2015.04.11. 14:49[/b][/url]

- Na persze… - jegyzi meg vigyorogva, mikor barátnője arról beszél, hogy nem férfi mágnes. Azért tisztában volt ő azzal mindig is, hogy hányan vetettek szemet Nessára. Hiszen csodás alakja, hosszú tincsei és nem mellesleg a kellemes természete szinte mindenkit azonnal levett a lábáról. Azonban ezt soha nem tudta volna neki megmagyarázni, és nem is akarta. Mert miért is szóljon bele olyan dolgokba, melyekhez egyrészt nincs köze, másrészt pedig egyáltalán nem ért. A párkapcsolat téma mindig is magas volt számára, és teljesen egyértelmű volt, hogy Nat az, aki számára a párkapcsolatot megtestesítette, és aki miatt soha nem tudta elképzelni, hogy bármi is változzon az életében. Még ennyi év alatt is rá vágyott, vagy legalább is ezt akart hinni a szíve és lelke legmélyén… hogy bátyja számára az igazi, akihez tartozik. Csak Ő még ezt nem vette észre.
- És ezt csípőfogóval kell belőled kihúzni? – kérdezi Pearl, majd teljes figyelmével Nessára koncentrál. Halkan hümmög, mikor a lány arról beszél, hogy ez valami más, és igazából nem tudja mit is mondjon. Látja a távolba révedő pillantást, az álmodozó tekintetet, azt, ahogy kreol bőre kissé kipirul, és nem nehéz levonnia a kellő konzekvenciát. Barátnője igazán szerelmes, de most talán épp egy bonyolult eset az, ami elcsavarta a fejét. Mikor a sok sóhaj utat tör magának, Pearl az előtte lévő poharat kezdi piszkálni. Ujjai fel és alá járnak az üvegen, körme lágyan kocog azon és most először érez késztetést arra, hogy beszéljen az érzéseiről. Hiszen soha nem mondta még el Nessának, hogy mit is érez Nat iránt, hogy ez több mint testvéri szeretet, hogy már tizenöt éves kora óta oda van érte, hogy igaz hogy soha semmi nem történt és nem adta a jelét sem annak, hogy bármi történjen, ő még mindig remél.
Csak hát, ez egy olyan mély érzés, melyről nem egyszerű beszélnie. Minden alkalommal mikor megpróbálta, lebeszélte magát, hiszen azt gondolta, az érzései pont olyanok lesznek, mint a kimondott szavak. Elreppennek, és a szél, lágyan fogja őket a hátára kapni, és elfújni azokat, mintha sohase léteztek volna.  Azonban most, most hogy a barátnője ilyen őszinte volt, azt érzi, hogy neki is viszonoznia kellene ezt. Hiszen a kettejük közötti kapcsolat megérdemli a teljes őszinteséget, hogy elmondja mit és hogyan is gondol. Hogy bevallja, hogy végre próbáljon ezzel a dologgal valamit kezdeni.
- Nem fogsz megkattanni. Aki megkattan, az én leszek… - sóhajt egy nagyot, majd közlendője miatt arca vörösre vált, és próbál nem a lányra nézni.
- Én azt hiszem szerelmes vagyok Nat-be. – mondja ki annyira gyorsan, amennyire csak tudja, és próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna.  Most először mondta ezt ki hangosan, és nem csak maga a téma zavarbaejtő, hanem az is, ahogyan ő reagál erre a dologra. A szíve vadul dobogni kezd, és szinte már őrült módon száguldozik a bordái között.  Majd hogy a témát elterelje inkább Zokniról kezd el beszélni.
- Nos, hát biztos jól van, rengeteget eszik, és mindig hoz nekem valahonnan egy ajándék egeret. Tudod ki szoktam engedni esténként, és ilyenkor mindig kerül egy döglött egér az ablakpárkányra. Ahhoz képest, hogy utáltam őket, már teljesen megszoktam, hogy állandóan a rágcsáló tetemeket dobálgatom lefelé az erkélyről.  – mondja mosolyogva, és immár nyugodtabban.
- Igen, van lakásom, egy másfél szobás kis lak. A harmadikon lakom, ez egy ilyen nagyon fényes, napsütéses lakás. A háló és a nappali egyben van, csak egy boltív választja el a kettőt egymástól, meg majd egy sárga függöny lesz a választó vonal, ha végre elkészül, és persze ha esetleg vendégek jönnek. Egyelőre nem érzem szükségét. Most inkább az aggaszt, hogy mindenhol dobozok, és papírok vannak, meg rengeteg kézirat és nem bírok tőlük megszabadulni. Szerinted honnan kellene kibérelnem egy irodát a Kalamárisnak? Nem tudsz valakit, akinek esetleg lenne egy kiadó lakrésze vagy valamije?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=492884#post492884][b]Pearl Wildheart - 2015.04.13. 20:30[/b][/url]

- Semmi gond! Tényleg! - nyugtatgatja barátnőjét, hiszen hogyan is kérhetné számon!? Hogy vethetné a szemére, hogy van valakije és hogy nem beszél róla? Hiszen évek óta nem őszinte Nessával, és míg a másik minden apró dolgot elárult, eddig éppen Pearl volt az aki képtelen volt ezt hasonló őszinteséggel viszonozni.
- Hiszen kettőnk közül mindig te voltál az őszintébb... - húzza el a száját nem túl feltűnően, azonban annyira látványosan, hogy az a másiknak feltünjön. Hiszen ezzel a momentummal konkrétan saját magával kapcsolatban nem épp elnéző magatartást tanusít, és hiszi, hogy ez így normális.
- Ó alig várom, hogy mesélj róla! És természetesen minden köztünk marad, hiszen kinek mondhatnám el?! - csillan fel a szeme, majd komorodik el rögvest, mikor Nathaniel szóba kerül. Most úgy érezte, ideje már teljes egészében bevallania ezt az egészet, hogy immár Nessa is lássa, hogy képes a változásra, arra hogy nyisson. Mert hiszi, hogy az, ha bevallja az érzelmeit azt jelenti, hogy talán abban sem fog kételkedni hogy kellően megfelelő lehessen Nat számára.  Azonban valahogy, szíve legmélyén teljességgel borúlátó, már ami ezt a vágyakozást illeti. Olyan régóta érlelődik ez már a lelkében, olyan régóta rajong a férfiért, hogy néha elgondolkodik azon, hogy az iránta való szerelem biztos szerelem - e és nem valami más. Mondjuk csodálat és tisztelet tökéletes elegye, mely pontosan ugyanolyan magaslatokba emeli a fiút.
- Igazából nincs semmi. Nagyon régóta tart már ez a dolog, vagyis úgy érzem szeretem. De hát még soha senkit nem szerettem rajta kívül. És nincs mit mesélnem, nincs köztünk semmi. - pirul el teljesen a lány, és kiissza az utolsó kortyot is a poharából. Kissé frusztrálja Nessa kutató tekintete és sötét íriszei, melyek pont úgy világítják át, mintha csak valami hülye röntgensugár lenne, és képtelen arra, hogy bármit is kezdjen a zavarával.
- Azt hiszem túl sokszor állt mellettem, és volt ott, mikor szükségem volt valakire, és hát valljuk be őszintén beléd csak nem lehetek szerelmes .. - kacag fel erőltetetten, majd ujját merengve kezdi körbe körbe futtatni az előtte lévő pohár száján.
- De vannak ám kérdéseim, feltevéseim, félelmeim, tudod? - néz Nessára, és nem tudja hogyan is fogjon hozzá. Mert ha ebbe most belekezd, akkor itt kő kövön nem marad, és még a felszolgálólány is lelkizni fog.
- Oké, tudod, hogy mindig sokat agyaltam a dolgokon, és hogy talán túlzásokba is estem. Szóval figyelj és kapaszkodj, mert a mondandóm kissé meredek. Mi van ha tulajdonképpen én tizenöt éves korom óta nem is vagyok szerelmes Nathanielbe, csak az érzés az, amire szükségem van? Vagyis úgy érzem szeretem, hogy hiányzik, de soha semmit nem tapasztaltam még meg, honnan kellene tudnom, hogy akkor az amit érzek, az tényleg a világ legcsodálatosabb dolga - e? És ha tényleg csak kattant vagyok és beképzelem a dolgot, akkor miért vagyok képtelen arra mégis hogy mások felé nyissak, hogy elfogadjam a bókokat, az érintéseket és miért akarok elmenekülni mintha kergetnének?