36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 9. 15:34 | Link


Már percek óta az étterem előtt várakozik, hiszen egyetlen közelben tartózkodó barátnőjével ide beszéltek meg egy jó kis találkozót. A Kalamáris miatt ügyei mostanában megszaporodtak és Nat segítsége nélkül egyre nehezebben bírja egyedül intézni a kiadó dolgait. Nem olyan régen kezdte el a gyermek könyvek kiadását is így tehát ami van ezzel kapcsolatos ügyintézési feladat most minden az ő nyakába pottyant. Arról nem beszélve hogy mostanában kellemetlenkedő alakok is megtalálják aminek nem túlzottan örül. Pláne ha miattuk úszik egy lehetőség az illusztrációval kapcsolatban ... Szó szerint.
Vörös haját az emlék hatására hátra dobja majd azonnal integetni kezd közeledő barátnőjének amint megpillantja.
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 10. 23:17
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 9. 15:46 | Link


Ez már szinte hihetetlen, és teljes mértékben sorsszerű.
Anglia elvett tőle minden személyeset, habár a karrierjét fellendítette. De a temérdek pasi ügy, összetört szív, és totál üresség után úgy döntött, elhagyja az országot, de nem tér vissza Bredasdorpba, mint aki kudarcot vallott, hanem új városba költözik. Bogolyfalva. Hallott már róla, de még nem járt itt, mielőtt ide költözött volna. Mégis, minden alkalommal meglepi ez a falu valamivel.
Angliában úgy érezte, még a barátaitól is eltávolodott. Ide érkezvén pedig nem csak, hogy új, és hihetetlenül szeretett embereket ismerhetett meg... hanem egyszerűen felfoghatatlan, hogyan kerül ennyi barátja éppen ide, ilyen rövid időn belül!
Kristófról tudta, hogy itt lakik, és már neki is szívből örült. Aztán meg belefut az ékszerboltban Konstantinba? Kino megjelenik nála, és közli, hogy marad is... most pedig Pearl! Az édes kis szelíd Pearl, akit annyira szeret! Komolyan nem lehet igaz, és mégis az. Tényleg itt van! Ő is!
El sem tudná mondani, hogy mennyire nagyon boldog most. Főként, amikor meglátja az irigyelt, hosszú, vörös hajzuhatagot. Ilyen nincs! És nem álmodik!
Pearl integet, ő pedig megszaporázza lépteit magassarkújában. Még az sem érdekli, hogy hanyagul megcsúszik vállain bőrdzsekije, csak beleszáguld a lányba, és szorosan magához öleli. Nem lehetne letörölni a vigyort az arcáról.
- Pearl, nem igaz, hogy itt vagy! - mondja az ölelés közben, és közel áll lassan a síráshoz, de cseppet sem a szomorúság miatt. Elengedi, de kezeivel megfogja kezeit, és úgy fürkészi az arcát.
- Mit csinálsz itt? Hogyhogy? Hogyan? Annyi kérdésem van! Rettenetesen örülök neked! El sem hittem, amikor elolvastam a baglyodat!
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 9. 16:57 | Link


A legutóbbi találkozásuk túl régen volt ahhoz hogy ne jelenjen meg arcán az izgatottság pírja, így mikor a két lábon járó bőrdzseki belegyalogol szinte mar természetes mozdulattal öleli magához. Arcán mosoly játszik és ismét meg kell állapítania mekkora hülyeség hogy a munkája miatt hanyagolja a barátait. Jólesően belélegzi barátnője gyümölcs illatú samponját és a tiszta aroma eszébe juttatja barátságuk legszebb óráit, a meghitt pillanatokat.
- Drágám! Hát itt vagyok teljes valómban. - mosolyogja a sötét tincsekbe és ujjaival lágyan megsimogatja a leomló fürtöket.
- A Kalamáris miatt költöztem ide. Tudod Nat könyve akkora siker lett hogy a befolyt összegből létrehoztuk a kiadót és fél évet el töltöttünk Japánban is mielőtt ide jöttem volna. Hiányoztál...
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 10. 23:16
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 9. 17:09 | Link


Olyan nehéz elengedni, azt akit szeretsz. Nessa pedig szereti Pearlt. Szívből, ahogyan csak egy barátot lehet. Ahogyan Pearl is olyan számára, mintha csak a húga volna.
Boldog figyelemmel hallgatja a lányt, és csak vigyorog szüntelenül.
- Japánban? És, hogy keveredtél pont ide Japán után? Ugye igaz a hír, hogy ide költözöl? - bombázza újabb kérdésekkel, és még annyi mindent tudna kérdezni. De most csak egyik kezével elengedi, hogy a másikkal az étterem bejárata felé húzza.
- Gyere, együnk vagy igyunk valamit, vagy is-is. Aztán mesélsz nekem most sokat! - mondja, zavarában és örömében össze vissza beszélve, majd már nyitja is az ajtót, hogy vidáman betaszigálja rajta a lányt, amolyan barátnős hülyüléssel. Kell valami jó hely, ahol ketten tudnak trécselni, aztán maximum majd később nála folytatják, vagy akárhol máshol. Ahogyan Pearl is ráér.
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 9. 17:28 | Link


Szinte elveszik az ölelésben, hiszen mindig is úgy tekintett Nessara mint a testvérére. Ez pedig egy nagyon ritka dolog az életében. De hat Ô már csak ilyen. S testvérébe beleszeret a barátját pedig testvéri magaslatokba emeli. Na nem mintha ezzel gondja lenne hiszen Nessa megérdemli ezt a különleges helyet szívének egyik csücskében. Így tehát a válaszadással nem késlekedik.
- Hát tudod meg Japánban eldöntöttük hogy itt fogjuk a kiadót felfuttatni. Angliába én nem vágytam az időjárás miatt és mindenképp egy olyan varázs falut akartam ami iskola mellett van. A diákok jó alapanyag. És sok tehetséges van közöttük. - mondja majd a taszigálásra belép az étterembe hátra , hátra mosolyogva barátnőjére.
- És igen maradok. Na de Mesélj veled mi van? - kérdezi meg végre q lányt jelenlegi helyzetéről majd miközben várja a válaszát leveszi a kabátját.
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 10. 23:16
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 9. 17:56 | Link


- Teljesen igazad van. - bólogat megkapva a választ.
- Bár Anglia azért nagyon jó hely... de itt sokkal több a helyes pasi. - kacsint Pearlre. És nem véletlenül. Mióta ismeri a lányt, még nem nagyon látta férfival. A testvérét eltekintve, akivel kezdett olykor eléggé gyanússá válni a helyzet, de ezt a dolgot Nessa elvből elsöpri. Biztosan nem. Túlkombinál, mint mindig.
- Komolyan. - bólogat vigyorogva, saját magát megerősítve ezzel. - Pedig nem is gondolná az ember, hogy a nagy városok után eljön egy ilyen nyugodt, békés helyre, erre minden sarkon szingli férfiak, akik még jól is néznek ki... jobb ha itt maradsz, nekem hidd el! Bár én átadom neked a részem, ha akarod, letettem az emberekről már egy ideje. Maradnak a testvérek.
Hát ez furcsán hangzott.
- Mármint, hogy Te, és a többi barátom... bőven jók vagytok nekem.
Talán megmentette a helyzetet. Miért kellett eszébe jutnia annak a dolognak? Saját magát is majdnem bekavarta vele. De inkább jobb, ha most másról beszél. Még igazán ugrálva örülni is elfelejt hirtelen, pedig Pearl megemlíti, hogy marad. Ettől pedig most szárnyalni is tudna.
Bemennek hát az étterembe, és leülnek hátul.
- Mit szeretnél tudni? - kérdezi mindeközben a nő, kissé zavartan, és kezébe veszi az étlapot. Böngészni kezdi, de nem tudja, egyen e valamit. Talán valami hideg gyümölcs koktélt rendel elsőre. Mondjuk avokádót, vagy ha van, valami grenadinos ínyencséget. Azt mindig nagyon szerette.
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 9. 20:00 | Link



Magával az országgal soha nem volt problémája, mindig csak az időjárás volt az, ami elrettentette. Hiszen napsütést kedvelő lány, még akkor is, ha oly könnyedén fogja meg a nap, világos bőrét. Imádja a színeket, a világos árnyalatokat, és mikor döntenie kellett Bogolyfalva és London között teljesen egyértelmű volt, hogy melyiket fogja választani. Persze Nat-et sem volt könnyű rábeszélni erre a döntésre, hiszen számára teljesen mindegy hol is ver éppen tanyát a következő könyvét megírni. Az már más kérdés, hogy az utolsó pillanatban mégis inkább Londont választotta, Pearl pedig itt maradt teljesen egyedül. Először fájt neki kisé az egyedüllét, azonban az elmúlt napok és a fiúval való beszélgetések reményt keltettek benne azzal kapcsolatban, hogy hamarosan találkoznak. Arról pedig nem is beszélve, hogy annyi munkája akadt az elmúlt napokban, hogy nem volt ideje foglalkozni a magányosság gondolatával sem.
Nagy vigyorral masírozott be hát az étterembe, majd tette le magát az egyik asztalhoz. Kabátját finoman a maga melletti szék karfájára simította, a már megszokott precíz pontossággal.
Vörös tincsei lazán a vállára omlottak, majd Nessa az ételre való vágya láttán, ő is elkezdte szemlélni az étlapot. Közben persze a nőre pillantott, és megállapíttotta magában, hogy egy cseppet sem változott. Még mindig ugyanolyan vékony, és csodálatos, mint hónapokkal ezelőtt volt. Aprót sóhaj szakadt fel ajkai közül, majd a férfiakkal kapcsolatos kérdést hallva kissé elpirult. Kettejük között ez nem igazán volt téma soha, és Pearl soha nem is beszélt a lánynak a Nat-tel kapcsolatos érzelmeiről. Valahogy mindig is úgy gondolta, ez a szívét lelkét átjáró, melengető szerelem nem tartozik másra. Hitte, hogy ez csak rá tartozik, és arra elegendő, hogy magát életben tartsa vele. És meg is tette, hosszú éveken keresztül, miközben hiába várta, hogy talán a férfi érzései is pont olyan irányban megváltoznak, mint ahogy ő is érez. Az pedig hogy Nessa most épp a férfiakkal kapcsolatos dolgait firtatta arcát vöröslő színbe vonta be.
- Biztos vannak itt, férfiak, de engem…. tudod, hogy nem igazán… - próbált kitérni a válasz elől, és nem beismerni tulajdonképpen mi is a helyzet a szerelmi életében. És mikor barátnője kimondja, hogy maradnak a testvérek, szíve hevesen megdobban, és önmagában számolva próbálja menteni a menthetőt, és elfedni testének heves reakcióját. Hiszen pontosan ráhibázott a lényegre, ez pedig több mint kellemetlen.
Mély levegőt vesz, és nagyon próbál koncentrálni a kezében szorongatott étlapra. Ami volt étvágya, az most egészen odalett, így nem is igazán akarja erőltetni a táplálkozás dolgot.
- Persze, értelek. Hiszen egy család vagyunk… - suttogja, majd még inkább belemerül a papírlapokba, melyből csak az érkező pincérlány kérdése rángatja ki.
- Én egy zöld salátát kérnék, frissen facsart narancs levet, és valami csirke húst. Jól átsütve, kevés fűszerrel. És te Nessa? – kérdezi barátnőjét, és nagyon boldog, amiért az ismeretlen nő pont a megfelelő pillanatban bukkant fel.
- Mindenre kiváncsi vagyok. Mi van az üzlettel? Miből élsz, hogy tetszik itt? Egyedül vagy?
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 10. 23:16
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 9. 20:39 | Link


Látja barátnőjén a változást, de mivel ő maga is zavarban van - igazából nem is tudja miért - az étlapba temetkezik, és úgy tesz, mintha nem történt volna semmi furcsa.
Hallgatja Pearlt... nem érdekli tudja. Ez van. De muszáj valami poénnal ellőnie a dolgot, hogy feloldódjon ismét a hangulat.
- Ha áttérnél a nőkre, azért szólj. - kezdi a tőle megszokott poénkodást, egy apró vigyort felvillantva barátosnéja felé. Még egy kacsintás is belefér, hadd húzza egy kicsit. Szereti a reakciókat látni az ilyesfajta tréfáira.
Aztán jön a helyeslés, és épp időben a pincér lány. Bár még nem tudott választani. De Pearl felsorolása eléggé tetszik neki.
- Nekem is jöhet ez, csak narancslé helyett gránátalma. - mosolyog a pincérnőre. - Köszönöm!
El is megy a lány a rendelést követően, Nessa pedig sóhajtva leteszi az étlapot, és széles mosollyal arcán néz Pearlre. Ismét feloldódik lassan a pillanatnyi nyelvbotlás után, és csak elégedetten szemléli a vele szemben ülőt. Milyen jó is itt, most, vele. El sem hiszi, hogy valahol lehet ennyire tökéletes minden, hogy így összejön szépen lassan minden. Aztán jönnek is a kérdések, ő pedig csak vidáman előre hajol, és még barátnője egyik kezét is megfogja, ahogy beszélni kezd.
- Mindenre, hűha... hát tudod, hogy többnyire miért léptem le... az üzlet pedig eleinte úgy tűnt, hogy lassan indul be, de már vannak gondozóim is, kirendelt titkárom... tudod a szokásos. Egyre jobban mennek a dolgok. Dereskarmot elhoztam magammal végül, úgyhogy úgy tűnik, hivatalosan is van egy depressziós hippogriffem. Kikértem már a minisztérium engedélyét is. - kezd bele a mesélésbe.
- Vannak tartalékaim, Angliában még összegyűjtöttem jó néhány galleont, és betettem a bankba. Azért elég jövedelmező ez az állás, ha befut az ember. Mint a tiéd. Ha beindul, nincs megállás. És imádom Bogolyfalvát! - mondja kissé elrévedve.
- Bár még annyira keveset láttam belőle, de amit eddig sikerült... elbűvölt! Téged is el fog! És... - elhallgat az utolsó kérdést hallva. Ez most hirtelen érte. Hogy érti azt, hogy egyedül?
- Hogy... hogy... mármint, hogy...
Ez most kezd kínos lenni. Még bele is pirul, pedig az nála nem túl gyakori jelenség.
- Persze, hogy egyedül... - mondja végül, mielőtt teljesen lehetetlen helyzetbe hozza magát. És szerencsére kiérkeznek az italok. Így magához is veszi a gránátalma levét, és beleiszik, alaposan elfoglalva magát vele. Ő aztán rendben van, teljesen, semmi gond vele, de tényleg. Nem történt semmi, nincs mit elmondania. Minden rendben van. A legnagyobb rendben.
Utoljára módosította:Nomusa Eshe Baako, 2015. április 9. 20:41
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 9. 21:11 | Link



- A nőkre? – döbben le teljesen, majd a pír elmélyül az arcán, a kacsintás láttán. Nem igazán kedveli a szexualitással kapcsolatos dolgokat, és kifejezetten nem rajong azért, mikor Nessa ezzel húzza. Hiszen sosem fogja elfelejteni azt a pillanatot, mikor a lány felvilágosította mindennel kapcsolatban, és úgy, hogy mind a ketten ártatlanok voltak… legalább is még akkor. Azóta persze sok minden változott, és barátnője is átlépett a felnőtté válás ezen választó vonalán, kivéve persze Pearlt. Ő mindig is vágyott valami másra, és különlegesre és nem értette az ekörül lévő felhajtást. És talán mert a szenvedély szele soha nem legyintette meg, nem is tudta megérteni mit is jelent a vágy, és a szexualitás. És ezért nem tud ezekkel a dolgokkal mit kezdeni, így tehát inkább hálásan pillant a nőre, aki épp megjelenik az asztaluknál, csak hogy ne kelljen reagálnia.
- Hű, ez tök jól hangzik. Mindig is imádtad a hippogriffeket, és meg is értem, csodás teremtmények. És hogy haladsz a rehabilitációval? Lesz még belőle szabad madár? – érdeklődik, mert ténylegesen érdekli ez az egész. Mindig is csodálta a lány kitartását, és sajnálta az olyan állatokat, melyek valamilyen problémával küzdenek. Valahogy megértette őket, és sosem felejti el Zokni hozzákerülését. A teljesen fekete, sárga szemű macskát még Nessával kukázták ki Londonban, és a lány úgy döntött felneveli. Mindig is akart egy állatot, és hála az útmutatásnak, na meg Nessa segítségének, igazi macskatulajdonos lett. Igaz több állattal nem osztja meg a házát, bár ha szeretné, Zokni akkor meg is sértődne talán annyira, hogy többé a közelébe se menne.
- Imádom hogy ennyire törődsz az állatokkal. És hálás vagyok amiatt a pimasz macska miatt. Ha nem mondod, hogy tartsam meg, akkor nem lenne ilyen vidám minden reggelem. – mosolyog a barátnőjére, majd a beszámoló végét hallva, meg zavart látva, ahogy barátnője hirtelen beleiszik az üdítőjébe inkább nem feszegeti a férfi témát. Mondjuk egyébként sem nagyon kérdezné, hiszen ő jól meg van ezzel a kevés információval is. Na nem mintha nem érdekelné Nessa élete, csak egyszerűen sem tanácsot adni nem tudna, sem segíteni a fontos kérdésekben. Valahogy mindig is elzárkózott, és még a lány miatt sem szeretne engedni ebből a dologból.
- Nekem is tetszik a környék. – mosolyodik el, és kezdi el falatozni a salátáját. – Azt hiszem lassan a kiadó leendő irodáját is meg kellene találnom. Mert az még nincs, és nem igazán szeretnék a lakásomban dolgozni. Zokni azt hiszi minden papír és kézirat az ő vacka. Nem bírom, hogy azokon fekszik, és mikor arrébb rakom még ő van megsértve…. – panaszkodik hangosan kacarászva, majd hirtelen elkomorul és a barátnőjére pillant.
- Tudod, fura egyedül lenni. Azt hittem Nat majd itt lesz velem, de inkább az utolsó pillanatban Londont választotta. Kicsit szoknom kell a magányt, mert eddig mindig együtt voltunk. És most rossz nélküle… rossz egyedül… - ismeri be nem túl jókedvvel, majd újabb saláta levelet szúr fel a villájára.
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 10. 23:16
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 10. 16:30 | Link


- Jaj tudod, hogy csak viccelek. - legyint Pearl reakcióját látva aprót felnevetve. - Ne haragudj, tudom, hogy nem szereted az ilyen poénjaimat. De látod, hogy semmit nem változtam.
Valahol ez így van. Tényleg ugyanaz maradt az évek alatt, mint amilyen az a cserfes kislány volt, aki először belépett az Uagadou ajtaján. Ám azért sok minden történt az évek alatt, és sok változás ment végbe benne. Az utóbbi két éve például maga volt a semmi. Élete legjobb döntése volt, hogy ide jött. Itt még a nap is szebben ragyog, és minden annyira más. Jobb. Érdekesebb.
A tér tágabb, a formák lágyabbak, az érintések többek.
Elkalandoznak gondolatai egy időre, és vissza kell préselnie magát a valóságba.
- Nos, igen... - mosolyodik el, és megfogja a hippogriffes nyakláncot a nyakában. Aztán felsóhajt.
- Nem tudom... kicsit olyan, mint én... nem akar szabad lenni. - mondja szomorkás mosollyal arcán. - Vannak vidámabb napjai, amikor látom rajta, hogy van kedve élni. Olyankor kiviszem az erdő mellé. Röptetem kicsit. Néha felülök rá. Ha velem van könnyebb neki, úgy látom. De sosem megy el. Nem fél semmitől. Még Angliában összefutottunk egy alkalommal pár acromantulával. A hátára kellett ülnöm, hogy elinduljon... - meséli az étlapot szemlélve.
- Elképzelni sem tudom, miért ilyen...
Megáll egy pillanatra a beszédben, és komoran, összevont szemöldökkel bámul maga elé.
- Hm... úgy tűnik vonzom a letargikus lényeket. Rubinszárny sem százas, hogy mindig alszik...
Vissza pillant Pearlre, és hálásan elmosolyodik a folytatást hallva. Rá is kérdezhetett volna a zavartságára. Megvonja a vállát.
- Az állatoknál nincsenek tisztább lények a földön. - válaszolja. - Na de, hogy van az öreg cimborám? - kérdezi sokkal szélesebb mosollyal, Zoknira utalva. Ezért is imádja Peralt. Ha megáll egy sikátorban állatokat kukázni, a lány nem fújol, nem vonogatja a vállát, hanem benne van a buliban. Mentsenek állatokat az éjszaka közepén? Legyen!
- Jobb helyet nem is találhattunk volna neki, mint nálad.
Az étteremben lévő pár emberre vetül a tekintete. Nem messze tőlük egy fiatal pár ül, romantikusan elmélyedve egymás tekintetében. Kedvesek a gesztusok, a mozdulatok. Minden annyira vágyakozó. Hiányzik, hogy vele is így legyen. Hihetetlenül magányosnak érzi magát. Pedig most nincs is egyedül. Azaz, hogy jelen pillanatban az egyik legjobb barátnőjével ücsöröghet itt.
- Nem találtál még irodát? - kérdezi, továbbra is a párocskát figyelve, de nem túl feltűnően. - Segíthetek, ha gondolod. - majd felnevet. - Meghiszem azt! Hogy mered eltávolítani a kedvenc helyéről? Rossz vagy! - kacsint Pearlre viccelődve.
Aztán ismét elkomorodik, és felsóhajt. Kezét visszanyújtja a lányéhoz, és megfogja.
- Én már két éve egyedül vagyok. - mondja halkan. - Baromira gáz dolog...
Aztán elhallgat, majd hirtelen ötlettel szólal meg újra.
- Mit szólnál hozzá, ha ma nálam aludnál? - kérdezi. - Csinálnánk valami kaját, beülnénk a TV elé, és megnéznénk az Igazából szerelmet egy kis pálmaborral körítve! És megmutatnám a lakást.
Közben megérkezik a salátájuk, így elengedi Pearl kezét, és villát vesz magához, hogy nekilásson az eszegetéshez.
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 10. 19:31 | Link



- Tudom, csak tudod, hogy nem igazán kedvelem ezt a fajta dolgot... - jegyzi meg szemforgatva, majd jólesően a salátájába harap. Percekkel ezelőtt még nem volt étvágya, azonban az elé tett étel annyira gusztusos, hogy nem bírja megállni, hogy ne essen neki. Arról nem beszélve, hogy túl régen evett már normális kaját, és a szendvicsek mellett ez most igazi különlegességnek számít.
- Tényleg nem változtál. Ugyanolyan szép vagy! - mondja mosolyogva, és ha Nessa akarja, akkor láthatja a lány tekintetéből, az arcából, hogy tényleg így is gondolja. Kettejük között mindig is szoros kapcsolat volt, és Pearl egy bizonyos szinten mindig is olyan akart lenni mint a lány. Mindig is példaképként tekintett rá és ez az évek múlásával sem változott. Csodálta a sötét tincseket, a mélységes empátiát, a törékeny alkatot, és a lány egész lényét. Hogy független, erős nő, és hogy hiába is úgy gondolja, hogy képtelen az egyedüllétre, már milliószor bebizonyította, hogy megállja a helyét a világban akárhol, és akármilyen területen.
- Hidd el, hogy ő ... ő így tökéletes. Hiszen megtaláltad, te vagy, aki túllendíti majd ezen. És hát... nem vagyunk egyformák. Lehet hogy ő arra vágyik, hogy valaki törődjön vele. Lehet hogy nem akar egyedül élni, és ez a saját döntése, nem pedig egy betegség, amit kezelni kell. Az hogy te nem akarsz egyedül lenni is egy döntés. És megértelek, hiszen mindannyian máshogy éljük meg a magányosság fogalmát. Én is mindig Nat-tel voltam világ életemben, és ezért nem voltam egyedül. Viszont a te helyzeted más, lehet hogy erre így kéne tekintened. - mondja el a véleményét, majd ösztönösen elengedi a villáját, nyúl előre és szorítja meg Nessa kezét. Bátorítóan rámosolyog barátnőjére hiszen soha nem hagyná, hogy szomorú legyen.
- Az öreg cimborád jól van. Óriásira nőtt, és annyira nehéz, hogy alig bírom el, mikor az ölemben landol. Egy kisebb gyerek. És képzeld el, teljesen kisajátít. - nevet fel hangosan, majd megkóstolja a narancslevét.
- Képzeld a minap megsértődött, mert nem azt tettem, amit úri kedve akart. Zokni egy terrorista, aki félelembe tartja a népet! - vigyorog a lány tovább.
- Ha szeretnéd akkor találkozhattok! Tudod, hogy a szerelmetek elmélyüljön... - vigyorog még mindig, majd mikor feljön az iroda kérdés, kissé elkomorul. Hiszen az elején úgy gondolta, hogy majd az irodát otthon fogja kialakítani, azonban mára világossá vált számára, hogy képtelen lenne ezt hosszú távon kivitelezni.
- Nem, mert először azt gondoltam, hogy majd otthon lesz, de túl sok a meló, meg túl sok a kézirat, és ha nem akarok raktárrá változni, akkor kénytelen vagyok valamit kibérelni. - húzza el a száját, és mikor rágondol a már a lakásában lévő papírhalmokra azonnal elsápad. Soha nem gondolta, hogy ennyit kell majd olvasnia, de hát nem panaszkodhat, az üzlet ettől megy, és működik.
- Szuper lenne! De vihetem Zoknit is? Mert tudod, mostanában elég sértődős a fiatalúr!
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 10. 23:16
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 10. 20:55 | Link


- Tudom, tudom. Vess rám követ. - somolyog.
Jóízűen falatozik a salátából és a csirkéből. Tényleg elég finom. És ha annyira szeret is főzni, mégis csak jobban esik, ha valaki más csinálja. Ő nem dolgozott vele, csak megeszi. Már csak ezért is finomabbnak érezné a kelleténél.
Beleiszik a gránátalmába, majd majdnem megfullad Pearl következő mondatára, és vigyorogva néz a lányra.
- Ne hozz zavarba! - nevet, de szemeiből csak úgy árad a szeretet húgocskája felé. - És tudod, hogy mennyire irigylem a vörös hajad. Istenem... hogy lehet valami ennyire hihetetlen! - csóválja meg a fejét mosolyogva. Tényleg. Mindig is imádta barátnője haját. Olyan, mintha a naplemente bújt volna el az őszi levelek között. Kislány korában mindig a fehér bőrű, vörös hajú modelleket csodálta. Sokáig szeretett volna olyan lenni, és szeretett volna kék szemeket is. Aztán szép lassan elfogadta magát. A haja kiegyenesedett, a fogszabályzó lekerült, és a szemüvegre sem volt mindig szüksége. Végső soron nem is számít annyira a külső, és erre ráébredve megtetszett önmagának, amennyire az ember megbékélhet a tükörképével. Ő ilyen. Mindig sminkben, mindig magassarkúban. És ha szép, ha csúnya, mégis csak önmaga.
Hallgatja amit Pearl mond Dereskaromról, s lassan elkomorodva sóhajt fel. Annyira igaz, amit mond. És nem csak a madárra. Hanem rá is. Mintha minden szava a szívéhez szólna. Igen, ez egy döntés. Nem betegség. Az ember természeténél fogva társas lény. Talán a hippogriff is erre vágyik. Egy társra, aki mellette van. Jóban és rosszban.
- Nem akarok, igazad van... - mondja végül csöndesen. - Valahol viszont akarok. - vallja be. - Nem kellenek a pasik. Sok volt. Túl sok. Kötöttségek, bonyodalmak... áh. - szorítja vissza a lány kezét.
- Itt vagyunk mi egymásnak. - nyom el egy félmosolyt. Örül, hogy vidámabb téma felé kanyarodnak. Fel is nevet, ahogy elképzeli az óriás macskát, aki terrorban tartja Pearlt.
- Garfieldnak kellett volna elnevezni. Pedig anno bele lehetett volna gyömöszölni egy zokniba is. - vigyorog.
- Ó, minden vágyam! - kap a dolgon azonnal, ahogy a lány megjegyzi, hogy találkozhatnának a macskával. - Végre egy igazi férfi. - mondja közelebb hajolva Pearlhöz, és kacsintva egyet.
- Majd meg is vizsgálom. - mondja aztán, kiengedve magából a gyógyítót. - Bár biztos, hogy nálad tökéletes egészségnek örvendhet. Hát igen. - reagál az irodás feltevésre.
- Nálam ez a dolog meg sem fordult a fejemben. - villantja ki fehér fogait. - Képzeld el, amint egy rakás állat sorakozik a konyhaasztalomon. Így is annyival vagyok már körülvéve... persze nekem is jobb volna, ha találtam volna olyan lakást, ami a rendelő felett van. De nem jött össze. Nem baj. Így végre teljesen elkülöníthetem a magánéletemet a munkámtól.
Hát azért annyira mégsem, mint szerette volna. De ebbe jobb nem is belegondolni. Így is úgyis hazaviszi a munkát. Legyen az bármilyen módon.
Felnevet Pearl kérdését hallva.
- Hogyne hozhatnád! Csak aztán be ne környékezze a murmáncomat. - jut eszébe. - Bastetnek amúgy is elég baja van mostanában... bár lehet, hogy csak egy hím kell neki is. - vigyorog. - A végén még összehozunk nekik egy randit. Csak ne legyenek hangosabbak, mint a film. - poénkodik. Bizony azért Bastet is macska, ha nem is egészen. A macskák pedig jelentősen hangosan tudnak szerenádozni. Akkor viszont a lépcsőházban kötnek ki, hogy romantikázzanak ott tovább.
- Akkor felugrunk hozzád előtte? - kérdezi, és bekap egy falat csirkemellet.
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 10. 22:52 | Link



- Tudod hogy nem vetek rád semmit, követ meg pláne nem. Csak nem bírom ezt a témát túlzottan, ez már nekem kissé kellemetlen. Ha csak simán a pasikról van szó, azt elhallgatom. Apropó pasik... mi van veled és velük? Van valakid? - teszi fel a kérdést, melyet már egy ideje kerülgetnek. Hiszen mindig mindent megbeszéltek egymással, és ez sem volt tabu téma, csak valahogy finoman volt beburkolva, és így nem vált túlzottan kényessé. És Pearl, bár nem igazán van tisztában ezekkel a dolgokkal, mindig meghallgatta barátnőjét, és bármily hihetetlen, képes volt arra, hogy megfelelő tanácsokat adjon. Hogy ez hogy lehetséges? Talán a túlzottan sok  romantikus történet az oka, melyet élete során elolvasott, vagy csak az, hogy barátnőjét mindenkinél jobban ismeri. Így azt is tudja, milyen, mit szeret, és hogy mi a számára a legjobb, és hog akármennyire is emészti magát valami miatt, mindig tudja annak megoldását, csak nehezen veszi rá magát, hogy felismerje azt.
- Ó hagyd már! - kacag fel, a hajával kapcsolatos megjegyzésen. Ő soha nem gondolta túlzottan különlegesnek sem ezt a hajszínt sem semmit, ami a fején van. Tisztában volt a külsejével, azzal, hogy arcán szeplők jelennek meg nyáron, és hogy annyira hóka, hogy kénytelen a bőrét örökké kenegetni, hogy ne égjen le a napon. Magában mindig vámpírhoz hasonlította magát.. már csak az kéne hogy vért igyon, és minden klappolna.
- Sok pasi? Mióta lettél te ilyen férfi mágnes? - kérdezi kissé döbbenten barátnőjét és próbál rájönni arra, hogy a lány most vajon csak viccel - e. Nem tartotta soha könnyűvérűnek, bár voltak férfiak az életében, de azért reméli, hogy az eltelt idő alatt nem változott meg gyökeresen.
- Persze hogy itt! - mosolyodik el, és megszorítja barátnője kezét. Igazából meg is ölelné, hiszen a legjobb barátja, és olyan mintha a testvére lenne. Mindig is úgy gondolta, hogy a lány lazán beleillene a családjukba, hiszen már az első találkozásuk alkalmával egyértelmű volt a közös összhang. És Nessát a nevelőszülei és testvérei is mindig kedvelték, kivéve Nat-et. Amit a mai napig nem ért hogy miért. Pedig annyirszor próbálta őket kibékíteni, közelebb hozni, sosem sikerült.
- Vörösnek kellett volna lennie, és akkor lehetett volna Garfield! - mondja, majd hangosan felröhög. Igaz, Zokni túlzottan sokat eszik, de még mindig azzal a kis zoknival alszik amit kölyökként előszeretettel rágcsált.
- Igyekszem rá vigyázni, szóval nem hiszem hogy baj lenne, és mindig megvizsgáltatom, de jó lesz ha te is megnézed. És ami a murmáncodat illeti, nem hiszem hogy bántaná. Annyira zsémbesen lusta, hogy maximum morogni képes, futni már kevésbé ... - röhögi, majd beleeszik a salátájába és az utolsó falatig eltűnteti.  
- Persze, mehetünk! - egyezik bele, és rendel még egy italt.
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 10. 23:15
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 10. 23:41 | Link


- Ja igen, a pasik csak úgy simán, jöhetnek. - vigyorog barátnőjét hallgatva.
Egy ideig elmerül a salátájában, aztán Pearlre pislog a kérdést hallva. Ismét felgyorsul a szívverése. Majdnem, hogy hallhatóan.
- Semmi... mondtam, hogy egyedül vagyok... - süti le szemét a tányérjára, és villájával arrébb tol egy takarosan felvágott csirkefalatkát. Csak átsuhan az agyán Pearl szabadkozása, hogy hagyja már. De hiszen tényleg így gondolja. Hogy szép a barátnője. A vörös haja, a kedves szeplői. De nem fogja túltraktálni ezekkel. Aztán csak vigyorogva felpillant a lányra.
- Nem a pasi volt sok, a pasikból volt sok. - mosolyog. - Nem vagyok én férfi mágnes... - felsóhajt, és elkomorodva ismét a tányérjába bambul. Kavarognak a gondolatai és az érzései. Miért is ne mondana valamit? Mindig is őszinte volt a lánnyal, mintha csak együtt nőttek volna fel, a bölcsőjükbe kapaszkodva próbálgatván a járást. Ám szaladni már tényleg együtt tanultak. Együtt a világgal. Nagy levegőt vesz, és Pearl kezét elengedve turkálni kezd az ételben, másik kezével pedig lassan végig simít a poharán.
- Igazából... - kezd bele lassan. - Van valaki.
Hű, milyen furcsa kiejteni ezt a mondatot. Főleg, hogy közben tudatosul benne is a dolog. Lágyan elmosolyodik, mintha valami egészen különlegeset látna a salátájában.
- Nem is tudom... - kezd bele halkan, majd lassan kiereszti a tüdejében rekedt levegőt. És félve pillant fel barátnőjére. - Ez nem egészen olyan, mint eddig. Ne értsd félre. - rázza meg a fejét, hogy jelezze, nem arról van itt szó, hogy ásó kapa nagy harang. Annyi mindent tudna mondani. De eddig olyan különleges volt, hogy magában őrizte. Nem mintha ezek után nem volna az. De ez olyan dolog, amit sok más mellett nem akar kiadni. Őt nem akarja kiadni. Sem így, sem pedig úgy.
- Azt sem tudom, hogy mi van... - vallja be végül, szemöldökét összevonva, a poharat fixírozva. Majd meg is ragadja azt, és meghúzza a piros nedűt.
- De jó ez így. - von vállat, hangosan koppantva a poharát. Talán picit hevesebben tette le a kelleténél. Bocsánatkérőn néz Pearlre. - Nem tudom, mit mondhatnék. - mosolyodik el, egy kissé másik világban járva tekintetével.
Valahogy mostanában egyre gyakrabban van ebben a bosszantó állapotban. Ki kéne szakadnia belőle. Csak ne kéne állandóan ennyire erőltetnie a dolgot, hogy vissza tudjon lépni a bolygóra. Nem sikerül egykönnyen. Ismét csak sóhajt. Folyton sóhajtozik. Mintha csak az ájulás kerülgetné.
- Kezdek megkattani. - vigyorodik el végül, barátnőjére hunyorogva, és tovább lép a következő témára, mielőtt még mélyen magába merül. De legalább ennyit sikerült kinyögnie. Szeret őszintén beszélni, és rosszul is érezte volna magát, ha ezt csak úgy magában tartja. De túl sokat sem akar mondani. Főképp, mert tényleg nincs tisztában a dologgal, sem pedig magával. És épp ez az egyik szépsége az egésznek a sok közül.
- Biztosan remekül van. - mondja a macskára utalva, némiképp még mindig révetegen. - És nem is gondoltam rá, hogy bántaná Bastetet. Csak, hogy épp egymásra találnak. Majd kiderül. - mosolyog. Már nem is olyan éhes. Vagy csak nincs kedve enni. Kiissza a maradék gyümölcslevét, majd amikor Pearl rendel még egyet, ő is így tesz. A salátát most hanyagolja egy kis ideig.
- Na és messze laksz? Van már saját lakásod? Címed? Pasid? - érdeklődik huncut mosollyal. Barátnője is meséljen már valamit. Ő most úgyis csak össze vissza makogna, mint valami idióta.
- Jó, hogy itt vagy...
Talán több mint jó. És talán nagyobb szüksége van most rá, mint gondolta. Kell az az esti filmezés.
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 11. 14:49 | Link


- Na persze… - jegyzi meg vigyorogva, mikor barátnője arról beszél, hogy nem férfi mágnes. Azért tisztában volt ő azzal mindig is, hogy hányan vetettek szemet Nessára. Hiszen csodás alakja, hosszú tincsei és nem mellesleg a kellemes természete szinte mindenkit azonnal levett a lábáról. Azonban ezt soha nem tudta volna neki megmagyarázni, és nem is akarta. Mert miért is szóljon bele olyan dolgokba, melyekhez egyrészt nincs köze, másrészt pedig egyáltalán nem ért. A párkapcsolat téma mindig is magas volt számára, és teljesen egyértelmű volt, hogy Nat az, aki számára a párkapcsolatot megtestesítette, és aki miatt soha nem tudta elképzelni, hogy bármi is változzon az életében. Még ennyi év alatt is rá vágyott, vagy legalább is ezt akart hinni a szíve és lelke legmélyén… hogy bátyja számára az igazi, akihez tartozik. Csak Ő még ezt nem vette észre.
- És ezt csípőfogóval kell belőled kihúzni? – kérdezi Pearl, majd teljes figyelmével Nessára koncentrál. Halkan hümmög, mikor a lány arról beszél, hogy ez valami más, és igazából nem tudja mit is mondjon. Látja a távolba révedő pillantást, az álmodozó tekintetet, azt, ahogy kreol bőre kissé kipirul, és nem nehéz levonnia a kellő konzekvenciát. Barátnője igazán szerelmes, de most talán épp egy bonyolult eset az, ami elcsavarta a fejét. Mikor a sok sóhaj utat tör magának, Pearl az előtte lévő poharat kezdi piszkálni. Ujjai fel és alá járnak az üvegen, körme lágyan kocog azon és most először érez késztetést arra, hogy beszéljen az érzéseiről. Hiszen soha nem mondta még el Nessának, hogy mit is érez Nat iránt, hogy ez több mint testvéri szeretet, hogy már tizenöt éves kora óta oda van érte, hogy igaz hogy soha semmi nem történt és nem adta a jelét sem annak, hogy bármi történjen, ő még mindig remél.
Csak hát, ez egy olyan mély érzés, melyről nem egyszerű beszélnie. Minden alkalommal mikor megpróbálta, lebeszélte magát, hiszen azt gondolta, az érzései pont olyanok lesznek, mint a kimondott szavak. Elreppennek, és a szél, lágyan fogja őket a hátára kapni, és elfújni azokat, mintha sohase léteztek volna.  Azonban most, most hogy a barátnője ilyen őszinte volt, azt érzi, hogy neki is viszonoznia kellene ezt. Hiszen a kettejük közötti kapcsolat megérdemli a teljes őszinteséget, hogy elmondja mit és hogyan is gondol. Hogy bevallja, hogy végre próbáljon ezzel a dologgal valamit kezdeni.
- Nem fogsz megkattanni. Aki megkattan, az én leszek… - sóhajt egy nagyot, majd közlendője miatt arca vörösre vált, és próbál nem a lányra nézni.
- Én azt hiszem szerelmes vagyok Nat-be. – mondja ki annyira gyorsan, amennyire csak tudja, és próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna.  Most először mondta ezt ki hangosan, és nem csak maga a téma zavarbaejtő, hanem az is, ahogyan ő reagál erre a dologra. A szíve vadul dobogni kezd, és szinte már őrült módon száguldozik a bordái között.  Majd hogy a témát elterelje inkább Zokniról kezd el beszélni.
- Nos, hát biztos jól van, rengeteget eszik, és mindig hoz nekem valahonnan egy ajándék egeret. Tudod ki szoktam engedni esténként, és ilyenkor mindig kerül egy döglött egér az ablakpárkányra. Ahhoz képest, hogy utáltam őket, már teljesen megszoktam, hogy állandóan a rágcsáló tetemeket dobálgatom lefelé az erkélyről.  – mondja mosolyogva, és immár nyugodtabban.
- Igen, van lakásom, egy másfél szobás kis lak. A harmadikon lakom, ez egy ilyen nagyon fényes, napsütéses lakás. A háló és a nappali egyben van, csak egy boltív választja el a kettőt egymástól, meg majd egy sárga függöny lesz a választó vonal, ha végre elkészül, és persze ha esetleg vendégek jönnek. Egyelőre nem érzem szükségét. Most inkább az aggaszt, hogy mindenhol dobozok, és papírok vannak, meg rengeteg kézirat és nem bírok tőlük megszabadulni. Szerinted honnan kellene kibérelnem egy irodát a Kalamárisnak? Nem tudsz valakit, akinek esetleg lenne egy kiadó lakrésze vagy valamije?
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 13. 14:52 | Link


Felnevet barátnője kérdését hallva.
Imádja Pearlt! Figyelmes, meghallgat, amiben csak tud, ad tanácsot, de azért ugyanolyan kedves még ha megrovó is, és őszintén elmondja a véleményét, akárcsak ő. Na jó. Nessában nem mindig van meg a legnagyobb tapintat, hiszen tudjuk, mennyire logikusan szemléli olykor a helyzeteket.
Amiben most van, azt is így tanulmányozza magában. Nem érti - vagy inkább nem akarja - az egészet, így megpróbálja behatárolni valami olyan helyzetbe, ami eléggé földhöz ragadt ahhoz, hogy ne szálljon el. Egyszerű szeretet, barátság, legyen bármi, egy pár mellék dologgal megspékelve. Ez még nem szerelem, nem lehet az. Ő elhatározta, hogy elvből minden ilyesmit ellök magától, eleget csalódott. És a helyzet nem is túlságosan egyszerű. Arról nem is beszélve, hogy ez aztán tényleg nem olyan dolog, mint az összes többi, itt sok a mellék információ, és az olyan tény, ami csak nemleges választ csalhat ki belőle.
Nem lehet, nem szabad, még gondolni sem arra, amikre gondolhatna. Így hát tagadja, ameddig lehet, és megpróbál minden emberi érzelem alól mentesülni. Ez eddig úgy ahogy sikerült is neki. Barátnője előtt viszont nehezen tudja leplezni.
Meg kell találnia az arany középutat.
- Ne haragudj... - mondja végül. - Elakartam mondani... csak nem tudtam, hogyan. Ez tényleg... ahh. - csóválja meg a fejét.
- Talán majd mesélek egy két dolgot. - mosolyog szelíden. Hogy akarna e mesélni? Minden vágya, hogy végre kiadhassa magából. Csak nem biztos, hogy Pearl az, akinek erről hosszasan fecseghetne, és végül megkérdezhetné, ő mit tenne a helyében. De talán majd tesz egy próbát, ha a lány is úgy akarja.
- De csak ha szeretnéd. De nem itt. Sokan vannak. És ezt... tényleg nem mondhatod el senkinek. - zárja le végül a témát.
Már épp rázná a fejét a mondatra, hogy nem fog megkattanni, jelezve, hogy de igenis, egyre inkább úgy érzi, amikor Pearl folytatja. Nem szól semmit, csak merően figyeli a lányt. Mit akar ezzel mondani?
És aztán kimondja. Nessa szemei elkerekednek. Nem tudja, hogy vigyorogjon e vagy sem - hiszen voltak sejtései - de aztán úgy ítéli meg, hogy nem szól, és komolyságot erőltet magára. Főképp mert látja, mennyire nehéz volt ezt Pearlnek kimondania. Csak azt nem érti, miért várt eddig vele. Hiszen ő megérti, és mellette van.
Pearl olyan gyorsan tereli a témát aztán, mintha csak annyit mondott volna, hogy kék az ég. Csak elvigyorodik lassan, amikor szóba jön a macska, aztán az iroda és minden más, majd csak fejcsóválva felsóhajt.
- Ilyenek a macskák... igen, ühüm... igen... - helyesel csak folyton, egyre szélesebb mosollyal. - Tök jó lehet majd megmutatod... nem tudok de majd utána érdeklődök, na és mi is van Nattel? - zárja le gyorsan Pearl hosszas monológját, egy leplezetlen fogvillantással.
Előre dől, az asztalra könyököl, és két kezébe teszi arcát, úgy figyeli a lányt.
- Mesélj csak.
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 13. 20:30 | Link


- Semmi gond! Tényleg! - nyugtatgatja barátnőjét, hiszen hogyan is kérhetné számon!? Hogy vethetné a szemére, hogy van valakije és hogy nem beszél róla? Hiszen évek óta nem őszinte Nessával, és míg a másik minden apró dolgot elárult, eddig éppen Pearl volt az aki képtelen volt ezt hasonló őszinteséggel viszonozni.
- Hiszen kettőnk közül mindig te voltál az őszintébb... - húzza el a száját nem túl feltűnően, azonban annyira látványosan, hogy az a másiknak feltünjön. Hiszen ezzel a momentummal konkrétan saját magával kapcsolatban nem épp elnéző magatartást tanusít, és hiszi, hogy ez így normális.
- Ó alig várom, hogy mesélj róla! És természetesen minden köztünk marad, hiszen kinek mondhatnám el?! - csillan fel a szeme, majd komorodik el rögvest, mikor Nathaniel szóba kerül. Most úgy érezte, ideje már teljes egészében bevallania ezt az egészet, hogy immár Nessa is lássa, hogy képes a változásra, arra hogy nyisson. Mert hiszi, hogy az, ha bevallja az érzelmeit azt jelenti, hogy talán abban sem fog kételkedni hogy kellően megfelelő lehessen Nat számára.  Azonban valahogy, szíve legmélyén teljességgel borúlátó, már ami ezt a vágyakozást illeti. Olyan régóta érlelődik ez már a lelkében, olyan régóta rajong a férfiért, hogy néha elgondolkodik azon, hogy az iránta való szerelem biztos szerelem - e és nem valami más. Mondjuk csodálat és tisztelet tökéletes elegye, mely pontosan ugyanolyan magaslatokba emeli a fiút.
- Igazából nincs semmi. Nagyon régóta tart már ez a dolog, vagyis úgy érzem szeretem. De hát még soha senkit nem szerettem rajta kívül. És nincs mit mesélnem, nincs köztünk semmi. - pirul el teljesen a lány, és kiissza az utolsó kortyot is a poharából. Kissé frusztrálja Nessa kutató tekintete és sötét íriszei, melyek pont úgy világítják át, mintha csak valami hülye röntgensugár lenne, és képtelen arra, hogy bármit is kezdjen a zavarával.
- Azt hiszem túl sokszor állt mellettem, és volt ott, mikor szükségem volt valakire, és hát valljuk be őszintén beléd csak nem lehetek szerelmes .. - kacag fel erőltetetten, majd ujját merengve kezdi körbe körbe futtatni az előtte lévő pohár száján.
- De vannak ám kérdéseim, feltevéseim, félelmeim, tudod? - néz Nessára, és nem tudja hogyan is fogjon hozzá. Mert ha ebbe most belekezd, akkor itt kő kövön nem marad, és még a felszolgálólány is lelkizni fog.
- Oké, tudod, hogy mindig sokat agyaltam a dolgokon, és hogy talán túlzásokba is estem. Szóval figyelj és kapaszkodj, mert a mondandóm kissé meredek. Mi van ha tulajdonképpen én tizenöt éves korom óta nem is vagyok szerelmes Nathanielbe, csak az érzés az, amire szükségem van? Vagyis úgy érzem szeretem, hogy hiányzik, de soha semmit nem tapasztaltam még meg, honnan kellene tudnom, hogy akkor az amit érzek, az tényleg a világ legcsodálatosabb dolga - e? És ha tényleg csak kattant vagyok és beképzelem a dolgot, akkor miért vagyok képtelen arra mégis hogy mások felé nyissak, hogy elfogadjam a bókokat, az érintéseket és miért akarok elmenekülni mintha kergetnének?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed