Jelenlegi tulajdonos és étteremvezető: Jankovits Dávid

Alkalmazottak:
Markovits Balázs - Pultos
Sadie Sallow - Seprűs futár

Nyitva tartás:
H-P: 11:00 – 21:00
SZ-V: 10:00 – 22:00

Kinoshi Thaihasy
egy szombat délelőtt.
öltözék.



Mi legyen a mai program?
Azon gondolkodik az ágyán fekve délelőtt 11 órakor, hogy mit csináljon? Ma pihenőnap, nincs edzés. Valahogy meg kellene koronáznia ezt a szombati napot. Úgy kezdi a napot, ahogy bárki más: reggelizik, tisztálkodik. Utána viszont az alagsor felé veszi az irányt, dobverőt fog a kezébe és a szokásos, megunhatatlan módszer következik: hangszigetelt szoba, füles, zene, improvizálás. nagyjából ennek köszönhető, hogy kreatív és stílusosan játszik. Alapból olyan zenéket szokott dobolni, amiket szeret és sosincs két olyan gyakorlás, amikor mindent ugyanúgy csinálna. És ebben ez a szép. Eljött az is, amikor nincs szüksége ahhoz, hogy tanárhoz járjon. Sőt, bőven tud annyit, hogy kiváló tanár legyen. Egy ideje gondolkodik azon, hogy adjon fel hirdetést a diákok számára, hátha van, aki ezt a nemes műfajt szeretné művelni. Kár lenne, hogyha Chuck úgy halna meg, hogy a tudásának legalább egy részét nem adta át másoknak, vagy csak egy embernek. Miután jól kiizzasztja magát, gyorsan letusol és elhatározza, hogy valahol itt a faluban fog ebédelni, most nem fog annyira görcsösen ragaszkodni a diétás kajáihoz. Reméljük, hogy annyira nagyon mégsem húzza keresztbe a diétáját. Fontosnak tartja a betartását, nem véletlenül néz ki úgy, ahogy. Kemény edzés és étrend, ennek gyümölcse a kigyúrt test gyerekek, tanuljátok meg...
Ezen gondolkodva meggyőzi magát és úgy határoz, hogy semennyire sem fogja felborítani az étrendet, szóval majd odafigyel arra, hogy mit rendel. De ettől még nem otthon fog kajálni, kell a változatosság néha. Felkap egy pólót, rövidnadrágot, meg egy tornacipőt és már készen is áll az útra. Pénztárcáját és pálcáját megragadva hagyja el házát a boltok felé irányítva lépteit. Még nem tudja, hogy pontosan merre akar betérni, de hát az majd elválik út közben.
Arra azért emlékszik még, hogyha kaja, akkor Fő Utcza, nem kispályás. Le is kanyarodik, miután elhagyja a lakósort. Nézelődik is jobbra-balra, hogy megtalálja azt a kajáldát, ahol meg fog ebédelni, mert már halkan korog is a gyomra. Igazán megéhezett, rég volt az a reggeli. A kaja reményében tovább keresgél, aztán meglát egy bejáratot, ami fölött ott lóg a tábla: Falatozó Gyorsétterem. Jól hangzik, nézzük meg belülről is. Kinyitja az ajtót, majd leül egy asztalhoz. Tetszik neki a stílus, meg persze a finom illatok. le is győzik az akaratát, nem tud ellenállni, valószínűleg pizzát fog enni.
Ki is jön egy felszolgáló és megkérdezi Chuck-ot hogy mit kér.
- Egy sört kérek és valamilyen pizzát... Mondjuk az itteni specialitást - adja le a rendelést és várakozik, közben nézegeti a dekorációt, képeket.

Kinoshi Thaihasy
egy szombat délelőtt.




A gyúrás kifajzása, szégyene. Étkezdében kajálni? Hogy képzeli? Ezen ráér majd utána gondolkodni, most azonban az illatok erősebb impulzust váltottak ki felé, mint a saját, józan esze. Mondjuk, arról is lehetne vitatkozni, hogy az a bizonyos esze is mennyit takar, inkább szerencséje van az élethez. Ez a tökéletes megfogalmazás.
Azt azért meg lehet jegyezni, hogy  amikor kihozzák az italát és a pizzáját, akkor örül már, hogy végre ehet. Ételét nagyon finomnak találja, elhatározza, hogy le fog még ide látogatni. Ez alapján biztosan van még más finom kajájuk is. Ez legyen most a legkevesebb problémája, amúgy is van most min gondolkodnia a szabadidejében. Ott van ez a dolog Ráhellel, amit nem tud kiverni a fejéből, úgy érzi, hogy itt még nincs vége. Meg Loise-t sem heverte ki 100%-osan, ilyenek ezek a nők. valamiért sokszor gondolkodik ezen, de érdekes, hogy mégsem jut soha sem semmire. És ez sajnálatos módon így megy nála, ha van valami problémája, akkor hajlamos nem látni a választ. Még akkor sem, ha az éppen az orra előtt van.
Végignézve a díszeken, a bútorokon, arra jut, hogy ezt  a helyet is biztosan nemrég húzta fel valaki. Olyan pörgősnek tűnik az itteni élet, lehet, hogy Chuck is befektethetne valamibe, hátha összejönne neki. Majd ezen is el kell gondolkodnia, de valószínűleg semmi sem lesz belőle, mert a dobtanáros ötletét sem valósította meg. Egyelőre még nem, hátha összejön neki, lenne valami, ami egy kicsit elvesz a szabadidejéből.
Az egyik pillanatban valami váratlan dolog történik. Egy nő áll meg az asztalnál, ahol Chuck ül és meg is szólítja. Természetesen ő is megszólal.
- Persze, nyugodtan - tényleg sokan vannak, de legalább a srácnak jutott hely. És most már az ismeretlen hölgynek is. Hősünk rögtön végignéz rajta, majd össze is rakja, amit első ránézésre meg tud állapítani. Felnőtt nő, biztosan nem diák, fáradtnak és éhesnek tűnik. Gratulálunk! Ez már teljesítmény. Nem lehet mindenki profi pszichológus, valahol el kell kezdeni. Elég béna egy kajáldában beszélő viszonyba keveredni valakivel, de kell ilyen is. Mondjuk legutóbb ugyanígy kezdődött minden a csárdában, aztán mi lett belőle...
- Jó étvágyat - mosolyog az ismeretlenre, miközben iszik egy újabb kortyot söréből, aztán folytatja tovább a pizzáját.
Úgy tűnik, hogy ma ilyen olaszos nap van, mert a nő is spagettit kért, meg ahogy körülnéz a környező asztalok felé, mindenki valami olasz találmányt fogyaszt.  Lényegtelen, de érdekes, hogy a választékot így csoportosítják. És még jó is, mert ahogy az ábra mutatja, körül-belül teltház közelében járhat a létszám. Milyen vicces lenne, ha a "nyitva" tábla helyére a "megtelt" lenne kitéve a bejárathoz.
Na jó, valamit kéne kezdeni a helyzettel, mert milyen béna már, ha ennyi az egész és meg sem szólal egyik fél sem. Nehezére esik, de végül csak megszólal.
- Chuck vagyok -mutatkozik be rezzenéstelenül, színes karjával az asztalra könyökölve. Fogalma sincs, hogy mi lesz ezután, ezért inkább kortyol mégegyet italából és megesz egy újabb részt pizzájából.

Kinoshi Thaihasy
egy szombat délelőtt.




Visszagondolva, elég hirtelen ötlet volt ez a kajálás dolog, de nem szenved miatta halálos sérüléseket. Ül, eszik, nagy baja nem lehet. Természetesen ismét egy nő társaságában, és a kísérteties véletlenekben az is szerepel, hogy megint nem direkt rendezte így az egészet. Ahogy üldögél, azon gondolkodik csak, hogy most legszívesebben felállna, itt hagyna mindent és felkeresné Ráhelt, letisztázni a dolgokat. De ahogy azt szokta, a végén csak meghunyászkodik és nem végzi el a feladatot, amit úgysem halogathat. Szóval csak üldögél, falatozik és iszogat. Még egy kis társasága is van, vagyis valami olyasmi. Mondjuk inkább úgy, hogy kialakulóban lévő beszélgetés. Ennek érdekében viszont tennie kell, valamit, nem várhat csodára ölbe tett kézben. Ha nincs áldozat, nincs győzelem. Szerencséjére a nő is bemutatkozik, úgy tűnik, hogy barátságos hangulatban van. Kinoshi... Meg kell hagyni, hogy a büdös életbe nem hallott még ilyen nevet, de -minden rosszindulat nélkül- ránézésre is valami ilyesmire gondolt. Nincs otthon a keleti nevek világában. na mindegy, nem az ő baja, amíg nem kell megtanulnia, nem is fogja erőltetni. Elvégre, nem a tanulásról híres. Igazából másról sem annyira.
Ezután következik a szokásos érzés, amikor tudja, hogy jól végignézik, de annyira nem izgatja. Lassan kezdi megszokni a dolgot.
- Egészen jó - mondja ő is egy mosollyal. Örül, hogy azért szóba állnak vele. Mostanság már ez is kiváltság. Udvariasságból azért csak visszakérdez.
- És a spagetti? - néz kérdően a lányra. Ha itt tényleg ilyen jó minden, akkor valószínűleg lesz második alkalom is, hogy lejön ide. Úgyis a faluban lakik, néha jó nem a házi kosztot enni. Főleg, hogy nem egy konyhatündér, de szerencséjére az étrendéhez nem is kell annak lenni. A másik oldal, hogy igazából csak pénzre van szüksége, amiből a legtöbb van neki. Szóval nem akadály.
Ha már Kinosni is végigmérte, akkor Chuck is végignézi őt. Kicsit mintha sietős lenne. valószínűleg neki nincs annyi ideje, mint hősünknek. Bár, ha jól emlékszik, akkor a következő hét egészen húzós lesz neki is, mert majdnem egész héten Pesten lesz a próbák miatt, majd egy koncerttel zárnak a hétvégén. Már igazán ráfér, majdnem két hónapja volt utoljára buli, amin dobolt. Kell egy kis élmény, meg az ismereti körök bővítése. Az ember sosem tudhatja, hogy mikor mondják az, hogy viszlát. Bár, ettől úgy tűnik, hogy nem kell tartania, azért jobb építeni a jövőt, még mielőtt összeomlana idő előtt.
- Volt egy unokatestvérem, ő csinálta - mondja kicsit visszaemlékezve a régi időkre. Próbál nem gondolni a szomorú tényre, hogy már nem hülyéskedhetnek együtt, de nem megy. Ő volt az egyik a kevés ember közül, akivel eddig a földi pályafutás alatt jó viszonyban volt. Úgy érzi, hogy kiheverte a dolgot, de attól függetlenül még mindig nem szimpatizál az autókkal.
Közben maga is megnézi egy pillanatra a motívumot. Ő sem tudja minek, hiszen nem vándorolt el. Úgy érzi, csak meg kellene szólalnia, ezért nem is tartja vissza magát.
- Jól sejtem, hogy neked nincs? - utal a tetoválásokra kis mosollyal. Valószínűleg eltalálta, sajnos a lányok általában nem szoktak varratni, tisztelet a kivételnek. Legalábbis a Bagolykő környékén még nem igazán találkozott olyannal, akinek a bőrét bármi színes díszítené. Lehet, hogy tilos, vagy ilyesmi. Bár, neki már akkor is volt már, amikor diák volt.
- A faluban laksz? - teszi fel kérdését, mivel sejti, hogy nem diák. Legalábbis kizárta ezt a lehetőséget.

Kinoshi Thaihasy
egy szombat délelőtt.




Sosem volt a legnagyobb, a társaság középpontjában álló ember; ehhez a státuszhoz valószínűleg mindig hű fog maradni. Bár, mondják, hogy az ember változik, nem lehet tudni, hogy vele mi lesz 10 év múlva. Tényleg, most szívesen megnézné, hogy mire fogja vinni. Milyen életcélokat tud majd megvalósítani? Milyen lesz a személyisége? Fog változni, vagy sem? Lesz-e már családja, vagy sem? Jobban belegondolva, lehet, hogy mégse nézné meg, nehogy csalódjon. Majd eljön az is, amikor jelen időben fog arra az időszakra gondolni. Előbb, vagy utóbb biztosan. Nem szokott túl gyakran kajáldába járni, mert macerás teljesíteni az étrendnek megfelelő kívánságait. Ez így is van rendjén, nem halt bele a saját kosztjába, bár bevallhatjuk, hogy nem kell túl nagy konyhatündérnek lennie. Nem sok mindenhez ért, látszik, hogy nincs mellette nő. Még. Ezt sem rég tanulta; úgy van vele, hogy a nő való a konyhába, ő meg keresi a pénzt. Kicsit régimódi felfogás, de ő ezt látja működőképesnek. Bár, valószínűleg meg lehet győzni másik verzióról is, annyira nem ragaszkodik hozzá, meg még nem is sűrűn gondolkodik rajta. Úgy gondolja, hogy a házas élet még messze van számára, még 20 sincs. Jogos.
De hát kanyarodjunk is vissza a Falatozóba, ahol Chuck most jár életében először. Csak bólint a nő kritikájára, nem tudhatja, hogy éppenséggel itt milyen a spagetti. Igazából túlságosan nem is izgatja, nem egy olyan gyerek, akinek a kaja körül forog minden gondolata. Most jobban is járunk, ha nem gondolkodik inkább annyit, hanem végre meg is szólal, mert újabban megpróbált valami beszélgetés félébe is belekezdeni. Szurkolni tudunk csak, hogy sikerüljön neki.
Ez után a tetoválás közeledik. A téma eszébe juttatja Matthew-t, rég nem is gondolkodott rajta, hogy milyen jó is volt együtt hülyülni. De hát ez ilyen, egy ideig még biztosan gyakran eszébe fog jutni. Ezért nem lehet a másikat hibáztatni. Együtt kell élnie a dologgal. Ő már nincs, az élet megy tovább, az emberek születnek és halnak...
- Értem - nyugtázza röviden a nő sztoriját, semmi érdemlegeset nem tud hozzáfűzni a dologhoz, szóval túlságosan nem is töri magát a reagáláson. Ez után viszont ismét a nő szólal meg és dióhéjban elmeséli, hogy mit keres itt. Szóval nem itt lakik. Bólint a válaszra, majd a kérdés után megszólal, hogy választ tudjon adni.
- Igen, de csak kb. két hónapja - válaszol röviden, aztán csak megszólal ismét.
- Azelőtt külföldön laktam. Korábban meg ide jártam - mutat kifelé, nagyjából a kastély irányába, csak nyugodtan. Ahogy kinéz az ablakon, úgy tűnik, hogy lassan mennie kéne. Egy kicsit azért még tud maradni...
- Akkor hol laksz? - tesz fel egy kicsit fogyatékos kérdést így a végére.