Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=479125#post479125][b]Jeremy Claythorn - 2015.03.19. 21:47[/b][/url]

A tükör elé állva végigmérte magát, majd felsóhajtott. Tökéletes volt kinézete, mint mindig, de ezúttal több kellett volna. Ez a lány különleges, érte igenis meg kell erőltetni magát, nem úgy, mint a többinél. Általában egy is fő szempont nála, de nem erőlteti meg különösebben magát, ha csak szórakozásból teszi mindezt.
Megigazította sálját, enyhén oldalra döntötte fejét, majd bólintott egyet, és útnak indult. A téli éjszakákhoz képest sokkal melegebb volt, élvezte a körülötte lengő langymeleg fuvallatot, és a friss virágoktól terhes levegőt…
Ami azt illeti, kezdte megkedvelni ezt a vidám, szivárvánnyal és cukorral teli évszakot. Kicsit bosszankodik ezen a tényen. Nem szokott így változni. Ez nem igaz, Magyarországra is csak hirtelen felindulásból (égy évig tartó felindulásból) indult el.
A kastélyba felérve nagy lökéssel kinyitotta a kaput, majd belépett. A takarodó, ha már életbe is lépett volna, nem vonatkozott volna rá, hiszen mestertanonc. Tavaly pedig prefektus volt, így a bagolykő szabályai szinte nem is vonatkoztak rá ittléte alatt.
A navine portréja előtt ott állt a barnahajú szépség, és a legjobb, hogy csak rá vált. Arcaik szinte kivirágoztak, mikor tekintetük találkozott. Jeremy sietve köszönt neki egyet, Cornelia mellé fordult, majd elindultak az étterem felé.
Út közben a fiú feloldotta a hangulatot egy kis viccelődéssel, elmesélte, mi történt a találkozásuk után, majd az újdonsült navinést kérdezte erről. Mire befejezték, már meg is érkeztek. kiválasztottak egy asztalt, majd leültek egymással szemben.
- Huhh… - fújta ki lassan a levegőt elgondolkozva, miközben az kínálatot figyelte. – Neked van ötleted mit eszel? – nézett fel érdeklődve Cory őzikebarna szemeibe, majd elmosolyodott. Élvezet volt nézni az arcát, amiről az ártatlanság sugárzott… Erre használják a ma született bárány kifejezést.
Mutatóujja az asztal tetején kopogott halkan, de ütemesen, fezesen. Hazudnék, ha azt mondanám, rellonos Casanovánk teljesen nyugodt volt. Igenis tétje volt ennek az alkalomnak, így próbált minél kedélyesebb, minél nyaltabb lenni, már amennyire ez lehetséges egy Jeremytől.
- És, - megköszörülte a torkát tekintetét újra ráemelte. – vannak testvéreid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=479697#post479697][b]Jeremy Claythorn - 2015.03.20. 23:33[/b][/url]

Sikerült feloldania a hangulatot, nem ez volt az első randija, tudta, mit kell tennie. De mégis, ő Cornelia, és Cornelia jó dolog… Mármint… Nézzük el ezt a rendkívül érdekes fogalmazást Jeremynek, hiszen még fél bevallani magának, mit is érez. Kis buta.
Közel volt a lányhoz séta közben, maga miatt is, no meg hogy biztonságban érezze magán az angyali tünemény mellette, a sötét éjszakában. Még az öltözködéséről is a szeplőtlenség árulkodott, no meg a jólneveltség. Kezdett kíváncsi lenni rellonosunk, mégis milyen családból származik kiszemeltje.
Kellemes meleg fogadta az étteremben, és étvágygerjesztő illatok keringtek a levegőben. Az asztalhoz lépett, majd kihúzta a lánynak a szépet. Meg akarta mutatni, ő is tud ám illedelmes lenni, pedig nem ezüstkanállal a kezében született. A szülei jól kerestek, megvolt mindenük, ami kellett, de mégis a felső középosztályba lehetett volna sorolni őket. Egy kicsit tartott a társadalmi különbség miatt, de aranyvérű volt, nem híres varázslóvér sarja, de szülei varázslók voltak.
Nézegette az étlapot, és mögüle pillantgatott Cory felé. Szegény ráncolta homlokát, mivel az egész angolul volt. Mély, nyugodt hanggal szólt hozzá, miután letette az asztalra a kínálatot.
- Segítsek fordítani?... Falatkák? Jó, megnézem. – ujja végigsiklott a cirkalmas betűvel íródott sorokon, és megállapodott egyen. – Van itt tapas, van, halrudacska, és… - hirtelen elvigyorodott, felemelte fejét, és nevetve intézte hozzá a további szavakat. – Esetleg dínófalatkák? Legutoljára másodikban ettem olyat. Pedig milyen finom.
Hangjában nosztalgiázás csendült fel, és valóban, kedve lett volna megkóstolni. Conny mellett nem nagyon érdekelte, mit is gondolnak róla, így nagyon könnyen belement volna a dologba.
- Inni mit kérsz? – felsorolta az összeset a lapról, az árakat ügyesen kihagyva, jó sok spórolt pénze van, és ha valamikor, akkor most kell nagyvonalúnak lenni.
Gyorsan leadta az italrendelés, végignézett magán, leemelt és elpöckölt egy szöszt a válláról, majd mélyen az előtte ülő barna szemeibe nézett, és hallgatta válaszát, majd kérdését.
- Mondd csak… Milyen családban élsz? Az én szüleim varázslók, roxfortos végzős évükben ismerkedtek meg. Hétköznapi család vagyunk, két gyere, én és a bátyám nem szenvedtünk hiányt sem anyagiakban, sem szeretetben, de belé több empátia szorult, mint belém. Viszont anya szemeit csak én örököltem, az övéi barnák. – barátságos mosollyal tartott szünetet, majd folytatta. –Ami azt illeti úgy nevelkedtem, hogy egy van, aztán kiderült, hogy anya előző… kapcsolatából született egy nálam idősebb lány, aki történetesen itt tanul. Eredetileg azért jöttem, hogy megismerjem. Tudod, a család sokat jelent nekem. – szórakozottan forgatta az asztalon lévő poháralátétet. – Miből tudod, hogy valakinek több testvére is van? Rendkívül jó emberismerő vagy…
Csak nevetni tudott, de azt kegyetlenül. Hasa remegett, és csak kissé tudta moderálni hangerejét. Nem voltak sokan, ő pedig ízlésesen nevetett, nem ordenáré módon röfögött. A lány zavartsága kikényszerítette belőle, és még így próbált válaszolni.
- Olyan barátokat, mint te, vagy mint a többiek? – megtörölte a szemét, kissé csitult nevetése. – Még nem voltam itt, te vagy az első, akit ide hozok randira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=481293#post481293][b]Jeremy Claythorn - 2015.03.23. 21:28[/b][/url]

Mosolyogva pillant fel az asztalról, étlapját az asztal szélére tolja, tenyereit halkan összecsapja, majd megdörzsöli.
- Nos, ezt megbeszéltük, akkor dínófalatkákat fogunk enni. – A pincér felé pillantott, akivel épp találkozott tekintetük, így felvette a rendelést.
Cornelia a gyömbérért rajongott, melyen halványan elmosolyodott, majd kért magának egy tonikot. mindig élvezte a keserű ízét, és nagyon régen jutott hozzá az italhoz, muszáj volt azt kérnie. Mikor kihozták, ujjai a hűvös, pohár köré fonódtak, és ivott pár kortyot.
- Azt hiszem, megkaptad a magyarázatod. Lexine Westbrook, végzős mestertanonc a navinében. Már külön házuk van a párjával a faluban, az ottani vendégszobában lakok. Van egy babájuk is… Mármint a kis szívtörő már nagyobbacska, várj csak. – zsebéből elővette irattartóját, melyen egy apró, mozgókép is ott volt. Épp nagyot nevetett Noel a képen, és vidáman csillogott kék szeme. Pont olyan kék, mint Jeremyé. egy pár pillanatra csak nézte a kiskrapekot, akit már az elejétől kezdve kedvelt. Odacsúsztatta a lány elé, hogy megnézhesse. – A szeme olyan, mint a nővéremé és anyámé, és a haja is olyan szőke.
Hallgatta az eszmefuttatást, és rájött, megérzése bevált. Jómódú, nemesi családból származhatott. Sok családban előfordult az, ami nála, ő már nem osztja a régi nézeteket.
- És apukád mit szól ahhoz, hogy nem nagy múltú családok sarjával randizol? Vagyis… hogy is tudná, ma történt az egész. Szerinted mit fog mondani? Ha elmondod.. – A kis hobbin átsiklik, majd később még rákérdez a dologra. – Apukádnak fontos beosztása van, ugye? A szüleid mivel foglalkoznak? – valóban érdekelte, figyelte a lány arcát, a válaszra várva, ám megérkezett a pincér két tányérral, az asztalon pedig megjelentek az evőeszközök, ketchup, majonéz, és mustár, valamint só és bors. Gyorsan felkapott egy sültkrumplit, és nem foglalkozva hihetetlen forróságával, gyorsan megrágta, és lenyelte. Az ebédet is kihagyta, így elég éhes volt már. A tányérjára nyomott ketchupot és majonézt, majd villáját felkapva összekeverte, miközben fel-felnézett Corneliára.
Már nagyon régóta így ette a dolgokat, előkészítőben is ezt tette, most is így tesz. Jeremy valahol mélyen még mindig az a lelkes, vidám, bőbeszédű kisfiú, aki szeretett mindenkivel jóban lenni, és ők ezért kedvesek voltak vele. Mára ez sokkal komorabb formát öltött, csak kihasználja az embereket az önös céljaira, és gyakran nem érdekli, mit gondolnak majd róla. Csak azoknál törődik ezzel, akikre szüksége volt. Cornelia nem nagyon adhatott eddig semmit, csupán saját szórakoztatására szolgált, ám a végére valami egészen más, valami sokkal jobb sült ki belőle. Megdobbant rellonosunk kőszíve, mely nemrég még összetörve hullt a porba, újra összeforrva vígan dobogta a szerelem ritmusát. Azt? Ezt ő még nem tudta, de valóban, erről volt szó. Újabb kortyok csúsztak le torkán a hűvöst tonikból, majd megszórta szóval és borssal a falatkákat, és elkezdte felvágni őket.
- Anyukád biztos aprólékos munkát végezhet, ha az ilyesmihez van szeme… Olyan barát vagy, akivel étterembe megyek, és csókolózunk. Nem? Gondolom, nem minden barátod mondhatja ezt el. Remélem. Nem olyannak tűnsz, aki szíveket tör szórakozásból. – nevetett fel halkan. Gyakran róla mondták ezt, és ő és Cory ég és föld. Ő azt ártatlanság, Jeremy a bűnösség. A lány a hercegnő, ő pedig… A gonosz sárkány? A herceg? Nem tudni.
- Mert te különleges vagy, azért. – nem akarta túlbonyolítani a dolgot, így volt és kész. – és nem sokszor megyek randizni. Ezt a fázist át szoktam ugrani. De téged meg akarlak ismerni. Kíváncsi vagyok rád.
Kinézett az ablakon, figyelve a sötétséget, mely a macskaköves utcákat uralta. Néhány utcai lámpa világított, ám gyér, sárgás fényük nem sok területet takart be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=487464#post487464][b]Séllei Jeremiás - 2015.04.03. 03:58[/b][/url]

Jeremy minden vonzerejét bevetve igyekezett levenni a lábáról a navinést, ami úgy tűnt, sikerül is. Hiába, ő erre született, az egészet játéknak vett, amiben Cornelia volt a főnyeremény. Nem szúrhatta el, nem volt második esély. Bal lába fel-le rugózott, talán a feszültség miatt, de lehet hogy a gondolkodással járó idegesítő mozdulatok egyike.
- Jó dolog-e a testvér? Hm... Én imádom a bátyámat. Mármint vele igazán jól el tudtunk beszélgetni, bár ő a Griffendélbe járt, nem a Mardekárba. Egy kis idő után persze hozzá is eljutottak a.. khm.. pletykák. De ő nem vett róluk tudomást. Egyszer felhoztam a dolgot nála, és azt mondta, akárhogy is viselkedek, én az ő kisöccse leszek mindig. Ekkor lettem benne biztos, ő mindig ott lesz nekem, ha szükségem lesz rá, semmi zsarolás nélkül. Azt mondanám, hogy nagyon jó dolog kisöcsinek lenni, de el tudnám képzelni a védelmező bátyó szerepét is. - hátradőlt a széken, majd nagyon sóhajtott. A családja volt az egyetlen oka a honvágynak, a Roxfort elmehetett a búsba felőle. - Amúgy olyan furcsa számomra az, ha valaki a bátyja korát sem tudja megmondani. Milyen testvér az?
Mondta nem kicsit felháborodva.
- Bocsánat... Khm. Noelnek hívják. És az biztos, előlem is ellopná a nőket, ezért nem mutattalak be neki még.
Nevetett fel, majd figyelte ahogy Cory a poharáért nyúl, és iszik a hűvös italból Tekintete lejjebb vándorolt, majd vissza Cornelia szemére, mikor befejezte az ivást. Fejét kissé oldalra döntve vigyorgott a lányra, míg meg nem hallotta a válaszát.
- Nem füllents, te is tudod, élből elutasítaná már a gondolatot is, hogy nem a megfelelő körökben mozogsz. Ugye? - kis szünetet tartott, az ablak felé pillantott, ki az utca felé. - De mindegy is, nem? Mit tehetne ellenem? Tudtommal nem követtem el semmit. Még.
Gondolkozott el a dolgon. Komoly problémát jelentett a származása jelen helyzetben, és a viccet félretéve, valószínűleg tudott volna ellene tenni nem kevés dolgot, ami azért nyugtalanította, de nem mutatta ki.
- Apa a minisztériumban dolgozik, nem magas beosztásban, de nem is aktatologató névtelen senki. Anya az egyik újságnál dolgozik igen fontos pozícióban. Volt egy elég híres leleplezőcikkel az egyik Abszol úti fogadóról, ahol mindenféle varázslényeket főztek bele a levesbe. Persze erről nem itt kéne beszélni...
Hallgatta az anyjáról szóló mondatokat, és eltöprengett, mivel kereskedhet a nő, valamint csak az elit rétegnek készít fókuszokat?
- A tiédet is ő készítette? Szép darab. - dicsérte meg Cornelia pálcáját. A sajátja sötét színű volt, semmi mintával. Olyan volt, mint minden, amit ő szeret, letisztult, sima, mégis egyedi.
- Nem kell mindenkivel így barátkozni, szerintem a lányoknak nem áll jól. Ami meg az átugrást illeti... Vedd úgy, hogy különleges vagy számomra, ezért ülünk most itt.