Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Megérkeztem, és már unom. Az igazgató olyan öreg, hogy alig hiszem el, hogy él, és azzal a nyálas jósággal van beterítve, amit utálok. Tényleg próbáltam normális lenni vele, de azért néha csak elröhintettem magam. Télapó beköltözött a kastélyba öcsém! Vagy ez az Északi sark? Mindegy, megmondta, hogy ki lesz a házvezetőm, valami Markovics, meg, hogy a pincében laknak a rellonosok, és majd biztos lesz helyem, de addig a gólyalakban leszek, blablabla. Mondjuk abban pozitívan csalódtam, hogy a zöldek legtöbbje egész jó fej, néhány percig közösen utáltuk a sárvérűeket egy elsőssel, a kis taknyossal. Kábé ezt jegyeztem meg belőle, mert folyt az orra, azt próbálta bemesélni, hogy itt van egy jégvarázsló és volt nála és akkor fázhatott meg. Érted?! Jégvarázsló! Ja, meg egy sárkányt is tartunk lent, és az szokta télen befűteni a kemencét, öcsém. Pár nap alatt bejártam a pincét, végül is egész otthonos, és mint mondtam, vannak jó arcok is, és persze van pár suttyó is, de hát nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint én, van ilyen. A tanórák dögunalmasak, az egyiken el is aludtam, de senki se kérdezze, hogy melyiken, mert nem tudom, kábé nem is érdekel. Most viszont végre határozott célom van, meg kell találnom a Black lányt és át kell adnom neki apja levelét. Kábé annyira fog örülni neki, mint én. Tudom, hogy másodéves és izés, letitás, vagy milyen, a lényeg, hogy kék talárost kell keresni. Ja, azt tudtátok, hogy itt fel vannak szabadítva a manók? Hát ezek nem normálisak, meg is írom apámnak, hogy ha lehet, mégis lennék inkább magántanuló, hát mi ez már?! Egy manó szabad akarattal? Nonszensz! Most meg itt állok az el… a folyosón, de végül meggondolom magam és belépek az egyik ajtón. Valamilyen könyvtárszerű, sok könyv, viszont nincs itt senki, szuper lesz. Viszont a Black lány rohadtul nem fog idejönni csak úgy, ezért el kell másznom a bagolyházig. Ez sajnos eltart egy darabig, mert minden jöttmenttel nem állok szóba, szóval egy tanárt kérdezek meg, egy idős tanárt, aki segít szerencsére. Még el is kísér, pedig azt igazán nem vártam el, remélem pénzt nem vár el az útbaigazításért a vén tulok. Elkapok egy baglyot és írok levelet a csajnak.

Levél„Csá!

Megint én, tudom, hogy már vártad. Kettőkor legyél a második emeleten, a Keleti szárnyban, valamilyen könyvtárszerű kis szobában fogsz megtalálni. Ott fogom átadni neked a leveled, amit apád küldött. Mondjuk, majd szóljál neki, hogy k… nem vagyok postás.

Várlak akkor, ne késs!

Zé”

Még van fél órám, de nem bízom a véletlenre, és éppen, hogy oda érhetek időben. Benyitok, rendbe szedem az új ruhám, na, igen, nem volt olcsó. Akkor már nézzünk ki jól, mégiscsak egy fontos ember lesz, akit várok. Legalábbis többen azt szeretnék, hogy fontos legyen. Felülök az egyik szék támlájára, a lábaimat hanyagul az ülő részen tartom, és várom, hogy megérkezzen a csaj. Biztosan el fog késni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Remélem, hogy jó helyre jöttem, és tényleg nincs másik ilyen helyiség a közelben. Azt leshetik öcsém, hogy én végignézzem az egész kócerájt, majd az évek alatt… Még belegondolni is gáz, hogy legalább három évig még itt kell lennem, ebben a koszos, öreg viskóba. A fejem fáj már az állandó zsibogástól, hát el***tem, hogy magántanuló maradjak. Most meg várok valami csajra, aki biztos valami szőke, okoskodó liba lesz.
- Hehh – akaratlanul is kinyögöm, amikor meglátom, hogy tényleg egy szőke csaj lép be az ajtón. Végigmérem, mint régen a rabszolgákat, minden olyan pontját, ami engem érdekel, a szememen szinte süt az a fajta tekintély, amit ismeretlenekkel szoktam megosztani. Egyébként nem rossz a csaj, a kicsivel nagyobb szeme jót tesz az összhatásnak. Ja, jó bőr, végül is. Ezek szerint van valami pozitívum is az ügyben… csak még nem szólalt meg.
-Csá csajszi, fantasztikus, ahogy erre magadtól rájöttél – leugrok a székről és fölé magasodok. Odabattyogok hozzá, ő a kezét nyújtja. Halványan elmosolyodom és kézbe veszem az övét, majd kézcsókra hajolok… azonban csak végignyalom a kézfejét, majd röhögök egy sort.
- Farkas Zétény – ha már volt olyan kedves, hogy bemutatkozzon, hát én sem leszek bunkó, egyelőre. A nevemből csak rájön, hogy ki vagyok, ha nem, akkor nem is érdemes a további levegővételre, főleg a közösre.
- Mi van, sietsz valahova? Előbb ismerkedjünk meg – húzom őt és a számat is mosolyra egyidejűleg. Tudom, mert látszik a fején, hogy nem akar itt lenni, és még ezt nem tudhatja, de meg tudom érteni. Én sem kéjutazás miatt vagyok itt, hanem főleg miatta. Előveszem a pálcámat és egy Colloportussal elintézem a zárat, annak ellenére, hogy szőke mugli – fujj! – módszerrel is bezárta már.
- Szóval te leszel az. Nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek kínomban – benyúlok a farzsebembe, és előhúzok egy felbontott levelet, amit az apja címzett. Még jó, hogy elolvastam, ha már postásnak használt, és egyébként is tudtam, hogy mi és miért van benne. Végül a kezébe nyomom és visszaülök a székbe, ha lenne popcorn elővenném. De így csak azt tudom nézni, hogy milyen fejet vág majd, ahogy olvassa.
- Javaslom, hogy ülj le, de felőlem állhatsz is. Csak oly nagy a kedvességem öcsém, hogy majd szétvet, neked akarok jót – vigyorodom el magabiztosan, aztán várom a fejleményeket.

Levél CastortólKedves lányom!

Nagyon örülök, hogy rendben mennek a tanulmányaid a Bagolykőben, több dicsérő baglyot kaptunk már tanároktól, amiben téged említenek. Csak így tovább, büszkék vagyunk rád!
Nos, mint bizonyára tudod, a mi családunk nagyon ősi és nagyon jó hírű, főleg, mióta az anyáddal is egybekeltünk. Az egyik legjobb választás volt minden szempontból, ami nem utolsósorban üzleti szempont is volt. Viszont eljött az idő, hogy te is tegyél le valamit az asztalra a család érdekében, és, hogy ne legyen nehéz a döntés, meghoztam helyetted, hogy továbbra is büszkék lehessünk rád. A nagy múltú, aranyvérű Farkas család felkeresett minket, hogy kölcsönös üzleti ajánlatot tegyen, és úgy egyeztünk meg, hogy ezt a mindkét félnek kedvező ajánlatot egy esküvő voltjuk megpecsételni majd a jövőben. A férj személye a levelet átadó Farkas Zétény, akit én igazán illedelmes és jól nevelt ifjú úrnak ismertem meg. A feleség, pedig te leszel. Igen, te Lyra Aurora Black, és ez ellen nem tehetsz semmit, minden elő van készítve. Persze nem akarunk nektek rosszat, előbb el kell végeznetek az iskolát. Viszont ami fontos, hogy nagyobb eseményeken együtt kell megjelennetek, és hetente legalább 4 órát kell beszélgetnetek, ismerkednetek. Az ezen felüli együtt töltött idő rátok van bízva, de ez a minimum. Remélem, hogy tetszik a fiú és megérted, hogy milyen fontos dolog ez a családunk számára. Természetesen megtagadhatod a rád hárult nevetségesen kedvező dolgot, de ennek folyománya van, amit jelenleg nem akarsz tudni, de majd ha hazaérsz részletesen kifejtem. A szerződés már megkötetett, amit ti már alá is írtatok, hogy tudjál erről is.
Szóval, sok boldogságot és viselkedj egy Blacknak megfelelően. Zétényre pedig figyelj oda, legyél normális vele. Azt kívánom, hogy szeressétek egymást, mire eljön az idő.

Apád,
Castor Black
(pecsét)

Mivel olvastam az levelet, szinte látom, hogy hol tart. Az apja nem éppen egy túl aggályos ember, ha ilyen nyersen közölte a tényeket. Pedig bármit írhatott volna, Lyra úgysem tudott volna hisztizni, amíg haza nem megy.
- Jó mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Végül is bejött a szöszi, mindkét értelemben. Most mondjam, hogy ennél fontosabb dolog nem igazán volt első pillantásra? Pontos volt, jó bőr, ennél többet nem várhatok el. Oké, ha mosolyogva és alázkodva érkezett volna, azt jobban bejött volna, öcsém. A kézcsók úgy sült el, ahogy én vártam, nem igazán díjazta, hogy végignyaltam a kézfejét. Még mintha egy pofonnal is meg akart ajándékozni, a kis csitri, de szerencséjére visszafogta magát. Gúnyos mosolyomból biztos rájött már, hogy élvezem a helyzetet, és vele ellentétben én mindent tudok. Ezért húztam tovább a szöszi agyát, hogy a levél elolvasása után még rosszabb legyen neki, ha már én is szenvedek miatta. Még a levelet sem adtam át, csak meglebegtettem előtte, mint éhes kutyának a koncot, de próbáltam, még kihúzni nála a gyufát továbbra is, homályos utalásokkal. Ez már végre megszólaltatta néma Leventinát, igazán élvezetes volt nézni, a majd felrobban fejét, ami vörös volt és nem kék, ahogy a levitáshoz illik.
- Nem gondolom, hanem tudom, szöszimöszi – vigyorgok rá, majd végül átadom neki apja levelét. Kiragadja a kezemből, mint egy dühös macska és a figyelmeztetésem ellenére sem ül le. Pedig igazán rendes akartam vele lenni, de hát szabad akarata van, vagy mifene. Ez még nagyjából 30 másodpercig fog tartani. Látom a fején, hogy éppen hol tart az olvasásban, szinte követem az eseményeket. Ülve figyelem a csinos, de letorzuló pofit, ahogy elolvassa a tényeket, rólunk. Rólunk, öcsém. Megvárom, amíg végez, mégiscsak nagy trauma lesz az én kis cukorborsómnak, pfuj. Ha ilyet mondanék neki, valaki lőjön rám, egy Adevarát. Az lesz, amit mondtam belevágja magát a szemben lévő székre, és most már én sem mosolyogok, főleg a kedves kis megjegyzései miatt.
- Mondhattad volna legalább, hogy jóképű, vagy szép szemű bunkó. Azt nem venném annyira, a lelkemre – hazudom, mert igazán tök mindegy, hogy mit vág a fejemhez. Az sem számít, ha felpofozna, mert felettünk döntöttek, a mi kárunkra, jobban mondva az én káromra, hiszen ő még jól is jár velem. Azt még nem tudhatom, hogy ez fordítva is így lesz-e, de alapból elutasítom az ilyenfajta kapcsolatot. Persze, megértem, hogy fontos az ilyen döntés, csak ha rám alkalmazzák, nehezen azonosulok az ilyen baromsággal.
- Lehet, hogy meg kellene csókolnod, hogy tudjam, mire számíthatok később, cicus – kacsintok rá befejezésképpen, mivel tudom, hogy úgysem fogja megtenni, ránézésre utál. Persze, nincs rá oka, hiszen egészen rendes voltam vele eddig, még egy kósza átkot sem kapott kedvtelésből.
- Csak, hogy tisztázzuk. Rohadtul nem örülök én sem ennek, és bár jól nézel ki, még a hátam közepére sem kívánom ezt a házasságosdit. Sajnos, én nem tehetem meg, hogy ebből kitáncoljak, sok minden forog kockán, de remélem, hogy te, szösszencs, találsz majd ki valamit, és akkor mindketten boldogan elfelejthetjük egymást. Viszont van itt még más is – ez már látszik, hogy nekem sem tetszik, mert egy másik levelet is előveszek, ami későbbre van dátumozva. Ez egy nagyon nagy szemétség volt apáink részéről, de oda kell adnom neki. Odasétálok hozzá, és a kezébe nyomom, majd visszaülök a székembe.

Meglepi levél

Kedves Lányom, Lyra!

Megegyeztünk a leendő apósoddal néhány szabályban. Mindkettőtök megkapta ezt a levelet. Minden nagy iskolai rendezvényre együtt kell érkeznetek. Heti négyszer egy órát együtt kell eltöltenetek, ismerkedés céljából. Ezt valakikkel ellenőriztetni is fogjuk. Remélem, jól megismeritek ezzel egymást, ami később a boldogságotokat fogja szolgálni.

Apád,
Castor
(pecsét)

Várom, hogy szóljon, nekem ehhez nincs mondanivalóm. Illetve ami van, azt senki sem akarja hallani, mert ha jól gondolom, úriemberek ezeket a mondatokat nem szokták kiejteni a szájukon. Csak ülök, és már én sem vigyorgok tovább. Aki ezt kitalálta, biztosan számíthat néhány Kung-fu mozdulatomra.  Csak nézek rá fintorogva, ami kivételesen nem neki szól, hanem az egésznek.
- Valami ötlet, kedves menyasszonyom? – azt hiszem, hogy ennél több iróniát nem tudtam volna a szavaim érzelmi töltetébe sűríteni. Remélem, hogy a szöszi, ha már az okoskákat erősíti, lesz valami használható ötlete is. Addig meg kénytelenek leszünk elviselni egymást, ami nyilván nekem lesz nehezebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Mivel nemrég jöttem, két választásom volt. Lenyűgözöm apámat azzal, hogy átmegyek a vizsgákon, vagy marad az érdekházasság Lyrával. Nem tudom, hogy megéri vesződni egyáltalán az előbbivel, viszont elég későn jöttem ahhoz, hogy ne tudjam az anyagokat. Így egy választásom maradt, meglátogatni a tanári szobát és minden fellelhető vizsgát magamhoz venni, aztán gyorsan lemásoltatni valakivel éjjel és reggel visszatenni, mintha mi sem történt volna. Mivel már elég késő van, a kastély is aludni tért, én fel is kerekedem a kapucnis felsős melegítőmben. Így kevésbé vagyok feltűnő, főleg azért, mert a fejemre is húzom a fekete kapucnit, nehezebben kapnak el a prefik. Nem, mintha tartanék tőlük, de akkor hol marad az izgalom? Lassan megérkezem a tanárihoz, de még lehet benn valaki, szóval előbb körbe kellene néznem. Gyorsan még körülnézek, majd az ajtó közepére irányítom a pálcámat.
- Insidiae! – suttogom határozottan, az ajtón egy kis rész áttetszővé válik, amin be tudok nézni. Odabent sötétség honol, szerencsém van, nincs bent senki sem.
- Alohomora! – a zár halkan kattan, majd megpróbálom lenyomni a kilincset. Csak nem olyan buták a tanárok, hogy csapdát tegyenek az ajtóra. Az ajtó kinyílik, én pedig bejutok végre a tanári szobába. Becsukom az ajtót, majd egy Lumossal gyújtok egy kis fényt. Egy kislámpást is meggyújtok, majd eloltom a pálcámat. Szuper, minden itt van, ami nekem kell. A tanáriban sok asztalon halomban van egy csomó pergamen.
- Invito SVK vizsga! – határozottan és kissé hangosabban próbálom meg a lehetetlent. Nincs sok esély rá, hogy ezzel megtaláljam, de adok egy esélyt az életnek, hogy igazolja zsenialitásom. Nos, úgy tűnik ez még várat magára egy-két napot. Természetesen nem sikerül, dühös is vagyok eléggé, így kénytelen leszek megkeresni Stanwood asztalát. Elindulok, és a névtáblákat kezdem nézni: Vécsey, Maróti, Markovits, Rédey, McNeilly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A rellonosoknak szerintem egyszer kötelező betörniük a tanáriba, amíg ide járnak. Már csak azért is, nehogy elfelejtsék a diákok, hogy milyen is a rellonos lét, folyton arra kell figyelni, hogy a többi rellonos ne nézzen le. Mondjuk, engem hullára nem érdekelnek a többiek, már a nevem többet ér a felénél, a többi meg… ugyan, csak egy-két érdemes van arra, hogy egyáltalán szóba álljak vele. A többieket pedig eltűröm, mégiscsak a zöldeket erősítik. Markovits is megmondta, hogy mindenki bajnok, azon a kerekasztalos megbeszélésen, vagy mi a szösz volt az. A lényeg viszont, hogy bejutottam és már Stanwood asztalánál járok. Sajnos tele van papírral, a fene se tudja, hogy meddig kell kutakodnom ma. Nem hallom, hogy nyílik az ajtó, azt viszont, hogy valaki elesik már igen. A pálcámmal a kezemben fordulok meg hirtelen és lépek egyet előre. Pont rátaposok a vörös hajú, ízléstelen öltözékű lány papírjára, amit esés közben eldobott és elém reppent. ~ Hát, ez se tanár, vagy ha igen, kiiratkozom! ~ Nézem, ahogy felém igyekszik négykézláb ez a szerencsétlen, majd elkezd felmászni rám. Amint meglátom az arcát, már biztos vagyok benne, hogy nem teljesen épelméjű, márpedig a bolondokkal vigyázni kell!
- Amúgy, csak úgy tényleg halkan kérdezem. Te normális vagy? – nézek rá, és ha elég ügyes, kiolvashatja a tekintetemből, hogy mit és hogyan gondolok róla. Ha sikerül neki, nem lesz túl vidám.
- Mindenképpen tanár vagyok, úgyhogy nyomjál le szépen húsz fekvőtámaszt – horkanok fel, majd most már észre is veszem, hogy a rajzát keresi rajtam. Mivel mindenképpen előnyben vagyok vele szemben, lenyúlok a rajzáért és felveszem, csak éppen nem emelem fel a lábamat, elszakítva a rajzot ezzel. A maradékot megnézem, elég szánalmas, szóval össze is gyűröm és elpöckölöm a kezemből valamerre.
- Kár lett volna, talán egy troll felét megért volna, mert használtál rajzeszközt – kuncogok, majd megtaposva a még mindig a lábam alatt lévő cuccot, ellépek a ”rajzról”.
- Megkíméltelek a leégéstől, szóval most már mehetsz is, nekem dolgom van – nézek rá úgy, hogy érzékelje, mennie kell. Aztán visszafordulok Stanwood asztalához és keresni kezdem a dolgozatot, persze nem túl esztétikusan…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem gondoltam volna, hogy ide ilyen emberek is járnak. Emberek? Nem is tudom, hogy minek nevezzem ezt a vörös hajú izét, még szolgának sem fogadnám el. Ismételget, mint egy papagáj, de látszik rajta, hogy nem azért, mert a kedvemben szeretne járni, vagy mert felismert, hanem, mert ő ilyen. Ilyen fogyatékos, aki már csinálja is a fekvőtámaszokat. Komolyan mondom, nem normális. Szórakoztató egy ideig, de gyorsan unalmassá válik. Nincs időm az ilyenekre.
- Nadine-nel értek egyet, bárki legyen is az az éleslátó nő – már az is furcsa nekem, hogy ezt csak egyvalaki vette észre eddig. Biztos cukinak, meg ilyennek tartják ezt a viselkedést, de nekem inkább nyomi, mintsem több lenne. Ez van kislány, mehetsz vissza az óvodába, ott még jól áll.
A rajzával muszáj azt tennem, amit. Kénytelen vagyok megsemmisíteni ezt a ”rajzot”, hogy a világ normális maradjon. Nem való ide ez a kétéveseknek is sértő fércmunka.
- Nem elrontottam, megsemmisítettem. Hogy nézett már ki, ne legyél nevetséges. Akkor troll, mint a ház, bár meg akartalak kímélni, hogy troll fölét adtam elsőre. Vannak bennem is érzések – röhögöm pofán a kiscsajt, tényleg csodálkozom, hogy ő nem veszi észre, hogy milyen béna ez a rajz. Legalább megrajzoltatná valakivel és úgy adná be. Meghökkenek azon, hogy van képe feltételezni, hogy én, Farkas Zétény, leülök vele rajzolgatni, mint egy ovis.
- Röhög a vakbelem, öcsém! Nem vagyok olyan nyomi, mint a barátaid és te, ha vannak egyáltalán haverjaid. Azt lesheted, hogy én valaha(!) leülök veled rajzolgatni, de jobb, ha még  a nagyterembe is a másik végére ülsz az asztalnak, hogy nyugodtan tudjak enni – csak rázom a fejem, majd visszafordulok az SVK tanár asztalrészéhez és módszeresen kutatni kezdek. A kiscsaj természetesen nem tud napirendre térni, és sírni kezd, meg csapkodni a hátamat. Esküszöm nem normális, és mindjárt kap egy taslit is, ha nem hagyja abba. Nem szívesen ütnék meg nőt, még ha csak kizárólag a szervei miatt nő, a viselkedése inkább egy beteg óvodásé, akitől elvették a játékát. Hah, végül is ez történt.
Nem hagy nyugodni és bemászik elém, hogy figyeljek rám. Kezdek kiakadni, az egyik kezem már ökölben van, és eléggé mérgesen nézek rá ahhoz, hogy rájöjjön végre, hogy nincs itt keresnivalójuk.
- Rohadtul nem érdekel a nyafogásod. Azt sem tudom, hogy ki az a Tóni bácsid, mondjuk nem is érdekel, mielőtt megmondanád. Viszont húzzál arrébb, nekem dolgom van – egy mozdulattal megragadom és errébb penderítem, a kung-funak is vannak jó fogásai, a kiscsaj meg könnyű is, nincs túl nehéz dolgom. Visszatérek a munkámhoz és megtalálok egy vizsgasort.
- Bakker, ez az elsősöké! – mérgelődöm és bevágom a többi közé. Az életben nem találom meg ezt a szemét vizsgalapot.
- Na, mi van, te meg mit bámulsz, mint egy rühes sellő, akinek áramot vezettek a tavába? – vigyorodok el, gonosz módon. Legalább hagy szekáljam ki ezt a csajt, ha már nincs szerencsém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A kiscsaj vagy a naivitás mintapéldánya, vagy csak egyszerűen gyagya. Az utóbbinál viszont nem hiszem, hogy ide járhatna, szóval marad az első lehetőség. Szerintem szobrot öntenek belőle, de ő bent fog maradni a belsejében, vagy kiöntik úgy, hogy lenyeletik vele. Az a gáz, hogy még élvezni is fogja, ebben biztos vagyok.
- Nem lesz nehéz ennél a gagyinál egy fokkal jobbat csinálnod – ebben teljesen meg vagyok győződve. Abban nem, hogy sikerülni is fog neki, bár, ha nagyon igyekszik egy havas táj az Északi-sarkon sikerülni fog. Ahhoz, úgysem kell rajzolnia semmit.
- Ja, vannak barátaid? Hova a szent sz..ba kerültem? Szóval nem nyomik mi? – csak lesújtó pillantással és egy hosszú fújtatással válaszolom meg saját kérdésem. Akik ezt szeretik, azok se normálisak, vagy csak kiröhögik, és azért vannak vele. Elég szánalmas egy óvodáson röhögni, de ők tudják.
A kiscsaj azonban nem adja fel, mindenképpen ki akarja belőlem hozni az állatot, mert azt hiszi, hogy én egy szamaritánus vagyok, aki bal lábbal kelt fel. Mondjuk az utóbbi igaz, mert az ágyamból csak úgy lehet.
- Még a nevedet sem tudom, de már ölelgetnél? Még csak véletlenül se érj hozzám, biztos tiszta koszfészek vagy, még elkapnék valamit, vagy összekoszolnád a ruhám. Annál többet ér, minthogy egy ilyen agyament egyáltalán megérintse – idegesen rántom oda a tekintetem és felkészülök a támadásra.  Biztos vagyok benne, hogy már eltervezte ezt az ölelést, és nemsoká meg is fogja próbálni. De aztán megunom, és arrébb penderítem, ő meg elperecel, ahogy kell. Ki is röhögöm a fejem csóválva és visszatérek a dolgozathoz. Mikor feláll, megelőzöm egy kérdéssel, a visszakérdezésen pedig már a falat kaparnám, de csak feldühít ez az egész. Hogy lehet valaki ilyen? Hogy élhet még, aki ilyen?
- Igen láttam, én vezettem bele az áramot, ami bele is döglött. Jó móka volt – húzom fel a szemöldökömet, remélem elég elrettentő példa lesz ez a hazugság. Hamarabb leátkoznék egy sellőt, minthogy undorító mugli módszerekhez nyúljak. Sajnos nem találom meg amit keresek, de van még tantárgy, hátha szerencsém lesz a többivel. Azért még egy kicsit kutakodom, de a kiscsaj lefogja a kezemet. Hozzám ér ez a véglény, öcsém! Hát elment ennek a józan esze? Igen, de már 2 éves korában.
- Na, most vagy elengeded hirtelen a kezeimet, vagy eltöröm a tiédet, öcsém! – fogást váltok és kihúzom a kezemet, ha nem tenné meg azonnal. Előveszek egy afrikai selyem zsebkendőt, aminek az árából kijönne ennek a szobának a tatarozása kompletten minimum, és letörölgetem, ahol hozzám ért ez vörös szörnyeteg. Sajnos ki kell dobnom, mert összepiszkítaná a zsebeimet, úgyhogy inkább gyorsan felgyújtom, még lenne olyan szánalmas valaki, aki kihalászná.
- Te beszélsz illemtan óráról? Te, aki betörsz a tanáriba takarodó után, aztán meg összefogdosol kérdés nélkül egy idegent? Be sem mutatkozol, és ölelgetnél? Amúgy sem járok be unalmas órákra, mert elalszom rajtuk – zárom le a vitakezdeményt, mert tök föleslegesnek tartom tovább ragozni. Továbbmegyek Markovitshoz, az ő asztalán rend van, minden precízen elhelyezve. Itt majd óvatosabban keresgélek, mégiscsak a házvezetőm. Odafordulok a vöröshöz, mielőtt kitalál valami újabb okosságot.
- Na, ide figyelj. Békén hagysz, megcsinálod, amit akartál és nem szólsz hozzám. Nem vagyunk barátok, nem is leszünk, kerülj is el és akkor mindketten továbbra is boldogok leszünk, oksa? – remélem ez használ, egy pillanatnál többet nem foglalkozom ezzel, és a HV asztalát módszeresen túrni kezdem, vigyázva, hogy nagyjából rend maradjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ja, persze. Hány hete? – ingatom a fejem. – Látom, szép tiszta, akár egy disznóé, aki most jött ki a sárból – tényleg nem értem, hogy mit akar, meg azt sem, miért nem érti azt meg, hogy nem akarom látni sem, sőt hallani sem. Viszont megfogja a kezeimet, amit nem tűrök, és tényleg bármit elkaphatok tőle. Csak rá kell nézni, nem akarok agybajt kapni.
- Nem baj, majd törött kézzel szurkolhatsz nekik, hogy ne járjanak úgy, mint te – fogalmam sincs, hogy ki a két hős lovagja, de ha a kiinduló anyagot nézem, nem lehetnek ellenfelek. Biztos két félnótás, akikkel virágot szedhet és elülteti őket a betonba, mert: ott miért nem nőnek virágok? Kábé ennyit tudok elképzelni az ismerőseitől, miközben kihúzom a kezeimet és odébb tessékelem, hogy finoman fogalmazzak.
- Tényleg, milyen butus vagyok. Haggyjá’ lógva – mordulok rá, igazán taknyán tenyerelném már, csak az áldott jó szívem nem hagyja, hogy egy szellemi sérültet összekötözzek a saját kezeivel. Persze, ha tovább erőlteti ezt a baromságot, kénytelen leszek hátulról, tenyér éllel anatómiailag megnyugtatni. De még van türelmem, mert keresem a dolgozatot, amit meg is találok.
- Na, végre, egy – nézegetem, de úgy tűnik Markovits, csak felírta az összes kérdést, amiből szemezgetni fog. Ez sem jó, mert így minimum el kell olvasnom az egészet, hogy kileshessem a megoldásokat. Meg az is lehet, hogy ez csak egy sima dolgozat, ki tudja? Nem írta rá, hogy „igen, Zétény, ez az, amit kerestél!”, pedig imádba foglalnám a nevét. Na, jó, ne essünk túlzásokba.
- Tudom, és a te órádon még csak este nyolc van. Tényleg ennyire naív vagy? – nézek rá tehetetlenül, mert kezd fájni, amit itt leművel. Az pedig semmi jót nem fog kihozni belőlem, mert ha fáj, azt meg kell szüntetni valahogy. Tényleg elég értetlen ez a Leonie, a neve is milyen normálatlan már. Nem is magyar, nem is normális, na mindegy. De megint bemászik elém és az asztalok közé, én pedig igazán csúnyán nézek. Ha szemmel tudnék verni, már kék-zöld lenne, ebben biztos lehet. Az ölelésnél egy ügyes fogással rálapítom az asztalra, szerencsétlen lány, most 90 fokoz szögben van, a lába leér a földig a teste az asztalon, én pedig még hátrébb lépek.
- Markovits professzor nem fog örülni, hogy szétdíboltad az asztalát, rossz vagy – röhögök kissé hangosabban, mint kellene. A pálcámat viszont készenlétbe tartom, és megadom az utolsó figyelmeztetést.
- Ha még egyszer közeledsz, kapsz egy fincsi átkot – megvárom a reakciót, amennyiben nem közelít elindulok az illemtan tanár asztala felé – sajnos a tantárgy nevét is keresnem kell, még nem voltam bent egyik órán sem -, ha pedig közelebb lép, kap egy incarcarendust, és meg lesz kötözve. Akkor legalább nem akar majd ölelgetni, úgy látszik ez az iskola fétise. Mindenestre megtalálom Szikszai professzor asztalát, és újabb begyűjtő munkára késztetem magam. Így is teljes zuhanyzásra lesz szükségem, annyira dohos és büdös itt minden, ezek nem szoktak szellőztetni?
- Van egy ötletem. Te lemásolod ezt a pergament most, és akkor megölelhetsz a végén. Mit szólsz? – jókedvűen vigyorgok rá, nyilván esélye sincs annak az ölelésnek, hiába másolja le Markovits kérdéseit a kis vörös. De egy próbát megér az egész, hátha van olyan hülye és megteszi nekem amit kérek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Kész ennyi volt, a hardver elfüstölt. Nem tudom befogadni ezt a lényt, mert, hogy nem ember az biztos. Nem hiszem el azt sem, hogy nincs valami drog a háttérben, vagy valami agyrágó bogár jóllakott a fejében, mert ilyen nincs még egy. A maga nemében fenomenális, de az én szemben csak egy degenerált, és ez még csak az enyhébb szóhasználat, amit rá tudnék mondani.
- Biztos azt is elvesztetted jó régen, mint az eszedet – lassan véresre karmolom a mentális aurámat, tökre biztos, hogy el kell mennem egy hétre regenerálódni. Muszáj távol tartanom magam tőle, lehet, hogy még végzést is szerezni fogok ellene. hacsak nem akarja a világ, hogy bezárja a toronyszobába, és eldobjam valahol a kulcsot… a Jeges-tenger környékén.
- Nem szép dolog mások idegeire menni – mondom hanyagul Merlincsapásának, és ellököm magam tőle, el is hátrálok. Talán kissé erősebben fogtam meg a kezét, mint ahogy ezt egy lánynál illene, de mindenképpen megérdemelte. Valahogy a tudatára kell hoznom, hogy nem kívánatos személy, de a szavak eddig csak útvesztőbe vezettek átváltottam a fizikai elbeszélgetésre. A test mindent ért, nem kell hozzá magyarázkodni.
- Én nem hibázom. Szóval csak te lehettél – a tény, az tény. Ha nyugodtabb vagyok, minden bizonnyal lassan és kényelmesen nyálazom át a tanárit, de emelett az idegesítő beszélő egér társaságában nem nevezhetem magam nyugodtnak.
A következő random szavainál viszont muszáj felé fordulnom. Felkeltette a kíváncsiságom aziránt, hogy komolyan elgondolkodjam a toronyszobás jeleneten.
- Akkor? – nézek rá felvont szemöldökkel, elérte, amit akart, figyelemre méltattam. Neki ezért fizetnie kéne, még utólag is két hétig. Felhorkanok, majd kiröhögöm, csak úgy Zétényesen a képébe.
- Na, figyelj öcsém – még mindig remegek, és az egyik kezem a vállára teszem, hogy ne essek el a rázkódásba. – A fenyegetésedtől tényleg megijedtem, ugyanis félő, hogy meg fogsz gyilkolni, ha így folytatod. Halálra röhögöm magam a szánalmas próbálkozásaidon, komolyan – összeszedem magam, mert végül is csak nekem volt nevetséges, sajnos senki nem látta a képét pirosfejnek, ahogy jól bele akart gázolni a lelkembe. Így van, nem a mondanivaló volt nevetséges – mert annak kábé semmi értelme nem volt -, hanem a feje.
A lényeg, hogy új taktikára váltom és behazudok neki valamit. Nyilván rá is ugrik egyből a lehetőségre, mint macska a hűtőnyitásra, de aztán rájön a dolog lényegére.
- Nem. Csak a jól megérdemeltem előnyömhöz akarok hozzájutni. Csalni te akarsz, hogy nem másolod le. Milyen izé vagy te? – embernek mégsem nevezhettem, maradt ez. Viszont a kiscsajnak úgy tűnik tényleg maradt még szabadon a feje lágyából és nem nőtt be, visszateszi a kérdéseket.
- Hát te meghülyültél? – nézek rá bosszúsan, és készítem a pofonfát. Nagyon közel van áll hozzá, hogy megrángassa az egyik ágát. De, hogy szürreálisabb legyen ez az egész, leveszi a – nem is tudom, minek hívjam… - „lábtakaróját” a koszos bokájáról, meg a büdös zokniját, és megindul felém. De nem csak megindul, meg is csap vele. Bármennyire is jó fiú voltam vele szemben eddig, a cérnám most elszakadt. Egy mozdulattal kitekerem a kezét és lelököm a földre. Hirtelen nem is tudom, mit tegyek, legszívesebben szuszpróbának tenném ki a két kezemmel.
- Hát te magadnál vagy? Soha, ismétlem, soha ne gyere a közelembe, ha jót akarsz – közben kifakad, mint egy most talált olajkút.
- Jé, rájöttél. Mégsem vagy teljesen egydimenziós agyilag – elcsodálkozom, hogy felfedezte azt, hogy egyáltalán nem bírom őt elviselni.
- Tudtommal nem vagy az anyám, hála az égnek. Annyi közöd van ahhoz, hogy mit csinálok, amennyi eszed. Hagyj békén! – a végén már leordítom a fejét, és belerúgok az egyik asztalba, ami fel is borul. Így viszont mennem kell, nem lesz meg a szülinapi meglepetés az ősöknek.
- Na csá, öcsém! A soha viszont nem látásra! – mordulok rá, majd kiviharzok a szobából, vissza a körletünkbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Még két vajsört. Nincs valami ütősebb? – nézek rá minden szeretetemmel, amitől egy kicsorbult bögre is tovább repedne. Egyébként is, ami szeretet lakozott bennem, azt a Leonie nevezetű képződmény teljesen lemerítette, visszatérése bizonytalan ideig szünetel.
- Minek neked kettő kisfiam? – kérdezi a pultos, amire már muszáj pálcát húznom, mert úgy látszik ez a kastély és a környéke el van átkozva az idiotizmus mélyen gyökerező fájával. Végül csak félig kerül elő a pálca, nem ér annyit, hogy balhé legyen, visszacsúsztatom a helyére.
- Mert kértem. Fizetek, nem tök mindegy az magának? Kérhetnék százat is – kivágok a pultra egy marék aprót, ami ránézésre is legalább tíz vajsör ára. A pultos gyorsan – naná! –besöpri a pénzt és hoz két sört még, meg valami sárgásabb folyadékot. Biccentek neki kelletlen fejjel, majd leülök az egyik asztalhoz. Kíváncsi vagyok, hogy mikor jönnek a kéregetők, de úgy néz ki, ma elmarad a hősködés, talán tudják, hogy ki vagyok. Szerepeltem már pár újságban, a pletykalapok imádják apám családjáról a szaftos infókat, én pedig eleget adtam nekik. De pont nem tud érdekelni, hogy ki mit gondol. Most sokkal nagyobb a probléma, mivel a szösszencs nem talált semmit, hogy kibújunk a házasság alól. Pedig tényleg, szívből utáljuk az egészet, egymást is, ez csak egy rossz vicc, amit apáink „okosan” kitaláltak. Jó, végül is Lyra, meg én sem tehetünk róla, szóval őt nem annyira utálom, de a kékbe vetett kevés hitem is szertefoszlott, amikor megláttam a fancsali fejét a rossz hírrel. De majd még tovább keres, meg minden, mondta, én meg csak legyintettem. Majd beszóltam kettőt, ő meg elviharzott, és ezzel rövidre is zártuk az aznapi összejövetelünket.
Lehúzom a sárga italt, majd egyből köhögni kezdek. Öcsém, ez mérget itatott velem, Lyra de rohadt szerencsés lett! A cucc úgy marcangolja a torkom, mint mantikór a szűzlányt, ráadásul teljesen lever a víz. Gyorsan elkapom az egyik korsó sört és inni kezdem. Szerencsére enyhül a fájdalom, és megfulladni sem fogok, mindjárt jobb kedvem is lesz. Persze páran röhögnek, de sosem foglalkoztatott a pórnép.
Most viszont, hogy rendben vagyok, ideje körülnézni egy kicsit. Van pár csajszi, akivel lehetne szórakozni valamit, de semmi komoly, vagy párral vannak.  Remélem, számomra is akad majd valami szórakozni való, bár ez a kocsma elég züllött ahhoz, hogy egy jó kis verekedés bármikor kitörjön. Csak várni kell még, gyerek az idő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A helyzet az, hogy magam sem tudom már, hogy miért jöttem ide. Arra emlékszem, hogy volt valami célja azon kívül, hogy a sok idiopatát elkerüljem – ez sem a legjobb hely erre, de legalább nem kérdezgetnek -, de, hogy pontosan mi volt az ok, már a feledés homályába veszett. A lényeg, hogy itt voltam, nem szóltak hozzám nagyon, vagy, ha igen, el tudtam küldeni őket oda, ahova már nem kívánkoztak. Viszont, amióta elmúlt a maró hatása a lötyinek, az utóíze belemászott a torkomba, felragadt a szájpadlásomra, és határozottan jó gyümölcsíze van, olyan, mint egy hamvas baracknak. A sör is megmentett, így nem égtem be a törzsvendégek előtt nagyon. Nyilván a véleményük továbbra sem oszt, vagy szoroz, de azért mégis… Farkas Zétény nem egy pipogya alak, mint láthatják hölgyeim és uraim. Ha pedig már a hamvas baracknál tartottunk, felnéztem az ajtó nyílására és megpillantottam egy fiatal lányt. Na, hogy ő mit keres itt, arról fogalmam sincs, de már előre szórakozom azon, hogy mit fognak leművelni az éhes disznók vele. A kocsma férfitagjainak – tehát az itt lévők 80%-ának – feje mágnesként pozícionált a szép arcú, és dús hajú lányra, aki tétova mozdulatokkal elindult befelé. Mivel az arcán is látható volt, hogy keres valakit, gyorsan szét is néztem, de senki olyat nem láttam, akivel haverkodhatott volna, vagy az ő korosztálya lenne. Picit volt fiatalabb nálam, de amúgy is, mit keres itt egy ilyen csajszi, aki úgy illet ide, mint Deák Bill Gyula a minidiszkóba. Aztán meglátott engem és el is indult felém, mintha felismerés szikrája csillant volna a szemeiben. Heh, hát talán ő is hallott már a nagy múltú és dicsőséges Farkas családról, lehet, hogy olvasott rólam. De honnan a fenéből tudta, hogy itt leszek, nagyon rámenős a kicsike. Mivel a tekintetek továbbra is felé fordultak, a lány megszaporázta lépteit, majd hirtelen leült velem szembe.
- Velem van a kiscsaj, lehet visszatérni az értelmetlen életetekhez – vigyorogtam pár töklé agyú marhafejűre, persze nem mindenki vette a lapot és keménykedni akart. Viszont a kocsmáros igazi businessman, és leállította a hőbörgőket valamivel. Én erre felemeltem felé a korsót, majd visszafordultam a szép arcúhoz.
- Csak nem miattam jöttél szőkeség? Ha már itt tartunk, miért? És szívesen… - utalok arra, hogy megszabadítottam a falu mocskának azon nagy részétől, akik itt tengetik haszontalan életüket.
- De azért örülök, hogy jöttél, már kezdtem unatkozni, és… állj! Te ugye nem vagy eridonos? – nézek rá kissé félrebillent fejjel fixírozva őt. Ez egy fontos kérdés volt, mert ki tudja a mai világban, hogy milyen elvetemült háztársai lehetnek egyes diákoknak. Az is lehet, hogy a vörös törpe nagy cimbije a csaj és valami nagyon okosat akar mondani, amire én nagyon nem vagyok kíváncsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Őszintén szólva nagyon jól szórakozom a zöld szemű csajszin. Ha a kocsma fekete, akkor ő volt a fehér, ahogy betipegett. Végül csak megtalálta a legjobb társaságot, akit csak kaphatott a környéken, így kénytelen voltam kedvesebbnek mutatkozni, mint ahogy azt eredetileg terveztem.
A gyors erőfitogtatás után – azért csak van mindig vezérhím a farkasfalkában -, ismerkedés helyzet gyorsan a tárgyra tértem. A vicc az öcsém, hogy ő is arra tért, és beugrott minden. Megláttam lófrálni a prefektuskisasszonyt a folyosón, aki a kék birkanyáját terelte fel a klubhelyiségük felé, és mondhatni megtetszett a hátsó fele is, nem csak a zöld szemei. Gyorsan küldtem egy baglyot, hogy látni kívánom, és ezért vagyunk itt, mind a ketten. Az megint más kérdés, hogy mit is szeretnék tőle igazán. Egyelőre nincs ötletem… illetve van, de azt hagyjuk későbbre.
- Én. Szóval az előbb igazat mondtam ezeknek – az utolsó szót olyan megvetően mondom, lesújtóbb már nem is lehetnék. Így is órákig fogok zuhanyozni, hogy mindettől a mocskoktól és légkörtől meg tudjak majd szabadulni. Mivel úriember vagyok, elé tolom a friss vajsört is, még bele sem ittam.
- Tudod a nevem, érdekes. Ez már valami, mondhatni. Honnan? A tiéd pedig… - nézek rá kérdően, mert a levélkére annyit írtam rá, hogy szőke, zöld szemű, levitás prefektuslány a címzett, az iskola szánalmas bagoly mégsem tévesztette el a címet. Kicsit kikapcsolom a külvilágot és nem mordulok rá minden egyes - halk, de csak annyira, hogy azért meghaljuk – beszólogatóra. Remélem, egy idő után elcsendesednek majd, nem akarom, hogy az én fényemen kívül, más barlangi sötétsége is felzaklassa a szöszit. Mivel a pultos is ide-ide pillant, még a mutatóujjammal csinálok egy kört a poharak felett, jelentőségesen az arcába nézve a kocsmárosnak. Remélem, hogy megértette a célzást, mondjuk hozhatna valamit rágcsálni is. Pár perc múlva ki is hozza az italokat, amíg én zöld szeművel társalgok, elégedett vagyok vele, kap még egy kis aprót, szinte oda sem figyelek mennyit nyomok a kezébe és miből, kit érdekel, csak hagyjon magunkra.
- Mit gondolsz, miért szerettelek volna látni? – tök normálisan kérdezem tőle, még egy kis élt sem teszek a hangsúlyomba. Kíváncsi vagyok, hogy rájön-e arra, hogy semmi komoly. Belekortyolok a sörbe és koccintásra emelem, ha ő is szeretné, hozzáüti, ha nem, én akkor is iszom még pár kortyot.
- Te ismered Lyrát? Mondhatnál róla pár dolgot, ő nem olyan bőbeszédű – hátradőlök és várom a beszámolót, ha lesz. Azért bízom benne, hogy többet tud róla, mint én, bár az nem nagy feladat. Az első beszélgetésen túl, csak néha „összemosolygunk”, meg váltunk pár szót, többnyire nem túl udvarias stílusban. Illetve ő nagyon igyekszik nem utálni engem, de láthatóan nehezére esik, én pedig nem segítek neki. Engem fogadjanak el, ahogy megillet, ne nekem kelljen máshoz igazodnom, öcsém. Azért így is kíváncsi vagyok a szöszi információira. Felkönyökölök mindkét kezemmel, megtámasztom velük a fejem és a szemeimet a zöldjeibe fúrom, úgy hallgatom őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Na, bebizonyosodott valami. Ezek a szőkék nem valami válaszolgatni képesek, főleg a csajok. Egy rahedli kérdést bombáztam az arcához, de sza… szóval, nem válaszol egyikre sem. Látom, ahogy gondolkodik, a vajsört visszautasítja, illetve le se tojja. Hát ember az ilyen? Pedig ingyen van tényleg, én fizetek, mi kell még egy csajnak? Tán térden állva kérdezzem meg tőle a dolgokat? Hátradőlök, hátha kizökkenti valami a nagy elmélkedésből, ami gondolom olyan témákat feszeget, hogy jó cipőt vett-e fel a felsőjéhez. Ránézve, tök mindegy, remélem, hamar rájön, hogy velem van, és illene valamit kinyögni.
Megtörik a jég, a háztársa iránt már van egy kis érdeklődése. Nahát-nahát, mi történt? A szfinx engedte használni a fejedet?
- Már mondtam. Keveset tudok róla, és ő sem beszédes. Viszont jó lenne némi infó, ha már ő kegyeskedik elzárni előlem mindent. Nyugi, nem érdekel, hogy milyen titkai vannak, csak úgy általánosan. miket szeret, meg milyen is ő valójában. Eddig eléggé mufurc volt – fejezem be, ennyit nem szoktam egy mondatba belesűríteni, de még én is hibázhatok. Lyra fontos nekem, akár akarom, akár nem. Mivel mind a ketten keressük a módját, hogy megszabaduljunk egymástól, ezzel nem lesz gond, de mi van, ha együtt kell élnünk? Jobb, ha felkészült az ember, minthogy későn tudjam meg, hogy a bal szemére vak. Hogy nézne már ki, ha szólnék neki, hogy a bal oldaladon kit látsz? Ő meg csak annyit mondana, hogy nincs ott semmi. Hehehe, ez már durva lenne, még jó, hogy a szép szemei megvannak, hiszen hogy nézne ki mellettem? Bányarémek kíméljenek, még szerencse, hogy apámnak és az övének is van ízlése, legalább egy valami, ami értékelhető ebben az egész baromságban. Kár, hogy ezzel a lista véget is ért.
- Azt is elmondhatnád, hogy miért jöttél el? El is utasíthattál volna, bár annak általában nem jó vége van. Fura, hogy eljöttél, főleg ide. Mondjuk, megnyugtatlak, ebbe a szánalmas kocsmába többet engem sem látsz – fintorogva, undorodva nézek körbe, ez tényleg egy koszfészek. Gyorsan beverem a sárga italt, mert az végül is nem is volt rossz. Nem szoktam inni, mert eltompítja az érzékeket, én mindig csak azért maradtam néhány haverral, hogy ha ők belekötöttek valakibe, akkor meg tudjam védeni őket, és néhány muglit kiiktathassunk az egyenletből. Közben nézem a csajt, és meg kell mondjam, az idő elteltével egészen megkedveltem a küllemét. Tetszik a hosszú haja és a smaragd szemei is vonzzák a tekintetet, kezdem megérteni a söpredék reakcióját.
- Nos? Válaszolsz? – kérdezem még egyszer, hagytam egy kis időt, hogy összeszedje a gondolatait. Ugye milyen rendes csávó vagyok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

„Azért jöttem, mert hívtál.”
Ez volt az eddigi legjobb mondat, amit egy lány nekem mondott, még a végén megkedvelem. Igaz, hogy nem úgy gondolja, ahogy én, de az mellékes. Látom, ahogy vergődik, hogy miért hívattam a színem elé, megvallom élvezem az egészet, látom, ahogy a kis levitás fogaskerekek majd kitörik egymást.
- És minden idegen hívására elmész? Nem mintha nem értékelném… Kérsz valamit inni? – nézek rá újból, ha már semmisnek vette a vajsörös meghívásomat, ami lássuk be elég nagy érzéketlenség, öcsém. Főleg azért, mert én voltam olyan kegyes, és meghívtam.
Viszont azt látom, hogy fél valamitől, pedig eddig nem adtam rá okot. Nem baj az, ha tartanak tőlem az emberek, de, hogy egy csinos szőke egyből féljen? Az azért már túlzás. Persze, látom, hiába kérdezem, mindig egy másik kérdéssel jön elő. Csajok.
- Lyra a jegyesem – adom meg végül a választ a kérdésére, remélem voltam annyira kedves, hogy nem köptem a nevét és nem utálkozva mondtam az egész mondatot. Figyeltem rá, hogy ne így legyen, bár túl kedvesen sem. Azért mert Lyra jó bőr, még nem biztos, hogy jó csaj is, ami nagy különbség.
- Gondoltam, megtudok róla mástól dolgokat, meglepetéseket okozhatok neki – na persze, Farkas Zétény máris megy a boltba és megveszi a cuki kis rózsát, meg az angyal alakú tojást. De, hogy sikerélménye is legyen Izabellának, elmondom a valódi okot is, ha már idehívtam.
- Amúgy meg jól nézel ki, és ha nem kérdeznél vissza minden kérdésre, már elé is olvadtam volna bizonyosan – kacsintok rá, hát hiába, na. Tetszik a csajszi, főleg azért, mert látszik, hogy nem könnyű préda. Gőzöm sincs ugyan, hogy mit akarok tőle egyelőre, csak annyit tudok, hogy jól néz ki és nem egyszerű eset.
Ettől függetlenül nem lenne baj, ha a szösszencsről is kiderülne valami, bármi. Mert oké, hogy tiszta idegbeteg volt, amikor megmutattam neki a levelet és nem segítettem neki túlságosan, hogy jobban érezze magát, de nekem sem segített senki.
Kicsit belassult a világ, jobb, ha nem iszom még egy ilyen sárga izét, mert elkapnak a prefik, apám meg nem szeretné, ha folt esne a nevünkön. Bár én totálisan le…m, hogy mi kell neki, meg mi nem, hiszen már az is nagy szívesség, hogy a fia vagyok és nem löktem ki az erkélyről. Félrenyúlok, csak másodikra találom el a korsó „kapaszkodóját”, azért a vajsör már ki van fizetve, nem fogom itt hagyni senkinek. De egyelőre még nem iszom, csak nézem azokat a csillogó smaragdokat...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem zavart a csaj, ez a tény viszont zavart. Sokkal jobb lett volna, ha egy undok mekegő béka – nyilván kecskebéka – jött volna be, aki két mázsa jegyzetfüzettel és furcsa szemüveggel érkezik, akit könnyen meg tudok utálni már a kinézete miatt is. De ez a Lyra valóban aranyvérű volt, csodás alakkal áldották meg a szülei. Nem beszélve arról, hogy van benne kurázsi, ezt meg kell hagyni, öcsém. Jól tolja a szöveget, a kis heccelésemre állandóan visszaszól, ami tetszik nekem, és ezt ő nem is tudja. Ha mindezekkel tisztában lenne, már biztos kitalált volna valami okosat, hogy az idegeimre menjen.
- Jössz, te még az én utcámba könyörögni, csak nehogy késő legyen… Piroska – ezt a buta mugli mesét mindenki ismeri, az öreg Bede ezzel szórakoztatott sokszor, amíg bele nem halt a taníttatásomba. Nem tehetek róla, hogy ilyen idegbeteg egy vénember volt, aki nem bírta a hecceléseimet. Amúgy sem nálunk utazott el a túlvilágra, tehát semmi közöm nincs a halálához, amúgy sem vettem a lelkemre. A tanítóim jöttek mentek, ki kevesebb, ki még kevesebb ideig bírta, ez van. Engem nem érdekelnek a muglik, minek róluk tanulni?
Na, de itt az ideje megosztani a jegyesemmel a kedvenc levelemet, amit csak azért nem égettem el, mert meg kell mutatnom neki. Gyorsan elolvasta – jé, tud olvasni – ezt is, majd elhajította a másik mellé. Látszott, hogy nincs jókedvében, nem beszélve arról, hogy tiszta ideg lett. Mondjuk, ebben hasonszőrűek vagyunk, csak én már a fél villánkat tönkretettem, szétbombáztam.
A kérdésemre persze nem tud válaszolni, de igazából nem is vártam el. Mit tudna egy kb. 15 éves csaj ezekről a dolgokról, szerintem még fel sem fogta, hogy milyen komoly ez a dolog. Én azért már próbálkoztam utánamenni a dolgoknak, de anélkül, hogy a család, vagy az én érdekeim sérülnének, nem találtam igazi megoldást. Igaz, még van pár évünk, hogy legyen valami, aztán meglátjuk.
- Hát én sem – utálom ezt kimondani, de tényleg semmi esélyt nem látok, hogy változzon a helyzet. Az, meg, hogy még figyelnek is, hát őszintén le.....m. Aztán mit csinálhatnának velünk? Ebbe apáink sem gondoltak bele teljesen, de ez már legyen az ő dolguk. A kis kék észkerék megmozdul és szavak jönnek ki a száján, nem is rosszak. Lazán ülve hallgatom őt, bámulva a kék szemeit.
- Ez mondjuk igaz, ezzel is lecsökkenthetjük a találkozásaink számát. Hacsak nem vagy máris belém szerelmes, de van egy tippem – az arckifejezésem visszatetszést fog kiváltani belőle, ebben biztos vagyok. Viszont még le kell beszélni, ezt az egész találkozósdit.
- Melyik napok jók neked a találkozásra, és hol legyenek? Persze, ha nem muszáj, ne a nagyközönség előtt randizgassunk, még kinéznének a zöldek – mondjuk, gőzöm sincs, hogy ez valóban így van-e, de kábé ennyire is érdekel. Ha majd valaki arcoskodik, beverem a képét, azt jóccakát. Öcsém, már utálom ezt az egész kócerájt, majd hallgathatom a népek nyavalygását. Milyen jó is volt otthon, ahol akár ki tudtam feküdni a tetőre is, ha úgy hozta kedvem. Bár ennek a kupac romnak is van teteje, majd megnézem, hogy hogyan lehet feljutni rá.
- Egyébként pedig túlságosan ne éld bele magad, hogy a kisebb rendezvényeken később nem fogunk találkozni, nyilvános enyelgést színlelve. Lefogadom, hogy két héten belül jön egy levél, hogy miért nem jelentük meg itt, meg ott, és miért nem nyaltunk már egy fagyit valahol – fújok egyet az orrlukaimon keresztül, és elhúzom a számat. Ha figyelnek, minden kis sz..ba bele fognak kötni, hogy elhiggyék, az nekik, meg nekünk milyen jó. Akár el is durvulhat a helyzet, de ebbe már nem akarok belemenni. Szerintem, habár lány, van annyira értelmes Lyra, hogy gyorsan megoldunk majd mindent és a kelleténél több időt még véletlenül sem fogunk együtt tölteni.
- Na, akarsz még tudni valamit elsőre, vagy eleget láttuk egymást? Lásd, milyen úriember vagyok – vigyorodom el, majd tényleg figyelmet szentelek neki. Legyen gyereknap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A kiscsaj olyan hülyeségeket gondol, hogy csak kamillázok öcsém! Még hogy én öreg, pedofil fószer! Fújj, nem normális. Oké, az aranyvérű családokban előfordulnak furcsaságok, meg aberráltságok is, de ez egy normális család. Méghozzá nem is akármilyen, hiszen én is a tagja vagyok, az pedig már önmagában nagy kegy, nemde? De térjünk vissza szöszikéhez, mielőtt túlságosan elkalandozgatnak rossz felé a gondolataim. Amúgy kezdem bírni a csajt, mert még tartja magát, és nem húzott el erről a hányástanyáról.
- Hát, úgy nézek én ki, nyuszifül? Már ilyet gondolni rólam, félig sértő. csak azért félig, mert jól nézel ki – vigyorodom el, igazi Farkas-vigyorral. Nyilvánvaló, hogy lehengerlő a stílusom, ezt nem is tagadom.
- Ez csak vajsör, de rendben. Kérsz mást? – végül is ezt sem neki rendeltem igazán, szóval még jól is jött, hogy visszautasította. Lehet, hogy ráérzett, vagy éppen jó partit lát bennem, hogy majd meghívom mindenfélére. Persze, én bárkit meghívok, ha megkapom az árát. Amúgy meg az, hogy elveszi a vajsört előlem, elég meggondolatlan dolog.
- Én a helyedben visszaadnám – vészjóslón villannak asszonyokat megsirató szembogaraim, mert ad egy nem az övé a vajsör, ad kettő én fizettem ki, ad három még szomjas vagyok.
De ugorjunk át a témán, még van pár esélye, hogy ne könyveljem el olyannak, akit többet az életben nem fogok embernek nézni.
- Igen, az, király mi? Nem – adom meg a választ, mielőtt bármit is mondhatna. Attól, hogy nem tetszik nekem, még így van és Lyra a feleségem lesz, ha minden rosszul alakul. Egyelőre ez a legfőbb problémám az egész ittlétem közül, mondjuk már maga, hogy itt vagyok az is gáz. De ez van, valahogy ki kell hozni majd valami jót ebből, és mindent meg is teszek érte majd.
- Nos, ha minden nem jól alakul, akkor igen, elveszem őt. Nem, nem akarja – csak azt nem értem, hogy rám miért nem gondol senki. Én akarom? Dehogy! Semmi okom nincs rá, hogy elvegyem, hiszen nem is ismerjük egymást, és annyi jó csaj van itt, hogy miért ragadnék meg egynél, ilyen fiatal korban? Lehet, hogy Lyra is érdekelne, ha csak úgy meglátnám, mert nincs szégyenkeznivalója azon kívül, hogy levitás, de így, hogy megmondják nekem, hogy kivel kell lennem, már bocsánat, emberek ezek? Na, mindegy, ez még a jövő zenéje, most foglalkozzunk a jelennel a szép szöszi lánnyal.
- Óha, de még milyen zene lehet. Akkor el kéne mennünk legalább táncolni, nem? – emelgetem meg a szemöldökömet. Igaz, még délután volt, de pár óra múlva kezdődik az esti buli, és akkor belecsaphatunk a lecsóba. Ki tudja, talán, ha eléggé elvarázsolom a kiscsajt, még Lyráról is elkotyog némi infót. Egyelőre nem tűnik nagyon közreműködőnek, de látom, nem akarja, hogy igyak. Csak tudnám, hogy miért?!
- Hé, mi van, szabályt szegek, vagy mi? – nem mintha tudnám, hogy egyáltalán prefektus-e vagy sem, mondjuk teljesen mindegy. Nekem csak egyvalaki mondhatja meg, hogy mit csináljak, én magam.
- Anyuuu, ezt az egyet még, naaaa – imitált könyörgésem szerencsére semmilyen ismerősöm nem hallja. Persze lehet, hogy már dolgozik bennem az a sárga lötty, és azért nem vertem még én a kezére egy nagyot, ahogy azt alapesetben megtettem volna. Hiába, tényleg szép zöld szeme van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Jaj, ne haragudj – mondom neki tettetett elnézést kérő hangnemben. Nem igazán érdekel, hogy egy szöszi lelkébe mennyire tapos bele egy elszórt „nyuszifül”. Ahelyett, hogy örülne, mennyire kegyes vagyok, hogy aranyosan(!) becézem. Néha már megerőltető kimondani is ilyeneket, de talán ez a sárga lötty kihoz belőlem olyan dolgokat, amiket amúgy magamtól nem igazán tudnék.
Ráadásul visszautasítja a meghívásomat, másodjára. Miért mit szeretne, hogy könyörögjek? Ez elég vicces megközelítés a tárgyhoz, főleg velem kapcsolatban. Ha pedig jól megnézzük, láthatjuk, hogy rossz vicc, szóval nem fogok nevetni rajta. De, ha már kérdezett elmondom a sztori rá sem tartozó részét. Hiszen ki másra tartozna, mint a Black-Blonde-re és rám? Nem hiszem, hogy egyvalaki is van itt rajtunk kívül, aki felérhetne a rangunkhoz. Igaz, Lyra szóba áll bárkivel, ahogy nézem, de én… még csak véletlenül sem.
- Látom a szemtelenség eléggé kék tulajdonság. Nem is akarok a helyedben lenni nyuszifül – ha már mosolyog rám, mindent tudóan, most szépen visszakapja. Nehéz csak úgy felidegesíteni engem, de azt nem szeretné elérni, mert úgy jár, mint az a piros csaj, az a buggyant. Hála a jó szerencsémnek, nem hozott vele össze a sors azóta sem.
Lyra témáját gyorsan körbejártuk, legalább ebben hasonló a véleményünk. Senki sem akarja ezt a házasságot a két – vagy négy, ki tudja? – szülőn kívül, ami nem meglepő. Tudom, fontosak az ilyen házasságok, de van még pár tesóm, adják hozzájuk őt. Egészen jól ki lehetne használni a kis okoskát, ráadásul a partikon is meg lehet vele jelenni, hiszen csinos a kicsike, mint ez a zöldszemű itt. Kár, hogy róla nem tudni, hogy micsoda…
- Hát veled se könnyű, hallod-e – ingatom a fejemet, közben lemondok a korsó sörről. Tulajdonképpen le…m, hogy nem adja ide, mert, ha nem így lenne, már nálam lenne, ennyire egyszerű az egész. Az meg, hogy nem akar táncolni, már nem is tudom hova tenni. Akar valamit egyáltalán ez a lány?
- Igen, látom, hogy nem szeretnéd, ha innék még egy vajsört. Részegnek találsz? Max tőled részegülhetnék meg, nem ettől a lőrétől – kacsintok rá elmaradhatatlan Farkasvigyorral fűszerezve. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a reakciója, bár ha az eddigi mederbe folyik a beszélgetésünk, akkor nagy változást hiába is remélek. nyilván nem fogok sokáig próbálkozni nála, mert minek? Fonja be a pók a haját, aztán porosodjon a folyosókon, a jelvényét villogtatva. A poharam elviszi, persze közben rajta legeltetem a szemeim, na és? Mit gondolt?
- Hiába is akarnék bármit is, visszautasító vagy. Úgyhogy húzzunk innen a francba – vonom meg a vállamat és hirtelen felállok. Ez nem volt jó ötlet, mert az a sárga ital nem valami kis üdítő lehetett, és megszédülök, de nem véletlenül tanulok kung-fuzni, haláljó az egyensúlyérzékem, de még jobb a reflexem. Ezért meg is kapaszkodom villámgyorsan a hozzám legközelebbi dologba, aki Izabella. A kezét és a fenekét fogom meg, a fejem pedig a vállába ütközik. Tényleg nem sokat fogom, elengedem, amint lehet, de ki tudja, hogy ez milyen hosszú idő, de nem tulajdonítok nagy valamit ennek az egésznek.
- Nem baj, ha elkísérsz. Te vezetsz. Ja, és bocs – vigyorgok rá, és úgy tűnik a hátsófertály érintése józanító hatással volt rám. Nem beszélve arról, hogy megint lovagias vagyok, hiszen hagyom, hogy ő menjen előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Újabb év, gondoltam bevárom Lyrát, hogy még egy évig mellette lehessek. Meg amúgy is a franc se tudja, hogy hogy értették a szüleink azt, hogy ha végzünk, elveszem a szöszit. Lehet, hogy már az is benne volt a pakliban, hogy ha valamelyikünk hamarabb végez, bekövetkezik a szertartás. Nos, ezt egy évvel eltoltam a sikertelen vizsgaidőszaknak hála. Persze előre lejelentettem otthon, hogy nem volt időm semmire, nemhogy tanuljak – ami mint tudjuk, nem első a listán -, szóval ezt nézzék el nekem.
Most pedig felhúzom a dísztalárt, aminek az árából az egyhavi kajakészlet kijönne az egész kastély számára, Ly tényleg megtisztelve érezheti magát, hogy az oldalamon vonulhat majd be. Igen, mivel figyelnek minket, muszáj eljátszani, hogy i de jó barátok lettünk. Pedig alig találkoztunk, csak a kötelező időt töltöttük együtt, azt is nagyrészt szótlanul. Lyra tanult, legalább is mindig erre hivatkozott, engem meg nem érdekelt annyira, hogy azon a kevés eseten kívül megzavarjam a nyugalmát. Szóval nem, nem bratyiztunk még le, sőt meglehetősen foghíjas az ismeretségünk, és annyira nem is nagyon akarunk változtatni rajta.
Elslattyogok a Levita toronyhoz és letáborozok egy folyosói padra. Úgy hallottam, hogy szépen megégette az Ombozi itt a képeket, csak egyet tudok vele érteni, elég unalmasak. Még a míves zsebkendőmmel megigazítom a fényezést a cipőmön, majd rájövök, hogy nem ide beszéltük meg a találkát. Pedig „biztos” hogy örülne, ha innentől kéne végigmasíroznunk a nagyteremig. Szóval még mindig van egy kis időm, így a nagytermi folyosón nekidőlök egy oszlopnak, és úgy várom a menyasszonyom és közben nézem a tömeget. Ezeknek sem adtak enni egy hétig, annyira várják már a diri beszédnek a végét, látszik az arcukon. A HV-mnak intek, azért van, akivel nem árt jóban lenni, vagy legalább semlegesnek maradni. Végül megérkezik Lyra, na, ő már nem annyira derűs, amit a ruhájával ki is hangsúlyoz. Nem mondom, ő is bármit vesz fel, nem tudja elrontani, jó bőr, ezt el kell ismernem továbbra is. Amúgy jól néznénk ki egymás mellett természetesen, de én mindenkinek növelem a fényét, pedig Lynek nem is kellene. Megérkezik, és elsziszeg egy sziát, amire én felhúzom a szemöldököm, és gyilkos mosollyal jutalmazom.
- Szia! Beszélhetnénk egy picit, gyere velem! Ö… kérlek – nem ment könnyen, de kimondtam, így remélem, tudja, hogy ez fontos dolog. Amúgy is magammal rángatnám, de fontos, amit mondani akarok neki. Szóval így, vagy úgy, de egy folyosóval arrébb, ahol már csak néhány lézengő van, megállok és ránézek a morcos szoborszerű arcra.
- Figyelj szöszi! Tudod, hogy k… konstruktív vagyok, és a találkozásainkkor is hagytalak tanulni, magamhoz képest visszafogtam magam. Mi lenne, ha egy kicsit kedvesebb arcot varázsolnál a képedre, amikor velem vagy, hogy a figyelők elhiggyék, nyert ügyük van, nekünk meg legyen időnk kitalálni valamit az eljegyzés ellen. Én ismerem apámat, szóval, ha minél jobban mutatjuk, hogy nem oké a dolog, annál szigorúbb követelésekkel állnak elő. Nekem viszont fontos, hogy jól szerepeljek, és jó lenne, ha nem rontanád el, meg nem kéne mondjuk heti ötször két órát egymás társaságában tölteni. Cserébe kérhetsz valamit, persze ésszerű határokon belül. Nem mondom, hogy búj hozzám, meg rebegtesd a szempilláid, de mondjuk egy visszafogottabb mosoly jó lenne – hát ez elég hosszú volt, nem tudom, hogy egyáltalán érdekli ez, vagy ő is csak a saját dolgával akar törődni. Bár most adtam neki egy esélyt, hogy kérhet tőlem valamit, hát nem nagyszerű fickó vagyok? De.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Felhorkanok. Biztosan ő fogja nekem megmondani, hogy én kit hogyan hívjak. Ez a lány még nem ismer engem, ez az egyetlen szerencséje, különben már biztosan felvilágosítottam volna arról, hogy hol a helye. Az más kérdés, ha felvilágosítanám, itt hagyna, én pedig unatkoznék, ami viszont senkinek sem lenne jó a későbbiekre nézve.
Felkacagok, amikor visszakérdez. Miért mit gondoltál, a vajsör taccsra tett? Még a saját jó tulajdonságaival sincs tisztában ez a szőke, ami azért nem jellemző a csinos csajoknál. Mindig tudják, hogy mikor és hogyan jelenjenek meg, és jaj neked, ha kritizálni kezded… bármijét, legyen az a ruhája, vagy a feneke.
- Nem, a részegtől a sarokban – intek odébb a fejemmel, ahol egy nő és egy fickó eléggé felkapott már a garatra, és az egész kocsma tudja, hogy mi lesz a beszélgetés vége. Biztosan nem legózni fognak, de ettől még undorítóan részegek, és hányni lehetne tőlük. Még egy pasinál jobban elfogadott ez – bár számomra visszataszító az is -, de egy nőnél… Már rég kivágtam volna a kocsmából. Tudom, nem ütünk meg nőket, de ahhoz úgy is kell viselkedni, mint egy nő.
Tovább szemrevételezem, mint szabadna Izabella idomait, amit gondolom észre is vesz, de valamiért nem tesz szóvá, túlságosan tapintatos a smaragdszemű.
Végül megunta a várakozást, és elvitte a maradék sörömet is, és kénytelen voltam távozni. Amúgy is kezdtem unni már, hogy semmire sem válaszol igazán, Lyráról pedig még annyit sem tudtam meg, hogy mi a kedvenc virága, esetleg színe. Szóval feltápászkodtam, és valaki kitolva hagyta a székét, amin megbotlottam. Ezért vesztettem el az egyensúlyomat, és kapaszkodóként pedig ott volt Izabella, hát így járt. Örülhet, hogy megérintettem. Viszont az öröme inkább harag volt, mert keményen beletaposott a lábamba.
- Én is azon járok, nyuszifül – nem, nem fogok kiabálni, még akkor sem, ha ilyen gonosz tekintetet próbál vágni, ami inkább vonzóbbá teszi, mint taszítóvá, de erről nem kell tudnia. Bírom a tökös csajokat, ő pedig már fel is húz és kipenderít a csárdából, vagy mi ez. Azért vannak ám határok kicsi lány, mégis mit képzelsz? Felröhögök, mert a következő pillanatban lendül a keze, majd ugyanezt kérdezi tőlem is, viszont van benne életösztön és nem vág képen. Megóvta őt a védőangyala, persze a falhoz taszajtásnak sem örültem, igaz, hagytam, hogy megtegye. hagy érezze magát felsőbbrendűnek, hogy megtapasztalhassa, milyen lenne az én helyemben.
- Figyelj kicsi lány. Nekem mindenhez jogom van. Például azt hiszed, hogy részeg vagyok, pedig a közelében sem járok. Szóval lehet, hogy azt gondolod, hogy neked is mindenhez jogod van, de ez koránt sincs így. Elnézést is kérhetsz az agresszivitásodért, úgy tudtam a levitások szelídebbek – vigyorgok rá, és ha megpróbál megütni, leszerelem.
- Elhívtalak, meghívtalak, kérdeztem. Te pedig igaz eljöttél, de visszautasítottál mindent, és lehetőleg nem válaszoltál, aztán még el is rángatsz a kocsma szeme előtt. És akkor megkérdezed, hogy mit képzelek magamról? – széttárom a kezeimet, de még nem fejeztem be, most jön a slusszpoén, szerintem kiakad, mint az ingaóra.
- Ha megcsókolsz, elfejtem neked, hogy ilyen rossz voltál – nézek komolyan a világító macskaszemekbe. Nem mondom, nem leszek a mai nap legszimpatikusabb embere, de hol érdekel engem mások véleménye? Azért a csókja nem jönne rosszul, ha már nagyjából egy órát jól összemelegedtünk. Nyilván nem így van, de nyilván kit érdekel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem is vártam mást, Lyra nem akadékoskodott tovább, hanem egyből eljött velem a másik folyosóra. Még a végén kiderül, hogy jó fej, csak elfelejti megmutatni másnak is. Igaz, nagyon távolságtartó, amit nem csodálok, akaratán kívül ül a szemétdombunk tetején és még vigyorognia is kell hozzá. Én sem vagyok felhőtlenül boldog, de van az a pénz és hírnév, ami miatt el kell viselnem sok mindent, például az ő hősiesen hűvös magatartását. Ha ebből boldog házasság lesz, megeszem a nem létező kalapom.
Végül elmondom neki, hogy ez nagyon nem tetszik, persze az okot nyilván nem. Még az kéne, hogy megtudja, hogy én miről maradhatok le, ráadásul idő előtt el is vehetnék tőlem, ha úgy látják, vagy szankcionálhatnak minket. Ez persze kerülendő dolog, így sem azt kérem, hogy turbékoljon, mint egy belőtt galamb. Tényleg, egy hős vagyok!
Nézem, ahogy csodálkozik rajtam, pedig, ha belegondolna, nagyon is logikus az érvelésem, aztán már látom is, hogy komolyan elgondolkodik. Pár másodperc néma hallgatás után megered a nyelve, és olyat kér, amire nem számítottam, de nem kivitelezhetetlen.
- Aztán ott mit akarnál? Megesznek a zöldek reggelire – mosolyodom el, de gyorsan vissza is állítom az alapjára a képemet. Ha már komolya a kérésem, nekem is annak kell maradnom.
- De oké, áll az alku – egy kedvesebb mosolyt villantok felé, majd felajánlom a karomat, hogy belekapaszkodhasson. Amint elfogadja, elindulunk a Nagyterembe, mielőtt belépnénk, megállok.
- No, akkor, hagy lássam, azt a híresen szép Black mosolyt – én is felöltök egyet, semmi extra, nem nyálas, nem szerelmes, de mondjuk úgy, hogy kedvesebb, mint a szokásos. Aztán elindulunk befelé, megállunk pár másodpercre a bejárat után pár lépéssel, hogy megcsodálhassanak minket apáink spiclijei, majd elvezetem Lyrát az asztalához. Megérkezvén még egy ismerőst látok, Izcsut, mellé ültetem le a menyasszonyom. Kisöprök egy tincset Lyra szeméből, a füle mögé tűzöm, adok neki egy kézcsókot (egy normálisat, nem úgy, mint először), aztán elköszönök a kékek asztalától.
- Jó mulatást! – mosolygok a leendő feleségemre – szörnyű, még rágondolni is erre a dologra -, majd egy kacsintás a smaragdszeműre és eloldalgok a zöldekhez. Ott aztán leülök a vörös hajat szőkére váltó Anne mellé, és szemmel követem a kéket asztalát egy pár másodpercig még. Most jön az unalom egy órája…
- Helló, jól áll neked ez az új szín baba -  kacsintok rá, majd unatkozva összefonom az ujjaimat, és hátradőlök a székemen. Gyerünk diribá, csoszogj be, aztán kaja!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A csárda csendje nem olyan izgalmas, gondolom ezért kellett távoznunk idő előtt belőle. Mondjuk, egy csaj lehet gyengédebb is, mint, hogy megtapossa a lábam, majd kipenderítsem – persze mindenki tudja, hogy nem álltam ellen, nem kell bizonygatnom – az undorítóan piszkos helyről, és nagy hegyi beszédet zúdítson rám. Ha nem tudná, sokkal keményebbeket átéltem én hetente, vagy akár naponta is, amíg otthon voltam, szóval az ilyen próbálkozások nem is igazán hatnak meg, kicsit sem.
Viszont én is tudok tartani ilyeneket, sőt még jobbat is, mert igazam van, mint mindig. Kicsit ugyan kisarkítottam a jelenetet és kivettem belőle azokat a dolgokat, ami miatt így viselkedett, de az én szemszögemből simán lehet így, ahogy én előadtam. A kis prefi meg majd megtanulja, hogy a nagy Zével nem érdemes próbálkozni, hiszen nagyon kemény gyerek, amellett, hogy szép és szerény.
A másik az, hogy nem hagyom beszélni, mert még lány lévén kidumálná magát valahogy egy olyan dologgal, amire én nem is gondoltam. De nincs szerencséje beléfojtom a szót, minden egyes próbálkozásánál, sőt a végén lezárom egy váratlan fordulattal. Látom, ahogy a zöldszemű agyvize hirtelen forrni kezd és a fülére is rámehetett valami, mert nem hisz annak, amit hallott tőlem.
- Azt mondtam, hogy nyugodtan kiengesztelhetsz egy csókkal, mondjuk így – mivel sebezhetőnek tűnik, én pedig hála a nekem nagyon is gyors vagyok, megpróbálom én megcsókolni. Semmi extra, kap egy szájra puszit, azt kész. A pofonra felkészülök, de félre fogom ütni a kezét, hiszen igazam van, ahogy mindig is, de most tényleg. Aki nem hisz ebben, az nem érdemli meg a figyelmem sem. Ravszul vigyorgok a próbálkozás után, most már biztos vagyok benne, hogy nem fog elkísérni a Rellon bejáratához. Így jár az, aki szemtelen, meg megtapos, még akkor is, ha nem jelképesen.
- Nos, akkor elkísérsz a kastélyba, drága Izabellám? – érdeklődöm, beszúrva még egy kicsit a becézgetéssel, bár már az is lehet, hogy mire válaszolna, már elszaladt. Sosem értettem a lányokat, érthetetlen reakcióik vannak. Mindenestre, ha eddig nem zártam volna le az estét, ez a manőver biztosan betett neki. Végül is mindegy, egészen jó lett, pedig nagyon unalmasan indult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elöljáróban elmondanék magamról valamit. Nagyon tehetséges vagyok, és irigyek rám sokan. De nem kellenek barátok, akik a pénzemért vannak velem, vagy csak a fényemben akarna tündökölni, ezzel ők is elhiszik, hogy érnek valamit. Igaz, nem is nagyon törekszem a barátságok megkötésére, mert a barátság=gyengeség. Egy baráttal sarokba tudnak szorítani, ha kell, kioszt, mert olyan napja van, csak azért, hogy később bocsánatot kérhessen. Meghallgat, de a barátság érdekében nem mindig mondja ki a véleményét, amit valójában gondol. Nekem, ha egyszer lesz igazi barátom, akkor az őszinteség lesz a legfontosabb és nem fog érdekelni, ha megbánt a véleményével, vagy én őt az enyémmel. Izabella pedig ilyen, megmondja, hogy mit gondol, még akkor is, ha az nekem nem tetszik. Ellenben nem az a barátkozós, nyílt fajta, már amennyire engedte magát megismerni. Nem beszélve arról, hogy azén módszereim nem mindenkinek tetszenek, neki főképp nem jön be az, ami vagyok. Így nem igen lesz belőle barátság, hiszen nem egyeznek a nézeteink sok mindenben, sőt ütköznek, ami nem sok jót sejtet. Amúgy nagyon karakán csaj, szóval nem rejti a véka alá az érzéseit. Tökéletes barát lehetne, de nem félek feltételezni, hogy nem sokat fog a közelembe tartózkodni ezek után.
Megcsókolom, mert jár nekem, és mert én úgy akarom. Persze nem igazi csók, azt megtarthatja a hercegének, csak jelzésértékű, hogy kiegyenlíthesse a számlát, amije velem szemben volt. Persze ellök magától, és lemerevedik. Tudom, tudom, ennyire jó volt. Sőt olyan jó, hogy még a könnyei is előkerültek, hát lehet ennél szebb vége egy randinak?  Igen, tudom, ő máshogy látja, de majd később rájön, hogy így érzett. Kész, a kiscsajnak annyi, lefagyott. Úgyhogy nekem is esik, én meg hagyom magam egy kicsit, majd leállítom, lefogom a karjait, és figyelek, hogy megrúgni se tudjon, főleg az érzékenyebb pontoknál.
- Csak egy csók volt, mit vagy úgy oda?! – megpróbálom megölelni, hátha az vigaszt jelent neki, ennyire nem akartam kiakasztani. Egy kicsit talán igen, de ennyire nem.
- Megyünk? Vagy inkább húzzak a francba és menjek egyedül, igaz? – indulok el lassan a kastély felé, otthagyva őt, ha nem akar velem jönni. Egészen érdekes kis este volt a mai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Jó volt, szép volt, de könnyen elrontható az emlék. Látom Izabellán, hogy nem tud felülkerekedni ezen az egészen, hogy megbántott. Igen, eléggé a lelkembe taposott azzal, hogy mindenfelől visszautasított, és csak magára gondolt, miközben én mindent megtettem, hogy jól érezze magát. Végül meguntam ezt a negatív hatást, és, hogy én kompenzáljam a dolgokat helyette kapott egy csókot, ami már alapvetően nagy kegy tőlem, hiszen nem osztogatom bárkinek. Lehet, hogy most tévedtem, még ez is előfordul néha nálam, igen.
- Nem áll feljebb, csak igazam van – ennyi és nem több. Nem fogok magyarázkodni egy olyan dolog miatt, ami nekem természetes, neki meg hű de nagy valami. Majd legközelebb megkérdezem, hogy szabad-e. Ha eszembe jut.
Teljesen kiakadt, tényleg, nem is gondoltam. Sír, és megakar verni - bár nem tudom, hogy ehhez, honnan vesz bátorságot, pedig azt hittem, hogy a levitások eszesek -, nyilvánvaló, hogy esélye sincs rá, én más súlycsoport vagyok. A helyébe pálcát használtam volna, ha már mindenáron kellemetlenséget szerezne nekem okozni, vagy legalábbis megpróbáltam volna. De ez a kétségbeesett kalimpálás, már kizökkent a jókedvemből, és inkább úgy döntök, hogy otthagyom, hagy főjön a levében.
- Gondolod, érdekel valakit is? Nem ezzel fogok kérkedni, hiszen amúgy sem egy nagy dolog. Ezt meg hagyd abba – na, most kihúzta a gyufát. A lányok legnagyobb veszélyét, a karmokat ereszti belém, ami lássuk be, nem annyira izgalmas jelen esetben. Mivel nem vagyok egy önkínzó típus, nem sokáig hagyom, hogy a bőrömet kapirgálja. Egyszerűen megpróbálom leszedni a kezét, és ha sikerül, félredobom, mintha nem is lenne a testéhez nőve. Lehet, hogy ez okoz némi fájdalmat neki, de nem igazán tud érdekelni. Izabella, nem szeretem a hisztis tyúkokat, ez van. Maximum levesben.
- Megnyugodtál pindur pandúr? Én visszamennék, ha őprefektussága engedi. Ha nem, akkor magára vessen – kicsit összeráncolom a homlokom, hogy érezze, nemigen van választása, csak éppen annyi, hogy velem tarthat, vagy kulloghat haza egyedül. Nagyon nem érdekel jelenleg, hogy mit akar, én már aludni, ennyi elég volt a lányokból egy napra bőven. Sőt talán egy hétre is, csak Lyrával fogok találkozni, annyi pedig elegendő lesz belőlük, hiszen ő, ha lehet, nemigen szól egy szót sem hozzám. Ennél több pedig nem kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Na, ma azt olvastam – de tényleg! – az egyik könyvben, talán az SVK lehetett, hogy a dédapám megfordult az iskolában valamikor, és lehet, hogy van róla egy kép. Márpedig nálunk mozognak és beszélnek is a képek, nem úgy, mint a szottyadék mugliknál, így akár beszélhetek is a dédfaterrel. Hátha tud némi tanácsot adni mondjuk… bármivel kapcsolatban. Igazából csak kíváncsi vagyok, hogy milyen az öreg, vagy milyen volt fiatal korában. Mégiscsak egy Farkas, ami azért nagy szó, hogy a lábai nyomát őrizhetik ezek a folyosók. Úgy tudom, hogy társalgóban van egy csomó varázsló képe, ami jó lehet kezdésnek, na meg, ha már ott leszek, kicsit szusszanhatok valamelyik sarokban. Elég nehéz elviselni a sok rajongót, aki állandóan engem akar faggatni. Mondjuk én már két kérdést is faggatásnak veszek bármilyen témában, szóval elég nehéz jót tenni velem, ha én nem akarom. Van nálam egy zacskó szotyi, amit természetesen a második emeletre tartva szorgalmasan fogyasztok. Biztos lesz valaki, aki majd eltakarítja az elhulló maghéjakat, nem az én dolgom a takarítás, erre a nyüves manók vannak. Állítólag itt felszabadított manók dolgoznak, elég szégyen, nem? Talán majd az új diri, az a PortaNepper rendet tesz az állandó nyafogásuk közt.
Végül megérkezek a terembe, épp egy marék héjat engedve ki a kezemből, mikor belépek, és máris a képes falnál termek. Ránézek még a szöszire is, de csak azért, mert egész jó cuccokkal van felszerelkezve. Na, igen, ehhez is értek, nemhiába modellkedem néha, hogy az atyai apanázst kiegészítsem, és olyat vegyek magamnak, amiről a szülőknek nem kell tudniuk. Már az is csoda, hogy hagyják, mert nyilván értesültek már róla, hiszen járatok néhány magazint. Miután megnéztem magamnak a szöszit, visszafordulok a képekhez és keresni kezdem a dédfatert. Nem lesz egyszerű, annyi kép van, a fenébe!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Merre lehetsz dédfater? Olyan jó ötletnek tűnt, hogy egy kicsit felfedezzem a híres Farkasokat, de úgy tűnik, túl sok kép van itt, az időm pedig véges. A kiscsaj pedig almát eszik. Igen, néha rápillantok, de ami azután jön, az kemény. Úgy megy kukához, mintha valami kifutón lenne, épp csak nem dobja oldalra a haját, és nem mosolyog. Az a dobás, öcsém… Hát ez ki ez?
- Szép volt Hófehérke! Szerintem menne hátrébbról is, nem? – fonom karba a kezeimet és figyelem a csajt. Kicsit ismerős a pofija, talán azért nézegetem annyira, de gőzöm sincs, hogy honnan. Talán már volt egy fogadáson is, ahol én, bár oda tényleg csak az elit jut be. Még a végén kiderül, hogy valaki, persze mindegy.
Nekem viszont mégiscsak meg kéne találnom azt a képet, vissza is pillantok a festményekre. Mikor alapították ezt a fantasztikus iskolát? Lehet, hogy... Ó a jó fenébe már! Dédapus 1995-ben elhagyta a földet, szerencsére a szellemét sem hagyta itt, állítólag nem az a kedves ember volt, mint mondjuk én. Az iskolát pedig a 2000-es évek elején alapították, ha jól rémlik. Szóval a dédapa eléggé agresszív és szókimondó volt, ráadásul nem volt túl megfontolt, mégis hosszú élete lehetett. Márpedig, ha én kedves vagyok, akkor ő mi lehetett? Na, mindegy, legyintek egyet, majd lehuppanok az egyik kanapéra Hófehérke közelében. Kicsit tanulmányozom még, mint csajt, ha már ideette a kecses fene.
- Amúgy helló, Zé vagyok, a jobbik fajtából – terpeszkedem el, tényleg olyan, mintha az enyém lenne minden. Persze, ha nagyon szeretném, biztos megvehetném… ha adnának rá zsét apámék. Erre viszont nem alapozunk az utolsó húzásuk óta, így mégsem lesz egy kastélyom. Mondjuk ez nem is kéne. Végigfekszem végül, a kezeimet a nyakam mögé teszem, és néha rápislantok a lányra, hátha akar valamit mondani. Végül is megszólíthat, ma nagyon kegyes hangulatban vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem lehetett nem észrevenni, hogy az ügyeletes „énvagyokalegjobbcsajmiértnemfigyelszrám” leányzó, nagyon kihívó módon vetette észre magát velem. Magamban elmosolyodtam, de egyébként pedig csak a szemöldököm húztam fel, és adtam neki egy kezdőmondatot, hogy megnyugodhasson a kis lelke. Észleltem a jelenlétét. Csak hát nekem más dolgom van. Van ilyen nem? Esetleg szabad mással foglalkoznom is, á, mindegy…
- És mire hajtasz „nemhófehérke”? – nyilván rám, de a világ és az én sajnálatomra már el vagyok jegyezve. Líra a megmondhatója, hogy mennyire örülünk mi ennek, nagyon vágytunk erre, szinte kívántuk a másiknak, hogy ez összejöhessen. Csak éppen más emberekkel, nem velünk. De egyelőre játszom, amit kell, és tartom magam a dologhoz, bármennyire is fáj nekem ez.
- Abból. Azt jelenti, hogy nem az alantasabb körökből – bár tudom, hogy ez is nézőpont kérdése, és lehet, hogy ez a csaj is az én értékrendemet követi, de a lényeg az, hogy én tudom, hogy ki-kicsoda és ki méltó arra, hogy egy levegőt szívjon. Viszont még mindig ismerős ez a szőke, és ez bizonytalansággal tölt el azzal kapcsolatban, hogy mikor szóljak be neki, esetleg megkapja a kijáró tiszteletet, amiért láthatólag az egész parolázás elindult.
- Egy Neviczky, hmm. Akkor azért voltál olyan ismerős. Farkas Zétény – felállok hát, egy halvány mosolyt dobok neki és kezet is nyújtok. Ha esetleg elfogadná, még egy kézcsókot is kap, egy igen udvariasat, nem úgy, mint Lyra. De az egy másik történet, és az más miatt volt, nem a Black család méltóságához volt igazítva. Igen, a Neviczky-k is egészen jó nevű család, szóval a Hófehérkével olyan nagyot nem is tévedtem.
- Téged miért száműztek ide? – teszem fel az elég kézenfekvő kérdést, miközben visszaülök a helyemre. Most össze kéne hasonlítanom Lyrával, hogy kaphattam volna jobbat, de nem tudnék objektíven dönteni. Ahhoz egyikükhöz sem kéne, hogy legyen közöm, így csak marad a sóvárgás a szabadság után. Meg az után, hogy Lyra egyszer nézzem rám normálisan, mert nem olyan jó vele annyit találkozni, amikor adja a fapofát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem tudom, hogy mi ütött belém, de ma nem ízlett a manók főztje. Persze, nyilvánvaló, hiszen nincsenek megnevelve, hogy mindig kifogástalan minőséget biztosítsanak a diákoknak, ami igen szomorú. Állítólag itt felszabadított manók vannak, akik még így is hajlandóak dolgozni. Mindig is tudtam, hogy szánalmasok ezek a varázslények, de ezzel csak rátettek egy lapáttal. Ahelyett, hogy szabadon járnának, kelnének, manócsemegére vadásznának, vagy mit tudom én, továbbra is rabszolgasorsban maradnak. Ez persze rendben is van, hiszen haszontalan állatok, csak arra jók, amire használjuk őket.
Na, ezért a mai nap meglepem magam valami finommal a gyorsétteremben, mert azt még nem próbáltam ki, és a varázslók sokkal jobban főznek, mint ezek a véglények. Az, hogy nem szabad lemenni a faluba hét közben, sosem akadályozott engem, és egyébként is besötétedett már, nehezebben lehet kérdőre vonni. Gondolom Izabella sem fog erre járni éppen ma, csak, hogy újabb fantasztikus büntetőmunkát adhasson. Amennyire lerongyolódott volt a múltkor, jó, ha nem a gyenguszon fekszik végelgyengülésben.
A ruhám most is tökéletes, habár csak egy varázslatosan szép fekete ing – nyilván nem köznapi, hanem Richards&Richards  -, a hozzá passzoló nadrággal és fényes fekete Gabucci Roset cipővel. Kábé fele ára a fizetővendégek ruházatának a gyorsétteremben, de lehet, hogy alulbecsülöm ezeket. Nem szoktam ugyanis ilyen minőséget számba venni, jó, ha észreveszem egyáltalán.
- Jó estét, rendelnék egy búbos húst, rozettás konflektummal, és egy üveg Ragastellit, ha van 1400-as évekbeli, az pont jó lesz – nyilván nem lesz, örülök, ha a kétezres évek elejéről akad nekik, de sosem lehet tudni. Leteszek neki 5 galleont előlegnek, hogy lássa, nem viccelek, aztán szabad asztalt keresek.
- Természetesen uram, máris készítjük. Addig foglaljon helyet – parolázik a vendéglátós. Szokatlanul nagy ma a forgalom itt, de találok egy üres helyet, mármint félig üreset, hiszen egy barna bőrű lány ül már annál a kétszemélyes asztalnál. nem hinném, hogy vár valakire, nincs annyira kiöltözve, vagy csak én nem látom úgy, meg kell a hely. Odasétálok hozzá, megérdeklődöm, hogy szabad-e a hely.
- Helló, Zétény vagyok. Ugye leülhetek ide? – a kérdésemmel egyhuzamban le is teszem az ülepem a székre és magam alá húzom. Annyit nem foglalkozom most a csajjal, egészen szép egyébként, de előveszem az előkémet és szépen a nyakhoz terítem. Ez sem egy olcsó darab, hiszen meg van bűvölve, alkalmazkodik a viselőjéhez és elegánsan kifeszül rá, nem rontva az összhatást.
Aztán felnézek a leányzóra, hát tényleg nem rossz darab, ami azt illeti. De akkor miért van egyedül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szerencsém volt, hogy evés közben még az esztétikai élmény is megfelelő lesz számomra. Én választottam, így ez nem is annyira meglepő, csak az, hogy a csaj nem is szólal meg, be sem mutatkozik. Elég nagy pimaszság, vagy tudatlanság, betudom annak, hogy ő sem ismer engem, hiszen, akkor akár még egy kézcsókra is rávehetném.
Be nem mutatkozik, csak visszakérdez, méghozzá elég agresszíven. Nem vagyok hozzászokva az ilyen hangnemhez, de tényleg jó kedvem van ma, nem bántom. Még.
- Nagyon úgy tűnik, jó megfigyelő vagy – apró mosoly, és egy fujtatás az orromból, amivel megörvendeztetem kis életét. Szóval nem vár senkire, mert akkor vagy elmenne, vagy pedig elküldene, legalábbis megpróbálná. Végül mégiscsak elmenne az asztalomtól, mert nem bírná el ezt a rangbéli különbséget. Legalábbis én nem ismerek ős-aranyvérű színes bőrű máguscsaládot, szóval nagy meglepetés nem érhet.
Pár perc múlva megérkezik az ő rendelése – felettébb bosszantóan nem az enyém jött meg korábban -, meg kell hagynom nem éppen egy csipegető madár adag. Olyan jóféle, ami nem indokolná ezt az alakot, de biztosan szerencsés alkat és nem hízékony.
- Biztos elég lesz, öcsém – csúszik ki a számon, miközben figyelem az ételeket, ami elé toltak. Szerencsére pár pillanat múlva egy nagyon illedelmes személy érkezik, és figyelemreméltó kedvességgel szolgálja fej az én ételemet. Na, ez az, ami elvárható egy jól fizető vendégnél, ez az, amit megszoktam.
- Hát akkor jó étvágyat barnácska – kacsintok a szemeibe, majd magam elé veszem az ételeimet. A villa sajnos nem valami nemes, egy egyszerű, de ezeket már megszoktam. Pedig erre is lehetne figyelni, egy elegáns, nemesfém étkészletből jobban esik az étel, és nincsen fémes íze a villának például. Beveszek egy pár falatot a számba és örülök, hogy ide jöttem, mert nagyon jól sikerült az első adag.
- Prefektus vagy? – érdeklődöm, amikor éppen nincs már semmi a számban, jobb ezt tudni. Ha meg lóg, akkor legalább nem kell a végén kimagyarázni az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Azt látom – nézek a nyaka alá félreérthetetlenül, némi iróniával a hangomban. Nem tudom, hogy ki ez a csaj, de jó parti lehet, ha aranyvérű. Ha nem, akkor meg minek bármit is megtudni róla.
Persze lehet, hogy normális, meg ilyesmi, de ennyiből ki tudná megállapítani. Evőkéje az van rendesen viszont, már tolja is be a krumplit a csábos kis arcocskájába. Jó étvágyat kívánok, amire újra csak felháborodik. Nem lesz ez így jó, nem ismersz még tejszelet.
- Miért? Piroskának hívjalak? Az már foglalt – rázom meg a fejem, nem értem, hogy mi baja a barnácskával, szerintem eléggé kifejező. Lyrát hívom magamban Piroskának, hiszen ha én vagyok a Farkas… de lehet, hogy ő találta ki, ki emlékszik erre már? Lényegtelen, csak, hogy megjött a rendelés és végre megtömhetem a hasam. A bor természetesen késve érkezik, szerintem elmentek venni, de üvegben hozzák és töltenek belőle. Megkóstolom, jó lesz, így intek, hogy teletöltheti. Szép lassan, figyelve tölti tele poharamat, nagyon helyes. Nem köszönöm meg, elég nagy kegy, hogy itt eszem és ők hoztak nekem, amit kértem. Igazán lehetnék kedvesebb is, de ezt a képességem most nem hoztam magammal.
- Esetleg kérsz? – ajánlom fel nagylelkűen, de tényleg. Nem túl olcsó bor, még akkor sem, ha nem az 1400-as kiadás, 5-6 galleonnál nem olcsóbb, szerintem még ez sem. Úgy látom, hogy már elhagyta a gyermekkora határát, ezért is kérdezem meg.
- Szóval prefektus vagy? – kérdezem meg újra, mert érdekel. Nem kéne játszania a némát, hiszen Pazar társaságban lehet velem. Lyra is biztosan rájött már, hogy mennyire jó velem egy légtérben lenni. Egy két beosztottam pedig már egyenesen istenít, ahogy kell. Ez az elvárható minimum, hogy a cipőmet itt koptatom ebben a kastélyban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- A hajad is barna – teszem még hozzá, csak a miheztartás végett. Bár megtehetném, hogy a bőrszín alapján ítéljek, de nem ereszkedem le olyan alacsonyra. A vér sokkal fontosabb, ráadásul, ha akarná, akár ki is fehéríthetné magát, manapság mindent lehet. De jól néz így is ki, minek tenné? Nem értem én ezeket a lányokat.
Megérkeznek az ételek, mindketten hozzálátunk, nemsokára nekem külön meghozzák a borom is, ami igazán ízletes, és még meg is kínálom a barna lányt vele. Természetesen – tényleg nem vártam mást – visszautasítja, nyilván mert nem ismeri, nyilván mert rangomon aluli. Ezek így egymásból szoktak következni sajnos, de ha nem, hát nem, én nem fogom erőltetni, nekem viszont jól fog esni. Valóban finom, mint az gondoltam nem a legjobb minőség, de még így is sok mindent túlszárnyal. Tehát csak biccentek, ha már nem kér, majd újra nekilátok az ételeknek. Szépen fogy előlem a halom, de nem mondhatnám, hogy leveszem a szemeimet a másikról. Jobban esik az étel, ha közben egy jó csaj is van, akit nézhetek.
Hogy ne legyen túl csendes a beszélgetés kétszer is megkérdezem tőle, hogy prefektus-e, mire válaszol. Biztosan szelektív a hallása…
- Miért?  A prefektusoknak a jelvényeiken kívül van valami ismertetőjelük? Izabellán sem látszik, hogy az – vonom meg vállam, az a lány mindennek kinéz, csak prefektusnak sem. Mivel szerintem nincs rájuk írva, így tényleg csak egy jelvény a különbség, meg némi ego, amivel megpróbálnak visszaélni. A rellonosok még betyárabbak is, nekik hamarabb eljár a büntetőkezük, mint a többinek, még szerencse, hogy ez magával vonja azt is, hogy a sajátjaikat nem büntetik, csak ha muszáj. Ezzel kompenzálják a többi házra kirótt restanciákat.
- Nem vagyok egyik sem. Sem prefektus, sem kedves, izéke – pillantok rá a kis barna Anonimusra. Neki persze még nem sikerült bemutatkoznia, de hát mit vártam, ez a Bagolykő, ahová mindenkit beengednek. De tényleg, mintha turistalátványosság lenne a kastély, annyi fajta népség látogatja az órákat. Lassan már nincs magyar, nem tudom mitől olyan r****t népszerű ez a romhalmaz.
Megtörlöm az ajkaimat, majd iszom pár korty a borból. Forgatom az ujjaim között a poharat, nagyon szép, ahogy megtörik a fény a vérszín nedűn.
- Melyik országból jöttél? – kérdezem, bár eddig is magyarul társalogtunk, szóval az egyik szülője biztosan magyar, gondolom. Nem hiszem, hogy gyorstalpalón vett volna részt, mert a mi gyönyörű nyelvünk szerencsére nehezen elsajátítható, nemes, mint az óbor.