Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Újabb év, gondoltam bevárom Lyrát, hogy még egy évig mellette lehessek. Meg amúgy is a franc se tudja, hogy hogy értették a szüleink azt, hogy ha végzünk, elveszem a szöszit. Lehet, hogy már az is benne volt a pakliban, hogy ha valamelyikünk hamarabb végez, bekövetkezik a szertartás. Nos, ezt egy évvel eltoltam a sikertelen vizsgaidőszaknak hála. Persze előre lejelentettem otthon, hogy nem volt időm semmire, nemhogy tanuljak – ami mint tudjuk, nem első a listán -, szóval ezt nézzék el nekem.
Most pedig felhúzom a dísztalárt, aminek az árából az egyhavi kajakészlet kijönne az egész kastély számára, Ly tényleg megtisztelve érezheti magát, hogy az oldalamon vonulhat majd be. Igen, mivel figyelnek minket, muszáj eljátszani, hogy i de jó barátok lettünk. Pedig alig találkoztunk, csak a kötelező időt töltöttük együtt, azt is nagyrészt szótlanul. Lyra tanult, legalább is mindig erre hivatkozott, engem meg nem érdekelt annyira, hogy azon a kevés eseten kívül megzavarjam a nyugalmát. Szóval nem, nem bratyiztunk még le, sőt meglehetősen foghíjas az ismeretségünk, és annyira nem is nagyon akarunk változtatni rajta.
Elslattyogok a Levita toronyhoz és letáborozok egy folyosói padra. Úgy hallottam, hogy szépen megégette az Ombozi itt a képeket, csak egyet tudok vele érteni, elég unalmasak. Még a míves zsebkendőmmel megigazítom a fényezést a cipőmön, majd rájövök, hogy nem ide beszéltük meg a találkát. Pedig „biztos” hogy örülne, ha innentől kéne végigmasíroznunk a nagyteremig. Szóval még mindig van egy kis időm, így a nagytermi folyosón nekidőlök egy oszlopnak, és úgy várom a menyasszonyom és közben nézem a tömeget. Ezeknek sem adtak enni egy hétig, annyira várják már a diri beszédnek a végét, látszik az arcukon. A HV-mnak intek, azért van, akivel nem árt jóban lenni, vagy legalább semlegesnek maradni. Végül megérkezik Lyra, na, ő már nem annyira derűs, amit a ruhájával ki is hangsúlyoz. Nem mondom, ő is bármit vesz fel, nem tudja elrontani, jó bőr, ezt el kell ismernem továbbra is. Amúgy jól néznénk ki egymás mellett természetesen, de én mindenkinek növelem a fényét, pedig Lynek nem is kellene. Megérkezik, és elsziszeg egy sziát, amire én felhúzom a szemöldököm, és gyilkos mosollyal jutalmazom.
- Szia! Beszélhetnénk egy picit, gyere velem! Ö… kérlek – nem ment könnyen, de kimondtam, így remélem, tudja, hogy ez fontos dolog. Amúgy is magammal rángatnám, de fontos, amit mondani akarok neki. Szóval így, vagy úgy, de egy folyosóval arrébb, ahol már csak néhány lézengő van, megállok és ránézek a morcos szoborszerű arcra.
- Figyelj szöszi! Tudod, hogy k… konstruktív vagyok, és a találkozásainkkor is hagytalak tanulni, magamhoz képest visszafogtam magam. Mi lenne, ha egy kicsit kedvesebb arcot varázsolnál a képedre, amikor velem vagy, hogy a figyelők elhiggyék, nyert ügyük van, nekünk meg legyen időnk kitalálni valamit az eljegyzés ellen. Én ismerem apámat, szóval, ha minél jobban mutatjuk, hogy nem oké a dolog, annál szigorúbb követelésekkel állnak elő. Nekem viszont fontos, hogy jól szerepeljek, és jó lenne, ha nem rontanád el, meg nem kéne mondjuk heti ötször két órát egymás társaságában tölteni. Cserébe kérhetsz valamit, persze ésszerű határokon belül. Nem mondom, hogy búj hozzám, meg rebegtesd a szempilláid, de mondjuk egy visszafogottabb mosoly jó lenne – hát ez elég hosszú volt, nem tudom, hogy egyáltalán érdekli ez, vagy ő is csak a saját dolgával akar törődni. Bár most adtam neki egy esélyt, hogy kérhet tőlem valamit, hát nem nagyszerű fickó vagyok? De.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem is vártam mást, Lyra nem akadékoskodott tovább, hanem egyből eljött velem a másik folyosóra. Még a végén kiderül, hogy jó fej, csak elfelejti megmutatni másnak is. Igaz, nagyon távolságtartó, amit nem csodálok, akaratán kívül ül a szemétdombunk tetején és még vigyorognia is kell hozzá. Én sem vagyok felhőtlenül boldog, de van az a pénz és hírnév, ami miatt el kell viselnem sok mindent, például az ő hősiesen hűvös magatartását. Ha ebből boldog házasság lesz, megeszem a nem létező kalapom.
Végül elmondom neki, hogy ez nagyon nem tetszik, persze az okot nyilván nem. Még az kéne, hogy megtudja, hogy én miről maradhatok le, ráadásul idő előtt el is vehetnék tőlem, ha úgy látják, vagy szankcionálhatnak minket. Ez persze kerülendő dolog, így sem azt kérem, hogy turbékoljon, mint egy belőtt galamb. Tényleg, egy hős vagyok!
Nézem, ahogy csodálkozik rajtam, pedig, ha belegondolna, nagyon is logikus az érvelésem, aztán már látom is, hogy komolyan elgondolkodik. Pár másodperc néma hallgatás után megered a nyelve, és olyat kér, amire nem számítottam, de nem kivitelezhetetlen.
- Aztán ott mit akarnál? Megesznek a zöldek reggelire – mosolyodom el, de gyorsan vissza is állítom az alapjára a képemet. Ha már komolya a kérésem, nekem is annak kell maradnom.
- De oké, áll az alku – egy kedvesebb mosolyt villantok felé, majd felajánlom a karomat, hogy belekapaszkodhasson. Amint elfogadja, elindulunk a Nagyterembe, mielőtt belépnénk, megállok.
- No, akkor, hagy lássam, azt a híresen szép Black mosolyt – én is felöltök egyet, semmi extra, nem nyálas, nem szerelmes, de mondjuk úgy, hogy kedvesebb, mint a szokásos. Aztán elindulunk befelé, megállunk pár másodpercre a bejárat után pár lépéssel, hogy megcsodálhassanak minket apáink spiclijei, majd elvezetem Lyrát az asztalához. Megérkezvén még egy ismerőst látok, Izcsut, mellé ültetem le a menyasszonyom. Kisöprök egy tincset Lyra szeméből, a füle mögé tűzöm, adok neki egy kézcsókot (egy normálisat, nem úgy, mint először), aztán elköszönök a kékek asztalától.
- Jó mulatást! – mosolygok a leendő feleségemre – szörnyű, még rágondolni is erre a dologra -, majd egy kacsintás a smaragdszeműre és eloldalgok a zöldekhez. Ott aztán leülök a vörös hajat szőkére váltó Anne mellé, és szemmel követem a kéket asztalát egy pár másodpercig még. Most jön az unalom egy órája…
- Helló, jól áll neked ez az új szín baba -  kacsintok rá, majd unatkozva összefonom az ujjaimat, és hátradőlök a székemen. Gyerünk diribá, csoszogj be, aztán kaja!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Eljött a nap, amikor több lehetek Lyránál. Mármint az egyértelmű dolgokon kívül is, akár pár órával később meg is mutathatom neki. Ma van a vizsga, és ha megszerzem az engedélyt, szinte bárhová hoppanálhatok, ahol eddig jártam. Ez nagyon nagy könnyebbség lesz nekem, mert az biztos, hogy nem fogok jönni a hülye vonattal többet és hallgatni a többiek hülyeségét. Kivéve, ha apáink köteleznek rá, hogy a kékséggel egy kupéba utazzunk. Vágyom rá nagyon, mindenki gondolhatja. Bár lehet, hogy rá tudom venni Black kisasszonyt, h ogy rövidítsük meg hoppanálással az egészet, és akkor mindenki jól jár, mi is, meg a szüleink is, akiknek mondhatjuk, hogy együttutaztunk. Még ha az néhány másodpercig is tartott…
Most már a Boglyas tér felé közelítek, hiszen ott lesz a vizsga. Jó pár jómadár előttem érkezik, de nincs miért sietnem, bőven beleférek még a jelzett időpontig. Van két ismeretlen alak, meg Holló úr, aki előadja a szokásosat, én pedig hálálkodom, hogy többet nem kell majd látnom őt.
Én egészen magabiztosan érkeztem, az utolsó két órán egészen parádésan teljesítettem és tudom, hogy hogyan kell végrehajtani az egészet.
A rövid felvezető után elkezdődik az egész, én pedig várok(!) a soromra, végül eljön az idő, hogy én következzek. Odasétálok a kút túloldalára, ahová hoppanálnom kell, megnézem magamnak, majd visszatérek.
- Fogalmam sincs, hogy jártam-e már ott, így már biztos – adom tudtukra, hogy miért is mentem oda igazából. Szerintem nem elég látni, a léleknek ott is kell lennie valamikor, hogy megjegyezze a helyet, de erről nem szól semmilyen hivatalos fáma. Magamban felidézem a három C-t, elvégzem a már majdhogynem szokásossá váló rituálémat. Aztán elképzelem, hogy hova is kell érkeznem, ahogy eddig is, igen, most ráadásul frissek az emlékeim. Elfordulok, hogy ne is lássam, és bizonyítsam, mennyire fontos a jó tájékozódás. Szóval elcsendesítem az elmémet. A három C lebeg a szemeim előtt. Látom, érzem a helyet, ahova érkezni fogok, és folyamatosan oda koncentrálok, amikor is belefordulok a nagy ürességbe, hogy megérkezhessek a másik, vélhetőleg jó oldalon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Minden vizsgám nagyon jól sikerült eddig, és a többi tanár egyelőre elhalasztotta a többit, szóval most nyugodtan tömhetem a pisztáciát az arcomba. Egészen jókedvű voltam – bár a családi állapotom továbbra is bizonytalan volt -, mert az egész év vége felé közeledtem és jöhet a pihenés. Az már biztos, hogy hazamegyek, de addig járom a folyosókat és kiröhögök mindenkit, akinek könyv van a kezében, vagy gond az arcvonásain. Mert aki ugye rendesen tanul, vagy egy géniusz, mint én, annak ezek a vizsgák csak ujjgyakorlatok. Szinte magától fogott a toll, nem is nagyon kellett gondolkodni a válaszokon, annyira egyszerűek voltak nagyszerű elmémnek. Hiába, aki tud, azt rólam mintázzák, öcsém! Szóval vígan sétálgatok a folyosón, amikor is egy kisebb csetepaté hangjai ütik meg gyönyörű formájú fülemet.
Két rellonos – ezt máris látom az egyenruhájukból – verekednek valakivel. Na, végre, egy kis izgalom! Még van időm röhögni a többieken. Gyorsan közelebb megyek és csak azt látom, hogy szidnak valakit, miközben rugdossák. Aztán látom csak meg, hogy egy lányról van szó.
- Mit csináltok gyökerek? Megüttök egy lányt? Ketten? Legalább lett volna annyi vér a pucátokban, hogy egyesével – röhögök fel, de nem sokáig, mert a csajszinak vérzik a feje, nem beszélve arról, hogy Dasha az.
- Ó, a jó édes ****** szent****! – ugrok oda és a falhoz verem a két hülyegyereket. Nem ismerem őket – ez nem meglepő, nem sok embert ismerek, kevés az arra érdemes -, kapnak még két rúgást is, és elmenekülnek szitkozódva. Közben már egy páran odagyűlnek, mint hiénák a döghúsra, én meg ellökdösök mindenkit az útból.
- A rohadt életbe, milyen taekwondos vagy te! – felhúzom Dashát, ha már a gyökértermékek engem húztak fel azzal, hogy ketten támadtak egy lányra. Hát milyen rellonos az ilyen? Leültetem a padra, gondolom nem áll nagyon ellen.
Előveszek egy zsebkendőt – egy pillanatig megnézem magamnak, mert tudom, hogy rohadt drága volt – letörölöm a vért az arcáról, és a kezébe nyomom.
- Minden oké? Invito pohár – egy pálcalendítéssel hívok a nagyteremből egy poharat, ami nem túl sokára meg is érkezik.
- Wasser – feltöltöm és azt is kezébe nyomom. – Na, lehet elhúzni – villantom meg a tekintetem a nép felé, akik látván, hogy elmúlt a gond. – Ezeket még kinyuvasztom majd - dünnyögöm magam elé és kisöpröm Dasha haját az arca elől, hogy lássam a folton kívül rendben van-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Életmentő Zétény, öcsém! Ha nem én vagyok, el sem hiszem, hogy rólam mondják. Az a lényeg, hogy megzavarták az egyensúlyomat az élettel, emiatt két rellonosnak nehéz éjszakája lesz. De most tényleg, ketten rámennek egy csajra? Szánalmas férgek is járnak ide. Legalább szemtől szemben verekedne vele, vagy lenne rá oka, de így. Nem nagyon szokott érdekelni engem sem, ha lány az illető, de csak akkor ütök, ha van rá okom. Persze nem tudom, hogy miért támadtak neki, de nem ismerem olyannak… hmm, bevállalós az biztos, szóval lehet, hogy mégis volt valami. De a lényeg, hogy ketten nem támadunk egy kisebbre. Bár azt sem értem, hogy miért nem intézkedett Dasha pálcával, hiszen biztosan több varázslatot ismer, mint a két nyomi.
- Ugyan mit? – kérdezek vissza, és látom, ahogy dagadni kezd a képe a Kóreai levitásnak. remélem a víz is nyugtatgatja egy kicsit, szándékosan adtam, hiszen, ha koncentrál egy dologra, nem járnak a gondolatai szerteszét.
- Azért így tényleg nem vagy a legszebb – mosolygok rá, visszautalva a múltkori beszélgetésünkre, majd felállok a padról. – Lekísérjelek a gyenguszra? – érdeklődöm nagy lendülettel. Azért úgy látom, nem csak az arca bánta meg a találkozást a zöldekkel.
- Amúgy is, minek kötsz bele két idiótába, akik ekkorák? Nem lehetek mindig a közelbe, hogy megmentsem a formás kis s****d – ingatom a fejem tovább. Szerencsére a tömeg talált magának más elfoglaltságot, már csak pár bámészkodó maradt.
- Na, hagy nézzelek, lesz-e maradandó károsodásod – körbejártam amennyire lehet, a keze a hasán, tehát oda kapott egy ütést, vagy rúgást, hiszen a földön volt már. Azért nem gondoltam, hogy oké, megcsapsz egy lányt, de meg is rugdosod? Ahhoz komoly érv kell ám, öcsém! Nem hiszem, hogy a folyosón olyan komoly dolgok elhangozhattak, hogy idáig fajujjon, persze nyilván idegesek a vizsgák miatt és levezették a feszültséget. Amúgy meg mindek keresek okokat? Paraszt volt mind a kettő, azt annyi. Remélem, feljelentenek a HVnál, mert akkor legalább megtudom, hogy kicsodák és még egyszer megfejelhetik az öklömet.
- Úgy néz ki csak kisebb zúzódások, de az öreg indián biztos jobban ért hozzá. Megtarthatod a zsebkendőmet – az biztos, hogy többet ahhoz nem nyúlok, de szerintem nagyjából tönkre is megy, mert ez ilyen díszzsebkendő igazából. Hogy legyen nálam, ha kell. Most éppen kellett…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Levitás lányok. Makacsak, öntudatosak és soha nem azt csinálják, amit kellene.
- Dehogynem, le fogsz menni – szögezem le, és talán még nem tudja, de simán kap egy sínpólya bűbájt – Petrificus Totalus formában -, és végighúzom a folyosón, ha kell. De tényleg, honnan tudja, hogy az egyik barom nem okozott valami olyat, amit nem kellett volna. Nem beszélve arról, hogy én nem fogom azt hallgatni Izabellától, hogy miattam lett baja/bukott meg/egyéb Dasha, mert nem vittem el Uffhoz. Kizárt dolog, hogy legyen ellenvetése, de ha gondolja, megküzdhetünk az igazunkért, csak nem biztos, hogy jól érezné magát tőle a végén. Szintén a gyenguszon, természetesen.
- Aha. Csak azt nem értem, hogy miért sikerült eddig eljutni egy kis kakaskodás miatt – elbagatellizálom egy kicsit ezt a verekedést, mert tulajdonképpen verés volt. Előbb Dashát verték, aztán én őket. De ez a helyzet nemigen ért annyit, hogy ketten földig verjenek egy csajt, szánalmas.
- Most sem hagytad. Tetszik, hogy eltökélt vagy, de nem éri meg visszautasítani egy burkolt ajánlatot tőlem – kacsintok rá, majd felállok, hogy megnézzem a sérüléseket. Hát meg kell hagyni, hogy ha már parasztok is voltak, legalább jó munkát végeztek, és félő, hogy ha nem jövök, ájulásig ütlegelik Dashát. Természetesen ez nem olyan dicséret volt, csak ténymegállapítás. továbbra is az zavar, hogy két majom egy csajra támad, de ezen már nem tudok segíteni, nem mintha akarnék. Nem vagyok a nevelőjük, sem egy erkölcscsősz, fel is röhögne mindenki, ha én akarnám tanítani ezt.
- Miért nem akarod a rézbőrűt meglátogatni? Úgyis jó ismerősöd, nem? – mondjuk gőzöm sincs, hogy őt mennyiszer találja el a gurkó, meg ilyenek, de a sport sosem sérülésmentes, tehát biztos vagyok benne, hogy szokott hozzá járni. Azt meg nem hiszem, hogy molesztálja az öreg Manitu a gyereklányokat, nem az a típus. Dasha távozni készül, már ha a szánalmas vánszorgását nevezhetjük így. Tényleg nem kell elmennie oda, minek? Tök hülyeség, hiszen teljesen rendben van, öcsém!
Meglep a kérdése, olyan szempontból, hogy ez így most eszébe jutott. Egyébként igaza van, valamit valamiért.
- Egy csók nem jönne rosszul, az úgyis megy neked. De mivel most nem olyan egzotikus az arcod… illetve túlságosan is az, eltekintek tőle. Majd megadod, de – itt felemelem az ujjam és a s****m is a padról – most elmegyünk a gyenguszra. Mivel úgysincs bajod, gyorsan fogsz végezni, szóval hagyjuk a felesleges köröket – nyomatékosítom is a szavaimat, ugyanis előhúzom a pálcámat és egyenesen rá irányítom. Gondolom sejti, hogy nem gyógyító bűbájok jutnak először eszembe.
- Támaszkodsz rám, vagy lesántikálsz így a felügyeletemmel – nem, nem fogom magára hagyni, mert akkor nem az történik, amit én akarok, meg amit neki tennie kell. Ugye, milyen nagyszerű, segítőkész vagyok, nem beszélve a kötelességtudó arany szívemről. De.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ellenkezik velem. tudhatná, hogy Zével felesleges, semmi értelme. De csak hajtja a magáét és próbálja vadul, erőszakosan, fenyegetően, könyörgően, mindenfélét, amit csak lehet. De tényleg, őszintén, megható. Még sosem beszélt hozzám valaki ennyit egyszerre, ugyanarról a dologról, aminek a sorsa az én kezemben volt. De Dasha kitartó, bár csókkal nem fenyegetőzik, pedig akkor talán – mondom talán! – engednék neki. Az a helyzet, hogy bármennyire is próbálkozik – pedig milyen édes, nem?! -, nem annyira tud meghatni. De, most tényleg, mire hatna a szívemre? Ugyan, ahhoz keveset érintkeztünk. A lelkiismeretemre? Muhahaha! A fizikai fenyegetéstől akkor sem félnék, ha éppen rendben lenne, így meg pláne. Viszont el fogja érni azt a pontot, hogy felmérgeljem magam, és akkor még rosszabb lesz neki. Egyelőre hallgatom őt, rászegezett pálcával és körvonalazódni kezd egy gondolat a fejemben.
- Én mentettelek meg, az én felelősségem – mondok ilyet, hallottam már valakitől ezt az idézetet. Nem tudom, hogy miért lenne annak a felelőssége még a dokihoz vitel is, aki megment valakit, teljesen nagy baromság, öcsém! A megmentett örüljön, hogy meg van mentődve és úgy ugráljon, ahogy Zé fütyül! De belátom, hogy ennek a beszélgetésnek nem nagyon van értelme, a gondolat pedig kikristályosodik előttem. Hogy én erre nem gondoltam korábban, öcsém! Egy idióta vagyok, illetve lennék, ha nem jutott volna eszembe, így maradok tökéletes. Szóval meghallgatom és bólintok is, a pálcám ereszkedni kezd.
- Igazad van. El kell jutnom egy helyre, és még sietek is – fintorodom el, beharapom félig az alsó ajkamat. Sóhajtok egyet, megrázom a fejem, nem hiszem el, hogy eddig kellett győzködnie.
- Petrificus totallus! – egy pálcaintés, a manaszál pedig ha minden jól megy, belecsapódik a lányba, ha nem, megy a követező, amíg el nem találja. Végül, ha eldől, odalépek hozzá, kisöpröm a haját a szemeiből és mosolyogva adok egy puszit az ujjamra. Azt a homlokára tapasztom utána és elnézően mosolygok.
- Tényleg túl sokáig hallgattalak igazad volt – majd felkapom a lányt a vállamra és pálcával a kezemben, mert ha elém mer álni valaki… Ma ne, jó? Elsietek vele a gyengélkedőre, ahol Uff kezeire bízom. Szerintem nem fog maradni sokáig Dasha, de ez Manitu hatásköre. Aztán visszaindulok jókedvűen sétálgatva a folyosón, és nézem a tanulástól kiborult diákokat, miközben pisztáciát dobok a számba. Micsoda nap!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Éhes vagyok, mint a farkas! Pedig nem mondhatnám, hogy nem ettem ebédet, de mégis. Talán a manókat egy kicsit meg kéne rendszabályozni, hogy tápanyag dús ételeket szolgáljanak fel. Dühítő, hogy két órával evés után még mindig korog a gyomrom, emiatt muszáj a konyhára mennem. Amúgy is unatkozom, és jó lenne valamivel elütni az időt. Mondjuk, azt tudom értékelni, ahogy a manók hajlongnak előttem. hiába felszabadítottak – legalábbis ezt olvastam valahol -, akkor is tudják, hogy hol a helyük. Ha nem, akkor majd az otthoni manókon verem le és ezt el is mondom nekik. Ez szokott hatni, és máris kezes bárányok. Nem öltöztem túl, de még így is nagyon elegáns vagyok ebben az új ingben, amihez egy farmert kaptam fel. A szép fekete félcipőm pedig halkan surran a padlózaton. Végül nem túl soká, odaérek a konyhába, és határozottan benyitok. Ott egy fekete ruhás szőke csaj eszik valami, valami… levest? Két pálcikával, akkor ez az egyik távol keleti diák lehet, vagy valami ínyenc. Egy manó pattan elém, mielőtt meg tudnék szólalni.
- Szép délutánt Farkas úr, mit szeretne ma? – naná, hogy máskor is szoktam ide járni, öcsém! Közben rá se nézek a manóra, és amikor idefordul – márpedig idefordul előbb-utóbb a csaj – lecsekkolom keményen. Ismerős, nagyon, á, megvan! Na, ki más lehetne, mint a Fresmoonok egyik képviselője.
- Hozz sajtokat és friss gyümölcsöket, két személyre – mondom a manónak, aki meghajol, és máris elszelel az útból. Közben odasétálok a pálcikás lányhoz és leülök vele szembe.
- Na helló! A barna haj jobban állt – gőzöm sincs ez melyik, de szerintem így ki fog derülni. Ha nem ismer… hmm, szóval, ha még mindig amnéziás, akkor mindegy, de ha a tesója, akkor… ajaj, ki fog derülni. Megvizsgálom az arcát, és mintha még lenne rajta némi folt, de nem tudom megállapítani pontosan. Talán Dasha az? De ha ő Dasha, akkor a múltkori a folyosón lett volna a tesója? Nem tudom, de hamarosan rájövök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nahát, nahát! Komolyan kezd gyanús lenni, hogy levitásokba botlok! De nem ám sokba, csak néhányba. Tényleg nagyon fura, hogy összesen ha ismerek négy áfonyaszomorítót, akkor talán nem is állok messze a valóságtól, plusz a tanárok, meg a HV-k. De remélem nem valami, vagy valaki akar ezzel valami sugallatot küldeni nekem, mert akkor az bizony sajnos pofán lesz csapva, öcsém! Szőke Dasha jött, látott, győzött és pálcikával eszik levest. ugye, ez nem csak nekem furcsa? De ki érti azokat a népeket, úgy tudom, hogy kutyát is esznek. Ahhoz képest Izabella azt mondta, hogy Dasha kutyát tart… de lehet, hogy hűtő híján, csak így tárolja őket a legközelebbi szülinapi kutyapörire, hehe. Na, mindegy, csak oda csüccsenek, ha már a manókkal végeztem, akik egyébként egészen gyorsan meghozzák azt, amit kértem.
- Lázadsz? És ugyan mi ellen? De legalább így meg lehet különböztetni a tesódtól. Egyébként attól, hogy a barna jobban áll, még ez is elég… hmmm… dögös? – kérdezem, mert keresem a megfelelő szavakat, majd bekapok egyet a sajtokból, és jóízűen elrágcsálom.
- Nem aggódom, nem az én dolgom cicabogár – kacsintok rá, és amúgy is tök mindegy, hupilila hajjal is érdeklődnék iránta, nem veszítene a csillogásából. Meg amúgy sem értem, hogy mi ez a nagy szóf**ás, mikor a múltkor meg teljesen kuka volt. Ha ő volt egyáltalán.
- Mióta is vagy szőke? – érdeklődöm, mert ebből gyorsan ki fog derülni, hogy melyik Fresmonnal találkoztam, és ha mégsem amnéziás Dasha volt, akkor lesz egy két keresetlen szavam.
De mielőtt ez kifejthetném, olyat mondd, hogy majdnem megdobálom sajttal.
- Mármint, hogy én? Aki megmentett és elintézte, hogy eltűnjenek a sebeid ilyen gyorsan? Igazán nincs mit, máskor is – villan a szemem, mert azért ezt elég nagy pofátlanságnak érzem. Oké, akarata ellenére kapott egy kisebb átkot, de egyáltalán nem fájdalmasat.
- Majd legközelebb vigyázok, és megvárom, míg teljesen megvernek, nehogy az önbecsülésed csorbát szenvedjen – bekapok egy újabb sajtot, mert ugye teli szájjal nem beszélek.
- Amúgy is, mit eszel? Nem levest? Ahhoz nem kanál kell? – gyorsan váltok témát, mert jobb, ha nem borítom rá a csinos kis testére az asztalt. Egy almát is megkezdek, de azt gyorsan felvágok cikkekre, ha már a lusta dögök ezt nem tették meg nekem. Pedig a múltkor is így kértem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Eszméletlen, hogy a levitás lányok milyen jól néznek ki. Szóval Dasha is, tök mindegy, hogy milyen színű a haja.
- Ahogy akarod. Bár nem tudom mennyire nagy lázadás egy hajszín átfestése. De igazad van, ne menjünk bele – nyilván nem lehetett kihagyni ezt, még ha nem is kicsit szemtelen. De nem baj, Dasha majdcsak rájön, hogy barnában jobban tetszik nekem, és mihamarabb jobb is, ha visszaváltoztatja a kedvemért. Nem mintha elszámolással tartozna felém, de így kellene lennie mindennek, nem?
- Persze, hogy az vagy, öcsém! – tárom szét a kezemet és máris bekapok egy újabb almaszeletkét. Most nem fogom hosszasan taglalni, hogy milyen jól néz ki ez a csaj, nem véletlenül akartam azt a csókot. Annál jobban nem hiszem, hogy ezt meg kellene magyarázni…
Az viszont nagyon is érdekel, hogy mióta „lázad”.
- Négy? Hmm… - akkor ez nem sokat segített. Viszont furcsán mosolygós a csaj, és nem tudom, hogy gúnyolódik-e vagy sem. Lehet, hogy a tesójával találkoztam akkor? Hiszen Dashán még mindig vannak nyomok, még ha nem is igazán lehet észrevenni őket. A másik Dashán viszont semmi sem látszott, de azzal védekezett, hogy nagyon sok alapozó van rajta. Vajon most már azért nincs, mert nem annyira látszik, vagy csak a testvérével találkoztam? Ki fogom deríteni, öcsém!
Nagyon vidám, még nyugtatgatni is próbál, miután provokál keményen. Hát egészségeses életmód ez?
- Na, így már jobb – egyezek bele. – Igen? És mivel vehettelek volna még rá? A szép szó nem használt – azért bocsánatkérést ne nagyon várjon, majd egyszer, ha valaki nagyon megérdemli, majd kérek. De egyelőre nem ismerek senkit, aki az én bocsánatkérésemre szorulna. Amit eszik az nagyon fura, főleg, hogy pálcikával eszi. Tudom, hogy van ilyen, meg tradíció, meg minden, de nekem fura. Sosem voltam oda az ilyen kajákért.
- Nem, nem zavar. Bár érdekelne, hogy mit gondolsz arról, hogy én hogyan használom szememnek megfelelően a pálcákat – vigyorgok és letámasztom a bal könyököm, majd az öklömre fektetem a fejem. Újabb sajt és gyümölcsdarabok landoltak a számba felváltva, mivel Dashát néztem és nem azt, hogy éppen mit veszek a kezembe.
- Hé, manó, egy kanalat – csillan fel a szemem a felkérésre. – Érdekel az íze, de csak kanállal, ha nem bánod. Majd a legközelebbi randin talán már megtaníthatsz egy-két fogásra – kacsintok, miközben az egyik büdöske meghozza a kanalat. Amint ideadja a levitás taekwondokirálynő az egészet, óvatosan veszek és megkóstolom a levesét.
- Mondd csak, emlékszel, hogy találkoztunk a folyosón a minap? Furcsán viselkedtél, nem ismertél fel. Vagy a tesód egy nagy kamugép és szórakozott velem – nem fogok kertelni, szeretem az egyenes beszédet, az a legegyszerűbb és akkor nem kell mismásolni sem. Jó, néha elferdítek dolgokat, de az csakis a másik kedvében való járás miatt teszem. A leves íze elmegy, de nem lesz a kedvencem.
- Hát, nem fogom literszámra enni, de nem rossz. Nekem kissé alul-fűszerezett, és más ízvilághoz vagyok szokva – mosolygok, majd visszatolom neki az ételt. Egy sajttal gyorsan el is oszlatom az egészet a  számban, immár megint élveztem a kemény tejtermékek örömeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Jaj, nehogy már, engem nem érdekelnek ezek. Rosszul leszek tőlük, értsd meg, öcsém! – felháborodva közlöm Izával a dolgot, amikor kilépünk az édességboltból. Most tényleg a mugli mesevilágról, meg ilyen baromságokról kell előadást hallanom tőle? Nem igaz, hogy ezt nem lehet megérteni, hogy engem hidegen hagynak – jobb esetben - ezek.
- Amúgy is, hogy lehet ilyen hülye nevet adni valakinek, hogy Kulk, meg Csiparózsika? – nem hagyom magam, hátha ez elég lesz majd ahhoz, hogy ne próbáljon engem felvilágosítani. Mert ez a nagy terv, hogy ha már barátok vagyunk, ismerjük egymás kedvenceit. Nos, az én listám ugye elég rövid ebből, meg a csajok sem hiszem, hogy lázba hoznák őt, na meg nem engedtem kifizetni azt a rohadt nagy vattacukrot sem, amit a kezébe szorongat és majszolj. Komolyan, ha nem ismerném, azt hinném, hogy ez neki olyan, mint a drog, mert kikerekednek a szemei, és azt a ragacsos izét falja, mintha két napja nem evett volna.
- Nem beszélve Hamupatácskáról. Az egy ló, fogadjunk, aki tüzes szekeret húz, és megment valami mugli malacot – mondom undorodva, még a felkaromat is megvakarom, mert libabőrözni kezd ettől a témától. Amúgy tök jó idő van, nemhogy inkább elmennék valahova szórakozni, de nekünk itt kell nagyon fontos dolgokról beszélgetnünk. Természetesen én már végeztem mindennel, ahogy ezt nem is felejtem el hangoztatni, ahányszor csak találkozunk, vagy találkozom bárki ismerőssel, mi több már végzősnek mondhatom magam. Mivel hivatalosan véget ért már mindenkinek minden, azért is gondoltam egy kicsit Izával téblábolni. A jó hír az volt, hogy kapott rá, de nem bírja ki, ha leszólom az ő által kedvelt dolgokat. Emiatt – mondja -, ha majd megismerem ezeket, én is rájövök, hogy milyen jó dolgok. Mivel sok választásom nincs – lebeszélem, végighallgatom vagy itt hagyom – kénytelen leszek gyorsan dönteni ezek közül. De olyan jó az idő és én nem akarok bent lenni, haza meg ugye nem mehetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- A törpék nem is tudnak beszélni emberi nyelveken. Meg semmi értelme a bányában dolgozni, mert kicsik. Főleg, amelyik elalszik. És mit csinál a néma, tudod a szemetesvödör, amikor ráomlik a szikla? Nem tud kiabálni se. Nem beszélve arról, hogy egy ember be sem férne a házukba. Szóval tökre jó a hozzáállásom, csak nincs a mesének értelme – nyilván ezek mind csak kifogások, hiszen minden mesébe bele lehet kötni, mert gyerekeknek íródtak és nem az a fontos nekik, hogy a Pókegérke szereti-e a sajtot. De úgy látom, nem adja fel, nem az a típus és lelkesen folytatja, kijavít, öcsém! A szemem forgatom már kínomban, nem értem miért nem hagyom itt. Egyen csak, legyen boldog, én pedig malmozok a szobámban. Az is izgisebb, mint a muglik hülyeségei.
- Jó, akkor Hulk, meg izé. Csipkerózsika, vagy ki – vonok vállat, ha ez neki ilyen fontos, legalább leszállunk a témáról. Mert amúgy Hulk egy mugli, aki kifejlesztett valami szert és zöld izévé változik, aki nagyon nagy és a mugli fegyverekkel nem nagyon lehet bántani. Egy jó átok biztosan segítene rajta. Na, és a nagy hős, nem bántja a jó csajt… hát persze, szelektál, meg minden.
- Milyen malacot? Oké, eszembe sincs idekeverni – vigyorgok és leszedek egy kis falatot a vattacukrából, és mielőtt lereagálhatná meg is eszem. Na, meg is lesz a böjtje, mert ilyen édes-mázos izé, ami nagyon cukros és majd elhányom magam.
- Merlinre! És neked ez a kedvenced? – kérdezem, miközben előkapom a pálcámat és egy wasserrel vizet csorgatok a számba. Gyorsan megiszom, amíg ki nem megy az íze a számból. Persze nem mindenki szerethet mindent, de ez a cukros izé eléggé borzasztó. Nekem nagyon.
- Azt – helyeselek, ki tud ennyi ökör nevet megnevezni. De most tényleg. Hamupipőke. A hamu rendben van, de pipőke? Az meg milyen mugli betegség lehet már? Meg mitől hamu az a pipőke? Mondjuk, lehet, hogy csak el kéne fogadnom az egészet és akkor gyorsan vége lenne. A gondolataim és a szemeim elkalandoznak egy szép lány popsijára, aki elhalad mellettünk, és váratlanul ér a kérdése Izának.
- Hát persze. A hercegnőt házimunkára fogták, logikusan és rájött, hogy fáj a lába. Ezért kellett a fejére a pipőke, ami meggyógyította a lábát, jól tudom? – kérdezem egy félmosollyal az arcomon. Mondjuk az eddigi történetekből kiindulva akár ez is lehet a vége.
- Inkább mesélj a szuperhősökről, mert azok jobbak – hazudok sima, észrevehetetlen hanghordozással, de tényleg, azoknak legalább van valami értelmes történetük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Hogyne találkoztam volna törpével, ott van a navinés fogó – legyintek, de nem kötözködöm tovább, mert nincs értelme az egésznek. Hófehérke és a hét törpe. A mesék általában valamire tanítanak nem? Ez mire?  Hogy ha megmérgeznek, majd megcsókolnak, újraéledsz? Ugyan már, Hófehérke is normális volt. Kitakarította a törpék házát, öcsém! De rendes, azt a naaaagy házat. Beletelhetett vagy fél órába is, öcsém!
- Igen, tudom milyen a malac. A legtöbbjük ott eszik a nagyteremben, és nem látott még kést, meg villát. Vagyis de, képen, csak abban lakni lehet – vonom meg a vállam. A diákok nem arról híresek, hogy az evési szokásaik kifinomultak lennének. Esznek kézzel, teli szájjal csevegnek, úgy, hogy a fél káposzta kint van az arcukból, és csöpög le róla a lé. Igen, tudom, hogy milyen a malac. Tehát Iza nem rasszista, mert rózsaszínek a malacok, azt meg a fehér emberekre szokták mondani. Nahát, milyen új dolgokat tudok meg róla, pedig erről még nem is beszélgettünk, üdítő változás.
Viszont kíváncsi voltam, hogy mi a jó a vattacukorban, mert látványra semmi. Gyorsan rájöttem magamtól is, hogy az íze is a látványához hasonló. Édes, gejl, és cukortúltengést okoz. Tényleg majdnem megfordult a gyomrom, de hát az is kemény, ahogy én magam, szóval kibírtam. Azért látványosan eljátszottam a nagy halált, hogy Iza érezze, mit eszik.
Megfenyeget, hogy ne vegyek többet a vattacukrából. Ó, hát emiatt nem kell aggódnia, nálam akkor lát többé ilyet, ha vételezek számára, hogy csendben maradjon, vagy, mert szülinapja van. Azért utána mászok, de még egy kicsit simogatom látványosan a hasam. Úgy, mintha ösztönösen tenném, de mindenki tudja, hogy nem az, tudjátok.
- Azt tudtad, hogy nagyon szexi vagy, amikor fenyegetsz. Szóval, ha pasizni akarsz, mindenképpen fenyegesd meg, nyert ügyed lesz – rákacsintok és fel is nevetek. Azért még hátrapillantok a harmadéves csajnak és dobok neki egy csókot. Elkaphatja, ha aranyvérű, amúgy pedig köpésnek fogja fel. Lehet választani, öcsém!
De ha már ennyire „felvilágosítani” szeretne Iza, akkor legyenek a hősök. Biztosan továbbra is elcsépelt dolgok lesznek és uncsik. Csak ne mesék, könyörgöm!
A kiscsaj visszajött és nagyon örült nekem persze.
- Este 11-kor a főtéren galambom – mondtam neki, szándékosan takarodó időpontot használva. Hát igen, szegény Iza nem aludhat, mert le merem fogadni, hogy megnézi, ott vagyok-e. Pedig nyilvánvaló, hogy nem leszek ott, a kiscsajnak persze felvillannak a szemei, és viháncolva szalad tovább.
- Van Európa, Ázsia kapitány is? Meeeg Bogolyfalva kapitány? Az biztos te lennél. A hős, aki Farkas Zéténynek mugli mesét mond – nevetek, mert el tudnám képzelni, valami szexi kosztümben. Fel alá rohangálna, osztaná a vattacukrot, meg minden.
- Ők ilyen politikusok? – fűzöm tovább a témát, bár akkor miért lennének szuperhősök?
- Jaj nem, várj, tudom – emelem fel a kezem, pedig a képemre van írva, hogy mennyire tudom. – Ő az amerikai szuperhősök vezetője. Megmondja a Hulknak, hogy te most a izét ütöd, mik voltak még? A… - erősen gondolkodnom kell, mert már elfelejtettem a sok nevet, amiket emlegetni szokott. -…Denevérkutyát, vagy a gonosz Csalánembert, ugye? – hát, hogy jól emlékszem-e, igencsak kérdéses, de nagyon várom a választ. Na, ez mondjuk tényleg igaz, öcsém! Röhögni akarok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Oké, lépjünk – vonom meg a vállam. Bármit mond is, makacs volt, össze volt verve, akár belső sérülései is lehettek, nem tudom. Szóval felelőtlen volt, én pedig jó kedvemben ahhoz, hogy elvigyem a gyengélkedőre. Az más kérdés, hogy a szállítási módot nem így képzeltem, de szerintem ennek jobban örült, mintha a hajánál fogva húzom végig a kastélyon. Amúgy meg volt némi szerencsénk is, mert egy tanárral és egy refektussal sem találkoztunk, kizárólag bámészkodókkal, akiket rövid, „ránézéses” módszerrel elküldtem a francba, vagy a mugli vidékekre. Azok biztosan szörnyűek lehetnek.
- Most mondtad, hogy lépjünk túl rajta szívem, és újra felhozod. Hol itt a logika? Különben is ezek pálcikák, az meg varázspálca – helyesbítek neki, mert ha szeretne még kötözködni, velem lehet nyugodtan, csak nem érdemes. Azért megnézem a levest, és ha már ennyire baj, hogy pálcával próbálkoznék, akkor lássuk a kanalat.
Felkapom a fejem egy kissé a következő mondatára, pedig már éppen belemertem a levesbe a kanállal. De az félúton megáll, és próbálom értelmezni a keleti szépség mondatát.
- Randi? Kedves? Hmm – csak ennyit mondok és megkóstolom az ételt. Hát mit mondjak, nekem alulfűszerezett, de hát magyar ember vagyok, aki él-hal a fűszerekért. Elbírt volna még egy kis sót, vagy paprikát, vagy… nem tudom mit, nem vagyok szakács. De egyébként nem mondanám rá, hogy rossz, csak nagyon más. Oké, talán ha többször ennék ilyet, talán még rá is jönnék, hogy mitől ízlik ez. Volt benne valami, aminek az utóíze markánsabb volt és igen… érdekes. Érdekes, de finom.
- Egészen ehető, nem rossz – tolom vissza a konklúzió után a tányért, mégsem az én ízlésem, és nem is az én kajám. Persze, ha kifejezetten ízlett volna, lehet, hogy nem kapja vissza, hanem befalom az egészet. Elveszek egy szelet sajtot és haza ízeket viszek a számba.
Közben megemlítem a tesóját, és kiderül, hogy az szórakozott velem, illetve kihasználta azt, hogy a testvérének hiszem. Meg fogja bánni, ha legközelebb találkozunk, ezt ígérhetem.
- Szóval te is szeretsz szórakozni másokkal? Nyilván hülyének tart, mert összekevertem veled, de majd legközelebb megbánja – vonom meg a vállam, és mosolygok. Ez általában nem jelent jót, de most nem éreztetem, hogy neheztelek a tesójára. Nekem kellett volna ezt észrevennem, persze a hibás nem én vagyok, öcsém!
- Van valami, ami alapján meg lehet különböztetni titeket? – ez elég várható kérdés volt a részemről, hiszen, ezzel gyorsan le lehet tesztelni, hogy kivel is van dolgom. Újabb sajt, és egy kis szőlő. Furcsa elegy, de végül is jól esik.
- Hát de, eltaláltad. Pedig semmi baja nem volt, és ez gyanús is volt. De ügyesen játszotta az amnéziást, aki nem emlékezett sem a csókra, sem a verekedésre. Gondolom, azért majd megkérdezi ezeket, számíthatsz rá – vigyorogva tolok be egy újabb sajtdarabot. Most jöhet néhány szelet alma – mert nyilvánvalóan fel vannak szeletelve a dolgok, a szőlő pedig szépen fel van szemezve és egy tálba betéve. Közben nézem, ahogy eszi a pálcákkal a levest. Igen, jól mondtam: pálcával levest, öcsém!
Végignézek megint rajta és mosolyogva tolok be néhány szelet gyümölcsöt újra.
- Hát, így belegondolva jól vagy így szőkén is nekem Dasha – kuncogok és a fejem feltámasztom a két kezemre. Igen, így is elég jól néz ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Tényleg az szexi, és még soha sem láttam ilyen kivitelben, öcsém! Tudja magáról, mégis szerény. Nem mondja, hogy nem az, de nem is hirdeti, csak mosolyog, meg megköszöni, meg ilyenek. Láttál te már ilyet? Én még nem, öcsém! Bár ha már itt tartunk Lyra sem hirdeti magát, pedig lenne miért. Lehet, hogy el fogom vinni egy fotózásra! Igen, ez nagyon jó ötlet. Persze, hogy az, hiszen én találtam ki. Talán lehetne valami közös portfóliónk is, meg ilyesmi. Biztos tetszene otthon, hogy ilyen jó az összhang, ami azért még mindig nincs úgy, ahogy azt az őseink elvárják. Apám meglesz, majd odaadjuk nekik, addig meg nem igazán kell, és hagyjuk is ezt a témát. Nem tudom, hogy egy vagy három évünk van még külön, de az semminek tűnik az elkövetkező 40-50-hez képest…
- Nem, hogy lennél már ilyen? Miket gondolok – jól láthatóan egyetértést színlelek, pedig tud ám felbőszült bikalány lenni. De tényleg, a múltkor is kikelt magából, csak nem tudta. Meg tudja, hogy hogyan kell bánni a szavakkal és mikor mit kell mondani, hogy fájjon. Csak ő ezt nem veszi észre, nálam meg kevésbé működik. Oké, van olyan, hogy túllépi a határt, de ez megbocsájtható.
- Még sosem mondtam? Nagyon beléd szerettem, csak nem merem elmondani, mert félek, hogy nem kölcsönös és akkor összedől a világ – mert lerugdosom, hehe. A vállammal kicsit meglököm, és szerelmes pillantásokat lövellek felé. Tudom, hogy hogyan kell, már láttam egy csomó diáknál, akik enyelegtek a kastélyban. Amúgy pedig Izába még jó is lehet beleszeretni, hiszen jó fej, szerintem ő nem a fehér lovas hercegre váró típus, de bőven van miért szeretni. Csak az aggodalom kétszáz százalékát kéne kicsit helyrebillenteni, úgy már tökéletes lenne minden bizonnyal. De jobb ez így, elég egy tökéletes a kastélyba, nem kell a konkurencia.
Közben gondolataim bizonyítékot nyernek a nevető harmadéves lánykánál, Iza pedig ezen kezd el ironizálni.
- Itt lesz – ez elég egyértelmű volt. Láttam már ezt a csajszit többször is, és egyértelmű jeleket küldözget felém. Lehet, hogy egyszer kihasználom, hogy mindkettőnknek jó legyen, de hosszútávra nem nagyon számíthat. Közben a látóterembe kerül Iza ragacsa, én pedig finoman megfogom a csuklóját és visszaterelem a dekoltázsa elé.
- Kösz, inkább nem. Elég volt az előbb. Még a végén annyi csaj jönne segíteni, hogy féltékeny lennél. Épségben szeretnék visszatérni a kastélyban Izukáááám – röffenek egyet és kuncogok is rá. Egy kicsit még rájátszok erre a szerelmes témára, hátha elkezd rajta gondolkodni, mert akkor is aranyos. Olyan sztorik lehetnek a fejébe, hogy inkább azokat nézném, mint a szuperhőseit.
- Steve-ből csak egy van, besz***k! – felnevetek, az ő hanglejtésével utánoztam a mondatát. Komolyan, mit lehet ennyire szeretni ebben? Mugli dolog, mugliknak való, velük együtt kellene elásni.
- Biztos csak viccelődtél most – nézek rá hitetlenkedve. – Mármint, hogy Farkas Zétény leül egy olyan képizé elé, és végigizgulja Steve kalandjait? Mi van ebben a vattacukorban, ami elvette az eszed? Most vagy ennem kéne belőle még, vagy kidobnom, nehogy komolyabb bajod legyen. Még a végén szövődményes lesz – na persze. Nyilván leülök mugli filmeket nézni. Szerintem úgy kéne, hogy elmenni egy ilyen mugli izébe szobába, ahol sokan vannak és együtt élvezik a filmeket, meg Steve-et. Röhög a vakbelem, Izabellám!
- Tudod. Fekete hacukában van, és ugrál a tetőkön, meg üldözi a gonoszokat. Van benne egy fóka, vagy jegesmedve, vagy pingvin, vagy mi – vállat vonok, mit tudom én, hogy mik ezek.
- Engem akkor rángatsz be egy ilyen elé, ha megcsókolsz cserébe, vagy elkábítasz és a képizé elé kötözöl. Más eset kizárva – és nagyon jól tudom, hogy ezek is.
- Inkább veszek neked még húsz vattacukrot, minthogy ilyenekkel kínozz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Izabellám belepirul a mondandómba, milyen érdekes és aranyos. Persze, ha komolyan mondtam volna, már kiakadna, vagy elszaladna. Így viszont aranyosan belepirul, a szavaknak nagy ereje van. Na, meg a Fő utca is, mintha éppen nekünk lenne kitalálva, a kellemes őszi napfényben, ahogy megyünk, mint egy pár. A fiú megvette a lánynak a kedvenc édességét és bókol neki, hát nem romantikus?
- Talán jobb is, hogy vége a vizsgaidőszaknak. Kezdett megártani neked, Izám – kuncogok, mert ilyeneket nekem még nem mondott. Most tényleg arra biztat, hogy ha úgy érzem, valljak neki szerelmet? Hamarabb kiröhögne, minthogy végigmondjam, és természetesen nem hinné el akkor sem, ha ez totálisan igaz lenne. Pedig el tudnám képzelni, hiszen talán ő áll hozzám a legközelebb jelenleg, és vele máshogy is kényszerülök viselkedni. Sokszor figyelek, hogy mit mondjak neki és mit ne. Persze, ezt nehéz fenntartani, szóval egy hosszú beszélgetésből általában nem sül ki jó dolog. Most is pl. a hülyeségeivel traktál, mármint a mugli hülyeségeivel. De nagyon nagy hős vagyok, végighallgatom és még némi érdeklődést is mutatok. egészen addig, amíg a meg nem jelenik a csajszi.
Ekkor Izabella hozzám bújik, miután elmondja mindenkinek, hogy az övé vagyok. Ez nagyon ledöbbentő, még a szívem is megdobban erősebben, mert sosem gondoltam, hogy hatással van rám, de ilyenek az ösztönök. Átkarolom a derekát, és megpróbálom megcsiklandozni. Azért mindennek van határa, még akkor is, ha kissé belepirulok, legalábbis odafent elég meleg lett ahhoz, hogy tudjam, nem csak a napfény van rám hatással.
- Te, azt tudod, hogy ennek nem fognak örülni a szüleink? – nem, nem rá gondoltam, hanem a Black és a Farkas szülőkre. Nyilván saját magamat kihagytam az egyenletből, gyorsan le kell higgadnom, mielőtt tényleg többre gondolok. Tudom, nagyon jól tudom, hogy csak szívatni akar, és azt, hogy a kiscsaj is tudja a veszélyét annak, ha eljön találkozni velem. Pedig biztos vagyok benne, hogy itt lesz, még így is. Talán mégis jobb a mugli hősök témája attól, hogy rólunk legyen szó.
- Miattam nem fog leesni, hozzá sem nyúlok többet, tiszta ga… maszat leszek tőle, öcsém – a ganéj, mégsem lett volna szerencsés kimondva, a módosítások nagymestere lépett színre most természetesen.
- Az Batman, a „sötét” lovag – röhögök, még a macskakörmöket is mutatom az ujjaimmal. Mugli dolog, sötét dolog és biztosan nem lehet jó. Butítják magukat, holott a mágia mindennél nemesebb. Erről igazán nehéz meggyőzni őket is és engem is, szóval maradjunk annyiban, hogy a mugli dolgok ostobán egyszerűek. De ha ez kell nekik, élvezzék csak.
- Puszit. Azért nem ér fel egy csókkal, úgyhogy Zé nem megy mugli filmet nézni, szerencséjére – ekkor Iza kidobja a pálcikát, bár azt hittem, hogy még leszopogatja róla a maradékot, de úgy tűnik, annyira mégsem bolondult bele ebbe a kajába. De lehet, hogy csak azért, mert látják. A pálcikája pedig a szemetesben landol.
- Ügyes. Látod, van haszna, hogy kviddicsezni jársz, nem csak a kosz, meg a gurkó tapad rád – kell egy kis piszkálás, mert anélkül nincs meg az élet sava-borsa. Biztosan harcra készen áll, mert már nem kell védelmeznie a „finomságát”. Na, arra nem gondoltam, hogy könyörgőre vonja a dolgot.
- Oké, megnézek egyet, egyedül. Mondjál címet – feltartott kezekkel ígérem meg, persze nyilvánvaló volt, hogy miért akarom egyedül nézni. Jót fogok aludni rajta, amíg tart, és még véletlenül sem leszek egy szobában a filmmel. Elolvasom majd, hogy miről szól, hátha ki akar kérdezni. Mert ez a csaj olyan, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Komolyan annyiszor meglep, hogy talán emiatt nem unok rá sosem. Néha olyan, mint egy kisgyerek, néha pedig a legelvetemültebb rellonossal vetekszik, mint, ahogy most is. Simán elhiszem, hogy engem akar. Simán elhinném, hogy pontosak legyünk, öcsém! Tudom, hogy milyen, mit vall és azt is, hogy nem jövök be neki valami miatt. Mégis, a barátom szeret lenni, kissé mazochista alkat ez az Iza. De az is lehet, hogy én kellek, hogy tudja, mikor és hol büntethet meg legközelebb. Mert ez a lételeme, ebben biztos vagyok. Most például eljátssza, hogy mennyire szerelmes belém, és azt is, hogy mindenkinek annyi, ha csak rám néz. Biztosan tudom, hogy ezzel engem is szeretne szívatni, de a szív dolgaival illik vigyázni, meg a szüleimmel. A következő meglepetés akkor ér, amikor folytatja a dolgot, pedig tudhatná, hogy figyelnek engem és Lyt is…
- Hát legyen. Ly majdcsak megbékél a helyzettel, hogy szeretőm van – magamtól most felvisítanék a röhögéstől, mert Izus kapott most egyet vissza. Ha tovább játszik, elismerem, hogy jól bírja, ha nem, akkor ki fog akadni. Persze abban biztos vagyok, hogy ezt valahol, valamilyen formában még visszakapom, de az is lehet, hogy most fog fellökni véletlenül. Szóval erre most jól felkészülök, nem érhet váratlanul. Egyvalamivel lephet meg, de azt nem fogja megtenni, szóval emiatt nem aggódom. A csikizés pedig jár, de megoldja valahogy. A kis őzgida, hogy ugrál már!
Aztán megállít és követelőzni kezd, lassan tényleg elhiszem, hogy a csajom, öcsém. Csak a nők tudnak ilyen hirtelen váltani, mert mondok valamit és úgy tenni, mintha az előbb semmi sem történt volna.
- Beszélgettek róla a kh-ban – remélem erre várt, én pedig vállat vonok. Kicsit összébb is húzom magam körül az ingem, mintha meg kellene igazítanom. De tényleg így volt, két sárvérű ezt ecsetelte, még el is játszottak egy jelenetet, szánalmas volt, természetesen. A talárjukból köpenyt csináltak és ugráltak, mint a veszettek. Tudhatná, hogy nem hazudok, még sosem kellet.
- Hogynepersze. Mert Lilien ezt mondja, tudom – eresztem le a vállam, mintha megadnám neki magam. Talán tényleg meg fogok nézni egyet, hogy végre békén hagyjon. Biztos, hogy utána, az elemzésnél már nem fog neki örülni, hogy rábeszélt. Hogy miért említem, hogy eltalálja a gurkó? Mert majd minden meccsen találkoznak, lehet, hogy Iza azért nem pasizik, mert gurkózik. A gurkók a szerelmei, csak hát egy vasgolyó, hát nem is tudom, kissé furcsa dolog ez nekem, majd máskor megkérdezem, hogy mi benne a jó. Láthatólag sokat vannak együtt, hihihi.
- Micsoda szuperhős film cím! Másnaposok. Biztos hoznak egy másik napot, nem pedig részegek, hiszen szuperhősökről van szó. Gratulálok – röhögök fel, ahogy csak én tudok, tehát az őszi szél fordul meg úton és mindenki beleremeg izgalmában.
- Na, mutass ilyen hősöset, ha már rábeszéltél, mondjuk az amerikai hajóskapitányt – nyilvánvaló, hogy már csak ugratom, mert ezerötszázszor elmondta már, hogy az „Steve Rogers, az Amerika Kapitány”.
- Akkor most hétvégén? És hol? Mert, hogy muglik közé nem viszel, nyugodtan biztos lehetsz benne, hacsak nem akarsz komoly bajt – remélem eléggé kifejezően néztem rá, hogy tudja, nem a levegőbe beszélek. Amúgy de, mert mindenki csak oda tud. Szóval jó lenne, ha ezt komolyan venné és szerezne valamit, amivel meg tudjuk nézni. Ez a mágia, nem?
- Ha kell a szerkezetre pénz, adok… majd megadod valahogy szerelmem – magamhoz vonom és adok egy puszit az arcára, de olyan émelyítő szerelmeset. Sok sikert a későbbi magyarázkodáshoz, remélhetőleg az Edictum is látta a mai jelenetünket, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Áhá, szóval… el tudom képzelni magamtól is, hogy miről szól. Néhány mugli berúg, és fura dolgokat csinálnak közben. Milyen eredeti – a szarkazmusom eléggé érezhető, hiszen tényleg csakis mugli film lehet, ahol részegekről csinálnak egy filet és még meg is nézik. Amikor át is élhetnék… hahaha, mekkora ötlet. Majd lesz egy olyan is, hogy vásárolni mennek a muglik és a végén kifizetik a pénztárolóban. Legalább ennyire izgalmas és vicces lehet. Vajon Kovácsné asszony vesz-e tejet, vagy csak lisztet? A következő epizódból megtudhatják! Hát, normális, öcsém?!
Iza nagyon beleélte magát ebbe a szeretős dologba, de tényleg. Röhögnék is, ha küldene baglyot a szüleimnek, mint szeretőt. Csak kár, hogy utána el kéne bujtatom, ha még szeretném látni… Ez ugyanis nem annyi tréfás dolog, de meghagyom a hitében, úgyis csak viccel. Nagyon remélem, hogy a baglyot nekem szánta és csak én értem félre.
- Persze drágám, rágcsát hozzak én? Hú, már annyira izgulok! – ironizálok neki, és hagyom, hogy győzzön. Nyilván csak azért jöhet létre ez az egész, remélem, jót fogok aludni rajta. Csodálkoznám, ha meglepne és élvezném, azonban tény, hogy felkeltette az érdeklődésem egy hangyányit. De tényleg, és csak is Iza miatt,. hihetetlen, ugye? Még a végén rávesz, hogy majd muglik között mutatkozzak egyszer, öcsém! Na, az lenne csak a hihetetlen történet. De nem hiszem, hogy nincs annyi sütnivalója, hogy…
- Hééé, öcsém, mit képzelsz? - egy csávó mellettünk suhan el, de nekem löki Izát, hát nem lát a hülye a saját fejétől? Besz*r*s, mindjárt utána is lendülök, és gyorsan maradásra és aszfaltmegfigyelésre fogom késztetni. De nem fog összejönni, ugyanis Izának még koordinációs gondjai vannak, és engem használ támasztéknak. Persze, segítek neki, ahogy tudok, szóval elkapom. De ahhoz képest, hogy csúnyán beszél – jaj, de ilyet, egy levitás prefektustól kérem! -, gyorsan lenyugszik, majd el is mosolyodik.
- Már mit h… - belém forrassza a szót egy szájra puszival, én meg csak kerek szemekkel bámulom, nézem, ahogy elszökdécsel sietősen. Megnyalom az ajkaim, ami most ragacsos vattacukorszirup ízű, és nevetni kezdek. Komolyan olyan lenne ez az egész, mint egy szirupos mese, öcsém! Mármint mugli mese, természetesen. Persze, nem hagy igazán nyugodni, hogy miért csinálta ezt, ez már kezd túlmenni egy határon, vagy csak én érzem így? Na, mindegy, majd a mozi alatt megkérdezem, hogy mi is volt ez?
- Hát apámnak én is küldenék valamit, ha lehetne - fintorodok el, miközben halkan magam elé motyogok, majd vállat vonok, mert nem értem az egészet. Összezavar és ez nagyon dühítő. Abban pedig biztos vagyok, hogy pont ez volt a célja. Még, hogy a rellonosok gonoszak… Nem kell félteni egyik házat sem. Lassan erőt kell vennem magamon, mert az egy helyben ácsorgás és fintorgás elég hülyén veszi ki magát a Fő utcán. Ezt még nagyon megbánja, csak én nem nagyon tudok vele kiszúrni… de majd kitalálok valamit, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hááát eljött ez is a végzős év. Kivéve, ha maradunk, úgy tudom Lyra szeretne mestertanonc lenni, talán akkor nekem is ki kéne találnom valamit. Nem tudom, egyelőre legyen meg ez az év. Miután fényesen bevonultunk a Nagyterembe, Lyrát a helyére kísérem, illetve, ahová mondja. Nem is értem, hogy miért nincs dedikált helyünk, na ezért sem jön be a suli igazán. A kettyós Diri pedig hamarosan elkezdi majd a beszédeit, de remélem gyorsan túl leszünk az egészen. Elbúcsúzom a menyasszonyomtól, odaintek Izának, ha meglátom, majd ledobom magam valahova a zöldek közé. Most a díszítés kékes amúgy, mert a Levita nyert, mily meglepő. Jó lenne már letörni  a vigyort megint az arcukról, de nem látok rá sok esélyt. Mindegy, vége az első etapnak, lehet enni. Gyorsan befalom, ami nekem jár, persze figyelve, hogy normálisan egyek, ne úgy, mint itt a legtöbb éhenkórász. Tuti, hogy a legtöbbjük csak a zaba miatt jár ide.
Jön a következő rész és meghallom a nevemet, hogy mi? Persze felállok és szerénynek nem nevezhető mosollyal az arcomon kisétálok a kettyóshoz, átvenni az oklevelet. Igazán jó helyre került a díj, úgy gondolom. Kezet rázok a dirivel - majd az asztalnál megtörlöm, nem kell félni -, aztán visszasétálok a helyre és az asztalra teszem a cuccot. Megtörlöm a kezemet a szalvétában, aztán várom a többi nagyokost, hogy lassan mehessek is a dolgomra. Ennyi elég is volt, majd kiteszem a falra az oklevelet, öcsém! De, hogy melyikre, azt még nem tudom...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Már vagy két napja volt, mégis nem tud szabadulni az érzéstől. Csak bosszús, dühös és fáj a szíve. A klubhelyiségben összejött rellonosokra is úgy nézett rá, hogy „hagyjbékénvagyszétveremapofád” arcát mutatta, és ez általában elég. Most a szokásosnál is morózusabb volt és tehetetlen, miközben gyűlt benne a feszültség, viszont így mindenki elkerülte. Azt hallotta, hogy rohadtul unatkoznak a zöldek, és fel akarják dobni a napot, de nem nagyon érdekelte. Később már küldtek hozzá oda pár lányt, hogy jöjjön ő is, hátha azokat nem átkozza le élből, végül is igazuk lett. Nem mind lett leátkozva, és azt a kettőt is felsegítette(!) végül, akikre ráküldött néhány kellemetlenebb átkot, ami után nem tudtak felkelni. Annelie volt a szerencsés, aki megúszta, talán csak azért, mert a fiú Ombozit kedvelte, a lány pedig közel állt a fiúhoz, legalábbis, amennyire ő ismeri az itteni szerelmi helyzetet. Persze gőze sincs, csak látta párszor őket együtt sétálgatni, meg ilyesmi. Most pedig már a bejárati csarnokban van, de egyelőre csak bámul maga elé, amíg a többiek csinálnak valamit. Valaki megfogja a kezét, ő pedig pálcát ránt és ráfogja, de kiderül, hogy a művésznő az, legalábbis így nevezi magában a tornászlányt. Valószínűleg nem csak a cirkusz miatt használja ezt a becenevet.
- Hmm? – kérdezi, mikor a nevét említi, majd parancsolgatni kezd. csodák csodája, mivel eléggé meg van zakkanva, nem tesz semmi erőszakosat a szőkén, hanem szétnéz.
- Hát legyen – világító gömböcskéket lő a levegőbe, amik változtatják a színűket, mintha élő diszkó lámpák lennének. Csak ezek mozognak is, és annyi van belőlük, hogy legyen elég fény. Meggyújt pár fáklyát, amik a tervezett pálya vonalát hivatottak megvilágítani. Az útban lévő bútorokat és szobrokat arra használja, hogy eltorlaszolja az ide vezető járatokat, kivéve néhányat, amit remélhetőleg őrizni fognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Lassan vége a vizsgaidőszaknak, amint azt lehet tudni, nekem simán ment. Nem vagyok egy nagy tanulós, de hát nem is kell, ha ilyen jó agyam van mindenhez. Megragadnak benne a dolgok, ennyi az egész. De most nem azért ülök itt az étteremben, hogy megünnepeljem az amúgy is elvárható eredményem, hanem mert a jövendőbelimmel van találkozóm. Nem is igazán tudom, hogy minek nevezzem őt, talán ez a legjobb megfogalmazás Lyrára. Mindketten végzünk, és szerintem mindketten megkaptuk a levelet, ami felfrissíti a memóriánkat, hogy ha végzünk, akkor bizony esküvő lesz és boldog házasság. Legalábbis nekem ilyeneket írtak, hogy néhány háztárstól, akik jóban vannak velem – van ilyen? – megtudták, hogy milyen jól összeillünk, és mennyire boldogok vagyunk együtt. Gratulálnak, hogy megértettem, milyen fontos ez és próbáltam alkalmazkodni, és tessék igazuk lett, megfelelő menyet választottak, stb. Ja, valóban marha jól eljátszottuk a szerepeinket, de nem igazán közeledtek az álláspontjaink. Illetve de, mert a kezdeti ellenségeskedés, olyankor gyűlölet, egy normális viszonnyá szelídült. Én meg nem tudom, hogy hányadán állunk, egyelőre még a sokkot, amiben Gwennel voltam, azt próbálom feldolgozni. Mármint, hogy egészen normális lány, így hogy megismertem, annak ellenére, hogy Cupido kellett hozzá, hogy szóba álljak vele. Persze már elmúlt a hatás, és… hát nem tudom, szerelmes biztos nem vagyok, mert most már másodjára tapasztaltam meg, hogy milyen az, és a második nagyon intenzív volt. Na, mindegy, nem tudom, hogy mi lesz, csak azt, hogy Lyrának szeretném, ha boldog élete lenne, vagy velem, vagy nélkülem. Ezért majd megteszem, amit meg kell, de egyelőre jó lenne valamivel kihúzni még, hogy ne legyünk házasok. Kéne még pár év, vagy ilyesmi, olyan rohadt gyorsan elrepült ez a három is.
Nem öltöztem túl egyébként, Lyrának pedig egy szép és különleges orchideát hoztam, amit már a helyiek be is tettek egy szép vázába. Akármi is van, a látszatot fenn kell tartani, de amúgy sem bánom, megérdemli, ha már elvisel, nem? Az étlap megérkezett, de egyelőre nem rendeltem semmit. A találkát délután négyre beszéltük meg, még van nagyjából 5 perc, hogy megérkezzen, vagy tíz, hogy nőiesen késsen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kíváncsi vagyok, hogy ma milyen lesz. Általában nagyon ad magára, de az utóbbi hetek eléggé megfárasztották Lyt, gondolom az elvárások, na meg a Levita hírnevén sem eshet csorba. Bár szívesen az orra alá dörgölném a házpont állást, de már megtettem Izánál, így már nem olyan jó muri. Főleg a szöszke reakciója, ahol nem ismerte el a vereséget, hanem majd a vizsgákat ők nyerik. Kérdem én, azt hol jegyzik? Mindegy, Iza már csak ilyen…
Ly éppen csak késik – ami amúgy nem szokása, de bőven belefér -, és máris felpattanok, ahogy meglátom, a széke mellé lépve viszonozom a viszontlátás mosolyát.
- Szia Ly! – köszönök vissza és természetesen a köszönő puszi is megy az ő arcára. Na, nem úgy, mint a kézfejére az első találkozáskor, bár tény, hogy az is szórakoztató volt a maga módján. Most csak kap egy finomat, abból a kevés fajtából, ami ritkán jellemző rám, de tényleg szeretném, ha akaratunk ellenére összeköt majd minket a sors apáink által, én legyek a legkevésbé rossz az egészben. Igen, ilyen áldozatra is képes vagyok, mert pontosan tudom, hogy mit érezhet.
Kihúzom neki a széket, és a feneke alá teszem, ahogy leül, majd én is helyet foglalok. Miközben az étlapot kezdi böngészni, azonnal a tárgyra tér, pedig most jó lett volna egy kicsit másról is beszélgetni. Kábé mindegy miről, mert ez a téma… hát, nem a szívem csücske. De akkor legyünk gyorsan túl rajta.
- Persze, már nagyon vártam. Nos, neked mik az elképzeléseid, hogy húzzuk még az elkerülhetetlent? Gondolom, most nem szeretnél még megházasodni, bármennyire vonzó lehetőség is vagyok – most nem arrogánsan, hanem némi öniróniával(!) a hangomban és mosolyogva szólok. Remélem, értékeli, és amíg el nem felejtem…
- A virág természetesen a tiéd – teszem hozzá, bár nem hiszem, hogy nem tudná, de így illik. Jó ez az etikett: mindent magyarázz meg, ami egyértelmű.
- Amúgy minden oké veled? Kissé nyúzott vagy – én már látom, hogy a pincér megáll a lépcső alján, de még intek finoman a fejemmel, hogy ne jöjjön. Hagyjuk egy kicsit szusszanni Lyt, majd amikor már látszólag kiválasztotta amit szeretne, bólintok a pincérnek, aki el is indul felénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Viszonzom a mosolyt, természetesen nem lepődtem meg. Lyra sincs oda az esküvőért és még nem érzem magunkat annyira érettnek arra, hogy el tudjuk játszani a szerepünket, vélhetően valamelyikünk kiakadna és elrontaná. Valószínűleg én, még akkor is, ha mindig is hangsúlyozom, hogy én járnék jobban kettőnk közül.
- Majd én meggyőzöm apádat, hogy muszáj mestertanoncnak maradnod, mert a Farkas család nem vesz el egy alulképzett lányt, vagy ilyesmi – vonom meg a vállam fintorogva, mert semmi esetre sem Ly képességei ellen irányultak a szavaim, csak kell valami, amivel húzhatjuk még egy kicsit, és tényleg nem sok lenne az a három év.
- Mármint szerintem okos vagy, csak ha kell, ezt mondom – teszem le a nagyesküt és meggyőző akarok lenni a számára is, hogy nem akarom fikázni. Persze felhívom a figyelmét a virágra, ha már beszereztem neki és meg is kapom érte a dicséretet, ami nekem jár. A nyúzott arcára is kitérek, mert egyébként szép pofija van, de most eléggé karikásak a szemei és látszik, hogy nincs jó formában.
- Iza is ilyen akkor? Komolyan, ti prefik nem gondolkodtatok még azon, hogy néha lógjatok? Túlhajszoljátok magatokat a kötelesség jegyében, de kérdem én, minek? Jobb lesz attól neked? Kétlem – kérdezem a szemeibe nézve, még komolyan is. Sosem értettem ezt a nagy kötelességtudatot a levitás prefiknél. Azért nálunk nem ennyire durva a helyzet, meg néha szemet is hunynak néhány dolog felett, mert utálnak jelentést írogatni, főleg ha csak kisebb incidens történt. A kérdése meglep, mert még nem gondoltam bele igazán.
- Hát, ha már maradni akarsz, akkor maradok én is, a saját érdekünkben. Majd választok valamit, és még jól is fog jönni az alibihez, nem? – emelgetem meg a szemöldököm vigyorogva. Ez tényleg nem rossz ötlet igazából, és egészen kivitelezhető. Na, még maradunk pár évet és lehet, hogy megszokjuk egymást egy légtérbe, meg ilyesmi. Úgy csak könnyebb lesz végigszínlelni az esküvőt is.
- Cupido ellen van valami tipped? – mondom mellékesnek tűnően, miközben ő rendel, és én is kérek valamit. A választásom némi salátára, és sült húsra esett, azzal a fura nevű „aszhalcit” szósszal, ami kedvedre való ízt kölcsönzi számodra. De tényleg, állítólag mindenkinél más, és eddig bevált.
- A lábaddal azóta sincs gond? - kérdezem, amíg a pincér megjön az italokkal, én csak sima vörösbort kértem, az itteni legjobból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sok a dolog és úgy tudom, hogy ma érkezett meg a nekem szánt szállítmány az itteni mágikus postára. Jogos a kérdés, hogy miért nem bagolyba jött. Nem szeretném, ha az új kollekciómat dagadék baglyok hagynák el, így majdnem, hogy mugli postával szállíttatom, de nagyrészt hasonló a módszer a varázspostánál is. Csak a hoppanálás és a Hopp-por kissé lerövidíti az utazást. Az ilyen értékű ruhákat egyébként sem mernék állatokra bízni, még ha a legjobb baglyokról is van szó, szóval csak a szó szerinti kézbesítés lehetséges. Nagyjából fél órával ezelőtt volt, hogy odaértem a mágikus postára, ami ideiglenes, és ha jól tudom, ma csak nekem jelent meg. Mégis várnom kellett húsz percet legalább, mire mindent átvettünk, tételesen megnéztem az árut és kifizettem a költségeket. Maradt itt néhány ember, akik majd felviszik a kastélyba a ruhákat – van engedélyük nyugi -, de most már minden el van intézve, és újságot lapozgatva sétálok a kissé saras bogolyfalvi utcán. A címlapon én vagyok, hiába be kell segítenem néha az újságoknak, hogy legyen bevételük. A ruházatomat egyetlen lábszárközépig érő, divatos vászonkabát takarja. Sajnos hiába van napsütés, nemrégen esett, és még szél is fújt, az utcák tele vannak tócsával és sárral, így figyelni kell a bakancsomra is, ha nem szeretném, hogy túl koszos legyen. Mégiscsak egy vagyon volt, meg egyébként is, jól kell kinéznem, mert ezek kinéznek. Már messziről hallom a kurjantgatást, és kicsit odébb is állok, hiszen a hangom hátulról és felülről érkeznek. Visszanézve és némileg biztonságba már látom a két kiskölyköt, akik vélhetően lopott seprűkkel száguldoznak a faluban és most jött el nekik a pillanat, hogy le is ereszkedjenek talajszint közelébe. Mellettem ugyan elmennek, de nem sokkal a kastély felé vezető úton, a szökőkút mellett reppennek el és beledobnak valamit. Nos, én itt megtorpanok, miközben a páros vihorászva elreppen. Hirtelen az összes víz minden irányba kicsapódik, sőt még a sarat is felveri valahogy. A közelben tartózkodókat ez váratlanul éri, hiszen gyorsan történt az egész. Szerencséjük a fiúknak, hogy nem voltam ott, de van ott egy szöszi, aki rendesen kapott. Nem lesz egyszerű kivakarni majd belőle, ráadásul úgy látom egész igényes a lány. Hát, most nem annyira…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A kis szemétládák elintézték a népet, röhögnöm kell. Amikor már halljuk, hogy ilyen idióták közelednek, jobb félreállni, vagy kimutatni, hogy baj lesz, ha beléd kötnek. Ma voltam olyan gáláns, hogy az előbbit választottam, így túlélték kék-zöld foltok és átkok nélkül a kis huligánok. Azonban nem mindenki járt jól, a jól öltözött szőke kapott mindent. Mi több, mint egy kis óvodás sipítozni kezd, én meg röhögni. Hát ezt nem hiszem el, mit kiabál? „Jézi”? Az mi a Merlin terméke? Az már majdnem Zéti, de szerencsémre nem ismerem a csajt, így az biztos nem lehet. Persze ismerheti a nevemet, mégiscsak egy Farkasról van szó. Az is tény, hogy amíg nem volt összerondítva, nagyon kellemes megjelenésű, ápolt csajsziról van szó. De azzal, hogy így megalázta magát, sokat esett a megítélése elsőre. Azért odasétálok a kezemben az újsággal - aminek a címlapján virítok -, megnézni, hogy ki is ez, és van-e esetleg komolyabb sérülése. Mint mondtam, jó napom van.
- Helló, minden oké? A kis huligánok jól megfürdettek – a mosolyt nem lehet levakarni rólam, bár most nem gúnyolódom, mint, ahogy azt bárki megérdemelné. Így közelebbről már látom, hogy nem a nincstelenek és a magukat gazdagnak gondolók közé tartozik, a ruhája egy kisebb vagyon, képzelem, hogy a haj sem halolajtól fényes, hanem valami irtó drága cucctól. Ez a csak ad magára, és még pénze is van hozzá, micsoda meglepetés. Mármint nem a pénz, hanem, hogy igényesen használja fel, nem egy összedobált ruházata van, hanem kigondolt, jól megfontolt outfit. Minden harmonizál, kiemeli a szemeit, amik tényleg szépek és vonzók, és oda is fókuszálsz rá, ha épp nem a dekoltázsát bámulod, mint én. Hiába a rejtett, és tiltott dolgok a legvonzóbbak és legkeresendőbbek. Szóval megbámulom, nem nagyon szoktam visszafogni magam, és megállapítom, hogy egyben van a lány, csak elcsúfítják a sár és vízfoltok.
- Látom, van ízlésed Jézi – dicsérem meg, ez a legtöbb, amit egyelőre kaphat. Ha még mutat valamit a személyiségéből, ami tetszik, akár le is nyűgözhet majd. Lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy hogyan viszonyuljak a lánykához. Általában átnézek mindenkin, ha nincs benne valami érdekes. Ez a lány hát szép, de ez még nem különlegesség a Bagolykőn, mert tényleg sok szép lány van, de a ruhája, és a megjelenése teljesen korrekt, sőt árulkodik arról, hogy nem veri fogához a galleont.
- Igen, ez nekem is feltűnt. De ha tudnák, csak még elégedettebbek lennének, szóval szerintem inkább ne hangoztasd. Sőt, mi van, ha letépik rólad és eladják? Vigyázni kell, hogy miben jársz – kacsintok a lánykára, miközben ő is megdicsér engem, cserébe megnézem magamnak. Így működik ez a világom, öcsém. Azért a beszéde kissé fura, olyan néha, mintha kicsit felszínes lenne, bár megértem, hogy félti a ruháját és bosszús. Csak ezek a szavak… ha káromkodna, talán fel sem tűnt volna.
- Köszi – nyugtázom és az újságot mintegy véletlen úgy fordítom, hogy meglásson a címlapon. A francia divatújságot biztosan ismeri, nem a legolcsóbb Cosmo és társai, kevesekhez jut el. Egy teszt belefér, bár azt is megfogadtam, hogy legközelebb nem megyek el a fotózásukra. A fele ruhájukat visszadobáltam, hogy rám olyat nem adnak, mert oké, hogy extravagáns, de rám azt nem adja senki, vagy ne legyen a nevem Farkas Zétény. Végül is belementek és valami másik pasira erőltették rá. Valahogy elment a kedvem már ettől, régebben élveztem, hogy a nevemet felhasználva adták el a cuccaikat többek, de már uncsi, komolyan. Közben a leányzó eltünteti a foltokat, és nem csak simán, hanem valami különleges folteltávolító igével. Nocsak, úgy látszik, nagyon rá van függve erre.
- Farkas Zétény – fogadom el a kezét, és most jó kedvemben vagyok, kap egy leheletnyi kézcsókot. Hiába, aki úriember, az én vagyok. Lehet, hogy még meg is köszöni, hogy nem simán kezet fogtam vele. Nagyon kiemelte a vezetéknevét, és meg is ütötte a fülemet természetesen. Gondolom ezért csinálta. Én nem emeltem ki a nevem, mert aki nem ismeri, az így járt.
- Vittman? – még egyszer megnézem a ruháját, meg őt is egészen közelről, főleg a szemeit, odahajolva hozzá. – A talárszabász üzlet tulajdonosainak a lánya? – most én nyomom meg az „A” betűt, hogy tudja, elismerem őket. Volt is pár talárom, de gőzöm sincs melyik az. Viszont mivel megvettem biztosan jó minőségű ruháik vannak. Néhány partyn akár találkozhattunk is, de általában gyorsan megunom őket és csak a köelező dolgokon veszek részt. Talán láttam már, nem esküdnék meg rá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tetszik a csaj külsőleg. Mert de, sőt.
- Aztán mi járatban a faluban? Gondolom nem fürödni jöttél – évődök egy picit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Relaxálni akartam végre. Elegem volt a sok hűhóból és gondolkodnom kellett a jövőről. Maradjak egyáltalán itt, és várjam, hogy Lyvel mikor leszünk egy pár? Persze a szöszi egészen megváltozott már első találkozásunk óta, szóval nem lenne probléma vele feleségként sem. Szerintem ellennénk, még ha nem is lennénk valódi egy pár. Hagynék neki teret és akkor nem durcáskodna. Az mondjuk benne is elég kemény, ha előveszi a rosszabbik énjét. Esetleg itt is hagyhatnék mindent, meg tudnék élni apámék pénze nélkül is, és akkor tényleg azt tehetnék, amit csak akarok. Nem mellesleg ezzel bemutathatnék a családomnak, hogy lám, Zétény enélkül is boldogul.
Na, ezért találtam ki, hogy eljövök a fürdőbe, ahol sosem voltam még, de állítólag nagyon kis csendes, meg jó környezetben van.gyorsan megtalálom a táblák alapján, majd még gyorsabban ki is fizetem a belépőt. Átöltözöm az öltözőben, és nézem, ahogy a pecsét, amit kaptam egyre jobban világít. Komolyan, elég óvodás dolog ilyet csinálni, de ez Bogolyfalva, megszokhattam volna már, hogy nem minden az én elképzeléseim szerint működik.
Végül egy fecskében zuhanyzás után bevetettem magam a "habokba", és valóban jól esett a meleg víz nyugtató hatása. Kerestem is gyorsan egy helyet magamnak, de mind ami tetszett foglalt volt. Ezért aztán találomra választottam egyet, ahol jó a kilátás, és odamentem a szöszi csajhoz, aki birtokolta a helyet. Persze bőven elférünk egy ilyen helyen úgy is, hogy nem kell még csak beszélnünk sem.
- Helló, megosztod a helyet velem? Zétény vagyok, ha érdekel - vonok vállat és várom, hogy odaengedjen, vagy elküldjön. nekem mindegy, bár egészen jó kis csaj, szóval szívesen maradnék. természetesen megnézem magamnak, ha már itt van fürdőruhában. Illetlenség lenne, ha nem bámulnám meg, öcsém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Nos, mint tudjuk, a kivétel gyengíti a szabályt. Nem vagyok bunkó, ha nem kell, szóval köszi – ennyivel azt hiszem el is intéztük, hogy milyen rettentő udvarias srác vagyok. Igen, meg jóképű is, szinte illik hozzám a szöszi, jobban, mint itt bárki más. Ha már itt vagyok, akkor olyan mellé megyek, aki külsőleg is felérhet hozzám, meg még az is lehet, hogy van egy kis sütnivalója ott bent.
Az, hogy felismer, némileg meglep, de azért nem annyira, hogy foglalkoztasson. Az jobban, hogy én nem ismerem őt, de hamar kiderül, hogy miért. A sok ember között nem mindig találkozhatsz mindenkivel, én pedig amúgy sem vagyok népszerű a sok cseverésző között, hogy csak úgy odajöjjenek hozzám. Most is én jöttem oda, az is igaz, de ez szituáció volt.
- Jól nézel ki, szóval, de feltűnő vagy. Az más kérdés, hogy nem vadászom az új szépségeket, hogy ismerkedhessek, vagy csak posztereket csináljak belőlük. Bár te lehetnél az egyik hónap, az tuti – bókolok egy kicsit, végül is tényleg jó csaj. Befekszem mellé, de most nem kívánok  domborulat nyomás próbákat végezni, csak élvezem a pillanatot és a társaságot. Izának ez biztos nem menne, persze ő lány.
- Túl híres vagyok biztos. Sosem érdekelt, hogy mit fecsegnek rólam, mert ha elém kell állni, mindjárt csukva marad az a száj, mintha ragasztóbűbájt kapott volna – vonom meg a vállam amennyire lehet, gondolatban nagyon. – Rólad is biztos van pletyka, de hozzám nem jutott el. Amúgy pedig csapd fel az Edictum egyik számát és onnan is lehet tájékozódni a nagyrészt hamis hírekről. De én jókat szórakozom rajtuk. Van, hogy kifigyelek egy rellonos párost az újságból,  és várom, hogy legyen valami – kuncogok, majd bejezem a lebegést és leülök a vízben lévő padra. Nagyjából mellkasig lógok ki a vízből, kicsit meg is mozgatom a nyakamat.
- Kell figyelnem féltékeny pasira, vagy élvezhetem a fürdőt és a társaságod? – érdeklődöm, mert nem fakarok felesleges köröket futni magyarázkodással, na meg pofonokat osztani. Pihenni jöttem, nem pedig megmutatni milyen nagyszerűen felkészült vagyok mindenből. talán kicsit félreérthető a fogalmazásom, de ez már nem az én bajom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Röviden felnevetek a válaszán, egészen belevaló a csaj, és még jó a humora is. Nahát, egyből van ilyen is, nem csak a fanyalgók és a rátartiak? ?Meglepő, komolyan mondom.
- Ha gondolod, minden hónap a tiéd lehet, és akkor jár 30% a bevételből, ha piacra dobom. De akkor bele kell adnod mindent – folytatom a finom kuncogást. Nagyon jó kis naptárt össze lehetne hozni belőle, bár nem a legmodellebb típus, de van benne valami, ami nagyon vonzóvá teszi. Ezt pedig nem azért mondom, mert gyakorlatilag egy szál fürdőruhában, érintés közelben van itt mellettem. De azért valószínűleg ez is közrejátszik.
- Nem szoktam dicsekedni semmivel, a tetteim magukért beszélnek, legyenek azok jók, vagy rosszak. Egyébként pedig nem szokásom azért kilesni embereket, de néha unaloműzésnek tökéletes, ha már nincs más, vagy éppen Rohr nem jön az utamba, hogy fellökhessem. Borzalmas az a lány – még bele is borzongok, ahogy a vörös hajú mosolybolond képe beúszik a szemeim elé. Tényleg lyukas az agya, és hát azt hiszi, hogy minden ember mulatságosnak gondolja őt. Pedig nagyon nem az. Gyorsan el is terelem a témát inkább rá, mégiscsak értelmesebb és sokkal szebb az előbb említettnél. Ez már csak egy ilyen sport, és bármennyire is kacérkodom vele azért egy kicsit – amit úgy veszek észre, hogy viszonoz is -, nincs kedvem pasikkal vitatkozni.
- Általában nem szorulok védelemre. De azért ezt most elfogadom, hátha meg kell védelmezned – viszonozom a mosolyát, úgy érzem megfelelő társaságba érkeztem. Nincs nagyzolás, meg lenyűgözés, csak egyszerű ismerkedés, és némi szikra. Ez pont elég mindenre, de akár semmire is, szóval a tökéletesen harmóniát, amiért jöttem, megtaláltam a barlangfürdőben és Szofi személyében.
- Hát, ha féltékeny is lenne rád valaki, nem hiszem, hogy menekülnöd kéne. Szóval nem kell aggódnod, egyébként sincs senki, aki féltékeny lenne rám. Biztos a csillagok állása, vagy ilyesmi baromság – egy kicsit becsúszom a víz alá és élvezem a tompa hangzású vízi világot. Pár másodperc elteltével felbukkanok és eligazítom a hajamat. Kicsit közelebb csusszanok, hogy finoman összeérjünk. Ha már szórakozás, legyen valami alapja is.
- Egyébként el akarnál csábítani? Vigyázz, mert veszélyes alak vagyok – nevetgélek, és kiteszem a fejem a partra. A két kezemet is kitárom és kit elfektetem őket, igazán kényelmes.
- Milyen szolgáltatásai vannak még a fürdőnek, tudod esetleg Szofi? Nem néztem körül igazán…