36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 11. 21:50 | Link

Ombozi uraság


Nem foglalkoztat különösebben a srác, sokkal jobb lenne, ha magától eszmélne rá, nem jókor van itt, mert én nem szeretek társasággal bajt keverni, kivéve, ha a társaság nem Benji. Valahogy vele mindig megy, ő juttatott be ide először.
És ebbe belegondolva... fogalmam sincs, mi van vele. Na, igen, azok az a jelenség a még aránylag boldog időszakomban volt, azóta meg a nyakamba szakadt egy csomó rossz dolog.
Kéne valami olyasmit is mondanom, hogy nem tetszik Noel hozzáállása, vagy épp visszavehetne, de olyan szinten tojok rá meg a véleményére, hogy eszem ágában sincs normálisan reagálni. Persze ennek ellenére még nem ajánlatos feszítenie a húrt, mert ha dühös leszek, komolyan nem vállalok felelősséget magamért. Igaz mindent megteszek annak ellenkezőjének érdekében, mert nekem se tesz jót, ugyanúgy fáj, mint annak, aki az idegeimen akar táncolni, a különbség annyi, hogy az illetőnek később is fog fájni, lehet, még jobban is. Mostanság rákaptam a bosszúra, és nagyon bejön.
- Kellemetlen a társaságod- nem kertelek, még a szám is elhúzom, ugyanakkor elkönyvelem, kevesebbet kéne lógnom Olivérrel, hisz ez az ő védjegye.
- És eszed sincs, ha lenne, már rég rájöttél volna, hogy ideje lenne elhúzni, és máskor nyélbe ütni azt, amire készülsz, mert nem kívánok magam mellé egy tanút se- vonom fel a szemöldököm, jelezve neki, tényleg tiplizhetne, amíg még ilyen tüneményesen kérem.
- És a másik... kialakítottál rólam egy képet... nem foglak lelki nyomorba dönteni azzal, hogy megmutatom az a kép, mennyire nem valós. Nem érsz te annyit, hogy strapálnom kelljen magam azért, hogy elnyerjem a szimpátiád- úgy tűnik ma őszinteségi rohamom van, és mellesleg, teljes mértékben hidegen hagy, mennyire bántóak a szavaim.
Az övét én nem veszem fel, annyiszor hallottam már, hogy simán elregélhetném helyette. Majd ha valami újjal is elő tud állni, esetleg meg is hallgatom, nem csak úgy teszek. Esetleg. ,
- A keresztapámnak bejött, gondoltam, megpróbálom én is- vonok vállat, és egy tüneményes mosolyt villantok rá. Most komolyan azt hiszi, ennyivel meg tud hatni? Fogalmam sincs, kikkel találkozott még Kowain kívül, de marha rossz úton halad, ha így akar hatni egy sárkányra.
- Á nem... az túl nagy fáradtság lenne...- sóhajtok fel, szépen lógva hagyva a mondat végét, mert nem akarom én megfosztani a meglepitől, amit olyan szépen kieszeltem így, útközben.
- Legyen igazad- ezt már csak magam elé motyogom, mert tudom, hogy szobatársamban és bennem van némi közös, épp ezért utálom a kelleténél is jobban, így nem csoda, hogy jól esik ilyet hallani, még ha Noel nem feltétlenül jó értelemben gondolta is a kimondott szavakat.
Amúgy se vagyok az az egyén, aki akar bárkire is hasonlítani, én én vagyok, és ez nekem tökéletesen megfelel.
- Hozzá ne nyúlj- mikor odapillantok, szaladok is, hogy arrébb lökjem Noelt, persze nem olyan erősen, épp csak annyira, hogy ne érjen a kis szoborhoz.
- Gondolom, te se szeretnéd, hogy öt perc múlva a fél tanári kar megjelenjen- adok valami magyarázat félét, mert úgy gondolom, ennyivel tartozom neki.
Aztán meglátva az egyik keresett lapot, felcsillan a szemem, és érte nyúlva, már vágom is zsebre.
- Én végeztem.... neked meg... sok szerencsét- mosolygok rá angyalian, és mielőtt még reagálhatna bármit is, előhalászom a pálcám.
- Petrificus Totalus- azért egy elsős átokkal csak nem gyűlik meg a bajom. Még meggyőződök arról, hogy Noel tényleg megmerevedett-e, aztán egy intés kíséretében hagyom el a tanárit, rábízva a srácot, az első belépő tanerőre, mert miért varrnék a nyakamba több kellemetlen melót a kelleténél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. április 8. 10:32 | Link

Vége van mára a napnak. Végre! A tanárság örömeit Viktor szereti, de amikor ugyanazt mondja el kétszer, mert más-más emberkével beszélget, akkor azért én, mint állandó társa már unottan folyok szét a mesélős fotelemben. Na, de most Viktor Tanársegédi pályázatokat elemez, én pedig megiszok egy pohár hideg narancsüdítőt. Hm... maximális felfrissülés. Viktorra is ráférne, mert eléggé szétszórt. Hogy miért? Azért ez nem olyan nagy titok. A fejében egy pandalány vert fészket, akivel mostanság nem is beszélt. Mármint a tetőteres dolog óta. Nem azért, mert nem akart, vagy esetleg fél, hanem csak hagyja a lányt gondolkodni. Nem erőszakos fajta. Minden úgyis kiforrja magát egyszer. Vagy éppen felforr, mint a kávéja, amit már egy ideje melegít a pálcájával, csak úgy elkalandozott már megint, hogy kicsit túlhevült, amit persze észre is vesz és gyorsan lerakja a pálcáját. Na, ezt most még nem tudja meginni, a hűtéssel pedig inkább nem próbálkozik, mert még a végén azt is túlzásba viszi, inkább feláll kicsit és az ablakhoz sétál, hogy beengedjen egy kis friss levegőt. De egy kicsit ott is marad. Leveszi a szemüvegét és megmasszírozza az orrnyergét. Mindig ezt csinálja, ha nem képes koncentrálni. Vannak neki ilyen kis apró, berögzült szokásai.
A szemüveget még mindig a keze között fogva néz bele a messzeségbe. Még jó, hogy most üres a tanári, kivételesen nincs kedve semmilyen szakmai beszélgetéshez sem. Baráti kapcsolat pedig még nem alakult ki a munkatársaival, hiszen még csak most került be a tanári karba, és van, akinek a diákjaival egyidős, sőt, neki is van olyan diákja, aki egy idős vele. Érdekes is a 8. évfolyamon órát tartania. Velük természetesen kölcsönösen tegeződik, én se lennék képes magázni azt, aki egy évvel korábban még valamelyik órán a csoporttársam volt.
Na, de kanyarodjunk vissza, mert ebben a bicikliben vagy nyolcas van, vagy én vagyok képtelen jól kormányozni, mert mindig eltérünk a tárgytól. Na jó, tudom, hogy én vagyok a hibás, de pszt!
Szóóóóóval, meg sóval is megfűszerezzük ezt a tükörtojást, hiszen itt az ideje reggelizni. Na, de tehát, izé... Viktor az ablaknál áll, egészen festői ahogy kitekint, pedig a haja szokás szerint kócos, az inge pedig felülről kigombolva, az ujja pedig feltűrve könyékig. Ma amúgy egy tornacipőt, mégpedig fehéret, egy farmert, meg egy farmer kék inget kapott magára. Igyekszik ötvözni az elegáns megjelenést a kényelmessel több-kevesebb sikerrel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Ashley Valerie Tüncibogár Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. április 25. 22:20 | Link

[Nagyfiúcska]

Két alak baktat a tanári irányába. Az egyik egy emberlányka, a másik meg rókakölyke - sárkányféléé. Mana kivételesen vidámnak tűnik ma, talán az ajándék arany színű masnitól a nyakában úgy érzi, annyira nem is rossz ez a kórság, ami megfertőzte a gazdit. De nem ám akármiért kapta a masnit, küldetése van - de erről majd később.
Ash még mindig pillanatonként fordulna vissza a folyosón, nem is tudja, mi veszi rá, hogy tovább pakolja a lábait, mégis ez történik. Talán a cukikórtól, talán mástól nem fest már annyira nagyon nagylányosnak, mint amikor minden áron el akarta hitetni, hogy az - és pont ezzel vágta még jobban maga alatt azt a bizonyos fát. A sminkje egészen természetes, csak alapozó, meg a szemeit húzta ki és csillogós szájfényt tett az ajkaira, ahogy mindig, ezen kívül meg természetesen talárban van, amin mondjuk az eridonos főnixet a címeren megvariálta - a madár kapott egy cuki lila boszisüveget, a háttéren meg a piros csillog! Maga sem érti, miért volt ehhez kedve, egyszerűen ez olyan... cuki.
Egy dobozkát visz a kezében, hosszúkásat, de nem túl nagyot. Ebben van az ajándék, amit az új tanárbácsinak szán. A hajába beletűzött egy szálat a virágból, amit kapott, sokat gyakorolt rajta, és Anya is segített tartósítani, mert sajnos energiát adni neki még nem tud, szóval a csokor nagy részének annyi, de azért még vannak egész szépek, mint az is, ami most a hajában van.
Ahogy az ajtóhoz ér, leguggol Manához, a nyakában lévő masnihoz erősíti a kis dobozt.
-Ügyes legyél, vidd az asztalhoz!-
Utasítja a kis lényt, majd halkan kinyitja a tanári ajtaját annyira, hogy Mana szépen bebandukolhasson rajta, amit meg is tesz, és az útját szépen Viktor asztala felé veszi.
Utoljára módosította:Ashley Valerie Tüncibogár Stanwood, 2014. április 25. 22:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. június 15. 16:02 | Link

Vadkemping - Elena
Késő este

Tökéletes ötlete támadt. Egy hete döntötte el, hogy egy kis izgalmat csempészik az iskola vagy legalábbis a tanárok és a saját életébe. Küldött egy baglyot az otthoniaknak, amiben azt írja, hogy küldjenek neki sátrat, túratáskát, hegymászós kellékeket, és hálózsákot. Megkérdezte az állatkáit, hogy lenne-e kedvük vele tartani ők pedig természetesen elkísérik, hogy megvédjék mindentől. Legalábbis, ha veszélyes helyre mennének, de csak a tanárok birodalmáról van szó. És itt tartunk most. Az asztalokat és a székeket félretolja, a papírokat a földre dobja a cuccai mellé. Előveszi a sátrát és a középen maradt hatalmas helyre próbálja felállítani. Mivel a padlóra nem tudja, szúrni a cölöpöket ezért idehúz pár nagy cserepes növényt és azok köré csavarja a madzagokat. Mivel a hold fénye elég nagy nem kell felkapcsolnia a villanyt. Elkezdi bepakolni a holmijait az ideiglenes 'lakásába', de a fontos dolgokat kiveszi a táskájából. Már sokat volt vadkempingen (igazin) a keresztapjával, ezért tudja, hogy kell, tűzet rakni pálca és öngyújtó használata nélkül. Az előbb ledobott tanári lapokat egymásra pakolja majd az ágakkal, amiket kintről szerzett egy kis kupolát állít. Két fadarabot egymásnak dörzsöl, de csak pár perc múlva kap lángra. Mosolyog, egyet a művén majd felállítja a teakészítéshez szükséges kellékeket. Nem nagyon szereti a teát, de mivel ezt Japánból kapta ezért gondolja, megkóstolja. Mikor már forr, a víz előveszi a filtert és belelógatja. Leveszi a teát és egy kis tálcára helyezi. Lépteket hall kintről, de nem foglalkozik vele. Eközben a lángok elalszanak és csak parázs lesz.
Előveszi a vacsorához előkészített ételeket. Először a hagymát fóliába csavarja és úgy dobja a parázsba, majd nyársra tűzi a szalonnát, a virslit és a kolbászt. Pár percig sülnek az ínyencségek, majd mikor már késznek érzi, őket a tányérjára helyezi. Mindent szépen összevág és a kutyusok elé helyezi - Nyugodtan egyétek meg. Én még várok egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 17. 22:50 | Link

Vadkemping - Gwen
Késő este



Már megint a folyosókat járja késő este. Egyszerűen nem igaz, hogy nem tud lemondani erről a "szórakozásról". Persze ez csak akkor nevezhető jó murinak, ha egy prefektus sem kapja rajta azon, hogy megszegi a kijárási tilalmat. Ám, a mostani alkalom merőben különbözik a többitől. Máskor csak azért járkált ki, mert unatkozott vagy valami rosszaságot művelt az éj leple alatt. Most viszont... teljesen más a helyzet. Nincs unalom, nincs titkos akció semmi ilyesmi... csak a rémálmok és az az érzés, hogy az Alagsorban látott pasas még mindig a nyomában van. Igen, az emberek azt szokták mondani az efféle helyzetekben, hogy biztos csak képzelődött, amolyan paranoia az egész. De Elena tudja, hogy ez nem így van. Amikor felébredt a szobájában, elfogta az az érzés, hogy a szekrény melletti sötét részen lapul valaki vagy valami, amely felé néz. Aztán, ahogy lassacskán feltápászkodót és odament az említett sötét részre, teljesen megbizonyosodott arról, hogy valami volt ott. Erős földszag áradt, pont olyan, mint amit akkor érzett amikor az alagútban sínylődött a barátnőjével. Egy darabig tűrte a helyzetet, még mesét is olvasott magának, hogy túlélje az éjszakát. A kis Eridonos próbálta hitegetni magát, hogy ez mint csak a képzelete szüleménye, de mint tudjuk, ez nála nem válik be. Így hát fogja magát és amilyen gyorsan csak tud, kiviharzik a szobából. Semmi cicoma, még fésülködni sincs ideje, úgy ahogy kikelt az ágyból, pizsamában indul éjszakai sétára.
Első gondolatként az merül fel benne, hogy megkeresi a legjobb barátnőjét Gwent, annak érdekében, hogy elmeséljen neki mindent a szobában történtekről. Ezt is teszi. Benyit ebbe a terembe, megnézi ezt a folyosót, ám semmi, Gwent elnyelte a Föld. Már kezdi teljesen feladni ezt az egész mizériát, amikor a Tanári szoba felől hangokat hall. Azonnal feltöltődik benne az adrenalin tartály, hogy valami betörő császkál a diákok számára tilosnak titulált helyiségben. Mindenféle rémteóriákat szövöget, miközben az ajtó felé oldalazik. Aztán... lassan lenyomja a kilincset, majd kinyitja az ajtót. A rövid idő alatt kitalált betörős történetek szertefoszlanak, amikor megpillantja a teremben lévő lánykát. Gwen áll a kutyusai előtt, a terembe rontó Lenát bámulva. A Főnixlánykának több se kell, ahogy megbizonyosodik arról, hogy ez a személy tényleg a barátnője, közelebb megy hozzá, és egy hatalmas lendülettel megöleli.
 - Jaj, Gwen! El sem hiszed, mennyire örülök annak, hogy Te itt vagy! - mondja, miközben szorosan a karjaiba zárja az értetlenül bámuló lányt.  
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. június 17. 22:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. június 18. 22:49 | Link

Vadkemping - Elena
Késő este

Miután az állatok - akik már nem is állatok, mivel annyira el vannak kényeztetve mint egy gyerek - elfogyasztották elkezdi sütni a saját adagját is. A hangok közben egyre közelebb érnek, de Ő nem foglalkozik ezzel. Ha egy prefektus vagy diák az akkor meghívja, hogy egyen vele, ha nem akkor pedig eltűri a büntetést, amit biztosan nem fog megcsinálni. Vagy lefizet egy elsős diákot. Elkészül a vacsorája, amihez már hozzá is fogna, ha nem szegeznének rá egy pálcát. Nem csak Ő lepődik meg, hanem a kutyái is, akik felpattannak. Bár már ismerik Elenát, még akkor is megvédik Gwen-t, ha a legjobb barátnője támad rá. De ilyesmiről szó sincs, sőt pillanatokkal később a Rose lány már barátnője nyakában lóg, szorosan ölelve őt. A szőke furán érzi először magát, de megöleli Elenát.
- Miért hol lennék? - kérdezi még mindig értetlenül - És van valami baj? Olyan sápadt vagy, mint én szoktam.
~ Vajon elmondhatom neki az álmaimat, vagy furának tartana? Sok mindenen mentünk keresztül, de bármikor elpártolhat mellőlem és akkor egyedül maradok. Nem akarok megint a magányba kerülni. De ez rá is hatással lehet, és tudnia kell róla. Nem titkolhatom tovább. Még akkor sem, ha megutál - gondolkozik a lány, de nem értem, hogy mi a problémája. Ez az egyik legnagyobb hibája, hogy mindig újabb és újabb problémákat szül magának és nem oldja meg azokat amik igazából vannak. A barna hajú lány már akkor a barátja volt mikor betette ide a lábát. Akkor is vele volt mikor megkapta azt a fenyegető baglyot. Azon a délutánon töprengett el a dolgon, hogy mi lett volna, ha nem szól Lenának a levélről és egyedül megy a férfihez. Lehet már nem élne de legalább megmentette volna barátnőjét a sokktól, ami ott érte. Ő az első személy akit közel engedett ,agához, és Ő lett az első barátja. Szinte olyan mintha már neki mint a húga, akiért bármit megtenne. Ott volt neki a családja, de az mégis már. Elena lett az az ember, aki megérti a gondolatai és az érzéseit, mert azokon ment keresztül mint Gwen. De a szőkeség szerint a titkolózás miatt, ez az ember is el fog fordulni tőle.
- Figyelj Elena, mondanom kell valamit. Sajnálom, hogy eddig eltitkoltam, de erről neked is tudnod kell. Viszont előtte vedd el ezt a csésze nyugtató teát, és ígérd meg, ha elmondtam és te is elmondtad azt, ami bánt akkor vidám dolgokról beszélünk majd. Persze, csak, ha szeretnéd - kezd bele a szövegébe, de megvárja, míg másik rá emeli barna íriszeit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 20. 23:48 | Link


Vadkemping - Gwen
Késő este



Szoros öleli a lánykát, legszívesebben el sem engedné. Ha most valaki más is látná, tuti valami szeretethiányos idiótának nézné, de ez mindegy is. Lassan ugyan, de elengedi Gwent, majd letörli a szem sarkában megjelent könnycseppet. Lehetséges, hogy külsőleg fiú lett, de belül ugyanolyan lány, mint a változás előtt. Ezért aztán hátrálni kezd, és szipogva helyet foglal az egyik közeli széken. Íriszeit egy pillanatra sem veszi le a barátjáról, folyton őt bámulja, hátha szól valamit erre a hirtelen kitörésre. Pár perce is beletelik, de végül Gwen megszólal. Elena a "valami baj" mondatrészre azonnal felkapja a fejét, hisz tudja, hogy most már nincs mese, el kell mondani az egész igazságot erről az ügyről. Nem szólt ugyan eddig egyszer sem a lánynak, de be kell vallania, hogy valami baj tényleg van. Hetek, sőt hónapok óta észlel egy idegen baglyot a szobájuk ablakában, ami - ez lehet, hogy hülyeségnek hangzik - mintha méregetné őt. És általában a földszag is utána szokott érezhető lenni, amikor a madarat látja. Ez még annyira nem is kísérteties, sőt ezt lehetne egyszerű egybeesésnek is nevezni, de ami ezután jött, az már tényleg nem nevezhető se paranoiának, se semmi ilyesminek. Mint azt már sokan tudják, Elenának van egy bolond kis szokása, ami abból áll, hogy az éjszaka közepén rátör a szomjúság, ezért el kell mennie a Konyhába egy pohár vízért. Nos, a minap, amikor rátört ez az ihatnék, lesétált a Konyhába, de amikor engedte a vizet észrevette az ablakból, hogy valami mocorog odakinn. Közelebb ment, és két sárga szempárt és egy gúnyosan nevető szájat pillantott meg. Elena odaakart menni, ám ekkor eszébe jutott, hogy talán ezt nem kellene, mert akkor lehetséges, hogy már soha többé nem mehet vissza a szobájába mert... tudjátok, talán... odaveszik a nagy kalandban. Ezért inkább visszasietett a szobába, és megpróbált elfelejteni mindent. De sajnos ez nem ment. Gwennek meg nem mondta el, mert féltette, nehogy rá is vadászni kezdjen ez az izé, ezért inkább hallgatott. Egész mostanáig. Már épp belekezdne a mesébe, de ekkor hirtelen hisztérikus sírásba kezd a felkavart emlékektől. Előre hátra dülöngél, szemeit szorosan összezárva, miközben valami érthetetlen szöveget motyog magának. Néhány perc múlva ugyan, de nagyjából sikerül lenyugodnia, de azért még most is szipog. Hallgatja barátnője mondókáját, közben pedig elveszi a nyugtatóteát és egy nagyot kortyol belőle.
 - Ígérem! - Válaszol szipogva, majd egy újabbat kortyol a teájából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. június 22. 15:50 | Link

Vadkemping - Elena
Késő este

A mellette lévő lányka sírásba kezd, Gwen pedig újra megöleli.
- Jaj, ne sírj nem olyan szörnyű sztori - mondja miközben egy zsepit nyújt barátnőjének. Miután a másik kifújja az orrát, elveszi a teát, és megígéri, hogy másról is beszélgetnek Gwen belekezd - Emlékszel arra az emberre, akivel nemrég találkoztunk? Na, azzal vonnak rémes álmaim. Néhányukba te is benne vagy, de csak egy kicsit. Meg a családunk is. Amikor a tanulószobán tanultunk és hirtelen felriadtam akkor is ő volt a fejembe - meséli, de próbálja kihagyni a legijesztőbb részeket, mert nem szeretné, hogy Elena megint sírva fakadjon - És veled mi történt? Miért kerestél ennyire?
Szemi ugatni kezd ezzel jelezve, hogy megették a vacsorájukat, de még éhesek. Ha nem lennének azok, akkor csak bemásztak volna a lányok ölébe aludni vagy pihenni. Újabb adag kaját szúr a nyársra, majd a parázs fölé rakja és egy cserép segítségével megtámasztja. Előveszi a faragókését és még kettőt kifarag. Az egyiket megtartja a másikat Lenának nyújtja, két tállal egyetembe. Az egyiken az laktató ételek a másikon pedig a gyümölcsök. A Jones lány szereti a sült banánt, almát, de még a szőlőt is. A másik lány elveszi tőle, majd a táskájához fordul és előveszi a karamellöntetet.
- Nincs gyümölcs pirított cukor nélkül.  Van nálam néhány cukor. Igaz, már körbenyaltam őket, mert kívül savanyúak voltak, de azért így is finomak, kérsz? - mosolyog rá - És lenne itt még valami, egy kis titok. Elmondhatom? - kérdezem titokzatosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 22. 21:42 | Link


Vadkemping - Gwen
Késő este



Teát kortyolva szipog, közben pedig Gwent figyeli. Egyszerűen nem tudja felfogni azokat a dolgokat, amelyek mostanság körülötte zajlanak. Túl sok ez Elena agyának, tehát várható, hogy a következő percekben esetleg újra sírva fakadhat. Igaz, már számtalanszor került ilyen helyzetbe. Például az első ilyen furcsaság, az a szülei halálával kapcsolatos, mivel nem hiszem, hogy egy polip vagy akármilyen vízi lény képes lenne behúzni egy több tonnás autót a vízbe. Erről is nyugodtan levonható a következmény, nem egy egyszerű mugli volt az elkövető. Persze a suliban történtekről se feledkezzünk meg. Már az első pár hónapban észlelhető volt, hogy valami nincs rendben a lány közelében. Szegény Izó ezt meg is tapasztalta, amikor a Bajkeverők alagútjában rátalált az ájult és vérző Elenára. A két lány kis híján otthagyta a fogát, mikor az árnyalak megtámadta őket. És ráadásul itt van a mai esemény is, amely már végkép kicsapta a kis főnix fejében a biztosítékot. Plusz ezen még az sem segít, amit most Gwen megosztott vele. Ezek szerint, nem csak Elena a férfi célpontja, hanem Gwen is, bár ezt már igazán gondolhatta volna az alagutas "kaland" miatt. Ilyen felkavaró emlékek és belegondolások után, újra vizesedni kezdenek a szempillái, és mire szóhoz jutna, már az egész tekintetét elhomályosítja a könnyfátyol. Épphogy csak, de végül is sikerül visszafognia a könnyeket, amelyek már a torkában is gombócot alkottak. Néhány köszörülés után, de végre sikerül megszólalnia.
- Amikor felébredtem az ágyamon, elfogott az az érzés, hogy valaki figyel a szekrény mellől. Tudod, abból a sötét lyukból. Aztán, nagy nehezen ugyan, de sikerült feltápászkodnom, ám amikor arra a részre értem, éreztem azt a fura Földszagot, amit akkor észleltünk, amikor az alagútban sínylődtünk. Egy darabig megpróbáltam tűrni, de amint ezt Te is tudod, nekem ez nemigazán megy. Szóval elindultam megkeresni Téged, mert már nem bírtam tovább ott maradni. - Meséli, közben kezeivel vadul gesztikulál. Ismét közel kerül ahhoz a vonalhoz, amely megakadályozza, hogy ne kezdjen el megint picsogni. Hála Gwen nyugiteájának, most kivételesen sikerül a vonalon belül maradnia, így hát a lányra figyelve iszogat tovább. Pár perc múlva előkerül néhány cukorka is a táskából, amikről mint kiderült, a másik már alaposan körbenyalta őket. Ez első hallásra elég gusztustalannak tűnhet, ám ha az ember igazi jó barátja kínálja ilyennel, akkor Elena még a baciktól rettegve is elfogadja a kissé ragacsos édességet.
- Persze...- Feleli értetlenül, mert igazán meghökkenti Gwen hirtelen váltása. Az előbb még egy gyilkosról hadováltak, most meg már nyálas cukorkákról, meg titkokról folyik a beszélgetés. De mi baj lehetne belőle? Elfogadja hát az édességet, és nagyra nyitott szemekkel várja Gwen nagy titkát.    
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. június 22. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. június 24. 14:18 | Link

Vadkemping - Elena
Késő Este

Miközben Gwen mesél, figyeli a másik reakcióját. Elenát a sírás kerülgeti.
- Jajj, Elena ezek csak álmok ne foglalkozz velük. Mindenkinek vannak rossz napjai, amikor még az álmai is rosszak - próbálja vigasztalni és nyugtatgatni, ami már nem megy, mert a tea megtette a hatását - És veled mi a baj? - kérdezi.
Elmeséli a saját történetét, ami rosszabb, mint hősnőnké. Ha tényleg követik őket, akkor lehet, hogy haza se tudnak menni. Nem ez a legszörnyűbb, de már hónapok óta nem látta a családját és nagyon hiányoznak neki. A keresztapja is miatta jön haza. Nem mutathatja az aggodalmát, inkább komoran néz rá.
- Figyelj, ha neked úgy megfelel, akkor minden nap együtt hagyjuk el a szobát, és, együtt is megyünk fel. De nekem az is megfelel, ha a kutyáimmal mész, ők szívesen vannak veled. Szeretnek téged is - ajánlja fel, mert Gwen nem fél annyira mint barátnője. Ő már megszokta ezeket a dolgokat.
Pár percig vár a válaszára aztán megkérdezi, hogy kér-e cukrot. Kicsit undin kínálja, de csak ilyen van, és nem akar bunkó lenni azzal, hogy előtte eszi meg őket. Aztán mikor a titokról kezd, beszél, Elena kikerekedett szemekkel néz felé ezzel jelezve, hogy figyel. Kicsit közelebb hajol, hogy még véletlenül se hallja senki:
- Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek, de azt tervezem, hogy beosonok Szendrei Véda irodájába és ellopom a lányát. Olyan cuki. Segítesz? - kérdezi nevetve - Vagy pedig kikészíthetnénk az uncsitesómat azzal, hogy az Ő szobájába játszunk hercegnőset. Imádja, vagyis imádta azokat a meséket én pedig szeretem kifigurázni őket. Szeretnél a hercegnőm lenni? - lehet, hogy hülyének nézi, de ezzel talán fel tudja vidítani legjobb barátnőjét, plusz, ha benne van, akkor még egy jót is szórakozhatnak.
Kérdőn néz rá, és vár a válaszára. Közben kintről hangokat hall és a stílus alapján rellonos az illető. Feláll, és kinéz, de már elmentek. Visszaül, és ránéz a barátnőjére.
- Voltál már úgy, hogy legszívesebben bokán rúgnád azt az embert, aki éppen előtted áll? - kérdezi furán, de ez már csak egy ilyen nap.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 24. 21:42 | Link


Vadkemping - Gwen
Késő este



Meglepő módon, Gwen nyálas cukorkája egészen finom. Persze csak akkor, ha elfeledkezünk arról, hogy előző életében hol járt. Erre a tényre Elena elmosolyodik, úgy látszik Gwennek varázskeze van az ilyen helyzetekben. Ezt a következő mondandója is megalapozza. Amikor a kis Főnix meghallja, hogy lopják el Védi néni lányát, vagy éppen legyen a másik Eridonos hercegnője, Elena felnevet, majd elgondolkodik ezen a pár szavon, amiket imént barátnője a száján kieresztett. Ha jól tudja, a Navinések házvezetőjének nincs lánya, bár ez lehet, hogy nem igaz, mivel az idekerülése óta jó, ha kétszer beszélt a Tanárnővel. A hercegnősdi dolog is egészen jól hangzik, mivel a kis Lena mindig hercegnőnek képzelte magát. Néha napján még ma is felvesz néhány báli ruhát és egy tiarát, majd végigkeringőzi az Eridon - toronyban lévő szobájukat.
 - Hát persze hölgyem! Mindkettő csínyben örömmel részt vennék! - Válaszol úriasan, közben pukedlizve barátnője előtt. Nagyon jó muri visszaképzelni magunk a középkorba. Csak kár, hogy igazi szőke herceg nem fog jönni fehér lovon, a kezében egy csokor vörös rózsával. Talán majd egyszer, de arra még várni kell.
Az idilli bohóckodást egy hang zavarja meg, amelyet Elena már nagyon jól ismer. Valaki közeledik. Nem tudni ki az, ezért Gwen elindul a ajtó felé, de mire kinéz, már sehol senki. Egyetlen remény, hogy talán csak egy egyszerű diák volt és nem egy prefektus, vagy valami rosszabb... mondjuk egy tanár.
  - Igen! Nem is egyszer! De azt hiszem, nekem már ennyi elég is volt. Köszi Gwen az esti beszélgetést, nagyon jól esett! További szép estét!   - Azzal felpattan, majd az ajtó felé indul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. június 24. 22:26 | Link

Vadkemping - Elena
Késő Este
Zárás

A cukorkaevés közben már semmi nyoma a rosszkedvnek. Elena is nevetni kezd, és lehet, hogy kezdi feledni a történteket. Persze így nem fog megoldódni a dolog, de jó érzés elfelejteni egy időre. Azt mondja, hogy benn van a Gwen által említett csínytevésekben.
- Akkor húzhatunk fel csodaszép báli ruhákat. Legalább újra rajtam lehet a kedvenc rózsaszín ruhám - nevet a Jones lány is, de alig bír beszélni, mert már fáj a hasa - A másik dolgot pedig még megbeszéljük - kacsint a másikra. A lányok nevetését a közeledő alak szakítsa meg. A mi hősnőnk kinéz, de nem lát semmi. Visszaül, majd megint barátnőjére pillant, aki indulni készül.
- Várj, lenne itt még valami. A tea nem volt valami olcsó, szóval tudnál adni pár knútot? - nem volt olcsó? Ha nem lenne szülinapja biztos nem kapott volna ilyen teát. De azt mondták neki, hogy ez csak egy kis meglepetés. A nagyobb meglepetés még messzebb van - És nem muszáj elmenjél. A sátor négy személyes és van két hálózsákom is. Kempingezzünk együtt. Vagy talán fél, hogy elkapnak? - kérdezi nevetve Gwen. Nem gondolja komolyan, csak viccelni szeretne. Miután a barátnője beleegyezett, eloltja a tüzet, kirakja a kutyák ágyát, és bemásznak a kényelmes helyiségbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Már megint mit csinálok....
Írta: 2014. július 5. 20:20
| Link

Vasváry prof...

Szörnyű, mire nem képes az ember az ikréért. Na jó, ennyire radikális túlzásokba nem kéne esnem, épp hogy csak törlesztek, mert hogy is lettem én mestertanonc? Manda csak két vizsgán jelent meg helyettem, mázli, hogy az alig lényeges különbséget kettőnk között, csak igazán kivételes emberek láthatják. Na, nem azért, mert annyira rejtegetnénk, vagyis nem csak, de hát olyan helyen található, mait az ember lánya nem szívesen mutogat, ha nem áll épp be az ősi szakmát űzni.
Mindesetre, ha már így rákaptam az olyan helyekre való bejárkálásra, ahol egyébként semmi keresnivalóm, ez már végképp nem oszt, nem szoroz semmit. És Muci amúgy sincs abban az állapotban, hogy csak úgy órákra lejtsen.
Ha belegondolok abba, hogy hamarosan nagynéni leszek… kiráz a hideg, és már előre sajnálom szerencsétlen gyereket, amiért köze lesz hozzám. Na meg az apját is, csak tudjam meg, ki volt az, de ezt még nem tudtam kihúzni a húgomból. Jó jó, tudom én, hogy mindenhez két ember kell, de baromi elfogult tudok lenni, így persze, hogy a srác hibája, szépen le is verem majd rajta. És ha Manda továbbra is hiszti rohamokkal fog küzdeni, meg gusztustalan kajákért nyávogni, amiket előtte le nem lehetett nyomni a torkán… na, az illető akkor jobb, ha a húgom közelébe se kerül.
Én vagyok az idősebb, még szép, hogy vigyázok rá, talán jobban is, mint amit ilyen helyzetben kellene, és ez a szép a mi kapcsolatunkban. Veszekszünk, de még mennyit, nem csorgatunk nyálat, és hajtogatjuk folyton, mihez kezdenénk a másik nélkül, de az ilyen esetekben látszik meg igazán, hogy még ha épp melegebb éghajlatra is küldjük egymást, számíthatunk a másikra.  És nem is baj, hogy egyikünk se az a fajta, aki csak úgy dobálódzik a nagy szavakkal, épp elég, ha kimutatjuk.
És igen, ezért lógok be a tanáriba, a bál még jól is jön, mert sejtem a tanerők készenlétben, mert nincs rendezvény balhé nélkül, így én még nem is bajlódok különböző betörő mozdulatokkal, olyan lazán sétálok be, mintha napi szinten járnék ide.
Azon meg se lepődök, hogy a hely tátong, egyenesen Felagund prof asztala felé veszem az irányt, hogy megkeressem az utolsó óra anyagát. Persze, persze… odaadhattam volna én magam is, de azt az órát épp kihagytam, bokros teendőim miatt. Ami nem újdonság, így MTként még kevesebbre kell bejárnom, és még nagyobb ívben tesznek arra, ott vagyok-e, hát nem csodás az élet?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasváry Richárd Nándor
INAKTÍV


ricsibácsi.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 846
Írta: 2014. július 5. 22:33 | Link

Philips kisasszony
~ appearance


Nem gondolta volna, hogy egy iskolában egy bál ilyen megszokott rendezvény. Ő legalábbis csak pislogott, mikor kiderült, hogy a DÖK megszervezte a hagyományos búcsúztatót a végzősöknek, ahova a tanárokat is sok szeretettel várják. Őszintén megvallva, a legkevésbé sem volt kedve az egész felhajtáshoz, de ugye mindenkinek vannak kötelességei.
Csak ennek tudható be, hogy a bál estéjén ő is öltönybe bújik, még az oly utált nyakkendőt is felköti, hogy utána minden második percben azt lazítgathassa. És még hogy a férfiak kiváltsága a kényelmes öltözet...
Azonban annak ellenére, hogy végül mégiscsak ünneplőben feszít, nem hajlandó belenyugodni, hogy az egész estélyét a Nagyteremben bájologva kell töltse. Persze, a tiszteletét teszi, talán egy rövid ideig még jól is fogja érezni magát, de jelenleg semmi kedve nincs a nagy mulatozáshoz. Épp ezért halogatja a megérkezés pillanatát, egyáltalán nem vonzza a sok csivitelő diák. Abban bízik, hogyha csak késve - mondjuk jó pár órát késve - érkezik meg, akkor a fiatalabbja már lefekszik, ő pedig megúszhatja a legkellemetlenebb részét.
Miután felöltözött, a haját pedig beállította minimum háromszor, kénytelen volt rádöbbenni, hogy nincs mese, el kell induljon. Amikor viszont meghallja a Nagyteremből kiszűrődő izgatott zsibongást, a fiatal embertömeg semmivel össze nem téveszthető hangját, eszébe jut, hogy valamit a tanáriban felejtett. De kár!
Gyors hátraarc után a Déli szárny felé indul, hogy megszerezze az asztalánál hagyott jegyzeteit, majd azokat még a szobájába is visszavigye. Sajnos a lakrésze pedig a Keletiben van, ki tudja, mennyi idő, mire azt is megjárja...
Határozottan jobb kedvvel érkezik meg a Tanári szobához, abban a hitben, hogy az elkerülési hadművelete sikerrel fog járni. Belépve viszont hamar elterelődnek a gondolatai a bálról, ugyanis van valaki a szobában, valaki, aki határozottan nem egyike a kollégáinak.
- Segíthetek, kisasszony? - Érdeklődő mosolyt villant a hölgyre, elvégre a beszélgetéssel is megy az idő, ami neki csak jó. Nem egy diákja az, talán egy mestertanonc, így a korából ítélve, azonban ez még nem magyarázat arra, hogy mit keres a tanáriban.
Várakozóan néz rá, miközben azt is felméri, hogy a hírhedten szigorú bájitaltan prof asztalánál matatott eddig a hölgy, ami gyanús gondolatok vet fel Richárdban. Csak nem sikerült elkapnia valakit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelina Mary Philips
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2014. július 18. 09:18 | Link

Vasváry prof...

 
Még szerencse, hogy nem vagyok pánikolós típus, vagyis... csak hallottam róla, hogy vannak ilyenek is, mert a közelemben tartózkodókról ezt korántsem mondhatom el. Ezért nem kerülget a szívbaj akkor se, mikor nyílik a tanári, és az egyik prof lép be rajta. Csak egy másodpercre tekintek hátra, annyi bőven elég, hogy megbizonyosodjak róla, idegen az illető. Legalább is számomra, mert engem ziher, hogy nem tanít. Nem, mintha ez kizáró ok lenne, az óráim felére nem járok be, ezt önhatalmúlag döntöttem el, nem hiányzik nekem, hogy egy tucat akárkivel legyek összezárva, így is épp elég elviselni azt az időt, amit a folyosón lépkedve töltök.
Bár tavaly nem hagytam ki a bált, az épp elég meggyőző volt ahhoz, hogy idén ne jelenjek meg rajta, nem beszélve a tényről, hogy a húgom terhes, és még szüksége is van rám.
- Nem kösz, boldogulok - vágom zsebre a papírt, majd már ténylegesen a tanerő felé fordulok. Sejtem, nem erre a válaszra számít, sokan inkább hiszik azt, hogy majd dadogni, meg félrebeszélni kezdek, ha rajtakapnak, de nekem nincs veszteni valóm, és amúgy se állna jól nekem.
- Mit unt meg? Az idegesítő gólyákat, a borzalmas zenét, vagy a végzősöket, akik istenkirály vagyok, komplexusban szenvednek épp? Esetleg az egészet így együtt? - biccentem kissé oldalra a fejem, mert a férfi ruházatáról lerí, hogy merre volt épp. Olyan tanárral még nem találkoztam, aki akkor is szmokingot visel, ha arra semmi szükség. Szabadelvű egy suli ez, nem olyan, mint Schwarzwaldon. Az az egy év volt életem legrosszabb és legjobb éve, na meg, arról az egy évről hallgatok, mint a sír.
Kényelmesen dőlök Felagund íróasztalának, várva, vajon kit fogtam ki. Ha olyan zsémbes lenne, mint a prof, akkor már rég a padlót suvickolnám, gondolom én, szóval nem tudom, mire számíthatok, ami azért egy cseppet idegesítő. Persze, sokkal könnyebb dolgom lenne, ha érdekelne legalább annyira, hogy mi zajlik a suliban, hogy legalább a tanárokkal képbe legyek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasváry Richárd Nándor
INAKTÍV


ricsibácsi.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 846
Írta: 2014. július 19. 23:51 | Link

Philips kisasszony
~ appearance


Abban a hitben volt eddig, hogy csak ő irtózik a nagytermi forgatagtól, ám amikor belépve a tanári szobába összefut valakivel, rá kell jöjjön, hogy nincs egyedül az  érdektelenségével. Az ismeretlen hölgy Felagund asztalánál matat, mikor belép a helyiségbe, azonban hangjára csak hátrapillant, nem fordul meg, zavartalanul folytatja munkáját. A férfi persze ezen csodálkozik, elvégre mégiscsak tanár lenne, vagy mi, a másik pedig egy diák, itt töltött ideje alatt pedig már megszokta, hogy a tanulók tartózkodással vegyes tisztelettel fordulnak felé. Szemöldökét enyhén megemelve figyeli a lány alakját, aki egy fél pillanattal később aztán felé fordul, miközben egy lapot a zsebébe gyűr. Megérkezik a felelet is korábban feltett kérdésére, melynek hallatán Richárd torkára forr a következő kérdése, mely azt firtatta volna, hogy pontosan mit is csinál a hölgy a tanáriban.
A pillanatnyi néma megrökönyödését követően azonban elvigyorodik a szokatlanul szemtelen válaszra, és innentől kezdve már nem is érdekli különösebben, hogy a másik esetleg olyasmit tesz, amit neki kéne szankcionálnia.
Még mielőtt magához térhetne, az ismeretlen ezúttal találó kérdésével fojtja bele az idősebbe a replikát, ami aztán végképp áttöri a gátat a férfinál, még mielőtt észbe kapna, már nevet is a kiváló megfigyelésen.
- Valahogy úgy, az egész felhajtás irritál. És önt melyik győzte meg, hogy jobban megéri, ha a tanáriban múlatja az idejét a nagyterem helyett?
Beszéde közben továbbsétál az ajtótól a legközelebbi asztal felé, hogy aztán annak nekidőlve helyezze magát kényelembe majd folytassa fesztelenül a társalgást.
- Remélem annak a lapnak a másolata az eredeti helyén pihen, nem szeretném, ha holnap egész nap a bájitaltan tanár hőbörgését kellene hallgatnom a pocsék biztonságról meg a pimasz diákokról.
Fejével a hölgy zsebe felé biccent közben, amibe nemrég eltűnt az a bizonyos papiros. A mosoly ezalatt csak egy pillanatra tűnik el arcáról, ahogy megereszt egy látványos fintort a felvázolt jelenetre, egyébként végig jelen van arcán, miközben érdeklődve fürkészi a leányzó vonásait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelina Mary Philips
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2014. július 20. 20:02 | Link

Vasváry prof...

Ekkora szerencsém is nekem lehet csak, komolyan, mindjárt betérek egy templomba. Na jó, azért ilyen végletekig csak nem megyek el, de mindenesetre óriási megkönnyebbülés, hogy nem egy karót nyelt tanerő köszönt be ide. Igen, ezt így pillanatok alatt meg tudom állapítani, nem mintha ezért vesztett volna bármennyit is a neki kijáró tiszteletből, mert igenis tisztelem őket, csak sajátságosan fejezem ki.
Persze ugyanolyan fesztelenül folytatom a cselekedetem, mert Mandáról van szó, ha nem róla lenne, hagynám a francba, mondván annyit nem ér meg, hogy büntetőre küldjenek. Belegondolva, eddig marha okosan játszhattam a kártyáimmal, mert azt a procedúrát valamiért sikerült elkerülnöm. Nem, mintha hiányozna, elképzeléseim szerint, simán kijárom a sulit, ilyen tapasztalatok begyűjtése nélkül is.
Mihelyst végzek a dolgommal, figyelmem már a társaságomnak szentelem, bebizonyítva, hogy nem vagyok annyira pofátlan, arrogáns dög, mint amilyennek beállítanak. Oké, okkal, de ha nincs okom arra, hogy az énemnek a kellemetlenebbik felét mutassam be, akkor nem teszem, ez ilyen egyszerű. Ugyan halványan, de elmosolyodok a válasz hallatán, na meg a tényen, hogy akaratlanul nevetettem meg valakit, ez tényleg nem szerepelt a terveim között.
- Többek közt az, hogy tavaly muszájból át kellett élnem ezt, elhiheti, elég nagy trauma volt ahhoz, hogy idén megkíméljem magam tőle, bár... azért az áfonyás sütiért fontolgattam, hogy letévedek, ha más nem, a kaja legalább isteni - hoppá, hogy én tudok úgy is beszélni, hogy közben nem szitkozódok, és nem érződik a felsőbbrendűség, ami egyébként a jellemem szerves része? Na mindegy, ha ez egyszer kitudódik, biztos, le fogom tagadni. Azért csak felvonom a szemöldököm, mikor inkább beljebb lép, ahelyett, hogy tanári kötelezettségeit végezné, és ez azért nem kicsit imponáló. Valahogy már herótom van az olyan alakoktól, akik tanári mivoltuk miatt kényszerítik az embert, hogy legalább a minimális tiszteletet megadja nekik, ahelyett, hogy megpróbálnának rászolgálni. Hát persze, mert az sokkal bonyolultabb, és fárasztóbb meló annál, mindenesetre, az olyanokat én végképp megvetem, és általában vagyok is annyira pofátlan, hogy ezt ne rejtsem véka alá.
- Sérteget? Rendes rellonos vagyok, kérem szépen. Nem hagyok magam után nyomot. És, ha eddig sikerült megmenekülnöm Felagund haragjától, nem az utolsó éveimben szeretném kiérdemelni - mert bármennyire is legyen ellenszenves a fickó, talán az egyetlen a kastélyban, akivel én se szívesen rúgnám össze a port.
- De megnyugtatom, ennek ellenére is pocsék lesz a biztonsági rendszer, és pimaszok a diákok - vigyorgok rá, "megnyugtatva", hogy a kérdéses tanerőt marhára nem izgatja, ő úgyis szidni fogja, ha ahhoz van kedve.
- Feltételezem, megmenti magát egy esetleges fejfájástól, és nem hangoztatja, hogy itt botlott belém - nézek rá, hangyányit komoly tekintettel. Persze ezt nem várom el tőle, elvégre mégis tanár, szíve joga megbüntetni, vagy épp feldobni.
- Mellesleg csak az ikerhúgomnak segítek, én nem tanulom a tárgyát - osztom meg vele, miközben nemes egyszerűséggel, ráülök az asztalra, ha már lehetőségem adódott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 6. 21:27 | Link

Leonie Rohr

Mivel nemrég jöttem, két választásom volt. Lenyűgözöm apámat azzal, hogy átmegyek a vizsgákon, vagy marad az érdekházasság Lyrával. Nem tudom, hogy megéri vesződni egyáltalán az előbbivel, viszont elég későn jöttem ahhoz, hogy ne tudjam az anyagokat. Így egy választásom maradt, meglátogatni a tanári szobát és minden fellelhető vizsgát magamhoz venni, aztán gyorsan lemásoltatni valakivel éjjel és reggel visszatenni, mintha mi sem történt volna. Mivel már elég késő van, a kastély is aludni tért, én fel is kerekedem a kapucnis felsős melegítőmben. Így kevésbé vagyok feltűnő, főleg azért, mert a fejemre is húzom a fekete kapucnit, nehezebben kapnak el a prefik. Nem, mintha tartanék tőlük, de akkor hol marad az izgalom? Lassan megérkezem a tanárihoz, de még lehet benn valaki, szóval előbb körbe kellene néznem. Gyorsan még körülnézek, majd az ajtó közepére irányítom a pálcámat.
- Insidiae! – suttogom határozottan, az ajtón egy kis rész áttetszővé válik, amin be tudok nézni. Odabent sötétség honol, szerencsém van, nincs bent senki sem.
- Alohomora! – a zár halkan kattan, majd megpróbálom lenyomni a kilincset. Csak nem olyan buták a tanárok, hogy csapdát tegyenek az ajtóra. Az ajtó kinyílik, én pedig bejutok végre a tanári szobába. Becsukom az ajtót, majd egy Lumossal gyújtok egy kis fényt. Egy kislámpást is meggyújtok, majd eloltom a pálcámat. Szuper, minden itt van, ami nekem kell. A tanáriban sok asztalon halomban van egy csomó pergamen.
- Invito SVK vizsga! – határozottan és kissé hangosabban próbálom meg a lehetetlent. Nincs sok esély rá, hogy ezzel megtaláljam, de adok egy esélyt az életnek, hogy igazolja zsenialitásom. Nos, úgy tűnik ez még várat magára egy-két napot. Természetesen nem sikerül, dühös is vagyok eléggé, így kénytelen leszek megkeresni Stanwood asztalát. Elindulok, és a névtáblákat kezdem nézni: Vécsey, Maróti, Markovits, Rédey, McNeilly.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. augusztus 6. 22:30 | Link

Zétényke

Kiscsibés mamusz, citromsárga ruha, hajában gyöngyök és virágok, ujjain túlméretezett pecsétgyűrűk, kezében pedig egy darab pergamen. Imígyen vágtat végig a folyosókon, miközben a lehető legnagyobb zajt csapja maga körül. Hogy a prefektusok? Ugyan, ugyan! Hiszen Keef védelme alatt áll - az más kérdés, hogy csak akkor, mikor együtt járják a folyosókat…
Különben most rendkívül fontos ügyben jár, hiszen muszáj eljuttatnia Tóni bácsihoz a rajzát. Már ellátogatott a szobájába, de érthetetlen okokból kifolyólag nagypapapótléka nem nyitott ajtót, akárhogyan dörömbölt is. Pár perc kellett csupán, hogy előálljon a B tervvel: Becsempészi a tanári szobába kiskutyás rajzát.
Nem kis meglepetésként éri, hogy könnyedén eléri célját, s még ennél is könnyedebben be tud jutni a helyiségbe. Megszokásból nyomta le a kilincset, nem gondolta volna, hogy az ajtó azzal a lendülettel kinyílik. Négykézláb érkezik a tanári szobába, csak úgy, mint általában, de ha már lent van a földön, nem áll fel, beljebb mászik inkább, s ninja üzemmódba kapcsol. Annyira koncentrál a hadműveletre, hogy ne vegyék észre, hogy ő maga sem veszi észre diáktársa jelenlétét.
Kúszik-kúszik, a könyökével és térdével hajtja magát előre, míg az orra előtt meg nem jelenik egy cipő orra. Khm. Egy boka, egy térd, egy… egy has, egy mellkas, egy áll… szépen lassan felkapaszkodik az úriemberen, akire rálelt. Talán mázli, hogy nem egy tanárba kapaszkodva próbálta magát talpra küzdeni. Vagyis… talán mégsem, csak ő még nem jött rá.
-Huhh… most a frászt hoztad rám! – hatalmas megkönnyebbüléssel sóhajt egyet, s felvigyorog a srácra.
-Vagyis... ugye Te nem tanár vagy? Jaj, nekem! Itt olyan fiatalok egyesek, nehéz megkülönböztetni őket a diákoktól! Bár Tóni bácsit nem, mert ő öreg már, szegény! Te jó ég, a rajzom! – ijedten néz körbe a földön, s szörnyülködve állapítja meg, hogy a rellonos rajta ácsorog csodálatos művén.
-Jajj, izéé. ne haragudj, de ez itt… ez… - lehajol, és a fiúcska lábát megfogva megpróbálja felemelni azt, mielőtt még feleszmélne a gazdája.
-Elnézést, de ezt… itt… a lábad… kicsit… igen, úgy, segítenél felemelni? Rajta állsz… - kétségbeesetten próbálja a pergament menteni.
-Tudod… sokat dolgoztam vele, és… szerintem nagyon szép lett. Megnézed? – meg mindig görnyedő pozícióból mosolyog fel Zétényre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 6. 22:58 | Link

Leonie

A rellonosoknak szerintem egyszer kötelező betörniük a tanáriba, amíg ide járnak. Már csak azért is, nehogy elfelejtsék a diákok, hogy milyen is a rellonos lét, folyton arra kell figyelni, hogy a többi rellonos ne nézzen le. Mondjuk, engem hullára nem érdekelnek a többiek, már a nevem többet ér a felénél, a többi meg… ugyan, csak egy-két érdemes van arra, hogy egyáltalán szóba álljak vele. A többieket pedig eltűröm, mégiscsak a zöldeket erősítik. Markovits is megmondta, hogy mindenki bajnok, azon a kerekasztalos megbeszélésen, vagy mi a szösz volt az. A lényeg viszont, hogy bejutottam és már Stanwood asztalánál járok. Sajnos tele van papírral, a fene se tudja, hogy meddig kell kutakodnom ma. Nem hallom, hogy nyílik az ajtó, azt viszont, hogy valaki elesik már igen. A pálcámmal a kezemben fordulok meg hirtelen és lépek egyet előre. Pont rátaposok a vörös hajú, ízléstelen öltözékű lány papírjára, amit esés közben eldobott és elém reppent. ~ Hát, ez se tanár, vagy ha igen, kiiratkozom! ~ Nézem, ahogy felém igyekszik négykézláb ez a szerencsétlen, majd elkezd felmászni rám. Amint meglátom az arcát, már biztos vagyok benne, hogy nem teljesen épelméjű, márpedig a bolondokkal vigyázni kell!
- Amúgy, csak úgy tényleg halkan kérdezem. Te normális vagy? – nézek rá, és ha elég ügyes, kiolvashatja a tekintetemből, hogy mit és hogyan gondolok róla. Ha sikerül neki, nem lesz túl vidám.
- Mindenképpen tanár vagyok, úgyhogy nyomjál le szépen húsz fekvőtámaszt – horkanok fel, majd most már észre is veszem, hogy a rajzát keresi rajtam. Mivel mindenképpen előnyben vagyok vele szemben, lenyúlok a rajzáért és felveszem, csak éppen nem emelem fel a lábamat, elszakítva a rajzot ezzel. A maradékot megnézem, elég szánalmas, szóval össze is gyűröm és elpöckölöm a kezemből valamerre.
- Kár lett volna, talán egy troll felét megért volna, mert használtál rajzeszközt – kuncogok, majd megtaposva a még mindig a lábam alatt lévő cuccot, ellépek a ”rajzról”.
- Megkíméltelek a leégéstől, szóval most már mehetsz is, nekem dolgom van – nézek rá úgy, hogy érzékelje, mennie kell. Aztán visszafordulok Stanwood asztalához és keresni kezdem a dolgozatot, persze nem túl esztétikusan…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. augusztus 7. 00:27 | Link

Pokolfajzat

Leonie az a lény, aki hírből sem ismeri a gonoszságot; soha életében nem találkozott még szívtelen alakkal. Ez neki olyan, mintha a gyermekek baglyos rémét emlegetnék neki: egyszerűen nem hisz a létezésében. Ezért történhet meg az, hogy Zétény szavaira ugyanolyan mosolyt villant, mintha a bolyhos kislamantinok ágyban altatási módszereiről folyna a szó.
-Az jó lesz, ha halkan beszélünk! – bólogat hevesen. A világért sem szeretné, ha valamelyik tanár rajtakapná őket ezen az aprócska szabályszegésen.
-Umm… Nadine néha azt mondja, hogy nem vagyok az – komolyan elgondolkodik a kérdésen. – De apu szerint nincs igaza, csak mindannyian máshogyan látjuk a világot. Apu szerint különleges vagyok! – végül is a retardáltaknak is azt szokták mondani, hogy különlegesek... de Leonie lelkesedését ez nem töri le, s ha szemüveget adnának rá, se látná meg Zétény tekintetében, hogy ő itt a lélekdaráló.  Tökéletes naivitással fogadja minden egyes szavát, még azt is beveszi egy pillanatra, hogy tanár. Valószínűleg a testnevelésre specializálódhatott, ha már késő este is az a legjobb elfoglaltsága, hogy diákokat ugráltasson.
-De a húsz fekvő… a gyűrűk meg fogják nyomni az ujjamat! Nem lehetne, hogy inkább... oké, de akkor nem kapok büntetést, jó? - egyezkedik, miközben lemegy vízszintbe, és szófogadó kislány módjára kezd fekvőzni. pont szintben van ahhoz, hogy premier plánban nézze végig, ahogy kettészakad a gyönyörű műve. Még a száját is eltátja, arcára pedig olyasmi borzalom ül ki, mintha most rohant volna el előtte Csubakka kopaszon. Bárhogy szeretné, nem foghatja rá a szakadás hangjára, hogy csak Zétény alsógatyája repedt ketté a hajlongás közepette. A fekvőzést természetesen azonnal abbahagyja, és sarkaira ülve döbbenten nézi végig, ahogy a srác összegyűri rajzának darabkáját, és elpöccinti.
-Te… Te… Te… - egyszerűen nem akar hinni a szemének, de még a fülének sem. – Elrontottad! – kiabál rá elkeseredett kisgyermek módjára. Életében nem látott még ilyen csúnya tettet, ezért minimum bele kéne hajítani Zétényt a Végzet hegyébe!
-Miért csináltad? – igazán úgy érzi, megsebezték a kis lelkét. A nagy heveskedésben még fel is pattan a földről. – Tönkretetted a szép rajzomat! Olyan sokat dolgoztam vele! – menten elpityeredik, de azért előbb inkább elkezdi püfölni az immár háttal ácsorgó rellonost.
-Csináld vissza! – követeli sírós hangon. – Vagy rajzolj velem újat! Oké.. még megbocsátok, ha most rajzolsz velem újat! Biztos véletlen volt, ugye? Néha én is eltépem véletlenül Keith rajzait.. Hallod? – miközben maga előtt mentegeti a gyerkőcöt, fel sem tűnik neki, hogy még mindig veri a szerencsétlent.
-Tönkretetteeeeed! - csak eltörik a mécses, ahogy felveszi művének megcsócsált maradékát. Nyomorúságos látványt nyújt. A rajz. Meg persze Lencsi is.
-Meg foglak mondani Tóni bácsinak! Ő pedig majd jól begöndöríti a szemöldöködet! Figyelsz Te rám? - befurakodik a fiúcska és az asztal közé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 7. 12:06 | Link

Leonie

Nem gondoltam volna, hogy ide ilyen emberek is járnak. Emberek? Nem is tudom, hogy minek nevezzem ezt a vörös hajú izét, még szolgának sem fogadnám el. Ismételget, mint egy papagáj, de látszik rajta, hogy nem azért, mert a kedvemben szeretne járni, vagy mert felismert, hanem, mert ő ilyen. Ilyen fogyatékos, aki már csinálja is a fekvőtámaszokat. Komolyan mondom, nem normális. Szórakoztató egy ideig, de gyorsan unalmassá válik. Nincs időm az ilyenekre.
- Nadine-nel értek egyet, bárki legyen is az az éleslátó nő – már az is furcsa nekem, hogy ezt csak egyvalaki vette észre eddig. Biztos cukinak, meg ilyennek tartják ezt a viselkedést, de nekem inkább nyomi, mintsem több lenne. Ez van kislány, mehetsz vissza az óvodába, ott még jól áll.
A rajzával muszáj azt tennem, amit. Kénytelen vagyok megsemmisíteni ezt a ”rajzot”, hogy a világ normális maradjon. Nem való ide ez a kétéveseknek is sértő fércmunka.
- Nem elrontottam, megsemmisítettem. Hogy nézett már ki, ne legyél nevetséges. Akkor troll, mint a ház, bár meg akartalak kímélni, hogy troll fölét adtam elsőre. Vannak bennem is érzések – röhögöm pofán a kiscsajt, tényleg csodálkozom, hogy ő nem veszi észre, hogy milyen béna ez a rajz. Legalább megrajzoltatná valakivel és úgy adná be. Meghökkenek azon, hogy van képe feltételezni, hogy én, Farkas Zétény, leülök vele rajzolgatni, mint egy ovis.
- Röhög a vakbelem, öcsém! Nem vagyok olyan nyomi, mint a barátaid és te, ha vannak egyáltalán haverjaid. Azt lesheted, hogy én valaha(!) leülök veled rajzolgatni, de jobb, ha még  a nagyterembe is a másik végére ülsz az asztalnak, hogy nyugodtan tudjak enni – csak rázom a fejem, majd visszafordulok az SVK tanár asztalrészéhez és módszeresen kutatni kezdek. A kiscsaj természetesen nem tud napirendre térni, és sírni kezd, meg csapkodni a hátamat. Esküszöm nem normális, és mindjárt kap egy taslit is, ha nem hagyja abba. Nem szívesen ütnék meg nőt, még ha csak kizárólag a szervei miatt nő, a viselkedése inkább egy beteg óvodásé, akitől elvették a játékát. Hah, végül is ez történt.
Nem hagy nyugodni és bemászik elém, hogy figyeljek rám. Kezdek kiakadni, az egyik kezem már ökölben van, és eléggé mérgesen nézek rá ahhoz, hogy rájöjjön végre, hogy nincs itt keresnivalójuk.
- Rohadtul nem érdekel a nyafogásod. Azt sem tudom, hogy ki az a Tóni bácsid, mondjuk nem is érdekel, mielőtt megmondanád. Viszont húzzál arrébb, nekem dolgom van – egy mozdulattal megragadom és errébb penderítem, a kung-funak is vannak jó fogásai, a kiscsaj meg könnyű is, nincs túl nehéz dolgom. Visszatérek a munkámhoz és megtalálok egy vizsgasort.
- Bakker, ez az elsősöké! – mérgelődöm és bevágom a többi közé. Az életben nem találom meg ezt a szemét vizsgalapot.
- Na, mi van, te meg mit bámulsz, mint egy rühes sellő, akinek áramot vezettek a tavába? – vigyorodok el, gonosz módon. Legalább hagy szekáljam ki ezt a csajt, ha már nincs szerencsém.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. augusztus 7. 19:11 | Link

Dr. G

Csak hápog, és a szívét szorongatja, ami majd megszakad a gonosz szavak hallatán. Hogy lehet valaki ennyire kegyetlen? Bizonyára ennek a fiúcskának itt sosem volt gyerekszobája, és még képzeletbeli barátai sem voltak kiskorában. Ez pedig már súlyos probléma!
-Annyira nem is volt csúnya – motyogja zavartan, s lám, még el is pirul. Komolyan elgondolkodik rajta, hogy talán tényleg jobb, hogy Zétény kettétépte, ha ennyire ocsmányra sikerült. Végül is… miért akarna neki rosszat a srác? Lehet, annyira rossz volt, hogy Tóni bácsi oda sem adta volna Obszidiánt sétáltatni, és így a rellonos csak megmentette őt. Igen, bizonyára így lehet. Dr. G csak megkímélte egy még nagyobb csalódástól. Megpróbál hát mosolyt erőltetni az arcára, s úgy felpislogni újdonsült ismerősére.
-A következő majd szebb lesz – mondja bizakodva, de Zétény csak-csak tovább rugdossa a rövidke beszélgetésüktől máris összefonnyadt mazsolalelkét. Valamit komolyan tönkretehetett benne ez a gonosz sátánfattya, mert Lencsike feje elkezdett ereszteni, s a csőtörésnek köszönhetően megállíthatatlanul folynak a könnyei.
-Az én barátaim nem nyomik! Ne beszélj ilyen csúnyán! – emeli fel kissé a hangját. Az csak szimplán bántja, ha őt sértegetik, de azt már nehezebben viseli, ha másokat is a szájára vesz a fiúcska. Csak nem fogja hagyni, hogy a barátait ossza egy ilyen romlófélben lévő kelbimbó.
-Miért vagy ilyen? Rossz napod van? Szeretnéd, ha megölelnélek? Nekem attól mindig jobb lesz!  – próbálja megérteni, miért viselkedik így Zétény, de nem sok sikerrel. Ez abból is könnyedén kiderül, hogy egy fél pillanat múlva már a földre huppanva találja magát. Nem egy nehézsúlyú birkózó, úgyhogy Zéténynek elég lett volna szellentenie, hogy arrébb repüljön a kis törpe, szóval… ha azt vesszük, mégiscsak szorult valami kedvesség az úrba, hogy nem ezt a módszert alkalmazta ellene.
-Te láttál már rühes sellőt, akinek áramot vezettek a tavába? – egy pillanatra kizökkenti a vizualizált jelenet, de csakhamar túlteszi magát rajta, és felpattan a földről, hogy a következő mozdulattal lefogja dr. Genya kezeit.
-Mit csinálsz? Ezt nem szabad! Nézd, milyen rendetlenséget csináltál már! Mit keresel? – Nem fogja elengedni Zétényt, csak azért sem. Igazán csúnya dolog, amit itt leművel.
-Van ám nálunk illemtan óra! El kéne járnod rá - állapítja meg egy-két szipogást követően. Nagyon próbálja elhitetni magával, hogy ez a rellonos itt valójában nem egy marék zabkása szintjén áll érzelmileg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 7. 19:51 | Link

Leonie

A kiscsaj vagy a naivitás mintapéldánya, vagy csak egyszerűen gyagya. Az utóbbinál viszont nem hiszem, hogy ide járhatna, szóval marad az első lehetőség. Szerintem szobrot öntenek belőle, de ő bent fog maradni a belsejében, vagy kiöntik úgy, hogy lenyeletik vele. Az a gáz, hogy még élvezni is fogja, ebben biztos vagyok.
- Nem lesz nehéz ennél a gagyinál egy fokkal jobbat csinálnod – ebben teljesen meg vagyok győződve. Abban nem, hogy sikerülni is fog neki, bár, ha nagyon igyekszik egy havas táj az Északi-sarkon sikerülni fog. Ahhoz, úgysem kell rajzolnia semmit.
- Ja, vannak barátaid? Hova a szent sz..ba kerültem? Szóval nem nyomik mi? – csak lesújtó pillantással és egy hosszú fújtatással válaszolom meg saját kérdésem. Akik ezt szeretik, azok se normálisak, vagy csak kiröhögik, és azért vannak vele. Elég szánalmas egy óvodáson röhögni, de ők tudják.
A kiscsaj azonban nem adja fel, mindenképpen ki akarja belőlem hozni az állatot, mert azt hiszi, hogy én egy szamaritánus vagyok, aki bal lábbal kelt fel. Mondjuk az utóbbi igaz, mert az ágyamból csak úgy lehet.
- Még a nevedet sem tudom, de már ölelgetnél? Még csak véletlenül se érj hozzám, biztos tiszta koszfészek vagy, még elkapnék valamit, vagy összekoszolnád a ruhám. Annál többet ér, minthogy egy ilyen agyament egyáltalán megérintse – idegesen rántom oda a tekintetem és felkészülök a támadásra.  Biztos vagyok benne, hogy már eltervezte ezt az ölelést, és nemsoká meg is fogja próbálni. De aztán megunom, és arrébb penderítem, ő meg elperecel, ahogy kell. Ki is röhögöm a fejem csóválva és visszatérek a dolgozathoz. Mikor feláll, megelőzöm egy kérdéssel, a visszakérdezésen pedig már a falat kaparnám, de csak feldühít ez az egész. Hogy lehet valaki ilyen? Hogy élhet még, aki ilyen?
- Igen láttam, én vezettem bele az áramot, ami bele is döglött. Jó móka volt – húzom fel a szemöldökömet, remélem elég elrettentő példa lesz ez a hazugság. Hamarabb leátkoznék egy sellőt, minthogy undorító mugli módszerekhez nyúljak. Sajnos nem találom meg amit keresek, de van még tantárgy, hátha szerencsém lesz a többivel. Azért még egy kicsit kutakodom, de a kiscsaj lefogja a kezemet. Hozzám ér ez a véglény, öcsém! Hát elment ennek a józan esze? Igen, de már 2 éves korában.
- Na, most vagy elengeded hirtelen a kezeimet, vagy eltöröm a tiédet, öcsém! – fogást váltok és kihúzom a kezemet, ha nem tenné meg azonnal. Előveszek egy afrikai selyem zsebkendőt, aminek az árából kijönne ennek a szobának a tatarozása kompletten minimum, és letörölgetem, ahol hozzám ért ez vörös szörnyeteg. Sajnos ki kell dobnom, mert összepiszkítaná a zsebeimet, úgyhogy inkább gyorsan felgyújtom, még lenne olyan szánalmas valaki, aki kihalászná.
- Te beszélsz illemtan óráról? Te, aki betörsz a tanáriba takarodó után, aztán meg összefogdosol kérdés nélkül egy idegent? Be sem mutatkozol, és ölelgetnél? Amúgy sem járok be unalmas órákra, mert elalszom rajtuk – zárom le a vitakezdeményt, mert tök föleslegesnek tartom tovább ragozni. Továbbmegyek Markovitshoz, az ő asztalán rend van, minden precízen elhelyezve. Itt majd óvatosabban keresgélek, mégiscsak a házvezetőm. Odafordulok a vöröshöz, mielőtt kitalál valami újabb okosságot.
- Na, ide figyelj. Békén hagysz, megcsinálod, amit akartál és nem szólsz hozzám. Nem vagyunk barátok, nem is leszünk, kerülj is el és akkor mindketten továbbra is boldogok leszünk, oksa? – remélem ez használ, egy pillanatnál többet nem foglalkozom ezzel, és a HV asztalát módszeresen túrni kezdem, vigyázva, hogy nagyjából rend maradjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. augusztus 8. 01:59 | Link

Dr. G

Köpni-nyelni nem tud, szóval a nyúlnyál majdhogynem szabadon folydogálna kifelé tátott szájából, ha nem kapna észbe időben. Letörölgeti könnyeit, ajkait összecsücsöríti, és úgy pillog Zétényre. Ez az este csupa döbbenet a számára. Most komolyan azt mondta rá, hogy koszos? Ő? Keith még sosem említette neki, hogy büdi lenne, mint egy szottyadt sárgadinnye.
-Pedig fürödtem! - odanyomja Zétény orra alá a mancsait. - Nézd meg, nem is koszos! - megnézi maga is, aztán gyorsan beletörölgeti a ruhájába, mert a sok földön csúszástól mégiscsak egy retekágyra hasonlít inkább a praclija. A tisztogatás után azonban mérhetetlen értetlenséggel a tekintetében pislog fel a fiúcskára. Na, ne már! Ezek után pláne nem fogja elengedni a kezeit. Igaz ugyan, hogy olyan, mint egy óvodás, de nem egy félős alkat. Mármint nála az lehet a probléma forrása, hogy az óvatosság és a félelemérzet sem alakult ki egészséges mértékben.
-Ha eltöröd a kezeimet, Keith majd jól móresre tanít! És Fynnci is! - ha nagyon szeretné, talán a fél eridont mozgósíthatná, van elég pajtása hozzá, de neki bizony Keef a csodálatos aduásza. Ő biztosan mérges lenne, ha Leonie keze eltörne, mert akkor hogyan tudná összemaszatolni a félkész festményeit?
-És én lány vagyok, te buta! Nem lehetek az öcséd - teszi hozzá oktató jelleggel, amint Zétény kiszabadul a fogásából. Már nem is pityereg, inkább próbálja megemészteni saját érzéseit a helyzettel kapcsolatban. Kezd bosszús lenni, amiért ilyen lelkiszegény emberrel hozta össze a sors, s ostoba módon még el is utasítja a jószándékú közeledést. Egy faklumpában több az együttérzés, mint ebben a zöld hínárban!
-Én nem törtem be, nyitva volt az ajtó, mikor jöttem - vonja meg a vállát, és még egy mosolyt is megvillant az éppen hátat fordító srácnak. Hátradobja gyöngyökben gazdag haját, majd természetesen dr. G nyomába ered. Nagyot téved a szerencsétlen, ha azt hiszi, Lencsit ilyen egyszerű lerázni.
-Leonie vagyok! - mutatkozik be, miközben ismét megpróbál befurakodni a fiúcska és az asztal közé. - Most akkor már jöhet az ölelés is? Bemutatkoztam - tárja ki karjait egy apróbb fejrázás közepette.
-Itt nincsenek ceruzák, és nagyon sokáig tartana újra elkészíteni a rajzomat. Inkább meg kéne beszélnünk ezt a barát dolgot, mert nem tesz jót az egészségednek, ha mindenkivel ilyen elutasító vagy. Biztosan nehéz gyermekkorod lehetett, és nem kaptál elég mamuszt, szegény... - egy gyors mozdulattal megpróbálja megölelni Zétényt, bár esélyes, hogy fel lesz kenve Markó asztalára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. augusztus 8. 15:15 | Link

Leonie

- Ja, persze. Hány hete? – ingatom a fejem. – Látom, szép tiszta, akár egy disznóé, aki most jött ki a sárból – tényleg nem értem, hogy mit akar, meg azt sem, miért nem érti azt meg, hogy nem akarom látni sem, sőt hallani sem. Viszont megfogja a kezeimet, amit nem tűrök, és tényleg bármit elkaphatok tőle. Csak rá kell nézni, nem akarok agybajt kapni.
- Nem baj, majd törött kézzel szurkolhatsz nekik, hogy ne járjanak úgy, mint te – fogalmam sincs, hogy ki a két hős lovagja, de ha a kiinduló anyagot nézem, nem lehetnek ellenfelek. Biztos két félnótás, akikkel virágot szedhet és elülteti őket a betonba, mert: ott miért nem nőnek virágok? Kábé ennyit tudok elképzelni az ismerőseitől, miközben kihúzom a kezeimet és odébb tessékelem, hogy finoman fogalmazzak.
- Tényleg, milyen butus vagyok. Haggyjá’ lógva – mordulok rá, igazán taknyán tenyerelném már, csak az áldott jó szívem nem hagyja, hogy egy szellemi sérültet összekötözzek a saját kezeivel. Persze, ha tovább erőlteti ezt a baromságot, kénytelen leszek hátulról, tenyér éllel anatómiailag megnyugtatni. De még van türelmem, mert keresem a dolgozatot, amit meg is találok.
- Na, végre, egy – nézegetem, de úgy tűnik Markovits, csak felírta az összes kérdést, amiből szemezgetni fog. Ez sem jó, mert így minimum el kell olvasnom az egészet, hogy kileshessem a megoldásokat. Meg az is lehet, hogy ez csak egy sima dolgozat, ki tudja? Nem írta rá, hogy „igen, Zétény, ez az, amit kerestél!”, pedig imádba foglalnám a nevét. Na, jó, ne essünk túlzásokba.
- Tudom, és a te órádon még csak este nyolc van. Tényleg ennyire naív vagy? – nézek rá tehetetlenül, mert kezd fájni, amit itt leművel. Az pedig semmi jót nem fog kihozni belőlem, mert ha fáj, azt meg kell szüntetni valahogy. Tényleg elég értetlen ez a Leonie, a neve is milyen normálatlan már. Nem is magyar, nem is normális, na mindegy. De megint bemászik elém és az asztalok közé, én pedig igazán csúnyán nézek. Ha szemmel tudnék verni, már kék-zöld lenne, ebben biztos lehet. Az ölelésnél egy ügyes fogással rálapítom az asztalra, szerencsétlen lány, most 90 fokoz szögben van, a lába leér a földig a teste az asztalon, én pedig még hátrébb lépek.
- Markovits professzor nem fog örülni, hogy szétdíboltad az asztalát, rossz vagy – röhögök kissé hangosabban, mint kellene. A pálcámat viszont készenlétbe tartom, és megadom az utolsó figyelmeztetést.
- Ha még egyszer közeledsz, kapsz egy fincsi átkot – megvárom a reakciót, amennyiben nem közelít elindulok az illemtan tanár asztala felé – sajnos a tantárgy nevét is keresnem kell, még nem voltam bent egyik órán sem -, ha pedig közelebb lép, kap egy incarcarendust, és meg lesz kötözve. Akkor legalább nem akar majd ölelgetni, úgy látszik ez az iskola fétise. Mindenestre megtalálom Szikszai professzor asztalát, és újabb begyűjtő munkára késztetem magam. Így is teljes zuhanyzásra lesz szükségem, annyira dohos és büdös itt minden, ezek nem szoktak szellőztetni?
- Van egy ötletem. Te lemásolod ezt a pergament most, és akkor megölelhetsz a végén. Mit szólsz? – jókedvűen vigyorgok rá, nyilván esélye sincs annak az ölelésnek, hiába másolja le Markovits kérdéseit a kis vörös. De egy próbát megér az egész, hátha van olyan hülye és megteszi nekem amit kérek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. augusztus 9. 15:47 | Link

Dr. G

Alamizsnát az exleprásnak! Vagyis kicsit több kedvességet az exszeretetgolymóknak.Hogy miért ex? Mert egy barbár éppen puszta kézzel próbálja meg kitépni Lencsi puha lelkének a gigáját, hogy aztán karóra tűzze, és kirakja az egyik toronyba elrettentő példának. Több-kevesebb sikerrel.
-Nincs is órám - közli Zéténnyel megrovóan, mintha legalábbis kötelessége volna a srácnak minden apró-cseprő dolgáról tudnia. Ő bezzeg mindent elenged a füle mellett; fantasztikusan szelektív hallással rendelkezik, így bizony nem is válaszol a naivitásával kapcsolatos kérdésre. Bár tekintve, hogy dr. Genya éppen most próbálja meg derékba törni, csoda, hogy egyáltalán ki tud még préselni magából néhány szót.
-Elengednél? Nem szép dolog másokat bántani - fújtat, mint egy cuki szörnyecske, s azonnal egyenesbe hozza magát, amint Zétény tesz két lépést hátra. Aggodalmasan rápillant a tanár asztalra, majd elkezdi rajta rendezgetni a cuccokat.
-De… de… ez a Te hibád volt! - vakkant rá a srácra, miközben megpördül a sarkán, hogy döbbent tekintetét a másikra függessze. Kezd lemondani az ölelgetős ötletéről. Hiszen ebben a fiúcskában egy szemernyi jóindulat sincs! Hitler szelleme előbb invitálna meg egy zsidót egy pohár kumiszra, minthogy Zétény száját bármi kedves mondat elhagyja.
-Ha még egyszer megfenyegetsz, akkor… akkor hozok egy dinnyét, és meglékelem a szemed láttára! - úgy bizony! Márpedig köztudott, hogy a rellonosok mind dinnyék, ezért ez a művelet maga a ház meggyalázása volna. Lencsi tud nagyon kegyetlen is lenni, ha akar! Ráadásul halálosan komolyan gondolja; ezt mutatja az is, hogy kezeit csípőre téve, mosoly nélkül figyeli Zétény további ügyködéseit az illemtan tanár asztala körül.
-Oké, lemásolom! - mondja hirtelen, és odalép, hogy kivegye a fiúcska kezéből a lapot. Először arra gondolt, tényleg megteszi, hátha azzal jobb kedvre deríti újdonsült pajtását, végül döntését az másítja meg, hogy szemét végigfuttatja a kérdéseken. Összevonja szemöldökét, és gyanakodva pislog fel Zére.
-Ez… ezek a vizsgakérdéseink? - ma már sokadjára döbben le mélységesen. Úgy tartja el magától a pergament, mintha menten előugrana belőle egy magvadult vakond.
-Te csalni akaaarsz! - kiabálja kissé hangosabban a kelleténél. Ezt nem engedheti meg! Milyen csúnya dolog ez mindenki mással szemben! S bár neki magának is jól jönnének a plusz információk, gyorsan visszarakja a lapot Markó egyik stócába.
-Várj egy pillanatot! - odatipeg a gyerkőchöz, lehajol, leveszi a mamuszát, majd lehúzza színes zokniját - igen, ilyen divatosan öltözik a kislány - és egy egyszerű mozdulattal jól oldalba vágja vele a gonosztevőt. Dr. G. pont akkorát kap, amekkorát érdemel; még püfölné tovább is a zoknijával, de esélyes, hogy erre nem lesz lehetősége.
-Te nagyon rossz vagy! - fakad ki szinte már kétségbeesve. - Anyukád ennek biztos nem örül! Javulj meg!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Leonie
Írta: 2014. augusztus 13. 16:21
| Link

Kész ennyi volt, a hardver elfüstölt. Nem tudom befogadni ezt a lényt, mert, hogy nem ember az biztos. Nem hiszem el azt sem, hogy nincs valami drog a háttérben, vagy valami agyrágó bogár jóllakott a fejében, mert ilyen nincs még egy. A maga nemében fenomenális, de az én szemben csak egy degenerált, és ez még csak az enyhébb szóhasználat, amit rá tudnék mondani.
- Biztos azt is elvesztetted jó régen, mint az eszedet – lassan véresre karmolom a mentális aurámat, tökre biztos, hogy el kell mennem egy hétre regenerálódni. Muszáj távol tartanom magam tőle, lehet, hogy még végzést is szerezni fogok ellene. hacsak nem akarja a világ, hogy bezárja a toronyszobába, és eldobjam valahol a kulcsot… a Jeges-tenger környékén.
- Nem szép dolog mások idegeire menni – mondom hanyagul Merlincsapásának, és ellököm magam tőle, el is hátrálok. Talán kissé erősebben fogtam meg a kezét, mint ahogy ezt egy lánynál illene, de mindenképpen megérdemelte. Valahogy a tudatára kell hoznom, hogy nem kívánatos személy, de a szavak eddig csak útvesztőbe vezettek átváltottam a fizikai elbeszélgetésre. A test mindent ért, nem kell hozzá magyarázkodni.
- Én nem hibázom. Szóval csak te lehettél – a tény, az tény. Ha nyugodtabb vagyok, minden bizonnyal lassan és kényelmesen nyálazom át a tanárit, de emelett az idegesítő beszélő egér társaságában nem nevezhetem magam nyugodtnak.
A következő random szavainál viszont muszáj felé fordulnom. Felkeltette a kíváncsiságom aziránt, hogy komolyan elgondolkodjam a toronyszobás jeleneten.
- Akkor? – nézek rá felvont szemöldökkel, elérte, amit akart, figyelemre méltattam. Neki ezért fizetnie kéne, még utólag is két hétig. Felhorkanok, majd kiröhögöm, csak úgy Zétényesen a képébe.
- Na, figyelj öcsém – még mindig remegek, és az egyik kezem a vállára teszem, hogy ne essek el a rázkódásba. – A fenyegetésedtől tényleg megijedtem, ugyanis félő, hogy meg fogsz gyilkolni, ha így folytatod. Halálra röhögöm magam a szánalmas próbálkozásaidon, komolyan – összeszedem magam, mert végül is csak nekem volt nevetséges, sajnos senki nem látta a képét pirosfejnek, ahogy jól bele akart gázolni a lelkembe. Így van, nem a mondanivaló volt nevetséges – mert annak kábé semmi értelme nem volt -, hanem a feje.
A lényeg, hogy új taktikára váltom és behazudok neki valamit. Nyilván rá is ugrik egyből a lehetőségre, mint macska a hűtőnyitásra, de aztán rájön a dolog lényegére.
- Nem. Csak a jól megérdemeltem előnyömhöz akarok hozzájutni. Csalni te akarsz, hogy nem másolod le. Milyen izé vagy te? – embernek mégsem nevezhettem, maradt ez. Viszont a kiscsajnak úgy tűnik tényleg maradt még szabadon a feje lágyából és nem nőtt be, visszateszi a kérdéseket.
- Hát te meghülyültél? – nézek rá bosszúsan, és készítem a pofonfát. Nagyon közel van áll hozzá, hogy megrángassa az egyik ágát. De, hogy szürreálisabb legyen ez az egész, leveszi a – nem is tudom, minek hívjam… - „lábtakaróját” a koszos bokájáról, meg a büdös zokniját, és megindul felém. De nem csak megindul, meg is csap vele. Bármennyire is jó fiú voltam vele szemben eddig, a cérnám most elszakadt. Egy mozdulattal kitekerem a kezét és lelököm a földre. Hirtelen nem is tudom, mit tegyek, legszívesebben szuszpróbának tenném ki a két kezemmel.
- Hát te magadnál vagy? Soha, ismétlem, soha ne gyere a közelembe, ha jót akarsz – közben kifakad, mint egy most talált olajkút.
- Jé, rájöttél. Mégsem vagy teljesen egydimenziós agyilag – elcsodálkozom, hogy felfedezte azt, hogy egyáltalán nem bírom őt elviselni.
- Tudtommal nem vagy az anyám, hála az égnek. Annyi közöd van ahhoz, hogy mit csinálok, amennyi eszed. Hagyj békén! – a végén már leordítom a fejét, és belerúgok az egyik asztalba, ami fel is borul. Így viszont mennem kell, nem lesz meg a szülinapi meglepetés az ősöknek.
- Na csá, öcsém! A soha viszont nem látásra! – mordulok rá, majd kiviharzok a szobából, vissza a körletünkbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2014. szeptember 23. 15:15 | Link

Helen

Tanulmányi szünet. A tanév legjobb időszaka mind a diákok, mind a tanárok szemszögéből. A nebulóknak azért, mert vége a vizsgaidőszaknak, és végre mehetnek haza a családjukhoz, még a tanerőknek ezen felül vége az összes adminisztrációs dolognak. Kivéve Zalánnak, hiszen neki még van egy fontos feladata, mielőtt hazatérne: be kell rendeznie az új tantermét, és a mögötte rejtőzködő irodáját. A megfelelő helyet váratlanul találta meg, és egy kis takarítás után, egészen megtetszett a férfinak az üresen álló terep. Jelenleg viszont a tanároknak fenntartott közös irodában tartózkodik, és asztalánál ücsörög. Némi rendetlenség tükrözi a felszínét, hiszen pakolnia kell, amellett, hogy el kell döntenie, milyen holmija marad lent. Viszonylag célszerű lenne mindenét felvinnie, a készülő irodájába, hogy ne legyen az, hogy nem tudja merre is keresse, amit éppen meg akar találni. Mivel ideje engedte, és nem sietett, pálca nélkül kezdett neki a pakolásnak. Előbb a tankönyveket, –hiszen ő sem tudhat mindent fejből– majd a jegyzeteit helyezte bele, egy tértágító bűbájjal felszerelt dobozba. Ezekre helyezte a tanév során kapott szorgalmi feladatokat, legilimentor tanoncairól készített feljegyzéseit és néhány üres lapot, melynek később még hasznát veheti. A doboz másik végébe pennáit, a tintásüvegeket –melyeket gondosan lezárt–, és bögréjét tette. Amint belekerült mindene, amit lent tartott, lezárta a dobozt, és az asztalára helyezte. Egyetlen katalógust nem tett bele, amiben iroda berendezések találhatóak. Leült hát székére, és egy bögre teát bűvölt magának, miközben lassan fellapozta a katalógust. Más kollégája nem tartózkodott a Tanári szobában, így zavartalanul nézegethette azt, és már az ötödik oldalon elismerően hümmögött. Nehéz választás előtt van, bár varázsló, ha nem tetszik neki később, könnyedén átvarázsolhatná a dolgokat, de az nem lenne az igazi. Így is sok galleonjába fog kerülni a berendezések többsége.
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. szeptember 25. 20:33 | Link

Várkonyi Zoltán kolléga
~megérkezés és letelepedés

Léptei hangosan visszhangoznak a folyosón, mely most egészen kihalt. Minden diák örül, hogy végzett a vizsgáival, elutazott, vagy csak a szobájában gubbaszt és virul, hogy évfolyamot léphetett, vagy épp tör-zúz, mert nem. Renée, aki csak most érkezett, egyelőre érdeklődéssel figyeli a kastély minden szegletét, kezében súlyos mappái, jegyzetei, a tantárgy óráinak kupacba szedett összese, a szorgalmi lista, meg minden egyéb.  Az igazgatóval már beszélt, felvették, itt lesz, ráadásul olyasmit taníthat, ami számára különös élvezetet jelent. Mivel mégis ez az első napja itt, nem szórakozott a különböző hajkölteményekkel, egyszerűen meghagyta hosszúra, kiengedve, ráadásul teljesen egyenesre, így szőkés-barna haja finoman keretezi arcát és omlik hátára. Ritkán engedi meg magának ezt a fazont, jobb szereti, ha rövid, úgy nem lóg a szemébe, nem kell igazgatni, ma azonban különleges nap van.
Amint elér a tanári szoba ajtajához, könyökkel nyitja ki, ugyanis kezei teljesen megteltek a sok irattal. A helyiségben senki sem tartózkodik már, ami nem is csoda, elég későre jár, ráadásul a vizsgaidőszaknak vége. Miért is ülne az asztalánál valaki ilyen sokáig? Körbepillantva felfedezi a saját asztalát, ami egyelőre még üresen áll. Ügyesen átszlalomozik a többi bútordarab között, mire végre leteszi súlyos terheit a falapra. Újra végigjáratja íriszeit a szobán, ami egészen barátságos. Kíváncsi már a kollégáira, de az is biztos, hogy nem ma fogja őket megismerni, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. Hatalmas sóhaj kíséretében fordul papírjaihoz és elkezdi rendezgetni őket, miközben egy dalocskát dúdol. Nincs is olyan rossz hangja, hogy ne legyen szórakoztató…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium