Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864052#post864052][b]Jankovits Dávid - 2023.05.13. 01:38[/b][/url]

Ma interjúm lesz! Komolyan, mint a filmekben... Inget húztam, halványlilát, mert ez volt otthon vasaltan, de a nyakkendőt már túlzásnak éreztem volna hozzá, úgyhogy az a ruhásszekrényben maradt. Nagyon izgatott vagyok, elvégre nem hiába plakátoltam körbe a sulit és a fél falut, akarom mondani várost, de nekem falu marad, mégiscsak itt nőttem fel. Szóval, majd kiugrottam a bőrömből, amikor elkezdtek jelentkezgetni a diákok. A legtöbbeket persze a piszkos anyagiak érdekelték. Ilyen szempontból féltem, hogy fel tudom-e venni a versenyt a többi vendéglátóhellyel. Biztosan többeknek ez volt az ok, amiért végül mégsem fixáltunk le beszélgetést, de a mostani egy ilyen alkalom. Ráadásul futárnak, ha jól tudom! Eldöntöttem már korábban, hogy laza és vicces főnök leszek, akit szeretnek az alkalmazottai, úgyhogy nem akarok túl nagy feneket a dolognak, mégiscsak diák vagyok még én magam is, pontosan tudom, milyen elképzelései lehetnek valakinek.
Délelőtt, nyitásra várom a bátor nekifutót, akiről annyit tudok, hogy alattam jár a Bagolykőben, de bevallom hősiesen, nem emlékszem rá, hogy beszéltünk volna korábban, vagy hogy egyáltalán a kastélyban volt-e. Lehet, hogy már túl nagy köztünk a korkülönbség, vagy csak szétszórt vagyok, és már képtelenség ennyi mindent fejben tartanom... Ez van. Amúgy azért esett erre az időpontra a választásom, mert ilyenkor még általában nincs nagy tumultus, az ugye az ebéd- és vacsoraidők. Egy igazi főnök biztosan hátul, a személyzeti helyiségben megbújva várná a jelentkezőt, akinek először oda kéne menni az egyik alkalmazotthoz, hogy jelezzen, majd kötelezően váratnánk öt percig legalább, hogy teszteljük az idegeit, de én még ezt is másképp akarom csinálni, jó nekem leülni az egyik pulthoz közeli asztalnál, s mialatt várok, az étteremmel kapcsolatos iratokat lapozgatom át ujjaimmal, na meg van nálam egy előzetesen kapott önéletrajzféle is, de az majd később.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864095#post864095][b]Jankovits Dávid - 2023.05.16. 10:58[/b][/url]

Belemerülök az olvasásba, mintha attól félnék, hogy ha a lány érkezését várnám, megölne az unalom. Valamit mindig muszáj csinálnom. Szeretem lekötni a figyelmem, vagy minden más vonja el anélkül, hogy ebbe beleszólásom lenne. Ezen igazából még nem gondolkodtam eleget. Ezúttal sem tudok, ugyanis felbukkan Sadie, meglepetten konstatálom, hogy már az orrom előtt áll, mosolyog. Vidáman nézek végig rajta, visszamosolygok.
- Nahát, itt is vagy, nagyszerű! - örömködöm hangosan is. - Igen, tudom. Mondjuk... izé... őőő... - gyorsan körbeforgatom a fejem, de mivel vendégek is bármikor jöhetnek, meg a konyha is kicsit hangos innen, jobbnak látom nyugodtabb körülmények között lefolytatni az interjút. - Tudod mit? Gyere - pattanok fel hosszas habozás után, s még a doksikat is az asztalon hagyom először, úgy fordulok csak vissza értük szórakozottan. Szabad kezemmel intek, hogy kövessen hátra, a pult melletti szűk folyosón, mely mentén mindenféle doboz sorakozik, mígnem megérkezünk a személyzeti helyiséghez, pontosabban a zugomhoz. Nagyon kicsi, egy ember is alig fér el normálisan, nemhogy kettő, mert csak egy szekrény, széf, asztal és szék tartozik hozzá.
- Itt talán kényelmesebb - jegyzem meg, bár a nézésem kissé bizonytalanná válik, miután hangosan is kimondtam. - Kérsz vizet, kávét esetleg? Hozok neked egy széket, pillanat - futok el az egyik előkészítőből leselejtezett iskolaszékért, amit beimádkozom valahogy a sajátoméval szemben úgy, hogy nagyjából fél méternyi hely legyen azért köztünk. Újból intek, hogy foglaljon helyet, előtte én küzdöm be magam, s amikor megvagyunk, a papírkát magam előtt tartva, tollam benyomva megköszörülöm a torkom.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Bele is vágnék, ha nem gond. Az első, és legfontosabb kérdésem az lenne, hogy voltál-e már nálunk, kóstoltad-e a kajánkat, és ha igen, mit gondolsz róla, vagy mit hallottál esetleg másoktól? - dőlök előre kíváncsian.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864120#post864120][b]Jankovits Dávid - 2023.05.18. 23:48[/b][/url]

Egy nagy kő esik le a szívemről, amiért nem veszi zokon az interjú helyszínét. Arca legalábbis arról árulkodik, hogy bírja a strapát. Nos, van számára egy jó hírem, ha felvesszük futárnak, akkor búcsút mondhat a szűk helyiségeknek, a szabad ég alatt aztán bőven van hely, csak tériszonoys ne legyen tőle az ember! Úgyhogy remélem, kibírható számára ez a röpke pár perc, óra, fene tudja mennyi időt fogunk mi itt együtt tölteni. Külön felsóhajtok, amiért nem kell még egy újabb kört futnom semmilyen vízért, kávéért, üdítőért, pedig Merlinre, nagyon jó beszállítókkal szerződtem, nincs még egy ilyen itallap a faluban! Na, majd megtudja, ha végigpróbálja a konyhánkat.
- Értem, semmi baj. Azt hiszem, nemrég érkeztél a kastélyba, szóval nem is várható el, hogy ismerj minket. Vagyis hát, pláne azért, mert tudod új hely vagyunk, nemrég vettem át a stafétát, itt korábban másféle étterem működött. Ez most amúgy nem is fontos. A lényeg, hogy megnyitottunk, teljes gőzzel, és szükségem van segítőkre, akik eljuttatják az ételeinket a távolabb élő varázslóknak is. Persze a falura gondolj, vagy ha egyesek lusták, illetve nincs szabad hétvége, akkor az iskolából is elképzelhető rendelés, noha szerintem jól főznek a manók - tartok egy kis szünetet, hogy emészteni tudja az elmondottakat, addig is beletúrok a hajamba, és az önéletrajzát nézegetem. - Harmadikos vagy, ha jól látom. De nemrég érkeztél. Mesélj kérlek magadról, mi szél hozott, hogy kerültél közénk, mit kell tudni rólad? Amit jónak gondolsz - nyugtatom meg, hogy szerencsére nem az aurorparancsnokságra idézték, én pedig nem vallatótiszt vagyok, de hát valamennyire muszáj ezt megtudnom róla. - Egyébként lesz lehetőséged ugye személyzeti étkezésre műszaktól függően, ha pedig vendégként jössz, kedvezményt kapsz, illetve ha új menün gondolkodunk, akkor kóstolhatsz előtte, ötletelünk. Idővel mindent megeszel, és kialakul, mit szeretsz - mesélem tovább, amíg ő összeszedheti a gondolatait a válaszokhoz, majd hátradőlök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864313#post864313][b]Jankovits Dávid - 2023.05.27. 23:18[/b][/url]

Bátorítóan bólogatni kezdek. Látszólag megijesztettem, amiért önmagáról kérdeztem. Nem tehetek róla, de nagyon kíváncsi természet vagyok. Szinte minden érdekel, ideig-óráig legalábbis, kivéve például a számmisztikát. És amúgy az is érdekelne, ha nem rohadna le tőle az agyam néhány perc múlva. Néha azt hiszem, hogy lakik egy kis manócska a fejemben, aki ilyenkor aktivizálja magát, és mindent megtesz, hogy megakadályozza a tudás magamba szívását. Szóval, én hiába teszek meg mindent, ha egyszerűen nem hagyja a szervezetem, hogy okos legyek! Mindenhez mondjuk nem is kell értenem, elég, ha meggazdagszom a vendéglátózásból, mert hát az emberek mindig megéheznek, enni mindig fognak, ahogy tartja a mondás.
- Ahaaa, értem. Hát, ez nagyon érdekes. És milyen volt amúgy a Roxfort? - ezt általában megkérdezem azoktól, akik onnan jönnek át, vagy úgy bárhonnan, mert mindig érdekel, hogy miért választják mégis egyesek a magyar varázslósulit. - Családi okok miatt jöttél át? - felvillant egy vészjelző, hogy ennél konkrétabban ne kérdezzek rá, ezért csak ennyit merek egyelőre feltenni.
- Ez szuper! Mert hát, tudod... a seprűs futár... repül - nevetem el magam idétlenül, hogy még a fejem is elvörösödik egy kissé. - És hát, nem árt, ha szeretsz repülni. Ha nem is szeretsz, akkor legalább tudj. Mit szeretsz csinálni a szabadidőben? - teszem fel a kérdést, megköszörülve a torkomat.
- Kviddicseztél is? Van seprűd, amit hoztál magaddal, illetve védőruhád csapadék ellen? - azt hiszem, nem feltétlenül ruháznék be rá, mert eddig is meg tudták oldani a többiek, de hát...  - Illetve, hogy érnél rá egyébként, hetente hány órát tudnál vállalni, van erről valami elképzelésed? Igyekszem figyelembe venni az igényeidet, ezért ha jársz valami szakkörre, vagy sokat kell tanulnod, akkor ahhoz igazítanánk a beosztást. Természetesen a vizsgaidőszakban is próbálok rugalmas lenni - tájékoztatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864391#post864391][b]Jankovits Dávid - 2023.05.29. 21:25[/b][/url]

Érzem, ahogy a döbbenet fogja magát és kiül az arcomra. Kinyitom a szám, mintha mondani akarnék valamit, de a hang megreked valahol odabent, és nem jön ki semmi épkézláb, csak egy hosszú hebegés. Valamiért egy kissé részletesebb beszámolóra számítottam. Pláne azért, mert szerinte jó volt ott tanulni, akkor meg miért esik nehezére beszélni róla? A legtöbben ugyanis szívesen áradoznak az olyan dolgokról, amiket élveznek, vagy amikhez pozitív emlékeket társítanak. Ha nem így lenne, nem bolygatnám, na de a suli nem egy para dolog, ha beszélni kell róla, többnyire. Úgy látom, be kell érjem ennyivel. Na jó, ez nem az iskolaismereti előadás, hanem egy állásinterjú.
- Ez... igazán... örvendetes - vigyorodom el végül, némi fáziskéséssel. Mi mást is mondhatnék. Megköszörülöm a torkom, és már ugrok is a következő pontra, hiszen lenne még bőven mit átbeszélnünk, mielőtt meghoznám a fontos döntéseket. - Ja, mármint nem a családi ok, szóval izé, remélem nem vetted magadra, ne haragudj. A lényeg, hogy, szóval csak azt akartam mondani ezzel, hogy igazából remélem, hogy jól fogod érezni magad a Bagolykőben is. Az én szüleim is ide jártak, és mindketten nagyon szerették, csak jókat hallottam róla! - lelkesedem, hátha ezzel egy kis bátorságot önthetek a lányba.
- Van néhány seprűnk, csak azért kérdeztem, mert sokan ragaszkodnak a sajátjukhoz, lehet, hogy az kényelmesebb és komfortosabb, majd meglátod akkor - akad hátul a raktárban ez-az, kaptunk még innen-onnan, adományból, lomis vásárból elhasznált seprűket, de szerintem nagyon jó szolgálatot tudnak tenni, főleg itt a faluban. A kviddicsjátékosoknak kizárt, hogy ráüljenek, de futárkodni tökéletes, maximum ki kell párnázni kicsit a nyelét, vagy majd veszek rá kenceficét, amivel lakkozom, hogy a kopott, horzsolt részek eltűnjenek. - És természetesen ez céges juttatás, használhatod, nem kell fizetned érte semmilyen formában - árulom el büszke vezetőként, hátha ezzel végleg leveszem a lábáról.
- Értem. Szeretjük, ha legalább négy órát tudsz jönni, és ha heti összesen húsz órát bevállalsz, vagy mondjuk két-három napot, akár a hétvégédből, akkor az jó lenne. Mivel repültél korábban, gondolom nincs tériszonyod, és elboldogulsz odafent, ez tök jó. Van kedved körbenézni az étteremben? Ja, meg... kezdeni mikor tudnál, ha úgy alakul? Az órabér ugye egy galleon tíz sarló, az is megfelel a többi juttatással? - előveszem a papírkám, és firkantgatok bele ezt-azt Sadie-ről, amit eddig megtudtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864417#post864417][b]Jankovits Dávid - 2023.05.31. 19:11[/b][/url]

Biztos vagyok benne, hogy megtalálja a helyét ezen a helyen. A suliban a különböző országokból származó diákok csak úgy jönnek-mennek, eléggé zajlik a multikulti. Örülök, hogy ezáltal az én szemléletem is nyitottabb, elfogadóbb lett, még ha én eléggé bezárva is tűnhetek ide tősgyökeres helyi falusi család sarjaként. De, egyébként tök érdekes ám abba belegondolni, hogy ettől függetlenül a felmenőim sosem a vaskalapos, konzervatív gondolkodásmódot képviselték. Nincs mese, örököltem tőlük.
Leírom gyorsan, amit most megtudtam a lányról, el ne felejtsem később. Sajnos hajlamos vagyok rá, főleg, ha izgulok. Lehet, hogy fogy körülöttünk a levegő, és azért érzem magam egyre kellemetlenebbül, de mintha felment volna a benti hőmérséklet. Pedig aztán a grillnél, ahol egész műszak alatt sülnek a húsok, jómagam is megedződtem már. Néha még egy-egy ujjamat is sikerült megégetnem, amikor a kimerültségtől ügyetlenkedve megcsúsztam a spatulával. Hát igen, mindent nem helyettesíthetek mágiával hátul sem - csak az ízek varázslatosak.
- Ez itt az én kis birodalmam, innen vezetem az éttermet. Alapvetően nem szeretem, ha más is bejön ide. Szórnom is kéne valami jópofa védőbűbájt, hmm... - teátrálisan széttárom karjaimat, majd hosszasan elgondolkodom azon, hogy melyik tanult varázsige lenne hatásos. Aztán elpakolom a papírokat az asztalra, és felállok én is, de úgy, hogy majdnem elesek a lányban. Most olyan közel állunk egymáshoz, mintha keringőznénk. Óvatosan kitotyogok a székek és az asztal közti szűk résen, ahol csak egyesével tudom áttolni a végtagjaim, majd a folyosón már nagyobb felbátorodással folytatom. - Balra van a raktár, személyzeti mosdó, öltözők. Jobbra a konyha. A vendégteret igazából láthattad. Első nap még úgyis jobban megmutatom, de nézz körbe nyugodtan... - hagyok időt, hogy tetszése szerint barangoljon, kérdezzen, ha akar, s csak aztán szólalok meg ismét. - Jövő héthez mit szólsz? Előbb menj el a gyógyítóhoz, kérd meg, hogy vizsgáljon meg az alkalmasságihoz. A tanulmányi osztályon adnak formanyomtatványt. Hétfőn egész nap bent vagyok, gyere bármikor, hozd a papírokat és a cuccaid. Ha valami lemarad, adunk. Most pedig, ha van kedved, mehetsz egy próbakört kint, adunk rád egy csomagot, hogy lásd, hogy megy a navigáció a rendelésekkel. Válassz seprűt, megvárlak a bejáratnál - a raktár felé intek, ahol sorakozik néhány seprű. Van, amit több réteg ragasztószalaggal tekertek körbe középen, mert eltörhetett valamikor, azt talán nem ajánlom. De vannak egész jók, legtöbbjén mintha macskakolónia végzett volna kaparószeánszt, de működnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864716#post864716][b]Jankovits Dávid - 2023.06.15. 20:18[/b][/url]

Zavarba jövök, mert hosszas gondolkodás után sem tudom megfejteni, hogy pontosan mire céloz a méretekkel. Vélek némi iróniát felfedezni a hangjában, de ezt gyorsan elhessegetem a fejemből, mert kizártnak tartom, hogy egy állásinterjún a jelölt ilyen stílust használjon a leendő főnökével. Aztán emlékeztetem magam az önéletrajzára. Rellonos. Így már világos, hogy miért nem értem őt teljesen. Elvannak a maguk világában. De én sosem haragudtam rájuk. Így kell őket szeretni, ahogy vannak. Toleráns szemléletem bizonygatásául vele nevetek.
- Ez csodálatos. Szólok a többieknek, hogy majd jöjjenek be mind, és megismerkedtek szépen. Nem szerettelek volna váratni az eredménnyel, szimpatikus vagy, adok egy esélyt, én meg a jó fej főni, de hívj nyugodtan Dávidnak, vagy mister boss-nak, választhatsz - kacsintok rá poénkodva, és az angol kifejezést a mugli filmekből vett akcentussal próbálom utánozni, hátha ezzel be tudok vágódni a szigetországból érkezett új beosztottamnál. - Szóval, ha és amennyiben, a rendelést épségben megőrzöd, várunk a csapatban, ha neked is jó így - tisztázom le a szabályokat. Aztán, amíg a seprűt válogatja, na meg előkészül, a többieket sürgetem. Egy hangos "HOL VAN MÁR" ordítás teli torokból, mit sem törődve azzal, hogy ezt a vendégektől kezdve minden bizonnyal mindenki hallotta, pár perc kényelmetlen várakozás után megjelenek egy hátizsák-féleséggel, amit a hátára is vehet, vagy a seprűhöz rögzíthet, nagyon univerzális darabokkal dolgozunk ám. Ezt el is magyarázom neki.
- Sültkrumpli van benne, meg négyféle szósz. Jól teleraktuk, úgyhogy vigyázat, könnyen szóródik, védőbűbájok ide, vagy oda. Mérni fogom az időt, illetve figyelek. Manőverezz majd erre-arra, de semmi extrém trükk, a sebességre is figyelj, hogy ne legyél csiga, de versenyautó se, aztán a lakósornál vedd be az az éles kanyart az utca végén, és várlak vissza. Érthető? - adom ki a parancsot, s ha nincs kérdése, magam is seprűért megyek, hogy az étterem fölé magasodva figyelni tudjam a látási viszonyok függvényében, hogy mit alkot a leányzó, kezemen a stopperrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867464#post867464][b]Jankovits Dávid - 2023.09.24. 17:10[/b][/url]

Csapatunk egyik tagja váratlanul lemondta a mai műszakot, ezért nekem kellett a pultban beugrani helyettesítőként. Felvettem a fekete kötényt, amire egyedileg belehímezték az étterem nevét és logóját, alatta rózsaszín-fehér csíkos inggel, fejemen egy baseball sapival, ahogy azt a többiektől is elvárom formaruhaként. Az elején nem örültem, mert még a raktárban is lenne mit adminisztrálnom vezetőként, de a záráshoz közelítve már el is felejtem az incidenst. Lehet, hogy túl megbocsátó főnök vagyok. De mindenkinek közbejöhet valami, ez még nem ok arra, hogy kirúgjam. Ja, meg annyira azért nem megy a vállalkozás, hogy csak így dobálózzak az emberekkel. Örülök, ha teljes a létszám hátul, sokszor viszont másfél-két ember munkáját látják el egyedül. Jobb, ha nem is tudják...
A forgalom a szokásos. Odakint nincs kígyózó sor, de bent sem unatkozunk. Feltűnik egy lány, leül, az itallapot böngészi, mintha kissé meg lenne illetődve. Tanévkezdés környékén ez normális jelenség. Mindig vannak újak, akik nem elsőtől járnak ide, és még keresik magukat a környéken. Aztán lehet, hogy csak vár valakire, aki még nem érkezett meg. Végigmérem a szemem sarkából, hol a pénztárgép, hol az ő asztala között cikázva szemgolyómmal. Lehet, hogy randija lesz, és azért csípte ki magát ennyire? Aztán a cipőmre pillantok... Ráférne egy suvickus, mert már eléggé befogta a grillről lecsöpögő zsírfolthad. Egy darabig még nézzük a jövevényt, közben rendel egy boszorkány, meg egy navinés diákpár, még van, akit már ki is tudunk szolgálni ennyi idő alatt. Épphogy összesúgnánk, hogy bennünk van-e a hiba, hogy nem tüntettük fel elég nyomatékosan a szabályokat, amikor az egyik csapattársam megelőz, mialatt a melegentartó pultnál szöszmötöl.
- Önkiszolgáló! - kiabál előre készségesen, megkönnyítve a dolgomat. Először odakapom a fejem, vajon mennyire vagyunk ezzel bunkók, de végtére is jobb, mintha le se tojnánk a vendégeinket, szóval ráhagyom. Pislogok, majd biccentek egyet felé, amolyan megköszönésképp, magam pedig kellemetlenül mosolygok a jelenet után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867829#post867829][b]Jankovits Dávid - 2023.10.01. 18:25[/b][/url]

Lehet, hogy a fejem felett árulkodó nagybetűs "rendelés" felirat nem elég árulkodó, de erre még nem gondoltam. Pedig alatta angolul is ki van írva, igaz, valamivel kisebb betűkkel, amit egy boszorkány, aki véletlenül otthon felejtette a szemüvegét, már nem biztos, hogy el tud olvasni. Én egy tökéletes éttermet szeretnék. Nem akarok Michelin-csillagot, de szeretnék fennmaradni Bogolyfalva egyre kiélesedő gasztro-versenyében a többi vállalkozókedvűvel szemben. Ehhez pedig minden visszajelzés fontos. És ezért sem nevetem ki a vendéget, csak baromi zavartan mosolygok magam elé, de úgy, hogy még a szám is zsibbadni kezd.
- Elnézést kérek a félreértés miatt, öhm - kezdek kéretlen magyarázkodásba nagy lendülettel. Aztán elhalkulok, és kikerekedett szemekkel hallgatom a vendég igényeit, aki egy kedves köszönéssel indít. - Szervusz, köszöntelek a Bogoly Burgerben! Mivel szolgálhatok? - vágok közbe. A mondatok, amiket egy nap ezerszer is elmondok, s a hangsúly, ami miatt az egész olyan, mintha felvételről menne. Nem monoton, de begyakorolt, színpadias, gondosan ügyelve arra, hogy mindenkinek ugyanazzal a lendülettel, jól artikulálva daloljam el.
- Ehm, ehm, szerintem az öcsémmel keversz. Dorián, én pedig Dávid vagyok. De Bellával végül is barátok vagyunk - mentem a menthetőt. - Bánffy? Akkor te Berci rokona lennél? És milyen képet láttál te rólam? - kérdezem a meglepettségem bűvöletében. Izgatottan átnyújtom a karom a pénztárgép felett, és még annál is lelkesebb szorítással rázom meg kezét. - Milyen kicsi a világ! Ugye mondd, hogy nem ő küldött azért, hogy teszteld a hamburgerünket! - csapom össze imára magam előtt a kezeim könyörgően, mert akkor biztos, hogy rossz hírünket keltik, és lehúzhatjuk a rolót. Az a beígért Edictum cikk, a visszájára sülne el, nekem pedig sok mindent kéne tennem a békéért, amit nem biztos, hogy szeretnék.
- Öhhh, hát... Van csirkehúsos burgerünk, igen. Hát, izé, sajnos nem igazán. Normál krumpli, vagy édesburgonya esetleg? Tudok ajánlani különböző szószokat...  Vagy nem is tudom, van itt oldalt rántott csirke, ja de abban is van laktóz, azt hiszem... a panír miatt. Vagy akkor a barackos csirkemell a napi menüből, még maradt egy szelet az ebédről... Vagy gyrost tudok ajánlani, salátával. Esetleg - mintha vizsgán lennék, egyre vörösebb fejemmel próbálom menteni a menthetőt. Készségesen odamegyek mindenhez, amit említek, és mutogatom neki közben, hogy mit választhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868038#post868038][b]Jankovits Dávid - 2023.10.05. 21:57[/b][/url]

Ártatlan toldásnak tűnhet. Előfordul, hogy az ember meggondolja magát. Az én gondolatmenetemet is nehéz követni, sokszor saját magam zavarodok bele abba, hogy mit mondok, vagy mit akarok mondani. Valószínűleg elengedném a fülem mellett a vendég megjegyzését. Ha nem én lennék a hely tulajdonosa. Így minden vélemény, észrevétel számít, pláne azért, mert nemrég nyitottam az éttermet, és nagyon rá vagyok parázva, hogy minden flottul menjen. A befejezetlen félmondat miatt lábujjhegyre ereszkedem, nyakam előre meresztem, mintha hallanom kellett volna valamit, amit végül nem mondott ki. Néhány óriási pislogás után aztán kellemetlenül elvigyorodom.
- ... amihez? - itt kellően felviszem a hangsúlyt, oldalra döntöm a fejem, és várok néhány hosszú másodpercet, hogy folytatni tudja a mondatát. - Talán valami baj van? Mármint... Nekünk minden észrevétel fontos. Szeretnénk, ha valamennyi vendég elégedett lenne a szolgáltatásunkkal - árulom el neki fontoskodó hangon, s valóban így gondolom. Remélem, sikerül lenyűgözni udvariasságommal, figyelmességemmel. A panaszkönyvet nem kérték olyan sűrűn. Egyelőre.
Megilletődve széttárom a karom, amint kapcsol, hogy miként mennek itt a dolgok.
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja - biccentek megilletődötten, aztán kihúzom magam, mert Doriánt helyesnek mondják, így engem is valószínűleg annak gondolnak. Jó reklámarca lennék a helynek. Mondjuk a plakátra nem tettem rá magam. Eszembe jut egy jelenet, hogy egy többemeletes burgert tolok be egy elvarázsolt fotón. Az talán jobban vonzaná a vendégeket. Hát még, ha félmeztelenül tenném... És még csak nincs is kigyúrt felsőtestem.
- Nahát! Basszus, és eddig titkolta volna, hogy te létezel? Vagy hogyhogy nem láttalak még erre? Látogatóba jöttél? Így már értem, egy Bánffynak nem biztos, hogy ez a legméltóbb hely. Véletlenül nem valamelyik flancosabb helyet kerested? Vagy tényleg ő küldött ide? - majdnem leesik az állam, annyira rácsodálkozom a dologra. - Köszi a nevében is - mosolygok büszkén a párra tett megjegyzésre.
- Meg kell várnod, hogy kikeljen a csirke a tojásból, ne legyél türelmetlen! - vágok vissza halál komolyan, miután végighallgattam a válaszait. Van, amit egyelőre elengedek a fülem mellett, csak sejtelmesen mosolygok. Talán nem tudja, hogy az enyém a hely - némi családi támogatással persze. Ha viszont így van, akkor legalább megvárhatom, mit mond a kajáról, és így egy őszinte választ fogok kapni tőle, nem hízelgőt. Na jó, nem bírom sokáig, hamar felnevetek. - Most jönnek a piszkos anyagiak! Fizetsz, de máris kapsz egy kis kedvezményt. A törzsvásárlóknak jár, na meg a pajtiknak. Téged annak számítalak - kacsintok, és nyomkodni kezdek a pénztárgépen, mintha egy mugli számítógép billentyűzetét püffölném. Elkiáltom magam, hogy egy gyros lesz a hölgynek, a társam pedig már hadonászni is kezd a pálcájával, hogy lehasítson némi húst a forgó toronyról.
- Kis adag, nagy adag? Hagyma, csípős mehet bele? - kérdezem arabokat megszégyenítő módon. - Más valamit kérsz? Itt fogyasztás, vagy elvitel? Négy sarló lesz, ha más nem! Aztán kapsz egy sorszámot, és szólok, ha átveheted a mellettem lévő pultnál - faggatom ki, majd tájékoztatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868994#post868994][b]Jankovits Dávid - 2023.11.02. 19:33[/b][/url]

- Ó, értem. Nos, nézd a jó oldalát, legalább kipróbálsz valami újat - tör ki belőlem egy kínos nevetés. - Viszont tényleg minden ötletet, építő jellegű kritikát szívesen fogadok. Igaz, hogy ha szokatlan is a hely számodra, attól még lehet jó. Ha más nem, az étel íze mindenképpen kárpótolni fog. Alapvetően a középosztályt céloztuk meg, azon belül is a fiatalokat, mert úgy mértem fel, hogy ezt a réteget éri meg kiszolgálni. Aztán majd az idő eldönti, meddig maradunk nyitva - érvelek, vagy már valósággal győzködök, ezt pontosan nem tudom megmondani a saját szemszögemből, de tény, hogy minden tőlem telhetőt bevetek, hogy az érkezett jómódú vendégem előtt kivágjam magam valahogyan. Lehet, hogy csak egy egyszerű alkalmazottnak tűnhetek a pénztár mögött álldogálva, de ebben a helyben rengeteg munkám van. Úgy érzem, bárkit meg akarok nyerni azért, hogy támogassa a vállalkozásomat. Főnixeket megirigylő harci szellem veszett el bennem.
- Tessék, itt van amúgy egy menü is, majd nézd meg jobban, ha van időd és kedved - nyomom a kezébe a laminált, többoldalas lapot az ajánlatokkal. A fenének kínlódtam itt az előbb fejből, noha sok minden már elfogyott így a nap végéhez közeledve.
- Azért valljuk be, Dorián sokkal sármosabb nálam. Én csak a teszt-verzió voltam a testvérek között - legyintek zavartan, amint elpirulok Zsolna bókjaira. A hasonlóság evidens, azt sokszor megkapjuk, de nem gondolom, hogy olyan hű de jól néznék ki, meg akkor sokkal nagyobb szerelmi életem lett volna már. Vagy csak én vagyok béna? Jaj... A munkára kellene koncentrálnom, csoda, hogy nem jön mögötte senki. Vagyis, felbukkan egy másodikos forma navinés, akit megpróbálok gyorsan fizettetni.
- Egy pillanat! - szakítom félbe Zsolnát, ha nem veszi zokon. Alig két perc se, hogy a sárga gyerek kikéri a hamburger menüjét, fizet, majd újra foglalkozni tudok a lánnyal. - Azta, két évig? Hogyhogy? Nem egy évre szoktak menni? - indítok rögtön ezzel. - És milyen volt? Üdv újra itt. Hmm, lehet, hogy ismerős vagy, de bevallom hősiesen, nekem se rémlik, hogy beszéltünk volna... - állapítom meg némi gondolkodást követően. Így már világos, miért csak most ismerem meg. Aztán bólogatok a kijelentéseire.
- Hát, ja - vonok vállat. Nincs itt semmi olyan, amiről ő beszél. - A név kötelez. Vagy hogy szokták mondani... - vonom meg a vállam újból, és most egy kínos mosoly is megjelenik az arcomon. Kikerekednek a szemeim a galleonoktól... Ennyivel ritkán fizetnek. Nagyot nyelek, tövig kihúzom a pénztárgép fiókját, és a pénzérmék csilingelve ugrándoznak a tenyerembe. Jó sok torony sarló, knút és miegyéb, hogy vissza tudjak neki adni. - Mindkét markod add - kezdeném a kezeibe önteni a visszajárót, ha engedi. Aztán adok egy sorszámot, és útjára engedem. - Köszönöm, megvagyunk. - törlöm meg a homlokomat a művelet után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870580#post870580][b]Jankovits Dávid - 2023.12.27. 20:42[/b][/url]

Gréta azt mondta, hogy nincs ellenére, ha az étteremben találkozunk. Kint hideg van, elhúzódott a zárás, a többiek még javában a konyhát takarítják. de nem sok vizet zavarnak, a csapat felét hamar el tudtam engedni. A vendégtér már ragyog, egy pálcaintéssel mozgásba lendült a seprű, a felmosórongy, mögöttük lebegett kissé billegve a horpadt fémvödör, a székek pedig két szemközti kivételével fejjel lefelé fordulva az asztal tetejére költöztek éjszakai álmukra. Ami megmaradt aznapról, és sajnos ki kellene dobni, abból meg tökéletes vacsora-alapanyag lesz két barátnak.
- Mit kérsz? Kiszolgállak, csak mondd meg, hogy mi kell a pultból, ami maradt - kínálom fel készségesen Grétának, amint megérkezik. Egy kicsit még sürgök-forgok, de kezdek megnyugodni, hogy nap vége van, lejárt a műszak, és innentől miénk a terep. Én zárok, a helyiségben kissé már félhomály van, a legtöbb fény a konyha, pult felől szűrődik be, de remélem ez nem zavarja majd. - Nekem jó a spagetti - árulom el, a hamburger megunhatatlan, de nem ehetem azt mindig. Veszek egy kis adag édesburgonyát is, meg finom spagettit egy tálba, a sajtot nem sajnálva megszórom, üdítőnek kólát választok a tálcámra, és már csak arra várok, hogy az ő rendelését is összekészítsem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870792#post870792][b]Jankovits Dávid - 2023.12.29. 14:06[/b][/url]

- Fú, tényleg, jól átfagytál - amikor összeér az arcunk, rajtam is végigfut a hideg egy pillanatra, így képzelem, ő mennyire fázhat. - Kiraboltál egy üzletet? - mutatok meglepetten a szatyraira, mert nem számítottam arra, hogy ennyi cuccal jelenik meg a megbeszélt találkozónkon. Egy pálcaintéssel szabaddá teszem a mellettünk lévő asztalt is. Eléggé ellustultam a takarítással, rámolással, amióta gyakorlott mágiahasználó vagyok, és ez leginkább az üzlet megnyitásával egyidejűleg történt, vagy hát ötödéves korára szerez annyi rutint valaki, hogy az ilyen jellegű bűbájok biztosan ne süljenek el balul. Szóval jelzem is neki, hogy ha gondolhatja, nyugodtan lepakolhatja oda a szatyrokat, nem biztos, hogy azok a földre valóak.
- Na, szép kis meghívás. Így nem sok kedvem lesz vendégnek menni hozzátok - válaszolok vissza játékosan. Aztán bólintok egyet, és neki is összeállítok egy tálca ugyanolyan rendelést. - Üdítő is legyen ugyanaz? - teszem fel a triviális kérdést, de hátha máshoz van kedve. Válasza függvényében véglegesítem a baráti rendelést, és külön-külön kiviszem magunknak a tálcát.
- Tessék, jó étvágyat - foglalok helyet vele szemben, és neki is látok a spagettinek. Nem nagy extra, de ma ez van. Nem hűlt ki, de mégiscsak nap vége van. Ingyen vacsorának megteszi. Én meg legalább nem a konkurencia zsebét tömöm. - Igen, de nem akarom túlvállalni magam. Nyugis ünnepeket szeretnék. Mondjuk a szilveszteren gondolkodtál már, hogy hol töltöd végül? - kérdezem meg, ha már eljátszottam a gondolattal.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870913#post870913][b]Jankovits Dávid - 2023.12.30. 17:48[/b][/url]

- Jaj, igen, nagyon tetszett a karácsonyi vásár, meg jókat koriztam mellette a pályán. Nagyon szeretem ilyenkor, hogy ennyiféle dolgot kapni. Kár, hogy minden évben egyre drágábban - teszem hozzá kissé húzott szájjal a végén, de alapvetően tök lelkes leszek a vásár gondolatától, mert eszembe jut az a sok szép emlék, amit egyedül vagy a barátaim társaságában töltöttem a tömegben. Segít átszellemülni karácsony előtt, már-már kötelező hagyomány odamenni. A családom elég nagy, így ajándékot venni mindenkinek nagy kihívás mind ötlet, mind anyagi szempontból. A legjobb barátoknak is persze szánok valami jópofaságot, általában vicces, tréfás apró cucclikra kell gondolni, de teljesen elfelejtettem, hogy ma jó alkalom lenne Grétának odaadni az övét, úgyhogy sikeresen otthon hagytam.
- Ja igen, mikor lesz pót-pót avató, beférek még? Sikerült kipakolnod mindent az új helyen? - érdeklődöm udvariasan. Még sosem költöztem, emiatt szerencsés vagyok, hogy ugyanoda születtem, ahol most is élek, de tudom, hogy ez egy borzasztóan nagy procedúra. Kár, hogy segíteni se értem rá, de hát mindent a vállalkozásért. Kérésének egy hangos beleegyezést követően eleget teszek, hozom a kért vizet az üdítő mellé, így helyet foglalunk és nekiállunk a vacsoránknak. A konyha is elcsendesedik hátul, beköszön a levitás srác, hogy távozik mára, én pedig integetek neki. Így már csak ketten maradunk Grétával a helyen.
- A végén még azt fogom hinni, hogy csak emiatt vagy velem jóban - sütöm le a szemeim, de nem gondolom teljesen komolyan, amit mondok. Az új ismeretségeknél persze nagy félelmem, de Gréta régi ismerős. - Örülök, hogy ízlik. Bár nem én főztem - nevetek fel. - Még én se tudom pontosan. Nyugalmat szeretnék, pihenni egy kicsit így év végén. Elég sűrű volt azért az időszak, a hajtás. Jó, hogy végre tudtunk egy kicsit kettesben is találkozni, nem könnyű ilyenkor összehozni a talit. Tényleg bocs a helyszínért, de itt is lehet jó hangulatot teremteni - kacsintok, majd folytatom az evést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871259#post871259][b]Jankovits Dávid - 2024.01.03. 20:40[/b][/url]

- Igazad van, jönnöd kellett volna. Na, majd legközelebb! - legyintek vigyorogva, hogy jobb kedvre derítsem, még ha tudom is róla, hogy ilyen apróságokon nem kapja fel a vizet. Túl régóta ismerjük egymást ahhoz. - Na, te meg ezek szerint Budanekeresdből hagytál ki... - könyökölök fel az asztalra, és megtámasztom a tenyeremmel a fejem, úgy nézek Grétára rosszallást erőltetve arcizmaimra. Elhiszem, hogy drága, sajnos mindennek felment az ára mostanában, nekem meg pont ekkor kellett vállalkozásba kezdeni, hát nagyon izgulok, hogy a gazdasági helyzet ne legyen rosszabb.
- Áh, hát tudod, hogy én nem verném szét a lakást, tudok vigyázni a környezetemre - dicsekszem, de közben arra célzok, hogy nem vagyok az a problémás vendég, nem kell tőlem tartani, ha meghívnak. Elhiszem, ha csak egy szűkebb avatást szeretne, nem akarom erőltetni a dolgot. De valamennyire azt is látom, hogy beindítottam a fantáziáját.
Amint megérzem kezének érintését a bőrömön, elvörösödik a fejem, és a tányéromat bámulva mosolyogni kezdek magam elé. Hirtelen meg se tudok szólalni. Egy pillanatra megfogom a kezét, gyengéden megszorítva azt, majd hirtelen elengedem és nevetni kezdek.
- Igyekszem, nem akarom, hogy miattam éhezz, így legalább megmarad a jó alakod - bókolok kedvességből. Grétával azért gyakran előfordul, hogy így játékosan húzzuk egymást. Nem gondolom komolyan, hogy ebbe bármit bele kellene látnom, mert akkor már biztosan történt volna köztünk ez-az, de hát ugye ilyenek a barátok.
- Okés, kérdezzük majd meg a többieket is, hogy ráérnek-e. Lehet, hogy még nálunk is tudunk lenni - vélekedek, majd folytatom az evést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871828#post871828][b]Jankovits Dávid - 2024.01.14. 12:08[/b][/url]

Sokan kedvelnek, barátságos, szerethető figurának tartanak, ezért a nyilvános és kevésbé nyilvános eseményeken is gyakran feltűnök. Tényleg gondolkodnom kell egy kicsit, hogy olyan neveket tudjak mondani, akikkel rosszban vagyok. Lehet, hogy a viszonylagos népszerűségem miatt lettek irigyeim, de ellenségeim meg egyáltalán nem tudok arról, hogy lennének. Úgyhogy a bulik, összejövetelek világa ismerős terep számomra. De van egy szűkebb mag. A gyerekkori, a hosszúra nyúló barátságok, családi ismertségek, valami mélyebb, különleges kategória. Gréta ide tartozik, mert különösen jólesik, hogy számol velem, számíthatok rá, támaszkodhatok rá. Ő nem csak egy felszínes barát, tudom, hogy szinte bármit elmondhatok neki, és gyakran jár a fejemben.
- Köszönöm - mosolyodom el, miközben egymás kezét fogjuk. - Hát, akkor még szerencse, hogy most is csak kettesben vagyunk - nincs lárma, semmi zavaró tényező. Ha nem szeretne tömeget, a mi házunk is jó választás, bár Panka szülinapi bulija bizonyította, hogy az a "csak még őt hívjuk meg" logika, ha szelektálni is igyekeztünk, egész népes vendégsereget eredményezett. - Azta, csináljuk! Ez tök jó ötlet. Adjak köténykét? - ajánlkozom, miközben felállok a székből, és a konyha felé kezdem venni az irányt. Szerencsére akad szabad lábas, amiben elkészíthetjük a forralt bort. - Nincs mit. Mármint hogy érted? A suli kapcsán, hát... be akarom fejezni persze, de még van időm gondolkodni, hogy utána mi lesz. Jól jön a papír ahhoz, amit dolgozom. De nem tudom, hogy tényleg ez-e az utam, vagy tanuljak-e mellé majd valami mást. Igazából ilyenen még nem gondolkodtam - merengek el, de a kezem a rutinnak hála tudja a dolgát, pakolgat a tűzhely körül, és elrendez a pulton a szükséges eszközökből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872281#post872281][b]Jankovits Dávid - 2024.01.18. 21:46[/b][/url]

- Nálam sosincs megállás, szeretek emberek között lenni. De átérzem, hogy néha jó egyedül - vonok vállat a megjegyzésére. Azt mondjuk megértem, hogy az ünnepi időszak a rohanásról szól, és ilyenkor tényleg kiég az ember, mert még nekünk a tanulás is közrejátszik, de sodródom az árral, beszippant a vásárok hangulata, a karácsonyi illatok, s miegymás. A burgerezőben egyre több szerelmespár tűnik fel, vagy a szünet előtt még baráti ebédre-vacsorára ülnek össze a vonatindulás előtt. Aki meg itt marad, nos... Válogathat ünnepi akcióink közül.
- Jövőre talán felveszem az itallapra a forralt bort szezonálisan - vetem fel hangosan az ötletet. - Cukrot? Jaj, micsoda szétszórtság... Én nem ilyennek ismerlek. Hát hogy lenne itt cukor, nézz csak szét, ez egy étterem konyhája - fordulok körbe csipkelődő, elváltoztatott hangon, drámai stílust színlelve. Csatlakoznom kéne a színjátszósokhoz. Amúgy aztán már vigyorgok is, lábasokat veszek elő, egy zsák cukrot, mert itt minden alapanyag rendelkezésre áll, begyújtok és rárakom az egyik szabad főzőlapra a vizet. - A mértéket tudod? - úgy nézek rá, mintha teljesen tanácstalan lennék, de azért nem kell engem félteni. Nem először csinálok, voltam már összejöveteleken, anya is elmutogatta a konyhában pont azért, hogy ha gyűlik a rokonság, házi készítésű finomsággal várjuk. Meg hát, a szakirányom is megköveteli, hogy értsek ehhez-ahhoz a konyhában, hát még hogy vállalkozó is vagyok. De nem tudom, miből milyen arányban issza szívesen.
- Hm, ez egy nehéz téma - vakargatom meg a fejem. - Gyógyítástudományi Karra mennél? Vagy teljesen máshoz lenne kedved? Elvégre nemsokára végzünk... Vagy elment olyan, aki hiányzik? - nem teljesen értem, mire céloz. Aztán éles témaváltás a kés. Pont, amennyire a valóságban. - Na, remélem nem akarsz megtámadni - nevetek, majd odaadom a gyümölcsvágáshoz ideálisat a közelből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872759#post872759][b]Jankovits Dávid - 2024.01.25. 19:49[/b][/url]

- Neked se ártana megszokni, hogy el tudd majd viselni a pácienseket. Többek között engem - vágok vissza komiszan. Nem csoda, hogy elismer társasági emberként, jólesik a megerősítés amúgy is. Meg úgy tényleg a családból hozom ezt. Lehet, hogy hármunk közül én vagyok a nyugodtabb típus, de a két fiatalabbik energiabomba Jankovits gondoskodik arról, hogy az én adrenalin adagom is napi szinten pótolva legyen.
- Hát, a fantázianevek kitalálásában majd segíthetnél... De egyelőre a beszállító megtalálása sem lesz kis feladat. Csak félek, hogy inkább a karácsonyi vásár vinné el a forgalmat. Fokozatosan kell bevezetnem a terméket - vakargatom meg a vállam. Egészen menő stratégiát futtattam végig az agyamban, vagy legalábbis logikusan végig gondoltam, hogy miként menne végbe a megvalósítás. Hát, tényleg van rá majdnem egy évem, úgyhogy igazából miért ne.
- Ehm, ez egy kicsit ilyen túltolt feministának hangzott, vagy mit kell pakolni és hova? - kacsintok. - Azért nem fogom hagyni, hogy végig te diktálj! - jelentem ki büszkén, szórakozottan. - Tudod, ez valahol az én konyhám, és csak nem szeretném, ha más nyúlkálna benne, ilyen egyszerű az oka - fedem fel segítőkészségem valódi titkát. Nem teljesen igaz, mert az eszközök közösek, sokan használják itt a csapatban, de azért azt mégse kellene hagynom, hogy pont Grétát dolgoztassam. Meg valami rémlik még, hogy ellenőrzések, előírások, azért itt nem biztos, hogy ezt teljesen legálisan csinálom, de ez van.
- Aha-aha, persze, megoldom. Valld be, hogy csak szeretted volna látni, ahogy dolgoztathatsz - kekeckedem tovább, de a hangom teljesen barátságos marad, sőt. Elvigyorodom, és már teszem is bele a tűzre helyezett lábasba a kimért cukrot, fahéjat és szegfűt. Jobb előbb, hogy kicsit az ízek jobban kioldódjanak. De ez csak az én trükköm.
- Hm, jól hangzik, biztos sok lehetőséged is lesz utána vele. Szerintem, ha beszámítod a mesterképzést itt, és előbb ezt letudod, akkor lesz időd utolérni a barátaid az egyetemen, és könnyebben veszed az ottani akadályokat is majd. Végül is van időd, ja... Gondolom következő tanévre tudod eldönteni - próbálok valami okosat tanácsolni neki, de hülyeséget pláne nem akarok. Ezt ő tudja jól, nem én. Nekem a gyógyítás egy nagyon nehéz terület, minden tiszteletem azoké, akiknek megy. Sokat kell tanulniuk, naagyon.
- Ja igen, máris! Igazi helyi kötényt kapsz, jelképesen a Bogoly Burger konyhai specialistájának fogadlak, de csak ma estére! - emelem fel a mutatóujjam, majd elsietek a kötényért. Intek Grétának, hogy forduljon meg, és ha nem ellenkezik, akkor közelebb lépek hozzá, majd hátulról gyengéd, de rutinos mozdulatokkal ráadom a munkaruhát, aztán lassan végig mérem őt a tekintetemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873250#post873250][b]Jankovits Dávid - 2024.02.04. 21:24[/b][/url]

Gondolkodóba ejt a kérdése. Látszik rajtam, hogy járni kezdenek a fogaskerekek a fejemben. Na de persze csak hülyéskedem, hiszen Grétát alázatosnak, végtelenül kedvesnek és türelmesnek ismerem velem szemben, ezért nem félek attól, hogy rosszul bánna velem.
- Hát, nem hiszem, hogy félnivalóm lenne a kezeid alatt. De ha bizonytalan vagy, inkább hívj be magad mellé egy tapasztaltabb gyógyítót is az elején. Majd leszek a kísérleti nyulad - viccelődöm tovább, és amilyen élénk a fantáziám, már előttem is van a jelenet.
- Ja, főleg amióta város lettünk, és felpörgött itt az élet. De majd segítesz. Ugye a törzsvendégem maradsz? - kérlelem, szintén nem túl komoly hangon. Szerencsére a számok azt igazolják, hogy ha nem is milliomosként járom az utcákat, a burgerezőmnek még van létjogosultsága egy ideig, és nem kell attól tartani, hogy lehúzzuk a rolót.
Feltartott kezekkel jelzem, hogy megadom magam, miközben elnevetem magam. Lehet, hogy kicsit szemtelen vagyok, de Gréta mellett úgy érzem, hogy nem kell tartanom a megítélésemtől, pontosan tudja, hogy ilyenkor nem kell komolyan venni, és mindketten egy kicsit elengedhetjük magunkat ebben az egyébként kapkodós időszakban. Bólogatok, remélve, hogy eleget tehetek a kérésének, és hamarosan elkészíthetem a finom forralt bort.
- Még nem is ittunk, de már úgy viselkedünk, mint a részegek - állapítom meg vidáman. Mi lesz még itt... - Na, vágd csak fel a narancsot és a citromot - szólok még oda végül, aztán a kötényt adom rá, de mielőtt megkötném, a bort is felteszem forrni.
Sokszor csináltam ilyet, így most sem ügyetlenkedem. A kezem tudja a dolgát, pillanatok alatt megkötöm neki a kötényt.
- Nem túl szoros? - kérdezem meg félve, ahogy a szemeibe nézek, és elmosolyodom.  - Persze, téged bármikor. Szerintem jól mutatnál itt, és hasznos csapattag lennél - ezt habozás nélkül jelentem ki neki, miután végigmértem, mert ismerem őt annyira, de nem biztos, hogy jó ötlet az egyik legjobb barátodat alkalmazni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873961#post873961][b]Jankovits Dávid - 2024.02.22. 16:16[/b][/url]

Egy pillanatra láthatja rajtam, hogy komoly gondolkodóba esem a kijelentésén. Arcizmaim megfeszülnek, szemeim kétségbeesetten hallgatják a választ, de nagy kő esik le a szívemről, mikor kiderült, hogy csak viccel. Persze a lelkem mélyén nem nyugszom meg teljesen, aminek hangot is adok. Mégis, szeretném, ha tényleg a legjobbnak gondolnák az emberek a helyet, árban és minőségben egyaránt.
- Na, ezt most biztos csak azért mondod, mert ismersz. Maradj mindig őszinte - keresem a kifogásokat megilletődve, majd látom el őt tanáccsal.
- Kinéznéd belőlem, hogy valami rosszban sántikálok? - pislogok rá angyali tekintettel. Most, hogy így bogarat ültet a fülembe, a fantáziám elszabadul, de az is lehet, hogy csak a forrni készülő bor gőze csapja meg az orromat. Mondjuk ahhoz még korán van. Bevallom, általában én voltam a jó gyerek a családban, de nyilván van sötét oldalam, vaj a fülem mögött. Leginkább akkor, amikor Doriánnak kellett például falaznom, vagy az ügyeit eltussolnom. Mosolyogva nézem, ahogy vágja a gyümölcsöket, szerintem ügyesen dolgozna nálunk. Érzek egy kis mentegetőzést a szavában, mintha nem lenne elég önbizalma.
- Valóban? De hát... ez kicsit olyan, mint a gyógynövénytan és a bájitaltan keveréke, azt meg nem tanították a gyógyítóknak alaposan? - kérdezem enyhén számon kérően. - Egyébként meg ne aggódj, van tűzgátló bűbájunk, de ne akard kipróbálni - kacsintok, mert hát akkor úszna minden, akár egy mugli öntözőrendszer.
Gréta jelzésére odamegyek a forrásban lévő edényhez.
- Remélem, jók lesznek az arányok... - öntöm össze izgatottan a két edény tartalmát egy szűrést követően, és a gyümölcskarikákat lehetőség szerint közösen belehelyezve pár percig még forrni hagyom, a szabaddá vált edényt pedig egy pálcaintéssel a tisztítóba küldöm. - Azt hiszem, készen lesz. Hűlnie kell, addig kereshetünk valami cuki bögrét, mit szólsz? - ajánlom fel, hogy elsétáljunk a szekrények közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874145#post874145][b]Jankovits Dávid - 2024.02.28. 11:44[/b][/url]

Megerősíti, amit gondolok. Mondjuk viccnek szánja, mert általánosít, de ha egyedül engem emelne ki a családból, akkor biztosan a legártatlanabb testvérnek mondana. Ez részben annak köszönhető, hogy az öcsémmel és a húgommal kialakított véd- és dacszövetség olyannyira titkos és kiismerhetetlen a külső szemlélők előtt, hogy a végeláthatatlan falazások kuszaságában még mindig nem sikerült fényre derülnie az én felelősségemnek.
- Ez így van - bólogatok nagyokat. - Igyekszünk segíteni egymást, ahol csak lehet. Szerencsém van a családommal - ahogy ezt kimondom, mosoly szökik az arcomra, és még ki is húzom magam a büszkeségtől. Aztán eszembe jut Gréta testvére, hiszen ő is eridonos, és a hálókörletben gyakran összefutok vele. Mondhatni mindkettőnk családjában vannak nagy bajkeverők, de talán Erik esete már más kategória.
- És te hogy bírod a dolgokat Erikkel? Őt mennyire kellett védened? - utóbbira hirtelen lettem kíváncsi, az előbbit már régóta meg akartam kérdezni, csak a megfelelő alkalmat vártam. Tudom, hogy alapból nem szívesen beszél a múltjáról, családról, ezek sokaknak kényes pontok. Hallgatok, nevetek, és a fogyasztáshoz készülődöm.
- Ez van, ezt kell szeretni - vonok vállat. Ha tudott volna jobbat, csinálta volna ő. Annyira azért nem vagyok bizonytalan, forgok eleget a konyhában ahhoz, hogy egy forralt bor se jelentsen akadályt. - A többieké, vagy csak úgy vannak. Jó lesz még valamire. Vendégek ritkán kapják - mesélek. Örülök, hogy tetszik neki a macis bögre, lábujjhegyre állva óvatosan leemelem neki a szekrényből. - Én nem leszek messze... Falusi vagyok - világítok rá arra, hogy a szünet ellenére gyakran találkozhatunk. Kitöltöm a hűlni hagyott bort magunknak, a saját bögrém ezúttal csak egy kékszínű alapdarab, majd hosszasan, lehunyt szemmel beleszimatolok a tartalmába. Illatra nagyon finom. Aztán épphogy csak beleszürcsölök, mert még egy kicsit túl forró nekem, de ez ízlés dolga.
- Egészségünkre - emelem koccintásra, szorosan Gréta mellett állva, pedig talán helyet kellene foglalnunk valahol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874638#post874638][b]Jankovits Dávid - 2024.03.09. 16:06[/b][/url]

- Sajnálom - horgasztom le a fejem a vállvonását követően. Láthatóan elzárkózik attól, hogy bővebben meséljen. Olyan, mintha egy falat húzott volna az érzelmei köré, és nem szeretné feltépni a fájó sebeket a testvérével kapcsolatban. Elhiszem, mert sajnos valóban nem mindenki olyan szerencsés, mint mi hárman. Nem szeretném éreztetni Grétával egy pillanatig sem, hogy nekünk különböző a helyzetünk, ezért támogatóan a kezéért nyúlok, és gyengéden megszorítom, majd elmosolyodom. Van ebben valami furcsa, de mégis jó.
- Szemmel tartom, amennyire tudom. Sajnos sok kamasz ilyen, de hidd el, később nagy eséllyel megváltozhat - próbálom lelkesíteni Grétát, de aztán mindketten inkább a forralt bor főzésének befejezésében merülünk el. Miután elkészül az illatos ital, bögrébe töltöm, hogy hamarabb kihűljön. Társam azonban kissé türelmetlen, és meg is égeti a nyelvét. Én fújkálom előtte, és az ajkaim hegyével nyalok bele, ezért szerencsére nem sérülök meg, de még valóban érdemes egy kicsikét várni a fogyasztással. Addig lerakom a pultra a bögrét, és várok.
- Jó itt, vagy leüljünk? - kérdezem. - Forralt bor, ala Jankovits, ez nem elég találó? - érdeklődöm szórakozottan. Kikészítek egy-egy kiskanalat is, ha szeretné, még ha nem is feltétlenül szokás kavargatni, na meg szalvétákat hozok, karácsonyi mintásat, mert az is kellhet. Kérek tőle egy pillanat türelmet, amíg megkeresem a pálcám, és egy intéssel a háttérben halk ünnepi zenét indítok el, néhány hangulatgyertya pedig kellemes fényt árasztva lebeg körülöttünk, biztonságos távolságban bármi gyúlékonytól. Ezt nevezem én kedvcsinálásnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874643#post874643][b]Jankovits Dávid - 2024.03.09. 16:56[/b][/url]

Nagyon sok mindent fojthat el magában, ami sosem jó, mert előbb-utóbb a felszínre tör. Szerencsére bennem nem sokáig maradnak rejtve az érzelmek. Csak nagyon ritkán van, hogy elrejtem őket. A hangulatom, így a lelkivilágom és a gondolataim is nagyon könnyen elterelődnek, ezért inkább előbb változnak meg, minthogy elkezdjenek kárt okozni a lelkemben. Ez valahol jó, valahol pedig rossz tulajdonság. Szeretnék valahogy segíteni Grétának. Tudatni vele, hogy rám számíthat, hiszen régi barátja vagyok. Megnyílhat, és gyakorlatilag bármit elmondhat. De látszólag elég makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy milyen Erik.
- Tudom, hogy nehéz vele... De mi itt vagyunk, segítünk - erősítem meg őt. Valahol az ő problémája, mert az ő testvére, azonban minden terhet nem cipelhetünk teljesen egyedül. Pont erre valók a társak.
A pultoknál maradunk. Megteremtődik az igazi karácsonyi hangulat, az a tipikus téli, csak a nagy hóesés marad el odakint. Elpirulok a dicséretére, végtére is a vendéglátásban dolgozom. Nekem hivatalból tudni kell, hogyan nyűgözhetem le az ide betévedt embereket. Pláne azokat, akiket ismerek, akik fontosak, velük még könnyebb dolgom is van. Leteszem a bögrét, addig is tovább hűl az ital, teljesen hideg úgysem lesz ilyen hamar. A nosztalgikus, régi karácsonyi dallamra Grétának táncolni támad kedve. Így olyan, mintha a karácsonyi bálon érezném magam. Mások előtt lehet, hogy lámpalázam lenne, de benne megbízok. És csak mi ketten vagyunk. A keze után nyúlok, és a konyha tágasabb pontján keringőállást veszek fel. Udvariasan meghajolok, aztán egyik kezemmel a kezét fogva, másik kezem a csípőjére helyezve lassú ringatózásba kezdek.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire meghozom a kedved a tánchoz. Az előbb még a forralt bor után nyaggattál. Na de igaz, addigra begyógyul a nyelved. Kár, hogy nincs itt valami gyógyszer rá. Mondjuk egy leendő gyógyító gondolom feltalálja magát - jönnek belőlem a szavak könnyedén, viccelődve. A humorom a régi, szerintem ő is veszi a lapot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874650#post874650][b]Jankovits Dávid - 2024.03.09. 17:28[/b][/url]

Nos, én szentül meg voltam győződve arról, hogy mi most itt keringőzni fogunk, mint valami iskolai szalagavatón, vagy ahogy mondtam, a karácsonyi bálon. Mondjuk ott pont nem tudtam Grétát felkérni, ezért jól is jött ki, hogy most ezt pótolhatom négyszemközt. Ha zavarban vagyok, akkor rólam tudni kell, hogy rengeteget tudok beszélni. Mondhatni ezzel oldom a feszültséget. Sokkal jobb, mint a kínos csend, találóan fojtogató csendnek is szokták hívni, na abból nem kérek. Ahogy felvesszük az alapállást, belegondolok, hogy még sosem voltam hozzá ennyire közel, vagy ha igen, akkor gyorsan elhessegettem magam körül mindenféle olyan gondolatot, ami túlterjeszkedett azon a tényen, hogy ő a mi régi, gyerekkori barátunk, családi ismerősünk, mondhatni együtt nőttünk fel egy idő után, és amilyen gyakran voltak nálunk vendégségben, természetessé vált a jelenlétük az életemben. Erre...
- Hát, mondták már párszor, de én már sajnos ilyen vagyok, engem így kell... - és megszakad a mondat, mert megcsókol, én pedig lehunyom a szemem és hagyom, hogy megtörténjen. Gyengéden csókolok, de karjaimmal szorosan magamhoz húzom. Jaj, mit csinálok, hiszen egyáltalán nem ittam annyit, hogy az alkoholra kenjem! Azt hiszem, magányos vagyok, vagy csak jó vele, esetleg mindig is érdekeltek az ajkai, és most végre megtörténhetett ez a dolog. Talán fél, vagy egy percig tart a csókom, s csak utána húzom el a fejem, hogy megszólalhassak.
- Mi most... csókolóztunk? De hát te a barátom vagy... Mármint érted... - még mindig vörös a fejem, egy kicsit el is szégyellem magam. Most mit fogok mondani Doriánnak, meg a többieknek? Vagy csak álmodom? És ha még mindig tart az álom, mert Grétát elkapja a hév?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874683#post874683][b]Jankovits Dávid - 2024.03.10. 18:31[/b][/url]

Oh, basszus, ezt elszúrtam! Végre elcsattant egy csók köztem és Gréta között, erre félrehúzom a fejem, és zavart magyarázkodásba kezdek. Nem csoda, ha az ő arcáról is az összezavarodottság jeleit tudom leolvasni. Egyre jobban elszégyellem magam attól, ahogy viselkedem, így kénytelen vagyok lehorgasztani a fejemet. A lejátszó megérzi a hirtelen hangulatváltozást, egyébként is bosszantó lett volna, ha marad, így a háttérbeli dallamok egy pillanat alatt elhalkulnak. Csak én és Gréta kínos szavai törik meg a csendet.
- Csak megijedtem, ne haragudj - hagyom, hogy egy pillanatig a mellkasomra helyezze tenyerét, majd megfogom és összekulcsolom övét a sajátommal. Így nyugodtabbnak érzem magam, viszont ujjaim forróak az adrenalintól. Túlzásnak tartom, hogy ennyire felhúztam volna magam. A higgadj le kérés úgy hangzik, mintha elvesztettem volna a fejem. Holott pont ő volt az, aki megcsókolt. Én ezt az egészet nem biztos, hogy mertem volna. Mármint eljátszottam a gondolattal, de ez csak egy gondolat. És most mégis valóra vált. Valahogy... túlságosan adta magát a helyzet, hogy mi itt így kettesben, hátul, a konyhában... Szóval ez nagyon kínos!
- Jaja, nem arról van szó. Hanem hogy te a barátunk vagy. És tudod, ott van az a hazakísérős sztori is Doriánnal, mármint tudom, hogy nem volt köztetek semmi, csak hát... Most nem lesz ciki ezentúl, ha átjössz hozzánk? - kérdezem tőle némi kétségbeesettséggel, de leginkább csak összezavarodott hangon, a kezét viszont továbbra sem engedem el. Megrázom a fejem, jelzem, hogy nem kell víz, inkább a forralt bor esne most jól egyébként. Aztán veszek egy nagy levegőt, és némi habozás után, de újból megcsókolom. Nem tudom, mi ütött belém.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874876#post874876][b]Jankovits Dávid - 2024.03.12. 22:25[/b][/url]

Menteni akarom a menthetőt, ő már a kezét húzná el, de én még ragaszkodom az érintéséhez. Szeretném, ha nem ijeszteném meg a viselkedésemmel. Mondjuk pont én ijedtem meg. Hogy pontosan mitől, az nem teljesen világos számomra. Egyszerűen váratlanul jött ez az egész. Gréta nagyon határozottnak tűnt. Mondjuk, ha belegondolok, ő általában ilyen szokott lenni. Szeretem, hogy vagány, de ott van a fejemben, hogy azért másokkal is szívesen kezdeményez. Én túl érzékeny vagyok ahhoz, hogy kockára tegyem a sokéves barátságunkat egy ilyen vágy miatt, ami valljuk be, eléggé megmozgatta a fantáziámat itt a konyhában. Ami furcsa még ebben, az az ismertségünk, és hogy azért eddig úgy láttam, hogy Dorián érdekelte jobban. Nem volt még komoly kapcsolatom, de jól olvasok a jelekből, ismerem azt a nézést, ahogy pillantott rá, még ha az öcsémmel ennyire sose elemeztük ki a dolgot, mert a közeli barátainkról ez túlságosan kockázatos lett volna. Persze tudom, hogy nem akarja rajtam keresztül féltékennyé tenni, meg minden, csak hát... Egy sor megválaszolatlan kérdés van, én meg csak azt mondom, hogy ne siessünk annyira, ne veszítsük el a fejünket, mert rossz vége lesz.
- Hé, most ezzel mire célzol? - basszus, érezhetően a szívére vette, amit mondtam. Nem kellett volna utalnom arra, hogy tudok a hazakísérésről. - Nyugi, nem teregetem ki senkinek a testvéreim magánéletét. Csak arra akartam utalni, hogy... én eddig úgy éreztem, nem én érdekellek - azt már nem teszem hozzá, hogy ha nem én, akkor Dorián, mert ha úgy fogalmaznám a mondandómat, az olaj lenne a tűzre. Jó lenne, ha tovább tartott volna a csók, minthogy rögtön a történteket elemezzük. Ezért megpróbálok újra visszatérni ahhoz a jó pillanathoz egy újabb csókkal. Ez azonban nem tart sokáig, Gréta elhúzza magát, én még az eddigieknél is jobban összezavarodom, és elszégyellem magam.
- Nem igazán értelek... - beletúrok a hajamba, és én is a bögrémhez sétálok, hogy igyak belőle. De legszívesebben kiönteném az egészet mérgemben, hogy így elrontottam a pillanatot... Ez is csak én lehetek.
- Gréta, ha az lenne rólad a véleményem, akkor nem lennénk jóban - világosítom fel, megnyomva az az szócskát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875442#post875442][b]Jankovits Dávid - 2024.03.24. 18:09[/b][/url]

Bólintok egy aprót, és úgy nézek rá, mint aki a történet folytatását várná, vagy hogy pontosan mire akar ezzel kilyukadni. Oké, ezt eddig is tudtam. Mármint most azért megkönnyebbültem, hogy ő is ugyanezt a sztorit mondja el, mint az öcsém. Meglepetésekből a mai napra azt hiszem kijutott bőven, nem hiányzik egy újabb csavar. Nos, szerintem az is egyértelmű, hogy tudok erről a dologról, és egy kicsit fura is az eset. Mert nem az zavar, hogy megtörtént, mármint a semmi. De ugye mégis együtt aludtak, és szerintem azért, mert Gréta akart valamit Doriántól. És ez az utóbbi tény aggaszt. Hogy nem akarok pótlék lenni. Biztosra tudni akarom, hogy tőlem szeretne valamit. Az időzítéssel van a baj. Mert hát eddig a barátom volt Gréta, és remélem, ezek után is az marad. Már ha van esély arra, hogy a helyzetünk rendeződjön.
- Szóval én csak egy barát voltam... vagyok... - és nem mondom tovább, mert inkább elharapom az ajkaim a felgyülemlett érzések hatására. Mert nem akarom hozzátenni, hogy egy barát, haver, ráadásul gyerekkori, akivel azért ha épp egyedül van, és nincs más, jólesik csókolózni. Lehet, hogy ez bizonyos lányokkal működne, de Gréta más, több szempontból is. Vele azért ennek durva következményei lehetnek, ha megkavarjuk a dolgokat. Borzasztó dühöt érzek magamban, amiért megtette. Nekem mit kellett volna tennem? Ellöknöm magamtól? A szándékot már mindképp látom, az bőven elég ahhoz, hogy feltépje bennem a sebeket. Forralt borozganti, hogyne... kettesben. Olyan hülye vagyok, hogy vakon ehhez a helyzethez asszisztáltam...
Inkább tényleg vízért megyek, egy nagy lendülettel kiöntöm a bögrém tartalmát, és türelmetlenül megtöltöm vízzel, majd sebesen elkortyolom a tartalmát.
- Hát én is - mondom neki sértődötten, miközben a fejemet rázom. Ezt most csúnyán elrontotta... De ahogy a szemem sarkából látom, hogy könnyezik, megesik rajta a szívem. Ismerem Grétát, és tudom, hogy sajnálja, őszintén bánja.
- Nincs gond, Gréta... Magányos voltál, kellett valaki. Hidd el, megértem - nyújtok át egy zsebkendőt beletörődő hangon. - Ha ettől jobban érzed magad, nem mondom el senkinek a ma estét. Még Doriánnak sem - ajánlom fel a lehetőséget, hogy megnyugodjon. Nekem nem tudom, mennyi időbe telik ezt feldolgozni, de fel vagyok dúlva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=877381#post877381][b]Jankovits Dávid - 2024.04.21. 23:58[/b][/url]

Néhány épülettel arrébb felsejlik a burgerezőm, ez józanul is csak pár percnyi sétatávolság a faluban, jelen állapotunkban viszont nagyjából a duplája. Félrevisz a lábam, az utca szélén haladok, szabad kezemet a falak mentén húzva végig, míg másikkal átkarolom Sadie vállát. Azt hittem, a pizza tompítani fogja az alkoholt, de egyelőre ugyanúgy szédülök, és borzasztóan felszabadultnak érzem magam, amire rég volt már példa. Igazából nem teljesen vagyok tudatában annak, ami történik. Visznek a lábaim, visznek az érzéseim, a pillanatnyi vágyak, amiket fellobbant bennem a külvilág és az ingerek. Megállok az ajtó előtt, a pálcámmal elmormolok néhány varázsszót a riasztóbűbájok ellen, másképpen a hely már érzékelné, hogy nem a szokásos időben történik a látogatás, amit hangos sípolás és fehér-vörösen villanó lámpafényekkel reagálna le. Ezt valljuk be, egyikünk sem akarná. Csak ezen biztonsági intézkedést követően veszem elő a kulcsot, mintha csak nyitni akarnám a helyet délelőttönként, ez a rutinmozdulat viszont már reflexszerűen van bennem, ezért tudok csupán egy rövid töketlenkedést követően beljebb kerülni.
A szemem meg se tudja szokni még teljesen a sötétet, egyszerre csak a bejárati ajtónak vágódom egy hangos koppanással. Tágra nyitom a szemeimet, és éppen az történik, amiről fantáziáltam, Sadie ráveti magát az ajkaimra. Ennél a pontnál már nagyon nehéz nemet mondani, vagy türtőztetni magam, ezért viszonzom a csókot, beletúrok a hajába, és a smárolás közben vezetni kezdem a hátsó rész felé, bár sikerül néha hangosan beleütközni egy-egy asztalba, vagy a felpakolt széklábakba. Ezzel együtt még lecipzározom a kabátomat, és ledobom magam mögé a földre útközben.