Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

Gréta azt mondta, hogy nincs ellenére, ha az étteremben találkozunk. Kint hideg van, elhúzódott a zárás, a többiek még javában a konyhát takarítják. de nem sok vizet zavarnak, a csapat felét hamar el tudtam engedni. A vendégtér már ragyog, egy pálcaintéssel mozgásba lendült a seprű, a felmosórongy, mögöttük lebegett kissé billegve a horpadt fémvödör, a székek pedig két szemközti kivételével fejjel lefelé fordulva az asztal tetejére költöztek éjszakai álmukra. Ami megmaradt aznapról, és sajnos ki kellene dobni, abból meg tökéletes vacsora-alapanyag lesz két barátnak.
- Mit kérsz? Kiszolgállak, csak mondd meg, hogy mi kell a pultból, ami maradt - kínálom fel készségesen Grétának, amint megérkezik. Egy kicsit még sürgök-forgok, de kezdek megnyugodni, hogy nap vége van, lejárt a műszak, és innentől miénk a terep. Én zárok, a helyiségben kissé már félhomály van, a legtöbb fény a konyha, pult felől szűrődik be, de remélem ez nem zavarja majd. - Nekem jó a spagetti - árulom el, a hamburger megunhatatlan, de nem ehetem azt mindig. Veszek egy kis adag édesburgonyát is, meg finom spagettit egy tálba, a sajtot nem sajnálva megszórom, üdítőnek kólát választok a tálcámra, és már csak arra várok, hogy az ő rendelését is összekészítsem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870580#post870580][b]Jankovits Dávid - 2023.12.27. 20:42[/b][/url]

Gréta azt mondta, hogy nincs ellenére, ha az étteremben találkozunk. Kint hideg van, elhúzódott a zárás, a többiek még javában a konyhát takarítják. de nem sok vizet zavarnak, a csapat felét hamar el tudtam engedni. A vendégtér már ragyog, egy pálcaintéssel mozgásba lendült a seprű, a felmosórongy, mögöttük lebegett kissé billegve a horpadt fémvödör, a székek pedig két szemközti kivételével fejjel lefelé fordulva az asztal tetejére költöztek éjszakai álmukra. Ami megmaradt aznapról, és sajnos ki kellene dobni, abból meg tökéletes vacsora-alapanyag lesz két barátnak.
- Mit kérsz? Kiszolgállak, csak mondd meg, hogy mi kell a pultból, ami maradt - kínálom fel készségesen Grétának, amint megérkezik. Egy kicsit még sürgök-forgok, de kezdek megnyugodni, hogy nap vége van, lejárt a műszak, és innentől miénk a terep. Én zárok, a helyiségben kissé már félhomály van, a legtöbb fény a konyha, pult felől szűrődik be, de remélem ez nem zavarja majd. - Nekem jó a spagetti - árulom el, a hamburger megunhatatlan, de nem ehetem azt mindig. Veszek egy kis adag édesburgonyát is, meg finom spagettit egy tálba, a sajtot nem sajnálva megszórom, üdítőnek kólát választok a tálcámra, és már csak arra várok, hogy az ő rendelését is összekészítsem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870591#post870591][b]Salamon Gréta - 2023.12.27. 21:25[/b][/url]

Még bőven az ünnepek előtt sikerült beszereznem a kiszemelt ajándékok egy részét, emiatt mondjuk le is jártam a lábamat, de így a nap végére két nagy szatyorral fordultam be a hidegről Dávid burgerezőjébe. Odakint szinte átfagytam, nem is vágytam másra, mint egy jó meleg fürdőre, de eszembe jutott az, hogy a sráccal megbeszéltünk egy talit, és már tök ciki lett volna visszamondani, arra hivatkozva, hogy lefagytak a lábujjaim. Pedig lefagytak, s még az arcom is piros volt.
- Halihó Dávid - lépdeltem beljebb és pillantásommal a ház gazdáját kerestem, akit csakhamar meg is találtam, s a szokásos köszönős két puszi után már dobtam is le a szatyraimat, a sapit, sálat és persze a kabátot. - Brrr, dög hideg van odakint - jegyeztem meg, s mintha csak otthon lennék, helyet is foglaltam a közelében, miközben ő ügyesen menedzselte a takarítást, s láthatóan egy kis mágia segítségével táncra perdültek a takarítóeszközök, tették is a dolgukat rendesen. - Így könnyű, hozzánk is jöhetnél - jegyeztem meg nevetve, közben egy kicsit kényelmesebben ültem , egyik lábamat átdobtam a másikon, s kifordulva szemre vettem a konyhát. - Hú, nem is tudom, éhes vagyok. Legyen ugyanaz, ami neked - bíztam a döntésében, s mivel ő vezette az éttermet, biztosan tudta is, hogy mi a legfinomabb falat ma este.
- Lejártam a lábamat is, fáj ebben a csizmában - sóhajtottam, nem kellett volna ilyen kényelmetlen lábbelit felhúznom. Szép volt persze, de jobban jártam volna inkább egy bakanccsal. - Te már készülsz a karácsonyra, az ajándékokat beszerezted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870792#post870792][b]Jankovits Dávid - 2023.12.29. 14:06[/b][/url]

- Fú, tényleg, jól átfagytál - amikor összeér az arcunk, rajtam is végigfut a hideg egy pillanatra, így képzelem, ő mennyire fázhat. - Kiraboltál egy üzletet? - mutatok meglepetten a szatyraira, mert nem számítottam arra, hogy ennyi cuccal jelenik meg a megbeszélt találkozónkon. Egy pálcaintéssel szabaddá teszem a mellettünk lévő asztalt is. Eléggé ellustultam a takarítással, rámolással, amióta gyakorlott mágiahasználó vagyok, és ez leginkább az üzlet megnyitásával egyidejűleg történt, vagy hát ötödéves korára szerez annyi rutint valaki, hogy az ilyen jellegű bűbájok biztosan ne süljenek el balul. Szóval jelzem is neki, hogy ha gondolhatja, nyugodtan lepakolhatja oda a szatyrokat, nem biztos, hogy azok a földre valóak.
- Na, szép kis meghívás. Így nem sok kedvem lesz vendégnek menni hozzátok - válaszolok vissza játékosan. Aztán bólintok egyet, és neki is összeállítok egy tálca ugyanolyan rendelést. - Üdítő is legyen ugyanaz? - teszem fel a triviális kérdést, de hátha máshoz van kedve. Válasza függvényében véglegesítem a baráti rendelést, és külön-külön kiviszem magunknak a tálcát.
- Tessék, jó étvágyat - foglalok helyet vele szemben, és neki is látok a spagettinek. Nem nagy extra, de ma ez van. Nem hűlt ki, de mégiscsak nap vége van. Ingyen vacsorának megteszi. Én meg legalább nem a konkurencia zsebét tömöm. - Igen, de nem akarom túlvállalni magam. Nyugis ünnepeket szeretnék. Mondjuk a szilveszteren gondolkodtál már, hogy hol töltöd végül? - kérdezem meg, ha már eljátszottam a gondolattal.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870797#post870797][b]Salamon Gréta - 2023.12.29. 14:50[/b][/url]

- Ezt is mondhatjuk - rámosolyogtam Dávidra, azt azért nem akartam neki elárulni, hogy a családon kívül a baráti körnek is keresgéltem ajándékot, így többek közt az övé is ott lapult valahol a zacskó mélyén. - Nehéz ilyenkor megállni azt, hogy ne költs, mert olyan szép kis kézműves dolgok voltak a vásárban és annyi jó könyv érkezett most, hogy hú, nem is lehet választani. Neked biztos tetszett volna - fűztem hozzá nevetve, hálás voltam, hogy segített helyet csinálni, ehhez nekem már nem is lett volna erőm.
Egy kicsit megropogtattam a tagjaimat és a nyakamat is átforgattam, mielőtt leültem az asztalhoz. - Pedig nagyon finom pulykát tudok sütni - széles mosollyal próbáltam rávenni, hogy azért hátha egyszer mégis csak benéz hozzánk és megnézi, hogy milyen az új lakás. A költözésnél nem tudott eljönni és szerintem azóta sem látta még, hogy hol lakom. - Igen, ugyanaz jó lesz. Vagyis, megtennéd és hozol nekem egy pohár vizet is mellé? - szerettem az üdítőt is, viszont most még a vizet is kívántam, mint az eltévedt teve, aki már hetek óta kóválygott a sivatagban. - Ú nagyon köszi, ez baromi jól néz ki és az illata is jó, jó étvágyat! - öröm volt ránézni a tálcámra, a víz persze előnyt élvezett, gyorsan ittam is, majd csak aztán nyúltam az evőeszköz után.
- Imádom hogy éttermed van, ez egy nagy előnyöd - kacsintottam rá nevetve két falat között, persze hülyéskedtem, nem azért voltam a barátja, mert éttermet vezet, a mi barátságunk még jóval előtte kezdődött, és Dávidnak rengeteg jó tulajdonsága volt. - Meg tudlak érteni, annál nincs is jobb, mint hogy nyugi van - bólogattam egyetértően, sajnos az elmúlt években nálunk ez nem volt elmondható az öcsém miatt, de Dávid már úgyis tudott arról, hogy problémás a tesóm, és most nem akartam problémákról beszélgetni vele.- Még nem gondolkodtam rajta, úgy hallottam, hogy lesz egy buli, megfordult a fejemben, hogy jó lenne elmenni, de egyedül nincs kedvem. Te mit tervezel? - kíváncsian pillantottam fel rá, miközben újabb adag spagettit kezdtem majszolni, nagyon finom volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870913#post870913][b]Jankovits Dávid - 2023.12.30. 17:48[/b][/url]

- Jaj, igen, nagyon tetszett a karácsonyi vásár, meg jókat koriztam mellette a pályán. Nagyon szeretem ilyenkor, hogy ennyiféle dolgot kapni. Kár, hogy minden évben egyre drágábban - teszem hozzá kissé húzott szájjal a végén, de alapvetően tök lelkes leszek a vásár gondolatától, mert eszembe jut az a sok szép emlék, amit egyedül vagy a barátaim társaságában töltöttem a tömegben. Segít átszellemülni karácsony előtt, már-már kötelező hagyomány odamenni. A családom elég nagy, így ajándékot venni mindenkinek nagy kihívás mind ötlet, mind anyagi szempontból. A legjobb barátoknak is persze szánok valami jópofaságot, általában vicces, tréfás apró cucclikra kell gondolni, de teljesen elfelejtettem, hogy ma jó alkalom lenne Grétának odaadni az övét, úgyhogy sikeresen otthon hagytam.
- Ja igen, mikor lesz pót-pót avató, beférek még? Sikerült kipakolnod mindent az új helyen? - érdeklődöm udvariasan. Még sosem költöztem, emiatt szerencsés vagyok, hogy ugyanoda születtem, ahol most is élek, de tudom, hogy ez egy borzasztóan nagy procedúra. Kár, hogy segíteni se értem rá, de hát mindent a vállalkozásért. Kérésének egy hangos beleegyezést követően eleget teszek, hozom a kért vizet az üdítő mellé, így helyet foglalunk és nekiállunk a vacsoránknak. A konyha is elcsendesedik hátul, beköszön a levitás srác, hogy távozik mára, én pedig integetek neki. Így már csak ketten maradunk Grétával a helyen.
- A végén még azt fogom hinni, hogy csak emiatt vagy velem jóban - sütöm le a szemeim, de nem gondolom teljesen komolyan, amit mondok. Az új ismeretségeknél persze nagy félelmem, de Gréta régi ismerős. - Örülök, hogy ízlik. Bár nem én főztem - nevetek fel. - Még én se tudom pontosan. Nyugalmat szeretnék, pihenni egy kicsit így év végén. Elég sűrű volt azért az időszak, a hajtás. Jó, hogy végre tudtunk egy kicsit kettesben is találkozni, nem könnyű ilyenkor összehozni a talit. Tényleg bocs a helyszínért, de itt is lehet jó hangulatot teremteni - kacsintok, majd folytatom az evést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870944#post870944][b]Salamon Gréta - 2023.12.30. 22:25[/b][/url]

- Te nélkülem mentél korizni? - játékos mosollyal vontam kérdőre, valójában nem volt bennem semmi harag, amiért nem hívott, hisz csak azért, mert barátok voltunk, még külön-külön is akadt baráti társaságunk, nem lógtunk állandóan egymás nyakán. - Ne is mond, megfizethetetlen. Mondjuk itt a faluban még nem is olyan vészes, mint Budanekeresden, ott olyan árak vannak, hogy egy forró csokit se tud venni magának az ember lánya - meg is csóváltam a fejem, felháborító volt ez az egész, a karácsonynak nem erről kellett volna szólnia. A sok rossz dolog ellenére viszont volt benne sok-sok jó is, szép díszek és kellemes hangulat, ha csak bámészkodni is, már megérte kisétálni a bódék közé.
- Még nem is volt avató, apa sokat van külföldön, ha hazajön, akkor pedig inkább a szűk családunkkal van, mint hogy bulit rendezzünk. Mondjuk most hogy mondod, lehet hogy tartanék egy kis bulit így a szűk baráti körnek, akkor eljöhetnétek - mondtam lelkesen, Dávid meghozta a kedvem ahhoz, hogy rendezzek egy ilyen házavatót. - Kipakolni sikerült igen, egy új konyhaszekrényt még kell csináltatnunk, meg a könyveket el kell rendeznünk az üres polcokon, mert azok még dobozokban állnak, de úgy nagyjából már minden a helyén van - meséltem a srácnak két falat spagetti közt, amiről kiderült, hogy nem is ő készítette. - Nem baj, akkor is finom. És tudod jól, hogy nem ezért szeretlek - mondtam egy mosollyal és még a kézfejét is megpaskoltam a szabad kezemmel, ahogy kicsit odanyújtóztam felé.
- Igen, kicsit zsúfolt most minden, de ez tök jó hely és örülök, hogy ráértél, rég lógtunk már együtt. A múltkor eszembe jutottál, amikor beültem egy művészmoziba, szerintem az a film neked is tetszett volna. Egyébként, mit szólnál, ha közösen mennénk el arra a szilveszteri bulira? Hívhatjuk a többieket is, lehet hogy ránk férne egy kis lazítás így az év végén, már rég voltunk bulizni - mosolyogtam, tényleg rég volt, legutóbb talán a jegyzetégetésnél gyűltünk össze olyan sokan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871259#post871259][b]Jankovits Dávid - 2024.01.03. 20:40[/b][/url]

- Igazad van, jönnöd kellett volna. Na, majd legközelebb! - legyintek vigyorogva, hogy jobb kedvre derítsem, még ha tudom is róla, hogy ilyen apróságokon nem kapja fel a vizet. Túl régóta ismerjük egymást ahhoz. - Na, te meg ezek szerint Budanekeresdből hagytál ki... - könyökölök fel az asztalra, és megtámasztom a tenyeremmel a fejem, úgy nézek Grétára rosszallást erőltetve arcizmaimra. Elhiszem, hogy drága, sajnos mindennek felment az ára mostanában, nekem meg pont ekkor kellett vállalkozásba kezdeni, hát nagyon izgulok, hogy a gazdasági helyzet ne legyen rosszabb.
- Áh, hát tudod, hogy én nem verném szét a lakást, tudok vigyázni a környezetemre - dicsekszem, de közben arra célzok, hogy nem vagyok az a problémás vendég, nem kell tőlem tartani, ha meghívnak. Elhiszem, ha csak egy szűkebb avatást szeretne, nem akarom erőltetni a dolgot. De valamennyire azt is látom, hogy beindítottam a fantáziáját.
Amint megérzem kezének érintését a bőrömön, elvörösödik a fejem, és a tányéromat bámulva mosolyogni kezdek magam elé. Hirtelen meg se tudok szólalni. Egy pillanatra megfogom a kezét, gyengéden megszorítva azt, majd hirtelen elengedem és nevetni kezdek.
- Igyekszem, nem akarom, hogy miattam éhezz, így legalább megmarad a jó alakod - bókolok kedvességből. Grétával azért gyakran előfordul, hogy így játékosan húzzuk egymást. Nem gondolom komolyan, hogy ebbe bármit bele kellene látnom, mert akkor már biztosan történt volna köztünk ez-az, de hát ugye ilyenek a barátok.
- Okés, kérdezzük majd meg a többieket is, hogy ráérnek-e. Lehet, hogy még nálunk is tudunk lenni - vélekedek, majd folytatom az evést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871523#post871523][b]Salamon Gréta - 2024.01.07. 18:56[/b][/url]

- Szánom-bánom - nevetve pillantottam a felkönyökölő Dávidra, nem vettem komolyan a rosszallását, úgyis tudtam, hogy ő is csak hülyéskedik. És ha már programokról volt szó, tényleg beleültette a bogarat a fülembe, így gondolatban már fel is véstem a listára azt a lakásavatót. - Tudom,  szóval téged biztosan elhívlak - még rá is kacsintottam, közben fogyott a finom étel, nem is tudom, hogy tényleg ennyire jó volt-e, vagy csak a farkas éhség miatt élveztem ennyire az ízeket. Tenyerem még ott pihent a kezén, miközben mosolyogva befejeztem mondandómat. Amikor megéreztem, hogy ő is megszorítja a kezem, csak még jobban mosolyogtam, aztán vele együtt nevettem fel.  - Jajj, de aranyos vagy! Hogy vigyázol rám - elnevettem magam, jól esett a bókja, de azért néha talán többet is ettem a kelleténél. - Az ünnepek miatt viszlek is haza magammal, hogy felügyeld a fogyasztásom! - fűztem még hozzá viccelődve, ha már ő lett a fogadott alakőrzőm. Erre a gondolatra jót  is mosolyogtam, és mivel megszomjaztam, ittam az üdítőből. - Benne vagyok, jó ötlet! Amúgy sincs kedvem túl nagy partikhoz, szóval tőlem rendezhetjük nálatok is - ezt persze még azelőtt okéztam le, hogy átgondoltam volna a szitut. Ugyanis a drága öccsének élete párja engem ki nem állhat, s ha ott lesz buli, biztosan ő is jön, talán meg is mérgezne. - Jajj majd elfelejtettem! Nézd csak mit hoztam, gondoltam hogy megkóstolhatnánk. Tök jó áron adták a piacon, hoztam mellé fűszerkeveréket is. Látod? Gondoltam rád - mivel Dávid nem tudott kijönni forralt borozni, emiatt kihúztam a táskámból egy üveg vörösbort, mellé tettem a fűszerkeveréket és még néhány szem narancsot, citromot. - Megcsináljuk? Közben mesélhetnél nekem arról, hogy mik a terveid így a suli kapcsán. A vacsi pedig isteni volt, köszönöm szépen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871828#post871828][b]Jankovits Dávid - 2024.01.14. 12:08[/b][/url]

Sokan kedvelnek, barátságos, szerethető figurának tartanak, ezért a nyilvános és kevésbé nyilvános eseményeken is gyakran feltűnök. Tényleg gondolkodnom kell egy kicsit, hogy olyan neveket tudjak mondani, akikkel rosszban vagyok. Lehet, hogy a viszonylagos népszerűségem miatt lettek irigyeim, de ellenségeim meg egyáltalán nem tudok arról, hogy lennének. Úgyhogy a bulik, összejövetelek világa ismerős terep számomra. De van egy szűkebb mag. A gyerekkori, a hosszúra nyúló barátságok, családi ismertségek, valami mélyebb, különleges kategória. Gréta ide tartozik, mert különösen jólesik, hogy számol velem, számíthatok rá, támaszkodhatok rá. Ő nem csak egy felszínes barát, tudom, hogy szinte bármit elmondhatok neki, és gyakran jár a fejemben.
- Köszönöm - mosolyodom el, miközben egymás kezét fogjuk. - Hát, akkor még szerencse, hogy most is csak kettesben vagyunk - nincs lárma, semmi zavaró tényező. Ha nem szeretne tömeget, a mi házunk is jó választás, bár Panka szülinapi bulija bizonyította, hogy az a "csak még őt hívjuk meg" logika, ha szelektálni is igyekeztünk, egész népes vendégsereget eredményezett. - Azta, csináljuk! Ez tök jó ötlet. Adjak köténykét? - ajánlkozom, miközben felállok a székből, és a konyha felé kezdem venni az irányt. Szerencsére akad szabad lábas, amiben elkészíthetjük a forralt bort. - Nincs mit. Mármint hogy érted? A suli kapcsán, hát... be akarom fejezni persze, de még van időm gondolkodni, hogy utána mi lesz. Jól jön a papír ahhoz, amit dolgozom. De nem tudom, hogy tényleg ez-e az utam, vagy tanuljak-e mellé majd valami mást. Igazából ilyenen még nem gondolkodtam - merengek el, de a kezem a rutinnak hála tudja a dolgát, pakolgat a tűzhely körül, és elrendez a pulton a szükséges eszközökből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872082#post872082][b]Salamon Gréta - 2024.01.16. 18:23[/b][/url]

- Igen, bevallom, most fáradt lennék a baráti körhöz, tudod, mikor mindenki egyszerre elkezd csevegni és azt sem tudod, hogy hová kapd a fejed - nevetve meséltem Dávidnak, de biztosan tudta, hogy mire is gondolok. Na igen, néha jó volt nyugalmasan beszélgetni is, a sok hülyeségtől és a barátnőim hangos viháncolásától mentesen. Ez az este épp olyan nyugis volt, már rám is fért, és most hogy végre jól laktunk a finom vacsorával, eszembe jutott, hogy készültem ám valamivel Dávidnak. Lelkesnek tűnt, ennek pedig örültem, el is mosolyodtam.
- Persze, séf úr - viccelődtem vele, miközben felkeltem az asztaltól és összeszedtem a hozzávalókat, amíg Dávid előkészíti a terepet.  
- Cukrot elfelejtettem hozni, ugye van? - kiáltottam felé, közben már szedtem is a lábaimat, hogy odaérjek a konyhába. - Na itt van minden, ami kellhet - pakoltam le a pultra. - Aha, az érdekelt, hogy melyik egyetemre mennél, ha mész, mert mostanában sokat gondolkodom ezen, hogy talán át kéne mennem egyetemre - jegyeztem meg Dávidnak.  - Mostanában egyre többen hagyják el a sulit és azóta agyalok ezen - vallottam be neki.  - Kéne egy kés - nem akartam kutatni nagyon, így csak a pultot támasztottam, míg a séf úr kiszolgál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872281#post872281][b]Jankovits Dávid - 2024.01.18. 21:46[/b][/url]

- Nálam sosincs megállás, szeretek emberek között lenni. De átérzem, hogy néha jó egyedül - vonok vállat a megjegyzésére. Azt mondjuk megértem, hogy az ünnepi időszak a rohanásról szól, és ilyenkor tényleg kiég az ember, mert még nekünk a tanulás is közrejátszik, de sodródom az árral, beszippant a vásárok hangulata, a karácsonyi illatok, s miegymás. A burgerezőben egyre több szerelmespár tűnik fel, vagy a szünet előtt még baráti ebédre-vacsorára ülnek össze a vonatindulás előtt. Aki meg itt marad, nos... Válogathat ünnepi akcióink közül.
- Jövőre talán felveszem az itallapra a forralt bort szezonálisan - vetem fel hangosan az ötletet. - Cukrot? Jaj, micsoda szétszórtság... Én nem ilyennek ismerlek. Hát hogy lenne itt cukor, nézz csak szét, ez egy étterem konyhája - fordulok körbe csipkelődő, elváltoztatott hangon, drámai stílust színlelve. Csatlakoznom kéne a színjátszósokhoz. Amúgy aztán már vigyorgok is, lábasokat veszek elő, egy zsák cukrot, mert itt minden alapanyag rendelkezésre áll, begyújtok és rárakom az egyik szabad főzőlapra a vizet. - A mértéket tudod? - úgy nézek rá, mintha teljesen tanácstalan lennék, de azért nem kell engem félteni. Nem először csinálok, voltam már összejöveteleken, anya is elmutogatta a konyhában pont azért, hogy ha gyűlik a rokonság, házi készítésű finomsággal várjuk. Meg hát, a szakirányom is megköveteli, hogy értsek ehhez-ahhoz a konyhában, hát még hogy vállalkozó is vagyok. De nem tudom, miből milyen arányban issza szívesen.
- Hm, ez egy nehéz téma - vakargatom meg a fejem. - Gyógyítástudományi Karra mennél? Vagy teljesen máshoz lenne kedved? Elvégre nemsokára végzünk... Vagy elment olyan, aki hiányzik? - nem teljesen értem, mire céloz. Aztán éles témaváltás a kés. Pont, amennyire a valóságban. - Na, remélem nem akarsz megtámadni - nevetek, majd odaadom a gyümölcsvágáshoz ideálisat a közelből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872580#post872580][b]Salamon Gréta - 2024.01.22. 19:17[/b][/url]

- Fura is lenne, ha vendéglátósként nem szeretnéd az emberek társaságát - nevettem el magam, szerintem aki ilyesmivel foglalkozott, annak a vérében volt a társasági élet is. Dávid pedig már többször is bizonyította, hogy milyen jól helyt áll az ilyen szituációkban. Így kettesben persze egy kicsit más volt vele, meg is lepődtem azon, hogy milyen kis flörtölős lett mostanában, ez régebben nem volt rá jellemző. Ellenben tetszett, hogy ilyen kis laza, csak azt nem tudtam, hogy mi történhetett vele.
- Hú, jó ötlet! Mindenképp vedd fel légysziii, és lehetne több fajta is, különböző gyümölcsös ízekkel és fantázianevekkel - belelkesedtem, lehet hogy neki nem volt szüksége erre, de nagyon szívesen adtam volna ötleteket, hogy miféle nevek szerepeljenek majd azon az étlapon.
- Jól van uram, elnézést - nevetve böktem oldalba, hogy viszonozzam a csipkleődését. - Ez az, pakolj csak, szeretem ha a férfi pakol - nevetve támasztottam a pultot és figyeltem a mozdulatait, ahogyan kipakolta a lábasokat és a hozzávalókat.
- Na ezzel most megfogtál, őszintén, fogalmam sincs - nevetve kaptam a tenyerem az arcom elé, mert Jankovich úr itt nagyban vizsgáztatott, nekem meg halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy pontosan miből mennyit is kell tenni abba a lábosba. - De tudod, mertem remélni, hogy aki egy burgerezőt vezet, az tisztában lesz a mértékekkel is - mosolyogtam rá, aztán amerre mozgott, arra fordultam, hogy nyomon követhessem őt.
- A Gyógyítástudomány érdekel, az tervben van, de a Rekreáció és a Táplálkozástan is foglalkoztat. Hogyan is együnk hamburgert? - nevettem el magam a végén. - Ja, nem. Mármint persze, hiányoznak páran, akik elmentek egyetemre, inkább csak arra gondoltam, hogy elég sokan választják a mestertanonci képzés helyett az egyetemet és megfordult a fejemben az, hogy talán ők járnak jól, mert úgy mégis csak rövidebb a képzésük. Bár, ha azt nézem, hogy a mestertanonci képzésemet beszámíthatom, akkor lehet, hogy ugyanott tartok. Egyelőre még nem döntöttem el - vontam meg a vállam végül.
- Azt majd meglátjuk, miszter! Hol van a kötényem? - kicsit megmozgattam nevetve a csípőmet, mert hát ígért nekem ám kötényt is, azonban azt még mindig nem kaptam meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872759#post872759][b]Jankovits Dávid - 2024.01.25. 19:49[/b][/url]

- Neked se ártana megszokni, hogy el tudd majd viselni a pácienseket. Többek között engem - vágok vissza komiszan. Nem csoda, hogy elismer társasági emberként, jólesik a megerősítés amúgy is. Meg úgy tényleg a családból hozom ezt. Lehet, hogy hármunk közül én vagyok a nyugodtabb típus, de a két fiatalabbik energiabomba Jankovits gondoskodik arról, hogy az én adrenalin adagom is napi szinten pótolva legyen.
- Hát, a fantázianevek kitalálásában majd segíthetnél... De egyelőre a beszállító megtalálása sem lesz kis feladat. Csak félek, hogy inkább a karácsonyi vásár vinné el a forgalmat. Fokozatosan kell bevezetnem a terméket - vakargatom meg a vállam. Egészen menő stratégiát futtattam végig az agyamban, vagy legalábbis logikusan végig gondoltam, hogy miként menne végbe a megvalósítás. Hát, tényleg van rá majdnem egy évem, úgyhogy igazából miért ne.
- Ehm, ez egy kicsit ilyen túltolt feministának hangzott, vagy mit kell pakolni és hova? - kacsintok. - Azért nem fogom hagyni, hogy végig te diktálj! - jelentem ki büszkén, szórakozottan. - Tudod, ez valahol az én konyhám, és csak nem szeretném, ha más nyúlkálna benne, ilyen egyszerű az oka - fedem fel segítőkészségem valódi titkát. Nem teljesen igaz, mert az eszközök közösek, sokan használják itt a csapatban, de azért azt mégse kellene hagynom, hogy pont Grétát dolgoztassam. Meg valami rémlik még, hogy ellenőrzések, előírások, azért itt nem biztos, hogy ezt teljesen legálisan csinálom, de ez van.
- Aha-aha, persze, megoldom. Valld be, hogy csak szeretted volna látni, ahogy dolgoztathatsz - kekeckedem tovább, de a hangom teljesen barátságos marad, sőt. Elvigyorodom, és már teszem is bele a tűzre helyezett lábasba a kimért cukrot, fahéjat és szegfűt. Jobb előbb, hogy kicsit az ízek jobban kioldódjanak. De ez csak az én trükköm.
- Hm, jól hangzik, biztos sok lehetőséged is lesz utána vele. Szerintem, ha beszámítod a mesterképzést itt, és előbb ezt letudod, akkor lesz időd utolérni a barátaid az egyetemen, és könnyebben veszed az ottani akadályokat is majd. Végül is van időd, ja... Gondolom következő tanévre tudod eldönteni - próbálok valami okosat tanácsolni neki, de hülyeséget pláne nem akarok. Ezt ő tudja jól, nem én. Nekem a gyógyítás egy nagyon nehéz terület, minden tiszteletem azoké, akiknek megy. Sokat kell tanulniuk, naagyon.
- Ja igen, máris! Igazi helyi kötényt kapsz, jelképesen a Bogoly Burger konyhai specialistájának fogadlak, de csak ma estére! - emelem fel a mutatóujjam, majd elsietek a kötényért. Intek Grétának, hogy forduljon meg, és ha nem ellenkezik, akkor közelebb lépek hozzá, majd hátulról gyengéd, de rutinos mozdulatokkal ráadom a munkaruhát, aztán lassan végig mérem őt a tekintetemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872927#post872927][b]Salamon Gréta - 2024.01.28. 17:43[/b][/url]

- Szeretnél a páciensem lenni? Jól gondold meg, mit kívánsz - nevettem fel, őszintén nem örülnék annak, ha bármi baja is történne, meg aztán nem is hiszem, hogy el tudnám látni úgy, ahogy kell. Persze attól függ, hogy éppen mi is lenne a gondja. Egy influenzából vagy egy könnyű rontásból még biztosan ki tudnám kezelni, de ha valami súlyosabb történne, ahhoz szerintem hozzá nem mernék fogni. Utóbbi gondolatokat persze nem osztottam meg vele, ahogy azokat sem, hogy a gyógyítással kapcsolatosan voltak efféle aggályaim. Féltem egy kicsit a szakmától, annak ellenére, hogy ez volt mindig is az álmom.
- Nem lesz egyszerű a dolgod, már csak azért sem, mert mindig akad konkurencia - ahogy az idei karácsonyi vásárban is felütötte a fejét egy remek gyorskajáldás, bár az is igaz, hogy nekik nincs törzshelyük Bogolyfalván, és elvileg csak a karácsonyi szezonra húztak fel egy bódét. Szóval Dávidnak volt min gondolkodnia, nem irigyeltem őt a rá váró feladatok miatt.
- Jankovits Dávid, ez már túl megy minden határon! - szóltam a srácra, színlelt sértettséget imitálva és elnevettem magam. Éreztem, hogy a csevegésünk talán egy kicsit átlépi a baráti küszöböt, ellenben nem feltétlenül gondoltam azt, hogy a másik ezeket a dolgokat komolyan is mondaná, emiatt lazán kezeltem a helyzetet és bele is mentem a játékba.  
- Ó ennek csak örülök, mert így akkor nekem nem lesz semmi dolgom, csak figyelni, ahogy elkészíted nekem a forralt bort - mosolygtam Dávidra, aztán elnevettem magam. - Jó igen, bevallom, látni akartam, mert imádok főnök lenni - nevettem fel, majd mellé lépve figyeltem, hogy miből mennyit tesz a lábasba. Addig kiveséztük az egyetemmel kapcsolatos lehetőségeket is, bólintottam is a kérdésre, és közben elvettem a kést, mert úgy döntöttem, hogy azért mégis csak besegítek neki egy kicsit.
- Alig várom, mindig irigykedtem azokra, akik magukra ölthették ezt a kötényt - mosolyogva vártam, aztán engedtem, hogy segítsen, kezeimet a magasba emeltem és hagytam, hogy rám adja a kötényt. - Mi lesz mester, meg is kötöd? - pillantottam hátra mosolyogva a vállam mögül, majd szembe fordultam Dáviddal, neki dőltem a pultnak, s ügyelve arra, hogy a kezemben tartott kést a pulton tartsam, hogy véletlenül se okozzak vele sérülést. - Mit gondolsz, beleillek így a csapatba? Felvennél, Főnök? - kérdeztem mosolyogva, miközben az arcát fürkésztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873250#post873250][b]Jankovits Dávid - 2024.02.04. 21:24[/b][/url]

Gondolkodóba ejt a kérdése. Látszik rajtam, hogy járni kezdenek a fogaskerekek a fejemben. Na de persze csak hülyéskedem, hiszen Grétát alázatosnak, végtelenül kedvesnek és türelmesnek ismerem velem szemben, ezért nem félek attól, hogy rosszul bánna velem.
- Hát, nem hiszem, hogy félnivalóm lenne a kezeid alatt. De ha bizonytalan vagy, inkább hívj be magad mellé egy tapasztaltabb gyógyítót is az elején. Majd leszek a kísérleti nyulad - viccelődöm tovább, és amilyen élénk a fantáziám, már előttem is van a jelenet.
- Ja, főleg amióta város lettünk, és felpörgött itt az élet. De majd segítesz. Ugye a törzsvendégem maradsz? - kérlelem, szintén nem túl komoly hangon. Szerencsére a számok azt igazolják, hogy ha nem is milliomosként járom az utcákat, a burgerezőmnek még van létjogosultsága egy ideig, és nem kell attól tartani, hogy lehúzzuk a rolót.
Feltartott kezekkel jelzem, hogy megadom magam, miközben elnevetem magam. Lehet, hogy kicsit szemtelen vagyok, de Gréta mellett úgy érzem, hogy nem kell tartanom a megítélésemtől, pontosan tudja, hogy ilyenkor nem kell komolyan venni, és mindketten egy kicsit elengedhetjük magunkat ebben az egyébként kapkodós időszakban. Bólogatok, remélve, hogy eleget tehetek a kérésének, és hamarosan elkészíthetem a finom forralt bort.
- Még nem is ittunk, de már úgy viselkedünk, mint a részegek - állapítom meg vidáman. Mi lesz még itt... - Na, vágd csak fel a narancsot és a citromot - szólok még oda végül, aztán a kötényt adom rá, de mielőtt megkötném, a bort is felteszem forrni.
Sokszor csináltam ilyet, így most sem ügyetlenkedem. A kezem tudja a dolgát, pillanatok alatt megkötöm neki a kötényt.
- Nem túl szoros? - kérdezem meg félve, ahogy a szemeibe nézek, és elmosolyodom.  - Persze, téged bármikor. Szerintem jól mutatnál itt, és hasznos csapattag lennél - ezt habozás nélkül jelentem ki neki, miután végigmértem, mert ismerem őt annyira, de nem biztos, hogy jó ötlet az egyik legjobb barátodat alkalmazni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873675#post873675][b]Salamon Gréta - 2024.02.13. 18:53[/b][/url]

- Jól van, legyen így, de én azért nem szeretném ám, hogy bajod essék, szóval vigyázz magadra! - azért felhívtam erre a figyelmét, mert viccelődhetünk, de tényleg nem szeretném, hogy lebetegedjen vagy bármi is történjék vele. Addig jó, míg nem kerül gyógyító keze alá, mert az azt jelenti, hogy egészséges.
- Hát nem is tudom, az majd az áraktól függ és a kínálattól - nagy komolysággal adtam elő magam, mint egy olyan kuncsaft, aki fennhordja az orrát, de aztán elnevettem magam. - Ne hülyéskedj, nálatok legjobb a hamburger, kizárt hogy innen átpártolnék - még vállon is paskoltam, hogy ezt veheti ígéretnek.
- Erről is csak Te tehetsz, megbolondítasz itt, ki tudja, hogy mit tettél a kólámba - nevettem el magam, ismételten csak viccnek szántam, de abban nagyon is igaza van, hogy kicsit mindketten úgy viselkedünk, mintha becsiccsentettünk volna. Ez talán az időjárás miatt lehet, vagy talán azért, mert mindketten nagyon elfáradtunk már így a nap végére, és ilyenkor valahogy minden viccesebb. - Igenis, értettem séf úr! - szalutálok előtte, és elkezdem vágni a gyümölcsöket, de a kötény még ott fityeg rajtam, mert Dávid csak most jön, hogy megkösse. Emiatt leállok a szeleteléssel, hagyom, hogy megkösse, majd szembe fordulok vele. - Nem, tökéletesen megkötötted - mosolygom vissza rá, s amikor azt mondja, hogy alkalmazna, elnevetem magam.
- Ugye tudod, hogy felgyújtanám a konyhát? - amennyire ismerem magam, főzni azt annyira nem tudok. Vagyis tudok, csak még gyakorolnom kéne, mert ha most kellene beállnom segíteni, akkor nem biztos, hogy jól járnának velem.
Közben Dávidot fürkészem, nem tudom, hogy miért, de most először felmerült bennem a gondolat, hogy vajon milyen lehet a csókja. Lehet, hogy hasonló, mint az öccsével? Vagy egész más? A gondolatot aztán kénytelen vagyok elhessegetni, mert úgy tűnik, hogy nagyon gyorsan felforr az a bor.
- Dávid, siess, mintha forrna már- mutatok a lábas irányába, ha ügyes, akkor még épp időben ér oda. Közben gyorsan összevágom neki a maradék gyümölcsöt, hogy azokat is hozzá tudja adni a főzethez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873961#post873961][b]Jankovits Dávid - 2024.02.22. 16:16[/b][/url]

Egy pillanatra láthatja rajtam, hogy komoly gondolkodóba esem a kijelentésén. Arcizmaim megfeszülnek, szemeim kétségbeesetten hallgatják a választ, de nagy kő esik le a szívemről, mikor kiderült, hogy csak viccel. Persze a lelkem mélyén nem nyugszom meg teljesen, aminek hangot is adok. Mégis, szeretném, ha tényleg a legjobbnak gondolnák az emberek a helyet, árban és minőségben egyaránt.
- Na, ezt most biztos csak azért mondod, mert ismersz. Maradj mindig őszinte - keresem a kifogásokat megilletődve, majd látom el őt tanáccsal.
- Kinéznéd belőlem, hogy valami rosszban sántikálok? - pislogok rá angyali tekintettel. Most, hogy így bogarat ültet a fülembe, a fantáziám elszabadul, de az is lehet, hogy csak a forrni készülő bor gőze csapja meg az orromat. Mondjuk ahhoz még korán van. Bevallom, általában én voltam a jó gyerek a családban, de nyilván van sötét oldalam, vaj a fülem mögött. Leginkább akkor, amikor Doriánnak kellett például falaznom, vagy az ügyeit eltussolnom. Mosolyogva nézem, ahogy vágja a gyümölcsöket, szerintem ügyesen dolgozna nálunk. Érzek egy kis mentegetőzést a szavában, mintha nem lenne elég önbizalma.
- Valóban? De hát... ez kicsit olyan, mint a gyógynövénytan és a bájitaltan keveréke, azt meg nem tanították a gyógyítóknak alaposan? - kérdezem enyhén számon kérően. - Egyébként meg ne aggódj, van tűzgátló bűbájunk, de ne akard kipróbálni - kacsintok, mert hát akkor úszna minden, akár egy mugli öntözőrendszer.
Gréta jelzésére odamegyek a forrásban lévő edényhez.
- Remélem, jók lesznek az arányok... - öntöm össze izgatottan a két edény tartalmát egy szűrést követően, és a gyümölcskarikákat lehetőség szerint közösen belehelyezve pár percig még forrni hagyom, a szabaddá vált edényt pedig egy pálcaintéssel a tisztítóba küldöm. - Azt hiszem, készen lesz. Hűlnie kell, addig kereshetünk valami cuki bögrét, mit szólsz? - ajánlom fel, hogy elsétáljunk a szekrények közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874006#post874006][b]Salamon Gréta - 2024.02.24. 16:59[/b][/url]

- Ó ugyan, dehogy. A Jankovitsok csakis jóban sántikálhatnak - nevettem fel, mert ismerve a családját azért a húgának is voltak húzásai, nem beszélve az öccséről. Ettől függetlenül szerintem Dávid volt közülük a legjózanabb, egy igazi báty, aki példaként szolgálhatott a tesói előtt.
- Azt mondjuk el tudom képzelni, hogy a tesóidért tűzbe mennél - jegyeztem meg ezt már akkor, mikor ellépett a közelemből, hogy ellenőrizze a bort. Egy kicsit olyan volt, mint én, hisz Erikért én is mindent megtettem volna, csak ne essen baja.
- De megtanították, és az egész jól is megy, a főzés viszont azt hiszem, hogy kevésbé az asztalom - ez azért túlzás, néhány ételt egész jól és ügyesen tudtam elkészíteni, de biztosan nem volt annyi tudás a zsebemben, mint mondjuk Dávidnak, aki ezt mesterszinten tanulta a suliban.
- Jól van, igyekszem nem felgyújtani a konyhádat, mester - elnevettem magam, majd rámosolyogtam mikor kacsintott, fura, tényleg olyan volt, mintha már túl lettünk volna egy pohár pezsgőn minimum.
- Nem hiszem, hogy el tudnád rontani, legfeljebb vagy túl erős lesz a fűszerezése, vagy a gyümölcsöt fogjuk kiérezni belőle - bármi megtörténhetett, ez tényleg csak az arányokon múlt. Míg Dávid a gyűmölcsöket helyezte az edénybe, addig a csaphoz léptem, leöblítettem a kést, és a vágódeszkát, hogy azokat aztán tisztán tegyem a csepegtetőre. Kezeimről egy konyharuha segítségével szárítottam fel a vízcseppeket, majd mosolyogva bólintottam Dávid ötletére és elindultam vele a szekrényekhez, hogy bögrét válasszunk.
- Nahát, nem tudtam, hogy itt ilyen figurás bögrék is vannak. Az a macis nagyon cuki! - mutattam a jobb felső sarokban ácsorgó bögrére, és Dávid mellett próbáltam nyújtózni, hogy elérjem a porcelánt, de még lábujjhegyre állva sem sikerült. - Leveszed nekem kérlek? - felé fordulva rámosolyogtam, a konyhát körül lengte a finom forralt bor illata, egészen karácsonyias lett a hangulat.  - Kár, hogy nem karácsonyozhatunk együtt, hogy mindenki hazautazik az ünnepekre - jegyeztem meg elgondolkodva, mert eddig valamiért sosem sikerült a barátokkal megünnepelni a karácsonyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874145#post874145][b]Jankovits Dávid - 2024.02.28. 11:44[/b][/url]

Megerősíti, amit gondolok. Mondjuk viccnek szánja, mert általánosít, de ha egyedül engem emelne ki a családból, akkor biztosan a legártatlanabb testvérnek mondana. Ez részben annak köszönhető, hogy az öcsémmel és a húgommal kialakított véd- és dacszövetség olyannyira titkos és kiismerhetetlen a külső szemlélők előtt, hogy a végeláthatatlan falazások kuszaságában még mindig nem sikerült fényre derülnie az én felelősségemnek.
- Ez így van - bólogatok nagyokat. - Igyekszünk segíteni egymást, ahol csak lehet. Szerencsém van a családommal - ahogy ezt kimondom, mosoly szökik az arcomra, és még ki is húzom magam a büszkeségtől. Aztán eszembe jut Gréta testvére, hiszen ő is eridonos, és a hálókörletben gyakran összefutok vele. Mondhatni mindkettőnk családjában vannak nagy bajkeverők, de talán Erik esete már más kategória.
- És te hogy bírod a dolgokat Erikkel? Őt mennyire kellett védened? - utóbbira hirtelen lettem kíváncsi, az előbbit már régóta meg akartam kérdezni, csak a megfelelő alkalmat vártam. Tudom, hogy alapból nem szívesen beszél a múltjáról, családról, ezek sokaknak kényes pontok. Hallgatok, nevetek, és a fogyasztáshoz készülődöm.
- Ez van, ezt kell szeretni - vonok vállat. Ha tudott volna jobbat, csinálta volna ő. Annyira azért nem vagyok bizonytalan, forgok eleget a konyhában ahhoz, hogy egy forralt bor se jelentsen akadályt. - A többieké, vagy csak úgy vannak. Jó lesz még valamire. Vendégek ritkán kapják - mesélek. Örülök, hogy tetszik neki a macis bögre, lábujjhegyre állva óvatosan leemelem neki a szekrényből. - Én nem leszek messze... Falusi vagyok - világítok rá arra, hogy a szünet ellenére gyakran találkozhatunk. Kitöltöm a hűlni hagyott bort magunknak, a saját bögrém ezúttal csak egy kékszínű alapdarab, majd hosszasan, lehunyt szemmel beleszimatolok a tartalmába. Illatra nagyon finom. Aztán épphogy csak beleszürcsölök, mert még egy kicsit túl forró nekem, de ez ízlés dolga.
- Egészségünkre - emelem koccintásra, szorosan Gréta mellett állva, pedig talán helyet kellene foglalnunk valahol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874308#post874308][b]Salamon Gréta - 2024.03.03. 19:40[/b][/url]

Bizony, nagy szerencséje volt a családjával, irigylésre méltó volt az övék, hisz egyben voltak, szeretett szülők és tesók. Bárcsak mi is így egyben lettünk volna, de sajnos nálunk minden máshogy alakult. Ez egy kicsit le is hangolt, akár csak az, amikor Erik jött szóba.
- Erik egy idióta, mindig bajba kerül, utána meg elvárja, hogy segítsek, de sosem hallgat rám. Bunkó is és megy a saját feje után - vontam meg a vállam, azt hiszem, ha lett volna mondjuk egy olyan bátyám, mint Dávid, akkor ő hatással lett volna Erikre is, mert én nem tudtam vele bánni rendesen.
Inkább tereltem is a témát, vissza a forralt borra, egy kicsit még be is szóltam Dávidnak, de csak viccelődtem és nem gondoltam komolyan. Úgy volt jó, ahogyan készítette, bíztam az ízlésében és a tehetségében.  - Köszi - rámosolyogtam, amikor megkaptam a Macis bögrét, mivel kiderült, hogy ez nem az étterem tulajdona és talán az egyik dolgozóé, így még inkább vigyáznom kellett rá, nehogy összetörjem véletlenül.
- Na jó, de téli szünetben azért csak nem állíthatok be hozzád - nevetve ráztam meg a fejem, azért biztos nem örülne egy ilyen látogatásnak, mikor mindenki épp a családjával tölti az ünnepeket. Közben odatartottam a bögrémet, hogy Dávid nekem is merjen, s hozzá hasonlóan én is beleszimatoltam a forró italba.  - Annyira jó az illata, érződik belőle minden fűszer - jegyeztem meg, ezzel is utalva arra, hogy ez bizony jól sikerült. - Egészségünkre - mosolyogtam rá, miközben összekoccintottam poharam az övével, majd belekortyoltam, de még tényleg nagyon forró volt. - Húú leég a nelvem - mondtam pöszén, nevetve. - Szóval mi leden a neve ennek a follalt bolnak? Nelvégető Szálkány? - mosolyogva fürkésztem Dávidot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874638#post874638][b]Jankovits Dávid - 2024.03.09. 16:06[/b][/url]

- Sajnálom - horgasztom le a fejem a vállvonását követően. Láthatóan elzárkózik attól, hogy bővebben meséljen. Olyan, mintha egy falat húzott volna az érzelmei köré, és nem szeretné feltépni a fájó sebeket a testvérével kapcsolatban. Elhiszem, mert sajnos valóban nem mindenki olyan szerencsés, mint mi hárman. Nem szeretném éreztetni Grétával egy pillanatig sem, hogy nekünk különböző a helyzetünk, ezért támogatóan a kezéért nyúlok, és gyengéden megszorítom, majd elmosolyodom. Van ebben valami furcsa, de mégis jó.
- Szemmel tartom, amennyire tudom. Sajnos sok kamasz ilyen, de hidd el, később nagy eséllyel megváltozhat - próbálom lelkesíteni Grétát, de aztán mindketten inkább a forralt bor főzésének befejezésében merülünk el. Miután elkészül az illatos ital, bögrébe töltöm, hogy hamarabb kihűljön. Társam azonban kissé türelmetlen, és meg is égeti a nyelvét. Én fújkálom előtte, és az ajkaim hegyével nyalok bele, ezért szerencsére nem sérülök meg, de még valóban érdemes egy kicsikét várni a fogyasztással. Addig lerakom a pultra a bögrét, és várok.
- Jó itt, vagy leüljünk? - kérdezem. - Forralt bor, ala Jankovits, ez nem elég találó? - érdeklődöm szórakozottan. Kikészítek egy-egy kiskanalat is, ha szeretné, még ha nem is feltétlenül szokás kavargatni, na meg szalvétákat hozok, karácsonyi mintásat, mert az is kellhet. Kérek tőle egy pillanat türelmet, amíg megkeresem a pálcám, és egy intéssel a háttérben halk ünnepi zenét indítok el, néhány hangulatgyertya pedig kellemes fényt árasztva lebeg körülöttünk, biztonságos távolságban bármi gyúlékonytól. Ezt nevezem én kedvcsinálásnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874640#post874640][b]Salamon Gréta - 2024.03.09. 16:30[/b][/url]

- Áh - legyintek csak, s ebben a pillanatban most tényleg láthat rajtam szomorúságot. Nem igazán szoktam kimutatni, mert nem szívesen fárasztom a környezetemet az efféle magán jellegű dolgokkal, talán ezért se mesélek többet Dávidnak. Pedig néha jó lenne úgy valakivel megosztani úgy igazán mindent is, de miért terheljem? Neki is sok a suli, mellette ez a munka, és azért az ő tesóival sem egyszerű az élet. Elég csak Doriánra gondolni…
Azért az, hogy érzem az érintését, jó érzéssel tölt el, mert így olyan, mintha szavak nélkül is támogatna. Felpillantva rá el is mosolyodom, mintha csak annyit mondanék, hogy köszönöm. De a pillanat el is száll, amit leginkább én hajszolok más irányba, hisz nem akarom sem az ő, sem pedig az én kedvemet lehúzni. Ehelyett végre egy kicsit megalapozzuk a közelgő karácsonyt, s ha már nem sikerült eljutnunk forralt borozni, hát bepótoljuk itt.
- Jó itt - mosolygok rá, s inkább az ő módszerét használva én is inkább fújkálom egy kicsit az italt, közben figyelem, hogy milyen figyelmesen hoz kanalat és szalvétát, egy igazi gentleman veszett el ebben a fiúban.
- Nahát, Te aztán értesz ahhoz, hogy hangulatot csinálj - jegyzem meg egy mosollyal, mikor meglátom a fényeket, s közben felcsendül a háttérben ez a kellemes dallam. A forralt borból ezúttal óvatosan kortyolok, majd félre teszem a csészémet, s a kezem nyújtom felé. - Táncoljunk egy kicsit- őszintén, nem is emlékszem, hogy táncoltunk-e már valaha, talán pár évvel ezelőtt valami sulis bálon, szóval nem tudom, hogy úgy egyébként szeret-e, de amilyen hangulatot teremtett, nekem meghozta hozzá a kedvem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874643#post874643][b]Jankovits Dávid - 2024.03.09. 16:56[/b][/url]

Nagyon sok mindent fojthat el magában, ami sosem jó, mert előbb-utóbb a felszínre tör. Szerencsére bennem nem sokáig maradnak rejtve az érzelmek. Csak nagyon ritkán van, hogy elrejtem őket. A hangulatom, így a lelkivilágom és a gondolataim is nagyon könnyen elterelődnek, ezért inkább előbb változnak meg, minthogy elkezdjenek kárt okozni a lelkemben. Ez valahol jó, valahol pedig rossz tulajdonság. Szeretnék valahogy segíteni Grétának. Tudatni vele, hogy rám számíthat, hiszen régi barátja vagyok. Megnyílhat, és gyakorlatilag bármit elmondhat. De látszólag elég makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy milyen Erik.
- Tudom, hogy nehéz vele... De mi itt vagyunk, segítünk - erősítem meg őt. Valahol az ő problémája, mert az ő testvére, azonban minden terhet nem cipelhetünk teljesen egyedül. Pont erre valók a társak.
A pultoknál maradunk. Megteremtődik az igazi karácsonyi hangulat, az a tipikus téli, csak a nagy hóesés marad el odakint. Elpirulok a dicséretére, végtére is a vendéglátásban dolgozom. Nekem hivatalból tudni kell, hogyan nyűgözhetem le az ide betévedt embereket. Pláne azokat, akiket ismerek, akik fontosak, velük még könnyebb dolgom is van. Leteszem a bögrét, addig is tovább hűl az ital, teljesen hideg úgysem lesz ilyen hamar. A nosztalgikus, régi karácsonyi dallamra Grétának táncolni támad kedve. Így olyan, mintha a karácsonyi bálon érezném magam. Mások előtt lehet, hogy lámpalázam lenne, de benne megbízok. És csak mi ketten vagyunk. A keze után nyúlok, és a konyha tágasabb pontján keringőállást veszek fel. Udvariasan meghajolok, aztán egyik kezemmel a kezét fogva, másik kezem a csípőjére helyezve lassú ringatózásba kezdek.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire meghozom a kedved a tánchoz. Az előbb még a forralt bor után nyaggattál. Na de igaz, addigra begyógyul a nyelved. Kár, hogy nincs itt valami gyógyszer rá. Mondjuk egy leendő gyógyító gondolom feltalálja magát - jönnek belőlem a szavak könnyedén, viccelődve. A humorom a régi, szerintem ő is veszi a lapot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874648#post874648][b]Salamon Gréta - 2024.03.09. 17:17[/b][/url]

Mosolyogva fürkésztem a pillantását, miközben a kezem nyújtottam felé, azt hiszem így próbáltam meggyőzni, hogy adja be a derekát és végre táncoljunk egyet. Igazából Dávidon nem mindig tudtam kiigazodni, néha kicsit merevnek tűnt, mintha nem merne megtenni bizonyos dolgokat, máskor viszont épp az ellenkezőjéről tett tanúbizonyságot, szóval hajlamos volt az embert összezavarni.
A táncra viszont nem mondott nemet, megfogva a kezét követtem őt a konyha közepére, el is mosolyodtam azon, ahogy meghajolt előttem, hozzá hasonlóan megadtam a tiszteletet, pukedliztem egyet, majd közelebb lépve hozzá elfogadtam a kezét, s a másikat a vállára helyeztem, így pedig elkezdtünk táncolni a karácsonyi dalra. S bár tudtam táncolni, nem is annyira szabályosan akartam ezt most művelni, leginkább a közelségét akartam érezni. Felpillantva rámosolyogtam, aztán el is nevettem magam, néha képes annyit beszélni.  - Dávid..mondták már, hogy sokat beszélsz?- mosolyogva megráztam a fejem, aztán a következő pillanatban inkább odahajoltam és megcsókoltam őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874650#post874650][b]Jankovits Dávid - 2024.03.09. 17:28[/b][/url]

Nos, én szentül meg voltam győződve arról, hogy mi most itt keringőzni fogunk, mint valami iskolai szalagavatón, vagy ahogy mondtam, a karácsonyi bálon. Mondjuk ott pont nem tudtam Grétát felkérni, ezért jól is jött ki, hogy most ezt pótolhatom négyszemközt. Ha zavarban vagyok, akkor rólam tudni kell, hogy rengeteget tudok beszélni. Mondhatni ezzel oldom a feszültséget. Sokkal jobb, mint a kínos csend, találóan fojtogató csendnek is szokták hívni, na abból nem kérek. Ahogy felvesszük az alapállást, belegondolok, hogy még sosem voltam hozzá ennyire közel, vagy ha igen, akkor gyorsan elhessegettem magam körül mindenféle olyan gondolatot, ami túlterjeszkedett azon a tényen, hogy ő a mi régi, gyerekkori barátunk, családi ismerősünk, mondhatni együtt nőttünk fel egy idő után, és amilyen gyakran voltak nálunk vendégségben, természetessé vált a jelenlétük az életemben. Erre...
- Hát, mondták már párszor, de én már sajnos ilyen vagyok, engem így kell... - és megszakad a mondat, mert megcsókol, én pedig lehunyom a szemem és hagyom, hogy megtörténjen. Gyengéden csókolok, de karjaimmal szorosan magamhoz húzom. Jaj, mit csinálok, hiszen egyáltalán nem ittam annyit, hogy az alkoholra kenjem! Azt hiszem, magányos vagyok, vagy csak jó vele, esetleg mindig is érdekeltek az ajkai, és most végre megtörténhetett ez a dolog. Talán fél, vagy egy percig tart a csókom, s csak utána húzom el a fejem, hogy megszólalhassak.
- Mi most... csókolóztunk? De hát te a barátom vagy... Mármint érted... - még mindig vörös a fejem, egy kicsit el is szégyellem magam. Most mit fogok mondani Doriánnak, meg a többieknek? Vagy csak álmodom? És ha még mindig tart az álom, mert Grétát elkapja a hév?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874652#post874652][b]Salamon Gréta - 2024.03.09. 17:58[/b][/url]

Legszívesebben csak úgy hozzá bújtam volna, hogy a vállára hajtva a fejem, andalogjunk erre a kellemes karácsonyi dallamra, ő viszont a papírforma szerinti keringővel állt elő. Igazából ez sem volt ellenemre, sőt, meg is mosolyogtatott Dávid azzal, ahogyan felvette az alapot. Egy pillanatra el is képzeltem őt frakkban, s eszembe jutott az, hogy talán a következő bálra majd abban jön.
A táncot megkezdve tettünk pár tanult lépést, a maga módján egész ügyes volt Dávid, egyszer sem lépett a lábamra. Az viszont feltűnt, hogy nagyon sokat beszél, ami persze megmosolyogtatott. Mondjuk őszintén meglepett a vicces megjegyzésével is, s azt hiszem, hogy ott abban a pillanatban ezt valamiért annak vettem, ami talán nem is volt. Mindenesetre éltem a lehetőséggel, s belé fojtva a szót inkább megcsókoltam. Közben lehunytam a szemeimet is, néhány másodpercre megfeledkezve arról a tényről, hogy mi amúgy barátok vagyunk. Mert azok voltunk, s őszintén nem tudom, hogy mi történt velem. Talán csak a karácsonyi hangulat volt a hibás, a kellemes zene, a gyertyafény, vagy az a gyengéd kedvesség, ami Dávidból sugárzott. De az is lehet, hogy csak magányos voltam.
És persze egyáltalán nem gondoltam bele abba, hogy ez talán rossz ötlet, vagy hiba lenne, ahogyan abba sem, hogy nem is olyan rég még a testvére irányába tápláltam érzéseket. Vajon csak ez zavart meg? Nem, annyira nem is hasonlítottak egymásra, ég és föld volt a két fivér.
Mégis kellemes volt, akár csak az, ahogyan szorosan magához húzott. Abban a pillanatban nem is volt ellenemre, s talán meg se fordult volna a fejemben az, hogy mi bármi rosszat is tettünk, ha Dávid nem reagál olyan zavartan. Kicsit hátrébb húzva a fejem, meglepetten figyeltem őt, miközben habogott. Most vagy pánikrohamot kapott, vagy ennyire rossz volt? Nem tudtam megítélni, de egy kicsit zavart az, hogy így reagált. - Nyugi Dávid, higgadj le – tenyerem a mellkasára helyeztem, nyugtatásként, de mintha ki akart volna ugrani a szíve, s nem voltam biztos benne, hogy most épp jó ötlet az, ha tovább érintkezem vele, így inkább vissza is húztam a kezemet. Kínos. Eddig még soha, egyetlen srác sem esett ennyire kétségbe attól, hogy csókolózott velem. Magam sem tudtam eldönteni azt, hogy most kellemetlenül érezzem-e magam, vagy nevessek? Bár valahogy nem volt kedvem ezen nevetni.
- Értem, és ez csak...a pillanat, biztos...a zene, meg a karácsony, tudod. Nem olyan nagy dolog ez. Csak egy csók – mosolyogtam rá haloványan. -  Kérsz egy pohár vizet? - aggodalmasan fürkésztem az arcát, nehogy a végén nekem itt rosszul legyen, mert aztán még magyarázkodhatok Doriánnak, hogy mivel ütöttem ki a bátyját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874683#post874683][b]Jankovits Dávid - 2024.03.10. 18:31[/b][/url]

Oh, basszus, ezt elszúrtam! Végre elcsattant egy csók köztem és Gréta között, erre félrehúzom a fejem, és zavart magyarázkodásba kezdek. Nem csoda, ha az ő arcáról is az összezavarodottság jeleit tudom leolvasni. Egyre jobban elszégyellem magam attól, ahogy viselkedem, így kénytelen vagyok lehorgasztani a fejemet. A lejátszó megérzi a hirtelen hangulatváltozást, egyébként is bosszantó lett volna, ha marad, így a háttérbeli dallamok egy pillanat alatt elhalkulnak. Csak én és Gréta kínos szavai törik meg a csendet.
- Csak megijedtem, ne haragudj - hagyom, hogy egy pillanatig a mellkasomra helyezze tenyerét, majd megfogom és összekulcsolom övét a sajátommal. Így nyugodtabbnak érzem magam, viszont ujjaim forróak az adrenalintól. Túlzásnak tartom, hogy ennyire felhúztam volna magam. A higgadj le kérés úgy hangzik, mintha elvesztettem volna a fejem. Holott pont ő volt az, aki megcsókolt. Én ezt az egészet nem biztos, hogy mertem volna. Mármint eljátszottam a gondolattal, de ez csak egy gondolat. És most mégis valóra vált. Valahogy... túlságosan adta magát a helyzet, hogy mi itt így kettesben, hátul, a konyhában... Szóval ez nagyon kínos!
- Jaja, nem arról van szó. Hanem hogy te a barátunk vagy. És tudod, ott van az a hazakísérős sztori is Doriánnal, mármint tudom, hogy nem volt köztetek semmi, csak hát... Most nem lesz ciki ezentúl, ha átjössz hozzánk? - kérdezem tőle némi kétségbeesettséggel, de leginkább csak összezavarodott hangon, a kezét viszont továbbra sem engedem el. Megrázom a fejem, jelzem, hogy nem kell víz, inkább a forralt bor esne most jól egyébként. Aztán veszek egy nagy levegőt, és némi habozás után, de újból megcsókolom. Nem tudom, mi ütött belém.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874694#post874694][b]Salamon Gréta - 2024.03.10. 19:17[/b][/url]

Ahogy megláttam Dávid reakcióját, rögtön bevillant az, hogy butaságot csináltam. Biztosan félreértettem ezt az egészet, megzavart ez a hangulat és a Karácsony. Kellemetlenül éreztem magam immár és rosszul esett, hogy Dávid ennyire furán viselkedett. Talán leginkább magamat akartam valahol nyugtatni, mint sem őt, ezért is hangsúlyoztam, hogy nyugodjon meg, sőt még egy pohár vizet is hoztam volna neki, de ez mind-mind amolyan pótcselekvés lett volna, csak hogy ne érezzem magam ennyire hülyén a történtek után. Abban ugyanis igaza volt, hogy barátok vagyunk, ráadásul Dorián testvére.
- Látom - bólintottam magyarázatára, s már közben épp húztam volna el a tenyerem a mellkasáról, amikor megéreztem kezét az enyémen. Ezzel most újra meglepett, pillantásom összekulcsolt kezeinkre szökött, mintha perzselt volna az érintése, aztán a tekintetét kerestem, csak hogy értsem, most pontosan mi is a baj. Aztán ahogy a Doriános részhez ért, éreztem, hogy ez egyre kellemetlenebb helyzet számomra. Igazából azt sem tudtam, hogy Dávidék ezeket a dolgokat megbeszélik egymás között, de most ez kiderült, s emiatt csak még kínosabbnak éreztem a helyzetünket.
Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor ráeszméltem arra, hogy őrült nagy hülyeséget csináltam. Hogy ciki lesz-e? Ez az egész már most kínos volt.
- Ha elmeséled neki, akkor biztosan - sóhajtottam, nem mintha Dávidra bármilyen módon is haragudtam volna, leginkább csak nekem nem jutott az eszembe az, hogy a tesók azért megbeszélnek egymás között ilyen dolgokat. Ebből az egészből pedig leginkább csak én jöhetek ki rosszul, ez nem is kérdés, már lassan rám is aggathatták volna a skarlát betűt.
Ő nem kért vizet, én viszont most elpillantottam a pult irányába, mert valamit innom kellett. Lehet, hogy nem vizet, hanem inkább valami mást, de már épp el akartam húzni gyengéd szorításából a kezemet, hogy elinduljak, amikor Dávid megcsókolt. Ezzel persze nagyon meglepett, de alig pár másodperccel később lehunyva szemeimet, elmerültem a csókjában.
- Várj - végül ezúttal én voltam az, aki elhúzódva a csókból most megálljt parancsolt. - Ez…azt hiszem, tényleg rossz ötlet - pedig nagyon is jó volt a csók, de azt is tudtam, hogy ha most nem állunk meg, akkor ennél sokkal tovább fogunk elmenni ezen az estén. Tenyeremet ekkor húztam ki a szorításából, s távolabb lépve a közelségéből, visszaléptem a konyhapulton heverő bögrémhez, majd nagyot kortyoltam a már kihűlő félben lévő forralt boromból. Bal kezemmel megmasszíroztam a homlokom, s aztán újra Dávidra pillantottam. - Most biztosan megvan rólam a véleményed - utaltam ezzel erre az egészre, meg Doriánra. Közben persze az is megfordult a fejemben, hogy vajon ők ketten hogyan is gondolkodnak rólam. Lehet, hogy Dorián adta neki a tippet, hogy velem szórakozhat? Ez úgy igazán rosszul esett. Elég sok minden kavargott a fejemben, miközben a bögrémet fogva elsétáltam az egyik székhez, amire végre letelepedtem, s hol magam elé bámultam, hol meg Dávidra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874876#post874876][b]Jankovits Dávid - 2024.03.12. 22:25[/b][/url]

Menteni akarom a menthetőt, ő már a kezét húzná el, de én még ragaszkodom az érintéséhez. Szeretném, ha nem ijeszteném meg a viselkedésemmel. Mondjuk pont én ijedtem meg. Hogy pontosan mitől, az nem teljesen világos számomra. Egyszerűen váratlanul jött ez az egész. Gréta nagyon határozottnak tűnt. Mondjuk, ha belegondolok, ő általában ilyen szokott lenni. Szeretem, hogy vagány, de ott van a fejemben, hogy azért másokkal is szívesen kezdeményez. Én túl érzékeny vagyok ahhoz, hogy kockára tegyem a sokéves barátságunkat egy ilyen vágy miatt, ami valljuk be, eléggé megmozgatta a fantáziámat itt a konyhában. Ami furcsa még ebben, az az ismertségünk, és hogy azért eddig úgy láttam, hogy Dorián érdekelte jobban. Nem volt még komoly kapcsolatom, de jól olvasok a jelekből, ismerem azt a nézést, ahogy pillantott rá, még ha az öcsémmel ennyire sose elemeztük ki a dolgot, mert a közeli barátainkról ez túlságosan kockázatos lett volna. Persze tudom, hogy nem akarja rajtam keresztül féltékennyé tenni, meg minden, csak hát... Egy sor megválaszolatlan kérdés van, én meg csak azt mondom, hogy ne siessünk annyira, ne veszítsük el a fejünket, mert rossz vége lesz.
- Hé, most ezzel mire célzol? - basszus, érezhetően a szívére vette, amit mondtam. Nem kellett volna utalnom arra, hogy tudok a hazakísérésről. - Nyugi, nem teregetem ki senkinek a testvéreim magánéletét. Csak arra akartam utalni, hogy... én eddig úgy éreztem, nem én érdekellek - azt már nem teszem hozzá, hogy ha nem én, akkor Dorián, mert ha úgy fogalmaznám a mondandómat, az olaj lenne a tűzre. Jó lenne, ha tovább tartott volna a csók, minthogy rögtön a történteket elemezzük. Ezért megpróbálok újra visszatérni ahhoz a jó pillanathoz egy újabb csókkal. Ez azonban nem tart sokáig, Gréta elhúzza magát, én még az eddigieknél is jobban összezavarodom, és elszégyellem magam.
- Nem igazán értelek... - beletúrok a hajamba, és én is a bögrémhez sétálok, hogy igyak belőle. De legszívesebben kiönteném az egészet mérgemben, hogy így elrontottam a pillanatot... Ez is csak én lehetek.
- Gréta, ha az lenne rólad a véleményem, akkor nem lennénk jóban - világosítom fel, megnyomva az az szócskát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875163#post875163][b]Salamon Gréta - 2024.03.17. 15:37[/b][/url]

- Arra, amiről az előbb beszéltél – sóhajtottam – Doriánra. Azon az estén feljött hozzám, de túlságosan kiütötte magát, így nem volt semmi – egészítettem ki, bár fogalmam sem volt arról, hogy Dávid egész pontosan mennyit is tudott erről az egészről. Utólag belegondolva, elég ostoba voltam, hogy nem mondtam azon az estén határozottan nemet. Fejemet megtámasztva meredtem a bögrém irányába, mielőtt újra kortyoltam volna a borból, az íze még mindig mennyei volt, bár talán túl édes volt most ehhez a pillanathoz. - Eddig én is...- tártam szét a karjaimat, nagyon is össze voltam zavarodva, már csak azért is, mert nem tudtam igazán választ adni Dávidnak. Teljesen érthető volt az, ha összezavarodott, de azt hiszem, engem is megzavart a túlzott figyelmessége, már nem tudtam, hogy mindez csak a pillanatnak szól-e, vagy valóban kedvelem őt. Mondjuk kedveltem, persze, hogy kedveltem, csak mellette ott volt a mamlasz öccse is, aki szintén megkavarta bennem mindent. - Jó tudom, sajnálom – vettem egy mély levegőt, de el is pityeredtem közben, ujjaimmal kezdtem törölgetni a szemeim sarkát.
- Ne haragudj rám Dávid, nem tudom, hogy mi ütött belém – pillantottam rá közben, elég vacakul éreztem magam miatta. - Nem lehetne...nem lehetne, hogy elfelejtsük ezt az egészet? - mi mást is mondhatnék, miközben magam sem tudtam pontosan, hogy mit akarok? Csak arra tudtam gondolni, hogy nem szeretném őt elveszíteni egyetlen csók miatt, igaz, fogalmam sem volt, hogy számára ez mit is jelenthetett.