Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

Gréta azt mondta, hogy nincs ellenére, ha az étteremben találkozunk. Kint hideg van, elhúzódott a zárás, a többiek még javában a konyhát takarítják. de nem sok vizet zavarnak, a csapat felét hamar el tudtam engedni. A vendégtér már ragyog, egy pálcaintéssel mozgásba lendült a seprű, a felmosórongy, mögöttük lebegett kissé billegve a horpadt fémvödör, a székek pedig két szemközti kivételével fejjel lefelé fordulva az asztal tetejére költöztek éjszakai álmukra. Ami megmaradt aznapról, és sajnos ki kellene dobni, abból meg tökéletes vacsora-alapanyag lesz két barátnak.
- Mit kérsz? Kiszolgállak, csak mondd meg, hogy mi kell a pultból, ami maradt - kínálom fel készségesen Grétának, amint megérkezik. Egy kicsit még sürgök-forgok, de kezdek megnyugodni, hogy nap vége van, lejárt a műszak, és innentől miénk a terep. Én zárok, a helyiségben kissé már félhomály van, a legtöbb fény a konyha, pult felől szűrődik be, de remélem ez nem zavarja majd. - Nekem jó a spagetti - árulom el, a hamburger megunhatatlan, de nem ehetem azt mindig. Veszek egy kis adag édesburgonyát is, meg finom spagettit egy tálba, a sajtot nem sajnálva megszórom, üdítőnek kólát választok a tálcámra, és már csak arra várok, hogy az ő rendelését is összekészítsem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875442#post875442][b]Jankovits Dávid - 2024.03.24. 18:09[/b][/url]

Bólintok egy aprót, és úgy nézek rá, mint aki a történet folytatását várná, vagy hogy pontosan mire akar ezzel kilyukadni. Oké, ezt eddig is tudtam. Mármint most azért megkönnyebbültem, hogy ő is ugyanezt a sztorit mondja el, mint az öcsém. Meglepetésekből a mai napra azt hiszem kijutott bőven, nem hiányzik egy újabb csavar. Nos, szerintem az is egyértelmű, hogy tudok erről a dologról, és egy kicsit fura is az eset. Mert nem az zavar, hogy megtörtént, mármint a semmi. De ugye mégis együtt aludtak, és szerintem azért, mert Gréta akart valamit Doriántól. És ez az utóbbi tény aggaszt. Hogy nem akarok pótlék lenni. Biztosra tudni akarom, hogy tőlem szeretne valamit. Az időzítéssel van a baj. Mert hát eddig a barátom volt Gréta, és remélem, ezek után is az marad. Már ha van esély arra, hogy a helyzetünk rendeződjön.
- Szóval én csak egy barát voltam... vagyok... - és nem mondom tovább, mert inkább elharapom az ajkaim a felgyülemlett érzések hatására. Mert nem akarom hozzátenni, hogy egy barát, haver, ráadásul gyerekkori, akivel azért ha épp egyedül van, és nincs más, jólesik csókolózni. Lehet, hogy ez bizonyos lányokkal működne, de Gréta más, több szempontból is. Vele azért ennek durva következményei lehetnek, ha megkavarjuk a dolgokat. Borzasztó dühöt érzek magamban, amiért megtette. Nekem mit kellett volna tennem? Ellöknöm magamtól? A szándékot már mindképp látom, az bőven elég ahhoz, hogy feltépje bennem a sebeket. Forralt borozganti, hogyne... kettesben. Olyan hülye vagyok, hogy vakon ehhez a helyzethez asszisztáltam...
Inkább tényleg vízért megyek, egy nagy lendülettel kiöntöm a bögrém tartalmát, és türelmetlenül megtöltöm vízzel, majd sebesen elkortyolom a tartalmát.
- Hát én is - mondom neki sértődötten, miközben a fejemet rázom. Ezt most csúnyán elrontotta... De ahogy a szemem sarkából látom, hogy könnyezik, megesik rajta a szívem. Ismerem Grétát, és tudom, hogy sajnálja, őszintén bánja.
- Nincs gond, Gréta... Magányos voltál, kellett valaki. Hidd el, megértem - nyújtok át egy zsebkendőt beletörődő hangon. - Ha ettől jobban érzed magad, nem mondom el senkinek a ma estét. Még Doriánnak sem - ajánlom fel a lehetőséget, hogy megnyugodjon. Nekem nem tudom, mennyi időbe telik ezt feldolgozni, de fel vagyok dúlva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875949#post875949][b]Salamon Gréta - 2024.04.01. 19:31[/b][/url]

Fejem felkaptam a megjegyzésére, amiből kiérződött a csalódottság, ettől persze kissé összezavarodtam. Persze, hogy barátok voltunk, vagy neki én nem voltam az? Efféle gondolatok kaptak lángra bennem, miközben fürkésztem a pillantását és megpróbáltam megérteni a srácot. Mozdulatait látva éreztem, hogy ideges, ezt le sem tagadhatta volna, végül is, már régóta ismertem Őt. - Dávid…- sóhajtottam, miközben mellé lépdeltem, megfordult a fejemben, hogy megérintsem, de az előzőek tekintetében ezt inkább most hanyagoltam, s ekkor kértem tőle bocsánatot, mert úgy éreztem, hogy tényleg nagyon megbántottam. Ettől meg csak még rosszabbul éreztem magam, bűntudatom támadt, könnyeztem miatta, könnyeztem a hülye öccse végett és kezdtem úgy érezni, hogy tényleg összezavarodtam.
- Ez…nem igaz, tudod jól, hogy nagyon kedvellek Dávid, csak ez most…bonyolult - sóhajtottam, ebből biztosan nem tudtam volna kimagyarázni magam úgy, hogy meg is értse. A legrosszabbat gondolhatta rólam, s nyilván egy fordított helyzetben én is azt feltételeztem volna. Pedig őszintén nem tudom, hogy biztos csak a magányosság vezérelt-e, vagy az is, hogy alapvetően kedvelem Dávidot. A zsebkendőt elvettem tőle, és elfordulva töröltem meg az arcomat. - Ez nem számít…- sóhajtottam. - Hiába szeretsz valakit, ha az csak játszik veled és az öcséd ezt csinálja velem…Te viszont annyira más vagy - felpillantottam Dávidra, de ezt ebben a percben ennél jobban nem tudtam volna kifejteni neki. Teljesen össze voltam zavarodva. - Sajnálom - hirtelen magamhoz öleltem, nem akartam elveszíteni őt, de tudtam jól, hogy most nagyon utál. Éppen ezért, sietve szakadtam ki az öleléséből, s ha csak nem tartott vissza, elmenekültem, hogy aztán azon rágódhassak, mennyire idióta vagyok.