Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870591#post870591][b]Salamon Gréta - 2023.12.27. 21:25[/b][/url]

Még bőven az ünnepek előtt sikerült beszereznem a kiszemelt ajándékok egy részét, emiatt mondjuk le is jártam a lábamat, de így a nap végére két nagy szatyorral fordultam be a hidegről Dávid burgerezőjébe. Odakint szinte átfagytam, nem is vágytam másra, mint egy jó meleg fürdőre, de eszembe jutott az, hogy a sráccal megbeszéltünk egy talit, és már tök ciki lett volna visszamondani, arra hivatkozva, hogy lefagytak a lábujjaim. Pedig lefagytak, s még az arcom is piros volt.
- Halihó Dávid - lépdeltem beljebb és pillantásommal a ház gazdáját kerestem, akit csakhamar meg is találtam, s a szokásos köszönős két puszi után már dobtam is le a szatyraimat, a sapit, sálat és persze a kabátot. - Brrr, dög hideg van odakint - jegyeztem meg, s mintha csak otthon lennék, helyet is foglaltam a közelében, miközben ő ügyesen menedzselte a takarítást, s láthatóan egy kis mágia segítségével táncra perdültek a takarítóeszközök, tették is a dolgukat rendesen. - Így könnyű, hozzánk is jöhetnél - jegyeztem meg nevetve, közben egy kicsit kényelmesebben ültem , egyik lábamat átdobtam a másikon, s kifordulva szemre vettem a konyhát. - Hú, nem is tudom, éhes vagyok. Legyen ugyanaz, ami neked - bíztam a döntésében, s mivel ő vezette az éttermet, biztosan tudta is, hogy mi a legfinomabb falat ma este.
- Lejártam a lábamat is, fáj ebben a csizmában - sóhajtottam, nem kellett volna ilyen kényelmetlen lábbelit felhúznom. Szép volt persze, de jobban jártam volna inkább egy bakanccsal. - Te már készülsz a karácsonyra, az ajándékokat beszerezted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870797#post870797][b]Salamon Gréta - 2023.12.29. 14:50[/b][/url]

- Ezt is mondhatjuk - rámosolyogtam Dávidra, azt azért nem akartam neki elárulni, hogy a családon kívül a baráti körnek is keresgéltem ajándékot, így többek közt az övé is ott lapult valahol a zacskó mélyén. - Nehéz ilyenkor megállni azt, hogy ne költs, mert olyan szép kis kézműves dolgok voltak a vásárban és annyi jó könyv érkezett most, hogy hú, nem is lehet választani. Neked biztos tetszett volna - fűztem hozzá nevetve, hálás voltam, hogy segített helyet csinálni, ehhez nekem már nem is lett volna erőm.
Egy kicsit megropogtattam a tagjaimat és a nyakamat is átforgattam, mielőtt leültem az asztalhoz. - Pedig nagyon finom pulykát tudok sütni - széles mosollyal próbáltam rávenni, hogy azért hátha egyszer mégis csak benéz hozzánk és megnézi, hogy milyen az új lakás. A költözésnél nem tudott eljönni és szerintem azóta sem látta még, hogy hol lakom. - Igen, ugyanaz jó lesz. Vagyis, megtennéd és hozol nekem egy pohár vizet is mellé? - szerettem az üdítőt is, viszont most még a vizet is kívántam, mint az eltévedt teve, aki már hetek óta kóválygott a sivatagban. - Ú nagyon köszi, ez baromi jól néz ki és az illata is jó, jó étvágyat! - öröm volt ránézni a tálcámra, a víz persze előnyt élvezett, gyorsan ittam is, majd csak aztán nyúltam az evőeszköz után.
- Imádom hogy éttermed van, ez egy nagy előnyöd - kacsintottam rá nevetve két falat között, persze hülyéskedtem, nem azért voltam a barátja, mert éttermet vezet, a mi barátságunk még jóval előtte kezdődött, és Dávidnak rengeteg jó tulajdonsága volt. - Meg tudlak érteni, annál nincs is jobb, mint hogy nyugi van - bólogattam egyetértően, sajnos az elmúlt években nálunk ez nem volt elmondható az öcsém miatt, de Dávid már úgyis tudott arról, hogy problémás a tesóm, és most nem akartam problémákról beszélgetni vele.- Még nem gondolkodtam rajta, úgy hallottam, hogy lesz egy buli, megfordult a fejemben, hogy jó lenne elmenni, de egyedül nincs kedvem. Te mit tervezel? - kíváncsian pillantottam fel rá, miközben újabb adag spagettit kezdtem majszolni, nagyon finom volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870802#post870802][b]Salamon Gréta - 2023.12.29. 15:22[/b][/url]

Nagyon izgatott voltam amiatt, hogy végre kapok egy mentort és megkezdhetem a gyakorlatomat Bogolyfalván. Féltem attól, hogy nem leszek elég jó, hogy a tudásom semmi ahhoz képest, amire ott lesz majd szükség, hogy majd kiderül, béna vagyok és nem való erre a szakmára. Alábecsültem magam és mindig ezek a gondolatok pörögtek bennem, aztán néha napján meg úgy éreztem, hogy egyedül is képes lennék megváltani a világot. Már nagyon vártam az első munkanapot, előtte azonban kaptam egy meghívót, méghozzá a kijelölt mentoromtól, Dr. Kozák Dávidtól. Nem ismertem őt, fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet, de valószínű, hogy nem véletlenül virított a neve előtt az a szócska. Biztosan jó lehet a szakmában, ha ilyen feladatra jelölték ki. Csak azt nem tudtam, hogy miért akar velem privátban találkozni? Néhány idősebb lánytól hallottam már sztorikat, volt aki arról mesélt, hogy ezek a dokik ráhajtanak a csajokra, és csak akkor kaphatunk komolyabb feladatot, ha úgy fekszünk, ahogyan azt kérik...Ettől azért tartottam. S bár nem volt megszokott az ilyen meghívás, és nagyon izgultam, megpróbáltam elvetni az összeesküvés elméleteket és lenyugtatni magam a találka előtt. Igyekeztem ízlésesen öltözködni, egy szép, fehér blúzt választottam, mellé egy hosszított, sötét szoknyát, és az időjáráshoz megfelelő kabátot és csizmát. Egy mentsváram volt, a Burgerező, amit az egyik kedves barátom vezetett, így ott úgymond otthon érezhettem magam. A hely felé tartva most kivételesen mégis összeugrott a gyomrom és kiszáradt a szám. Olyannyira izgultam, hogy el is sétáltam mellette, és az ajtóban megállva, nagyokat lélegeztem. - Csak nyugalom - motyogtam magam elé. - Elnézést, ugye még nincs három óra? - kérdeztem meg az ott ácsorgó, helyes fickót, miközben legyezgettem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870834#post870834][b]Salamon Gréta - 2023.12.29. 20:22[/b][/url]

- Nagyon köszönöm, akkor még időben vagyok - egy képzeletbeli izzadságcseppet le tudtam gördíteni a homlokomról, mert ezek szerint nem késtem még olyan sokat, ami már cikinek számítana. Nem akartam már a legelső találkozó alkalmával felsülni a mentorom előtt, hogy aztán majd egész évben azt hallgassam, hogy mindig elkések, rám nem lehet számítani, sem pedig betegeket bízni. Még egy mosoly is az arcomra szökött, ami még inkább kiszélesedett, amikor a férfi megszólalt.
- Lehetne, de nem most, épp egy fontos találkozóm lesz - mosolyogtam rá, nem volt ellenemre egy kis flört idegenekkel, igazából még jól is esett, hogy random bombáztak ilyen gondolatokkal. Ekkor azonban pittyegett a telefonom, az egyik barátnőm írt, akit megkértem, hogy küldjön át sms-ben minden infót erről a doktorról, amit csak tudni lehet. Még el akartam olvasni, mielőtt besétálok, hogy mindenre felkészülhessek. Meg is nyitottam az üzenetet, s ahogy görgettem lefelé, és futottam át a szöveget, akkor tűnt csak fel a fotó az alján. A döbbenet azonnal kiült az arcomra, s ijedten kaptam a férfi felé a tekintetem. Bassszuskulcs. Tessék, ennyi, egy örök életre beégettem magam előtte. Miért is nem vettem szó szerint azonnal a megjegyzését? Hogy lehetek ennyire..liba?Menten elsüllyedtem szégyenemben, leolvashatott mindent az arcomról. - Vagyis de, úgy értettem hogy igen, egymást keressük - zavartan már korrigáltam, reménykedve hogy talán nem jó a füle és amúgy is félrehallott. - Salamon Gréta - nyújtottam a kezem kézfogásra, megpróbáltam nem remegni az idegességtől, és olyan határozott lenni, ahogy egyébként, ha társaságban vagyok. Ez persze nem ment már olyan könnyen, úgy éreztem, hogy ebből nem fogok már kijönni jól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870842#post870842][b]Salamon Gréta - 2023.12.29. 21:07[/b][/url]

Meg sem hallottam az érdeklődését, úgy faltam a sorokat, sietve olvastam, mert már így is sürgetett az idő, s nagyjából a kor és a szakterület, ami lényeges volt, emellett viszont a fotó volt az, ami rám hozta a frászt. Nem azért, mert bármi gond lett volna a külsejével, hanem azért, mert ekkor döbbentem rá arra, hogy akit az előbb félreértettem, az bizony nem más, mint maga a professzor, a gyógyító, a mentor. - Örvendek - a hangom sokkal gyengébb volt, mint általában, ahogy a kézfogásom sem bizonyult most túl határozottnak. Féltem a szemeibe nézni, éreztem is rajta, hogy szigorú szemmel néz rám, úgy mintha máris elítélne. Tessék Gréta, ezt most megérdemelted.
Hirtelen a pillanatnyi jókedvem teljesen elszállt, helyette gyomorgörccsel bólintottam, s a kérésének eleget téve belépdeltem az étterembe, ami most minden volt számomra, csak nem az a béke sziget, ahol legutóbb jóízűen falatoztam Jankovits Dáviddal. - Az ott egy jó hely - javasoltam az egyik csöndesebb sarokra, ami az ablak mellett húzódott, s ahonnét jól be lehetett látni az egész éttermet. Ha nem volt ellenvetése, akkor oda is sétáltam és letelepedtem az egyik kényelmes székre, miután a kabátomat felakasztottam a fogasra. Közben mélyről vettem a levegőt - reméltem, hogy nem veszi észre - s próbáltam magamban arra gondolni, hogy nincs gond, ez csak egy kis félreértés, és jó lesz minden. Mivel azonban még mindig zavarban voltam, akkor pedig jellemző volt rám, hogy sokat fecsegjek, ezúttal sem történt másként.
- Egy kicsit meglepett a meghívás, nem tudtam, hogy mire is készüljek, úgy tudom, hogy hétfőn kezdenék Önnél, illetve kaptam egy listát, hogy mi a szabályzat és mit vigyek majd magammal - egy kis zavart mosoly ült meg az arcomon, miközben fürkésztem és azon gondolkodtam, hogy miket fog kérdezni. Még mindig tartottam tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870868#post870868][b]Salamon Gréta - 2023.12.29. 23:31[/b][/url]

Hirtelen rázúdítottam azt, amit az igazgató úrtól megkaptunk levélben, gondoltam biztosan kíváncsi rá, hogy mi is volt abban a levélben. Ezt követően viszont elcsendesedtem, mert érdekelt az, hogy miért is hívott erre az elbeszélgetésre. Tartottam attól, hogy vizsgáztatni fog, és kérdéseket tesz majd fel a tananyagból, ezért az asztal alatt tördeltem is a kezeimet, várva, hogy mi lesz a következő mondata. Az persze szimpla válasz volt és érthető.
- Oh - ennyi volt rá a reakcióm, végül is, talán én is ugyanezt tettem volna, ha fordított helyzetben lennénk. Biztosan kíváncsi volt arra, hogy ki jelenik meg majd reggel, és meg akart ismerni még a munka előtt.
- Értem, rendben - a határozottság illett a velem szemben ülő férfihez, egy kicsit viszont meg is rémisztett. Kissé katonásnak tűnt, s azt gondoltam, hogy biztosan a munkában is ezt várja el.
- Oké...jó...rendben - ahogy mondta és mondta, úgy figyeltem, bólintottam és megjegyeztem, amit kért. Tehát a szabályzat nem kell, arra kell figyelnem, amit ő kér és mond, átvesszük az alapokat és mindent is. Ennek azért örültem, mert bevallom, féltem attól, hogy azonnal bedobnak a mélyvízbe.
- Rendben doktor úr...ugye szólíthatom így? - nem tudtam pontosan, hogy mit szeretne, gyógyító úrnak nevezzem, Kozák úrnak vagy Dávidnak. Ránézésre nem tűnt öregnek, simán letagadhatott volna jó néhány évet, emiatt nehezemre is esett, hogy ne tegezzem le, de valahol ez érthető is volt.
- Úgy lesz, igyekszem megfelelni minden elvárásnak - feleltem, miközben kiérkezett hozzánk egy pincér és felvette a rendelést. Hozzá hasonlóan, egy hamburgert kértem, egész pontosan egy dupla sajtburgert krumplival és colával.
Miután felvették a rendelésünket, a férfira pillantottam, s úgy éreztem, hogy tisztáznom kell vele a korábbiakat.
- Én szeretnék elnézést kérni az étterem előtt történtekért. Szörnyen restellem magam, amiért félreértettem odakint és szeretném, ha tudná, hogy nem vagyok olyan lány - magam sem tudom, miért mentem bele ennyire a részletekbe, de nem akartam, hogy azt gondolja, hogy egy könnyen kapható fruska vagyok, csak azért, mert szeretek flörtökbe bocsátkozni. Irtó kellemetlen volt, hogy ez megesett, de nem akartam azt, hogy ez a munka során folyton ott lebegjen a fejem felett. - Nekem nagyon fontos ez a gyakorlat, minden vágyam, hogy gyógyító legyek és egy napon mentősként dolgozzak - fontosnak tartottam, hogy életeket menthessek és később majd a Süvegnél lehessek mentőgyógyító, de ez még nagyon távolinak tűnt, ahhoz még sok mindent kellett megtanulnom. S miközben ezt ecseteltem, időközben megkaptuk a gőzölgő hamburgereket is, ránézésre ínycsiklandozó volt. Felpillantottam, hogy vajon ott van-e Dávid a pult mögött, jól jött volna egy kis lelki támogatás most, de nem volt ott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870944#post870944][b]Salamon Gréta - 2023.12.30. 22:25[/b][/url]

- Te nélkülem mentél korizni? - játékos mosollyal vontam kérdőre, valójában nem volt bennem semmi harag, amiért nem hívott, hisz csak azért, mert barátok voltunk, még külön-külön is akadt baráti társaságunk, nem lógtunk állandóan egymás nyakán. - Ne is mond, megfizethetetlen. Mondjuk itt a faluban még nem is olyan vészes, mint Budanekeresden, ott olyan árak vannak, hogy egy forró csokit se tud venni magának az ember lánya - meg is csóváltam a fejem, felháborító volt ez az egész, a karácsonynak nem erről kellett volna szólnia. A sok rossz dolog ellenére viszont volt benne sok-sok jó is, szép díszek és kellemes hangulat, ha csak bámészkodni is, már megérte kisétálni a bódék közé.
- Még nem is volt avató, apa sokat van külföldön, ha hazajön, akkor pedig inkább a szűk családunkkal van, mint hogy bulit rendezzünk. Mondjuk most hogy mondod, lehet hogy tartanék egy kis bulit így a szűk baráti körnek, akkor eljöhetnétek - mondtam lelkesen, Dávid meghozta a kedvem ahhoz, hogy rendezzek egy ilyen házavatót. - Kipakolni sikerült igen, egy új konyhaszekrényt még kell csináltatnunk, meg a könyveket el kell rendeznünk az üres polcokon, mert azok még dobozokban állnak, de úgy nagyjából már minden a helyén van - meséltem a srácnak két falat spagetti közt, amiről kiderült, hogy nem is ő készítette. - Nem baj, akkor is finom. És tudod jól, hogy nem ezért szeretlek - mondtam egy mosollyal és még a kézfejét is megpaskoltam a szabad kezemmel, ahogy kicsit odanyújtóztam felé.
- Igen, kicsit zsúfolt most minden, de ez tök jó hely és örülök, hogy ráértél, rég lógtunk már együtt. A múltkor eszembe jutottál, amikor beültem egy művészmoziba, szerintem az a film neked is tetszett volna. Egyébként, mit szólnál, ha közösen mennénk el arra a szilveszteri bulira? Hívhatjuk a többieket is, lehet hogy ránk férne egy kis lazítás így az év végén, már rég voltunk bulizni - mosolyogtam, tényleg rég volt, legutóbb talán a jegyzetégetésnél gyűltünk össze olyan sokan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871123#post871123][b]Salamon Gréta - 2024.01.02. 10:59[/b][/url]

- Nekem a Gréta megfelel - haloványan mosolyogtam, mert még mindig volt bennem némi feszengés a férfit illetően. Olyan határozott volt, és kicsit szigorú, mint egy kapitány, ehhez pedig még nem voltam hozzászokva. Tartottam is egy kicsit tőle, hogy ha itt ilyen, akkor vajon mi vár majd rám az Ispotályban. Arra gondoltam, hogy talán ez az étterem előtti kis félreértésnek szól, így jobbnak láttam, ha tisztázom, és bele is kezdtem, mire ő nyíltan rákérdezett. Ritkán hoztak zavarba, de ez most valahogy összejött. Merlinre, nem gondoltam volna, hogy majd egy ilyen témában kell magyarázkodnom. Enyhén vörösödtem is talán, bár ez rajtam szerencsére kevésbé látszódott, mint mondjuk az öcsémen, kinek szőke üstöke alatt hamarabb meglátszott a szín. - Inkább arra gondoltam, hogy nem szoktam mindenkivel randizni, aki megszólít…de igen, tulajdonképp ez is igaz, amit Ön mondott - kínos, kínos, kínos. Már éreztem, hogy süllyedek a mocsárban, és valahol ott vagyok a gyökerek alatt két méterrel. Ennél szörnyűbb interjúm nem is lehetett volna.
Itt volt ez a jóvágású fickó, aki mellett most szorongtam, ilyet pedig korábban még nem nagyon éreztem, olyan volt az egész, mint egy rossz álom. Ez aztán akkor kezdett enyhülni bennem, amikor kibökte végre, hogy nem ítélkezik elsőre és hogy megbeszéltnek veszi a dolgot. Emiatt legalább egy képzeletbeli izzadságcsepp már legördülhetett rólam, már csak a szakma és megfelelés terhe nehezedett rám.
- Rendben doktor úr, így lesz - biccentettem alázatosan, hisz a következő évben ő lesz a főnök, s az ő értékelésétől függ majd az is, hogy a gyógyító pályát hogyan folytathatom.  - Köszönöm doktor úr, én pedig ígérem, igyekszem kihozni magamból a legjobbat - ezt őszintén mondtam, tényleg fontos volt számomra ez a lehetőség, nekem nem volt gazdag hátterem, hogy kedvemre ugráljak. Ha kiraknak, elutasítanak, akkor nem lesz több lehetőségem, ezt kell megragadnom.
- Rendben - bólintottam, miután megérkezett az étel, de sajnos nem voltam önmagam. Fogalmam sincs, hogy miért alakult ez így, de olyan szorongás költözött belém, hogy ezt képtelen volt egy hamburger felül múlni. Hiába voltak jó illatok, hiába voltam az egyik kedves barátom éttermében, csak arra tudtam gondolni, hogy ez a férfi, vagyis doktor, ez mennyire maximalista és precíz, s hogy mennyire lehetetlen feladat előtt állok. Már előre féltem attól, hogy kudarcot vallok, és ezt nem volt könnyű elnyomnom. Éppen ezért talán ő sem láthatta azt, hogy egyébként mennyire életrevaló lehetek.
Némán kezdtem el falatozni mellette, miközben a szabad levegőre kívánkoztam ki, hogy elfussak és elölről kezdhessem ezt a napot. Ha nem hibáztam volna, akkor talán most épp lyukat beszélnék a hasába, talán még nevetnénk is, de ez most valahogy nem ment. Mégis, kínosnak éreztem ezt a csendet, nem akartam, hogy azt gondolja, életképtelen vagyok és leszek. Bár mondta, hogy elsőre nem ítél, azért mégis csak az első pillanatok ragadnak meg az emberek emlékezetében, azokon később pedig nagyon nehéz változtatni.
- Anyukám ápolónő volt, elég sokat voltam vele kisgyerekként az Ispotályban és már akkor tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni - kezdtem bele, s közben ráemeltem a pillantásom. - Önt mi vezérelte erre a pályára?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871395#post871395][b]Salamon Gréta - 2024.01.06. 14:15[/b][/url]

Ahogy az idő haladt előre, úgy kezdett bennem enyhülni a feszültség, s bár némán ettünk, néha felpillantottam a tányéromból. Annyira nem is tűnt szigorúnak, mint ahogyan viselkedett, ezen gondolkodtam, majd ezt követően kezdtem bele a beszélgetésbe, hátha még inkább oldódik majd egy kicsit a hangulat. Mielőtt megszólalt, volt egy elképzelésem róla, hisz sugárzott belőle valamiféle tökéletesség. Azt gondoltam, hogy orvos is azért lett, mert ez volt minden vágya, s talán nem véletlenül volt az egyik legjobb a szakmában - legalábbis ezt írták róla a MerlinPédián. A meglepettség viszont jól láthatóan ült ki az arcomra.  - Ezt nem tudtam - ahogyan azt sem, hogy illene e további kérdésekkel boncolgatnom ezt a témát. Szóval séf. Érdekes.
- És utóbbiak közül valamelyiket aktívan is űzi? - feltételeztem, hogy akkor biztosan sokat főz, esetleg játszik egy csapatban, vagy talán valami hangszeren. Meg akartam egy kicsit ismerni a leendő mentoromat, meg alapvetően is szívesen ismertem meg az embereket magam körül, ez most sem volt másként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871411#post871411][b]Salamon Gréta - 2024.01.06. 16:56[/b][/url]

- Jajj de jó, vannak cicái? - ennek hallatán nem tudtam nem örülni, imádtam az állatokat, főként a cicákat, nekem is volt egy odahaza. Mondjuk ki nem néztem volna a dokiból, hogy tart állatokat, de ettől máris szimpatikusabbá vált, s mintha már nem is tűnt volna olyannak, mint egy zord ezredes. - Hogy hívják őket és milyen cicák? - kíváncsiskodtam azonnal, miközben ettem a finom sajtburgert, amit most is ugyanolyan ízletesen készítettek el, ahogyan máskor is. Hiába, a minőség itt nem változik, Jankovits jól végzi a dolgát.
- Hányan vannak testvérek? Gondolom akkor a többiek is jogászok és orvosok - utaltam ezzel korábbi megjegyzésére, úgy tűnt, hogy a családja ilyen téren nagyon szigorú lehet.
- Igen, tudok zongorázni és gitározni egy kicsit, de magamtól tanultam és csak néhány dal erejéig. Énekelni szeretek még, van is egy zenekar, a RagDollz, abban vagyok vokál. Majd egyszer hallgasson meg minket, ha ráér - máris lelkesebben meséltem, mintha nyoma se lett volna a korábbi kellemetlenségnek, végre egy kicsit letört abból a falból valami. Azért sokkal jobb volt a hangulat annak a tudatában, hogy azért lehetett a doktor úrral beszélgetni másról is, mint csak és kizárólag a szakmáról. - Szokott amúgy koncertekre járni? - valahogy nem néztem ki belőle azt, hogy bőrnacit húzna magára, miközben oldalán ott csörög a lánc.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871418#post871418][b]Salamon Gréta - 2024.01.06. 17:59[/b][/url]

- Jajj de édesek, hát nagyon szép cicák. Franco? Nero? Ismerem - nevettem el magam, hisz imádtam a muglikat, rengeteg filmet is láttam, ezért tudtam is, hogy kiről is lett elnevezve a két szőrmók. A dokin pedig látszott, hogy él hal értük, így már egész biztos, hogy rossz ember nem lehet. Megkönnyebbülés. A család téma említésére láttam arcvonásainak rezdülését, érezhető volt, hogy nem szívesen mesél az ilyen privát dolgokról, de ez valahol érthető is volt. Még csak alig egy fél órája ismertük egymást, ki voltam én, hogy azonnal ilyen részletesen meséljen az életéről.
- Igen, van egy öcsém, Erik. Bagolykőn tanul ő is, most negyedéves és elég sok probléma van vele. Bízom benne, hogy ahogy idősödik, eljön az a perc, amikor észhez tér és megkomolyodik - meséltem halovány mosollyal, nem szívesen akartam elmondani azokat a balhékat, amikbe az öcsém belekeveredett, számomra volt kellemetlen és kínos, szégyelltem magam miatta.
- Rock a fő irányzatunk, de mellette egy kis jazz is van terítéken. Megpróbáljuk kicsit ötvözni a kettőt, de vannak külön-külön számaink is. Sok esetben a közönségtől is függ. Mi úgy vettük észre, hogy a fiataloknak jobban bejön a rock, de azért csepegtetünk nekik egy kis jazzt is, hátha azt is megkedvelik - miután annyit beszéltem, jól esett az a pohár kóla, ráadásul az elfogyasztott sajtburgert is le kellett öblíteni valamivel. Krumplim az még akadt bőven, két-három szálat az ujjaim közé vettem, beletunkoltam a szószba, és haraptam, miközben hallgattam a dokit.
- Ez is jó dolog, valamit mindig kell tanulni. Én is szeretnék, már kinéztem egy tánctanfolyamot és a fotózás is érdekel - közben odakint eléggé borús lett az idő, s úgy tűnt, hogy szitálni kezdett valami. Nem hó volt, sokkal inkább ilyen apró szemű dara.
- Ha ez lefagy, eléggé csúszni fog majd hajnalban - jegyeztem meg, ahogy fürkésztem az utcát az ablakon keresztül.
- Doktor úr, akkor ha a jövő héten kezdek, mikorra menjek és van-e valami, amit vinnem kell magammal? A munkaruhát már beszereztem - mert hogy a levélben az is szerepelt, így szépen elsétáltam a szaküzletbe, és vásároltam egy babakéket, mondjuk reméltem, hogy a munkahelyen nincs dresscode, mert akkor futhatok egy újabb kört még a hétvége előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871523#post871523][b]Salamon Gréta - 2024.01.07. 18:56[/b][/url]

- Szánom-bánom - nevetve pillantottam a felkönyökölő Dávidra, nem vettem komolyan a rosszallását, úgyis tudtam, hogy ő is csak hülyéskedik. És ha már programokról volt szó, tényleg beleültette a bogarat a fülembe, így gondolatban már fel is véstem a listára azt a lakásavatót. - Tudom,  szóval téged biztosan elhívlak - még rá is kacsintottam, közben fogyott a finom étel, nem is tudom, hogy tényleg ennyire jó volt-e, vagy csak a farkas éhség miatt élveztem ennyire az ízeket. Tenyerem még ott pihent a kezén, miközben mosolyogva befejeztem mondandómat. Amikor megéreztem, hogy ő is megszorítja a kezem, csak még jobban mosolyogtam, aztán vele együtt nevettem fel.  - Jajj, de aranyos vagy! Hogy vigyázol rám - elnevettem magam, jól esett a bókja, de azért néha talán többet is ettem a kelleténél. - Az ünnepek miatt viszlek is haza magammal, hogy felügyeld a fogyasztásom! - fűztem még hozzá viccelődve, ha már ő lett a fogadott alakőrzőm. Erre a gondolatra jót  is mosolyogtam, és mivel megszomjaztam, ittam az üdítőből. - Benne vagyok, jó ötlet! Amúgy sincs kedvem túl nagy partikhoz, szóval tőlem rendezhetjük nálatok is - ezt persze még azelőtt okéztam le, hogy átgondoltam volna a szitut. Ugyanis a drága öccsének élete párja engem ki nem állhat, s ha ott lesz buli, biztosan ő is jön, talán meg is mérgezne. - Jajj majd elfelejtettem! Nézd csak mit hoztam, gondoltam hogy megkóstolhatnánk. Tök jó áron adták a piacon, hoztam mellé fűszerkeveréket is. Látod? Gondoltam rád - mivel Dávid nem tudott kijönni forralt borozni, emiatt kihúztam a táskámból egy üveg vörösbort, mellé tettem a fűszerkeveréket és még néhány szem narancsot, citromot. - Megcsináljuk? Közben mesélhetnél nekem arról, hogy mik a terveid így a suli kapcsán. A vacsi pedig isteni volt, köszönöm szépen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871579#post871579][b]Salamon Gréta - 2024.01.09. 19:55[/b][/url]

- Persze, a nagyapám sok régi filmet nézett - bólintottam mosolyogva, meglepő névadás volt, de azért hangzatos, könnyen meg lehetett így jegyezni őket. Az öcsémről direkt nem osztottam meg több infót, egyelőre nem akartam ráhozni a frászt a mentoromra, épp elég lesz majd akkor, ha egy napon Erik majd beesik az Ispotályba, akkor úgyis rájön majd Kozák doktor arra, hogy mennyire is zűrös.  - Vegyesen inkább, vannak varázsló zenekarok is, akiktől játszunk néhány számot, muglik is, és akad egy-két saját szám is - meséltem mosolyogva, a zenéről mindig szívesen beszéltem, nálam jobban talán csak Stephen tudott volna arról beszélni, hogy milyen céljai is vannak a RagDolzz-al. - Nagy kár, pedig remek jazz dalok vannak - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, bár igaz, hogy rengeteg fajta zene létezett és mindenkinek meg volt a maga kedvence.
Jó volt ezekről a dolgokról beszélni, sikerült egy kicsit fellélegeznem, de aztán a doki közölte, hogy azért ne örüljek annyira, mert nem lesz túl sok szabadidőm. Az arcomra is kiült a csalódás, pedig nagyon el akartam menni táncolni, nem beszélve a zenekari próbákról. Talán még egy sóhaj is kiszökött belőlem, ám tudtam jól, hogy erre a gyakorlatra tényleg oda kell majd figyelnem. Mondjuk a hobbimat se akartam feladni, ezért fejben máris azt tervezgettem, hogyan fogok mindkét oldalon helyt állni. - Ó nem, nem szeretnék kontár lenni, mindent meg fogok tenni, hogy jó legyek - tényleg ez volt a célom, aztán később majd úgyis kiderül, hogy ez menni fog-e. Az üdítőm közben elfogyott, már sültkrumplim se volt, és sikerült megbeszélnünk a gyakorlattal kapcsolatos részleteket is.
- Rendben doktor úr! Köszönöm szépen a közös ebédet és hogy így felvilágosított. Engedje meg, hogy meghívjam - túl sok zsebpénzem nem volt, de annyi azért igen, hogy meghívjam a mentoromat egy ebédre. Lehet, hogy nem várta el, de valamiért úgy éreztem, hogy ezt így illik. Intettem is a pincérnek, hogy jöjjön, mert fizetnék. - A cicák is Önnel tartanak a munkába, vagy valaki vigyáz rájuk, amíg Ön dolgozik? - kíváncsiskodtam közben, szívesen megismertem volna Franco-t és Nerot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871885#post871885][b]Salamon Gréta - 2024.01.14. 18:54[/b][/url]

Kivételes alkalmak egyike volt, hogy ma nem kellett bemennem a gyakorlati helyre, mert felújítás zajlott és a dolgozók egy részét hazaküldték. Csak az ügyeletesnek kellett bennmaradnia és egy-egy nővérnek a betegek miatt. Igaz, úgy egyeztünk meg a mentorommal, hogy bármikor küldhet nekem baglyot, és ha menni kell, akkor menni kell. Ettől függetlenül próbáltam egy kicsit kiélvezni a szabadságot, direkt nem zsúfoltam be túl sok programot, csak éppen annyit, amennyire volt energiám. Ebben benne volt egy kis vásárlás, ezért délelőtt bejártam a falu boltjait, vettem magamnak új ruhát, meg egy kényelmes cipőt a munkahelyre, aztán a vásárlás után beültem, hogy egyek valamit ebédre. Jó lett volna Dáviddal is összefutni, de ma házon kívül volt, így kénytelen voltam beérni a kiszolgáló személyzettel. Persze a hamburger most is finom volt, mint mindig, a kedvenc sajtburgeremet rendeltem nagy krumplival és salátával, mellé pedig colát. Éppen jóízűen falatoztam, amikor hirtelen a semmiből levágódott mellém Roland. Úgy meglepett, hogy még a falat is a torkomon akadt, rám is tört a köhögés, innom kellett az üdítőből, hogy ne fulladjak meg ott helyben.
- Hú Te, majdnem megfullasztottál! - mondtam nevetve, mert azért nem haragudtam rá, rég láttam már őt. - Minden okés, még a suliba járok, mellette gyakorlatra az Ispotályba. Kijelöltek hozzám egy mentort is, elég szigorú...de hát, meglátjuk mi lesz. Ha keményen dolgozom, akkor abból nagy problémám nem lehet - mondtam mosolyogva. - Na és veled mi újság? Ezer éve nem láttalak már, mióta itt hagytad a sulit. Milyen Pécsett? És mi ez a borosta? - valamiért olyan máshogy nézett ki most, mint korábban, talán egy picit meggyötörtebbnek, bár egyébként meg jól nézett ki, nem csoda, hogy annyi csaja volt a suliban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872079#post872079][b]Salamon Gréta - 2024.01.16. 18:07[/b][/url]

Tényleg majdnem megfulladtam, még a szemeimbe is könnyek gyűltek, ilyen az, ha félre szalad egy kis falat. Roli pedig sikeresen rám hozta a frászt, egy kicsit el voltam merülve a gondolataimban. Szerencsére azonban nem volt szükség a pálcájára, hogy életet mentsen, jobban lettem és miután már nem fulldokoltam, jókedvűen pillantottam a srácra.  - Gondoltam Roland, hogy nem ez volt az elsődleges célod - nevettem el magam, de hellyel már nem kellett kínálnom, mert gondolt egyet és magától is helyet foglalt. - Hű, komolyan? - a desszert hallatán felcsillantak a szemeim, saját magamnak nem biztos hogy befizettem volna ilyesmire, de ha már ilyen nagyvonalúan felajánlotta, nem hagyhattam ki. - Akkor egy epres shake-t szeretnék. Egyébként tetszik a dzsekid, tök menő - átnyúlva az asztal felett, megérintettem az anyagot, majd csak azután huppantam vissza a helyemre, hogy folytassam a falatozást.
- Jó, enyhe túlzással, de nekem az a fél év is olyan soknak tűnt. Olyan sokan itt hagytok - sóhajtottam, mert azért jó néhányan léceltek le a mesterképzésről, hogy inkább máshol tanuljanak, és azért egy kicsit hiányzott az arcuk, na.
Félbeszakítani nem akartam a beszámolóját, pedig elég sok kérdésem volt az egyetemmel kapcsolatban, de nem akartam szegényt elriasztani. Feltűnt az, hogy valami nem stimmel vele, szerintem egész jól felismertem, ha valakinek problémája volt, és ez rajta is látszott. Ajjaj, lehet, hogy beletenyereltem valamibe?  - Szerintem csak elkezdted komolyan venni, de ez nem baj - mosolyogtam rá két falat között, és még egy kis colát is kortyoltam a hambi mellé. - Dehogy nem…sőt, szerintem jól áll, férfiasabb vagy - őszinte voltam csak, mi tagadás, tényleg jól állt neki ez a borosta.
- Nem ám, a hambi még mindig nagyon jó. Neked aztán jó étvágyad van - elnevettem magam, vagy nagyon éhes volt, vagy alapból így szerette a hambit.
- Ne aggódj, nem gáz. Nincs senki, aki féltékeny lenne - nevettem el magam, legalábbis én nem tudtam róla, hogy lett volna bárki is, aki az lenne.
- Na és neked? Nem láttalak a bálon, pedig azt hittem, hogy oda elkísérsz valakit - a szendvicsemnek közben a végére értem, de sültkrumplim még maradt, így abból falatoztam tovább.  - Hm, a gyógyítói képzés egyetemi szinten is érdekel, mert bár nagy álmom a SÜVEG-nél elhelyezkedni, azért lehet, hogy jobb lenne mégis csak egy komolyabb szakképesítést szereznem, amivel később az Ispotály valamelyik részlegén is elhelyezkedhetnék. Meg a mugli orvoslás is érdekel egyébként, nagyon sok jó praktikát tudnak, egész ügyesek - nem is értettem, hogy miért ódzkodtunk a tudásuktól annyira, miközben nagyon sok mindent is hasznosíthattunk volna. - Megfordult a fejemben Pécs amúgy ilyen szempontból, mesélsz valamit az egyetemről? Milyen ott az élet? Mekkora a kampusz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872082#post872082][b]Salamon Gréta - 2024.01.16. 18:23[/b][/url]

- Igen, bevallom, most fáradt lennék a baráti körhöz, tudod, mikor mindenki egyszerre elkezd csevegni és azt sem tudod, hogy hová kapd a fejed - nevetve meséltem Dávidnak, de biztosan tudta, hogy mire is gondolok. Na igen, néha jó volt nyugalmasan beszélgetni is, a sok hülyeségtől és a barátnőim hangos viháncolásától mentesen. Ez az este épp olyan nyugis volt, már rám is fért, és most hogy végre jól laktunk a finom vacsorával, eszembe jutott, hogy készültem ám valamivel Dávidnak. Lelkesnek tűnt, ennek pedig örültem, el is mosolyodtam.
- Persze, séf úr - viccelődtem vele, miközben felkeltem az asztaltól és összeszedtem a hozzávalókat, amíg Dávid előkészíti a terepet.  
- Cukrot elfelejtettem hozni, ugye van? - kiáltottam felé, közben már szedtem is a lábaimat, hogy odaérjek a konyhába. - Na itt van minden, ami kellhet - pakoltam le a pultra. - Aha, az érdekelt, hogy melyik egyetemre mennél, ha mész, mert mostanában sokat gondolkodom ezen, hogy talán át kéne mennem egyetemre - jegyeztem meg Dávidnak.  - Mostanában egyre többen hagyják el a sulit és azóta agyalok ezen - vallottam be neki.  - Kéne egy kés - nem akartam kutatni nagyon, így csak a pultot támasztottam, míg a séf úr kiszolgál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872157#post872157][b]Salamon Gréta - 2024.01.17. 18:31[/b][/url]

- Komolyan? Nem, ezt nem tudtam, de akkor szép nagy család. Nekem csak egy tesóm van, szóval nem tudom, hogy milyen lehet az, ha van több is - ez is egy olyan téma volt, amiről sokat lehetett volna elmélkedni, és szívesen beszélgettem volna még, ha nem sürgetett volna úgy az idő. Tanulóként is sok kötelességem volt, és mellette még diákmunkákat is vállaltam, ezért elég sűrűek voltak a napjaim. A Dokit még nem ismertem annyira, de biztos voltam benne, hogy ő is elfoglalt ember lehet.
- Örülnék, ha eljönne - rámosolyogtam, értékeltem azt, hogy van benne érdeklődés, emiatt úgy éreztem, hogy tényleg szeretne egy kicsit jobban megismerni. Fura, mert a tanáraink nem barátkoztak velünk így (egy-két kivétellel), de azt hiszem, hogy erre szükségünk is volt ahhoz, hogy jól tudjunk együtt dolgozni.
Az ételt ki szerettem volna fizetni, a férfi azonban erről hallani sem akart, sőt, még viccelődött is. - Hát jó, akkor majd legközelebb - feleltem mosolyogva, biztos lesz még alkalom, hogy meghívjam mondjuk egy kávéra.
Amíg a doktor úr kifizette a számlát, addig belebújtam a kabátomba, nyakam köré tekertem a sálam és összeszedtem a holmimat is. A cicaszitter hallatán elmosolyodtam, ez egy remek elfoglaltság lehetett, kár hogy nem láttam meg előbb a hirdetést. Mondjuk, tekintve hogy azt mondta, nem lesz szabadidőm, így valószínűleg nem fért volna bele, hogy vigyázzak a macskákra.
- Akkor köszönöm szépen az ebédet doktor úr, és örülök, hogy megismerkedtünk! Hétfőn reggel - még mosolyogva intettem neki, aztán a másik irányba indultam el, mert még volt egy kis dolgom a városban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872580#post872580][b]Salamon Gréta - 2024.01.22. 19:17[/b][/url]

- Fura is lenne, ha vendéglátósként nem szeretnéd az emberek társaságát - nevettem el magam, szerintem aki ilyesmivel foglalkozott, annak a vérében volt a társasági élet is. Dávid pedig már többször is bizonyította, hogy milyen jól helyt áll az ilyen szituációkban. Így kettesben persze egy kicsit más volt vele, meg is lepődtem azon, hogy milyen kis flörtölős lett mostanában, ez régebben nem volt rá jellemző. Ellenben tetszett, hogy ilyen kis laza, csak azt nem tudtam, hogy mi történhetett vele.
- Hú, jó ötlet! Mindenképp vedd fel légysziii, és lehetne több fajta is, különböző gyümölcsös ízekkel és fantázianevekkel - belelkesedtem, lehet hogy neki nem volt szüksége erre, de nagyon szívesen adtam volna ötleteket, hogy miféle nevek szerepeljenek majd azon az étlapon.
- Jól van uram, elnézést - nevetve böktem oldalba, hogy viszonozzam a csipkleődését. - Ez az, pakolj csak, szeretem ha a férfi pakol - nevetve támasztottam a pultot és figyeltem a mozdulatait, ahogyan kipakolta a lábasokat és a hozzávalókat.
- Na ezzel most megfogtál, őszintén, fogalmam sincs - nevetve kaptam a tenyerem az arcom elé, mert Jankovich úr itt nagyban vizsgáztatott, nekem meg halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy pontosan miből mennyit is kell tenni abba a lábosba. - De tudod, mertem remélni, hogy aki egy burgerezőt vezet, az tisztában lesz a mértékekkel is - mosolyogtam rá, aztán amerre mozgott, arra fordultam, hogy nyomon követhessem őt.
- A Gyógyítástudomány érdekel, az tervben van, de a Rekreáció és a Táplálkozástan is foglalkoztat. Hogyan is együnk hamburgert? - nevettem el magam a végén. - Ja, nem. Mármint persze, hiányoznak páran, akik elmentek egyetemre, inkább csak arra gondoltam, hogy elég sokan választják a mestertanonci képzés helyett az egyetemet és megfordult a fejemben az, hogy talán ők járnak jól, mert úgy mégis csak rövidebb a képzésük. Bár, ha azt nézem, hogy a mestertanonci képzésemet beszámíthatom, akkor lehet, hogy ugyanott tartok. Egyelőre még nem döntöttem el - vontam meg a vállam végül.
- Azt majd meglátjuk, miszter! Hol van a kötényem? - kicsit megmozgattam nevetve a csípőmet, mert hát ígért nekem ám kötényt is, azonban azt még mindig nem kaptam meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872659#post872659][b]Salamon Gréta - 2024.01.24. 18:31[/b][/url]

- Látom, átérzed a helyzetem - éreztem azért rajta, hogy picit mintha gúnyolódna, de szerencsére nem vettem magamra a szavait, mert tudtam jól, hogy Roli ilyen és szeret hülyéskedni meg beszólogatni.
- Persze, odáig vagyok érted Létai - rebegtettem meg a pilláim, ahogy előrehajolva, színpadiasan vallomást tettem, majd el is röhögtem magam. Mi tagadás, az önbizalma nem változott, és egyébként tényleg jól nézett ki, de ez még kevés volt ahhoz, hogy szerelmes legyek a két szép szemébe. Nála talán másképp működtek a dolgok, és elég volt neki egy jó test vagy egy csinos arc, de nálam ez egészen máshogy működött. Mi lányok sokban különböztünk a srácoktól ilyen téren.
- Úú, de jól néz ki ez a shake, köszönöm! - ez a köszönöm egy kicsit szólt a pincérnek is , aki kihozta és persze Rolinak is, aki meg kifizeti nekem, ha már meghívott rá. - Imádlak - küldtem is a levegőben felé egy cuppanóst, mielőtt belekóstoltam az italba.
- Nem mondtam, hogy nem - mosolyogtam rá sejtelmesen, majd ajkaim közé vettem a szívószálat és tovább szürcsöltem a finom shake-t, ami hozta magával a nyár ízeit és egy pillanatra el is feledtette velem azt, hogy még tél van és hideg odakint.
- Micsodaaa? Létai, neked volt valakid, aki tovább tartott, mint egyetlen este? - nem is akartam hinni a fülemnek, meglepett mosollyal néztem rá.
- Mindent hallani akarok, de tényleg. Ki volt az, hol jöttetek össze, mennyi ideig jártatok és ki szakított kivel? - jó, azt hiszem, egy picit belelendültem, de ez a téma tényleg sokkal izgibb volt annál, mint hogy kik hagyták itt a sulit. Meg amúgy is, Létairól volt szó, szóval valamiért nem gondoltam azt, hogy ez olyan komoly lett volna, mert ha az lett volna, azért sokkal tapintatosabban kezeltem volna a témát.
- Egészségedre. Megkóstolod? - ha már volt olyan rendes, hogy vett nekem ilyen shake-t, felkínáltam, hogy ha van kedve, megízlelheti. Közben a Sárkányölőről mesélt, megnevettetett, már megint az egóját fényezte.
- Úgy tudom én is - feleltem nevetve és kicsit félrebiccentett fejjel hallgattam, hogy mit mesél, miközben a nyakamat birizgáltam. Na jó, tényleg tök jól nézett ki, most erre mit lehetne mondani? De relax Gréti, csak relax.
- Jó pletykám? Hú, nem nagyon. Túl sok mindent is csinálok, hogy ott legyen a szemem a szaftos részleteken. De mondjuk tudok párat, például Rosales visszajött a városba, láttam múltkor bemenni az egyik boltba. Meg azt pletykálták, hogy az egyik tanárt behívatta Kakasi, valamiféle tanár diák dologról lehetett szó, de ezek csak pletykák, szerintem kitalált rágalom. Szóval te most akkor csak vikkendezni jöttél ide, vagy mi járatban vagy itt? - kíváncsiskodtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872927#post872927][b]Salamon Gréta - 2024.01.28. 17:43[/b][/url]

- Szeretnél a páciensem lenni? Jól gondold meg, mit kívánsz - nevettem fel, őszintén nem örülnék annak, ha bármi baja is történne, meg aztán nem is hiszem, hogy el tudnám látni úgy, ahogy kell. Persze attól függ, hogy éppen mi is lenne a gondja. Egy influenzából vagy egy könnyű rontásból még biztosan ki tudnám kezelni, de ha valami súlyosabb történne, ahhoz szerintem hozzá nem mernék fogni. Utóbbi gondolatokat persze nem osztottam meg vele, ahogy azokat sem, hogy a gyógyítással kapcsolatosan voltak efféle aggályaim. Féltem egy kicsit a szakmától, annak ellenére, hogy ez volt mindig is az álmom.
- Nem lesz egyszerű a dolgod, már csak azért sem, mert mindig akad konkurencia - ahogy az idei karácsonyi vásárban is felütötte a fejét egy remek gyorskajáldás, bár az is igaz, hogy nekik nincs törzshelyük Bogolyfalván, és elvileg csak a karácsonyi szezonra húztak fel egy bódét. Szóval Dávidnak volt min gondolkodnia, nem irigyeltem őt a rá váró feladatok miatt.
- Jankovits Dávid, ez már túl megy minden határon! - szóltam a srácra, színlelt sértettséget imitálva és elnevettem magam. Éreztem, hogy a csevegésünk talán egy kicsit átlépi a baráti küszöböt, ellenben nem feltétlenül gondoltam azt, hogy a másik ezeket a dolgokat komolyan is mondaná, emiatt lazán kezeltem a helyzetet és bele is mentem a játékba.  
- Ó ennek csak örülök, mert így akkor nekem nem lesz semmi dolgom, csak figyelni, ahogy elkészíted nekem a forralt bort - mosolygtam Dávidra, aztán elnevettem magam. - Jó igen, bevallom, látni akartam, mert imádok főnök lenni - nevettem fel, majd mellé lépve figyeltem, hogy miből mennyit tesz a lábasba. Addig kiveséztük az egyetemmel kapcsolatos lehetőségeket is, bólintottam is a kérdésre, és közben elvettem a kést, mert úgy döntöttem, hogy azért mégis csak besegítek neki egy kicsit.
- Alig várom, mindig irigykedtem azokra, akik magukra ölthették ezt a kötényt - mosolyogva vártam, aztán engedtem, hogy segítsen, kezeimet a magasba emeltem és hagytam, hogy rám adja a kötényt. - Mi lesz mester, meg is kötöd? - pillantottam hátra mosolyogva a vállam mögül, majd szembe fordultam Dáviddal, neki dőltem a pultnak, s ügyelve arra, hogy a kezemben tartott kést a pulton tartsam, hogy véletlenül se okozzak vele sérülést. - Mit gondolsz, beleillek így a csapatba? Felvennél, Főnök? - kérdeztem mosolyogva, miközben az arcát fürkésztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873675#post873675][b]Salamon Gréta - 2024.02.13. 18:53[/b][/url]

- Jól van, legyen így, de én azért nem szeretném ám, hogy bajod essék, szóval vigyázz magadra! - azért felhívtam erre a figyelmét, mert viccelődhetünk, de tényleg nem szeretném, hogy lebetegedjen vagy bármi is történjék vele. Addig jó, míg nem kerül gyógyító keze alá, mert az azt jelenti, hogy egészséges.
- Hát nem is tudom, az majd az áraktól függ és a kínálattól - nagy komolysággal adtam elő magam, mint egy olyan kuncsaft, aki fennhordja az orrát, de aztán elnevettem magam. - Ne hülyéskedj, nálatok legjobb a hamburger, kizárt hogy innen átpártolnék - még vállon is paskoltam, hogy ezt veheti ígéretnek.
- Erről is csak Te tehetsz, megbolondítasz itt, ki tudja, hogy mit tettél a kólámba - nevettem el magam, ismételten csak viccnek szántam, de abban nagyon is igaza van, hogy kicsit mindketten úgy viselkedünk, mintha becsiccsentettünk volna. Ez talán az időjárás miatt lehet, vagy talán azért, mert mindketten nagyon elfáradtunk már így a nap végére, és ilyenkor valahogy minden viccesebb. - Igenis, értettem séf úr! - szalutálok előtte, és elkezdem vágni a gyümölcsöket, de a kötény még ott fityeg rajtam, mert Dávid csak most jön, hogy megkösse. Emiatt leállok a szeleteléssel, hagyom, hogy megkösse, majd szembe fordulok vele. - Nem, tökéletesen megkötötted - mosolygom vissza rá, s amikor azt mondja, hogy alkalmazna, elnevetem magam.
- Ugye tudod, hogy felgyújtanám a konyhát? - amennyire ismerem magam, főzni azt annyira nem tudok. Vagyis tudok, csak még gyakorolnom kéne, mert ha most kellene beállnom segíteni, akkor nem biztos, hogy jól járnának velem.
Közben Dávidot fürkészem, nem tudom, hogy miért, de most először felmerült bennem a gondolat, hogy vajon milyen lehet a csókja. Lehet, hogy hasonló, mint az öccsével? Vagy egész más? A gondolatot aztán kénytelen vagyok elhessegetni, mert úgy tűnik, hogy nagyon gyorsan felforr az a bor.
- Dávid, siess, mintha forrna már- mutatok a lábas irányába, ha ügyes, akkor még épp időben ér oda. Közben gyorsan összevágom neki a maradék gyümölcsöt, hogy azokat is hozzá tudja adni a főzethez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873690#post873690][b]Salamon Gréta - 2024.02.13. 20:50[/b][/url]

Egész kellemes felüdülést hozott Roland felbukkanása, nem beszélve a shake-ről, amire meghívott. Pedig nem lett volna köteles, végül is, nem ugrott ki a szívem a helyéről, de ha már ilyen rendes volt, hogy felajánlotta, hülye lettem volna nem elfogadni.
Túl sokat nem változott egyébként az elmúlt fél évben, még mindig szórakozott volt és vicces, de mintha egy egészen picit komolyabb lett volna, mint egy évvel ezelőtt.
- Jaj, ne morogj drága, tudod, azt szokás a nevén szólítani, akit kedvelünk - mosolygok rá, meg amúgy is, így hívják, ez a neve, szóval szokja szépen meg, hogy van, aki így hívja. A shake közben fogyogat a poharamból - legnagyobb bánatomra - de éppen ezért inkább csak aprókat kortyolok, s nem esek neki a szívószálnak. Az, hogy kiderül, valaki dobta őt, nagyon meglep, sőt, már azon is meglepődtem, hogy barátnője volt.
- Ó, szóval egy modellel kezdtél, gondolhattam volna - meg sem lepett, végül is, egy jóképű srác mellé modell dukál. A lány neve ismerősen hangzott, de őszintén nem volt előttem az arca, így nem tudtam, hogy pontosan kire is gondol. Először azt gondoltam, csak viccelődik, de aztán olyan komolyan mesélte el, hogy egészen megesett rajta a szívem, el is komolyodtam.
- Ez rosszul hangzik Roland - sóhajtottam, és közben eszembe jutott, hogy nekem is elég pocsék ilyen szinten a hátterem. - Tudom, hogy nem lehet ilyenkor vigasztalni, de idővel majd túl leszel rajta. Néha van olyan, hogy szeretnénk valakit, de az mást akar - meséltem neki, burkoltan saját példámból kiindulva, de ennyi elég is volt erről, nem akartam beavatni a saját kis dolgaimba.
Hogy jobb kedvre derítsem, még a shakemből is adtam neki, de épp csak egy kortyra valót, aztán már húztam is vissza a poharam, nehogy megigya előlem a finomságot. - Sebaj, megiszom helyetted én - mosolyogtam rá, aztán jót nevettünk és egész jól eldiskuráltunk. Tényleg helyes volt ez a srác, nem értettem, hogy miért is dobhatta őt az a levitás csaj.
- Na tessék, máris visszatért a régi éned. Kíváncsi voltam, hogy ez mikor jön el - nevettem el magam a kommentjén, amit Rosalesről mondott. - Szerintem most egyébként nincs jó formában, elég ramatyul nézett ki - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, de tényleg nem akartam a tanárokról pletykálni.
- Jól van, várj, itt van - kihalásztam a telefonomat, aztán át is nyújtottam neki, hogy beírhassa a számát. - Benne vagyok, jól jönne egy részletes körbevezetés, mert egyedül tuti, hogy elkallódnék. Amúgy sem szeretek ilyen helyekre egyedül menni. A koli milyen, vagy nem ott laksz? Lakást bérelsz? - kíváncsiskodtam, aztán ha végzett a telefonommal, visszahúztam magamhoz.
- Nincsenek képeid a telódon a suliról? Mutathatnál párat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873740#post873740][b]Salamon Gréta - 2024.02.14. 18:38[/b][/url]

- Miért ne kedvelnélek? Jófej vagy - elnevetem magam, mert úgy kérdez rá, mintha ez olyan furcsa lenne. Már a suliban is bírtam a hülyeségeit, mindig megnevettetett, így ezért nem is értem a meglepettségét. - Jól van Roland, akkor ígérem, többé nem hívlak majd Létainak. Úgy hívlak majd, hogy Mókuspofi - ez csak azért ugrik be, mert épp tömi magába a hamburgert és arra emlékeztet, ahogy a mókusok is betárazzák a mogyorót. - Jó lesz? - kérdem nevetve, hátha engedélyezi, hogy így szólítsam a továbbiakban.
A téma kicsit komolyabb lesz, végig is hallgatom, mert érdekel, hogy mi volt vele és kivel is járt. Érződik rajta, hogy megbántották, elég haragosan nyilatkozik arról a lányról. Persze nem tudhatom, hogy mi volt az indoka, nem szokásom ítélkezni mások felett, de tény az, hogy egy szakítás mindig fájdalmas, bármelyik fél is legyen a kezdeményező.
- Figyelj, lehet hogy már meg is bánta, ki tudja? De szerintem ennek biztos így kellett lennie, egy másodpercig se bánkódj miatta - bíztatom kedves mosollyal, ahogy megpaskolom a kézfejét. Rosales kapcsán nem tudok hozzá fűzni semmit, csak bólintok egyet, jöjjön helyre, bármi is van vele, ezzel egyetértek.
- Na muti, hogy írtad be magad a telefonomba? - görgetem a listát, mert kíváncsi vagyok, hogy végül is melyik nevet választotta.  - Mindenképp rád fogok csörögni, aztán el is vihetsz kajálni - nevetem el magam, ha már olyan messzire elutazom, tényleg mutathatna egy jó éttermet, mondjuk egy ehhez hasonló burgerezőt.
- Nézzük - a székemmel egy kicsit most közelebb húzódok hozzá, hogy jobban rálássak a telefonjának kijelzőjére és nézegetem a képeket , amiket a helyszínről mutat. Tényleg jó hely, ide mindenképp jó lesz egyszer ellátogatni. Néhány kép között bevillan ő is egy lánnyal. - Várj csak! Ő volt a barátnőd? - kérdezek rá, tényleg nagyon csinos, mint egy modell.
- Jajj Roli, ne legyél már ilyen szomi - sóhajtok egyet, aztán átölelem őt. - Lehet, hogy ki kéne törölnöd a képeit, és így akkor nem jutna az eszedbe - javaslom közben, mert ez megoldás lehet arra, hogy új lapot nyisson az életében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873929#post873929][b]Salamon Gréta - 2024.02.20. 17:32[/b][/url]

Jó volt Rolanddal összefutni, nem csak azért, mert meghívott egy finom epres shake-re, hanem azért is, mert már rég láttam és mindig jó a régi arcokkal összefutni, váltani pár szót és megtudni, hogy mi is van velük, ha már maguk mögött hagyták az iskolát.  A felszínes témák között azért felbukkantak komolyabbak is, mint kiderült, egy szakításon van túl és nem is viselte olyan jól, de azért próbáltam bíztatni és lelket önteni belé, nem mintha ez ilyenkor számítana. A csalódás már csak csalódás marad. Végül megbeszéltük, hogy majd akkor körbevezet az egyetemen, csak időpontot nem egyeztettünk, mert egyelőre nem tudtam, hogy mikor lesz szabadnapom efféle dolgok intézésére. A doki nagyon sok munkát adott, a vizsgák is a nyakamon voltak, így tényleg nem volt egyszerű a helyzetem.  
- Jól van, én fizetem legközelebb - mosolyogtam rá, számot már cseréltünk, szóval ezzel sem volt gond. Roli kifizette a mostani számlát, legalábbis a rá eső részt, én meg az enyémet, aztán felkeltem és már húztam is magamra a kabátom. Mondjuk nagyon nem kellett sietnem, amúgy is át akartam sétálni a szomszédos üzletbe, a srácnak viszont láthatóan dolga volt.
- Okés, köszi  a shaket! - intettem még egy mosollyal, aztán lassan összeszedtem magam és én is elhagytam a burgerezőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874006#post874006][b]Salamon Gréta - 2024.02.24. 16:59[/b][/url]

- Ó ugyan, dehogy. A Jankovitsok csakis jóban sántikálhatnak - nevettem fel, mert ismerve a családját azért a húgának is voltak húzásai, nem beszélve az öccséről. Ettől függetlenül szerintem Dávid volt közülük a legjózanabb, egy igazi báty, aki példaként szolgálhatott a tesói előtt.
- Azt mondjuk el tudom képzelni, hogy a tesóidért tűzbe mennél - jegyeztem meg ezt már akkor, mikor ellépett a közelemből, hogy ellenőrizze a bort. Egy kicsit olyan volt, mint én, hisz Erikért én is mindent megtettem volna, csak ne essen baja.
- De megtanították, és az egész jól is megy, a főzés viszont azt hiszem, hogy kevésbé az asztalom - ez azért túlzás, néhány ételt egész jól és ügyesen tudtam elkészíteni, de biztosan nem volt annyi tudás a zsebemben, mint mondjuk Dávidnak, aki ezt mesterszinten tanulta a suliban.
- Jól van, igyekszem nem felgyújtani a konyhádat, mester - elnevettem magam, majd rámosolyogtam mikor kacsintott, fura, tényleg olyan volt, mintha már túl lettünk volna egy pohár pezsgőn minimum.
- Nem hiszem, hogy el tudnád rontani, legfeljebb vagy túl erős lesz a fűszerezése, vagy a gyümölcsöt fogjuk kiérezni belőle - bármi megtörténhetett, ez tényleg csak az arányokon múlt. Míg Dávid a gyűmölcsöket helyezte az edénybe, addig a csaphoz léptem, leöblítettem a kést, és a vágódeszkát, hogy azokat aztán tisztán tegyem a csepegtetőre. Kezeimről egy konyharuha segítségével szárítottam fel a vízcseppeket, majd mosolyogva bólintottam Dávid ötletére és elindultam vele a szekrényekhez, hogy bögrét válasszunk.
- Nahát, nem tudtam, hogy itt ilyen figurás bögrék is vannak. Az a macis nagyon cuki! - mutattam a jobb felső sarokban ácsorgó bögrére, és Dávid mellett próbáltam nyújtózni, hogy elérjem a porcelánt, de még lábujjhegyre állva sem sikerült. - Leveszed nekem kérlek? - felé fordulva rámosolyogtam, a konyhát körül lengte a finom forralt bor illata, egészen karácsonyias lett a hangulat.  - Kár, hogy nem karácsonyozhatunk együtt, hogy mindenki hazautazik az ünnepekre - jegyeztem meg elgondolkodva, mert eddig valamiért sosem sikerült a barátokkal megünnepelni a karácsonyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874308#post874308][b]Salamon Gréta - 2024.03.03. 19:40[/b][/url]

Bizony, nagy szerencséje volt a családjával, irigylésre méltó volt az övék, hisz egyben voltak, szeretett szülők és tesók. Bárcsak mi is így egyben lettünk volna, de sajnos nálunk minden máshogy alakult. Ez egy kicsit le is hangolt, akár csak az, amikor Erik jött szóba.
- Erik egy idióta, mindig bajba kerül, utána meg elvárja, hogy segítsek, de sosem hallgat rám. Bunkó is és megy a saját feje után - vontam meg a vállam, azt hiszem, ha lett volna mondjuk egy olyan bátyám, mint Dávid, akkor ő hatással lett volna Erikre is, mert én nem tudtam vele bánni rendesen.
Inkább tereltem is a témát, vissza a forralt borra, egy kicsit még be is szóltam Dávidnak, de csak viccelődtem és nem gondoltam komolyan. Úgy volt jó, ahogyan készítette, bíztam az ízlésében és a tehetségében.  - Köszi - rámosolyogtam, amikor megkaptam a Macis bögrét, mivel kiderült, hogy ez nem az étterem tulajdona és talán az egyik dolgozóé, így még inkább vigyáznom kellett rá, nehogy összetörjem véletlenül.
- Na jó, de téli szünetben azért csak nem állíthatok be hozzád - nevetve ráztam meg a fejem, azért biztos nem örülne egy ilyen látogatásnak, mikor mindenki épp a családjával tölti az ünnepeket. Közben odatartottam a bögrémet, hogy Dávid nekem is merjen, s hozzá hasonlóan én is beleszimatoltam a forró italba.  - Annyira jó az illata, érződik belőle minden fűszer - jegyeztem meg, ezzel is utalva arra, hogy ez bizony jól sikerült. - Egészségünkre - mosolyogtam rá, miközben összekoccintottam poharam az övével, majd belekortyoltam, de még tényleg nagyon forró volt. - Húú leég a nelvem - mondtam pöszén, nevetve. - Szóval mi leden a neve ennek a follalt bolnak? Nelvégető Szálkány? - mosolyogva fürkésztem Dávidot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874640#post874640][b]Salamon Gréta - 2024.03.09. 16:30[/b][/url]

- Áh - legyintek csak, s ebben a pillanatban most tényleg láthat rajtam szomorúságot. Nem igazán szoktam kimutatni, mert nem szívesen fárasztom a környezetemet az efféle magán jellegű dolgokkal, talán ezért se mesélek többet Dávidnak. Pedig néha jó lenne úgy valakivel megosztani úgy igazán mindent is, de miért terheljem? Neki is sok a suli, mellette ez a munka, és azért az ő tesóival sem egyszerű az élet. Elég csak Doriánra gondolni…
Azért az, hogy érzem az érintését, jó érzéssel tölt el, mert így olyan, mintha szavak nélkül is támogatna. Felpillantva rá el is mosolyodom, mintha csak annyit mondanék, hogy köszönöm. De a pillanat el is száll, amit leginkább én hajszolok más irányba, hisz nem akarom sem az ő, sem pedig az én kedvemet lehúzni. Ehelyett végre egy kicsit megalapozzuk a közelgő karácsonyt, s ha már nem sikerült eljutnunk forralt borozni, hát bepótoljuk itt.
- Jó itt - mosolygok rá, s inkább az ő módszerét használva én is inkább fújkálom egy kicsit az italt, közben figyelem, hogy milyen figyelmesen hoz kanalat és szalvétát, egy igazi gentleman veszett el ebben a fiúban.
- Nahát, Te aztán értesz ahhoz, hogy hangulatot csinálj - jegyzem meg egy mosollyal, mikor meglátom a fényeket, s közben felcsendül a háttérben ez a kellemes dallam. A forralt borból ezúttal óvatosan kortyolok, majd félre teszem a csészémet, s a kezem nyújtom felé. - Táncoljunk egy kicsit- őszintén, nem is emlékszem, hogy táncoltunk-e már valaha, talán pár évvel ezelőtt valami sulis bálon, szóval nem tudom, hogy úgy egyébként szeret-e, de amilyen hangulatot teremtett, nekem meghozta hozzá a kedvem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874648#post874648][b]Salamon Gréta - 2024.03.09. 17:17[/b][/url]

Mosolyogva fürkésztem a pillantását, miközben a kezem nyújtottam felé, azt hiszem így próbáltam meggyőzni, hogy adja be a derekát és végre táncoljunk egyet. Igazából Dávidon nem mindig tudtam kiigazodni, néha kicsit merevnek tűnt, mintha nem merne megtenni bizonyos dolgokat, máskor viszont épp az ellenkezőjéről tett tanúbizonyságot, szóval hajlamos volt az embert összezavarni.
A táncra viszont nem mondott nemet, megfogva a kezét követtem őt a konyha közepére, el is mosolyodtam azon, ahogy meghajolt előttem, hozzá hasonlóan megadtam a tiszteletet, pukedliztem egyet, majd közelebb lépve hozzá elfogadtam a kezét, s a másikat a vállára helyeztem, így pedig elkezdtünk táncolni a karácsonyi dalra. S bár tudtam táncolni, nem is annyira szabályosan akartam ezt most művelni, leginkább a közelségét akartam érezni. Felpillantva rámosolyogtam, aztán el is nevettem magam, néha képes annyit beszélni.  - Dávid..mondták már, hogy sokat beszélsz?- mosolyogva megráztam a fejem, aztán a következő pillanatban inkább odahajoltam és megcsókoltam őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874652#post874652][b]Salamon Gréta - 2024.03.09. 17:58[/b][/url]

Legszívesebben csak úgy hozzá bújtam volna, hogy a vállára hajtva a fejem, andalogjunk erre a kellemes karácsonyi dallamra, ő viszont a papírforma szerinti keringővel állt elő. Igazából ez sem volt ellenemre, sőt, meg is mosolyogtatott Dávid azzal, ahogyan felvette az alapot. Egy pillanatra el is képzeltem őt frakkban, s eszembe jutott az, hogy talán a következő bálra majd abban jön.
A táncot megkezdve tettünk pár tanult lépést, a maga módján egész ügyes volt Dávid, egyszer sem lépett a lábamra. Az viszont feltűnt, hogy nagyon sokat beszél, ami persze megmosolyogtatott. Mondjuk őszintén meglepett a vicces megjegyzésével is, s azt hiszem, hogy ott abban a pillanatban ezt valamiért annak vettem, ami talán nem is volt. Mindenesetre éltem a lehetőséggel, s belé fojtva a szót inkább megcsókoltam. Közben lehunytam a szemeimet is, néhány másodpercre megfeledkezve arról a tényről, hogy mi amúgy barátok vagyunk. Mert azok voltunk, s őszintén nem tudom, hogy mi történt velem. Talán csak a karácsonyi hangulat volt a hibás, a kellemes zene, a gyertyafény, vagy az a gyengéd kedvesség, ami Dávidból sugárzott. De az is lehet, hogy csak magányos voltam.
És persze egyáltalán nem gondoltam bele abba, hogy ez talán rossz ötlet, vagy hiba lenne, ahogyan abba sem, hogy nem is olyan rég még a testvére irányába tápláltam érzéseket. Vajon csak ez zavart meg? Nem, annyira nem is hasonlítottak egymásra, ég és föld volt a két fivér.
Mégis kellemes volt, akár csak az, ahogyan szorosan magához húzott. Abban a pillanatban nem is volt ellenemre, s talán meg se fordult volna a fejemben az, hogy mi bármi rosszat is tettünk, ha Dávid nem reagál olyan zavartan. Kicsit hátrébb húzva a fejem, meglepetten figyeltem őt, miközben habogott. Most vagy pánikrohamot kapott, vagy ennyire rossz volt? Nem tudtam megítélni, de egy kicsit zavart az, hogy így reagált. - Nyugi Dávid, higgadj le – tenyerem a mellkasára helyeztem, nyugtatásként, de mintha ki akart volna ugrani a szíve, s nem voltam biztos benne, hogy most épp jó ötlet az, ha tovább érintkezem vele, így inkább vissza is húztam a kezemet. Kínos. Eddig még soha, egyetlen srác sem esett ennyire kétségbe attól, hogy csókolózott velem. Magam sem tudtam eldönteni azt, hogy most kellemetlenül érezzem-e magam, vagy nevessek? Bár valahogy nem volt kedvem ezen nevetni.
- Értem, és ez csak...a pillanat, biztos...a zene, meg a karácsony, tudod. Nem olyan nagy dolog ez. Csak egy csók – mosolyogtam rá haloványan. -  Kérsz egy pohár vizet? - aggodalmasan fürkésztem az arcát, nehogy a végén nekem itt rosszul legyen, mert aztán még magyarázkodhatok Doriánnak, hogy mivel ütöttem ki a bátyját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874694#post874694][b]Salamon Gréta - 2024.03.10. 19:17[/b][/url]

Ahogy megláttam Dávid reakcióját, rögtön bevillant az, hogy butaságot csináltam. Biztosan félreértettem ezt az egészet, megzavart ez a hangulat és a Karácsony. Kellemetlenül éreztem magam immár és rosszul esett, hogy Dávid ennyire furán viselkedett. Talán leginkább magamat akartam valahol nyugtatni, mint sem őt, ezért is hangsúlyoztam, hogy nyugodjon meg, sőt még egy pohár vizet is hoztam volna neki, de ez mind-mind amolyan pótcselekvés lett volna, csak hogy ne érezzem magam ennyire hülyén a történtek után. Abban ugyanis igaza volt, hogy barátok vagyunk, ráadásul Dorián testvére.
- Látom - bólintottam magyarázatára, s már közben épp húztam volna el a tenyerem a mellkasáról, amikor megéreztem kezét az enyémen. Ezzel most újra meglepett, pillantásom összekulcsolt kezeinkre szökött, mintha perzselt volna az érintése, aztán a tekintetét kerestem, csak hogy értsem, most pontosan mi is a baj. Aztán ahogy a Doriános részhez ért, éreztem, hogy ez egyre kellemetlenebb helyzet számomra. Igazából azt sem tudtam, hogy Dávidék ezeket a dolgokat megbeszélik egymás között, de most ez kiderült, s emiatt csak még kínosabbnak éreztem a helyzetünket.
Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor ráeszméltem arra, hogy őrült nagy hülyeséget csináltam. Hogy ciki lesz-e? Ez az egész már most kínos volt.
- Ha elmeséled neki, akkor biztosan - sóhajtottam, nem mintha Dávidra bármilyen módon is haragudtam volna, leginkább csak nekem nem jutott az eszembe az, hogy a tesók azért megbeszélnek egymás között ilyen dolgokat. Ebből az egészből pedig leginkább csak én jöhetek ki rosszul, ez nem is kérdés, már lassan rám is aggathatták volna a skarlát betűt.
Ő nem kért vizet, én viszont most elpillantottam a pult irányába, mert valamit innom kellett. Lehet, hogy nem vizet, hanem inkább valami mást, de már épp el akartam húzni gyengéd szorításából a kezemet, hogy elinduljak, amikor Dávid megcsókolt. Ezzel persze nagyon meglepett, de alig pár másodperccel később lehunyva szemeimet, elmerültem a csókjában.
- Várj - végül ezúttal én voltam az, aki elhúzódva a csókból most megálljt parancsolt. - Ez…azt hiszem, tényleg rossz ötlet - pedig nagyon is jó volt a csók, de azt is tudtam, hogy ha most nem állunk meg, akkor ennél sokkal tovább fogunk elmenni ezen az estén. Tenyeremet ekkor húztam ki a szorításából, s távolabb lépve a közelségéből, visszaléptem a konyhapulton heverő bögrémhez, majd nagyot kortyoltam a már kihűlő félben lévő forralt boromból. Bal kezemmel megmasszíroztam a homlokom, s aztán újra Dávidra pillantottam. - Most biztosan megvan rólam a véleményed - utaltam ezzel erre az egészre, meg Doriánra. Közben persze az is megfordult a fejemben, hogy vajon ők ketten hogyan is gondolkodnak rólam. Lehet, hogy Dorián adta neki a tippet, hogy velem szórakozhat? Ez úgy igazán rosszul esett. Elég sok minden kavargott a fejemben, miközben a bögrémet fogva elsétáltam az egyik székhez, amire végre letelepedtem, s hol magam elé bámultam, hol meg Dávidra.