Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A suli minden olyan helyen és szárnyában volt egy kedvenc zugom, ahol szívesen töltöttem az időmet, éppúgy nem volt jobb dolgom, vagy csak egy kis nyugalomra vágytam. Igaz, néha napján előfordult az, hogy kerülgetnem kellett másokat, s épp tömegtől hemzsegtek ezek a varázslatos kis helyek, de szerencsére akadtak napok, amikor teljesen egyedül lóbálhattam a lábamat, a kutya sem figyelt fel rám.
Most épp egy ilyen csöndes időszakomat élhettem meg az erkélyen, volt több, mint egy órám, hogy elkezdődjön a következő agytorna. Csak épp már nagyon kedvem nem volt ehhez a naphoz, mert a gondolataim leginkább valahol máshol jártak. De az vesse rám az első követ, aki még nem élt át ilyet.
Tehát tulajdonképp ezer felé tekeregtek a gondolataim, akadt bőven gond és probléma, aminek egy része az öcsémhez kötődött. Nagyon zűrös volt mostanában, lépten-nyomon csak bajt először, és nem győztem miatta mentegetőzni. Az előbb is épp egy panaszos levelet olvastam el újra, s azon gondolkodtam, hogy vajon szóljak-e róla apának, hogy ennyi zűr van. Ebben a nagy gondolatmenetben zavart meg Létai Roland mosolya, ami egész jól állt a srácnak, így elnéző voltam vele, amiért megzavart.
- Hali - továbbra is balommal még mindig a korlátot támasztottam, jobbommal intettem a srácnak, aztán a levelet összehajtogattam, és a hátsó zsebembe csúsztattam, mindig egy fél fordulattal már szemben is álltam Létaival.
- Hú…- na igen, ekkor jött az a rész, hogy azon agyaltam, hogyan is legyek diszkrét és utasítsam vissza a korrepetálási igényt, mert hogy kizárásos alapon kereshetett fel, én nem akartam korrepetálni, nem csak őt, de mást sem.
-Én mostanában már nem vállalok különórákat, bocsi - elnézést kérő mosolyt villantottam felé, a felém nyújtott kéz láttán kicsit felszökkent a szemöldököm, emiatt némi fáziskéséssel és nem épp életem legjobb kézfogásával, de viszonoztam a gesztust. - Tudom - mosolyodtam el, mert ki nem hallott volna még Létai Rolandról. -Miből akartál amúgy korrepetálást? - gyanús volt egyébként, még az is megfordult a fejemben, hogy csak úgy random új préda után vadászik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A minap volt egy beszélgetésem a könyvtárban néhány aranyvérű évfolyamtársammal, felmerült köztünk témaként a mugli technológia és az okostelefonok használata. Ami számomra leginkább meglepő volt, az nem más, mint hogy már közülük is jó néhányan használtak efféle eszközöket, és elmondásuk szerint ez teljesen normális volt már ebben az évszázadban. Nekem egy kicsit más véleményem volt erről, túlságosan nem is repestem ezekért az eszközökért, de azt el kellett ismernem, hogy ez a technológia mégis csak előrébb járt, mint a baglyaink. Apát is sokkal gyorsabban tudtam elérni telefonon, mint hogy levelet küldjek neki. Persze nem mondtam le a levelek feladásáról, néha napján azért még írtam neki kézzel és tintával, viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt nálam mostanában mindig a telefonom.
Most is éppen azt nyomkodtam -bár Bogolyfalván nem mindenhol működött – de próbáltam úgy sétálni, hogy működjön a wifi. Egyik barátnőmnek köszönhetően lett egy profilom egy oldalon, s csak úgy kíváncsiságból felnéztem, mire feltűnt, hogy legalább egy tucat üzenetet kaptam. Épp ezek közt olvasgattam, s az egyik küldő srác képeit nézegettem, ezért sem tűnt fel, hogy valaki szemből telibe talál. Az ütközéstől hátrahőköltem, a telefont majd kiejtettem a kezemből, úgy kaptam a mellkasomhoz, s még utána a másik kezemmel is utána, mert majdnem végig csúszott a mellkasomon.
- Merlinre! - szakadt ki belőlem az első gondolat, ahogy megláttam Zsanát. Egyrészt úgy nézett ki, mint egy Disney hercegnő, akit valamelyik mesefilmből pottyantottak elém, másrészt meg valami csoda volt rajta az a ruha. Arról már nem is beszélve, hogy ilyen közelről is feltűnt, milyen drága ékkövekkel van díszítve. De vajon miért rohant? Csak nem??
- Zsana, te mégis hová rohansz ilyen ruhában? Elloptad?? - döbbenten pislogtam rá, jó, nem kellett volna egyből a legrosszabbat feltételeznem, de az öcsém is zűrös gyerek volt, ezért nem lepett volna meg az sem, ha a nála fiatalabbak is a botrányt hajszolják.
- Mi...várj várj , mi van? Mit csinált Erik? - na tessék, egy újabb lány, akinek valami gondja van az öcsémmel. Csak mertem remélni, hogy nem valami komoly ügy, mert nem tudtam annyit dolgozni, amennyit az öcsém miatt fizetnem kellett másoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azt hiszem, ha Zsana nem kap el, akkor talán még el is dőlök, viszont így szerencsére nem estem hanyatt, s a telefonomnak sem lett semmi baja.
- Nem, inkább csak meglepődtem, nem szoktak így nekem száguldani az emberek – mondtam megkönnyebbülve, de ez is csak addig tartott, míg nem láttam a lányon azt a méregdrága ruhát.
- Basszus, ez tuti egy vagyont ér – jegyeztem meg, s meg is érintettem a ruhát, tuti egy házat is lehetett volna venni azokért a kövekért. Közben kiderült, hogy nem egy tolvajjal van dolgom, ahogy beszélt, közben felmértem a teret, tényleg többen megbámulták őt. - Na igen, ezt már biztosan lehozza az Edictum, de szerintem ne törődj vele, jól áll! - megdicsértem, nem mindenki modellkedett az ő korában, neki ehhez volt adottsága. Mondjuk szülőként én biztosan nem engedtem volna neki, de az anyja tudja, hogy hová engedi és hová nem, ebbe nem szólhattam bele.
- Szép nagyon, én is felpróbálnék egy ilyet – jegyeztem meg egy kicsit sóvárogva, de nekem nem volt annyi pénzem, hogy valaha is hozzájussak egy ilyen ruhakölteményhez. S ha már itt tartunk, fogalmam sem volt arról, hogy mit veszek majd fel a bálon. Gondolataimból visszarántott az öcsémmel kapcsolatos megjegyzés, egy kicsit ideges is lettem Erik miatt.
- Ezt nem hiszem el – sóhajtva, gondterhelten temettem arcomat a tenyerembe, aztán újra felpillantottam Zsanára. - Mármint neked elhiszem, hogy ezt csinálta, csak durva, hogy már megint gond van vele. Sajnálom, a nevében is! - kértem elnézést, ha már az az idióta öcsém erre sem volt képes.
- Figyu, beszélni fogok vele, mennyibe került a készülék? Megtérítem a károdat – még ki se mondta, fejben már számolgattam, hogy mennyi plusz melót kell majd vállalnom emiatt is. Mondjuk én voltam a hülye, egyszerűbb lett volna elkapnom az öcsém grabancát, de hajthatatlan volt, és észre sem vette, hogy micsoda pusztítást végez a környezetében.
- Volt valami előzménye is, vagy csak szimplán szemétkedett veled? - lehet, hogy butaság, de jobban át akartam látni ezeket a helyzeteket. Alig néhány éve még kenyérre lehetett volna kenni Eriket, remek és jófej srác volt, de anya halála óta minden a feje tetejére állt. Azóta teljesen kifordult magából, és az idő múlásával ez egyre rosszabb lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Egy valamit már sikerült megtanulnom Bonnie-val kapcsolatban, mégpedig azt, hogy ő is szívesen ténykedett a konyhában. Még az évnyitó után lettünk jóban, amikor elég nagy zűrzavar tört ki, és többen meg is ijedtek. Egyike voltam azoknak, aki az eset után próbált segíteni azoknak, akik gyengébb idegzettel rendelkeztek, és jobban megviselték őket az események. Már nem is tudom, hogy ez volt-e az a pillanat, amikor összeismerkedtünk, vagy csak úgy amúgy telepedtem mellé, de arra tisztán emlékszem, hogy már akkor is elég visszahúzódónak tűnt. Nekem viszont ez még nem vette el a kedvem attól, hogy barátkozzunk, szóval valahogy így indult a mi kis barátságunk, azóta pedig nem volt olyan hét, hogy ne lett volna valamilyen közös programunk. Most például éppen tortát sütöttünk egy közös barátunk részére, hogy ezzel lepjük meg a szülinapján. A krémet már javában kikevertem, miközben Bonnie különféle gyümiket szedett elő, ezekre vetettem egy pillantást.
- Nagyon jól néznek ki, és az illata is érződik. Az ott szamóca, nem? - böktem ujjammal az egyik piros kis gyümölcsre, s egy szemet elloptam belőle, hogy megkóstoljam. - Hú, ez mennyei! Arra gondoltam, hogy egy részéből készíthetnénk egy ilyen lekvárszerű zselét, amit a lapok közé kennénk a vaníliás krém mellé. Mit gondolsz? A maradékkal pedig díszítenénk - javasoltam lelkesen, miközben abba hagytam a piskóta kavarását, s elkezdtem beleönteni a sütőformába.
- Mizu egyébként, most már jobban vagy? - nyíltan nem kérdeztem rá, csak diszkréten utaltam ezzel Kornélra, mert azért tudtam azt, hogy mi történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Komolyan? Ez nagyon menő, hogy te miket nem találsz. Én is látni akarom, megmutatod majd? - kérdeztem mosolyogva, nagyon bírtam az ilyen kiskerteket, nagyon szépek tudtak lenni, ha úgy igazán odafigyelve gondozták.
A terápiás sztorin közben elgondolkodtam, egyből az öcsém villant be, akire lehet, hogy ráférne egy ilyen terápia, de az biztos, hogy őt nem szabadítanám Bonnie-ra, mert amilyen tuskó mostanában, még félő, hogy megbántaná szegényt.
 - Barnabás? Ismerősen cseng a neve...ő nem az a pasi, akinek pizzériája van? - kíváncsiskodtam, miközben sikerült a piskótát egyenletesen eloszlatnom, s betenni a sütőbe.
- Ne aggódj, nem vész kárba egy falat sem. Csak egy gond van, nem tudom, hogyan kell csinálni ezt a gyümölcszselét. Szerinted hogy kéne? - csak álltam ott a pult felett, figyelve a bogyókat, közben lenyaltam a kanalat, amivel a piskótát kevertem be.
- Ez tök jó, rendes fickó ez az Ezra, és még helyes is – jegyeztem meg egy mosollyal, mert kár lett volna tagadni, tényleg tökély volt az a pali. Közben lopva, az üvegen túl benéztem a sütőbe, egyelőre viszont nem sok minden látszott, jóformán semmi.
- Hú, ne is kérdezd. Elég szivatós volt, és nem is sikerült túl jól, de remélem, hogy engedi a javítási lehetőséget. Nekem nagyon fontos lenne, hogy jó jegyet szerezzek, csak mostanában annyi dolgom volt. Tudod, anyagilag nem vagyunk eleresztve, suli mellett mindig dolgozok valamit, és el is megy a pénz, mert Erik állandóan valami kárt okoz másoknak. Zsannának például összetörte a mobilját, azt is ki kéne fizetnem – sóhajtottam. - Ja igen, majd ne lepődj meg, ha fura pletykát hallasz, és ne hidd el. Az az átok Bella elkezdett pletykálni rólam mindenféle hülyeséget, csak azért, mert féltékeny a pasijára, pedig közöm sincs a sráchoz – meséltem el, miközben előhúztam egy átlátszó üvegedényt, meg egy tiszta fakanalat, hogy elkezdjük a zselé elkészítését.
- Akarod ezt Te csinálni? - nyújtottam is felé a kanalat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Rendes, hogy magához fogadott titeket - biccentettem Bonnie szavaira, nagy szerencséjük volt, hogy ez így alakult, mert lehetne ennél sokkal rosszabb is. Ebbe a témába nem is akartam belemenni, hisz nem lehetett ez olyan könnyű nekik, de szerencsére jó emberek nyújtottak feléjük segítő kezet, és ez számított. - Tényleg, mennyi idős is a húgod? - ezt valahogy sosem kérdeztem tőle, de gondolom még nem volt elsős, mert nem emlékszem rá, hogy láttam volna a suliban egy ifjabb Bencsik lányt. Közben a munka nem állhatott meg, a sütőből már érződött a piskóta finom illata, nekünk meg össze kellett hoznunk ezt a zselét, így kíváncsian hallgattam végig az ötletet, hogy hogyan is tovább, majd ezt a feladatot inkább rá is hagytam Bonniera, hisz láthatóan neki ehhez a részéhez több ötlete volt.

- Szuper, ez szerintem jó lesz így , ahogy mondtad, én meg akkor közben elkészítem a vaníliás krémet - mondtam lelkesen, szerencsére a pudingfőzésben még jó voltam, s abból krémet készíteni sem volt túl nagy bonyodalom. Neki is álltam a puding alapjának, port és tejet öntöttem egy tálba, s hozzá egy kis cukrot is adtam, hogy azt kevergethessem. Közben feltűnt, hogy Ezrára nem reagált, így csak somolyogtam az orrom alatt, szerintem azért neki is tetszett az a pasi.

- Ó, dehogy nem. Már ezerszer veszekedtem vele emiatt, de hajthatatlan. Csak tudod, nem akarom, hogy gond legyen, hogy a hülyeségei miatt apát zargassák a felháborodott szülők, ezért kénytelen vagyok mindig elsimítani a dolgokat - ennél a témánál nem voltam túl lelkes, eléggé lehangoló volt az, hogy az öcsém így kifordult magából. Inkább beszéltem is másról, mert Bella és a pletykák még mindig izgibb volt, mint a családi szennyesem.

- Hát…valami olyasmit hallottam vissza, hogy egy szerelmi bájlöttytől fogaim nőttek odalent…érted. Tök gáz, és a legdurvább, hogy van, aki ezt még el is hiszi - nevettem, már-már kínosan, mert azért nem örültem annak, hogy pletykálnak rólam. - Olyat is visszahallottam, hogy szerinte ribanc vagyok - megvontam a vállaim, s közben még jeleztem is mutatóujjam forgatásával a koponyám mellett, hogy mit gondolok arról a lányról. - Szerintem flúgos kicsit…hm, mi? - meglepetten pislogtam Bonniera. - Dorián? - felnevetve ráztam meg a fejem. - Nem, kizárt, a lányokat szereti, ez tuti - meséltem röviden Bonnienak -  csak olyan…hogy is mondjam, selyemfiús - jegyeztem meg nevetve. Nem is volt kifejezetten az esetem, de azért mégis volt benne valami, egész helyes srác volt, csak szegényt szögesdrótokkal és kutyákkal vette körbe Arabella. - Na de ha már itt tartunk, van valaki a láthatáron, aki tetszik? - ó igen, tudtam jól, hogy hogyan érzett Kornél iránt, de az még nem jelenti azt, hogy csak ő az egyetlen srác a világon, biztos akadt más is, aki felkeltette az érdeklődését, hisz miért is váltott volna hajszínt. Meg aztán, lehet hogy rá is fért volna az, ha végre tovább lép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Gyorsan kiderült a turpisság a ruha kapcsán, megkönnyebbülhettem, hogy nem egy zsivánnyal van dolgom, s hogy talán még nem veszett el a jövő nemzedéke, mert hogy mestertanoncként már lassan így tekintettem a fiatalabbakra. - Így már mindent értek, mondjuk tudod, erre szoktak adni ruhatároló zsákokat, amiben egyszerűbb elvinni a holmit a tisztítóhoz - mosolyogva javasoltam, s felmerült bennem a kérdés, hogy ha Zsanna a ruhát otthagyja a tisztítónál, akkor vajon miben szeretne majd hazamenni, mert táskát nem láttam nála. Persze, lehet hogy volt nála megbájolt szütyő, hisz azok a kis méretük ellenére sok holmit eltároltak. - Ajh, ne is mond, erről is csak azok az átkozott festmények tehetnek a falakon. Annyira unják magukat, hogy szítják itt a tüzet a diákság között - morgolódtam ezen egy kicsit, mert tényleg olyanok voltak ezek a képek, mint az öregasszonyok. Nekem bárki jöhetett azzal, hogy ez egy tizenhatodik századi olajfestmény, meg ilyen-olyan művész festette, attól még meg volt a véleményem a képen szereplő bajszosról. Állítom, hogy életében is egy sunyi, gaz alak lehetett.
Az viszont meglepett, amit hozzáfűzött ehhez a boronáláshoz, pislogtam is rá, aztán némi fáziskéséssel, egy mosoly kíséretében legyintettem. - Áh, ugyan, ne mond ezt. Nincs ennek az egésznek semmi alapja. Lesérült, én meg kezeltem, elláttam a sérüléseit és ennyi. Ha erre féltékeny Bella, hát nem tudom…tanuljon meg néhány gyógyító varázslatot - vállat vontam, mert oké, hogy helyes srác volt, meg jól tudott deszkázni, de a lábán lévő sebnél közelebb nem kerültem hozzá, fogalmam sem volt , hogy milyen is lehet valójában. - Jó, mondjuk Bella tényleg nem illik hozzá, mert ő olyan…ne vedd zokon, főleg ha kedveled, de rosszindulatú. Engem például megátkozott, miközben semmit sem tettem. De ahelyett, hogy mondjuk megkérdezte volna, mi történt valójában, egyből nekem esett - oké, lehet hogy ez sem egy jófej dolog tőlem, mert nem az volt a célom, hogy rossz hírét keltsem, csak hát okozott nekem az a lány épp elég fejfájást ahhoz, hogy ilyen véleményem legyen róla. - De mindegy is - hessegettem el a témát egy legyintéssel.
- Komolyan? Veled mehetek? Hú, persze, szívesen - fellelkesedtem, hisz szökőévente egyszer jut az ember egy ilyen lehetőséghez, főleg ha olyan szegényes körülmények között él, mint én. Lefogadtam volna, hogy a ruhája többet ért, mint a mi lakásunk, de ezt inkább nem is hoztam szóba. - Majd szólj, hogy mikor - mondtam mosolyogva, de volt bennem ekkor némi bűntudat amiatt, amit az öcsém tett.
- Hogy mi? Bántott valakit? Hát én megölöm, de komolyan - kiakadtam, de tényleg. Anya nem ilyennek nevelt minket, és apa sem. Ő mégis egy kis seggfej volt. Nem is tudtam az arcomról levakarni a csalódottságot. - Jó, de ez neked is anyagi veszteség. Na jó, figyelj, akkor majd nem tudom, ha bármikor kell bármi, szólj, rendben? Erikkel meg beszélek, hogy kérjen bocsánatot, mert ez így nagyon nem normális dolog - próbáltam úgy-ahogy elintézni ezt a kis kellemetlenséget köztük, bár azzal is tisztában voltam, hogy az öcsivel lesz egy húzós beszélgetésem.  - Figyu, lehetne, hogy nem mutatod meg azt a felvételt Rudi bának, már ha létezik belőle másolat? Nem akarom, hogy kicsapják, mert akkor ennél jobban se tudnék rá figyelni - némi aggodalommal néztem Zsannára, bár ő nem tűnt bosszúálló típusnak.
- Hát…Erik egy tök normális srác volt, nyugis volt meg kreatív, de elég sokan csesztették őt, aztán anyát elveszítettük…és azóta teljesen kifordult magából. De nagyon durván, és nem tudom felfogni, hogy miért csinálja ezt. Néha úgy érzem, mintha direkt kötekedne, csak hogy haragudjanak rá, nem értem, hogy mi ezzel a célja, de nagyon aggódom érte - most először meséltem valakinek úgy komolyabban Erikről, a fene gondolta volna, hogy majd épp Zsanna lesz az, akit beavatok ezekbe a zűrökbe. - Mármint a készüléket? - hirtelen nem is tudtam, hogy mire utalt a kérdéssel. - Úgy tudom, hogy a Kins&Kens-ben nagyon sok jó cuccot lehet beszerezni, szerintem ott lehet - jegyeztem meg, majd megjegyzésére körbepillantottam. - Nézd csak, ott egy bódé, tök jó limonádékat árulnak, meghívlak, igyunk valami finomat, meg lehet kapni lángost, melegszendvicset és palacsintát is - lelkes lettem, mert a gyomrom is korgott már, szóval miért is ne együnk és igyunk valami jót?
- Szerintem , ha veled haverkodna, lehet hogy megint normális lenne a gyerek, biztos jó hatással lennél rá- jegyeztem meg csak úgy mellékesen, mert ismertem az öcsém baráti körét, közülük a lányokat nem is lehetett egy lapon említeni Zsannával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kérdésén egy kicsit elmosolyodtam, nem tudtam eldönteni azt, hogy vajon most megsértődött-e, vagy csak random nem érti, hogy miért is gondoltam a korrepetálásra. - Nem csak az alsósok szoktak korrepetálásra járni, hanem azok is, akik tanulási nehézségekkel küzdenek – jegyeztem meg, bár ha érzékeny volt efféle témákra, akkor talán most ezzel is sikerült magamra haragítanom őt. Pedig esküszöm, hogy nem volt bennem semmi gonoszság, és előítélet, egyáltalán nem gondoltam azt, hogy csak azért, mert az ideje nagy részét izmai kidolgozására fordítja, akkor már nem is lehet okos. Mert lehet, sőt biztos, hogy akad terület, ahol kiemelkedően teljesít...na de, gondolataimban visszakanyarodtam oda, hogy ha nem emiatt érkezett, akkor vajon miért is. Már épp vissza akartam kérdezni, amikor lekapta a kabátját, és akkor már nekem is szemet szúrt az a nagy vörös folt Roland karján.
- Ajjaj – jegyeztem meg a homlokomat ráncolva, majd felpillantottam a kérdés hallatán.
- Lerohadni nem fog, viszont ezt mindenképp kezelni kell. Szabad? - a kézfejét megfogva emeltem a nap felé fordítva a karját, hogy jobban lássam a folt milyenségét.
- Oké, ez sok minden lehet. Okozhatja csípés, valamilyen kozmetikum, de lehet étellalergiád is, szóval...egész széles a paletta. Tudnom kellene, hogy mióta van ez a folt a karodon, hol jártál, amikor szerezted, viszketést, égető érzést érzel-e, változott-e a mérete az elmúlt időszakban? - a kérdéseket egymás után soroltam, és kíváncsian pillantottam fel rá, hisz ez tényleg bármi lehetett, azonban nem volt mindegy az sem, hogy mivel kellene kezelni. - Amúgy...miért nem mentél el ezzel a gyengélkedőre? - ez volt a másik kérdés, ami felmerült bennem, mert hát tök logikus lenne, hogy oda forduljon, ha valami baja van, hacsak nem rúgta össze a port a gyógyítóval.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Hű, elég nagy a korkülönbség, de biztos nagyon cuki lehet – elmosolyodtam, még nem volt szerencsém a húgához, de gondolom, hogy olyan lehet, mint ő, csak kicsiben. Szegénynek biztos sok gondja akadt is, amolyan nevelés a szülő helyett, de ezt át tudtam érezni, hisz nagyjából hasonló cipőben jártam, csak nekem egy kamasz kölyköt kellett „nevelnem”.
- Addig jársz jól, míg nem árt, képes rá...- jegyeztem meg röviden, nem volt szokásom másokról rosszat mondani, a pletykákra sem adtam soha, vele viszont sajnos negatív tapasztalatom volt. Még csak nem is kérdezett, azonnal támadott és átkot szórt rám, ráadásul hátulról, úgy, hogy még csak védekezni se tudjak. Ez pedig se nem fair, se nem vall jó emberre. Ezt viszont már nem hoztam fel Bonnie-nak.
- Egyet javasolhatok, rá se nézz Doriánra és akkor nem lesz probléma – fűztem hozzá nevetve, miközben figyeltem, ahogy elkészíti a finom zselét. Közben én sem akartam tétlenkedni, így nekiálltam egy pudingos krém elkészítéséhez, ami nem volt bonyolult.
- Jaj, fogalmam sincs, lehet, hogy sok sci-fit olvas és ott szed össze ilyen dolgokat – vállat vontam, s próbáltam úgy állni a dologhoz, mintha nem is zavarna, pedig zavart. Még akkor is, ha nem igaz, sajnos ezzel a pletykával sikerült elérnie azt, hogy a hiszékenyebbek nagy ívben elkerüljenek.
- Hahaa, ez jó, tetszik – elnevettem magam, Bonnie talán nem is sejtette, hogy vicces, pedig az volt. - Azért az durva lenne, ha neki tényleg lenne ilyen harapó szörnye – mosolyogva kavargattam a krémet, ami lassan sűrűsödni kezdett a hő hatására, s persze közben csak visszakanyarodtunk Doriánhoz. Pillantásom Bonniera kúszott, értetlen mosoly szökött az arcomra.
- Na de hát én tényleg nem...mi nem, tényleg! - úgy győzködtem, mintha ő is Bella egyik kéme lenne, pedig tudom, hogy nem az volt, barátnőmként meg jól tette, hogy elmondta a véleményét, csak épp nem értettem, hogy miért gondolták azt, hogy ő meg én. A héten már ő volt a második, aki erre utalt, igaz Zsanna épp az ellenkezőjét mondta, így elég nehéz volt kiigazodni a tanácsokon.
- Már épp kérdezni akartam – tettem hozzá nevetve, csak megelőzött, hisz kíváncsi voltam, hogy ha szerinte nem ő illik hozzám, akkor ki, Bonnie pedig szépen fel is sorolta.
- Hm, és tudsz is ilyet a suliban? Nevezd nevén – kíváncsian vontam fel a szemöldököm, s egy pillanatra abba is hagytam a puding kevergetését. S ha már itt tartottunk, az is érdekelt, hogy van-e valami új srác a láthatáron, aki a radarjára került Kornél után. Bonnie viszont meglehetősen passzív választ adott, olyannyira, hogy még a szemeim is elkerekedtek.
- Ne mondj már ilyet csajszi, ez egyáltalán nem igaz! Csak rossz srácokat nézhettél eddig. Vegyük például Kornélt, cuki srác, de őszintén, a saját árnyékát nem találja, na látod, ha szerinted hozzám nem való a Jankovits srác, úgy hozzád sem való Kornél. Inkább egy vicces sráccal tudnálak elképzelni, aki egy kicsit kirángat a komfortzónádból. Például az a navinés srác, hogy is hívják? - nem jutott az eszembe a neve, csak annyit tudtam, hogy nem olyan rég érkezett az iskolába. Mindenesetre szerintem illett Bonniehoz, egyszer láttam őket a folyosón diskurálni. A korábbi kérdésem közben visszapattant, és egyben el is gondolkodtatott.
- Lássuk csak, hm – fejemet félre biccentve gondolkodtam, már a puding is kezdett odakapni. - Nem is tudom, azt hiszem most senki – igazából nehéz lett volna egy nevet mondanom, hisz nagyon sok helyes srác járt a tanodába, közülük akadt olyan, aki már kapcsolatban volt, meg olyan is, aki nem, de őszintén nem tudtam volna mit mondani Bonnienak, hisz egy dolog a külső, és egy dolog a belső.
- Jaj a puding – vigyorogva gyorsan kavartam még rajta párat, miközben eloltottam a tüzet, majd egy keverőtálba öntöttem, s elkezdtem összekeverni vajjal. - Szerintem macskákról beszéljünk, ott meg tudnám mondani, hogy melyik tetszik – feleltem nevetve.
- Kész van a zselé? Meg meg kéne nézni a piskótát. Kivegyem vagy kiveszed? - fordultam felé, miközben még kavartam a krémet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A gyógyító képzésen egy valamire nem helyeztek túl nagy hangsúlyt, méghozzá arra, hogy megtanítsák, hogyan is leplezzük az érzelmeinket, netán hogyan ne reagáljunk a kelleténél riasztóbb módon. Ebbe most is sikerült belefutnom, s az apró kis megjegyzésemet követően már tudtam, hogy jobb lett volna a véleményem inkább magamban tartanom, mielőtt a páciens még aggódva rohan a vakvilágnak.
- Úgy értem, hogy ez…durván piros - próbáltam egy mosollyal enyhíteni a korábbi ajjajon, miközben megfogtam a karját, hogy a fény felé fordítsam és jobban szemügyre vehessem a felületet. Megjegyzésére csak furán pislogtam fel rá, aztán megráztam a fejem, és tovább vizsgálódtam. Az mondjuk meglepett, hogy miért épp hozzám jött, de rövidesen választ is kaptam a kérdésemre. Pedig a korábbi gyógytevékenységemet követően csúnya pletykák indultak rólam, le mertem volna fogadni, hogy senki nem mer majd közelebb jönni hozzám. - Nahát, micsoda önfeláldozó vagy, hogy engeded nekem a gyakorlást, legyek akkor hálás is? - kérdően, egy kis mosollyal pillantottam rá, azért ez vicces volt. Közben megtudtam, hogy hol járt, s közben a korábbi tanulmányaimmal összepárosítva csak kijött az eredmény.
- Oké, látod ezt itt? - mutattam egy apró kis csípés nyomára a karján.
- Ez egy pókcsípés, és egy kicsit rosszabbul reagáltál rá, mint az emberek általában, de nem vészes annyira, mint amilyennek tűnik - próbáltam őt megnyugtatni, láttam könyvekben ennél sokkal rosszabbat is.
- Buli? Jaa, az MT-sre gondolsz? Aha, gondolkodtam rajta, hogy megyek, de elég sokat kell tanulni is, még nem tudom - megvontam a vállam, de közben próbáltam figyelni arra, ami végett valójában jött. A pálcámat előhúzva el is mondtam egy varázslatot: - Hippokrax - s figyeltem, ahogy karjáról nagyon lassan eltűnik a duzzanat.
- Na szuper, a duzzanat elmúlt, viszont egy gyógynövényből készült krémet még használnod kell három napig, ami antihisztamint tartalmaz és segít abban, hogy teljesen elmúljon a karodról a csípés okozta bőrpír. Ha a patikába mész, úgy kérd, hogy Galla, ez egy galanga gyökérből és kamillavirágból kevert krém egy pici gyömbérrel vegyítve. Ha nem kapnál, akkor keress meg, és kikeverem neked, hidd el, jó lesz rá - mosolyogva adtam tudtára, hogy bizony van gyógyír.
- Szóval ne aggódj, nem kell levágni a karodat - nevettem el magam, s ekkor már elengedtem a karját, a pálcámat pedig visszacsúsztattam a helyére.
- Te mész a buliba? Hol is lesz? Ezt mindig elfelejtem -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Mindig is oda voltam a zenéért, szerettem is koncertekre járni, és ott persze teljes erőbedobással énekeltem a dalokat. Aztán azon kaptam magam, hogy már a fürdőszobában is dúdoltam és szívesen énekeltem tanulás közben, ha már nagyon nem fértek a szavak a fejembe. Ezek a dolgok, na meg a folyosón ficegő plakát volt az, ami arra ösztönzött, hogy tegyek egy próbát és menjek el a RagDollz meghallgatására. Úgy őszintén fogalmam sem volt arról, hogy ez mennyire újkeletű dolog, miféle számokat játszanak és mennyien vannak már benne, de minden porcikám bizsergett, hogy megpróbáltassam magam.
El is mentem volna az első próbára, de pechemre közbe jött az élet, és akkor nem sikerült odaérnem. Azóta két hét telt el, nem voltam benne biztos, hogy keresnek-e még tagot, hisz azóta hírt nem nagyon hallottam róluk, de próba szerencse alapon mégis csak ellátogattam a falusi könyvtárhoz, s kíváncsian lépdeltem beljebb, ide-oda tekintve, hátha majd meglátok egy ismerős arcot.
A zene már odakint is hallatszott, így mire beértem, élesben és erőteljesebben hallhattam a rockszámot, ami betöltötte akkor a teret. Legnagyobb meglepetésemre Stephen Zimmermann pengette a húrokat, meg volt még egy-két látásból ismerős arc a tagok közt, viszont a közönség soraiban senki sem ült. Ez viszont nem vette el a kedvem, megzavarni nem akartam őket, így csak csöndben, mosolyogva hallgattam a számot, élvezve a zenét, de amikor a refrénhez értek, nem tudtam megállni, hogy ne álljak be énekelni, ezért odasiettem, s az egyik beüzemelt hangosítót felkapva, rögtönözve csatlakoztam a bandához, s végig énekeltem velük a számot.
- Hali, bocsika srácok! - kértem elnézést tőlük a végén. - Láttam még múltkor a hirdetésetek, nem tudom, aktuális még, kerestek énekest/vokált? - csak finoman puhatolóztam, mert hát sosem lehet tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Oké-oké, egy kicsit magával ragadott a hév, talán nem szép dolog volt tőlem, hogy csak úgy minden szó nélkül becsatlakoztam hozzájuk, de mivel nem igazán volt közönség, így nem éreztem azt, hogy különösképp megzavarnám ezzel a produkciót. Jó, talán az egyik gitáros srác egy kicsit furán nézett, de gyorsan rámosolyogtam, majd énekelni kezdtem, hisz ezt a számot nem lehetett csak úgy némán végig hallgatni. Az egyik legjobb rock banda száma volt, a srácok ügyesen játszottak, és nekem is sikerült elkapnom a ritmust, így egész jól jött ki a dal, amibe a srácok jól bele is izzadtak.
- Hát nem is tudom, mit szólnátok esetleg hozzám? - kérdően tártam szét a karjaimat, s vezettem pillantásom egyik tagról a másikra. - Inkább csak háttérből énekelnék, de azt nagyon szívesen - tettem hozzá gyorsan, nehogy úgy érezzék, hogy főénekesi babérokra törekednék. Annyira azért nem tartottam magam jónak, viszont a vezető énekest kedvem lett volna kísérni, kicsit hasonló mód, mint most. - Stephen, igaz? Mi néhány órán már találkoztunk. Ti pedig? - kedves mosollyal odaléptem minden taghoz, hogy kezet fogjak velük. - Csúcs amúgy, nagyon jól játszotok, régóta zenéltek együtt? - kíváncsiskodtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ne kérdezd, az ő dolguk - nevetve ráztam meg a fejem, tényleg nem akartam ezen filozofálgatni, hisz kettejük kapcsolata nem érdekelt, csak az, ha a fél iskola a szájára vett a nagy semmiért. Ezt el is meséltem barátnőmnek így főzőcskézés közben, hátha nem hallotta még a pletykákat.
- Nem ránéztem, hanem elesett gördeszkával, megsérült csúnyán és segítettem rajta. A portréknak meg nagy a szája, és egyből kanyarítottak ebből valami hazugságot, gondolom. Csak esélyem sem volt arra, hogy mondjuk elmondjam a verziómat, mert aljasul hátba támadott. De inkább nem is foglalkozom vele - vontam meg a vállaimat, közben tovább folytattuk a sütemény készítését. A konyhát már betöltötte a piskóta illata, mennyei volt. Közben tovább dumáltunk a fiúkról, röpködött is néhány név a levegőben.
- Létai Roli? Áh, ő mindenkinek is udvarol - nevetve megráztam a fejem, kósza pletykákat lehetett hallani a srácról, persze lehet, hogy a fele sem volt igaz, és tény, hogy széles vállai voltak és egész helyes volt arcra, de attól még nem ismertem jobban, hogy véleményt alkothassak vele kapcsolatban.
- Na ez jó - a következő név hallatán fel is nevettem, mert meglepett, hogy Bonnie barátnőm épp egy tanárt javasolt, ha nem hallom, el sem hittem volna.
- Helyesnek helyes, de nem hiszem, hogy épp rám lenne szüksége - inkább legyintettem is a témára, még mielőtt efféle gondolatokon kezdek el filozofálni jobban.
- Aham - bólintottam, ahogy szóba jött a navinés, de sajnos ennél több infóval nem tudtam szolgálni, mert pechemre nem jutott eszembe a srác neve. Az viszont megfordult a fejemben, hogy szervezzek neki és Bonnienak egy kis randit, ami mindkettőjüknek meglepetés lenne. Ennek gondolatától még egy mosoly is szökött az arcomra, miközben Bonniera kacsintottam.
- Helyes, figyeld csak meg őket - közben gyorsan befejeztem a pudingot, miközben ő kivette a sütőből a piskótát.
- Jajj nagyon jól néz ki! Kenjük meg és kész is vagyunk - dörzsöltem össze lelkesen a kezeimet.
- Deee, szívesen! Menjünk, jó ötlet. Már ezer éve nem voltam kint meccsen, egy kicsit már hiányzik is - vallottam meg, miközben segítettem Bonnienak kettévágni a piskótát, ezután kentem bele a pudingot, a zselét viszont már ráhagytam.  - Szerintem ennek örülni fog Lara, mit gondolsz? Már csak gyertya kellene  és kész is!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Vicces volt ez a Roli, vagyis néha komolytalannak tűnt, néha meg viccesnek. Ez persze nem rossz dolog, sőt, egy ilyen helyzetben sokkal jobban örültem annak, hogy ilyen laza, mint hogy aggodalmaskodó vagy éppen ijedős srác volna. Egy pillanatra azért elgondolkodtam azon, hogy merjem-e elmondani neki, mitől vannak azok a foltok a karján, de aztán úgy döntöttem, hogy rázúdítom az infót. Szerencsére nem esett pánikba, sőt, egész jól reagált rá, nem úgy mint egyesek, beleértve magamat is. Ha engem mart volna meg egy pók, szerintem visítva rohantam volna végig a folyosón, vagy azon nyomban sokkot kapok, ha szembe találom magam azzal a döggel. - Ne nézz így, nem olyan pók…hanem az a másik, tudod, pici, nem olyan dög, ami az erdőben lakik. - nevetve ráztam meg a fejem és folytattam  - De ne aggódj, nem lesz belőled Peter Parker - nevetve jegyeztem meg, hátha érti a poént, feltéve, ha ismeri a Pókemberes sztorit.
- Mivaaan? - meglepetten vontam fel a szemöldököm, amikor a bulis témára finoman szólva is bekóstolt. - Nem mondtam, hogy nincs kedvem menni, van kedvem, szeretek bulizni. Te miből szűrted le, hogy nincs kedvem? - kérdően pislogtam rá, s elgondolkodtam azon, hogy vajon miért is gondolta ennek a fordítottját. Nem voltam pszichológus, de valamiért az jött le, hogy talán elutasíthatták párszor.
- Figyelj, ha besegítesz a beadandóim megírásában, akkor hamarabb tudok végezni és mehetek. Tudom, fura lehet, hogy van akinek első a tanulás, de nah…? - mosolyogva néztem rá, ha nagyon szeretne bulizni velem, segítsen be, ha meg nem, akkor ne akadjon ki. Mindenesetre érdekelt, hogy lehet-e rá számítani ilyen helyzetekben, ha már ingyen és bérmentve kezeltem itt a pókcsípését.
- Még egyszer? Te Roland…nem lehet, hogy inkább Te akarsz velem újra találkozni? - visszakérdeztem az ajánlatára nevetve, vicces volt ez a srác, az tuti.
- Nem kell kifizetni, de jössz nekem egyel és ha aktuális lesz, akkor keresni foglak - jegyeztem meg, ezzel bele is mentem abba, hogy kikeverjem neki a krémet a csípésére.
- Na szép, elég jól eltitkolták, hogy ott lesz a buli, vagy csak én vagyok figyelmetlen, mert erről tényleg nem hallottam - közben elengedtem a karját, hisz azzal már nem volt teendő, majd a korlátnak támaszkodva rámosolyogtam.
- Nos…segíthetek még valamiben? - tártam szét a karjaimat, nem akartam bunkó lenni, hogy még el kéne olvasnom negyven oldalt a könyvemből, ha nem akarok lemaradni, meg úgy amúgy szívesen diskuráltam volna, de na, tényleg fontos volt a suli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bonnie szavai a festményekről elgondolkodtattak, bólogattam is a gondolatmenetére. - Igen, ez könnyen meglehet, inkább foglalkoznak másokkal, mint hogy a saját életükkel vagy emlékeikkel foglalkozzanak. Pedig, ha fellapoznánk a történelemkönyveket, biztosan találnánk szaftos pletykákat róluk is - jegyeztem meg, s fel is merült bennem a gondolat, hogy ha legközelebb valamelyik portré pletykát indít rólam, akkor felolvasom a folyosón a róla szóló múltbeli sztorikat, hátha akkor majd észhez tér.
- Ne is mond, szellem én sem szeretnék lenni, szerintem ez nekik is rossz, és valószínűleg valami oka van annak, hogy itt ragadnak, talán valami megoldatlan ügy. Ha elmegyek, menjek tisztességgel és békével, ne kelljen nekem még ötszáz évig itt repkednem - fűztem hozzá, egyetértve azzal, hogy milyen rossz is lehet ez a szellemlét.
- Áh, szerencsére lepereg. A Prambergeren nőttem föl, ott megedződtem már, nem fogok összeomlani egy olyas valaki véleményétől, aki még csak nem is ismer - vállat vontam, nem feltétlen tartottam rossz embernek Wessit, hisz nem ismertem, de az már messziről sugárzott róla, hogy van benne rosszindulat és komplexusai lehetnek. - Hát igen, csak akkor fuss össze a Létaival, ha kalandra vágysz - jegyeztem meg nevetve Bonnienak, majd megcsodáltam a tortát, amit sikerült összehoznunk ebben a pár órában.
- Na ezt nem felejtem el, mikor is lesz a szülinapod? - kérdeztem nevetve, úgy, mintha nem tudnám, pedig nagyon is jól tudtam, és már volt is ötletem arra, hogy majd mivel is lepjem meg.
- A családi receptek a legjobbak. Legközelebb megsüthetnénk a nagyim almás-rácsosát - mondtam lelkesen, szerencsére Bonnie szeretett sütni, meg én is, és ilyenkor mindig jókat tudtunk dumálni.
- Benne vagyok! - lelkesedtem az ötletért. - Hjajj Bonnie, bevallom, hogy én tök szívesen lennék szurkoló is. Tudod, pom-pomokkal, szép ruciba öltözve. Ha benne lennél, meg találnánk még pár lányt, akkor akár csinálhatnánk egy ilyen szurkolócsapatot is. Vagy ez szerinted hülyeség? - elgondolkodva pillantottam rá, közben még gyorsan rendet raktam, hogy szép tisztaságban hagyjuk magunk mögött a konyhát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egy mosoly szökött az arcomra, hallva az azt hiszem, dicséretnek szánt megjegyzést, aztán egy kicsit még a szemöldököm is megemeltem, miután kiderült, hogy tesztelni szeretnének. Hoppá, máris kiderült, hogy ki a főgóré a csapatban. S bár vehettem volna ezt egy kis kukacoskodásnak is, tulajdonképp teljesen igaza volt abban, hogy ki akart próbálni más stílusú dalban is. Nekem meg nem volt ellenemre, hogy leteszteljen a csapat, szívesen énekeltem nekik, amit csak kértek.
- Oké, szívesen. Hm, mi is legyen…ismeritek Sheryl Crow - All I wanna do c. számát? - körbe pislogtam, mire az egyik srác bólintott, és elkezdte pengetni gitáron a dalt, mire becsatlakoztam és el is énekeltem belőle egy kis részt. - Vagy valami mást szeretnétek? Mondhatsz Te is egy dalt, ha valami másra lennél kíváncsi - pillantottam mosolyogva Stephenre, majd a többiekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Hú, itt? Nem tudom, szerintem a piacon lehet - néztem körbe, eszembe jutott, hogy múlt héten az egyik árus árult valami hasonlót, de ezek a piacosok mindenfelől jöttek, és nem lehetett kiszámítani azt, hogy vajon most is ott lesz-e az eladó standja, ahol a legutóbb állt.
Aztán témát váltva Zsannával sok mindenről beszélgettünk, szóba jött az edictum, a pletykák, és persze Bella is, aki megpróbált szétalázni a kis utánfutó i körében. Talán még sikerült is neki, sőt, lehet hogy ezután néhány diák is csak lenézően beszélt rólam, de nem érdekelt nagyon, legfeljebb egy kicsit kellemetlenül érintett. Szerencsére Zsanna a korához képest egész éretten gondolkodott erről a témáról is, és érthető okokat hozott fel.
- Igen, ez a féltékenység nagyon rossz dolog. Nem hinném, hogy magában nem bízik, hisz látod, hogy vonul a folyosón…de abban igazad lehet, hogy talán Dorián adja alá a lovat. Nem ismerem őt, lehet, hogy tett már olyan dolgot, amiért nem bízna benne Bella? - ezt inkább költői kérdésként tettem csak fel, annyira nem is akartam belemenni a kapcsolatuk részleteibe, leginkább messziről elkerültem őket.
- Tény, tényleg szépek a ruhái, és úgy tudom, meg is teheti, hogy ilyen szép dolgokat vásároljon - persze apuci pénzéből könnyű volt luxusra szert tenni, de ezt inkább már hozzá sem fűztem, nehogy Zsanna úgy érezze, hogy rosszindulat munkálkodik bennem. Szó sem volt erről, a tényeket meg nem lehetett tagadni. Neki voltak márkás holmijai, én meg a turkálóból öltöztem.
- Haha, anyud jófej és csak jót akar - bólintottam, bennem is volt egy kis anyáskodás, én is mindig féltettem az öcsémet, ha egyedül ment valamerre, bár ő már idősebb volt Zsannánál. És ha már az öcsém, szóba is jött, hogy mit művelt az a galád, égett a képemről a bőr, hogy milyen kárt okozott a lánynak, s hogy kiderült, mást is bántott. Ennek ellenére, még sem akartam, hogy ez kiderüljön, és az igazgatóhoz kerüljön az ügy, bármit megtettem volna, ha ezt sikerül valahogy elsimítani. Ha Bella állt volna velem szemben, szerintem szíves örömest rohant volna a videófelvétellel, hogy tönkre tegye az öcsém életét, de úgy tűnt, Zsannával ezt meg lehet beszélni.
Hálásan pillantottam rá, s ahogy engedte, úgy ki is töröltem a felvételt, majd megkönnyebbülve sóhajtottam egyet.
- Nagyon hálás vagyok, tényleg! És tudom, igazad van, hogy nem kéne mindig kimentenem őt, felelősséget kell vállalnia, és beszélni is fogok a fejével, csak..nem olyan egyszerű - sóhajtottam egyet, hát igen, az Erikkel egyidős srácok agya teljesen meglágyult, és elég nehéz volt velük értelmes dolgokról beszélgetni.
- Köszönöm. Igen, már próbáltam rávenni, hogy el kéne mennünk Riley-hez, de kiakadt és elég rosszul reagált. Lehet, hogy majd leülök beszélni Rileyvel és megkérem, hogy adjon ötletet, valamit tenni kellene - sóhajtottam kicsit gondterhelten, közben elhívtam, hogy kárpótlásul fizessek neki valami palacsintát vagy üdítőt, s persze, hogy hülye ötletem lett, mert azt gondoltam, hogy jó hatással lenne Erikre. Csak épp az nem fordult meg a fejemben, hogy Erik vajon milyen hatással lenne Zsannára, s eszembe jutott, hogy talán még bajba is keverné, ami meg részemről lenne felelőtlenség, így gyorsan el is vetettem az ötletet.
- Bocsi-bocsi, nem szóltam. És nem is akarom a nyakadba varrni. Csak szimplán azt akartam ebből kihozni, hogy ha ilyen normális gondolkodású barátai lennének, akkor talán kevesebb hülyeségbe keveredne bele - mondtam egy mosollyal, és bólintottam.  - Persze, menjünk el akkor Zenkőékhez, közben elmesélheted, hogy milyen volt múltkor az a kis eridonos összeröffenés, amiről lemaradtam - ahogy távolodtunk, még sok-sok mindenről tudtunk beszélgetni Zenkőék háza felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egy kicsit azért mosolyogtam, amiért a srác ennyire komolyan vette a felvételiztető figurát, de részben értettem is. Ha valóban komoly szándékai voltak ezzel a zenekarral és nem csak úgy, hobbiból pengettek a srácok, akkor bizony nem volt mindegy, hogy milyen hangon énekelnek mellettük, s bár én magam sem voltam profi, azért jó volt a hallásom, és elég könnyen tanultam meg a dalokat. Még a hangszerek után is érdeklődtem, bár egyelőre egyiken sem tudtam játszani. Viszont mivel most énekre voltak kíváncsiak a srácok, legalábbis Stephen,  mondtam is egy dalt, s a kíséretre el is énekeltem nekik, úgy, hogy közben az arcokat is figyeltem.
Nekem úgy tűnt, hogy a többiek lelkesen ingatták magukat a dalra, talán tetszett nekik az előadásom, vagy az is lehet, hogy csak ezt a számot szerették annyira, mindenesetre egyikük sem vágott olyan fejet, mint aki citromba harapott. Egyedül Stephen arcáról nem tudtam leolvasni , hogy mit is gondol, bár még ő is bólogatott a ritmusra. Ezért is ajánlottam fel, hogy ha szeretne, kérhet másik dalt, s bizony, élt is ezzel a lehetőséggel.
- Sweet but psycho? Hm, az melyik is? Kezd el légyszi - megvártam, hogy belepengessen, de alig néhány dallam után már mosolyogva azonosítottam be a számot. - Okés, szerintem menni fog, mondjuk a teljes szöveget nem ismerem - alig hogy ezt kimondtam, az egyik srác már meg is lengette előttem a kottát, amin még a szöveg is ott volt. Ciki, vagy sem, kottát olvasni annyira nem tudtam, viszont nekem már a szöveg is elég volt, figyeltem Stephent, megpróbáltam felvenni a ritmust, s mikor odaért a dallamnál, elkezdtem énekelni a számot. Beleéléssel, a zene szeretetével, igyekeztem kihozni magamból a maximumot, s úgy kísérni a hangszert, ahogyan az is kísért engem. Közben végig figyeltem Stephenre, hogy lássam, mikor vált akkordot, s így végig játszottuk a dalt.
- Nem rossz, nem rossz - tapsoltak a többiek mosolyogva, de engem most azért mégis csak Steph véleménye érdekelt, hisz leginkább rajta éreztem eddig a bizonytalanságot velem kapcsolatban. Éppen ezért kis mosollyal, kíváncsian néztem rá. - Nos mester? Beszállhatok? - mosolyom kiszélesedett, bíztam benne, hogy bevesznek és zúzhatunk majd a hétvégi éjszakákban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Ha csak olyan könnyen ment volna az improvizálás, hogy szavakat egymás után könnyedén görgessek a dallamra, akkor szerintem már dalszövegíróként ténykedtem volna valahol, de sajnos ennyire azért nem voltam megáldva tehetséggel, hülyeséget és kamu angol szavakat meg nem akartam hadarni. Mondjuk a sima dúdolás az egész biztosan ment volna, de szerencsére ekkor előkerült az a kotta, és az a srác megmentette az életem. Legalábbis ebben a percben ez jelentette az életem, mert nagyon sokat jelentett mostanában a zene, már jó ideje akartam valahol énekelni, de egyelőre sehol nem volt hely. Így valamelyest a RagDollz jelentette számomra a kiutat, hogy ne csak a fürdőszobában hallassam a hangomat. S miután megvolt a szöveg, sikerült megismernem a dallamot is, némi kis csiszolódással a végére már egészen jól szólt kettősünktől ez a szám, olyannyira, hogy a többiek már táncolni kezdtek, s így már nekem is mosoly szökött az arcomra éneklés közben. Tök jó érzés volt, és azt is jó volt látni, hogy már a levitás is vigyorog.
- Padawan? - kérdeztem vissza egy vigyorral, ami aztán alább is hagyott, ahogy megláttam komor ábrázatát. Esküszöm, nem is értettem, hogy mi van, hisz az előbb még ő is vigyorgott, meg láthatóan élvezte, most meg? Már majd hogy csalódottan biggyesztettem le az állam, amikor kinyögte, hogy felvettek.
- Hogy mi?? Azt hittem, hogy…de szenya vagy - nevetve öklömmel kicsit belebokszoltam a vállába. - Na jó, megbocsájtva! - mosolyogva nyújtottam a kezem. - Amúgy Gréta vagyok, Salamon - nem emlékeztem arra, hogy bemutatkoztam-e, így most ezt pótoltam, s ha Steph is kezet fogott velem, akkor utána még a többi taggal is kezet ráztam.
- Persze, megfelel. Mondjuk rossz, hogy ilyet sokat kell várni a következő próbáig, de legyen - lelkes voltam, még így is, hogy tudtam, a következő próba csak két hét múlva lesz.
- Srácok, mit szólnátok, ha beülnénk ezután egy pizzára, és akkor kicsit jobban megismerjük egymást? - mivel valószínűleg sokat nem tudtak rólam, gondoltam, hogy tarthatnánk egy kis ismerkedést, és a pizza amúgy is remek volt a Félszemű kukoricában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Mióta a zenekar bevett a tagjai közé, egyre jobban érdekelt a zene, de a hangképzés még mindig nem ment olyan jól, mint ahogyan azt gondoltam. A srácok persze segítőkészek voltak, ám szerintem ők sem voltak profik, és talán jobban értettek a hangszereikhez, mint magához az énekléshez. Szóval, rám fért egy kis plusz gyakorlás, és tudtam, hogy ebben leginkább Szirtes Huba tudna segíteni, aki tavaly került a kastélyba. Engem sosem tanított, viszont látásból ismertem, hisz néha lehetett látni a folyosón jönni-menni, és olykor a melodimágia teremből is kihallatszott, ahogy próbálnak. Egy alkalommal résnyire nyitva is hagyták az ajtót, így volt szerencsém bekukucskálni, hogy lássam, hogy is megy egy próba. Nagyon tetszett az egész, ezért is gondoltam rá, amikor azon törtem a fejem reggel, hogy ki is segíthetne rajtam.
Végül tornacipőbe ugorva, derekamra kanyarítva egy inget, meg is indultam a melodimágia terem felé, ott viszont szorgos manókba botlottam, akik jelezték, hogy beázás miatt ideiglenesen átkerültek a próbák a Színházterembe. Mi a szösz?
Mondjuk elég csúnya vihar volt az este, ezért meg se kellett volna lepődnöm, hogy a kastély imitt-amott beázhatott, főleg a rosszabb nyílászárók mentén. A hír birtokában, továbbra is jókedvűen sétáltam a színházterem felé, ahonnét épp alsóbb tagozatosok vonultak kifelé, úgy tűnt, hogy talán éppen véget ért a próba. Megvártam, míg az utolsó is kisétál, aztán a nyitott ajtón be is surrantam, és egy magabiztos mosollyal közelítettem meg a fiatal férfit.
- Szép napot tanár úr - adtam meg a tiszteletet, még úgy is, hogy engem nem tanított. - Szabad zavarnom pár perc erejéig? - kedves mosollyal néztem rá, remélve, hogy jó hangulatban van, és nincs éppen sürgős dolga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Még nem ismertem igazán a srácokat, ezért egy kicsit még szoknom kellett a stílusukat, főleg Stephenét, akinél néha nem lehetett tudni, hogy komolyan gondol valamit, vagy csak tréfálkozik. Persze, az első ilyen poén után ennél a másodiknál már éreztem, hogy ez az volt, ezért csak nevetve ráztam meg a fejem, főleg hogy szavaimra kiöltötte a nyelvét.
A kézrázás szimpi volt, nem volt gyenge és nem húzta el azonnal, hagyta, hogy megrázzuk, ahogyan azt illik. Közben pislogva figyeltem a többiekre, akik közölték a becenevét, majd ide-oda tekintettem, látva azt, ahogy egy pillanatra megfagyott a levegő. Nem mondta ki, de láttam a srácon, hogy zavarta őt ez a Züm-zümözés. Szerencsére nekem meg sem fordult a fejemben, hogy így szólítsam, a Steph sokkal jobban passzolt hozzá.
- Mennyi? Te jó ég! - csattantam fel, amikor meghallottam, hogy mennyit képesek elkérni egy próbáért. Azt gondoltam, hogy ingyen és bérmentve biztosítják a helyet, most viszont elhúztam egy kicsit a számat, ez kész rablás volt.
- Azért majd ha gondoljátok, megnézem a Kívánságok termét, hogy nem tudnánk-e néha ott is próbálni - próba-szerencse, sosem kívántam még oda hangszereket és erősítőt, szóval fogalmam sem volt arról, hogy megvalósítható-e a dolog, vagy sem. Ám mivel ez a pénz téma kicsit húzós volt, inkább bedobtam, hogy együnk egy pizzát, s úgy tűnt, hogy volt, aki különösen rajongott az ötletért.
- Szuper, én már éhes vagyok - mondtam lelkes mosollyal, majd bólogattam Steph szavaira, aki láthatóan bandavezér- csoportfőnök volt, s próbálta katonásan rendbe szedni a srácokat.
- Ne aggódj, nem fáj - nevettem el magam, nem is éreztem úgy, hogy az első meghallgatás után fizetnem kéne, azzal viszont teljesen egyetértettem, hogy innentől kezdve a próbák árába nekem is be kell szállnom. Csak épp azt nem tudtam, hogy miből fogom erre megteremteni az anyagiakat, így már kezdhettem agyalni azon, hogy mit fogok dolgozni a suli mellett. Közben a srácok összekapták magukat, mi pedig végre elindultunk a pizzéria felé, miközben jó hangulatban dumálgattunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Gréta, Salamon. Van, akinek csak Sala, de nem Szalai, mert az a focista - mutatkoztam be elég hosszan, miközben kedves mosollyal nyújtottam a kezem egy kézrázás erejéig. Mesélték, hogy laza a prof és tényleg az volt, tetszett az, hogy tegeződik, ettől könnyebbé vált a társalgás. Mielőtt a tárgyra tértem volna, s a férfi nekem szegezte volna kérdését, egy pillantással végig mértem, egész menő volt a stílusa. Ha jól láttam, még egy tetoválás is kifittyent a felsője alól, de azt hiszem, hogy nem ennél kellett volna most leragadnom, mert egész más miatt érkeztem.
- Hosszú, nem is tudom, jó üljünk le - bólintottam egy mosollyal, majd a padon kényelmesen letelepedtem, egyik lábam a másikon kereszteztem, kezeimmel pedig megtámaszkodtam magam mellett.
- Szólíthatlak Hubának? Szóval…az a helyzet, hogy van egy amatőr zenekar, amibe beléptem vokalistaként, mert szeretek énekelni, viszont úgy érzem, hogy vannak hangok, amiket nem tudok elég jól kiénekelni, és a kottaolvasással is akadnak gondjaim. Az lenne a kérdésem, hogy így külön órában el tudnál vállalni hangképzés miatt? Illetve mennyibe is fájna ez nekem? - még egy mosolyt is párosítottam a kérdésem mellé, természetesen nem ingyen vártam el, hogy rám szánja a szabad idejét, de azért bíztam benne, hogy nem fog hatalmas összegeket elkérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Julcsival hangosan nevetve, már-már hasunkat fogva, hahotázva közeledtünk a tűzrakás felé, hangunkkal elriasztva a közeli szúnyogokat. Jókedvünknek nem csak az volt az oka, hogy végre elégethetjük majd a jegyzeteinket - ami egyébként nagyon jó ötlet volt - hanem azért is, mert Julcsi lelkesedésére az estére vásárolt Bacardit kortyolgattuk idefelé, s bizony, azok a kortyok is meghozták hatásukat. Mire a tűzhöz értünk, már hatott az alkohol, és alapvetően harsányabbak voltunk, mint általában.
- Sziasztooook - szakítottuk félbe a bulit, vagyis épp ekkor csaptak fel a lángok, talán még pont jókor érkeztünk.
- Szióka! - köszöntem a Podlovich lánynak, s átnyújtottam a kólát, ami egész eddig a bal karomat húzta. Tulajdonképp a Bacardi mellé vettük, de azt hiszem, az anélkül is jó volt. - Halika, Gréta - nyújtottam kezem az épp lehuppanó rellonos fiúnak, a kézrázás mellé két puszi is járt, amit ismételt utánam Julcsi is közvetlenül, hacsak a srác nem húzódott el. S így ment ez tovább, sorban mentem végig mindenkin, akit nem ismertem, annak járt a kézrázás, a Gréta és két puszi, akit meg ismertem, hát annak is.
- Stephen, sziaa - a levitás fiú nyakába akaszkodtam egy pillanatra, hogy kapjon két puszit, aztán már kerültem is ki, mikor feltűnt Kori.
- Kornéliaaa, háztársam gyere ide! - neki is járt persze a két puszi, aztán Doriánra tévedt a pillantásom, s mielőtt még tűzbe legyintette volna a jegyzeteit, ő sem maradhatott ki a jóból. - Hát sziiaaa Dorián - neki járt egy sejtelmes mosoly is, majd a két puszi, s ha valaki jobban figyelt, akkor láthatta, hogy tenyerem még a mellkasán is végig siklott. Majd jöttek a többiek, Laca és Zsanna is kaptak két-két puszit meg egy ölelést. A tó végében még láttam két alakot, de most nem volt kedvem oda is elfutni, ehelyett inkább letelepedtem én is a tűz mellett, leraktam az italt magam mellé, s előkotortam a jegyzeteket az égetéshez, lelkesen, csillogó szemekkel figyeltem a tüzet és a társaságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Hajlamos voltam azonnal belelendülni a dumcsiba, de azért fél füllel hallottam ám, hogy engedélyezte a tegeződést, meg a Hubázást, ezért már nem kellett különösképp arra figyelnem, hogy tanárurazzam, vagy magázódjak vele. Egyébként is, sokkal jobb volt így beszélgetni, és tulajdonképp nem is volt olyan öreg Huba, legalábbis ránézésre nem tűnt többnek huszonhét-huszonnyolcnál. Szóval, elárasztottam fiatalságát a kérésemmel és nagy szemekkel, lelkesen vártam, hogy pozitívan nyilatkozzon. Huba pedig máris magyarázkodni kezdett, ami nem jelentett túl jót, ezért már halványabban húzódott az a mosoly az arcomon.
- Aha, értem - bólogattam, mert tényleg értettem egyébként a szavak jelentését, de leginkább az emögött lévő tartalmat is, miszerint köszi, de nem. Még szerencse, hogy nem voltam olyan heves természet, mint az öcsém, Erik, s nem reagáltam azonnal le, hanem inkább kivártam. - Komolyan? - na, erre se számítottam, hogy az elutasításnak tűnő válaszból végül ott kötünk majd ki, hogy ingyen és bérmentve vállal. Wáow. Ujjongani lett volna kedvem, megint szélesebb lett az a mosoly, sőt már-már vigyor, s persze, hogy lelkesen bólintottam.
- Hát jó, mondjuk szerintem mivel az idődet rabolnám, érdemelnél érte mégis csak valamit, de ha nem, hát nem, tartsa meg Isten a jó szokásodat - nevettem el magam, nagy terhet vett le egyébként a vállamról, mert ha még ő is pénzt kér el tőlem, akkor baromi sok munkát kellett volna bevállalnom.
- Hmm, máris…- gondolkodóba estem, hogy mit is énekeljek. - Legyen ez, mostanában ez a kedvencem - említettem meg az elején, nem volt nagyon extra dal, és túl bonyolult sem, mégis kedveltem. El is kezdtem énekelni, s bár az elején még érezhette rajtam, hogy totál zavarban vagyok, a harmadik sor környékén már egyre jobban ment.

Miközben daloltam, néha Hubára néztem, próbáltam mosolyogni is, főleg akkor, mikor elvétettem egy-egy hangot. Aztán lassan a végére értem, s kíváncsian pillantottam a férfire.
- Na, tudsz ezen valamit csiszolni, vagy reménytelen? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Annyira szuper idő volt, hogy még fel sem kellett vennem a derekamra kötött inget, meg azért valljuk be, hogy a rum is fűtött rendesen, pedig még túl sokat nem is ittam belőle. Mindenesetre a kedvemnek extrán jót tett, és persze Julcsi kedvének is. Leérve a tűzhöz tényleg mindenkinek majd hogy a nyakába ugrottunk, még az ismeretlenek is kaptak egy-egy puszit, bár volt aki kicsit vonakodott tőle, de hát, így járt. Aki meg a szívemhez közel állt, az tényleg érezhette, hogy mennyire imádom. Ilyen volt például Steph is, akinek a nyakába csimpaszkodtam, bírtam a srácot, főleg mióta együtt zenélgettünk a RagDollz-al.
- Remekül Steph- feleltem a kérdésére mosolyogva, még kicsit összeborzoltam a haját, aztán már perdültem is tovább, egyik-másik emberen át eljutottam Doriánhoz is, ő extra vigyort kapott. - Ennyire látszik? Csak egy kicsit - mutattam hüvelyk és mutatóujjammal a mértéket, miközben tovább vigyorogtam rá, a vajsörre viszont nemlegesen bólintottam. - Nem-nem, most épp ezt iszom, Te kérsz? - kínáltam felé a bacardi-s üveget, ha ivott, odaadtam, ha nem, tovább lóbáltam, míg Julcsi ki nem kapta a kezemből, hogy ő is igyon.
- Nem sok amúgy, de picit azért haragszom rád - jegyeztem meg, persze ezt is mosolyogva, s hiába kereszteztem a mellkasom előtt a karjaimat, tökre nem is volt igaz, hogy haragszom. Legfeljebb morcos voltam, amiért bealudt, miközben épp az egyik Vérnyulak titkos felvételt akartam lejátszani neki. Hát mégis, milyen rajongó?
A tűz egyre nagyobb lángokkal csapott a magasba, szép lassan mindenki égetni kezdte a jegyzeteket, magam is a tűzre dobtam saját irományaimat, melyekre már nem volt szükségem. Közben feltűnt, hogy Kori is visszatért egy egész helyes srác társaságában, a kis kompánia hamar inni kezdte a Steph által felkínált whiskey-t, Zsanna meg letámadta Doriánt és valami borítékot nyújtott át neki. Gyanús volt, nem értettem, hogy miért ad neki ajándékot, tulajdonképp fogalmam sem volt arról, hogy szülinapja van-e vagy valami másért ad neki ajándékot. Julcsi viszont ekkor karon ragadva rángatott oldalra, hogy segítsek neki valamit előkotorni a zsákjából.
Közben röhögcséltünk, mert hiába használt tértágító bűbájt, az a cucc valahogy fennakadt, és alig tudtuk kiszabadítani a durva vászonból. A kütyü - mit kütyü, nagy batár dög - végre kint volt a zsákból, de ekkor mintha lett volna valami pukkanás, s a levegőben szavak tűntek fel. Aztán nem sokkal később még egy és még egy, mintha tűzijáték lett volna. Pár pillanatig néztem is, hogy ki mit lőtt ki magából, de addigra mellettem Julcsi is beüzemelte a dögöt, pontosabban egy megbűvölt gramofont, amin olyan korong pörgött, ami bármilyen dalt le tudott játszani, ha a varázsló/boszorkány megérintette a készüléket és az adott dalra gondolt. Meg is érintettem , egy klassz kis mugli dal jutott az eszembe, s máris felcsendült a sláger, kellő hangerővel ahhoz, hogy ne lehessen figyelmen kívül hagyni, de nem olyan hangosan, hogy megzavarja ezt a jó kis bulit.
- Adsza - kikaptam kezéből a Bacardi-t, kortyoltam belőle egyet, aztán Kori felé vettem az irányt, aki tömény pia után ácsingózott. - Rum megfelel? - nevetve nyomtam kezébe, s tovább perdülve megálltam a már-már szörnyen mélabúsnak tűnő, rettentő szomorúságot sugárzó srác elé. - Mit szólnál egy kis bugihoz? - bugi egyenlő tánc volt, még a nyakamat , meg a kezeimet is ingattam, hogy vegye a lapot, de csak azért, hogy ne legyen már annyira mélabús.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Tényleg izgultam, mert hát ki ne izgulna, ha épp énekel olyas valaki előtt, akit nem ismer annyira? Még az előtt is izgulunk, aki közelebb áll hozzánk, nem hogy ne a tanárunk előtt. Képletesen persze, hisz Huba nem volt szó szerint a tanárom, viszont örültem volna annak, ha tényleg elvállal és nem csak erre az egy alkalomra. Éppen ezért is akartam megmutatni neki, amit tudok, hogy azért érezze, valami mégis csak van, s nem lenne félre dobott idő, ha velem foglalkozik. A dobolása sokat segített, a ritmusra sokkal könnyebb volt énekelni a számot, s a kezdeti nehézségek ellenére tényleg belejöttem, szívből énekeltem, átéléssel, ahogyan azt kell. Pontosabban, fogalmam sem volt arról, hogyan kell, ez csak úgy belülről jött. A végén meg zavaromban elmosolyodtam, mikor Huba megtapsolt.
- Komolyan? Eddig még nem is találkoztam senkivel, akinek tetszett volna, a barátaim többségében punk rockot vagy mostani számokat hallgatnak, ezeket a régieket nem is ismerik - nagyon jó érzés volt, hogy végre , valaki értékelte ezt a dalt, és neki is tetszett. Éreztem a lelkesedését, mi több, arra nem is számítottam, hogy már azonnal elkezdené velem a próbát.
- Most? Persze, hogyne, szívesen! - bólogattam lelkesen, magam is felpattantam a padról, s követtem őt fel a színpadra, majd a zongora mellett megálltam, hogy láthassam ujjait a billentyűzeten.
- Ajj tök jó, hogy tudsz zongorázni, úgy megtanulnék egy hangszeren is játszani - sóhajtottam, régi vágyam volt, hogy valamilyen hangszert elsajátítsak, csak a sok tanulás és suli melletti meló miatt nem volt időm erre, meg pénzem se, hogy vegyek mondjuk egy zongorát vagy egy gitárt.
- Oké, nem probléma, úgyis eleget ültem - jegyeztem meg, épp nem akartam leülni, viszont a következő kérdésre elmosolyodtam. - ŐŐ, az orromba? - néztem rá nagy szemekkel, majd elröhögtem magam. - Jó-jó, azt hiszem, hogy mintha valahol azt olvastam volna, hogy a hasamba, csak az a baj, hogy nem tudom, hogy oda hogy vegyem a levegőt, vagyis érted, nem? - kicsit belezavarodtam, de reméltem, hogy Huba majd helyretesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Mert Te arra szoktál riszálni? - kérdeztem nevetve, miközben követtem, s hallgattam, ahogy dúdolja a dalt. Egy kicsit nehezemre esett elképzelni őt, hogy épp ABBA-ra tombol ilyen külsővel, de azért szívesen megnéztem volna őt fodros naciban, ez is igaz. - Azért a Pump it up sem rossz - jegyeztem meg neki, miközben egy-két táncos mozdulattal, tenyereimmel a levegőbe pumpálva beleénekeltem Danzel 2004-es számába, még az is lehet, hogy ismerte. Az viszont tény, hogy a nyolcvanas évek nagy kedvenc volt, és semmi sem tudta lehengerelni vagy eltörölni azokat a csodálatos dallamokat.  - Mázlista, hogy tudsz ilyen sok hangszeren játszani? Kiskorod óta tanulod a zenét? - kíváncsiskodtam, egész biztos, hogy lenyűgöző tehetsége lehetett ehhez az egészhez.
- Óó, pikoló. Egyszer majd megtanítasz rajta valamit? - fellelkesedtem, mindig is szerettem a fúvós hangszereket. Most viszont az éneklés miatt voltunk itt elsősorban, Huba elő is húzta szigorú tanári énjét, nem ülhettem le, s máris belekérdezett. Persze, hogy rögtön valami nagy hülyeséget nyögtem be, de még jó, hogy itt volt, és javítson a helyzeten. Megjegyzésére az egyik szemöldököm egy kicsit feljebb szökkent, s fura mosollyal néztem rá. - Azt mondod, eresszem ki a pockost? - végül kitört belőlem a nevetés, gyorsan a szám elé is kaptam a kezem. - Jajj ne haragudj - elnézést kérve még legyezgettem is magam a jegyzetfüzetemmel, mert egy kicsit még zavarba is jöttem. - Khm, bocsánat, figyelek - elnézést kérve összpontosítottam, aztán figyeltem Hubát, s őt utánozva magam is rátettem a tenyeremet a hasamra, s őt utánozva, elkezdtem mély levegőket venni. Kellett néhány másodperc, hogy ráérezzek a dologra, de végül kezdtem kapizsgálni, hogy mi történik, s így aztán el is kezdtem énekelni ABBA - Dancin Queen című számát.
- Így? - kérdeztem bele közben, majd egy újabb sorral folytattam, közben hol a hasam mozgását, hol Huba hasának mozgását , hol pedig a tekintetét figyeltem, hogy lássam, helyesel-e.
- Majdnem olyan, mint egy terhestorha - nevettem el magam, aztán gyorsan hozzáfűztem. - Mármint, csak gondolom, még nem voltam! - jeleztem, mielőtt még arra gondolna, hogy lenne otthon egy poronty. Ahhoz azért még elég fiatal voltam. - Szóval akkor ide veszem a levegőt, ha énekelek, és akkor ez abban segít, hogy tovább bírjam, vagy hangosabb legyek? Mi van a mély és a magas hangokkal? Azokkal mindig gondban vagyok, nem jönnek ki jól - sóhajtottam, s barnáimmal a tanár urat fürkésztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Kíváncsi vagy, hogyan táncolok? - mosolyogva, szemöldök felvonva kérdeztem vissza a kérdésre, egy kicsit meg is feledkeztem arról talán, hogy egy tanárral diskurálok, de egy ilyen kérdésre nem válaszolhattam csak úgy, na. Meglepő és üdítő társaság volt egyébként Huba, akit tényleg nem ismertem, így nem tudhattam azt sem, hogy mire is számítsak. Ahhoz képest, hogy professzor, kellemes csalódás volt, hisz akadtak az épületben olyanok, akiktől azért a hideg futkosott a hátamon, mint mondjuk Kakasi Gabi néni. Valami furcsa oknál fogva volt abban a nőben valami ijesztő, bár magam sem tudnám pontosan megmagyarázni, hogy mi, de sokan például a pálcájától rettegtek. Nos, itt nem kellett rettegnem pálcáktól, Hubának ugyanis nem volt, azt viszont megtudtam, hogy a pikolón profin játszik, sőt, még a családja is imádja a zenét.  - Wow, ez tök jó lehetett - lelkesedtem, s próbáltam elképzelni azt, hogy vajon milyen is lehetett a kis Huba. Vajon együtt zenéltek a szülőkkel? Tuti jó lehetett. - Jó igen, igaz, de azért szívesen hallgatok ilyen gyerekkori sztorikat- jegyeztem meg lelkes mosollyal, tényleg kíváncsi voltam, hallgattam is volna még, de arról volt szó, hogy gyakorlunk, s jó tanár létére, próbált visszaterelni a tanulás mezsgyéjére.
- Héé, vagyis okééé - egy kicsit elnevettem magam, és talán megint zavarba is jöttem, mert persze, hogy hülyeségre gondoltam és nem arra, amire kéne ugye. De most csak én éreztem úgy, hogy flörtölni próbál, vagy én próbáltam meg flörtölni vele nagyon bénán? Egek, mit tettek a reggeli málnaszörpbe.
Meg is ráztam a fejem, s azért tényleg próbáltam komolyan venni a leckét, hisz ezért jöttem, és nem azért, hogy a sztorikat hallgassam, vagy megkérdezzem, hogy melyik tetkó hol készült, és mit ábrázol, és miért varratta fel magára, mert ezek a kérdések is ott kavarogtak a fejemben.
- Jó, de én nem csak úgy csinálok, nekem tökéletes, nem? - kérdeztem vissza, persze csak viccesen, mert tisztában voltam azzal, hogy nem voltam tökéletes, de mégis jó volt ezzel így viccelődni. - De értem amúgy, tényleg - próbáltam megint komolyabb lenni, nehogy elszakadjon nála a cérna, és azt mondja, hogy hess, menj, mert nem is figyelsz. Pedig figyeltem ám, folytattam is a gyakorlást, a visszajelzésekből pedig úgy ítéltem meg, hogy már egész jól csinálom, ennek pedig örültem. Nem is gondoltam volna, hogy már az első alkalommal ilyen hasznos dolgot tanulok meg, s hogy ilyen apróságon mennyi minden múlhat, viszont azért vicces volt, Huba megjegyzésén pedig fel is nevettem. - Oké, tehát egyenesen állva, hasba venni a levegőt és úgy énekelni, megjegyeztem. Bemelegítés, oké. Hogy mi?- nagyokat pislogtam Hubára. - Az Örs melletti Skálára gondolsz? Nem járok oda - itt azért már vigyorogtam, mert éreztem, hogy megint nem vagyok képben, és csak a hülyeség árad belőlem. - Ne haragudj, de nem tudom - vallottam be őszintén, egy kicsit komolyabban hozzáállva a dologhoz. - Sosem tanultam semmit a zenével kapcsolatban, még a kottaolvasás sem megy - vallottam be, ami lehet, hogy elég ciki volt, de Bagolykő előtt az iskolában nem volt megfelelő oktatás, itt Bagolykőn pedig nem voltam tagja az énekkarnak és itt sem kaptunk zenei okítást.
- Azt tudom, hogy egyszer néhány lány egy fura mandarinos dalt énekelt és mindig egy hanggal magasabbról indították. Az lenne a skálázás? - kérdeztem vissza, s mivel elfeledkeztem arról, hogy állni kell, a zongora melletti, szabadon árválkodó padra telepedtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, csak reméltem, hogy bejön a kis csípőmozgás, ami úgy általában a többi bulin tetszeni szokott a srácoknak. Hozzá még egy-két varázsló mozdulat a kezekkel, s szinte biztos a siker. Legalábbis ez volt az elképzelés, hogy így vidítsam fel a szépszeműt, de váratlanul valaki lecserélte ezt a jó kis dalt, s ahogy oda kaptam a pillantásom, láttam, amint Dorián hagyja maga mögött a gramofont és felénk tart. Nem is nagyon értettem, hogy miért cserélte le ilyen gyorsan a számot, ahogy az is kicsit furán jött le, hogy vállon veregette Zalánt, s már tovább is állt. Egy pillantás erejéig követtem is a mellettünk elszáguldó srácot, megfordult a fejemben, hogy talán féltékeny? De az nem lehet, van barátnője. Vagy mégis?
Mindenesetre mindez nem vonhatta el a figyelmem a másik srácról, akire máris visszapillantottam, s legnagyobb meglepetésemre láthattam, ahogy szemtelen mosoly kúszik az arcára. - Na ugye, én is így gondoltam - feleltem, viszonozva pimaszságát, majd ujjainak kellemes fogságában kavarodtunk arrébb a tűztől, hogy megkezdjük táncunkat.
Ami azt illeti, nem is gondoltam volna, hogy ennyire ügyes, s hogy rögtön átveszi a kezdeményező szerepet. Tetszett az, hogy irányított és közelebb húzott magához, úgy éreztem, nem először táncol. Ám kevésbé érdekelt valós tánctudása, mint sem, hogy jobb kedvre derítsem, márpedig úgy tűnt, hogy sikerült.  - Ó, csak nem egy mosolyt látok az arcodon? - a kérdésem inkább költői volt, meg azt reméltem, hogy ettől majd még jobban felfelé fog ívelni. Hogy ez megtörténjen, tettem is néhány “vicces” táncmozdulatot, hogy megnevettessem, aztán visszahúzódtam karjai közé, s közelebb hajolva hozzá, a fülébe súgtam.
 - Bárki miatt vagy most szomorú, kapja be, inkább mosolyogj szépszemű, mert az irtó szexi - aztán közelebb hajoltam hozzá, vállaiba kapaszkodva nyújtóztam kicsit feljebb és egy puszit nyomtam az arcára, miközben a dal véget ért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A tánc olyan jó volt, csak valahogy az a mosoly nem volt olyan lélekmelengető, olyan szomorúság érződött felőle, ami zavart. Nem tudtam megmagyarázni, hogy miért, de mindig is óhatatlan vágyat éreztem arra, hogy feldobjam és jobbra kedvre derítsem azokat, akik rosszul érezték magukat, ráadásul ez a srác meg tök  helyes is volt, de tényleg. Olyan szép szemei voltak legalább, mint Doriánnak, kapott is egy puszit. A zene viszont megállt, ezért már nem volt mire rázni, le is lassultunk mindketten, pillantásom elmerült a tekintetében, s hiába nem volt már zene, még mindig ott éreztem tenyereit a derekamon. Csak nézett, néztem, egy kis huncut mosoly szökött az arcomra, s a következő pillanatban megcsókoltam. Persze valakinek ekkor támadt kedve elindítani a Gold Digger-t Kanye West-től.