Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A suli minden olyan helyen és szárnyában volt egy kedvenc zugom, ahol szívesen töltöttem az időmet, éppúgy nem volt jobb dolgom, vagy csak egy kis nyugalomra vágytam. Igaz, néha napján előfordult az, hogy kerülgetnem kellett másokat, s épp tömegtől hemzsegtek ezek a varázslatos kis helyek, de szerencsére akadtak napok, amikor teljesen egyedül lóbálhattam a lábamat, a kutya sem figyelt fel rám.
Most épp egy ilyen csöndes időszakomat élhettem meg az erkélyen, volt több, mint egy órám, hogy elkezdődjön a következő agytorna. Csak épp már nagyon kedvem nem volt ehhez a naphoz, mert a gondolataim leginkább valahol máshol jártak. De az vesse rám az első követ, aki még nem élt át ilyet.
Tehát tulajdonképp ezer felé tekeregtek a gondolataim, akadt bőven gond és probléma, aminek egy része az öcsémhez kötődött. Nagyon zűrös volt mostanában, lépten-nyomon csak bajt először, és nem győztem miatta mentegetőzni. Az előbb is épp egy panaszos levelet olvastam el újra, s azon gondolkodtam, hogy vajon szóljak-e róla apának, hogy ennyi zűr van. Ebben a nagy gondolatmenetben zavart meg Létai Roland mosolya, ami egész jól állt a srácnak, így elnéző voltam vele, amiért megzavart.
- Hali - továbbra is balommal még mindig a korlátot támasztottam, jobbommal intettem a srácnak, aztán a levelet összehajtogattam, és a hátsó zsebembe csúsztattam, mindig egy fél fordulattal már szemben is álltam Létaival.
- Hú…- na igen, ekkor jött az a rész, hogy azon agyaltam, hogyan is legyek diszkrét és utasítsam vissza a korrepetálási igényt, mert hogy kizárásos alapon kereshetett fel, én nem akartam korrepetálni, nem csak őt, de mást sem.
-Én mostanában már nem vállalok különórákat, bocsi - elnézést kérő mosolyt villantottam felé, a felém nyújtott kéz láttán kicsit felszökkent a szemöldököm, emiatt némi fáziskéséssel és nem épp életem legjobb kézfogásával, de viszonoztam a gesztust. - Tudom - mosolyodtam el, mert ki nem hallott volna még Létai Rolandról. -Miből akartál amúgy korrepetálást? - gyanús volt egyébként, még az is megfordult a fejemben, hogy csak úgy random új préda után vadászik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A minap volt egy beszélgetésem a könyvtárban néhány aranyvérű évfolyamtársammal, felmerült köztünk témaként a mugli technológia és az okostelefonok használata. Ami számomra leginkább meglepő volt, az nem más, mint hogy már közülük is jó néhányan használtak efféle eszközöket, és elmondásuk szerint ez teljesen normális volt már ebben az évszázadban. Nekem egy kicsit más véleményem volt erről, túlságosan nem is repestem ezekért az eszközökért, de azt el kellett ismernem, hogy ez a technológia mégis csak előrébb járt, mint a baglyaink. Apát is sokkal gyorsabban tudtam elérni telefonon, mint hogy levelet küldjek neki. Persze nem mondtam le a levelek feladásáról, néha napján azért még írtam neki kézzel és tintával, viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt nálam mostanában mindig a telefonom.
Most is éppen azt nyomkodtam -bár Bogolyfalván nem mindenhol működött – de próbáltam úgy sétálni, hogy működjön a wifi. Egyik barátnőmnek köszönhetően lett egy profilom egy oldalon, s csak úgy kíváncsiságból felnéztem, mire feltűnt, hogy legalább egy tucat üzenetet kaptam. Épp ezek közt olvasgattam, s az egyik küldő srác képeit nézegettem, ezért sem tűnt fel, hogy valaki szemből telibe talál. Az ütközéstől hátrahőköltem, a telefont majd kiejtettem a kezemből, úgy kaptam a mellkasomhoz, s még utána a másik kezemmel is utána, mert majdnem végig csúszott a mellkasomon.
- Merlinre! - szakadt ki belőlem az első gondolat, ahogy megláttam Zsanát. Egyrészt úgy nézett ki, mint egy Disney hercegnő, akit valamelyik mesefilmből pottyantottak elém, másrészt meg valami csoda volt rajta az a ruha. Arról már nem is beszélve, hogy ilyen közelről is feltűnt, milyen drága ékkövekkel van díszítve. De vajon miért rohant? Csak nem??
- Zsana, te mégis hová rohansz ilyen ruhában? Elloptad?? - döbbenten pislogtam rá, jó, nem kellett volna egyből a legrosszabbat feltételeznem, de az öcsém is zűrös gyerek volt, ezért nem lepett volna meg az sem, ha a nála fiatalabbak is a botrányt hajszolják.
- Mi...várj várj , mi van? Mit csinált Erik? - na tessék, egy újabb lány, akinek valami gondja van az öcsémmel. Csak mertem remélni, hogy nem valami komoly ügy, mert nem tudtam annyit dolgozni, amennyit az öcsém miatt fizetnem kellett másoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azt hiszem, ha Zsana nem kap el, akkor talán még el is dőlök, viszont így szerencsére nem estem hanyatt, s a telefonomnak sem lett semmi baja.
- Nem, inkább csak meglepődtem, nem szoktak így nekem száguldani az emberek – mondtam megkönnyebbülve, de ez is csak addig tartott, míg nem láttam a lányon azt a méregdrága ruhát.
- Basszus, ez tuti egy vagyont ér – jegyeztem meg, s meg is érintettem a ruhát, tuti egy házat is lehetett volna venni azokért a kövekért. Közben kiderült, hogy nem egy tolvajjal van dolgom, ahogy beszélt, közben felmértem a teret, tényleg többen megbámulták őt. - Na igen, ezt már biztosan lehozza az Edictum, de szerintem ne törődj vele, jól áll! - megdicsértem, nem mindenki modellkedett az ő korában, neki ehhez volt adottsága. Mondjuk szülőként én biztosan nem engedtem volna neki, de az anyja tudja, hogy hová engedi és hová nem, ebbe nem szólhattam bele.
- Szép nagyon, én is felpróbálnék egy ilyet – jegyeztem meg egy kicsit sóvárogva, de nekem nem volt annyi pénzem, hogy valaha is hozzájussak egy ilyen ruhakölteményhez. S ha már itt tartunk, fogalmam sem volt arról, hogy mit veszek majd fel a bálon. Gondolataimból visszarántott az öcsémmel kapcsolatos megjegyzés, egy kicsit ideges is lettem Erik miatt.
- Ezt nem hiszem el – sóhajtva, gondterhelten temettem arcomat a tenyerembe, aztán újra felpillantottam Zsanára. - Mármint neked elhiszem, hogy ezt csinálta, csak durva, hogy már megint gond van vele. Sajnálom, a nevében is! - kértem elnézést, ha már az az idióta öcsém erre sem volt képes.
- Figyu, beszélni fogok vele, mennyibe került a készülék? Megtérítem a károdat – még ki se mondta, fejben már számolgattam, hogy mennyi plusz melót kell majd vállalnom emiatt is. Mondjuk én voltam a hülye, egyszerűbb lett volna elkapnom az öcsém grabancát, de hajthatatlan volt, és észre sem vette, hogy micsoda pusztítást végez a környezetében.
- Volt valami előzménye is, vagy csak szimplán szemétkedett veled? - lehet, hogy butaság, de jobban át akartam látni ezeket a helyzeteket. Alig néhány éve még kenyérre lehetett volna kenni Eriket, remek és jófej srác volt, de anya halála óta minden a feje tetejére állt. Azóta teljesen kifordult magából, és az idő múlásával ez egyre rosszabb lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Egy valamit már sikerült megtanulnom Bonnie-val kapcsolatban, mégpedig azt, hogy ő is szívesen ténykedett a konyhában. Még az évnyitó után lettünk jóban, amikor elég nagy zűrzavar tört ki, és többen meg is ijedtek. Egyike voltam azoknak, aki az eset után próbált segíteni azoknak, akik gyengébb idegzettel rendelkeztek, és jobban megviselték őket az események. Már nem is tudom, hogy ez volt-e az a pillanat, amikor összeismerkedtünk, vagy csak úgy amúgy telepedtem mellé, de arra tisztán emlékszem, hogy már akkor is elég visszahúzódónak tűnt. Nekem viszont ez még nem vette el a kedvem attól, hogy barátkozzunk, szóval valahogy így indult a mi kis barátságunk, azóta pedig nem volt olyan hét, hogy ne lett volna valamilyen közös programunk. Most például éppen tortát sütöttünk egy közös barátunk részére, hogy ezzel lepjük meg a szülinapján. A krémet már javában kikevertem, miközben Bonnie különféle gyümiket szedett elő, ezekre vetettem egy pillantást.
- Nagyon jól néznek ki, és az illata is érződik. Az ott szamóca, nem? - böktem ujjammal az egyik piros kis gyümölcsre, s egy szemet elloptam belőle, hogy megkóstoljam. - Hú, ez mennyei! Arra gondoltam, hogy egy részéből készíthetnénk egy ilyen lekvárszerű zselét, amit a lapok közé kennénk a vaníliás krém mellé. Mit gondolsz? A maradékkal pedig díszítenénk - javasoltam lelkesen, miközben abba hagytam a piskóta kavarását, s elkezdtem beleönteni a sütőformába.
- Mizu egyébként, most már jobban vagy? - nyíltan nem kérdeztem rá, csak diszkréten utaltam ezzel Kornélra, mert azért tudtam azt, hogy mi történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Komolyan? Ez nagyon menő, hogy te miket nem találsz. Én is látni akarom, megmutatod majd? - kérdeztem mosolyogva, nagyon bírtam az ilyen kiskerteket, nagyon szépek tudtak lenni, ha úgy igazán odafigyelve gondozták.
A terápiás sztorin közben elgondolkodtam, egyből az öcsém villant be, akire lehet, hogy ráférne egy ilyen terápia, de az biztos, hogy őt nem szabadítanám Bonnie-ra, mert amilyen tuskó mostanában, még félő, hogy megbántaná szegényt.
 - Barnabás? Ismerősen cseng a neve...ő nem az a pasi, akinek pizzériája van? - kíváncsiskodtam, miközben sikerült a piskótát egyenletesen eloszlatnom, s betenni a sütőbe.
- Ne aggódj, nem vész kárba egy falat sem. Csak egy gond van, nem tudom, hogyan kell csinálni ezt a gyümölcszselét. Szerinted hogy kéne? - csak álltam ott a pult felett, figyelve a bogyókat, közben lenyaltam a kanalat, amivel a piskótát kevertem be.
- Ez tök jó, rendes fickó ez az Ezra, és még helyes is – jegyeztem meg egy mosollyal, mert kár lett volna tagadni, tényleg tökély volt az a pali. Közben lopva, az üvegen túl benéztem a sütőbe, egyelőre viszont nem sok minden látszott, jóformán semmi.
- Hú, ne is kérdezd. Elég szivatós volt, és nem is sikerült túl jól, de remélem, hogy engedi a javítási lehetőséget. Nekem nagyon fontos lenne, hogy jó jegyet szerezzek, csak mostanában annyi dolgom volt. Tudod, anyagilag nem vagyunk eleresztve, suli mellett mindig dolgozok valamit, és el is megy a pénz, mert Erik állandóan valami kárt okoz másoknak. Zsannának például összetörte a mobilját, azt is ki kéne fizetnem – sóhajtottam. - Ja igen, majd ne lepődj meg, ha fura pletykát hallasz, és ne hidd el. Az az átok Bella elkezdett pletykálni rólam mindenféle hülyeséget, csak azért, mert féltékeny a pasijára, pedig közöm sincs a sráchoz – meséltem el, miközben előhúztam egy átlátszó üvegedényt, meg egy tiszta fakanalat, hogy elkezdjük a zselé elkészítését.
- Akarod ezt Te csinálni? - nyújtottam is felé a kanalat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Rendes, hogy magához fogadott titeket - biccentettem Bonnie szavaira, nagy szerencséjük volt, hogy ez így alakult, mert lehetne ennél sokkal rosszabb is. Ebbe a témába nem is akartam belemenni, hisz nem lehetett ez olyan könnyű nekik, de szerencsére jó emberek nyújtottak feléjük segítő kezet, és ez számított. - Tényleg, mennyi idős is a húgod? - ezt valahogy sosem kérdeztem tőle, de gondolom még nem volt elsős, mert nem emlékszem rá, hogy láttam volna a suliban egy ifjabb Bencsik lányt. Közben a munka nem állhatott meg, a sütőből már érződött a piskóta finom illata, nekünk meg össze kellett hoznunk ezt a zselét, így kíváncsian hallgattam végig az ötletet, hogy hogyan is tovább, majd ezt a feladatot inkább rá is hagytam Bonniera, hisz láthatóan neki ehhez a részéhez több ötlete volt.

- Szuper, ez szerintem jó lesz így , ahogy mondtad, én meg akkor közben elkészítem a vaníliás krémet - mondtam lelkesen, szerencsére a pudingfőzésben még jó voltam, s abból krémet készíteni sem volt túl nagy bonyodalom. Neki is álltam a puding alapjának, port és tejet öntöttem egy tálba, s hozzá egy kis cukrot is adtam, hogy azt kevergethessem. Közben feltűnt, hogy Ezrára nem reagált, így csak somolyogtam az orrom alatt, szerintem azért neki is tetszett az a pasi.

- Ó, dehogy nem. Már ezerszer veszekedtem vele emiatt, de hajthatatlan. Csak tudod, nem akarom, hogy gond legyen, hogy a hülyeségei miatt apát zargassák a felháborodott szülők, ezért kénytelen vagyok mindig elsimítani a dolgokat - ennél a témánál nem voltam túl lelkes, eléggé lehangoló volt az, hogy az öcsém így kifordult magából. Inkább beszéltem is másról, mert Bella és a pletykák még mindig izgibb volt, mint a családi szennyesem.

- Hát…valami olyasmit hallottam vissza, hogy egy szerelmi bájlöttytől fogaim nőttek odalent…érted. Tök gáz, és a legdurvább, hogy van, aki ezt még el is hiszi - nevettem, már-már kínosan, mert azért nem örültem annak, hogy pletykálnak rólam. - Olyat is visszahallottam, hogy szerinte ribanc vagyok - megvontam a vállaim, s közben még jeleztem is mutatóujjam forgatásával a koponyám mellett, hogy mit gondolok arról a lányról. - Szerintem flúgos kicsit…hm, mi? - meglepetten pislogtam Bonniera. - Dorián? - felnevetve ráztam meg a fejem. - Nem, kizárt, a lányokat szereti, ez tuti - meséltem röviden Bonnienak -  csak olyan…hogy is mondjam, selyemfiús - jegyeztem meg nevetve. Nem is volt kifejezetten az esetem, de azért mégis volt benne valami, egész helyes srác volt, csak szegényt szögesdrótokkal és kutyákkal vette körbe Arabella. - Na de ha már itt tartunk, van valaki a láthatáron, aki tetszik? - ó igen, tudtam jól, hogy hogyan érzett Kornél iránt, de az még nem jelenti azt, hogy csak ő az egyetlen srác a világon, biztos akadt más is, aki felkeltette az érdeklődését, hisz miért is váltott volna hajszínt. Meg aztán, lehet hogy rá is fért volna az, ha végre tovább lép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Gyorsan kiderült a turpisság a ruha kapcsán, megkönnyebbülhettem, hogy nem egy zsivánnyal van dolgom, s hogy talán még nem veszett el a jövő nemzedéke, mert hogy mestertanoncként már lassan így tekintettem a fiatalabbakra. - Így már mindent értek, mondjuk tudod, erre szoktak adni ruhatároló zsákokat, amiben egyszerűbb elvinni a holmit a tisztítóhoz - mosolyogva javasoltam, s felmerült bennem a kérdés, hogy ha Zsanna a ruhát otthagyja a tisztítónál, akkor vajon miben szeretne majd hazamenni, mert táskát nem láttam nála. Persze, lehet hogy volt nála megbájolt szütyő, hisz azok a kis méretük ellenére sok holmit eltároltak. - Ajh, ne is mond, erről is csak azok az átkozott festmények tehetnek a falakon. Annyira unják magukat, hogy szítják itt a tüzet a diákság között - morgolódtam ezen egy kicsit, mert tényleg olyanok voltak ezek a képek, mint az öregasszonyok. Nekem bárki jöhetett azzal, hogy ez egy tizenhatodik századi olajfestmény, meg ilyen-olyan művész festette, attól még meg volt a véleményem a képen szereplő bajszosról. Állítom, hogy életében is egy sunyi, gaz alak lehetett.
Az viszont meglepett, amit hozzáfűzött ehhez a boronáláshoz, pislogtam is rá, aztán némi fáziskéséssel, egy mosoly kíséretében legyintettem. - Áh, ugyan, ne mond ezt. Nincs ennek az egésznek semmi alapja. Lesérült, én meg kezeltem, elláttam a sérüléseit és ennyi. Ha erre féltékeny Bella, hát nem tudom…tanuljon meg néhány gyógyító varázslatot - vállat vontam, mert oké, hogy helyes srác volt, meg jól tudott deszkázni, de a lábán lévő sebnél közelebb nem kerültem hozzá, fogalmam sem volt , hogy milyen is lehet valójában. - Jó, mondjuk Bella tényleg nem illik hozzá, mert ő olyan…ne vedd zokon, főleg ha kedveled, de rosszindulatú. Engem például megátkozott, miközben semmit sem tettem. De ahelyett, hogy mondjuk megkérdezte volna, mi történt valójában, egyből nekem esett - oké, lehet hogy ez sem egy jófej dolog tőlem, mert nem az volt a célom, hogy rossz hírét keltsem, csak hát okozott nekem az a lány épp elég fejfájást ahhoz, hogy ilyen véleményem legyen róla. - De mindegy is - hessegettem el a témát egy legyintéssel.
- Komolyan? Veled mehetek? Hú, persze, szívesen - fellelkesedtem, hisz szökőévente egyszer jut az ember egy ilyen lehetőséghez, főleg ha olyan szegényes körülmények között él, mint én. Lefogadtam volna, hogy a ruhája többet ért, mint a mi lakásunk, de ezt inkább nem is hoztam szóba. - Majd szólj, hogy mikor - mondtam mosolyogva, de volt bennem ekkor némi bűntudat amiatt, amit az öcsém tett.
- Hogy mi? Bántott valakit? Hát én megölöm, de komolyan - kiakadtam, de tényleg. Anya nem ilyennek nevelt minket, és apa sem. Ő mégis egy kis seggfej volt. Nem is tudtam az arcomról levakarni a csalódottságot. - Jó, de ez neked is anyagi veszteség. Na jó, figyelj, akkor majd nem tudom, ha bármikor kell bármi, szólj, rendben? Erikkel meg beszélek, hogy kérjen bocsánatot, mert ez így nagyon nem normális dolog - próbáltam úgy-ahogy elintézni ezt a kis kellemetlenséget köztük, bár azzal is tisztában voltam, hogy az öcsivel lesz egy húzós beszélgetésem.  - Figyu, lehetne, hogy nem mutatod meg azt a felvételt Rudi bának, már ha létezik belőle másolat? Nem akarom, hogy kicsapják, mert akkor ennél jobban se tudnék rá figyelni - némi aggodalommal néztem Zsannára, bár ő nem tűnt bosszúálló típusnak.
- Hát…Erik egy tök normális srác volt, nyugis volt meg kreatív, de elég sokan csesztették őt, aztán anyát elveszítettük…és azóta teljesen kifordult magából. De nagyon durván, és nem tudom felfogni, hogy miért csinálja ezt. Néha úgy érzem, mintha direkt kötekedne, csak hogy haragudjanak rá, nem értem, hogy mi ezzel a célja, de nagyon aggódom érte - most először meséltem valakinek úgy komolyabban Erikről, a fene gondolta volna, hogy majd épp Zsanna lesz az, akit beavatok ezekbe a zűrökbe. - Mármint a készüléket? - hirtelen nem is tudtam, hogy mire utalt a kérdéssel. - Úgy tudom, hogy a Kins&Kens-ben nagyon sok jó cuccot lehet beszerezni, szerintem ott lehet - jegyeztem meg, majd megjegyzésére körbepillantottam. - Nézd csak, ott egy bódé, tök jó limonádékat árulnak, meghívlak, igyunk valami finomat, meg lehet kapni lángost, melegszendvicset és palacsintát is - lelkes lettem, mert a gyomrom is korgott már, szóval miért is ne együnk és igyunk valami jót?
- Szerintem , ha veled haverkodna, lehet hogy megint normális lenne a gyerek, biztos jó hatással lennél rá- jegyeztem meg csak úgy mellékesen, mert ismertem az öcsém baráti körét, közülük a lányokat nem is lehetett egy lapon említeni Zsannával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kérdésén egy kicsit elmosolyodtam, nem tudtam eldönteni azt, hogy vajon most megsértődött-e, vagy csak random nem érti, hogy miért is gondoltam a korrepetálásra. - Nem csak az alsósok szoktak korrepetálásra járni, hanem azok is, akik tanulási nehézségekkel küzdenek – jegyeztem meg, bár ha érzékeny volt efféle témákra, akkor talán most ezzel is sikerült magamra haragítanom őt. Pedig esküszöm, hogy nem volt bennem semmi gonoszság, és előítélet, egyáltalán nem gondoltam azt, hogy csak azért, mert az ideje nagy részét izmai kidolgozására fordítja, akkor már nem is lehet okos. Mert lehet, sőt biztos, hogy akad terület, ahol kiemelkedően teljesít...na de, gondolataimban visszakanyarodtam oda, hogy ha nem emiatt érkezett, akkor vajon miért is. Már épp vissza akartam kérdezni, amikor lekapta a kabátját, és akkor már nekem is szemet szúrt az a nagy vörös folt Roland karján.
- Ajjaj – jegyeztem meg a homlokomat ráncolva, majd felpillantottam a kérdés hallatán.
- Lerohadni nem fog, viszont ezt mindenképp kezelni kell. Szabad? - a kézfejét megfogva emeltem a nap felé fordítva a karját, hogy jobban lássam a folt milyenségét.
- Oké, ez sok minden lehet. Okozhatja csípés, valamilyen kozmetikum, de lehet étellalergiád is, szóval...egész széles a paletta. Tudnom kellene, hogy mióta van ez a folt a karodon, hol jártál, amikor szerezted, viszketést, égető érzést érzel-e, változott-e a mérete az elmúlt időszakban? - a kérdéseket egymás után soroltam, és kíváncsian pillantottam fel rá, hisz ez tényleg bármi lehetett, azonban nem volt mindegy az sem, hogy mivel kellene kezelni. - Amúgy...miért nem mentél el ezzel a gyengélkedőre? - ez volt a másik kérdés, ami felmerült bennem, mert hát tök logikus lenne, hogy oda forduljon, ha valami baja van, hacsak nem rúgta össze a port a gyógyítóval.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Hű, elég nagy a korkülönbség, de biztos nagyon cuki lehet – elmosolyodtam, még nem volt szerencsém a húgához, de gondolom, hogy olyan lehet, mint ő, csak kicsiben. Szegénynek biztos sok gondja akadt is, amolyan nevelés a szülő helyett, de ezt át tudtam érezni, hisz nagyjából hasonló cipőben jártam, csak nekem egy kamasz kölyköt kellett „nevelnem”.
- Addig jársz jól, míg nem árt, képes rá...- jegyeztem meg röviden, nem volt szokásom másokról rosszat mondani, a pletykákra sem adtam soha, vele viszont sajnos negatív tapasztalatom volt. Még csak nem is kérdezett, azonnal támadott és átkot szórt rám, ráadásul hátulról, úgy, hogy még csak védekezni se tudjak. Ez pedig se nem fair, se nem vall jó emberre. Ezt viszont már nem hoztam fel Bonnie-nak.
- Egyet javasolhatok, rá se nézz Doriánra és akkor nem lesz probléma – fűztem hozzá nevetve, miközben figyeltem, ahogy elkészíti a finom zselét. Közben én sem akartam tétlenkedni, így nekiálltam egy pudingos krém elkészítéséhez, ami nem volt bonyolult.
- Jaj, fogalmam sincs, lehet, hogy sok sci-fit olvas és ott szed össze ilyen dolgokat – vállat vontam, s próbáltam úgy állni a dologhoz, mintha nem is zavarna, pedig zavart. Még akkor is, ha nem igaz, sajnos ezzel a pletykával sikerült elérnie azt, hogy a hiszékenyebbek nagy ívben elkerüljenek.
- Hahaa, ez jó, tetszik – elnevettem magam, Bonnie talán nem is sejtette, hogy vicces, pedig az volt. - Azért az durva lenne, ha neki tényleg lenne ilyen harapó szörnye – mosolyogva kavargattam a krémet, ami lassan sűrűsödni kezdett a hő hatására, s persze közben csak visszakanyarodtunk Doriánhoz. Pillantásom Bonniera kúszott, értetlen mosoly szökött az arcomra.
- Na de hát én tényleg nem...mi nem, tényleg! - úgy győzködtem, mintha ő is Bella egyik kéme lenne, pedig tudom, hogy nem az volt, barátnőmként meg jól tette, hogy elmondta a véleményét, csak épp nem értettem, hogy miért gondolták azt, hogy ő meg én. A héten már ő volt a második, aki erre utalt, igaz Zsanna épp az ellenkezőjét mondta, így elég nehéz volt kiigazodni a tanácsokon.
- Már épp kérdezni akartam – tettem hozzá nevetve, csak megelőzött, hisz kíváncsi voltam, hogy ha szerinte nem ő illik hozzám, akkor ki, Bonnie pedig szépen fel is sorolta.
- Hm, és tudsz is ilyet a suliban? Nevezd nevén – kíváncsian vontam fel a szemöldököm, s egy pillanatra abba is hagytam a puding kevergetését. S ha már itt tartottunk, az is érdekelt, hogy van-e valami új srác a láthatáron, aki a radarjára került Kornél után. Bonnie viszont meglehetősen passzív választ adott, olyannyira, hogy még a szemeim is elkerekedtek.
- Ne mondj már ilyet csajszi, ez egyáltalán nem igaz! Csak rossz srácokat nézhettél eddig. Vegyük például Kornélt, cuki srác, de őszintén, a saját árnyékát nem találja, na látod, ha szerinted hozzám nem való a Jankovits srác, úgy hozzád sem való Kornél. Inkább egy vicces sráccal tudnálak elképzelni, aki egy kicsit kirángat a komfortzónádból. Például az a navinés srác, hogy is hívják? - nem jutott az eszembe a neve, csak annyit tudtam, hogy nem olyan rég érkezett az iskolába. Mindenesetre szerintem illett Bonniehoz, egyszer láttam őket a folyosón diskurálni. A korábbi kérdésem közben visszapattant, és egyben el is gondolkodtatott.
- Lássuk csak, hm – fejemet félre biccentve gondolkodtam, már a puding is kezdett odakapni. - Nem is tudom, azt hiszem most senki – igazából nehéz lett volna egy nevet mondanom, hisz nagyon sok helyes srác járt a tanodába, közülük akadt olyan, aki már kapcsolatban volt, meg olyan is, aki nem, de őszintén nem tudtam volna mit mondani Bonnienak, hisz egy dolog a külső, és egy dolog a belső.
- Jaj a puding – vigyorogva gyorsan kavartam még rajta párat, miközben eloltottam a tüzet, majd egy keverőtálba öntöttem, s elkezdtem összekeverni vajjal. - Szerintem macskákról beszéljünk, ott meg tudnám mondani, hogy melyik tetszik – feleltem nevetve.
- Kész van a zselé? Meg meg kéne nézni a piskótát. Kivegyem vagy kiveszed? - fordultam felé, miközben még kavartam a krémet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A gyógyító képzésen egy valamire nem helyeztek túl nagy hangsúlyt, méghozzá arra, hogy megtanítsák, hogyan is leplezzük az érzelmeinket, netán hogyan ne reagáljunk a kelleténél riasztóbb módon. Ebbe most is sikerült belefutnom, s az apró kis megjegyzésemet követően már tudtam, hogy jobb lett volna a véleményem inkább magamban tartanom, mielőtt a páciens még aggódva rohan a vakvilágnak.
- Úgy értem, hogy ez…durván piros - próbáltam egy mosollyal enyhíteni a korábbi ajjajon, miközben megfogtam a karját, hogy a fény felé fordítsam és jobban szemügyre vehessem a felületet. Megjegyzésére csak furán pislogtam fel rá, aztán megráztam a fejem, és tovább vizsgálódtam. Az mondjuk meglepett, hogy miért épp hozzám jött, de rövidesen választ is kaptam a kérdésemre. Pedig a korábbi gyógytevékenységemet követően csúnya pletykák indultak rólam, le mertem volna fogadni, hogy senki nem mer majd közelebb jönni hozzám. - Nahát, micsoda önfeláldozó vagy, hogy engeded nekem a gyakorlást, legyek akkor hálás is? - kérdően, egy kis mosollyal pillantottam rá, azért ez vicces volt. Közben megtudtam, hogy hol járt, s közben a korábbi tanulmányaimmal összepárosítva csak kijött az eredmény.
- Oké, látod ezt itt? - mutattam egy apró kis csípés nyomára a karján.
- Ez egy pókcsípés, és egy kicsit rosszabbul reagáltál rá, mint az emberek általában, de nem vészes annyira, mint amilyennek tűnik - próbáltam őt megnyugtatni, láttam könyvekben ennél sokkal rosszabbat is.
- Buli? Jaa, az MT-sre gondolsz? Aha, gondolkodtam rajta, hogy megyek, de elég sokat kell tanulni is, még nem tudom - megvontam a vállam, de közben próbáltam figyelni arra, ami végett valójában jött. A pálcámat előhúzva el is mondtam egy varázslatot: - Hippokrax - s figyeltem, ahogy karjáról nagyon lassan eltűnik a duzzanat.
- Na szuper, a duzzanat elmúlt, viszont egy gyógynövényből készült krémet még használnod kell három napig, ami antihisztamint tartalmaz és segít abban, hogy teljesen elmúljon a karodról a csípés okozta bőrpír. Ha a patikába mész, úgy kérd, hogy Galla, ez egy galanga gyökérből és kamillavirágból kevert krém egy pici gyömbérrel vegyítve. Ha nem kapnál, akkor keress meg, és kikeverem neked, hidd el, jó lesz rá - mosolyogva adtam tudtára, hogy bizony van gyógyír.
- Szóval ne aggódj, nem kell levágni a karodat - nevettem el magam, s ekkor már elengedtem a karját, a pálcámat pedig visszacsúsztattam a helyére.
- Te mész a buliba? Hol is lesz? Ezt mindig elfelejtem -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Mindig is oda voltam a zenéért, szerettem is koncertekre járni, és ott persze teljes erőbedobással énekeltem a dalokat. Aztán azon kaptam magam, hogy már a fürdőszobában is dúdoltam és szívesen énekeltem tanulás közben, ha már nagyon nem fértek a szavak a fejembe. Ezek a dolgok, na meg a folyosón ficegő plakát volt az, ami arra ösztönzött, hogy tegyek egy próbát és menjek el a RagDollz meghallgatására. Úgy őszintén fogalmam sem volt arról, hogy ez mennyire újkeletű dolog, miféle számokat játszanak és mennyien vannak már benne, de minden porcikám bizsergett, hogy megpróbáltassam magam.
El is mentem volna az első próbára, de pechemre közbe jött az élet, és akkor nem sikerült odaérnem. Azóta két hét telt el, nem voltam benne biztos, hogy keresnek-e még tagot, hisz azóta hírt nem nagyon hallottam róluk, de próba szerencse alapon mégis csak ellátogattam a falusi könyvtárhoz, s kíváncsian lépdeltem beljebb, ide-oda tekintve, hátha majd meglátok egy ismerős arcot.
A zene már odakint is hallatszott, így mire beértem, élesben és erőteljesebben hallhattam a rockszámot, ami betöltötte akkor a teret. Legnagyobb meglepetésemre Stephen Zimmermann pengette a húrokat, meg volt még egy-két látásból ismerős arc a tagok közt, viszont a közönség soraiban senki sem ült. Ez viszont nem vette el a kedvem, megzavarni nem akartam őket, így csak csöndben, mosolyogva hallgattam a számot, élvezve a zenét, de amikor a refrénhez értek, nem tudtam megállni, hogy ne álljak be énekelni, ezért odasiettem, s az egyik beüzemelt hangosítót felkapva, rögtönözve csatlakoztam a bandához, s végig énekeltem velük a számot.
- Hali, bocsika srácok! - kértem elnézést tőlük a végén. - Láttam még múltkor a hirdetésetek, nem tudom, aktuális még, kerestek énekest/vokált? - csak finoman puhatolóztam, mert hát sosem lehet tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Oké-oké, egy kicsit magával ragadott a hév, talán nem szép dolog volt tőlem, hogy csak úgy minden szó nélkül becsatlakoztam hozzájuk, de mivel nem igazán volt közönség, így nem éreztem azt, hogy különösképp megzavarnám ezzel a produkciót. Jó, talán az egyik gitáros srác egy kicsit furán nézett, de gyorsan rámosolyogtam, majd énekelni kezdtem, hisz ezt a számot nem lehetett csak úgy némán végig hallgatni. Az egyik legjobb rock banda száma volt, a srácok ügyesen játszottak, és nekem is sikerült elkapnom a ritmust, így egész jól jött ki a dal, amibe a srácok jól bele is izzadtak.
- Hát nem is tudom, mit szólnátok esetleg hozzám? - kérdően tártam szét a karjaimat, s vezettem pillantásom egyik tagról a másikra. - Inkább csak háttérből énekelnék, de azt nagyon szívesen - tettem hozzá gyorsan, nehogy úgy érezzék, hogy főénekesi babérokra törekednék. Annyira azért nem tartottam magam jónak, viszont a vezető énekest kedvem lett volna kísérni, kicsit hasonló mód, mint most. - Stephen, igaz? Mi néhány órán már találkoztunk. Ti pedig? - kedves mosollyal odaléptem minden taghoz, hogy kezet fogjak velük. - Csúcs amúgy, nagyon jól játszotok, régóta zenéltek együtt? - kíváncsiskodtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ne kérdezd, az ő dolguk - nevetve ráztam meg a fejem, tényleg nem akartam ezen filozofálgatni, hisz kettejük kapcsolata nem érdekelt, csak az, ha a fél iskola a szájára vett a nagy semmiért. Ezt el is meséltem barátnőmnek így főzőcskézés közben, hátha nem hallotta még a pletykákat.
- Nem ránéztem, hanem elesett gördeszkával, megsérült csúnyán és segítettem rajta. A portréknak meg nagy a szája, és egyből kanyarítottak ebből valami hazugságot, gondolom. Csak esélyem sem volt arra, hogy mondjuk elmondjam a verziómat, mert aljasul hátba támadott. De inkább nem is foglalkozom vele - vontam meg a vállaimat, közben tovább folytattuk a sütemény készítését. A konyhát már betöltötte a piskóta illata, mennyei volt. Közben tovább dumáltunk a fiúkról, röpködött is néhány név a levegőben.
- Létai Roli? Áh, ő mindenkinek is udvarol - nevetve megráztam a fejem, kósza pletykákat lehetett hallani a srácról, persze lehet, hogy a fele sem volt igaz, és tény, hogy széles vállai voltak és egész helyes volt arcra, de attól még nem ismertem jobban, hogy véleményt alkothassak vele kapcsolatban.
- Na ez jó - a következő név hallatán fel is nevettem, mert meglepett, hogy Bonnie barátnőm épp egy tanárt javasolt, ha nem hallom, el sem hittem volna.
- Helyesnek helyes, de nem hiszem, hogy épp rám lenne szüksége - inkább legyintettem is a témára, még mielőtt efféle gondolatokon kezdek el filozofálni jobban.
- Aham - bólintottam, ahogy szóba jött a navinés, de sajnos ennél több infóval nem tudtam szolgálni, mert pechemre nem jutott eszembe a srác neve. Az viszont megfordult a fejemben, hogy szervezzek neki és Bonnienak egy kis randit, ami mindkettőjüknek meglepetés lenne. Ennek gondolatától még egy mosoly is szökött az arcomra, miközben Bonniera kacsintottam.
- Helyes, figyeld csak meg őket - közben gyorsan befejeztem a pudingot, miközben ő kivette a sütőből a piskótát.
- Jajj nagyon jól néz ki! Kenjük meg és kész is vagyunk - dörzsöltem össze lelkesen a kezeimet.
- Deee, szívesen! Menjünk, jó ötlet. Már ezer éve nem voltam kint meccsen, egy kicsit már hiányzik is - vallottam meg, miközben segítettem Bonnienak kettévágni a piskótát, ezután kentem bele a pudingot, a zselét viszont már ráhagytam.  - Szerintem ennek örülni fog Lara, mit gondolsz? Már csak gyertya kellene  és kész is!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Vicces volt ez a Roli, vagyis néha komolytalannak tűnt, néha meg viccesnek. Ez persze nem rossz dolog, sőt, egy ilyen helyzetben sokkal jobban örültem annak, hogy ilyen laza, mint hogy aggodalmaskodó vagy éppen ijedős srác volna. Egy pillanatra azért elgondolkodtam azon, hogy merjem-e elmondani neki, mitől vannak azok a foltok a karján, de aztán úgy döntöttem, hogy rázúdítom az infót. Szerencsére nem esett pánikba, sőt, egész jól reagált rá, nem úgy mint egyesek, beleértve magamat is. Ha engem mart volna meg egy pók, szerintem visítva rohantam volna végig a folyosón, vagy azon nyomban sokkot kapok, ha szembe találom magam azzal a döggel. - Ne nézz így, nem olyan pók…hanem az a másik, tudod, pici, nem olyan dög, ami az erdőben lakik. - nevetve ráztam meg a fejem és folytattam  - De ne aggódj, nem lesz belőled Peter Parker - nevetve jegyeztem meg, hátha érti a poént, feltéve, ha ismeri a Pókemberes sztorit.
- Mivaaan? - meglepetten vontam fel a szemöldököm, amikor a bulis témára finoman szólva is bekóstolt. - Nem mondtam, hogy nincs kedvem menni, van kedvem, szeretek bulizni. Te miből szűrted le, hogy nincs kedvem? - kérdően pislogtam rá, s elgondolkodtam azon, hogy vajon miért is gondolta ennek a fordítottját. Nem voltam pszichológus, de valamiért az jött le, hogy talán elutasíthatták párszor.
- Figyelj, ha besegítesz a beadandóim megírásában, akkor hamarabb tudok végezni és mehetek. Tudom, fura lehet, hogy van akinek első a tanulás, de nah…? - mosolyogva néztem rá, ha nagyon szeretne bulizni velem, segítsen be, ha meg nem, akkor ne akadjon ki. Mindenesetre érdekelt, hogy lehet-e rá számítani ilyen helyzetekben, ha már ingyen és bérmentve kezeltem itt a pókcsípését.
- Még egyszer? Te Roland…nem lehet, hogy inkább Te akarsz velem újra találkozni? - visszakérdeztem az ajánlatára nevetve, vicces volt ez a srác, az tuti.
- Nem kell kifizetni, de jössz nekem egyel és ha aktuális lesz, akkor keresni foglak - jegyeztem meg, ezzel bele is mentem abba, hogy kikeverjem neki a krémet a csípésére.
- Na szép, elég jól eltitkolták, hogy ott lesz a buli, vagy csak én vagyok figyelmetlen, mert erről tényleg nem hallottam - közben elengedtem a karját, hisz azzal már nem volt teendő, majd a korlátnak támaszkodva rámosolyogtam.
- Nos…segíthetek még valamiben? - tártam szét a karjaimat, nem akartam bunkó lenni, hogy még el kéne olvasnom negyven oldalt a könyvemből, ha nem akarok lemaradni, meg úgy amúgy szívesen diskuráltam volna, de na, tényleg fontos volt a suli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bonnie szavai a festményekről elgondolkodtattak, bólogattam is a gondolatmenetére. - Igen, ez könnyen meglehet, inkább foglalkoznak másokkal, mint hogy a saját életükkel vagy emlékeikkel foglalkozzanak. Pedig, ha fellapoznánk a történelemkönyveket, biztosan találnánk szaftos pletykákat róluk is - jegyeztem meg, s fel is merült bennem a gondolat, hogy ha legközelebb valamelyik portré pletykát indít rólam, akkor felolvasom a folyosón a róla szóló múltbeli sztorikat, hátha akkor majd észhez tér.
- Ne is mond, szellem én sem szeretnék lenni, szerintem ez nekik is rossz, és valószínűleg valami oka van annak, hogy itt ragadnak, talán valami megoldatlan ügy. Ha elmegyek, menjek tisztességgel és békével, ne kelljen nekem még ötszáz évig itt repkednem - fűztem hozzá, egyetértve azzal, hogy milyen rossz is lehet ez a szellemlét.
- Áh, szerencsére lepereg. A Prambergeren nőttem föl, ott megedződtem már, nem fogok összeomlani egy olyas valaki véleményétől, aki még csak nem is ismer - vállat vontam, nem feltétlen tartottam rossz embernek Wessit, hisz nem ismertem, de az már messziről sugárzott róla, hogy van benne rosszindulat és komplexusai lehetnek. - Hát igen, csak akkor fuss össze a Létaival, ha kalandra vágysz - jegyeztem meg nevetve Bonnienak, majd megcsodáltam a tortát, amit sikerült összehoznunk ebben a pár órában.
- Na ezt nem felejtem el, mikor is lesz a szülinapod? - kérdeztem nevetve, úgy, mintha nem tudnám, pedig nagyon is jól tudtam, és már volt is ötletem arra, hogy majd mivel is lepjem meg.
- A családi receptek a legjobbak. Legközelebb megsüthetnénk a nagyim almás-rácsosát - mondtam lelkesen, szerencsére Bonnie szeretett sütni, meg én is, és ilyenkor mindig jókat tudtunk dumálni.
- Benne vagyok! - lelkesedtem az ötletért. - Hjajj Bonnie, bevallom, hogy én tök szívesen lennék szurkoló is. Tudod, pom-pomokkal, szép ruciba öltözve. Ha benne lennél, meg találnánk még pár lányt, akkor akár csinálhatnánk egy ilyen szurkolócsapatot is. Vagy ez szerinted hülyeség? - elgondolkodva pillantottam rá, közben még gyorsan rendet raktam, hogy szép tisztaságban hagyjuk magunk mögött a konyhát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egy mosoly szökött az arcomra, hallva az azt hiszem, dicséretnek szánt megjegyzést, aztán egy kicsit még a szemöldököm is megemeltem, miután kiderült, hogy tesztelni szeretnének. Hoppá, máris kiderült, hogy ki a főgóré a csapatban. S bár vehettem volna ezt egy kis kukacoskodásnak is, tulajdonképp teljesen igaza volt abban, hogy ki akart próbálni más stílusú dalban is. Nekem meg nem volt ellenemre, hogy leteszteljen a csapat, szívesen énekeltem nekik, amit csak kértek.
- Oké, szívesen. Hm, mi is legyen…ismeritek Sheryl Crow - All I wanna do c. számát? - körbe pislogtam, mire az egyik srác bólintott, és elkezdte pengetni gitáron a dalt, mire becsatlakoztam és el is énekeltem belőle egy kis részt. - Vagy valami mást szeretnétek? Mondhatsz Te is egy dalt, ha valami másra lennél kíváncsi - pillantottam mosolyogva Stephenre, majd a többiekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Hú, itt? Nem tudom, szerintem a piacon lehet - néztem körbe, eszembe jutott, hogy múlt héten az egyik árus árult valami hasonlót, de ezek a piacosok mindenfelől jöttek, és nem lehetett kiszámítani azt, hogy vajon most is ott lesz-e az eladó standja, ahol a legutóbb állt.
Aztán témát váltva Zsannával sok mindenről beszélgettünk, szóba jött az edictum, a pletykák, és persze Bella is, aki megpróbált szétalázni a kis utánfutó i körében. Talán még sikerült is neki, sőt, lehet hogy ezután néhány diák is csak lenézően beszélt rólam, de nem érdekelt nagyon, legfeljebb egy kicsit kellemetlenül érintett. Szerencsére Zsanna a korához képest egész éretten gondolkodott erről a témáról is, és érthető okokat hozott fel.
- Igen, ez a féltékenység nagyon rossz dolog. Nem hinném, hogy magában nem bízik, hisz látod, hogy vonul a folyosón…de abban igazad lehet, hogy talán Dorián adja alá a lovat. Nem ismerem őt, lehet, hogy tett már olyan dolgot, amiért nem bízna benne Bella? - ezt inkább költői kérdésként tettem csak fel, annyira nem is akartam belemenni a kapcsolatuk részleteibe, leginkább messziről elkerültem őket.
- Tény, tényleg szépek a ruhái, és úgy tudom, meg is teheti, hogy ilyen szép dolgokat vásároljon - persze apuci pénzéből könnyű volt luxusra szert tenni, de ezt inkább már hozzá sem fűztem, nehogy Zsanna úgy érezze, hogy rosszindulat munkálkodik bennem. Szó sem volt erről, a tényeket meg nem lehetett tagadni. Neki voltak márkás holmijai, én meg a turkálóból öltöztem.
- Haha, anyud jófej és csak jót akar - bólintottam, bennem is volt egy kis anyáskodás, én is mindig féltettem az öcsémet, ha egyedül ment valamerre, bár ő már idősebb volt Zsannánál. És ha már az öcsém, szóba is jött, hogy mit művelt az a galád, égett a képemről a bőr, hogy milyen kárt okozott a lánynak, s hogy kiderült, mást is bántott. Ennek ellenére, még sem akartam, hogy ez kiderüljön, és az igazgatóhoz kerüljön az ügy, bármit megtettem volna, ha ezt sikerül valahogy elsimítani. Ha Bella állt volna velem szemben, szerintem szíves örömest rohant volna a videófelvétellel, hogy tönkre tegye az öcsém életét, de úgy tűnt, Zsannával ezt meg lehet beszélni.
Hálásan pillantottam rá, s ahogy engedte, úgy ki is töröltem a felvételt, majd megkönnyebbülve sóhajtottam egyet.
- Nagyon hálás vagyok, tényleg! És tudom, igazad van, hogy nem kéne mindig kimentenem őt, felelősséget kell vállalnia, és beszélni is fogok a fejével, csak..nem olyan egyszerű - sóhajtottam egyet, hát igen, az Erikkel egyidős srácok agya teljesen meglágyult, és elég nehéz volt velük értelmes dolgokról beszélgetni.
- Köszönöm. Igen, már próbáltam rávenni, hogy el kéne mennünk Riley-hez, de kiakadt és elég rosszul reagált. Lehet, hogy majd leülök beszélni Rileyvel és megkérem, hogy adjon ötletet, valamit tenni kellene - sóhajtottam kicsit gondterhelten, közben elhívtam, hogy kárpótlásul fizessek neki valami palacsintát vagy üdítőt, s persze, hogy hülye ötletem lett, mert azt gondoltam, hogy jó hatással lenne Erikre. Csak épp az nem fordult meg a fejemben, hogy Erik vajon milyen hatással lenne Zsannára, s eszembe jutott, hogy talán még bajba is keverné, ami meg részemről lenne felelőtlenség, így gyorsan el is vetettem az ötletet.
- Bocsi-bocsi, nem szóltam. És nem is akarom a nyakadba varrni. Csak szimplán azt akartam ebből kihozni, hogy ha ilyen normális gondolkodású barátai lennének, akkor talán kevesebb hülyeségbe keveredne bele - mondtam egy mosollyal, és bólintottam.  - Persze, menjünk el akkor Zenkőékhez, közben elmesélheted, hogy milyen volt múltkor az a kis eridonos összeröffenés, amiről lemaradtam - ahogy távolodtunk, még sok-sok mindenről tudtunk beszélgetni Zenkőék háza felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egy kicsit azért mosolyogtam, amiért a srác ennyire komolyan vette a felvételiztető figurát, de részben értettem is. Ha valóban komoly szándékai voltak ezzel a zenekarral és nem csak úgy, hobbiból pengettek a srácok, akkor bizony nem volt mindegy, hogy milyen hangon énekelnek mellettük, s bár én magam sem voltam profi, azért jó volt a hallásom, és elég könnyen tanultam meg a dalokat. Még a hangszerek után is érdeklődtem, bár egyelőre egyiken sem tudtam játszani. Viszont mivel most énekre voltak kíváncsiak a srácok, legalábbis Stephen,  mondtam is egy dalt, s a kíséretre el is énekeltem nekik, úgy, hogy közben az arcokat is figyeltem.
Nekem úgy tűnt, hogy a többiek lelkesen ingatták magukat a dalra, talán tetszett nekik az előadásom, vagy az is lehet, hogy csak ezt a számot szerették annyira, mindenesetre egyikük sem vágott olyan fejet, mint aki citromba harapott. Egyedül Stephen arcáról nem tudtam leolvasni , hogy mit is gondol, bár még ő is bólogatott a ritmusra. Ezért is ajánlottam fel, hogy ha szeretne, kérhet másik dalt, s bizony, élt is ezzel a lehetőséggel.
- Sweet but psycho? Hm, az melyik is? Kezd el légyszi - megvártam, hogy belepengessen, de alig néhány dallam után már mosolyogva azonosítottam be a számot. - Okés, szerintem menni fog, mondjuk a teljes szöveget nem ismerem - alig hogy ezt kimondtam, az egyik srác már meg is lengette előttem a kottát, amin még a szöveg is ott volt. Ciki, vagy sem, kottát olvasni annyira nem tudtam, viszont nekem már a szöveg is elég volt, figyeltem Stephent, megpróbáltam felvenni a ritmust, s mikor odaért a dallamnál, elkezdtem énekelni a számot. Beleéléssel, a zene szeretetével, igyekeztem kihozni magamból a maximumot, s úgy kísérni a hangszert, ahogyan az is kísért engem. Közben végig figyeltem Stephenre, hogy lássam, mikor vált akkordot, s így végig játszottuk a dalt.
- Nem rossz, nem rossz - tapsoltak a többiek mosolyogva, de engem most azért mégis csak Steph véleménye érdekelt, hisz leginkább rajta éreztem eddig a bizonytalanságot velem kapcsolatban. Éppen ezért kis mosollyal, kíváncsian néztem rá. - Nos mester? Beszállhatok? - mosolyom kiszélesedett, bíztam benne, hogy bevesznek és zúzhatunk majd a hétvégi éjszakákban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Ha csak olyan könnyen ment volna az improvizálás, hogy szavakat egymás után könnyedén görgessek a dallamra, akkor szerintem már dalszövegíróként ténykedtem volna valahol, de sajnos ennyire azért nem voltam megáldva tehetséggel, hülyeséget és kamu angol szavakat meg nem akartam hadarni. Mondjuk a sima dúdolás az egész biztosan ment volna, de szerencsére ekkor előkerült az a kotta, és az a srác megmentette az életem. Legalábbis ebben a percben ez jelentette az életem, mert nagyon sokat jelentett mostanában a zene, már jó ideje akartam valahol énekelni, de egyelőre sehol nem volt hely. Így valamelyest a RagDollz jelentette számomra a kiutat, hogy ne csak a fürdőszobában hallassam a hangomat. S miután megvolt a szöveg, sikerült megismernem a dallamot is, némi kis csiszolódással a végére már egészen jól szólt kettősünktől ez a szám, olyannyira, hogy a többiek már táncolni kezdtek, s így már nekem is mosoly szökött az arcomra éneklés közben. Tök jó érzés volt, és azt is jó volt látni, hogy már a levitás is vigyorog.
- Padawan? - kérdeztem vissza egy vigyorral, ami aztán alább is hagyott, ahogy megláttam komor ábrázatát. Esküszöm, nem is értettem, hogy mi van, hisz az előbb még ő is vigyorgott, meg láthatóan élvezte, most meg? Már majd hogy csalódottan biggyesztettem le az állam, amikor kinyögte, hogy felvettek.
- Hogy mi?? Azt hittem, hogy…de szenya vagy - nevetve öklömmel kicsit belebokszoltam a vállába. - Na jó, megbocsájtva! - mosolyogva nyújtottam a kezem. - Amúgy Gréta vagyok, Salamon - nem emlékeztem arra, hogy bemutatkoztam-e, így most ezt pótoltam, s ha Steph is kezet fogott velem, akkor utána még a többi taggal is kezet ráztam.
- Persze, megfelel. Mondjuk rossz, hogy ilyet sokat kell várni a következő próbáig, de legyen - lelkes voltam, még így is, hogy tudtam, a következő próba csak két hét múlva lesz.
- Srácok, mit szólnátok, ha beülnénk ezután egy pizzára, és akkor kicsit jobban megismerjük egymást? - mivel valószínűleg sokat nem tudtak rólam, gondoltam, hogy tarthatnánk egy kis ismerkedést, és a pizza amúgy is remek volt a Félszemű kukoricában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Még nem ismertem igazán a srácokat, ezért egy kicsit még szoknom kellett a stílusukat, főleg Stephenét, akinél néha nem lehetett tudni, hogy komolyan gondol valamit, vagy csak tréfálkozik. Persze, az első ilyen poén után ennél a másodiknál már éreztem, hogy ez az volt, ezért csak nevetve ráztam meg a fejem, főleg hogy szavaimra kiöltötte a nyelvét.
A kézrázás szimpi volt, nem volt gyenge és nem húzta el azonnal, hagyta, hogy megrázzuk, ahogyan azt illik. Közben pislogva figyeltem a többiekre, akik közölték a becenevét, majd ide-oda tekintettem, látva azt, ahogy egy pillanatra megfagyott a levegő. Nem mondta ki, de láttam a srácon, hogy zavarta őt ez a Züm-zümözés. Szerencsére nekem meg sem fordult a fejemben, hogy így szólítsam, a Steph sokkal jobban passzolt hozzá.
- Mennyi? Te jó ég! - csattantam fel, amikor meghallottam, hogy mennyit képesek elkérni egy próbáért. Azt gondoltam, hogy ingyen és bérmentve biztosítják a helyet, most viszont elhúztam egy kicsit a számat, ez kész rablás volt.
- Azért majd ha gondoljátok, megnézem a Kívánságok termét, hogy nem tudnánk-e néha ott is próbálni - próba-szerencse, sosem kívántam még oda hangszereket és erősítőt, szóval fogalmam sem volt arról, hogy megvalósítható-e a dolog, vagy sem. Ám mivel ez a pénz téma kicsit húzós volt, inkább bedobtam, hogy együnk egy pizzát, s úgy tűnt, hogy volt, aki különösen rajongott az ötletért.
- Szuper, én már éhes vagyok - mondtam lelkes mosollyal, majd bólogattam Steph szavaira, aki láthatóan bandavezér- csoportfőnök volt, s próbálta katonásan rendbe szedni a srácokat.
- Ne aggódj, nem fáj - nevettem el magam, nem is éreztem úgy, hogy az első meghallgatás után fizetnem kéne, azzal viszont teljesen egyetértettem, hogy innentől kezdve a próbák árába nekem is be kell szállnom. Csak épp azt nem tudtam, hogy miből fogom erre megteremteni az anyagiakat, így már kezdhettem agyalni azon, hogy mit fogok dolgozni a suli mellett. Közben a srácok összekapták magukat, mi pedig végre elindultunk a pizzéria felé, miközben jó hangulatban dumálgattunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az első napomon még rettegve léptem át az Ispotály küszöbét, mert hiába volt az ebéd és a hosszas beszélgetés, azért ez mégis csak más közeg volt az étteremhez képest. Itt máris éreztem a nyomást, tudtam azt, hogy jól kell teljesítenem, figyelnem kell mindenre is, és bármikor érhet váratlan meglepetés. Gyakornokság ide vagy oda, ha baj van, akkor minden kézre szükség van, szól a mondás, vagy valami ilyesmi. Szóval tényleg paráztam az elején, az első napomon emlékszem, még a kérdésemet is bátortalanul tettem fel, de aztán rájöttem, hogy Dávid, bocsánat, a doktor úr teljesen normális, türelmes és mindent szakszerűen elmagyaráz, nem sajnálva az időt rám. Emiatt napról napra bátrabb lettem, már nem féltem kérdezni és azt hiszem, hogy sikerült megszoknom a stílusát is. Egy hét még nem sok, hogy teljes egészében összecsiszolódjanak a kollégák, de szerintem egészen jól ment a gyakorlat. Élveztem, sok mindent megismerhettem, még olyan dolgokat is, amivel nem számoltam. A doki tényleg precíz volt, szerencsém volt, hogy hozzá kerültem.
Ma reggel is időben érkeztem, mert fontos volt az, hogy munkára kész legyek, amint a doktor úr azt mondja, hogy kezdjük. Munkaruhában vártam őt, váltottam egy-két szót a kedves recepciós hölggyel, aztán fordultam is, amikor meghallottam a lépteit. - Jó reggelt doki! Doktor úr - helyesbítettem egy mosollyal és lelkesen nyúltam a kávé után, amit minden reggel megkaptam, még csak kérnem sem kellett. Nem is értettem, hogy mivel szolgáltam rá erre, más gyakornokoktól csupa rosszat hallottam, volt olyan is, akit a mentora mindig kiküldött a boltba. Az enyém meg mindig hozott valami finomságot, így néha tényleg úgy éreztem, mintha megnyertem volna az ötös lottót.
- Még nem, de a kávé után az leszek - feleltem jókedvűen, és már kortyoltam is a gőzölgő, jó meleg feketéből, amit egy kis tejjel és cukorral fogyasztottam. És még ezt is megjegyezte!
- Nagyon jó, mint mindig - jegyeztem meg az első kortyok után. Kora volt még, egyelőre nem volt nagy nyüzsgés, mondhatni kihaltnak tűnt a folyosó és a recepció előtti rész, de pontosan tudtam azt, hogy ez bármikor változhat.
- Ma mire készüljek doktor úr? - kíváncsian pillantottam rá, az előző héten sok részleggel és tevékenységgel megismerkedtem, az ápolói teendők tetszettek a leginkább, de tudtam, hogy most még annál is nehezebb dolgok lesznek majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Ez aztán a célzás - elismerően bólintottam, ahogy betalált a szemetes kosárba ilyen távolságból. Magam ezzel nem mertem próbálkozni, ehelyett miután kiittam az utolsó kortyot is, szaporán szedtem a lábaimat, hogy minél előbb megszabaduljak a kiürült pohártól és felvehessem a ritmust a dokival.
- Figyelek! - szúrtam közbe, ahogy végül sikerült beérnem a lépteit, így már le is lassíthattam mellette. Feltárult előttünk az ajtó, s végre betehettem a lábam arra a részlegre, amiről egész eddig csak álmodoztam. Mindeközben nem győztem figyelni arra, amit Kozák doktor úr mondott. - Ez jól hangzik - jegyeztem meg, elméletben már tanultunk erről, de egy gyakorlat azért mégis csak másabb volt, mint egy tankönyvi száraz anyag.
Ahogy vonultunk a pult felé, ide-oda kaptam a tekintetem, és igyekeztem továbbra is nem elveszíteni a tempót, amit a doki diktált. - Az amputoportálás az a mugliknál az amputáció, tehát ahhoz hasonló? - úgy éreztem, hogy jobb, ha rákérdezek, mert ezzel kapcsolatban volt bennem egy kis zavar.
A továbbiakban még felsorolt néhány dolgot, az utolsó szavainál azonban egy pillanatra megállt bennem a levegő. Tudtam jól, hogy mire vállalkozom, életek megmentésére, de valamiért eddig sosem kellett szembesülnöm azzal, hogy valakiről én állapítsam meg azt, hogy már nem lélegzik többé. Viszont most kíméletlenül hangzott el az igazság.
- Azért remélem, nem lesz sok ilyen és minél több embert meg tudunk gyógyítani - pozitívan álltam hozzá a feladathoz, és a lelkességem továbbra sem csökkent. A nyüzsgés pedig már kezdett érzékelhetővé válni, itt már jóval több beteg ücsörgött és várakozott, mint a másik részlegen. A pultnál egy ötven körüli, dauerolt hajú, szemüveges hölgy ült és széles mosollyal köszöntötte a dokit, látszott, hogy már régóta ismerhetik egymást. Ilona - ez volt a kitűzőjén - máris egy paksamétát tolt a doki elé. - A reggeli laboros eredmények, aláírás kell - bökött rá a papírosra.
- A táblán már kint van, hogy kik várnak beavatkozásra. Van egy bokaficamos az egyesben és egy rontástól sebesedő a kettesben. Kapott fájdalomcsillapítót - én csak csöndesen hallgattam és figyeltem, de ahogy berobbant a túloldali ajtó, riadtan kaptam arra a pillantásom. A SÜVEG munkatársai - mert hogy ilyen egyenkabát volt rajtuk - sietős mozdulatokkal toltak befelé egy ágyat.
- Jöjjön Doki! Robbanás volt a külváros egyik elhagyatott épületénél, két auror megsérült, az egyik nagyon rossz állapotban. Nyaki fájdalom, vállfájdalom, a mellkasa is fáj, külső horzsolások, sérülések. Eszméletvesztése volt, A vérnyomása hetven, szaturáció esik, hippovolémiás és egyre cianotikusabb! - az ágy gurult el mellettünk a hármas kezelőbe, én meg csak döbbenten néztem, miközben földbe gyökerezett a lábam. Az a pasas durván vérzett, és ilyet még soha nem láttam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ez a doki tényleg nagyon toppon volt, bármit is kérdeztem tőle, mindenre tudta a választ. Nem győztem megjegyezni a sok infót, amit az elmúlt hét óta sikerült összegyűjtenem. Tényleg sokkal több dolog ragadt rám a gyakorlaton, mint az iskolapadban, az biztos, hogy az amputoportálást egy életre megjegyeztem.
A mosolyom lehet, hogy halványodott, amikor életekről volt szó, viszont tényleg próbáltam pozitívan hozzáállni, még akkor is, ha tudtam jól, hogy Kozák doktor csak próbál felkészíteni a jövőre. Ez is benne volt a pakliban, egyelőre azonban még naivan úgy álltam hozzá, hogy ha minden erőnket beletesszük, akkor ilyen meg sem történhet.
A kedvem töretlen volt a süveges srácok érkezéséig, ugyanis akkor tényleg szó szerint megtorpantam és döbbenten figyeltem az eseményeket. A doki persze nem tétlenkedett, máris ugrott, s én már csak arra eszméltem, ahogy rám szól.
- Máris - zökkentem ki a gondolataimból, és már szedtem is a lábaimat, hogy beérjem őt. Az éterben eközben egyik szakkifejezés hagyta el a másikat, a mentőkolléga nem győzte sorolni a sérüléseket, én meg csak lefagyva álltam és azon agyaltam, hogyan is lehet ennyi vér egy emberben. Annyira megzavart a szituáció, hogy a doki talán kétszer is nekem szegezte a kérdést, ki tudja, mire észbe kaptam. - Öhm, a…ha jól értem, akkor súlyos vérveszteség és oxigénhiány és meg kell állítanunk a vérzést, pótolni az oxigént és…és a fejét is megvizsgálnunk. A mellkasát…- zavarosan hadartam, miközben éreztem, hogy a szívem ezerrel kalimpál és még annál is jobban izgulok. Nem a válaszaim helyessége miatt, hanem a betegért, és azon, hogy meg tudjuk-e menteni az életét.
Miközben soroltam, a doki már intézte is a dolgokat, figyeltem, hogyan dolgozik össze a mentőkkel,  tekintetem ide-oda cikázott a beteg és a kollégák közt, a gyomrom görcsben állt és idegesen, remegő kézzel kaptam az eszközök után. Minden mozdulatomon látszott az, hogy egy kezdő vagyok, reszketve álltam a beteg felett, érezve a nyomást, hogy most rajtam is sok minden múlik.
- Máris…- mondtam, mintha sürgettek volna, de hiába gyakoroltam ezt már ezerszer, ez itt most teljesen más helyzet volt. Pánik lett úrrá rajtam, első nekifutásra nem sikerült, ezért még egyszer megpróbáltam. - Mindjárt…jóh, kész - de már kaptam is a pálcám után, hogy szorító bűbájt alkalmazva leszorítsam azt a kart.
- Minden csupa vér - szaladt ki a számon, mintha ezzel ne lettek volna ők is tisztában. Az a kar rémes látványt nyújtott, nem elég, hogy üvegszilánkok szaggaták szét a felkar-váll környékét, az alsónál nyílt törés volt szemrevételezhető. A homlokom gyöngyözött, sápadtan álltam ott, kezemben még mindig a pálcát tartva, de a gyomrom addigra már felkavarodott. Csak bírd ki, most bírd ki. Próbáltam nem kidobni a taccsot.
- Doki, még mindig esik a vérnyomása! - szakadt ki az egyik mentősből, miközben az osztályos nővér is berohant, hogy segítse a munkálatokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egy percig sem álltunk tétlenül, minden dolgos kézre szükség volt, és tette is mindenki a dolgát. A mentős kolléga bekötött még egy fizsót a doki kérésére, a másik az eszközöket készítette oda a dokinak, én meg az első sokkból felocsúdva megküzdöttem a centrállal, ami nem volt egyszerű, de legalább már túl voltam rajta. Ám ez még csak a kezdet volt, látszott, hogy mennyire komoly a sérülés és még nem voltunk túl a nehezén. Próbáltam koncentrálni, tényleg, de néha úgy éreztem, hogy úrrá lesz rajtam a stresszből fakadó gyomorgörcs.
A dokin bezzeg idegességnek a nyoma sem látszott, szakszerűen, precízen és gyorsan látta el a feladatait, csak úgy kapkodtam a fejem, ahogy egyik utasítást adta a másik után. Úgy éreztem, hogy talán soha nem fogok felérni egy ilyen szaktekintéllyel, ettől még nagyon távol voltam.
- Rendben - ekkor már a kart szorítottam, közben a segítségünkre sietett egy nővér is, aki rutinosan dolgozott a doki keze alá, mintha már ezer és egy alkalommal tették volna ugyanezt.
- Igen, az volt. Egy egész raktár berobbant, különféle bájitalok voltak odabent - biccentett a süveg tisztje, miután végzett a fizsó bekötésével. A másik biccentve már szaladt is, hogy intézze a vizsgálatot a toxikológia kapcsán, én pedig nagyító bűbájt alkalmaztam a doki kérésére.
- Bocsánat - kértem elnézést, mert elsőre nagyon bemozgott a kezem, de próbáltam koncentrálni, s újra megismételtem a varázslatot, mire már tisztán, jól láthatóvá vált a sérült kar, a nagyítás pedig tökéletesen működött. Két kézzel fogtam a pálcám, most nem mozdulhattam el, a többiek pedig hozták az érfogót. Ezt követően feszült percek következtek, síri csend telepedett a műtőhelyiségre, csak a mugliktól beszerzett gépek pittyegtek, jelezvén az életfunkciókat, miközben a doki tette a dolgát.
- Doktor úr, javulnak a funkciók, a vérnyomás és az oxigénszint is kezd helyreállni. A vérzés is elállt. Adjunk még fájdalomcsillapítót? Fizsót? - érdeklődött a süveg munkatársa, eközben még mindig tartottam a nagyítót és figyeltem a precíz varrást. Gyönyörű munkát végzett a doki, és úgy tűnt, hogy ez a beteg bizony megússza ma, ennek pedig nagyon örültem.
- Doki, kell még a nagyítás? - érdeklődtem, miután úgy tűnt, hogy sikeresen összevarrta a sérülést. - Mi a helyzet vele, fogja még tudni használni rendesen a karját, vagy szükséges lesz újabb beavatkozás? - kíváncsiskodtam a férfitől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A Doki szigorú volt velem és a csapattal, talán egy kicsit pattogósan mondta, hogy ki mit csináljon, viszont azt hiszem, hogy ezt a helyzet pontosan megkívánta tőle. Nem lettem volna most a helyében, hisz rajta volt minden felelősség, én hozzá képest csak egy kis szelete voltam ennek a történetnek.
A nagyítót még tartani kellett, s bár már kicsit remegett a kezem, azért igyekeztem stabilan tartani, hogy ne mozogjon és ezzel ne okozzak problémát a férfinek. Az egyébként látszott, hogy milyen rutinnal ölti össze az ereket, nem igazán zavartam meg őt a műveletben, így egy kicsit én is megkönnyebbültem. Attól meg főleg, hogy kiderült, túléli a beteg, sőt, talán még újra használhatja is a karját.
- Rehabilitáció, az is érdekes része lehet ennek az egésznek - jegyeztem meg, bár azt hiszem, ez most nem volt megfelelő alkalom, hogy erről érdeklődjek, viszont elhatároztam azt, hogy majd legközelebb megkérem, hogy egy ilyen rehabilitációs osztályra is látogassunk el, mert nagyon kíváncsi lettem arra, hogy milyen utómunkálatokkal hoznak helyre egy ilyen sérülést szenvedett kart.
- Mármint, rám tetszik gondolni? - nagyon meglepett, amikor hozzám fűzte a szavait, nem is tudtam, hogy örüljek-e ennek, vagy pánikoljak, de persze jól esett, hogy rám mer bízni egy ilyen feladatot, csak közben még mindig ott volt bennem a félelem, az hogy valamit elrontok és egy örök életre kárt hagyok a fekvő betegen. Ezeket az érzéseket nehéz volt csak úgy leküzdeni, ezt még tanulnom kellett. Ettől függetlenül átvettem tőle a feladatot, és neki álltam összevarrni a sebet, ügyelve arra, hogy precíz legyek és lehetőleg szép munkát végezzek. Mélyen szívtam be magamba a levegőt előtte, hogy így csillapítsam magam, majd elkezdtem a feladatot és megpróbáltam kizárólag a feladatra koncentrálni. Közben a fejem fölött még zajlott a konzultáció, a Doki kiosztotta a további teendőket, azért ezeket az infókat is próbáltam megjegyezni, de nem nagyon hagytam elkalandozni a gondolataimat.
- Kész vagyok, jó lesz így? - léptem picit hátrébb, feltartott kezekkel, várva, hogy a főnök leellenőrizze a munkámat. Még mindig nagyon izgultam, a gyomrom teljesen felkavarodott és alig vártam, hogy végre végezzünk.
- Máris nézem…a nála talált iratok alapján Mark McMillan auror a Bogolyfalvi kirendeltségről. Kapcsolattartóként az idősebb lánya neve szerepel, máris értesítjük őt - biccentett a mentős kolléga, majd távozott a helyiségből, a nővér közben elkezdte összepakolni a műszereket, míg egy másik zenét kapcsolt a Doki kérésére.
- Elnézést, nekem ki kéne….- nem tudtam folytatni, hirtelen a torkomba szökött minden, sietve szaladtam ki az ajtón, s a folyosón lévő kukába kiadtam magamból mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A dicséretet öröm volt bezsebelni, annak ellenére is, hogy tudtam, azért bőven volna még mit tanulnom a varratokat illetően is. Ettől függetlenül jól esett a Dokitól az, hogy nem szidott le semmiért, sőt, inkább támogató módon állt hozzám. Ha annyi erőm lett volna még, hogy a stressz miatt kialakult hányingert is legyűrjem, akkor én is jókedvűen ünnepeltem volna odabent, hallgatva a kellemes dallamokat, ám annyira rosszul voltam már, hogy mindent ki kellett adnom magamból, szó szerint.
Ilyen rosszul nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára, de azt nem az idegesség okozta, hanem a romlott étel. Most viszont a sok stressz és gyomorideg távozott belőlem, ciki vagy sem, de ott a folyosón, néhány járóbeteg szeme láttára. Miután felocsúdtam és kicsit megkönnyebbültem, láttam a rám szegeződő furcsa tekinteteket. Aztán feltűnt, hogy a ruhámat itt-ott vércseppek tarkították, volt ahol nagyobb foltok is. Nem volt túl bizalomgerjesztő, ki tudja, hogy ezek a szegény betegek most mit gondolhattak rólam, és az Ispotályról. Sóhajtva fújtam ki a levegőt, aztán sietve sétáltam be a szemben lévő mosdóba, ott egy kicsit felfrissültem, a víz sokat segített. Leöblítettem az arcom, a szám, a kezeimet jó alaposan lemostam, a ruhámról pedig a pálcám segítségével, tisztítóbűbájjal tüntettem el a foltokat. Ez persze nem volt olyan, mint egy rendes mosás, de valamelyest javított a közérzetemen. Kisétálva egy kicsit még megpihentem, hátammal a falnak dőltem és lehunytam a szemeimet, úgy éreztem, hogy egy kicsit a fejem is megfájdult. Már csak akkor néztem fel, amikor a Doki megszólított.
- Jaj nagyon köszönöm doktor úr, elnézést kérek, hogy odabent nem voltam a helyzet magaslatán, ezt még szoknom kell, de hálás vagyok - tényleg az voltam, hisz az ő biztatásának hála, hogy megálltam a helyem odabent. Sokat számított a hozzáállása, az, hogy nem ordibált velem és türelmes volt. Ha ez másként alakul, akkor talán most zokogva adnám fel a leendő orvosi karrierem. Így viszont felcsillant bennem a remény, hogy talán tényleg lehet belőlem egy napon majd igazi gyógyító.
Doki szavai tényleg jól estek, egy kicsit még el is mosolyodtam az utolsó szavain. - Ne mondjon ilyet doktor úr, Ön tett csodát, én csak közreműködtem- vallottam be, de ettől függetlenül tényleg jó érzés volt az, hogy az első napomon nem veszítettünk el életet, sőt, úgyis mondhatnám, hogy megmentettünk egyet.
- Viszlát akkor holnap - intettem még neki mosolyogva, de addigra már sarkon is fordult, és sietve távozott. Kár, hogy mindig ennyi dolga volt, de ezt valahogy nem is csodáltam, igen forgalmasnak bizonyult ez a sürgősségi osztály.
Ezen gondolatokkal, és a nap sikerével a zsebemben távoztam, hosszú és fárasztó nap után estem be az ágyamba, de nem bántam meg ezt a napot sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Még mindig rosszul voltam a másnaposságtól, éppen a wc kagyló fölött roskadoztam a másodikon és adtam ki gyomrom tartalmát. Szabadnapot kellett volna kivennem, de gyakornokként ez nem volt ennyire egyszerű, mégis megbántam, hogy bejöttem. Szerintem a Doki is látta rajtam, mert bár eddig még nem szólt erről egy szót sem, a pillantásából azért úgy éreztem, mintha ma nem lenne megelégedve velem. Csak remélhetem, hogy nem szed elő emiatt, mert pont nem hiányzik az, hogy valaki még le is csesszen.
Közben sikerült feltápászkodnom, a wc-t lehúzva a csapnál frissítettem fel magam, arcmosás, öblögetés szájvízzel, miegymás. Ám ez sem dobott fel, szerintem egy hordó smink sem lett volna elég ahhoz, hogy varázslatossá váljak. Leginkább a karikás, kialvatlan szemeim árulkodtak az előző éjszakáról.
A csipogóm hirtelen törte meg a csöndet, ha nem fájt volna kellően a fejem, akkor ez a kis dög még rá is tett egy lapáttal. Halántékomat masszírozva néztem meg, hogy mi a helyzet, aztán sóhajtva indultam le a földszintre, ahol meglepetésemre a túrából ismert Tamás ácsorgott. - Öhm, szia - köpenyem zsebeibe csúsztatott kezekkel lépdeltem oda, értetlenül néztem a nővérre, majd vissza a férfire.
- Te érdeklődsz Mark McMillan állapotáról? - kissé meglepett, nem tudtam, hogy vannak a férfinek rokonai, csak egy nőt láttam hozzá bejárni, de arról is kiderült, hogy nem a neje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ahogy megláttam Tamást a távolból, az első gondolatom az volt, hogy mégis ő vajon mi a francot kereshet itt? Aztán emlékeztettem magam arra, hogy mivel az üzenetben is az állt, hogy McMillan miatt érkeztek, így feltételeztem, hogy kizárásos alapon tényleg erről lesz majd szó, nem pedig randit akar kérni, vagy ilyesmi. Amúgy sem mentem volna bele ilyesmibe, már csak azért sem, mert nekem a társasága mindvégig inkább olyan barátinak tűnt. Nem éreztem különösebb vonzalmat a közelében, inkább felnéztem rá ott a túrán is, mert tapasztalt volt és persze tök jókat lehetett vele dumálni. Mindenesetre egy kicsit gyanakodva tettem fel neki a kérdést, hisz ezt a szerencsétlen aurort már egy nő is zaklatta korábban. - Aha...várj, tessék? Velem? - kissé értetlenül futott ráncba a homlokom, az első részét még értettem, a második résznél viszont megint csak arra tudtam gondolni, amire már idefele jövet is. - Öhm, persze igen – bólintottam, láttam rajta, hogy fura a viselkedése, nem tűnt olyan vidámnak és jókedvűnek, mint ott az erdőben, mondjuk ez rólam is elmondható.  - Gyere, van itt egy orvosi szoba, ami épp felújítás alatt van – pontosabban még nem szerelték be a műszereket, csak néhány szekrény, egy asztal, meg pár szék volt odabent. Ahogy kinyitottam az ajtót, még érezni lehetett a friss festés illatát.
- Rég láttalak, minden oké? - azért csak rákérdeztem, mert lehet, hogy talán valami orvosi ok miatt jött, végül is, elmeséltem neki, hogy gyakornok vagyok. Közben behúztam magam mögött az ajtót, és az egyik szék felé mutattam, hogy nyugodtan üljön le, ha szeretne, én magam egyelőre inkább csak álltam köpenyzsebembe dugott kezekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Hogy tessék?! - addig kómás pillantásom most egészen élesnek tűnhetett, szemeim szinte teljesen elkerekedtek és még a szemöldököm is a magasba szökött, amikor meghallottam Tamás kijelentését. Hát tényleg pont ez hiányzott két hányás között egy erősödő fejfájás és amúgy is pocsék hangulat mellé. Persze hallottam, meg láttam is, ahogy a szája mozog és tovább fűzi a történetét, de valamiért magamban arra gondoltam, hogy ó inkább mondta volna azt, hogy nagyon bejöttem neki, és el akar vinni randira, mert azt valahogy sokkal jobban tudtam volna kezelni, mint most ezt a váratlan kijelentést. - Te nyomoztattál utánam? - csattantam fel, bár magam sem voltam biztos benne, hogy ez zavart-e, vagy maga a tény, hogy egy pasi azt állítja, az apám. Az egészben csak az volt a legrosszabb, hogy alig pár napja még egy másik férfit hittem az apámnak. Pedig benne szinte száz százalékosan biztos voltam, de nem. Erre beállít a szuperügyes túrázótársam, és benyögi, hogy Ő az. - Várjunk várjunk, mi vág egybe? Hogyan? - széttártam a karjaimat, pillantásom szinte követelte a folytatást, mert most már tudni akartam az igazat.  - Hogy lehetnél az apám? - néztem rá értetlenül, hisz Hansági Tamásról egyetlen emléket sem találtam anyám cuccai között, bezzeg attól a Ránki Magortól…tele volt a padlás a leveleivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Amikor az embernek amúgy is szar napja van, meglehetősen rosszul érinti egy ilyen hír. Nem készülhetsz fel rá, nem lehetsz topon és nem tudod, hogy a következő pillanatban mi zúdul majd rád. Nehéz kezelni egy ilyen helyzetet, a kavargó érzelmeket, még úgyis, hogy egy jó ideje már keresed az apád. Igen, tudni akartam, hogy ki lehet az, tényleg régóta nyomoztam, egészen addig, míg arcon nem csapott a Magorral való beszélgetés nem is olyan rég a Japánkertben. Akkor összezuhantam, kínos volt számomra, hogy letámadtam egy vadidegen fickót azzal, hogy az apám. Tragédiaként éltem meg, hogy még sem ő az, most pedig hirtelen bamm, besétál az igazi. Már ha egyáltalán Tamás az. Tényleg hitetlenkedve nézem Őt, persze hogy él bennem a felháborodás, s azt hiszem, joggal vonom kérdőre. - Az a nő, aki a páciensünket is zargatta? Áh, remek - sóhajtva csóválom a fejem, és védekezően fonom össze magam előtt a karjaimat, miközben tovább fürkészem a férfit, vizsgálom vonásait és közben hallom is, amiket mond. Haragudnom kellene rá, mégis rengeteg a vegyes érzelem, meg Ő mégis csak Tamás, az a jófej pasi a túráról. Attól sem tudok elvonatkoztatni igazán. - Ne haragudj, de ez az egész annyira…szürreális - bukik ki belőlem, látszólag mosolygom, de ha jó emberismerő, akkor láthatja rajtam azt, hogy közel sem érint ez olyan jól.
- Tényleg keresem az apámat már egy ideje, de így nem gondoltam volna, hogy egy napon majd besétál valaki…besétálsz éppen Te és közlöd, hogy Te vagy az. Ez…nem tudom - sóhajtva tárom szét végül a karjaim. - Egyáltalán hogy merült fel ez most? És hogyhogy megkerestél? Mármint, még ha Te is lennél az, akkor miért? - tényleg nem értettem, hisz egy jól szituált fickó, kinek kéne a nyakába egy ennyi idős gyerek? Nem tudtam, hogy mit akar, ahogy én sem tudtam abban a pillanatban örömmel kezelni a helyzetet.
- Ebben amúgy se lehetünk biztosak, míg nem készül teszt. Ki tudja, lehet te se vagy az apám, és akkor ugyanúgy egy csalódás lenne ez, mint a legutóbbi. Mert hogy anyának volt még egy szeretője, tudtad? Pontosabban mondhatnánk úgy, hogy lelkitárs. Rengeteget leveleztek, azt hittem, hogy ő az…aztán kiderült, hogy nem - sóhajtva meséltem el neki, hogy mi történt az elmúlt időszakban.