37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. október 31. 09:16 | Link


kihívás elfogadva | dekorálok?


Itt vagyok, ismét. Még, már. Ezer és egy jelzőt aggathatnék a helyzetre, a jelenre, azonban nem teszem. Felesleges, hiszen attól még semmi sem változik, nem mintha éppen akarnám. Egy más és egy saját döntés miatt jutottam arra, hogy maradok még, hiszen ha engedik, akkor egy második, talán élhetőbb szakot végezzek. Emlékszem, amikor engem kértek fel modellnek és állhattam a lencse egyik oldalán. Furcsa volt, más, mint amit megszoktam, az ismertebb, hogy most én tartom majd a lencsét és mások lesznek előtte. Festékkel alkotni több idő, mint a pillanattal, egy géppel, amelyet nem én alkottam, nem én bűvöltem meg, mégis, közben az én kezem munkája. Beszereztem egy egyszerű, mugli készüléket és egyet a mi világunk terméke közül, apróságokat, álványt, bármit, ami kellhet, és ha nincs még, akkor majd út közben szerzem be. Ráérek. Nagyon az eleje ez, a végét talán sosem fogom látni. Nem tettem le azonban az ecsetet, ami már a kezem, az ujjaim része. Ugyanúgy alkotok, ugyanúgy lefoglal, csak közben másfelé is nyitok. Ez valami haladás talán, nem tudhatom, azt viszont igen, hogy eddig egészen tetszik a választás.
És ennek a választásnak az eredménye, az, hogy megkerestek. Nem hiszem, hogy ne lenne más, aki erre megfelelne, mégis hozzám hozta a sors, és nekem állított kihívást. Azt már régóta tudom, hogy van az iskolának színjátszó köre, azonban sosem láttam őket, nem éreztem késztetést, hogy be is lépjek. Ma befogok, az ajtón legalábbis, hiszen felkértek, hogy a következő előadásukra segítsek díszleteket alkotni. Mágiával is lehetne, ők azonban festett hátteret szeretnének, azonban tudásuk vagy nem elég, vagy nem elégedettek vele. Kreatív feladat, mit ne mondjak, még ha semmisnek is tűnik. Mégis, megmozgat, hiszen ha sikerül, ha nekem is tetszik és elkezdődik az előadás, akkor majd beülök, hozom a masinám és megörökítem. Kellemeset a hasznossal.
Lenyomva a kilincset, besétálok. Egy székre pakolom le a holmijaim, hoztam egy vázlatfüzetbe terveket, amiket meg tudok majd mutatni neki, addig viszont, míg egyedül vagyok, a színpad elé állok. Csendben, türelmetlen várakozás és bármi nélkül vizualizálom magam elé a képet, ami majd kikerekedik belőle. Remélem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2021. december 25. 16:06 | Link

Rina
színjátszósok nélküli színpadon // csillagtan vizsga előtt 37 órával

- Jaj szegénykém... Hogy lehetnek ilyen kegyetlenek az emberek? Jack bácsi mindig azt mondta, hogy az állatokkal és a természettel is úgy kell bánnunk, mint saját magunkkal és környezetünkkel. - Már nagyon régen találkozott a falu szélén lakó... mondhatni remetével, de tanításai a mai napig ott visszhangzottak a fejében. Előkészítősként szeretett kiszökni hozzá, de a kastélyból sokkal nehezebb volt elmenni, és az idővel a látogatások is megkoptak. Már nem is biztos benne, hogy még mindig ott találná a bácsit a faházában.
- Na figyelj, megmutatom! Melyiket szeretnéd? Van itt sima hidratáló is, de pattanások elleni. Láttam amúgy ötösikeseket a klubhelyiségben, akik varázslattal rakták fel, de szerintem én azért nem próbálkozom vele. De ha így... - bontotta fel beszéd közben a Rina által kijelölt csomagot, hogy aztán nyomjon egy kevés krémet az ujjára, és óvatosan a másik homlokára, orrára majd arcára kenje. - Szóval az a lényeg, hogy kb egyenletes el legyen osztva. Úúú, milyen jó illata van!
Már szinte el is feledkezett a tanulásról, de még a kibontott sörről is, amit a nagy igyekezetben majdnem feldöntött a lábával. Egy a száján kicsúszott upsszal le is tudta a dolgot, aztán már fogta is a saját, csillámos maszkját.
- Ez azért elég menő. Lehet a csillámoktól fényesebb lesz az arcom? Persze a jó értelemben, nem úgy, mintha zsíros lenne. Amúgy is elég gáz, hogy akárhányszor elsétálok mellette a folyosón, mindig megbotlok valamiben. Most képzeld el, ha még az arcom is tiszta zsír lenne a krémtől! Katasztrófa! - eredt meg a nyelve, miközben ő is elkezdte felkenni a saját krémét az arcára. Talán a sör üthetett be. Sosem ivott előtte. Azt az egy alkalmat leszámítva. Zalán ki is tért volna a hitéből, ha meg tudná, most is elfogadta a felkínált italt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. december 25. 16:52 | Link


#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda



Ujját állán kopogtatta, miközben agyalt. - Mmmm.... legyen ez - kapott fel egy csillogó lilás tasakot, és kicsit megtapizta, hogy ujjai alól újra és újra kiszaladjon a zselés folyadék. Undi. Végül inkább odapasszolta Lédának. Úgy tűnt ő jobban ért ezekhez a dolgokhoz. Haját egyik kezével hátrafogta, és nyakát kinyújtotta mint egy zsiráf, hogy a lányka jobban hozzáférjen az arcához.
- Tényleg kellemes. Egyszer kentek ilyen algás izét is az arcomra, az kellemetlenebb volt, sokkal. Na nem mintha nem dugnám minden hülyeségbe a fejem, de így egy fokkal jobb - vontam meg a vállamat óvatosan, hogy végül ne a hajamba kössön ki a cuccli.
Érdeklődve hallgatta a lány magyarázását, hozzá képest nagyon jól viseltetve magát - pláne, hogy még akkor se akadt ki, amikor a másik majdnem kiborította a sört. Aztán a fülét megütötte az a hiányzó Ő a mondatból.
- Vá-vá-vá-várj, ki mellett? - fogta meg a lány kezét is. A szeme - mondhatni - őrülten csillogott. Legyen szerelem, adja isten, hogy ez valami ilyesmi legyen, most igazán kellett neki egy új pár, akiknek drukkolhatott, ha már legjobb haverja elbaltázta az ügyet Csibével.
- Oké, ki jön be? Név, kor, kinézet, minden jöhet. Ötödikes ő is? Azért tudod mit csinál ez az évfolyam? - kezdte már is összerakni a fejében a képet a lány. Akkor is, ha nem is volt mit összerakni. - Az ötödikes között van pár szép ember.... - gondolkodott el Mae, és nem is kellett olyan mélyre ásnia az emlékeiben. Talán egy hete sincs, hogy Ádámmal leültek megnézni élete első filmjét. És be kellett vallania, nem egyedül a Star Wars volt az egyetlen, ami abban a szobában lenyűgözte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2021. december 29. 20:59 | Link

Rina
színjátszósok nélküli színpadon // csillagtan vizsga előtt 37 órával

- Pedig az alga is elég jó. Mondjuk ez függ a bőrtípusodtól. Mondjuk, most hogy mondod, nem is tudom, miért is olyan jó az alga... Olyan különleges mert zöld, asszem...
Úgy csevegett, mintha csak Roxyval beszélték volna ki Zalánt. Sosem akarta igazán bevallani, de azok a csajos esték alatt igenis megkedvelte őt, és így egy csomó pletykát is megtudott. Úgy tűnt, Roxy képes figyelni rá.
Egészen elpirult, ahogy Mae megálljt parancsolt a beszéde közben. Fel sem tűnt már neki, hogy ismét róla beszélt. Elpirult a felkent krém alatt, és elfordította az arcát.
- Hogy mi? Ki? - adta be a totál zavartat, mint aki nem is tudja, miről beszél a másik, de zavarában összekente a ruháját a csillámos krémmel, miközben a doboz sörért nyúlt. Amíg iszik Mae úgysem fogja zavarni, nem?
Majdnem felnevetett a kijelentésre. Szép ember. Ő nem csakhogy szép volt, de menő is. Annyira, hogy eddig megszólítani sem merte, pláne, hogy felette van pár évfolyammal. Ilyenkor hogy menjen oda hozzá az ember?
- Nem, nem, én nem is beszéltem senkiről. Figyelj inkább a maszkodra, mielőtt elkened - jelentette ki, miközben elkezdte a sajátját is befejezni. Egészen összeszorította a száját, nehogy véletlen kimondja a kommentet, ami ott csücsült már a nyelve hegyén és próbált utat törni magának.
- Egyébként meg negyedikes... - alig hallhatóan jegyezte csak meg, épp csak annyira, hogy a komment a nyelve hegyéről eltűnjön és ne csiklandozza tovább őt. Ha meg Mae nem hallotta, csak extra szerencse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. január 2. 23:29 | Link


#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda



Őszintén, már nem is figyelt rendesen arra, amit csináltak. Surtr már nem először tapasztalta meg ezt az őrült viselkedést, amit Marina jelenleg mutatott magából, így mint egy öregember, szép lassan lemászott a lány válláról, végig a karján, hogy felderítő útra induljon. Nem, nem lett volna szabad neki, és ha Mae nem Lédával van, valószínűleg nem is engedi neki, de így nem volt mitől félnie. Hiszen a másik tartani fogja a száját. Úgy, ahogy ő jelenleg képtelen rá.
- Kit érdekel a maszkom, amikor emberi szerelmek forognak kockán - dramatizálta túl a helyzetet Marina, és esdeklőn a másikra nézett. - Nah, kérlek. Csak egy kicsit. Egy apró információval is megelégszem. Sőt, elmondom neked én kivel akadtam össze múltkor - próbálkozott a lány. Igazából neki annyira nem volt nagy dolog. Mármint bejött neki Ádám, de az, hogy make outoltak, még nem jelentett semmit. Majd az idő eldönti mi lesz velük. És mielőtt bármit mondhatott volna, végre megérkezett a várva várt információ.
- Negyedikes. Remek. Az… várjunk csak…. - kezdett el számolgatni az ujjain a lány, mint egy óvodás. De biztosíthatok mindenkit, nem volt agyalágyult, csak a Roxfortból jött, és ott másképp vannak az osztályok. Három év alatt pedig még nem sikerült átszoknia. Vagyis négy. Mert hogy: - Én is negyedikes vagyok - esett le végre neki a tantusz. Nem a legélesebb kés a fiókban.
- Na várjunk, kik vannak nálunk. Várj szűkítsünk. Rellonos? Navinés? Jajj csak azt ne mond, hogy Eridonos - fintorgott a lány. Mármint alapjáraton nincs velük baja, csak nem is mondhatni, hogy nagy haverságba van velük. Ez valami elemi erő lehet, mert egyetlen rellonos társát se hallotta egy jófej eridonosról csevegni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2022. január 4. 20:49 | Link

Rina
színjátszósok nélküli színpadon // csillagtan vizsga előtt 37 órával

Majdnem felnevetett, ahogyan Mae kérlelte őt, de sörösüveggel a szájában bizony annyira nem volt szerencsés. Egyszer látta, amint panzióban a szilveszteri bulin valaki egyszerre próbált inni és nevetni. Nem volt egy szerencsés kombináció.
Látványosan megforgatta a szemét, ahogyan barátnője számolni és dramatizálni kezdett. Nem azért, mert tényleg megforgatta volna, hanem azért, hogy kisebb legyen rajta a nyomás. Hisz ez nem nagy dolog. És egyébként is, még nem is váltott vele két szót sem.
- Eridon? Nem, nem. Mi a baj az eridonnal amúgy? - Őszinte kérdés volt, bár nem ismert onnan túl sokat. Ők általában népszerűen voltak, Léda pedig... Nos, neki nem keresték sokan a társaságát. Pedig kedves lány volt ő, amikor akart. Csak hát nem mindig akart.
- Nem is olyan fontos ez.... Hagyjuk a témát. - Még adott magának egy-két komolyabb lehetőséget, hogy el tudja terelni a témát, de nyilván a rellonost innenről kezdve le sem lehetett vakarni a kérdésről. - Hidd el, hogy szóra sem érdemes az egész!
Még egy korty a sörből, és már kezdte egészen megérezni. Olyan könnyed volt a feje, és nem is szorult össze a szája az ízére. Vajon ilyen lehet részegnek lenni? Neeem, attól még biztosan messze van, de tapasztalatlanként azért kellően jól érezte már magát.
- Na jó, ha elmondom, akkor ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek. Meg nem is szekálsz miatta, jó? - Tényleg nem akarta, hogy az egész iskola a szájára vegye. Jó volt neki így, hogy nem ismert sok mindenkit, így nem foglalkozott vele senki. - Szóval navinés. És játszik egy bandában.
Utoljára módosította:Egervári Léda, 2022. január 4. 21:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. január 11. 21:07 | Link


#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda



A visszakérdezésre egy pillanatra kitágultak a pupillái, de aztán elkapta a fonalat. Nem eridonos. Akkor jó. - Nincs velük semmi nagy gondom. Legalábbis nem az itteniekkel. Csak ők olyan maguknak valók. Mármint összetartanak, vagy ilyesmi. Igazából nincs is sok ismerősöm onnan. Csak Lili, de ő nemrég váltott házat, előtte levitás volt, és én úgy is ismertem meg, szóval az nem számít. Meg Nelly. Ő mondjuk aranyos - ismerte el, ahogy egyre jobban beleásott a gondolataiba. Száját ide-oda húzkodta egy kicsit, miközben próbálta beindítani a rozsdás szerkezetet. Aztán inkább csak a sörért nyúlt, és elengedte a témát.
Miközben ivott, a doboz pereme fölött sandított Lédára, azt üzenve a szemeivel, hogy a másik igenis el akarja mondani. Mind a ketten tudták, hogy ez a dolog ki lesz ott mondva, szimplán csak idő kérdése volt, és ha Léda előbb kiböki, előbb túl lesznek rajta. Talán. Mert hogy Marina az ilyesmire nagyon rá tudott pörögni.
- Dán becsületemre esküszöm, hogy nem mondom el senkinek, és nem teszek undok megjegyzéseket. Azokat amúgy se tennék - tette a szívére a jobbját, és a levegőbe a balját a lány.
- Navine negyedik. Kende? Várj nem, ő nem ért a zenéléshez. Istenem mennyi sztorit mesélt róla, hogy adták fel a tanítói a hangszertanítást - nevetett a barna magában. - Akkor az a furcsa gyerek. Domonkos. Egyszer összefutottunk. Kaptam tőle cigit - bólintott a rellonos, jelezve, hogy sikeresen beazonosította a tagot. Legalábbis reménykedett benne, mert mást nem tudott névről. Nem a legjobb a memóriája ilyen téren, csoda, hogy a tag megmaradt neki.
- És mond csak, mi tetszik benne? - húzta fel egyik lábát a lány, hogy átölelve azt hallgassa tovább a történetet. Mindent tudni akart.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 452
Összes hsz: 619
Írta: 2022. február 13. 21:55 | Link

Alexander

Ráncosodik a homlokom. Nemcsak azért, mert egyre sűrűbben húzom fel a szemöldökeimet, hanem a biológia törvényszerűségei miatt is, az idő előrehaladtával. Három betű. VAV. Lehetne öt is - mumus. A torkom köré csavarodó, lassú és alattomos fojtogatásba kezdő határnap. Döntési kényszer. Szokatlanul nagyszámú álmatlan éjszaka, s a többire is csak felületes alvás jut. Olykor teljesen leizzadva riadok fel hajnalban. Olyan, mintha visszafejlődnék. Fogyok, befelé fordulok, elmegy az étvágyam, ha arra gondolok, hogy újabb mérföldkőhöz érkezem. Pedig nem volt olyan régen, hogy betettem ide a lábam. És ez a gondolat egyre többször férkőzik a fejembe. Szóval ördögi körben vagyok benne, és fogalmam sincs, miként törhetném meg a körforgást. Szemem alatt táskák, hangom rekedtes, de a szemeim még csillognak, ugyanolyan élénken, mint mindig, akárhányszor belenézek a szobámhoz legközelebbi mosdó tükrébe.
A tanév végéhez közeledve, ha van is jó dolog, ami megesik velem ilyenkor, akkor az az évadzáró előadás. Egy kis töltet, amibe kapaszkodhatok. De persze hatalmas felelősség is, hiszen nekem kell koordinálni a tagokat. Mégiscsak engem tettek meg vezetőnek. Hogy idén ne ússzak el a teendőkkel, a szokásosnál korábban kezdem az előkészületeket. S a rendkívüli tanévem miatt, méltóságomat félretéve, nem vagyok rest segítséget kérni. Remélhetőleg a legjobbtól.
Hátul vagyok, az öltözőknél. A színpadi bársonyfüggönyök mögötti, biztonságos világban. Ide gyakran vonulok el, ha egyedül szeretnék lenni. A többiek mindenhol máshol bújják szövegkönyveiket. Nekem nem kell, mert rövid jelenetekben, afféle beugrósként tűnök fel. Hiába fejlődtem az évek alatt, a reflektorfénybe még mindig nem vagyok való.
Az idei darabot mi találtuk ki. Keveredik benne Jancsi és Juliska, Piroska és a Farkas, na meg a Hófehérke, meg egy csomó más mese. Egy kamaszodó varázsló-testvérpárról szól, akik beteg nagymamájuknak mennek gyógyfőzetet készíteni, a bonyolult bájital alapanyagainak felkutatásához azonban át kell vágniuk egy varázslatos, egyesek szerint elátkozott erdőn, ahol kétes hírű boszorkányok is megfordulnak. Remélem, nem sikerült túl bonyolultra a történet, de nekünk bejön.
Ehhez keresek háttérembereket. Alex azt hiszem, hogy megfelelő erre. Mikor meghallom, hogy megérkezett, csoszogva megindulok a színpadhoz felé.
- Örülök, hogy eljöttél! Köszi még egyszer - húzom össze magam szerényen, ahogy bátortalankodva kezet nyújtok neki. - Figyelj, eléggé szorít minket az idő... Hoztál akkor terveket, ugye? - pillantok a székre tett holmikra. Mintha sürgetni akarnám. Pedig nem. De valahol mégis jobb lenne letudni ezt az egészet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2022. február 17. 22:23 | Link


kihívás elfogadva | dekorálok?


Szeretem a kihívásokat, a kreatív dolgokat, még ha azok kicsik is. Egy ilyen kis színpadról is indulhat el valaki az olyan nagy felé, ami előtt ezer ember ül és csak őt akarják látni. Nem egy történet kezdődik úgy, hogy az iskolai körökben kezdte, aztán egy szem jókor, jó időben pillantja meg és nincs megállás. Nem tudom, hogy innen van-e, volt-e valaki, aki hasonlóképp járt, nem is fontos. Az a fontos, hogy amire felkértek, az meglegyen. Egy művész mindenben vásznat lát, hát még a kimondott szavakban ne látná meg. Lehetnék sznob, aki elfordult volna, amikor a srác odalépett hozzá és elmondta, hogy mit szeretne megmutatni. Lehetnék az, aki ilyen kicsinyes dolgokra nem ad, de az nem én lennék. Nem ismerik a nevem világszerte, pontosan olyan kicsi vagyok és eldugott helyen, mint ez a színpad és ha ezzel sem bírok, magammal sem fogok. Ha ezt elutasítom, vagy később másokat, akkor azzal sem fogok tudni mit kezdeni, amikor nagy nevek vagy a nagy világ akar tőlem bármit is látni.
Ezért is, ahogy megállok és ahogy jobban figyelem, lassan felöltözik a színpad. Színekkel, formákkal, egy világgal, aminek részletei ott hevernek a lapokon, nem is olyan messze tőlem. Remek. Éppen elmélyülten hümmögök, amikor megjelenik Benett is. Elillannak a formák, a színek, minden és szép lassan a jelen áll a helyébe, az én tekintetem esik a srácra. Az ő arca is vászonra való, annyi szent, de erről nem szólok semmit, csak a szám szegletébe ül egy mosoly.
- Hello – biccentek fel, angol úriassággal. - Már miért ne jöttem volna el? Amit megígérek, azt be is tartom, ne aggódj – és ne szabadkozz, az az én dolgom, lenne, ha a helyzet azt kívánná. Finoman fogok rá a kezére majd rázom meg és engedem is el végül. Tartózkodó, bátortalan, látni rajta, el akar tűnni a világ elől szinte, de én látom és látni is fogom.
- Hoztam bizony, többet is – veszem fel a füzetet és nyújtom felé. - Vannak részletek, van összkép, többféle. A színek változtathatók, azokban nem vagyok a legjobb. De nézd át és kérdezz, ami nem érthető – jegyzeteltem is mellé, anyagok nevei, felállások, bármi, ami eszembe jutott, már csak az a kérdés, ő lát-e bármiben lehetőséget egyáltalán. Mert nos, benne van a pakliban, hogy nem egyre gondoltunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 452
Összes hsz: 619
Írta: 2022. február 22. 03:58 | Link

Alexander

Megvolt az oka, amiért aggódtam kissé, hogy mégsem jön el. Léteznek sztereotípiák a művészekről. Ezeknek persze nem hiszek, elvégre magam is jól bánok a ceruzával, s a kastélyban töltött évek alatt nem csak versek, novellák íródtak titkos naplóim lapjain, de számos egész jó rajzocska is helyet kapott rajtuk. Szóval különösebb elfogultság nélkül mondom, hogy szorult belém némi művészi hajlam, tehetség. De ez közel sem lett eléggé felfejlesztve ahhoz, hogy egy színpadi díszletet fabrikáljak. Időm sincs rá. Kedvem se. Elég nekem, hogy koordinálom a csapatot. És persze a hivatalos indok maradhat az, hogy nem akarom mástól sem elvenni a lehetőséget. Még rám fogják, hogy despota vagyok. Azt pedig nem szeretném...
De tudom, hogy Alexander elfoglalt lehet, hiszen művészetis tanonc is, meg a mestertanonci élet is kemény egyszerre. És biztosan vannak más megbízásai is. Simán benne van a pakliban, hogy lemondja. Még most sem dőlhetek hátra, elvégre a tervezés szakaszában vagyunk, egy képlékeny stádiumban. Ez most kicsit olyan, mintha meg kellene alázkodnom előtte. Én vagyok a kiszolgáltatott fél, ő pedig diktál. Akármit, csak vállalja el mert sok múlna rajta az előadáson. Nagyon szeretném, ha a csapatunk teljes körű tagjává válna, de ezt még nem fedem fel neki. Szóval, kisebb bizonygatására az ígéretének betartásáról megkönnyebbülten fújom ki a levegőt. Aztán némileg kínosan, de elnevetem magam.
- Hát jó, csak tudod, tényleg nem akarom, hogy terheljünk, vagy valami... De ha elvállalod, és lemegy az előadás, vajsört, csokit, bort, akármit megadok - ha ez nem hangzik félreérthetően. És remélem, hogy nem hangzik. Kihúzom magam, ahogy a munkára kezdek koncentrálni legbelül. Átveszem tőle a füzetet, ujjaim nagy gonddal fonják körbe a külső borítót, s kezdik lassan fellapozni az alkotások színes oldalait. Hosszabbra hagyott fürtjeim közül néhány belelóg a képbe, de mivel a kezeim foglaltak, ezért csak oldalra döntött fejjel tudok menekülni előlük. Mindenesetre elégedetten hümmögök, s a szemem sarkából azért figyelem, hogy kritikus tekintetemre mit reagál. Vajon megszokta már, hogy elemzik, s ha igen, izgulós fajta? A kritika engem például képes megölni.
- Szóval... Igen, az alapok szerintem jók. Én nem akarom amúgy se, hogy a háttér állandóan váltakozzon, mert az neked is több munka, meg a nézőket is kevésbé érdekli. Ezt egyébként akkor lehet mágiával is ötvözni, vagy abszolút érintetlennek akarod őket? Az erdőnél például, ha a fák lombjai enyhén mozognának, az még nem lenne rossz... Vagy esetleg helyette egy elmosódott hatás? Vagy valami 3D technika? - kérdezgetem őt, bár hanglejtésem egyre bizonytalanabb, mert közben az arcát lesem, mennyire tévedek nála rizikós területre. Lerí, hogy fogalmam sincs amúgy, mi fekszik neki, de talán nem elvárható.
- Amúgy, mióta is festesz, mármint úgy hivatalosan? Mert hát gondolom gyerekkorodtól fogva kísérleteztél... - terelem kissé kevésbé szakmai dolgokra is a szót, ahogy szemeimmel még mindig elsősorban a lapokra koncentrálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 452
Összes hsz: 619
Írta: 2023. április 4. 17:24 | Link

Kevin

Készülök az új tanévre. Idén is búcsúznunk kellett néhány tagunktól, mert ugyan az öregdiákoknak is nyitva akarom hagyni a lehetőséget, hogy visszajárjanak, azért nagyon sokan még felsőbb éves korukban sem mindig tudják összeegyeztetni a napirendjüket a próbákkal, amit abszolút meg tudok érteni. Remélem, hogy a közelgő nyilvános meghallgatásunk sok új lelkes érdeklődőt fog becsábítani a próbaterembe. Ehhez már nagyban készítem a plakátokat, de egy ideje már csak ülök rajtuk, illetve felettük, és közben a fejemet vakargatom. Nem akarom elsietni, sok múlik a jó marketingen. El akarom küldeni párunknak, akikben megbízok, hogy véleményezzék, mielőtt ellepik a folyosókat.
A másik fontos lépés, ami már-már hagyományszerűen van jelen ilyenkor az életemben, az a kis birodalmunk újrarendezése, letörölgetése. Ilyenkor megtehetném, hogy besétálok egy pálcaintéssel, és rendet teszek, ez a varázsvilág egyik leginkább magától értetődő előnye. Ellenben még a manókat is megkértem, hogy kerüljék el a termet. Magam akarok rendezkedni, átnézni a jelmezeket, a meglévő díszletet, s közben szívom magamba az ihletet, inspirációt a következő évadhoz. Ezúttal is a fogasállványok között sétálva húzom végig ujjamat a különféle ruhákon, meg-megragadva némelyiknek ujját, hogy magamhoz húzva őket felidézzem az emlékeim közül az előadásokat. A kedvenceim azok, amiket ilyenkor elbűvölünk, hogy mágikus tulajdonságukkal kápráztassuk el a közönséget. Külön öröm, ha képességtanonc gyakorolhat a színpadon, idén az animágiát tervezem bevonni, vagy az elemi mágiát, biztosan nagy sikere lenne. Aztán, jótékonykodni is szeretnék a bevételből, ha sikerül pozitív évet zárnunk.
Tehát van dolgom bőven, mégis ráérősen és nyugodtan lépdelek, gondolataimba merülten, egyedül.
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 247
Írta: 2023. augusztus 20. 19:59 | Link

"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt"

   Stephen
augusztus 13


Csendes helyet keresett magának. A jó idő okán a legtöbb diák a szabadban töltötte a szabadidejét - tehát ez Ramónának nem volt opció. Így lyukadt ki a színjátszósok próbatermében, hosszas bolyongás után. A hely üres, vagyis minden szempontnak megfelel.
Az elől hagyott néhány szék között szlalomozik, hátán a gitárjával. Régen játszott, és még régebben írt, ezt szeretné most orvosolni. A színpadra tervez felülni, az a hely szimpatikus neki. A pódiumra felmászva elő is veszi tokjából a hangszert, s hangolni kezdi. Fül után is menne neki, de szeret igazán pontos lenni, így a gitár fejére csípteti az apró hangoló kütyüt. Egyenként pengeti meg a húrokat és kezdi tekergetni a megfelelő hangolókulcsokat. Már most jó érzés hallania a gitárja hangját.
Mikor pedig a húrok tökéletesen szólnak, egy lassú dallamot kezd játszani bemelígés képpen. Egy régi szerzeménye. Szemei közben végig futnak a termen. Sosem járt még itt. Ekkor akad meg szeme a színpad szélén hagyott hangszeren. Végig játssza a dallamot (mert nem bírná félbehagyni) és saját hangszerét a tokjára fektetve feltápászkodik a színpad széléről.
Lassan hajol le az ismeretlen gitár fölé, s arcára azonnal kiül a riadt csodálkozás. A hangszert ugyanis törött állapotban találja meg. Nem számított a látványra, így a sérült hangszer még inkább megrázza. Óvatosan érinti meg a gitár nyakán, kitapintva a széles repedést a fában. Ujjai onnan vándorolnak tovább egészen a fejhez, ahol a a törött fa szálai határozottan olyan szögben meredeznek, amilyenben nem kéne nekik. A szakadt húrok csak a hab a tortán, bár Ramóna majdnem elvágja a kezét az egyikben.
A színpadon térdel a törött hangszer mellett, s próbálja eldönteni, mit is kéne kezdenie vele. Azt sem tudja, kihez tartozik. Végül a szakadt húrok után nyúl, leszedi azokat, s feltekerve maga mellé teszi őket. A még ép húrokat is leszedi, hogy ne húzzák tovább a repedt nyakat.
Utoljára módosította:Máltai Ramóna Emese, 2023. augusztus 20. 19:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Villámkezű
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 355
Írta: 2023. augusztus 22. 21:05 | Link

Máltai Ramóna Emese

Olyan voltam, mint a frissen főzött kávé: körbevesz egy vonzó és misztikus gőz, lelkem földies színekben kavarog, keserű, füstös ízével. Még bennem élt a gyász emléke szeretett hangszerem iránt és tátongott bennem egy lyuk, mint a kifeszített lepedőn, ha tűz éri, majd egy nagy körben kiég az anyag. Ez az érzés aztán keveredett a sötét űr mélységével. Vissza akartam menni Hozzá, még egyszer darabjait látni, szimbolikus búcsút venni tőle és kitalálni, hova tovább. Az ajtónál megtorpantam egy fél pillanatra, kellemes zene ütötte meg fülemet. Már csak az ismerős ütemre is muszáj volt belépnem! A színjátszókör próbatermében elcsíptem egy alakot, aki éppen a meglévő húrokat tépkedte le,így valószínű előadásának végére sikerült megérkeznem. Na nem mintha tettével kárt tudott volna okozni valamiben, ami már egyébként is romhalmazzá lett. Inkább a továbbra is a tárgyhoz engem kötő érzelmek miatt lettem hirtelen oltári dühös, hát hogy merte csakúgy tépkedni úgy az én húrjaimat, mint udvaron a füvet?! Erőltetett nyugalommal léptem oda a tőlem sokkal alacsonyabb lányhoz.
- Elnézést - szólítottam meg nyájasan, monotabb hangszínben, mint terveztem, de jó volt ez. Legalább ha figyelt, árnyalanyi szomorúságot is kivehetett és nem a dühöm csattant rajta, ami belül égetett - Megkérdezhetem, hogy miért szedted le a maradék húrokat?
Nonó javítási kísérletének hála a fej elvált a nyaktól, talán épp csak töredékek tarthatták. Nem láttam teljesen jól és furcsán felkavaró volt a törött gitáromnál állni úgy, hogy épp más tanúja lehetett gyors hangulatingadozásaimnak. Mivel az előbb zenélt, így persze elég vádló lett volna csak itt megállni, valamit még mondanom kellett.
- Hallottalak az előbb. Egész jó volt, bár mondjuk csak a végére sikerült beérni – mosolyogtam rá, de csak a perifériámból figyeltem – Jó szar látvány, mi?
Még a jó zene se kötött le teljesen. Azt hiszem kicsit én is eltörtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 247
Írta: 2023. augusztus 30. 20:09 | Link

"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt"

  Stephen

Nem veszi észre, hogy társasága akadt, különben nem játszana tovább. Pláne nem merné piszkálni az idegen hangszert. Így viszont, hogy nem veszi észre Stephent, biztonsággal mászkál a színpadon, nincs zavarban. Ahogy pedig saját hangszerét leteszi, a másik, törött darabhoz lép.
Láthatóan rezzen össze, ahogy a fiú hozzászól. El is engedi a hangszert - persze ügyelve arra, hogy ne okozzon neki nagyobb sérüléseket. A kérdés zavarba hozza, s rögtön ajkába is harap. A fiúra néz, ám csak a vállára, s onnan is szinte rögtön elkapja a tekintetét.
- Hogy ne törjön tovább a nyak - nyögi ki végül, önmagához híven halkan. Közben óvatosan mutat a nyak repedésére, s fej tövére. Azt a néhány töredéket is érdemes óvni, Ramóna legalábbis így véli.
Nem veszi észre a fiú hangjában bújó érzelmeket, ahhoz neki sose volt érzéke, csupán a jelenlététől jön zavarba. No meg attól, hogy kérdéseket tesz fel neki.
- A tied? - kérdezi aztán, miközben a húrok után nyúl, és a levitás felé nyújtja azokat. Ha a fiú tulajdona a gitár, őt illetik a húrok is, a nevinés nem szeretne tovább babrálni vele engedély nélkül.
A dicséretre nem számít, ismét lesüti a szemét, ajkába harap. Bár közben feltápászkodott, így is jóval alacsonyabb a másiknál. Megszokta ugyan az érzést, hogy alacsonyabb az emberek többségénél, de Stephen mellett pláne aprónak érzi magát. Ráadásul zavarba hozza a dicséret, így csak motyogni tud valami "köszönöm" félét, egyenesen a másik mellkasának.
A kérdésre aztán bólint, el is húzza a száját, ahogy hátranéz a törött hangszerre. Ramóna nem teljesen így fogalmazott volna, de átérzi, mire gondol a fiú. Egy különösen szép hangszer ráadásul, igen kár érte. De hátha meg lehet még javítani.
- Mi történt vele? - fordul aztán vissza a levitás felé, s szegezi állának a kérdést, már valamivel hangosabban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Villámkezű
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 355
Írta: 2023. szeptember 4. 12:38 | Link

Máltai Ramóna Emese

Nem akartam megzavarni semmit, de a gitáromat látni akartam, hogy kipróbáljam, milyen lenne elengedni őt. Amikor nyílt az ajtó, egyúttal kinyílt bennem egy ólomkapu, amin lassan minden érzelmem keresztülfolyt és összekeveredett. Korábban még a színpad felől hallottam a lépteket, viszont amikor becsuktam és törött hangszeremhez fordultam, a leányzó már körülötte legyeskedett. Lehet fogalma se volt róla, mennyire kecsesnek tűnt, kicsit egy őzre emlékeztetett. Amikor kérdőre vontam, még úgy is viselkedett!
- Oóóh – Óvni egy törött tárgy darabjait? Kicsit megnyugtattak a lány szavai, illetve hogy látszólag nem nagyon érdekelte, hogy mi jár a fejemben – Köszönöm.
Feleltem halkan, továbbra is a gitárt nézve. Felvetülhet a kérdés, „Oké, de mit?” Hálás voltam, mert tiszteletreméltó módon bánt ezzel a hangszerrel. Láttam, hogy tulaja egynek, szóval mertem feltételezni, picit egy hajóban eveztünk és meg tudta érteni, miért nem néztem rá, amikor beszéltem.
Csendben maradtam, egyedül akkor szólaltam meg újra, amikor ő kérdezett. Kérdőn rápillantottam. Kék tekintetében kavargó zavart láttam, amitől ösztönösen is szélesebbre húzódtak ajkaim. Aztán észrevettem felém nyújtott kezét, mintha lett volna benne valami… Feszítő érzés lett úrrá mellkasomban, szívem darabjait tartotta selymes ujjai közt és nyújtotta felém.
- Igen – bólintottam, de nem vettem el a húrokat - Tartsd meg nyugodtan, nekem egyelőre… nem aktuális. Neked viszont jól jöhet még. Haa akarod, alaposabban is megnézheted a gitárt--, vagyis ami maradt belőle. Ez különben egy Gibson. Ismered a márkát?
Most vettem észre, mennyivel kisebb tőlem a másik. Mulattató volt. Kis méret, hozzá legalább kétszer akkorra zavar. Halkan kuncogtam ábrázatán, köszönetnyilvánítását pedig egy szívből jövő mosollyal fogadtam. Aranyosnak találtam.
Aztán ez a pöttöm lány meglepett; kitörő hangjának élén leplezetlen meglepődöttséget mutattam elkerekedett számmal. Lehet csak azért tűnt így, mert hangosabban beszélt az eddigiekhez képest, ám nekem az agyam ennek hatására másik csatornára kapcsolt és a saját képére formálta az eseményt. Kicsit a saját vádló hangsúlyommal kevertem az egészet, amit az Eridonosnak szegeztem, aki ezt tette Vele. Kezem enyhén ökölbe szorult, majd amilyen hirtelen ez történt, úgy elernyedt. az egész hátterében az állt, hogy haragudtam Nonóra, őt és magamat is vádoltam a történtek miatt; túlságosan friss volt ez a seb.
- Én a színpad szélén ültem, amikor jöttek a színjátszósok próbálni. Mondtam, hogy elmegyek, aztán erről a falról – léptem oda - mászott valami, gondolom egy pók, az egyik női tag arcához közel. Na most ő reflexből a hozzá legközelebbi dolgot használta, hogy leüsse… Ekkor vette el tőlem a gitárt és csapta szét a falon. Jéé, nézd! Még itt a kráter, amit hagyott!
Akkora volt majdnem, mint az öklöm. Még a póknak is ott maradt a falra száradva két lába és alvadt vértócsája. A helyzet beálltakor nem realizáltam, hogy ekkora dögöt loccsantott szét az Eridonos lány. Néztem a földet, de szerencsére más nem maradt az állatból.
- Vajon ez farkaspók lehetett? – kérdeztem félhangosan, kicsit elterelődve, de aztán hamar visszatértem eredeti témánk medrébe – Szóval betörte a csajszi a gitár fejét, elpattant úgy két húr és meglazult a nyak, én meg rárivalltam. Megpróbálta megcsinálni, de rossz varázsigét használt, és még tovább tört, úgyhogy itt vagyok rockerként hangszer nélkül!
Fortyogó dühöm kezdett ismét a felszínre törni, úgyhogy elmentem az ismeretlen mellől, fel-alá sétáltam egy pontban, majd vegyes érzésektől fűtve inkább leültem a színpad szélére, a tárgyra fókuszálva, hogy kifújjam magam. Kezeimet magam mellett tartottam, rájuk támaszkodtam. Remegtek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 238
Összes hsz: 257
Írta: 2023. szeptember 17. 12:54 | Link

Huba

Mióta a zenekar bevett a tagjai közé, egyre jobban érdekelt a zene, de a hangképzés még mindig nem ment olyan jól, mint ahogyan azt gondoltam. A srácok persze segítőkészek voltak, ám szerintem ők sem voltak profik, és talán jobban értettek a hangszereikhez, mint magához az énekléshez. Szóval, rám fért egy kis plusz gyakorlás, és tudtam, hogy ebben leginkább Szirtes Huba tudna segíteni, aki tavaly került a kastélyba. Engem sosem tanított, viszont látásból ismertem, hisz néha lehetett látni a folyosón jönni-menni, és olykor a melodimágia teremből is kihallatszott, ahogy próbálnak. Egy alkalommal résnyire nyitva is hagyták az ajtót, így volt szerencsém bekukucskálni, hogy lássam, hogy is megy egy próba. Nagyon tetszett az egész, ezért is gondoltam rá, amikor azon törtem a fejem reggel, hogy ki is segíthetne rajtam.
Végül tornacipőbe ugorva, derekamra kanyarítva egy inget, meg is indultam a melodimágia terem felé, ott viszont szorgos manókba botlottam, akik jelezték, hogy beázás miatt ideiglenesen átkerültek a próbák a Színházterembe. Mi a szösz?
Mondjuk elég csúnya vihar volt az este, ezért meg se kellett volna lepődnöm, hogy a kastély imitt-amott beázhatott, főleg a rosszabb nyílászárók mentén. A hír birtokában, továbbra is jókedvűen sétáltam a színházterem felé, ahonnét épp alsóbb tagozatosok vonultak kifelé, úgy tűnt, hogy talán éppen véget ért a próba. Megvártam, míg az utolsó is kisétál, aztán a nyitott ajtón be is surrantam, és egy magabiztos mosollyal közelítettem meg a fiatal férfit.
- Szép napot tanár úr - adtam meg a tiszteletet, még úgy is, hogy engem nem tanított. - Szabad zavarnom pár perc erejéig? - kedves mosollyal néztem rá, remélve, hogy jó hangulatban van, és nincs éppen sürgős dolga.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szirtes Huba
Tanár, Melodimágus, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
Írta: 2023. szeptember 18. 17:41 | Link



A melodimágia terem akusztikája elég gyatra volt. Bűbájok ide, vagy oda, a természetes hangzást bizony nem lehetett megbütykölni. Talán épp ezért érezte magát extra energikusan Huba a mindennapokban. Most, hogy átkerültek a Színjátszókör próbatermébe, máris sokkal jobb volt hallgatni azokat a tompa terceket és erőtlen crescendokat. Arról nem is beszélve, hogy ezt a gyerekek is hogy élvezték. Mivel páratlan volt a lehetőség, Huba egyszerűen a kukába hajította az elméletet arra a pár napra, és csak a gyakorlati anyagokat promotálta a diákoknál. Az egész iskola hallhatta a zsengést, ami tőlük áradt, és bizony még az órákat is nehezen fejezte be a férfi. Általában úgy szólt neki egyik másik diák félve, hogy bizony áténekelték a csengőt. Amiről természetesen Huba tudott, csak nem vette figyelembe.
Ezzel a hatalmas lendülettel fordult a hang irányába, néhány kottát a keze között tartva. - Szép napot neked is Miss - váltott azonnal tegeződésbe Huba. Akit csak tanított, mindenkitől elvárta, hogy azzal tiszteljék, hogy nem kérdeznek rá a korára, és nem kommunikálnak vele úgy, ahogy Kakasi professzorasszonnyal tennék. - Pár perc, pár óra, mondd, miben segíthetek? - fordult ezúttal teljes testtel a lányka felé. Egy hajszálon múlt, hogy kíváncsiságán úrrá legyen, és felmérje a diák vajon mennyire érzi magát kényelmetlenül. Egyetlen füttyentés, egy kis dúdolás. De nem, meg kell tanulnia visszaszorítania a képességébe vetett bizalmát. - Ha hosszú lesz, ajánlom helyezzük magunkat kényelembe - ajánlotta, mutatva az egyik pad felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 238
Összes hsz: 257
Írta: 2023. szeptember 18. 17:53 | Link

Huba

- Gréta, Salamon. Van, akinek csak Sala, de nem Szalai, mert az a focista - mutatkoztam be elég hosszan, miközben kedves mosollyal nyújtottam a kezem egy kézrázás erejéig. Mesélték, hogy laza a prof és tényleg az volt, tetszett az, hogy tegeződik, ettől könnyebbé vált a társalgás. Mielőtt a tárgyra tértem volna, s a férfi nekem szegezte volna kérdését, egy pillantással végig mértem, egész menő volt a stílusa. Ha jól láttam, még egy tetoválás is kifittyent a felsője alól, de azt hiszem, hogy nem ennél kellett volna most leragadnom, mert egész más miatt érkeztem.
- Hosszú, nem is tudom, jó üljünk le - bólintottam egy mosollyal, majd a padon kényelmesen letelepedtem, egyik lábam a másikon kereszteztem, kezeimmel pedig megtámaszkodtam magam mellett.
- Szólíthatlak Hubának? Szóval…az a helyzet, hogy van egy amatőr zenekar, amibe beléptem vokalistaként, mert szeretek énekelni, viszont úgy érzem, hogy vannak hangok, amiket nem tudok elég jól kiénekelni, és a kottaolvasással is akadnak gondjaim. Az lenne a kérdésem, hogy így külön órában el tudnál vállalni hangképzés miatt? Illetve mennyibe is fájna ez nekem? - még egy mosolyt is párosítottam a kérdésem mellé, természetesen nem ingyen vártam el, hogy rám szánja a szabad idejét, de azért bíztam benne, hogy nem fog hatalmas összegeket elkérni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szirtes Huba
Tanár, Melodimágus, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
Írta: 2023. szeptember 18. 22:58 | Link



Bólintott egyet, ám a fejtartása a lenti pozícióban ragadt, ahogy a további magyarázatokat hallotta. A Szalainál még a szemöldöke is feljebb pattant egy pillanatra, aztán állát megemelve fogadta el a felé nyújtott kezet egy mosoly mellett. Nem Szalai, hanem Sala. Minden világos.
Kezével jelezte, merre induljon a lány, bár ebből a pár percből, amit együtt töltöttek biztos volt, hogy Grétának nem kellenek útmutatások. No persze az is lehet, hogy Huba téved. Régen ő is úgy tűnt, mint akinek nem kell útmutatás, aztán hol kötött ki? Kubában. Végül maga is felcsusszant az egyik pad tetejére, és két lábára támaszkodva, kissé előre dőlve hallgatta a magyarázatot.
- Ragaszkodom hozzá - szögezte le, bár Sala addigra már valahol a karrierje és a magas oktáv között járt félúton. A végére Huba csak somolyogva nézett, kissé ingatva a fejét. Fiatalság. Mennyi öröm, mennyi bú. És ő maga még csak nem is igazán öreg.
- Az az igazság Sala, hogy a melodimágia miatt abszolút hallásom van. Ezért könnyebb hangszereken megtanulnom, és ezért tudok tisztábban énekelni. Ám ez nem jelenti, hogy az éneklés technikájához értek. Inkább csak olyan konyhanyelven, érted - magyarázkodott Huba. Igazság szerint a hangszerekkel együtt ezt is tanulmányozta, igaz, nem olyan átfogóan. Ám saját munkásságáról sose beszélt elismerően. Az nem az ő dolga.
- Éppen ezért, ha úgy döntesz, hogy még mindig szeretnéd a segítségemet, nem fogok érte semmit kérni. Etikátlan lenne - jelentette ki szerényen. - És most, halljuk azt a hangot. Válassz bármit, a kedvencedet - vágott rögtön a közepébe Huba. Ha a lány ilyen, hát ő is ezt teszi. Nem mintha amúgy nem ez lenne nála a megszokott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 238
Összes hsz: 257
Írta: 2023. szeptember 19. 20:28 | Link

Huba

Hajlamos voltam azonnal belelendülni a dumcsiba, de azért fél füllel hallottam ám, hogy engedélyezte a tegeződést, meg a Hubázást, ezért már nem kellett különösképp arra figyelnem, hogy tanárurazzam, vagy magázódjak vele. Egyébként is, sokkal jobb volt így beszélgetni, és tulajdonképp nem is volt olyan öreg Huba, legalábbis ránézésre nem tűnt többnek huszonhét-huszonnyolcnál. Szóval, elárasztottam fiatalságát a kérésemmel és nagy szemekkel, lelkesen vártam, hogy pozitívan nyilatkozzon. Huba pedig máris magyarázkodni kezdett, ami nem jelentett túl jót, ezért már halványabban húzódott az a mosoly az arcomon.
- Aha, értem - bólogattam, mert tényleg értettem egyébként a szavak jelentését, de leginkább az emögött lévő tartalmat is, miszerint köszi, de nem. Még szerencse, hogy nem voltam olyan heves természet, mint az öcsém, Erik, s nem reagáltam azonnal le, hanem inkább kivártam. - Komolyan? - na, erre se számítottam, hogy az elutasításnak tűnő válaszból végül ott kötünk majd ki, hogy ingyen és bérmentve vállal. Wáow. Ujjongani lett volna kedvem, megint szélesebb lett az a mosoly, sőt már-már vigyor, s persze, hogy lelkesen bólintottam.
- Hát jó, mondjuk szerintem mivel az idődet rabolnám, érdemelnél érte mégis csak valamit, de ha nem, hát nem, tartsa meg Isten a jó szokásodat - nevettem el magam, nagy terhet vett le egyébként a vállamról, mert ha még ő is pénzt kér el tőlem, akkor baromi sok munkát kellett volna bevállalnom.
- Hmm, máris…- gondolkodóba estem, hogy mit is énekeljek. - Legyen ez, mostanában ez a kedvencem - említettem meg az elején, nem volt nagyon extra dal, és túl bonyolult sem, mégis kedveltem. El is kezdtem énekelni, s bár az elején még érezhette rajtam, hogy totál zavarban vagyok, a harmadik sor környékén már egyre jobban ment.


Her hair is Harlow gold
Her lips a sweet surprise
Her hands are never cold
She's got Bette Davis eyes
She'll turn her music on you
You won't have to think twice
She's pure as New York snow
She got Bette Davis eyes
And she'll tease you, she'll unease you
All the better just to please you
She's precocious, and she knows just what it
Takes to make a pro blush
She got Greta Garbo's standoff sighs, she's got Bette Davis eyes


Miközben daloltam, néha Hubára néztem, próbáltam mosolyogni is, főleg akkor, mikor elvétettem egy-egy hangot. Aztán lassan a végére értem, s kíváncsian pillantottam a férfire.
- Na, tudsz ezen valamit csiszolni, vagy reménytelen? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szirtes Huba
Tanár, Melodimágus, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
Írta: 2023. szeptember 20. 20:30 | Link



Látszott a nagy koncentráció Gréta arcán, így nem is nagyon akarta Huba tovább tolni a dolgot. Egy közel felnőtt korú lány csak be tudja azonosítani, mit jelentenek a szavai, és helyén fogja tudni kezelni a tanácsait. Mert ezek leginkább azok lesznek csupán. Aztán a lány arca a végére úgy felragyogott, hogy Hubának is kedve volt az egészet folytatni. Hát miért vállalta ezt az egész tanárosdit, ha nem a gyerekek miatt? Mondjuk a pénzért, de az részlet kérdése. Kár, hogy a tudására nem volt akkora igény, mint a különleges tehetségére.
Szemöldökét megemelte egy pillanatra amolyan "mutasd mit tudsz" stílusban. Aztán ahogy a lány elkezdett énekelni halkan elkezdett dobolni a padon, hogy segítsen tartani a ritmust, és mellette elvegye a hangszer nélküli éneklés feszéjét. Az átlagos énektanároknak szüksége van rá, hogy elsőre teljes csöndben hallgathassák meg a diákjukat, de Hubának ott volt a különleges képessége kompenzációként.
- Oiii, oiii - ujjongott Huba, ahogy a lány a szám végére ért, és még meg is tapsolta. - Először is nagyon jó számválasztás, én is nagyon szeretem. Másodszor pedig hogy ne tudnék! - csapta össze a két tenyerét. - Most van időd? Elkezdhetnénk rögtön - jelentette ki, aztán felállva a padtól a színpad felé settenkedett, ahol beült a zongora mögé. Olyan természetesen mozgott a színház káoszában, mintha csak oda született volna.
- Amíg tanulod az éneklést, szeretném, ha ezt állva tennéd. Sokkal jobban ki tudnak jönni a hangok. És rögtön egy találós kérdéssel kezdek: hova kell venned a levegőt éneklés közben? - kérdezte magabiztosan, közelebb intve magához a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 238
Összes hsz: 257
Írta: 2023. szeptember 20. 20:50 | Link

Huba

Tényleg izgultam, mert hát ki ne izgulna, ha épp énekel olyas valaki előtt, akit nem ismer annyira? Még az előtt is izgulunk, aki közelebb áll hozzánk, nem hogy ne a tanárunk előtt. Képletesen persze, hisz Huba nem volt szó szerint a tanárom, viszont örültem volna annak, ha tényleg elvállal és nem csak erre az egy alkalomra. Éppen ezért is akartam megmutatni neki, amit tudok, hogy azért érezze, valami mégis csak van, s nem lenne félre dobott idő, ha velem foglalkozik. A dobolása sokat segített, a ritmusra sokkal könnyebb volt énekelni a számot, s a kezdeti nehézségek ellenére tényleg belejöttem, szívből énekeltem, átéléssel, ahogyan azt kell. Pontosabban, fogalmam sem volt arról, hogyan kell, ez csak úgy belülről jött. A végén meg zavaromban elmosolyodtam, mikor Huba megtapsolt.
- Komolyan? Eddig még nem is találkoztam senkivel, akinek tetszett volna, a barátaim többségében punk rockot vagy mostani számokat hallgatnak, ezeket a régieket nem is ismerik - nagyon jó érzés volt, hogy végre , valaki értékelte ezt a dalt, és neki is tetszett. Éreztem a lelkesedését, mi több, arra nem is számítottam, hogy már azonnal elkezdené velem a próbát.
- Most? Persze, hogyne, szívesen! - bólogattam lelkesen, magam is felpattantam a padról, s követtem őt fel a színpadra, majd a zongora mellett megálltam, hogy láthassam ujjait a billentyűzeten.
- Ajj tök jó, hogy tudsz zongorázni, úgy megtanulnék egy hangszeren is játszani - sóhajtottam, régi vágyam volt, hogy valamilyen hangszert elsajátítsak, csak a sok tanulás és suli melletti meló miatt nem volt időm erre, meg pénzem se, hogy vegyek mondjuk egy zongorát vagy egy gitárt.
- Oké, nem probléma, úgyis eleget ültem - jegyeztem meg, épp nem akartam leülni, viszont a következő kérdésre elmosolyodtam. - ŐŐ, az orromba? - néztem rá nagy szemekkel, majd elröhögtem magam. - Jó-jó, azt hiszem, hogy mintha valahol azt olvastam volna, hogy a hasamba, csak az a baj, hogy nem tudom, hogy oda hogy vegyem a levegőt, vagyis érted, nem? - kicsit belezavarodtam, de reméltem, hogy Huba majd helyretesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szirtes Huba
Tanár, Melodimágus, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
Írta: 2023. szeptember 20. 21:07 | Link



Ez kicsit más volt, mint amit Huba nap mint nap csinált. Egy kis színfolt, ami igazán jól jött, tekintve, hogy kezdett kifogyni az új ötletekből. A diákok értékelték, de nem segítették a munkáját. Ez pedig igazán demotiváló tud lenni. Pláne valakinek, aki képes másik húsz ember érzéseit sajátjaként érezni.
- Hát, akkor jó lesz, ha a barátaid megtanulják értékelni a nyolcvanas éveket, mert ha nem lett volna, az ABBA-ra se tudnának riszálni - rázta meg a sajátját is Huba sétálás közben, mint egy öregember.
- You are the dancing queen, young and sweet only seventeen
- dalolászott, aztán mintha csak Gréta a cinkostársa lenne rámosolygott.
- Tudok zongorázni, hegedülni, kicsit dobolni, gitározni, de ami igazán fontos, pikkolózni - szólt büszkén. Ha nem lett volna fontosabb dolguk, Grétának is előadta volna a kedvenc művét az apró hangszeren.
- Neeeem, nem nem - ingatta a fejét Huba. - Vagyis majdnem. Közel van az igazság. A rekeszizmodba. Viszont amikor te énekelsz, akkor a tüdődbe veszed. Nem kell félni kiereszteni a pockost, csak ketten vagyunk itt - jelentette ki Huba, és maga is ráhelyezte a hasa felső részére a kezét. - Vegyél mély levegőket, és ha érzed, hogy emelkedik a kezed, akkor jól veszed a levegőt - magyarázta, és maga is rákezdett. - Aztán kezdj el énekelni, érezni fogod a hangodban a különbséget. És több ideig fogod bírni egy szusszal - magyarázta Huba, és sokat mondóan nézett a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 238
Összes hsz: 257
Írta: 2023. szeptember 20. 21:27 | Link

Huba

- Mert Te arra szoktál riszálni? - kérdeztem nevetve, miközben követtem, s hallgattam, ahogy dúdolja a dalt. Egy kicsit nehezemre esett elképzelni őt, hogy épp ABBA-ra tombol ilyen külsővel, de azért szívesen megnéztem volna őt fodros naciban, ez is igaz. - Azért a Pump it up sem rossz - jegyeztem meg neki, miközben egy-két táncos mozdulattal, tenyereimmel a levegőbe pumpálva beleénekeltem Danzel 2004-es számába, még az is lehet, hogy ismerte. Az viszont tény, hogy a nyolcvanas évek nagy kedvenc volt, és semmi sem tudta lehengerelni vagy eltörölni azokat a csodálatos dallamokat.  - Mázlista, hogy tudsz ilyen sok hangszeren játszani? Kiskorod óta tanulod a zenét? - kíváncsiskodtam, egész biztos, hogy lenyűgöző tehetsége lehetett ehhez az egészhez.
- Óó, pikoló. Egyszer majd megtanítasz rajta valamit? - fellelkesedtem, mindig is szerettem a fúvós hangszereket. Most viszont az éneklés miatt voltunk itt elsősorban, Huba elő is húzta szigorú tanári énjét, nem ülhettem le, s máris belekérdezett. Persze, hogy rögtön valami nagy hülyeséget nyögtem be, de még jó, hogy itt volt, és javítson a helyzeten. Megjegyzésére az egyik szemöldököm egy kicsit feljebb szökkent, s fura mosollyal néztem rá. - Azt mondod, eresszem ki a pockost? - végül kitört belőlem a nevetés, gyorsan a szám elé is kaptam a kezem. - Jajj ne haragudj - elnézést kérve még legyezgettem is magam a jegyzetfüzetemmel, mert egy kicsit még zavarba is jöttem. - Khm, bocsánat, figyelek - elnézést kérve összpontosítottam, aztán figyeltem Hubát, s őt utánozva magam is rátettem a tenyeremet a hasamra, s őt utánozva, elkezdtem mély levegőket venni. Kellett néhány másodperc, hogy ráérezzek a dologra, de végül kezdtem kapizsgálni, hogy mi történik, s így aztán el is kezdtem énekelni ABBA - Dancin Queen című számát.
- Így? - kérdeztem bele közben, majd egy újabb sorral folytattam, közben hol a hasam mozgását, hol Huba hasának mozgását , hol pedig a tekintetét figyeltem, hogy lássam, helyesel-e.
- Majdnem olyan, mint egy terhestorha - nevettem el magam, aztán gyorsan hozzáfűztem. - Mármint, csak gondolom, még nem voltam! - jeleztem, mielőtt még arra gondolna, hogy lenne otthon egy poronty. Ahhoz azért még elég fiatal voltam. - Szóval akkor ide veszem a levegőt, ha énekelek, és akkor ez abban segít, hogy tovább bírjam, vagy hangosabb legyek? Mi van a mély és a magas hangokkal? Azokkal mindig gondban vagyok, nem jönnek ki jól - sóhajtottam, s barnáimmal a tanár urat fürkésztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szirtes Huba
Tanár, Melodimágus, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
Írta: 2023. szeptember 20. 21:48 | Link



Válla felett felvont szemöldökkel nézett vissza Huba. - Miért, te nem? - reagálta le csípőből, aztán csak megfordult, ahogy Gréta is elkezdett feloldódni mellette. Nagy mosollyal, és heves bólogatással jelezte, hogy bizony erről van szó. - Go girl - bíztatta, egy nevetés közepette. Sokkal jobb volt ilyen lazábbra venni a figurát. Egyes tanárok úgy be tudtak feszülni, mintha sose lettek volna tinédzserek. Kakasiból mondjuk ki is nézte, hogy gyerekkorában is úgy viselkedett, mint most. Ha egyáltalán volt valaha fiatal.
- Az egész családom nagyon muzsikus lélek, Gyerekkoromban egy egész bandát kitettünk. Pláne, ha még a szüleimet is beleszámítjuk. De most nem ez a fontos, hanem te és a hangod - vezette vissza a beszélgetést egészen profin Huba. Szinte már magára is büszke volt, hogy nem hagyta, hogy az érzelmek és emlékek napos kis kútjában végezzék, mert ha egyszer belekezd, annak bizony sokáig nincs vége.
- Hogyne. Amint megütöd a magas C-t - jelentette ki Huba egy félmosollyal az arcán. - Pontosan azt mondom. Az emberek szeretnek úgy csinálni, mintha tökéletes alakjuk lenne, és sokszor hozzá is szoknak, hogy olyan sokáig húzták be a hasukat, hogy a tüdőbe való légzés vált nekik normálissá - magyarázta Huba, az utolsó részt már sutyorogva, mintha valami pletykát mondana el egy emberektől hemzsegő teremben. Pedig csak kettecskén voltak.
Mosolyogva figyelte Gréta haladását, és amikor csak a szemébe nézett hevesen bólogatott, mint egy óvodás, aki nagyon élvezi a nagyok műsorát. - Én sem, de jó példa - reagálta le Huba reflexből, kicsit se megakadva azon, hogy ezt mind a kettejük tisztázta.
- Azokban is segít. Stabilitást ad a hangodnak. Ez az alapja az egésznek. A többi már csak gyakorlás kérdése. De mondom neked a harmadik szabályt. Mindig bemelegítéssel kezdünk, mert a hangszálak könnyen begyulladhatnak az erőlködéstől - nyitotta fel a zongora tetejét Huba. - Tudsz skálázni? - fordult vissza, mielőtt lenyomott volna egy hangot is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 238
Összes hsz: 257
Írta: 2023. szeptember 20. 22:23 | Link

Huba

- Kíváncsi vagy, hogyan táncolok? - mosolyogva, szemöldök felvonva kérdeztem vissza a kérdésre, egy kicsit meg is feledkeztem arról talán, hogy egy tanárral diskurálok, de egy ilyen kérdésre nem válaszolhattam csak úgy, na. Meglepő és üdítő társaság volt egyébként Huba, akit tényleg nem ismertem, így nem tudhattam azt sem, hogy mire is számítsak. Ahhoz képest, hogy professzor, kellemes csalódás volt, hisz akadtak az épületben olyanok, akiktől azért a hideg futkosott a hátamon, mint mondjuk Kakasi Gabi néni. Valami furcsa oknál fogva volt abban a nőben valami ijesztő, bár magam sem tudnám pontosan megmagyarázni, hogy mi, de sokan például a pálcájától rettegtek. Nos, itt nem kellett rettegnem pálcáktól, Hubának ugyanis nem volt, azt viszont megtudtam, hogy a pikolón profin játszik, sőt, még a családja is imádja a zenét.  - Wow, ez tök jó lehetett - lelkesedtem, s próbáltam elképzelni azt, hogy vajon milyen is lehetett a kis Huba. Vajon együtt zenéltek a szülőkkel? Tuti jó lehetett. - Jó igen, igaz, de azért szívesen hallgatok ilyen gyerekkori sztorikat- jegyeztem meg lelkes mosollyal, tényleg kíváncsi voltam, hallgattam is volna még, de arról volt szó, hogy gyakorlunk, s jó tanár létére, próbált visszaterelni a tanulás mezsgyéjére.
- Héé, vagyis okééé - egy kicsit elnevettem magam, és talán megint zavarba is jöttem, mert persze, hogy hülyeségre gondoltam és nem arra, amire kéne ugye. De most csak én éreztem úgy, hogy flörtölni próbál, vagy én próbáltam meg flörtölni vele nagyon bénán? Egek, mit tettek a reggeli málnaszörpbe.
Meg is ráztam a fejem, s azért tényleg próbáltam komolyan venni a leckét, hisz ezért jöttem, és nem azért, hogy a sztorikat hallgassam, vagy megkérdezzem, hogy melyik tetkó hol készült, és mit ábrázol, és miért varratta fel magára, mert ezek a kérdések is ott kavarogtak a fejemben.
- Jó, de én nem csak úgy csinálok, nekem tökéletes, nem? - kérdeztem vissza, persze csak viccesen, mert tisztában voltam azzal, hogy nem voltam tökéletes, de mégis jó volt ezzel így viccelődni. - De értem amúgy, tényleg - próbáltam megint komolyabb lenni, nehogy elszakadjon nála a cérna, és azt mondja, hogy hess, menj, mert nem is figyelsz. Pedig figyeltem ám, folytattam is a gyakorlást, a visszajelzésekből pedig úgy ítéltem meg, hogy már egész jól csinálom, ennek pedig örültem. Nem is gondoltam volna, hogy már az első alkalommal ilyen hasznos dolgot tanulok meg, s hogy ilyen apróságon mennyi minden múlhat, viszont azért vicces volt, Huba megjegyzésén pedig fel is nevettem. - Oké, tehát egyenesen állva, hasba venni a levegőt és úgy énekelni, megjegyeztem. Bemelegítés, oké. Hogy mi?- nagyokat pislogtam Hubára. - Az Örs melletti Skálára gondolsz? Nem járok oda - itt azért már vigyorogtam, mert éreztem, hogy megint nem vagyok képben, és csak a hülyeség árad belőlem. - Ne haragudj, de nem tudom - vallottam be őszintén, egy kicsit komolyabban hozzáállva a dologhoz. - Sosem tanultam semmit a zenével kapcsolatban, még a kottaolvasás sem megy - vallottam be, ami lehet, hogy elég ciki volt, de Bagolykő előtt az iskolában nem volt megfelelő oktatás, itt Bagolykőn pedig nem voltam tagja az énekkarnak és itt sem kaptunk zenei okítást.
- Azt tudom, hogy egyszer néhány lány egy fura mandarinos dalt énekelt és mindig egy hanggal magasabbról indították. Az lenne a skálázás? - kérdeztem vissza, s mivel elfeledkeztem arról, hogy állni kell, a zongora melletti, szabadon árválkodó padra telepedtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szirtes Huba
Tanár, Melodimágus, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
Írta: 2023. szeptember 30. 22:24 | Link



Huba ténylegesen elhitte, hogy Gréta csak kedves próbál lenni vele. Hiszen a diákok mindent szeretnének, csak azt nem, hogy a professzor belekezdjen "az én gyerekkoromban.." kezdetű történetekbe. Talán éppen ezért is reagálta le csupán egy sunyi félmosollyal a megjegyzést. Így is épp elég, amikor tanár híján beül a gyerekek közé reggelizni vagy ebédelni. Igen, megtehetné, hogy a tanári asztalnál egyedül falatozik, de abban mégis mi móka van?
- Nekem tökéletes, ha neked az - emelte fel kezeit megadóan Huba. Tinédzserkora óta nem értett a nőkhöz. Néha a képessége segített, de máskor egészen meg volt lőve. Yaime is csak ideig óráig bírta mellette. Talán pontosan az ilyen válaszai miatt képtelen volt megtartani egyetlen nőt is maga mellett.
Képtelen volt nem felnevetni a lány reakcióján. Annyira zsigerből jött a másiknak, és olyan őszinte volt, ami rettentő jól esett a lelkének. A diákjai mindig úgy befeszülnek a kérdéseitől, mintha mindent elsőre kéne tudniuk, pedig sokszor csak arra kíváncsi, hogy hol áll a képzettségi szintük. Ahogy Gréta esetében is.
- Az Örsi Skála nem pont a legjobb hely, nem maradsz le sokról - válaszolta még mindig mosolyogva Huba, aztán, ahogy hallgatta tovább Grétát, megkomolyodtak egy kicsit a vonásai. Jobban le volt maradva közoktatásban az iskola, mint gondolta volna.
- Jó, akkor ezt is pótoljuk majd. De igen, valami olyasmi, amit mondasz. De nem muszáj hozzá mondókát tanulni - nyugtatta meg Huba, aztán egy furcsa változást lehetett észrevenni az arcán. - Vagyis, történetesen ismerem a mandarinos dalt, szóval kezdjük azzal. Így hangzik: "Mendegél a mandarin, mondanám, de nem merem." - Énekelte a férfi, és közben a zongorán is leütötte a hangokat, hogy jobban berögződjön a lánynak. - Most még segítek, de a lényege a skálázásnak, hogy mikor csak a kezdőhangot adom meg a zongorán, akkor is megtaláld az összes hangot egyedül. Szóval énekeljük együtt - ütött le egy hangot Huba a zongorán, majd jelentőségteljesen Grétára nézett, és maga is hangon elkezdte énekelni a dalocskát. Aztán egy újabb hangot, egyel feljebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 238
Összes hsz: 257
Írta: 2023. október 1. 20:19 | Link

Huba

Egy leheletnyi csalódottság járt át, miután a tanár úr semlegesen reagált a kérdésemre. Szerettem és szívesen hallgattam a pozitív visszajelzéseket, és ilyenkor, mikor nem volt megerősítés a másik oldalról, azonnal arra gondoltam, hogy valami gond lehet, amit a másik nem mer kimondani. “Ha neked az”. Tehát akkor valami valahol nem áll jól rajtam? A kérdést nem mondtam ki, a tekintetemből olvashatta ki legfeljebb, hogy nem épp erre számítottam. A véleménye azonban csak egy pillanatig ingatott meg, s máris mosoly szökött az arcomra. - Nos, nekem megfelel- mondtam határozottan, annyira nem sikerült letörnie az önbizalmamat. Ezután folytattuk a próbát, majd újabb kérdések jöttek, melyek ismét tanúbizonyságot tettek arról, hogy nem igazán értek a zenéhez, kizárólag a hallásomra és a ritmusérzékemre hagyatkoztam eddig.  - Tudom, szörnyű vagyok és már most fogod a fejed, hogy miért is vállaltál el - kínomban elnevettem magam, az viszont meglepett, hogy Huba még ezután sem adta fel, sőt, amikor elkezdte énekelni a mandarinos nótát, kitört belőlem a nevetés, s a kezeimet a szám elé kaptam.
- Bocsánat-elnézést, csak ez…hogy is mondjam, Te és…ez a dal - nem akartam kimondani, hogy mennyire távol állnak egymástól, hozzá egész más stílust tudtam elképzelni, mint sem ilyen kis gyermeteg nótát. Azzal viszont meglepett, hogy ennyire jófej, valamiért a külseje alapján egy kicsit nagyképűnek gondoltam, amolyan vagány fickónak.
- Okés, értem - komolyodtam meg, abba hagytam a nevetést is, és nagyon komolyan összpontosítottam, majd elkezdtem énekelni vele együtt a mandarinos dalt, újra és újra, ahogy lenyomott egy billentyűt, úgy haladtunk felfelé.
- Figyelted, hogy ezt már hasból énekeltem? - szóltam oda lelkesen, mire a magasabb hangokhoz értünk. Aztán tovább folytattuk, s ahogy látta már, hogy fáradok és közelgett a próba vége, felé fordultam.  
- Amúgy őszintén, de tényleg kíváncsi vagyok a véleményedre. Van értelme annak, hogy gyakoroljak, látsz bennem fantáziát? - kíváncsi voltam, hogy mint zeneértő, mit gondol a korábban énekelt dal és az eddigiek alapján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szirtes Huba
Tanár, Melodimágus, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 40
Írta: 2023. október 1. 22:54 | Link



Huba őszintén nem érzett semmi megbánás félét. Sőt, még örült is, hogy Gréta által betekintést kaphat abba, hogy pontosan hányadán is áll a zenei oktatásnak az iskola. Mondania se kell, hogy szerény véleménye szerint a béka segge alatt.
- Nem, egyáltalán nem vagy szörnyű. És nem a te hibád, hogy ezeket a dolgokat nem sajátítottad el. Mivel most már te is a diákjaim egyike vagy, ugyanazt kérem, amit tőlük szoktam. Bármi homályos, bármi nem világos, azonnal kérdezz. A zenei ismeretek egymásra épülnek, úgyhogy fontos, hogy mindent érts - fordult nagyon komolyan Huba a lány felé. Aztán vissza a zongorához, hogy el is kezdjék a gyakorlást.
- Igen, Miss Salamon, problémája van a zeneválasztással? Ez a dal tíz éves korom óta a fejemben van, és mostantól te is dúdolni fogod a folyosókon - pillantott huncut mosollyal a másikra a tanár. Igen, ez a dal, egy életre megmarad mindenkinek, és a legfurcsább időpontokban tud eszébe jutni az embereknek. Kész átok. Éppen ezért tanárként kötelessége Hubának tovább adni.
- Nagyon jó, csak így tovább - bíztatta a férfi, ahogy egyre mentek fel a hangokkal, míg nem már csak Gréta énekelt, Huba pedig csak a zongora billentyűjével adta meg a kezdőhangot. Már előre tudta, hogy mi lesz a következő tanács, amit ad, de nem akarta további információkkal elárasztani az eridonos, valószínűleg így is sokkal többet kapott, mint amire eredetileg vágyott.
- Mint egy jó tanár, mindenkiben látok fantáziát - jelentette ki nagyon diplomatikusan Huba, ahogy abbahagyták a próbát. - De benned különösképp látom a tehetséget, és az akarást. Ennél több pedig nem is kell - bólintott a férfi.
- Nos, akkor ezzel az első óra végéhez is értünk. Remélem nem voltam számodra túl sok, néha kicsit el tud vinni a hév - vakargatta meg a tarkójánál a bőrt. - Mit szólnál, ha valami fun-nal zárnánk le ezt az egészet. Mondj egy duettet - fordult vissza a zongora felé Még egyszer utoljára a mai nap folyamán Huba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 238
Összes hsz: 257
Írta: 2023. október 2. 20:55 | Link

Huba

- Igenis tanár úr, vettem a lapot - nevetve szalutáltam előtte, hiába tűntek komolynak a szavai, valahogy nem tudtam annyira komolyan venni, mint mondjuk Kakasi professzor asszonyt, de lehet, hogy ez pusztán csak a lazaságából adódott. Ettől függetlenül észben tartottam azt, hogy nem lazsálhatok és nekem is teljesítenem kell, ha már bevállalta a képzésemet órák után. Próbáltam megkomolyodni, de megint csak nevettem, mert vicces volt tőle ez a dal. -Nem-nem, az egyik kedvencem, főleg az előadásodban - mosolyogtam tovább, majd ahogyan ütötte le a hangokat, úgy énekeltem a dalt. A végére egész jól belejöttem, még meg is dicsért, így pozitívan könyvelhettem el ezt a mai próbát. Azért mivel kíváncsi voltam a véleményére, finoman puhatolóztam és örültem annak, hogy tulajdonképp pozitívan vélekedett rólam. A szavai alapján úgy gondoltam, van még remény, csak keményen kell dolgoznom, amit tuti a srácok is elvártak, főleg Stephen, mert a zenekarból őt volt a legnehezebb meggyőznöm, amikor bevettek a bandába. - Jajj dehogy is, nem voltál sok, sőt, inkább én voltam túl szórakozott néha - elnézést kérő mosolyt villantottam felé, majd felcsillant a szemem, amikor előállt a duettel. - Húúú igen! Várj csak, van is egy jó dal, biztosan ismered - lelkesen csaptam össze a tenyereim, aztán gyorsan fellapoztam a füzetem, és elé csúsztattam a kézzel leírt szöveget. - Senorita, megvan a dallam? - kíváncsi mosollyal néztem rá, s ha benne volt, akkor elkezdtem énekelni a dalt vele együtt, s még a nap zárása elénekeltük közösen ezt a jó kis dallamot, mielőtt külön váltak útjaink.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium