Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A visszajövetel olyan, mint egy jó fejbekólintás. Egy boxmeccsen az utolsó ütés, amit kapsz, mielőtt teljesen átadod magad a sötétségnek. Minden annyira átalakult a helyen, hát a levita torony is teljesen másképp néz ki, mint az ő idejében - mint utólag megtudta, le is omlott az egész a fenébe. De közben meg ismerős volt és jó. Főleg mert újra látta Adlert. Oh te jó ég. Mennyi hülyeséget csináltak gyerekkorukban. Mintha csak tegnap lett volna, és közben meg millió egy évvel ezelőtt. Aztán meg ott volt Nadia is, aki franc tudja hogy kötött ki pont ezen a helyen az Egyesült Államok után. De őt is jó volt látni az évnyitón, még ha csak a hátsó sorból is követte az eseményeket, és senki nem vette észre. Volt ott elég dráma nélküle is.
Ahogy az ismerős folyosókat rótta az éj leple alatt, valaki kilépett a tanáriból. És a legjobb, még ismerte is a tagot, együtt jártak... valamelyik órára, amelyiken nem figyelt. Sok volt az olyanból. Elvigyorodott. - Ejj mate - tisztelgett, de a másik elszáguldott a másik irányba. A szürke, félhomályos folyosón is látni lehetett, hogy össze volt borzolva a jól álló sérója, és a sietségből elég valószínű volt, hogy valakivel odabent valami egészen nem odaillőt műveltek. Huba elröhögte magát, és fütyörészve közelítette meg a tanárit.
- Gotcha - suttogta, mielőtt kinyitotta volna az ajtót. - Hello! Valaki, későn dolgozó? - szólt be, kutakodva a páros másik fele után. Vissza kell rázódnia az iskola életébe, és azt leginkább úgy tud, ha a pletykákkal is tisztában van. Ne ítélkezz, te se tennél mást, kedves olvasó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Hát nézzenek oda, nem a kedvenc igazgató-helyettesét találta ott? Elvigyorodott, hogy a szemei is csak résnyire tudtak nyitva maradni a nevetőráncoktól.
- Üdvözletem kollegina. Tudod, láttam egy gubancos hajú, és érzelmi rendszerű idegent elsietni a folyosón, és gondoltam benézek, hátha a dulakodás másik részvevője elszenvedett bármilyen lelki traumát - fejtette ki hosszabban, és átvitt értelemben, hogy mennyire nagyon tudja, mi folyt itt nem is olyan rég.
- Azt kell hogy mondjam, hozzánk nem hoztál fel ilyen szépfiúkat anno - lépkedett közelebb, csak hogy rátelepedjen a Nadia melletti asztal tetejére.
- Uuu... ugye nem itt csináltátok? - fintorodott el, és összes színészi tevékenységét bevetve próbált komoly maradni egészen addig, amíg ki nem tört egy nevetésben. Felvett maga mellől egy naplót, és azt kezdte el lapozgatni érdektelenül.
- Mivel tökéletesen tisztában vagyok a te jelenlegi lelki állapotoddal, és hadd jegyezzem meg, hogy ehhez a különleges képességemre se volt szükségem, így inkább én beszélek. Feldúlt vagyok - szívta be a levegőt a fogai közül, majd engedte ki egy lemondó sóhajjal, miközben a lapok recsegő hanggal jelezték az újabb gyerek oldalát. - Lassan két hete itt vagyok, és még egyáltalán nem kerestél meg. Se egy levél, amióta megjöttem, se egy cetli a tanári asztalomon - mutatott lapozó kezével a még elég gyéren "feldíszített" bútordarab felé. Aztán összecsapta a naplót, és lelógatta két lába között. - Ezt hittem ennél többet jelentek neked, Nadia. Többet, minthogy Sir Kállay Ákos miatt elfelejts - szólt teátrálisan, hangjából Nadia is tökéletesen tudhatta, hogy csak viccel. Túl sokáig éltek együtt ahhoz, hogy bármelyik szavát is elhiggye ennek a szélhámosnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Természetes minden diákkal alaposan elbeszélgetett, hogy biztos lehessen abban, hogy ki, melyik ágban fog elhelyezkedni. El is mondta ezt nekik, bár nem fűz nagy reményeket ahhoz, hogy meg is jegyezték. Aznap körülbelül az volt a hatszázadik információ, amit megosztott velük, és maga is tudja milyen nehéz elfogadni, ha különleges az ember. Neki szerencséje volt Adlerékkel, bár azért sokmindent nagyon szívesen kihagyott volna. Mégis, az énekkar és az operába járás nélkül nem lenne ma itt, ebben a kissé használt bútorokkal teli társalgóban. Minthogy eleinte a gyakorláshoz jobb csöndesebb helyeket keresni, így Huba az egyik óráját áldozta fel arra, hogy Lilivel gyakoroljanak, így biztosítva, hogy senki nem lesz a helyen.
Hatalmas mosollyal az arcán fordult meg a köszönésre. - Ragyogó nappalt neked is, kedves Lili - szólt felhőtlenül boldogan. - Áhh, elhoztad a hangszeredet is, remek, remek. Ki is veheted a tokjából, mert használni is fogjuk - erősítette meg az információt Huba, és közelebb lépkedett a lányhoz, abbahagyva a berendezés tanulmányozását.
- Addig elmondom ma mit fogunk csinálni, rendben? - kérdezte formálisan, bár ha a lány nemet mondott volna is folytatta. Közben ráült a kanapé karfájára, és felrakta az egyik lábát, hogy megtámaszkodjon.
- A melodimágusok egyik alap tudása az echo. Tudod, hogy mi az echo ugye? Mármint a mindennapokban - tette fel az első oktató jellegű kérdését. Bizony Lili, jobb lesz figyelni, mert a tanítás már el is kezdődött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Elégedetten bólintott a lány válaszára. - Pontosan, Lili - erősítette meg szavakkal is, csak mert hallotta a másik hangjában megbúvó félszt. Tudta nagyon jól, hogy ez elsősorban nem neki szól, sokkal inkább a szituációnak, és az új képesség adta bizonytalanságnak. Mindazonáltal először van jelen fiatal melodimágusok életében, mint mester, és ez bizony az ő vállát is ugyanannyira nyomja.
- Na mármost, a melodimágusok esetében ez egy hangyányit módosul. Te, mint a fizikai ág képviselője majd a tárgyakat leszel képes megállapítani. A hangszereddel kibocsátasz hangokat, amelyek valamilyen módon visszaverődnek, illetve elszívódnak az adott tárgyakban, attól függően az milyen nagy, milyen anyagból van. Ehhez nagyon sok gyakorlás kell, de lényegében ez olyan mint egy szonár. Hangok segítségével térképezel fel élettelen dolgokat. Ha elég erős lesz az echod, akár épületeket is majd - mondta Huba teljesen beleélve magát a mesélésbe. Mindig is elképesztette a többi ág, többnyire azért, mert azokhoz nem értett úgy, ahogy a sajátjához. Éppen ezért a negatív oldalát se élte meg testközelből.
- Na szóval. Azt szeretném, ha a hangszered segytségével megpróbálnál rákapcsolódni ennek a frekvenciájára - tett le egy fa rubikkockát az asztalra Huba. - Próbálgasd a hangokat, nyisd ki a mágiád, és fogadd be mit kapsz vissza az echoból. És próbáld nekem elmondani szavakkal, hogy tudjalak vezetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Alapjáraton nem szokta nyitva hagyni a terem ajtaját. Sok benne a hangszer, meg nem csak az övé a hely, nem túl biztonságos. Azonban most csak kiszaladt egy szendvicsért a manókhoz, hát az nem tart tovább 5-10-15 percnél. Mi baj történhet, nem de bár?
Rántott húsos, majonézes szendvicsét majszolgatva ér vissza a terembe, arcán angyali mosoly, amelyet a kenyérszeletek között ropogósra sült hússzelet okozott. Azonnal megtorpant. Felmérte a terem helyzetét, és a diák szándékait, és magában végül úgy döntött elég ártatlanul néz ki. Még akkor is, ha éppen az ő piccolóját fogdosta. Még a gondolattól is viszketni kezdett az agya, de nem volt hajlandó foglalkozni vele. Jobb ötlete támadt.
Szendvicsét visszacsomagolta a szalvétába, és a lopott tányérral együtt letette az egyik közeli asztalra. Hátracsapta a kezeit, mellkasát dölyfösen előre meresztette, és katonai szigorral nézett az ismeretlen diák irányába.
- Érdeklődünk a zene iránt, édes fiam? - erőltetett szigort a hangjába, ami valamiért még két terccel lejjebb szólalt meg, pedig amúgy se magas a hangja. - Ha már a kezedben van, láss hozzá. Nem érünk rá egész nap - lépdelt előre, kissé félelmet keltő magabiztosággal. Kíváncsi volt meddig megy el a másik. És arra is, ő maga meddig bírja hozni a szerepet. Végülis, még nincs igazi hírneve a suli falai között. Ideje, hogy ő legyen a "rettegett Huba".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem is nagyon érdekelte a szájára tapasztott kéz. Ha valamit mondani akart, azt ki fogja. És hogy azt bizonyítsa, még fel is hangosította hangját. A végén pedig nemes egyszerűséggel megnyalta a lány kezét, ahogy az ötévesek szokták a testvérüknek. Hiszen ők valahogy olyanok voltak Nadiaval. Olyan családtagok, akik évek óta nem beszéltek, mégis összeköti őket valami elemibb kötelék.
- A lányod? - pislogott nagyokat a férfi, és még a hangja is csipogósba ugrott fel a kérdés végén. Sok ideje volt, és számíthatott volna rá, hiszen hogy ne, de valahogy mégsem tette. Az agyában valahogy megmaradt ugyanaz a fiatal huszonéves, aki akkor volt, mikor elváltak útjaik. - Legalább én vagyok a keresztapja? - kérdezte meg. - szerinte - teljesen jogosan. Letette a naplót maga mellé, és lecsúszott az asztalról, hogy ha nem is egy szinten legyen a másikkal, legalább egy kicsit közelebb hozzá. Szorosan magához ölelte, és beszívta az ismerős illatát.
- Hogy ne bocsátanék meg a csajomnak - somolygott a másik hajába, aztán ahogy elváltak és a másik újra komoly magyarázkodásba kezdett, ujjai úgy találtak rá a nő felsőjének tetején a gombokra, és kezdte el befűzni őket.
- Ha ekkora titkos a kapcsolatotok, akkor lehet nem ártana legközelebb rendesen felöltözni. A Varjú elég szép munkát végzett veled - ingatta a fejét Huba, ahogy szájára szinte reflexszerűen varázsolódott oda Ákos régi beceneve. Ujjai még végigsimítottak a szöveten, kihúzva minden kelletlen redőt. - Hey, én örülök, ha te is - jelentette ki, és utóbbiban biztos volt. Csak rá kellett nézni a zavart nőre. Mintha megint tinédzser lenne. Szerelmes.
Zavartan túrt bele a tarkójánál a hajába, és lépett arrébb, hogy magára erőltetve a lazaságot, kezdjen el nézelődni a tanáriban. - Nem terveztem. De aztán menekülnöm kellett. Tudod hogy van ez a buddhista templomokkal. Ha megtámadják őket, akkor se védik meg magukat, én meg élni akartam - jegyezte meg Huba egy vállrándítás miatt. Akkor nagyon labilissá vált. Ha nincs a képessége, nem is tudott volna kijutni onnan. Ma sem túl büszke arra, amit ott művelt, de az ember sok mindent megtesz a túlélésért.
- Inkább mesélj a lányodról. Kicsi? Hasonlít rád? - terelte vissza a szót újra a nő felé fordulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Megint rengeteg munka. Egyszerűen csak utálta az egészet. A diákokat százalék alapján osztályozni a tanár- és diáklét rémsége. És értelmetlen is. Egy skálán értékelve mindenki fejlődését demotiválják a kevésbé jó képességekkel rendelkező diákokat, míg nem juttatják elég potenciális fejlődéshez az éltanulókat. És különben is, ki értékeli a zenét?
Hatalmas sóhajjal dőlt hátra a székében, és pillantása a másik tanárra esett. Látta az évnyitón, ott is gyönyörű volt. Ám most sokkal meggyötörtebbnek tűnt. A szeme alatt apró karika húzódott, és a táskájába a papírok csak be voltak dobálva. Összehúzta a férfi a szemöldökét, és kigurult az asztala mellé, hogy egy csíkba kerüljön a nővel, épp szembe vele.
- Hey, Hédi. Ráérsz egy kicsit? - kérdezte Huba. - Beszélgethetnénk. Tudod… elég stresszes a tanár meló - jegyezte meg, próbálva betippelni, hogy mi nyomhatja a nő lelkét. Általában szereti már azelőtt alkalmazni a képességét Huba, hogy egyáltalán interakciót kezdeményez, de ez a mai most más volt. Kihívásokkal teli. És nem mellesleg itt mindenki tudta róla, hogy melodimágus. Feltűnő kémkedés lenne. Hédi pedig még ismerte is régről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

A melodimágia terem akusztikája elég gyatra volt. Bűbájok ide, vagy oda, a természetes hangzást bizony nem lehetett megbütykölni. Talán épp ezért érezte magát extra energikusan Huba a mindennapokban. Most, hogy átkerültek a Színjátszókör próbatermébe, máris sokkal jobb volt hallgatni azokat a tompa terceket és erőtlen crescendokat. Arról nem is beszélve, hogy ezt a gyerekek is hogy élvezték. Mivel páratlan volt a lehetőség, Huba egyszerűen a kukába hajította az elméletet arra a pár napra, és csak a gyakorlati anyagokat promotálta a diákoknál. Az egész iskola hallhatta a zsengést, ami tőlük áradt, és bizony még az órákat is nehezen fejezte be a férfi. Általában úgy szólt neki egyik másik diák félve, hogy bizony áténekelték a csengőt. Amiről természetesen Huba tudott, csak nem vette figyelembe.
Ezzel a hatalmas lendülettel fordult a hang irányába, néhány kottát a keze között tartva. - Szép napot neked is Miss - váltott azonnal tegeződésbe Huba. Akit csak tanított, mindenkitől elvárta, hogy azzal tiszteljék, hogy nem kérdeznek rá a korára, és nem kommunikálnak vele úgy, ahogy Kakasi professzorasszonnyal tennék. - Pár perc, pár óra, mondd, miben segíthetek? - fordult ezúttal teljes testtel a lányka felé. Egy hajszálon múlt, hogy kíváncsiságán úrrá legyen, és felmérje a diák vajon mennyire érzi magát kényelmetlenül. Egyetlen füttyentés, egy kis dúdolás. De nem, meg kell tanulnia visszaszorítania a képességébe vetett bizalmát. - Ha hosszú lesz, ajánlom helyezzük magunkat kényelembe - ajánlotta, mutatva az egyik pad felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Bólintott egyet, ám a fejtartása a lenti pozícióban ragadt, ahogy a további magyarázatokat hallotta. A Szalainál még a szemöldöke is feljebb pattant egy pillanatra, aztán állát megemelve fogadta el a felé nyújtott kezet egy mosoly mellett. Nem Szalai, hanem Sala. Minden világos.
Kezével jelezte, merre induljon a lány, bár ebből a pár percből, amit együtt töltöttek biztos volt, hogy Grétának nem kellenek útmutatások. No persze az is lehet, hogy Huba téved. Régen ő is úgy tűnt, mint akinek nem kell útmutatás, aztán hol kötött ki? Kubában. Végül maga is felcsusszant az egyik pad tetejére, és két lábára támaszkodva, kissé előre dőlve hallgatta a magyarázatot.
- Ragaszkodom hozzá - szögezte le, bár Sala addigra már valahol a karrierje és a magas oktáv között járt félúton. A végére Huba csak somolyogva nézett, kissé ingatva a fejét. Fiatalság. Mennyi öröm, mennyi bú. És ő maga még csak nem is igazán öreg.
- Az az igazság Sala, hogy a melodimágia miatt abszolút hallásom van. Ezért könnyebb hangszereken megtanulnom, és ezért tudok tisztábban énekelni. Ám ez nem jelenti, hogy az éneklés technikájához értek. Inkább csak olyan konyhanyelven, érted - magyarázkodott Huba. Igazság szerint a hangszerekkel együtt ezt is tanulmányozta, igaz, nem olyan átfogóan. Ám saját munkásságáról sose beszélt elismerően. Az nem az ő dolga.
- Éppen ezért, ha úgy döntesz, hogy még mindig szeretnéd a segítségemet, nem fogok érte semmit kérni. Etikátlan lenne - jelentette ki szerényen. - És most, halljuk azt a hangot. Válassz bármit, a kedvencedet - vágott rögtön a közepébe Huba. Ha a lány ilyen, hát ő is ezt teszi. Nem mintha amúgy nem ez lenne nála a megszokott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Látszott a nagy koncentráció Gréta arcán, így nem is nagyon akarta Huba tovább tolni a dolgot. Egy közel felnőtt korú lány csak be tudja azonosítani, mit jelentenek a szavai, és helyén fogja tudni kezelni a tanácsait. Mert ezek leginkább azok lesznek csupán. Aztán a lány arca a végére úgy felragyogott, hogy Hubának is kedve volt az egészet folytatni. Hát miért vállalta ezt az egész tanárosdit, ha nem a gyerekek miatt? Mondjuk a pénzért, de az részlet kérdése. Kár, hogy a tudására nem volt akkora igény, mint a különleges tehetségére.
Szemöldökét megemelte egy pillanatra amolyan "mutasd mit tudsz" stílusban. Aztán ahogy a lány elkezdett énekelni halkan elkezdett dobolni a padon, hogy segítsen tartani a ritmust, és mellette elvegye a hangszer nélküli éneklés feszéjét. Az átlagos énektanároknak szüksége van rá, hogy elsőre teljes csöndben hallgathassák meg a diákjukat, de Hubának ott volt a különleges képessége kompenzációként.
- Oiii, oiii - ujjongott Huba, ahogy a lány a szám végére ért, és még meg is tapsolta. - Először is nagyon jó számválasztás, én is nagyon szeretem. Másodszor pedig hogy ne tudnék! - csapta össze a két tenyerét. - Most van időd? Elkezdhetnénk rögtön - jelentette ki, aztán felállva a padtól a színpad felé settenkedett, ahol beült a zongora mögé. Olyan természetesen mozgott a színház káoszában, mintha csak oda született volna.
- Amíg tanulod az éneklést, szeretném, ha ezt állva tennéd. Sokkal jobban ki tudnak jönni a hangok. És rögtön egy találós kérdéssel kezdek: hova kell venned a levegőt éneklés közben? - kérdezte magabiztosan, közelebb intve magához a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Ez kicsit más volt, mint amit Huba nap mint nap csinált. Egy kis színfolt, ami igazán jól jött, tekintve, hogy kezdett kifogyni az új ötletekből. A diákok értékelték, de nem segítették a munkáját. Ez pedig igazán demotiváló tud lenni. Pláne valakinek, aki képes másik húsz ember érzéseit sajátjaként érezni.
- Hát, akkor jó lesz, ha a barátaid megtanulják értékelni a nyolcvanas éveket, mert ha nem lett volna, az ABBA-ra se tudnának riszálni - rázta meg a sajátját is Huba sétálás közben, mint egy öregember.
- You are the dancing queen, young and sweet only seventeen - dalolászott, aztán mintha csak Gréta a cinkostársa lenne rámosolygott.
- Tudok zongorázni, hegedülni, kicsit dobolni, gitározni, de ami igazán fontos, pikkolózni - szólt büszkén. Ha nem lett volna fontosabb dolguk, Grétának is előadta volna a kedvenc művét az apró hangszeren.
- Neeeem, nem nem - ingatta a fejét Huba. - Vagyis majdnem. Közel van az igazság. A rekeszizmodba. Viszont amikor te énekelsz, akkor a tüdődbe veszed. Nem kell félni kiereszteni a pockost, csak ketten vagyunk itt - jelentette ki Huba, és maga is ráhelyezte a hasa felső részére a kezét. - Vegyél mély levegőket, és ha érzed, hogy emelkedik a kezed, akkor jól veszed a levegőt - magyarázta, és maga is rákezdett. - Aztán kezdj el énekelni, érezni fogod a hangodban a különbséget. És több ideig fogod bírni egy szusszal - magyarázta Huba, és sokat mondóan nézett a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Válla felett felvont szemöldökkel nézett vissza Huba. - Miért, te nem? - reagálta le csípőből, aztán csak megfordult, ahogy Gréta is elkezdett feloldódni mellette. Nagy mosollyal, és heves bólogatással jelezte, hogy bizony erről van szó. - Go girl - bíztatta, egy nevetés közepette. Sokkal jobb volt ilyen lazábbra venni a figurát. Egyes tanárok úgy be tudtak feszülni, mintha sose lettek volna tinédzserek. Kakasiból mondjuk ki is nézte, hogy gyerekkorában is úgy viselkedett, mint most. Ha egyáltalán volt valaha fiatal.
- Az egész családom nagyon muzsikus lélek, Gyerekkoromban egy egész bandát kitettünk. Pláne, ha még a szüleimet is beleszámítjuk. De most nem ez a fontos, hanem te és a hangod - vezette vissza a beszélgetést egészen profin Huba. Szinte már magára is büszke volt, hogy nem hagyta, hogy az érzelmek és emlékek napos kis kútjában végezzék, mert ha egyszer belekezd, annak bizony sokáig nincs vége.
- Hogyne. Amint megütöd a magas C-t - jelentette ki Huba egy félmosollyal az arcán. - Pontosan azt mondom. Az emberek szeretnek úgy csinálni, mintha tökéletes alakjuk lenne, és sokszor hozzá is szoknak, hogy olyan sokáig húzták be a hasukat, hogy a tüdőbe való légzés vált nekik normálissá - magyarázta Huba, az utolsó részt már sutyorogva, mintha valami pletykát mondana el egy emberektől hemzsegő teremben. Pedig csak kettecskén voltak.
Mosolyogva figyelte Gréta haladását, és amikor csak a szemébe nézett hevesen bólogatott, mint egy óvodás, aki nagyon élvezi a nagyok műsorát. - Én sem, de jó példa - reagálta le Huba reflexből, kicsit se megakadva azon, hogy ezt mind a kettejük tisztázta.
- Azokban is segít. Stabilitást ad a hangodnak. Ez az alapja az egésznek. A többi már csak gyakorlás kérdése. De mondom neked a harmadik szabályt. Mindig bemelegítéssel kezdünk, mert a hangszálak könnyen begyulladhatnak az erőlködéstől - nyitotta fel a zongora tetejét Huba. - Tudsz skálázni? - fordult vissza, mielőtt lenyomott volna egy hangot is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Huba ténylegesen elhitte, hogy Gréta csak kedves próbál lenni vele. Hiszen a diákok mindent szeretnének, csak azt nem, hogy a professzor belekezdjen "az én gyerekkoromban.." kezdetű történetekbe. Talán éppen ezért is reagálta le csupán egy sunyi félmosollyal a megjegyzést. Így is épp elég, amikor tanár híján beül a gyerekek közé reggelizni vagy ebédelni. Igen, megtehetné, hogy a tanári asztalnál egyedül falatozik, de abban mégis mi móka van?
- Nekem tökéletes, ha neked az - emelte fel kezeit megadóan Huba. Tinédzserkora óta nem értett a nőkhöz. Néha a képessége segített, de máskor egészen meg volt lőve. Yaime is csak ideig óráig bírta mellette. Talán pontosan az ilyen válaszai miatt képtelen volt megtartani egyetlen nőt is maga mellett.
Képtelen volt nem felnevetni a lány reakcióján. Annyira zsigerből jött a másiknak, és olyan őszinte volt, ami rettentő jól esett a lelkének. A diákjai mindig úgy befeszülnek a kérdéseitől, mintha mindent elsőre kéne tudniuk, pedig sokszor csak arra kíváncsi, hogy hol áll a képzettségi szintük. Ahogy Gréta esetében is.
- Az Örsi Skála nem pont a legjobb hely, nem maradsz le sokról - válaszolta még mindig mosolyogva Huba, aztán, ahogy hallgatta tovább Grétát, megkomolyodtak egy kicsit a vonásai. Jobban le volt maradva közoktatásban az iskola, mint gondolta volna.
- Jó, akkor ezt is pótoljuk majd. De igen, valami olyasmi, amit mondasz. De nem muszáj hozzá mondókát tanulni - nyugtatta meg Huba, aztán egy furcsa változást lehetett észrevenni az arcán. - Vagyis, történetesen ismerem a mandarinos dalt, szóval kezdjük azzal. Így hangzik: "Mendegél a mandarin, mondanám, de nem merem." - Énekelte a férfi, és közben a zongorán is leütötte a hangokat, hogy jobban berögződjön a lánynak. - Most még segítek, de a lényege a skálázásnak, hogy mikor csak a kezdőhangot adom meg a zongorán, akkor is megtaláld az összes hangot egyedül. Szóval énekeljük együtt - ütött le egy hangot Huba a zongorán, majd jelentőségteljesen Grétára nézett, és maga is hangon elkezdte énekelni a dalocskát. Aztán egy újabb hangot, egyel feljebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Huba őszintén nem érzett semmi megbánás félét. Sőt, még örült is, hogy Gréta által betekintést kaphat abba, hogy pontosan hányadán is áll a zenei oktatásnak az iskola. Mondania se kell, hogy szerény véleménye szerint a béka segge alatt.
- Nem, egyáltalán nem vagy szörnyű. És nem a te hibád, hogy ezeket a dolgokat nem sajátítottad el. Mivel most már te is a diákjaim egyike vagy, ugyanazt kérem, amit tőlük szoktam. Bármi homályos, bármi nem világos, azonnal kérdezz. A zenei ismeretek egymásra épülnek, úgyhogy fontos, hogy mindent érts - fordult nagyon komolyan Huba a lány felé. Aztán vissza a zongorához, hogy el is kezdjék a gyakorlást.
- Igen, Miss Salamon, problémája van a zeneválasztással? Ez a dal tíz éves korom óta a fejemben van, és mostantól te is dúdolni fogod a folyosókon - pillantott huncut mosollyal a másikra a tanár. Igen, ez a dal, egy életre megmarad mindenkinek, és a legfurcsább időpontokban tud eszébe jutni az embereknek. Kész átok. Éppen ezért tanárként kötelessége Hubának tovább adni.
- Nagyon jó, csak így tovább - bíztatta a férfi, ahogy egyre mentek fel a hangokkal, míg nem már csak Gréta énekelt, Huba pedig csak a zongora billentyűjével adta meg a kezdőhangot. Már előre tudta, hogy mi lesz a következő tanács, amit ad, de nem akarta további információkkal elárasztani az eridonos, valószínűleg így is sokkal többet kapott, mint amire eredetileg vágyott.
- Mint egy jó tanár, mindenkiben látok fantáziát - jelentette ki nagyon diplomatikusan Huba, ahogy abbahagyták a próbát. - De benned különösképp látom a tehetséget, és az akarást. Ennél több pedig nem is kell - bólintott a férfi.
- Nos, akkor ezzel az első óra végéhez is értünk. Remélem nem voltam számodra túl sok, néha kicsit el tud vinni a hév - vakargatta meg a tarkójánál a bőrt. - Mit szólnál, ha valami fun-nal zárnánk le ezt az egészet. Mondj egy duettet - fordult vissza a zongora felé Még egyszer utoljára a mai nap folyamán Huba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Az apró bizonytalanság gyorsan szívódott fel a tanoncban, mint ahogy Hubában a kétségek arra vonatkozóan, kellő pontossággal képes-e másik ág tudásanyagát átadni. Szerencséjére az echo mindhárom fajtánál megtalálható, csak éppen módosult verziókban. Ő maga például Kubában minden alkalommal használta, mielőtt belépett egy zárt épületbe. Így tudta leggyorsabban felmérni az emberek szándékait, beleértve a veszélyeseket.
- Jelenleg azért tudod, hogy azok bútorok, mert a szemeddel is láttad már őket. Így könnyebben meg tudod tanulni mi-milyen. Ha sikerül ráfókuszálni a kockára, akkor azt szeretném, hogyha megtippelnéd az anyagot, amiből készült - jelentette ki Huba, bár maga is bizonytalan volt, mennyire pusholhatja a lányt, és hol lesz a határa. Egy kis izgalommal is eltöltötte annak lehetősége, hogy talán egy kicsit megnézheti mire képes az eridonos éles helyzetben. Ha jól értesült előtte még csak nem is tanulta a képességet, csupán az első megjelenésen van túl. Az pedig sokszor kialakíthat egyfajta félelmet a tanoncban. Ám Lili egészen magabiztosnak tűnt.
Mosolyogva hallgatta a magyarázatot. Sárga. Érdekes.
- Próbálj többféle hangot, hogy a pontos frekvenciára ráállj. Minden anyag másképp nyeli el a hangokat. Például a kockáénál látod a belsejét. Ezek alapján elmondható, hogy a textúrája nem épp a legkeményebb. Azonban másképp látod a külsejét és a belsejét, ugyanis elszívja a hangokat az anyag. Tehát valami olyanról van szó, ami habár át tud engedni hangokat, azoknak nem közvetítője. Illetve maga az anyag egészen gyorsan elnyeli a frekvenciát. Tehát keményebb - próbálta Huba valamennyire elmagyarázni a történetet. - Akkor sokkal könnyebb lesz, ha több anyagot is megvizsgálsz, és összehasonlítod a hangokhoz a hozzáállását. Például... - kezdte a férfi, és a háta mögül előhúzott egy tömör vas téglalapot. - ... ennek az anyaga olyan kemény, hogy valószínűleg a belsejét nem is tudod érzékelni. Viszont a felületén egészen vezeti a hangot. Próbáld ki - adta az instrukciót.