Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Alapjáraton nem szokta nyitva hagyni a terem ajtaját. Sok benne a hangszer, meg nem csak az övé a hely, nem túl biztonságos. Azonban most csak kiszaladt egy szendvicsért a manókhoz, hát az nem tart tovább 5-10-15 percnél. Mi baj történhet, nem de bár?
Rántott húsos, majonézes szendvicsét majszolgatva ér vissza a terembe, arcán angyali mosoly, amelyet a kenyérszeletek között ropogósra sült hússzelet okozott. Azonnal megtorpant. Felmérte a terem helyzetét, és a diák szándékait, és magában végül úgy döntött elég ártatlanul néz ki. Még akkor is, ha éppen az ő piccolóját fogdosta. Még a gondolattól is viszketni kezdett az agya, de nem volt hajlandó foglalkozni vele. Jobb ötlete támadt.
Szendvicsét visszacsomagolta a szalvétába, és a lopott tányérral együtt letette az egyik közeli asztalra. Hátracsapta a kezeit, mellkasát dölyfösen előre meresztette, és katonai szigorral nézett az ismeretlen diák irányába.
- Érdeklődünk a zene iránt, édes fiam? - erőltetett szigort a hangjába, ami valamiért még két terccel lejjebb szólalt meg, pedig amúgy se magas a hangja. - Ha már a kezedben van, láss hozzá. Nem érünk rá egész nap - lépdelt előre, kissé félelmet keltő magabiztosággal. Kíváncsi volt meddig megy el a másik. És arra is, ő maga meddig bírja hozni a szerepet. Végülis, még nincs igazi hírneve a suli falai között. Ideje, hogy ő legyen a "rettegett Huba".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Természetesen egy olyan asztalhoz ült le, ahol volt asztal is. Ezen szétszórodva óratervek, nevek, jegyzetek, firkálmányok és apró rajzocskák néztek komolyan Hubára, aki azonban csak az előtte heverő lapra koncentrált az ötvonalas sorokkal. Ujjával dobolt a kemény fafelületen, mintha az lenne a zongora billentyűje, és mintha még hallaná is, folyamatosan vetette a papírra a hányavetett hangjegyeket.
- Nem ez így nem... - morgolódott az orra alatt, és halkan dalolászva újra lejátszotta az adott részt, csak hogy végül két hang elé módosító jelet tegyen. Erre már aprót biccentett, és mintha csak most jött volna rá, hogy elfelejtette, a sor elejére odafirkaltotta a Violin kulcsot.
A transzból a lány érkezése zökkentette ki, de mint mindig egyáltalán nem bosszankodott rajta. Sőt, ami azt illeti mindig is élvezte Olívia társaságát, így egy megszokott mosollyal fordult felé.
- Köszönöm, nagyon figyelmes tőled. Egy teát kérlek tölts még - kezdett neki a fészkelődésnek, hogy azt a pár pénzérmét előrerántsa.
- Mondd csak Olívia, mi történt, hogy ilyen sokáig várunk? Remélem semmi baj - tettem hozzá azonnal, bár azért ha őszinte akartam lenni, még mindig volt bennem egy jó adag katasztrófaturista. Talán ez volt az egyike a kinőhetetlen dolgaimnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Sokatmondó pillantással nézett Huba a lányra. - Akkor legyen úgy... - tette az érmét a férfi az asztal helyett a földre fejjel felfelé. - ... hogy én elszórtam a pénzt. Te pedig megtaláltad. És lesz egy szerencsehozód - mosolygott negédesen a férfi. Ha a lány mégis a földön hagyta volna az érmét, Huba akkor se nyúlt le érte, hátha akkor a következő flótásnak szerencsét hoz majd.
- Mooncalf. Szép lények, nem is tudtam, hogy errefelé honosak - mondta elméláskodva egy kicsit a gondolaton, aztán belekortyolt a langyos teába. Meglepődve fogadta a kérdést, pláne a javaslatot.
- Egy szakítós számba nem igazán szokott lenni tűz - magyarázta meg a lánynak, bár ezt nem tudhatta. A szöveg még csak Huba fejében volt meg. Ugyanannak az egy nőnek írta a számot, mint a többi húszat. A keserédes hangzás mondhatni már a szokássá vált a dalaiban. Majd a fiók megint ásítva fogadja majd az újabb művet.- Nem is tudtam, hogy tudsz kottát olvasni. Hol tanultad? Csak nem vagy te is zeneszerző? - érdeklődött azonnal, figyelembe se véve Olívia megjegyzését. Ez most sokkal fontosabb volt, a zene mindig mindennél sokkal fontosabb volt. Az ereiben lüktetett, életben tartotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ahogy a lány elhelyezkedett  vele szemben, úgy Huba is kényelmesen belesüppedt a puha székbe, ahelyett, hogy az asztal felett görnyedt volna tovább. Tetszett a gondolat, nagyon is. És nem egy számot írt, ami sokkal jobban leírja azt, amiről a lány magyaráz. Csakhogy ebben az esetben épp nem egy olyan dalt szeretett volna, mint mindegyik más.
- És mi történik, ha nincs düh? Ha nincs megbántottság? Ha csak van két ember, akiknek az élete megváltozik, és már nem érzik a szerelmet, mint azelőtt? - tette fel halkabban a kérdést Huba, kissé elmélázva rajta, hogy vajon az érzelmei hogy lehetnek ennyire furcsák.
- Én sajnos nem Adele vagyok, aki leénekli a csillagokat is - mosolygott Huba, ahogy a leírásról rögtön az énekesnő jutott eszébe. Azok a számok zseniálisak. Elmesélik egy fiatal lány érzelmi csalódásait. A szerelmeket, amelyeket elvesztett.
- Tánc. Néptánc - húzódott fel bal ajka egy féloldalas mosolyba a férfinak. - Tudod odahaza nagy mulatságokat szoktunk tartani. A néptánc az, ami összeköti az embereket. Mindenki tudja a csárdást, és ha egy szép lány képes még ennél is többre, az csodálatos - lelkesedett Huba egy kisgyermek örömével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Sarah maga volt az élet. Imádta minden porcikáját, mégis, amikor a változások másodjára is beütöttek, már semmi nem volt olyan, mint régen. Olyan gyorsan, és annyiszor kellett változnia a szerelmüknek, hogy azt már nem tudták kivitelezni. Egyszerre mondták ki, hogy ez nem működik tovább.
- Sajnálom, hogy ezt meg kellett élned. Nehéz valakit úgy elengedni, hogy azt érzed nincs ok rá - bólintott sokat tudóan a férfi. - A dalt talán megmutatom, ha kész - jegyezte meg, bár ezt leginkább csak a lány megnyugtatása érdekében. A dalait nem szokta a nagyközönség elé tárni. Amerikában még megtette, amikor fiatal volt. Mostanra már túl személyessé vált a zene, miközben az iskolai tennivalói közé nem fért be, hogy ismerjék ilyen belsőségesen.
- Kérlek ne magázz le, még a diákjaimnak se hagyom, hogy ezt tegyék - kapott a szívéhez, mintha igazán fájna, hogy valaki ilyen öregnek gondolja. Ő amúgy is örök fiatal. Még egy ősz hajszála se volt soha, és ne is legyen még jó ideig.
- Ha kimegyek, mindenféleképpen. Ne felejts el majd meghívót csempészni a táskámba, amikor utazom. Akkor talán nem felejtem el - vigyorgott magát Huba. Elég szétszórt egy jelenség, talán akkor ütközött ki ez legjobban, mikor házvezető-helyettes volt. Ha nincs Adler, a Levita már nem létezne.