Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Rizibiziebédlő // ebédidőben Nem tudta, mennyi lehet az idő, de a tanító néni ma tutira korán küldte őket az ebédlőbe. Biztosan túl korán volt, mert még nem volt éhes. És ebédkor mindig éhen akart halni. Pán ott ült mellette a széken, miközben Léda óvatosan rápislantott. Ügyesen megbeszélték, hogy bizony egyiknek sincs most étvágya. Bezzeg ha fagyi lenne, akkor két perc sem kellett volna, hogy elpusztítsa az előtte lévő ételt. De ez csak rizs, borsó és rántotthús volt. A konyhás néni azt mondta, rizibizi. Ez meg inkább úgy hangzott, mint egy csikizős játék neve. Felkuncogott, bele a tányérjába, miközben a borsókat válogatta ki a rizsszemek közül. - Fogadok, előbb megeszem a borsót, mint te - suttogta a vele szemben ülő lánykának. Pán nem szerette a zöldséget, vele nem lehetett ilyet játszani. Azt mondta, ő semmi zöldet nem eszik. Egyszerűen csúnya. Hát jó, akkor Léda addig talál valaki mást. - Egy... kettő... - számolt lassan, miközben a tanítónénire pislantott. Nem lesz baj, ő is eszik, nem fogja észrevenni, ha kicsit mohóbban esznek a lánykák. - Három! A borsószemek össze-visszagurultak le a villájáról, ahogyan lendülettel próbálta bekapni őket. Még a levegőben is utána kapott a szájával, de csak az üres levegőbe harapott, miközben a zöld golyók szépen menekültek jobbra, balra... Na meg Pán felé. Talán ők is tudták, hogy tőle nem kell félniük.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Rizibiziebédlő // ebédidőben Borsóeső. Így fogják hívni a most zajló eseményt a történelemkönyvekben. Mármint Léda fejében létező törikönyvekben, amibe Pán is jócskán beleírja majd a saját nézeteit a zöld ételekkel kapcsolatban. Szóval a borsók repültek meg gurultak és lényegében mindegyik csak menekült. Egy sem maradt Léda villáján, és bizony az elkóborolt étel nem számít, csak ha megeszi. A verseny meg nem fog a kedvéért megállni. Vagyishogy csak akkor, ha az ellenfele evés helyett elkezdi neki összeszedegetni a menekültjeit. - Ez így nem ér! - Durcás arcot vágva fonta össze a karjait pont úgy, ahogyan otthon szokta, ha Zalán nem enged és nem hajlnadó eljönni vele játszani. - Nem ér csalni! Hozzá sem nyúlt a feléje nyújtott borsókhoz, még a villáját is az asztalra rakta, nehogy véletlen jogtalan előnyhöz jusson. - Ez így nem verseny! Hol marad a kihívás? Meg a játék? Nem ismerte a lányt. Talán új volt még, ezért nem is értette, miért nincs benn a játékban. Itt mindenki játszott. Még a tanító nénik is. Persze néha azt mondták rá, hogy tanulás, de hát lényegében az is játék volt, nem? Mármint ki kellett találni a számokat. Vagy az országokat a térképen. Hisz itt aztán tényleg minden egy nagyon nagy játszótérnek számított. Hát nem érti ez a lány, hogy itt játszani kell?
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Rizibiziebédlő // ebédidőben Szótlanul állta a másik tekintetét. Még a száját is összeszorította annyira koncentrált. Hát mit gondol ez a lány? Megkukult? Vagy nem akar beszélni vele? Vagy csak direkt fel akarja idegesíteni őt. Igen. Ez lezs tutira a megoldás. De nem is. Lehet, hogy most farkasszemet néznek. És igazából most is játszanak. A gondolatra egészen kitágította a szemét, mintha az számítana. Nem pislogott, csak bámulta a lányt, miközben erősen koncentrált arra, hogy ne pislogjon. Már könnybe lábadt a szeme, mikör kénytelen volt becsukni a szemét. Össze is szorította, hátha akkor kevésbé érzi majd száraznak. - Jól van már, nyertél. De a borsóevésben tutira én nyerek. Azért nem akartál játszani, mert vesztettél volna! - Erről teljesen meg volt győzödve, de már mosolygott. Csukott szemmel ugyan, de mosolygott, feltehetően arra, amerre a lány eddig ült. Viccesnek találta a dolgot. Behunyt szemmel tapogatózott a villájáért, hogy aztgán újabb suta kereséssel próbálja meg az ételt vakon elkezdeni enni. - Egyébként sem tudom, mi az az illegiás... - Talán allergiás. Anya azt mondta, azért prüszköl sokat takarításkor, mert allergiás a porra. Lehet vajon a lány is allergiás a borsókra? Akkor most prüszkölni fog ő is, ha megeszi őket?
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Vörös nénitanteremből kifelé // délután Tudtátok, hogy a hippogriffek igazából tök félelmetesek? Pánt leszámítva természetesen. Most mesélt róla az egyik tanítónéni töri órán, hogy miket csináltak a varázslóháború alatt. Léda teljesen elhűlve, Pánt magához szorítva sétált a folyosón ki a cókmókjaihoz. Ez volt az utolsó órájuk, de ő még fejben ott volt a csatatéren meg a hippogriff karmai között. A többiek már régen kirohantak, vagy a bentlakók vissza a hálótermeikbe vagy ki az udvarra játszani. Ő meg. Hát ő meg egyedül totyogott végig kongó folyosón, miközben a kongó folyosó a Kongói esőerdők is lehettek volna. Nem csoda hát, hogy felsikkantott, mikor közveten mellőle valami csattanásszerűség volt. Még jó, hogy nem egy átok! Pánt még jobban magához szorítva tett két lépést hátra. Még levegőt sem mert venni. Olyan volt, mint mikor először találkozott a baltás bácsi Jackkel. Akkor is lassan közelítette meg úgy, mint most a szekrényt. - Jól van, Pán te elintézed, ha egy mumus az, oké? - suttogta a plüssállat fülébe, majd nagy levegőt vett és szélesre tárta az ajtót, miközben rá akart kiabálni a szörnyetegre. De az a szörnyeteg egy csupa haj valami volt a szekrény aljában. Igazából ha a vörös tincsek mögé próbált nézni, talán még meg is látta volna a nénit, aki mögötte rejtőzött. Nem volt elég neki a szekrény, még egy nagy adag hajat is előrebocsátott, hogy tutira eltűnjön. Vagy meglepjen valakit. Mint például Lédát. - Mit csinálsz ott?
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Zalánotthon // szünetben Sötét volt a szobában. Nem kapcsolta fel a villanyt, mert űrhajósat játszott Pánnal. De most csak az ágyában ült, felhúzott térdekkel, csendesen és hallgatta a kint folyó kiabálást. Apától mindig félt. Apa sokszor kiabált. De Zalán nem szokott. És Zalán most nagyon félelmetes volt. Nem látta, mi történik kint. A fejében jelentek meg ők. Apa hétfejű sárkány volt. Tüzet okádott Zalánra. De Zalán sem volt önmaga. Úgy nézett ki, mint abban a dínós filmben, amiben felmászott a szörny arra a nagy épületre. Godzilla vagy ilyesmi. Mindketten artikulálatlanul üvöltöztek. Nem voltak szavak. Csak maró hangok, amik kitöltötték alakást, beszűrődtek a zárt ajtó résein. Még Pán pajzsa sem volt elég, hogy megvédje őt tőlük. Aztán nyílt az ajtó. A kintről jövő fény pont az ágyára esett. Ő nagy, kék szemeivel próbálta kivenni Gozdzilla körvonalát. Nem látta az arckifejezését. Nem látta a ruháját. Csak a fekete foltot. A nagydarab szörnyet, aki az előbb a hétfejű sárkánnyal küzdött, és most jött, hogy őt is keresztbeharapja, megrágja és lenyelje, hogy örökre eltűnjön a hangos torkában. Nem válaszolt a mondatra. Csak bámulta őt. Bármulta és próbálta lehámozni Godzilla bundáját a bátyjáról. Őt akarta. És nem a szörnyet.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Zalánotthon // szünetben Csak nézte és nézte, amint Godzilla egyre közeledett felé. De ez már nem teljesen Godzilla volt. Ez már Zalán volt. Vagyis az ő arca Godzilláén belül. Csúnya volt. Tele piros és lila foltokkal és eltorzították a bátyja ismerős vonásait. Hagyta, hogy megfogja a kezét, de továbbra sem szólalt meg. Egyszerűen csak bámulta őt. Talán egy kicsit félt is tőle. Összeszorította a fogát, mikor Zalán eltávolodott. Olyan lett a hangja, mint Apának. Olyan lett a tartása, mint Apának egy hosszú nap után. És ez nem tetszett neki. Nagyon nem tetszett neki. Úgyhogy a rémült kislány összehúzta a szemöldökét és ahelyett, hogy Pánt magához ölelte volna, csak durcásan keresztbefonta a karját. Zalán beteg volt. Ez egyértelmű. Csúnya volt az arca és úgy viselkedett, mint Apa. Talán megfázott vagy ilyesmi. Lehet, hogy súlyosabb. Neki pedig kutya kötelessége meggyógyítani, nem? Zalán is ezt tenné vele. Nem válaszolt a durván feltett kérdésre sem. Lepattant az ágyáról, és kis termetéhez képest súlyos léptekkel indult el a kopott, öreg íróasztal felé. Kihúzta és kutatott benne. Sokáig. Még papírokat is kidobott az ágyára, majd végül Pánt maga után húzva, szúrós tekintettel indult el Zalán ágya felé. Anélkül, hogy bármit mondott volna, önkényesen odaült az ágy szélére, és a dobozt kezdte bontogatni. Kivett belőle egy rózsaszín sebtapaszt és kicsit sem finoman nyomta Zalán karjára. Még Anyától könyörögte ki, mikor kénytelen volt rá vigyázni a tescoban. Sosem használta, de hercegnők voltak rajta és kellett neki. De most Zalánnak jobban.Hiszen beteg volt.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Zalánotthon // szünetben Olyan volt Léda, mint a Mátyás királyos mesében. Haragudott is Zalánra, meg nem is. Gyógyította őt, meg nem is. Még megpróbált durcás lenni, de már ott bujkált a mosoly a szája sarkában. - Nem is mindig mérges. Mogyival például mindig szépen beszél! - A macska bármennyire is kézhez szokott jószág volt, folyton elkóborolt. Léda pedig ha egyedül volt otthon, gyakran játszotta azt, hogy Mogyit próbálta meg elfogni. Persze sosem sikerült. A macska csak a nénire hallgatott, és senki másra. Aztán kitágult szemekkel kezdte el a homlokát simogatni, mintha minden apró ráncot ki tudna egyenesíteni. Egészen úgy festett, mintha valami láthatatlan festéket próbált volna letörölni magáról. Már egészen el is felejtette, miért haragudott rá. Egészen. De Zalán arcán még ott volt Godzilla árnyéka megbújva. Ott, a vigyor mögött figyelt, és leste az alkalmat, mikor törhet megint elő. Léda elővette az utolsó ragtapaszt is, és egy nagyon széles vigyor mellett ünnepélyes mozdulattal rakta fel Zaza arcára. - Kész is! Most már meggyógyultál! - Még bólintott is és karba tette a kezét. Büszke volt a teljesítményére, hisz szinte teljesen biztos volt benne, hogy ennek elégnek kellett lennie ahhoz, hogy helyrejöjjön végre. - Most már nem is kell többet kiabálnod, igaz? Godzilla nagyon csúnya dínó.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Vörös nénitanteremből kifelé // délután Mázlija volt. Nem mumus. Vagyis inkább Pánnak volt mázlija, mert nem kellett senkit sem elintéznie, szóval nyugodtan vizslathatta azt a borzalmasan nagy vöröses dolgot bent a szekrényben. Ami ugye megszólalt. Vagyis élt is. Mint az a hajasbaba az Adams familyben. Csakhogy ennek Léda értette a mondatait. - Hogy bemenni? Jaja, oké. - Ilyenkor nem számított, hogy bizony a suli végével Zalán keresni fogja. Jönni fog érte és ott fogja várni a játszótérnél, vagy az udvaron. Ő meg itt kuksol majd a szekrényben. Mindenféle kérlelés nélkül már mászott is be néni... Néni? Lányka. Nem. Se nem néni se nem lányka. Mindegy. Vöröske. Így fogja hívni. Vörös. Szóval próbált nem a hajára lépni, de hát ugye szűk volt a hely, meg Pán egyébként is sok helyet foglalt, és nem ment ám olyan egyszerűen, mint ahogyan gondolta. Jobb lábával megcsúszott a hajon, ahogyan a bal oldalát próbálta beemelni, mire előrelendült. KEzével visszalökte magát a szekrány hátfalától, de akkor meg a Vörösnek meg neki. Végül addig addig forgolódott, hogy összegabalyodott lábaival kénytelen volt lecsücsenni az egyetlen szabad kis lyukba a Vörös mellé. Sóhajtott egy nagyot, talán még kellő zajt is csapott, de mielőtt még nekikezdett volna a beszédnek, kifújta magát. Nehéz küzdelmen vannak túl a titkosügynökök. Az igazi akció pedig csak innentől kezdődik. - Szóval ki után nyomozunk? - suttogta, miközben az ajtó résein próbált kilesni a fénybe. Egészen közel hajolt, de a szembe lévő falon kívül nem látott senkit és semmit. - Ellenéges földönkívüli? Vagy valami sötét varázsló? Úúú, koboldok után nézelődünk, ugye?
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Zalánotthon // szünetben- Pfúúj, tiszta nyál leszek tőled - fordult el, de közben vigyorgott. Élvezte, hogy végre megint Zalán volt Zalán, és mosolygott és játszott. Felsikkantott, ahogyan elindult felé. Menekülőre fogta és hangosan kacagott, miközben azért mégiscsak úgy tartotta a tempót, hogy Zalán könnyedén utolérje. - Neeee! - A szobát az előbbi kiabálás helyét gyorsan kitöltötte Léda csilingelő kacagása, amit Zalán mély, dörmögős hangja kísért. - Csak ne csikizééést, léégysziii - kérlelte mindenféle komoly szándék nélkül. Dehogy akarta, hogy abbahagyja. Inkább próbálta lelökni magáról Zalán hatalmas mancsait, mikor már nem bírta tovább a nevetést. Pihegve terült szét az ágyon, ahova az előbb Zalán száműzte. A kínzópad most olyan kényelmesnek tűnt, ahogyan egymás mellett fújták ki magukat, hogy alig akaródzott nek felkelni onnan. - De holnap nincs is matek... - kezdett bele a szokásos mondókájába, mikor Zalán bevetette a kulcsszót. Egy másodperc sem kellett neki, hogy felüljön az ágyon és mosolygó szemekkel nézzen a bátyjára. - Tényleg? - Meg sem várta a választ, már indult is az íróasztal felé, előkotorva a kockás füzetét és a radíros ceruzáját. // //
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Vörös nénitanteremből kifelé // délután Visszafojtott lélegzettel hallgatott el és lesett ki az aprócska résen. Ki foglalkozott olyanokkal most, hogy hajhúzás, mikor a föld megmentésea kezükben van? A födönkívüliek bármikor el tudják vinni innen az embereket és kicserélik őket. Látta egy filmben. Ezra bácsit már tutira kicserélték. Olyan nincs, hogy ő ne lenne földönkívüli. Kissé csalódott sóhajt hallatt, mikor a nénilány közölte, hogy ők bizony csak bujkálnak. Hát Léda nem fog bujkálni. Neki egy igazi hippogriff segít, ha harcra kerülne sor! - De miért nem...? - kezdett bele a kérdésbe, mikor a Vörös folytatta a mondatot, amivel ismét felcsigázta a leányzót. - Ó, akkor egy bérgyilkos elől bujtunk el? Mielőtt ő nyírna ki minket? Láttam, hogy Bruce Willi... - mesélte ő volna tovább, hogyan látta a tévében a praktikákat, de a Vörös mutatóujja elhallgattata volna. Visszafogta a lélegzetét is, ahogyan hallgatta a kemény lépteket. Csak egyetlen szekrényajtó választotta el őket a haláltól és a bérgyilkostól. Magához szorította Pánt, és nagyra tárt szemekkel figyelte a Vöröst. - Majd Pánnal segítünk kicsinálni a bérgyilkosod. Mi a terved? Felülről ráugrunk és egy hálóval elkapjuk? Láttam a Scooby Dooban. Működik a dolog.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Tánya nénitanári szoba // délután A krokodilkönnyek csípték az arcát is, miközben magát átölelve csoszogott a Nagy Ajtó felé, ami mögül a felnőttek szoktak kijönni. Nem kopogott, pedig Anya úgy tanította, hogy kopogni kell, mielőtt bemegy valahova. Most nem számított. Most semmi nem számított. Az asztalokkal körbevett teremben már senki nem volt, aki segíthetett volna neki. Első pillantásra. Aztán megmozdult az a szőke fej valahol hátul a polcok előtt, ő pedig hangosan zokogva indult el felé. Tánya néni volt, ha más nem, hát legalább ő fog tudni segíteni. Szavak nélkül állt meg az asztal előtt, miközben jobbjával és baljával is az arcát törölgette. Ő már nagy lány, nem szabadna sírnia. Nagyokat hüppögött, miközben próbálta visszatartani a könnyeit, amik továbbra is széles patakokként csordogáltak az arcán. - Nem tudom, hol van. - Újabb sírás hullám tört rá. Zalánnak is nemsokára jönnie kellett, na de még órák kérdése volt, addig pedig nem várhatott a dolog.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Tánya nénitanári szoba // délután Szipogott és hüppögött és akárhogyan is próbálta visszatartani a könnyeit nem sikerült. Ilyen még nem történt. Ilyen nem történhetett meg. - Elrabolták Pánt! - Felnézett Tánya nénire azzal a kétségbeesett tekintettel és újabb síróroham tört rá. Nem is bírta folytatni a történetet. A legjobb barátja, az egyetlen barátja, aki egész életében vele volt. Zalán persze más. Ő a testvére, neki kötelessége vele maradnia, de Pán... Pán benne volt minden mókában, játékban és kalandban. A legrosszabb pillanataiban is ott volt vele, hogy jobb kedvre derítse. - Biztosan nem ment világgá, mert akkor velem ment volna, de sehol sem találom. Tutira Patrik volt az. Mindig csúfolta Pánt, mert az egyik karma meg vvan varrva. - Csak mondta a magáét, miközben megtörölte az arcát a ruhaujjával, hogy aztán újabb könnyeknek csináljon helyet. - De ha nincs meg Pán, én nem megyek haza. Ki fogom szabadítani, ha arról van szó. Majd szólok a vörös hajú néninek, aki olyan jó a bujkálásban, hogy lesse ki Patrikot, hova zárta be Pánt! - Nagy kék szemeivel körbenézett a tanáriban, hátha valahol előbukkan egy vörös hajtincs és a segítségére siet, mint a mesékben szoktak a főhősöknek.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Vörös nénitanteremből kifelé // délután Léda komolyan elgondolkodott a kérdésen. Zalánnal sok filmet néztek, és a bátyja imádta azokat az akciófilmeket, amikben voltak olyan fegyveres emberek. Ezekben a filmekben mindig tudták, hogy ki a rosszfiú, csak a többi szereplő nem. - Nem tudom, de ha én bérgyilkos lennék, tutira mindenkinek a menő fegyveremet mutogatnám, hogy féljenek tőlem. - Jól átgondolt válasz volt ez kéremszépen, egészen ké percbe is beletelt, mire döntésre jutott. Nem. Bérgyilkosnak lenni menő dolog, úgyhogy mindenkinek tudnia kell róla. - Szerintem ő is földönkívüli akkor, mint Ezra bácsi. A földönkívüliek nem dicsekednek el vele, honnan jöttek. Kivéve Superman. De ő jó földönkívüli. Úgyhogy valami szuperbiztonságos csapdát kell állítanunk neki! - bólogatott ő is hevesen, miközben már látta maga előtt a hurkokat és kötelet, amibe olyan gyanútlanul sétál majd bele az áldozatok, hogy azt akármelyik Indiana Jones filmben megirigyelnék. Széles vigyor terült el az arcán, miközben emelte már a kisujját az esküre. Ez már nagyon komoly dolog. Ez már egészen felnőttes dolog. Ki tudja, talán még az újságokban is benne lesz a nevük, mikor elfogtak egy földönkívülit. Jól megrázta a nénilány ujját, hogy tutira biztos legyen az eskü. - Láttam köteleket a szertárban, én elhozom őket onna... - megdermedt a léptek zajára. Súlyosak voltak és egészen vészjóslóak. Olyan léptek, amik egy embernek álcázott földönkívülihez tartozhatnak. Nagyra tárt szemekkel meredt a mellette rejtőző vörösre. A szíve torkában dobogott, és meg sem mert szólalni. Csak a szájával formálta a szavakat. - Most kell elkapnunk. - Bólogatott is hozzá, és Pánnal a kezében fordult a szekrényajtó felé. Kiugranak és elfogják. Egyszerű lesz, hisz honnan tudná, hogy tényleg ott lapulnak rá lesve?
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Tánya nénitanári szoba // délután Vállat vont a kijelentésre. Neki meggyőződése volt, hogy Patrik vitte el Pánt. Féltékeny volt rá. És egéybként is, a harci sérülése csak azt mutatta, mennyire erős egy hippogriff az ő barátja. A karma pedig még mindig ugyanolyan éles azután is, hogy Anyu megvarrta. - Hát az a néni, akivel a szekrényben találkoztam. - Miért kérdez Tánya néni ilyen butaságokat? Most nem isaz a lényeg, hogy ki az a néni, hanem hogy kiszabadítsák Pánt a fogságából. Abban persze igaza van, hogy Pán nem hagyta volna magára még akkor sem, ha világgá akart menni. Hisz ők ketten voltak a világ ellen. Ha menni kellett volna, akkor ketten mennek. Persze azért Zalánt is el kellene hívniuk, de akkor sem hagyta volna hátra. A légzése kezdett megnyugodni, és a krokodilkönnyek is már csak csermelyként csordogáltak az arcán, mikor mesélni kezdett. - Pán nem jöhet tesire, mert túl jó mindenkihez, úgyhogy ő addig vigyázott a táskámra az öltözőben. Tesi után pedig már nem volt ott! - Legörbült a szája széle, és egészen megremegtek az ajkai, ahogyan megpróbálta visszatartani a sírást. Egy nagylány nem szokott sírni, nem igaz? - Lili néni előbb engedte ki a fiúkat, úgyhogy Patrik tutira bement és elfogta őt. Lehet a táskámból akarta elvenni a csokimat! - Heves mozdulattal tette karba a kezeit úgy, mint mikor Apa szokta, ha kérni szeretett tőle valamit. - Menjünk, nézzük meg a padjában! - fogta meg Tánya néni kezét, hogy kivezesse őt az osztályába. Majd ő rendet tesz és az asztalra csap, ha arról van szó. Elvégre nem szabad ellopni mások legjobb barátját, nem?
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Tánya nénitanári szoba // délután Bólogatott, egészen hevesen. Nagyon figyelt az instrukciókra, minden kis részletére. Most mindegy is volt, hogy mivel kellene foglalkoznia, meg hogy talán nem is a tanáriban kellene lennie. Pánról volt szó, és ha fordított esetben őt rabolnák el, a legjobb barátja is megtette volna érte ugyanezeket a erőfeszítéseket. Letörölte a maradék könnycseppeket is az arcáról, összeszorította az ajkát, de egy pillanatig azért hezitált. Nagyon ciki lesz, ha kiderül, hogy felnőttet is beavatott. Az azt jelentené, hogy utána mindenki őt piszkálná. Hallgatná, hogy árulkodós Júdás. De Pánról volt szó. A legjobb barátjáról, akiért meg kellett tennie. Követte Tánya nénit a terembe. Először csak lesütött szemekkel figyelte a padló deszkáit, majd mikor a tanárnője megszólalt, felszegte az állát és szúrós tekintettel mérte végig osztálytársait. Nagyon figyelte minden egyes mozdulatukat. Aztán arra eszmélt fel, hogy Tánya néni már be is fejezte a mondandóját, és be kell számolnia a látottakról. - Nem tudom, Patrik nem is figyelt rád, de Kitti a táskájában kutatott közben. Aztán persze csak egy tollat vett elő, de lehet ott van benne Pán is. A többiek nem tűntek olyan gyanúsnak, de lehet csak nagyon jó kémek. - A végére még halkabbra vette a hangját, hogy tutira meg ne hallja senki, miről beszélgetnek. Közben fél szemmel azt leste, ki és mit csinált a teremben. - Szerintem nézzük át Kitti táskáját - ajánlotta, és már ki is lépett Tánya néni mögül, hogy elinduljon osztálytársa felé.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Tánya nénitanári szoba // délután Már látta szemei előtt Kitti táskájából előbújni a megkötözött Pánt, amikor valami visszatartotta. Egyik lábát az égbe emelte, másikon pedig visszagorfott Tánya nénivel szemben. Karbafonta a kezét, és felvette a durcás ábrázatát, ahogyan a tanárnő magyarázott neki. Ezt szokta akkor is csinálni, mikor Zalán kezdte okítani. Persze megvolt a magához való esze, így nem beszélt vissza, de biztos volt, hogy valamelyik padban bújt meg. Ha nem Kittinél, Patrik azért még mindig gyanús volt neki. - De már... - kezdett bele azért az ellentmondásba, mikor Tánya néni beszélni kezdett. Tudta ő, hogy ott nincs semmi. Sem az öltözőben, sem pedig a tornateremben. Már megnézte. Mindent megnézett már. Azért továbbra is azzal a durcás ábrázatával indult el Tánya néni mögött az öltözők felé, majd mutatott rá a kék szekrényre. - Az ott, de már tényleg minden átnéztem, nincs itt. A táskámban sem volt. - Kinyitotta a szekrényt és maga mögé szórva a tesiruháit pakolta ki a tárolót, egészen addig, amíg üres nem lett. Akkor félreállt, hogy Tánya néni is megnézhesse, hogy Pán bizony nincs ott, hacsak a szekrénynek nincs valami rejtett lejárata egy dohos pincébe, ahol a foglyokat láncra verik. - Látja? Nincs itt. Teljesen időpazarlásnak vette, hogy átnézze a szekrényt. És ezt minden mozdulatával a tanárnéni tudtára szerette volna adni.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Tánya nénitanári szoba // délután Elégedetten bólintott, ahogyan hallotta az elismerő szavakat. Hát nem ezt mondta neki eddig? Hogy már átnézte, nincs ott. Akkor most már mehetnének az osztályba és Kittit számon is kérhetnék, hogy miért lopta el Pánt. Na meg persze, hogy miért nem vallotta be, mikor lehetősége lett volna rá? Már indult is el a folyosó felé, mikor Tánya néni megjegyezte, hogy először a tornateremben kellene megnézniük. Hát nem hitt neki? Már mondta, hogy ott sincs, és nézzenek oda, az öltözőben sem volt. Akkor miért kell ezt ennyire erőltetni. - Dehát mondtam, hogy már nézteeeem. - Elhúzta az utolsó szótagot, miközben karbatett kézzel nekidőlt a falnak. Ő bizony át nem kutatja még egyszer az egész tornatermet, és még ha tehette volna, a földre is leült volna. Aztán Tánya néni eltűnt a szertárban, ő pedig éppen ki akart osonni a folyosóra, hogy számonkérje Kittit vagy Patrikot, mikor meghallotta a kérdést. Futva közelítette meg a szertárat, majd lélegzetvisszafojtva járatta körbe kék tekintetét, hogy megtalálja a plüssállatot. Ott feküdt valahol két labda között, ő pedig félrelökve néhány hullahopp karikát kapta fel és ölelte szorosan magához az állatot. Meg került, és még csak egy karcolás sem volt rajta. - Köszönöm!
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Zaza meg az a másikcukiskodunk // valamikor suli után Ma vidám napja volt a suliban. Mióta kiderült, hogy Patrik nem akarja ellopni Pánt, és egyébként sincs baja azzal, hogy néha csak a hippogriffel beszélget, egészen jól kijöttek egymással. Még fogócskáztak is valamikor az udvarban. Szóval mikor jött végre Zalán, hogy hazavigye, és közölte, hogy elmennek a cukrászdába, már nem is lehetett levakarnia vigyort az arcáról. Hát lehet ennél szebb ez a nap? - Zazaaa, kérhetek olyan sütit, ami múltkor dobolt nekem? Tudod, az a kemény tetejű. Meg forrócsokit is jóóóó sok habbal a tetején. Kaphatsz majd belőle te is - vigyorgott izgatottan a bátyjára, aki ezúttal nem igazán figyelt arra, amit mondott. Lehervadt mosollyal figyelte azt a sok furcsaságot, amit Zalán művelt. Meg akarta kérdezni, hogy tán csak nem Anya csatlakozik majd hozzájuk, mikor belibbent az a lány és a bátyja. Az Ő bátyja már ugrott is üdvözölne. Ferde szemmel figyelte azt a korántsem szívmelengető mosolyát, a lófarokba kötött haját, majd ahogyan lehajolt hozzá és nyújtotta a kezét. Léda meg sem szólalt. Összeszorította az ajkait és Zalánra nézett a lány válla felett. A tekintetével üzente, hogy ez itt bizony magyarázatra szolgál. Hol marad a tesós nap? - Láttalak már a suliban - tért rögtön a lényegre ahelyett, hogy ő is kezet nyújtott volna. Nem tetszett ez neki. Nagyon nem. És már egészen elment a kedve ettől az egész sütizéstől. Pánra sandított, aki Léda táskájából figyelte az eseményeket. Nem. Neki sem tetszett a dolog.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Zalánaz otthon csendjében // a cseppfolyós óra sokadig ütésekor Lüktetett az arca még. Hirtelen csend telepedett a lakásra azután a vihar után, ami végigsöpört. Volt ott minden. Papírokat asztalról lefújó tornádó, falakat megrázó mennydörgés és árt zúdító eső. A hatalmas vihar azonban lecsendesedett, és maga után tátongó lyukat hagyott, mely minden zajt magába nyelt. Olyan volt, akár egy fekete lyuk. Elszívta a színeket, a hangokat és nem hagyott mást csak a vihar nyomait. Léda az ágyban feküdt. A szoba sötétbe borult, már amennyire engedte a függöny kizárni a fényt. A fal felé fordult, és elővette Pánt a táskája mélyéről. Magához szorította és úgy feküdt az üres szobában. Aztán hallotta Zaza ismerősen csengő hangját, lépteit a szobába, mely olyan biztonságot nyújtott neki mindig. Most is olyan érzés volt. Mint mikor valaki végre leveszi a terhet a tüdejéről. Majd ő megold mindent. Majd ő... Aztán eszébe jutott, hogy ő is elhagyta. Már nem is emlékezett rá, mikor jött érte utoljára suliba. Mikor volt, hogy elmentek volna suli után a cukrászdába. Nem válaszolt a hívásra, inkább újra esni kezdett az eső a kis szobában. Hát persze, hogy hiányzott neki. Piszkosul hiányzott neki, de magára hagyta. Egyedül. Hallotta a hangját, és látta maga előtt a mosolygós arcot, ami olyan régen hívta már. És nem érdekelte abban a pillanatban, hogy haragudnia kellene rá, vagy hogy magára hagyta. Fogta magát, és hirtelen fordult meg az ágyban. Felkelt és odarohant hozzá. Szorosan ölelte magához, az eső pedig eláztatta a nagy tesó pulcsiját. Nem akarta elengedni. Most nem, mikor egy ölelés tőle elég, hogy mindent helyrehozzon.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Zazaaz előkészítős szobában // a búcsúzás ideje Hogy szomorú volt-e? Hát persze, hogy szomorú volt! Mondjuk oké, nem szerette mindenki az előkészítőben, de azért amióta beköltözött, egyre jobban érezte magát. Lettek barátai, és végre nem kellett rejtegetnie a tudását. A varázslatot maga körül. Az ágyán ült és a lábát lógatta. Nem akaródzott neki elkezdeni összepakolnia. Ő volt az utolsó. De az ismerős szoba, a szagok. Mindet be akarta szívni. Hogy a részévé váljon, örök, örök, örökre. - Jó - sóhajtott fel, de azért kicsit megforgatta a szemét. Nem akart hazamenni. Pláne, hogy tudta, Zalán nem lesz ott vele. Zalán már nincs vele. Pedig róla azt hitte, örök, örök, örökké együtt lesznek majd. Szipogott egyet, mikor szépen, rendezetten betette az előkészítős egyenruháját a bőröndbe, majd haját a füle mögé tűrve indult el Zalánhoz. - Igen, persze - bólogatott, de felvette a lazaságot. Minek kérdezgeti ilyesmiről? Mintha csak ezzel a flegmasággal leplezni tudná a búcsúzás fájdalmát. - Jó, jó, tudom, persze. Rebi amúgy valami nagy kastélyban lakik. Vagy várban. Vagy valami ilyesmi. A szülei nagyon gazdagok, és azt mondta, egy csomószor átmehetünk majd hozzá, ha akarunk. - Mondjuk arról fogalma sem, volt, hogy pontosan hol is lakik Rebi, de hát majd megoldja, nem? Mondjuk varázsközlekedni még nem nagyon tud, de majd kitalálja valahogy. Zalán úgysem lesz ott, hát akkor majd feltalálja magát! - Figyu, anya és apa is nagyon sokat melózik, úgyhogy halálra unnám magam otthon. Majd kitalálok valamit - vonta meg a vállát. Semmiség az egész. Nem nagy ügy, csak egy újabb nyár és kész - akarta mondani a mozdulattal. Egy pillanatra talán megbicsaklott a hangja. De nem akart az lenni, aki a nagytesó segítségére szorul.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Zazaaz előkészítős szobában // a búcsúzás ideje Megengedett egy mosolyt magának. Akár egy tükör, görbült a szája pont úgy, mint Zalánnak. Jó, annyira nem vészes a helyzet. Elvégre nemsokára megkaphatja a pálcáját és végre ő is bagolyköves lehet. Csak túl kell élnie a nyarat. - Pedig megígérted, hogy egyszer beviszel megnézni, milyen ott - fonta össze a karját és biggyesztette le ajkait. Persze csak játék volt ez köztük. Ha nem költözött volna éppen ki szeretett iskolájából, még azt is elhihette volna, hogy komolyan megsértődött, mert még nem teljesítette Zalán a kérését. De most más kötötte le a figyelmét. Karjait maga mellé ejtette, mikor a bátyó előhúzta a háta mögül az ajándékot. Imádta az ajándékokat. Melyik lány ne szerette volna? Persze büszkesége nem engedte, hogy eldobja az agyát tőle. Pedig ő aztán simán eldobta volna. Egy feneketlen táska? Na ne viccelj! Kinyitotta, becsukta. Aztán kinyitotta és vállig beledugta a kezét, egészen mélyen, ameddig csak tudta. Majdnem belemászott, úgy próbálta kideríteni, vajon hol van az alja. Belevigyorgott a táskába, és még akkor is vigyorgott, mikor kihúzta onnan a fejét minden mással együtt. - Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - csüngött Zalán nyakában, akár egy lajhár, aki szorosan kapaszkodik a fa törzsébe, nehogy lecsússzon róla, és csak nagyon sokára engedte el. Tudta, hogy ha bár egyre ritkábban látta Zalánt, az ajándék egyfajta búcsúajándék is volt. Nem lesz nyáron, amiért haragudott rá. Aztán ő beköltözik a suliba, és akkor meg azért nem fogja látni. El is szomorodott a gondolatra, majdhogynem elpityeredett. Addig lógott ott Zalán nyakában, amíg vissza nem parancsolta túlcsörduló könnyeit a helyükre.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Zazaaz előkészítős szobában // a búcsúzás ideje Addig csüngött a nyakában, amíg csak lehetett, aztán egy naaaagyon nagy, drámai sóhaj mellett indult el a bőröndje felé. Karját nyeglén maga mellett lógatta, és kelletlenül nézett bele a jobbára összepakolt táskába. Zalán éppen az egyik mintás pólóját rakta bele szépen kisimítva a ráncokat. - Már nem kell olyan. Réka azt mondta, hogy talált egy sokkal menőbbet. Tudod, van az a cucc... Az a csokibéka vagy mi. Ami ugrál. Na abban vannak képek ilyen kártyán, amik mozognak. Hallod Zalán? Képek, amik mozognak! - melegedett bele egyre jobban a mesélésbe. Csillogós matrica? Az már előző hetes divat. Bármennyire is kezdett egyre inkább belerázódni ebbe a varázslatos cuccokba, ez a félév, amíg nem járt egyáltalán haza még nem volt elég ahhoz, hogy ténylegesen belerázódjon. Összehúzta a száját és vágott egy fintort a gondolatra is, hogyha haza kell mennie, akkor megint tilos lesz ilyenekről beszélnie és az összes holmiját, ami ide köti, el kell rejtenie az apja elől. - Amúgy meg... Tudom, hogy gáz, de... - megállt a pakolásban, és félmosollyal az arcán nézett Zalánra. Pont úgy, mint a kiskutyák, akik tudják, hogy rosszban sántikálnak. - Egyszer kiszöktünk a sarki boltba venni egyet. Tudom, hogy a zsebpénz nem erre való, de ezt nézd milyen király! - A régi, kopott táskájáért nyúlt, és elkezdett kutatni benne. Pánt félretolta és két könyv közül húzta ki a kártyát, hogy megmutassa bátyjának. - Ezek tényleg mozognak a képen!
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Zazaaz előkészítős szobában // a búcsúzás ideje Forgatta a szemét, ahogyan Zalán elkezdte kioktatni, mint valami öregasszony a faluban, mikor elkezdenek rohangálni. Persze tudta, hogy nem szabad sokat költenie. De a többiek mindig mindent megvehettek, akkor ő miért nem? Ez annyira igazságtalan! - Jó, jó, tudom, hogy nem lehet... - Még hátat is fordított Zalánnak, úgy elvette a kedvét. Ledobta az ágyra a kártyát és lehuppant a mellette lévő bevetett ágy szélére. Nem is tudta eldönteni hirtelen, hogy Zalánra haragszik jobban, vagy arra, hogy el kell hagynia végül ezt az épületet. Morgott egyet, és a válla felett ránézett bátyjára, ahogy elkezdett magyarázni. - Tényleg? - derült fel az arca. Szemei kikerekedtek és még talán az álla is leesett. Zalán persze biztos nem látta, Léda válla kitakarhatta a száját. - És megkapom őket? - A szeme már mosolygott, ahogyan elképzelte, hogy cserélgetik majd a többiekkel. Hú, de irigyek lesznek egy ilyen gyűjteményre! - Jóóó, megígérem, hogy nem költök semmi ilyesmire. Nem mintha lenne miből - vonta meg a végén a vállát, de már nem is érdekelte. Minek vegyen még csokibékát, ha Zalántól kap egy jó nagy adagnyi mozgó képeket? - De ugye nem megyünk most rögtön haza? - fogta meg az utolsó nagy pulcsiját és dobta bele a bőröndbe. Nagyot sóhajtott, és megereszkedett vállal nézett körbe a szobában. Nem volt ő szentimentális, ahhoz még túl fiatal volt, de kicsit fájt a szíve, hogy hátrahagyja végleg az előkészítőt.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Améliaa pálya szélén bandukolva // órák után A hideg levegő csípte az arcát, miközben kék csíkos sáljába próbálta temetni. Nem volt annyira hűvös, de azért kellően elég volt ahhoz, hogy kipiruljon tőle az arca. Még kesztyűt is húzott, úgy szorította magához az elnyűtt könyvet, miközben jobbjával a pálcamozdulatot gyakorolgatta. Huss és pöcc, igaz? Annyira egyszerűnek hangzik! Felsóhajtott, miközben egy pillanatra visszanézett a távoli kastélyra. Olyan óriási és ódon volt. Hideg. Egyedül minden olyan hideg volt. Most, hogy az előkészítős társai sem voltak itt, Zalán sem jöhetett csak úgy meglátogatni őt. Pán meg... Pánt az ágya melletti ládájában kellett tartania. Mégsem rohangálhat egy plüss hippogriffel a táskájában! Tök ciki lenne. És hát. Emiatt mostanéban igen keveset szól hozzá. Talán megsértődött. Vitte a lába előre. A kviddicspálya szélén járt, miközben jobbjával továbbra is a pálcamozdulatot próbálgatta, szemével azonban egy feljáratot keresett a lelátóra. Persze, hogy ő is csak a sima aréna kapuját találta meg először, nem pedig a nézőknek szántat. Pedig ő aztán tényleg nem akart mást, csak egy kicsit szélvédett helyre menekülni. Hisz nem is lenne olyan hideg, csak az a fránya szél ne fújna ennyire. Összeszorította ajkait, miközben felcsillant a szeme, ahogy kiszúrta a jó húsz méterre levő bejáratot. Fürge léptekkel indult el, még pálcáját is elrakta, hogy ne legyen útba. Annyira koncentrált a célra, hogy észre sem vette a felé repülő labdát, hogy aztán puff, nagy koppanással a fejéről visszapattanva a földön landoljon. Nekidőlt az aréna falának, majd óvatosan megrázta a fejét. Kissé kótyagosnak érezte, de nem volt vészes az ütés. Az előtte guruló labdát figyelte mozdulatlanul, míg várta, amíg visszatértek a színek a világba. Fura egy labda, meg kell mondani.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Améliaa pálya szélén bandukolva // órák után Kicsit megszédült az ütéstől, de az istenért sem vallotta volna be. Merlinre esküdött volna, hogy ő bizony jól van, így hát csak ennyit válaszolt: - Nem gond, jól vagyok - és azzal a lendülettel meg is kellett kicsit kapaszkodnia. Megrázta volna a fejét, hogy magához térjen egy kicsit, de annyira kongott, mintha az agya ki akart volna esni. Fura volt, de nem volt olyan rossz. - Igen, láttalak már a toronyban én is, - Hagyta, hogy elvezesse és segítsen neki a lány. Amélia, mint kiderült. Hol a modorod, te lány? Hát ki fog bemutatkozni? - csendült fel a fejében Zalán intelme. Óvatosan lehuppant a padra, csak úgy mint korábban bármikor, mire belehasított egy kicsit a fájdalom a halántékába. - Léda vagyok, örvendek. - Mert a jó modor áldás, nem igaz? Hát ha másra nem is, erre megtanította az anyja. Na meg Zalán. - Jó erősen passzoltok egymásnak - fogta meg a fejét, majd nézett fel a pályán folyó játékra. Hallott már róla, hogy seprűn repülve van egy játék a varázslóknál, de nem tudta volna megmondani, hogy is hívták. Az előkészítőben olyan sokat nem foglalkoztak ilyesmivel. - Mi a lényege a játéknak? - Mindig ezt csinálta. Meggondolatlanul, a társalgástól függetlenül, bármilyen körülmények között tudta feltenni akár irreleváns kérdéseit is. Ha valami érdekelte, akkor nem állíthatta meg senki, hogy utánajárjon. És a levegőben repkedő, labdákat dobáló emberek elkápráztatták. Hogy tudnak egyszerre ennyi mindenre koncentrálni? Nem félnek, hogy leesnek? Tekintetét Améliára emelte. Nem, ő inkább attól félt, hogy neki lett valami baja. - Köszi, hogy segítesz. - Nem szokta meg, hogy ennyire pozitívan álljanak hozzá első látásra az emberek. Talán nem jó a kisugárzása, vagy furcsán nézett ki, de az emberek mindig olyan különösen néztek rá. Amélia viszont nem. Talán csak nagyobb volt az ijedelem - ahogyan Anya szokta mondani.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Rinaszínjátszósok nélküli színpadon // csillagtan vizsga előtt 37 órával Csend, csend és csend. Mondjuk az nem is zavarná, ha hangzavar lenne. Ami miatt igazán tetszett neki ez az hely és az ötlet, hogy itt tanuljanak, hogy egyedül lehettek. Szóval csillagok. Meg csillagképek. Sok pötty az égen, szép-szép, de ugyan kit érdekel? Úgy tűnik, egy év nem volt elég ahhoz, hogy kiheverje az előző évi traumatikus csillagtan vizsgaélményét, az idei máris az ajtón kopogtatott. Megkönnyebbülve pillantott fel az ajtó kitárására. Végre itt van valaki, aki megmentheti. Ha már csak annyival, hogy egy picit lazítson. a feje már zsongott a sok csillagképtől. - De hát pont azért írtam a listát, hogy ne kelljen ekkora szatyrokkal cipekedned - vigyorgott rá a csomagokkal ingázó lányra. Kicsit úgy nézett ki, mint egy libikóka. Egyszer az egyik kezében lévő szatyrok értek a térdéig, aztán a másik oldalán, miközben egymásnak összekoccanva érdekes és felemelő szimfóniával töltötték meg a termet. - Mutasd, mit hoztál! Megvan minden? Az a csillogós arcmaszk, amit múltkor kinéztem a kereskedésben. Azt mondták, olyan bájitalt is belekevertek, ami frissé és üdévé teszi a bőrt legalább egy hónapig. Olyan lesz, mintha csillognál! - Már turkált és kotort a szatyrokban. Egyikből a másikba bújt át, szinte az egész fejét belemerítette a sok édesség és szépségápolási termékek közt, amíg az egyik szatyorban valami másba nem ütközött. - Hát ez meg? - emelte fel az üveget, aminek csodálatos módon még nem is hallotta a koccanását idefele jövet.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Rinaszínjátszósok nélküli színpadon // csillagtan vizsga előtt 37 órával Csillogott a szeme, ahogyan mámortól ittasan figyelte, mik kerülnek elő a szatyrokból. Na meg persze Rina kezében lévő csillámos, sellőpikkelyes löttyöt is. Alapjáraton elég undorító lenne, nyilván, ha bájitaltanon lennének, de így annyira csodálatosan nézett ki, hogy már el is felejtette a csillagokat. Ajajj, nem lesz ez így jó... - Se magyart, se dánt se semmi ilyesmit. Vagyis, talán mikor kicsi voltam. Egyszer beleittam apáéba. Nem igen tudtam, mi az, de elég szar volt, őszintén szólva. Meg egyébként is nagyon kikaptam érte anno - magyarázta, miközben elég ferde szemmel méregette a maga elé tartott üveget. Jó, hát szép volt a dizájn, de a tartalommal kapcsolatban már határozottan kétségei voltak. - Nem is tudom, Rina, lehet inkább el kellene felezni egyet. Az elején. - Biztos volt benne, hogyha neki nem fog tetszeni, Marina gond nélkül megissza a maradékot, még észre sem venné, hogy feleztek vagy sem. Szóval ez elég jó stratégiának tűnt. Fogta a bolyhos tollát és a könyvbe rakta. Be is csukta azonnal és félretolta a színpad szélére. - Valahol láttam hátul amúgy gramofont is. Rakjunk be valamit. Várj! - Felpattant és a színfalak mögé rohant. Gramofon helyett azonban a kellékek és jelmezek között találta magát. - Ezt nézd Rina! - kiabálta előre, és már húzta is fel a nagy karimás kalapot és a tollas, rózsaszín boát a nyakába, hogy csípőjét illegetve divatbemutatóra induljon barátnőjéhez.
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Rinaszínjátszósok nélküli színpadon // csillagtan vizsga előtt 37 órával Még meg is hajolt a dicséretre, kalapját is magán tartotta és szélesen vigyorgott a lányra. Hát tudja ő, hogy Marylin Monroe, már csak szőkére kellett volna festenie a haját. Fúúj. - Várj, hadd nézzem meg - kapott fel egy tükröt a kupacbl, miközben ajkaival cuppantott egyet és kiigazgatta a színt. Majd vágott egy grimaszt, és Marinára nézett. - Igazad van, túl barna a bőröm - tartotta is a száját a varázslatra, hogy eltűnjön a szörnyűség a szájáról. - Nézzük inkább ki valamelyik maszkot, igazad van. Csak előtte tisztítsuk meg az arcunk meg minden. Ahj, várj, ehhez már tényleg kell valami zene - huppant le a csomagok és a tancuccai mellé, hogy megkeresse pálcáját. Egy pillanatra rásandított a csillagtan könyvére, majd némi bűntudattal arrébb tolta. Holnap még tanulhat egész nap rá. - Invito gramofon! - Csak remélte, hogy beválik a varázslat, még éppen gyakorló stádiumban volt, de Marina olyan könnyedén igézte le róla a rúzst, hogy neki is fel kellett valamivel vágnia. A gramofon azonban hallhatóan megmozdult, de csak a színpad széléig vonszolta el a magát, ott aztán nagy nehezen, mint akinek az élet is fáj, lehuppant és nem is volt többet hajlandó mozdulni. - A fenébe - kommentelte bosszúsan az eseményeket, majd inkább, hogy ne is figyeljenek fel szerencsétlenkedésére, tovább is terelte a témát. - Te Rina, mi az a Tuborg Dzsujlbrgk... izé. Szóval az, amit mondtál. Úristen, hoztál gumicukrot?? - kiáltott fel izgatottan, miközben kiemelte a szivárványszínű keserűcukorkát. - Te tényleg felvásároltad az egész boltot - nevetett, miközben felemelte az egyik zacskó mellől a színes sellőpikkelyszerű csillámos kotyvalékot és vigyorogva nézett a lányra. - Ehhez mit szólsz? Kipróbáljuk ezt?
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Rinaszínjátszósok nélküli színpadon // csillagtan vizsga előtt 37 órával Szóval vajon menőnek érezte magát, mert egy felsőbbéves rellonos diák épp zenét tesz be az ő csajos estéjükhöz? Naná! És ez az érzés majdnem teljesen elnyomta a vizsgák miatt érzett szorongását is. Inkább csak hálás volt, hogy nem tette szóvá a bénaságát, de hát idejötte előtt is csak a minisztériumban látott varázslatot. Otthon szigorúan tilos volt mindennemű varázslat. Azóta rájött, hogy azért, mert apja kvibli. Persze erről sosem beszéltek. Még Zalánnal sem. Inkább csak elszólásokból és reakciókból jött rá ő is. - A legjobbat hagyjuk majd a legvégére, mert akkor jó lesz a szájízünk - vigyorgott szélesen. Úgy érezte magát, mint ők azon a karácsonyi sörpakoláson. - Miért szeretitek ennyire ezt a sört? Olyan... keserű. Mintha romlott lenne vagy nem is tudom.- Legalábbis emlékeiben pont úgy élt az élmény, és őszintén nem volt kedve még egyszer megkóstolni ezt, hogy aztán kirázza a hideg. Felhúzta a hajráfát, miközben csípőjét a zene ritmusára ringatta, majd egy tappancsot nyújtott ő is az arctisztóhoz, hogy aztán szépen lemossa ő is a sok mocskot, amit a csillagtan hagyott a bőrén. - Hogy mikhez? - nézett rá tényleg meghökkenve, még a tisztogatást is abbahagyta, úgy próbálta megfejteni, vajon mi az a telekommunikációs eszköz. - Ja, hogy mobil! - nevetett fel jókedvűen. - Persze, anyával ezen szoktam beszélni. Varázstalan, szóval a bagoly egyébként is nagyon fura lenne neki. Apa meg nem szereti, ha bármilyen varázslatos dolog van otthon. Kell vele segítség? - vont vállat, majd a tappancsot a földre dobva, felvette az egyik zacskót. - Tök nehéz volt megoldani itt a töltést konnektorok nélkül. Nem is tudom, hogy tudod bekapcsolni a hajvasalót, az csak konnektorosan működik, még rúnáztatva is, nem?
|
|
|
|
Egervári Léda KARANTÉN
Egérke RPG hsz: 65 Összes hsz: 329
|
Rinaszínjátszósok nélküli színpadon // csillagtan vizsga előtt 37 órával Húzta a száját a sörre. Tényleg nagyon rossz élmény volt, és hát na, Léda bizony nem szerette a kellemetlen dolgokat. Pláne megismételni. De Marina annyira kérlelte, hogy nem is tudott neki ellentmondani. - Ahj, na jó, de csak egy korty - nyúlt óvatosan az üvegért. Mielőtt azonban még belekóstolt volna, először megszagolta a löttyöt, megvizsgálta az üvegeket, a dizájnt, alaposan szemügyre vette a formáját és lényegében megtett mindent, hogy ne kelljen innia és húzza az időt. Azonban Rina ott ült vele szemben és nem halaszthatta tovább, bele kellett kortyolnia. Hideg volt, szénsavas. Ez is keserű volt, de inkább úgy, mint a karamell, amit anya odaégetett, mikor elfelejtette, hogy felrakta melegedni. Csak lepörcent, nem volt égett. - Hmm... - Most komolyan vallja be, hogy egészen iható, sőt jó ez a lötty? - Hmm... - Még ízlelgette egy kicsit a szájában, belekortyolt még egyszer, amíg ki nem mondta az ítéletet. - Hmm... Végülis ez nem is olyan rossz! Magánál tartotta az üveget. Ebben nem lehetett érezni a vizet és az alkohol égő utóízét a szájában. Amúgy sem szokott hozzá. Hé, még csak tizenöt volt! - Istenem, de aranyos! - Eddig tartott a sör a kezében, már rakta is le maga mellé, hogy az állat fölé hajolhasson. Keze el is indult, hogy megsimogassa, azonban nem akarta megijeszteni, meg pláne megégetni magát, így vissza is húzta, mikor az állat is kissé összehúzódott. - Örvendek a szerencsének Surtr - mosolygott rá a gyíkra, aki lehet csak képzelte, de mintha visszamosolygott volna. Persze a gyíkok nem is tudnak mosolyogni. A fejében élő Pán erre jól megkorholta volna, de annyira az agya hátsó zugában pihent, hogy meg sem hallotta rosszalló morgását. - Ő micsoda egyébként?Hol találtad?
|
|
|
|