37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Déli szárny→Átrium
Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. február 8. 21:43 | Link
Leo segge.

Valamivel mg egyértelműen meg kell koronáznom ezt a napot. Kezdenek elévülni a verekedős-reflexeim, a májam is talán kezd regenerálódni, ám ez most nem az a nap volt, hogy bármelyiket is edzésbe akartam volna hozni. Nem, ma pusztán alkotni akartam még valamit. Először azonnal eszembe jutott a fecsegő portrék folyosója, ami nem csoda! Hisz mikor legutóbb ilyen vágyam támadt, akkor még társaságot is kaptam, bár fogalmam sem volt az illetőről, hogy honnan szalasztották. Elismerően bólogattam magamban, miközben egy ecsetet és egy tubus rózsaszín festékes üveget vett a kezébe, majd pingálni kezdte a vénasszony haját. Jó darabig elszórakoztunk egymáson és a helyzetünkön is. Lettek ott csíkos csontvázak, felrobbantott frizurájú modernista költők, narancssárga szakállú tudósok, lila és pink hajú öregasszonyok kék-citromsárga kockás macskákkal..egyszóval szépeket alkottunk. Azóta nem mentem arrafelé, de kétlem, hogy a társam megközelítette volna azt a terepet.
No, így aztán hamar kitaláltam az esti programomat, de mivel az ilyet nem jó egyedül és magányban csinálni, hamar Leonardra is rátörtem az ajtót felvázolva neki a lehetőséget, és mikor belement, mondtam, hogy mikorra menjen és hova. Én visszamentem a magam kis rezidenciájába, és egy nagyobb méretű, fekete sporttáskába belehajigáltam az összes festéket, flakont, dobozt, üveget elég változatos színeket összeválogatva. Némi gondolkodás után belecsúsztattam még egy üveg Jack Daniel's-t is a többi mellé, becipzároztam a táskát, átvetettem a nyakamon, majd a fekete nadrág-fekete póló kombóban leindultam a színjátszókörösök próbaterméhez. Ismertem a járást, de a belépéssel akadtak némi gondok. Először is rossz oldalon kerestem a kilincset, majd azt nem bírtam lenyomni. Cibáltam ide-oda, feszegettem, míg teljesen véletlenül kicsit megemeltem és a szó szoros értelmében beestem a terembe. Szépet koppantak a dolgok a táskámban, míg lábbal gyorsan visszalöktem a helyére az ajtót. Kibújtam a táskám pántjából, és mialatt az órámra néztem - még öt perc volt Leo érkezéséig - addig talán tudatosan, talán nem, de a lényeg, hogy felkapcsolódtak a lámpák. Elismerően hümmentettem egyet, feltápászkodtam a földről és most már kézben vittem az üres, vakítóan fehér falig a motyómat. Azt a halomnyi ruhát, ami vállfákon lógott, az egész sort arrébb löktem, ami csak kis híján nem borult fel. A másik 4-gyel hasonlóképp cselekedtem, míg végül karba font kézzel álltam a 'vászon' előtt. Észre sem vettem, hogy bólogatni kezdtem, mialatt megterveztem, hogy erre mit fogunk iderittyenteni Leonarddal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. február 17. 16:34 | Link
Szinjátszósok.

Ha a lány azt gondolta, hogy könnyű dolga lesz, hát akkor nagyot tévedett. Amikor elvállalta ezt a feladatot, nem is gondolta, hogy a semmiből kell felépítenie a szakkört. Első dolga az volt, hogy diákokat toborozott, hogy álljanak be amatőr kis társulatába. Mikor már épp elegen jeleztek vissza, akkor kihirdette ezt a próbát. Az első és egyben utolsó próbát az előadás előtt.
Lassan lépkedve ment le a próbaterembe, kicsit mintha félt is volna. Soha életében nem irányított még semmilyen csoportot, és ez most kemény dió volt. Határozottnak kellett lennie, hogy mindannyian kövessék az utasításait. Nem akart akaratosnak vagy fennhéjázónak tűnni, de keményen kellett fogni a társulatot ahhoz, hogy jók legyenek.
Szép lassan megérkezett a terembe. Lassan ráhelyezte kezét a kilincsre, és lenyomta az öreg vasat, ami után az ajtó nyikorogva kinyílt. A terem hihetetlen volt, szép nagy és tágas, pont megfelelő ahhoz, hogy több ember is elférjen.
Szépen körbesétált, és mindent szemügyre vett. Először a babzsákfotelek felé indult, amik egymás hegyén hátán voltak odadobva a fal melletti részre. Nem bírta megállni, hogy ne huppanjon beléjük. Miután ücsörgött egy kicsit, fel is pattant és körbenézett a jelmezek között is. Máris megtalálta a megfelelőket a darabhoz.
Miután itt is végzett a színpadhoz ment, ami inkább volt katedra mint színpad, de a célnak tökéletesen megfelelt. Letörölgette a port a varázsgramofonról, a ruhaujjával, majd egy pöccintéssel bekapcsolta. Pattogós kalózmuzsika szólt a régi gramofonból. A lány nem állt meg itt, azonnal táncra perdült, és körbe pörögte a termet. Ha esetleg valaki rajtakapja, akkor azonnal megáll és elszégyelli kicsit magát.
Nagyon remélte, hogy mindenki el fog jönni, ahogy megígérték. Kicsit még táncikált, amíg a többieket várta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 23. 06:51 | Link
Színjátszósok - Megismerkedő Próba

Június 5., Szerda, 17:44


Az izgatottság nem kifejezés arra, ahogy Tiffany átvészelte azon a napon a már eltelt órákat. Színire akart menni. A baj már csak az volt, hogy még órák voltak a kezdésig. Már reggel beállítottak Domival és Vaníliával Mauricehoz, és engedélyt kértek a délutáni kiruccanáshoz, amire mosolygós bólintást kaptak. Így is hamarabb indultak el, csak miután már betrappoltak a terembe jöttek rá, hogy még legalább 15 percet kellett várjanak a többiekre. Sebaj. A vöröske leült a színpad szélére, úgy fixírozva az ajtót, és várva az esetleges érkezőkre. Büszke volt magára, hogy színjátszósok vezetője lett, ugyanakkor ismeretlen érzés furakodott bele - talán félelem? Maga sem tudta pontosan leleplezni. Nem öltözött ki, sőt, szinte hanyagnak lehetett nevezni a ruháit. Egy egyszerű, fekete nadrágot, és bő pólót vett fel, azokat, amiket a Tusások lakrészében szinte házi ruhának használt. Haját a reggel mosta meg, így még jobban sétált, mint általában. Feláldozóan egy kis sminket is kent az arcára, pedig egyáltalán nem volt szokása. Ma mintha még is késztetést érzett volna, hogy megmaradjon az embereknek.
 Vegyes érzelmekkel fogadta a hírt, hogy két segítőt kell választania. Részben nem akarta, hogy valaki belekavarjon a munkájába, meggyőződése volt, hogy egyedül is sikerülne neki minden. Más részt viszont, még ha nagyon mélyen is, de örült, hogy nem rá hárul minden felelősség. Mikor megtudta, hogy Eric is társul a kis klubhoz, azonnal hozzá fordult segítségért, így az egyik jobb keze már meg is volt. A második segítőt Amira segítségével választotta ki, mivel a feketeségnek sikerült megszereznie a régi színisek listáját, és együtt kutakodták át, míg végül Gál Boti mellett döntöttek. Ami vicces volt az az, hogy Tiff még életében nem hallott a fiúról, ezért csak küldött neki egy baglyot, amiben értesítette, hogy a színibe helyettes lett Eric M. Chabottal együtt.
 A lány egyre türelmetlenebbül dobolt ujjaival a pódiumon, s egyre csak az ajtót bámulva várta az új érkezőket.


Ruha

/Szeretném, ha egy szálba fűznénk a próbákat! Köszi! Cheesy/
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. június 27. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
müty-müty|terelő|kérdezőke
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 29. 20:27 | Link
[Lucus]


Jelentős lépésre szánta el magát, ami már jó ideje érik benne. Egyszerűen már nagyon zavarja sok minden az életében, és semmit nem segít az, hogy a feszültséget triplán van hol levezetnie, hiszen kviddicsezik, pluszban Kornéllal edz, és még az elemi mágiai mozdulatokat is gyakorolja - amire nem lenne szüksége, de nagyon tetszenek neki. Ez a fajta tánc nagyon tetszik neki, és jót is tesz a néhány év amíg járt. Mégis sok minden ott motoszkál benne, mindig, amikor próbál észrevétlenül elosonni a piszkálódó rellonosok mellett, amikor próbál feltűnő lenni egy-egy fiúnak, és akkor is, amikor feltűnik nekik, és végül ő fordul el, mert annyira zavarba ejtő és szégyenletes számára az áltatás. Nem az, hogy mást áltat, hanem az, hogy saját magát.
Szóval a próbaterembe sétál, ahol az utóbbi időben nem a színészkedést gyakorolta, mert próbájuk nem igen volt, hanem a táncot, azaz az elemi mágiai mozdulatokat, és az extrémebb elemeket. Elképzeli, ahogy kézenállásban besétál, majd átlendül hídba, amiből végül spárgába lemegy, és aztán húzza csak törökülésbe a lábait - de ennyire még nem ügyes. Kár volt abbahagynia évekkel ezelőtt, de akkor nem szerette, pedig most mekkora hasznát venné!
Leül a tükörfallal szemben, és hosszasan nézi önmagát. Kihúzza a hajgumit a hajából, majd leveszi a talárját is, összerázza a haját. Természetesen jóval hamarabb ideért, mint amilyen időpontra Lucát hívta. Úgy érzi magát, mint akkor, amikor a Rellonba készült felosonni Kornélhoz Amandaként - nagyon nagyon ideges, és retteg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ruru # Mana # Nyaklánc # Másik
???
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Jelentkezős Próba
Írta: 2014. szeptember 5. 17:21
 | Link
Színjátszósok


Nem gondolta volna, hogy még egyszer erre kerül a sor, de most újra itt volt, a próbateremben. Legutóbb nem igazán vette komolyan ezt az egészet, ezért most szerette volna bebizonyítani, hogy ez a csapat is igazán jó lesz, ha össze tudnak kicsit szokni. Ezzel a próbával nem annyira az összeszokás volt a cél, mindinkább a tehetségek felmérése, és a csapat összetételének megismerése.
Voltak már tervei a jövővel kapcsolatban, de ezt több emberrel is meg kellett még beszélnie. Nem akarta bonyolítani a dolgokat, csak szerette volna, hogyha az iskola megismeri legalább őket.
Pontosan tudta, hogy hol van a terem, úgyhogy könnyen idetalált. Szépen körbesétálta a termet, megnézte a jelmezeket és a kellékeket, de sajnos nem voltak már épp jó állapotban, de legalább volt elég mindenkinek. Nem számított amúgy sok emberre, hiszen az iskola még semmit nem tud a csoportról.
Felment a színpadra, megnézte az oldalsó bejárót és a zongorát. Felnyitotta és játszott pár dallamot, ezután lement, hogy berendezze az asztalt, és magát a termet is. Szembe a színpaddal letett egy asztalt, vele két széket is, elővette a papírjait és leült, hogy átnézze az eddig tagokat. Volt egy listája a régi tagokról, és volt egy adatlapja az új tagok számára, amit mindenkinek ki kell majd töltenie.
Amint megérkezik az első pár ember, már kezdi is szólítani őket szép sorban, és felírni, hogy mit tudnak a színpadon bemutatni.


//Szóval mindenki aki szeretne színjátszózni írjon egy kezdő hsz-t és megkapja a feladatát, amit a következő hsz-ben ki kell játszania.Remélem érthető.
Szálakra figyeljetek! A Jelentkezős Próbát egybe szálazzuk.//
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. szeptember 17. 16:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. december 2. 23:25 | Link
Aileen és a Meghallgatás Grin
Egy megbeszélt időpontban.

Szórakozottan telt a délelőttöm, tekintettel arra, hogy a mai órák hamar elteltek. Megbeszélt időpontom volt egy meghallgatásra a színjátszó szakkör próbatermében, így eleget téve az esetleges késedelmeim ellen felkaptam a jegyzeteim és elsőként hagytam el a termet. Mivel egy kis időm még volt visszasétáltam a szobámba és ahogy beléptem máris eltöltött az a kellemes érzés, ami szokott, hiszen tudtam, hogy ezután nem lesz már semmi dolgom. Az asztalra tettem a jegyzeteket, majd a bagolyra pillantottam aki a tanulósarkon lévő szék támlájába mélyesztette a karmait, a csőrében egy levéllel. Ezek a madarak egyre érdekesebb és érdekesebb pillanatokban találnak meg. Elvettem tőle a levelet, de amit megtettem megcsípett. Átkozott madár! Elhessegettem a támadómat és kibontva a levelet átfutottam. Grace írt, meglepő módon, hogy menjek le hozzá, ha tudok. Oké, akkor ma lent alszom. Letettem a levelet és végül útnak indultam a Déli szárny Átriuma felé. Mivel volt egy kis időm, így nem szedtem a lábam, csak nyugodtan lépkedtem. Nem hajtott a tatár, ráadásul nem voltam beparázva, ami betudható annak, hogy szerettem színészkedni, tudtam énekelni és a táncom sem volt annyira rossz, sőt! Hála anyám „tökéletes gyermek” filozófiájának az ilyeneket tanárok oktatták nekem, amikor még mi voltunk az egy nagy és békés család, ahogyan apám emlegette akkoriban. Ja, az egy szép korszak volt... Észre sem vettem, hogy elértem a színjátszókör próbatermét, mert annyira elmerültem a gondolataimban. Mivel volt „meghívóm”, így simán bementem, meg nem is tudtam róla, hogy próbájuk lenne, na meg amúgy is szerettem volna csatlakozni, tehát ártani nem árthattam, ha itt vannak, ha nem. Besétáltam, majd megszemléltem a helyet. Összességében olyan volt mint egy mini színház és egy gyakorlóterem egyben, szóval bejött, így elsőre. Körbepillantottam és végül úgy döntöttem, hogy megvárom az illetékest, nehogy baj legyen az itt tartózkodásom miatt. Habár maximum egy tanár büntethetne meg érte, de azért ne kockáztassunk. Nem volt kedvem büntetőre menni, mert ellop az életemből minimum egy órát és kötelező is a megjelenés. Fúj... Így is csoda, hogy órákon írok jegyzetet és nem alszom át őket. Elvigyorodtam a gondolatmenetemen és végül ledobtam magam az egyik kényelmesnek tűnő ülőalkalmatosságra és vártam, hogy megérkezzen a felmentő sereg, vagyis elkezdhessük a meghallgatást, habár én jöttem egy kicsit túl korán. Szarvas hiba volt, de legalább most nem késtem el. Még csiszolnom kell az érkezésem pontosságán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. december 4. 15:19 | Link
Brandon és a Meghallgatás

Újabb izgalmas, hosszú és fárasztó héten vagyok túl, és még nincs is vége. A hétvégéimet próbálom a színjátszókörnek szentelni, elvégre közeledik a karácsony, és az iskolai társulat szeretne összehozni valamit a bálra. De, hogy ez megvalósulhasson, sok mindent kell tennünk: szükségesek a jelmezek és a díszletek, na, meg fontos a szereposztás is. Örülnék neki, ha az első előadás nagyon jól sikerülne, mert az feldobná a hangulatot, és szívesebben, nagyobb lendülettel vetnék magukat a következőbe.
Annak is örülök, hogy egyre több az érdeklődő a szakkör iránt, persze nem meglepően főleg azok jönnek, akik amúgy is nyitottak a művészetek iránt, de így legalább ismerem őket, mert találkoztam velük valamelyik órámon.
A legújabb próbálkozó például Brandon, akinek korához képest elég magas szinten vannak a festői képességei, a társulat meglehetősen jól járna vele. Mondjuk, nem csak azért, mert a mozgó háttereket rá lehetne bízni, hanem azért is, mert hydromágus, aki talán az erejét a látványelemek létrehozására is tudná használni. Hallottam, hogy az elemi mágusok körében vonzó munkalehetőség az előadóművészet, vagy valamilyen háttérmunka az előadóművészek mellett. Persze nem tudom, hogy Brandon hogy áll ehhez, de, ha ilyen irányba terelné az élet, biztosan segítek neki, hogy elérhesse a céljait.
Na, de azért ne menjünk ilyen messze, a srácnak még nagyon távoli a pályaválasztás, de már egy ideje tűnön ülve várja a feladatát. Egymás mellett ülünk egy-egy babzsákfotelen, én pedig egyelőre azon tanakodom, mit is kérjek tőle. Inedra és Tiffany már felvilágosított, hogy mik az általános feladatok, amiket adni szoktak, én pedig most és a korábbi meghallgatásokon is próbáltam ehhez igazodni.
Pár percnyi szünet után végül eszembe jut, mivel is mérhetném fel legjobban a tudását.
- Kérlek, hogy készíts nekem egy téli tájat! Használhatsz bármilyen eszközt és varázslatot. Ott oldalt találsz háttérhez használatos vásznakat, ecsetet, festéket, valamint egyéb díszletelemeket is. Van negyed órád a dologra. Ez viszonylag kevés idő egy teljes színpadkép létrehozásához, de megelégszem annyival is, ha ránézve fázni kezdek tőle - mosolygok a fiú tudtára hozva feladatát. Én nem gondolom nehéznek a kérést, elvégre egy havas táj létrehozásához nem sok minden kell, de, hogy az valóban igazinak tűnjön, és ne csak egy maroknyi műhónak, ahhoz tehetség kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz, ha akarsz
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. december 15. 13:16 | Link
Dandellion Masson és a meghallgatás

Mostanában egészen megszaporodtak a színjátszós meghallgatások, úgy néz ki, errefelé a diákok szívesebben vállalnak részt kreatív tevékenységekben. Az előadás is készül lassan, dolgoznak rajta a skacok: tervezik, varrják a jelmezeket, festenek, vágnak, építenek, na és persze próbálnak is eleget, hogy a végén minden a helyére kerüljön. El sem hiszem, hogy nemrég még a megszűnés szélén állt a szakkör, Tiffany és Nedra sokat tettek azért, hogy ötleteikkel és munkájukkal fellendítsék az életet a színjátszóban, én pedig szívesen dolgozom a kezük alá.
Most is éppen egy a körrel kapcsolatos feladatomat végzem: egy meghallgatáson ülök. A próbaterem kicsi színpadán egy fiatal lány áll, várja, hogy elmondjam neki a feladatát. Én még gondolkodom rajta, mert fogalmam sincs, hogy őt mégis mi érdekelheti? Jelmeztervezés? Díszletes vagy kellékesi munka? Esetleg a színpad közepén szeretne állni, ahogy most is? Végül utóbbihoz szükséges készségeinek felmérése mellett döntök, elvégre a színészethez valóban kell valamiféle többlet képesség, a varrást, világítást könnyen elsajátíthatónak érzem.
- Kérlek, játszd el nekem, hogy hirtelen elveszíted a varázslás képességét! Nem kötelező beszélned, átadhatod az érzéseidet csupán arcmimikával és testbeszéddel is, de, ha szeretnél, mondhatsz közben valamit, ha úgy érzed, azzal jobban érzékeltetheted a helyzet árnyalatait. Kapsz pár percet, hogy átgondold!
Körülbelül öt percnyi hallgatás után, amit én szorgalmik javítására használok ki, intek neki, hogy kezdheti az előadást, én pedig feszülten figyelem, hogyan sikerül neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz, ha akarsz
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. március 9. 17:56 | Link
Birizga (beszt shipnév evör, ne mondj semmit.) produkciója.

Kilesek a színpadra, a függöny le sem volt húzva, alig ülnek a székeken. Nem csoda, nem várnak csodát egy kupac kezdő színésztől. Nincs három gyertya a színpadon, se tükröz, és egyikünk sem visel kék ruhát. Ezt kikötöttem páromnak, a szintén Levitás, nagyonnagyonrégi ismerős Iza, akivel még a stégen találkoztunk. Azt hiszem. Igen, az ő kutyája szemezett Ser Karommal.
Visszatérek az ellenőrzéshez, sehol sem látom, hallom a Macbeth szót, vagyis.... Gondolatban csak lehet.
A lány felé fordulok, küldök felé egy biztató mosolyt, majd magabiztos léptekkel kiállok a színpadra. Mögöttünk egy gyorsan összetákolt díszlet szerepel, egy kartonfal, mely egy faberakásos díszes liftet ábrázol, az egyik nagyobb évfolyamos diákot megkértem, hogy olvasson rá egy bűbájt, amitől néha egész halkan, de felcsendül egy kis liftmuzsika, tudjátok, az a relaxáló hang, ami nyugtatja az ember lelkét, és elfelejteti vele, hogy egy apró dobozba van zárva, vastag falakkal körülvéve. Talpuk alatt egy vastag, mélyzöld szőnyeg volt. Eredetileg egy lábtörlő volt, de egy kis Baziteo csodákat művelt.
Szegényes hátterükön szerepelt egy halkan kattogó falióra, ami a pontos időt mutatta.
Végignéztem öltözetemen, ami egy csíkozott öltöny volt, előző ruhámat le kellett cserélnem, mivel a karakter nem tűrte volna meg magán. Nyakkendő tökéletesen egyenesen, cipők csillogóra tisztítva, olyan érzés volt, mintha fontos ember lennék. De nem olyannak kell lennem. Olyan akarok lenni, aki jelentéktelen, annyira, hogy kiöltözik egy ilyen alkalomhoz.
Innentől kezdve az ő agyával gondolkozok, érzek, tapasztalok. Vicces lesz.
//tüdüdű, átszellemülés//
A minisztérium. Hmm, érdekes. Amikor elkezdtem pár hónapja a hopponálás tanórákat, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan sikerülni fog. Reflexszerűen hajamat kettésimítom, két oldalra, teljesen lenyalva. A mellettem lévő lányra pillantok... Csinos, csinos, de az egyik gombja... Az egyik gombja el van gombolva. Ezen nem tudom túl tenni magam. Csak akkor térek magamhoz, amikor már befejezte kérdését. Ugyan, mit kérdezne tőlem.
- Izé... Aaa nyolcas emelet lesz, köszönöm. - összehúzom magam, hogy minél kisebb helyet foglaljak el az apró fülkében. Érdekes, hogy pont a kedvenc számom az engedély kiadásának szintje. Újra végigsimítom hajam, ismét a mellettem állóra sandítok, majd egyből lekapom fejem, amikor rám néz.
És akkor megrázódott a lift.
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2015. március 9. 17:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ser Karom|hydromágus|Ask|
Rózsa Léna
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2015. április 3. 23:04 | Link

Balhés Bagázs
Szituációs gyakorlatocska Gwennel

Mindjárt megvan... Már csak egy picit jobbra... Gyerünk Elena menni fog! Ééés... talál! Ez az! Lena visítozva ugrik fel a sarokból, ahogy a picike mogyoró eltalálja az egyik színjátszós lány hátát. Mostanában folyton ezt csinálja, legyen szó óráról vagy valamilyen iskolán kívüli elfoglaltságról. Valószínű, hogy a manók már evőeszközökkel kutatnak utána, amiért minden délután szokásához híven beszambázik a Konyhába és elcsen onnan valami kisebb termést amivel aztán majd dobálhatja az útjába kerülőket. Ne kérdezzétek, hogy miért csinálja, szerintem ő maga sem tudja. A lényeg az, hogy jól érzi magát, nem? Annak ellenére, hogy a mai nap alkalmával már nem is egyszer leszidták amiért egy hajgumi segítségével kitartóan ostromolta valamelyik óráján az előtte ülő diák hátát, amiért az eltakarta Lencsi elől a kilátást. És mivel akkor a leszidás miatt nem folytathatta tovább a támadást, úgy döntött, hogy később keres magának egy új áldozatot és majd őt fogja pöckölgetni. Na, és mi lenne jobb egy ilyen alkalomra, mint a délutáni színjátszós impro feladat? Sok az ember akiknek egyik felét nem is ismeri, az pedig kitűnő alibit kölcsönöz neki, hogy ő még életében nem látta a pöcköltet, úgyhogy, ha kérdőre vonnák a csínytevése miatt, simán támaszkodhat majd erre. Tádá! Gond elhárítva. A baj csak az, hogy Elena nem valami jól alkalmazkodik a lapulj-vagy-menekülj tanács első részéhez, ahogy a nem régi sikongatása is bizonyítja, úgyhogy kénytelen a menekülj opciót választani, mikor a megdobált lány hátrafordul és dühtől piros arccal kezd a piszkálója utáni keresésbe. Óriási mázlija van Elenának, amiért egy másik felsőbb éves lány közli vele, hogy készülődjön, ugyanis nemsokára ő meg a partnere következnek a színpadon. Prefektuskánknak több se kell, már ugrik is, gyors felaggatja magára a többi kiegészítőjét, majd mikor elhangzik a végszó, lassan kisétál a színpadra. Nem sieti el, van még bőven ideje, hát akkor miért kapkodna? Butaság, ráadásul így még a szerepe is hitelesebb lesz egy picit. A porond mostanra teli lett az Igazság termére jellemző dolgokkal. Ugyanúgy van itt egy kisebb a kanapé, egy fotel, de még a lábzsámoly olcsó hasonmása is megtalálható. A háttérben a teremre oly' jellemző mágikus függöny utánzata áll készenlétben, így mikor Elena szigorú, komótos léptekkel megjelenik a színen, az automatikusan elhúzódik, eltakarva  az ideiglenes ablakot a díszlet falán. Lena azonnal kapcsol, odaballag a függönyhöz, hogy valahogy megjavítsa azt.
 - Ez hihetetlen! Ez a vacak már megint elromlott. Hajaj, kénytelen leszek megjavítani. Hihetetlen, hogy ebben a kastélyban mindent nekem kell megbütykölnöm. Egyszerűen szörnyű... - azzal már kapja is elő a pálcáját, majd elmormog valamilyen valószínűleg értelmetlen "bűbájt", mire a függöny hangos reccsenéssel jelzi, hogy a javítás nem éppen sikerült, végül pedig a karnis egyik fele megadja magát és a földre rogy. Lena ezzel mit sem törődik, elégedetten biccent egyet, majd mint aki jól végezte dolgát, elsétál a kanapéig, lecsüccsen és halk olvasásba kezd a zsebéből kihúzott piciny könyvből.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Áthozva a madagaszkári fórumról
Írta: 2015. augusztus 2. 18:48
 | Link

Színes csapat meghallgatás - Rose  

A bemutatkozások viszonylag hamar lezajlanak, Elena pedig az udvariasságnak eleget téve, mindenikek odakiált egy "Én Elena vagyok!"-ot, csakhogy az újak is tisztába legyenek ezzel a ténnyel. Nem mintha nem tudnák, hogy a suliban létezik egy olyan érdekes életforma, aki szamarat tart háziállatnak és rendőrnek képzelve magát, razziázik éjszaka a folyosókon. Na, mindegy! Aki eddig nem volt tisztába vele, majd most lesz. Bálint gyorsan kapcsol, ahogy az utolsó ember is leszerepel, ő már a cetliket szorongatja a kezében, miközben feláll és elmagyarázza a többieknek a további teendőket. Mint ahogy kiderül, a papírdarabokon szituációs feladatok találhatók és akit a főnök úgy ítél, hogy megnézné egy jelentben, annak rögtön lepasszol egy kártyácskát. És itt lép akcióba Lena és a többi kisegítő, ugyanis őket pontosan ezért hívták ma ide. Ja, meg azért is, hogy nézőközönség legyenek, de a fő feladatnak ezt szánták. Elena izgatottan mocorog a székén, ahogy az első ember elindul Bálint felé, majd mikor a húzás bonyolult folyamatát kezdené el, piroskánk már nem bírja tovább, a benne lévő rugós szerkezet mozogni készteti, így sebtében odapattan a Levitás prefektus mögé, és boldogságtól csillogó szemekkel figyelni kezdi a szituációosztás. Végül minden várakozó a papírjába mélyed, ezért a vezető nekik is megadja a lehetőséget, hogy megválasszák a párjukat. Persze ezt is a cetlik segítik. Teljesen felcsigázva ugrándozik oda a fiúhoz, majd amint megvan az iromány, inkább egy pár percig meg sem nézi, csak fejben fantáziál a lehetőségekről. Becsukott szemekkel vagy öt gyakorlatot lepörget odabenn, végül mégis ráveszi magát és felfelé görbülő ajkakkal rápillant a kezében lapuló feladatra. Anya-lánya elbeszélgetés, méghozzá nem is akárhogy! Szigorú szülők, engedetlen gyerek, sminkelés. Na igen, ez az egyik tényező, ami megnehezíti a szülők dolgát. A pici lányuk felnő és szépíteni szeretné magát. Nem tudom, Lenának sosem kellett e miatt aggódnia a szülei mindig jól kezelték a kamaszodási fázisát, szóval lehet, hogy az át nem élt élmények miatt nem fog annyira jól menni ez a gyakorlat, de ki tudja! Vannak még csodák.
A cetli szerint egy Rose nevű lánynak lesz a partnere, ami azért furcsa, mert Ellnek a vezetékneve a Rose és nem pedig az, amin szólítják, de hát ilyen az élet, meglepetésekkel teli. Eddig még nem volt szerencséje találkozni a lánnyal, így nem tudja kapásból, hogy ki lehet ő, aztán eszébe jutnak a bemutatkozások, amikor még meg is jegyezte, hogy "Jé! Engem is így hívnak!" szóval ebből rögtön leszűri a nyilvánvalót, miszerint az az elsős Rellonos kis csaj lehet az új lánya. Odaugrándozik hozzá, gyorsan elhadarja, hogy vele lesz, aztán felpattan a színpadra, mivel a feladat szerint neki kell kezdenie. Még szerencse, hogy lányból van, így a táskájában - ha a fél óra keresgélés után -,  de mindig találni rúzst, szóval a kellékkel nem lesz gond. Egész gyorsan sikerül most megkaparintani egyet, így nem is húzza tovább a szót, amint látja Rose-on, hogy készen áll, belevág a feladatba.
 Azért még mielőtt ténylegesen nekikezdene a mesterkedésnek, gyorsan a közönség sorai közül elcsen egy széket, majd kisvártatva helyet foglal rajta. Idegesen nézegeti a bal csuklóján lévő képzeletbeli karórát, közben keresztbe tett lábaival vadul üti a másodpercek ütemét. De miért is csinál így Lena? Nos, ő úgy képzelte, hogy mivel Rose nem rögtön lép fel vele a színpadon, mert Piroskánknak kell kezdnie, így visz egy kis történetet is a dologba úgy, hogy azt tükrözi, lánya bizony késésben van, mivel már rég itthon kéne lennie. Az iskola egy ideje véget ért, Rose pedig sehol sincs. Ezért aztán lesz ne mulass! Egyáltalán nem nyugodt, ingerülten kapja fel a fejét karórájáról, hogy körülkémlelhesse a színpadot, hátha végre megpillantja tékozló leányát. Ekkor azonban megakad a tekintete valamin, mégpedig egy táskán. Igazából a kiegészítő Elena tulajdonát képezi, de most tegyük fel, hogy Rose kisasszonyé a darab, jó? Na szóval, miután észreveszi a táskáját, egy szempillantás alatt felpattan eddig bitorolt ülőalkalmatosságáról és gyors léptekkel elindul a virágos kellék irányába. Ám amikor már csak pár lépés válassza el tőle, hirtelen lelassít és, mint egy betörő aki épp rátalált a világ legdrágább gyémántjára, úgy néz körül, hogy tiszta e a terep. Amint megbizonyosodik róla, hogy valóban nem látja senki, hogy kislánya táskájára pályázik, egyszeriben lecsap a darabra, majd sietve kutatni kezd benne. Még a lélegzete is elakad, mikor kezei közt megpillantja az élénkpiros rúzst, így sápadtan, kikerekedett szemekkel, levegőért kapkodva hajítja el a táskát és ahogy csak bír, megpróbál elbotorkálni a székéig. Amint ez sikerült, és valamelyest a lelki egészségét is visszanyerte, nem tétovázik tovább, a bűnkelléket ujjai között szorongatva, hangot ad nemtetszésének.
- Rose! Azonnal gyere ide! - Hangja parancsoló, és bár tudja, hogy a lány valószínűleg még nincs itthon, de a megszokás hatalma nagy úr, szokás mondani. Így csak vár, hogy a Rellonos kisasszony fellépjen a színpadra és folytatódhasson a szituáció. Elvégre, csak ezek után jön a java!


//A próba egy szálban fog zajlani. Legyen oly' szíves és potrohos mindenki, hogy az én hozzászólásomhoz szálazzon! Köszi! ^^//
Utoljára módosította:Elena Rose, 2015. augusztus 2. 19:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 10. 22:54 | Link
Nem kért ebből az egészből. Se a mágiából, se ebből a középkorban leragadt kastélyból, se az itteni emberekből. Semmiből, amihez anno az anyjának is köze volt. Nem kérte, mégis így alakult. Különösebben nem is hatja meg a dolog, ez van, elfogadta. Idejött, bejár órákra, utánaolvas mindennek, aminek csak lehet, felzárkózik a többi ripacshoz, sőt, él benne az a tudat, hogy jobb is lesz valamennyinél. Nem mintha maximalista lenne. Hisz most sem erőlteti meg magát, soha nem is tette, nem is fogja valószínűleg. Nem, csupán a kíváncsiságát elégíti ki és az unalmát űzi el. Nagyon tanulnia sem kell -legalább is eddig- elég, ha az órákon odafigyel. Szerencsére ésszel nem fukarkodott a sors, mikor ő került sorra az osztogatásnál.
Viszont nem csak ennyiből áll az ittléte. Vannak barátai, amihez szintúgy a kisujját sem kellett mozdítania. Úszott az árral, közben meg mellé kerültek az emberek. Furcsa, de nincs ellenére a dolog. Olykor jól is jönnek az emberek, ha másra is vágyik, mint a könyvei, vagy épp a saját maga társasága. De még mindig nem állt le ennyinél. Gondolta ha már ez van, akkor kihozhatna belőle többet is, mondjuk egy suli utáni tevékenységgel. Persze, megfordult a fejében a kviddics, mint lehetőség, de azon nyomban el is vetette. Ő meg a sport két külön dolog. Egyrészt a tériszony problémáival ütközik, másrészt amilyen fizikai képességekkel meg lett átkozva, az első edzőmeccs után áshatták volna a sírját. Meg egészen egyszerűen nem az ő műfaja. A színészet viszont annál inkább. Na nem mintha nagy tapasztalatokkal rendelkezne, de egyszer mindent el kell kezdeni. Titkon mindig is érdeklődött eme világ iránt. És úgy látszik, most képes is lesz beteljesíteni ilyesfajta törekvéseit. Egyel kevesebb pont azon a bizonyos bakancslistán, ami olyan népszerű az utóbbi időben.
De még semmi sem biztos. Mert ki lenne az a hülye, aki mindenféle jött-mentet felvenne anélkül, hogy letesztelné? Máshogy nem is lenne értelme, akkor talán ő sem lenne itt. De itt van, nem mintha tudná mire számítson. Ezernyi gondolat száguld a fejében, különböző lehetséges szituációkat taglalva, de ahogy jönnek, úgy engedi is tova őket. Majd kiderül. Most ne fog előre eltervezni semmit, nem is tudna. Legalább egyszer az életben felmérheti, hogy a spontán reakciók mennyire mennek neki.
Habozás nélkül lép be a terembe, lesz, ami lesz alapon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2016. április 27. 11:13 | Link
Próbás-mókás


Nem a szervezkedés az erőssége. Na meg egyébként is. Mi a fenét keres pont ő a színjátszó vezetésében? Ő csak azért jött, mert úgy vélte talán lesz egy-két alkalom, amikor gyakorolnak valami féle beszédtechnikát és akkor talán javíthat a dadogásán. De hát rosszkor volt rossz helyen, s mivel nem tudta kinyögni, hogy ő ezt nem szeretné, a nyakába varrták az egészet. Elvégre iskolaelső volt, meg évfolyamelső, és DÖK-ös is, meg kviddicses, tiszta mintadiák, soha nem volt rá panasz. Ilyenkor úgy érzi, mégis kellett volna rosszalkodnia annak idején egy kicsit, de mindig el is veti a gondolatot. Hát hogy tehetne ő olyat?
Szüksége volt egy kis kutatómunkára a könyvtárban, hogy valami csapat összekovácsoló feladatsort össze állítson. Most pedig ennek eredményeképpen fogja a többieket bevonni egy kisebb mókába.
A próbaterembe 4 asztal került és köréjük két-két szék, hogy mindenki leülhessen. Az asztalokra már kitett egy-egy papírost, a párosokkal, akik majd ott fognak dolgozni. Van ott még pár eszköz, mint pergamen és penna, illetve egy-egy óra, banán, kulcscsomó, gumikacsa, egy-egy könyv és még sok ilyen kis apróság.
Az asztalok félkörben helyezkednek el, köztük egy-egy méter távolság van, középen pedig egy jó nagy tér. Itt is mind elférnek majd.
Az asztalokon egy szépen ráállított papírkán, az alábbi párosok nevei olvashatóak, Nyeste gyöngybetűivel:
Ardai Kolos és Gy Shasper
Kiss Veronika és Vér Lanetta
Ardai Tánya és Rachel Octavia Amber
Tüszőfűi Lilith és Havasi Bence Milán.
A színjátszót vezető lány a talárját viseli, haja szoros copfba van kötve, az asztalokkal szemben ácsorog, ott ahol a kör bezárulna, mellette egy tábla, amire majd írni fogja a mondandóját, hiszen ha rá várnának, hogy elmondja mi a feladat éjfél után is itt lennének, annyi idejük pedig sajnos nincs.
Amint mindenki megérkezik és túl vannak a köszönöntéseken, meg a hely megtaláláson, már gyorsan fel is írja Nyeste az első feladatot.
5 percetek van beszélgetni és minél többet megtudni a társatokról. Amikor ez lejár egyenként gyertek ki és szavak nélkül próbáljatok meg valami a párotokra nagyon jellemzőt elmutogatni. A többi csapatnak pedig ki kell majd találnia, hogy mi is ez a tulajdonság.
Reméli, hogy érthető a feladat. Vár egy kicsit, hogyha lenne kérdés meg tudja válaszolni, aztán megfordítja a mágikus homokórát, ami az időt fogja mérni és a többiek kezdhetik is a beszélgetést.

//Álmodói tudnivalók: Én leghamarabb a hétvégén tudok újra írni, de ha addig nem sikerül mindenkinek, akkor a határidő május 4. 23.59 :3. A párokat kidobtam, az Ötletelőben látjátok a dobásokat. A hszben a beszélgetéseket nem feltétlenül kell kijátszani, de ha szeretnétek és tudtok gyorsan írni nyugodtan - viszont bagolyban is megbeszélhetitek. Amit én látni szeretnék, a rövid kis activity a társatokról. Ennek a jelentősebb mozzanatait emeljétek is majd ki ha lehet. Ha valami nem érthető, engem is zaklassatok baglyokkal. Szálra figyeljetek, az egész játék egy szálon fusson Smiley//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Glenn Grim
INAKTÍV


We need to talk about Glenn | kredenc
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 87
Írta: 2016. május 16. 16:10 | Link
Színház az egész világ, ahogy azt a világhírű angol író mondta, és különös, ironikus módon Glenn Grim éppen az iskolai színjátszókör próbatermében, a hátsó sorok egyikének szélén leülve talál nyugalmat a mondás igazsága elől.
Ugyanis csak most került ide, néhány órája érkezett meg, és a számos elintéznivaló után, az egész napos "színház" és rohangálás után nyugalomra vágyott. A Levita házig még el sem jutott, csak a csomagjait küldette fel a házimanókkal, és egyelőre nem is akarta még felfedezni magának a kékek otthonát, és leendő szobáját. Ami valójában még meg sem volt, hiszen az egy újabb elintéznivaló lesz még, amihez már nem maradt túl sok kedve mára. Ezért aztán megmenekítve cókmókjából aktuális olvasmányát, a Monte Cristo grófját, elindult, hogy valami nyugis helyen olvasgasson egy kicsit.
A próbaterem ajtaja nyitva van, másként nem is itt próbálna kedvtelésének hódolni. Egy ruhaanyag lóg ki rajta, a belső kilincsre van akasztva, vélhetően emiatt tudja Glenn fejét bedugva megállapítani, hogy bár valakik voltak itt előtte, és szétdobálták kissé a fellépésekre szánt öltözékeket, jelenleg egy teremtett (vagy idézett) lélek sincs itt.
Megteszi - gondolja, és szélesre tárva az ajtót lép beljebb, majd találja meg a helyét. Az előtte lévő szék támláján bokáit összekulcsolva kényelmesedik el, majd merül bele olvasmányába.
Utoljára módosította:Glenn Grim, 2016. május 16. 16:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stoltz Ákos
INAKTÍV


We're so faaaaab!
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 9
Írta: 2017. május 1. 00:35 | Link
Colton

Óvatosan osonok be a terembe, egyrészt, mert késő van, másrészt, mert állítólag nem rajong érte a színjátszókör, ha a cuccaik közt matatnak. Az egyik festmény el is kezdett az előbb helytelenítően ciccegni a folyosón. Hát köszönöm szépen, hetek óta nem táncoltam. Úgy érzem magam, mintha ragasztóba mártották volna az izmaimat, úgyhogy csóválhatja a pingálmány a fejét, én be fogok menni gyakorolni. Kis kattanással csukódik a terem ajtaja, én pedig gyorsan fellépek a színpadra. Velem szemben még tükör is van, hát ez csodálatos. Forogni kezdek, egyelőre csak tanácstalanul, valami alkalmatosságot keresek, amin elindíthatom a zenét, végül meglelem a gramofont. Bakelit a helyén, tű kattan, én pedig már bemelegítve várom, hogy elkezdődjön a dallam. Nyílt testhelyzetben indítok, kifelé, a nézőtér felé. Kidőlök jobbra, karlendítéssel, behúzom a lábam, ahogy kiegyenesedek. Jobb lábat és kart lecsúsztatom a földre, láblendítés két irányba, vállon átfordulás balra, forgás lábujjon, közben felkelek. Folytatom a forgást, megállok, nekifutás, felugrom, cabriole balra. Rontok, nem csak a combjaim érnek össze. Érkezés, színpadközépre, arabeszk, zene vége, nyújtás, újra. Addig fogom csinálni, amíg nem tökéletes az a cabriole.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Effacé, jobb jeté, bal jeté, tour, nekifutás, tour en l'aire, érkezés, tour, bal jeté, jobb jeté, effacé
Ardai Kolos
KARANTÉN


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. május 4. 22:57 | Link


- Mondtam már, hogy ez így nem jó! Mintha lenne benned élet, rendben? - forgatta a szemét, idegesen a hajába túrt, fe-le járkált a színpadon, és mindent megtett, hogy ne kelljen közben Lanettára néznie.
Nem is emlékezett arra, mennyire idegesítő a lány. Mit evett rajta Egerben? Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy nem tud normálisan elmondani egy tisztességesen megírt szöveget!
Persze, hogy jól kiegészített, kerek mondatok voltak. Elvégre mégiscsak ő írta. Ő, Ardai Kolos, Ardai Lukács író fia. Csak tudja forgatni a pennát, ha már van néhány kiadott könyve az öregének! De ez a csaj! Mintha valami kis szerelmes fruskát alakítana. Pedig ez egy akciójelenet! Üldözéssel meg átkokkal.
- Oké, kezdjük elölről, rendben? Addig maradunk, amíg meg nem csináljuk a jelenetünket!
Ez a kijelentés most még nagyon határozott volt, pedig már nagyon kívánkozott... akárhova máshova, ahol nincs az eridonos nőszemély.
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2017. július 14. 21:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Kasza Fanni Stefánia
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3441
Írta: 2017. október 18. 22:19 | Link
Kolos
ruha || zene


Év eleje óta talán most lesz először egy kis időm végre foglalkozni ismét a színjátszósokkal. Jó, kicsit zűrösen telt az eleje, de vége. Vége hivatalosan is. Mivel ami nem megy, azt nem erőltetjük. Pedig élveztem az elmúlt két és fél évet. Na, de ne is firtassuk tovább!
A múlt éjjel járőröztem, viszont most nem zabáltam fel a manók édességkészletét. Vérben forgó szemekkel zavartak el a konyha környékéről tegnap is, amikor csak épp egy elsőst kergettem, mert éjjel fél tizenkettőkor még kint császkált. Őszintén, mi a jó istent csináltak a manók még ott olyankor és miért nem adtak nekem belőle? Na jó, a végét megértem. De akkor is mit csináltak még ott?! Sajnos nem kérdezhettem meg, mert mint mondtam.... elzavartak! Tuti a közeledő halloween miatt dugdosták így előlem a sok sok sok édességet, amik csak rám várnak még most is, hogy megegyem őket.
Nagyokat trappolva haladtam végig a folyosókon, a taláromat ledobtam az ágyamra még a toronyban, mivel már vége volt a tanításnak, helyette a kedvenc farmerszoknyámban masíroztam egyenest a próbaterembe.
Akár egy meteor, úgy robbantam be a többiek tudatába. Az ajtót belöktem háttal, jobb lábammal és végignézve a díszes társaságon, majd megláttam a kedvenc exrellonosomat.
- Kolooooooos! - kiáltottam a pajtim nevét és megrohamozva a nyakába ugrottam, csimpaszkodtam rajta. Ja, azt hiszem ez egy: "Jaj, de rég láttalak már. Milyen sokat nőttél és úgy hiányzott a lüke fejed!" típusú ölelés volt.
- Mikor megyünk megint a temetőbe futni? - kérdeztem cinkos vigyorral a képemen, miközben elengedtem, nehogy a végén megfulladjon miattam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. október 30. 23:01 | Link
Boró
(Zárt)

Már akkor tudnia kellett volna, amikor a hajlott korú füvesember a szemüvege felett gyanakodva rásandított és visszakérdezett: „Szegfűszeget?”
De nem. Milán nyilvánvalóan azon emberek táborát erősíti, akik lehetnek bármilyen okosak a gyarló materiális világ ügyefogyott jellemvonásaival kapcsolatban, a szociális skilljeik azonban az olyan ínyencségekre, mint utalás, célozgatás, ne adj’ Isten sejtetés már nem terjednek ki. Mert egyértelmű, hogy még egy félig vak, félig süket fóka is felfogta volna, hogy esetünkben a Szegfűszeg valami többet jelent sima Szegfűszegnél, de Milán nem. Neeem-nem. Ő mosolyogva bólintott, egy pillanatig sem csodálkozott a horribilisen magas áron, de még akkor sem (!) fogott gyanút, amikor a bácsika a polc helyett a raktárból hozta elő a „Szegfűszeget”, előtte pedig olyan alaposan nézett körül, mintha minimum a Halálcsillag tervrajzait kellett volna kicsempésznie egy tucat rohamosztagos között. Igen Milán, tényleg, ez mind tök hétköznapi. Üdvözült arccal távozott a kastélyba az aranyárban mért szegfűszeggel és persze arra sem jutott kapacitása, hogy a szobájáig akár csak egyetlen pillantást is vessen rá. Annyi éppen elég lett volna pedig, hogy rájöjjön, ezzel aztán igazán marhára kár lenne húslevest fűszerezni.
Persze ami késik, nem múlik. Fél órával később már Borót is sikerült felkutatnia – ő volt hirtelen az egyetlen, aki (nem túl hízelgő módon) eszébe jutott olyan személyként, aki bármit is tud kezdeni az illegális növény jelenlétével. Valamiért az volt az érzése, hogy a lány mintha gyakrabban birkózna meg ilyen helyzetekkel mint ő, habár hogy eme feltételezését mire alapozta, az merő rejtély.
Szóval egész odáig jutottak újabb röpke egy óra alatt, hogy teapartit szerveztek (nem, ez nem vicc). Most pedig vigyázban álltak egymás mellett a színjátszósok gyakorlóterme előtt, mert Boró az imént esküdözött, hogy ilyenkor itt tutira nincsen senki. Boró kezében egy nagy tál, elvitathatatlanul gyanús kinézetű sütemény – ennél már csak Milán dudorodó zsebe lehet gyanúsabb, amelybe a biztonság kedvéért még a kezét is beletette, mintha csak folyamatos megerősítésre lenne szüksége azzal kapcsolatban, hogy igen, tényleg az van nála, ami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2019. január 5. 16:21 | Link


Komolyan úgy volt, hogy visszaadom neki, na! Masa odaadta az egyik könyvét, én meg el is olvastam és már megbeszéltük, hogy visszaviszem neki... de valahogy mindig elfelejtettem. Persze ez a regény, olyan Levitás... tele van fura fogalmakkal, ilyen orvosi bűntény, vagy mi, és olyan bájitalokkal, amiknek a nevét inkább átugrottam, mert összecsomózta a nyelvemet, a kimondásukkor. Már elolvasni sem volt könnyű őket, így mindig csak az első két betűjükkel jegyeztem meg ezeket, pl Mi, Pi, Li, meg hasonlók. Na, én Lóránt Bence, aki vagyok, így két hét késés után - igen, mindig látom magam előtt a vádló tekintetét, sajnálom na! - fogtam magam és a hónom alá csaptam a könyvet és elindultam felkutatni Masát. Nagy ötlet, mi? Egy másodikos okos ötlete, hogy majd úgy járva a kastélyt egymásba botlunk. Jó terv, csak a kivitelezés nem stimmel. Így aztán célirányosan kezdtem a kedvenc Levitásomat keresni, szóval odamentem kék talárosokhoz. Szerencsére prefi, így ismerték, de gőzük sincs hol lehet. "Ja Masa? A toronyban bujkál, a kutyáját keresi." Van kutyája? Nem is mondta. "A Zippzhar-t keresed? Senkit nem kapott még el, nem kell félned." Röhögött egy idősebb kék, hát ezzel sem jutottam közelebb. Talán le kéne parkolnom a bejáratuk előtt és beüzenni neki. Vagy mondjuk bagollyal elküldetni a könyvet, de az meg már túl égő lenne, ha miután a fél kastélyt bejártam, ez a remek ötlet utána(!) jutott az eszembe. Gratulálok Lóri, Troll, ülj a helyedre. Szóval elindultam a Levita felé, és akkor hallottam meg a zenét. Valami zúzós, de az énekes hangja egyszerűen irritált. Tényleg imádom a zenét, de valahogy a pasi, vagy nő, vagy én nem is tudom mi... szóval kirázott a hideg tőle. Azonnal be kell fejeznie, mert itt varázslók és boszorkányok füle bánhatja. A próbateremből jött a hang, így oda is fordultam és szinte berobbantam a terembe. Egy ismeretlen lány felől jött a zene, így hozzá suhantam.
- Ne haragudj, de kikapcsolnád ezt az éktelen... zajt? Hallgass ennél jobbakat, mert tényleg eléggé bántja a vájt fülűek... izé, fülét! Őszintén mondom, hogy ez nem nekünk való, rosszat fogsz álmodni! - mondom aggódva, de komolyan. honnan vehette vajon ezt? Rejtély! Ráadásul hallgatja is, szegény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A legjobb postairón a környéken.
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. október 2. 16:12 | Link
XIII.

Érdekes dolog ez a színjátszás. Régebben Talároson én voltam a színjátszós gyerek. Tudjátok, aki mindenféle rendezvény kötelező kelléke. Legyen az iskolai ünnepség vagy az új kecskesimogató megnyitója. Teljesen mindegy, mert Csepreghy Petya úgyis elmondja azt a verset, és még énekel is hozzá egy odaillőt. Amikor betöltöttem a tizenkettőt, valahogy elkezdtek cikizni miatta. Főleg azért, mert a beszédhibám túlságosan is bántotta a fülüket, elvégre egy színművésznek nem szabad ilyen jellegzetességet megengednie magának. Ezért egy időre abbahagytam, mert a beszédhiba és a színjátszás együtt volt az ultimate ciki. Aztán idekerültem az iskolába, és Elijah lett a legjobb pajtásom és élettársam, aki – tudniillik – a Bagolykő színjátszócsoportjának a tagja. Említette, hogy Ardait kell keresnem, hogyha érdekel a dolog, és miért ne érdekelne. Ezért szerencsétlen kis baglyom megtalálta a színjátszós Kolost. Most pedig itt vagyok. Olyan régen voltam már felvételizni. Szereposztó dívány? Nem, én azt nem ismerem.
- Helló – lépek be a terembe óvatosan emelve egymás után lábaimat. Még biztosan nincsen itt, de a biztonság kedvéért órámra nézek, és látom, hogy én érkeztem tíz perccel korábban. Ezért megkönnyebbülten sóhajtok egyet, és az egyik legközelebbi székre dobom magam. Izgulok, persze. Ezért kis ujjaimat tördelve, szám belsejét rágcsálva várom felvételiztetőmet.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2019. október 2. 16:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”
Angyal Brigitta Sára
INAKTÍV


Isten Greta Thunbergje by Dusán
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 145
Írta: 2019. december 7. 19:42 | Link
Danka

Kényelmesen elhelyezkedem a színpad szélén, a fél lábamat lelógatom róla, miközben az egyik illesztés mentén unalmamban végighúzom az ujjam, amíg Dankát várom. Dankáról azt kell tudni, hogy egy csodatehetséges lány, aki olyan sminkeket varázsol a színjátszósoknak, hogy mindig csak ámulok. Jelen pillanatban pedig azért várok rá, mert az utóbbi időben megszületett közöttünk egy kis együttműködés gondolata. Gyakran kerülnek a darabokba karakterek az én kezem által, vagy átesnek némi módosításon, ami akár jellem szempontjából is fontos lehet. Arra jutottunk, hogy mivel én jól ismerem a karaktereket belülről, ő pedig jól tudja, milyen vizuális elemekkel lehet egyes tulajdonságokat a legjobban átadni, hogy talán érdemes lenne ezt a két tudást összehozni. És nem csak úgy utolsó pillanatban, az előadásra való készülődés utolsó perceiben, miközben már félig kész egy smink, hanem kicsit előrébb gondolkodva. Hát Hölgyeim és Uraim, most volna az az előrébb.
Egyébként jótékony félhomály van egyelőre, mert a reflektorokat nem volt kedvem megbájolni, a nap pedig tél lévén így kora estére már lement. Még szerencse, hogy mindketten a kastélyban élünk, mert csak most értünk rá mind a ketten, de ha messziről kellene jönni, ez az időpont azért nem lenne annyira kellemes. Így csak a kastélyon kellett gyorsan átvágni.
Imádom ezt a termet, mikor üres. Persze az általános formájával sincsen baj, azzal, amit úgy alapjáraton jelent számomra - a nyüzsgést, zsongást, bongást, zenét, izgalmat, tapsot. Egy igazi alkotóműhely, ami csak úgy buzog az élettől. De éppen ezért annyira csodálatos élmény, amikor kiürülve látom, csendesen. Olyan végtelenül pihentető. Lehunyom a szemem pár másodpercre, hogy élvezzem egy kicsit a csendet és nyugalmat, mielőtt újra felpattannának a pilláim, amikor majd a Navinés közeledését hallom. Közben pedig azon gondolkodom, mennyivel megnyugtatóbb itt, mint a Bogoly Színházban. Az ott a kihívás, a tanulás, a komfortzónából kilépés, határfeszegetés helye. Ez itt az otthon, a meghitt, a megszokott, a biztonságos. Számomra ez a legszebb színpad a világon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2019. december 30. 21:37 | Link
Benett Grin
tánci - no 191

Az utóbbi időben jobban érzem én ezt a szving dolgot, ezért úgy döntöttem valami nagyobb, kényelmesebb helyen gyakorlok. A szobám otthon amúgy is túl kicsi volt, bár azt le is zárhattam, hogy senki se zavarjon meg. Viszont most hogy visszajöttem a kastélyba, nyugodt és tágas helyet kellett keresnem. Utánanéztem, és a színjátszókör mostanság nem próbál. Talán még nem is jött mindenki vissza a kastélyba... szóval minden nekem kedvez. A terem üresen fogad, így le is pakolom a színpad szélére a zenedobozt és egy pár percig csak hallgatom a zenét, majd elkezdem gyakorolni a lépéseket. Néhány próbálkozás után azonban eszembe jut, hogy a melegítő nadrág, meg a póló, bár kényelmes, nem éppen szvinges és talán felpróbálhatnék egy frakkot vagy hasonlót. A kellékek között, találok egyet, amit varázslattal a méreteimre igazítok, majd egy kalapot a fejembe nyomva megyek vissza a színpadra és próbálom újra a korábban begyakorolt lépéseket. Már csak egy partner hiányzik, mert bár nem rock-n-roll, azért a szving is párban szép. Na de, ki akarna manapság szvinget táncolni? A tánccsoport, amibe jelentkeztem inkább hip-hop volt... Szóval nem maradtam. Mármint a hip-hop is jó. És lehet később azt is kipróbálom, de valamiért a szving az, ami tényleg magával ragadott. Talán mert olyan viccesnek és egyszerűnek tűnik. Pedig sokkal nehezebb.
Alig egy percet táncolok frakkban, már érzem, hogy ez izzasztó móka lesz. A ruha nem mozog olyan kellemesen velem, mint a melegítőm tette. De azért nem hagyom abba. Újra és újra próbálkozom. Ha kell órákon át, amíg nem megy úgy frakkban is, mint a karika csapás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. február 22. 18:05 | Link

Alapvetően Lili jó gyerek volt, nem rosszalkodott sokat, kikapni se kapott ki gyakran, legalábbis nem annyiszor, hogy majd évekkel később, mikor már felnőtt lesz, szülei azt emlegethessék fel unokáiknak, hogy milyen rosszcsont anyjuk volt.
De azért időnként csinált ezt-azt, bement például olyan helyekre, amelyekről tudta, vagy legalábbis tudni vélte, hogy semmi keresnivalója nem lenne ott egyébként. Tette ezt aznap este is, mely a színjátszókör próbatermében találta. Merthogy ő nem volt tagja ennek a csoportnak, és arról sem volt tudomása, hogy tudna színészkedni, így aztán annak biztos tudatában osont be a reményei szerint üres terembe, hogy tilosban jár. De hát kíváncsi volt, és fel szeretett próbálni olyan gúnyákat, melyekhez hasonlóak egyértelműen nem voltak az ő ruhatárának részei.
És ha már ott járt, arra is kíváncsi volt, milyen érzés a színpadon állni. Na persze esze ágában nem lett volna ezzel úgy kísérletezni, hogy tényleges nézői is vannak, de mivel üresen találta a próbatermet, emiatt úgy gondolta, nem is kell aggódnia. Persze Lili gyakrabban tévedett, mint a legtöbb levitás nebuló.
Csinált némi fényt, de nem túl sokat, és hamar ráakadt a parókákra és csili-vili ruhákra is a színpad mögött. Nagyjából öt perc se kellett, hogy szőke fürtjeit vörössel takarja el, és valamiféle középkorias, mustársárga, szélesen elterülő szoknyás ruhában forogjon körbe-körbe a porondon, és fennhangon kérdezgesse láthatatlan partnerétől, hogy mivel érdemelte ki, hogy így bánjon vele. Persze a játéka nem volt túl meggyőző, mert bánatosnak kellett volna lennie kitalált szerepe szerint, de annyira élvezte a bohóckodást, hogy széles vigyora egész más érzéseket közvetített.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
🥝
Podlovics Natasa Kornélia
KARANTÉN


A középső Podlovics lány
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 53
Írta: 2020. november 16. 10:58 | Link

péntek kora délután; outfit;
színipalánták folyamatban


Amikor három évvel ezelőtt átléptem az iskola küszöbét, égtem a vágytól, hogy részt vegyek mindenféle iskolai elfoglaltságban, és így minél több ismeretségre tegyek szert. Aztán ahogy telt az idő, és százféle szakkör nélkül is sikeresen kialakítottam a saját baráti köröm, a szereplési vágy kezdeti fellángolása lassan csillapodni kezdett, míg végül végleg ki nem hunyt. Ehhez az is hozzájárult, hogy a tanulmányaim mellett bőven elégnek bizonyult a művészeti iskola és a kviddics. Csakhogy most, hogy úgy döntöttem, határozatlan időre abbahagyom a kviddicsezést, gyakran hiányérzetem van.
Anya azt tanácsolta, keressek új elfoglaltságokat, Mórnak pedig minden bizonnyal azt, hogy segítsen megtalálni a megfelelőt. Máskülönben múlt héten nem tette volna az a csípős humorával megspékelt megjegyzést, miszerint amilyen jól megjátszom magam időnként, gyerekjáték lenne bekerülnöm a színjátszókörbe. Nem mondom, hogy különösebben meghatott a beszólása, nem is szoktam megjátszani magam, de tagadhatatlan, hogy párszor még eszembe jutott a nap hátralévő részében.
„Nem is olyan rossz ötlet”.
Mielőtt bekerültem volna a művészetibe, kissé dilemmáztam azon, hogy melyik szakra jelentkezzek, és a színészet a listám második helyén volt. Készen is álltam arra, hogy több tagozatra is járjak, ha sikerül, de a szüleim attól tartottak, hogy túlvállalom magam, így első körben mindössze egy iskolán kívüli elfoglaltságot engedtek. Nem fogok hazudni, hálás vagyok, amiért nem hagytak fejjel a falnak rohanni.
Ha nem is rögtön a Grosserliebbe, úgy döntöttem kipróbálom a színészetet, és az iskola színjátszó körébe jelentkezem. Azt hallottam, nem én vagyok az egyetlen ezzel a szándékkal, és ha bárki megkérdezné, hogy kitől, hol és mikor értesültem erről, valószínűleg nem tudnám megmondani, de hírét vettem, hogy Bernáthy Zsófi is idén vágna bele a színészkedésbe. Emiatt a hét elején felkerestem azzal, hogy nem lenne e kedve együtt készülni a meghallgatásra, és mivel beleegyezett, mára beszéltünk meg egy próbát.
Kölcsön kenyér visszajár alapon megkértem Móricot, hogy segítsen összeállítani egy gyakorlási listát, amiért az utóbbi vizsgán segítettem neki, így most azzal a kezemben tartok a színjátszókör próbaterme felé, remélve, hogy nem foglalt. Elvégre péntek van... lefogadom, hogy a színjátszósoknak is akad jobb dolguk a próbálnál a hétköznap utolsó napján. Valószínűleg mi sem most próbálnék, ha nem ez lett volna a legalkalmasabb időpont a héten mind a kettőnk számára.
A helyiségbe lépve elégedetten konstatálom, hogy üres, és beljebb sétálva a színpadhoz közli ülések egyikébe helyezem kényelembe magam, míg Zsófi megérkezik. Ösztönösen a karórámra pillantok, és biztosra veszem, hogy hamarosan ő is idetalál, ugyanis öt perc van a megbeszélt időpontig. Pont elég idő ahhoz, hogy még egyszer átolvassam az ajánlott feladatokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2021. május 5. 21:41 | Link
Lucas
Próbán | Outfit

Nem volt jó kedvem. Mostanában nagyon kevésszer volt. Persze volt nyomós oka a mélabús hangulatomnak, mégsem bírtam már ki mosoly nélkül tovább. Ezért is mentem bele, hogy besegítek a színdarabban. Merthogy ember között mindig jobb a hangulat. Csak egy kicsike szerepről van szó, de nem is ez a lényeg, hanem a hangulat.
Még jobban megörültem, amikor megtudtam, hogy Lucas haverom is részt vesz a projectben. Régen beszéltünk, és reméltem, hogy így legalább lesz alkalmunk. Barátokkal pedig minden bulisabb. Csak azt nem vettem számításba, hogy a navinés sem élete legjobb időszakát éli. Mindössze pletykákat hallottam arról, mi történt köztük a Varga csajjal, a pletykákra pedig nem szoktam foglalkozni. Minek? Az emberek fantáziája annyi mindent tud hozzápakolni a valósághoz. Ám ha azt tudtam volna, mi van pontosan Lucasszal, talán nem ordítok rá.
- A te sorod jön! Lucas!? Nem tudnál figyelni végre? - Nem először szóltam neki, hangom pedig igen élesen csattant, mikor ötödjére szóltam neki. A türelem nem tartozik a legnagyobb erényeim közé, ám azt hiszem, eleget vártam, hogy haverom összeszedje magát végre.
A színpad egyik szélén álltam, s míg neki mögülem kellett volna belépnie, nekem elmenekülni a másik oldalra. Azonban míg én oda-vissza rohangáltam a színpadon, Lucas nem mozdult - fene tudja hol járt az esze! Semmiképp se voltam neki hálás a nem tervezett futóedzésért, egy idő után pedig betelt a pohár. Az amúgyis szar hangulatomra rátett egy lapáttal, hogy az eredetileg bulinak tervezett program átfordult az ellenkezőjébe.
- Merlin szakállára, mi bajod van? - Hangom nagyot csattant a srác által hagyott csendben, arcomról pedig könnyedén leolvashatta, hogy elegem volt az egész próbából. A kezembe gyűrt szöveg is nagyot csattant a combomon. Mintha a többieket is megijesztettem volna a hirtelen felcsattanással, mert mindenki más is elhallgatott, és megrökönyödve bámultak rám. Már csak Lucason múlt, hogy válaszol-e nekem, mielőtt a tanár kiküld levegőzni.
Utoljára módosította:Bernáthy Zsófia, 2021. május 5. 21:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 29. 23:16 | Link

#csajoseste
#sütimegminden
#énvásároltambe
#Léda


Oké, szóval ez az időszak az volt, amikor mindenki a könyvtárban bújta a könyveket, meg hajnalig nyalta a füzeteit, hogy még egy kis információt kisajtoljon magából. Csakhogy Marina Darikot sose érdekelték úgy a jegyei. Persze szerette, ha vannak random felugró információk a fejében, mint ahogy most is ott tombolt Jessie J benne mintha muszáj lenne, de azért nem stresszelt rá a témára. Nem úgy, mint drága barátosnéja, szóval mint jó barátnő nagyon is muszáj volt neki elterelnie a gondolatait. Lokival egyszerű lett volna. Egy doboz cukorka meg egy jó kis verseny érte, és máris szumó jelmezben próbálnak kétszáz métert futni. Kende meg… na hát Kende nem parázós. De Léda kicsit más. Léda… lány.
Hatalmas lendülettel tárta szét az ajtó mindkét szárnyát. Karjain a papírszatyrok ütemesen doboltak, miközben csípőt rázva mint egy igazi popsztár sétált előre fele. Móricnak hála tökéletesen tudta, hogy a terem üres lesz, sőt azt is, hogy ennél jobb hely nincs is egy ilyen csajos bigyó megtartásának. Vagyis hogy ezt nem kérdezte meg így, de leírás alapján tökéletes volt. Bár ha jobban belegondolt, lehet hogy a szöszke azt hitte randija lesz.
- Vettem mindent is. Olyat is amit mondtál, meg amit nem mondtál, mert tudom, hogy írtál listát, de tudod azt beleraktam az egyik könyvembe, amit meg kölcsön adtam valakinek, szóval totálisan meg voltam lőve, hogy mi kell, meg mi nem. Deee a nő a boltban nagyon segítő volt, szóval tutira biztos vagyok benne, hogy mindenünk lesz - magyarázott a barna már azelőtt, hogy egyáltalán köszönt volna. Ez nála már csak így szokott menni. Menet közben ledobta a lábbelijét, és a puffokhoz sétálva az egyik zacskót letette a földre, míg a másikat nemes egyszerűséggel kiborította az ülőalkalmatosságra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. október 31. 09:16 | Link

kihívás elfogadva | dekorálok?


Itt vagyok, ismét. Még, már. Ezer és egy jelzőt aggathatnék a helyzetre, a jelenre, azonban nem teszem. Felesleges, hiszen attól még semmi sem változik, nem mintha éppen akarnám. Egy más és egy saját döntés miatt jutottam arra, hogy maradok még, hiszen ha engedik, akkor egy második, talán élhetőbb szakot végezzek. Emlékszem, amikor engem kértek fel modellnek és állhattam a lencse egyik oldalán. Furcsa volt, más, mint amit megszoktam, az ismertebb, hogy most én tartom majd a lencsét és mások lesznek előtte. Festékkel alkotni több idő, mint a pillanattal, egy géppel, amelyet nem én alkottam, nem én bűvöltem meg, mégis, közben az én kezem munkája. Beszereztem egy egyszerű, mugli készüléket és egyet a mi világunk terméke közül, apróságokat, álványt, bármit, ami kellhet, és ha nincs még, akkor majd út közben szerzem be. Ráérek. Nagyon az eleje ez, a végét talán sosem fogom látni. Nem tettem le azonban az ecsetet, ami már a kezem, az ujjaim része. Ugyanúgy alkotok, ugyanúgy lefoglal, csak közben másfelé is nyitok. Ez valami haladás talán, nem tudhatom, azt viszont igen, hogy eddig egészen tetszik a választás.
És ennek a választásnak az eredménye, az, hogy megkerestek. Nem hiszem, hogy ne lenne más, aki erre megfelelne, mégis hozzám hozta a sors, és nekem állított kihívást. Azt már régóta tudom, hogy van az iskolának színjátszó köre, azonban sosem láttam őket, nem éreztem késztetést, hogy be is lépjek. Ma befogok, az ajtón legalábbis, hiszen felkértek, hogy a következő előadásukra segítsek díszleteket alkotni. Mágiával is lehetne, ők azonban festett hátteret szeretnének, azonban tudásuk vagy nem elég, vagy nem elégedettek vele. Kreatív feladat, mit ne mondjak, még ha semmisnek is tűnik. Mégis, megmozgat, hiszen ha sikerül, ha nekem is tetszik és elkezdődik az előadás, akkor majd beülök, hozom a masinám és megörökítem. Kellemeset a hasznossal.
Lenyomva a kilincset, besétálok. Egy székre pakolom le a holmijaim, hoztam egy vázlatfüzetbe terveket, amiket meg tudok majd mutatni neki, addig viszont, míg egyedül vagyok, a színpad elé állok. Csendben, türelmetlen várakozás és bármi nélkül vizualizálom magam elé a képet, ami majd kikerekedik belőle. Remélem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 231
Írta: 2023. augusztus 20. 19:59 | Link
"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt"

   Stephen
augusztus 13

Csendes helyet keresett magának. A jó idő okán a legtöbb diák a szabadban töltötte a szabadidejét - tehát ez Ramónának nem volt opció. Így lyukadt ki a színjátszósok próbatermében, hosszas bolyongás után. A hely üres, vagyis minden szempontnak megfelel.
Az elől hagyott néhány szék között szlalomozik, hátán a gitárjával. Régen játszott, és még régebben írt, ezt szeretné most orvosolni. A színpadra tervez felülni, az a hely szimpatikus neki. A pódiumra felmászva elő is veszi tokjából a hangszert, s hangolni kezdi. Fül után is menne neki, de szeret igazán pontos lenni, így a gitár fejére csípteti az apró hangoló kütyüt. Egyenként pengeti meg a húrokat és kezdi tekergetni a megfelelő hangolókulcsokat. Már most jó érzés hallania a gitárja hangját.
Mikor pedig a húrok tökéletesen szólnak, egy lassú dallamot kezd játszani bemelígés képpen. Egy régi szerzeménye. Szemei közben végig futnak a termen. Sosem járt még itt. Ekkor akad meg szeme a színpad szélén hagyott hangszeren. Végig játssza a dallamot (mert nem bírná félbehagyni) és saját hangszerét a tokjára fektetve feltápászkodik a színpad széléről.
Lassan hajol le az ismeretlen gitár fölé, s arcára azonnal kiül a riadt csodálkozás. A hangszert ugyanis törött állapotban találja meg. Nem számított a látványra, így a sérült hangszer még inkább megrázza. Óvatosan érinti meg a gitár nyakán, kitapintva a széles repedést a fában. Ujjai onnan vándorolnak tovább egészen a fejhez, ahol a a törött fa szálai határozottan olyan szögben meredeznek, amilyenben nem kéne nekik. A szakadt húrok csak a hab a tortán, bár Ramóna majdnem elvágja a kezét az egyikben.
A színpadon térdel a törött hangszer mellett, s próbálja eldönteni, mit is kéne kezdenie vele. Azt sem tudja, kihez tartozik. Végül a szakadt húrok után nyúl, leszedi azokat, s feltekerve maga mellé teszi őket. A még ép húrokat is leszedi, hogy ne húzzák tovább a repedt nyakat.
Utoljára módosította:Máltai Ramóna Emese, 2023. augusztus 20. 19:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 220
Írta: 2023. szeptember 17. 12:54 | Link
Huba

Mióta a zenekar bevett a tagjai közé, egyre jobban érdekelt a zene, de a hangképzés még mindig nem ment olyan jól, mint ahogyan azt gondoltam. A srácok persze segítőkészek voltak, ám szerintem ők sem voltak profik, és talán jobban értettek a hangszereikhez, mint magához az énekléshez. Szóval, rám fért egy kis plusz gyakorlás, és tudtam, hogy ebben leginkább Szirtes Huba tudna segíteni, aki tavaly került a kastélyba. Engem sosem tanított, viszont látásból ismertem, hisz néha lehetett látni a folyosón jönni-menni, és olykor a melodimágia teremből is kihallatszott, ahogy próbálnak. Egy alkalommal résnyire nyitva is hagyták az ajtót, így volt szerencsém bekukucskálni, hogy lássam, hogy is megy egy próba. Nagyon tetszett az egész, ezért is gondoltam rá, amikor azon törtem a fejem reggel, hogy ki is segíthetne rajtam.
Végül tornacipőbe ugorva, derekamra kanyarítva egy inget, meg is indultam a melodimágia terem felé, ott viszont szorgos manókba botlottam, akik jelezték, hogy beázás miatt ideiglenesen átkerültek a próbák a Színházterembe. Mi a szösz?
Mondjuk elég csúnya vihar volt az este, ezért meg se kellett volna lepődnöm, hogy a kastély imitt-amott beázhatott, főleg a rosszabb nyílászárók mentén. A hír birtokában, továbbra is jókedvűen sétáltam a színházterem felé, ahonnét épp alsóbb tagozatosok vonultak kifelé, úgy tűnt, hogy talán éppen véget ért a próba. Megvártam, míg az utolsó is kisétál, aztán a nyitott ajtón be is surrantam, és egy magabiztos mosollyal közelítettem meg a fiatal férfit.
- Szép napot tanár úr - adtam meg a tiszteletet, még úgy is, hogy engem nem tanított. - Szabad zavarnom pár perc erejéig? - kedves mosollyal néztem rá, remélve, hogy jó hangulatban van, és nincs éppen sürgős dolga.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák


Oh, Júlia! mért?
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
Írta: 2023. október 20. 17:30 | Link
B e n e d e k

Az élete felét ebben a teremben tölti. Ha valakit ez meglep, az egészen biztos, hogy még sosem találkozott a lánnyal. Hol egyedül jön, hol a színjátszó csoporttal, hol valakit rángat el magával.
Jelenleg ez utóbbi opcióban próbál szöveget tanulni. Nem rossz ez az iskolai színjátszó, az első néhány alkalommal próbált itt reformjavaslatokat tenni, fogékony arcokat keresni az alternatív színház bármely szegmensére, de miután kiderült, hogy nem annyira lelkesülnek se a bábokért, se a mozgásos darabokért, de még csak azért sem, hogy valami ős-klasszikust interpretáljanak modernebb környezetbe le tett róla, és úgy döntött, nem különcködik. Megtartja a véleményét magának és ha már egyszer nem egymást keresik, nem zavarja itt feleslegesen a munkát. A művészeti... a művészeti más. Ott kiélheti a vadabb fantáziáit is, ott megtalálja azokat az embereket, akikkel egy hullámhosszon rezeg.
Most is épp oda kellene szöveget tanulnia. A szövegkönyve nála, vagyis legfőképpen Benedeknél, rózsaszín kiemelővel kihúzva benne minden a szerepéhez tartozó szöveg és instrukció. Improvizációba épített élményeik alapján írta kifejezetten számukra az osztályvezetőjük, így értelemszerűen minden diáknak közel áll a szívéhez ez a darab.
Saját monológját igyekszik tökéletesre fejleszteni úgy, hogy rezzenéstelen arccal bámulja magát a tükörben. Tökéletes fókusz, kizárja a külvilágot, és teljes lényegével a szövegre koncentrál... koncentrálna, ha nem sülne bele. - Baszki, hát nem hiszem el! - Nem gyakran beszél csúnyán, és akkor sem nagyon - ez a maximum, ami telik tőle az esetek igen nagy többségében. Dühös magára. - Felolvasnád légyszi a negyedik mondattól? - dobja le magát a földre egy akkora sóhaj kíséretében, hogy csoda, ha a kastély másik felében nem hallják. Ideje lazítani kicsit, mert nem is tudja mióta ácsorog már a tükör előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Déli szárny→Átrium