A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak.
Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon.



A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. 




Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=868637#post868637][b]Ingelheim Júlia - 2023.10.20. 17:30[/b][/url]

Az élete felét ebben a teremben tölti. Ha valakit ez meglep, az egészen biztos, hogy még sosem találkozott a lánnyal. Hol egyedül jön, hol a színjátszó csoporttal, hol valakit rángat el magával.
Jelenleg ez utóbbi opcióban próbál szöveget tanulni. Nem rossz ez az iskolai színjátszó, az első néhány alkalommal próbált itt reformjavaslatokat tenni, fogékony arcokat keresni az alternatív színház bármely szegmensére, de miután kiderült, hogy nem annyira lelkesülnek se a bábokért, se a mozgásos darabokért, de még csak azért sem, hogy valami ős-klasszikust interpretáljanak modernebb környezetbe le tett róla, és úgy döntött, nem különcködik. Megtartja a véleményét magának és ha már egyszer nem egymást keresik, nem zavarja itt feleslegesen a munkát. A művészeti... a művészeti más. Ott kiélheti a vadabb fantáziáit is, ott megtalálja azokat az embereket, akikkel egy hullámhosszon rezeg.
Most is épp oda kellene szöveget tanulnia. A szövegkönyve nála, vagyis legfőképpen Benedeknél, rózsaszín kiemelővel kihúzva benne minden a szerepéhez tartozó szöveg és instrukció. Improvizációba épített élményeik alapján írta kifejezetten számukra az osztályvezetőjük, így értelemszerűen minden diáknak közel áll a szívéhez ez a darab.
Saját monológját igyekszik tökéletesre fejleszteni úgy, hogy rezzenéstelen arccal bámulja magát a tükörben. Tökéletes fókusz, kizárja a külvilágot, és teljes lényegével a szövegre koncentrál... koncentrálna, ha nem sülne bele. - Baszki, hát nem hiszem el! - Nem gyakran beszél csúnyán, és akkor sem nagyon - ez a maximum, ami telik tőle az esetek igen nagy többségében. Dühös magára. - Felolvasnád légyszi a negyedik mondattól? - dobja le magát a földre egy akkora sóhaj kíséretében, hogy csoda, ha a kastély másik felében nem hallják. Ideje lazítani kicsit, mert nem is tudja mióta ácsorog már a tükör előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=868747#post868747][b]Ingelheim Júlia - 2023.10.22. 22:20[/b][/url]

Szereti, ha változatos emberek ücsörögnek vele itt ilyenkor, mert így változatos visszajelzéseket kap, és partnerei sem unják meg már a második alkalom után ezt az egészet. Kevés az olyan elvetemült őrült, mint ő, de lehet azt még ő sem csinálná meg senkiért, hogy többször leüljön vele szöveget tanulni. Elég azt magával megszenvedni minden alkalommal. Mármint alapjáraton ezzel a pályának ezen szegmesével sincs különösebb baja, sőt, néhány szövegkönyvet kifejezetten élvezetes volt megtanulni. Az első izgalma, a kedvenc szentimentális öröme... minden szerepéhez kötődik valamilyen érzés. Általában a számára fontosakkal szenved a legtöbbet. És nem azért, mert a szöveganyaggal van problémája. Az olyan mint máskor, megvan a kialakult stratégia, működik, bizonyítottan. De annyira a tökéleteset hajkurássza ilyenkor, hogy sosem lesz elégedett önmagával.
- Nem vagyok feszült. Még. - Az nem egészen így néz ki. Most csak dühös egy kicsit, és az bizony teljesen más. Ilyenkor nem életveszélyes a közelében lenni. - Csak az bosszant, hogy én ezt az egészet tudom. De ha megpróbálom kontextualizálni és úgy elmondani, ahogy annak egy színpadon hangoznia kell, akkor nem megy. Nem akar életre kelni. - És ez bosszantja. Kétségkívül bosszantja. Ezért is kéri arra Benit, hogy olvassa fel azt a hülye mondatot, ahol elkezd kuszálódni a dolog. Aztán talán kissé váratlanul lefekszik a hátára, kinyújtja karjait a teste mellett, lábai lazán hevernek a földön. Vesz néhány mély levegőt, teljesen megpróbálja ellazítani magát. - "Ugyanis olyankor úrrá lesz a késztetés, hogy megfelelj, még akkor is, ha tudod, hogy ártasz. Ez nem szabadság. De a szabadság nem kiváltság." - Végre sikerül eltalálnia, melyik mondat jön. Ettől azért nem pattan fel és kezd örömtáncba, mindenesetre azért aprócska sikernek könyveli el, hogyha nem foglalkozik semmi mással és kellemesen ellazul, akkor működik ez a dolog. Már csak a tükörben kéne működtetnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=869251#post869251][b]Ingelheim Júlia - 2023.11.08. 11:00[/b][/url]

Legyint, hogy ne is foglalkozzon azzal, hogy mi az, hogy kontextualizálni. Nyilván más tizenöt éves nem szokott ilyen idétlen szavakkal bohóckodni. És ez így normális, dehát Julcsi és az élete sem volt sosem normális - de ami azt illeti, ő ezzel így kimondottan jól megvan.
- Igen, és néha nehéz elérni, hogy ne legyen görcsös. - Még akkor is, ha az embernek nem ez az első nagyobbacska szerepe. Épp ez a legbosszantóbb benne, hogy mikor ennyire akar valamit, akkor sosem sikerül. - Az a baj, hogyha becsukom a szemem, hajlamos vagyok elaludni - válaszol kuncogva a felvetett ötletre. Most eléggé lelazult állapotban van, szóval valószínű az történne, hogy becsukja a szemét, elmond két szót és már szundikál is. Bárhol és bármikor képes elaludni nagyjából.
- Maradjunk annyiban, hogy alakul. - Bár nagyon kedvesnek tartja, hogy így próbálja bíztatni, de nem szereti, ha nagyon megdicsérik egy olyan teljesítményért, amit ő még nem tart teljesítménynek. Érzékeli, hogy Beni lefekszik mellé, de nem fordul kimondottan felé, marad a hátán és a plafont bámulja. - Persze. Ez egy improvizáción alapuló darab, amiben a saját szorongásainkat próbáljuk feldolgozni, bemutatva a mindennapos kihívásainkat és szembe állítva ezekkel a pozitív megéléseinket. - Pont olyan lazasággal adja ezt elő, mintha csak azt ecsetelné, mit evett reggelire. Neki természetes, hogy ilyen szavakkal beszél egy ilyen témáról. - Tulajdonképpen magunkat alakítjuk, egy osztályni kölyköt, akik küzdenek azért, hogy megtalálják magukat és a helyüket a világban.