Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Az élete felét ebben a teremben tölti. Ha valakit ez meglep, az egészen biztos, hogy még sosem találkozott a lánnyal. Hol egyedül jön, hol a színjátszó csoporttal, hol valakit rángat el magával.
Jelenleg ez utóbbi opcióban próbál szöveget tanulni. Nem rossz ez az iskolai színjátszó, az első néhány alkalommal próbált itt reformjavaslatokat tenni, fogékony arcokat keresni az alternatív színház bármely szegmensére, de miután kiderült, hogy nem annyira lelkesülnek se a bábokért, se a mozgásos darabokért, de még csak azért sem, hogy valami ős-klasszikust interpretáljanak modernebb környezetbe le tett róla, és úgy döntött, nem különcködik. Megtartja a véleményét magának és ha már egyszer nem egymást keresik, nem zavarja itt feleslegesen a munkát. A művészeti... a művészeti más. Ott kiélheti a vadabb fantáziáit is, ott megtalálja azokat az embereket, akikkel egy hullámhosszon rezeg.
Most is épp oda kellene szöveget tanulnia. A szövegkönyve nála, vagyis legfőképpen Benedeknél, rózsaszín kiemelővel kihúzva benne minden a szerepéhez tartozó szöveg és instrukció. Improvizációba épített élményeik alapján írta kifejezetten számukra az osztályvezetőjük, így értelemszerűen minden diáknak közel áll a szívéhez ez a darab.
Saját monológját igyekszik tökéletesre fejleszteni úgy, hogy rezzenéstelen arccal bámulja magát a tükörben. Tökéletes fókusz, kizárja a külvilágot, és teljes lényegével a szövegre koncentrál... koncentrálna, ha nem sülne bele. - Baszki, hát nem hiszem el! - Nem gyakran beszél csúnyán, és akkor sem nagyon - ez a maximum, ami telik tőle az esetek igen nagy többségében. Dühös magára. - Felolvasnád légyszi a negyedik mondattól? - dobja le magát a földre egy akkora sóhaj kíséretében, hogy csoda, ha a kastély másik felében nem hallják. Ideje lazítani kicsit, mert nem is tudja mióta ácsorog már a tükör előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Minden valamirevaló művész a hosszú éjszakákat és rövid nappalokat kedveli. Legalábbis etz tartják. Julcsinak is vannak ilyen napjai, de általában csak azért mert a hasa a konyha felé szólítja. Ne essék félreértés, ha játszani kell, vagy nézni, vagy szurkolni a kulisszák mögött, akkor bírja ő az éjszakázást. Akkor is, ha stábbuli van. De a dolgos hétköznapokon alapvetően a korai fekvést és késői kelést preferálja. Minél többet alhat, annál jobb.
Most azonban ennie kell valamit. Kérhetne egy kis nasit az Eridon konyhájába is, de abba nem lenne elég izgalom. Vacsorázott is, persze, de hát hol van az már ilyenkor? Már legalább másfél, vagy még inkább két órája volt! Pizsiben csattog végig a folyosókon, valamelyest igyekszik ügyelni lépéseinek hangerejére. Balog, a mozgástanára biztos rettenetesen leszúrná, ha látná, milyen ormótlanul trappol végig a fél iskolán. Hát nem erre tanította!
Nem igazán tudja eldönteni, hogy mi kellene, még akkor sem, amikor belép a konyhába. Abban bízik, hogy majd ott megihletődik, esetleg a manók adnak valami jó tippet a nap aktuális ajánlatáról. Ennél azonban valami sokkal jobb történik, mikor meglátja a barnát. Ez ugyanis, közös evést jelent, bárhonnan is nézi. Magabiztosan közelebb sétál, hogy lássa, miféle komoly munka folyik éppen. - Mit főzünk? - teszi fel kérdést, mintha a másik lánynak is teljesen egyértelmű lenne, hogy nem csak osztozni fognak a pótvacsorán, de annak elkészítésében is közösen vállalnak majd szerepet. Végtére is, mi a legrosszabb dolog ami történhet? Hogy lekoptatják és kénytelen magához venni egy nagy halom édességet amit aztán a szobájában elfogyaszthat? Ő éppen ebben is benne van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Szereti, ha változatos emberek ücsörögnek vele itt ilyenkor, mert így változatos visszajelzéseket kap, és partnerei sem unják meg már a második alkalom után ezt az egészet. Kevés az olyan elvetemült őrült, mint ő, de lehet azt még ő sem csinálná meg senkiért, hogy többször leüljön vele szöveget tanulni. Elég azt magával megszenvedni minden alkalommal. Mármint alapjáraton ezzel a pályának ezen szegmesével sincs különösebb baja, sőt, néhány szövegkönyvet kifejezetten élvezetes volt megtanulni. Az első izgalma, a kedvenc szentimentális öröme... minden szerepéhez kötődik valamilyen érzés. Általában a számára fontosakkal szenved a legtöbbet. És nem azért, mert a szöveganyaggal van problémája. Az olyan mint máskor, megvan a kialakult stratégia, működik, bizonyítottan. De annyira a tökéleteset hajkurássza ilyenkor, hogy sosem lesz elégedett önmagával.
- Nem vagyok feszült. Még. - Az nem egészen így néz ki. Most csak dühös egy kicsit, és az bizony teljesen más. Ilyenkor nem életveszélyes a közelében lenni. - Csak az bosszant, hogy én ezt az egészet tudom. De ha megpróbálom kontextualizálni és úgy elmondani, ahogy annak egy színpadon hangoznia kell, akkor nem megy. Nem akar életre kelni. - És ez bosszantja. Kétségkívül bosszantja. Ezért is kéri arra Benit, hogy olvassa fel azt a hülye mondatot, ahol elkezd kuszálódni a dolog. Aztán talán kissé váratlanul lefekszik a hátára, kinyújtja karjait a teste mellett, lábai lazán hevernek a földön. Vesz néhány mély levegőt, teljesen megpróbálja ellazítani magát. - "Ugyanis olyankor úrrá lesz a késztetés, hogy megfelelj, még akkor is, ha tudod, hogy ártasz. Ez nem szabadság. De a szabadság nem kiváltság." - Végre sikerül eltalálnia, melyik mondat jön. Ettől azért nem pattan fel és kezd örömtáncba, mindenesetre azért aprócska sikernek könyveli el, hogyha nem foglalkozik semmi mással és kellemesen ellazul, akkor működik ez a dolog. Már csak a tükörben kéne működtetnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ó igen, az az áldott jó Morgó. Találkozott már vele néhányszor. Úgy tűnik a manó kiemelten kedves és kifinomult stílusát nem csak Julcsinak tartogatja, hanem mindenkivel ilyen. De legalábbis minden lánnyal ilyen, ez a következtetés már egyértelműen levonható. - Így is van, két ekkora sztárszakácstól igazán nem kell félteni a konyhát - teszi hozzá komoly bólogatások közepette, hátha ketten nagyobb meggyőzőerővel bírnak majd. Az, hogy a manó visszavonulása melyikük érdeme, már sosem derül ki, de őszintén, kit izgat? A lényeg hogy szabad a pálya, övék a konyha. - Nem szeretem, hanem egyenesen imádom! - Mégis ki az az elvetemült lélek, aki ne szeretné a bolognait? De komolyan. Az tuti valami súlyos mentális problémával küszködhet. Julcsi egyébként sem volt sosem különösebben válogatós, nyilván van egy-két étel, amiért nem rajong, de jobban szeret annál enni, minthogy azon gondolkozzon, mit utálhatna legközelebb.
- Tulajdonképpen azt hiszem, ők csak a lerombolásig jutnak, az építésig nem igazán. És azt hiszem a szemükben minden ember egy igazi kis tenorista. - Jót mulat ezen a szón, nagyon is, szereti az ilyen vicces és kreatív megoldásokat. A nyelvi humor az egyik kedvence, még ha neki nincs is különösebben jó érzése hozzá.
- Hmm? - Most rajta a sor, hogy hümmögjön, nem igazán esik le neki, hogy milyen Zsannáról, de legfőképpen hogy milyen leváltásról van szó. Bővebb magyarázatot vár, ez nem vitás. Addig is inkább dologra fogja magát, összeválogat néhány fűszert, amiben majdnem egészen biztos, hogy kelleni fog második vacsorájuk elkészítéséhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Legyint, hogy ne is foglalkozzon azzal, hogy mi az, hogy kontextualizálni. Nyilván más tizenöt éves nem szokott ilyen idétlen szavakkal bohóckodni. És ez így normális, dehát Julcsi és az élete sem volt sosem normális - de ami azt illeti, ő ezzel így kimondottan jól megvan.
- Igen, és néha nehéz elérni, hogy ne legyen görcsös. - Még akkor is, ha az embernek nem ez az első nagyobbacska szerepe. Épp ez a legbosszantóbb benne, hogy mikor ennyire akar valamit, akkor sosem sikerül. - Az a baj, hogyha becsukom a szemem, hajlamos vagyok elaludni - válaszol kuncogva a felvetett ötletre. Most eléggé lelazult állapotban van, szóval valószínű az történne, hogy becsukja a szemét, elmond két szót és már szundikál is. Bárhol és bármikor képes elaludni nagyjából.
- Maradjunk annyiban, hogy alakul. - Bár nagyon kedvesnek tartja, hogy így próbálja bíztatni, de nem szereti, ha nagyon megdicsérik egy olyan teljesítményért, amit ő még nem tart teljesítménynek. Érzékeli, hogy Beni lefekszik mellé, de nem fordul kimondottan felé, marad a hátán és a plafont bámulja. - Persze. Ez egy improvizáción alapuló darab, amiben a saját szorongásainkat próbáljuk feldolgozni, bemutatva a mindennapos kihívásainkat és szembe állítva ezekkel a pozitív megéléseinket. - Pont olyan lazasággal adja ezt elő, mintha csak azt ecsetelné, mit evett reggelire. Neki természetes, hogy ilyen szavakkal beszél egy ilyen témáról. - Tulajdonképpen magunkat alakítjuk, egy osztályni kölyköt, akik küzdenek azért, hogy megtalálják magukat és a helyüket a világban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Egyetértünk, aki nem szereti, az... - látványosan kirázza a hideg, mintha valóban ódzkodna az ilyesfajta emberektől. Mintha a bolognai-utálók felérnének valamely szörnyű embercsoporttal.
- Naná! - Büszke vigyorral konstatája, hogy a másik lányban is megvan a kellő magabiztosság, amit ő igencsak kedvel. Így kell ezt kérem, így kell ezt. - Bár kérdés, hogy ezen goromba fogadtatás után, meg akarjuk-e kínálni őket. - Nem egy irigy típus, de azért néha kibukik, hogy mégiscsak egyke, és ez az osztozkodás dolog nem mindig sikerül neki úgy, mint ahogy kellene, vagy legfőképpen illene.
- Már nézem is. - Kicsit el van veszve, mert fogalma sincs, hogy ebben a konyhában hol kellene bort keresnie, abban semi biztos, hogy egy kiskorúakkal teli iskolában egyáltalán tartanak ilyesmit, pláne, hogy mint azt az aktuális példa is igazolja, bárki könnyen belóghat ide és megdézsmálhatja a készletet. De aztán néhány szekrény kinyitogatása után talál egy megkezdett üveg bort eldugva néhány konzerv közé. Győzelem! Már csak a sűrített paradicsomot kell meglelnie, ami egy kicsit könnyebb feladatnak bizonyul. Teljes siker. - Jahogy az, ühüm... - szerencsére Ella is úgy gondolja, hogy jobb, ha nem firtatják ezt a témát, hanem hagyják szépen a csudába és inkább a főzésre koncentrálnak. Leszállítja a kívánt alapanyagokat, és érdeklődően áll meg a másik lány mellett. Elvégre ma Ella a szakács, Julcsi csak kuktáskodik itt mellette, ha már véletlen épp jött ls beleütötte az orrát ebbe is. - Felvágjam a hagymát? - Tudja, hogy mindenki utálja a feladatot, mert megy közben a sírás. Julcsi sem tudja elkerülni, de talán nem annyira érzékeny rá, mint mások, vagy csak nem aprít elég gyakran ahhoz, hogy már elege legyen belőle. - Iszonyú sok sajttal csak az igazi, sehogy máshogy. - Ki sem bírná, hogy érzékeny lenne bármire, és így nem ehetné ezt és akkor, amihez épp kedve van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Hát higgye már el tanárnő, hogy nem én voltam! - Valami idióta randalírozott itt a folyosón, betört egy ablak, végiömlött a padlón valami Julcsi számára beazonosíthatatlan trutyi és egy kevéssé kedves üzenetet hagytak a falon. Julcsi nem szent. Ezt tudjuk. Szereti a csínyeket, ezt is tudjuk. Az is világos, hogy néha érdekes módon próbálja meg megtalálni a saját művészi hangját és ezért csinál olyan performanszokat, amik mások számára olykor érthetetlenek. De ez az értelmetlen károkozás és óvodás módon való falfestegetés nem az ő műfaja. Nincs benne semmiféle művészi érték, csak a pusztítás vágya és mélyen felháborítja, hogy most megpróbálják rákenni ezt az egészet, csak mert épp erre talált járni. Igazságtalannak érzi ezt az egészet, főleg hogy tudja, hogy mivel az elkövetők már rég messzejárnak, ő pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy bűnbaknak használják. - De komolyan. Én nem szoktam hazudni. Ha én csináltam volna ezt az őrültséget, akkor megmondanám, ha olyan hülye lennék, hogy totálisan lebuknék. De én csak a tanulószobából jövök. Komolyan, kérdezzen meg bárkit tanárnő, többen is látták, hogy öt perccel ezelőttig ott ücsörögtem - fonja össze durcásan karjait mellkasa előtt. Nem akar büntibe kerülni már megint, főleg nem más hülyesége miatt. Nem viszi el a balhét senki helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Kezd beletörődni rossz sorsába, hogy márpedig itt őt meg fogják büntetni. Nem úgy néz ki a kedves professzor asszony, mint akinél beválik az igazság. Életében egyszer akar igazán őszinte lenni, és akkor sem válik be. Ezek után végülis minek mondjon igazat?
Szúrós szemmel méregeti még egy darabig a tanárnő, mielőtt ítéletet hozna. Erre azonban nincs ideje, mert megjelenik Laca, mint hős dalia, és megpróbálja kivágni a helyzetből. Nem tudja, hogy tényleg látta-e a tanulószobában, mert ő ugyan nem látta a fiút - bár tegyük hozzá, hogy nem igazán nézett körbe, csak leült az első helyre, amit meglátott, aztán pedig mélyen belemerült olvasnivalójába. Mindenesetre, ha csak az alibijét akarja igazolni és kamuzik a kedvéért, akkor most jön eggyel neki a vörös.
A fekete borítós könyv említésére nyugszik meg igazán. Előhúz a szatyrából egy kötetet, aminek a borítója ugyan inkább sötétkék, mintsem fekete, de messziről simán elmegy. - Látja tanárnő? Igazat mondunk. - És úgy tűnik, ez valóban elég ahhoz, hogy meggyőzzék. Durcás képpel int, hogy távozhatnak, azonban ezt nem várja meg, inkább ő veszi az irányt valószínűleg a tanáriszoba felé.
- Nem tudom, hogy tényleg láttál, vagy csak úgy döntöttél, ma hőst játszol, mindenesetre köszi! Anyuék tuti nem lettek volna elragadtatva, ha már megint büntetőmunkára kellett volna menjek. Főleg, hogy ez tényleg nem ez én művem - mutat kissé felháborodottan a káoszra, ami még mindig ott hever előttük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

-Hát persze, sosem hazudnál. - Még a szemeit is megforgatja vigyora mellé, hogy lássa, ő is tudja mi merre hány méter. Ez már önmagában egy hazugság minden ember szájából, aki kimondja. Mert minden ember hazudik, ez a színtiszta szomorú igazság. Az ember élete egy nagyon hosszú hazugság, onnantól hogy létezik a Mikulás odáig, hogy nem ő követett el valamilyen bűncselekményt.
- Nem renitens, csak... eridonos. - Ez a kedvenc kitérő válasza. Tényleg nem gondolja magát olyan szörnyen rossznak, de tudja, hogy azért a magatartási példamutatás versenyén nem érne el valami kiemelkedő helyezést. De nem is lenne sosem célja, mert akkor sajnos egészen biztosan olyan unalmas és begyöpösödött lenne, mint néhányan a kék toronyban. Rémesek. - Azt ne mondd, hogy te sosem követsz el semmiféle apró csintalanságot. - Azért azon meglepődne, de úgy tényleg.
- Kvittek kvittek. Nem kell aggódnod hogy, „egy napon, ami talán el sem jön soha, majd én is kérek tőled valamit” - idézi a mugli filmvilág egyik legnagyobb klasszikusát. Az apukájával gyerekként számtalan ilyen nagyhatású mugli mozit megnézett. - De amúgy meg semmise nincsen. Csak úgy vagyok. Téged zaklat még a kis barátnőnk? - Azóta nem informálódott az ügyben, mert a csajos úgy megorrolt rá, hogy szóba se áll vele. Kellemeset a hasznossal, mondják.
- Hallod ez rendes ijesztő volt. Hogy csinálod? - Tényleg érdekli a titka, mert ez vagy olyan magas fokú színészi képességet sejtet, ami elképesztő kitartást és hosszas tanulást igényel, vagy valamilyen képességet. Tudnia kell mi az igazság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Tudod, ez egy idézet volt a... hagyjuk is - legyint inkább, mert eszébe jut, hogy közel sem olyan biztos, hogy mindenki ismeri a mugli kultúra ilyen ikonikus alkotásait, mert nyilván nem egyforma családból érkeznek ide mind. - De néha vannak jó ajánlataim, szóval még bármi elképzelhető. De csak ha nem félsz a büntitől persze. - Mert ezek a jó ajánlatok általában a nagy balhéval és közepes mértékű lebukási kockázattal járnak. Na meg persze akkor már hosszú és uncsi büntetőmunkával.
- Bocs, ha tönkretettem az összes esélyed valami jó fogásra - neveti el magát. Ez legyen a legnagyobb baja, oldja meg egyedül. - De ha szeretnéd elhitetem vele, hogy csak félreértett mindent és minden vágyad, hogy felszedd - folytatja vigyorogva.
- Őszintén szólva, így hirtelen nem rémlik. A szüleim révén otthonosabban mozgok a mugli világban. - Ilyen ez, ha életed nagy részét varázstalanok között töltöd, mert a szüleid a mágiamentes életmódot választják. - Hagyd abba, tényleg para vagy - csóválja a fejét vigyorogva, mert azért annak ellenére, hogy elképesztően furcsa a fiú szájából visszahallani a hangját, elég mókás dolog is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Csodállak, hogy van időd unatkozni. - Ő azért ezt nem jelentené így ki, mert mostanában, mióta erőt vett magán és elkezdett a tanulásra is koncentrálni, azóta ezzel azért elég jól eltölti a szabadidejét. Mellette ott a művészeti, és néha megpróbál időt szakítani az egyéb hobbijaira is. Ha lehetne, akkor egy napja inkább harminchat órából állna, csak hogy mindenre és mindenkire tudjon időt szakítani, amire szeretne.
- Ne tedd, szegény lehet tönkre menne benne. Én valószínű rosszabb vagyok, mint bárki, akit ismersz - válaszol angyali mosollyal. Rettenetesen idegesítő tud lenni, ha akar. Tudja hozni a tudálékost, a hisztist, a csöndest, attól függően épp melyiket kell. Utánozhatatlanul jól tud affektálni, amivel a legtöbb embert könnyű magától messzire kergetni.
- És ez nem... törvényellenes vagy ilyesmi? - vonja össze szemöldökét értetlenül. - Mármint biztos nem, csak érted. Azért elég fura ez az egész. Én nem szeretném, hogy valaki átvegye a helyem. Akkor elveszíteném egy kicsit önmagam is. - Mély filozófiai beszélgetés felé sodródnak, amibe valószínűleg egyikük sem szeretne igazán belekeveredni. Julcsiban azonban ez az egész dolog ellenérzéseket kelt.
- Na az mondjuk tényleg. De gondolom azért amíg nem ebből élsz, annyira nem fenyeget ez a veszély. - Közben azért megindul a mutatott irányba, mert ő is érzi, hogy lassan ideje eltűnniük a tetthelyről, mielőtt valaki más esetleg a kettejük nyakába akasztja a balhét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Sima. A chilinél semmi nem lehet rosszabb. Mármint az csak akkor rossz, ha béna vagy, de akkor nagyon. Tényleg amúgy te hogy állsz a csípőssel? - Nyilván, az eredeti verzió nem csíp, de egy kis pikantéria még semminek sem ártott. Ha a másik lány azt mondja, hogy leginkább sehogy, akkor majd a saját adagját hinti meg egy kis ezzel-azzal, hogy kedvére valóbb legyen.
- Ingelheim Júlia, Eridon. Részemről a szerencse. - Elviccelve a mozdulatot pukedlizik egyet, kezében egy félig megpucolt hagymát tartva. Biztos benne, hogyha most látná magukat kívülről, rendkívüli látványnak bizonyulna. Miután végez a pucolással, neki vág a kockázásnak is. Ügyes mozdulatokkal aprítja fel a zöldséget, bár a művelet felétől a látása már nem bizonyul megbízhatónak az előszökő könnyek miatt. Van annyi esze, hogy nem hagymás kezével nyúl a szeméhez, hanem ruhaujjával próbálja eltüntetni a nemkívánatos könycseppeket.
- Ugye? Nem is értem miért veszik olyan komolyan ezt a takarodó dolgot. Mármint értem, de a konyhával igazán kivételt tehetnének. Szerintem el kéne kezdeni megfűzni az igazgatóságot. Ha elég bájosak és kedvesek vagyunk, csak nem mondanak nemet. Ugye? - Hogy alátámassza, prezentálja is angyali mosolyát és a szempillarebegtetést, aminek általában kellemesen szívlágyító hatása van. - Végeztem a hagymával, következő lépés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Kénytelen szemtől szembe arcon röhögni a fiút, mert ezt egyszerűen nem lehet megállni anélkül. Mint egy rossz ripacs, igen, épp olyan. Sokkal találkozott már, legnagyobb sajnálatára.
- Ja nem. Ez sosem érdekelt. Egyszerűen csak rettenetesen idegesítő tudok lenni, ha akarok. - Elégedett vigyor kúszik arcára belegondolván, hány embert sikerült már az idegösszeroppanás szélére kergetnie. Bár hazugság lenne azt mondani, hogy soha nem volt kétége afelől, hogy jó-e ő így, elég lesz-e bármikor a maga furcsa, bohém módján, de szerencsére a szülei és a rendkívül támogató barátai hamar kirángatták a klasszikus kamaszkori önértékelési válság mély gödréből.
- Mindig sejtettem hogy akinek túl sok pénze van, már nem tudja mire költse - csóválja a fejét. Nem éltek rosszul, de a színházi szakma azért nem a legjobban fizetők egyike a közhiedelemmel ellentétben. Így aztán neki sosem kellett azon gondolkodnia, hogy mit kezdhetne annyi felesleges pénzzel, amennyiből a gazdag emberek ilyen szolgáltatásokat vesznek igénybe.
- Tanulok - neveti el magát. - A hétvégimet általában a művészetiben töltöm. De egyébként színházba járok. Drámákat olvasok. Vagy írok. Vagy rendezek. Eszek, főzök, szeretnék utazni, de ahhoz csóró vagyok, szeretek zenét hallgatni, néha kísérletezem a dalszövegírással, aztán szeretek turkálókba járni, meg nem is tudom.... ilyenek. A kviddics valahogy nem mozgat meg. - Pedig alapvetően a mugli sportokat kedveli, az apukájával szívesen néz olykor kézilabdát, vízilabdát, atlétikát és egyebeket, de ez a seprűn röpködés nem annyira az ő világa.
- Nem gondolom, hogy olyan jó lenne mindig csak vidámnak lenni. - Elég érzelemcentrikus ember, számára a mélységek ugyanolyan fontosak, mint a magasságok. Valahol ebben látja a színház igazi lényegét is, hogy ne csak kiváltson, de el is gondolkodtasson bizonyos érzelmekről. Az olyan darabokat szereti igazán, amik napokig, hetekig vele maradnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Többségében igen, szándékosan. De van akit csak úgy a létezésem is idegesít. - Ezt már embere és ingerküszöbe válogatja, ami azt illeti. Van akinek már  a megjelenése is túl sok, és azok általában nem várják meg, hogy megszólaljon. - Még meglátjuk - kacsint rá cinkosan, mert sosem ígér olyat, amihez nem tudja biztosan tartani magát. És az közel sem biztos, hogy Laca egyszer sem lesz olyan személy az életében, aki a pokolra kíván majd.
- Nem hordom magamnál általában az összes írásom. Sőt, leginkább egyet sem. - Igazából füllent, csomó jegyzete van a telefonjában félkész jelenetekről, de nem szeretné megmutatni őket, mint ahogy senkinek sem szereti megmutatni őket. Ez az ő privát, biztonságos tere és ha egyszer ennyire kitárulkozik valakinek az nagyon biztos lehet benne, hogy bekerült a belső körbe. - Béna? Ja nem, igazából a dolgod, hogy mit szeretsz, ha boldoggá tesz, akkor király. - Ki lenne ő, hogy csak úgy ítéletet mondhatna arról, hogy mi béna és mi nem? Persze, néha még így is megteszi, de azért igyekszik nem túl gyakran így cselekedni.
- Hát, ez szerintem nem ilyen egyszerű. Néha nagyon is jó kiadni magadból mindent egy jó sírással és nem elfojtani magadban ezeket az érzéket. Szóval ja, asszem mondhatjuk, hogy én szeretek szomorú is lenni. - Olyankor felébred a benne élő lírikus és egész szép szövegeket hoz világra.
- Ezt elég nehéz meghatározni. Attól függ milyen műfajban, melyik szerzőtől, melyik színházban... nem tudnék egy kimondott kedvencet választani. - Minden ás téren is utál kedvenceket választani, de ez különösen egy olyan terület, ahol ki van zárva, hogy valaha sikerülne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Akkor azt ma kihagyjuk. - Legalábbis a nagy közös főzésből mindenképpen, aztán hogy a sajátjába véletlen cseppen-e majd egy kis csípős szósz, az már a jövő zenéje.
- Ez a legjobb ötlet, amit valaha hallottam. De komolyan, istennő vagy. - Ez sokkal jobb ötlet, mint az a kis konyhának csúfolt dolog ami a toronyban van. Persze, érti. Szabályok meg minden, meg hogy vészhelyzet esetén teljesen jó az is, de azért az, amit Ella javasol fényévekkel menőbb gondolat.
- Naná! - Azzal a lendülettel már fogja is a lábast és engedi tele vízzel. Tésztafőzésben már nagyon rutinos, az volt az első dolog, amit megtanult megfőzni, mert az életmentő lehet a vészhelyzetekben is, és nagyjából bármivel elfogyasztható. Az anyukája okos nő, meg kell hagyni.
- Ó nem, egyik sem. Ez csak a színészképzés mellékhatása. - Igazából nem, ez a jellemének a mellékhatása, a beszélőkéje egész életében nagyon jó volt, és általában tudja, hogy mit kell mondjon ahhoz, hogy elérje amit szeretne. - Ez az én szuperképességem, ha úgy vesszük. - Nem biztos, hogy a legmenőbb, de hogy a leghasznosabbak között van, az egészen valószínű.