Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A bejárat falai úgy magasodtak föléjük, mintha össze akarnák nyomni őket. De az Ardaiékat nem éppen olyan fából faragták. Most, hogy nem csak a féléves vizsgák miatt látogatták meg az épületet, kicsit másképp festett az egész. Egyrészt Tánya és ő ezúttal egyedül indultak útnak, másrészt pedig nem kevés csomaggal érkeztek. Hogy pontosítsak, Tánya egy egész rakás mindenséggel. Kolosnak természetesen elég volt egy nagy bőrönd némi belső tértágítással.
A hirtelen ötlet, hogy végre csatlakozzanak a civilizációhoz a két gyereket úgy fellelkesítette, hogy alig bírtak a búcsú pillanatára koncentrálni. Pedig a két szülő könnyes szemmel integetett az állomáson. Addig Tánya csak vigyorgott, Kolos pedig a szemét forgatta.
Kolos nyugodtan állt meg az ajtó előtt, és képzelte el csodás jövőjét a kastélyban. Látta maga előtt a sok szép lányt, a sok bulit és a felügyelet nélküliséget.
- Na, mihez fogsz kezdeni? - tette fel vigyorogva a kérdést, miközben ránézett nővérére. Igaz, hogy sejtette már a választ, hisz az elmúlt éjszakát azzal töltötték, hogy szépen eltervezték, mit fognak először csinálni az iskolában.
Azzal persze már egyikük sem foglalkozott, hogy ők ketten szépen megálltak az út közepén, és nem biztos, hogy olyan könnyen el tudnak férni mellettük. Ez van, valahogy csak megoldják. Most már teljes joguk van hozzá, hisz végre ők is az iskola diákjainak borzasztóan hosszú sorát népesítik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hát persze, Tánya ezerszer jobban akarta ezt az egészet. Nem is lehetett lelőni, mikor a szülők közölték a hírt. Iszonyat idegesítő volt azokban a hetekben...
Kolos is a bagolyra nézett, majd Szaffi említésére vágott egy grimaszt.
- Hé, a macskám nem egy dög! Ő legalább szobatiszta, nem úgy, mint ez a repdeső... izé! - próbált valami szellemes visszavágással támadni, de a bagolyra valahogy nem illet semmi, mert az egy... semmi volt és kész. Amíg persze ő felháborodottan védte a macskát, Tánya nem is igazán figyelt rá. Már tovább is lépett a témán.
- A klubházak? - fújt egyet a kérdésre. - Ötletem sincs. Bár gondolom nem egy helyen... - célzott az eltérő beosztásra. Némileg örült neki, hogy nem egy házba került Tányával, de a kutyának sem vallotta volna be, hogy azért egy kicsit hiányozni fog neki a lány. - Mellesleg lehet kapunk előtte valami köszöntést vagy nem tudom. Tudod, fogadó bizottság meg ilyenek. Azért az újakkal csak normálisan bánnak, nem?
Néha kifejezetten máshogy képzelte el a világot, mint ami volt. De azért érthető, a falvakban is mindig eléjük szaladtak, hogy üdvözöljék őket, megnézzék az anyja portékáját.
Közben a Tánya kezében lévő ketrec mocorogni kezdett. Vagyis a bagoly benne. Ennyi várakozás után nem is csodálta, Kolosnak is kezdett elmenni a türelme.
- Vagy inkább siessünk, mielőtt szétszedi ez a vadállat a rácsot?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Na persze, mert a baglyok sokkal értelmesebbek a macskáknál...
- Ha azt hiszed, hogy nem találnám fel magam ebben a kastélyban... - kezdte a kis monológját, de tény, hogy fogalma sem volt, mit merre talál ebben a hatalmas épületben. Mikor vizsgázni jöttek, akkor is elvezették őket a tantermekhez, majd ki a bejárathoz. Bezzeg Tánya... Neki a mániája lett ez a hely, úgyhogy biztos jobban vágta az egészet, mint ő. Kolos sosem vette komolyan, hogy egyszer tényleg itt fognak tanulni.
A megszólításra azonban a hideg is kirázta.
- Mondtam, hogy ne szólíts így, ha ideértünk - szűrte a fogai között Kolos, és lenézett jóval alacsonyabb nővérére. Élvezte a magasságot, de azért nem akarta minden hülyeségüket magával hozni otthonról. - Épp elég, hogy anyáék is így kezdtek hívni, nem kell, hogy itt is rászokjanak!
Ettől függetlenül ki nem állhatta a becenevét. Ha már egyszer egy ilyen nevet adtak neki, legalább használják normálisan. Tányától már megszokta. Amióta megnyúlt, szinte csak így hívja, de utazás előtt direkt kikötötte, hogy hanyagolja ezt az iskolában.
Tánya felajánlását azonban hálásan fogadta. Szét is tépte volna az ideg, ha itt kellene szobroznia, hogy megvárja a felmentősereget, akik elkísérik őket a megfelelő helyükre. Már csak az hiányzott volna, hogy be is takargassák őket, miután lefektették a két Ardait. Na nem, nem ezért jöttek ebbe az iskolába!
- Menjünk - vonta meg a vállát nyugodtan, és elindult a szemben lévő folyosó felé. Ahogy Tányát ismeri, bármennyire is lemarad tőle az apró lábaival, fél perc után már kilométerekről fog neki hátrakiáltani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Érezte ő korábban is, hogy ez a hely tetszeni fog neki. Sok új ember, akiket meg lehet ismerni, és még annál is több lehetőség. Arra viszont nem számított, hogy egy titkos hódolója is lesz. Hisz még alig rendezkedett be az alagsorba, máris egy levélke várta az ágyán. Egy titkos randevú a bagolyházban.
Pont olyan volt, mint azokban a történetekben, amiket nagyapja mesélt. Így kiválasztotta legjobb ruháját, magára húzta bőrdzsekijét, belőtte a haját és nekiindult a kastélynak.
Nem kevés időbe telt, mire eltalált az alagsorból egészen a Bagolyházig. De legalább jobban megismerte a helyet. Korán érkezett, de egy rajongó ezt megérdemli.
Nem is tudott volna elképzelni ennél romantikusabb helyet. Fent a magasban, ahol csak a baglyok járnak. Még tökéletesebb lett volna, ha a naplemente világította volna meg a hátteret, ők pedig a gyönyörű táj előtt egymásba gabalyodva töltenek el pár feledhetetlen pillanatot.
Már csak az a kérdés, hogy ez a rajongó honnan is ismeri őt. Igaz, hogy járt egy párszor a kastély falain belül, de sosem volt elég ideje ahhoz, hogy jobban elbeszélgethessen másokkal. Persze attól még lehet ez egy plátói szerelem is...
Amíg várt, egyik régi szerelmes rockballadát dúdolt, és fel alá járkált a kilátást vizslatva. Gyakran pislogott azonban a bejárat felé is várva az érkezőt, de nem lett volna elég férfias, ha folyamatosan azt lesné, mikor érkezik végre meg a levél írója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Az egyik hátrapillantása során észrevette, ahogyan megmozdult a kilincs, mire azonnal az ablak felé kapta a fejét. Nehogy már rajtakapják, amint folyamatosan az ajtót lesi! Hallotta a finom léptek koppanását a padlón, így kényszerítenie kellett magát, hogy a horizontra fókuszáljon és ne lessen hátra az érkezőre. Aztán a baglyok huhogása mellett egy kellemes, női hang ejtette ki a nevét, mire végre megfordulhatott.
Arcán széles vigyorral nézett az érkező lányra. Nagyon előnyös ruha volt rajta, pont ott emelt ki, ahol kellett, bár őszintén, a lánynak olyan alakja volt, hogy ott bizony nem kellett volna semmit eltakarnia. Az arca pedig... olyan ismerős volt. Igen, határozottan mondhatta, találkoztak már, de nem volt benne biztos, hogy hol és mikor. Ő is biztosan ismeri Kolost, látni abból, ahogy ránéz.
- Szia! - köszöntötte továbbra is mosolyogva. Érezte, hogy ez egy meghitt pillanat, egy nagyon fontos pillanat, amit nem kellene elszúrnia. Persze abban már kevésbé volt biztos, miért is. Talán, hogy személyesen találkozhatott a lány vele... - Nem gondoltam volna, hogy te írtad a levelet...
Ez egy jó kezdés volt, az hétszentség. A beszélgetésből úgyis rá fog jönni, hogyan is hívják a lányt. Azzal pedig nincs gond, hogy ne emlékezne rá. Ismeri, ezt tudta, csak azt nem, honnan is. De annyi emberrel találkozott már életében, nem ismerhet fel mindenkit! A lánynak amúgy is megtiszteltetve kellene éreznie magát, hogy tisztában van azzal, hogy már találkoztak korábban.
- Honnan tudtad, hogy itt tanulok? Csak nemrég érkeztem. - Tény, hogy a napokban inkább arra koncentrált, kiismerje magát a helyen, és megismerje a közvetlen közelében élőket. Még Tányával is ritkán találkozott, pláne, hogy a mesterképzésesek más elbánásban részesültek.
Félszegen beletúrt a hajába és közelebb lépett a lányhoz. Kissé fölé magasodott, de még nem ment olyan közel, hogy ez kényelmetlenné váljon az érkezőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A lány számonkérő kérdése váratlanul érte. Nem, egyelőre semmit nem nézett volna ki belőle, hisz még rá kell jönnie, ki is ő valójában. Bár első ránézésre el tudta képzelni, hogy ha kell, a lány kézbe veszi a dolgokat és intézkedik. Valahogy érezhető a kisugárzásából.
Végül nem válaszolt a kérdésre, inkább csak megvonta a vállát. Nem akarta rossz irányba terelni a beszélgetést. Mikor vendége a falnak vetette hátát, ő is mellé lépett, és hasonló pózt vett fel. Egyik talpát a falnak támasztotta, kezei lazán lógtak maga mellett. Közben pedig egyre jobban mosolygott.
- Jól tetted. Örülök, hogy találkozni akartál, bár őszintén szólva, alá is írhattad volna a levelet. - Talán ezzel az utalással sikerül olyan választ kihúznia a lányból, amivel elárulja kilétét. Nem ártana legalább a nevét megtudni.
A következő kérdés azonban az arcára fagyasztotta a mosolyt. Fejét is az érkező lány felé kapta, és nagyra nyílt szemekkel meredt rá. De csak egy pillanatig. A mozdulatsor folytatásaként úgy csinált, mintha a távolabb repkedő baglyokra figyelt volna csak fel.
Honnan a fenéből tudja, hogy letelepedtek? Hisz még nincs egy hónapja sem, hogy a szülei lakókocsistól a nagyszülei udvarán húzzák meg magukat.
- Családi dolgok, tudod, hogy van ez... - mosolygott végül a lányra. Nagyapja betegségéről csak nem tud a lány! Pláne,, hogy senki orrára nem köti a tényt. De legalább már kiderült, hogy nem az iskolából ismerik egymást. Ez egy régebbi történet lesz.
- Szóval a kezdetek óta ide jársz? Azért nem találkoztunk egy jó ideje? - Ezzel a kérdéssel nem lőhetett nagyon mellé, és talán ki tud húzni valamit belőle. Plusz jelezte, hogy a családi háttérről csupán ennyit kívánt megosztani vele. Hacsak nem ismeri már azt is, milyen alsógatyát vett fel aznap reggel...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ami a legfurcsább volt a kastélyban és amin érkezése óta sem tudta túltenni magát, az az óriási lakomák voltak. Persze náluk otthon is igazán kitettek magukért a szülők, de itt olyan fogásokat látott, amiket eddig még sehol máshol.
Itt van például mindjárt ez a fura, barna izé Scarlett tányérján. Nem volt éppen bizalomgerjesztő színe, főleg, hogy Kolost arra a bizonyos székletre emlékeztette. Az állaga sem volt éppen a legvonzóbb, de nem is nagyon akart hozzáérni, hogy ténylegesen megbizonyosodjon erről.
- Na persze, aztán a gyengélkedőn kötök ki miattad, mi? - rándult fintorba az arca, mikor egy pillanatra Scarra nézett, jelezve, hogy esze ágában sincs megkóstolni, pláne ha a szőke kínálgatja.
Az unszolásra Kolos csak a fejét rázta, majd mikor megindult a lány villájára tűzött szelet felé, hátrahajolt.
- Te hallottad egyáltalán, mikor azt mondtam, vegetáriánus? - kérdezte teljesen felháborodva, folyamatosan dőlve hátra, egészen addig, ameddig csak bírt. A lánynak egészen át kellett nyúlnia a túloldalra, majdhogynem végig kellett feküdnie az asztalon, hogy megetesse vele ezt az izét. - Tüntesd már el innen ezt a mocskot! - söpörte félre hirtelen vett lendülettel azt a cafat húst, mire az lecsúszott a villáról, és repült, repült, a nehéz mócsing, míg nem meg nem állt a mellettük ülő háztársuk tányérján, felverve némi köretet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Szép kitérő választ kapott a lánytól, de a fenébe is, hát honnan tudná ő a nevét? Persze, azt várja, hogy Kolos mondja ki... Áh, nők. Talán Zsófia. Nem, inkább valami virágnév illene hozzá, mondjuk Jázmin. Vagy valami hasonló.
De legalább nem volt nagy gond, a lány továbbra is mosolygott, Kolos arcáról meg a kis közjáték kivétel nem lehetett volna levakarni a vigyort. Hallgatta a lány csiripelő hangját, és közben legeltette a szemét rajta, már amennyire persze még a jó ízlés határa ért.
- Átkok, mi? - nevetett fel, hisz a szülei az átkok fölött többnyire átsiklottak. Csak a legszükségesebbeket tanították meg nekik, hogy ne kelljen a vizsgán megbukniuk. - Akkor a végén még hozzád járok korrepetálásra - kacsintott a lányra.
Aztán az ismeretlen ismerős újabb kényelmetlen kérdést tett fel. Persze csak úgy mellékesen. Komolyan, mintha - csak úgy mellékesen - direkt ilyen helyzetekbe akarná hozni őt!  
- Mit számít, mikor találkoztunk utoljára? - kezdte kissé türelmét veszteni Kolos. - Az a lényeg, hogy most itt vagyunk, nem? Ennyi idő után ismét együtt.
Kissé közelebb húzódott a lányhoz, hátha ezzel elterelheti a figyelmét a múltról, ahol... ki tudja már, mi történt akkor. A lényeg, hogy ne beszéljenek róla többet. Megfogta vendége karját, és finoman kissé az ablakhoz irányította, hogy megmutassa neki a látványt. Valljuk be, nem rossz ilyen magasan a torony tetejéről szemlélni a világot.
- Mintha a lábunk előtt heverne a világ, nem? - tette fel halkan a kérdést közvetlenül a lány mögött állva, szinte a fülébe súgva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Olyan szép ívet írt le az a nagydarab húscafat a levegőben, hogy Kolos egyszerűen csak hagyta magát, és a látványban gyönyörködött. Elég volt az neki, hogy végre nem akarja Conroy az orra alá dugni azt a fura izét, így részint nyugalmába sóhajtott fel. Egészen addig, míg nem tudatosult benne, hogy az egyik háztársuk tányérját fertőzte meg.
Egy fintorral az arcán szemlélte a szétröppenő szószt, majd a fehér mázban úszó barna húsdarabot. Ettől biztosan nem lett nagyobb kedve megkóstolni. Pláne, mikor a srác fogta, és beleharapott. Most még a belsejét is látta...
- Legalább valaki eltünteti azt a szemem elől. Én kösz. - A meglepő pedig az volt, hogy komolyan is gondolta, és egy percig sem sajnálta a dolgot. talán némileg a szószt is.
- Ne törd magad, Conroy, egy pillanatig sem fordul meg a fejemben, hogy megkóstoljam - hunyta l a szemét, és amilyen látványosan csak tudta, beleharapott a főtt kukoricájába, majd minél nagyobb élvezettel az arcán ízlelgette.
- Mellesleg, nem akar tolakodó lenni, de nem tűnsz éppen tipikus húsevőnek - bökött az ismeretlen srác tányérja felé. még az akció után sem kerülte el kolos figyelmét, hogy bizony a szokásos finom és ízletes növényeken kívül nem sok mindent tartalmazott a másik zöld tányérja, ami abszolút jó pontot jelentett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem kerülte el a figyelmét a srác mellett felvillanó kis doboz. Ilyet még nem látott, pedig azért valljuk be, nem egy helyen járt már, ahol nem egy furcsa tárgyat állítottak fel a házban. A - most már szószmentes - fiú ránézett, majd úgy is hagyta, a kis skatulya pedig gyorsan el is aludt.
- Az meg mi? - bökött a fejével a tárgy felé. Még csak ötlete sem volt rá, mi a fenét rejthetett el a dobozban, bár nem látott rajta semmilyen nyílást. Talán varázslattal nyitható.
A diéta szót meghallva felvonta a szemöldökét, és komoly érdeklődéssel fordult a srác felé.
- Aha, szóval fogyókúra... - vonta a magasröptű következtetést Kolos. Vagyis eddig a diéta számára csak a falukban találkozott lányoknál előfordult szó volt. Még nővére is mindent felfalt, ami a keze ügyébe került. Vagy elé. Vagy éppen Kolos szobájában talált gumicukrok.
A szőke leányzó válaszát meghallva először csak felhorkant, majd ennél hangosabb módon fejezte ki egyet nem értését.
- Nem molesztálsz, mi? - nevetett fel keserűen Scar válaszát hallva. Mintha ő nem tudná kinyitni a száját... - Akkor minek neveznéd azt, hogy az első étkezés óta minden egyes alkalommal ezzel zaklatsz? Fogadd el, nem eszem húst! - rázta meg határozottan a fejét és szorította össze makacsul száját.
Rendben, be kellett magának is vallania, hogy vicces volt figyelnie a lány próbálkozásait és különböző stratégiát. Conroy nem egy könnyen adta fel a küzdelmet, de legalább volt valami, amivel lekötheti magát. Az iskola kezdett számára egyre kisebb és érdektelenebb lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Kolos egy újabb vigyorral nyugtázta a lány beleegyezését a tanításba. Tényleg nem ártana neki egy kis gyakorlás, az átkozásban valahogyan nem jár az élen. Ráadásul ilyen kellemes társasággal biztosan jobban telne a tanulással töltött idő. Csak ne kérdezne ilyen sokat!
Kész szerencse, hogy a helyszín- és témaváltására nem ellenkezett. Kolos itt inkább érezte magát nyeregben. Ez általában be szokott válni. Sőt, eddig minden egyes alkalommal elérte a célját, és bizony még nem volt panasz rá. Kezdetben pedig úgy tűnt, az ismeretlennek sem kellemetlen a látvány és az érintése.
Aztán a lány ránézett, és Kolosnak egy pillanatra el is ment a kedve a nap további részétől. Bár nem igazán tudta megmagyarázni az okát. Egyszerűen csak olyan kellemetlen érzés fogta el. De aztán az ismeretlen a háta mögé lépett, és végigsimított a hátán, ami gyorsan elaltatta rossz előérzetét, és egy századmásodpercre be is csukta a szemét. Már éppen hátrafordult volna, mikor a lány feje megállította a mozdulatban. Egészen felért a válláig, onnan tette fel a kérdését, és a hangsúlytól kissé megborzongott.
Ez a kérdés valahogy nagyon messze állt az előbbi csicsergéstől, és a fiúban kezdett egyre jobban tudatosulni, hogy bizony ez a találka nem éppen úgy fog lezajlani, ahogyan ő gondolta. Azonban ahelyett, hogy végiggondolta volna a helyzetet, és azt válaszolta volna, amit a lány hallani akart, automatikusan és bizony nem kevés ingerültséggel megtoldva fordult szembe a lánnyal. Ezzel a húzásával persze rögtön az ismeretlen lány kezébe került a pálcája, amit - őszintén szólva - el is felejtett. Lépéshátrányban volt, de ez még inkább táplálta hirtelen haragját.
- Mi a fenét számít, hogy emlékszem-e vagy nem?! Tudod te mennyi emberrel találkoztam már életemben? - Igazából ekkor már fel sem merült benne, hogy megerőltesse memóriáját és kissé elgondolkodjon a múlton. Persze, ismerős voltak a számára a vonások, de ennél többet ne is várjon ez a nőszemély. - Azt hiszed, listát vezetek mindenkiről, akivel valaha is találkoztam?
Fújtatott néhányat, majd egy fokkal nyugodtan hangnemben folytatta.
- Kérem vissza a pálcám - nyújtotta előre kezét. Nem fogja megátkozni, hisz ez egy iskola, nemdebár?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Égette a tenyérnyom, amit a lány hagyott rajta, és egy ideig nem is értette, ahogyan az ismeretlen beszélt. Annyira ledöbbent a heves reakciótól, hogy nemhogy megszólalni nem tudott, de még csak a másik mondandójára sem tudott koncentrálni. Csak fokozatosan tisztult ki hallójárata a visszhangzó csattanástól.
Egy pillanat erejéig még rosszul is érezte magát. Mintha tényleg az ő hibája lett volna a múltban történt eset. Aztán rájött, hogy ez bizony hülyeség. Ezzel pedig a lánynak is tisztában kellett lennie!
- Folyamatosan utaztunk! - tárta szét a karját. - Három hétnél tovább egy helyen sem maradtunk, ezt te is tudhatod! - Folytatta volna még a sort, de aztán a lány ismét megszólalt, és be kellett ismernie, hogy ez viszont tényleg egy övön aluli ütés volt a részéről. Egy hello nélkül elmenni azért tényleg nem szép dolog. De az isten áldja meg, hány évesek voltak? Tizenegy? Tizenkettő? A fene tudja, mikor volt már!
Nem is akart emlékezni rá. Mégis beugrottak neki pillanatok, emléktöredékek. Az érsekkert Egerben. A kis híd a folyónál este, mikor csak ketten voltak. A lány is máshogy nézett akkor még ki. Sokkal hosszabb volt a haja, és valahogy mintha magasabb is lett volna akkor. Létezik, hogy megállt volna a növekedésben?
Nem sokáig hagyta töprengeni a múlton, már emelte is a saját pálcáját Kolos felé, mire a fiú automatikusan mozdult meg. Talán ha időben kinyújtja a kezét, még talán el is vehette volna azt a nyamvadt fadarabot, vagy legalább az átok nem őt érintette volna, hanem az egyik fent repkedő baglyot. De persze nem volt ilyen szerencséje. Ráadásul a hirtelen mozdulat miatt szépen orra is bukott, egyenesen bele az eddig kerülgetett madárürülékbe. El sem tudta képzelni, hogyan találta egy órával ezelőtt ezt a bűzös és undorító helyet romantikusnak.
- Hé, nehogy itt merj hagyni, hallod?! - kiáltotta el magát nem kevés dühvel a hangjában. Aztán ez a kis csitri még egy csókot is dobott neki az ajtóból. És akkor, mint deült égből villámcsapás, Kolosnak beugrott az a név, amit úgy akart hallani a lány. Lanetta. Igen, Lanetta az.
Hallotta a zár kattanását, majd még egyszer, ahogyan duplán forgatta el a kulcsot a reteszben.
- Lanetta, ha itt hagysz... - de már hallotta a távolodó lépteket. - Lanetta! LANETTA!
A cipője kopogása azonban elhalt, és már csak a baglyok huhogtak neki, nagy szemeket meresztve az ürülékükben fetrengő fiúra. Szép estének nézett elébe...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A szökőkút szélét támasztotta, egy doboz bonbonnal a kezében. Nagyokat sóhajtott, ahogyan körbenézett a terepen. Egész kellemes választás volt a részéről, hisz egy ilyen nyugodt helyen csak sikerül legalább egy pillanatig kiengesztelnie Lanettát.
Újabb sóhaj szakadt fel tüdejéből, ahogyan hátat fordított a szökőkútnak, és a bejáratot kezdte kémlelni. Abban sem volt biztos, hogy a legutóbbi után egyáltalán eljön. Pedig egész szépen megfogalmazott levél lett. A miheztartás végett még bagollyal is küldte, légipostán. Pedig talán egyszerűbb lett volna Tányát rávenni, hogy juttassa el valahogy Lanettának, hisz mégiscsak háztársak.
- Csak engedd el - szólalt meg nagy bölcsen a szobor a háta mögül. Mély torokhangja volt, kissé karcos, mintha két követ karistolnának össze. Kolos összerezzent a hangra. Na nem csak azért, mert kellemetlen volt hallgatni, de... kellemetlen volt hallgatni.
Tény, hogy amire készült koránt sem volt teljesen tisztességes. Igazából elég tisztességtelen volt. De egyébként is, az eridonos kezdte az egészet. Ha tudná, milyen tortúrán ment keresztül, miután otthagyta a Bagolyházban! Nem volt elég, hogy bezárja, még a pálcáját is kereshette utána majdnem egy hétig!
Indulatosan kissé fellökte magát, majd a csendes udvar őt is megnyugtatta. Tény, ami tény, Lanettának is tisztában kell lennie azzal, hogy mit tett.
- A harag rossz tanácsadó - szólalt meg a szobor ismét, mire Kolos ökölbe szorította a kezét.
- Jaj fogd már be! - Remélhetőleg nem akkor fog megosztani valami életbölcsességet a varázsló, amikor a lány már itt lesz. Nem akar semmilyen zavaró körülményt. Pont ezért is választotta ezt a helyet. Még szépen ki is öltözött. Belőtte a haját, felhúzta legtisztább talárját, alá pedig egy farmert és egy kék inget vett.
Igen, talán kissé ideges volt, de ha nem jött be a levél, akkor nincs mit tenni.
Levette a fekete köpenyt, és leterítette a szökőkút szélére. Ránézett az órára. Még öt percet vár, aztán feladja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Te! - Jött volna csípőből a válasz, de lenyelte. Máskülönben akárki kérdezhette volna. Nem feltétlenül Lanettának szánt reakció volt ez. Kivételesen nem is neki szánta, így inkább csak egy félszeg mosolyt ejtett meg, miközben megvonta a vállát és fejével a mögötte álló szobor felé bökött.
- Be nem áll a szája az öregnek.
Egy pillanat alatt végigmérte a lányt. Kénytelen volt megállapítania, hogy bizony igen jól áll rajta ez a ruha, bár ezúttal kissé óvatosan legeltette rajta a szemét. Ki tudja, miért öltözött ki ennyire, akár még egy újabb átverést is tervezhet.
Ellökte magát a szökőkút szélétől, és lassan Lanetta felé sétált. Felkészült. Nagyon alaposan felkészült. Már minden apró részletre emlékezett arról a nyárról. A sétákra a parkban, a játékra a tetőtérben. Úgy szerette a lányt akkor, mint bármelyik másikat. Gyorsan fellángoló érzés volt, de tisztában volt azzal, hogy csak pár hét juthat egy-egy városkára. Ezzel pedig neki is tisztában kellett lennie.
- Örülök, hogy végül is eljöttél -  tárta szét hosszú kezeit.
És tényleg. Egyáltalán nem volt biztos benne, hogy a bezárás után még találkozni akar vele.
Az a bizonyos eset a toronyban. Akárhányszor megenyhült volna egy pillanatra, Kolosnak csak a baglyokra és ürülékükre kellett csak gondolnia, hogy a düh ismét erőt öntsön belé. Nem. Akármit is tett annak idején, az, amit a lány tett, határozottan túlzás volt. Ezt senki nem teheti meg vele anélkül, hogy meg ne bűnhődjön. Legalább egy kicsit.
Egy századmásodperc erejéig rásandított a dobozra a kezében. Ennyi épp elég volt, hogy megszilárdítsa elhatározásában. Akármilyen szépen süt a nap, akármilyen vadítóan jól néz ki Lanetta, akármilyen szépen dalolnak a madarakat... Ezért bűnhődni kell!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Legszívesebben folyamatosan grimaszolt volna, míg a lány beszélt. Megérdemelte, meg tettei súlya. Ezek mind olyan szavak, amikkel közel sem értett egyet a fiú. Gyerekek voltak, költözködtek, ennyi pedig éppen elég indoknak tűnt ahhoz, hogy ne érezze magát bűnösnek.
Egy apró fintort azért megengedett magának, mikor Lanetta a vizet kezdte vizslatni. Ennyi minimum járt neki a beszélgetés alatt. Ha nem készült volna egy kis kedves átverésre, bizony azért több minden is az arcára íródott volna. Így viszont csak állt, egy félszeg mosolyt felvéve, kissé leeresztett fejjel hallgatva az eridonost.
Az "egy olyanod mint én" kijelentésre majdnem felhördült. Nem nevezné "olyannak", egyszerűen csak egy szívszerelem. De ezt Lanetta úgysem értené meg, hisz egész életét abban a kisvárosban töltötte, vagy éppen az iskola falai közé volt bezárva, honnan is tudhatná, hány meg hány szép lány rohangál az országban! És Kolos mindegyik imádta.
De Kolos türtőztette magát. Nem válaszolt, nem védekezett, nem háborodott fel. Egészen sokat segítettek a színjátszós próbák. Megtanították, hogy maradjon higgadt, vagy legalábbis a látszata.
A lány utolsó mondata azonban kiverte a biztosítékot... vagyis csak kiverte volna, ha Kolos kezében nem virított volna ott az a bonbonos doboz. Már viszketett a tenyere, hogy megszabaduljon tőle és Lanettának adja, aztán elhúzzon a fenébe. De ezt szépen és óvatosan kell felépíteni.
- Nagyon hálás vagyok, hogy meghallgatsz - kezdett bele bűnbánó beszédébe, amint a lány végzett a saját, irritáló szövegével. - Átgondoltam, ami akkor történt. Eszembe jutott minden. A reggeli séták, az esti fényben pompázó város... - Lassan elindult Lanetta felé, majd óvatosan nekitámaszkodott a szökőkút szélének. - Tényleg nagyon szerettem veled lenni - vallotta be, ami nem is volt hazugság. Szerette, ahogyan a lány nevet és közben a füle mögé tűri a haját. Persze akkor még kislány volt, de abban az időben Lanetta volt a legjobb barátja és a legkedvesebb szerelme is.
- Nagyon sajnálom, hogy csak úgy eltűntem akkor. Anya eladta az összes növényt, és nekünk tovább kellett állni. Nem is gondoltam, hogy... - dobta ölébe kezeit. Már egészen megsajnálta a lányt, és kezdett lemondani tervéről, mikor a kezében szorongatott doboz eszébe juttatta a tortúrát, amin keresztülment, és megszilárdította elhatározásában.
- Tudom, hogy ezzel nem tehetem jóvá - nyújtotta Lanetta felé a dobozt -, hisz ez csak egy kevés csokoládé, de kezdetnek megteszi, nem igaz? - tette fel a kérdést egy félszeg mosoly kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kolos olyan mélyen aludt ágyában, hogy még az ágyúdörgésszerű égzengésre sem ébredt fel. Most, hogy végre elhagyhatta az iskolát, és ismét szabadon járkálhatott, megnyugodott. Hónapok óta nem aludt ilyen jól. Ráadásul ismét a nagyszüleinél voltak, így beszámolhatott nagyapjának az iskolában szerzett tapasztalatairól. Ki akarta kérni tanácsát egy-két nőügyben is, de mire Tányával megérkeztek a fővárosba, már késő este volt. Így egy kiadós, hazai vacsora után bedőltek az ágyba, és már húzták is a lóbőrt.
Vagyis húzták volna, ha Tánya nem ébreszti fel az éjszaka kellős közepén. Kolos először csak morgolódott, és nyűgösen a fejére húzta a takarót, de mikor eljutott a tudatáig Tánya kétségbeesése, azonnal visszafordult.
- Mi történt? - ült fel azonnal az ágyában. Egy pillanat alatt felébredt. Talán egy betörő akarja elvinni értékeiket. Nem először fordulna elő, hisz a városszélén álló lakókocsi igen könnyű célpontnak tűnik a legtöbb kezdő tolvaj számára. De most a kocsi a nagyszülők kertjében állt, kerítéssel körbevéve, biztonságban. Kizárt dolog, hogy egy betolakodó járjon a kocsiban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tánya össze-vissza beszélt. Kolosnak pedig sejtése sem volt, mi történhetett. Ami biztos volt, hogy baj van, ezt érezte anélkül is, hogy felfogta volna, mi történik körülötte. Azonnal kikelt az ágyból, és úgy ahogyan volt, pólóban, rövidnadrágban Tánya után sietett ki az esőbe. Útközben csak egy papucsot húzott fel magára, még az ébredező Szaffit és félresöpörte az útból.
A hideg víz felállította a szőrt a hátán is, ahogyan átnedvesítette ruháit. Hiába álltak be a terasz alá, a víz így is úgyis elérte őket, akárcsak a félelem Kolos fejében.
Ahogyan Tánya kinyitotta az ajtót, meg is állt a küszöbön. A hirtelen világosságra a szeme elé emelte kezeit, de szerencsére Tánya valamilyen szinten felfogta előle a fényt. A nővére válla felett látta anyja aggódó tekintetét, és hallotta nagyanyja keserves szavait.
- Nem tudom, merre mehetett. Mikor felébredtem, már nem volt a szobában. Az egész lakásban kerestem,de egyszerűen sehol sem találom!
Kolos kicsit arrébb lépett, hogy jobban belásson a házba, egy kicsit arrébb is tolva előle Tányát. Csak hárman álltak bent. A szülei meg a nagyanyja.
- Hol van papa? - tette fel szinte öntudatlanul a kérdést Kolos, mintha meg sem hallotta volna az öregasszony előbbi szavait.
Most már egészen a küszöbön állt, hogy jobban körülkémlelhessen bent is, de csak a megszokott előszoba tárult fel előtte. Semmi nem volt feltúrva, és így első ránézésre semmi sem hiányzott onnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az egész jelenet egy furcsa ködön keresztül jutott csak el Kolosig. Hallotta az "auror" szót, és látta, amint Tánya kicsörtet a nagyszülők szobájából egyedül. Az ő arcán is ugyanazt a kétségbeesést látta, amit ő érzett. Próbálta összerakni a képet a fejében, mi történhetett, de egyszerűen nem látta át.
Ahogyan Tánya elindult, ő követte, ki az esőbe. Még hallotta apja hangját a házból, ahogyan megpróbálja megállítani őket, de nem érdekelte. Tudnia kellett, mi történt, de a válaszokat a szüleitől nem fogja megkapni.
Keresztülsiettek a kerten, el a sötét lakókocsi mellett. Kolos megelőzte az előtte haladó nővérét, és feltépte a kapuajtót. Kiszaladt az utcára, és megállt annak kellős közepén. Sehol egy teremtett lélek. Az eső és az éjszakai időpont mindenkit a házában tartott.
Összefonta a karjait, mikor egy széllöket végigsöpört az utcán, jegessé váltva az esőcseppeket a bőrén. Ránézett Tányára, mintha csak azt kérdezni, hova akarunk ezek után menni, mikor az utca túlvégéről egy férfi alakját vette ki.
- Ott - mutatott testvére mögé, és elkezdett sietni. A férfi látszólag tartott valahova, de Kolos biztos volt benne, hogyha valaki, hát ő láthatta a nagyapját. Elvégre senki mástól nem tudtak segítséget kérni.
- Bocsánat, de nem... - ragadta meg a férfi vállát, és fordította maga felé, mikor elakadt a szava. Nagyapja állt előtte, kabátban, ám a kabát alatt az agyonhordott pizsamájában állt az esőben, teljesen elázva. A vízcseppek pókhálószerűen ragadtak az öreg szakállába. - Na végre, hova akartál menni?
Kolos szívéről egy hatalmas kő esett le, mikor meglátta. Hát ezért kellett aurorokat hívniuk az éjszaka közepén?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Összeszorult a szíve, és gombóc nőtt a torkában, mikor meghallotta imádott nagyapja válaszát. Tudta, ki az a Kende. Megannyi történet hű szereplője volt, az éjszakai élet hercege, míg nagyapja annak királya. Félszeg mosolyt megejtett a névre.
- Ne viccelj már, papa - kezdett bele, de elcsuklott a hangja az öreg opálos szemébe nézve. - Azt mondtad, Kende már meghalt...
Akaratlanul tett egy fél lépést hátra, mikor Tánya felvetésére is válaszolt. Emlékezett S-re is. A nőre, aki nagyanyja előtt nagy szerelme volt. A nő, akit végül elvitt az alkohol, mikor ő még a világon sem volt.
Lehetséges lenne, hogy...? Nem tudott megszólalni, vagy egyáltalán megmozdulni. Látta, ahogyan Tánya is elfordul, de ő képtelen volt levenni tekintetét nagyapjáról. Mintha valaki másra nézne rá, mintha ő, Kolos, igazából ott sem lenne.
- Ne aggódj, én tudom, hol vagyunk - jelentette ki, miközben belekarolt az öregbe. - Mindjárt mutatom, hol szálltunk most meg.
Érezte, amint arcán végigszántanak a könnycseppek. Hangja a megszokottnál halkabb volt, de határozott. Fejében végigfutottak a nyári esték, mikor hallgatta a jótanácsokat, a reggelik, mikor katonákat vágott neki a kenyeréből, a fővárosi séták, mikor minden épülethez volt egy-egy különleges története.
Az öreg nem ellenkezett, és mire a nem messze lévő kapuhoz értek, Kolos már nem is próbálta visszafogni könnyeit, amiket szerencsésen elrejtettek az eső cseppjei. Érezte, amint nagyapja reszket a hidegtől, és erősebben ragadja meg az ő karját.
- Átkozott ősz! Mindig esnie kell, mikor végre elindulunk - morgott félhangosan az öreg, mire Kolos megállította, és szembefordította.
- Papa, ugye tudod, hogy én ki vagyok?
Mondd ki a nevem, kérlek mondd ki a nevem! - fohászkodott az égiekhez. Észre sem vette, hogy összeszorította ajkát, és erősebben ragadta meg az öreget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egészen más oldalát mutatta a lány. Valahogyan annyira... ő volt. A régi Lanetta, akit megismert Egerben. És mikor felnevetett, majd a füle mögé tűrte azt a kósza szálat... Nagyot nyelt Kolos, hátha ezzel az emlékek is inkább a gyomrát keserítik meg, mint a gondolatait.
Elmosolyodott, mikor eszébe jutott, vajon mennyire volt szerencsés Lanetta azzal, hogy pont neki kellett kiszúrnia abban a kisvárosban. Ő élvezte, szerette, ahogyan a lány ránéz, de neki tudnia kellett, hogy pár hétnél tovább nem fog egy helyen elidőzni. Bezzeg most...
Olyan szomorúnak tűnt szegény, hogy kedve támadt volna átkarolni, és magához húzni. Már indult is a karja, de félúton észbe kapott, és inkább a hajába túrt. Felállt, és zsebre dugott kézzel tett egy-két lépést, hogy messzebb kerüljön a lánytól. Nem is fordult vissza, háttal állva hallgatta a megbocsájtó szavakat, miközben lábával egy követ rúgott messzebb.
- Nem hiszem, hogy egyhamar útnak állok innen - jegyezte meg egy keserű mosollyal, miközben lábával ezúttal a kavicsos homokba próbált lyukat vájni.
Elnyújtottan sóhajtott. Mintha elhagyta volna az ereje is.
Emlékezett rá, hogy Eger után Csermelymenedéken időztek pár hétig. Abban a faluban ott volt Kitti. De hát Kitti nem volt az a szőke lány, akit hátrahagyott. De ki a fene gondolta volna, hogy újra találkozni fognak? Hogy Lanetta ennyire foglalkozott volna azzal, mi történt Kolossal akkor!
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívedre vetted - hangsúlya inkább tréfálkozó volt, mint komoly. A kis lyuk a kavicsban már egészen mély volt, mikor visszafordult a lány felé.
- Figyelj, én csak...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az öregember a kérdés hallatán jobban szemügyre vette a fiút, és egy pillanat alatt öregedett Kolos szeme láttára legalább ötven évet. Arca megnyúlt, ráncai elmélyültek, testtartása megroggyant. Egy megtört vénember állt előtte.
Kolos képtelen volt megszólalni. Kész szerencse, hogy Tánya ott volt neki. Vezette nagyapját a felismerés ösvényén, vissza a valóságba, a jelenbe. Nem nézett nővérére, de hallotta hangjában a feszültséget. Ugyanazt, ami az ő lelkét is szorongatta.
Aztán megtörtént. Az a pillanat, amikor az értelem felcsillan a másik szemében. Az a csillogás, amikor látni, hogy felismerte a másikat. Egyik pillanatról a másikra. Kolos egy pillanatra elmosolyodott, de a következő kérdés, ha lehetett még jobban elkeserítette.
Fogta és hevesen magához ölelte nagyapját, szorosan, mintha most, hogy visszatért közéjük, ezzel itt tudná tartani őt az ő valóságukban.
- Semmi komoly, semmi - válaszolta alig hallhatóan, miközben alig akarta elengedni az öreget. - Csak kijöttünk sétálni... csupán ennyi történt.
Lassan elengedte őt, és megint a szemébe nézett. Igen, még mindig ott volt Hevesi Márk, a legnagyszerűbb nagyapa a világon, aki most kicsit elfordította a fejét és a fiú arcához nyúlt.
- Ó fiam, hát miért itatod az egereket? - törölte le egy halvány mosollyal az unoka könnyeit, mire ő csak a fejét rázta. Most képtelen lett volna megszólalni.
Hagyta, hogy Tánya bevezesse az öreget a házba. Ő viszont nem ment utánuk. Ott maradt a kapunál, és megpróbálta nem elhinni, amit látott. Megpróbálta elképzelni, hogy az egész csak egy rossz álom volt. Hogy most is igazából az ágyában fekszik, ahelyett, hogy az esőben ázna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Amikor visszafordult, és látta, hogy Lanetta megeszi a bonbont, egy pillanatra teljesen lefagyott. Se kép, se hang. Csupán a látvány, ahogy lenyeli az édességet.
- Várj, ne! - tett egy lépést a lány felé, mikor végre tudatosult benne, hogy az eridonos a bájitallal megtöltött csokit nassolja éppen akkor, mikor talán még Kolos is hajlott a bocsánatra. Egy pillanatig még kétségbe is esett, hogy ő bizony nem is gondolta végig ezt az egész tervet.
- Én csak... - kezdett bele a magyarázkodásba, aztán leállt. Várjunk csak. Lanetta nem véletlenül kapta ezt a büntetést tőle, nem véletlenül keresett olyan sokáig egy kellően képzett bájitalos diákot, aki elkészítette neki a főzetet.
Kissé dermedten nézte végig az átalakulást, amint a lány lábai nyálkás, pikkelyes uszonyokká alakulnak át. Hát nem volt kellemes látvány, de nem rémálmaiban fog előbukkanni, ebben az egyben biztos volt.
A piros sértései egyszerűen leperegtek róla, és lassacskán egy mosoly kezdett megbújni az arcán. Végül is sikerült a csel, megkapta a legjobb büntetést, és bizony esze ágában sincs visszacsinálni ezt. A látvány mindenért kárpótolta.
- Ugyan Lanetta - a nevét különösen kihangsúlyozta, és közelebb hajolt a lányhoz. - Ha már ilyen bohóc vagyok, akkor hogy lennék képes visszaváltoztatni téged? - jegyezte meg gúnyosan, habár halvány gőze nem volt, hogy kellene ezt csinálnia. Ő csak a terv kieszelője volt, a gondolkodós részt másra bízta rá.
- És egyébként is, talán a bölcs szobrunk - bökött a fejével az idegesítően sokat csacsogó vízköpőhöz - talán jobb belátásra fog téríteni. Tudod, nem szép dolog a madársz*rban hagyni egyik iskolatársadat... pálca nélkül...
Hangja kellemes és simogató volt. Vagy legalábbis megpróbálta, hogy olyannak hasson. Majd fogta magát, teátrálisan meghajolt a lány előtt, és hátat fordított neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Jól indult a napja. Kitette azt a gyönyörűséges hirdetést Lanetta nevére, majd jól megebédelt. Nagyon elégedett volt a teljesítményével, a fogalmazásmódjával, és magával az ötletével. Lelki szemei előtt már látta is, mennyi bagoly támadja meg a lány szobáját, és nem győzi majd elkergetni a kuncsorgó diákokat. Ilyen jókedvben telt a délután nagy része, majd a nagy lelkesedésnek köszönhetően még le is ült a szobába házitekercset írni. Feltett a lejátszón egy lemezt, majd Bad Company ütemét dobolva kezdett el jegyzetelni egy pergamendarabra. Egészen addig, amíg egy házimanó meg nem jelent a lejátszója mellett.
Se szó, se beszéd a lejátszóhoz indult, és magához vette. Kolos felháborodottan állt fel a könyvek és pergamenek közül, hogy számonkérje a manót, de az csak motyogott magában valami olyasmit, hogy vissza kell mennie a társalgóba, és már el is tűnt a drága kincsével együtt.
Kolos annyira megdöbbent a hívatlan vendég tettén, hogy egy egész percig csak a manó és a lejátszó hűlt helyét vizslatta. Aztán dühösen összeszorította az ajkát. Ha nem ismernénk eléggé a fiút, talán még azt is mondanám, hogy egy apró könnycsepp csillant meg a szemében, de valószínűleg csak a kandallóban sercegő tűz fénye volt.
Keményen csattant a lába a kőpadlón, mikor az elhagyott cetliért indult a füsté vált lemezlejátszó helyén. Azon egy hirdetés állt, egyértelműen Lanetta kézírásával. Most már bármelyik közül felismerné. Dühösen gyűrte össze a papírt, és indult el lólahálában a nyugati szárny második emeletére, majd rontott be az ajtón, akár egy feldúlt bika.
Egy pillanatra megtorpant az ajtóban, fújtatva nézett körbe, keresve a piros zászlót nagyapja bakelitlejátszóját. Egy fiatal kiscsaj kezében látta meg, és mint a vadállat rontott oda, már messziről kiabálva a lánynak, nem érdekelve, kit zavar meg, vagy söpör félre útjából.
- Mégis hogy a fenébe képzelted, hogy házimanóval lopatod el a lejátszót? Aztán meg csak úgy nyíltan, pofátlanul itt maradsz és mindenki szeme láttára teszed tönkre? Tudod te egyáltalán milyen értéke van ennek? Te gátlástalan... tolvaj! - hirtelen dühében nem talált kifejezőbb szót rá, pedig két perccel ezelőtt egy egész szótárat tudott volna írni, milyen jelzőkkel illetné azt a bizonyos valakit, akinek a kezébe került a kincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Igen, rólad van szó! - kiáltotta neki, mikor már csak pár lépés választotta el a lánytól. Gyorsan haladt, öt lépésből átszelve a termet. Gyorsan kikerülte a megszeppent, szerencsétlen lányt, és máris a lejátszó és közé került, védve egyetlen, nagyapjától örökölt kincsét.
- Ha a tulaj megkérdezése nélkül hozol el valamit, az lopás, jobb, ha most mindjárt felvilágosítalak!
Gyorsan szemügyre vette a lejátszót, milyen károkat szenvedett el, de az érzelmi részére szerencsére nem kellett kitérnie. Ennyi idő még nem elég a traumatizálódáshoz. Finoman végigsimított a lejátszó íves formáin, biztosítva magát, hogy tényleg nem esett semmi baja.
- Egy hirdetés pedig nem jogosít fel arra, hogy csak úgy lenyúld a cuccomat, megértetted? - fordult vissza a lány felé, mikor az indulni készült.
- Hohohó, álljon csak meg a menet! - ragadta meg talárja szélét, hogy megállítsa. - Azt hiszed, ennyivel megúszod? Hogy csak így lelépsz, és vége is a történetnek?
Kolos egyáltalán nem volt az a bosszúálló típus, de ebben a helyzetben bárki megérthette, hogy bizony elégtételre van szüksége ahhoz, hogy végre megnyugodhasson. Legalább egy kicsit. Persze nagyapja miatt érzett keserűségét, és Lanetta iránt érzett ellenszenvét is szegény kislányon akarja leverni, de neki is meg kell tanulnia, hogy lopni bizony bűn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Most komolyan, szerinted így ír egy fiú? - vette elő az összegyűrt papírost a kezéből és mutatta a lány felé Lanetta gyöngybetűit. Bár Kolos szerint még a lányok sem tudnak ilyen szépen és olvashatóan írni, úgyhogy biztosan használt valami bűbájt hozzá vagy ki tudja. Lehet nem is ember ez a nőszemély.
Elengedte a tolvaj talárját, mikor öntudatra ébredt és lerázta róla a kezét. Nem is próbálta visszatartani, végre már nem akart elmenekülni. Azonban a hév, amivel visszatámadt ismét felkorbácsolta Kolos sértettségét, így egyre vörösödő arccal hallgatta végig azt a sületlenséget, amit a lány összehordott.
- Már megbocsáss, de ha a tulaj beleegyezése nélkül visze... Sőt, még csak el sem jöttél, hogy te magad vidd el, hanem egy manót, érted, EGY HÁZIMANÓT küldtél, hogy végezze el a munka piszkos felét - kiabált ő is magából kikelve a társalgó közepén, miközben fél keze folyton a gramofonon pihent. - Most komolyan, van egyáltalán neked lelked? Szegény így is kidolgozza a belét a konyhában és erre te tolvajt csinálsz belőle?! - Másik kezével hevesen gesztikulált, akár még azt is hihette volna egy külső szemlélő, hogy meg akarja verni a lányt. Persze Kolosnak ilyen meg sem fordult volna a fejében, egyszerűen csak sokkal kifejezőbb volt így a jelenet.
Tény, hogy ő sem gondolta végig, mit is beszél, de a düh és frusztráció abban a pillanatban az egész lényét uralta. Nem mintha bármikor is végiggondolta volna, miről hablatyol, de ez a lány, ez a kis csitri most olyan mélyen sértette őt meg, hogy akár az anyja is itt lehetett volna, most rá sem hallgatott volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Lanetta szidalmait egyszerűen csak elengedte a füle mellett. Minek foglalkozzon vele, mikor ezek csak a fuldokló kétségbeesett kiáltásai. Egy olyan fuldoklóé, aki tudja, hogy ha lerakja a lábát, és ránehezedik, derékig kint fog állni a vízből. Lanetta pont ilyen volt. Ha egy kicsit leszállt volna a földre és felfogta volna, hogy nem mindenki akarja az ő kegyeit keresni és talpát nyaldosni, még egy egészen tűrhető személyiség is lett volna. Talán még barátok is lehettek volna Kolossal.
Ha szépen kérte volna, ha nem fenyegetőzött volna és ha ismét az a lány lett volna, akit Egerben megismert, talán még hajlott is volna arra, hogy visszaváltoztassa őt. Ha tudta volna. Vagy legalábbis keresett volna valakit. De ezt az ostromot csak és kizárólag úgy tudta visszaverni, ha ő maga is falakat húzott, amiken keresztül a szavak csupán szellőké szelídültek az orkánszerű örvényből.
Így hát nem fordult vissza, és nem szólt egy szót sem. De amikor meghallotta az átkot, majd azt a jellegzetes, süvítő hangot, mikor felé száll, valami elszakadt. Egy másodperc alatt megpördült, és pálcáját előkapva kivédte az felé repülő rontást, majd ahelyett, hogy elsétált volna, Lanetta felé indult.
- Hogy merészelted... - szűrte a fogai között, miközben próbálta valahogyan szavakba önteni dühét, mielőtt még ökölbe szorított keze eltörné a pálcát. - Akkor támadsz, mikor hátat fordítok neked? Hát ilyen ember lett belőled? - Lassan közelített a lány felé, és hajolt le útközben. Halkan beszélt, minden visszafojtott indulatát belesűrítve ebbe a pár mondatba.
Akart még mondani valamit. Ó, nagyon sok minden eszébe jutott most, de képtelen volt egyszerre csak az egyikre koncentrálni. Nem szavak voltak ezek, hanem érzések. Egy olyan egyveleg, ami a keserűség, düh, csalódás alapokra építkezett.
Még egyszer megpróbálta kifejezni magát, de csak egy ingerült morgásra futotta. Belecsapott a levegőbe, és felállt, majd amilyen gyorsan csak tudott, a kijárat felé indult. Léptei alatt keményen döngött a föld, ahogyan elhagyta a helyszínt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Indulatosan beletúrt a hajába, és ezzel az erővel hátat is fordított a lánynak. Sóhajtott egy mélyet. Érezte, amint elönti a méreg, és ha egy kicsit tovább engedi magában áramlani az érzést, a végén még olyat tesz, amit egy életre megbánna. Igyekezett hát kicsit megnyugodni.
Leengedte jobb kezét, baljával még mindig erősen magához szorította a lejátszóját. Nagyapja egyetlen, kézzel fogható hagyaté... Nem. Ő még otthon van és pihen. Semmi baja azóta.
Visszafordult a lányhoz, hogy végre lezárja ezt a vitát, amikor eljutott a tudatáig a következő mondata.
- Már megbocsáss, de egy sajnálomot minimum kipréselhetnél magadból azok után, amit tettél! - fújtatott, mint egy bika. Tudta, hogy ha nem nyugszik le azonnal, a vörös köd elborítja a tudatát.
- Ja és egyébként is, ha nem vetted volna magad észre, legalább olyan hangerővel beszélsz, mint én! - tette még hozzá idegesen, majd egy újabb kör oxigénbevitel után úgy döntött, hajlandó megbocsájtani a vétkesnek.
- Tudod mit? Akkor legyen! Legalább egy fél tekercsnyi bocsánatkérő levelet várok a tetteidért! Aztán esetleg el is felejtem ezt a nevetséges históriát, világos?- váltott normál hangerősségre Kolos. Hozzá akarta tenni, hogy jó lenne, ha pár tekercsnyi leckéjét is megírja, de tisztán látta, hogy a tolvaj jóval fiatalabb volt nála, nem biztos, hogy megérte volna a fáradozást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Úgy tűnt, elkerülhetetlen az a szituáció, amiben Myra az elesett, védtelen hercegkisassonyt, míg Kolos a megmentő szőke herceget játssza. Kapcsolatukban valahogy nem is lehetne más dinamika. Pedig Kolos nem éppen úgy ismerte meg Myrát, mint aki nem tud egyedül megtenni pár lépcsőfokot. Persze akkor még nem volt szó hidegről, jégről és befuccsoló bűbájokról.
Amint megkapta a baglyot, már indult is Myra szobájába, hogy előkészítse szegény betegnek a terepet, majd magához vett egy kevés narancsot, hisz abban sok a C vitamin, és az bizony ha a törésre nem is a legjobb, de betegnek azt kell adni és pont. Aztán már indult is a gyengélkedőre.
Kivételesen nem siette el a dolgot. Jól mulatott a szituáción, hisz így Myra bármennyire is hívják, kénytelen lesz egy ideig a négy fal között maradni valaki olyannal, aki majd a gondját látja.
Megállt az ajtóban, és onnan vigyorgott a lányra, majd a narancsot egyik kezéből a másikba passzolva indult el Myra ágya felé.
- Most azt kellene mondanom, hogy meglepődtem? - tette fel óvatosan a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A mogorva Myra válaszára még mindig csak mosolyog, és előtte megállva méregeti a lányt, szakértő szemmel vizslatva a fejét.
- Akkor szépen helyretettek, pont olyan a fejformád, mint előtte volt. - Óvatosan fölé hajolt és nyomott rá egy puszit, biztos ami biztos. Rosszabb csak nem lesz tőle.
Elhátrált egy lépést, és éppen nyitotta volna a száját, hogy beszámoljon arról, milyen szépen előkészítette a szobát az elkövetkezendő jó hosszú időre, amíg a beteg kénytelen lesz ágyban maradni. Már előre eltervezte, hogyan fogják együtt elütni az időt, és hogy ideiglenesen kénytelen lesz beköltözni hozzá, hisz valakinek csak ápolnia is kell őt.
Aztán tessék. Myrának jött ez az örült ötlete, és Kolos ahelyett, hogy segített volna felállni, csak felnevetett a hihetetlen elképzelésen.
- Hogy te? Edzésre? Ugyan már! - Ráérősen elkezdte meghámozni a kezében dobált narancsot, miközben folytatta. - Egyrészt a gyógyító a lelkemre kötötte, hogy ne engedjelek sehova. Másrészt meg amúgy sem engednélek ki azokhoz a vadállatokhoz. A végén még leesel a seprűről, vagy levernek egy gurkóval, vagy Merlin tudja, mit csinálnak ott veled! - Myra felé nyújtott egy gerezdet, majd ő is bekapott egyet. - Röviden: ne is álmodj arról, hogy az elkövetkezendő hetekben megszabadulsz a társaságomtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Myra válaszára először csak megforgatja a szemét. Főleg az "izmos pasik" kijelentésen. Még fel is szisszent egy aprót. Inkább tovább választotta szét a gerezdeket. Hát lehet ilyen nehéz felfogású szegény lány? Fogjuk a fejsérülésre.
- Nem csak hogy akarok, de fogok is - vigyorgott szélesen, miközben lehajolt hozzá, hogy szemük egy magasságban legyen. - Ettől pedig bármennyire is jó az indokod, nem tágítok. - Egészen közel hajolt hozzá, majd mielőtt még megcsókolta volna, felmutatta a következő cikk narancsot, és leült szorosan Myra mellé.
- Tudod Myra... - kezdett bele elmélyülten maga elé bámulva - mindig is csodáltam a lelkesedésed meg a kitartásod. Éppen ezért... - izgatottan megfordult, egyik térdét fel az ágyra fektetve, hogy pontosan a lánnyal szembe kerüljön. - Kidolgoztam egy edzéstervet. Úgy hívják, hogy "Maradj a fenekeden, Kolos terápián vagy" - jelentette ki, majd egy pillanatra elgondolkodott. - A néven még dolgoznom kell.
Myra olyan váratlanul állt fel, hogy Kolos is csak késve pattant fel, mikor látta a lányt megszédülni. Kész szerencse, hogy ott volt neki legalább a szék. Mögé állt, és átkarolta mindkét vállát, csak hogy biztosan álljon a lábán.
- Én egy hónapra gondoltam. És hidd el, neked is az lenne a legjobb - súgta a fülébe, majd megpuszilta a nyakát.
- Nincs vita, egyeztettem erről a gyógyítóval - jelentette ki, miközben gyorsan összeszedte Myra holmiját az indulásra. Egyszerűen semmi sem tudta elvenni a jókedvét.