A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak.
Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon.



A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. 




Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.

Újabb izgalmas, hosszú és fárasztó héten vagyok túl, és még nincs is vége. A hétvégéimet próbálom a színjátszókörnek szentelni, elvégre közeledik a karácsony, és az iskolai társulat szeretne összehozni valamit a bálra. De, hogy ez megvalósulhasson, sok mindent kell tennünk: szükségesek a jelmezek és a díszletek, na, meg fontos a szereposztás is. Örülnék neki, ha az első előadás nagyon jól sikerülne, mert az feldobná a hangulatot, és szívesebben, nagyobb lendülettel vetnék magukat a következőbe.
Annak is örülök, hogy egyre több az érdeklődő a szakkör iránt, persze nem meglepően főleg azok jönnek, akik amúgy is nyitottak a művészetek iránt, de így legalább ismerem őket, mert találkoztam velük valamelyik órámon.
A legújabb próbálkozó például Brandon, akinek korához képest elég magas szinten vannak a festői képességei, a társulat meglehetősen jól járna vele. Mondjuk, nem csak azért, mert a mozgó háttereket rá lehetne bízni, hanem azért is, mert hydromágus, aki talán az erejét a látványelemek létrehozására is tudná használni. Hallottam, hogy az elemi mágusok körében vonzó munkalehetőség az előadóművészet, vagy valamilyen háttérmunka az előadóművészek mellett. Persze nem tudom, hogy Brandon hogy áll ehhez, de, ha ilyen irányba terelné az élet, biztosan segítek neki, hogy elérhesse a céljait.
Na, de azért ne menjünk ilyen messze, a srácnak még nagyon távoli a pályaválasztás, de már egy ideje tűnön ülve várja a feladatát. Egymás mellett ülünk egy-egy babzsákfotelen, én pedig egyelőre azon tanakodom, mit is kérjek tőle. Inedra és Tiffany már felvilágosított, hogy mik az általános feladatok, amiket adni szoktak, én pedig most és a korábbi meghallgatásokon is próbáltam ehhez igazodni.
Pár percnyi szünet után végül eszembe jut, mivel is mérhetném fel legjobban a tudását.
- Kérlek, hogy készíts nekem egy téli tájat! Használhatsz bármilyen eszközt és varázslatot. Ott oldalt találsz háttérhez használatos vásznakat, ecsetet, festéket, valamint egyéb díszletelemeket is. Van negyed órád a dologra. Ez viszonylag kevés idő egy teljes színpadkép létrehozásához, de megelégszem annyival is, ha ránézve fázni kezdek tőle - mosolygok a fiú tudtára hozva feladatát. Én nem gondolom nehéznek a kérést, elvégre egy havas táj létrehozásához nem sok minden kell, de, hogy az valóban igazinak tűnjön, és ne csak egy maroknyi műhónak, ahhoz tehetség kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=431039#post431039][b]Aileen Aurora - 2014.12.04. 15:19[/b][/url]

Újabb izgalmas, hosszú és fárasztó héten vagyok túl, és még nincs is vége. A hétvégéimet próbálom a színjátszókörnek szentelni, elvégre közeledik a karácsony, és az iskolai társulat szeretne összehozni valamit a bálra. De, hogy ez megvalósulhasson, sok mindent kell tennünk: szükségesek a jelmezek és a díszletek, na, meg fontos a szereposztás is. Örülnék neki, ha az első előadás nagyon jól sikerülne, mert az feldobná a hangulatot, és szívesebben, nagyobb lendülettel vetnék magukat a következőbe.
Annak is örülök, hogy egyre több az érdeklődő a szakkör iránt, persze nem meglepően főleg azok jönnek, akik amúgy is nyitottak a művészetek iránt, de így legalább ismerem őket, mert találkoztam velük valamelyik órámon.
A legújabb próbálkozó például Brandon, akinek korához képest elég magas szinten vannak a festői képességei, a társulat meglehetősen jól járna vele. Mondjuk, nem csak azért, mert a mozgó háttereket rá lehetne bízni, hanem azért is, mert hydromágus, aki talán az erejét a látványelemek létrehozására is tudná használni. Hallottam, hogy az elemi mágusok körében vonzó munkalehetőség az előadóművészet, vagy valamilyen háttérmunka az előadóművészek mellett. Persze nem tudom, hogy Brandon hogy áll ehhez, de, ha ilyen irányba terelné az élet, biztosan segítek neki, hogy elérhesse a céljait.
Na, de azért ne menjünk ilyen messze, a srácnak még nagyon távoli a pályaválasztás, de már egy ideje tűnön ülve várja a feladatát. Egymás mellett ülünk egy-egy babzsákfotelen, én pedig egyelőre azon tanakodom, mit is kérjek tőle. Inedra és Tiffany már felvilágosított, hogy mik az általános feladatok, amiket adni szoktak, én pedig most és a korábbi meghallgatásokon is próbáltam ehhez igazodni.
Pár percnyi szünet után végül eszembe jut, mivel is mérhetném fel legjobban a tudását.
- Kérlek, hogy készíts nekem egy téli tájat! Használhatsz bármilyen eszközt és varázslatot. Ott oldalt találsz háttérhez használatos vásznakat, ecsetet, festéket, valamint egyéb díszletelemeket is. Van negyed órád a dologra. Ez viszonylag kevés idő egy teljes színpadkép létrehozásához, de megelégszem annyival is, ha ránézve fázni kezdek tőle - mosolygok a fiú tudtára hozva feladatát. Én nem gondolom nehéznek a kérést, elvégre egy havas táj létrehozásához nem sok minden kell, de, hogy az valóban igazinak tűnjön, és ne csak egy maroknyi műhónak, ahhoz tehetség kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=431916#post431916][b]Brandon Norrey - 2014.12.06. 10:21[/b][/url]

Nyugi Bran, ez pite lesz neked.
Enyhe túlzás Bran, azért még nem vagy olyan jó.
Zseniális Bran, most magaddal beszélgetsz.
Megrázom fejem, hogy eltűnjenek a tudathasadásos gondolataim. Tényleg megártott nekem a magány.
Ser Karom és Amadeus a szobámban maradt a meghallgatás idejére, mert nem akartam, hogy bezavarjanak.
Remélem Leen néni tudja, hogy én csak a díszletet szeretném csinálni, nem szerepelni.
Hogy miért most azt?
Az egyik mai elemi mágusokról szóló könyvet olvasgattam, amikor szembetalálkoztam Charles McGarth nevével. A története elolvasása után egyből elkezdtem kutatni utána, ugyanis nagyon menőnek tűnt... Na persze nem annyira, mint Merki bácsi.
Szóval Charles színházban dolgozik a speciális effektekért felel, és a díszletekeért, csak nagyon ritkán szerepel.
Rajzmágia tanárnőm előttem áll, gondolkozik, mi is legyen a feladat számomra. Türelmetlenségemben előveszem zsebemből az ecsetem. Nem a pálcám, az jobb oldaliban van.
 Ujjaim között forgatom, pörgetem. Sok gyakorlás kellett ehhez, de legalább olyannak tűnök erről, mint aki tudja mit csinál. Az elmúlt hetekben nagyon sokat fejlődtem, elvileg figyelemre méltó gyorsasággal.
 Úgy tűnik a művészetek nagyon passzolnak hozzám. minden esetre a tanulmányaim kissé megsínylik a dolgot, mivel éjjel vagy festek, vagy kutatok. kutatok az elemem múltja után, a képességem titkai, mesterségei után. Hogy miért? Hogy lekössem magam, hogy ne foglalkozzak a valódi problémáimmal. Nem hallok.
 Anyáékkal is van valami gond, mostanában olyan furák... A baleset óta. Hogy zenélés abbahagyása, vagy az újabb különös képesség az oka, nem tudom. A torkomban nagy gombóc növekszik, érzem, nem tudnék megszólalni most.
 Aileen most szólal meg, kiadja a feladatot, én pedig csak némán bólintok, és munkához látok. először is magamhoz veszem a festékeket, vizet generálok, festéket hígítok vele, majd felvezetem a vászonra a hófehér anyagot. A nagyobb területeket hydromágiával ,az aprólékosabb munkát igénylőket pedig ecsettel készítem. Havas homok, szürke ég, melyen márványos repedésekként szűrődik át a sápadt nap fénye. Itt-ott egy fénydárda szúródik bele a vakító mezőbe, már-már isteni beavatkozást sugallva.
Kopasz fa áll mereven, ágain apró jégcsapok. Előveszem különleges ecseteimet. A zebraecsettel megrajzolom a ragyogás játékát az égen, majd a kék ecsetemet a fehér festékbe mártom, és végighúzom az alkotás tetején. A festék beszívódik, majd el is tűnik. pár pillanattal később a képen kövér hópelyhek szállnak alá. Elégedetten sandítok a hátam mögé, Aileen reakcióját várva. még finomítok rajta egy kicsit.
Koncentrálva keverek egy kis fekete festéket, majd a kézmozdulataimmal apró betűkkel a sarokba írom a nevem.
 Oldalra állok, hogy a teljes alkotást megnézhesse Aileen. Ekkor eszembe jut egy zseniális ötlet. A Először csak  bőröm körüli párát érzékelem. amjd szemem becsukva haladok gondolatban a tanárnő felé. amikor már érzékelem a az őt körbefonó levegőt, pontosabban az abban lévő vizet, elkezdem lehűteni. Elvileg nem tudok ilyet, de hát próba cseresznye. Mikor kinyitom a szemem, észreveszem, hogy már látszik a lehelete. Elvigyorodom, és eloszlatom ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=431931#post431931][b]Aileen Aurora - 2014.12.06. 11:39[/b][/url]

Figyelem ahogy a fiú alkot, és igencsak tetszik, amit látok. Bár nincs túl sok ideje, azért igyekszik mindent kihozni a képből, és ehhez egyedi eszközöket is használ, ami még inkább megmelengeti a szívem, hiszen ez azt jelenti, hogy a festés számára már tényleg kezd fontos lenni, nemcsak egy tantárgy.
Persze a háttér nem fedi le a teljes színpadképet, de elég jól sikerült ahhoz, hogy szívesen lássam az iskolai társulat háttérmunkásai között.
- Tudod, a színpadon használt képeket nem szokás aláírni, nehogy valami szemfüles néző kiszúrja. A hátterek az atmoszférát hivatottak megadni, itt most nem önálló művészeti alkotások, hanem részei a darabnak. Ennek ellenére a kép gyönyörű lett, és használható is - dicsérem meg végül, elvégre a hiányosságok nem az ő hibái.
- A teljes színpadképhez sok dolog tartozik még hozzá, melyeknek egy részét a jelmeztervezők, másik részét a kellékesek teszik hozzá, ugyanakkor a nagyját a díszletesek végzik. Általában nem elég, ha csak a háttér havas, az nem eléggé vonja be a nézőt, nem érzi attól még magát egy havas tájon, bármilyen jó is legyen az a kép. Az viszont jó ötlet volt, hogy lehűtötted a levegőt, bár kissé pimasz megmozdulás, viszont én akartam fázni a munkádtól - nevetek fel, majd nem csigázom tovább, elmondom az eredményt:
- Gratulálok, felvételt nyertél a színjátszósok közé! - mosolygok rá, és a kezemet is nyújtom, hogy egy kézfogással tegyük hivatalosabbá az eseményt.
- Köszönöm, hogy eljöttél! A legközelebbi gyűlés és próba időpontjáról majd küldünk ki levelet.
Segítek neki összepakolni, majd együtt elhagyjuk a termet, és magam után bezárom az ajtót.