Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem szoktam izgulni a dolgokon, most mégis kicsit összeszorult a gyomrom ahogy a falu felé sétáltam. Nagyon kellett az a meló, és mivel a szüleim tudtak a dologról, nem bukhattam el. Életem végéig hallgatnám a dolgot. Ahogy Lídiától is, hogy még munkát keresni se vagyok képes. Aztán lassan talán egy lakás is jól jönne a faluban, hiszen már nem vagyok kényszeres hazajárni a szünetekre, nem kell egy levegőt szívnom az otthoniakkal, csak ha kedvem van hozzá. Aztán ahhoz is kell a pénz. Már csak, hogy önellátó lehessek.
Még a sarkaim kopogásától is ideges lettem, pedig az általában megnyugtat és magabiztosságot ad. Nem is tudom, mi lett azzal a hatalmas energiámmal és önbizalmammal. Nagy izgalmamban talán kicsit sok sminket pakoltam az arcomra, a pálcámat pedig majdnem a kastélyban hagytam.
Nagyot nyeltem, ahogy beértem a vendéglátó negyedbe. Csak egészen kicsin múlt, hogy nem tapostam el egy macskát, aki átrohant előttem. Inkább félre húzódtam, és kifújtam kicsit magam. A táskámból elővettem a kistükröm, és ellenőriztem az arcom. Azt rendbe szedve picit nyugodtabban indultam tovább.
Amint beléptem, nyugtáztam, hogy megtaláltam a helyet, hiszen nem csak a külső, a belső is visszaadja a Noé Bárkája nevet. Kihúztam magam, és minden önbizalmam összeszedve a tulaj keresésére indultam. Eddig csak bagollyal kommunikáltunk, nem tudtam, hogyan néz ki. Iroda után nézve indultam el. Közben alaposan megvizsgáltam az éttermet. Rendesen átalakította az új tulaj, és annak ellenére, hogy sokkal egyszerűbbnek képzeltem a helyet, izgalmas látványvilágot kaptam.
Körbejárva csak a mosdót találtam, irodát nem, így megálltam a bejárat mellett, hátha felbukkan valaki, aki majd segítségemre lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egy teljesen átlagos délutánnak indultam neki. A táskám fél vállamon lógott, és amint beértem az SVK tanterembe, le is dobtam egy közeli padra. A szemem felcsillant, ahogy körbe néztem. Párbajozni fogunk. A diákok lassan szállingóztak be a terembe, én pedig felültem az egyik asztalra, hogy onnan hallgassam, mit mond a prof. Ahogy becsukta az ajtót, már beszélni is kezdett, és megerősítette, a gondolatomat a feladatot illetően. A taláromat már le is vettem, hogy ne zavarjon a mozgásban, ha majd sorra kerülök, a pálcám pedig megmarkoltam. Oldalra néztem, ahogy Wayne elhaladt előttem, miközben beosztotta a párokat.
- Zsófi - mosolyogtam a mellettem ácsorgó lányra. Sokszor láttam már, a klubhelyiségben, meg Nagyteremben is étkezésekkor. Mintha a neve is rémlett volna valahonnan, bár abban biztos voltam, hogy még egy szót sem beszéltünk. - Nem igazán. Szeretek párbajozni. Jól megy - igen, egészen egyszerű indoka van a dolognak. Talán nem segítettem Fanninak azzal, hogy az orrára kötöttem ezt a tényt. Ennek ellenére viszont jól esett, hogy tudtam, most én vagyok a jobb valamiben.
Leugrottam az asztalról, ahogy Wayne intett nekünk, és komótosan a terem közepére sétáltam. Ujjaim közt éreztem az szépen megmunkált ébenfa markolatot. Lelógattam a combom mellé a pálcám, és megvártam, hogy Fanni elém álljon.
- Kezdhetjük? - néztem a prof felé, majd mikor az bólintott, vettem egy nagy levegőt. Színpadiasan meghajoltam, majd felegyenesedve Fanni szemébe néztem. Rászegeztem a pálcámat, és már mozdultam is. - Capitulatus! - nem mondtam nagyon hangosan, de annál határozottabban. Ahogy pedig pálcámmal leírtam egy kis hurkot léptem egyet előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Gyors léptekkel haladtam a köveken. Hozzá vagyok már szokva a magas sarkakhoz, noha nem számít mindennapi viseletnek nálam. Megérkezve lelassítottam lépteimet. Minden izgalmamat magamba gyűrve, bájos mosollyal léptem be az étterem ajtaján. Kihúztam magam, úgy sétáltam körbe, majd mikor nem találtam irodát, megálltam a pulttól nem messze, hátha valaki a segítségemre siet. Nem kellett sokáig ott toporognom. Az egyik pincérlány készséggel oda is lépett hozzám.
- Miben segíthetek? - kérdezte kissé cincogó hangján.
- Az étterem vezetőt keresem - válaszoltam hatalmas mosollyal, holott izgalmamban inkább ráüvöltöttem volna a húszas éveiben járó csajra.
A lány elsietett, és egy-két perc sem telt el, míg visszatért, oldalán a főnökével.
- Jó napot! Bernáthy Zsófia vagyok - próbáltam felölteni a legudvariasabb modoromat, és jó benyomást tenni esetleges jövendőbeli főnökömre. Gyengén megráztam a kezét, majd visszaejtettem a jobbomat a másik mellé, ráfogva a táskámra.- Bagolyban értesített róla, hogy a mai napon tud fogani. Az állás miatt. Jókor jöttem? - bájos mosolyt villantok az úrra, és várom a reakcióját. Az izgalmamat sokkal könnyebben kontrolláltam, így, hogy már emberek közt voltam. Azon kevés emberek közé tartozom, akiknek elmúlik a lámpaláza, ha színpadra lép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Többszőr megfordult már a fejemben a színjátszóhoz való csatlakozás, eddigi évek alatt viszont nem jutottam el odáig, hogy meg is tegyem. Idén aztán végül úgy döntöttem neki kezdek. Bizonyára a sok szabadidőm vett rá, miközben próbálok összehozni egy elfogadható VAV eredményt. A "sok-sok" tanulás mellett viszont van idő egy kis drámára is, nem? Szóval beszéltem végül a harmadéves sráccal, és tárt karokkal fogadott egy meghallgatásra. Ahogy - mint utóbb kiderült - Podlovics Natasát is. A rellonos a hét elején keresett fel, és pedig örömmel mondtam neki igent. Hiszen a színház fontos része a közösség, ez az, ami annyira vonz benne. Miért ne csináljuk együtt? Úgy sokkal izgalmasabb az egész. Rögtön meg is beszéltünk egy időpontot.
Eddig nem sok tapasztalatom volt a színészkedéssel, de azt biztosan állíthatom, hogy szeretek színpadon lenni. Mivel pedig nem hivatásként fontolgatom a színjátszást, nem lesz probléma, hogy totálisan amatőr vagyok. Azért reméltem viszont, hogy Natasának van bármi ötlete arról, mit is fogunk csinálni péntek délután. Meg azt is, hogy nem happolták el az orrunk elől a próbatermet. Diáktársaimat ismerve viszont, biztos mindenkinek van jobb dolga, mint drámázni a próbateremben.
A péntekem hosszú nap, így utolsó mágiatörténet után gyorsított léptekkel indultam a próbaterem felé, ami legnagyobb szerencsémre az iskola másik felén található. Bíztam benne, hogy Natasa nem vár rám régen, tekintve, hogy öt perce ott kellett volna lennem.
Majdnem 10 perc késéssel rontottam rá a rellonosra. Gyorsan csekkoltam, de igen, ő volt az, és nagy szerencsénkre egyedül volt a teremben, így nyugodtan tudtunk készülni.
- Szia! Remélem nem vársz rég - nagyot szusszanva ledobtam magam a mellette álló székre, táskámat pedig a földre, ami nagyot puffant a halom könyvvel benne. - Mit olvasol? - közelebb hajolok hozzá, hogy rálássak a kezében tartott papírra, közben pedig kiveszem fülbevalóimat, hogy az ékszerek ne zavarjanak semmiben. Felállva a pénztárcámba rejtem őket, majd Natasa felé fordulok. - Van bármi ötleted, hogyan tudunk gyakorolni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bájos mosollyal ráztam meg a tulaj kezét, bemutatkozására pedig aprót bólintottam, mint a tisztelet jeléül.
- Örvendek! - mondtam őszintén.
Követtem az egyik asztalig. Kikerülgettem a földön álló dobozokat, majd türelmesen megvártam, hogy helyet csináljon nekem.
- Köszönöm - mosolyogtam rá, és helyet foglaltam a felszabadított széken. - Nagyon szépen felújították a helyet - dicsértem, és nem csak azért, hogy hízelegjek Nemesnek.
Türelmesen végig hallgattam a monológját. Közben néhányszor bólintottam jelezve, hogy figyelek. Miután befejezte, vártam pár pillanatot. Úgy éreztem, kijár egy kis gondolkodási idő ezután. Majd úgy döntöttem, visszafele haladok a kérdéseinek megválaszolásával:
- 19 leszek, decemberben - bólintok. - Viszont, ahogy a levélben is írtam, az idei évben még az alapképzést végzem, és a kastélyban élek, így elsősorban ahhoz kötött az időm - tartottam egy kis szünetet, hogy levegőhöz jussak, majd felhagytam a renddel, és arra a kérdésre válaszoltam, ami témába vágott. - Ennek fényében az idei tanév alatt csak délutáni műszakot tudok vállalni a hétköznapokon. Hétvégén tudok délelőttit is - egy bólintással nyomatékosítottam a mondandómat, és a papra nézve vártam a reakcióját. Nagy részben azért álltam meg, mert még magam sem tudtam, melyik pozíció érdekelne. A konyhai munkát mindenképp kizártam, az egyáltalán nem az én világom. Ám mind a pincérkedés, mind a pultos szerepe vonzó volt számomra. Mindkettő magában foglalja azt, hogy több emberrel találkozom. Az emberekkel való kapcsolat egy fontos része volt az életemnek mindig. Ezért fontolgatom a turisztikai irányt a jövőévtől.
- Akár pincérként, akár a pultban is szívesen elhelyezkednék - válaszolok végül.
Az izgalmam idő közben tejesen eltűnt, pláne miután kijelentette, hogy alkalmasnak tart az állásra. Mind az engedelmes tekintet, mind a kedves és udvarias hangnem könnyen jött, szinte már a részemmé vált, holott nem jelemző rám a nagy visszafogottság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Igen sűrű, és egyben unalmas napot hagytam magam mögött. A tanárok annyi anyagot borítottak ránk, mint az előző két hétben összesen. Nem is volt sok óránk, viszont ami volt, azok a lehető legunalmasabbak voltak. Kezdve a mágiatörivel, amit félálomban hallgattam végig. A prof szerencsére nem vett észre, nem is kérdezett semmit. Az egyik túlbuzgó levitás válaszolta meg szinte az összes kérdést. Miután sikerült kicsit felébrednem, szenvedtem még egy sort átváltoztatás tanon. És ekkor még korántsem voltam a nap felénél. Kikapcsolódásképpen viszont meg kellett nézhettem egy-két lakást a faluban, amihez viszont fel kellett hurcolnom magam, hogy külön engedélyt kérjek.
A lakásnézés végül egészen jól ment, annak ellenére, hogy nem tudom még, melyiket engedhetem meg magamnak. A fáradságom viszont nem múlt el, és a pizzéria felé indultam, hogy legalább valami élvezet is legyen a napomban.
A hely viszonylag üres volt, tekintve, hogy a diákok most nem lepték el teljesen. Kedvemre válogathattam az üres asztalok között.
Először azonban rendelnem kellett valamit, mert a gyomrom már hangosan korgott. A kínálaton végig futva hosszas tanakodás után kiválasztottam az étlapon szereplő első nevet, meg egy narancsos limonádét. Az italt szinte rögtön meg is kaptam, így a pultra támaszkodva vártam a pizzámat is. Csak egy valaki várakozott mellettem, valami papírokat vizsgálgatva. Talán ő ihletett meg, de én is előhalásztam a hátizsákomból az albérletek listáját, és elkezdtem kihúzogatni azokat, amik biztosan túl drágák lesznek nekem. Egy nagyobb mozdulatomnál azonban túlcsúszott a kezem, és egyenesen beleütöttem a teli poharamba. A limonádé persze kiömlött, egyenesen a mellettem várakozó csaj papírjaira, teljesen beborítva azokat, nem csak vízzel, de narancs- és citrom darabkákkal is. Egy pillanatig csak lefagyva bámulok az elázott lapokra, majd pálcámat előkapva próbálom menteni a menthetőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A bájitaltan azon kevés tantárgyak egyike, amelyek érdekelnek. Pláne az idei év kezdete óta, mióta az öreg Felagund prof elhagyott bennünket, helyét pedig Farkasházy töltötte be. Házvezetőm sokkal érdekesebbé tette számomra a dolgot, mint azt az eddigi években éreztem. Jobban is figyeltem az órákon,
az eredményeim pedig látványosan felfelé íveltek bájitaltanból. Talán mégis megéri nem elaludni az órákon. Mindenesetre egy mágiatörit nem bírok ki így sem nyitott szemmel. Persze arról sem Min Jong tehet, egyszerűen unalmas amit tanít. Plusz sokkal jobban érdekel a defenzív mágia, vagy a sárkánytan, esetleg a káros szerek ismerete. A bájitaltan idén került csak a listára.
A mai alkalommal egészen ébren voltam, és azonnal fel is fogtam, hogy mi a feladat, ami tőlem igen gyors reakciónak számít. Szememmel megkerestem Ervint, aki tőlem nem is olyan messze ült. Elsőre nem úgy tűnt, mint aki szívesen mozdul, ám mindenképp kénytelen lett volna, tekintve, hogy én makacsul a fenekemen maradtam.
- Szia - talán egy kicsit lelkesebb volt a hangom mint az övé. Éljen, ez nehéz menet lesz! Ervin szemhéjai mintha túl nehezek lettek volna, szemeim majdnem lecsukódtak. - Fogjuk rá - motyogtam válaszképpen, és kikerestem a könyvemből a receptet.
Ha jól emlékszem, azt az órát éppen átaludtam, amelyiken ezt a bájitalt vettük, ám bíztam a tapasztalatomban (mintha annyi lenne), és neki is láttam előkészíteni az alapanyagokat. A rellonos ásítását lereagáltam egy stílusos szemforgatással. Akkor még nem sejtettem, hogy többet fogok szenvedni vele, mint egy ilyen udvarias mozzanat.
Óvatosan kezdem felvágni a foghagymát, közben pedig Ervin elé tolom a könyvet, mintegy jelzésként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A hosszú és nehéz napok egymást követték. Az idegeim egyébként tartósak, de persze nekik is megvannak a határaik. Mindig máshol van ez a határ, de tudom, hogy időről-időre el jön az a pont. Amikor elpattannak a dolgok. A szilveszteri buli ugyan feltöltött valamennyire, de a felfoghatatlan mennyiségű tananyag azonnal leszívta minden erőmet. Otthon is rám szálltak közben, hiszen "Jön a VAV, tudnom kell mihez kezdek utána!". Lídia még a Bagolykőben is zaklat miatta. Felkeresett többször az étkezések alatt is, sőt, egyszer megvárt bájitaltan után. Csak éppen az a nagy büdös helyzet, hogy én pontosan tudom, mi az, ami érdekel. Egyszerűen nincs kedved kitalálni vele nekik, mert tudom, hogy úgyis csak hegyibeszédet kapnék utána. Arról, hogy milyen fontosak a jó kapcsolatok, egy minisztériumi munka, magas pozíció, és a többi és a többi... Ehhez pedig rohadtúl nincsen kedvem.
A társasági életem sincsen a csúcson, tekintve, hogy - bár nem mindenki veszi véresen komolyan - tanul. Ráadásul összevesztem az egyik negyedéves sráccal is, aki többet akart, mint ami eleve volt köztünk. Egyenesen megmondtam neki, hogy nekem tökéletes, ami van, mire ő totálisan megsértődött, és otthagyott. Nem rázott meg különösebben a dolog, de így felé sem fordulhatok vigaszért.
Nem tudtam már mit kezdeni magammal, miután kiszabadultam végre sárkánytanról. Ráadásul a nővéremet is megpillantottam a folyosó túloldalán, így kilencven fokos fordulatot véve elrohantam inkább. Az egyik földszinti folyosón lyukadtam ki menekülésem végére. Lelassítva próbáltam eldönteni, mennyire omolnék össze, ha nekilátnék a temérdek házinak. Nem kellett sokáig agyalnom a dolgon. Végül a Fénylő Lelkek Udvarán találtam magam. Az iskola többi pontjához képest a hely egész nyugodt volt. Ennek ellenére az udvar egyik sarkába húzódtam. A táskám rögtön a földön landolt, rajta pedig a talárom.
Idegesen kifújtam a levegőt, és a falnak támasztottam a hátam. Nem vagyok nagy dohányos, és vagy egy hónapja nem is volt a kezemben cigi, most mégis azon kaptam magam, hogy rágyújtok egy szálra. Idegesen fújtam ki a füstöt, miközben az öngyújtómmal játszottam. Azon kevés muglitárgyak egyike, amiket használok. Nem mintha szükség lenne rá, hiszen egy egyszerű bűbájjal elintézhető, mégis viccesnek tartom a kis tárgyat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A kertben csak egy-két diák tartózkodott rajta kívül, ők is csendesen olvasgattak, vagy tanultak. Tudom, hogy egyikük sem prefektus, így nem zavart az sem, ha megérezték a dohány szagát. Az az egy kép hangosabb mondat viszont megütötte a fülemet. A fejemet a falnak döntöttem, és összeszorítva a szemem próbáltam kizárni a hangokat. Nem vágytam másra, csak a csendre és a magányra. Kizárni az iskola zaját, a stresszt és minden mást. Csak később vettem észre, hogy ujjaim rászorultak a szál cigire idegességemben. Lassan fújtam ki a füstöt, és próbáltam teljesen kiüríteni a fejem. Nem is tudom, meddig álltam ott csukott szemmel. Különösen erőteljes hang volt az, ami kizökkentett a nyugalmamból. A srác előttem állt, különösen pimasz szemével pedig egyenesen rám nézett. Alaposan végig mértem, mielőtt válaszoltam neki. Fene tudja hogyan szerezte őket, de nem tudtam nem kiszúrni az arcán éktelenkedő zúzódást.
- Számomra igen - vontam meg a vállam végül kérdésére.
Mikor azonban ő is előhúzott egy csikket, rájöttem, hogy kérdése nagyon is költői volt. Egy darabig csak néztem a gyereket. Másodévesnél biztos nem lehetett több. Talárja színe szerint háztársak vagyunk, ám nem emlékeztem az ábrázatára.
- Hány éves vagy te? - végül a kérdezés mellett döntöttem. Megpróbáltam felölteni a szigorú arckifejezésem, ám szerintem nem rendelkezem olyannal, mert az arcom inkább kihívó volt, mint szigorú. Közben elnyomtam a csikket a falon, és a mellettünk álló kukába hajítottam. - Tessék - dobtam oda a gyújtót a srácnak.
Feltételeztem róla, hogy mugligyerek, ám erre inkább nem kérdeztem rá. Inkább elővettem én is még egy szálat, kezemet pedig az öngyújtómért nyújtottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Hatalmas sóhajtás kíséretében fújtam ki a füstöt. A fejemben próbáltam felsorolni a legjobb indokokat, hogy miért ne átkozzam el a gyereket. Egy silencio-t ráküldtem volna szívesen! Ha rám találnak a cigivel úgyis bajban leszek, ezen már nem múlna. Végül mégsem kaptam a pálcám után, inkább csak reménykedtem, hogy a srác elhúz mellőlem a nagyon közeli jövőben. Ez a vágyam azonban nem látszott teljesülni. A fiú továbbra is ott dekkolt. A pumpa csak feljebb ment bennem, ahogy magyarázni kezdett. Pimasz fejét vizsgálva csak egy szemforgatást kapott tőlem, ahogy arra is, hogy megpróbálta bemesélni nekem, elmúlt már 16. A füstöt az arcomból egy legyintéssel próbáltam meg elterelni, ám ez nem bizonyult sikeresnek, így csak dühösen összerántottam az arcom.
- Zsófi. - Az én bemutatkozásom sokkal szűkszavúbbra sikeredett. A szüleim szemében egyszerűen Zsófia vagyok, ám azt nem óhajtottam az orrára kötni. Amiről pedig nem tudnak, az nem fáj az ősöknek sem, így nem mesélem el nekik a kastély béli mindennapjaimat sem. Lídiától pedig a lehető legtávolabb maradok.
Az olcsó cigi az ujjaim közt nem igazán érte el a várt hatását, és persze nem segített az sem, hogy Ricsi belepofátlankodott a személyes terembe. Az ajánlata viszont más részről csábító volt. Vállat vonva vettem át a felém nyújtott szálat. Magamban azért örültem a dolognak, hiszen nagy szükségem volt valamire, ami elfelejtteti velem a mai napot. Legalább egy kis időre.
Nagyot szívtam belőle, majd lassan fújom ki a füstöt. Egy második slukk után pedig vissza is nyújtottam a csikket.
- Honnan szerezted? - Csak kis idő után kérdeztem végül rá, furdalta az oldalamat a kíváncsiság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem, nem vagyok ügyetlen. Általában. De balesetek mindenkivel történnek, nem igaz? De. Velem is. Meglepően későn reagáltam arra, mi történt, így egy hosszú-hosszú pillanatig nem is kezdek semmit a dologgal. Ahogy viszont Zsófi felpattant mellettem, nekem is el jutottak a tudatomig a történtek. Nem is ismertem fel, ki ült mellettem, míg szembe nem kerültem vele. Hiszem ismerjük egymást - igaz ami igaz, egy ideje nem találkoztunk. Egy ideje már kerülöm az aranyvérű köröket, egyszerűen nem szeretem a hangulatát. Pont az olyan pletykák és rosszalló nézések miatt, amiket Zsófi kapott. Egy-egy nagyobb összejövetel után a családi asztalál is végig hallgattam, mennyire nincs helye köztünk a Hollóvölgyi lánynak. Hogy mekkora szégyen, hogy életben van. Már 10-12 évesen is éreztem, hogy mennyire nem fair így beszélni róla szegény lány háta mögött. Talán szimpátiából akartam mindig megismerni közelebbről is. Végül sosem váltottunk pár szónál többet egymással. Még így sem, hogy egy helyen élünk.
De most itt volt az alkalom.
- Ne haragudj - nevettem fel kínosan. Ezt az egy reakciót tudtam kipréselni magamból a mondatára.
Neki is láttam kisebb-nagyobb sikerrel eltakarítani a kiömlött üdítőt, ám a háztartási bűbájok sosem voltak az erősségeim. Talán mert minden porcikámmal próbálok ellenállni annak, hogy olyan háziasszonyka legyek, amilyennek a szüleim szántak. Sosem esett szó róla, hogy esetleg férjhez akarnak adni egy bizonyos jó családból származó fiúcskához. Ám bármikor előállhatnak vele, és amikor ez megtörténik, én szeretnék tőlük a legmesszebb lenni. Lehetőleg olyan messze, hogy meg se találjanak.
- Szerencse. - Vissza is léptem egyet a pulttól, tekintve, hogy sem sikere, sem értelme nem volt a pálcámmal hadonászni az ázott papírok felett.
- Régen láttuk egymást - jegyeztem meg visszaülve a székemre. - Hogy telnek a napjaid, távol az "igazi varázslóktól"? - idézőjelet formáltam ujjaimból az utolsó két szóra, utalva arra a néhány - szerencsére egyre kevesebb - arrogáns mágusra, akik felsőbbrendűségüket vallják családfájukra hivatkozva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mosolyogva bólintottam csak kérdésére, és ismét körbepillantottam a vendéglőben. A képek nagy részét nem tudtam ugyan hova tenni, hiszen, sosem volt jelen körülöttem a kereszténység, mégis éreztem a hely hangulatát. Szerencsére cseppet sem komor, vagy lehangoló az étterem, olyan hely, ahol szívesen töltöm a délutánjaimat. Még munkával is.
Én is biccentettem Nemes felé. Szememmel figyeltem csak, ahogy a ceruza jár a kezében, és papírra vési azt, amit megbeszéltünk. Ötleteire sűrűn bólogatva ücsörögtem tovább vele szemben, de még mindig nem szólaltam meg. Furcsa, hogy az új helyzetek miket tudnak kihozni az emberből. Sosem dolgoztam még, és sosem éreztem ennyire, hogy a saját lábamon tudok állni. Mindig önálló természet voltam, és évről évre egyre távolodom a szüleimtől. A pénzükre viszont szükségem volt, ha másra nem, legalább a tankönyvekre. Most viszont úgy érzem, talán teljesen függetlenné válhatok tőlük, és tényleg elköltözhetek otthonról.
- Tökéletes - széles mosolyt villantottam a felvetésére.
Tényleg nem árt, ha több téren szerzek tapasztalatot. A "Fel vagy véve" szavaktól pedig legszívesebben felugrottam volna, annak ellenére, hogy nem vagyok egy tipikus visongó típus. Mivel viszont tartanom kellett a finom, udvarias énemet, csak viszonoztam barátságos mosolyát.
- Köszönöm. Én pedig egyszerűen Zsófi vagyok, ha az megfelel - azt nem mondhattam, hogy a "Zsófia" név hallatára, minden alkalommal elpattan bennem valami. Még sem akartam viszont, hogy így szólítson, természetesen az előbb említett indok miatt.
Táskámba nyúlva előhúztam a kövekkel kirakott tollat, amit a nagypapám ajándékozott nekem. Valamilyen okból kifolyólag úgy érezte, hogy ez tökéletes 17. szülinapi ajándék lesz számomra. Tévedett. Most viszont jól jött az íróeszköz. A papírok fölé hajolva kezdtem átolvasni a szerződést, hogy minden részlete megfelel-e.
- Őszintén szólva nem vagyok tisztában azzal, mennyit bír el egy újonnan nyílt étterem, és, hogy rajtam kívül hány alkalmazottat kell fizetni - kis szünetet tartottam. Arcomról eltűnt az eddigi nagy magabiztosság. Sosem szerettem pénzről beszélni, mert az én családomnak volt, ez pedig igen kellemetlen helyzeteket tudott szülni. - Esetleg 2 sarló óránként az reális? - Csak az után kérdezek rá, hogy végig számoltam a fejemben a dolgot.
Az idei év végéig nem lesz még túl sok időm, de ha fegyelmezetten gyűjtök, talán a jövő év elején tudok bérelni egy lakást. Ha pedig nem leszek a kastélybéli szabályokhoz kötve, sokkal nagyobb mozgásterem lesz majd, így sokkal több műszakot is tudok majd vállalni.
- Csak kíváncsiskodnék: hány kolléga van eddig? - Mindig is társasági ember voltam, a hangulatomat és kedvemet nagy mértékben befolyásolja a környezetem, így szeretném tudni, kikkel fogok dolgozni. Nem tudom, a csaj, aki szólt az érkezésemről Nemesnek itt dolgozik-e, vagy csak besegít, de ő mindenképpen szimpatikus volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Túlzás volna azt állítani, hogy nem izgultam. Bár általában csak annyi a tét,  hogy átmegyek-e, most mégis több volt. Ha nem pedig nem is, többnek éreztem. Ez volt az első vizsga, amikor azt éreztem, számít, hogyan teljesítek. Már voltak terveim, volt munkám, majdnem lakásom is; terveim között pedig nem szerepelt a végzős évem megismétlése. Ám hiába fokozódott bennem a feszültség az elmúlt hetekben, hónapokban, nem éreztem magam felkészültnek. Ennek pedig egy oka volt, nem voltam felkészülve. A magolás sosem volt az én asztalom, általában megjegyeztem az órákon annyit, amennyi kellett. Az elmúlt hetek eseményei viszont nem engedtek fókuszálni. A napokban rendszeresen visszajátszottam magamban a találkozásunkat Verénával. Az érzéseket, a szavait, az egész helyzetet. Rengeteg lehetőség körvonalazódott bennem, miről akar vajon beszélni? Amit végül az arcomba kaptam? Az eszembe se jutott.
Sokszor mint egy zombi, úgy járkáltam a folyosókon, holott az ilyesmi állapot nagyon nem jellemző rám. Nem tudom, ki vehette észre a dolgot, hiszen nem beszéltem a történtekről senkinek sem. Se Sárinak, se Emmának. Egyszer megfordult a fejemben, hogy beszélek Lídiával, de nem jutottam el odáig, hogy felkeressem a nővéremet. Nem is tudom, hogyan tálalnám neki. Az is lehet, hogy már tud az egészről.
Ha tud is, nem említette, amikor ma reggel benyitott a szobánkba. Már mindannyian ébren voltunk, bár közel sem olyan éberek, mint Lidi. Egészen tapintatos volt, egyszerűen sok sikert kívánt, és megígértette velem, hogy a legjobb tudásom szerint írom meg a vizsgát. Ugyan azt ígértem neki, mint saját magamnak: megpróbálom a legjobban kihozni magamból. Megpróbáltam kihozni a legtöbbet a külsőmből is: a hajamat magasan copfba kötöttem, és arcomat is kidekoráltam, halvány pirosra festett szemem mellé a múltkor vásárolt sötét rúzst kentem fel. Elégedett bújtam taláromba, és indultam a Nagyterem félé, hogy megpróbáljak magamba tömni valamit.
A teremhez érve már több ötödévest pillantottam meg, közel sem én voltam az első, aki odaért. Szinte rögtön nyílt is a terem ajtaja, mi pedig behúzott nyakkal kerestük meg a helyünket, hogy megbirkózzunk talán életünk legnehezebb vizsgájával. A feszültség elszállt belőlem. Már nem volt más lehetőség, mint kezembe venni a kikészített pennát, és elolvasni az első kérdést. Elmerülni a dologban azonban nem volt lehetőségem, mert azonnal megütötte a fülem a Vajda lány kurjantása. Reflexből kaptam a fejem a terem másik fele felé, ahol a rellonos ült. Nem számítottam tőle a hosszan kifejtett kérdésre, ám nem tudtam elmenni a tény mellett, hogy előny számomra a dolog. Már körmöltem is a válaszomat, illetve félig Olívia válaszát a 12-es kérdéshez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ha hallottam volna Fanni kérdését, valószínűleg visszafordulok. Ám a szavai elkerültek. Magabiztosan lépkedtem tehát a terem közepére, és készültem fel a "csatára". Partnerem ellentétben sokkal kevésbé volt magabiztos. Talán meg is ijesztettem kicsit határozottságommal. Azzal a magabiztossággal néztem az előttem álló lány szemébe, majd felkészülve ki is mondtam a varázsigét. A bűbájom célba is talált, így magabiztos mosollyal az arcomon engedem le kicsit a pálcámat. Mintha nem múlt volna el Fanniban az ijedtség, és erre valószínűleg rásegített az is, ahogy letámadtam a bűbájommal.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem szélesedett ki a mosoly az arcomon, ahogy elnéztem Fanni ügyetlenkedését. Abban biztos voltam, hogy nem az erőssége ez a tantárgy. Ennek ellenére is sikerült meglepnie. Kicsit sem számítottam az arcomba csapódó vízsugárra. Pláne nem arra, hogy ekkora erővel kapom majd. Az biztos, hogy ezt a búbájt jól begyakorolta a csaj! Kicsit meg is tántorodom a meglepettségtől, lépek egy-kettőt hátra. Levegő után kapok, hiszen a szám is telement vízzel, akárcsak a szemem is, amit szorosan becsuktam, védve azt a további víztől. Karjaimat kaptam az arcom elé, reflexből, de nem sokat ért.
Csak akkor tudtam levegőt venni - szó szerint - mikor Fanni leereszti a pálcáját, és a vízsugár eláll. Köhécselve egyenesedtem fel, hogy egy gyors arcdörzsölést követően nézzek ismét háztársam szemébe.
- Szép találat - bólintottam neki elismerően, ám két szavamon kívül nem hagytam neki több nyugtot, lőttem is felé a következő bűbájomat. - Rictusempra - örök kedvencem, a csiklandozó bűbáj repült felé.
Határozott tekintettel bámultam Fannira, ujjaimat az ébenfa markolatra fonva. A vízsugár az arcomba megmutatta, hogy őt sem kell ám félteni! Tud ő, ha akar. Lehet, hogy csak a magabiztosság hiányzik belőle, a tehetsége viszont megvan. Na lássuk, mi lesz még ebből a párbajból!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Én is felnevettem, bár inkább kínosan, s nem olyan könnyeden, mint Zsófia. Közben folytattam a kiömlött üdítő feltörlését is.
- Köszönöm - pillantottam a nőre hálásan. Bár ki tudtam volna fizetni az újabb pohár limonádét, nem ellenkeztem a meghívásra sem, ha már ilyen kedves.
A szüleim elém raktak mindent, amire csak szükségem volt, már születésem óta. Akkor sem tagadták meg tőlem a pénzt, amikor nem úgy cselekedtem, ahogy azt elvárták volna tőlem. Mindig volt tehát nálam elegendő pénz. Egyelőre. Mert ha más nem, az elköltözésem gondolata biztosan kiborítja majd a Bernáthy szülőket. Nekem is nehéz lesz, mindenképpen. Hiszen bármennyire is ellene vagyok a családomnak, a pénzhez hozzá vagyok szokva. Nehéz lesz minimális fizetésből élni, ahhoz képest, ami eddig volt körülöttem. Talán arra rá tudom venni őket, hogy az iskolához szükséges költségeket állják, hiszen az oktatás mindennél fontosabb nekik. Akkor pedig ki tudom fizetni a lakást.
- Hát igen - nevettem fel. Hangomba kis keserűség vegyült.
Igen, ilyesmi indokkal tudom csak kihúzni magam az összejövetelek alól. Amíg Lídia szívesen megy, a szüleimnek van kit bemutatni. Van, aki fenntartsa a Bernáthy család jó hírnevét. Van, aki bebizonyítsa, milyen jó házasság az, ami a Kalóz és Bernáthy családok közt köttetett. Szerencsére viszont nem én vagyok az az ember.
Ismét csak keserűen felnevettem, másképp nem tudok reagálni. Sem a bájmosolygás, sem az úri fiúk gondolata nem idegen tőlem.
- Nem, szerencsére még nem álltak elő senkivel. Ellenben Lídia nagyon szemez az egyik Vittman fiúval. A szüleim pedig kiugranának a bőrükből, ha házasság lenne a dolog vége. - Közben belekortyoltam a limonádémba, amit a felszolgáló elém elém rakott. - Én a világ végéig rohannék, ha hozzá akarnának adni valakihez. - Ha nem is vagyunk közeli barátok, Zsófi ismerhet már annyira, hogy tudja, nem szívesen hódolok be a szüleim akaratának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egy kacsintás - ennyit kapott tőlem a hercegnős mondatára. Ha látott volna 10 évesen! Persze azóta teljesen más ember vagyok. Ha a nevem nem is arról árulkodik. Na és olyan pimasz képet is tudok vágni, mint Ricsike. Mégsem viszonoztam a pimasz nézését, csak az udvar közepe felé bámultam el, ahol két mestertanonc enyelgett. Na, mi legyen, vegyek tőle? Végül a nem mellett döntöttem. Amíg van egy ilyen kedves elsőéves, aki megosztja velem ingyen, addig nincs szükség a pénzköltésre. Cserébe pedig nem szóltam rá a bámészkodásért. Vagyok elég magabiztos, hogy ne hozzon zavarba ezzel.
- Most kihagynám ezt a kegyes ajánlatot. De esetleg máskor is megkínálhatnál - nyújtottam vissza neki a jól megtömött szálat. Majd összefontam karjaimat mellkasom előtt, mintegy jelzésként számára. Ezzel a mozdulattal dőltem hátra, fejemet a falnak döntve. - Remélem is - határozottsága egyszerre tetszett és ijesztett meg. Fene tudja, mivel tömte meg pontosan a cigit, így csak remélni tudtam, hogy a kívánt hatást éri majd el. - VAV, család, mi lesz suli után" satöbbi. Semmi extra, csak a mindennapi cirkusz. De néha annyi is elég, hogy elszakadjanak az ember idegei - beszéd közben ellöktem magam a faltól, és a földre telepedtem. Lábaimat előrenyújtottam, hiszen az egyenruha részeként szolgáló szoknya nem a legelőnyösebb viselet földön ücsörgéshez. Hátamat azonban így is a falnak döntöttem, és onnan bámultam fel Ricsire.
Lassan azt is érezni kezdtem, ahogy idegeim ellazulnak, fejemből pedig lassan kivesztek a VAV, Lídia és egyéb idegőrlő gondolatok.
- Csüccs le - mosolyogtam a fiú arcába, miközben arrébb húzódtam, hogy elférjen mellettem. - Szóval te mugli gyerek vagy, mi? - A kérdés részemről abszolút nem volt rosszindulatú, ám akkor ott eszembe se jutott, hogy a másik félnek ez nem biztos, hogy így jön le. Persze Ricsi tudtommal nem az a személy, aki olyan könnyen megsérthető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Más családokban nem néznék jó szemmel, ha a lány kutat udvarló után. A szüleim viszont bíznak a nővéremben. Tudják, hogy azzal a tűzzel, ami benne ég, bárkit megszerez magának. Nekem nem hagynák, hogy magamtól válasszak. Bennem nem bíznak, nem hiszik, hogy jó családból való férjet szerzek magamnak. Lídia tökéletes magatartása, kiváló eredményei feljebb tudják emelni őt a ranglétrán, mint ahogy a szüleink elindultak. Az én viselkedésem ellenben csak "szégyenbe hozza a családot". Tehát míg Lidi könnyedén talál magának férjet, tőlem sokkal jobban fognak tartózkodni a családok. Jelenleg azonban nem zavar a dolog. Ha rajtam múlik, nem szeretnék benne ragadni a társaságban. Nem szeretném az egész életemet a "felsőbbrendűek" körében tölteni.
- Igen, ez a jobbik eset. A szüleim tudják, hogy a nővérem eléri, amit akar, Meg azt is tudják, hogy azt akarja amit ők. Egy jó családba beházasodni. - Talán abban is szerencsések vagyunk, hogy nem házasítottak ki minket amint nagykorúak lettünk. Igaz, anyám majdnem 30 éves volt, mire férjhez ment. Nagy port is kavart, amikor visszatért Magyarországra, és kiderült, hogy még nincs férjnél. Nagy szerencsének, és a nagymamám rámenősségének köszönhető, hogy apám végül elvette.
- Azt sem tudom, akarok-e egyáltalán férjhez menni - vontam vállat. - Legrosszabb esetben is van még három évem, mielőtt férjhez adnak. A tudás a szüleim számára kincs, sosem vennének ki az iskolából, csak, hogy gyerekeket szüljek. A nevemet úgysem örökölnék a gyerekeim, a családi örökséget az unokatesómnak kell tovább vinnie, szóval... - nem fejeztem be a mondatot, csak beleittam a limonádémba. Nem is tudom, pontosan mivel is fejeztem volna be. - Na és te hogy állsz ehhez a házasság témához? Szülői nyomás akkor rajtad nincsen? - Zsófi sem úgy néz ki, mint aki a közeljövőben tervez férjhez menni. De minél idősebb, annál kevesebb esélye van aranyvérű körökben házasodni. Persze az ő esélyei eleve alacsonyabbak. Aztán lehet, hogy nem is számít neki annyit a vér. Ahogy nekem sem. Igazából egész házasság dolog a háttérbe szorul nálam.
Persze tudom, hogy a szüleim úgysem hagynák, hogy férj nélkül maragyjak. De amíg Lidi jövője van a középpontban, én kitalálhatom, hogy mihez kezdjek az egész témával. Bár az biztos, hogy a múltkor Emmával is a házasság témánál lyukadtunk ki. Talán ez azt mutatja, közelebb van ez a dolog, mint hiszem. Nagykorúnak minden értelemben mondható vagyok, így ez nem tudja megakadályozni a szüleimet. A mindennapjaimban azonban nem jut eszembe a házasság, így soha bele sem gondoltam, mennyire a nyakamon van az egész. Abba sem, hogy ha a szüleim végül hozzá adnak valakihez, az tönkreteszi minden jövőbeli tervemet.- Merlinre, dehogy! - hevesebben nem is reagálhattam volna a felvetésre. - Sok tervem van a következő éveimre, de a házasság egyáltalán nem szerepel köztük! - elég érthető voltam? Azt hiszem igen. - Talán majd egyszer - tettem hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem tervezem - nevettem fel, megrázva a fejemet.
Azt viszont nem mondhatom, hogy nincs bennem félelem azzal kapcsolatban, hogy hozzá adnak. Mert ha más nem lesz, talán hozzáadnak egy olyan férfihoz, aki jóval idősebb nálam. Nem akarok foglalkozni ezzel az egésszel, a hátam mögött akarom hagyni, élni a saját életemet. Viszont ebben nőttem fel, és tudom, amíg a Bernáthy nevet viselem, az aranyvérű körökben ismerni fognak. A családunk nem áll a ranglétra tetején, meg sem közelíti az akkora családokat, mint mondjuk a Zsófi által is említett Andrássy-ék. A szüleim viszont szünet nélkül azért küzdenek, hogy kivívják mindenki elismerését az elitben. Anyám persze hátrányból indul, későn ment férjhez, elment az országból, mikor arra kellett volna koncentrálnia, hogy családot alapítson. Az ilyen hibákat pedig nehezen nézik el. Ha Lídiának viszont sikerül házasságot kötnie kiszemeltjével, engem is könnyebben fognak majd "eladni", még édesanyán múltjával is.
Egy részről ijesztő a dolog. Akármennyire is próbálok kiszakadni az otthon környezetből, mégis csak visszatérek minden nyáron, s amíg nevet nem változtatok, letagadni sem tudom a származásomat. Ezzel együtt pedig 16 éves korom óta bennem van a tudat, hogy bármelyik pillanatban elém állhatnak egy jó családból származó fiúval, és azzal a bejelentéssel, hogy két hónap múlva esküvő.
- Rendesek, amíg érzik, hogy kézben tartják a dolgokat - sóhajtottam fel. Tudom, hogy férjhez akarnak adni. Ők maguk mondták. Mert akármennyire a női ág az erőteljesebb a családban, mindenki úgy tartja, hogy a lánygyermek dolga, hogy annak idejében férjhez menjen. Abban viszont igaza volt Zsófinak, hogy a beképzelt családok állítottak már rosszabb példát is a következő generáció elé. S bár az én szüleim is régimódiak és beképzeltek, találkoztam már rosszabb esetekkel is. - De talán attól nem kell tartanom, hogy hozzáadnak az első felbukkanó kérőhöz. - Halvány mosoly jelent meg a szám sarkában, talán a megkönnyebbülés jeleként. - Utálom ezt a gondolatot, de ha a nővéremnek sikerül beházasodnia egy jó családba, nekem is több esélyem lesz, hogy nem egy negyvenes éveiben járó özvegyhez adnak hozzá. Bár legszívesebben nem is gondolnék erre az egészre. Otthagynám a teljes házasság és aranyvér dolgot. - A limonádémba belekortyolva a velünk szemben emelkedő falra bámultam. Nem is tudom, hogyan sikerült megint kifogni ezt a témát. Mostanában túlságosan is aktuális lehet. Ismét Zsófira nézve elmosolyodtam, ahogy a párkapcsolatokat említette. - Azt hiszem, nem vagy egyedül ezzel a dologgal. - Bár én pár évvel fiatalabb vagyok nála, talán mások egy 19 éves lánynál is furcsállnák a kapcsolatok hiányát. Nálam viszont valahogy nem merült fel soha, hogy bárkivel hosszabban fűződjön a románc, mint egy kis flörtölés. Igen, talán némi előnyöm is származna egy elrendezett házasságból.
- Ó, legfőbb tervem, hogy elkerüljek otthonról - nevettem fel keserűen. - Rövidtávú terveim közt szerepel, hogy a faluba költözzek - közben az előttem heverő papírokra böktem. Egyelőre a kisebb házakat néztem csak meg, bár azokat sem tudnám megvenni, se kibérelni egyedül. Leendő lakótárs azonban még nem keresett, hiába a hirdetés. - Nem tudsz esetleg egy olcsón kibérelhető házat? - Ha már egymásba futottunk, nem árt rákérdezni. - Bár valószínűleg az egyik társasházba fogok beköltözni. Mindenesetre szeretnék egy saját helyet a faluban, az sok mindent megkönnyítene. Hosszútávra pedig - bár ki tudja, mit tartogat a jövő - vontam vállat - szeretnék nyitni egy saját éttermet, vagy valami hasonlót.
Azt pedig, hogy utazzak, hogy felszedjem a tapasztalatot, ami egy saját üzlet fenntartásához kell... Nos, igazán megnehezítené egy férj.
- No és neked milyen terveidet húztam keresztbe, azzal, hogy leöntöttem? - vetettem rá egy bocsánatkérő pillantást ismét, ám tekintetemben hamar kiült a kíváncsiság is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Hosszú nap volt, és fárasztó is, de az egyetlen dolog, ami igazán fel tud tölteni, az a társaság. S bár a Natival való találkozás nem egy hatalmas társasági esemény, mégsem a szobámban kuksoltam, a tankönyvek fölé görnyedve. Arra ráérek majd máskor. Inkább arra fókuszáltam, hogy jól érezzük magunkat, ha már péntek délután, s csináljunk valamit a haszontalan ücsörgés helyett. Szerencsénkre pedig a színjátszósok is mást terveztek péntekre, a terem üres, mi pedig bátran leégethetjük magunkat a bámuló székeknek.
- Hosszú nap - bólintottam, megforgatva a szemeimet is hozzá. - De minden okés. - Bizonyíték képpen halványan el is mosolyodtam. - Neked milyen napod volt? - visszakérdeztem, úgy illik. No meg másból nem lesz beszélgetés.
- Szuper! - Ismét a kezében tartott papírra lestem. Majd pedig - hiszen már úgyis álltam - felugrottam a szinpadra.
- Hiszek neked, ha azt mondod, az majd segít - nevettem fel. Talán még nagyobb amatőr vagyok, mint hittem, mert egy szót sem értek abból, amit Nati mond. Inkább csak leülök az emelvény szélére, és onnan figyelem, ahogy beszél. - Mi lenne, ha ezt most úgyis elmagyaráznád, hogy meg is értsem, mit csinálunk? - Kérdésemben volt egy csepp gúny, ám az inkább saját tudatlanságomnak szólt, mintsem a rellonosnak. - Nem vagyok jártas a színházi cuccokban - vontam vállat.
Persze ezerszer láttam már előadásokat, de mindig csak a nézőtérről figyelve. A szüleim fontosnak tartják a színházat, a tudás és a tiszta vér után a kultúrát tartják legfontosabbnak. Csoda, hogy ennek ellenére engem is érdekel. Bár azért az ötletért talán nem lelkesednék, hogy én vagyok az, akit az emberek bámulnak. Amíg viszont én élvezem, addig csinálni fogom, akármit mondanak a Bernáthy szülők.
- Régóta szeretnél csatlakozni a színjátszóhoz? Vagy miért döntöttél most úgy, hogy belépnél? - érdeklődtem. Közben kezem a papír felé nyújtottam, s odaadta, átfutottam, milyen feladatokat írt össze Natasa "kapcsolata".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Napszemüvegemet az orromra tolva indultam el, hogy hosszú idő után végre beszélgessünk egy jót Norinával. Régen beszéltük, úgy igazán, anélkül, hogy szorított volna az idő. Nekem ott volt a VAV körüli hajtás, aztán bizonyos családi ügyek. Mostanra azonban kicsit lecsendesedtek a dolgok. Irány hát az erdei ösvény!
- Szia! - intettem már neki messziről. - Hogy vagy? - a legjobb beszélgetés indítóval kezdtem, és az egyetlennel, ami eszembe jutott, miközben megvakargattam kutyája fülét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem! - ráztam meg a fejem mosolyogva. Bár egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy kérek tőle egy szálat, de elvetettem az ötletet. Nem kívántam.
Egy öleléssel viszonoztam a puszikat, s közben ő is kapott egyet tőlem. Annak ellenére, hogy az év nagyobb részét ennyire közel töltjük egymáshoz, régen találkoztunk. Pedig Norina az a családtagom, akivel jól ki is jövök, és akit büszkén mondok családtagnak. Talán ha sikerült végre a faluba költöznöm, többet tudjuk majd látni egymást.
- Csak azt hiszed, hogy remekül vagy? - Mert nem mindegy, erre mostanában különösen felhívta a figyelmemet az élet. - Én is jól vagyok, köszi. De nagyon sok minden történik mostanában - utolsó mondatomat egy sóhajjal nyomatékosítom. Talán el kéne mondanom neki az egészet, mindent, ami a tavalyi tanév vége óta otthon folyik. Ezzel a gondolattal jöttem hiszen el, és indultam el unokatesóm mellett. Kimondani azonban sokkal nehezebbnek tűnt, mint hittem. Cserben hagyott az akaraterőm. - Veled történt valami izgalmas mostanság? - Igen, inkább rá tereltem a szót. Addig van időm kitalálni, mit is mondjak pontosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kijelentésére szemeim kikerekedtek, s meglepődve néztem kedvenc rokonomra. Általában nem kerülnek elő a pasik köztünk, legalábbis komoly hangvételben nem. Talán tanácsért fordult pont hozzám, bár amint a dolog komolyra fordul köztük, nem sok mondani valóm marad majd. Párkapcsolatok terén ugyanis nem sok tapasztalatom van, így tanácsokban sem bővelkedem.
- Hűha! Mesélj! Kikről van szó? - talán hírből ismerem is az úriembereket, bár nem hiszem, hogy sokat mond majd a nevük.
Odáig viszont már nem jutottunk el, hogy Norina ki is fejtse a dolgot, mert észrevette hatalmas sóhajomat, és visszafordította rám a beszélgetés témáját. Kénytelen voltam elmondani neki. Persze szívesen elmeséltem neki, csak még azt nem tudtam, hogyan.
- Huh, hát hol is kezdjem? - Még mindig a megfelelő szavakat kerestem. - Tudod, volt egy kis botrány abból, hogy anyám elutazott, és már majdnem 30 volt, mire férjhez ment? - Legyen képben, a pontos részletekkel legalább. - Na és olvastál a nőről, aki most szabadult a férje megölése után? - persze első hallásra a kettőnek semmi köze egymáshoz. De előbb utóbb minden értelmet nyer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bólintására én is bólintottam, amolyan "akkor jó" jelleggel. Ahogy sejtettem viszont arról fogalma se volt, hogy Veréna hogyan kerül a képbe.
- Anya egy darabig Németországban volt akkoriban, és ha minden igaz, megismerkedett valakivel. - Ha Norina nagyon gondolkozott, és megengedett magának egy-két hihetetlennek tűnő ötletet, talán fel is merült benne a történet megoldása. - Anyám magyarázata szerint a fickó kihasználta, mert megígérte neki, hogy elveszi, aztán viszont ott hagyta. - Fogalmam sincs, mi igaz és mi nem abból, amit az anyám mondott. Az viszont biztos, hogy a történet folytatása nem vet jó fényt rá aranyvérű körökben. - Ott hagyta, terhesen. - Így helyes a sztori, pontosítással. - Akkor jött haza, de senkinek nem szólt. Egyedül a nagyanyám tudta, ő segített neki elrejteni a dolgot. A gyereket pedig egy kápolna előtt hagyták, mikor megszületett - fejeztem be a történet első részét.
Még mindig nem tudom elképzelni, hogy tehették, hogy hagyhatták ott a csecsemőt, totálisan egyedül. Hogy lehetséges, hogy valakinek sokkal jobban számít a hírneve a nagyképű, aranyvérűek között, mint a saját gyereke?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Rögtön nekem is szegezte kérdéseit, nekem azonban kellett még egy kis idő, hogy a történet elmesélése után újra összeszedjem a gondolataimat. Persze megértem a kíváncsiságát, hiszen nekem is egy halom kérdésem volt, mikor Veréna előállt ezzel az egésszel. Sőt, még akkor is, amikor anya elé álltam vele, majd, mikor a nagyi elé.
Én is megtorpantam unokatesóm mellett, a kavicsokat szuggeráltam sportcipőm orra előtt. Na, most hogyan tovább? Ezt legutóbb Verénától, a nővéremtől kérdeztem. Eltelt már pár hónap a beszélgetésünk óta, de még mindig hihetetlenül furcsa belegondolni, kimondani, hogy a testvérem.
- Nővérem - pontosítottam a dolgot. - Akkor született, amikor anyám utazgatott fiatalon. Csak 22 éves volt - egészítettem ki a történetet.
Talán ez a legfőbb oka, hogy csak 30 évesen ment férjhez. Veréna születése után tovább utazgatott - érthető okokból.
- Ami pedig a most szabadult nőt illeti... Ő a gyerek - Ha eddig nem akadt ki, ezután mást már nem igazán tehetett. - Hozzám egyenesen tőle jutott el az információ. Felkeresett a tavalyi tanév végén, és lesokkolt ezzel az egésszel - Én pedig valószínűleg lesokkoltam Norinát, ahogyan Lídiát is, mikor elmondtam neki. - Otthon pedig áll a bál. Apa elutazott, a nagyanyám anyát hibáztatja, hogy kiderült a titkuk. Különben pedig mindent megtesznek, hogy egy szó se kerülhessen ki az egészből - hiszen az rögtön tönkre tenné a családot. Igyekeznek a lehető leggyorsabban férjhez adni Lidit, ezzel elkerülni a botrányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Átkaroltam, ahogy ő is átölelt. Csak most éreztem meg, mennyire kellet az az ölelés az elmúlt időszakban. Otthon mindenki a saját részével volt elfoglalva, no meg nem is vagyunk nagy ölelkezősek. Mivel pedig Sárinak nem mondtam még el - ahogy igazából másnak sem - így senki nem volt, aki ennyivel segítsen a helyzetemet. Csak egy ölelésnyivel.
Megjegyzésére felnevettem. Mintha lett volna választásom bármiben is ezzel kapcsolatban! Azért Veréna is elmondta a történetét, és bár megértem, talán én ezt tettem volna a helyében, még mindig ijesztő belegondolni, hogy mit tett, hogy miről ismerik a varázsvilágban.
- Én? Próbálok épelméjű maradni - ismét keserű nevetés kísérte válaszomat, közben pedig elindultam én is Norina mellett. - Amúgy a nő a vizsgák előtt keresett fel, de biztosra csak a nyáron tudtam meg, amikor anyám beavatott a részletekbe. Azóta még kevesebbet vagyok otthon, mint eleve tenném, és bár neki semmi köze hozzá, még Lídiával is romlott a kapcsolatom - ráztam meg a fejem. Azt hiszem a nővéremmel sosem lesz már egészséges kapcsolatom. Egyikkel sem.
Na, és hogy hogyan tovább? Igen, én is pont ezt kérdeztem Verénától, és kérdezem azóta magamtól is folyamatosan.
- Őszintén? Nem tudom - ráztam meg ismét a fejem. - Reménykedem, hogy előbb utóbb jobbra fordul a helyzet. És ott egy halvány reménysugár, hogy a nagy cirkusz közepében elfelejtik, hogy férjhez akarnak adni. - A házasság. az a téma, amit mostanában annyiszor kibeszéltem mindenkivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bár az arcomba hideg vízsugár csapódott, belül felforrtam, és azzal a lendülettel és energiával küldtem is felé következő átkom. A bocsánatkérését eleresztettem a fülem mellett. Nem azért, mert nem akartam neki megbocsájtani. Nem láttam indokoltnak a dolgot párbaj közben, én pedig inkább arra akartam koncentrálni, hogy megfelelően célba érjen az átok. A forró fejjel indított mozdulatom azonban nem bizonyult hatásosnak. Várakozásom Fanni nevetésére, ám az elmarad, sőt, talán magabiztosságot is adott neki gyengén sikerült varázslatom, mert azonnal visszatámad. Ahogy pálcájából előtörtek a szikrák, már tudtam, hogy a mérleg most az ő oldalára billen. Az átka tökéletesen talált. Kénytelen voltam leengedni előre tartott pálcámat is, ahogy a teljes jobb karom zsibbadni kezdett. Kicsit térdeim is megrogytak, ahogy elérte őket a zsibbadás. Arcomon a bosszúság és az elismerés kifejezése keveredett, miközben megdörzsöltem zsibbadó jobbomat.
Ahogy tagjaim végre visszanyerték erejüket, rögtön küldtem volna felé következő átkomat, ám visszafogtam magam. Csak remélni tudtam, hogy annyi magabiztossága nincsen, hogy addig támadjon míg rendbe szedem magam. Megszárítottam átnedvesedett blúzomat, ahogy hajamat is, hogy remegésem elmúljon. Tagjaim lassan visszanyerték erejüket a zsibbasztó átok után, én pedig készen álltam, hogy visszavágjak háztársam támadására.
Első megérzésem azt súgta, ajándékozzam meg egy kábító átokkal, ám nem voltam benne biztos, hogy sikerül, no meg abban sem, hogy kedves cselekedet volna elkábítani egy végeredményben baráti párbaj során. Át fut az agyamon egy egy Levicorpus ötlete, ahogy egy sóbálvány átoké is, ám valami könnyedebb megoldás után kutatok.
- Planta Lubricus - igen, talán ez az átok sem a legbarátságosabb, főleg, ha nincs mi tompítsa az esést.
Határozott, erőteljes hangon mondtam ki a varázsigét, ha pedig Fanninak sikerült elkapnia a tekintetem, láthatta benne az elszántságom tüzét. Dühöm is táplálta azonban a varázslatot. Tetszett ugyan, hogy a lány erőre kapott - hiszen azt hittem, nem lesz mersze támadni - büszkeségemet azonban mélységesen sértette, hogy sikerült neki eltántorítani a küzdelemtől pár percre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Nem volt jó kedvem. Mostanában nagyon kevésszer volt. Persze volt nyomós oka a mélabús hangulatomnak, mégsem bírtam már ki mosoly nélkül tovább. Ezért is mentem bele, hogy besegítek a színdarabban. Merthogy ember között mindig jobb a hangulat. Csak egy kicsike szerepről van szó, de nem is ez a lényeg, hanem a hangulat.
Még jobban megörültem, amikor megtudtam, hogy Lucas haverom is részt vesz a projectben. Régen beszéltünk, és reméltem, hogy így legalább lesz alkalmunk. Barátokkal pedig minden bulisabb. Csak azt nem vettem számításba, hogy a navinés sem élete legjobb időszakát éli. Mindössze pletykákat hallottam arról, mi történt köztük a Varga csajjal, a pletykákra pedig nem szoktam foglalkozni. Minek? Az emberek fantáziája annyi mindent tud hozzápakolni a valósághoz. Ám ha azt tudtam volna, mi van pontosan Lucasszal, talán nem ordítok rá.
- A te sorod jön! Lucas!? Nem tudnál figyelni végre? - Nem először szóltam neki, hangom pedig igen élesen csattant, mikor ötödjére szóltam neki. A türelem nem tartozik a legnagyobb erényeim közé, ám azt hiszem, eleget vártam, hogy haverom összeszedje magát végre.
A színpad egyik szélén álltam, s míg neki mögülem kellett volna belépnie, nekem elmenekülni a másik oldalra. Azonban míg én oda-vissza rohangáltam a színpadon, Lucas nem mozdult - fene tudja hol járt az esze! Semmiképp se voltam neki hálás a nem tervezett futóedzésért, egy idő után pedig betelt a pohár. Az amúgyis szar hangulatomra rátett egy lapáttal, hogy az eredetileg bulinak tervezett program átfordult az ellenkezőjébe.
- Merlin szakállára, mi bajod van? - Hangom nagyot csattant a srác által hagyott csendben, arcomról pedig könnyedén leolvashatta, hogy elegem volt az egész próbából. A kezembe gyűrt szöveg is nagyot csattant a combomon. Mintha a többieket is megijesztettem volna a hirtelen felcsattanással, mert mindenki más is elhallgatott, és megrökönyödve bámultak rám. Már csak Lucason múlt, hogy válaszol-e nekem, mielőtt a tanár kiküld levegőzni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Nagyon vékony jégen táncolt az, aki engem felbosszantott, mikor rossz kedvem volt. Ami pedig igazán ki tudott hozni a sodromból, mikor valaki elrontotta mások szórakozását. Mivel pedig a darab számomra csakis szórakozás volt, egyáltalán nem néztem jó szemmel navinés haverom viselkedését.
Néha kell az embereknek, hogy valaki rájuk szóljon, ám nem mindenki tolerálja, ha ezt ordítva teszik meg. Lucas sem lelkesedett az ötletért, hogy arcába ordítok. Mikor viszont nem felelt, nem mozdult, akaratlanul is kiengedtem a hangomat. Az utolsó csepp volt a pohárban, az, hogy keresztbe tesz az egyetlen alkalomnak, amikor kiengedhetném a gőzt. Végül pedig rajta vezettem le a hónapok óta bennem gyűlő dühöt és feszültséget.
- Ötször szóltam! Rossza füled? Csak úgy hallod meg, ha ordítok!? - Sosem hasonlítottam anyukámra, egyedül az a vonásunk volt közös, ahogy szemöldökünk össze ugrott mikor dühösek vagyunk. Lucas felé is pont ilyen arckifejezéssel fordultam. Szemöldökeim hirtelen nagyon közel kerültek egymáshoz, s homlokom
is ráncokba ugrott. - Háromszor mondtam el a végszót, egyszer sem tűnt fel!? - A kérdés költői volt hiszen pontosan láttam, hogy nem tűnt fel neki.
Ahogy a szövegkönyv csattant a földön tátott szájjal néztem a fiú után. Szemeim követték, ahogy elindult kifelé, és már tértem volna vissza a próbához. Ám az hogy leült, nem hagyott nekem békét. A jelenléte nem hagyta, hogy elengedjem szavait. Én is leugrottam az emelvényről, és alig pár lépéssel már ismét előtte álltam. Szemem sarkából közben elkaptam az első sor szélén ülő csaj tekintetét. A vöröske lehetett az, aki a díszletet tervezte, mert Lucas megjegyzésére arcát tenyereibe fektette, barátnője pedig azonnal oda is lépett hozzá, hogy vigasztalni kezdje.
- Te vagy az, aki nem tudja a szövegét, Lucas - kicsit vissza vettem a hangerőből. Szavaim azért még mindig erőteljesen visszhangoztak a próbateremben, s dühös arckifejezésem sem tűnt el. - Attól, hogy neked szar napod van, nem kell faszfejnek lenni, és mások napját is elrontani - mutattam a pityergő művészcsajszi felé. - Ha ennyire nem vagy képes együttműködni, inkább ne is gyere legközelebb! - nyomatékosításkén még fújtattam is egyet. - Ha pedig ennyire zavar a por, takaríts fel te! - karom a sarokban álló partvis felé lendült.
- Mi akarsz tőlünk? - kérdeztem végül kis szünet után, a mellkasomon összefont karokkal. - Folytathatnánk végre a próbát?! - fordultam most már az egész csapat felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hihetetlenül hosszú nap volt. Talán azért is, mert az utóbbi időben sokkal többet dolgoztam, mint eddig. A plusz pénz jól jön, ha nem kidobott bútorokat akarok szerezni a lakásba, a plusz elfoglaltság pedig leköti a figyelmemet. A műmosolygás a vendégek felé ugyan nem őszinte, mégis jobb, mint a semmi, mintha komor képpel ücsörögnék egész nap. Ha rossz kedvem oka nem készítene ki ennyire, kikészít az, hogy miért nem vagyok képes visszatérni önmagamhoz.
A sokat dolgozom jelentése annyit tesz, hogy egy hosszabb délutáni műszakot vállaltam be, zárásig, a legutolsó vendégig. Talán ha sejtettem volna, hogy ki lesz az aznapi utolsó vendég, inkább délelőttre mentem volna. Ha viszont bejött, kiszolgálni muszáj - zárásig. Ellenben ha szigorúan vesszük, még nyitva volt a hely. A legutolsó vendég azonban húsz perce távozott, én így már átöltözve vártam, hogy Balázs atya megérkezzen a kulccsal, én pedig visszabaktathassak a kastélyba. Még nekiálltam felsöpörni, korábban ugyanis nem vettem észre a hatalmas morzsatengert, amit az utolsónak távozó úr hagyott. Csak a Vizsnyiczky lány hangjára fordultam meg. Bár ne tettem volna! Talán azt hiszi, szellem vagyok, és eltakarodik. Sajnos már hangjáról felismertem a levitást. Hanglejtéséből viszont arra következtettem, hogy ő nem ismert fel engem.
- Te mit keresel itt ilyenkor? - A főnök még sehol, a kockázat így kisebb volt. A józan eszem azt súgta, legyek kedves, hiszen "a vendégnek mindig igaza van", de ösztönből letámadtam a lányt.
A seprűt elintéztem egy gyors háztartási bűbájjal, még sikerült is, így én nyugodtan, sétálhattam vissza a pulthoz. Míg Lilla az ajtóban, én a pult mögött álltam, s megtámaszkodva figyeltem a lányt, várva, mit akar.
- Nem nézel ki jól - Kedvesség felsőfokon. Megjegyzésem azonban fele annyira sem hangzott undokul mint, ahogy köszöntöttem, sőt, mintha kissé aggodalmas hangneme lett volna. Kész, teljesen elhagytam önmagam! - Elvileg még nyitva vagyunk, szóval mondjad, mit akarsz. - Azt hiszem a borravalómnak lőttek, de amíg Lilla nem szól Nemesnek az undokságnál nagyobb vétekért, az állásomat legalább metarthatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Csak egy lemondó fejrázást kapott válaszként. Bár azt hiszem, Zsófi is sejtette, hogy ez lesz a felelet. Elég jól ismeri az aranyvérű családokat ahhoz, hogy tudja, semmi esetre sem hagynának olyat megtörténni, ami csorbát ejthet a család hírnevén. Ha engem elengednének, hamar kiderülne, hogy elvesztették az irányítást fölöttem, azt pedig nem néznék jó szemmel az elit körökben. Maximum egy-két év távollétet tudnának kimagyarázni, külföldi oktatással, ha pedig akkor visszatérnék, még a kezükre is játszanék, könnyebben tudnának "eladni", mint külföldön művelődött lányt. Talán igaza van Zsófinak, és azzal járok a legjobban, ha olyan férjet keresek magamnak, akivel még jól ki is jövök. Ha a szüleimre hagyom, ki tudja, milyen ember mellett fogok kikötni. A gond csak az, hogy a világon a legmesszebb áll tőlem, hogy tisztavérű fiúk után vadásszak, mint alma után a piacon. Én nem a nővérem vagyok.
Felcsillanó szemmel hallgattam, ahogy a házakról mesélt. Kívülről láttam már őket, s a pultra kipakolt papírjaim is a leírásukat, árukat tartalmazzák. Már csak arra várok, hátha felbukkan egy lakótárs. Hiszen egyedül könnyen megsavanyodik az ember, hát még az olyan, aki csak társaságban érzi igazán jól magát. No meg a lakbért felét fizetni csak... Az igazán megkönnyítené a helyzetemet.
- Ó, szuper lenne, ha valamikor körbe tudnál vezetni, megmutogatni a kiadó házakat. Még csak kívülről láttam őket, de ha be akarok költözni, nem ártana, ha belülről is látnám őket - nevettem fel.
Persze az, hogy a kastélyban élek az év nagyobb részében, biztosít egyfajta szabadságot számomra. Az igazi korlátlanság az volna, ha saját magamról gondoskodhatnék, ha például saját pénzemből vett székre ülhetnék le enni. Nem kötnének a kastély szabályai a nap 24 órájában, csak abban a 6-8-ban, amit az órákon töltök. Munkám már van, már csak elég pénzt kell összegyűjteni ahhoz, hogy legalább az első havi lakbért kifizessem, és berendezhessem a házat. Azt viszont, hogy a szüleimnek hogyan fogom tálalni ezt az egészet, még nem tudom.
Közben a pincér is megjelent, két kézzel két pizzát egyensúlyozva, hogy aztán letegyen elénk egyet-egyet. Megittam a limonádémból maradt utolsó kortyokat, majd félre toltam a poharat, hogy felvághassam az ebédemet.
- Hű, gratulálok! - Meglepett a válasza, azt hittem, munka az, ami fölött ül. Sosem gondoltam volna, ilyesmi dolgon gondolkodik.
Meglepettségem ellenére azonnal tisztelet ébredt bennem. Becsülöm azokat az embereket, akik egyedül vágnak bele a gyereknevelésbe. Én sosem lennék képes rá. Őszintén szólva gyerekek nem is szerepelnek a terveim között. Ha elképzelem a jövőmet, csak önmagamat látom benne. Furcsamód, hiszen mindig emberek közé vágyom. Konkrét terveim között viszont nem szerepel se férj, se gyerekek. Talán csak ez csak egy újabb út, amivel szembe szállhatok a szüleimmel.
- Nem hiszem, hogy nekem valaha is lesznek gyerekeim - osztottam meg a mellettem ülővel is gondolataimat. - Pláne, ha végül férjem se lesz - vissza az előző témához.