A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak.
Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon.



A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. 




Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=707121#post707121][b]Fellegi L. Milán - 2017.10.30. 23:01[/b][/url]

Már akkor tudnia kellett volna, amikor a hajlott korú füvesember a szemüvege felett gyanakodva rásandított és visszakérdezett: „Szegfűszeget?”
De nem. Milán nyilvánvalóan azon emberek táborát erősíti, akik lehetnek bármilyen okosak a gyarló materiális világ ügyefogyott jellemvonásaival kapcsolatban, a szociális skilljeik azonban az olyan ínyencségekre, mint utalás, célozgatás, ne adj’ Isten sejtetés már nem terjednek ki. Mert egyértelmű, hogy még egy félig vak, félig süket fóka is felfogta volna, hogy esetünkben a Szegfűszeg valami többet jelent sima Szegfűszegnél, de Milán nem. Neeem-nem. Ő mosolyogva bólintott, egy pillanatig sem csodálkozott a horribilisen magas áron, de még akkor sem (!) fogott gyanút, amikor a bácsika a polc helyett a raktárból hozta elő a „Szegfűszeget”, előtte pedig olyan alaposan nézett körül, mintha minimum a Halálcsillag tervrajzait kellett volna kicsempésznie egy tucat rohamosztagos között. Igen Milán, tényleg, ez mind tök hétköznapi. Üdvözült arccal távozott a kastélyba az aranyárban mért szegfűszeggel és persze arra sem jutott kapacitása, hogy a szobájáig akár csak egyetlen pillantást is vessen rá. Annyi éppen elég lett volna pedig, hogy rájöjjön, ezzel aztán igazán marhára kár lenne húslevest fűszerezni.
Persze ami késik, nem múlik. Fél órával később már Borót is sikerült felkutatnia – ő volt hirtelen az egyetlen, aki (nem túl hízelgő módon) eszébe jutott olyan személyként, aki bármit is tud kezdeni az illegális növény jelenlétével. Valamiért az volt az érzése, hogy a lány mintha gyakrabban birkózna meg ilyen helyzetekkel mint ő, habár hogy eme feltételezését mire alapozta, az merő rejtély.
Szóval egész odáig jutottak újabb röpke egy óra alatt, hogy teapartit szerveztek (nem, ez nem vicc). Most pedig vigyázban álltak egymás mellett a színjátszósok gyakorlóterme előtt, mert Boró az imént esküdözött, hogy ilyenkor itt tutira nincsen senki. Boró kezében egy nagy tál, elvitathatatlanul gyanús kinézetű sütemény – ennél már csak Milán dudorodó zsebe lehet gyanúsabb, amelybe a biztonság kedvéért még a kezét is beletette, mintha csak folyamatos megerősítésre lenne szüksége azzal kapcsolatban, hogy igen, tényleg az van nála, ami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=707134#post707134][b]Fellegi L. Milán - 2017.10.31. 13:42[/b][/url]

Andris jut eszébe, amint a csukott ajtó előtt álldogállnak. Ő is színjátszós, biztosan gyakran megfordul erre. Gyanakvóan néz a kinyíló ajtó mögött feltáruló teremre, mintha csak a puszta tény, hogy a fiú már jó pár alkalommal járt itt előtte is valamiféle jelentőséget hordozna, pedig józanul nézve erősen képtelenség, hogy bármi itt maradhatott belőle azon a gondolaton kívül, hogy járt már erre. Megembereli magát és belép ő is az ajtón, miközben kékjeit a gyanús kinézetű süteményre függeszti. Sosem evett még ilyen süteményt, a szó bármely értelmében is próbáljuk nézni. Sem ilyen sütit, sem ilyen sütit, pontosabban korábban semmi olyat és igazából csak azért leplezi erős aggályait a dologgal kapcsolatban, hogy Boró előtt ne tűnjön gyengének. Az Eridonosok rettenthetetlenek, ő azonban nem Eridonos. Bár ha azt nézzük hány Eridonossal és hány Levitással mulatja az idejét, talán mégiscsak a besoroláskor romlott el valami. Tulajdonképpen a Levitába őt nem is sorolt a süveg, cdak választott egy házat amikor átjött a Herzbergből. Mivel jó tanuló és világ életében fontosnak tarotta a tanulmányait, ez tűnt jó választásnak. Így utólag belegondolva viszont már nem biztos benne, hol is van a helye. Mostanában semmilyen értelemben.
- Milyen lett? - érdeklődik a sütire sandítva, közben azonban a kezébe vesz egyet. Bármi legyen is a válasz, túl drága volt ez ahhoz hogy most egyszerűen Boró rossz véleménye miatt ne kóstolja meg. Egyébként is, a lány teli arca egyáltalán nem arra enged következtetni, hogy a süteménnyel bármiféle minőségbeli probléma lenne.
- Tulajdonképpen még most sem értem, a manók hogy a fenébe nem vették észre. Butábbak mint gondoltam. - Nincsen semmi gondja a manókkal igazából, azonban igazi vérbeli mágusgyerek lévén soha nem is volt különösebben lelkes tőlük. Ő is harap egyet az egyik sütiből, majd Boró mögé lép és ő is bögre után kezd kutatni.  Talál is egy nagyon csinos kis porceláncsészét rózsaszín virágmintával. Nos, igazán illik az alkalomhoz... Fellengzős orrhangon szólal meg:
- Eme csésze megfelel igen kifinomult ízlésének? - érdeklődik enyhe vigyorral az arcán, miközben még a kisujját is eltatja kicsit, úgy fogja a kezében a csészét. Tökéletesnek tűnik. Közben magát figyeli, hogy az első szelet sütemény elogyásával párhuzamosan észrevesz-e magán bármilyen gyanús jelet, egyelőre azonban nincsen olyan érzése, hogy bármi különleges történt volna. Lehet hogy mégiscsak szegfűszeg az a szegfűszeg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=707224#post707224][b]Fellegi L. Milán - 2017.11.01. 21:58[/b][/url]

A sütemény tényleg finom. Nem is kicsit, annak ellenére meg aztán főleg, hogy nem csak általános alapanyagok vannak benne. Elvigyorodik Boró cseppet sem szerény megszólalására, közben pedig serényen bólogat.
- Tényleg jó! Ha előbb tudom, hogy így tudsz sütni, már a múlt hónapban félreértettük volna egymást a bácsival... - jegyzi meg, enyhén azt a látszatot keltve, mintha bármennyire is szándékos lett volna a félreértés. Francokat volt az, persze. Ezt nyilván a lány is tudja, elvégre felért egy vallomással az, hogy Milán csendben végighallgatta, ahogyan a lány kicsit sem diszkréten kiröhögi. Nem volt teljesen indokolatlan, na.
- Miii?! - hagyja el az ajkát a szó végére egyre magasodó rövid hangocska, amelyet egy jóízű nevetés követ - ...nagy franc vagy - teszi még hozzá nevetve.
Miután megtalálták a megfelelő csészéket (az ő úri ízlésének is megfelel a kis pöttyös) és Boró vizet is töltött, Milán is előveszi a pálcáját, hogy a maga kis részét megtegye. Közben lezuttyan a Boróé melletti babzsákba.
- Felülről fogd meg majd kérlek a kannát. Csak vigyázzunk, nehogy megégesselek - mondja, miközben elvesz egy újabb süteményt és beleharap egy nagyot, majd a másik felét gyorsan leteszi az ölébe.
- Lacarnium Inflamare! - a vártnál nagyobb láng csap ki a pálcájából, Milán száját pedig elhagyja egy diszkrét "huere". Kissé meglepve konstatálja, hogy a schwitzerdütsch káromkodást nemigen sikerült levetkőzni. Borót szerencsére nem égette meg, de ez is csak a szerencsén múlott. Meglepve néz hol a pálcájára, hol a kezére, de a láng mérete már szerencsére beállt a normálisra. Alulról melengeti vele a kannát, várva hogy a víz bugyogni kezdjen. A sütinek továbbra sem érzi sok hatását, bár talán Eridonos tettestársának feltűnhet, hogy mintha a mosolyai kicsit szélesebbek, a nevetése kicsit hangosabb lenne. Aztán Boró mond valamit teljes zagyvaságot, Milán pedig ráncolni kezdi a szemöldökét? Valamit biztosan marhára rosszul csinál, ha a lánynak már most ennyire megártott, ő meg még semmit sem érez.
- Parancsolsz? - néz rá aggodalmasan. Kicsit tart tőle, hogy a következő mozdulattal a lány eldobja a forró vízzel teli kancsót, utána pedig kiabálni kezd, vagy pucéran rohangálni... Talán kicsit előreszaladtunk. De ha egyszer kalapos nyulakról vagy mikről beszél!