Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

Cukorka, cukorka, cukorka... oh, és cukorka! Vagy ezt említettem már? Gyakorlatilag ez az egyetlen olyan dolog, amely feltudja vidítani a lányt, egy -egy szomorkás napján. De most nem a lehervasztó kedv a gond. Elena nevelőapukájának a hétvégén lesz a szülinapja. És még nem vett neki semmit...Pedig igazán illene. Talán ha többet törődne a Jeremy nevezetű, kezdő apukának titulálható emberrel, akkor lehetséges, hogy a kapcsolatuk sem lenne ennyire fagyos. Mert az nem is kérdéses, hogy az egymáshoz viszonyulásuk nem túl rózsás. Jeremy nem volt túlságosan elragadtatva, amikor Angelika hazahozta az árvaházból, az akkor még csak tíz éves kis Elenát. Gyakorlatilag viszolygott tőle, amikor csak egy percre is kettesben maradt a lányával. Ebből eredeztethető, Elena "Rose" vezetékneve, hisz nevelőanyukájának ez volt a lánykori neve. És mivel az újdonsült apuka nem vállalta a lányt, így az anyuka vonta magára a felelősséget.
~ Mi is apa kedvenc édessége? - töpreng magában, miközben a falu utcáit rója, keresve a édességek tárházát. Nem kell sokáig kutakodnia mert a második soroknál befordulva a következő utcára megpillantja a Paradis Cukorkabolt áttetsző üvegkirakatait. Mint egy kétéves kicsi lány sebtében odaszalad, és nóziját az üvegre tapasztja. Kiskutyaszemekkel tekint széjjel a bent világon, majd mint egy isteni fuvallat megpillantja a nyalókák sorában azt a darabot, amit eddig oly áhítva kutatott. Nem is tanakodik sokáig, forgószélként csörtet be az üzlet ajtaján. Sietősen odarohan a nyalókákhoz és szemeivel az édességeket kezdi pásztázni.
 ~ Vajon melyik a finomabb? Melyiket szeretheti apa? - fordulnak meg a kérdések az agyacskájában. A kék a jobb vagy a sárga? Vagy netán a piros a fehér csíkokkal? Sok a kérdés, de kevés a válasz.Hirtelen egy kéz érintését érzékeli a vállán. Sanda tekintettel odapillant, majd azonosítani próbálja az illetőt, aki csak ily hirtelen rátört cukorka válogatás közepette. Mi tagadás az illető egy fiatal hölgy, akiről ugyan csak feltételezhető, hogy ugyanazzal szándékkal jött ide, mint Elena.  
- Elnézést... Netán segíthetek? - kérdi meg udvariasan az illetőt, majd szabd kezével leereszti a nő kezét a válláról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Újra abban a helyzetben, amiben hajdanán. Vagyis takarodó után császkálgat. De a mostani helyzet eltér a múltkoritól. Most nem az iskola biztonságos falain belül van, hanem kinn a szabadban, Bogolyfalva nyirkos utcáin. Nem tudni mi késztette arra, hogy idejöjjön. Azt meg végképp nem sejti, mi fog rá várni a mai éjjel. Szellemek? Vámpírok? A hosszú fogú rémségeket már rég megszokta. Ugyanis a nyári szünetben sok vérhajhásszal volt dolga, mivel a családja új szomszédai azok. Plusz arról a lányról is kiderült, hogy Azok közé tartozik, akiben világéletében megbízott. A rádöbbenést az a pillanat hozta el, amikor Amy megkérdezte tőle, hogy kérhet e egy szívességet. Elena pedig megbízott a lányban és igent mondott neki. Ezek után jött csak a történet fordulópontja, amikor az említett barátnő megvillantotta éles fogacskáit és a következő pillanatban már Elena nyakára tapadt. Mondhatni úgy is, hogy a legjobb barátnője házi vérzsákja volt az elmúlt nyár során. A sok buta tinilány mind azt hiszi, hogy a vámpírharapás csak egy szúnyogcsípésféle, ám ez cseppet sem így van. Valójában nagyon is fájdalmas.
Az utca lényegében üres, csak itt ott járkál egy egy varázsló vagy boszorkány. Gondolataiból a sarkon lévő hang riasztja fel. Egy férfi hangja, aki vadul magyaráz neki, valami ilyesmit hogy, "Mit keres ilyen későn egy magadfajta kicsi lány a sötét utcákon? Nem szép dolog éjjel mászkálnod. Még esetleg, bajod eshet." Majd a fekete kapucnis férfi elindul elindul felé. Két választás van: elfut vagy jól beolvas az alaknak. Elena a második verziót választja. Azt már nem tudom, mit mond neki, de annyi biztos, hogy az alak nem hagyja annyiban és a lány nyomába ered. Mikor észreveszi, hogy követik, lépteit egy kicsit megszaporázza. Lábai egyenesen elvezetik a falu határán lévő temetőhöz. A fekete kapucnis már nem követi, így van egy kis ideje kifújnia magát, mielőtt belépne a temető kapuján. Mert ne gondolja senki, hogy ő egy félős kis elsőske aki nem mer éjnek évadján a halottak lakhelyén császkálni. Bátorságáról tanúbizonyságot mutatva, a kapuhoz fordul és már épp elkezdi mondani, hogy Aloho... amikor megdöbbenve veszi észre, hogy a vaskapu nyitva van. Talán van odabenn valaki? - ötlik fel benne a kérdés, miközben lenyomja a kilincset és lábait a hideg kőre teszi. A kerítéstől nem messzire hangokat hall, amiknek a nyomába is ered. Nagy meglepetésére barátnője Gwen és egy idegen lány tűnik a szeme elé.
 - Szia, Gwen! És ki ez a kis csaj? - néz kérdőn a szöszi kis csajra miközben lazán a társasághoz sétál.
- És mi a mai program, császkáló népség? - mondja majd helyet foglal az egyik, hozzá közeli sírkövön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

(Bocsi a késért!)

A mai napon lezárul egy év és kezdetét veszi az új. De ebben a tanévben, már nem a cuki kislány Elenával fogunk találkozni. A szünet sok mindenre jó, nem csak új élmények és barátok szerzésére. Elena a szünidő nagy részét saját maga újraformálásával töltötte. Tanult új varázsigéket, ezen kívül még önvédelmet is. Napokon át mást sem csinált, csak edzett kitartóan. Aminek meg is lett az eredménye. Önbizalma szintén növekedett, így már nem fél kiállni idegen emberek elé sem. Külsején is fellelhetők változások. Hajkoronája meghosszabbodott. Szeméből lassacskán kezd eltűnni a gyermeki csillogás, helyét egy sötétebb, komorabb mélység veszi át. Stílusa nem az a bohókás, "rózsaszínben látom az egész világot" stílus, hanem egy felnőttesebb, komorabb divat képviselője lett. Annak ellenére, hogy még csak tizennégy éves. Ezért is döntött úgy, hogy a mai ünnepélyre felveszi térdig érő lila szaténruháját a hozzáillő magasított fekete cipőjével. És persze az elmaradhatatlan kis ékkövekkel kirakott, rózsát formázó nyakékét.
Most, hogy az öltözék megvan, már csak el kellene jutnia az évnyitóra. Így is tesz, lábait kapkodva indul el a Nagyterem felé. Nem meglepő, hogy a folyosókon már nem tartózkodik senki, hisz rég elkezdődött az ünnepség, mire a lány a bejárati ajtóhoz ér. Ahelyett, hogy szégyenteljesen, lapos kúszásban osonna be a terembe, inkább kihúzza magát és szép komótosan belépdel. Odabenn már nagyban folyik a "buli" így sietősen ülőhely után kutat a Piroskák asztalánál. Meg is pillantja régi jó barátját Eriket, aki nagy szemekkel kutakodik, keresve egy személyt. Elena nem tétovázik tovább, elindul felé, de mielőtt odaérne hozzá, egy lány az útjába vág és megszólítja a fiút.
Mind jól gondoljuk, mi jön ezután. Elena tétován pislog össze-vissza, hogy ugyan, most mi tévő legyen. Lényegében Erik volt az egyetlen ember, aki mosolyt tudott varázsolni a lány szájára. Aki mellett nem érezte a szülei halála okozta, mély lyukat a mellkasában. Erik jelentette számára azt az illetőt, akivel tűzön vízen át menne. És ez a személy, most egy másik lány oltalmában van. De Elena új ember lett, így nem szabad egy kudarc miatt összeomlania. Állja a sarat, még ha a földbe tiporják is. Egy pár perc kell ugyan, ameddig összeszedi magát, de miután ez megvan, fogja magát és a társasághoz tipeg.
- Szia, Erik! És neked is, hello! - mondja, bár az utolsó mondatot csak motyogva teszi hozzá.
 - Megbocsáss, vöröske, de gondolom ez a hely nekem van fenntartva. Úgyhogy talán jobban járnál, ha nem húznád ki nálam a gyufát... Lehetséges, hogy az imént elmondottak a féltékenység hangja voltak, de egyszerűen rájött ez az... érzés aminek nem tudott parancsolni. És talán, ha a lány tovább szívózik Elenával, akkor olyat fog tenni, amit valószínűleg megfog bánni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Hideg éjszaka köszöntött a három lánykára. A szél is fúj, magával hozva az éjszaka virágzó növények illatát. Köztük érezhető az amazonaszi tündérrózsa mámorító illata is. E aroma felidézi a lányban, Centraliában töltött csodaszép napjait. Amikor éjjel az égen millióm egy kis csillag tündökölt, ő pedig a nyitott ablaknál csodálta őket. A nosztalgiából a szőke lány hangja ébreszti fel. Udvariasan bemutatkozik, mire Elena lassan felkel a sírkőröl és a lány elé ballag.
- Hello, Lívia! Én Elena Rose vagyok. De szólíts csak nyugodtan Elenának. - mondja a cseppet sem ijedt kis elsősnek. Talán őt is olyan fából faragták volna, mint Lenát? Ez egy kicsit sem meglepő, hisz a talárjából ítélve egy Rellonossal van dolga. Akikről pedig köztudott, hogy nem a betojik közé tartoznak. Volt már dolga Zöldikével és hát... nem lettek a legkedvencebb iskolatársai közé téve.
 - Ezek szerint, ennek a Faris Spavin nevezetű alaknak a sírját keressük? Miatta jöttünk ide?
Szellemvadászatra jöttek volna? De egyáltalán, ki volt az a Faris Spavin? És miért ilyen fontos a lányoknak? Vajon a varázsvilágban léteznek zombik? Mert ha "élnek" akkor azt hiszem menekülhetnek a lányok. Élőhalottak ellen nemigen létezik hatásos varázsige. Bár azt kétlem, hogy rothadt zombik mászkálnának Bogolyfalva temetőiben. A szellemek, már hihetőbben hangzanak. Elméletben a kastélyban is vannak szellemek, ráadásul mindegyik háznak van egy házszelleme, de Elena még egyikkel sem találkozott.
 - Gwen, micsoda őrzővédő anyuci lett belőled! - neveti el magát, de miután látja barátnőjén, hogy ez nem tréfa, abba hagyja a cinikus mondatok sorolását és a feladatra kezd koncentrálni.
 - Nyugi, megbízhatsz bennem, vigyázok a kis Líviára.  - mondja barátnőjének, majd elveszi tőle a köpenyt. Nem hiszem, hogy szüksége lenne rá, hisz egész jól elboldogul egymaga is. Esetleg a kis szöszinek lesz rá igénye, de neki is ott van a bátor Elena.
 - És a fény miatt ne aggódj nem lesz rá szükségünk. - teszi hozzá előbbi mondandójához, miközben megragadja a kislány kezét és magával húzza. Jócskán benn vannak már a temetőben, sorjával hagyják el a régebbinél régebbi sírok halmazát. Nagy Lili... Fodor Péter... Olivia Coleman... olvassa a sírokon található személyek nevét, mígnem erős fuvallatot érez, aminek hatására megtorpan. Majd pár percen belül a légmozgáshoz egy hátborzongató hang is társul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Lassan közelít a terem sötét sarka felé. Keze fokozatosan ökölbe húzódik, érzi ahogy izmai megfeszülnek, ahogy az adrenalin szintje növekszik. Mámorító egy érzés! Hihetetlen, hogy az ember mennyire megtud változni egy csekélyke szünidő alatt. Tavaly év közben ha ilyen szituációba kerül, sikítozva rohant volna egészen addig, ameddig el nem éri az Eridon barátságos falait. De már nem. Megváltozott, ennek köszönhetően, új ember lett belőle. Olyasvalaki, aki kiáll magáért, a barátaiért és mindazokért, akik fontosak neki, miközben bőszen túri a bántásokat. Bár lehetséges, hogy a csökönyösségét és a vadságát orvosolni kéne...
 - Gwen! Te totál megvagy húzatva?! Azt akarod, hogy a gyengélkedőn rakják össze az orrodat?! - rivall barátnője, miközben kezeivel vadul gesztikulál a láthatóan kissé megdöbbent lánynak. Nem állt szándékában bántani Gwen-t, de ha így packázik vele, lehetséges, hogy a következő úti célja nem Ginnie edzése, hanem a Nyugati - szárny második emeletén található gyengélkedőnek elnevezett szobácska lesz.
- Amúgy is, mit keresel itt? Főleg a... sarokban.... - mondja, majd kérdőn, szemöldökét felvonva pillant a lányra. Több mint valószínű, hogy levelet vagy valamilyen csomagot jött feladni, de az még mindig nem tiszta, hogy egy kézbesítés miatt, miért kell elbújni a sötétségben? Az viszont jó hírnek számít, hogy ezentúl Gweny vele lesz a kviddics meccseken, még ha csupán cserejátékosként is.
 - Persze!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Egyre gyorsabban halad, szinte már suhan a sírok között. Néha néha megáll "megcsodálni" egy egy sírt, de akit keresnek, még mindig nincs meg. Egyszer csak erős szél támad, majd párpercen belül hang is társul a légmozgáshoz. Egy kobold tűnik elő, visítozós hangjával a lányokra ordítva. Lívia és Elena nem hátrálnak meg a pöttöm kis lény fenyegetésétől. Sőt, a szösziek még meg is tréfálj azzal, hogy elrepteti a groteszk kis lény lámpását egy sírkőhöz, majd a világító eszköz csörömpölve széttörik. A Főnixtanonc nagyban nevet, amikor a - szerintem valami gondnokféleség - odaordítja nekik, hogy lenyakazza őket, de a két bátor leányzó nem foglalkozik vele, tovább indulnak keresve az említett szellem sírját. Közben Lívia elmeséli, miért is oly fontos számukra ez a személy, de még mindig van egy gondolat, amely nem hagyja nyugodni Elenát. Miért voltak a lányok a Kísértetházban?
Lassan ugyan, de végül megpillant egy sírt, melyen az Angelina Gina Spavin név látható. Csodaszép egy emlékhely, és ha Lena jól gondolja, a keresett személy holtteste sem lehet messze. Hirtelen megpillant egy kriptát, aminek ajtaján a Spavin család felirat található. Elég rég járhatott erre bárki is, mivel az építményt már teljesen belepte a földből kinövő borostyán és egyéb kúszó-mászó növény, plusz a falak se valami stabilak már.
 - Nos, azt hiszem, be kell másznunk, máskülönben nem jutunk be. - állapítja meg női fifikájával, ugyan is hosszas nézelődés után sem lát semmilyen másfajta megoldást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Egy újabb fárasztó nap, semmi más. Újra bele kell rázódnia a mindennapi tanulásba, majd a délutáni elfoglaltságokba, ennyi az egész. Csak ezért lehet ilyen kedvetlen ma, semmi másért. Ám, hiába is hitegette magát ezzel a gondolatsorral, a lelke mélyén tudta, hogy nem így van, nem az energiavámpír diáktársai az okai a lehangolt magatartásának. Minden egy bizonyos illető miatt történik, akivel az évnyitón találkozott ismét, és akit olyan bunkó módon taszított el magától. Az a rémült tekintet, amely a cselekedete után nézett vissza rá. Igaz, csak egy éve tapossa az iskola padlóját, mégis úgy érzi, beleszeretett a fiúba. De nem véletlenül használatos a múlt idő. Próbál magán változtatni, hogy ne legyen az aki régen volt, és sajnos ebben az új jövőben, nincs helye annak az ifjú varázslónak. Bármennyire is fájdalmas ezt kimondani. Épp a Nagyterem előtti folyosón sétálgat, gondolataiba meredve, mikor egy síráshoz hasonló hangot észlel. Nem áll meg, csak maga elé bámulva csörtet tovább, miközben magával vitatkozik. Ne vegyél róla tudomást, csak menj tovább! Ne vegyél róla tudomást, csak menj tovább! Többé nem fogok segíteni nekik, többé már nem! Mikor a folyosó végéhez ér, lábai lecövekelnek, majd nagy erőt véve magán, visszaindul, hogy megkeresse azt, aki ezeket a síráshoz hasonló hangokat hallatja.
 - A fenébe is! Nem bírom tovább!
Hamarosan megtalálja a parányi kis lényt, mely a Nagyterem előtt zokog, Tv hasát kocogtatva. Elena fejét felszegve baktat oda hozzá, majd megállva a lény előtt, néz le rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Egy kriptánál találja magát, mely félelmetesen sötétedik az éjszakában. Elég öregnek bizonyul, ugyan is a márványkő falak igencsak megrepedeztek már és a még ép darabokat pedig belepte a földből kinövő borostyán. Ahogy alaposabban szemügyre veszi, észere vesz rajta egy Spavin család feliratot, ami bizonyítja, hogy ezt a helyet keresték idáig. És ami még jobban rádöbbenti erre a tényre az az, hogy a kripta körül varja röpködne, ami Lívia elmondása szerint átkot jelent. Elena nem tudja, hisz nem nagyon ért az ilyesmihez, hisz csak tavaly nyáron tudta meg azt hogy boszorkány és akkor sem merült teljes egészében bele ebbe az egész mágia dologba. De Lívia biztosan többet tudhat róla, ha már így sebtében kijelentette. A Zöldikének sikerül felemelni a kripta fedelét, majd miután társa bemászott, Elly is veszi a fáradságot, majd leereszkedik a vaslétrán. Leérve három koporsóval találja szemben magát, egy fával egy kővel és egy arannyal. A koporsók előtt egy emelvény áll, rajta fekve egy sárgul pergamenpapírral. Közelebb sétál, majd társnője felolvassa az irományt.
 - Tehát, akkor ki kell találnunk, hogy melyik koporsóban fekszik Faris Spavin. És ha rosszra tippelünk, akkor "meglep minket" egy mumus. - foglalja össze magának hangosan az imént hallottakat. De most akkor melyiket válasszák? Az aranyban ezek szerint a volt mágiaügyi miniszter apja fekszik. De még akkor is marad két választásuk, a fa és a kő. Tehát, ha nem akart puccos nyughelyet, akkor valószínűleg a fában fogják megtalálni, de az is lehet, hogy a jobb biztonság miatt, a kőbe rakták a holttestet.  
 - Szerintem a kőben lehet. - jelenti ki cseppet sem idegeskedve a következményeken. Ha találnak egy mumust, valahogy majd csak elbánnak vele. Odasétál a koporsóhoz, majd a sarokban talált vasdarabra emeli a pálcáját.
 - Baziteo! - mondja, és a vasnyúlvány növekedni kezd, amivel most már felfeszíthetik a koporsó tetejét. Úgy is tesz, bedugja a kis részbe a feszítővasat, majd Líviára néz.
 - Akkor, kezdjük?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Míg barátnője feladja a csomagját, addig Elena odasétál a falhoz, majd megkeresve a légkényelmesebb álló pózt, neki dől a falnak. A kezéből még mindig nem tüntette el az imént kapott levelet, és amikor barátnője nem figyel rá, előkapja és az írást kezdi vizsgálgatni. Ahhoz kétség sem fér, hogy a szülei írták, de vajon mit jelenthet az, hogy "ezentúl nem leszel egyedül többé" ? Talán kap egy kiskutyát? Áh, nem, hisz még mindig ott van neki Narancs és Pufi is. De akkor mi lehet? Számtalan "kitalálósdiban" vett már részt a szülei jóvoltjából, de általában egy-két nap leforgása után megtudta, miről is volt szó. Most viszont nem így van. Már eltelt jó pár hét azóta, hogy a szülei elakartak mondani neki valamit, szóval biztos nem valami apró-cseprő dologról szólhat a történet. A tekintetét még akkor sem emeli föl az irományról, mikor Gwen felé fordul és elkezd valamit magyarázni neki. Az olvasásból csak az ablakon besszálló fekete bagoly tudja kizökkenteni, mikor a madár Gwen vállán landol, majd nemsokkal később odaad neki egy fekete borítékot. Már így első látásra se merülnek fel benne jó gondolatok, de miután meghallja az esküvő  szót, bizonyossá válik, hogy ez nem egy tingli-tangli üdvözlőlevél, hanem komoly tervbe vett dolog. Aggódó pillantással barátnőjére néz, majd nyel egy nagyot és odamegy háztársához, hogy elkérje tőle a képeket. Mondhatni a Földön fetreng a röhögéstől, ahogy a tekintete megakad a rózsaszín cuccokon, hisz tudja, hogy barátnője utálja az ilyeneket. Igazán szépen fog kinézni bennük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

A nyalókák bűvöletéből egy kéz érintésének érzékelése zökkenti ki. Valóban, egy ismeretlen alak taperolja a vállát, aki, ha jól sejti csakis nő lehet. Leveszi a hölgy mancsát, majd megfordul és udvariasan megszólítja. Kiderül, hogy a nő csak nyalókáért jött, úgy mit ahogy Elena is. És, hogy valami haszna is legyen ma, ne csak tétlenkedjen, ajánlatot tesz az idegennek.
 - Tudja, én is nagyon szeretem az édességeket, főleg a nyalókákat. És, ha én a maga helyében lennék... - mondja titokzatosan, majd a negyedik sorra szegeződik a tekintete, ahol egy igazán íncsiklandozó darab várakozik gazdájára. Óvatosan odasuhan és tolvajmódon lekapja a csavart édességet a polcról, majd visszatér a nő elé.
- Ezt választanám. - fejezi be az imént elkezdett mondatot, majd a nyalókát a hölgy kezébe nyomja. Egy tutti-frutti ízű, csavart darab a szerencsés kiválasztott. Elenának mindig is ez volt a kedvence, mióta csak az eszét tudja. Otthon Centraliában a szülei folyton ilyet vettek neki, szülinapra, névnapra vagy olykor olykor ha bánatos volt. De sajnos ők már soha többé nem fognak ilyet venni a lánynak. Úgy volt, hogy a szünetben hazautazik a szülővárosába, de nem volt rá képes. Már összepakolta a cuccait is, de a lába a földebgyökerezett és nem akart engedelmeskedni neki, egyszerűen tehetetlen volt. És ezt érezte azóta a nap óta mindig, a tehetetlenséget azt, hogy elveszett. Hiába tetteti magát, hogy most már jól van, semmi baja, ezt csak álca egy maszk amit magára ölt minden egyes napon amikor felkel.
Zavartan megrázza a fejét, hogy az imént felmerülő szomorú tényeket kiverhesse a fejéből és végre teljesen a nő reakciójára figyelhessen.
 - Nekem legalább is ez a kedvencem. - közli, majd egy erőltetett most vet a hölgyre. Nem lenne ennyire zavart, ha az imént nem gondolt volna vissza. Miért is szakította fel a régi sebeket?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Majális. Egy újabb eltúlzott rendezvény ahol a diákok önfeledtül jól érezhetik magukat. Nem úgy hangzik, ahova Elena ráncigálás nélkül elmenne. De akkor mit keres itt? Az igazat megvallva ő maga se tudja hogyan került ide. A szobájából kijövet vette észre a plakátot amire óriási betűkkel volt kiírva a MAJÁLIS szó. Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha elmenne megnézni mi ez az egész hajcihő. Agyalás nélkül cselekedett, felrohant az Eridon toronyba, ledobta az ágyára a már jól megszokott talárját és szélvészként kiviharzott a Fénylő Lelkek Udvarára. Mintha valami tudatmódosító bájitalt ivott volna, az idő úgy elszáll felette ő pedig tudomást sem vesz a körülötte zajló eseményekről. A varázslatból a vattacukrok részegítő illata zökkenti ki. Valóban van tőle nem messze egy cukros stand ahova kislányosan csillogó szemekkel tovább is áll. Egy középkorú néni fogadja a kis eridonost, aki ahogy a lányka odaér megkérdezi tőle mit szeretne. Elena szemei még mindig tágra nyílnak a sok sok édesség látván, hirtelen azt se tudja mit szeretne.
- Egy... nem is inkább kettő szivárványszínben foszforeszkáló vattacukrot! - közli kitörő örömmel a lányka, majd ahogy megkapja a ragacsos édességet ugrándozva tovább indul. Vagyis indulna, ha valakibe szó szerint bele nem botlana. A találkozást a másik lányka is földhöz szögezőnek találhatja, mivel Elena becsapódásának hála mind ketten a földön kötnek ki. Lena megrázza magát, aztán gyors bocsánatkérésbe fog.
- Ó, elnézést! Nem akartalak fellökni, nem is tudom ma mi ütött belém... Amúgy Elena Rose vagyok örülök a találko... - a mondatot befejezni már nem tudja, mivel ahogy a másik lány felkel, Elenán átfut egy a felismeréshez hasonló érzés. Vörös haj, méregzöld szemek...csak egy embert ismer, akinek ilyen ismertetőjegyei vannak.
 - Anna?!  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Különös, hogy most rajtuk kívül egy lelket sem látni ezen a folyosón. Általában tömve szokott lenni és a diákok már egymást tapossák csakhogy bejussanak a Nagyterembe reggelizni vagy ebédelni.
Kényelmesen nekidől a hideg kőfalnak, tekintetét a kis szőrmókra emelve. Sosem látott még ilyen lényt a kastélyban az egyszer biztos. Bár az igazat megvallva mostanában nem sokszor mozdult ki a szobájából. Ha pedig mégis megtette akkor is csak órákra járt, plusz néha-néha találkozott valamelyik régi barátjával. Mondhatni teljesen elszigetelte magát a társadalomtól. Pedig tavaly nem volt ám ilyen! Egy imádni való, energiabomba kislányt rejtett az Elena Rose név. És nézzen rá most az ember. Nem hasonlít már cseppet sem a régi önmagára.
Hirtelen megrázza a fejét, hogy az imént felmerülő gondolatokat valahogy száműzze a fejéből, ám ez nem ilyen könnyű. Figyelni azért még tud Tinky Winky szavaira, de a válaszadás nem ennyire egyszerű. Ezért is van, hogy kissé habozva válaszol a Teletubby mondatára.
- Hidd el, ezzel nem vagy egyedül. Én is magányos vagyok.
Lehet, hogy a kis Elena keménynek mutatja magát, de a lelke mélyén nagyon is magányos. Jó, ott van neki a szobatársa Gwen, de őt is manapság kevésszer látja mivel mire Lena felkel, a lánynak már se híre se hamva. Szóval marad a mindennapos magány, ami mint sötét felleg ereszkedik a lányra. De lehet, hogy még Tinky Winky-n lehet segíteni, ha Elenán nem is.
 - Megpróbáljam megjavítani? Talán a Reparo segíthet.
Elég rég használta már ezt az igét, de egyszer mindent meg kell próbálni, főleg, mert a kis szőrgombolyag mindjárt sírva fakad (ismét) azt pedig a mostani állapotában Elena nem sokáig bírná. De ha a Tubby megöleli attól nem csak a lány, de a kis lényecske is jobban érezheti magát. Szóval...
 - Persze!