38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék→A kastély
Oldalak: [1] 2 3 ... 13 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 20:46 | Link
potions
warehouse


Ez az a hely ami nem változik, raktárként kezdte és úgy is végzi talán. Ez a téglalap alakú ablaktalan hely a penész és a doh különleges keverékének lakhelye. Itt nem sokáig marad szívesen az ember, inkább csak egy éppen szabad helyre lehozza az összeszedett holmikat és már menekül is. A kezdet kezdetén volt rendszerezés, azonban ez mára eltűnt. A megsárgult pergameneken még látszik, hogy korábban mindennek megvolt a maga helye, tantárgyakra és szerepkörökre lebontva mára azonban a papírhalmazok, elhasználódott ketrecek és fiolák halmaza lett. Nem egy elhasználódott főzet által szétrobbant fiola darabjait lehet megtalálni és a levegőben is érződik, hogy van még adalék ami ezt a különleges aromát adja a levegőbe. A plafonról egyetlen olajmécses lóg le, melyet varázslattal nem lehet meggyújtani, csak mugli eszközökkel, talán azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa, elvégre akit ide leküldenek mind ismerik a meggyújtás módszerét. Nem ad nagy fényt, de annyira elég, hogy tájékozódni legalább tudjon az ember és ne akadjon bele az alacsony plafonról lelógó megannyi vastag pókhálóba és a pókok vacsoráiba, melyeket gondosan összefogdostak maguknak. A köves, poros földön se árt jó alaposan körülnézni, ha a szem megszokta ezt a félhomály állapotot, hiszen a fiolák tartalma nem csak a pergamenkupacokra, de sokszor a földre is jutott jócskán, melyek között egerek szlalomozva menekülnek vissza búvóhelyeikre.
Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 22:07
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 19:51 | Link
Tamás


Oké, én őrült vagyok, egy épeszű ember ide be nem teszi a lábát...
Elvigyorodok, hisz pont ezért választottam ezt a dohos, penészes, és még ki tudja, milyen helyet. Már rájöttem, hogy én akárhová megyek, mindig megtalál valaki. Mintha az egész suli, kutassuk fel Opheliát, és vágjuk haza a cseppnyi jókedvét is csoporttá alakult volna.
És tehetek én bármit, mehetek én bárhová, valaki folyton megjelenik, hol az utolsó percekben csupán, hol vagy órákon át fáraszt. Ez nekem nem megy, nem bírok jó pofát vágni valakihez, aki ha csak tudat alatt is, de az idegeim tépázza.
Itt viszont jó, biztonságos, és a penészszag is elmúlik egy idő, talán, mert az orrom már hozzászokott. Mindenesetre már egy ideje bújok itt a jegyzeteim fölött görnyedve. Természetesen csak mert a szobámban sem vagyok egyedül. Oké, lehet, velem van a baj, mert túlzottan antiszociális vagyok, de akkor tessék ezt tiszteletben tartani.
Talán, ha egy pszichodoki megmondaná...
Felsóhajtok, nem, nem ér annyit az egész, hogy hagyjam, valaki az agyamban turkáljon, senkinek semmi köze ahhoz, hogy mikor mi játszódik le bennem. Ebből nem engedek soha, mondhatni kőbe van vésve, és eddig  büszkén kijelenthetem, nem sikerült megszegnem ezt a fogadalmam, sőt még egyet sem. Mondhatni a régi énem még szilárdan áll, de ez nem biztos, hogy jó. Az az Ophelia, aki idejött egy időzített bomba, ezt már bebizonyítottam, nem hiába kerültem Bagolykőre, annak ugyanis valahogy ki kellett derülnie, hogy nem vagyok átlagos. Még most is önelégült mosoly kúszik az arcomra, ahogy visszaemlékszem a törött kristályokra, szétzúzott falakra.... Gregory arcára. Na az megért mindent, bárcsak láthatnám úgy még egyszer.
Egy egér fut el, mire elégedetlenül horkantok fel. Na ez a szertár adta mellékhatás, de még ezt is képes vagyok bevállalni pár perc nyugalomért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Tamás
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 20:17 | Link
Ophelia

~ Hű, már alig várom, hogy kipróbáljam. ~
Gondolatai egyre csak a táskájában lévő holmik körül forogtak. Nemrég szerezte be őket. Volt a csomagban mindenféle édesség; csokibéka, mindenízű drazsé, láva karamella, trükkös rágó, két méterre nyúló gumicukor...De ami miatt ennyire izgatott lett, az a Szikrás Varázs Csillagszóró. Állítólag a kihulló szikrák visszapattannak háromszor, és csak utána halnak el, közben pedig színt váltanak. Tomi már alig várta, hogy felérjen a hálókörletbe, és kipróbálja szerzeményét. Nagyon izgatott lett, mint mindig, mikor úgy érezte, tilosban jár. Igazából úgy sejtette, az iskolavezetőség nem kifejezetten díjazza, ha valaki pirotechnikai játékokkal szórakozik a kastély falain belül. Bár lehet, hogy ez inkább a Tomiéná komolyabb durrogtató eszközökre igaz ez a szabály, de ez a fiúnak igazából mindegy.
Még sosem érezte ilyen messzinek az Eridon tornyot. Épp befordul az egyik sarkon, mikor megtorpan.
~ De mi van, ha a toronyban épp vannak? ~
Körbekémlel, nem lát senkit.
~ Itt biztos nem lát meg senki. ~
Mielőtt még alaposabban átgondolta volna, már a kezében is volt a tűzijáték, s pálcájával szikrát csiholva meggyújtja annak végét.
- Wow...
A csillagszóró végéből mindenféle színű szikrák pattannak ki, amik a földről és a falakról színt váltva pattannak vissza.
- De jó...
Mosolyog a látványon, azonban az öröme gyorsan bent reked, mikor léptek zaját hallja a folyosó sarkán túl. Ész nélkül dobja be a csillagszórót az első keze ügyébe eső ajtón, ami történetesen a szertár, aztán jobb ötlete nem lévén ő is utána megy.
Utoljára módosította:Grünwald Tamás, 2012. december 16. 20:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 20:31 | Link
Tamás


A mandragórát átugrom, mivel azt sikerült már az eszembe vésnem, ráadásul visítani is hallottam. Igen, valahogy elfelejtették megmelíteni, fülvédőt nem ártana felvenni, így talán nem csoda, hogy megadtam neki a legutáltabb növény címet. Persze erről egyet sem kérdeztem meg, mármint arról, hogy mi a véleménye erről, elég volt csak egyszer hallani azt az éktelen visítást, aztán padlót fogni ahhoz, hogy tudjam, soha többé nem akarok olyat látni. Márpedig, ha én nem akarok, akkor nem is fogok ugyebár.
Ezért sem járok sem bájitaltanra, sem legendás lények izébizére, mert egyszerűen nem érdekelnek. Az SVK, az átváltozás és a Bűbájtan már annál inkább, mugli ismeretre meg csak azért megyek be, hogy röhögjek a tudatlanokon.
Épp becsuknám a jegyzeteim, mikor egy izzó valami repül be az ajtón, elém úgy pár méterre. Felsikítok, mert ez hirtelen jött, majd szikrázó szemekkel lesek a srácra, aki vélhetőleg a tettes.
- Normális vagy? Talán előbb meg kéne nézni, hogy van-e bent valaki? És ha rám dobtad volna?- igen, kiabálok, mert azért na, nem kéne ennyire felelőtlennek lenni. Igen, megint magam féltem ahelyett, hogy megtudnám, mi is volt az, nem is érdekel, csak az érdekel, hogy kis híján lehet felgyulladtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Tamás
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 20:46 | Link
Ophelia

Mikor becsukja maga mögött az ajtót, rájön, hogy jobb lett volna előbb körülnézni, mielőtt dobálózik. De ő végül is nem tehet róla, odakint megijesztették, ezért történt az egész. Ezt persze hiába is próbálná elmagyarázni a lánynak, aki úgy döntött, hogy a pókhálók közt tölti idejét.
- Ööööö...bocsi.
Eléggé meg van szeppenve ahhoz, hogy mást ne nagyon tudjon egyelőre hozzátenni a dologhoz. na jó, azért egy kicsit rosszul érzi magát, amiért ilyen ormótlanul rátört a másikra.
- De azért nem kéne kiabálni.
Teszi hozzá kissé sértetten. Hát persze, végül is nem történt tragédia, és különben is, a csillagszóró olyan szépen ég még mindig. Szerencsére úgy bűvölték meg, hogy ne terjedjen a tűz. Legalábbis a leírásban ez szerepelt. Máskülönben aligha merte volna meggyújtani, vagy egyáltalán megvenni.
- Különben is, minek nézegettem volna, ez csak egy raktár. nem gondoltam, hogy baj, ha megijesztem a pókokat vagy ilyesmi...
Találja meg a hangját az első megilletődöttség múltán.
Utoljára módosította:Grünwald Tamás, 2012. december 16. 20:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 20:56 | Link
Tamás


A tekintetemből simán kiveheti a másik, hogy ebben az esetben többre lesz szüksége egy öhh... bocsinál. Komolyan, van az mondás, hogy, ha a szemével ölni lehetne... Nos, az én tekintetemtől nem halna meg, kínok között vergődne és csak aztán. Igen, határozottan Navinés jellem... és ez most irónia volt. A szerencse csak annyi, hogy bírom kontrollálni magam, nehezen ugyan, de még nem sikerült ellepnie teljesen az agyam annak a bizonyos vörös ködnek. Persze remegek, mert megijedtem, nem szoktam hozzá, hogy valaki égő dolgokat dobál felém, hiába nem tudta, hogy bent vagyok, alapból nem zárt térben kéne ilyesmivel szórakoznia, éghető dolgok között. Persze ezt nem fogom a fejéhez vágni, mert nem is tudnám jelenlegi körülmények között, meg... meg majd más megmondja neki. Rideg mosoly kúszik az arcomra, a szemeim még mindig hidegen méregetik.
- Örülj annak, hogy kiabálással megúsztad, meg mernék esküdni rá, hogy más nem lenne ennyire.... elnéző- igen, hallottam hírét a rellonosoknak, és hogy őszinte legyek, szívesen összefutnék egyel, talán még jól is kijönnénk. A hallottak alapján az ő jellemük jobban hasonlít az enyémhez, mint drága háztársaimé, de mint mondtam, mindenhová kell egy fekete bárány. Na azt a kijelentést nem kellett volna hozzáfűzni. Minden idegszálam megfeszül, és ökölbe szorítom a kezem.
Nyugalom Ophelia, mély levegő...
- Oh, tehát féregnek tűnök?- a hangomból ugyan csöpög a gúny, de jóformán mindenem kisugározza, hogy erre nem szeretnék helyeslő választ hallani, mert bármit lehet mondani rám, hogy bunkó vagyok, öntelt, hisztis, felvágós, alattomos, csak azt nem, hogy csúf... rengeteget küzdöttem érte, szóval tényleg nem kéne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Tamás
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 21:14 | Link
Ophelia

- Elnéző?
Hüledezik Tamás.
- Begubózol mint valami szobanövény, aztán meg neked áll feljebb, ha nem vesznek észre?
Láthatóan nem hat a fenyegetőzés sőt, Tamásban kezd kialakulni egyfajta csak-azért-is hozzáállás. Bocsánatot kért, vagy nem? Akkor meg nem érti, mire ez a nagy felhajtás. Különben is, nem történt semmi, nem égett ki a lány ruhája vagy ilyesmi. Bár ahogy alakulnak a dolgok, Tomi kezdi azt kívánni, bár történt volna valami.
- Nem, nem tűnsz féregnek.
Kezdi dacosan összeszorított szájjal.
- Először is nem férget mondtam, hanem pókot. Tudod, az a gusztustalan szőrös izé, ami ott mászik a fejed felett.
Persze nem mászik ott semmi, a zajtól különben is mind elmenekült, de azért jól esett így mondani.
- Másodszor pedig még póknak sem nézel ki. Inkább olyan vagy, mint egy utálatos kis béka, aki mindent felfúj.
Levegőt présel a szájába, amitől arca kissé felpüffed, hogy jelezze, mire is gondol a lány kapcsán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 21:26 | Link
Tamás


- Igen, mint látod nem rántottam pálcát, viszont hallottam, hogy bizonyos pincelakóktól nem áll távol ez a cselekedet- jelentem ki monoton hangon, s csak reménykedem abban, hogy felfogja ennek a súlyát. Azt már nem tudom elmondani, hogy nem tudnék semmit kezdeni a fadarabbal, igenis jól megy már pár átok.
- Bocsánat, hogy mertem feltételezni, hogy vannak itt olyan értelmes emberek, akiknek nem áll szándékukban felgyújtani a kócerájt. Szerintem kezeltesd a terrorista hajlamaid mielőtt még tényleg megsérül valaki- pirítok rá mellőzve a begubózós részt. Mi köze van ahhoz, mit keresek itt? Csak felvonom a szemöldököm, nem félek holmi pókoktól, sem az egerektől, ha így lenne, vélhetőleg már sokkal előbb kikerültem volna innen.
- Ez az bókolj még, kérlek- gúnyosan felnevetek, közben a szemem forgatom. Persze ideges vagyok, nem is kicsit, de még mindig türtőztetem magam.
- És most, hogy lenyugodtam... nevet, házat, évfolyamot- alattomos vigyorra kúszik az ajkam. Hol van az megírva, hogy nem adhatom ki prefinek magam. Amúgy is, már rég szívattam meg bárkit is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Tamás
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 21:37 | Link
Ophelia

Érti a célzást, csak nem igazán érdekli. A rellonosoknak sem szabad jobban varázsolniuk, mint a többi diáknak, azt meg egyenesen kikéri magának, hogy jobban értenének az ilyesmihez, mint mondjuk az eridonosok. Persze mindez jobban hangzana, ha azt mondhatná, hogy "mint ő, Tomi", de sajnos az a helyzet, hogy ő még nem sok mindenhez ért a mágia terén. Nem baj, a fenyegetés általánosságban hangzott el, akkor nem csúsztatás általánosságban védekezni.
Mikor meghallja a prefikre jellemző szöveget, ijedtében elsápad. Ajkába harapva próbálja meg visszaszívni az iméntieket.
~ De várjunk csak... ~
Kel fel benne a gyanú.
- Hol a prefektusi jelvény?
Kérdez az iménti hangneméhez képest jóval visszafogottabban. Azért nem ejtették a fejére, ha kicsit bátrabb lenne, valami olyasmivel vágna vissza, hogy "kérem, igazolja magát". Mindeközben azon gondolkodik, mit fog válaszolni, ha netán a lány csak úgy ingujjból előhúz egy prefektusi jelvényt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 21:58 | Link
Tamás... aki jelenleg fal fehér hehe Tongue


Az ő baja, hogy szemet huny efelett, én biztos nem tenném. Főleg, ha még az illető idősebb is. Láttam Lyrát, ahogy egy kis hangszerrel rendet tesz egy csapat lázongó diák között, ennyi épp elég ahhoz, hogy megválogassam, kivel szemben feszegetem a határaim. Persze nekem nem kenyerem az erő fitogtatás, büszkén kijelenthetem, hogy épp elég visszataszító tudok lenni ahhoz, hogy ne kelljen varázslathoz folyamodnom, és még csak meg sem feszülök belé. Nem hiába sok évnyi rutin végre kamatoztatja magát, talán még meg is köszönném Gregorynak a közreműködését jelenlegi jellemem kialakulásában, ha nem utálnám annyira, mint amennyire utálom.
A vigyorom csak nő, ahogy a srác szépen fokozatosan elfehéredik, szinte lépésről lépésre szemtanúja lehetek a folyamatnak, így el is könyvelem magamban, hogy ezért a látványért bizony megérte füllenteni.
- Látod? Ennyi erővel kifoghattál volna egy olyan alakot is, akinek van, és nem úsztad volna meg. Legközelebb ha egyszer olyat teszel, amit nem kéne, legalább nézz körül- forgatom meg a szemem, de a csoda az egészben, hogy a hangom jóval higgadtabb, mint pá perccel ezelőtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Tamás
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 22:08 | Link
Ophelia

- Pff...sejtettem.
Veti oda felbátorodva, mikor kiderül, hogy a lány nem is prefektus. Persze az előbb nem volt olyan nagy a szája, de most nem ez a lényeg.
- Tájékoztatásul közlöm, hogy az a lény, aki sötét zugokban húzza meg magát, mint például szekrény, ágy alatt vagy szertár, és ijesztgeti az embert, nem a prefektus, hanem a mumus.
Most, hogy így kimondta, nem is tűnik túl nagy képtelenségnek, hogy nem egy diákkal, hanem egy felzavart mumussal van dolga. Mindez azonban csak egy pillanatig tűnik valószerűnek.
~ Áh, egy mumusnak lett volna prefektus jelvénye. Különben is, milyen beteg elme már az, akinek egy ordibáló szőke lány a legnagyobb félelme? Különben is, én nem is félek, csak egy kicsit megijedtem. ~
Ezt elég gyorsan lezárja magában, mikor is észreveszi, hogy mindeközben leégett a csillagszóró. Hát szép, inkább azzal volt elfoglalva, hogy vitatkozzon valakivel, akinek még csak a nevét sem tudja ahelyett, hogy a háromszor visszapattanó szikrákat nézte volna. Emiatt nem lesz jobb a kedve.
- De tudod, mit? Jó, legközelebb észben tartom. Most pedig magadra hagylak a pókjaiddal.
Azzal, mivel már nincs miért maradnia, kifordul a szertárból, és becsukja maga mögött az ajtót...lehet, hogy egy kicsit erélyesebben, mint illő lenne. Egy pillanatra felsejlik benne, hogy nem egészen úgy viselkedett, ahogy kellett volna, de ez nem tart sokáig.
~ A lányok tiszta idióták. ~
Vonja le magában a tanulságot az események tükrében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 12. 20:11 | Link
Ágota

Wir werden sehen ~ Talán neked is olyannyira fog tetszeni, mint amennyire nekem.

Az újév beköszönte nem hozta a kellő elvárásokat, így a navinés nem sok kedvet mutatva indul el, hogy kiszellőztesse fejét. Mélabúsan, kedvtelenül készül, arcát finom borosta takarja. Öltözéke távol áll az elegánstól, a bálok sorozata után egy időre elege lett a dicső elegancia követelményeiből. Egyszerű ruhadarabokat aggatott magára még kora délelőtt, és ez mostanra sem változott. Fehér póló, egy farmer, és hosszú ujjú szürke pulóver. Hosszú léptei visszhangja zeng a kastély kiszámíthatatlan, olykor rejtélyes folyosóin, úgy tűnik senki nem jár erre; olyan kihalt minden. Magát is efféleképp érzi, kihaltnak, tévelygőnek, és valami megmondhatatlan, rossz érzés is elfoglalta nemrégiben elméjének trónszékét. Ott lakozik, birizgál, s motoszkál, jelen van, majd elsuhan. Azután ismét kopogtat, betér, helyet foglal, és ötleteket ad. Nemes, mérhetetlenül gonosz, a navinéstől elvárhatatlan terveket sző, majd dolgavégezetlenül tovalibeg; visszatér még végül, hamar, vagy sokára, nem tudni. Endre gondolatai nem tiszták, a rossz kedv árnya teljesen elfedi őt, beférkőzik lelke leghozzáférhetetlenebb zegzugába is. Pálcáját egyik kezéből a másikba dobálgatva, szürke szempárját a semmibe engedve halad, és arra gondol, hogy keres egy festményt, dühét és rossz kedvét rajta élve ki. Tönkreteszi, fájdalmat okoz lakójának, kitépi keretéből, elégeti vásznát, csak hogy önmagának jobb legyen. Hogy kedve javuljon, dühe alábbszálljon, és ismét jó lehessen. Mert nem rossz. Ő nem rossz, egyáltalán nem az, csak elevenen érez némi indulatot, amit ki kell engednie testéből. Talán jó ötlet lett volna a szobájában hagynia pálcáját, és puszta kezével szétmarcangolni a kigondolt - festett - áldozatot. Még a hangosan hallható füttyszó is tőle származik, benépesítve az egyébként csendes környéket. Pálcájának markolata kezd melegedni tenyerétől, s talán a lélek vívódása is hatással lehet rá. Egy festmény megrongálása nagy bajba keverheti a fiút, de ez érdekli a legkevésbé. Egy idő után lépteinek visszhangja elhalkul, jelezve a magas fiatal megálltját. A negyedéves kiszemeli és felméri a festményt, és pálcáját felemelve a riadt tekintetbe mered. Talán nem kellene megtennie, van más módja is a felgyülemlett feszültség levezetésének, jobb hely, jobb idő.
- Haza kellett volna menned, ember! - szólítja fel magát hangosan, dühében hozzáérinti pálcája hegyét a képhez, egyenesen a lány bájos, finom arcához, és remegő állkapoccsal tartja ott pillanatokig, hogy végül dühös kiáltással forduljon el tőle. Gyors léptekkel megy tovább, már nem tudja hol van, csak halad, és teljes erejével ront neki vállával egy ajtónak, ami recsegve enged utat a lökésnek. Pálcáját eldobja, egy székbe belerúg, és egy már régen használt táblához sietve ökle aljával üt abba bele, majd fejét is ráhajtja. Valahogy ki kell engednie magából, és ez a hely egyáltalán nem alkalmas rá. Megrázza barna fejét, és visszasétál az előzőleg felrúgott székhez, miközben felveszi elhajított varázseszközét. Levágódik a felállított ülőalkalmatosságra, és nyugodalmat keresve, lassan lehajtja lüktető fejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. január 12. 21:57 | Link
Endre

Zene ~ Köszönettel és egyben megtartva a hangulatot.

Melankólia. Ebben az időszakban ez a legjobb kifejezés hangulatom és állapotom szemléltetésére. A hideg, a komorság, a kihaltság, mintha a lelkem és a gondolataim összehangolódnának a külvilággal, s persze minden percben ellenőrzöm, elmúlt-e már. Kinézek az ablakon, süt-e a nap, megcsillant-e már a tavasz reménységet és fellélegzést hozó sugara. Aztán megint az ürességre koncentrálok. Bárcsak elég napsütést szívtam volna magamba, ameddig lehetőségem volt rá, hogy átvészeljem a nehéz időszakot, ami tiltakozásom ellenére mindig felbukkant, és mindig ugyanazt eredményezte, s mintegy belső démonként előhozta életem minden negatív berögződését, és emlékeit.
Mindenki hazament, nincs körülöttem zsivaj, ami elterelné gondolataim, vagy mosoly, amelyből erőt meríthetnék. Pennámat kocogtatom naplóm üres lapjain, ami arra vár, hogy megtöltsem magammal. Mindennel, ami én vagyok. Hiszen később, ha majd előveszem és felidézi emlékeim, a régi önmagam fog visszanézni rám, mintegy tükörként. Mutatva a változásokat, amiken átmentem.
Szerettem írni. Szerettem biztonságban tudni gondolataim, összegyűjtve, egy helyen. Szerettem a javításokból keletkezett pacákat, amelyek örök vívódásomat és kétségeimet mutatták. Maradjon vagy áthúzzam?
Úgy éreztem, olyan idők járnak, melyek próbára tesznek. Elhitetik velünk, hogy a világ egy rossz hely, s te ezt megerősítheted vagy tehetsz ellene. Felálltam, s megkerestem az egyetlen tükröt a helységben. Megpróbáltam őszintén farkasszemet nézni magammal, mígnem választ nem kapok erre a kérdésre. Megmentő vagy túlélő?
Hasznosnak akartam érezni magam ma. Nem sokszor éreztem ezt, úgy véltem, éppen itt az ideje. Nem kell, hogy más is lássa, csupán én legyek elégedett. Eszembe jutott a szertár a déli szárnyban. Egyszer kellett levinnem oda holmikat, s hálát adtam, amiért nem keresnem kellett valami után, hisz az majdhogynem képtelenség lett volna. Csak lepakoltam egy szabadnak tűnő helyre, majd el is hagytam a helységet. Mi lenne, ha tudnék valami rendszert vezetni a káoszba? Lehet, hogy elmegy a kedvem, mire odaérek, mindenesetre a szándék az első lépés.
Magamra vettem fekete kardigánom és a hajamat feltűztem – nem hiányzott, hogy poros legyen. Naplómat a párnám alá helyeztem, bízva abban, hogy az magánterület annyira, hogy ott nem találja meg senki. Bakancsomat is szorosra kötöttem, kívülről úgy tűnhetett, nagy útra készülök. Ki tudja. Talán mire visszaérek, virágot bontok.
Lépteim súlyosnak tűntek nehéz lábbelimtől, kicsit arrogánsnak éreztem magam ettől, megpróbáltam halkabbra fogni – mintha csak felhőkön lépkednék. Máris szabadabbnak éreztem magam. Odaértem az ajtóhoz, ami előtt a dohos levegő már hírét adja, hogy jó helyen jár az oda érkező. Magabiztosan benyitottam – nem tudhattam, hogy van odabent valaki.
A félhomály és a doh nem javított kedélyemen, talán rossz ötlet volt lejönni ide. Annyira azonban jók volt a látóviszonyok, hogy felfedezzem, nem vagyok egyedül. Egy számomra ismeretlen srác ült a széken. Csak ült, lehajtott fejjel. Talán alszik. Magányosnak tűnt, s fehér pólója szinte fénylett a sötét szobában.
- Khm, a világért sem szeretnék zavarni – szólítottam meg óvatosan, de barátságosan.
- Ágota a nevem, s… nem is tudom, mit keresek itt – hirtelen nem tűnt olyan jó ötletnek a nagytakarítás, így mélyen hallgattam tervemről, vállalva, hogy kissé flúgosnak tart bizonytalankodásomért. – Téged mi szél hozott ide? – érdeklődtem, elterelve magamról a figyelmet, habár próbáltam leplezni kíváncsiságomat is. Tényleg nem számítottam társaságra, de valamiért örültem a fiúnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 13. 17:17 | Link
Ágota

~ Montreal, isteni élmény, pont ide való Smiley

Melankólia? Nem biztos, hogy éppen jó szó, hogy képes volna magába foglalni a negyedéves érzéseit, amelyek elöntve fiatal testét, egészen lelkéig hatolnak. Szívében fogant, testéből kitörő foszlányok, melyek első ízben a lélekkel végeznek. Mindazt, ami gondolatait leláncolva tartja fogságban. Körbe sem néz, - amikor vállalva, hogy ha bármiben is kárt tesz, neki kell elszámolnia vele - hova is tér be, az sem érdekelné, ha valaki már bent tartózkodna, és akaratán kívül végig kellene néznie az enyhébb ámokfutás kezdetét. Érzi, ahogyan lüktető fejében áramlanak a dühös gondolatok, mintha az érzések is oda vándoroltak volna, hogy egyenesen ott kapcsolják le az útmutatással szolgáló fényeket. Percek telnek el, csendben peregnek a homokszemek, a nyugvó fiatal mozdulatlanul ül, lelki szemei előtt a festmény rémülete játszik, a meleg barna szemek néznek rá, a felsebesített arc fájdalma vonaglik előtte. Azután fokozatosan erősödő léptek zaja töri meg az óráknak tűnő perceket, és hamarosan társasága akad a magát szégyenlő navinésnek. Egyelőre nem néz fel, csupán hallja diáktársának betértét, érzi annak nyugtató jelenlétét. Mint kiderül, jelenlétéhez méltón, hangja is hasonlóan szelíd a lánynak, akinek ugyanitt akadt dolga, ugyanebben az időben. Endre felemeli a fejét, és megköszörülve torkát maga elé kezd beszélni.
- Mégis mit számít ilyenkor a világ? - kérdez vissza halkan, hangja recés, mély, talán heves dühe ragadt hangszálaira. Jobb volna nem beszélni, csak hagyni az elmúlásnak, hogy folytassa megsemmisítő munkáját. Még nem néz társaságára, szürke szemei hol a homályba merednek, hol lehunyva égnek szemhéjaik alatt. Gondolatai szabadon cikázva őrjítik meg, követésük elszédítik a borostás arcú ifjút. Jó volna átugrani ezt a napot, hetet, vagy talán évet, és kezdeni egy újabbat, amiben nincsen semmi; nihil állapotban ébredni, kiégetve az összes zavaró tényezőt. Egyedül vagy közösséget vállalva másokkal, ott már mindegy lesz. Az elért állapot jelentősége lesz a fő. Feleszmélve éber homályából emeli fel lebukott fejét, és összerogyott vállait is kihúzza, erőre kapva emelkedik fel ülő helyzetéből. Nem mozog gyorsan, de lomha agressziója sem mutatkozik a levitás előtt.
- Endre - vallja be nevét, és a lányéról tudattalanul is valaki más mosolya veti meg lábait emlékeiből idézve.
- Hogy őszinte legyek - állához érinti hosszú ujjait, és kínjában még el is neveti magát . - Én sem igazán tudom, mit is keresek itt valójában.
Körbenézve nem lát mást, csak régen használt, ám ma már csak poros magányukba mélyedt tanszereket, bájitalos üvegcséket, térképeket, régi könyveket és a diákok figyelmét felkelteni vágyó eszközöket. Valószínűleg még egyszer sem járt erre mióta itt tanul, vagy ha mégis, úgy suhant el az egyszerű ajtó előtt, hogy észre sem vette azt.
- Ne azzal kezdjük ismeretségünket, hogy az én ittlétemről beszélgetünk - feleli dühét szóba sem hozva, immáron a lány tekintetét keresve. - Kérlek.
A félhomály akár erotikus bódultsággal is eltölthetné a navinést, és talán a levitást is, de úgy tűnik, ez nem az a helyzet, amiben megengedett volna az effajta kábultság. Helyette feszültséget kelt, hunyorgó szemeket eredményez, és bár Endre nyugalma kezd visszatérni, elvágyik innét.
- Van kedved esetleg velem meginni egy forró csokit? - kérdezi hirtelen támadt ötlettől vezérelve, és azonnal a cukrászda jut eszébe. Milyen régen is volt már, hogy látta Veronikát! Sok dolog történt azóta, és a barnaság gondolata ezekben a pillanatokban nem vált ki semmit a negyedévesből. Furcsa, a hideg futkos a fiatal gerincén, és ha hagyná, letörné őt a világ percről percre való változása. Mosolyra húzódik végül ajka, és így emeli pillantását Ágotára. - Átöltözhetnénk, bár... te nagyon csinos vagy így is, de egy kabát nem ártana, azután pedig elmehetnénk a faluba. Szívesen meghívnálak valami finomságra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. január 14. 09:52 | Link
Endre

Várakozón néztem a fiúra, aki mintegy kábult, túlvilági tekintettel nézett maga elé, akár mély álomból is ébredhetett volna. Nem sürgettem őt a válaszadással, a fiú látványa mintha saját érzelmi világom kivetülése lett volna. Mintha tükröt mutatott volna a lelkemnek. Egy percre az is átfutott az agyamon, hogy kettőnk között valami láthatatlan fonal képződött, és lelkünk egy helyen van. Szívünk együtt dobban. Szinte láttam futkározó gondolatait, elméjének harcait a koponya csontján belül. Vagy a négy falon belül.
Nem tudom, éreztem-e valaha ilyen mértékű együttérzést; szárnyaszegetté és üressé tettem magam – ráhangolódva a fiú gondolataira, amelyek épp olyanok lehettek, mint ez a dohos, félig sötét szoba, ahol a tárgyak árnyai kísértetszerűen lebegnek, és az éles körvonalak elmosódnak. Megpróbáltam megérteni őt, tudtam, hogy nem ítélkezésnek, vagy hamis valóságok kreálásának van itt az ideje, nem is állt szándékomban. Koncentrálásomat azonban pár perc múlva megzavarta a fiú mély hangja, de még nem hozzám beszélt. Hagytam, hogy visszatérjen ebbe a világba, a kis zegzugos terembe, még abban sem voltam biztos, hogy tudomást szerzett jelenlétemről.
Lassan azonban megmozdult, felállt, és mivel bemutatkozott, jelezte felém, hogy hallott ez ideáig, nem kell bemutatkoznom még egyszer. Feltevésem beigazolódott – ugyanolyan elveszett bárány, mint én. Akár ebben a szobában, akkor elméjében, akár a világban.
Nem akart itt tartózkodásáról beszélni, én pedig még kevésbé, így nem erőltettem, s nem is tartottam fontosnak. Endre körülnézett, mintha most tudatosult volna benne először, hogy hol van, s mivel javasolta, hogy menjünk máshova, rájöttem, hogy nem szívesen maradna itt. Ahogy én sem. Nem is tudnánk itt mit csinálni. Habár sok jelenet lejátszódott a fejemben.
Pakolgatni kezdjük a fiolákat, a poros könyveket, az egymáshoz csiszolódó pergameneket, melyeknek fülsértő zaja hangosabb beszédre késztet minket, és közben megbeszéljük, mi játszódik le testünk legmélyebb zugaiban, ahol tiltótáblák emelkednek, és korlátoznak szabadságunkban. Majd rájövünk, hogy annyira hasonló helyzetünk, hogy mintegy egymás vigaszaként menedéket találunk a másiknál, mondván ő jobban ismeri a világot, vagy ha eltévedünk is, ketten könnyebb megtalálni a fényt az alagút végén. Kedvem lett volna megölelni a fiút, hogy érezzem, belé vethetem-e biztonságomat. Reméltem, hogy nem lát bele a fejembe, és illúzióimból fel is ébresztett kérdése, amelyhez bók is járt, minek következtében szám széle mosolyra húzódott. Másra sem vágytam most, mint az ő társaságára, ebben legalább biztos voltam.
- Ezer örömmel, és máris rohanok a kabátomért, találkozzunk a kastély bejáratánál. – vázoltam fel Endrének a tervet, hogy aztán együtt folytassuk utunkat a faluba. Olyan izgatott lettem, hogy faképnél hagytam, megpördültem a tengelyem körül, és hátrahagyva a továbbra is káoszt idéző szertár helyiséget, rohantam fel a szobámba, hogy átöltözzem, és magamhoz vegyem táskámat, amely a szokásos női dolgokat rejtette. Belenéztem a tükörbe, elégedett voltam az arccal, aki visszanézett rám, hátamra csaptam zöld bőrkabátomat, és el is indultam a kastély bejárata felé. Én voltam a gyorsabb, izgatottságomból eredően ez nem is meglepő, így ujjaimat magam előtt kocogtatva várakozó álláspontba helyeztem magam. Nekidőltem a faajtónak, valamiféle lazaságot mutatva ezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. február 17. 01:20 | Link
Calista

Plump.
A pók elmerül a furcsa színű bájitalban, melyről Noel szeretné megtudni, hogy micsoda, de nem annyira, hogy saját magán próbálja ki - igen fiatalnak ítéli magát a halálhoz, a kínszenvedésekhez pedig még inkább, arról nem is szólva, hogy eddigi minden próbálkozása ellenére sem sikerült az életről biztonsági mentést csinálnia, úgyhogy ha lehet voksolni, inkább a megőrzést választja.
Érdeklődő tekintettel figyeli, ahogy a nyolclábú esetlenül a bájitalos üveg szájához kecmereg, nem produkálva szemmel látható változást, ami felébreszti Noelben a gyanút, hogy a lötty szavatossága minden bizonnyal lejárt: fogadni merne, hogy korban már minden jelenlévő tárgy túlhaladta, s talán le is körözte kétszer-háromszor, úgyhogy önmagához képest igyekszik visszafogni kísérletező kedvét.
Az olajmécses lángja megremeg egy pillanatra, Noel pedig felpillant - igen sajnálná, ha kialudna, ugyanis a zsebében pihenő öngyújtó utolsó leheletét áldozta fel a látás érdekében, és mivel egy darabig még biztosan maradásra kényszerül, nehezményezné a teljes sötétségben malmozást. Így legalább van mit csinálnia, még ha ez a valami ki is merül abban, hogy egy pók megfigyelésével köti le a gondolatait.
Ha a biológiatanára ezt látná, ájuldozna a gyönyörűségtől.
Valószínűleg próbálkozhatna kétségbeesettebben is a kijutással, de egyelőre nem zavarta, hogy menthetetlenül eltévedt a hatalmas stócokban álló minden között, és nemhogy nem látja az ajtót, de még arról sincs fogalma, melyik irányba kellene keresnie.
Ahhoz nem volt elég jó kiscserkész, hogy iránytűt is hordjon magánál, a helyiség falai pedig belevesztek a sötétségbe.
Öntudatlan mozdulattal megvakarja arcán a hegeket, azon töprengve, vajon elég hangos volt-e a polc felborulása ahhoz, hogy riasszon valakit, de elveti a lehetőséget: erre nemigen számíthat, és egyébként sem várfogságban sínylődő királykisasszony, hogy megmentésre várjon, a szőke hercegek pedig semmilyen tekintetben nem hozzák lázba.
Átugrik néhány üvegcserepet, melyek most extravagáns szőnyegként borítják a padlót, kezében továbbra is a bájitalos fiolát és szerencsétlen, félig száradó pókot tartva, hogy valami érdekesebb elfoglaltságot találjon, mint a főzettesztelés.
Hozzászólásai ebben a témában
Calista Devereux
INAKTÍV


MacsCalista
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 15
Írta: 2013. február 17. 01:53 | Link
Noel

Bent kószálni a falak közt nem tartozik a legkedvesebb elfoglaltságaim közé, most mégis arra kényszerülök, hogy belülről fedezzem fel az iskolát és nem kívülről. Igaz, ki tudja, hogy mennyi varázslatos dolog lehet a falak között, de engem mégis jobban érdekel a kinti világ. Az időjárás viszont nem engedte, hogy kint legyek, ezért bent maradtam. A folyosók szinte mindenhol ugyanúgy néztek ki, persze a festményeket kivéve, ahol a mozgó emberek és állatok hol eltűntek, hol feltűntek a képen. Éppen egy festményt néztem, amin egy lovag és egy hölgy volt, amikor nagy robajt hallottam valamelyik eldugott ajtó mögül. Minden eshetőséget lejátszottam a fejemben. Lehet, hogy egy troll garázdálkodik odaben, vagy esetleg párbajoznak, én pedig nem szeretnék odamenni. Viszont a kíváncsiságom túl nagy volt és lassan el kezdtem az ajtó felé araszolni.
Csak ne troll legyen! Imádkoztam magamban miközben megálltam az ajtó előtt hallgatózni. Mikor nem hallottam semmi benyitottam és csak a hatalmas sötétséget láttam magam előtt, de amint a szemem hozzászokott a félhomályhoz egy kis fényt vettem észre a szoba legtúlsó részén. Tettem egy lépést befelé, de ezzel együtt a vaskos ajtó becsapódott mögöttem.
- Jajj, ne már! - mérgelődtem fél hangosan és próbáltam kinyitni a beragadt ajtót. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Más lehetőség nem lévén elindultam a sötétben araszolva a fény felé, hátha van ott valaki, aki tudna segíteni. Egy mécses lángjai és egy alak rajzolódott ki szépen, lassan.
- Hellóóóó, akárki is vagy - húztam el a köszönést. Végül odaértem a sráchoz, ahol nem volt teljes sötétség. Szerencsére troll se volt a közelben, úgyhogy nem fogok sikítórohamot kapni. Feltéve, ha nem kell örökké itt raboskodnom, mert akkor biztosan lesz sikítás. Felnézve a fiúra, aki biztos nem volt nálam idősebb a lángok pont megvilágították arcának azt a felét, amelyen égés nyomok voltak. Inkább a szemébe néztem, mert bámulni illetlenség.
- A nevem egyébként Calista - szólaltam meg a kissé hosszúra nyúlt csendben, hátha megtöröm a hallgatást. Persze, Cal, mert te olyan szószátyár vagy...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. február 17. 02:36 | Link
Calista

Csendes kis szórakozását emberi hangok szakítják meg - az ajtónyílást nem hallja, ahhoz túl messze van, de a világba kiáltott "jaj ne már" Noel füleit sem kerüli el.
Egészen meglepődik, hogy már most lehetősége van a kijutásra.
 - Maradj az ajtónál!- Próbál hasznot húzni abból, ha már valaki itt van, de úgy tűnik, nem elég hangosan, ugyanis az illető csak megindul, s nem sokkal később Noel már megfigyelheti a szőke lánykát.
Ajkai elnéző mosolyra húzódnak, ahogy szinte szeme előtt látja, mi fut végig a másik fején - miez? derondaheg, nenézdaszerencsétlent, nemillikilyet, aszemétnézd, nemást, csakaszemét. Ha nem ez lenne a milliomodik alkalom, talán még szórakoztatná is a lány zavara, így viszont nem különösebben érdekli.
 - Höh. Mondtam, hogy maradj az ajtónál. A terem átrendeződik időről időre - jegyzi meg, és ha a szőke visszafordul arra, amerről jött, észreveheti, hogy nem teljesen úgy állnak a polcsorok, mint azelőtt, és mintha az a kupac rongy - ugye csak valami rongy?! - is máshová vándorolt volna.
 - Lista? Érdekes név - jegyzi meg morfondírozva. - Vajon mire gondoltak a szüleid, amikor kitalálták? Bevásárlólista? Könyvlista? COCOM-lista? - tanakodik hangosan, elvégre rengeteg lehetőség áll fenn, hogyhogy az emlegetett felmenők nem pontosítottak? Elvégre senki nem akarná, hogy szeretett lányát összekeverjék mondjuk Schindler listájával.
Eközben a pók is úgy határoz, hogy felhívja magára a figyelmet, vagy csak a bájital hatása érkezett meg - elvégre senki nem írta rá az üvegre, hogy rögtön meglátszik majd az eredmény, csak Noel feltételezte -, ugyanis pókpróbáló bátorsággal elrugaszkodik a fiola pereméről, s egyenesen a lány hajába érkezik, igaz, az utazás végére unalmas fekete színe kedélyes violalilává változik, hirdetve, hogy bizony nem magától kergült meg.
 - Végre. Azt hittem, totál feleslegesen fullasztottam bele majdnem a löttybe - jegyzi meg sztoikus nyugalommal, miközben fél szemmel Listát figyeli.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. február 17. 02:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Calista Devereux
INAKTÍV


MacsCalista
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 15
Írta: 2013. február 17. 13:17 | Link
Noel

Tényleg mondott volna valamit ez az idegen, akinek még mindig nem tudom a nevét? Jó kérdés, mivel nem hallottam, de ő azt állítja, hogy igen. Ezen talán órákig vitatkozhatnánk, de nem az a fajta vagyok, és most különben sincs kedvem vitatkozni, főleg azért nem, mert nagyon úgy néz ki, hogy egy jó darabig itt ragadtunk. Viszont nézzük a jó oldalát a dolognak, nem kell egyedül végig unatkoznom az egész napot.
- Mondhattad volna hangosabban is, nagyon úgy tűnik, hogy itt a hang nem úgy terjed, mint általában - vonok vállat és körülnézve máris észreveszem, mintha már nem is ugyanott lennék, ahová indultam. Ez azért vicce, és hangulatomnak egy félmosollyal adok "hangot". Imádom, amikor ez történik, imádom a varázslatot. Aztán újra a névtelen fiúra nézek, aki elkezdi kielemezni a nevem második tagját. Felvont szemöldökkel hallgatom milyen okosságokat talál ki és a mosoly nem tűnik el az arcomról.
- Látom névelemzőnek készülsz. Egyébként nem a szüleim, hanem a nagymamám nevezett el az ő nagymamájáról. Szóval egy nagyon régi nevem van, viszont én még nem tudom a tiédet - nézek rá kérdőn, hátha végre elárulja és akkor már eggyel több ismerősöm lesz. Vagy legalábbis több embert fogok ismerni, az már biztos.
A következő pillanatban mozgást veszek észre a szemem sarkában és mire odanézek már egy fekete valami suhan felém, egyenesen a hajamba landolva. Volt bennem annyi lélekjelenlét, hogy nem sikítottam fel, hanem csak elkezdtem kapálózni és próbáltam kiszedni a hajamból azt az izét. Persze az előttem álló srác csak halál nyugodtan nézett engem, mintha valami kísérleti patkány lennék. A kapálózásomból pedig csak annyit értem el, hogy sikeresen levertem valami üvegcsét az egyik polcból, és miután széttört fehér füst kezdett el felfelé szállni egészen a plafonig. A pók pedig, mint kiderült az volt, egy szökkenéssel egy másik polcra vetette magát, és nem láttam többé.
- Köszönöm, hogy segítettél, de tényleg - mondtam félig dühösen, félig ironikusan. Most pedig törődhetünk azzal, amit én kiborítottam, nagyon remélem, hogy csinál valamit az idegennel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. február 17. 17:39 | Link
Calista

 - Vagy nem ártana beruházni egy hallókészülékre - mutat rá a másik eshetőségre, egyszerűen közölve a tényt, mindenféle él vagy negatív felhang nélkül.
Noelnek feltűnik a lány mosolya, mellyel az átrendeződött termet figyeli.
 - Remélem, akkor is fogsz legalább ennyire örülni, amikor már második hete keresed a kiutat, hiába - jegyzi meg egyértelmű közönnyel, nem mintha el akarná rontani a másik szórakozását, de nem árt felhívni a figyelmét erre az apróságra. Igaz, Noelt sem zavarja a bezártság, sőt, még a trükkös szertár sem, de úgy érzi, a lányban nem merült fel a fent említett lehetőség.
Kis naiv.
A névtörténetet hallgatva kissé összeráncolja a homlokát, nem annyira érti, miért neveznének el minden unokát Listának.
 - És mindenki ugyanolyan Lista, vagy vannak minőségbeli különbségek? - érdeklődik, bár igazából sejti, hogy valószínűleg csak veszettül félrehallotta, amit a lány mondott, de már ha megtudná az igazságot se hívná máshogy.
Ez sokkal viccesebb.
Az indirekt kérdés kapcsán eszébe jut, hogy rögtön rávágja: hát nem is fogod!, de végül meggondolja magát, s inkább egy másik taktikához folyamodik:
 - Lev Nyikolajevics Miskin - mutatkozik be kifejezéstelen arccal. - Szólíts Miskinnek - teszi még hozzá, a tökéletes pókerarc mögött remekül szórakozva.
Szemmel láthatóan tetszik neki, ahogy Lista hadonászva próbál megszabadulni a póktól, de nem tesz semmit, csak karjait maga előtt összefonva nézi, mit össze nem szenved a másik, de a műsornak sajnos hamar vége lett. A lány mindenesetre elért annyit, hogy egy kósza karlegyintéssel leveri a közeli polc egyetlen lakóját, s Noel hiába nyúl utána reflexszerű mozdulattal, az üvegfiola hangos csattanással kileheli lelkét.
 - Ügyes - jegyzi meg nem kevés bírálattal a hangjában, miközben hátrébb lép párat. Remélhetőleg senki nem tart ideggázt egy iskola szertárában, mert ebben az esetben igencsak nagy bajban lennének, lévén feltételezi, Lista sem tudja megtisztítani az egész terem levegőjét - mivel az összetört üveg tartalma nyilván rá is hatással lenne ilyen esetben, nemcsak Noelre.
 - Örömmel. De tényleg - vigyorodik el. Lista dühe mulattatja, ahogy közel mindenkié - a haragot mint olyat nevetséges érzelemnek gondolja, ami kifordítja az embereket önmagukból - vagy akkor lesznek igazán önmaguk? -, bár tény, pont ezért olyan érdekes.
Arrébb rúg néhány üvegcserepet, majd a tócsa mellett ellépve áthidalja a távolságot, ami közte és Lista között húzódik, s még épp elsiklik a lány mellett anélkül, hogy hozzáérne a szűk folyosón.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. június 26. 22:31 | Link
Tiffany
A próba után

 Kellemesre sikeredett az első színjátszós próba. Persze, nem kellett azonnal a közepébe csöppenve szöveget gyakorolniuk, aminek azért örült, hisz most nemigen ment volna neki, de az ismerkedés általában mindig jól jön. Reménykedik, hogy az összes nevet képes lesz megjegyezni, már azért is, mivel a főnökasszony egyik jobbkeze, amire nem vetne jó fényt az, ha nem tudna, épp kit akar szólítani. Már kilépett a próbaterem ajtaján, úgy menetel a folyosón, mutatóujját szájának ütögetve, miközben gondolatait forgatja fejében. Talán fel kéne írnia egy cetlire a neveket, hiszen a csoportos névtanulás az ő esetében nehéz, hiszen nemigen van hozzászokva még a nagyobb közeghez. Ez van, ha egy kissé antiszociális ember kibújik a falak mögül, és beleveti magát a mély vízbe. jó pap holtig tanul, ugyebár..
töprengve áll meg végül, körbetekintve hova keveredett. A nagy gondolkodás közepette, amelybe már egy készülő darab ötlete is belekeveredett, eléggé kikapcsolta, így úgy néz ki, sikerült bal helyett jobbra fordulnia. Szusszanva rázza meg a fejét, hogy ezentúl inkább nem gondolkodik menet közben, vagy legalábbis megpróbál figyelni, és felméri a terepet. Nem sokszor járt erre, nem tartották itt egy óráját sem, talán akkor kószál erre, amikor a Navine ház bejárata felé igyekezett. Az is más történet. Itt viszont, a professzor asszony szobájától és a termek nevétől eltekintve semmire kíváncsiságra buzdító nem volt. Elsőre. Végül mégis felfedezte a Szertárak feliratú ajtócskát, közelebb merészkedve hozzá, elgondolkodott, vajon mit dughattak be ide az évek során. Amint kinyitja az ajtót, már meg is csapja a doh és a por szaga, fintorogva ráncolja orrát, miközben némi fényforrást keres, kutat, vagy reméli, hogy miután belép, magától felvillan. Elmélete megbukott, de a beáramló fényben meglátja a mécsest, valahol a feje fölött, így ügyelve arra, hogy ne fejelje meg elsőre, odalépve, egyszerű mugli öngyújtójával gyújtja meg azt. Néha igen hasznos szerkezet. Amint fény gyúlt, úgy rajzolódik ki a káosz körülötte, a rumli és a törmelékek, amelyek közt eligazodni igen nehezen mehet. De nem is ő lenne, ha nem egyből a fiolák, üvegcsék tartalmát kezdené el nézegetni. Az ajtó még mindig nyitva áll, nem zárta be, hogy kicsit szellőzzön a bűz, amely eléggé facsarja orrát ugyan, de gyomra elég erős hozzá. Hátha lel valami kincset elrejtve, de ha nem is, legalább megpróbálta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsombor | Év prefektusa - 2013
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 2. 13:51 | Link
Boti
Színi után


 Kicsit dühösen búcsúzott el a többiektől, és szándéka szerint a konyha felé akart indulni. Hamarosan vissza kellett térnie a tusások lakrészében, de még kedve volt sétálni egy kicsit, már csak az volt a gond, hogy ragadós festékfolttal a hátadon igen nehéz feladatnak bizonyult a jókedv. Jó volt a próba, sokan voltak, majd Samu meglátogatta őket, és csodás ajándékokat osztogatott - festékkel teli lufikat. Tiffanyt egy piros temperát tartalmazó balon találta el, és megtöltötte az egész hátát, és a hajának  is a végét. Elgondolkodott rajta, hogy ki fogja próbálni a kopogószellemen, hogy holtan meg lehet e halni még egyszer. Utálta, ha piszkos lesz, és ami most elborította számára igen is piszok volt. Mérgében eltrappolt a lépcső mellett, ahol be kellett volna térjen, és végül egy emelettel fentebb kötött ki. Itt még nem igazán járkált, így vidáman megindult a folyosón. Az egész szint csendbe borult, csak a szuszogása, és a járása hallatszott. Hirtelen csapta meg a fülét egy nagyon halk sercegés, majd egyre halkuló léptek zaja. Hamarosan egy nyitott ajtóra lett figyelmes, bentről fény ömlött ki a folyosóra, és pár méterre a bejárattól már érezni lehetett a kellemetlen szagot. A vöröske elfintorodott, de azért bekukucskált az ajtón, és meglepetten vette észre színis segédjét, Botit.
-Ó, szia! -köszönt neki egy félmosollyal, és bennem merészkedett a szertárba. Itt még sosem volt, így ámulva nézett körbe a sok poros üvegecskén és tartályon.
-Teee....mit csinálsz itt? - kérdezte összevont szemöldökkel. Nem értette, miért is időzne valaki egy ilyen helyen, hisz a szag egyszerűen elviselhetetlen volt, a levegő pedig nehézkés a sok mocsoktól.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. július 15. 14:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
müty-müty|terelő|kérdezőke
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. július 2. 22:48 | Link
Tiffany
A próba után

 Teljességében olyan volt, mint egy gyerek. Matatott, túrt, félrelökte a dolgokat. Egy valaha biztosan jobb állapotban lévő, de mostanság igen elégett végű fakanállal a kezében ácsorgott, és a bizonytalan dolgokat azzal tologatta félre. Talált egy régi, porlepte notesz-szerű könyvet, amelyben gyógynövények szerepeltek, és amelyről úgy döntött, megtartja magának. Ez pihent a kezében, várt arra, hogy leporolja, kicsit kiszellőztesse. Ilyen dolgok után matatott még, egy, már biztos hasznavehetetlen fiolácskát tolt félre, annak reményében, hogy lát valamit mögötte. De csak pergamendarabok voltak. Noha nem csüggedt, lelkesedére sem apadt le, továbbállva az asztal környékén kutakodott. Fél füllel figyelt azonban az ajtó környékére is, hogy nem-e téved be valaki, vagy zavarja meg a hirtelen nyitott ajtó, vagy a kiáramló friss levegő. De határozottan jobbnak érzi percről percre a bentit.
A noteszke már a farzsebében pihent, fakanala pedig jobbjában pihent. Már csak úgymond szemetet, romokat látott, így megállva egyenesedett ki, nyújtózott egy nagyot, mivel nem épp kellemes ennyi időt hajolgatni, vagy épp guggolni, elkellett már neki egy kis nyújtás. Az ajtónak háttal ácsorgott, így nem figyelt kifelé, szemeit a polcokon pihentette, miközben az ajtó felé közeledtek. Csak félig-meddig hallotta a lépéseket, nem gondolta volna, hogy pont ide tart bárki is, hiszen eddig sem épp látogatott helynek számíthatott, ahogyan elnézi. Épp ezért rezzen össze, amikor egyszer csak ráköszönnek a háta mögül. Nem egy ijedős fajta, de ha épp elbambul, akkor megeshet az ilyesmi. Megpördülve tekint végül az érkezőre, ismeri fel benne Tif alakját, akivel nemrég még a próbán tartózkodott.
- Szia, szia. – lépett közelebb az ajtóhoz, ledobva az asztalra a fakanalát, leporolva kezeit. Ahogy belépett a lány, úgy engedett neki helyet, hiszen abból nemigen volt sok, elfoglalta a sok polc, az asztal és a szemét. Ráadásul most egy kicsit fel is bolygatta az egészet, nem szórt mindent a szobácska közepére sem, csak mégis másképp festett az egész.
- Hogy mit? Csak körbenéztem. – hiszen valóban nem tett semmi többet, csupán keresgélt. - Hátha hagyott itt valaki egy menőbb cuccot. De ezek szerint jól eldughatta, mert nem találtam meg. – vont végül vállat, majd a lányra tekintve szemlélte meg a festékfoltot a hátán. Na igen, az a szellem nem bírt magával, okozott egy kis galibát a próbán. Szerencsére őt kihagyta, nem mintha nagy problémája lett volna abból, hogy kap-e vizes lufit, vagy festéket. Nem készült fel eléggé, nem jutott rá idő, sem muníció.
- Jól eltalált az a lufi. – csóválta meg a fejét. – Biztos unatkozhatott, ha megtalált minket egy ilyennel. De majd legközelebb viszünk ernyőket a próbára. – hozta fel az ötletet, ha netán következőleg is csatlakozni akarna hozzájuk Samu, sosem lehet tudni, épp mit tervez, nem árt az óvatosság, vagy a ruha bánja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsombor | Év prefektusa - 2013
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 6. 11:26 | Link
Boti
Színi után


Lassan sétált egyre beljebb, hogy megszokja az erős bűzt, habár még mindig fintorogva ácsorgott. A gyér fényben ő is vizslatni kezdte a szertár tartalmát, ahogy Boti ottléte okát vázolta fel.
-Nem hinném, hogy valaki is ide rejtene el akármit...-jegyzi meg kicsit mogorván, habár nem állt szándékában durcizni, egyszerűen csak zavarta a hatalmas festékfolt a hátán. Hamarosan a fiú is megjegyzést tett róla, de nem sértőt, inkább csak megfigyelőt, és még fel is ajánlotta, hogy következő alkalommal vigyenek védőeszközöket.
-Szerintem őt még az ernyők sem állítanák meg -csóválja meg a fejét.- Szegény Samu, biztos elég unalmas lehet az élete, ha ennél nem akad jobb dolga. -vonja meg a vállát kicsit ellenszenvesen. Pillanatnyilag nagyon nem szereti a kopogószellemet, és azt sajnálja a legjobban, hogy a tettes, aki tönkretette a próbájukat, már halott.
Közben odaaraszol az asztalhoz, és felemeli a fakanalat, majd miután végigmérte, a fiúra emelte tekintetét.
-Fúú, ezt itt találtad? -kérdi tettetett izgalommal, majd elereszt egy félmosolyt, és visszateszi az asztalra.
-De hogy itt mennyi szemét van...-jegyzi meg, ahogy elkezd járkálni, vagyis inkább kicsiket lépkedni a sok lim-lom közt. Ahogy belépett rájött, hogy ezt a helyet még biztos nem takarították ki, vagy ha megteszik, semmi képpen sem egy sűrűn folytatott tevékenység. Ahogy araszol át a szeméten, néha néha felemel egy-egy pergament, vagy törött bájitalkelléket, és az asztalra teszi őket, Boti kanala mellé.
-Szerencséd volt. -szólal meg kis idő múlva a Samu által előkészített merényletre célozva, mivel a fiú azok közé tartozott, akik szárazon és festékmentesen vészelték át a kis támadást.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. július 15. 14:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
müty-müty|terelő|kérdezőke
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 814
Összes hsz: 1292
Írta: 2013. július 6. 12:34 | Link
Tiffany és Botond

Botond nagyon jól tette, hogy csak egy fakanállal tologászta félre a gyanúsabb dolgokat, az idők során elég sok veszélyes limlom gyűlt itt össze, amiket valóban nem tanácsos puszta kézzel megérinteni.  Azonban fakanál ide, vagy oda a szertár felbolygatása alapjában véve rossz ötlet volt. Kutakodás közben ugyanis a fiúnak sikerült felborítania egy poros fiolát. A többi kacat között észre sem vette, hiszen az üvegcse különösebb hanghatások nélkül gurult be a legközelebbi szekrény alá. Évek óta semmilyen külső hatás nem érte, nagyon jó helye volt a többi vacak között, a mostani utazás azonban gyorsan felrázta az eddig szunnyadozó tartalmát.  Annak idején cövekbűbájjal látták el, de azóta ki tudja hány év telt el, a varázslat lassan elévült az idők során.
A fiola rövid ideig rázkódott a szekrény alatt, ahogy benne a lévő plazma kavargott, majd megindult. Először lassan, majd egyre gyorsabban és gyorsabban gurult látszólag mindenféle külső erőhatás segítsége nélkül. Végül pedig a legközelebbi falnak csapódott, ahol ripityára tört. Mire a szertárban tartózkodók megtalálták a hang vélhető forrását, már csak az üvegszilánkokat pillanthatták meg. A tartalma sehol. Persze nem szublimált el, hanem csak gyorsan behúzódott egy nagyobb doboz jótékony takarásába.  Minden egyes molekulája itta magába a levegőt,  de ettől még nem erősödött meg igazán, csak arra volt elég, hogy kicsit összeszedje magát.  Változó alakú teste érzékszerveivel felmérte a helyszínt, majd akcióba lendült.  Nem volt veszteni valója. A földön heverő papírok és egyebek alatt/között mozgott, ügyesen elkerülve a Tiffany által "veszélyeztetett" területet. A szertár ajtaja hangos csattanással zárult be a következő pillanatban, a diákok pedig sem manuálisan sem varázslattal nem tudták kinyitni. Ez volt a dolog könnyebbik és feltűnés mentesebb része.  A terv második lépése véghezviteléhez a plazmának már ki kellett lépnie a takarásból. Ha Botond és Tiffany nem csak az imént becsapódott ajtóra koncentráltak, hanem körbenéztek kicsit a helyiségben, az egyik falon egy lapos, mocsárszerű foltot láthattak felfelé siklani a plafonra, majd onnan az olajmécsesre. Ezután pedig kihunyt a fény, Boti és Tiff teljes sötétségben találta magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. július 23. 19:05 | Link
A Rellon elszabadul éjjelén

Opheliával

Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet, egyszer csak a Rellon kemény magja úgy döntött, hogy túl nagy a nyugalom a kastélyban. Elindultunk tehát kicsit felbolygatni a rendszert és randalírozni az iskolában. Természetesen éjszaka - nem is mi lennénk, ha fényes nappal vetemednénk ilyenekre, mellesleg logikátlan is lenne -, miután mindenki elvonult aludni. Az alagsorból indultunk, megbeszéltük, hogy az lesz a központi helyszín, majd oda visszük a szerzeményeinket, vagyis az eltulajdonított tárgyakat, és az egész vandalizmus után csapunk egy igazi alagsori, rellonos bulit, ami már határozottan régen volt. Kellett már egy kis mozgás, szerintem az egész házra, meg a hírére ráfért, hogy egy kicsit felfrissítsük az emberek rólunk alkotott képét. Az biztos, hogy ezután az éjszaka után jó időre megerősítjük a gondolatainkat a zöldekkel kapcsolatban.
Normál esetben kimaradtam volna mindenből, amihez ennyi emberrel kell kommunikálnom, azonban vonzott az egésznek a rellonossága. Nincs rá jobb szó, ez színtiszta rellonosság volt. Az egész elvetemült ötlet csak a mi fejünkből pattanhatott ki, más nem panaszkodna a kastélyban uralkodó békére és nyugalomra. Bár feltételezem, hogy mindenkinek inkább a hírünk "becsülete" volt a fontos, természetesen az egész felfordulás mell, amit a garázdálkodásunk fog okozni.
Nem tudom, hogy hogyan sikerült, de összekerültem a szőkével, akinek mentorálását magamra vállaltam. Nem bántam, az egész csaj éppen olyan elvetemült, és semmitől sem félő volt, amilyen társ nekem kellett ehhez az akcióhoz, biztos voltam benne, hogy nem fog unalmasan telni az éjszakám. Bár konkrét úti cél nélkül indultunk el az iskolában, viszonylag hamar kipattant a fejéből az ötlet, hogy itt éppen elég nagy felfordulást okozhatunk - a már fennállón kívül.
- Mondd már meg nekem, hogy innen mégis mit akarsz elvinni?! - Nem igazán értem a logikát, bár biztosan van még itt néhány számunkra értékes dolog, azonban a legtöbbet érőket a tanárok maguknál, vagy a szobájukban tartják. Persze, valószínű, hogy van még itt pár száz tárgy, amit könnyedén magunkkal vihetünk, azonban nincs tudomásom olyanról, ami talán értékes is lenne. Ő biztos jobban képben van, ha ide hozott minket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 23. 19:28 | Link
Elszabadult Rellonosok éjjelén

Mester Rolleyes

Nem rajongok a sötétért... Oké, ez tipikus női hiszti, de akkorseszeretem a sötétet. Viszont kizárt, hogy én egy ilyen buliból kimaradjak. Nem lenne méltó hozzám, ha szemet hunynék egy ilyen felett, és csalódást okoznék.... magamnak, a többiekre teszek magasról még mindig.
Ha már összefutottam Odisszal, vagy hogy hívják a srácot - rosszkor taliztunk először, így nem jegyeztem meg a nevét, de ezt neki nem kell tudnia, főleg, hogy
illuzionista, mai nekem jelenleg nagyon is kapóra jön, főleg, hogy én is az leszek, ha nagy leszek.... elviekben-, mellé is csapódok. Nem csinálok ebből nagy gondot, azon már túl vagyok, hogy teljesen taszítsanak az emberek, képes vagyok velük kommunikálni, amíg nem rólam van szó, vagy hozzám érnek, aztán már kicsit neccesebb lenne.
Na meg... ő pasi, és köztudott, hogy ők arra jók, hogy felkapcsolják a villanyt, vagy, hogy baseballütővel kicsinálják a betörőket, így evidens a döntésem, bár még mindig árulónak érzem magam, amiért nem Benjivel kajtatok, mert az ilyesmit együtt szoktuk csinálni, legalább is mióta ismerjük egymást, de hát... fő a változatosság, nem?
Alap, hogy a szertárba megyek, a volt gondnok ott hagyott valami marha nagy cuccot, már ha hihetünk a festményeknek, viszont ennek igencsak igazság szaga volt, úgyhogy egy próbát megér.
- Nem fogom lelőni a poént- talán kicsit hűvösebben szólalok meg, de igencsak számon kérő volt a hangnem, amit már nem fogok eltűrni, volt idő, mikor megtettem, mert szimplán muszáj volt, de az elmúlt.
- Ha nem tetszik, kíváncsian várom, te mivel állsz elő- villannak rá a szemeim, miközben a szertár elé érünk, majd talán kicsit erélysebben csapom ki az ajtót, mint azt szerettem volna. A pálcám segítségével csiholok fényt, mert mégse lenne jó orra bukni, majd az egyik sarok felé veszem az irányt.
- Oké, ezt itt szét kell bombázni, ötlet?- fordulok felé, mert hátha, mellesleg... vegye csak ki a részét a dologból, és ő a pasi...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. július 23. 20:01 | Link
A Rellon elszabadul éjjelén
Ophelia

Nem szeretem a meglepetéseket, sokkal jobban tetszik, hogyha valamit előre tudok, és nem kell meglepődnöm, hogy mi is lesz a vége egy-egy történésnek. Sokkal biztosabb vagyok a dolgomban, hogyha minden részlettel tisztában vagyok, akkor annak tudatában cselekszek, és nem a vak szerencsére bízom, hogy mit is fogunk tenni. Azonban Ophelia úgy tűnik, hogy nagyon is szeret titkolózni. Bevallom, én sem utasítom el a titoktartás, vagy éppen a hazudozás gondolatát, de a másik oldalon állni határozottan dühítő tud lenni. Igyekszem nem mutatni mennyire irritál a tudatlanság, érzelmeim eltitkolásában szinte profi vagyok. Nem emlékszek az utolsó alkalomra, amikor kimutattam, hogy mit is érzek valójában, ezt már gyerekkoromban elérték nálam. Őszintén, nem bántam, így nem adtam támadási felületet az idegeneknek. Az érzelmek erős fegyverek lehettek, mázli, hogyha valakinek nem voltak, vagy legalábbis azt a minimálisat, ami jelen volt, nem mutatta ki kényszeresen. Vannak olyan emberek, akik megtették, például iskolán belül a navinéseket ebbe a kategóriába sorolnám. Meg úgy mindenki mást rajtunk, zöldeken kívül.
A szertárba már úgy lépek be, hogy pálcámat a kezemben tartom, és elsuttogok egy Lumos!-t. Bár a sötétséggel nincs bajom, úgy látom a szőkén, mintha ő egy kicsit feszélyezve lenne a látványától, de lássa csak, hogy kivel van dolga, nem teszem szóvá a dolgot. Nem mindig vagyok ilyen jótét lélek, most nem tudom, hogy mi ütött belém. Azt hiszem, hogy az egész bajkeverés gondolata felvillanyoz, élvezem, amit éppen tenni készülünk.
- Szerintem egy Bombarda elég lesz - válaszolom neki szemügyre véve a sarkot. Kíváncsian nézek rá, fogalmam sincs, hogy mit akarhat ebben a poros és sötét sarkában a szertárnak, de bizonyára többet tud, mint én. Őszintén bevallom, nekem sem volt jobb ötletem, ezért is hagytam magamat idáig elrángatni. Ki tudja, lehet, hogy valami érték van elrejtve a falak mögött, nekem aztán mindegy. A lényeg a felfordulás, amit majd magunk mögött hagyunk.
- Mondták már neked, hogy idegesítő vagy? - kérdezem egy gúnyos mosollyal, nem tetszik a hangnem, ahogyan az előbb hozzám szólt. Bevállaltam a mentorálását, akkor azt hiszem, hogy egy kis tiszteletet, vagy legalábbis normális hozzáállást megérdemlek. Sosem vártam el, hogy bálványként imádjanak, de ami jár, az jár.
Utoljára módosította:Séllei K. Olivér, 2013. július 23. 20:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 19:08 | Link

Hangulatingadozásban verhetetlen vagyok, ez tény. Hiába van az egyik pillanatban határtalanul jó kedvem - megjegyzem mostanság egyáltalán nincs-, a másikban még nyugodtan bárki nyakának ugrok. Ez az egyetlen tulajdonság, mai a nagybátyámról ragadt rám, épp emiatt nem tudok, vagy inkább nem akarok vele kezdeni semmit, csak úszni az árral.
Az, hogy most együtt lógok egy sráccal, nem jelent semmit. Feltételezem, a suli nagy része abban a hitben él, hogy fél rellon már megvolt. Nem mintha annyira érdekelne, ki mit, gondol rólam, magasról teszek rá, de az biztos, hogy én egy pasi ágyába csak akkor bújok, ha azt álmában akarom megfojtani. Jól bejáratott szöveg ez  már, de a lényegen mit sem változtat.
Hogy mi van a szertárban? Állítólag Alexa első seprűje, bár nem tudom, mennyire hihetek a pletykáknak, mindenesetre, legyünk hűek a házunkhoz, vagy mi van. Persze a modorom hagy némi kivetni valót, amivel én cseppet sem törődök. Nem érzek késztetést aziránt, hogy megjátsszam magam, sose éreztem, és kimondottan szúrják a szemem az olyan emberek. Na de, ez az én problémám ugye. Az ajtót már-már kivágom, és egyből a sarok felé veszem az irányt.
- Hmmm, ez esetben légy oly' kedves, és kivitelezd, az én képességeim meghaladja. Még csak másodikos vagyok- vonok vállat, miközben zsebre dugom a kezeim, fényre nincs szükségem, Olivér arra is gondolt, és varázsolni kell. Hála az égnek, szívemre venném, ha már az első alkalommal látná, milyen béna vagyok valójában. Az illúziómágia más, arra megéri koncentrálni, de a többi, már pedig, nekem csak arra van szükségem, hogy egy varázslat közben, ne agyaljak másik hat dolgon, nem sokszor jön az össze.
Felvonom a szemöldököm. Idegesítő?
- Már most bókolsz?- kérdem tőle gúnyosan, holott nem értem... nálam az idegesítő teljesen más fogalom.
- Miért is vagyok az? Csak mert nem emelek egyből oltárt, amiért hajlandó vagy nekem segíteni? Vannak még a kastélyban, akik megtehetik, pusztán  a kényelem miatt kértelek meg téged. Egy háztárs sokkal elviselhetőbb, mint egy másik ház béli diák. És nem köteleztelek, most sem foglak, nyugodtan visszatáncolhatsz, ha akarsz, de ne várd el, hogy csak mert szívességet teszel, én kezes báránnyá avanzsálok. Sajnálom, tény, hogy ehhez vagy szokva, már ha igazak  a pletykák, de velem mellényúltál rendesen...- fordulok szembe vele, és felnézve rá, szárazon közlöm vele a tényt, hogy én nem vagyok olyan, akikhez szokva van. Nem is leszek, nekem az nem menne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. július 25. 19:45 | Link
A Rellon elszabadul éjjelén
Ophelia

Tőlem nagyon távol áll, hogy ingadozzon a hangulatom, legalábbis ez az, amit az emberek látnak. Belül képes vagyok egy perc alatt átmenni flegmából dühösbe, és csupán a szörnyű gyerekkor előnyei miatt van az, hogy ezt senki sem látja rajtam. Az emberek számára mindig nemtörődöm vagyok, régebben még meg is szóltak néhanapján miatta, mára viszont úgy gondolom, hogy megszokták. Vagy megszűntek törődni, inkább foglalkozik mindenki a saját problémáival. Van belőlük bőven, és én csak örülök, hogyha a magánéletem szálai helyett ezekbe kavarodnak bele, és ezekkel foglalják el magukat fölösleges szabadidejükben.
Kissé unom ezt a kalandozást, azt hittem, hogy nagyobb szám lesz, több emberrel, és nyilvánosság előtt, hogy utána a rellonosok rémtetteitől zengjen az egész iskola. Még mindig fogalmam sincs, hogy a csaj mit talált ki, de egy ennyire eldugott helyen nem gondolom, hogy sokakat fog zavarni a hangoskodásunk. Főleg azért nem, mert éjszaka közepe van, mi ilyenkor élünk. És így ugyebár kisebb a lebukás veszélye is, nem mintha belénk akarna bárki is kötni.
A kérésére csak vágok egy pofát, nem szoktam csak úgy ugrálni az emberek kéréseire. Nem lepődök meg rajta, hogy másodikos, amilyen szinten áll az illúziómágia tanulásában, maximum egy évvel saccoltam volna idősebbnek. Emellett a viselkedése is a lázadást mutatja, ismerős, én is átestem rajta kb. tizenöt-tizenhat éves koromban. Az igazság az, hogy nem szeretem a pálcámat használni, főleg nem nyilvánosság előtt. Az elmúlt években úgy hozzászoktam az illúziók alkotásához, hogy a normál varázslástól majdnem teljes mértékben elszoktam. Ez nem azt jelenti, hogy nem mentek úgy a varázslatok, mint azelőtt - mindegyiket ugyanolyan jól végre tudtam hajtani, mint eddig -, egyszerűen csak furcsa volt. De hát jó, vagyis inkább rossz cél érdekében bármit, ezért egy fáradt sóhajjal előre léptem, és pálcámat a sarokra szegezve elmormoltam a varázsigét.
- Bombarda! - A pálcámból kilövellő fénysugár hatására a téglafal részlete szétcsapódik jó nagy zajjal. Mindent beborít a por, kell néhány perc, mire tisztán látom, hogy mi is van a sarokban. Kérdőn felvonom a szemöldökömet, ahogy a lány felé fordulok.
- Egy seprű? - Nem voltam oda soha a repülésért, annak ellenére, hogy értettem hozzá, éppen ezért nem tudom értékelni ezeket az eszközöket. Nem vagyok képes felfogni, hogy miért is másztunk fel ide ezért a járműért, és fogalmam sem volt róla, hogy ez a tettünk hogyan fog a Rellon híréhez méltó botrányt okozni.
- Na látod, pont ezért a kioktatásért. - Válasz közben vágok egy pofát, utálom, ha ok, és jog nélkül von bárki is kérdőre. Nem tartozok senkinek semmivel, és ha valaki valakiről véleményt mond, ráadásul a szemébe, arra nem magyarázatot szoktak kérni, hanem el szokták fogadni. Akik nem mi vagyunk persze... A rellonosoknál nem ez a helyzet.
- Mehetünk? - Felvonom a szemöldökömet, majd a falhoz lépek, hogy kivegyem a seprűt eddigi helyéről. A lábaim közé veszem, és várom a válaszát. Ha már itt vagyunk, legalább csináljunk valami botrányosat, végigrepülni az iskolán egy régi seprűvel kezdetnek jó lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] 2 3 ... 13 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék→A kastély