Ez az a hely ami nem változik, raktárként kezdte és úgy is végzi talán. Ez a téglalap alakú ablaktalan hely a penész és a doh különleges keverékének lakhelye. Itt nem sokáig marad szívesen az ember, inkább csak egy éppen szabad helyre lehozza az összeszedett holmikat és már menekül is. A kezdet kezdetén volt rendszerezés, azonban ez mára eltűnt. A megsárgult pergameneken még látszik, hogy korábban mindennek megvolt a maga helye, tantárgyakra és szerepkörökre lebontva mára azonban a papírhalmazok, elhasználódott ketrecek és fiolák halmaza lett. Nem egy elhasználódott főzet által szétrobbant fiola darabjait lehet megtalálni és a levegőben is érződik, hogy van még adalék ami ezt a különleges aromát adja a levegőbe. A plafonról egyetlen olajmécses lóg le, melyet varázslattal nem lehet meggyújtani, csak mugli eszközökkel, talán azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa, elvégre akit ide leküldenek mind ismerik a meggyújtás módszerét. Nem ad nagy fényt, de annyira elég, hogy tájékozódni legalább tudjon az ember és ne akadjon bele az alacsony plafonról lelógó megannyi vastag pókhálóba és a pókok vacsoráiba, melyeket gondosan összefogdostak maguknak. A köves, poros földön se árt jó alaposan körülnézni, ha a szem megszokta ezt a félhomály állapotot, hiszen a fiolák tartalma nem csak a pergamenkupacokra, de sokszor a földre is jutott jócskán, melyek között egerek szlalomozva menekülnek vissza búvóhelyeikre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=145179#post145179][b]Mesélő - 2013.07.06. 12:34[/b][/url]

Botond nagyon jól tette, hogy csak egy fakanállal tologászta félre a gyanúsabb dolgokat, az idők során elég sok veszélyes limlom gyűlt itt össze, amiket valóban nem tanácsos puszta kézzel megérinteni.  Azonban fakanál ide, vagy oda a szertár felbolygatása alapjában véve rossz ötlet volt. Kutakodás közben ugyanis a fiúnak sikerült felborítania egy poros fiolát. A többi kacat között észre sem vette, hiszen az üvegcse különösebb hanghatások nélkül gurult be a legközelebbi szekrény alá. Évek óta semmilyen külső hatás nem érte, nagyon jó helye volt a többi vacak között, a mostani utazás azonban gyorsan felrázta az eddig szunnyadozó tartalmát.  Annak idején cövekbűbájjal látták el, de azóta ki tudja hány év telt el, a varázslat lassan elévült az idők során.
A fiola rövid ideig rázkódott a szekrény alatt, ahogy benne a lévő plazma kavargott, majd megindult. Először lassan, majd egyre gyorsabban és gyorsabban gurult látszólag mindenféle külső erőhatás segítsége nélkül. Végül pedig a legközelebbi falnak csapódott, ahol ripityára tört. Mire a szertárban tartózkodók megtalálták a hang vélhető forrását, már csak az üvegszilánkokat pillanthatták meg. A tartalma sehol. Persze nem szublimált el, hanem csak gyorsan behúzódott egy nagyobb doboz jótékony takarásába.  Minden egyes molekulája itta magába a levegőt,  de ettől még nem erősödött meg igazán, csak arra volt elég, hogy kicsit összeszedje magát.  Változó alakú teste érzékszerveivel felmérte a helyszínt, majd akcióba lendült.  Nem volt veszteni valója. A földön heverő papírok és egyebek alatt/között mozgott, ügyesen elkerülve a Tiffany által "veszélyeztetett" területet. A szertár ajtaja hangos csattanással zárult be a következő pillanatban, a diákok pedig sem manuálisan sem varázslattal nem tudták kinyitni. Ez volt a dolog könnyebbik és feltűnés mentesebb része.  A terv második lépése véghezviteléhez a plazmának már ki kellett lépnie a takarásból. Ha Botond és Tiffany nem csak az imént becsapódott ajtóra koncentráltak, hanem körbenéztek kicsit a helyiségben, az egyik falon egy lapos, mocsárszerű foltot láthattak felfelé siklani a plafonra, majd onnan az olajmécsesre. Ezután pedig kihunyt a fény, Boti és Tiff teljes sötétségben találta magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=395522#post395522][b]Mesélő - 2014.09.29. 22:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=399368#post399368][b]Mesélő - 2014.10.06. 11:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=516653#post516653][b]Mesélő - 2015.09.12. 16:42[/b][/url]

Mimike nagyon izgatott volt, amiből pillanatok alatt lett igen rémült. Kirabolják! Megszentségtelenítették a helyét! Elorozzák legféltettebb kincseit!
A szokott kis járatán át közelítette meg a szertárat és bukkant elő a sötét saroknál elhelyezkedő szekrény legalsó polcáról. Ám pontosan ebben a pillant sikerült felegyenesednie mikor fény gyúlt az amúgy nem igazán látogatott helyiségben. Halk sipítozását elfojtva meresztette hatalmas manószemeit a jövevényre és figyelte őt. Tüzetesen vizsgálta át az ő felségterületét, nyúlt hozzá az ő dolgaihoz és rendezte át az ő rendjét! Mimi nem egy vérszomjas manó, sőt, kifejezetten szereti a levitás és a navinés diákokat például, mert mindig megjutalmazzák egy-egy kérés után, a kincseket pedig ide hozhatja és szabadon eldöntheti mit és hová tesz mert szinte sose pakolja el senki. Ő pedig látja a rendjét a káoszában persze.
- Az nem a tiéd...
Mondta végül bátortalanul, közelebb lépve a teljes sötétségből, az ekkor már körvonalazódott lánynak. Lehet megrémítette, ebbe bele se gondolt, de kérlelően nézett fel rá, miközben a csillogó muglis ragacsokkal telerakott füzetet taperolta a pakoló éppen. Lehet ha nem szólal meg, úgy elpakolta volna előle, hogy csak ne.
- És az sem. Mért bántod?
Mutat fel még pár dologra, majd gyorsan, amit elér a felkerült polcon lekapkodja őket és visszateszegeti a földre. Amíg őt meg nem győzik, ugyan nem engedi felszedni újra onnan!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=516767#post516767][b]Mesélő - 2015.09.12. 18:29[/b][/url]

A manólányka nagy és kissé rondácska fülei után kapdosva próbálta feldolgozni, mi zajlik körülötte. Szomorúságba borult tekintete teljes kétségbeesést sugallt. Nem tudta mi tévő lehet ő apró valójában egy diák ellen, ha az ráförmed, ne adj isten megtámadja és bántja. Hallott a kastély manói között rémtörténeteket holmi rellonos csínytevőkről. Állítólag ők azt élvezik ha bánthatják a magafajtát. Ez nagyon rossz érzés.
- Mimi kérdezett, de nem akar rosszat.
Válaszolt, mintha komolyan kérdeznék azt ki is ő. Igazából felcsillant a remény számára, hogy talán valaki érdeklődik utána. Leszámítva, hogy néha hihetetlenül érzékeny egy manóka, és ezzel együtt az együttérzése is mély, igényli a foglalkozást és a társaságot, na meg az ajándékokat. A jókat, amik szépek és csillognak.
- Ne, ne sírj! Bántottalak?
Kétségbeesetten áll meg a pakolása közepette majd hátrál, hogy a széthulló papírtömeg be ne temesse őt. Megijedt, hogy mit tett, mikor ő csak visszarendezni akar szépen mindent, úgy, ahogy kell.
- Miért vagy itt? Mit csináljak, hogy ne lopd el a dolgaim?
Kérdezi, miközben a széthullott dolgokon átgyalogolva visszatesz pár törött üveget a polc mellé, a portól már kialakult kis helyükre, majd a lány elé áll és manó kacsóit felé nyújtja. Igazából csak meg akarta fogni a kezét hátha segít, vagy hasonló, de meggondolta magát, inkább csak a fejét dugta közelebb, mintha úgy előbb szóra bírná a másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=516974#post516974][b]Mesélő - 2015.09.12. 23:01[/b][/url]

Figyel, nagyon, próbál rájönni tényleg, hogy mi történik itt. Manókánknak nagyon nem nyert értelmet a lány pakolhatnékja a könnyzáporral, sőt, a legrosszabbakra is gondolt már. Mi van akkor, ha valami olyat keres ilyen szomorúan itt, ami az övé volt de már Mimié. Nem tudná neki visszaadni, minden kacat a szívéhez nőtt. Vagy hát leginkább egy gyűjtögető és halmozó a lényecske, ami rossz szokását a kastély több pontján is kiéli. Haszontalan, szemétnek való cuccok vegyülnek értékesebbekkel. De egy színes zsebkendő ugyan annyit ér neki, mint egy zsebóra.
- Kapok? Én? Ajándék?
Manónyi buksijába ennyi infó fért el azon kívül, hogy füllenteni kell. Mi az a füllentés? Fogalma sem volt, de azt tudta, ha cserébe nem lesz itt baj, meg pakolás, és még kap is valamit, szívesen segít. Meg ő is jobban érezné magát, ha jobb kedve lenne a lánynak.
- Mit kell hozzá csinálni?
Kérdezi meg, miközben hátrébb lép egyet a szerzett csomagocskával, és lopva pillant az adományozóra majd a zacskó tartalmára. Fültől fülig húzódó vigyora azonban egyértelműen sugallja, hogy hajlandó bármire, ha itt minden úgy marad, ahogy van.
- Nem viszel el semmit és ott hagyod ahol van akkor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=517024#post517024][b]Mesélő - 2015.09.12. 23:58[/b][/url]

Csillogó szemei és a kis zacskócska szorongatása közben csak sikerült kicsit megijedni. Szépen lassan a vidámság átcsapott meglepődésbe, majd értetlenségbe, sipítozva aztán hangot akart adni ezen zavarának, de a felemelt ujj elég volt, hogy lenyugtassa magát. Szembefordult ismét a lánnyal és próbálta összerakni amit mondott, de nem értette, hogy ha megtörténik valami, akkor miért nem változik semmi. Ez nem butaság? Vagy lehet de... ennyi logika benne már nincs, így is az okosabb manók egyike, az a nem mindegy.
- Igen, mert oda való. De mit felejtünk el? Ha nem bántod, minden ilyen szép marad...
Tárta szét a karjait elmosolyodva, ahogy az amúgy hihetetlen mód kuplerájba borult helyiséget szemlélte a félhomályban. Nem biztos, hogy ugyan azok a nézeteik a szépről és a rendről. Végül azonban meghallgatta és bólogatott, aztán koncentrálva szűkítette össze a szemeit. Közelebb hajolva kezdte mondani valahogy a magáét.
- Semmit nem láttam. Nem voltam itt, és ne nyúlj a cuccaimhoz többet, se te se más!Azoknak a földön a helye, amik ott vannak. Az üvegeknek a sarokban...
Nagyjából percekig sorolja, észrese véve, ahogy elfogy a szusz és a bemutatni való a teremben. Aztán elhallgat, megszorítja a zacskót, hátha rosszul tett valamit és el akarnák tőle venni. Aztán hallja a nagy fülecskéivel, hogy a járatában motoszkálás van, már várják, hiszen csak behozott két új dobozkát, de menne a dolgára már.
- Miminek menni kell, Victoria nem pakol semmit rossz helyre akkor? Manó becsület szó, én se mondok mást.
Megvárja, még végül valami lesz, csak azok után indul meg vissza a sötétségbe, hogy majd eltűnhessen a járatában, a finom szerzeményével.