Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Döme duzzogva baktatott a sírok között, a temető széle felé tartott a kedvenc sírkövéhez, amely mellett egy magányos szomorú fűz állt. Ott volt a "titkos búvóhelye", ahová elvonulhatott a szülei és mindenki más elől. Odaérve játszi könnyedséggel mászott fel a kőre, majd onnan a fára, elhelyezkedett két vastag ág találkozásánál és a levelek közül a kastély irányába pislogott. Mindig is nagyon szeretett volna elmenni oda, a többi gyerekkel lenni, még ha tudta is, hogy idősebbek nála. A temetőben nem sok pajtása akadt, ezt a hiányt semmi nem pótolhatta. Merengve nézte a kastély sötét sziluettjét, amikor emberek közeledését hallotta az utca felől. Helyezkedett egy kicsit, kijjebb mászott az ágon, és hamarosan meg is pillantott két lányt, ahogy egyenesen bemasíroznak a temetőbe. Egy pillanat alatt elfelejtette a korábbi sértődöttségét, és kíváncsian figyelte a  lányokat, amíg ki nem sétáltak a látóköréből. Gyorsan lekászálódott a fáról, és hangtalanul a lányok után iramodott, akik egészen addig nem is látták meg őt, míg látszólag a semmiből, hirtelen előttük nem termett. Egy vézna, kockás inget és szövetnadrágot vieslő, hófehér bőrű, kócos fekete hajú, 7 éves forma fiúcska.
- Sziasztok! Döme vagyok. Játszotok velem? - kihúzta magát, igyekezett megnyerni magának a lányokat és a hatás kedvéért még hatalmas, csillogó kiskutyaszemeket meresztett rájuk. Legalábbis annak szánta, de fekete, üveges gombszemével nem tudta kivitelezni a dolgot. Nagyon szerette volna, ha itt maradnak vele, és játszótársai lesznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Arnold egyszerűen nem tudta levakarni az arcáról a felsőbbrendűséget sugárzó, laza vigyort, ha csak elképzelte magában a jelenetet, ahogy egy csapat levitás kisgyerekkel körülvéve szellemet fog idézni. Eléggé meg volt lepődve, mikor Alex megkereste ezzel a dologgal, hisz sosem kérték még ilyesmire, de habozás nélkül rábólintott a dologra, és nagyvonalúan megígérte, hogy mindent elintéz.
Mire leszállt az est, biztos volt benne, hogy a kis csapat már eléggé be lehet sózva. Igazság szerint ő is egészen lelkes volt, na de annyira nem, hogy feladja a nemtörődöm viselkedését. Habár Arnoldot nem maga a szellemidézés, hanem a részvevők várható borzongása hozta lázba. Ehhez képest nem sietett nagyon az előkészületekkel, csak a nagy nap délután vette a fáradtságot, hogy kimásszon a Levita torony béli kuckójából, és beszerzőkörútra induljon. Végzős mestertanoncként elég gyakran élt szabad faluba járási jogával, és volt, hogy napokig vissza sem tért a kastély falai közé, de ezeket a kiruccanásait leszámítva soha semmi gond sem volt körülötte.
A beszerzés elég hosszúra sikeredett, mert mielőtt még megejtették volna a tranzakciót leültek kicsit sörözni meg dumálni a beszállítójával, aztán még elment vacsorázni, és végül az ükanyja elhagyatott házát kereste fel a könyvei miatt. Nem hitte, hogy bármi is balul fog elsülni, de puszta elővigyázatosságból azért bepakolt pár kötetet. Aztán még vissza kellett mennie a Levitába, hogy átöltözzön, hiszen ilyenkor még elég hűvösek az esték. Éjfél körül baktatott le az iskola kapujához tornacipőben, farmerben, sötétszürke kapucnis pulcsiban egy olajzöld vászontáskával a hátán. Az iskola területéről kiérve hoppanált, mondhatnánk, hogy mert nem akarta megváratni nagyon Alexékat, de az igazság az, hogy mióta letette a hoppanálás vizsgát, egy méterrel sem sétált többet a feltétlen szükségesnél.
A levitás bagázstól egy jó öt méterre érkezett a sírok közé, és az első mozdulatával jól bele is rúgott a márványba, majd halk szitkozódással enyhített a fájdalmán. Ezután odamasírozott az egybegyűltekhez, és egy flegma vigyor kíséretében köszöntötte őket, miközben végigjártatta a szemét mindenkin. Majd eleresztett egy újabb, sejtelmes vigyort észrevéve, hogy Alex egy csapat lányt hozott magával. De nem tett megjegyzést. Megvárták, hogy megérkezzenek a késők is, és Arnold csak ezután vette magához a szót.

- Na gyerekek, ha mindenki megvan, akkor szellemidézésre fel - összecsapta a kezeit, és máris rendezkedésbe kezdett.
- Az ott - a sírok között egy viszonylag nagy füves területre mutatott - pont jó hely lesz! - és már vezette is a mutatott irányba a diákokat.
- Oké, akkor elöljáróban annyit, hogy nem tudom, ki mennyire van képben szellemidézés terén, úgyhogy elárulom, hogy eltérő a mugli "bevált" mugli módszerektől, főleg, hogy varázstalan emberek nem is válhatnak szellemé. Na már most, rendes szellemet gondolom mindenki látott a kastélyban, bárkit is idézzünk meg, nem lesz látható alakja. Mert csak olyan lelket tudunk megidézni, aki nem tért vissza szellemként. Ebből következik, hogy más képességei is lehetnek - például mozgatnak tárgyakat -  mint a "hagyományos szellemeknek". Csak azért mondom, nehogy valakit csalódás érjen - magyarázott egy sort, és az fel sem tűnt neki, hogy közben még bemutatkozni is elfelejtett. De nem nagyon zavartatta magát miatta. Alex ismeri, és az pont elég. Így a rövid bevezető végeztével felmerült benne, hogy megkérdezze, van-e kérdés, de inkább lenyelte a szavakat, mondván, hogy ha valamire kíváncsiak majd kérdeznek maguktól, de addig is jobb elkerülni az esetleges kényes témákat. Olyan kulisszatitkokat, mint például, hogy puszta szórakozásból szellemes idézni tilos és fokozottan veszélyes. Bár a könyvek azt is írják, hogy egyedül sem ajánlott, Arnold pedig mindig egymagában gyakorlatozott, és lám, még mindig itt van.  
Levette a hátáról a táskát, majd módszeresen elkezdett kipakolni belőle. Először előkerült egy zacskó, vastag fekete gyertyákkal tömve, amit Arnold azonnal a legközelebb álló lány [Ágota] kezébe nyomott, majd tovább kotorászott a zsákjában. Előkerült belőle két zsák tömjénpor, amiből néhány pálcamozdulattal egy nagy, körbe foglalt pentagrammát formált, aminek a közepét kitöltötte a porral. Ezután újabb kotorászás kezdődött a hátizsákban, és előkerült egy kopottas fonográf, ami a pentagramma közepébe került.
- Gyerekek, most jön a húzósabbik része. Kéne nekem négy vállalkozó szellemű egyén, aki hajlandó a vérét adni az ügyért. Elég ha csak egy cseppet hullattok a pentagramma egy-egy csúcsába, majd meggyújtotok egy gyertyát és leteszitek a vércseppre. A többiek, akiknek nem jut csúcs, fogjanak egy-egy gyertyát és álljanak a körön belülre. Ők nem vesznek részt konkrétan az idézésben, de ugyanúgy szólhattok majd a szellemhez, és ugyanúgy látni fog titeket. - vázolta fel a továbbiakat, remélve, hogy nem nagyon fogják firtatni, hogy is működik ez a vér-dolog, illetve nem rettenek meg tőle. Nem örült volna, ha végül teljesen feleslegesen szerzett be mindent, mert a diákoknak inába száll a bátorsága.
Jó példát mutatva elővett egy csomagnyi steril tűt, és az egyikkel megszúrta a hüvelykujját. Kivett egy gyertyát a zacskóból, a csillag legközelebbi csúcsához lépett, összenyomta a ujját, és egy kövér vércsepp landolt a tömjénporon.
- A gyertyákat majd egyszerre kell meggyújtanunk. - ezzel be is fejezte a demonstrációt és a többiek felé nyújtotta a csomagot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Mindenki szépen összegyűlt, de Arnold nem erőltette meg magát, hogy egyáltalán megismerje a diákokat. Nem ezért volt itt, ő szórakozni akart és közben lehetőleg elérni valamit. Egyedül ugyanis nem egyszer próbálkozott már az antik könyvekben leírtak alapján, de az igazat megvallva soha sem tudott rendesen megidézni egy szellemet sem, a legtöbb, amit elért, halk hörgés és némi szellő volt.  Most azonban nagyon reméli, hogy rendesen működni fog a dolog. ~ Működnie kell!~
Elrendezte a terepet, kiadta az utasításokat, majd egy kacsintással bátorította az elsőként előlépő lányt.  Azzal nem nagyon törődött, hogy Alex megpróbálta megállítani a szöszkét. Az szemszögéből mindenki a saját felelősségére van itt, neki aztán semmi köze hozzá, hogy ki mit vállal és mit nem.  A következő önkéntes aztán felteszi a kérdést, amibe Arnold nem akart nagyon belemenni. Valószínűnek tartotta, hogy páran már így is bizalmatlanok lehetnek miatta, mert a vér manapság valóban nem egy mindennapos összetevő, de azzal, ha ennek az eredetéről, a szellemidézés sötétebb oldaláról mesélt volna, biztos jó pár lányra ráhozta volna a frászt. Különben is miért beszélt volna olyan dolgokról, amelyekről csak olvasott, amelyekről a középkorból származnak a feljegyzések, és amelyek eleve csak gyerekek riogatására lettek kitalálva?  
-  Tudom, hogy ez nem a legszokványosabb dolog. De ehhez is nagyjából ugyanúgy megvan minden hozzávaló, mint mondjuk egy bájitalhoz. A vér szerepét valahogy úgy képzeljétek, mint mondjuk egy mentőövet. A túlvilági léleknek kell valami e világi, amibe kapaszkodjon, és ne sodródjon el az éterben, amíg beszélünk vele. - Arnold tárgyilagosan beszélt és remélte, hogy sikerült kielégíteni mindenki kíváncsiságát.
Közben a gyertyák is kiosztásra kerülnek, és a kérdés az, hogy Alex is megfelel-e önkéntesnek a székével. Egy tűzről pattant leányzó[Runa] felszólalása Arnoldba fojtja a szót. A srác arcán megint elterül egy csibész vigyor.
- Nyugi, kislány, Alex is tökéletesen megfelel a feladatra - miután a fiú is elfoglalja a helyét a pentagramma csúcsán Arnold még a biztonság kedvéért ellenőrzi a pentagrammát, és megerősíti azt a részt, ahol a kerekesszék rágurult.
- Helyezkedjen el mindenki a körvonalon belül körben. Van konkrét személy, akit meg akartok idézni? - Alexra nézett, mint a vezetőre - Ha igen, mindenki mondogassa magában a nevet, de ha nincs az se baj, valaki egész biztos fennakad a hálónkon. -
Megvárta, míg mindenki megtalálja a helyét, leküzdi a félelmeit, majd elszámolt háromig, és egy pálcaintéssel meggyújtotta a gyertyáját a többiekkel együtt.
Hosszú pillanatokig nem történt semmi, még a szél sem támadt fel, sőt, mintha inkább teljesen megállt volna a levegő. Aztán a fonográf tekercse lassú forgásba kezdett, és halk zörgés hallatszott a tölcsérből. Majd a zörgés erősödött, és ismét elhalkult.
- Ki meri megzavarni a nyugalmamat? - hangzott egy recsegő, fojtott hang, amiről a diákok még azt sem tudták megállapítani, hogy nőtől vagy férfitól származik. Majd keserű nevetés hallatszott, bár erre a szerkezet recsegése miatt csak következtetni lehetett.
- Ezt mindig el akartam sütni, de így nem is hangzik olyan jól... Szóval megszólaltok még ma? - a hang továbbra is nemtelen maradt és ezúttal unottan csendült. Arnold hihetetlenül örült, hogy ezúttal rendesen sikerült a szellemidézés, de nem mutatta a kislányos rajongását. A táncoló gyertyafényél lazán a többiekre vigyorgott, apró biccentéssel jelezve nekik, hogy a rendelt szellem megérkezett, lehet hozzá beszélni. Elvégre ezért jöttek, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Június elseje évtizedek óta a gyermekekről szól. Hogy is lenne ez másképp a Mágustanoda falai között? Ennek alkalmára, a DÖK szervezésével egy meglepetés készült a diákseregnek. Aki ezen a napon a rétre téved, jócskán meglepődhet, hiszen a füves dombocskák, és pitypangok helyett egy szokatlan, de a gyermeki szívet megragadó kép fogadja. Ne szaladsz el az alkalmat!
A rétre érkezve egy, vidámparkokéhoz hasonló kapu fogad, hatalmas boltíve vidám mintázatú, lufikkal díszítve emelkedik feléd. Belépve fogad csak a kép, melynek láttán száj nem marad csukva. Jegypénztár nincs, a kaputól balra elsőként egy apró  standot pillanthatsz meg – ezen pihennek a nektek szánt sütemények – körülötte pedig folytonos a mozgás. Vele szemben egy apróbb, a kisebbek örömére felfújt hatalmas, sárkány alakú ugráló vár fogad,  de persze, egyetlen fejével kedvesen mosolyog az odatévedő apróságokra. Persze, a nagyobbakra is gondoltak, számukra is akad egy ugráló vár, trambulinok, ahol gyakorolhatják, megismerhetik a súlytalanság érzetét. Beljebb haladva a bódésorral találjuk szembe magunkat. Elengedhetetlen kellékként ácsorog a sorban a vattacukros bódé, ahonnan mennyei illatok szállnak feléd, mellette egy kisebb, popcorn-os stand foglal helyet, és, ha még nem volt elég az élvezetekből, akkor egy cukorrengeteggel ellátott stand elégítheti ki édességek iránti szereteted. A sorban vár még rád hamburgeres, palacsintázó, üdítős, limonádés stand, illetve ezen helyen leled meg a mosdót is. Amint teli töltötted pocakod, továbbsétálva alkalmad nyílhat kipróbálni az óriáskereket és a ringlispílt, a betonpályán pedig, kedvedre görkorcsolyázhatsz  egyet. A koripálya mellett közvetlenül egy, a kviddicspályához hasonló hely áll, szélénél pedig, a seprűtárolók, ahonnan kölcsönözheted a járgányod, és szabadon szállhatsz. Az alkalmi vidámpark végében kapott helyet egy hullámvasút és egy, padokkal tarkított, fákkal árnyékolt részleg, ahol piknikezhetsz, pihenhetsz, vagy beszállhatsz a játszótéri játékok egyikébe. Ne feledd, a gyermek benned él, akármekkora is vagy, akármennyi idős, ez a hely garantáltan előhozza belőled. Ne légy rest, próbálj ki mindent, látogasd meg a céllövöldét, vagy bármely standot, játékot, amelyik csak tetszik. Ne feledd, ez a Ti napotok, élvezzétek ki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nagy nap érkezett el az iskolánk életében azzal, hogy a Mágiaügyi Minisztérium a DÖK közreműködésével megszervezte a Mágustusát. Az esemény nyitányának és a hivatalosan is induló versenyzők fényének emelésére öltött díszt a terem. Az iskola színeit hordozza magán minden színében a dekoráció, bár mindennek ünnepi hangulata van, mégis érződik a résztvevőkre nehezedő súly, hiszen az igazgatói emelvény felett, a Bagolykő Mágustanodáé mellett kiemelkedik a Beauxbatons Mágusakadémia, a Durmstrang és a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola címere is. Eddig ebben a három iskolában rendezték meg a Tusát, a győzteseik pedig meghívást kaptak a miénkre.
Díszfény, közel báli hangulat uralkodik, az esemény komolyságára helyeződik a hangsúly. Lampionok világítják meg a termet a magasból, a házak asztalai a maguk színeivel dekorálva tetszelegnek az ott ülőknek.
A tanári asztal két szélénél szemben egymással két rövidebb asztal is helyet kapott. Itt ülnek a DÖK szervezők, szemben pedig a három iskola nyertesei és kísérőik, azaz a vendégek.
Mikor tekintetét mindenki az igazgatóra szegezi, ahogy az a jelentkezési lapot megszerzők neveit sorolja, a feje felett szép sorjában meg is jelennek a diákok arcképei, ezzel is már egy dicsőséget adva nekik. Mikor a hivatalos lista is napvilágot látott ünnepi lakoma veszi kezdetét, mindenki talál a maga szája ízéhez megfelelő ételt, mennyiségben és minőségben is bővelkedőt. A lakomát követően a résztvevők egy kisebb bál keretében elbúcsúznak, eztán költöznek be a Tusa ideje alatti lakhelyükre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Botond nagyon jól tette, hogy csak egy fakanállal tologászta félre a gyanúsabb dolgokat, az idők során elég sok veszélyes limlom gyűlt itt össze, amiket valóban nem tanácsos puszta kézzel megérinteni.  Azonban fakanál ide, vagy oda a szertár felbolygatása alapjában véve rossz ötlet volt. Kutakodás közben ugyanis a fiúnak sikerült felborítania egy poros fiolát. A többi kacat között észre sem vette, hiszen az üvegcse különösebb hanghatások nélkül gurult be a legközelebbi szekrény alá. Évek óta semmilyen külső hatás nem érte, nagyon jó helye volt a többi vacak között, a mostani utazás azonban gyorsan felrázta az eddig szunnyadozó tartalmát.  Annak idején cövekbűbájjal látták el, de azóta ki tudja hány év telt el, a varázslat lassan elévült az idők során.
A fiola rövid ideig rázkódott a szekrény alatt, ahogy benne a lévő plazma kavargott, majd megindult. Először lassan, majd egyre gyorsabban és gyorsabban gurult látszólag mindenféle külső erőhatás segítsége nélkül. Végül pedig a legközelebbi falnak csapódott, ahol ripityára tört. Mire a szertárban tartózkodók megtalálták a hang vélhető forrását, már csak az üvegszilánkokat pillanthatták meg. A tartalma sehol. Persze nem szublimált el, hanem csak gyorsan behúzódott egy nagyobb doboz jótékony takarásába.  Minden egyes molekulája itta magába a levegőt,  de ettől még nem erősödött meg igazán, csak arra volt elég, hogy kicsit összeszedje magát.  Változó alakú teste érzékszerveivel felmérte a helyszínt, majd akcióba lendült.  Nem volt veszteni valója. A földön heverő papírok és egyebek alatt/között mozgott, ügyesen elkerülve a Tiffany által "veszélyeztetett" területet. A szertár ajtaja hangos csattanással zárult be a következő pillanatban, a diákok pedig sem manuálisan sem varázslattal nem tudták kinyitni. Ez volt a dolog könnyebbik és feltűnés mentesebb része.  A terv második lépése véghezviteléhez a plazmának már ki kellett lépnie a takarásból. Ha Botond és Tiffany nem csak az imént becsapódott ajtóra koncentráltak, hanem körbenéztek kicsit a helyiségben, az egyik falon egy lapos, mocsárszerű foltot láthattak felfelé siklani a plafonra, majd onnan az olajmécsesre. Ezután pedig kihunyt a fény, Boti és Tiff teljes sötétségben találta magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Niki és Runa


Eszter kissé esetlenül topogott végig a Fő utcza macskakövein. Mindvégig az járt a fejében, hogy meg kéne fordulnia, ez az egész hülyeség, és kényelmetlen, és tulajdonképpen ő nem is akarta. Valójában a nővére jelentkezett a nevében a társkereső hirdetésre. Mindig is piszkálta, hogy már évek óta nem volt senkije, és egy harminc éves nőnek (bár Molly a kislányos arcával nem nézett ki ennyinek, legalább öt évet simán letagadhatott volna - ha nem többet!) minden lehetőséget meg kell ragadnia, hogy "pasit szerezzen". Na igen, ezek csak Timi gondolatai voltak, Eszter teljesen másképp vélekedett a szerelemről és egyebekről. A saját kis romantikus felfogásában.
Annyiban azonban igaza volt Timinek, hogy amilyen szerencsétlen ez a lány, aki még magassarkúban sem képes normálisan menni, nem árt, ha kihasznál minden ismerkedési lehetőséget. Főleg akkor, ha amúgy nem igazán járogat el sehova sem a szabadidejében.
Eszter egyébként a fővárosban élt, egy pergameneket gyártó cég főnökének volt az asszisztense. De ezt majd biztos elmeséli, ha beszélgetnek a férfival, akivel nemsokára megismerkedik. Uramisten! Olyan közel volt minden, Eszter szíve pedig minden lépéssel hevesebben dobogott. Elég, elég - csitította magát - nem vagyok már kislány, hogy megijedjek egy ilyen helyzettől. Felnőtt nő módjára fogom végigcsinálni ezt az egészet. Ügyelek majd arra, hogy semmiféle ostobaságot ne mondjak, vagy csináljak!
Ezzel vett egy nagy levegőt, ujjait végigfuttatta félhosszú, vöröses barna haján, mely két oldalt volt eltűzve (Timi szerint fel kellett volna tupírozni, hogy "dögösebb legyen", de Eszter egyedül a magassarkú viselésében engedett testvére unszolására); megigazította térdig érő, pöttyös szoknyáját és barackszínű blúzát is. Ismét vett egy nagy levegőt (Istenem, csak el ne ájuljak!), azzal belépett a Teaház ajtaján.
Nem járt még itt azelőtt, de az egyik dolgozó útba igazította, így nem sokkal később már a kellemes füstölő-illatú helyiségben pásztázta szemeivel az asztalokat. Míg végül megpillantotta a zöld vattacukrot. Azonban a férfi sehol. Habozott pár percig, míg végül erőt vett magán, és az említett asztalhoz sétált, ahol két lány üldögélt.
- Sziasztok! Ne haragudjatok... a hirdetés miatt vagyok itt. - Ennyit mondott csak, de nagyon ostobán hangzottak a szavak a fejében, így készen állt arra, hogy a következő pillanatban kinevetik, ő pedig vörös fejjel iszkolhat ki a teaházból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, Eszter jobban járt-e így, ahogy. Ő is épp ezen gondolkodott, miközben hallgatta az egyik lányt, és megtudta, hogy valójában hogyan is fog zajlani ez a randi. Eszter nem tudta eldönteni, örülhet-e annak, hogy egyelőre nem kell feszengenie a férfi jelenlétében, mikor cserébe kap két tinilányt, akik majd jól letesztelik őt. Nos, nem. A nő cseppet sem volt nyugodtabb ettől az új helyzettől (bár a vörös fejjel elviharzás következett volna be!), de azért engedelmesen maradt, leült, végigolvasta az elé tett kérdéseket.
Ahogy mogyoróbarna szemei sorról-sorra végig futottak a kérdő mondatokon, Eszter úgy jött egyre jobban és jobban zavarba.
Hány másodperc alatt futja a százat? Sosem mérte le. Nem mintha, sokat szokott volna futni. Ő inkább a biciklizést szerette, de azt sem versenyszerűen művelte. Most is eszébe jutott Timi, hogy mennyire nem kellett volna rá hallgatni! Ugyan már, nem kell sportolónak lenned! Ez csak arra megy ki, hogy jó-e az alakod, és a tied jó, szívem! - hangzottak testvére szavai újra a fejében.
Szeretett volna elsüllyedni most rögtön, vagy megszűnni. Azért igyekezett úgy bámulni az előtte fekvő papírra, mint aki csak szépen akarja megfogalmazni a válaszokat, amiket amúgy már tud, mert miért ne tudna?! De érezte ő, hogy ahogy máskor sem, most sem tudta leplezni zavarát.
Kellemetlen helyzetéből a másik lány zökkentette ki, akinek a kérdései okot adtak arra, hogy ne foglalkozzon most egy ideig a lapon lévőkkel. Vett egy mély levegőt.
- A szüleim Martonvásáron laknak... én budapesti vagyok, nem lakok már velük... hanem egy kis lakásban a... - macskámmal. Szerencsére időben kapcsolt, hogy az sosem vet rá jó fényt, amikor arról mesél, hogy egy macskával osztja meg lakhelyét, így gyorsan változtatott a válaszon.
- ... a szomszédok kedvesek. Van egy nővérem, Timi - akire ezentúl nem fogok hallgatni!
- Sze...szeretnék családot, persze. - És valahol eddig bírta. Kipirult, melege volt, alig kapott levegőt, egyáltalán nem érezte jól magát ebben a helyzetben. A sok kérdés, meg minden. Nem, ez nem neki való.
- Azt hiszem... - Kezdte el Eszter, miközben felállt az asztaltól.
- ... hogy nem én vagyok a jó jelölt, úgyhogy nem húzom az időtöket. Örülök, hogy találkoztunk, sziasztok! - Köszönt el mosolyt erőltetve az arcára, de már csak azon járt az agya, hogy minél előbb ki szeretne innen jutni! Megfordult, hogy kiiszkoljon, és azért imádkozott, hogy a lányok meg ne állítsák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nos, hogy Eszterrel mi is történhetett, miután kiviharzott a teaházból, talán sosem tudhatjuk meg. Lehet, hogy néhány járókelő fel tudna minket világodítani arról, hogy vajon feldúlt volt a lány, miközben végigsietett a macskaköves úton, esetleg fel is döntött valakit figyelmetlenségében? Könnyes volt az arca, vagy csak szimplán még mindig vörösben tündökölt?
Azt pedig már csak ő tudja, hogy vajon megbánta-e az eljövetelt vagy éppen azt, hogy ilyen hamar elmenekült a kellemetlen helyzetből? Engem még az érdekelne például, hogy Timi mekkora leszidást kapott testvérétől emiatt a "randi" miatt.
Nos, ezt mind az olvasó fantáziájára bízom, ahogy azt is, hogy ezután hogyan alakult Eszter élete (reméljük, végül hepienddel), én most kilépek ebből a történetből, hogy átugorhassak egy másik emberébe, név szerint Dorota Zsitovszky-éba, aki épp ebben a pillanatban lépett be a Pillangóvarázs teaház-részlegébe.
Dorota egy 50 év körüli, alacsony, tömzsi nő volt. Hosszú, sötétkék egyberuhát viselt, sötétbarna haja szoros konytba volt rendezve - mindez azt vélte sugallni, hogy a nő igencsak konzervatív nézeteket vall. Szigorú tekintete végigpásztázta a teaházban üldögélőket. Általában nem jelentett semmi jót, ha a nő valakit kiszúrt magának, de most egyelőre biztonságban volt mindenki. Dorota ma egy nagyon fontos ügyet jött elintézni, nem pazarolhatta mások kioktatására az idejét.
Ahogy kiszúrta azt a bizonyos jelzést, ami a hirdetéssel volt kapcsolatos, nyomban a lányokhoz sietett. Kissé meglepődött, hisz másra számított, de a nő jól tudott alkalmazkodni, így miután végignézett egy fintor kíséretében a lányokon, megszólalt.
- Itt lenni hirdetésben írt férfi? - Valamiféle akcentussal beszélt a nő, de érezhető volt rajta, hogy valószínűleg ez csak erőltetés. Tudna ő magyarul beszélni rendesen is. Lehet, az akcentus csak az egyik eszköze a megfélemlítésre. Mert Dorota szerette, ha tartottak tőle az emberek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Dorota egyre nagyobb türelmetlenséggel figyelte a lányok értetlenségét. Ő egy világos és egyszerű kérdést tett fel. Erre mit kap vissza, mit? Össze-vissza magyarázást, és felesleges visszakérdezéseket. Ő maga biztos volt a dolgában, és abban, hogy nem jár rossz helyen. Itt volt a jelzés, és különben is, Dorota-t nem lehetett átvágni! Nem-nem! Ő valamiféle különleges képességgel született - vagy nevezzük ezt bárminek -, ami megsúgta a sumákolást és a félrebeszélést.
Most azonban nem akart aközött dönteni, hogy a lányok most tényleg ennyire értetlenek, vagy csak őt akarják itt félrevezetni. Mindkettő idegesítette őt, úgyhogy mindegy is volt.
Amint lehetett, az asztalra csapott, kicsit sem zavartatva magát.
- Nincs idő lakatos, se félrebeszélés! - Azzal kihúzta a széket, és helyet foglalt, majd némi helyezkedés után ismét szóra nyitotta száját.
- Idefigyelni rám, lányok... - Közelebb hajolt a vele szemben ülőkhöz, hogy rájuk meresztgethesse sötét szemeit. A sötét tekintettel pedig azt szerette volna elérni, hogy a két lányka, még csak egy pisszenést se merjen megejteni, amíg ő beszél. Úgyis csak az a fontos, amit ő mond. Legalábbis egyelőre.
- Férfi nincs itt. Nagy hiba lenni! - Ingatta meg kontyos fejét. Hát, hogy mérje ő fel így a jelöltet? Gondterhelt arccal emelte fel a táskáját, és elkezdett benne kotorászni. Nemsokára egy pergament húzott elő, gondosan széthajtogatta, majd újabb kotorászás után szemüveg is került a hölgy orrára. Szemeivel átfutotta a papírlapra írt sorokat, majd felpillantott a lányokra.
- Miss Delarosa nevében lenni itt. Ő elfoglalt, de érdeklődik a férfi iránt. - Hupsz, hogy ezt eddig nem említette volna, hogy nem is ő tart igényt a hirdetésben szereplő alanyra, hanem a sokkal fiatalabb, csinosabb, gazdagabb úrnője?
- Aki nem lenni itt. - Igen, muszáj megint megjegyezni, egy fintor kíséretében. Nagy hiba ez, nagy...
- Jól figyelni, mert csak egyszer kérdezni! - Adta ki az utasítást, majd a lapra pillantott.
- Lenni királyi, főnemesi vérvonal férfi családjában? Mugliszármazás kizárva? Aranyvér a jó vér. Férfi szeret lovagolni? Krikettezni? Vadászni járni? Szeret politika? Bálok? Illemet tudni? Mi foglalkozás? Sok pénze lenni? - És csak kérdezte, és kérdezte az ehhez hasonlókat. Azt hiszem, a mi kis Dorotánk egy sznob, unalmas és persze aranyvérű (nagyon fontos!) férfit keres az ő drága Miss Delarosa-jának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Két másodikos mestertanonc bóklászott a bejárati csarnokban, egy komoly diskurzus közepette. Valahogy csak nem sikerült megegyezniük abban, hogy melyik tanerő a csinosabb Dobrai Vanda, vagy Mészáros Gréta. Hatalmas dilemma, és igazán erőteljesen kibontakozó beszédtéma ez. Mindezt úgy vitatják meg, hogy a második vagy harmadik ütős érvet a Szellemtan tanárnő vélaságával kapcsolatban félbeszakítja egy kisebb csetepaté, közvetlenül előttük.
Valami női had bontakozik ki szemeik előtt, meg egy eléggé tehetetlen fiú, ó megmenteni? Ugyan, de az ilyen támadó kedvű emberek erejét és bizakodását se árt megtörni, szóval ha pár átok kell, szívesen vetik bele magukat. Mondhatni kissé lesből jön a támadásuk, mert a lányok nem is rájuk koncentrálnak meg féloldalasan, vagy szinte háttal van némelyikük.
Az Eridonos mestertanonc, Tamás célba veszi az igencsak flegmának tűnő hölgyet, aki érdekes ötleteket adott az imént társainak, majd előbb egy Stupor-t küld felé, ám ezzel még nincs vége, - nézve, hogy ez negyedikes varázslat, sikeresnek gondolja, -  ezt követi egy Visiostrello, amit az egyik jelmezes érdemel ki, remélhetőleg sikeresen. (Aileen) Nem tartja túl szép dolognak, hogy hárman mennek egy embernek.
Mindezek alatt a másikuk, a Rellonos Gábor jót mulat, de folyamatosan cselekszik, mielőtt a harmadik grácia cselekedhetne valamit. Rászegezi a pálcáját és biztos, ami biztos alapon egy Siccus Fatua-t küld felé, majd ha talált, amire jó esély van, és képtelen lesz tökéletesen mutogatni a pálcával bárkire, mivel nem lát, kap még egy finom kis Csalánártást.
Nem azok a fajták, akik embereket mentenek, szóval ezt nagyon nem kell túlreagálni, segítség, amiből a maguk haszna a varázslás volt, amire nemet sem tudnak mondani. Robi innentől ismét magára hagyatkozhat, őt hagyták ahogy van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Labirintus

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Hogy a levél és benne a titokzatos, minden bizonnyal veszélyekkel teli feladat éppen a levitások lába elé sodródott, nos… maradjunk csak annyiban, nem teljesen a véletlen műve volt.  A temető tele van titkokkal, ereklyékkel, amelyekért valóban érdemes vállalni a veszélyt, a kérdés csak az, mennyire megbízható forrás egy kétes eredetű levél.  Magáról a pergamenről is illik hát néhány szót ejteni, mivel különleges mágiával rendelkezik. Tudata van – legalábbis valami afféle -  ahogy erre hamarosan a diákoknak is rá kell jönniük.  Luna és Hanka émelygése néhány pillanat alatt elmúlik, akár betudhatják az egészet az izgalomnak vagy ijedelemnek is.  Arra azonban már nincs más magyarázat a varázslaton kívül, hogy a kezükben tartott papír hirtelen felforrósodik. A korábbi sorok mellet most nagybetűkkel, sietősen odafirkantva további szöveg díszeleg. „NE SZÓLJ A TÖBBIEKNEK!Neked kell megtalálnod a kincset, segítek! Indulj a kerítés mentén jobbra és a legközelebbi kriptánál fordulj be!” A két lány papírja között az a különbség, hogy amíg Hankát jobbra, Lunát éppen az ellentétes irányba küldi a levél írója.  Amíg a sorokat olvassák, képtelenek felpillantani, vagy akár csak egy szót is szólni, mindkettejükben fellángol a vágy, hogy ők nyerjenek, még ha ez egyébként távol is áll a személyiségüktől. Felpillantva aztán csak a korábbi érzés lenyomata marad, kirázza őket a hideg, hiszen este van ugyebár… és az ő döntésük, hogy követik-e az utasításokat. Vagy esetleg megpróbálnak inkább lelépni, ami mellesleg nem fog összejönni nekik, mivel a levél nem viccelt, ha hátrafordulnak a bejárati kapu egyszerűen nincs ott többé.
Amennyiben a banda a szétválás mellett dönt, és a többiek is elindulnak valamerre, Dasha, Keiko és Zoltán is belebotlik hamarosan egy gyűrött pergamentekercsbe. Mindannyiuknak egy-egy különböző irány van belekörmölve. Dashát a temető legnagyobb fűzfája felé irányítja a cetli, Keikot a temető túlsó vége felé, egy bizonyos gróf Boghy András sírjához. Zoltánt is a temető régebbi része felé küldi a cetli, bár az útjuk nem keresztezi egymást Keikoval, neki nem írt, éppen hogy egy sírok között megbúvó füves kis területet kell találnia.  Útjuk során nem találkoznak nagyobb veszéllyel, mint a saját képzeletük, a sírok között lengedező szellő, és az érzés: figyelik őket, noha a szellemek nem mozgolódnak már. De hogy, mi lesz, ha elérik a céljük, a pergamen arról már nem szólt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Amint a lány a sírkőnek veti a hátát, felizzik a kezében az elvarázsolt papír, de ekkor már késő. A masszív márvány megolvad Keiko háta mögött, majd teljesen eltűnik, és az ismeretlen menthetetlenül beszippantja a lányt.  Lassan, szinte kecsesen ereszkedve érkezik meg a sír mélyére, hiszen senki nem akarja, hogy megsérüljön. Egy sötét, öt lépés hosszú, négy lépés széles, fanyar bűzt árasztó lyukban találja magát, amelynek látszólag egyetlen kijárata sincsen.
- Ah, minő meglepetés!  - hangzik egy halk, száraz hang a sír túlsó sarkából, igazi meglepődöttségnek azonban nyoma sincs a szellem hangjában.  A férfi szelleme a földön gubbaszt, onnan sandít fel a levitásra ( Nem mintha az a tény tartaná a földön, hogy áttetsző szellemalakjának hiányoznak a lába, ez nála inkább elvi kérdés.)
- Mindig hatalmas öröm, ha látogatóm érkezik. Tetszik tudni, elég magányosan éldegélek itt. Haha, éldegélek - kissé komoran nevet fel - Úgy röstellem, hogy nem tudom mivel kínálni, kisasszony. Bocsássa meg nekem.  De azért, ugye marad egy kicsit…? Mesélje el, hogy kerül ide egy ilyen kislány? –kedélyesen természetesen beszél, azzal a biztos tudattal a hangjában, hogy az ő kezében van a lány szabadulásának záloga.

Amint a lány eléri a keresett kriptát a levélen újabb utasítások tűnnek fel, melyek szerint a következő feladata, hogy betörjön a kriptába.  A levélíró állítása szerint ugyanis odabent ugyanis meg fogja találni a kincset. A papírlap csupa melegséget, biztonságot áraszt, azonban amint felpillant belőle, szemben találja magát a valósággal. Egyedül van a temetőben és pergamen szerint be kell törnie valaki sírjába.  A lányon múlik, hogyan értékeli a helyzetet, mennyire veszi komolyan a játékot, és mennyire vágyik a kincsre.  A kripta látszólag nehezen mozdítható ajtaja azonban már szinte egyetlen érintésre, vagy akár egy elsuttogott alohomora-ra is kitárul.  Ha a lánynak van mersze belépni, szűk, hideg, dohos helyen találja magát, láthatóan régóta nem járt már itt senki, a túlsó falnál lévő koporsót is vastag porréteg fedi. A sír közepén azonban egy patyolat tiszta alacsony, üveglapú, kerek asztalka áll, rajta hanyagul szétszórt sárgás, eltépett pergamendarabok.  Némelyiken bájital hozzávalók, a másikon animágiát szemléltető rajzok, sokon csak érthetetlen krikszkrakszok. A kezében tartott levél most arról tájékoztatja, hogy keresse meg köztük a varázslat leírását.  A lány nyugodtan olvasgathatja az asztalon lévő írásokat, de arrébb tolni, elvenni egyiket sem tudja…egyedül. Az üveglapon azonban ismerős villanásra lehet figyelmes, ha jobban megnézi, a üvegből barátnője arca tükröződik vissza halványan.  A temető két különböző pontján, mégis ugyanott vannak, ugyanazt akarják.

A lánynak nem kell soká várni a jelekre, azonban nem a kezében tartott levélke ad további utasításokat számára, hanem maga a fa, amelyre máris felkapaszkodott. A fűz vékony ágait először valóban csak a szél himbálja, azonban rövid időm belül, már nem csak azok mozognak, hanem bizony a Dashát tartó főág is megremeg, épp csak megrázza magát. Nem elég erősen ahhoz, hogy ledobja magáról a lányt, de jelzésértéke mindenképpen van mozdulatnak. Pillanatok alatt az egész fa megelevenedik,  s az utolsó levélig azon van, hogy lerázza magáról a levitást. A lengedező ágak összefognak, a lány hátának feszülnek és kitartóan taszítják a föld felé. Közel sem olyan veszélyes fával akadt dolga, mint egy fúriafűz, de az a példány is van olyan szívós és kitartó, ha arról van szó, Dasha nem akarja elfogadni, hogy nem lenne szabad felkapaszkodnia az ágak közé.

- Hordd el magaaaaaad!  - amint a levitás fiú kiér a sírok szegélyezte szűk, kacskaringós utakról és nyílt terepre, a fenti kiáltás közepette valami alacsony, csontos jószág rohan neki teljes erőből a lábának.  Majd ha ez még nem lett volna elég meglepő és némiképp komikus, a nagyjából 60 cm-es házimanó még egy bottal is ütlegelni kezdi a srácot, ahol éppen éri.
- Nem szégyelled magad?! … Idejönni! … Az összes…Ah… - minden szavának egy-egy ütéssel ad nyomatékot, vég végül kénytelen felfüggeszteni a támadást, ugyanis a kicsi szíve nem bírja már ezt a tempót. Bezzeg fiatalkorában! Nem volt így elgazosodva a temető, nem járkáltak ide mindenféle suhancok, nem kellett megállnia, hogy kifújja magát.  Mélységes ellenszenvvel pillant fel hatalmas teniszlabda szemei sarkából a srácra, és nem engedi le a botot egy percig sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Miután a lány a földre kerül, a fa újfent csak egy átlagot fűznek álcázza magát, mintha mi sem történt volna az előbb. Körbepillantva Dasha a földön találja a pergamendarabot, amit az esés közben sikerült elejtenie. Immáron öles betűkkel áll rajta az utasítás, fel kell jutnia a fára, ha meg akarja szerezni a kincset.  Az már teljességgel rá van bízva, hogy hogyan kivitelezi a feladatot.  Az iménti tapasztalatiból láthatja a lány, hogy ez nem lesz egyszerű dolog. Még ha sikerül is ismételten felkapaszkodnia az alsóbb ágak valamelyikére, a fa ismét mozgásba lendül. A puszta erő és ügyesség kevés lesz a lombkorona meghódításához.  Mint minden hasonló mágiával bíró növénynek, ennek a fának is megvan a gyenge pontja.  Egy kiálló göcsört, amit azonban sem észrevenni, sem megérinteni nem egyszerű, még akkor sem, ha pontosan tudja az ember, hol keresse.  A pergamen varázsa, ami kezdetben csak Hankát és Lunát érintette, már Dashára is kezd átragadni, ami abban nyilvánul meg, hogy a lány is egyre jobban áhítozik a kincs után, és valóban képes lenne bármit vállalni érte.

- Mire lenne szükséged, aranyom? Mondd csak nyugodtan, nem szeretem a zagyválást. Milyen cetliről van szó? –  a szellem hangja kíváncsian, érdeklődve cseng. Bár nagyon is tudja, mire számíthat, azért mégis más minden egyes történet, ő pedig szereti hallgatni az idetévedők elbeszéléseit.  Mindig megrészegül, ha fölényben érezheti magát az eltévedt varázslók és boszorkányok felett, a levitás lány azonban egyelőre nem adja meg neki az örömöt,  sőt egy kissé még irritálja is, hogy a lányka semmi jelét nem adja, annak, hogy ki akarna innen szabadulni minél hamarabb, vagy, hogy egy picit is megijedt volna.
- De hát miért járkál egy ilyen kislány egészen véletlenül éjnek évadján a temetőben?  - az ő ajkai is mosolyra húzódnak, meg sem próbálja leplezni, hogy tudja, a lány nem a szín tiszta igazat mondta.  Az már Keiko döntése, hogy mennyire bízik meg a szellemben, mindenesetre a sötétben beszélgetve nem fogja tudni elolvasni, hogy miért is izzott az előbb papirkája, amikor beesett a sírba…  A nagy meglepődésben talán el is felejtkezett róla, holott a pergamen lassan őt is megfertőzi varázsával.
- Nem illik nekidőlni másik nyughelyének, ugye tudod? – kérdez vissza szárazon felnevetve, s egyúttal elismerve, hogy teljes mértékben tudatában van, mire képes a csinos kis sírköve.
- Bizony, én lennék.  Hogy mióta? Ki tudja azt már… az ember előbb-utóbb elveszti itt az időérzékét.  – kicsit elrévül a tekintete, ahogy próbál visszaemlékezni, de végül csak megrázza a fejét . Ellenben a lábát érintő kérdésen már egészen felélénkül.
- Óh, hát az egy remek történet!  Hihetetlen párbaj volt! Tudod akkoriban nem finomkodtunk. Nem volt nyomtalan gyilkos átok. A nyavalyás útonálló sem járt jobban, ne aggódj, azonnal kimúlt a szerencsétlen, de sajnos addigra már lerobbantotta a lábamat.  – kissé zavarosan beszél, ahogy lelki szemei előtt megjelennek az emlékfoszlányok.

- Nem bizony, nem kellett volna! – a pergamen említésére a manó szemében furcsa fény csillan, ami leginkább az őszinte aggodalom jeleként értelmezhető. De az arcán továbbra is dühös kifejezés ül.  Közben kénytelen abbahagyni a másik gyepálását, hogy levegőhöz jusson, és elégedetten konstatálja, hogy a fiú megadja magát és látszólag tudomásul veszi, hogy semmi keresni valója a temetőben.
- Megmaradok, értem te csak ne aggódjál, fiacskám – közli mogorván a koros manó. Sérti a férfiúi büszkeségét, hogy gyengének nézik. Nem kell neki senki sajnálata.
- Mit képzelsz, mit csinálsz?! – hördül fel vészjóslóan, amikor a fiú elkezd leereszkedni a földre. Elengedi a füle mellett a levitás kérdését, egyrészt nem is akar rá válaszolni, másrészt dühében ellepi az agyát a lila köd. A fiú nem is tiporhatott volna jobban bele az önérzetébe, mint azzal, hogy a magasságkülönbséget próbálja kompenzálni.  
- Azonnal álljál fel! Szemtelen kölyök! Így csúfot űzni egy öreg manóból!  Gyalázat! – kiabálás közben a fiú felé bök a botjával, bár végül nem találja el a levitást, csak éppen rá akar ijeszteni és minél hamarabb mozgásra kényszeríteni.  
- Na, ne is lássalak!  Szedd össze a barátaidat és menjetek szépen haza! - szeretne minél előbb megszabadulni a kellemetlen társaságtól, részben a diákok érdekében is, és ezért hajlandó visszafogni magát (egy kicsit), és nem folytatni a fiú szidalmazását. De a botján és a hangján kívül nincs már fegyvere a fiúval szemben, akinek a kezében ekkor felizzik a pergamen,  azt az üzenetet hordozva, hogy ne menjen sehová, a manónál fogja megtalálni a kincset.  Ez pedig tűnjön bármekkora képtelenségnek is,  a pergamen varázsának hatása, arra készteti Zolit, hogy ne hagyja annyiban a dolgot, a vágy egyre erősödik benne a kincs után.

A pergamenlap, mint előttük már olyan sok barátot, Hankát és Lunát is kifordítja egy kicsit önmagából és ellenfelekké alakítja. Mindkettejükben feltámad az önzés, ami talán sosem volt. Ez teszi olyan elérhetetlenné a kincset, a védővarázslatok csapatmunkát kívánnának, de egyúttal felébresztik a versengést az egyébként együttműködő felekben.
Mikor egyszerre érnek a papír, az könnyedén mozgathatóvá válik az asztal felett.  Így felemelve már sokkal kényelmesebben olvashatják. Egy rövid bevezető leírja a kincs és egyben a varázslat történetét. Három barát azt hitte ők örökké össze fognak tartani, hogy egyenlők és bízhatnak egymásban. Mind a hárman más-más mágiaág tudósai lettek: a gemmológiában, a bájitaltanban és bűbájtanban  szereztek nagy tudást. Közösen kutatómunkába fogtak, amelynek eredményeként elkészítették a kincset, amire a leírás csak dologként utal.  Olyan jól sikerült azonban, hogy civakodni kezdtek kié legyen, kit illet. Ezután az egész életük folytonos hadakozásból állt. Végül, mikor már mind a hárman aggastyánok voltak, úgy döntöttek elrejtik a dolgot, hogy olyas valakiké lehessen, akik méltóbbak rá náluk. Ebben egyet értettek s így tönkretették és a temetőben rejtették a dolgot. A varázslat maga pedig előteremti és újra működésbe hozza. Ha akad legalább két ember, aki elvégezze.
Azonban a  papírból  csak egy van, a lányok pedig ketten vannak, ráadásul a válóságban eltérő helyen. Ezért is poshad itt már mióta a kincs. Ki az, aki képes lenne lemondani róla, átadni a másiknak?  Másképp ugyanis nem lehet elvenni a papírt. Ha erőszakkal próbálják kitépni a másik kezéből, a pergamen visszahullik az asztalra.