36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 17. 20:46 | Link

Mary

Nagy az örömöm, eddig senkit nem találtam, aki elég bátor vagy éppen vakmerő lenne ahhoz, hogy elkísérjen a szellemszállásra. Meglepő, hogy egy lánnyal megyek oda, de nem mindegy? Elég, ha bátor, vakmerő és szereti a kihívásokat. Az ilyen embereket szeretem igazán. Nem tudom mennyire komolyan gondolja a dolgot, de ahogy látom a mosolyt az arcán, tudtam jó nap elé nézünk.
Az meg pláne tetszett, hogy tudja az utat odáig, mivel én még nem jártam arrafelé, épp útbaigazítást akartam kérni mielőtt Maryvel találkoztam.
-Ha gondolod indulhatunk- válaszoltam neki. Láthatta rajtam mennyire felvillanyozott a tudat, hogy nemsokára egy mások számára bevehetetlen házba megyünk be. Remélem nem fog meghátrálni és kint kell hagynom a Szellemszállás előtt, amíg bent csatangolok és veszélyre áhítozom.
Közben elárulom, hogy igen, a közelgő események a vizsgákat jelenti. Nekem már nincs sok. Öt vizsgát is megírtam. Így nem kell tartanom a többitől sem, mivel a többieknek még sok van vissza, elég szabadidőm van bármire.
-Nem akarsz valamit hozni magaddal?-Mert én még vennék egy kis élelmet és folyadékot magunknak, mert szeretnék hosszabb időt ott tölteni és nem biztos, hogy ebédre visszaérünk a kastélyba. Talán csak vacsorára.
Figyeltem a lány arcát, de még szélesebb mosoly jelent meg rajta. Talán Ő is erre gondolt? Vagy csak azon mosolyog, hogy ilyen kaland előtt még a hasamra gondolok, nem az esetleges veszélyre ami ránk várhat? Hiszen az sem biztos, hogy veszély leselkedne ránk odabenn, lehet az egész csak egy régi meséből származik, amit ma már mindenki tényként emleget.
Vagy csak rajtam mulat, furcsa szokásom miatt. Végül is egy könyv átvétele és cipelése nem nagy teher. De persze csak akkor adom neki vissza, ha kéri.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 1. 02:50 | Link

Ron Smiley

Nagyon megörült, mikor Ron említette, meg akarta nézni a Szellemszállást, illetve a Bogolyfalván fellelhető Kísértetházat. Mert feltételezhetően arra célzott ezzel. Lelkesedése hirtelen az egekbe szökött, főleg, hogy már igencsak fúrta oldalát a kíváncsiságot növelő kérdés: ~ Milyen lehet belülről? Vajon tényleg vannak szellemek odabent? És hogy néz ki? Ősrégi, pókhálós? És vannak benn titkos ajtók, titkos, és rejtett folyosókkal, helyiségekkel? Mekkora lehet a beltere? Vajon egy egyszerű, lakatlan épületről beszélünk, vagy ténylegesen félelmetes, mire a neve utal? ~ Mary leginkább az utóbbiban reménykedett. Nem volt félős, és alapvetően nem szeretett félni, de egy ilyen jellegű borzongásban - már ha kölcsönöz ilyet a hely egyáltalán - bármikor, s bárhol benne lett volna. Habár a bárholban nem feltétlenül, hiszen azért volt egy-két helyzet/hely, amiben nem, de ilyet hirtelen nem tudott felhozni. Egy sem jutott az eszébe. De ez nem is volt lényeges, hiszen ez nem egy bárhol fellelhető bármilyen hely, hanem a bogolyfalvi kísértetház, ami nem bármi. A többi lényeges dologra pedig akkor derül fény, ha végre meglátogathatja, illetve meglátogathatják. Ami remélhetőleg minél hamarabb bekövetkezik, hisz Mary már tűkön ül az izgatottságtól.
- Oké, akkor menjünk! - mondta feldobottan, és még mindig széles vigyorral. Annyira örült, hogy végre ellátogathat a Kísértetházba, hogy ugrálni tudott volna örömében. Bár azt nem akart, nem szerette volna újdonsült ismerősét rögtön elijeszteni azzal, hogy egy - remélhetőleg - kísérteties helyre megy egy őrülttel. Márpedig a fiú is lelkesnek tűnt Marynek, és nem akarta a közelgő élményt ilyen lényegtelen dologgal kockáztatni, mint holmi ugrálás. Majd ha visszaértek, kiugrálja magát a szobájában. Szobatársai ismerik már annyira, hogy nem lepődnek meg. Ha meg igen, akkor a következő ugrálhatnékjánál - ami nem sűrűn van, úgyhogy nem kell félniük - Lagger nem hív papot, ördögűzés céljával. Mary erre a gondolatra önkéntelenül is elnevette magát. Ha jó a kedve, csak úgy szaladgálnak fejében az őt könnyen megnevettető gondolatok. Amik nem feltétlen viccesek másoknak, csak Marynek. De neki is csupán azért, mert ő érti, mit rejt magában a gondolat, másokkal ellentétben.
- Hümm... Ez jó ötlet! - bólogatott szaporán évfolyamtársa felvetésére. - Az a kérdés, hogy a cukrászdában, vagy Pillangó-Varázsban lehet-e elvitelre enni-innivalót venni. Mert ha nem, vissza kéne szaladni a kastélyba... Habár, biztos lehet! A cukrászdában Isteni szendvicseket árulnak, amiket csak be kell csomagoltatni, és tuti van valami kis üvegük, flakonjuk, esetleg termoszuk innivaló szállításra, ha mást nem, kölcsönbe! - gondolkodott hangosan. - És akkor már csak az kell, amiben visszük. De arra alkalmas egy erősebb zacskó, és még a könyveket is belerakhatjuk. Nem nagy vaszizdasz, megoldható egyszerűen, s nagyszerűen! - vont vállat. - Akkor benézünk a cukrászdába pár szendvicsért meg italért? - kérdi még mindig fáradhatatlan vigyorgással. Beszéd közben néha terittezett kicsit, amit apjától örökölt, és amiért az anyukája gyakran megszólítja - vagy inkább leüvölti - őt. Bár Mary még mindig nem veszélyezteti mások épségét ezen, magyarázás közbeni cselekedettel. De ha észreveszi magát, mindig igyekszik abbahagyni. Más kérdés, hogy egy-két perc múltán már ismét folytatja. Ide kalandozó gondolataiból az zökkenti vissza, hogy észre veszi: Megfájdult az arca. Persze nem nagyon, de érezhetően, mi afelől biztosítja, hogy bőven elég volt a mosoly-túltengés fogalmának kimerítéséből.
- Sajnálom, de nem bírom abbahagyni vigyorgást... - fordul ismét Ronhoz, csak hogy megmagyarázza, mi baja. Bár ezzel nem magyarázott meg semmit, csak közölt egy nyilvánvaló tényt. De ezek után legalább ha évfolyamtársa kíváncsi, rákérdez, hogy miért, mielőtt elméleteket gyártana erről. Ha meg eddig fel sem tűnt neki, akkor Mary így járt. Nem mintha zavarná a dolog, ahhoz túlságosan leköti a nap iránti öröme.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 7. 08:48 | Link

Mary Glotter

Sosem voltam még ennyire boldog, hogy valami érdekelhet mást is, épp úgy ahogy engem. Láttam Mary arcán az örömet, és azt a mindent eláruló érzelmet, hogy már Ő is szeretett volna bemerészkedni egy számára kalandos helyre.
Épp úgy érezhette magát mint én. Persze sosem tudtam kimutatni ilyen mértékű lelkesedést. Még akkor sem amikor kedvenc kviddics csapatom megveri az ősi riválisát.
Na persze az teljesen más. Ott nem az én sikeremnek örülhetek. Itt viszont két fős csapatban már egymásért is ki kell majd állnom. Nem mintha nem mernék egyedül bemenni a Szellemszállásra, mert felénk így nevezik az ilyen kísértet lakta házakat. Na jó legyen kísértetház. Meg kell tanulnom, hogy a Magyar felemmel gondolkodjak ilyen dolgokban is.
-Rendben, menjünk a cukrászdába, szeretem az ottani szendvicseket, na meg a forró csokijuk sem rossz!- mosolyodtam el.
-Remélem nem olyan szellemek/ kísértetek lesznek ott, mint amilyen Shirley Staff.- mondtam hangosan, inkább magamnak, mint Marynek.
Ekkor meghallottam Mary szabadkozását, hogy nem tudja abbahagyni a vigyorgást. Persze ez feltűnt nekem is, de nem gondoltam másra, mint a következő előttünk álló kalandra való lelkesedése testi kifejezésére. Na ezt szépen végiggondoltam. Még, jó az egészben, hogy nem hangosan fogalmaztam meg a gondolataimat, mint ahogy általában szoktam, ha belemerülök valamibe.
-Nem tesz semmit. Örülök, hogy velem jössz, gondolom a lelkesedésed, és talán a kaland utáni vágy miatt vagy ilyen feldobott. Vagy tévedek?- láttam Mary-n, hogy így van, így nem is vártam rá választ. Persze én i9s elmosolyodtam.
-Remélem, lesz sok élmény, veszély ott bent. Na azért csak óvatosan, ha odaérünk. Nem sok védelmünk van a kísértetek ellen. Úgyhogy a vásárlás után jó lesz, ha végiggondoljuk az út során, mit tudhatunk a kísértetekről. Az igazság. hogy én nem sokat, remélem azért te tájékozottabb vagy ebben a témában nálam.
Ahogy végighadartam fellelkesülve ezt a gondolatmenetem észbekaptam.
-A számlát a cukrászdában természetesen én fizetem, mivel amúgy is vásároltam volna magamnak enni és innivalót, hiszen a szabadban akartam tölteni a napot.
Ha gondolod vegyük célba mihamarabb a cukrászdát.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 15. 16:28 | Link

Keiko

De még mennyire, hogy örül, mivel az érzelmei elrejtése nem mindig sikerül neki, most ugye nem is akar ilyesmit elkövetni, hagyja, hogy kiüljön minden az arcára. Kérdezget, aztán kérdeznek, ő pedig megadja az információkat, amikre Keiko kíváncsi. Nincs is mit takargatnia, kinek vásárolt. Az már más téma persze, hogy nem feltétlen örül neki, hogy ezt meg kellett tennie. Az apja érzelmileg zsarolja gyakorlatilag, hogy ha már egy család lesznek, próbálja megregulázni magát Claire-rel szemben. Na és, ha nem fogja? Áhh, inkább most elhajtja ezeket a negatív gondolatokat inkább.
-Óh, értem. Nekem csak a nagymamám volt magyar anya részéről, ezért is töröm a nyelvet.- hallatszik az akcentusa, na meg még régebben érdekes szószerkezetei voltak, de a sok olvasás magyarul (hála legyen Nununak, a Csontváry családnak és a könyveinek) megtette legalább a nyelvtani és a szókincsbővítési feladatait. Most már csak az akcentusa hallatszik rendesen, de az talán el sem fog múlni.
No de térjünk vissza a mosthoz: Keiko elfancsalodása az ő szemeit is megüti és lám, valami enyhe, pici-pici melegség járja át a szívét, hogy talán nem ő az egyetlen, akinek problémái vannak az apjával. Talán Keiko-nak is? Ördög tudja, de jelenleg úgy tűnik neki. A mosolyt persze viszonozza, aztán várakozik, míg Keiko lebonyolítja a szimpla tranzakciót: pénz a parfümért, parfüm a pénzért. Nemsokára kilépnek az ajtón csengettyűszó közepette, s odakint folytatják megkezdett beszélgetésüket. Keiko beletalál a dolog közepébe, bár ő sem szokta véka alá rejteni, mennyire idegesíti Claire puszta jelenléte az egy évvel ez előtti temetés óta.
-Igen, ez így van. Tudod a mamám... a mamám egy éve halt meg. Claire pedig az apám menyasszonya, vagy mije. Szóval a mostohám lesz nemsokára és ezt nem szeretném. Úgy akar kezelni az a nő, mintha a lánya volnék, holott nem vagyok és nem is leszek. Tolakodó. Nem szeretem egyáltalán, csak apám azt mondta, ne legyek vele folyton undok, ha már egy család leszünk.- *látszik rajta, hogy azért az apjáról is megvan a jó alapos véleménye és ezt sem óhajtja eltitkolni a köznyilvánosság elől. Azonban ahelyett, hogy folytatná a beszédet, hirtelen megáll és megfogja finoman Keiko csuklóját. Ha a lány felé fordul, láthatja, mennyire aggodalmas arcot vág a levitás gólya.
-Ne haragudj... Mondtam valamit, hogy... elszomorodtál ennyire? Nem volt szándékos, akármivel is bántottalak meg.- meg van róla győződve, hogy ő a hibás, mert Keiko szemébe könnyek gyűltek, pedig amúgy ő szokott lenni a síró-rívó bébifóka errefelé. Most inkább gonosz ellenségnek érzi magát, mert itt pityereg valaki mellette és talán ő a hibás érte.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 20. 13:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. május 19. 09:48 | Link

Dominic

* A viszonylag zökkenőmentes megérkezés után cókmókjaimmal az iskola felé vettem az irányt. Legalábbis nagyon reméltem, hogy a leszólított fiú oda fog elnavigálni és nem valami átverés lesz ez az egész. *
~ Igazi szerencse, hogy ez a fiú is a suliba tart. ~
- Jajj, köszönöm. Aranyos tőled, de én is boldogulok. Bár... - húztam el a szám - azért az egyik bőröndömet húzhatnád te, ha nem baj. Akkor nekem máris kényelmesebb lenne.
* Alapvetően nem arra vagyok nevelve, hogy ezt megengedjem magamnak, de túl lusta vagyok ahhoz, hogy az emelkedős úton végigvonszoljam a táskákat. Más családoknál biztosan elintézik tértágítós bűbájjal, de nálunk senki nem ismeri ezt a varázsigét. Ha anya ezt a viselkedésemet meglátná, már rég fejbe kólintott volna egy sodrófával. Na jó, nem. Anya szeret, de az tuti, hogy morcos arccal nézne rám és jól meg is sértődne, hogy engem zsaroljon. De ez nem fair! Kezdem magam hátrányban érezni, hogy másnak ilyen könnyű, én meg itt kínlódom. A pálcától is rettegek... Még sosem volt alkalmam élesben varázsolni.*
- Szia, örülök a találkozásnak! Én Fandler Ágoston volnék, de kérlek ne csúfolj a nevemmel. Sokan Ágizni kezdenek, aminek nem mindig örülök... - jegyzem meg elgondolkodva és tekintetemmel végigszemlélve a környezeten.
~ Tyű, mennyi furcsa üzlet! Ez nem a jó öreg allee. ~
*Valami azt súgta, hogy itt bőven lesz felfedezni valóm a későbbiek során. Az állomást már elhagytuk ugyanis, komótosan és nem sietősen sétáltunk az iskola irányába. Néha meg-megálltam, hogy megszemléljem a kirakatokat és elképedve végigfussak az árukon, de nem akartam Dominicet feltartani.
Kellett pár másodperc, hogy értelmezni tudjam a kérdését, de érkezett is a válasz.*
- Igen, asszem. Őőő, hát senki sem varázsló a családomból, csak én. Aztán egyébként lehet, hogy valamelyik tesóm később becsatlakozik, de az is kb a csodával lenne határos. Miért, te is? Sok hasonló gyerek van még itt, akik olyanok, mint én? Eléggé félek tudod ettől az egész dologtól, meg most bekerülök valami bentlakásos izébe és ott lesznek a szobatársak és összezsúfolódom, aztán megszívatnak éjszakánként, mint a filmekben. Borzalmaaas! - kezdtem bele a nyavalygásba, ami csak jött és jött a számból. Amire éppen gondoltam, kimondtam. De nagyon felizgatott ezzel a kérdéssel.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2013. május 19. 09:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 19. 13:28 | Link

Ágoston

– Dehogy lenne baj, azért kérdeztem meg. Én is sokat szenvedtem velük, mire felcipeltem a suliba. –nekem ez nem teher, szívesen segítek, ha tudok. Át is adja az egyik bőröndjét, és azt magam mögött húzva, elindulok a Fő utczán. Nekem kérdezősködnöm kellett, hogy merre találom az iskolát, de Ágostonnak –mint az kiderült– nem kell, hiszen én már tudom az utat, és szívesen odavezetem. Addig s tudok vele beszélgetni, meg tudom ismerni egy kicsit, meg meg tudom mutatni azokat a helyeket, ahova majd érdemes lesz betérnie, ha kell nemi valami felszerelés. Igazából, csak azt nem értem, hogy ilyenkor, miért nem tudnak valakit kiküldeni az érkezők elé? Hagyják nyugodtan elveszni a diákokat, vagy biztosra tudják azt, hogy el fogják őket igazítani? Foglalkoztat ugyan a kérdés, de nekem már nem kell vele törődnöm, hiszen én tudom, hogy merre kell menni, és Ágoston is tudni fogja, mint megmutatom.
– Nem foglak Ágizni, mert az lány név. Maradok az Ágostonnál, mert nem igazán jut eszembe olyan becenév, ami jó is, de nem is sértő. –megnyugtató hangon mondom neki a szavakat. Én sem szeretem, ha csúfolnak a nevemmel, mert nem tudom mi a jó benne, meg miért olyan nagy öröm azt látni, hogy a másik szenved. Némelyik embert, soha nem fogom megérteni. Közben észreveszem, hogy Ágoston meg-megáll egy-egy üzletnél és jobban megnézi őket. Mosolyogva állok meg mellette, és én is jobban megnézem a kirakatot, hogy tudjam melyik bolttal állunk is szemben. – Itt a tanszereket tudod megvásárolni, nem messze van egy posta is, bár ott még nem jártam. Saját baglyot használok a levelek kézbesítéséhez. Meg van itt valahol egy csárda is, ahol nagyon finom italokat árulnak. Majd egyszer bejöhetnél velem, de gondolom most inkább pihennél. –ajánlottam fel a későbbiekre is a társaságomat, és nem fogom rossz néven venni, ha netalán elutasítja.
A kérdésemre, hosszabb választ is kapok, melyre szintén csak egy mosollyal reagálok. Nem gúnyolni akartam ezzel, csak arra emlékeztet, hogy én is ilyesmit éreztem az első napon. Úgy látszik, hogy rokonlélekre találtam. – Én is mugliszületésű vagyok, tőlem nem kell tartanod. Nem akarok neked hazudni, de nem sok diákot ismerek a suliban, aki szintúgy olyan lenne, mint mi. Kevés a tiszta vérű varázsló, meg a mugliszületésű. A legtöbben félvérek. Ők azok, akiknek egyik szülője varázsló, a másik pedig varázstalan. Jut eszembe: a magunkfajta varázslókat az aranyvérűek nem igazán kedvelik, és hajlamosak sárvérűnek hívni minket. Ez ilyen gúnynév, gondoltam elmondom neked. –jegyeztem meg nem túl lelkesen, ezzel is azt nyomatékosítva, hogy nekem se tetszik, hogy ennyire lenéznek minket, mert mások vagyunk. – A tesóid nem hiszem, hogy bekerülnek, kivéve akkor, ha fiatalabbak nálad. Te is csak azért vagy varázsló, mert a családod valaha varázsló família volt, csak valahol kihunyt a mágia, és nálad ébredt fel újból. Nálam a mamánál volt így, és ezt is csak keresztanyumtól tudom. –meséltem csevegő hangon, és most elhallgattam, hogy esélyt adjak a kérdések feltételére is, mert biztos vagyok benne, hogy lesz legalább egy kérdése. Ha nem, akkor majd folytatom tovább a mesélést, miközben haladunk felfelé az utcán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 20. 14:18 | Link

Runa

- Oh, részvétem az édesanyád végett, és a mostohádhoz pedig kitartást- válaszolom, és próbálok egy mosolyt erőltetni az arcomra, mindhiába.
Runa természetesen észreveszi rajtam, hogy nincs minden rendben, és most azt gondolja, hogy az ő hibája.
- Ne, ne emészd magad emiatt, nem a te hibád. Csak apámmal kapcsolatban nincs túl sok jó emlékem, és nem is igazán szeretek beszélni róla. De mindegy is, túl teszem magam rajta- felelem, és próbálom kizárni az emlékeket a fejemből. Egy enyhe fejrázás után sikerül is.- De ne foglalkozzunk ezzel tovább, inkább beszéljünk valami másról - folytatom, s most már sikerül egy valódi mosolyt raknom az arcomra.- Neked hoy tetszik ez a suli? Úgy vettem észre, hogy te már igazán benne vagy az iskolai életben.
Már teljesen el is feledkezem az előbbi szomorúságomról, és ismét szívből mosolygok Runa-ra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. május 20. 18:52 | Link

Dominic

* Sétálgattunk a fő utczán, amely szerintem a legforgalmasabb hely lehet a faluban. Nem csak a nevéből adódóan. A vonatból elnézve igen aprócska település ez, nem hallottam olyan sokat erről a helyről. Még azt sem, hogy miért bogolynak hívják, amikor életemben nem hallottam ezt a szót. *
~ Mázlista vagyok, hogy őt fogtam ki. Nem gondoltam volna, hogy ennyire barátságosan fogad. ~
* Az út közben még így is többször elfáradtam, de több csomagot már nem voltam hajlandó átadni a fiúnak. Eleve végtelenül hálás voltam, hogy egyáltalán szóba elegyedett velem, udvariasan átvállalta terheim egy részét és elmond minden fontosat, amit tudnom kell. Hát, igen. A sok üzletet és épületet megnézve esett csak le, hogy naaagyon sok dolgot nem meséltek el nekem. És ezeket mikor akarták közölni velem?! Csak feltettek a vonatra, hogy húzzak el Mucsaröcsögére. Nem vagyok anyuékra mérges, csak nem tudom megérteni, hogy egyszer a széltől is óvtak, most meg ilyen nyugodt szívvel adnak "jó kezekbe". És később pedig majd az egekig dicsérik az iskolát, hogy mi mindenre tanított meg, pedig az összes tudást én szereztem meg. Nem is olyan egyszerűen! *
- Italook?! Nem iszom alkoholt, ha arra gondolsz. Ha nem ez a cél, akkor szívesen elmegyek egyszer veled - elhúzott szám valószínűleg elárulta Dominak, hogy nem vagyok jóban az alkohollal. Nem tudom, hogy ő mire gondolt az ital szó alatt, de ha erre, akkor picit csalódtam a fiúban.
- Nem, a vonaton egy csomót sikerült aludnom, most tele vagyok energiával és legszívesebben bejárnám az egész falut. Mekkora amúgy és kik laknak itt, milyen hely ez? Milyen üzletek vannak még? Ez milyen bolt? Ennek a háznak az emeletén laknak? Arra mi van? - mutattam ujjaimmal minden égtáj felé.
* Abban mondjuk igaza lehet a fiúnak, hogy előbb pihennem kéne. Szerintem viszont elég lenne csak letenni valahová a cuccaim. De ne már! Olyan kíváncsinak érzem magam, hogy most még a cipekedést is elviselem. És ez nagy dolog! *
- Ó.
* Amiket Domi mesélt utána, azokat bólogatva meghallgattam. Megjegyzem, sajnos eléggé lehangoltak. Ezek szerint tényleg valami különleges ember lehetek, vagy oltári nagy szerencsém van. Nem lehetett volna, hogy minden marad a régiben? Igazából nem érdekelt, hogy minek csúfolnak. Sárvérű... Nem olyan csúnya szó, lehet nem érzem át a súlyát, a jelentését, de engem nem bosszantana, ha rám mondanák. Vagy nem tudom... Tud az ember pikánsabb szavakkal is csúfolódni.
Domi sok érdekeset mesélt nekem, amikről eddig még nem volt teljesen fogalmam. Megtudtam, hogy egy varázslónak mindenképp kellett lennie a családomban, mert csak így örökölhetem a mágikus képességeket. Ez elég érdekes, ilyet nem tanítanak biológia órán. Menőn éreztem magam. Viszont elkeserített, hogy idősebb testvéreim nem jöhetnek el. Eddig reménykedtem, hogy talán bennük is megvan ez a valami, talán csak titkolják ezt az egészet, de úgy látszik tévedtem. Ez nem igazság! Legalább ők itt lennének velem. Ez az egész... rossz...*
- Ne már! És nem is látogathatnak meg? Mondjuk a húgomnak még van esélye arra, hogy boszorkány. Egyszer majd ő is diák lesz itt, legalábbis szívből remélem. Én senkiről sem tudok, hogy varázsló lett volna. Kár, mi?
* Kínos szituáció, rámosolyogtam a fiúra, majd vállat vonva tovább battyogtam. Nagyjából fél percig tartó csönd következett, amíg én a földet bámulva átgondoltam a helyzetemet, zsebembe süllyesztettem kezeimet és megfogalmaztam, hogy mit is akarok kérdezni. Aztán a fiúhoz közelebb eső kezemmel hadonászva belekezdtem a mondókámba. *
- Az igazgató bácsi sok mindent elmesélt nekem, mielőtt idejöttem volna. Viszont néhány cuccra még szükségem lesz. Az alapfelszereléseken kívül egyébként miket tanácsos venni? Anya adott egy csomó zsebpénzt, arra költöm, amire akarom. De nem tudom, hogy mire tudom, mert nem látok itt általam is ismert üzleteket. Egyébként te melyik házba jársz? Ajj, tudod annyi mindent kérdeznék, de olyan ciki. Vagy nem? Szerintem az... De benned már megbízom valamennyire. Jó, mi? - mosolyogtam.
~ A pénzről talán hallgatnom kellett volna. Anya, ha itt lenne, újból hátrakötné a sarkam ~
- Tudsz már varázsolni? Hogy megy itt a diákélet? Ami nincs benne a szabályzatban, de mégis mindenki tud róla. Van ilyen? Hm, hm? - tudakoltam kíváncsian, ravaszan kacsintgatva a fiú felé. Egy kicsit hiperaktív tudok néha lenni, főleg stresszes helyzetekben. Így tudom kiereszteni a gőzt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 21. 20:38 | Link

Ágoston

– Én sem iszok alkoholt, és nem is azokra értettem. Vannak különböző gyümölcslevek, meg üdítők is. Egy alkoholos italt kóstoltam meg, az a vajsör volt, vagy hogy hívják. Valami isteni finom, és szerintem nincs is benne sör, csak a neve lett ez. Az okát ne kérdezd, én is annyira elveszett vagyok a varázsvilágban, mint te. –nem leitatni szeretném, hiszen 14 évesek vagyunk –legalábbis sejtem, hogy ő is annyi–, nem arról kell szólnia a napunknak, hogy a kocsmában ülünk. Igaz, hogy az italok kifejezés, kicsit erősnek sikerült, és megértem, hogy Ágoston rögtön az alkoholra gondolt. Remélem, hogy sikerült megmagyaráznom, hogy nem arra gondoltam, és elhiszi nekem azt, hogy nem leitatni szeretném.
– Abban nem tudok segíteni, mert van olyan hely, ahol még nem jártam. De, majd ha lesz alkalom, szívesen felfedezem veled a helyet. Szerintem, elég nagy, és tudtommal csak varázslók laknak itt. Egész jó hely, már amennyit láttam, az alapján remek hely. Sok olyan üzlet van itt, ami a varázstalan világban nincs. Például egy olyan cukrászda, ahol nem tudsz olyan fagyit, vagy sütit kérni, amit ne kaphatnál meg. Nem tudom milyen bolt, nem voltam még bent, és valószínű, hogy igen, de én úgy tudom, hogy mindenki a lakósoron lakik. –válaszolgattam a kérdéseire, persze csak azokra, amikre tudtam. Még előttem is ismeretlenek a falu egyes részei, de úgy hiszem, hogy Ágostonban egy olyan személyre találtam, aki szívesen felfedezi majd velem. Ezért is mondtam neki, hogy vele fogok tartani, ha szeretné. Meg több szem többet lát, így amit egyikünk nem venne észre, azt a másik kiszúrhatja.
– Tudtommal nem. Sajnálom, hisz tudom, hogy neked is mennyire hiányzik majd a családod. Igen, a húgod még lehet boszorkány. Nekem is van kistesóm, csak még nem láttam, mert, amikor otthon voltam, még nem született meg. Majd csak akkor láthatom, ha vége a tanévnek. –vontam meg szomorúan a vállamat. Jó lenne, ha előbb láthatnám, de nem tudom, hogy erre adatik-e lehetőség. – Én se tudtam róla, hogy van más is a családomban rajtam kívül. Ha nem találkozok a keresztanyummal itt, akkor a mai napig nem tudom, hogy a mamámnál hunyt ki a mágia. –halványan elmosolyodom, de még mindig becsapva érzem magam ezek miatt. Ezt soha nem fogom elfelejteni, mert meg akarom tudni a kérdéseimre a választ, és ezeket, személyesen a mamától várom. Bízom abban, hogy meg is fogom kapni, amit szeretnék.
– Azt hozol, amire szükséged lehet. Ja, az elektronikus cuccok itt sajna nem működnek. Én hoztam magammal az érmeimet, a kupákat, az okleveleim, meg a mezemet, hogy emlékezzek a csapatomra, és tudjam, hogy mindig velem vannak. A mugli pénz itt nem jó, be kell váltani varázslópénzre, de ne félj, mert nagyjából ugyanannyit kapsz érte. Azt hiszem, egy kicsi veszteséged származik belőle, de csak pár forint. Én Levitás vagyok, te tudod már, hogy melyik házba jársz majd? Ugyan, kérdezz csak. Ha tudok, akkor válaszolok rá. –mosolyogtam is mellé, ezzel is biztatva arra, hogy nyugodtan tegyen fel kérdéseket. Legfeljebb nem tudok rá válaszolni, de nem mondhatja azt, hogy nem adtam meg rá a lehetőséget. – Ühhüm, tudok már varázsolni. Kicsit fárasztó, több a lecke, mint a mugli suliban, erre jobb, ha felkészülsz. Pontokat kell gyűjteni, ha rossz vagy, akkor meg levonnak. Takarodó után nem célszerű a mászkálás, mert ha egy prefektus megfog, akkor büntetést kapsz. Én általában meghúzom magam, így elsősként, még nem akarok nagyon bajba keveredni. –nem tudom mikre célzott, hogy miket kell nekem tudnom, ami a szabályzatban nincs. Gondolkodok rajta, és ha eszembe jut, akkor majd beszúrom a beszélgetésünkbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. május 23. 20:44 | Link

Dominic

- Akkor kifejezetten örülök, hogy egyre gondoltunk. Egy pillanatra azt hittem, te is olyan vagy, mint a többiek. De persze érzem én, hogy rendes alak vagy. Legalább mi összetartunk, tudod, khm... Nekem most nem könnyű. - nyeltem egyet újra a fiúra mosolyogva. Pontosan tudnia kellene, hogy kiket értettem többiek alatt. Az ifjúság azon részét, akiknek csak a rossz dolgokon jár az esze. Sajnos a korombeliek többsége mind ilyen, legalábbis akiket ismerek.
- Ó, annak tényleg örülnék! Egy felfedező kaland rám férne, én tényleg mindenhová veled tartok, ha esik, ha fúj! Kíváncsian várom az expedíció kezdetét! Ha már varázsló lettem... De gondolom ráérek az évek során bejárni a kastély zegzugait és a falu környékét, mi? Amúgy, őm... Ha gondolod, iskola után vagy hétvégente, vagy amikor csak lehet, leugorhatunk. Meghívnálak valahová, elmehetnénk venni valamit vagy csak lógunk a parkban... Biztosan összefuthatunk más elsősökkel is! Amúgy tök rossz, hogy újra elsős leszek, amikor nemrég ballagtam. Simán lehetett volna kilencedik ez az első. Nem akarod felvetni az iginek? - nevettem. Az az igazság, hogy velem még kevés gyerek volt ennyire barátságos első pillanatra, mint Domi. Sőt! Ez kb valóságos filmbeillő jelenet, hogy a vonatról egy ilyen jó arcot ismerek meg. Azért nem árt távolságtartónak lennem. De máris hiányoznak a tesóim. És belül Domi tök hasonlít Norbira. Nem teljesen, mert Norbi pótolhatatlan, de legalább lehet vele beszélgetni, és ez már jó pont. Szerintem a fiú sem tökéletes, de hogy a rendesebbik fajtából való, az biztos. Semmiképpen sem akarom az egekig magasztalni őt, de a hosszú út után kellemes csalódás.
* Még mindig mindent megszemléltem, ami sorban jött az utcán. Az idő pedig csak úgy repült. Egy pillanatra odafutottam Domi háta mögé és matatni kezdtem a táskámban. Szóltam neki előtte, hogy álljon egy picikét meg, mert kivennék valamit, szóval feltehetőleg ő addig egy helyben állt, amíg kivettem amit akartam. Az pedig nem volt más, mint a híres nevezetes varázspálcám, amit az igazgató úr adott. Nagyon szép volt, eddig csak a mesékben láttam ilyeneket, de most már kézzel foghatom, sőt, használhatom is! Ez tök csodálatos! *
- Látod, Domi? Meg akartam mutatni neked a varázspálcám. Már nem kell vennem, kaptam. Állítólag ő a legjobb nekem, mert ő választott. Szeretnéd megfogni? - kíváncsian megkérdeztem és még válasza előtt a kezébe helyeztem, hogy megszemlélje - A tiéd itt van?
* Még az ő kezéből is csodálattal, csillogó szemekkel bámultam a SAJÁT pálcámra. Tényleg olyan, mint egy földöntúli valami. Pedig igazából csak egy bot. De mégis, ha belegondolsz, hogy miféle csodálatos természetfeletti képességek engedhetőek szabadjára vele, máris érdekessé válik, nem igaz? *
- Igen, az elektronikus cuccok passzolásáról már szóltak nekem. Rohadtul nem örültem a hír hallatán, de elfogadtam. Azt hiszem, valahogy kibírom nélkülük. Különben sem árt, ha leszokom a netezésről, igaz? Én is hoztam magammal egy csomó mindent. Adtak a tesóim sok ajándékot, amitől emlékezhetek rájuk, amikor nagyon magányos lennék. Hoztam könyveket, képregényeket, játékokat, fényképalbumokat. Érmeeek!? De jó! Csak nem kajakos voltál? Én régen egy évig versenyszerűen jártam, amíg a suli miatt abban nem kellett hagynom. Nem ez a suli, hanem akkor jött a nyolcadik és sokat kellett tanulni. Tudod, felvételi, ilyenek. Biztos ismerős szituáció neked is. A pénzzel most nem kell bajlódnom, van egy csomó amit még apa átváltott nekem és van rendes forintom is. Mindenre felkészültem ám, Ágoston a jég hátán is megél! Egyébként én is jó fiú szeretnék maradni, én sosem voltam rossz. Egyszer kaptam csak osztályfőnökit, amikor beszélgettem a padtársammal. Igazságtalan, mi? És az is csak azért, mert az osztályfőnök volt a szaktanár, szóval megtehette. Nem fair egy dolog. De én is félek most a sulitól. Ugye nem untatlak?
* Szívesen meséltem volna még a fiúnak, elég sok mindent. Biztosan kíváncsi ő is, ahogy én! De persze nem akartam túlzottan tolakodó lenni előtte, mert tudom, hogy azzal elüldözhetem, ami nem jó húzás. *
~ Ez az, amiről mesélt? ~
* Csak erre gondoltam, amikor megláttam azt az épületet, mely feltehetőleg a cukrászdát takarta. Első látásra nem hittem volna, hogy olyan különleges hely lehet, mint amilyennek mondják. Átlagos... Olyan régies, hangulatos, mintha egy belvárosi fagyizó lenne. Mindenesetre hívogatónak hatott ebben a nyáriasodó időjárásban, amiben csoda volt, hogy nem izzadtam le - annyira. Egy pillanatra meg is torpantam és mutatóujjammal kérdően, izgatott tekintettel a bejárat felé jeleztem, Domira pillantva. *
- Meghívjalak? Vagy beszélgessünk és keressünk valami szabadtéri árust a közelben? Az van, amit te akarsz, hisz én kértem szívességet tőled.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 25. 20:49 | Link

Ágoston - zárás

– Van egy sejtésem, hogy mit érezhetsz. Elveszettséget, meg ilyesmit, igaz? Szerintem, hamar be fognak fogadni téged is, ahogyan engem. Vannak nagyon kedves személyek is a suliban, és köszi, hogy rendesnek tartasz. Te is jó fej vagy. –mosolyodva nézek rá, és boldogság tölt el, mert rendesnek tart. Tudom, hogy milyen mugliszületésű varázslónak lenni, és hirtelen belecsöppenni abba a világba, amit eddig csak álomnak, vagy mesének hittél. Egyik pillanatról, a másikra változik meg így az ember élete, és néha fel sem fogja az egészet, vagy csupán egy becsapásnak hiszi azt.
– Kezdetben elég, ha tudod, hogy a termek felé, a nagyterembe és a klubhelyiségedbe hogyan jutsz el. A többit ráér az évek során is, ahogyan mondtad. Szívesen jövök veled a faluba, de csak hétvégén. Hétköznapokon azt sem tudom, hogy hol áll a fejem, a sok lecke, meg tanulnivaló miatt. Soha nem buktam még meg, és nem is szeretnék. Ne panaszkodj, én is elsős vagyok, pedig milyen jó lenne kilencedikesnek lenni. De ha ez zavar, fogd fel úgy, hogy mégis az vagy. Bár, csak ketten értenénk, meg azok, akik szintén mugliszületésűek. Még nem találkoztam az igazgatóval. –ami eléggé fura, de nem zavartatom magamat. Ameddig nem kell találkoznom vele, addig tudom, hogy nem tettem semmi olyat, ami miatt kicsaphatnának. Már pedig nem fogom senkinek sem megadni azt az örömöt. Igaz, akkor visszamehetnék a csapatomhoz, de ilyenkor jön az a kérdés, hogy megéri-e? Kettős érzés tolong bennem, mert visszamennék, de maradnék is. Ha mérlegelni akarok, akkor a maradás mellett döntenék, hisz akkor visszajöhetek ide, de találkozhatok is a többiekkel. Lehet, hogy sok idő elteltével, de találkozhatnék. Ha meg kicsapatom magam, akkor ide már nem jöhetek. Maximum meglátogatni Keresztanyut, de az nem ugyanaz.
Mikor megkért, hogy álljak meg, lefékeztem, és vártam, hogy kivegye a táskából, amit szeretne. Nem sejtettem volna, hogy a pálcája lesz az, és amikor a kezembe nyomja, csak jobban még nagyobbakat pislogok. Megnéztem, de vissza is adtam neki, meg mellette egy jó tanácsot is adok, ameddig előhúzom a pálcámat.
– A pálcádat mindig tartsd magadnál, mert soha nem lehet tudni, hogy mikor lesz rá szükséged. Én vettem a pálcám, és ő is engem választott. Az árus azt mondta, hogy a pálca választja a varázslót, és nem a varázsló a pálcát. Én vagy húszat kipróbáltam, mire megtaláltuk a megfelelőt. Szegény üzletet, eléggé romossá változtattam. –halkan nevetve emlékeztem vissza arra a napra. Mindenhol csak pálcák hevertek, már nagyon szégyelltem magam. Azt hittem, hogy nem találunk megfelelő pálcát, de a végén csak-csak sikerült. Persze, utána segítettem összeszedni a pálcákat a földről, és elnézést kértem az eladótól.
– Én csak a Skype miatt fogom hiányolni a netet. Nem, én kézilabdáztam 2005 óta, és egészen idáig. A suli nem volt akadály, mindig tudtam rá készülni, és az edzésekre, meg a meccsekre is volt idő. Egyik sem ment a másik kárára. Ne is mond a felvételit, annyira gáz volt. Reggel írtam a központi vizsgákat, utána meg rohanhattam a bajnoki döntőre. Képzelheted, hogy mennyire ideges voltam aznap. Az volt a szerencsém, hogy nem volt messze a két hely, és a cuccom az autóban volt. Le az öltöny, fel a mez, közben apa vezet, anya meg ki van akadva a vezetési stílusától. Az én osztályfőnököm egy hárpia volt. Állandóan panaszkodott, mert fontosabbnak tartottam a sportot, mint az ő hülye szónoklatait. Irodalmat tanított, de nem igazán kötötte le vele a figyelmem. Nem, dehogy untatsz. –utáltam azt a vén banyát, de már többet nem kell látnom a fejét. Így sem, úgy sem kellett volna, hiszen, ha nem ide jövök tanulni, akkor a Gimibe, és ott sem találkozok vele. Közben haladtunk tovább, és megérkeztünk a fagyizóhoz. Ágoston meg is állt, és felajánlotta, hogy meghív.
– Igazán kedves tőled, köszönöm. Szerintem, kérjük tölcsérbe, és közben sétáljunk tovább. –ajánlottam fel, és ha beleegyezett, akkor bementem a cukrászdába. Kikértem a fagyimat, majd megvártam Ágostont is. Amint megkapta az adagját, kisétáltam, és folytattam utunkat a suli felé. – Már nincs messze a suli. –biztatóan mosolyogtam rá, és meg sem álltunk a suliig. Ott eligazítottam, hogy merre kell mennie, majd elköszöntem tőle, és mentem a szobámba.
Utoljára módosította:Nagy B. Đominic, 2013. június 5. 20:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. június 2. 13:22 | Link

Kei-chan

Előadja a rövid összefoglalást az anyját illetően, s noha nem nagy mese, őt mai napig érthető módon megviseli. Visszaemlékezni a számára legfontosabb személyre még mindig nehéz és a seb is jócskán eleven.
-Köszi.- halványan rámosolyog Keiko-ra, miközben haladnak az utcán zsákmányolt ajándékaikkal vissza, a kastély fele.
-Akkor máris hasonlítunk, ami az apákat illeti.- dünnyögi érthetően, de minden lelkesedés nélkül, elvégre a nem szívlelt apákról van szó. Eleget tesz Keiko kérésének és nem boncolja tovább az apa-témakört, helyette inkább jobb más vizekre evezi. Mielőtt kigondolhatná, mifélékre, Kei-chan máris előáll az ötlettel.
-Áhh, hát...- vérszegény a mosolya (ami nála normális), de megvillantja a lány irányába.- ... igazából csak nagyon próbálkozok beilleszkedni. A régi iskolában nem voltak barátaim, csak pár emberrel beszéltem, de az itteniek olyan mások, nyitottabbak valahogy. Persze otthon is sok remek ember van, csak ott nehezebben találtam fel magam. Hogy benne lennék a sulis életben... nem tudom, őszintén, de tetszik a környezet, tetszik a tananyag, a könyvtár, úgy minden. Te hogy állsz a sulival? Te sem vagy éppen elveszett bárány, nem?- rámosolyog ismét a japán leányzóra. Egyre nagyobb szimpátiát lobbant benne Keiko a viselkedésével, szavaival. Még elbeszélgetnek, míg visszaballagnak szép nyugodtan a kastélyba, aztán a hálókhoz érve mindenki a sajátja felé veszi az utat, de nagyon sanszos, hogy összefutnak még. Ha más nem, ő fogja keresni a kis japán cukiságot.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. június 17. 00:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 22. 22:42 | Link

Seren

Gondoltam, ha már Arvid éttermet nyitott, akkor megnézem én is végre, hogy milyen a srác főztje, és nem kellett benne csalódnom. Elég sokáig lent voltam, pár szót még váltottam is vele, pedig nem voltunk egyébként valami sűrű beszélőviszonyban, de gondoltam, már csak illik mondanom valamit, elvégre olykor hozzájuk is beállítok... És milyen mázli, hogy engem még semmivel sem akart megetetni a drága kuzinom! Sőt, jó házigazda módjára meg is szokott kínálni azzal, ami épp van otthon.
Miután jól teleettem magam pizzával hétvége lévén, és mivel a vacsorát szeretem ha bőséges, elindultam vissza a kastélyba. Elég késő volt már akkor is, mikor lejöttem, de ilyen melegben nem akartam hamarabb kijönni a hűsítő kőfalak közül. Már fél tíz táján járhatott hát, mikor egyszer csak egy ismerős alakot láttam meg magam előtt az úton. Nem is voltam rest, gyorsan utána kiabáltam.
- Sereeeen! - Igen, néha nagyon hangos tudok lenni. Vártam, hogy megforduljon, vagy esetleg belerohanjak, mert mintha kicsit túl nagy lendületet vettem volna, de aztán sikerült megállnom. - Mi járatban? - érdeklődtem rávigyorogva, miközben kifújtam magam. Szörnyű, fogadok ez a habajkaság is a vámpírméreg eredménye, vagy csak a fáradtságé? Esetleg hőgutát kaptam. De mindenesetre nagyon jó kedvem volt.
- Megyünk fel együtt a kastélyba? - kérdeztem aztán, mert láttam, hogy arrafelé vette ő is az irányt. - Megnézném Nahart, ha nem baj.
Mostanában macskahegyek voltak mindenfelé a közelemben, még a gyorsétteremben is ott ücsörgött Arvid Sahtija és Jackje, Kahlilnál meg hat kismacska várt plusz az anyjuk, szóval éppen csodás volt a világ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 23. 17:24 | Link

Lyra

A nevét kiabálták, de nem ismerte fel a hangot rögtön, úgyhogy hátrafordult, hogy megnézze, ki szólt utána - és igencsak meglepődött, amikor meglátta Lyrát. És arra is rájött, miért nem esett le neki rögtön: talán még nem is nagyon hallott ennyi vidámságot a lány hangjában,  sőt, rohanva jött felé. Oké, melyikük kergült meg, de úgy istenesen? Nem mintha nem örült volna neki, hogy Lyra boldog - megérdemelte, de komolyan -, viszont annyira furcsa kontrasztot alkotottott az általa megszokott tendenciával, hogy hirtelen nem is tudott mit kezdeni a helyzettel. Talán Kahlil vidámsága ragadt rá, de még ha nincs is így, azt mindenképpen leszögezte, hogy úgy vette észre, jót tesz Lyrának a férfi jelenléte. Valahogy nyitottabbnak tűnt. Gondtalanabbnak.
A lány lefékezett előtte, mielőtt belerohant volna - Seren pedig végignézte volna az eseményt, mozdulni alig volt kedve, nemhogy félrepattanni az útjából, de végül nem is vált szükségessé az óvintézkedés.
 - Heló - köszöntötte lelkes prefektusát. - Csak sétáltam - vonta meg a vállát.
A menekülés jobb szó lett volna - azon volt minden erővel, hogy a lehető legkevesebb emberrel fusson össze, és mivel a legtöbben ilyenkor már bőven a kastélyban voltak, értelmesebbnek tűnt errefelé próbálkozni, mint a birtokon. Nos persze Lyra valahogy a legtöbb dolog alól kivételt képezett.
 - Te hogyhogy itt? - kérdezett vissza, már csak azért is, hogy ne vele foglalkozzanak. Szeretett volna kilépni egy kicsit a saját gondolatai közül, és ezt többnyire csak két ember tudta elősegíteni nála, ők ketten viszont mostanában inkább egymással voltak elfoglalva, érthető okokból, ez pedig nem vádaskodás, még Seren részéről sem, egyszerű tény.
 - Mehetünk - egyezett bele, és valóban a kastély felé vette az irányt. Eiri most Alexával volt, úgyhogy valószínűleg a macskát is arrafelé kellett keresni - Seren ki nem állhatta a kuncsorgó kis dögöt, úgyhogy nem kifejezetten bánta, hogy most unokatestvére kanapéját szőrőzi össze, és nem az övét, bár annak igazából már mindegy volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. június 23. 17:44 | Link

A két delikvens

Vissza a kastélyba? De hisz még fiatal az este! Az egyik ház árnyékában álló férfi is így gondolja ezt, csóválja is a fejét. Mikor ő járt ide, minden adandó pillanatot kihasználtak, amit nem a kastély falai közt kellett tölteniük.
- A rellonosok se a régiek már- motyogja a bajsza, ugyanis tudja, hogy a lány prefektus, a vele tartó férfi pedig a házvezető helyettes. Képletesen vállat vonva, veszi elő batyujából a fiolát, hisz tervei vannak a két varázslóval, vagyis nem kimondottan velük. Tesztelni akar valamit, amihez bizony nyulak is kellennek. Nem feltétlenül kell meglepődni azon, hogy ilyen radikális módszerekhez folyamodik, mindig is a könnyebb utat szerette járni, és mennyivel egyszerűbb így, mint órákon átkönyörögni nekik, hogy segédkezzenek.
Kinyitja a fiolát, amiből fekete füst száll fel, célba véve a mit sem sejtő párt. Ők csupán annyit érzékelhetnek, hogy hirtelen sötétebb lett, ugyanis a füstnek szaga nincs. Ennek ellenére, még csak fel se tudják fogni a történteket, egy hangos kacajt hallanak, és el nyomja őket az álom.

Mihelyst felébrednek, és visszanyerik a tudatukat, az első, amit tapasztalhatnak, hogy nem azon az utcán vannak. Azt nem tudhatják, hogy de igen, csak épp az idő nem passzol. A füst ugyanis visszarepítette őket a középkorban, ahol a varázslók még igen csak elszigetelődve éltek. A pálcájuk - már ha náluk volt-, ugyan most is ott van, de azt használni képtelenek, és egyéb módon se ajánlatos a varázserő fitogtatása, mert az ki tudja, milyen következményeket vonhat maga után.
De ha ez még nem okozott nekik elég sokkot, ideje végig nézni magukon. A ruhájuk sem az, ami rajtuk volt, de talán jobb is így, legalább nem vonják fel magukra a figyelmet.
- Kisasszony, kisasszony! Minden rendben? Az Úr talán molesztálja kegyed?- fut oda rögtön egy húszas éveiben járó férfi, aki egyből a kezét nyújtja Lyrának, miközben gyilkos pillantásokat vet Serenre.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 18:15 | Link

Seren és Mesélő

- Értem - mosolyogtam Serenre, nem firtatva, hogy miért épp a kihalt utcákat vette célba a sétáláshoz, hiszen ha akarta volna, akkor úgyis elmesélte volna. - Én lementem Arvid éttermébe, hogy teszteljem a kínálatot - feleltem aztán a kérdésre. - Nagyon jó dolgok vannak ott, komolyan! És valami abszolút csoda folytán még tudtunk is beszélni egymással három szót morgás nélkül, pedig szerintem valamiért pikkel rám. - Éreztem, hogy nem szokott valami felhőtlen boldogsággal fogadni, akárhányszor is találkozunk, de bárhogy kutattam az emlékeimben, egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy vajon mi lehet a baja. Jószerével nem is ismertem, hát akkor..?
A beleegyezést hallva irányba álltam, és elindultam Seren mellett.
- Mennyi munkád van mostanában? - kérdeztem ránézve. - Mert mennék segíteni, ha akad tennivaló, most van egy kis szabadidőm - magyaráztam a szándékaim. Rosszul éreztem magam azért, mert nem voltam mostanában annyit Serennel, amennyit régebben, de ez nem csak azért volt, mert Kahlilnál ücsörögtem, hanem nagyrészt azért is, mert nem akartam őt zavarni abban, hogy valami kapcsolatot alakítson ki a kislánnyal. Lehet, hogy nem jól logikáztam, de úgy gondoltam, hogy jobb, ha kettesben vannak. De őszintén szólva, én még én magam sem szoktam meg, hogy Serennek van egy fogadott lánya.
Ahogy haladtunk egyszer csak mintha sötétebbé vált volna az este. Nem törődtem vele, csak reménykedtem benne, hogy esetleg a felhők gyülekeznek végre, de aztán ólmos fáradtság vett rajtam erőt, és riadtan kapaszkodtam meg a férfi karjában.
- Seren... ez már megint... - "a mi legendás balszerencsénk?" akartam volna kérdezni, de már nem sikerült befejezni, mert legyűrt a varázslat.

Mikor felébredtem valami nagyon nem volt rendben. Ha nem lett volna elég a környezetváltozás, már az első mozdulatnál éreztem, hogy nem az eredeti ruhám van rajtam, hanem valami suhogós, és lenézve valóban, egy selymes szoknyás ruhában találtam magam, amitől dühösen felszisszentem. Gyorsan szétnéztem, és mivel közben Seren is felébredt, kifejezetten paprikás hangulatban összegeztem számára a helyzetet.
- Igen. Ez már megint az.
Konkrétan azt se bántam, ha nem érti mire gondolok, annál is inkább, hogy időm se maradt volna elmagyarázni neki, mert egyszer csak beközelített egy férfi, és már a feltételezése is sértett.
- Miket nem képzel maga! Még hogy molesztál... - puffogtam tüntetően hátat fordítva neki, hátha elmegy a fenébe, mi meg kitalálhatjuk hogyan keveredjünk haza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 23. 18:45 | Link

Lyra és Mesélő

Néhány bólintással reagált a hallott történetre, miközben a kastély felé indultak. Oké, tudta, hogy egy kicsit jobban is lelkesedhetne, vagy legalább valami rendes választ adhatna a lánynak, de valahogy képtelen volt bármi adekvát reakciót kicsikarni magából, és egyébként sem hangzott volna túl hitelesen.
 - Közel semennyi, nem nagyon íratok dolgozatot - vonta meg a vállát. Úgy döntött, drasztikusan csökkenti a megmérettetések számát, ami valószínűleg azt fogja eredményezni, hogy még kevesebb diák fog átmenni a vizsgán, de lehet, ott is lejjebb rakja kicsit a szintet. Nem volt kedve ezzel szenvedni. - Szóval lényegében csak az óratartás marad, azok közül meg az elméletet rendszerint lepasszolom a tanársegédnek - folytatta, ugyanis lett új tanársegéde - nehéz szülés volt, de megérkezett -, egy levitás másodikos, Daniels. Többnyire a kékekre szerette bízni az ilyen típusú munkát; akármennyire is jók voltak a rellonosok az átokszórásban, többnyire túl lusták voltak a rendszeres munkához, és szétszórtsághoz elég volt saját maga.
Nem volt elég a fásultsága, fáradni is kezdett, de vészes gyorsasággal, míg a végére már nem is tudtak tovább menni. Az utolsó hang, amit hallott, a baljós  kacaj volt, és a következő pillanatban elsötétült körülötte a világ.

Patadübörgésre ébredt. Lassan kinyitotta a szemét, próbálva megállapítani, hogy mégis mi a fene történt velük, Lyra még mindig ott volt mellette, ami határozottan jó pont, de valami ürge ott ugrált előttük és kiabált valamit, amire Seren nem akart odafigyelni, és mivel Lyra rendezte is a dolgot, nem is kellett.
Minden más volt körülöttük, de úgy őszintén minden, még a ruhájuk is.
 - Rohadt életbe - nyögte, és inkább visszadöglött a talajra. Pont erre volt szüksége, igen, élete nem volt teljes valami újabb agybeteg balhé nélkül. Vajon hogy találják meg ezek mindig őket?
Végül aztán csak összeszedte a maradék lélekjelenlétét, és sikerült felvakarnia magát a földről, mert azzal nyilván nem segít semmit, ha eldönti, hogy inkább megvárja az éhhalált, vagy valami.
Előszedte a pálcáját, hogy leporolja magukat - legalább ne keltsenek feltűnést -, de a varázslat eredménytelenül hullott le róluk. Mi a...ezt már elsős korában is meg tudta csinálni, ennyire nem béna. Elemi mágia szintén nuku, nada, zilch, semmi.
 - Próbáld meg te is - kérte Lyrát, hátha a lány több szerencsével jár, és már megint csak neki van valami defektje. - Induljunk valamerre. Amilyen szerencsénk van, esélyünk sincs rá, hogy tíz perc múlva az egész csak visszaváltozzon - sóhajtott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. június 23. 20:56 | Link

A két delikvens

Kellemetlen helyzet lehet, de úgy tűnik, a rellonosnak, és az ex-rellonosnak már cseppet sem új.
Igen, varázserő itt egyenlő a semmivel, vagy mégse? Mindenesetre, Seren hiába kéri Lyra segítségét, a lány is annyira tehetetlen, mint ő.
- Ó, elnézést, csak úgy tűnt, mintha... Önök ide valósiak?- kérdi a férfi zavartan, de aztán, mint akit megbabonáztak, üveges tekintettel megy el. Lyráékon múlik, hogy követik-e, ha igen, akkor egészen egy kis közig érnek, ahol aztán nyomát vesztik.
Viszont a téglák elkezdenek mozogni, mígnem egy akkora nyílás nem tárul a két varázsló elé, ahová simán befér egy ajtó.
Elég csak betekinteni, hogy meglássák, a hely maga már egyáltalán nem passzol bele a világba, vagyis sokkal inkább a korba. Bent fáklyák helyett, lámpák szolgáltatják  a fényt, és érezni lehet a varázslatot.
De nem állhatnak ott sokáig, két fekete csuklyás alak jelenik meg, ugyanolyan üveges tekintettel, és megragadva őket, be is viszik a templomnak tűnő épületbe.
- Nocsak, kiket hoztatok?- hallatszik egy bájos női visszhang valahonnan, de hiába a hang lágysága, maga a hely légköre, nem engedi a két rellonosnak, hogy nyugodtak maradjanak, itt valami bizony készülődik.
- Kint találtuk őket, Úrnőm- szólal meg az egyik csuklyás, megbabonázva, mire a nő arcára egy elégedett vigyor ül, bár ezt senki nem láthatja... egyenlőre.
Lyráékat leültetik egy sarokba, olyan átkot szórva rájuk, ami nem engedi, hogy támadhassanak. Jezabel mindig is ügyelt a saját biztonságára, rég óta éli már ezt a veszélyes életet ahhoz, hogy tudja, senkit nem szabad alábecsülnie.
Csak akkor lép elő, mikor látja, nem árthat neki a két idegen.
- Nocsak, ahogy elnézem, ti sem ide valósiak vagytok- tettet döbbenettel méri végig őket, mert ő tisztában van azzal, miként kerültek ide, ahogy azzal is, hogyan juthatnak vissza, de hová ez a sietség, még csak most kezdenek ismerkedni.

Jezabel
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 22:10 | Link

Seren és Mesélő

Enyhe döbbenettel meredtem Seren varázspálcájára, miután nagyon úgy tűnt, hogy abszolúte hasznavehetetlen, és csak arra tértem magamhoz, mikor megkért, hogy próbálkozzak én is. Előkaptam hát a pálcám, ámde nagyon úgy tűnt, hogy itt a világgal van valami elemi probléma, én pedig régi ismerősként köszönthettem újfent a tényt, hogy muglivá vedlettünk vissza. Volt már ilyen, és akkor sem úsztam meg egyszerűen, ráadásul az is egy másik világ volt, szóval úgy nagyjából már most eljutottam arra pontra, hogy szerettem volna a fejem a legközelebbi falba verni. Ehelyett azonban csak bólintottam egyet Seren javaslatára.
- Nézzük meg merre megy - böktem az előbb erre tévedő alak felé. - Valahogy gyanús, hogy rögtön észrevett minket.
El is indultunk utána, és csakhamar egy különös falhoz vezetett minket, ahol hirtelen megjelent egy ajtó. Természetesen eszemben sem volt csak úgy belesétálni akármilyen csapdába, így részemről távolabb húzódtam, miközben próbáltam felmérni a terepet. Tisztán éreztem bentről a mágiát, ami talán segíthetett volna hazajutni, de nem tudhattuk, miféle emberek vannak odabent.
Sajnálatos módon azonban nem is kellett sokat várnunk arra, hogy megtudjuk. Hirtelen két üveges tekintetű alak jelent meg a semmiből, és próbáltak megragadni, én pedig abszolúte hiába próbáltam ellenkezni velük. Most komolyan, az én termetemmel? Ráadásul Bogolyfalvára még kést se hordok magammal, mióta tudom irányítani a melodimágiát, szóval most itt álltam fegyvertelenül, a magam alig százhatvan centijével, ami mellett szinte semmit sem ért, hogy elég tisztességtelenül szoktam verekedni.
Így lettem hát berángatva az épületbe, miközben elkeseredésemben csak az dobolt a fejemben, hogy miért mi, miért mindig mi?? Mire egyáltalán felfogtam volna, hogy most lehet próbálkozni a melodimágiával, addigra már el is fojtották valami bűbájjal a mágiám, és pedig hirtelen nagyon kicsinek és nagyon szerencsétlennek éreztem magam.
Végül aztán megjelent egy nő, én pedig behunytam a szemem, és hátradőltem. Relaxáljunk. Próbáljunk nem nekiugrani, mert ha megteszem még cafatokra tépnek, vagy csak simán nem jutunk haza. Tartoztam annyival Serennek, hogy nem játszom el az esélyünk, hogy segítséget kapjunk, pedig hallottam a nő hangján, hogy nem is lepődött meg annyira, hogy itt vagyunk. De nem voltam hajlandó megszólalni, nem én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 23. 22:37 | Link

Lyra és Mesélő

 - Jól indul - konstatálta, milyen remek környezetbe kerültek. Nem volt védtelen varázslat nélkül, de fegyverarzenált sem hordott magánál, miért is tette volna, amikor többnyire nála van a pálcája? Ja, hogy a sokéves gyakorlatból már sejthette volna, hogy az semmire nem elég? Milyen meggondolatlan lett öregségére.
 - Tőlem - vonta meg a vállát, majd követte a láthatóan minden értelmet nélkülöző zombit-robotot-agynélküli szolgát, de kisvártatva elvesztették őt a szemük elől - hogy lehetséges? Az előbb még az orruk előtt ment!
 - Hát ez lelécelt - közölte Lyrával, majd ő is észrevette, ahogy a téglafal ajtóvá avanzsál, de esze ágában sem volt bemenni, ennyire nem volt hülye.
 - Takarodjunk innen - javasolta, de mire tettekre válthatták volna a gondolatsort, két csuklyás alak érkezett, s hurcolta őket magával. A templomszolgák pont annyira gondolatoktól mentesített, járkáló-beszélő gépeknek tűntek, mint az előbbi pasas, és Seren mindenféle különösebb ellenkezés nélkül követte őket az épületbe - mégis, mit csinálhatott volna? Menjen át karatekölyökbe, és rúgja őket tarkón néhány pörgő-forgó ugrással? Ugyan már.
A szolgák lényegében sarokba hajították őket - és csodálkoznak az emberek ezek után, miért vannak Serennek önértékelési problémái? -, majd egy furcsa nő érkezett.
Serennek kedve lett volna megkérdezni tőle, hogy mégis milyen agyament gondolat vezette oda, hogy felvesz egy ilyen fejdíszt, és nem lesz-e kicsit sok a sminkből is, mert még a halántékára is jutott a szemfestékből, de végül úgy döntött, ha a saját életét nem is értékeli túl sokra, Lyrát talán nem kellene helyben megöletni a hülyeségével. Amikor azonban a nő megszólalt, nem volt képes visszafogni a kikívánkozó gondolatot.
 - Mondasz valami újat is? - nézett rá közönyösen. Bőven elege volt már abból, hogy ő - élete, gondolatai, emlékei - notóriusan egy másik személy játszóterévé változik. Nem sok küzdeni akarás maradt benne, és pillanatnyilag egyébként sem volt esélyük arra, hogy kiszabaduljanak, úgyhogy kicsit talán megadóan várta, hogy legalább induljanak az események, vagy legyen mit csinálnia - ha pedig valami emberáldozatot akartak bemutatni a napistennek, legalább azt közöljék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 18. 22:38 | Link

Pajtás  Grin

Miután mindketten leküldtük azt a hatalmas adag gintonicot is a kakaósvodka és a metaxa után, totálisan kezdem elveszetni az uralmam a testem felett. Régen sikerült már ennyit innom és valljuk be, nem vagyok az a rutinos versenyző, aki hosszú idő után is képes meginni bármit úgy, hogy semmi baja se legyen.
Miután tisztára töröltem az arcát, egy hanyag mozdulattal a pultra ejtem a véres rongyot, nem igazán érdekel, hogy kit talál el az anyagból kifröccsenő víz és kit nem. Már semmi sem érdekel, csak az, hogy elhúzhassunk innen és átadhassuk magunkat maradéktalanul a mámornak. Ritkán kívánok ilyet, de most aztán nagyon.
A jókedvünk visszatér a közjáték után, ismételten képes vagyok minden egyes poénon jót vigyorogni vagy éppen röhögni, de amikor meghallom David következő rendelését, kiköpöm az utolsó korty tonicot, amit épp azelőtt vettem a számba és kis híján megfulladok a röhögéstől. Fuldoklok pár pillanatig, majd ha lehet, még vörösebb képpel igyekszem visszafojtani a röhögést. Egyébként a bakancsot és a lóherét egyáltalán nem gáz dolog rendelni egy kocsmában, én inkább azt tartom viccesnek, hogy a kocsmáros két banánnal tér vissza.
 - Embeeeeeer, ez nagyon banán! - röhögök fel ismét, miközben David a zsebébe süllyeszti a gyümölcsöket. Nadrágja dudorodásán ismét kuncogni kezdek, de inkább nem teszem neki szóvá, hogy olyan, mintha három micsodája lenne, mert még a végén kiakadna és a fölös kettőt is el akarná adni a szervkereskedőknek.
Az előbb még ott tartottunk, hogy a menyasszonya vagyok, most pedig az esküvőnkre tartanánk? Aligha hiszem, de ismét serényen bólogatok, miközben ráordít egy tagra, hogy álljon félre, mert neki biza sürgős nősülési szándékai vannak.
Nem tudom abbahagyni a röhögést, miközben kiront az ajtón magával húzva engem is, ittas agyam egyre csak a nadrágján van fennakadva. Mi jó dolog lehet az...!
Egy pillanatra abbahagyom a röhögést, amikor megint nekiáll valakivel beszélgetni, aki történetesen nem én vagyok. Akkor veszem észre, hogy egy kukának örült meg de nagyon, viszont valami nem stimmel.
 - Te most elnevezted a kukát? - ezt az egyszerű kérdést is nehezemre esik összerakni a nagy vihogás közepette, de nem tudom figyelmen kívül hagyni, mekkora szeretetcsomagot kap az a szemete.
- Háááállóó, Do...hikk...rie vagyok, Davidnek ne higgy, most fog csak feleségül venni... legalábbis aszonta. Örülök hogy találkoztunk, további öhm.. szemétben gazdag estét! - megsimogatom a szélét, mert azért az ölelés részemről mégis csak túlzás lenne, hiszen csak most ismertem meg, és tovább állok a fiú után, aki időközben jó nagyot húzott az üvegből. Amikor a kezembe adja, követem a példáját ha már lúd, legyen kövér alapon.
Nem is tudom, hová tartunk, csak megyünk végig a fő utczán.
 - Képzelje, feleség leszek! Feleséééég leszeeeek! - újságolom legalább négy szembejövőnek az utcán, akik nagy megrökönyödésemre csak egy halvány mosollyal nyugtázzák az én nagy örömömet, aztán tovább állnak.
 - Ezekbe meg mi ütött, nyuszifül? - nézek bánatos képpel Davidre - ők m'ér' nem örülnek?

//Előzmény: Mátra Máguscsárda//
Utoljára módosította:Emandorie West, 2013. július 19. 09:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 18. 23:07 | Link

Sajtikám Cheesy

Hát nem hittem volna, hogy a közeljövőben fogok ilyet jót inni, de nem vagyok jós vagy valami hasonló, hogy megmondhassam a saját jövőmet.  Randombuli, jobb nem is kell, ráadásul a társaságom is kiváló. Az utolsó nem-csak-sört-iszok napom már nem is tudom mikor volt pontosan, bár az, hogy Angliában..valahol, az tuti. Az első üveg vadászra még emlékeztem is..
Megrendeltem a bakancsot, és rásandítottam Emire, hátha valami oltári nagy baromságot mondtam, ám teljesen nyugodtak voltak a vonásai, tehát egyértelműen a pincér a hülye és nem én. A pincér, aki egyben csapos is? Perszee, az a rohadt infláció.. Tehát mikor a várt bakancsom és lóherém helyett két banánnal jött vissza, igencsak kiült az arcomra a csodálkozás. Ám mihelyst Dorie felvisított, hogy ez nagyon banán, már minden tisztázva volt előttem. Azt hittem legalábbis.
- Mi az, hogy itt nincs rendes bakancs? Le merem fogadni, hogy sült dementorjuk sincsen!
Vágtam még a csaposhoz ezt is a pénzzel együtt, és véletlenül sem ingatta meg az önbizalmamat, hogy hirtelen a derekam alatt már három helyen nem volt sima a nadrágom. Az útonállón még egy kicsit taszajtottam is, mert nem akart rögtön lódulni, mikor még csak megfogalmazódott bennem a közlés értékű információ. Kicsapom az ajtót úgy, hogy az pár fok híján 180-at pördül és végül nekicsapódik a falnak. Oda se neki, amúgy is szilveszter van! Bár kissé mintha meleg lenne, de biztos csak fülledt az idő.
Egy vereségbe fulladt táncolási kísérletet követően magabiztosan elindultam valamerre. Végülis, vagy a temetőben éjszakázunk, vagy a rezidencián..
De hát mikor megpillantottam Leot, egészen megörült a szívem. Bár valahol valami rossz is motozott bennem, hogy az esküvőmre se volt hajlandó eltolni a képét és most meg itt áll, mint valami cövek és nem túl bizalomgerjesztő illatot áraszt magából. Nem baaaj, megszorongattam egy kicsit, ám akármennyire is akart abból a becherovkából, egy cseppet sem adtam neki, de nem ám! A nejem bemutatkozott Leonak, bár kissé szkeptikusan állt hozzá, nem is csodálom. A meghitt pár mondatváltásukat követően jöttek ismét az állapotfenntartó kortyok, amiknek a végén a rossz koordináció miatt szájon pusziltam a lányt. Elvettem a kezéből az üveget, majd elindultam gyönyörű cikkcakkban az út kellős közepén. Hamarost melegem lett, így a feketeség kezébe nyomja az üveget, kigomboltam teljesen a felsőmet. A hátamon lévő tribal alakja nem rajzolódott ki, ellenben azzal a hasi sérülésemmel, amivel levettek a lábamról a csárdában is. A leendő nejem, akivel most jöttem az esküvőről? hogy is van ez? Na mindegy, most gondolkodni nem akarok, szóval mindenkinek elújságolta, hogy ő biza menyasszony, én meg odamentem az egyik idős emberhez, akinek szintén regélt, hogy jelenjen meg az esküvőn és legyen már ő az örömapa. Kezet rázott velem, gratulált, én meg csak hajtogattam neki, hogyha út közben találkozik a haverommal, Leoval, aki csak áll, mint egy faszent, akkor őt kérje meg, hogy legyen az örömanya. Ittam a becherovkát, mint a parancsolat, és minden 3. korty után a lány kezébe nyomtam, míg rá nem jöttem, hogy a Holdon vagyunk. Elkezdtem ugrálni, hogy hátha kirepít a gravitáció az űrbe, ám mindig visszaestem a talajra, egyszer teljesen, egész háttal. Csak feküdtem ott a földön, mint valami vigyorgós, és valaminek nagyon örült a fejem. Ott, igen, látom már, ott szállnak le az UFÓk, akik most a mi agyunkért és májunkért jöttek.
- Jesszus, nincsen nálam a bokrom!! Bokor nélkül meg hogyan lesz újra májam?
Teljesen logikus, meg is ráztam egy kicsit a lányt, miután sikerült talpra állnom. Elindultam az egyik nagyobb méretű fa felé, és jól belevágtam ököllel.
- Neem, a mi agyunkat ugyan kapjátok meg! Szerezzetek magakotnak, angyatlankok!
Adtam értésére, hogy itt én vagyok az egyetlen főnök, és persze a feleségem.
- Édesem, miért nem a Marson landoltunk? Ott legalább vannak rendes levegők.
Azt hiszem teljes mértékben igazam volt, és Vele szemben állva vártam, hogy helyeseljen, és végre lelépjenek a rohadt UFÓk a MI Holdunkról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 19. 09:05 | Link

Sajti?  Shocked

Mikor is éreztem magam utoljára ilyen jól? Volt az már egy éve is? Talán. Azóta folytattam azt a csodálatosan unalmas begubózott életet, amelyben már vagy úgy öt-hat éve létezem, így már egészen hozzám nőtt. Az ilyen nem tervezett, iszonyatosan jól sikeredő buli pedig szépen fel tudja dobni az amúgy totál jelentéktelen kis életemet. Ilyenkor érzem úgy, hogy talán még van egy kis helyem a világban, talán nem vagyok reménytelen eset, de ahogy elmúlik a friss élmény varázsa, visszazuhanok oda, ahonnan elindultam.
 - Én mogyorókrémes mumuslevest kérek! Meg... meg pácolt, grillezett papucsot, ha van! - visítok fel még egyszer a nagyon banán után, leadom rendelésem, hátha meg is kapom, amit szeretnék, de hogy mit is kezdenék vele... nos az más kérdés - Ugye az van? - hatalmas bociszemeket meresztek a már igencsak ideges csaposra. Valami halvány derengésem van arról, hogy nem sok kell ahhoz, hogy kidobjanak minket, de kit érdekel ez valójában? Ahogy a fejembe ötlött, úgy el is kergetem ezt a gondolatfoszlányt és folytatom tovább az eszeveszett kuncogást.
Már nem várjuk meg, hogy az én rendelésemből mi is lesz valójában, David levágja a pénzt a pultra és kihúz az utcára egy üveg vodkával kísérve. Miután táncolási kísérletünk koordináció hiányában kudarcba fullad, serényen bemutatkozom az újdonsült vőlegényem haverjának, aki mint valami szalutáló közlegény, áll egy helyben. Valami nem igazán van rendben vele, de azért én is megsimizem a buksiját és továbbhaladunk a hotel irányában.
Az üveg egész gyorsan ürül, ahogy folyamatosan jár közöttünk és amikor a fiú csak úgy lenyom egy szájrapuszit, csak még jobban vigyorgok, mint egy óvodás, aki éppen most kapott egy a fejénél is nagyobb nyalókát meg némi vattacukrot. Hogy mennyire teszem tönkre magam ezzel, egyáltalán nem érdekel, de kezdem áldani az eszem - ami nincs -, hogy nem magassarkú cipőben jöttem le, mert akkor most igazán nagy pácban lennék. Nem mintha amúgy totál egyenes lenne a járásom, minden lépésnél megszenvedek az egyensúllyal és a gravitációval.
Igazán megörülök, amikor találok magamnak egy apát a járókelők között, igazán szimpatikus kisöreg, kár hogy annyira siet meg minden, szívesen elmesélném neki, hogy milyen virágokat akarok az esküvőn, jameg azt, hogy hova akarok menni nászútra és ha már ő az örömapa meg minden, akkor segítsen meg is szervezni a dolgot, de David rögtön átveszi a szót tőlem és csak fújja a magáét, meg hogy Leo, akivel az előbb találkoztunk, na őt kérje fel örömanyának. Kicsit furcsán nézek rá, mivelhogy a bácsi is hímnemű, meg azt hiszem, hogy Leo is az volt, aztán megvonom a vállam, mint aki beletörődik az egynemű házasságba és lehúzok még egy kortyot az üvegből. Szép este a mai, igazán szép, főleg, hogy a Holdon vagyunk. A fiúnak sikerül meggyőznie afelől, hogy ez így van és serényen nézegetni kezdem az égboltot, amiből lévén, hogy szemerkélős időnk van, semmi sem látszik. Sebaj, azért én mintha látnék valamit, legalább háromszor felordítok, hogy Ott a Fööööööld! nem törődve az UFO-kkal.
 - Nyugi szívem, adok neked bokrot! - ezzel egy közelebbi fához lépek, letépek pár levelet és a fiú fülébe gyűröm. Hogy miért pont oda? Mert ott találtam helyet - tessék, már van májad is! - nagyon örülök magamnak, hogy ilyen találékony vagyok és visszaadtam neki a máját, remélem, hogy ő is büszke lesz rám.
Még mindig visongva nézem végig, ahogy megpofozza az egyik UFO-t az út mentén, aztán visszatér hozzám, mint aki jól végezte dolgát. Legalább megvédett a brutális agyrablóktól, és ez egy jó pont. Én is lenyomok neki egy puszti, ami valami oknál fogva a száján landol. Sebaj.
- Itt viszont van rendes itóka - vonom meg a vállam és meghúzom az üveget, hogy fent tudjam tartani az állapotot. A levegők nem fontosak, az innikék annál inkább.
Tenyerem a hátsója felé lendítem és valószínűleg David nagy sajnálatára nem vétem el, egy jó nagyot húzok az izmos lökhárítóra.
- Gyyííííí, te holdjáró! Keressünk űrhajót, ahol nyugodtan lehet puffskeint horgászni! - ezzel elkapom a karjánál fogva, ügyelve arra, hogy egy el ne dobja az üveget, mert a Becherovkának minden cseppjéért kár volna és még naaagy szükségünk lesz rá, és bevonszolom a térre, ott is pontosan a Bérczes Rezidenciára.
- Csóóókoloom! Az izé.. nászutas lakosztályt szeretnénk, ahol lehetőleg van bakancs meg lóhere is, mer' a férjuram azt nem kapott odaát és hát most jó volna - rontok rá rögtön a recepciósra, aki szerintem azt se tudja, mit akarok itt előadni ilyen komoly képpel.

//Folyt. köv. a Bérczes Rezidencián//
Utoljára módosította:Emandorie West, 2013. július 19. 09:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Biharszegi Hajnalka Vanessza
INAKTÍV


Távolságtartó angyali ördög
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 703
Írta: 2013. július 22. 23:20 | Link

Mihael
Dress

Tükrök. Olyan trükkös mindegyik. Amit te benne látsz, azt a fényképezőgép nem látja. Mindegyik hazudik. Alapvetően nincs bajom a hazugsággal, de így mégsem szeretem őket, mert itt nem tudom megítélni, hogy valóban azok-e. De azért mégis érdekes belenézni egy-egy tükörbe és figyelni azt, amit ott látsz.
A nyakamban lóg a fényképezőgépem, keresztben pedig a táska fityeg. Megállok az egyik kirakat előtt, szétnézek. Nem látok elsőre semmit, de aztán lassan feldereng valami a sötétben. Próbálom kivenni a foltokat, hátha felismerem, hogy mi is lehet az, de semmi szinte, szóval inkább tovább is megyek, hátha valahol valami olyat találok, ami felkelti az érdeklődésemet.
Talán az 5. kirakat lehet az, amelyik előtt megállva végre valami érdekességen akad meg a szemem. Felpillantok a cégérre: Régiség bolt. A vezetéknév külföldi, így annak kimondásával inkább nem próbálkozom, ezt is csak halkan suttogtam magam elé, de lehet, hogy csak képzeltem. Amíg nézem a tárgyakat kicsit elmerengek. Szeretem az ereklyéket, történetük van. Ha mondjuk ajándékot kéne adnom magamnak, akkor az valami családi ereklye lenne, amely már elveszettnek hitt volt és szinte senki sem emlékszik rá. Még jó, hogy velem ilyen sosem fordulhat el, hiszen én szinte mindent megörökítek, így legalább nem vesznek el az emlékeim, hanem mindig megmaradnak nekem és majd a családom is tudja továbbörökölni, mondjuk majd az unokaöcsém vagy unokahúgom, attól függően, hogy mije lesz majd a bátyámnak és/vagy a húgomnak, hiszen ők teljesen másfajta politikát vallanak, mint én. A húgom például nagyon szeret csinosan öltözni és tetszeni a fiúknak. Szőke hajjal és kék szemekkel el nem is olyan nehéz dolog. Nálunk a családban mindenki szőke, a bátyám, a húgom, és a szüleim is. Lehet valami északi felmenőink vannak. Mondjuk nem hiszem, hogy épp angolok, ugyanis abból egy sincs az eddig ismert családfánkban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,Az élet nem egy tündérmese.
Ne áltassuk magunkat ezzel!"

Isten először megteremtette a férfi, aztán támadt egy jobb ötlete.
Rolleyes

Ízig-vérig feminista | Amazon
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2013. július 23. 01:48 | Link

Hajni

Mióta itt van, rá kellett jönnie a szomorú igazságra: ide csupa felcímkézett ökör jár. Nem elég, hogy kiszenvedte két éven át a Beauxbatons nyálas népségét, még itt is üldözik azok a könyvmoly, vagdosnivaló szerencsétlenek, meg a jópofizók és még sorolhatná. Azért az első éjszakája kellemesen telt: lebuktatta a háza egyik prefektája és az utána jövő büntetés eddigi megéltjei közül az egyik legtűrhetőbb volt. De nem a legjobb. Nem kell mindjárt adni a kis buzgók alá a lovat.
Önmagához azért hű maradt továbbra is és az éjszakai kirándulásait már következő éjjeltől megkezdte. Harmadik és negyedik szemet még nem növesztett, de ezek hiányában is elkerülte a további "veszélyforrásokat" , a kukacoskodókat és elkezdte lassan ezzel-azzal a készleteit. Nem tervezi, hogy tétlen végigücsörög itt négy évet és közben jó fiút játszik majd. Már csak Michelle hiányzik a képből és teljes felfordulást csinálhatnának ebből a kócerájból. Az egyetlen jó hely, már amit annak nevezhet, az a háza: alagsorban van, nem könyvtúrók lakják és ahogy eddig felmérte a terepet elsőre, lesz itt ügyfélköre. Pár szívesség ide, egy-két elintézett ügy oda és máris lesznek kapcsolatai. Azok nélkül képtelenség megélni. Mutasson már neki bárki egy olyan embert, aki a két szép szemével elért bármit is.
Most is idelent járt, de ezúttal Javiertől kapott csomagot és itt vette át, a felesége hozta el. Éva egy agyhalott, de ezt inkább nem közölte a nagybátyjával. A legfőbb indoka az, hogy semmi haszna nem származna ebből, a mellékes pedig, hogy élvezi húzni Éva agyát a végletekig, hogy csak a legvégén essen le a tantusz a szívózásról.
Bogolyfalva elég korán fújja a takarodót, mert éppen egy majdnem teljesen kihalt utcán baktat végig. Fő utcza, vagy mi a halál a neve. Csak éppen rápillantott az utcatáblára, de öbb figyelemre nem méltatta. Felesleges dolgokra nem pazarolja az idejét. Ahogy halad előre az utcán, különböző boltok, kirakatok előtt viszik el a lábai. Egyik-másikra rápillant futólag, aztán tekintete átsiklik a következő üvegtáblára, míg egy-egynél lelassít és tüzetesebben vizsgálódva megy tovább, de nem áll meg még mindig. Az egyik bolt kirakata végül mégis annyira csábító, hogy lecövekel az utca közepe táján, irányba áll és közeledni kezd az üveg felé. Nem zavarja, hogy ott már ácsorog egy lány, miért is érdekelné? Vagy egyáltalán lány az a gyanús formájú, fekete tömeg? Ő rárakna két knútot. Többet nem.
-Ha arrébb vonszolod magad, talán még látni is fogom azt az ezüst szelencét. Nem volt apád üveges.- Az arcán végig ott ül egy idegesítően negédes mosoly, ami legfeljebb az utca gyér fényében vevődhet észre, ha alaposan kifigyelik a vonásait. Amúgy egészen torzzá varázsolja az éjszaka látásviszony a mimikát. Kíváncsi rá, hogy a csaj (mert testfelépítés alapján most már teljesen biztos benne, hogy csajjal van dolga) agyáig mennyire jut el az üzenet és félreáll-e egyáltalán. Ha nem, kénytelen lesz magyarázni neki, mint a hígagyúaknak szokás és ahhoz mindenkor kevés kedve szokott lenni.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2013. július 23. 02:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2013. augusztus 7. 20:04 | Link

Nándor

Ismét vége egy napnak, ismét odabent ültem és mit mondhatnék, ezt a szöveget már igencsak unom. Talán tényleg igaza van a first ladynek és a sarkamra kellene állnom, viszont azt szokás mondani, hogy mindenki csak addig nyújtózkodjon, amíg a takarója ér. Nem szeretek pofátlan lenni, kuncsorogni valami érdekesebb munkáért, mint az aktatologatás, inkább megelégszem és csendben török előre. Van nagy szám, mint a bécsi kapu, de ilyen ügyekben nem nagyon akarom feleslegesen jártatni, mert még a végén sikerül összehoznom valami kevésbé tolerálható munkakört egy rossz beszólással. Kellene kerítenem valakit, aki mellettem van és gyakorolja rajtam a szájzáró bűbájt, amikor kényes talajra tévedek.
Szóval hazafelé tartok a Minisztériumból, kezemben legalább hat mappa, azokban legalább hatszáz papírral. Ügyetlenül bukdácsolok végig a macskakövön, a francba is, még mindig nem sikerült megszoknom a magassarkú adta lehetetlen helyzeteket és terepeket. Beszereztem még párat a Nicoltól kapottak mellé, hogy lelkes tanárom ne tudjon megszólni emiatt, és igazán megszerettem őket. Soha sem voltam az a típus, akit annyira érdekelne a divat, az öltözködés, igyekeztem mindig a legkényelmesebb darabokat felkapni, aztán rohanni munkába, mostanában viszont egy kicsivel korábban kelek fel, mint anno, hogy azért némi időm legyen átgondolni a dolgokat a szekrény előtt. Még mindig nem bonyolítom agyon magam, nincs felesleges cicoma, csak a magassarkú, esetleg szűkebb, térd feletti szoknya hozzá illő blúzzal és annyi. Ma is ilyen hangulatban ébredtem, de igencsak rossz ötlet volt így a nap végén a sarok által meggyötört ingatag lábakon a macskakőre merészkedni. Hoppanálhattam volna a hídig, de félő volt, hogy elvesztek valamilyen iratot, így inkább a megterhelő, de biztonságosabb utat választottam.
Akadnak körülöttem emberek ilyenkor is, hiszen az élet a pubnak és a csárdának köszönhetően nem áll meg este sem, én pedig vagyok olyan szerencsés, hogy egy kiálló kőnek köszönhetően kimegy a bokám és elvágódok az utca közepén. A lábam szörnyen fáj, de mégsem ez a legnagyobb problémám. Fülig vörösödök, már nem a dühtől vagy egyéb okokból, hanem mert valószínűleg a nullához képest elég sok embernek sikerült végignézni az attrakcióm.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2013. augusztus 7. 20:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2013. augusztus 7. 20:57 | Link

Léna

Ki miképpen tölti el napjai végét ebben a döglesztő hőségben, az tulajdonképpen mindenki saját dolga. Noha a tanév még egy hétig tart, Nándor mit sem törődve a holnapi tanítási nappal, a közeli pub tareszán kortyolgatja hűs italát. Kimérten emeli magához a korsót újra meg újra, miközben világító kék íriszei a kint kószálókat fürkészi. Mióta lement a nap, egyre többen merészkednek elő, a fülledt jó időnek köszönhetően pedig a férfi szemét gyönyörködtetvén, több hölgy lengén öltözve, mély dekoltázsokkal, rövidre vágott farmerokkal ragadják magukra a figyelmet. Igazi svédasztal ez minden látó számára, a professzor pedig egyébként is nagy csodálója a buja, szinte felkínált idomoknak.
Nézni ezeket jó, mi több, nagyon kellemes, de azt is tudja, az ilyennek kezdeni nem feltétlenül érdemes. Hiszen, ha kitesznek mindent, nem marad mit felfedezni, igaz?
Lassanként aztán a sör elfogy, s ő is távozóra fogja a dolgot, nem feltétlen azért, hogy máris a kastélyba vegye az irányt, inkább annak reményében, ma is sikerül valakitelkapnia estére, ha már a kis levitás naíváról le kellett mondania. Kár volt beleélnie magát... Nem nézi merre, csak elindul, egyik kezét zsebébe mélyesztve, másikban egy szál szivart sodorgatva ujjai között. Nem láncdohányos, olykor mégis elpattint egy-egy szálat a fanyar, kesernyés dohányáruból. Már az első pillanatokban kiszúrja az ügyetlenkedő fiatal nőt, valahogy nem illik az utca monoton képébe bizonytalan járásával. A férfi szemöldökét felvonva méri végig, számára egyértelmű, új még a nőnek a magas sarkú. Látott ő már valódi dívákat, olcsó táncosnőket, vagy épp fiatal-koraérett csitriket suhanni hasonló lábbelikben. Nincs benne az a finom tartás, a mozgása sem olyan egységes és folyamatos, mint amazoké. Egy apró fintorral vezeti tovább tekintetét, igazából ennyivel le is rendezné a hölgyet, s keresne új látnivaló után, ha nem ütné meg fülét a macskakövekre hulló papírkötegek hangja. Mire odakapja fejét, az előbbi nőnek már semmi nyoma, legalábbis tengerszint felett. Összvonva szemöldökeit vet egy pillantást a környezetre, s a többi ember tekintetét követve lefelé, veszi észre ismét a lányt. Lemondón szusszan egyet, majd ismét körbekémlel, de senki nem óhajt lassítani, a hölgy segítségére sietni.. Újabb fintort követően aztán megteszi azt a néhány lépést, amely eddig elválasztotta tőle, hogy felsegítse.
- Jól van, Kisasszony? - kérdezi nyájas, lágy hangon. Mindigis meggyőzően adta az úriembert, ez most sincs másképpen. Kedves, figyelmes... - Segíthetek? - húzódik halovány, féloldalas mosolyra ajka, metsző kékjei mélyen fúrnak a barna íriszekbe. Kezét előrenyűjtja, kissé előre is hajol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2013. augusztus 7. 22:56 | Link

Nándor

Jobb napjaimon már egészen tűrhetően megy a magassarkúban járás vagy inkább billegés, a menetelésem egyre inkább hasonlít a rutinosabb versenyzőkéhez és ez büszkeséggel tölt el. Valójában nem számít nagy dolognak a magassarkú viselése, régebben volt egy korszakom, amikor hordtam, persze sokkal kisebb sarokkal, lévén hogy konzervatív nevelést kaptam és egyébként sem érdekelt mások véleménye soha. Ennek ellenére örülök, hogy újra egymásra találtunk én és a sarok, már csak dűlőre kell jutnunk és jó barátok leszünk - jó úton haladok, érzem, már ha nem nehezíti macskakő a dolgom és nem vágódok hasra a nagyérdemű előtt.
Fejem a vörös ezerféle árnyalatában pompázik, miközben tekintetem a földről a fölém tornyosuló férfire emelem. Már csak ez hiányzott; nem elég, hogy ilyen kínos helyzetbe hoztam magam, még arra sincs lehetőségem, hogy a szégyent egyedül feldolgozva összekaparjam a papírjaimat, aztán olyan gyorsan hazasiessek, ahogy csak lehet. Nem, ehelyett tőlem egy ránézésre pár évvel idősebb férfi siet a segítségemre, én pedig ha lehet, még inkább elvörösödöm. Félő, hogy ennél jobban már nem igazán lehet.
 - Ami azt illeti, nem igazán - motyogom magam elé, miközben lekapom a cipőket és magam mellé helyezem. A férfi lágy, törődő hangja nem hogy megnyugtat, még inkább idegessé tesz. Kezem-lábam remeg, a bokám rettentően sajog, én pedig csak ülök a földön talptól a fejem búbjáig vörösen és nézem a csodálatosan kék szempárt, ami az enyémekre szegeződik.
 - Á, hagyja csak... mindjárt összekaparom magam - remegő hangon elutasítom a felkínált kart. Nem vagyok udvariatlan, mielőtt azt gondolhatnánk, egyszerűen csak nem érzem még magam és a bokám készen arra, hogy felálljak, a papírok is a földön vannak még és külön procedúra volna állva összeszedni őket, az érintésekről ne is beszéljünk. Még mindig beleborzongok, amikor eszembe jut István egyetlen érintése és az a kisebb hegyomlás, amit keltett bennem. Nem igazán hiszem, hogy ennél jobban el tudnék pirulni, de félő, hogy nagy szendeségemben még a végén meggyulladok.
Még mindig a földön ülve igyekszem a körülöttem szétszóródott papírtengert felszedegetni, ami lássuk be, nem igazán egyszerű dolog úgy, hogy egy piszkosul jóképű és mosolyú férfi vájja beléd gyönyörű kék íriszeit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2013. augusztus 8. 10:43 | Link

Léna

Így közelebbről szemügyre véve a férfi kénytelen elismerni, hogy a kevéssé kihívó ruhadarabok egy igenis formás teremtményt rejtenek. Az arca legalábbis mindenképpen az egyik leggyönyörűbb, amivel mostanában találkozott. Nem érti különösebben az elutasítás miértjét, de lehetséges, az elfogyasztott sör miatt, ma nem engedi ilyen könnyen lepattintani magát. Máskor igazából megvonná a vállát és egy jó napot nélkül tovább sétálna, ám ma, talán a hölgy szerencsétlenségére, nem hátrál meg. Egy pillanatra összeszűkülnek szemei, mosolya pedig kiszélesedik, ahogyan a szégyenkezéstől kipirult pofit figyeli. Jó szórakozásnak ígérkezik, ha nem is huzamosabb ideig, de legalább néhány kellemes percet szerez magának.
- Egészen biztos benne...? - vonja össze szemöldökeit újra és újra végigfuttatva tekintetét a nőn. Kezei koszosak, a papírjai szerteszéjjel, és amint itt ül, nyilván szoknyája is megviseltebb lett. - Elég nagyot zakózott.. - teszi hozzá egy apró fintor kíséretében, amelyet ügyel arra, hogy a nő is lásson. Miközben beszél, közelebb mesterkedi magát, a földön ücsörgő mellé guggol s továbbra is kritikus szemekkel vizsgálgatja.
- Nem fáj? - akad meg tekintete végül bokatájékon, miközben a hölgy próbálja összeszedegetni méltóságát és a papírjait egyaránt. - Úgy nézem, ez kificamodott.. - motyogja alig elnyíló ajkakkal, miközben térdén pihentetett kezét szájához emeli. Mutatóujjával megkopogtatja ajkát, majd a formás lábakról ismét visszapillant a lány arcára. Lassan már karmazsin színben játszik az orcája. Rég találkozott ilyennel, még a kastélyban is, a kis gólyák is kardosak és magabiztosak... olykor maga Nándor lepődik meg, mikor egyik-másik felajánlja magát neki. Más világ ez már, már a fiúk sem olyan szégyenlősek.. baj ez? Természetesen nem, annyira nem tud ledöbbenni, hogy ne használná ki a kínálkozó lehetőséget.
És természetesen Nándor most sem lenne Nándor, ha nem határozná el magában, bizony ez a bájos zavartság, a piros pofi az ő személyének szól.
- Ha gondolja, én rendbe teszem Kegyednek! - és ajkától kezét elindítja a sérült rész felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2013. augusztus 8. 11:11 | Link

Nándor

Nem igazán tudom hová tenni azt a széles mosolyt, ami a férfi arcán mutatkozik. Ennyire mókás volnék? Hiszen nem történt más, csupán csak elvágódtam az utca közepén ingatag lábaimnak köszönhetően. Igazán beérném egy faképpel is, mert így az az érzés támad bennem, hogy nevetség tárgya vagyok, és ez még inkább rombolja alig feltámadt önbizalmamat.
 - Egészen biztos - felelem még mindig elhalt hangon. Bár a testem mást sugall a vörösödés és a remegés által, azért némi tartás van még bennem. Nagyon könnyen zavarba lehet hozni egy gyönyörű mosollyal is, egyszerűen nem tehetek róla, ilyen vagyok. Nem azt mondom, volt már férfi az életemben, de lévén hogy jó ideje egyedül vagyok ilyen fiatalon, elbizonytalanít a másik nemmel kapcsolatban és egészen furcsa reakciókat vált ki belőlem, ha két méter távolságon belül kerül egy-egy példány. A férfi és a helyzet okozta frusztrációm összeadódik és ebből következik az, hogy képtelen vagyok összeszedni magam és a papírjaimat.
 - Előfordul, majd legközelebb jobban ügyelek rá - nyögöm ki a megállapításra és a fintorra egyaránt. Egyszerűen nem tudom nem észrevenni az arcjátékot, mikor már olyan szörnyen közel van. Mi járhat vajon a fejében? Biztosan azt gondolja, hogy egy ügyetlen csitri vagyok, aki képtelen végigmenni egy utcán anélkül magassarkúban, hogy idiótát ne csinálna magából. Pedig ha tudná, hogy a kiképzés során miket ki nem bírtam... Talán nem nézne esetlennek, bár igazából nem is csodálkoznék rajta, ha így volna, én is ezen a véleményen volnék, ha nem ismerném magam, főleg a reakcióim és az akaratlan önkinyilvánítás miatt.
Nagyra nyílt szemeimet a férfire szegezem, miközben leguggol mellém még mindig azzal azzal a piszkosul szexi mosollyal az arcán és ahogyan az ujjai játszanak az ajkán... Istenem. Végigfut rajtam a libabőr és lesütöm tekintetem.
 - Dehogynem, piszkosul - ha akarnám se tudnám leplezni fájdalmamat, a vörösség mellé még egy fájdalmas fintor is megjelenik arcomon, ahogy igyekszem megmozdítani a bokám. Egyetlen varázsige volna, már ha nem felejtettem volna otthon a táskám reggel, amibe belesüllyesztettem zseb hiányában. Fene se gondolta volna, hogy ilyen történik, ezért nem szaladtam haza érte - papírmunkához minek.
- Ne! - sikkantok fel, ahogy keze a lábam felé nyúl. Nem akarom, hogy hozzám érjen, mert félek, hogy elindítja a lavinát, amit nagyon nem szeretnék - Majd... majd én megoldom! - esdeklem egy sort és felhúzom a térdeimet, hogy némiképp alátámasszam mondandóm. A szoknyám kezd vészesen felfelé csúszni csupasz combjaimon, ezzel még inkább kellemetlen helyzetbe hozva engem. Nem hogy itt ülök a forgalmas utca közepén kificamodott bokával, egy átkozottul jóképű pasival a mondhatni intim szférámban - egészen kitágítottam ezt a kört -, még meztelennek is érzem magam. Remek.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2013. augusztus 8. 11:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza