36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Angelinne Stanwood összes RPG hozzászólása (20 darab)

Oldalak: [1] Le
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 17. 14:27 Ugrás a poszthoz



A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.


A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 19. 00:22 Ugrás a poszthoz



Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.

Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 21:58
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 20:37 Ugrás a poszthoz



A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 22:02
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 20:38 Ugrás a poszthoz

fejetlenség


Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!
Utoljára módosította:Séllei K. Olivér, 2014. április 14. 17:31
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 20:39 Ugrás a poszthoz

A folyosóról betérve egy kellemes kis előtérbe érünk, ahol a titkárságvezető ül jobbra az asztalánál. Rajta keresztül lehet bejutást kérni az igazgatóhoz.


Ha belépünk az ajtón, szemben az ablak, előtte egy asztal, tele papírokkal, pennákkal, miegyebekkel. Mögötte az igazgató széke, előtte két bőr ülőhely az érkezőknek. Az oldalsó falakon könyvespolcok húzódnak a plafonig. Jobbra nyílik egy keskeny ajtó, amely a privát szobákba vezet. Balra egy kandalló, mellette cserepes növény a földön. A míves tapétájú falon egy óra és néhány kép függ.
Utoljára módosította:Hercegh Kriszpin, 2017. február 13. 17:07
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 20:40 Ugrás a poszthoz

Trófeaterem


A vitrinek üvegétől csillogó teremben olyan védelmi bűbájsorozat van, amilyet elképzelni se lehet, hiszen az iskola egész történelme ezen a helyen lett eltárolva. Itt van a legkedveltebb tanároké és házvezetők neve, minden eddigi iskolaelsőé, az összes díjazott kviddicsjátékosé, és másoké, akik kiemelkedtek az iskolatársaik közül valamivel.
A nagy rendetlenség csak először zavaró, ha az ember már kétszer végig ment rajta (érdeklődés vagy büntetőmunka), könnyen felismerheti az átlósan felépített, és évekre, díjakra lebontott rendszert. A falak mentén aranyoszlopok díszítik a termet, melyek mindegyikébe bölcs mondások vannak vésve, és összesen tizenkét darab található belőlük. A padló világos színű, de mintha csillámot szórtak volna végig rajta, úgy csillog, ezzel is kiemelve, hogy ez a terem a történetünk feltárásában kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ha az erre járó felpillant, a mennyezeten láthatja az alapítás évének dátumát római számokkal felróva egy alapítási kép alján, melyet a készítői nagy gonddal és pontossággal festettek fel, hogy mindenki jól láthassa, mennyire fontos volt ez a momentum az iskola életében.

Futtasd végig szemeid a kupákon és más díjakon, de vigyázz, maszatos manccsal ne tapogasd a vitrin üvegeit! A szemfülesek észreveszik, hogy néhány helyen hiányzik egy-egy kitüntetés. Vajon hol lehetnek?
Többek között az ő neveikkel találkozhatsz, ahogy a serlegeket nézegeted:

Iskolaelsők

Az év diákjai

Az év prefektusai

Az év tanárai

Az év házvezetői

Az év házvezető-helyettesei

Házkupa
Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 22:02
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 20:44 Ugrás a poszthoz



Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 22:12
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 20:44 Ugrás a poszthoz



Az átrium elején, még a tanári előtt, szemben a színjátszósok próbatermével helyezkedik el a nagyobb méretű, világos szobája. Ha éppen nincs bent egyik író se, akkor sem áll meg az élet: ha épp nem a sarokban álló, hatalmas, rozoga nyomdagép ontja magából bődületes zajjal a tömérdek frissen nyomott újságlapot, akkor is bizonyosan kattog valamely írógép a huzatosan elhelyezett asztalok egyikén. A helyiségben a barna szín dominál, körben a falakon az Edictum összes korábbi megjelenése megtalálható, évfolyamok és számok szerint rendezve.
Az itteni társaságot a tinta illata és a készülő friss cikkek okozta izgalom köti össze, örömmel segítenek egymásnak, és szívesen gondolkoznak együtt. Igazi csapatszellem járja át a helyiséget, igazán öröm betérni ide.


A szerkesztőség tagjai

Főszerkesztő
Andrássy Borbála - Borcsa

Főszerkesztő-helyettes
Raven Hargraves - Raven
Utoljára módosította:Daróczy Elizabet, 2022. január 18. 18:53
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 20:45 Ugrás a poszthoz

A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak.
Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon.



A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. 




Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.

Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 22:02
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 20:46 Ugrás a poszthoz

potions
warehouse


Ez az a hely ami nem változik, raktárként kezdte és úgy is végzi talán. Ez a téglalap alakú ablaktalan hely a penész és a doh különleges keverékének lakhelye. Itt nem sokáig marad szívesen az ember, inkább csak egy éppen szabad helyre lehozza az összeszedett holmikat és már menekül is. A kezdet kezdetén volt rendszerezés, azonban ez mára eltűnt. A megsárgult pergameneken még látszik, hogy korábban mindennek megvolt a maga helye, tantárgyakra és szerepkörökre lebontva mára azonban a papírhalmazok, elhasználódott ketrecek és fiolák halmaza lett. Nem egy elhasználódott főzet által szétrobbant fiola darabjait lehet megtalálni és a levegőben is érződik, hogy van még adalék ami ezt a különleges aromát adja a levegőbe. A plafonról egyetlen olajmécses lóg le, melyet varázslattal nem lehet meggyújtani, csak mugli eszközökkel, talán azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa, elvégre akit ide leküldenek mind ismerik a meggyújtás módszerét. Nem ad nagy fényt, de annyira elég, hogy tájékozódni legalább tudjon az ember és ne akadjon bele az alacsony plafonról lelógó megannyi vastag pókhálóba és a pókok vacsoráiba, melyeket gondosan összefogdostak maguknak. A köves, poros földön se árt jó alaposan körülnézni, ha a szem megszokta ezt a félhomály állapotot, hiszen a fiolák tartalma nem csak a pergamenkupacokra, de sokszor a földre is jutott jócskán, melyek között egerek szlalomozva menekülnek vissza búvóhelyeikre.

Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 22:07
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 20:49 Ugrás a poszthoz



Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 22:04
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 21:50 Ugrás a poszthoz



Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 22:03
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 21:50 Ugrás a poszthoz



Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!


A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.

Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 22:04
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 21:52 Ugrás a poszthoz


Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.
Utoljára módosította:Daróczy Elizabet, 2021. augusztus 13. 15:27
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 21:53 Ugrás a poszthoz



A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:
  • Anastasia Strakhova
  • Szentmihályi L. Izabella
  • Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:
  • Catherine Hope Brightmore


Kedves Diákság!


1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 22:03
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 21:55 Ugrás a poszthoz



A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 21:55 Ugrás a poszthoz

dame

Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. július 12. 12:58
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2013. december 10. 00:52 Ugrás a poszthoz

# Kornél #

A pénteket szeretik, mert hétvége jön. A péntek jó nap, mert másnapra már lehet családi programot tervezni, hiába szóródnak szét a világban a szélrózsa minden irányába hét közben... és mi lesz még ezután, ha a fiúk is elkezdik a sulit?! Távol a Bagolykőtől. Az ő választásuk, és Angel nem is akart ebbe beleszólni. Van ugyanis egy másik választás, ami valahogy sokkal jobban érdekelte, pontosabban jobban a szeme előtt volt. Agyalt már egy ideje, hogy tanácsot kellene kérnie az anyjától, mondjon valami okosat, hogyan kezelt volna egy hasonló helyzetet - amiben ugyebár nem volt, tekintve, hogy Angel a családban felnőttként fogadott gyerek, miután Faith, a húga már évek óta velük élt.
-Holnap elmegyünk Mamáékhoz, jó?-
Megsimítja a gyönyörű kislány gyönyörűen leomló haját, aki lelkesen bólogat arra, hogy találkozhat imádott keresztanyjával, meg persze a nagyszüleivel, majd egy pillanat alatt változik meg a légkör. Ahogy nyílik az ajtó, és megcsapja a beáramló hideg levegő, szinte azonnal elveszíti kislánya figyelmét. Talán ha nem lenne átérző, akkor is feltűnne neki, mennyire átalakul a csarnok vibrálása. A kicsi nyújtogatja a nyakát, de nem kell neki sok, azonnal kiszúrja Kornélt, és integetni kezd neki, majd az anyjára néz mindent egyértelműen közölve ebben a pillantásban - amit Angel természetesen már tudott.
Amint ráemeli Kornélra a pillantását azonban, mellbe vágja, amit tapasztal. Ez a férfi sötét. Fiatal, életerős, határozottan egy férfikorban lévő fiúról beszélünk aki nem is tűnik elmaradottabbnak a koránál, és ráadásul valami nagyon vészjósló veszi körül, amitől még ő is meg tudna rémülni, pedig elég sokat látott már a világból. Nem nagyon tud továbblépni ezen a tényen, próbálja felmérni, mi lehet ez, miért érzi, aztán Kornél Ashleyre néz, és ekkor ez az egész baljós sejtelem átadja a helyét valami másnak. Érdeklődően, összevont szemekkel nézi, hinni sem akar annak, amit lát, amit érez, mert bizony ez a fiú... kapcsolódik a lányához. Olyanok, mint a mágnes, amitől talán még jobban ledöbben, mint attól a veszedelmes dologtól, ami a fiúban lapul. Ashleytől tudja a történetet, ismeri a lánya érzéseit, de nem gondolta volna, hogy azok ennyire táptalajra leltek a másik félben. És ha jól ismeri a férfiak többségét, erről még Kornél se tud igazán, mindenesetre... ez egy nagyon erős dolognak tűnik, határozottan kezdhet aggódni.
-Szia, Angelinne Stanwood, tegezz csak nyugodtan.-
Nyújt kezet, Ashley pedig rajongó pillantással nézi a nagyfiút, ezen minden bizonnyal még ő is meglepődött. Szélesen elmosolyodik, bizonyára azért, hogy együtt látja kettejüket - már csak apa hiányozna, ha meg tudna birkózni Kornél létezésének tényével.
-Kicsim, hozd le a cuccaidat, jó?-
Néz a lányra, mert muszáj lenne beszélnie a fiúval úgy, hogy nincs itt. Vannak dolgok, amiket a kis érzelmileg késlekedő leánykája nem egészen értene meg, és nem is biztos, hogy az orrára akarja kötni.
A lányka aggodalmasan néz hol egyikükre, hol másikukra, majd Kornélhoz lép, nagy szemeit rámeresztve kérlelően, és szavakkal is megkéri, várja meg, azután el is szalad az Eridon Torony irányába.
Angel egyik lábáról a másikra lép zavarában, elvégre sosem beszélgetett még egyetlen sráccal sem, aki a lánya iránt érdeklődött. Nem is így képzelte az első ilyen helyzetet, egy ennyi évvel idősebb érett férfival (akiért fiatalabb korában még talán ő is oda-vissza lett volna, hiába, a gyereknek jó ízlése van) és pláne nem számított rá, hogy ennyire elrettentő érzelemhullámok áradnak majd az illetőből. Valami nagyon nem stimmel vele, de nagyon próbál ezen átlépni, csak... nem tud, mert aggódik.
-Nagyon szép a nyaklánc, amit Ashleynek ajándékoztál. És látom rajtad az óra... hátast fogsz dobni a karácsonyi ajándékától, hetek óta dolgozunk rajta.-
Próbálja valamivel megtörni a csendet, és azt a feszültséget, amit a fiú hatására érez - és csak így sikerül neki, tökéletesen önmagát adva.
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2013. december 10. 11:26 Ugrás a poszthoz

# Kornél #

Ashley elszalad, és ahogy ismeri, nagyon hamar vissza fog érni. Addig is próbálja kitalálni, mi lehet ez a szinte vadállati a fiúban - és nem is kell sokat várnia, Kornél magától tér a témára.
Ahogy a szemébe néz, látja, hogy sokkal több van benne, mint amire számított. Jobban törődik a lányával, jobban félti, jobban... ragaszkodik hozzá. Ettől egyszerre tart is, és talán örül is neki. Tart tőle, hiszen Ashley túl kicsi még az ilyen komoly érzelmekhez, túl korai lenne elveszítenie lelki ártatlanságát, és megismerkedni a világ igazán sötét oldalával - aminek Kornél közelében nem csak érzelmileg, de fizikailag is ki van téve. Ez a fiú szereti a lányát, nem perzselően, mindent felégetve maga körül, és ez talán így még veszélyesebb. Egy pillanatra kiül arcára a félelem és az aggodalom a lánya iránt, azután Kornél beszélni is kezd. Hallja a légzését, a szívverését, vérszomjas és kegyetlen... nem lehet más. Ha más lenne, azt felismerné, és tudja, hogy a vámpírok, legalábbis akik az iskola falai között mászkálnak, tudják magukat kontrollálni. A vérfarkasoknál azonban, nos, van az az állapot, amikor nem. Kornél vérfarkas, és ez a felismerés elrettenti ugyan Ashley miatt, de eközben olyan elemi erővel is felruházza, amit csak egy édesanya érezhet. Bólint a hallottakra, Kornél valóban nem hazudik abban, amiket mond, ugyanakkor koránt sem nyugodt... de mit tehetne? Már fiatalabb korában találkozott vérfarkassal emberi alakjában, tudja, mennyire nyomorult sorúak ezek az emberek, és Kornél, ha már ide jár, nyilván küzd ellene, hogy eluralkodjon rajta az állat.
-Nem akarom, hogy a lányom küzdjön meg a démonaiddal.-
Közli egyértelműen, értse Kornél, ahogy akarja, mert egyaránt gondol itt a farkasra, aki benne él, és az egyéb nyomorúságokra is, ami árad a fiúból, amit átérzőként könnyen érzékelhet. Elég régóta van már meg a képessége, és elég sokat csiszolt ahhoz, hogy szinte pontosan meg tudná mondani, milyen sérelmek érték a fiút.
-Ugyanakkor nem tudom eltiltani tőled... csak te tudnád elküldeni, de már ezt sem akarom igazán. Nagyon fájna neki, és... azt hiszem, ő az egyik legjobb dolog, ami történhetett veled.-
Határozottan, erőt sugározva néz a férfire, természetesen nem fél tőle. Ugyanakkor úgy érzi, ez talán még Kornélnak is újdonság, még ha tisztában is van vele... legalábbis az, hogy ő ezt pontosan tudja.
-De ha egyetlen gyanús jel is utalni fog arra, hogy... a dolgok nem úgy mennek, ahogy esetedben kellene, nem a kicsapás a legrosszabb, ami fenyeget, pedig elveszteni ezt a kastélyt az esetedben, nos, azt hiszem, mindketten állíthatjuk, hogy az életedbe kerülhet. Mert te is tudod már, hogy nem a fizikai fájdalom, és nem is a halál az, ami a legrosszabb ezen a földön.-
Angelnek is meg van a maga keresztje, neki is ki kellett törnie bizonyos ördögi körökből az életében, és harcolni azért, ami ma van. A férjéért, a gyermekeiért, a húgáért... a családjáért. A fenyegetése pedig olyannyira vészjósló, mint amit képes is lenne megtenni, ami hatalmában áll, ez pedig nem kevés, tekintve a képességeit, a képzettségét, és mindazt, amin már élete során keresztül ment.
-Nem mehet ki a kastélyból sötétedés után.-
Mondja határozottan, és nem érdekli, telihold van-e vagy sem, egyszerűen nem mehet ki a lány. Ezt pedig leginkább azért mondja, mert ő nincs itt esténként, így Kornél jobban oda tud erre figyelni, és amit most lát a fiún, azt gondolja, neki is majdhogynem olyan fontos ez a szabály, mint Angelnek Ashley kapcsán, ameddig pedig ez így van, addig nem kell olyan nagyon aggódnia. Sóhajt egyet, próbál kicsit megenyhülni, elvégre egy nagyon balsorsú fiúval beszélget, aki mindannak ellenére, amin keresztül ment, küzd, és tudja, milyen ez, mégis, hogyan tehetné meg, hogy beáll a sorba, és még lejjebb taszítja a mélységbe, mint ahogy az ő "fajtájukkal" (mert ebbe Angel is beletartozik) a legtöbben teszik?!
-Igazad van, nem lenne jó, ha tudná. Sok mindent nem ért úgy, ahogy kellene, és talán ez fogja őt megmenteni, elvégre ez a világ a maga gyönyörteljességével együtt sem egy könnyen élhető világ már. Az értéket óvni kell.-
A lányát. Ashleyt, aki nagyobb kincs bárminél, amit a természet adhat, és nem csak az ő és Virgil számára, nem csak a család számára. Ez egyre nyilvánvalóbb.
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2013. december 12. 00:48 Ugrás a poszthoz

# Kornél #

Angel szánja Kornélt, hogy is ne tenné? Ez a fiú jóval nyomorúságosabb, mint aminek magát látja, és az ő lánya az életében a fényhozó. Nem lepődik meg, hogy ez a szerepe, elvégre eridonos, a főnixek pedig már csak ilyenek. Angelben is feltámad a vágy, hogy a maga módján segítsen Kornélnak, a lányának ebben a megmentési akcióban, de azért ne szaladjunk annyira előre, mert ahhoz, hogy ebben az ügyben lépések történjenek, még sok víznek kell lefolyni a Dunán-Tiszán.
Összeráncolja homlokát Kornél szavaira, arra, hogy ő a legrosszabb a lánya életében. Természetesen érti, mire gondol, de úgy tűnik a számára, Kornél mégsem annyira érett és értelmes még, mint amennyire feltételezte. Sok mindenre nem jött még rá, ami pedig nyilvánvaló.
-Szereted a lányomat. Nem önzően, úgy, hogy elveszed tőle magadnak amit csak tudsz, hanem úgy, ahogy szüksége van rá, ahogy neki a legjobb, tehát... mondhatni jól szereted. Senki nem lehet elég jó neki, de ennél rosszabb is lehetne, akibe szerelmes.-
Megvonja a vállát, mert ő már tudja, mennyire Sorsszerű ez az egész, és nem lepi meg. Az ő kapcsolata Virgillel is ilyen, korábban köttetett, mint ahogy ismerték volna egymást, és emberinél nagyobb erők által, ebben szentül hisz - nem lepi meg, hogy a lánya ugyanezt éli át Kornéllal, de azért nem gondolja, hogy ezt feltétlenül a férfi orrára kellene már kötni. Azt, hogy lényegében már nem nagyon van választásuk, se neki, se Ashleynek. Talán nem is volt.
-Nem fenyegetés volt. Ígéret.-
Közli szigorúan, mert annak szánta, és meg is fogja tenni, ha szükséges. De egyelőre nem tiltja el egyiket a másiktól, noha Ashley meg fog tanulni még jobban védekezni, ez már egyértelmű.
-A legfontosabb kérdés, hogy magadtól meg tudod-e védeni... a farkastól. Mert hogy minden mástól, amitől hatalmadban áll - és ez nem kevés, sőt, igen figyelemre méltó ilyen fiatalon - az nem kérdés.-
Választ vár erre a kérdésre, mert fél ettől. Kornélnak muszáj eltávolodnia Ashleytől, amikor átalakul, még akkor is, ha szedi a farkasölőfűt - márpedig Angelben fel sem merül, hogy ne tenné. Itt, ennél a pontnál követi el a legnagyobb hibát... a bizalomnál, és ha tudná, Kornél megkapná az undort, utálatot, és eltiltást, sőt, soha többé nem látná Ashleyt valószínűleg.
-Nem is kell előle a végletekig titkolnod, természetesen. De még nem kész egy ilyen beszélgetésre, ez biztos...-
Elneveti magát a választáson, mert ő már tudja, hogy nincs neki... ismeri a lányát. Ő is így működik, neki sem volt igazán, ugyanakkor ezt nem mondja el Kornélnak.
Előbb érzi meg, mint ahogy látná, és ahogy Kornél szemeit nézi, pontosan látja, hogy ő is tudja, hogy közeledik a beszélgetésük alfája és ómegája. Innentől ennek a beszélgetésnek vége, kedves mosolyt varázsol az arcára, ahogy a lány odaér hozzájuk.
-Megvan mindened?-
Kérdezi átkarolva a vállát, a lánya bólogat, és érzi felőle a zavart, ami nem csak annak szól, hogy miről beszélgethettek, hanem egyáltalán arról, hogy beszélgettek.
-Kint megvárlak.-
Megsimítja a lányka hátát, majd Kornélra néz ismét. A kedves, udvarias, ugyanakkor ennél többről nem árulkodó mosoly továbbra is az arcán.
-Örülök, hogy megismertelek.-
Bólint felé, mintegy nyugtázva mindent, amit átbeszéltek, hiszen ugyanaz a céljuk. Egyelőre mást nem akar mondani, nem lenne helyénvaló, inkább csak elköszön, és kisétál a kastélyajtón, hogy a birtok határánál várja meg a lányát.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Angelinne Stanwood összes RPG hozzászólása (20 darab)

Oldalak: [1] Fel