36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Péter Fanni összes hozzászólása (752 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 25 26 » Le
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 4. 13:21 Ugrás a poszthoz

Andrew
Dísztalár alatt

Április elseje az a dátum, amitől fogva hivatalosan is a Bagolykő Mágustanoda diákja lehetek. Mintha csak tegnap fejeztem volna be az előkészítőt, hamar elszaladt ez a kis szünet a két oktatási intézmény között. Tegnap sikeresen megérkezve erre a csodás helyre éreztem, hogy sok pozitív emléket fogok ezen a helyen gyűjteni. Hamar be is költöztem, majd az évnyitóról tudomást szerezve ki is kerestem báli ruhám, ami egy barack színű földig érő sifon ruha, fekete felsőrésszel. Ezt spagetti pántok és hamis ékkövek díszítik. Hajam felsőrésze fukszia lilából átvált fokozatosan sötét lilává amit oldalra csatoltam és az alját hajvasalóval göndörítettem. Így mire leszállt az est sietve tipegtem a Nagyterem felé, bár a magassarkúmban nem igazán ment a közlekedés, ennek köszönhetően elég lassan haladtam.
Nemár, el fogok késni és leégetem magamat már az első nap! Vagy...-Ekkor megbotlok, ezért valamiben megkapaszkodva megtartom magam.- Huh...-Fújom ki magam megkönnyebbülve, szemeim lecsukva majd felállok, hogy meg tudjam kicsodát, vagy micsodát kaptam el és rántottam kis híján magammal a mélybe.-Andrew!-Felkiáltok kikerekedett szemekkel, látva a fiú meglepettségét a megjelenésem következtében, ezért megigazítva ruhám, kihúzom magam és szemeibe nézek-Megütöttelek, vagyis meg ijesztettelek? -Aggódó tekintetemmel sorozom, de mielőtt válaszolhatott volna ismét megszólalok.- Ugye nem vártál sokáig rám? Nem akartam ám késni, csak hát.... -Azonnal mutatok is le cipőmre zavaromban-
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. április 4. 13:44
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 4. 20:16 Ugrás a poszthoz

Hali mindenki! ^u^
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 4. 20:20 Ugrás a poszthoz

Üdvözletem, Felség. ;3
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 4. 21:37 Ugrás a poszthoz

Halihóó. c:
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 4. 21:45 Ugrás a poszthoz

Mizújs veletek így "kora" este? c:
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 4. 21:47 Ugrás a poszthoz

Háhá! ^^
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 4. 21:54 Ugrás a poszthoz

Szerintem, benne végtelen energia lakozik! Cheesy
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 4. 22:32 Ugrás a poszthoz

Te jó ég!!!!! xDD
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 5. 20:02 Ugrás a poszthoz

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

Az első napjaimat a Bagolykőben eddig siker övezi, hisz sikeresen felvettem a tantárgyaimat, sok új embert ismertem meg és ezek mellett amikor megláttam, hogy a DÖK tagfelvételt hirdet azonnal jelentkeztem a DÖK elnöknél. Ám nem én voltam az egyedüli új tag, hanem velem együtt egy fiú is jött, Bálint. Beszélgettünk néhányszor, és már akkor egész jól alakultak a dolgok, persze pont akkor csatlakoztunk amikor megkezdődtek a húsvéti készülődések, programok, feladatok, játékok ötletelése. Így hamar neki is láttunk mind a ketten a munkának. Ennek köszönhetően barátkoztam össze a fiúval.
Bálinttal előző délután megbeszéltük, hogy ma félhétkor találkozunk a Bibircsókos Banya folyosóján ahol kicsit kirúgva a hámból nyuszinak öltözve végig ugrálunk a folyosón akár csak a kis nyuszmókok.
A mai reggel is úgy kezdődött mint az összes, de ez annyiban különbözött, hogy ma nyuszinak öltözöm és esztelenkedni fogunk az új barátommal. Hamar kimászva az ágyból felöltözöm és engedélyt kérve ki is rohanok a faluba, mert nincsenek nyúl kiegészítőim. Így is történt, vettem egy pár tapsi fület, farkat és szemceruzát az arcomat kifesteni. A kastélyba visszaérkezvén fehérbe öltözve, felveszem a nyuszi füleim és farkam egy virágkoszorúval párosítva a tavasz jelképéül. Orromra pici fekete orrocskát rajzolok és kér arcomra 3-3 bajszot, ezek után elindultam a találka helyre.
Nagy rohanásomban majdnem felborítottam társaim, persze időben kitértem a frontális ütközés elől, majd megérkezvén látom, hogy Bálint még nem jött, így előkapva zsebórám megnézem az időt.
-Hmm.. 10 perccel hamarabb ide értem.. Na mind egy, meg várom addig! -mosolyodtam el és arrébb ugráltam, felvéve a szerepem. Nem sokkal később, gyors léptekre leszek figyelmes, olyan, mintha valaki szaladna, oldalra nézve egy fekete valami közelít felém, amint megérkezik látom, hogy Bálint az.
-Szia! -mosolyogva integetek neki, nagy vigyorral párosítva.- Nem késtél!Nyugodj meg!-mosolygom még mindig.-Én jöttem véletlenül 10 perccel korábban!-nevetem el magamat, látszik Bálinton, hogy sietett és kicsit kétségbe esett, hogy megvárakoztatott. A zacskó csörgésére felkapva a fejem nagy szemekkel figyelem tetteit ám, amikor a répát meglátom pupillám is kitágul, mert imádom a répát főleg nyersen.
-Köszönöm, Tapsifüles! -vágok egyből vissza a kis gonoszságára és a zacskóból 2 répát ki is veszek, az egyiket rágcsálni kezdem a másikat pedig a kezemben tartom.
-Játszunk!-jelentem ki mosolyogva majd hirtelen szemeibe nézek.- De előtte.... -nyúlok be az én zsebembe kivéve a szem ceruzámat, letámadom és neki is rajzolok nyuszi orrot és bajuszt- Most már mehetünk! -ismételten elnevetem magam.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. április 5. 20:07
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 6. 13:00 Ugrás a poszthoz

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

Pihegése láttán elmosolyodom, nyúlszerkóját végig mérve meg tapizom a haját kíváncsian és a nyuszi füleit ami a valóságban, egy fekete selyem kendő amibe egy drótot varrtak bele a formázás kedvéért, a cselekvéseim közepette figyelek rá majd válaszolok azonnal elengedve a fülét.-Nem tudom még én sem, hogyan hoztam ezt össze!-próbálok valami normális indokkal elő állni, mert még sem mondhatom azt, hogy vonzom a balszerencsét, aminek hála mindig elkésem mindenhonnan vagy egyéb kellemetlenségek érintenek..Na mindegy.
Kivéve a répácskákat a zacskóból az egyiket el is kezdem rágcsálni, bókja hallatán pont megettem a répát, majd a ruhám két szélét megfogva megemelve pár centiméterrel, pukedlizem.-Köszönöm!-Még mindig fenn van a lemoshatatlan mosoly az arcomon aztán viszonozom kedvességét.-Te is jól nézel ki tetszenek a füleid! -jelentem ki, ezután kihúzom magam.
Mikor épp a répácskákat pakolja el, gondoltam még egy kicsit megspékelem a kinézetét, így előkapva a szemceruzámat, ördögi vigyorral párosítva közelítek felé, láttam rajta, hogy nem igazán repdes az ötlet iránt, emiatt nem is vittem túlzásba az arcfestést, csak pár vonal és egy orrocska az orra hegyére.-Jobb! Most már sokkal de nyuszisabb vagy! -válaszolok neki boldogan, ezek után én is elrakom a ceruzám vissza a helyére. Amikor elhangzott az a bizonyos mondat amiben a "verseny" szó szerepelt, egyből éreztem, hogy van valami ami nem engedte, hogy elherdáljam ezt a tökéletes alkalmat a versenyzésre. Ez a valami volt a büszkeségem. Sunyi mosoly ül ki ismét az arcomra a tét felvetése hallatán.-Tétet szeretnél? Rendben! A vesztes a Fejetlenség Folyosóján fog végig szambázni.. A szambát értsd úgy, hogy végig sétálni, pizsamában! -nyújtom a kezem felé a fogadásunk megpecsételése érdekében, közben szemeibe nézek még mindig. A kézfogás után a képzeletbeli rajtvonalhoz álltunk, amit egy  kis szobor jelképezett. Végig nyaltam alsó ajkamon és közben a cél lebegett a szemeim előtt. A visszaszámlálása után elkezdtem ugrálni páros lábakkal, épp mint egy nyúl, kezeimet a mellkasomhoz emeltem, ökölbe szorítva.-Ugrálj Tapsi' az életedért! Én is ezt teszem!-viccelődök, hisz ez csak egy játék.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 7. 11:52 Ugrás a poszthoz

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

Csak nyelve öltöttem rá gyerekesen, amikor rám szólt a füleivel kapcsolatban. Nem nagyon zavart, hisz ő is nevetett, így csak nem lehet nagy baj, ha kicsit meg tapiztam, nem? A rágcsálás után, jött az a dolog amire ő nem számított de még én sem, hogy megteszem, ez volt az arcfestés.
Látván mennyire meglepődött, és nem nagyon volt ínyére az ötlet, de belenyugodott a végzetébe. Érdeklődése nagyon megnőtt az arcára rajzolt apróságok iránt, és kérdéseivel bombázott. -Nyugi! Nagyon jól áll! -teszem a kezem a vállára- Sajnos nincs nálam tükör, de az ablak üvegében, vagy valahol nyugodtan megnézheted!-Biztató mosollyal választ adtam kérdéseire, ezzel nyugtatgatva őt. Nem hiszem, hogy ezelőtt találkozhatott olyannal, akivel épphogy össze haverkodott, de már neki is esik az arcának egy szemceruzával, nyuszi bajszot és orrot rajzolva. Vagy ha igen, akkor lehet én voltam túl erőszakos. Remélem nem. Nem tudom!
Miután letárgyaltuk a téteket, láttam rajta azt  bizonyos magabiztos mosolyt, bízik a képességeiben és ön magában ami egy nagyon jó dolog, mert nem kételkedik. Úgy érzem ez egy kemény mérkőzés lesz, mert én sem hagyom ám magamat. Lehet, hogy fiatalabb és alacsonyabb is vagyok, no meg lány, DE ez nem jelenti azt, hogy esetlen. Még ha a saját lábamba is képes vagyok felesni, amitől nagyon tartok.
Kezet ráztunk, majd a rajtvonalhoz állva a folyosó végére összpontosítok, közben hallgatom, az általa megítélt szabályokat. Egész végig zakatolt az agyam, hogy mi lesz, ha felesek, ha hasra vágódom, vagy egyéb szerencsétlenség történik velem? Nekem még a Fejetlenség folyosójára sem kell betennem a lábamat, hogy ne essek el vagy kerüljek kellemetlen szituációba. Válaszképp bólintok egyet, hogy megértettem, mi a feladat. Ezután elindította a versenyt, az "ugorj" szóra hevesen elkezdtem ugrálni, akár csak egy nyúl. Nem hagyva magamat szorosan ugráltam mellette.- Nem maradok le Tapsi'!-kiáltok ismét neki. A folyosó vége felé ő vezetett,  hosszabb lábaival nagyobbakat ugrik persze ez tény, de nekem rövidebbek, gyorsabban tudok ugrálni, de csak sok aprót. Így a "második" körben a fal érintése után egyre jobban hoztam be a lemaradásomat, míg fej-fej mellett nem haladtunk. Fél szemmel figyeltem folyamatosan, hogy hol jár, de persze hogy előttem pár centiméterrel. Már éreztem, hogy elő kell készítenem a pizsamámat amiben végig fogok szambázni azon a bizonyos folyosón. Ám ekkor kicsit megtáltosodva erőt véve magamon, ismét fej-fej lesz az állás, és már ott ugráltunk a cél előtt pár méterrel. Ekkor bekövetkezett az, amitől egész verseny alatt féltem. A nagy ugrálás közepette, hirtelen elvesztettem az egyensúlyom. -Ajajajjj!!!-kiáltom el magam, vékonyka hangon pihegve majd csak elterülök, akárcsak egy béka az aszfalton, kezeimmel tompítva az esésem, a sérülés elkerülése érdekében, ám a homlokom kicsit megütöttem.-A büszkeségem!-jelentem ki még mindig vékony egér hangon, a padlón hasalva pirosodó homlokkal, mindenki látta aki a folyosón volt, nem beszélve a Bibircsókos Banyáról akiről már oly' sokat hallottam. Ezek után felállva a padlóról leporolom a ruhám. -Jól vagyok! -jelentem ki, kicsit porosan, tisztogatva még magam-
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 7. 13:39 Ugrás a poszthoz

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

-Ennek örülök! -Mosolygom rá még mindig. Ezek után ahogy letárgyaltuk a szabályokat meg is kezdtük a versenyt. Vadul lóhalálában vagy nyúlhalálában(?) szántottuk fel mind ketten a folyosót, a diákok és festmények, ha végig néztek rajtunk csak azt látták, hogy két nyúl vágtat végig a folyosón, mit sem törődve a többiekkel.
Így folyt a nevetésben gazdag versenyünk. Vicces, hogy a verseny előtt még remegő lábakkal álltam a képzeletbeli rajtvonalnál, aggodalmakkal tele, de mire már versenyezni kezdtünk, teljesen ki is ment a fejemből a félelem. Nagyszerűen szórakoztam a Nyuszi pajtásommal, de ekkor történt meg az mit nem akartam, hogy megtörténjen. Elhasaltam. Nagyot csattantam a padlód, amikor Bálint megfordult azt látta, hogy épp a szeretetemet fejezem ki a folyosó padlója iránt. Már csak a szerelmes vers és a szerenád hiányzott...
Amikor segített összekaparni engem csak egyfolytában azt mondogattam, hogy jól vagyok, mert tényleg jól voltam csak kicsit megijedtem, és fájt icipicit a pirosló homlokom.
A büszkeségemmel kapcsolatos kérdése hallatán válaszoltam is neki azonnal, hogy leplezzem zavaromat.- Felestem!-jelentem ki,grimaszolva- És...-habozok kicsit-ezt mindenki látta!-a grimaszt hamar leváltja a kétségbe eséssel teli tekintet.- Nagyon ciki?-kezdtem el én is faggatózni, tartva kicsit a Banya pletykáitól. Miközben segített leporolni a ruhám, ismét elmosolyodtam, de ez a mosoly már vissza fogottabb volt mint az eddigiek.
Invitálása hallatán arcomra még nagyobb mosoly ült ki, félénken oda nyújtottam a kezem, majd megfogtam az ő kezét- Ugráljunk együtt! -mosolygom rá, így ugrálni kezdtünk mind a ketten, egy tempót tartva, így sokkal mókásabb ugrálni a Nyuszi pajtásommal. A célba érvén nem volt győztes, sem vesztesz, így egyikünknek sem kellett az "életét kockáztatnia" pizsamában. - Végül is... jól sültek el a dolgok, nem? -mosolygom ismételten a fiúra majd megpróbálom elengedni a kezét, hisz, még mindig egymás kezét fogjuk, ami miatt kicsit zavarban vagyok, mert eddig még nem nagyon fogtam egy fiú kezét sem.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 7. 19:10 Ugrás a poszthoz

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

Az elhasalásomat követően, ahogy összeszedtem magamat Bálint segítségével, kicsit aggódtam, hogy túl sokan látták azt amit nem kellett volna így aggódó kérdéseimmel bombáztam a fiút, amire pozitív választ kaptam...úgy ahogy pozitív.-Egy hét?!-akadok ki kicsit, aztán gondolkodni kezdek, szinte hallani lehet, ahogyan a fogaskerekek kattognak a fejemben, így ismételten megszólalok.- Hát... végül is, egy hét alatt sok minden történhet és ki tudja, lehet valaki sokkal rosszabbul jár, mint az én padló iránti vonzódásom!-nyugtatom magamat kijelentésemmel. Azt hiszem, kezdem meg szokni a Pannit, vagy a Pannát ,de csak neki van megengedve, hogy így szólítson amit még valahogy a tudtára kell adnom. Valahogy..
Miután elengedte a kezem, hirtelen magamhoz húzom fel a mellkasomhoz a kacsóimat és hallgatom a mondandóját.-Oh... Nem tartottál ám fel, mert é....-Nem tudtam befejezni a mondandómat látván, hogy elővette a kölnis üvegét, már sejtettem, hogy mit szeretne, így magam elé leengedve összekulcsoltam a két kezem mosolyogva, végig hallgattam a versét, de felkacagtam, ahogy a Cosinust és Tangenst meg hallottam, bár lövésem sem volt róla, hogy mi is lehet az, de vicces volt a nevük. A vers végeztével a kulcs mondatra válaszoltam is azonnal.-Meg locsolhatsz!-lehajtott fejjel vártam rá, hogy tegyen annak érdekébe, hogy ne hervadjak el.
Ezután a roppant ünnepi momentum után kihúzom magam.-Bocsáss meg, de nálam nincs semmi sem a locsolásért cserében, az ajándék répát amit adtál meg nincs pofám vissza adni! -kezdek bocsánatot kérni, nem sejtettem, hogy meg locsol és teljesen el is felejtettem, hogy ma van húsvét. Egész nap a mai kis játékunk járt a fejembe. -De biztosítalak arról, hogy nem úszod meg ajándék nélkül! -kezdtem mentegetőzni, amit komolyan is gondoltam. Nem szeretném cserben hagyni, vagy hogy azt érezze, kihasználtam őt! ert nem így van! Ezért csak csendben állok előtte, szemeibe nézve, a válaszra várva-
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 7. 20:51 Ugrás a poszthoz

Fekete-Bálint Nyuszi. :3

Érdekes és egyben mókás verse után rábólintottam, hogy meglocsoljon. Ám, amikor közölte velem, hogy csak víz van benne meglepődtem. Viszont örültem neki, hogy nem fogok sokféleképp illatozni, így csak biccentve egyet, lehajtottam a fejem. Sajnos nem volt nálam tojás, sem egyéb ajándék, így elég kényelmetlenül éreztem magam, azonnal bocsánatot is kértem tőle.-Bocsáss meg, de teljesen ki ment a fejemből, hogy ma van húsvét!-mentegetőzöm, de amikor meglátom, hogy elszontyolodott, a szívem majd meg szakadt és hibásnak éreztem magam, amiért nem írtam fel magamnak a kis noteszembe. Épp ismételni akartam bocsánat kérésem, meg amikor meghallom azt a rövid kis locsoló verset amit az orra alatt motyog, majd figyelve tetteit látom, hogy lehajol én miattam és oda tartja felém a félarcát. Zavarba jöttem be vallom, de nem mondom, hogy nem is tetszett ez tette, mert nagyon aranyosnak, hogy ilyen kedves és törődő személyiségű, na meg persze érti a tréfát is. Mondjuk, tényleg nem tréfának szántam, hogy nem hoztam neki semmit. Mindegy már, be fogom pótolni akkor is. Szóval, ahogy odahajolt elmosolyodtam leplezve zavaromat majd én is az arcához hajolva, adtam neki egy puszit az arcára. Ez után ismét kihúztam magam várva a reakcióját lopva tőle egy répát és rágcsálni kezdtem azt.- Ugye tudod, hogy akkor is betartom a szavam? -közlöm vele teli szájjal, répával a kezembe-
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. április 7. 20:51
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Minden jó, ha a vége jó. :)
Írta: 2015. április 7. 21:59
Ugrás a poszthoz

Fekete-Bálint Nyuszi.:3

A locsolás után, még mindig zavarba voltam, ám ez hamar elszállt. -Persze, hogy sok lány van itt.-mosolyogva válaszoltam neki, de örültem neki, hogy engem ma locsolt meg. Aztán mikor meg súgta, hogy én vagyok az első akit meglocsolt, ismét csak elmosolyodtam kedvesen, mert megtisztelve is éreztem magam. Ki ne érezné magát megtisztelve az én helyzetemben? Szerintem mindenki így érezne.
A répalopást követően, kijelentettem, hogy mik is a szándékaim, amire csak egy óvatos választ kaptam. Sejtettem, hogy valami ilyesmit fog mondani. Erre csak annyit válaszoltam.- Én? Túlzásba? Pfffff..~ -vágok vissza laza magabiztossággal, hisz már elterveltem mindent, az ajándékot, hogy mi is lesz. Ám ekkor meghallottam egy bizonyos csipogást. Az órája volt az. Nem is tudom, hogy miért, biztos dolga volt, amihez nekem nem sok közöm van, így nem is álltam neki faggatni. Ahogy elköszönt elmosolyodtam, aztán én is elköszöntem tőle.- Rendben, szia! Vigyázz magadra! -és most, én kacsintottam rá, vagy csak átvettem a szokását? Nem hiszem. Szimplán csak jópofaságból. Amint elillant a Levitába, én is jó ötletnek tartottam, hogy vissza spurizzak az Eridonba. Így is történt, majd fenn összeírtam egy kis cetlire a tervem megvalósításához szükséges kellékeket, és egy kis levelet is barátnőmnek, Lazriell-nek. A levélben leírtam, hogy miért is van rá szükségem, és a találka helyet is ezt követően a baglyommal elküldtem a levelet.
Másnap délelőtt elhatároztam, hogy lelógom a konyhára ellopni két tojást, hogy kifújhassam és kifesthessem Bálintnak. Így is történt, lelopóztam elkerülve a tanárokat és a festmények incselkedő megszólásait, átléptem a konyha küszöbét ahol az asztalon volt tojás, gyorsan elemeltem kettőt, hogy a manók ne lássák és vissza vágtattam az Eridonba a festékeimért majd elindultam a találka helyre.
A lány már ott várt engem, hál'istennek ő jobban benne van ebben a tojásfestős témában nálam, így nyugodt szívvel bíztam rá a tojásaim. Hamar végezve velük, megköszöntem Lazriell segítségét, így az adósa vagyok, azaz szerintem az vagyok. Hamar felsiettem az Eridonba ahol megírtam a tojásokhoz a kis levelem, egy dobozba összecsomagoltam, egy szalaggal átkötve az egészet. Aztán elküldtem neki a baglyommal. Remélem megkapta.

Ez állt a levélben: "Köszönöm, ezt a tegnapi nyuszis délutánt, nagyon jól szórakoztam! Vicces vagy, örülök, hogy a barátod lehetek!
Ui.: Legközelebb én nyerek!;)
Panna"
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. április 7. 21:59
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 10. 16:15 Ugrás a poszthoz

Zsanii. :3

Napok óta nagy a nyüzsgés az iskolában. Néha úgy érzem, kicsit jó volna pihenni kikapcsolódni. Számtalan helyet kerestem ahol kicsit relaxálhatok, de semmi nem volt tökéletes számomra. Próbáltam az ágyam mindenféle pózban, az ablak párkányt, az erkélyen is jártam már. Klubhelyiségünk foteljeit is magamévá tettem, de nem sok sikerrel jártam. Mind addig ficánkoltam az egyik fotelben, amíg fel nem borultam az egyikkel. A zakózás után összetett kezekkel imádkoztam a fotel lámáért. Szerencsére kegyes velem az isten, mert kutyabaja sem volt, így csak felállítottam és elhagytam a tetthelyet.
Ahogy baktattam a folyosón, elmerülve gondolataimba arra következtettem, hogy felfedezem az kastélyt körülvevő vidéket. Ennek következtében el is indultam kifelé kielégíteni a kíváncsiságomat.
Az iskola kapuján túl megfigyeltem, mekkora is a tőle nem messze fekvő rétet, persze itt már jártam, úgyhogy nincs itt semmi érdekes. Tovább menve láttam a kviddics pályát, nem mentem oda, oda sem. Biztos edzéseket tartanak vagy valami hasonló, nem akarok én zavarni senkit, azzal, hogy ott tétlenkedem és meresztem a fenekem a pálya szélén, ráadásul úgy, hogy nem is vagyok csapattag. Elhagyva a pályakörnyékét eljutok a Vadőrlak-hoz. Takaros kis épület, gondolom magamban. Jobban megfigyelve látom a háznak van egy mellék épülete is. Elindultam a kunyhó felé majd, kezeimmel rátehenkedve a kerítés tetejére nézek befele kíváncsian, kis híján beestem a kerítése belülre, de a lábaimat beakasztottam, így nem történt semmi. Leszállva a kerítésről tovább haladtam, amíg el nem értem egy hatalmas öreg és korhadt fához. Felnézve a fa teteje felé egy faház volt oda építve. Azonnal meg tetszett ez a hely. Tudtam, hogy itt senki és semmi nem fog zavarni. A lépcsőhöz sietve fellépkedtem fokonként.
Felfele menet hallottam a nyikorgást, a recsegést. A csiripelő madarak hangját, és a friss levegőt amit annyira szeretek érezni. Mire a "fedélzetre" felértem a falakon véséseket láttam különböző monogramokat szívecskékbe zárva. Körbenéztem, azonnal rájöttem, nem minden a külső. Hisz kívülről ez a faház, annyira elhagyatottnak tűnik, de a belsőkép nem ezt mutatja. Biztos sokat járnak ide a diákok. Körbenézve látok egy-két diákot ahogy épp beszélgetnek, vagy csak egy könyvet olvasnak. Gondoltam követem a példájukat és egy babzsákfotelben elkényelmesedve nézem a plafont, hosszú lábaimat kinyújtva nem foglalkozva azzal, hogy bárki más feleshet benne. Így   a nyakamban lévő fejhallgatómat a fejemre téve, bekapcsolom egyik kedven dalom és azt hallgatva pihenem ki a mai napot.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 11. 20:17 Ugrás a poszthoz

Halihó. ^^
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 14. 21:10 Ugrás a poszthoz

Mezősi Nyeste Veronika

Miután vége lett az utolsó órámnak, pár Eridonossal baktattam vissza a klubhelyiségünkbe. Kacarászva meséltük egymásnak, a mai nap történéseit, hogy ki hogyan élte meg azt. Nevetve meséltem én is, az első élményeimet a repüléstanról, hogy a seprűmmel testi-kontaktust teremtettem, miután sikerült nagy nehezen a kezembe szólítanom, a "Fel" vezényszóval.
Ahogy haladtunk át a szárnyunkba a tanterem felől, látom, ahogyan egy talán harmadikos esetleg negyedikes diák magához szorítva cipel egy fa ládát, ami teli lehet törékeny üvegtárgyakkal ugyanis hallani lehet a koccanásokat. Sietős léptein látván, nem totojázik, igyekszik a rábízott feladat elvégzésére. Ingatag mozgását figyelve, egyet gondoltam, és a társaságomat otthagyva utána eredem, majd rá kiáltok.
-Had segítsek!-nyögtem ki mosolyogva, persze nem azt gondoltam, hogy az egészet én cibálom el helyette, de ez sajnos így történt... Amikor az egész az ládát a kezembe nyomta, elmagyarázta hova is kell mennem, megszeppenve figyeltem hisz én még arra nem jártam és nem is vagyok biztos abban, hogy eltalálok oda. No de mire válaszolhattam volna, vagy feltehettem volna neki a gyökér kérdéseimet, addigra szőrén-szálán eltűnt. Magamra hagyott, így próbáltam felidézni mindazt amit mondott. Már csak a porfelhőjét láttam, így az orrom alatt morogva útnak indultam. Lassan araszoló léptekkel haladtam, nehogy összetörjem a láda tartalmát. Séta közben egyre jobban felbátorodtam, persze kezdtem fáradni is. Amint a Déli-szárny első emeletére értem meg is kerestem a Szertár nevezetű ajtót ahonnan furcsa hangok szűrődtek ki. Mintha dadogás lenne, véve a bátorságot benyitottam halkan, csak az ajtó nyikorgását lehet hallani. Belépve a szertárba leteszem az asztalra a ládát és megtörölve a homlokom, látok egy vörös hajú lányt, aki épp egy törött ceruza darabjai felett gubbaszt. Épp köszönni akartam neki amikor váratlanul megtörtént a nagy BUMM.
A robbanás következtében nekicsapódtam a falnak, majd a földre estem. Mire felfogtam azzal az idióta agyammal, hogy mi is történt valami nyomást éreztem magamon, mintha alig kapnék levegőt. Egyből kombinálva azt gondoltam, hogy tuti haldoklom és a mennyország kapuja épp most fog előttem megnyílni. Ám a nyomás hamar felszívódik, hisz újra kapok levegőt így felültem, ismét dadogásra leszek figyelmes. Egy fekete-kormos lány próbált folyamatosan bocsánatot kérni tőlem. Végig nézve a lányon csak zoom-olok az arcára, de a fényviszonyoknak és a fekete koromnak hála nem tudok rájönni, hogy ki az. Sőt, életemben nem láttam eddig az iskolában.
-Öhhm... Nyugi, jól vagyok! -szólalok meg, kicsit még kókán, de próbálok ismét helyre rázódni, ezután felálltam a földről és nagyjából leporoltam magam, szemeibe nézve aggódó egyben kíváncsi kérdéseimmel kezdem bombázni- Te ugye jól vagy? Egyébként, mi a francot robbantgatsz itt egyedül? Ha ezt a rumlit egy prefektus meglátja, kinyír bennünket!-mutatok rá a körülöttünk lévő kuplerájra, míg a lányt vártam, hogy válaszoljon, addig gondoltam arra a faládára pillantok ellenőrzés kép, amit az imént hoztam be. Ezt követően egy nagyot sóhajtok, amikor meglátom a lombikok és kéncsövek érintetlenségét.- Haaah.... Nem törtek el!-majd ismételve a lányra pillantok.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 14. 21:42 Ugrás a poszthoz

Zsanii. :3
Ruhácskaa

Ahogy felértem  épp tenném le a popómat egy piros babzsákra. A Fejemen a fekete színű fejhallgatóm van és épp a megbűvölt mp4-emről próbálok kikeresni egy zenét, amikor egy lány hangjára leszek figyelmes. Megüti fülem az akcentusa majd csak furcsa testtartásomat rendbe rakva, kihúzva magam és megfordulok. Egy sötétbarna hajú lány pislog vissza rám. -Oh bocsánat! -kezdek hevesen bele, hisz nem akartam ráülni. Egy lépést hátrálva, kínomban mosolygom rá majd le is vágódom mellé. Akarva, akaratlanul, de oldalra néztem. Láttam, hogy rajzolgat, mosolyogva figyeltem, ahogy bele mélyül tevékenységében. Szeretek másokat figyelni amikor rajzolgat. Ezekkel ugyanúgy tanulhatok színezési technikát, bár annyit nem mintha én csinálnám. De ez is sokat segít, főleg nekem mert vizuális típus vagyok. Majd csak elkapom a fejem. Nem akarom, hogy egy kukkoló idiótának nézzen ha netalán oldalra néz, és azzal találja szembe magát, hogy egy idióta hatalmas kikerekedett szemekkel figyeli ahogy dolgozik. Fogalmam sincs, hogy erre mit is válaszolhatnék, ha ez meg történne. Sajnos túlzottan is kíváncsi típus vagyok, ennek köszönhetően gyakran pórul is járok. Így nem bírtam tovább és ismét oda néztem, Láttam ahogyan a tulipánokat színezte. Végig néztem a fáján, aminek erős törzse és szerkezetet rajzolt. Nem bírtam meg állni, hogy ne közöljem vele azt amit gondolok.-Tetszik a fa, ahogy megrajzoltad olyan... erőteljes! Tetszik! -mosolyogva fejtem ki véleményemet az irányába.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 16. 19:25 Ugrás a poszthoz

Boglár Gréta
~Ruhaa Cipőcskee~

A mai nap is unalmasan illetve szívinfarktussal teli pillanatokkal telt épp mint a többi. Már körülbelül két órája, hogy vége lett az utolsó órámnak, én meg csak az ágyamban hempergek azóta is. Szóval...Ja! Igazán eseménydúsan telt eddig a délutánom. Jó, beszélgettem a többiekkel, mert nem vagyok sem kuka, sem pedig antiszociális. Csak.. kicsit többre vágyom, kicsit... izgalmasabbra! Az ágyamból ki is ugrom, hisz hatalmas ötletem támadt. Elfogok menni a klubhelyiségben, hisz amúgy is ott van mindenki! Így felvéve a cipőmet neki is vágok a nagy utamnak. Amint elértem a célom, hallom, hogy a felsősök épp a Bajkeverők Alagútjáról csacsognak és mesélik az ottani élményeket, vagy a többiektől hallott történeteket. Be kell vallanom, kicsit megijedtem, ahogy szembesültem azzal a ténnyel, hogy miért is ez a neve ennek a helynek. Hisz tudniillik rólam, hogy nem vagyok egy szerencsés fajta. Sőt! De ekkor végigszaladt a gondolataimon, hogy: ~Hey! Te hülye! Épp izgalmakra vágysz, de ettől meghátrálsz? Höööööööööööö...~ Így elhatároztam, hogy neki is vágok az útnak. Sok kétellyel, hogy legalább túlfogom-e élni az alagutat? vagy Nem lesz ott armageddon, ha beteszem oda a lábam? Majd csak egy mély levegővétellel ugyan, de elindultam. Persze, előtte pálcám magamhoz vettem, hisz kitudja nincs-e ott valami ádáz szörnyeteg akit meg kellene félemlíteni.
Egyenesen az Alagútfele véve irányomat remegő léptekkel haladok előre. Az ajtóhoz érkezve, végigmérem az ajtót. Egy hatalmas faajtó áll velem szemben, gyönyörű kovácsolt díszítéssel. Gyönyörűen megmunkált vasdíszek vannak rajta. Ezután lassan kinyitottam azt és az ajtó nyikorgás hallatán a nemlétező szőr is feláll a hátamon. -Nem tetszik ez nekem.... Félek... -nyöszörögtem halkan az orrom alatt és csak befele kukucskálok az ajtón kívülről. Már percek óta csak sasolom a folyosót, szerintem akik itt mentek el mögöttem mint idiótának nézett. Épp amikor beléptem volna egy sikolyt hallok, ennek következtében úgy húzom ki onnan a lábam, mintha nem lenne holnap és rohanok el az ajtótól három méterrel arrébb.-A franc se megy be oda!-pihegem kigubbasztott szemekkel, halálra rémülve. Majd ismét megszólalt egy belső "hang": ~Gyáva! Gyáááávaa! Hahahaaaa!~ A hangok elhallgattatása képp fejbe kólintottam magamat az öklömmel lazán majd megrázva a fejemet és erőt véve magamon elindulok a nyitott ajtó fele. Belépve azon, elindulok egyenesen, percek múlva mikor már messze járok az ajtótól magamban dünnyögöm.: -Hmm, nem is olyan vészes ez a hely. Eddig semmi sem történt! -De bár ne is mondtam volna ezt, hisz amint megtettem ezt a kijelentésem egy pocsolyán megcsúszva hasra vágódtam. -Eskü' többet semmit nem mondok! -nyekergek a földön, vizes mellkassal majd felpattanva indulok tovább amíg a sötétben nem látom a lépcsőt és le nem zúgom rajta, ahogy gurultam lefele a lépcső alján valami puhára estem, mintha csak valakit leterítettem volna. Óvatosan lenézek, látom, hogy egy barna hajú lány hasán ülök, vélhetőleg felfelé igyekezett a lépcsőn, ám én szabotáltam a tervét. Azonnal lemásztam róla és kicsit félénket, mert hát nagyon szégyellem magamat emiatt, aggódó kérdéseimmel soroztam.-Jól vagy? Nagyon megütöttelek? Nem akartam ám! Csak...csak nem láttam a lépcsőt és...! -próbálok mentegetőzni majd nyújtom a kezem, hogy felsegíthessem.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. április 16. 21:39
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 16. 21:39 Ugrás a poszthoz

Boglár Gréta
~Ruhaa Cipőcskee~

Nagy bocsánatkéréseim közepette, meghallva hangját meglepődöm az első...mondatán(?) Nem. nem a "Háááááá"-n Hanem az utóbbin.
-M...magyar szavak?-nézek vissza az enyhén pörgő csajra. A bamba arckifejezésem mindent elárul rólam és arról amire gondolok. Tehát, meg vagyok döbbenve kicsit és nem is értem, miért mondhatja ezt. Biztos Erdélyi vagy valami más. Közben én is porolom magamat, követve a példáját és hallgatom ahogy bemutatkozik és elmeséli, hogy honnan is jött. Itt már inden világos volt számomra, hogy miért is volt olyan boldog, a szavaim hallatán. De nem akartam bunkónak tűnni, így én is bemutatkoztam a vélhetőleg szintén Eridonos lánynak.-Én Fanni vagyok. Elsős Eridonos! -jelentem ki széles vigyorral, kihúzott testtartással a kezem a homlokomhoz emelve, mintha csak tisztelegnék. Ezek után csak ismét bocsánat kérésbe kezdtem, némi magyarázattal is fűszerezve.-Tényleg nem akartalak letarolni, fent elég sötét van és...hát igen, nem figyeltem a lábam elé mert közben magam mögé dekáztam hátra és oldalra meg mindenhova, hogy semmiféle szörny ne támadhasson rám. Félek a mantikóroktól.-Erőteljesen magyaráztam, a nemlétező szörnyről, emellett karjaimmal kalimpálva mutogattam, majd a mondandóm végét szomorú kutyapofával párosítottam és szipogni kezdtem. Persze, nem igazi szipogás volt, csak hát így jobban előadhatóak a történtek.-Szóval.. Így nem vettem észre a lépcsőt! -jelentettem ki büszkén, beismerve, mekkora rakatszerencsétlenség vagyok. Aztán elkezdtem törni a buksim, aztán csak megkérdeztem, hirtelen letámadva őt a szavaimmal. -Svájcból jöttél? Wooaahh, de király!-csillogó szemekkel tekintek rá majd folytatom a mondandómat, had fárasszam őt magammal.-Én még sosem jártam Magyarországon kívül, csak... Szlovákiában.-hülyén csücsöríteni kezdtem, hisz már régóta szeretném megnézni a nagyvilágot, de mivel hopponálni nem tudok, repülőhöz csóró vagyok, így marad az álmodozás.
Végigmérve a lány tekintetét, tuti azt gondolja róla, hogy túl sok cukrot ettem, és kólát ittam, így csak tovább pattogok nem törődve az ilyn gondolataimmal.- Ki szeretnék innen jutni, pedig csak most jöttem egy 15 perce, de az a baj, hogy szerintem innen nem jutok ki élve, mert ebből a helyből a szerencsétlenségemnek hála egy aknamezőt hozok létre!-idióta vigyorral párosítva megismételve a mondandómat, várva a lány reakcióját.-
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. április 16. 21:39
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. július 14. 10:06 Ugrás a poszthoz

szép jó reggelt mindenkinek. ^^ <3
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. július 14. 10:20 Ugrás a poszthoz

miújság? Cheesy
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. július 14. 10:27 Ugrás a poszthoz

az jó móka! :3
Hát én most költöztettem át ide a frissített adatlapomat. ^^ Előtte pedig örömtáncot jártam, hogy hazaértünk. :3 -szerette azért Madagaszkárt is-

Dikta, mit csináltál? :O Jobbulgass! >< <3
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. július 14. 10:44 Ugrás a poszthoz

Lehet attól, hogy egész nap görnyedtél, vagy nem tudom. ><
De jobbulgass. :3
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. július 14. 11:29 Ugrás a poszthoz

Faragó Benedikta - 2015.07.14. 10:47
egész nap feküdtem XD ülve nem tudok olvasni... nem szeretek XD
de azért köszi Cheesy


Megpróbáltam. *-*"
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. július 15. 18:08 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra, Evillával.


Még csak pár hete jártam az iskolába, amikor egy váratlan nyaraláson találtam magamat áprilisban. Az elején csak azt hittem, hogy a bolondját járatták velünk, de nem. Bizonyos okok folytán ezen a szigeten maradtunk, amíg minden helyre nem jött a tanodában és környékén. Madagaszkáron nagyon jól éreztem magamat, szinte mindennap csináltam valamit. Pörögtem, barátkoztam és felfedeztem a szigetet. Negatív élményeim nem is nagyon volt, talán egy-kettő, de azok jelentéktelennek számítottak.
Most, hogy hazaértünk, olyan furcsa itthon lenni. Ismét azt éreztem, hogy elvesztem ebben a hatalmas kastélyban, a legtöbb folyosót ismét ugyanolyannak tituláltam, mint amikor az első órámra igyekeztem, az első tanítási napon. Reggel valami eszméletlen csoda folytán időben keltem fel, így nyugodtan felöltöztem. Felvettem az iskolai egyenruhámat, a vörös-arany csíkos nyakkendőmet megkötöttem, taláromba belebújtam végül az alvó Himét az ágyamon hagytam aztán elindultam az Elemi Mágia órára, ami nagyon különlegesnek ígérkezett, ugyanis nyíltórának volt meghirdetve. Szépen, nyugodtam kiértem az eridon toronyból, utána a környezetemet pásztáztam végig a szemeimmel. ~ Bár csak tudnám, hogy merre is kellene mennem, semmi sem ugrik be, na jó, azért egy-két helyre még most is eltalálnék... Na, mindegy! Kalandra Fel!~ - gondoltam magamban, aztán tényleg elindultam, mert nem volt húsz percem se, hogy beessek oda.
Amint belekezdtem a kóválygásba, a szemeimmel próbáltam megfigyelni minden olyan dolgot, ami egy adott folyosó különlegességei lehettek. A kastélyban való hosszas bolyongás után, véletlenül a Keleti szárny, második emeletére tévedtem, ahol megpillantottam a tanár urat a nyitott ajtón keresztül. Egy megkönnyebbült sóhaj után beestem a többiek közé.
- Ez az, maradt még két percem! Végre nem késtem el!- örömködtem, csillogó szemekkel az ég felé pillantottam, mintha csak Fortunának róttam volna le hálámat. Az órát Merkovszky tanár úr nyitotta, egy különleges kiegészítővel együtt. ~ Lugosvölgyi Albert tükre, huh? ~ - a tükör vonalait vizsgálgattam, és azt a különleges fekete üvegfelületét.  Továbbá figyelmesen hallgattam végig az instrukciókat, a tükör szemügyre vétele után pedig igyekeztem nem elaludni, az egy helyben ücsörgésben. Amikor át lehetett haladni a tükrön, óvatosan megálltam a bűvös tárgy előtt, amiből egy szőke srác nyújtotta felém a kezét,felbátorodtam és mosolyogva azonnal elkaptam a mancsát, egy ugrással átkerültem a tükör másik oldalára, fiú világába.
- Wuiiiiiii!
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. július 15. 22:26
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. július 16. 21:51 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra, Evillával.


És íme, megérkeztem az én világomba. Az utazás közben, azon gondolkodtam, hogy mikor fogom kidobni a taccsot, ha nem érkezünk meg minél hamarabb. Amíg Berttel barangoltunk a két világ közt nagyon furán éreztem magamat, különféle illatokat, szagokat éreztem, a gyomrom is felfordult, ahogy minden mozgott és kavargott a szemeim előtt, a hangokról nem is beszélve.
Hirtelen minden elkezdett kitisztulni, már esteledett, csak a tűz bocsájtott ki magából némi fényt, és ahogy a gyönyörű lángok táncoltak a hús alatt, épp oly mozgékonyan játszadoztak a gyerekek is, persze csak addig, amíg én be nem estem oda. Ekkor mindenki elhalkult, még az a srác is, aki valami gitárszerű izét nyivákoltatott, mert azt biza nem neveztem volna zenének, esetleg macskanyekergésnek. Még kicsit az utazás hatása alatt voltam, és még mindig forgott valamennyire velem a világ, tényleg azt éreztem, hogy valahol rókáznom kellene. Összegörnyedtem, két tenyeremmel a térdeimre nehezedtem, próbáltam a magam ura lenni. Párperc elteltével jobban éreztem már magamat, és felegyenesedtem.
- Nocsak, miért halkult el mindenki? Talán meghökkentek a Hatalmasságom előtt? - kacagva tettem fel a komolytalan kérdésem, sajnos hamar rá kellett döbbennem, hogy nem igazán vevők a poénjaimra. Így hát körül néztem, a tűz nem igazán égett, és ahogy elnéztem az öreget épp tüzet próbált csiholni. Közelebb léptem pár lépést, amit jól is tettem, mert valaki pont az én helyemre teleportált. Végig néztem az alakon, egy azték mintás ruhát pillantottam meg először, aztán a hosszú barna loboncot. Megkellet dörzsöljem a szemeim, hogy lássam ki is jelent meg mellettem, reméltem, hogy nem egy UFÓ.  Szerencsémre egy baráti arc bukkant fel, örömömben fel is rikkantottam, és a becenevén szólítottam a farkas lányt.
-Evilla! - immár a fülig ért a vigyorom, egy kétkezes integetést zavartam le üdvözlésképpen, mai leginkább csapkodásnak, vagy valami furcsa beazonosíthatatlan mozgásformának volt titulálható. - Még sem leszek egyedül ezzel a sok méregzsákkal!  Szerintem az öregnek nincs ki mind a négy kereke, valami tűz lányáról hablatyolt itt össze-vissza az imént, mielőtt beestél, mond mi szél hozott? - nem biztos, hogy jó néven vették, a kis traccspartinkat, de nem nagyobb foglalkoztatott az, hogy mit gondolkodtak. Ismét a népre tekintettem, láttam néhány muglit, amint a fegyvereikre kaptak, az egyik szemöldökömet felhúztam, és gúnyosan oda vetettem nekik- Ugyan már, azokkal nem sokra mentek ellenünk!- mosolyodtam el immár magabiztosan és a zavaró lilatincseimet a fülem mögé tűrtem.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. július 16. 23:32 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra, Evillával. :3


Az érkezés sem volt olyan zökkenő mentes épp, mint a két világ közti utazás. Amint földet értem, a fejem húzott, mintha totál részeg lettem volna, persze ehhez betársult az émelygés, ami miatt pár kellemetlen percen keresztül a földet bámultam, hogy jobban legyek. Lehet nem kellett volna mindent összefalnom reggelire.
Amint felpillantottam pár nem túl szempatikus ember nézett vissza rám, kölcsönös lehetett a nem kedvelés. Láttam amint tüzet próbáltak csiholni, volt bennem egy olyan érzés, hogy én minden gyújtószerszám nélkül is lángra lobbantottam volna a gallyakat és fahasábokat, ha úgy tartotta volna kedvem, már pedig úgy tartotta. Ugyanis az öreg provokált engem és valami fura Tűzleányának nevezett. Az addig oké volt, hogy a házam címere a főnixmadár, és vörös arany a színünk, de.... áh mindegy volt akkor. Pár lépéssel megközelítettem az előttem álló népet, amikor oda teleportált Evilla is. Annyira megörültem neki, hogy majdnem a nyakába ugrottam. De nem tettem. Persze, a társam sem volt az emberek ínyére, így egy enyhe gúnyolódással letudtam őket, amíg Evilla oda nem hívott magához. Egy ugrással ott termettem azték barátném mellett, a karján ágaskodó pihéket figyeltem.
-Fá.. fázol? Tök meleg va...- Be sem fejezhettem a mondatom, mert egy hatalmas széllöket az összes hajamat az arcomba illetve a számba fújta. Nem bírtam kiszedni az arcomból a sok rakoncátlan tincset, amik a helyükről előre vándoroltak. - Jön a tornádó! - felvisítottam meghökkenve, aztán Lillára pillantottam. Sürgető pillantásait látva összeszedtem magamat, elindultam a nép felé azon belül is a tábortűzhöz hasonlító építményt céloztam be magamnak. Ahogy meg érkeztem, leguggoltam, bal karom a farakás felé nyújtottam, szemeim lehunytam pár pillanat erejéig, aztán kifújtam magmat és hirtelen a szemeim is kipattantak, aztán csak egy hatalmas lángcsóva tört elő a semmiből, pontosabban a kezem irányából. Talán mégis én voltam a Tűz leánya. Mondjuk.... a hús, ami a tüzem útjában volt az feketére színeződött és szénné égett, így ezután nem hallottam túl sok gratulációt.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. július 17. 22:23 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra, Evillával. :3


Amint megközelítettem az öreget és az alig pislákoló tábortüzet, olyan dolgot éreztem magamban, amit azelőtt még soha. Olyan energia pangott bennem, ami arra késztetett, hogy használnom kellett azt ott. Ösztönösen kinyújtottam a bal kezemet, amiből a lángok vadul, fékevesztetten kicsaptak, mindent elpusztítva, ami az útjukba állt, aztán a magasba hágtak. Túl nagy volt számomra ez a hirtelen kapott áldás, nem tudtam irányítani. Jobb kezemből, amit nem a tűz felé mutatott-, azaz a föld felé szegeztem- egy tűzcsóva bukkant elő. Leégetve a körülöttem lévő pázsitot és azt a párszál pitypangot, amik ott nőttek ki.
A lángok nem akartak apadni, sőt egyre inkább csak erősödtek, mire Evilla is beszállt, talán azért, hogy segítsen nekem, vagyis… én úgy fogtam fel.  A lánnyal olyan dolgot hoztunk létre, amit még álmodni sem mertem, egy hatalmas kupolát alkottunk magunk körül tűzből és levegőből. Én adtam a lángokat, amik igazán látványosak voltak külső szemmel, ahogy a vadóc lángnyelvek táncot jártak a holdfényében, Evilla pedig abban segített, hogy megtartsuk a kupola formáját, és hogy egyben maradjon a tűz is. Egyre forróbb volt bent a hangulat. Melegem volt, éreztem, hogy a verejték végig csordult a halántékomtól az államig. Evilla is megjegyezte, hogy melege volt abban a kis szűkös helyen, amit meg is értettem, de sajnos nem igazán tudtam rajta javítani.
- Próbálok hűteni ezen, de nem megy! - erőlködtem, módosítani próbáltam a hőmérsékleten, ám hirtelen minden megszűnt. A tűz, a forgószél, ami körülöttünk volt úgy tűnt el, mint szürke szamár a ködben.
 - Megcsináltam! - vigyorogva felrikkantottam, majd Evillára pillantottam aztán az öregre, aki a tekintetével ölni tudott volna. Kicsit elszégyelltem magamat, talán bele is pirultam. Amint megszólalt, még inkább elpirultam, aztán már a szemeimet is lesütöttem. ~ Elemi mágus vadászok? Azokra is vadásznak, mint az állatokra? ~ - Mi, mi csak...! - nem tudtam mentegetőzni, mert folytatta a mondókáját, aztán csak egy sóhajjal eltakarította a szénné égetett köveket, amiket még nemrég meg akartak volna enni az ott mulatók.
Kétségbeesetten Evillára néztem, fogalmam sem volt arról, hogy most mi lesz velünk. Erősen tartottam attól, hogy a vadászok kezére adnak, vagy elzavarnak minket, ami még elképzelhetőbb volt. Az aggodalmamat igyekeztem eltussolni egy halvány mosollyal.
Az öreg amint visszatért, néhány nyer húst hozott magával, ráadásul megkért, hogy ezeket ne égessem majd oda. Kaptam egy új esélyt. Óvatosan a tábortűzhöz léptem, hogy elég közel legyek a husikhoz, majd a kezeim, most már mindkettőt, tenyerem lapjával a gallyak felé irányítottam. Lehunytam a szemeim, koncentrálni próbáltam, amikor éreztem, hogy képes voltam a tűz kontrollálására, a meleg előtört a kezeimből, ami először pár kisebb lángot idézett elő, utána bukkant fel több és több, persze csak módjával. Sikerült.
- Sikerült! - elvigyorodtam örömben és az öregre pillantottam, majd Evillára.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Péter Fanni összes hozzászólása (752 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 25 26 » Fel