38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 13 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. november 6. 23:06 | Link

Grace

Már állatira ki volt készülve, egyre idegesebb lett, és egyre büdösebbek voltak a tekercsek. Hiába kezdte el bedobálni, már annyi cucc volt, hogy a fele vagy csak a padlóra ment, vagy pedig jókora csörömpölést okozott, lévén, hogy famerevítők vannak a térképeken. Arról nem is beszélve, hogy a keze is totál büdös lett tőle.
-Kész nem bírom, feladom. - Mikor kimondta, rájött, hogy magában beszél, így lopva körbepillantott, remélve, hogy nem bukik le senki előtt azzal, hogy agyilag zakkant egy csaj.
Sajnos nem volt szerencséje. Ugyanis a folyosón, nem messze tőle ott állt egy alak. Inedra ijedtében nem tudott mit tenni, de nem is érdekelte már, csak lerogyott a földre, hátát a falnak támasztva. Nem, ez már nem csak a térképekről szólt. Amúgy is ki volt készülve, nem volt kivel beszélnie, de nem is akarta ráerőltetni magát senkire.
-Gond, bár csak az lenne. - Lazán elfújt egy tincset a szeméből, és csak bámult maga elé. - Szóval nem gárgyultam meg teljesen, és te is érzed. Remek. - A szőkeség már kezdte azt hinni, hogy csak beképzeli ezt az egész bűzt. Kezdett pánikba esni, hogy mi van ha a ruhái és a haja is átvette ezt az irdatlan szagot.
Most nézett először az idegenre, aki rátalált. Az arcmemóriája borzalmas volt, de ezt a lányt megjegyezte. Ő volt az egyik új husi a kviddicscsapatban. Csak örülni tudott neki, hogy hajlandó volt belépni a csapatba. A levitásokat általában a legkevésbé sem izgatja a kviddics. Ez a lány viszont tehetségesnek tűnt. A nevére is emlékezett, és mintha még Halloweenkor is látta volna jelmezben, bár abban nem volt teljesen bizttos, hogy Grace volt az.
-Nos, van még egy pár cucc itt a földön. Inkább ne nyúlj hozzá, el vannak átkozva valószínűleg. Eléggé megszívattak. - Már most megfogadta, hogy ha még egyszer Peruban jár, akkor megkeresi azt a fickót, és úgy elátkozza, hogy azt még az unokái is megérzik. A csokit egy apró fejrázással elutasította. Most valahogy nem volt gusztusa semmilyen ételhez, bár a csoki általában jó hatással volt az aktivitására.
-Nem köszi, de látom neked is van elraktároznivalód. Gondolom hasonló kacatok mint az enyéim. - Pillantott a lány kezében lévő cuccokra, amik bár úgy néztek ki mint az övéi, de nem voltak olyan büdösek, remélhetőleg.
-Ha gondolod bedobálhatod te is, de nem ajánlom. Nekem sem sikerült. Lehet, hogy meg kéne kísérelni bemenni, bár attól félek a legjobban.  - A szőkeség eljátszott a gondolattal, hogy talán megpróbálkozhatnának rendbe hozni a helyet, bár csekély az esély rá, hogy sikerül is nekik. - Mondjuk kíváncsi vagyok mik lehetnek oda bedobálva. - Gondolkodott a lány félrebiccentett fejjel. - Mit szólsz? Megkíséreljük a lehetetlent? - mondta, most már mosolyogva barna háztársa felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 7. 00:48 | Link


Annak ellenére, hogy most az egyszer nem akartam sem megijeszteni, sem pedig a frászt hozni másokra, azt hiszem a megjelenésemmel sikerült megzavarnom a szőke háztársamat. Halványan elvigyorodtam, mert azért jó, ha az ember ilyesmire is képes. Nem tartottam bolondnak a lányt, igazából a zsenik szinte kivétel nélkül beszélnek magukban, mert néha nincs jobb társaságuk, akikkel megbeszélhetnék az élet problémáit. Én is ezek közé az emberek közé tartoztam. A lány egy sóhajjal  lecsücsült a padlóra, mire kissé kétkedve néztem rá, de végül nem kommentáltam a dolgot, csak benyomtam még egy csokit és a maradékot zsebre vágtam, mivel intett, hogy ő nem kér. Én felkínáltam neki a lehetőséget, nem mondhatja, hogy nem! Sebaj, több marad nekem. Egy idő után már-már ijesztőnek hatott a drága, elvégre csak bámult maga elé, ami nem jellemző a legtöbb emberre. Halkan felnevettem, de gyorsan el is nyomtam, nem akartam a csaj lelkébe gázolni, bár sokszor sikerült az ilyesmit összehoznom. Mint múltkor, a halloween partin. Szegény kis szöszke fiúcska azt hitte, hogy lehet köztünk bármi is. Bah! Nem. Meglepett a dolog, hogy a szöszke arcán láttam átsuhanni valami felismerés félét, mert a legtöbb ember lusta gondolkozni. De komolyan, még csak meg sem próbálkoznak vele. Nagyon kiábrándító tud lenni az emberi faj, mondjon nekem bárki bármi!
- Megszívattak téged átkozott cuccokkal és te még itt vagy, ahelyett, hogy véres bosszút állnál? Hu, várjál, ezt át kell gondolnom. Én már rég ott lennék és minimum Rémdenevér-rontást uszítottam volna a kis vicces kedvűre - mondtam elgondolkozva. Hát igen, én határozottan ezt tettem volna, de az ismerőseim nagy része nem úgy gondolkozik, mint én. Megvillantottam egy bocsánatkérő mosolyt, kb fél percre, nem többre. Leguggoltam vele szemben, a kezeimet a térdeimen támasztva és kissé oldalra döntöttem a fejemet. Néha nagyon zavarba tudtam hozni embereket, mert imádtam tanulmányozni az arckifejezéseiket, a mozdulataikat. Előbb utóbb ezért valaki le fog ütni, Grace.
- Igen, én is lomtalanítani jöttem ide, bár az enyém csak fölösleges és nem  bűzlik az átkoktól. - bólogattam  helyeslően, bár nem teljesen ugyanazon okokból jöttünk ide, mégis azt hiszem jól jött volna nekünk egymás segítsége, mert nehéz volt a bejutás. Tanácsolta, hogy ne dobáljam be, így felálltam és odasétálva megkopogtattam a kupi-tornyot. Elgondolkozva bólogattam és átfutottam a hang alapján körülbelül milyen vastag lehet az ajtó előtti torlasz. Nem tűnt annyira vészesnek, de egy ember tuti nem tudná elmozdítani.
- Ha ezt tudtam volna, szerintem hozok egy ásót... honnan kerül ide ennyi szemét? - kérdeztem egy értetlenkedő grimasszal belerúgva alul a kupacba.  Pár könyv meg irat repült befelé, így ismét leguggolva bepillantottam. Sötét volt, de volt most már alul egy nagyon pici rés. Visszanéztem a csapattársamra, majd elfojtottam egy komisz vigyort. Imádom az ilyesmit, még akkor is, ha nincsen tervben.
- Engem is érdekel mi van bent, de ha itt nem jutunk be, soha nem férek be a szekrényembe. Pardon, ládámba, szóval muszáj lesz bejutni. - vizsgálgattam a lyukat, ami valaha talán a bejárat lehetett, mielőtt még elhalmozták a kacatok. - Csapatépítő tréning, hm, Nedra?
Persze a gondolatra nevetnem kellet, de közben erősen járt az agyam, hogy vajon mi merre kéne kerüljön, hogy bejussunk. Volt pár kósza ötletem, de mind eszelős, pont mint az esetek kilencven százalékában.
- Mondanám, hogy berobbantom, de nem hiszem, hogy meg lennénk dicsérve. Neked van ötleted a lehetetlenhez? - egy hajtincsemet hátradobtam a vállam felett és ránéztem a szemem sarkából. Volt egy olyan érzésem, hogy mi ketten elég kreatívak vagyunk ahhoz, hogy bejussunk. A többi már csak rajta állt.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. november 27. 19:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
Írta: 2014. november 8. 15:16 | Link

Gareth - November 11., negyed tájt éjfél felé

Az egyik sötét folyosón rohantak végig, igyekezve csendben maradni, de ez csak az után sikerült maradéktalanul, hogy volt esélyük elővenni a pálcát és segíteni a lépteik zaján. Egy valami biztos - a kis szerkezetük ugyan működött, mert jelezte, hogy prefektus jár a környéken, viszont túl soká figyelmeztette őket, és ekkorra már észrevette őket az a másik is.
Az előnyük mégis megvolt, mert legalább tudták, hogy melyik irányban nyerhetnek egérutat, viszont az idegen folyton a nyomukban volt. Kitartó, annyi szent...
Az este hosszúra nyúlt az üldözéses jelenet előtt, mert a prefektusdetektoron dolgoztak. Talán nem volt a legjobb ötlet, de mivel úgy tűnt, hogy az első verzió már használható, rögtön ki is akarták próbálni, úgyhogy nekiveselkedtek, és kimentek a folyosókra kószálni egyet. Jó sokáig nem történt semmi, úgyhogy már azt fontolgatták, hogy talán mégsem úgy sikerült a találmány, mint szerették volna, de aztán egyszer csak megmozdultak a prefektus jöttét jelző apró szikrák, és megkezdődött a hajsza.
Jared lefékezett egy pillanatra, és fülelni kezdett.
- Nem tudom melyik folyosón van... - suttogta halkan, és valami furcsát mutatott a jelző is, középen lebegtek a szikrák... Ennek nem így kellene lennie. Irányba kellene mozdulnia, de akkor miért..?
- Ketten vannak! - jött rá, és egy pillanatnyi tanácstalanság villant át az arcán. Ki más üldözné őket, mint a prefektusok?
Villámgyorsan nézett szét, hogy merre menekülhetnének meg, mert úgy tűnt, hogy az útjukat elzárták. De vajon a prefektusok elhinnék, hogy ismernek olyan titkos folyosót, amit ők nem? Végül is... nem tudhatják, hogy kiket vettek üldözőbe, így azt sem, hogy minimális a helyismeretük.
- Gyere! - rántotta be a testvérét a legközelebb lévő ajtón, és hirtelen sötétség borult rájuk.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2014. november 8. 15:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 802
Összes hsz: 2603
Írta: 2014. november 8. 15:19 | Link

Jared


Miközben némítóbűbáj leple alatt rohantak a folyosókon, szinte folyamatosan szitkozódott - a varázslat eredetileg a futás csapta zajt volt hivatott megszüntetni, de most ehhez is kapóra jött. Ffff..... Miért, ó, miért nem tudtak várni reggelig? Hogy Merlin verné meg azt a hülye fejét, minek kellett rögtön tesztelni a prototípust? A ketyere nagyon kezdetleges volt, csupán az emberek jelenlétét volt képes kimutatni kis körzetben, de már így is óriási előrelépésnek számított, hogy egy ilyen bonyolult bűbájt sikerült módosítania és működőképessé tenni. Evidensen nem kellett volna élesben bevetni, a fenébe is! Főleg nem idekinn, amikor az Eridon is elég lett volna! Murphy, hogy pont mire elunták a kóválygást és vissza akartak térni a toronyba, azonnal megjelent az addig hiába keresett karhatalom.*
- Locsolóbűbájt!-*Sziszegte oda öccsének, hogy aztán kockáztatva egy rövid megtorpanást, a maguk mögött hagyott jókora tócsát megfagyassza, megtoldva az egészet egy füstbűbájjal, hogy üldözőik ne kerülhessék ki az akadályt, mielőtt megpördülve nekirugaszkodott volna. Szerencse, hogy mindketten formában voltak, mert a prefektusoknál alighanem követelmény, hogy jó futók legyenek (vagy idővel ilyen foglalkozási ártalomként kifejlődik náluk), még így is kihívást jelentett akkora előnyt tartani, hogy ne lássák őket és ne tudják azonosítani. Megtehette volna, hogy leszedi őket, de nem akarta a szabályszegést párbajozással tetézni, épp elég mély katyvaszban vannak már, nincs szükség rá, hogy még hullámozzon is. Alighogy idáig ért gondolatban, Jared hirtelen lecövekelt és arca értetlenségről riadalomra váltott.*
- Oh, for f**k's sake!-*Fakadt ki hangosan, mert ilyen is csak velük történhet. Jobb ötlet híján a másik oldalon egy vonalban gáncsátkot szórt a járólapokra és a teljes folyosószakaszt beborította füsttel, amíg öccse kiutat keresett. Tétovázás nélkül követte a rántást, beugorva az ajtón és azonnal be is zárva maguk mögött, mielőtt követte a húzást, bár a sötétben csak tapogatózva haladtak, amíg bele nem ütköztek egy szekrénybe.
- Ha még egyszer ekkora marhaságot indítványozok, küldj rám csalánártást!-*Suttogta ingerülten, miközben bemászott Jared mellé - gondolatban végigfutott azon, mit tehetett volna, de ennyi idő alatt nem tudott jobbat, mint eltakarni még a szertár ajtaját is és elvenni a kedvüket a további hajkurászástól a csapdákkal. Mire idáig ért, visszanyerte a hidegvérét annyira, hogy ne üldözőik legyenek a legfontosabbak számára. Ekkor tűnt fel neki, hogy öccse nagyon sekélyen lélegzik, szinte kapkodja a levegőt és egy másodperccel később belehasított a felismerés - búvóhelyük minden, csak nem ideális számára, ha nincsenek kutyaszorítóban, valószínűleg sosem választja ezt. El kell terelnie a figyelmét valahogy...*
- Jared! Jared, figyelj rám! Megvan még a detektor?-*Próbált beszélni hozzá, de ha nem válaszol, akkor már elkésett ezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
Írta: 2014. november 8. 15:23 | Link

Gareth

Tulajdonképpen csak az összeszokottságuknak köszönhető, hogy nem kapták el őket már a második sarkon, mert így mindketten vakon bíztak a másik döntéseiben és gyors parancsaiban. Gareth gondoskodott a csapdákról, amik lelassíthatják az üldözőket, és a raktár ajtaja is épp a megfelelő helyen volt, viszont még így is maradt a tény, hogy talán ide is utánuk jönnek, hiszen logikusnak tűnhetett, hogy ott bujkálnak, ahol a legtöbb csapda vár a prefektusokra - na meg ha összetalálkoznak az üldözők, akkor valahol nyilván elhagyták a vadat.
Éppen ezért nem tiltakozott a döntés ellen, hogy szekrénybe bújjanak. Tudta, hogy nem lesz jó, de erősen kapaszkodott a valóságba és próbálta legyűrni saját démonait, de a fülében doboltak a valójában csak apró neszek, ahogy a szekrény fala visszhangozta mozdulataikat. Neki hangosnak tetszett, mellkasára ült a nyomás, és az az elemi félelem, ami mindig úrrá lett rajta a szűk helyeken.
Gareth hangja még elért hozzá, és nagy nehezen választ nyöszörgött.
- Mmhhmm - mozdította a kezét, hogy megmutassa a tenyerében a szikrák aprócska fényét. Jól esett látni a fényt, bár nem a sötétség riasztotta igazán. Szédülni kezdett ahogy levegőért kapkodott, és inkább lekuporodott a szekrény aljába, mielőtt baj lenne. Egy röpke pillanatra megfordult a fejében, hogy ennél talán jobb lenne az is, ha elkapnák őket, de aztán elhessegette a gondolatot, mert nem kellene felhívni magukra a figyelmet.
Gondolatai közé nem is olyan régi emlékek furakodtak, sötét árnyaikkal ülve meg elméjét, hogy egésze kicsinek és tehetetlennek érezze magát megint.
- Seth... - halk volt a hangja és szinte már könyörgő, bár tudta, hogy a másik is csak kevéssé tud segíteni, itt az a megoldás, ha kijutnak a szekrényből. De még várni kell, ki tudja mi történik odakint...
A bátyja ruhájába kapaszkodott, egy kis időre egészen gyerek lett megint, és ha valaki most látta volna, akkor könnyen rájöhetett volna, hogy meggyötört lelket rejteget a távolságtartó felszín. Szinte gondolataival egyszerre jutott el hozzájuk kintről valami csörömpölés és hangos szitkozódás, nyilván, ahogy az egyik prefektus belesétált valamelyik csapdájukba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 802
Összes hsz: 2603
Írta: 2014. november 8. 15:25 | Link

Jared


Átkozta a saját fejét - mivel eddig sosem kerültek hasonló szituációba, egyszerűen megfeledkezett arról, hogy testvére retteg a szűk, zárt, sötét helyektől, jobban, mint bármitől. Át tudta érezni ezt a félelmet, bár számára teljesen más jelentett leküzdhetetlen rettegést, pontosan ismerte, hogyan képes megbénítani az embert. És az egész elkerülhető lett volna, ha képes megülni a valagán, de neeem, neki ugrik az abrak a s*ggébe és egy ilyen idióta dolog miatt vannak most itt.
Még mozdult, ha nehezen is, és reagált a hangjára, bár értelmes feleletet már nem tudott kipréselni magából - az utolsó pillanatot kaphatta el, épp csak megelőzve egy teljes erejű pánikrohamot. Ez azonban nem azt jelentette, hogy ennyiben is hagyhatta, ha így hiperventilál, akkor tovább fog romlani az állapota. Ahogy lekuporodott, szinte azonnal mellette volt, úgy helyezkedve a szűk térben, hogy az ölébe tudja húzni és magához ölelni.*
- Itt vagyok, Sebby. Lassíts, lélegezz...-*Halk, tőle telhetően nyugodt hangon számolt - ismert gyakorlat volt már ez, hogy segítsen átvészelni a nehezét és megakadályozni a legrosszabbat.*- Minden rendben, nem lesz baj.-*Szüntelenül beszélt, hol halk utasításokat adva, hol csak azért, hogy magára vonja az öccse figyelmét. Amennyire a tér engedte, tagjai mozgatására ösztönözte, hogy ne érezze magát teljesen csapdába esve, egymás után feszítve meg és lazítva el az izmokat. Nem volt ideje bocsánatot kérni, vagy lamentálni a hülyesége fölött, bár érezte, hogy ha most bárki rájuk talál, valószínűleg csuklóból átkozza eszméletlenre, különösebb gondolkodás nélkül. Elviszi egyedül a balhét, ha kell, de nem hagyja magára a másikat.*
- Ha felérünk a toronyba, csinálok egy óriási bögre kakaót, pehelycukorral és tejszínhabbal. Aztán fogjuk ezt a vacakot és kidobjuk az ablakon, vagy szilánkosra törheted, vagy odaadhatod Sherlocknak, hogy játsszon vele, amit csak szeretnél. Aztán kitalálhatod, mit érdemel az a bűnös, aki ezt az egészet ilyen istentelenül eltolta, felírhatod világítós betűkkel a homlokára, hogy IDIÓTA, vagy akármi...-*Ringatta finoman öccsét, izzadt homlokából kisöpörve a szőkés tincseket, miközben légzését és pulzusát figyelte aggódva. Negyed füllel hallgatta csak a beszűrődő neszeket, azt találgatva, hány prefektust is csődítettek össze és hol, mit csinálnak épp.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
Írta: 2014. november 8. 15:31 | Link

Gareth

Úgy érezte, mintha a szekrény falai egyre szűkülnének körülötte, pedig a józan eszével tudta, hogy ez lehetetlen. Mégis, ahogy ott kuporgott magára szakadni érezte a világot, és csak az mentette meg az összeomlástól, hogy mellette volt Gareth. Egészen hozzábújt, arcát a ruhájába fúrta. Otthon illata volt, de talán rossz ez a kifejezés, mert nem az a fajta otthon, amit boldogan hagytak ott, hanem az, ami védte őket - tulajdonképpen neki a testvére jelentette az otthont, és most már valahol Sherlock is.
- Ne okold magad... - Választ préselt ki magából, mert nem szerette, ha a testvére magára vesz minden felelősséget olyasmiért, amiben mindketten benne voltak. Nagy levegőket vett, hogy képes legyen folytatni, mert még volt mondanivalója.
- Nekem is lehetett volna több eszem. - Ebben a pillanatban nyílt a raktár ajtaja, egészen nyilvánvalóan azért, mert a prefektusok átjutottak minden csapdán és most átkutatják a környékbeli termeket. Jared hirtelen teljesen csendben maradt, annyit segített neki a bátyja közelsége, hogy legyen benne annyi, hogy még a lélegzetét is visszafogja, mert nem segített volna, ha a hangos és kétségbeesett szuszogása buktatja le őket. Léptek haladtak el a szekrény előtt, lassan, mintha az idegen azt mérlegelné, hogy megéri-e tovább menni és kutatni, de a szerencséjük úgy hozta, hogy egy lusta - vagy legalábbis a csapdák után meggyötört - hajszolót kaptak, így a prefektus szépen vissza is fordult, és az ajtó felé vette az irányt. Jarednek arra viszont már nem volt esze, hogy el tudja dönteni, biztonságos-e kimászniuk innen, úgyhogy ezt a bátyjára hagyta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 802
Összes hsz: 2603
Írta: 2014. november 8. 15:32 | Link

Jared


- Alapból nekem illene vigyáznom rád, nem fordítva.-*Dohogott halkan válaszképp, mert mégis ő volt az idősebb és az okosabb, legalábbis elméletben neki kellett volna lennie (de mint tudjuk, elmélet és gyakorlat közt elméletben semmi különbség). Legalább Jared beszélt hozzá, ami jó volt – addig is tiszta maradt a tudata és kapaszkodott a jelenbe, mert az egész szekrényben való bujkálás csupán mókás csínytevés lenne, ha nincs a múlt. Azonban nyílt a helyiség ajtaja és hirtelen dermedt némaság telepedett mindenre, ahogy a lépéseket hallgatta, fejben látva maga előtt, merre jár odakint a prefektus. Csak egy ember jött be, tétován téve egy kört, idegőrlő lassúsággal, ő pedig végig támadásra készen markolta a pálcáját. Ebben a pillanatban szinte kívánta, hogy lehetősége legyen valakit megátkozni, mert annyira dühös volt – magára, a szüleikre, mindenre és mindenkire, mert még azt sem tudta eldönteni, van-e valamiféle Sors, vagy csak egyszerű véletleneknek köszönhetnek mindent. Ez viszont olyan önzőség lett volna a részéről, amit egyszerűen nem engedhetett meg magának, úgyhogy nyugalmat erőltetett magára és szemét a detektor szikráira szegezte, amik most az ajtó felé vándoroltak, majd némi tétlenség után kétfelé váltak. Valószínűleg megpróbálják őket a szomszédos folyosókon keresni még egy ideig, hátha a füst leple alatt csusszantak ki a kezük közül. Még nagyjából fél percbe tellett, hogy a prefektusok kiérjenek a szerkezet hatósugarából és a szikrák kialudjanak. Mély sóhajjal engedte ki az eddig bent tartott lélegzetet, bár a feszültség nem múlt el azonnal.*
- Sebby!-*A másik még mindig úgy kapaszkodott belé, mintha az élete múlna rajta.*- Gyere, már elmentek.-*Kitárta a szekrény ajtaját, lumost mormolva és várva, hogy öccse kicsit magához térjen, mert nem tudott csak úgy kimászni alóla, ahhoz kevés volt a hely. Nem siettette, de bátorításképp megsimogatta a fejét, beleborzolva egyébként is kócos hajába. Egyébként sem indulhattak el most rögtön vissza, mert újra a prefektusokba botlottak volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
Írta: 2014. november 8. 15:37 | Link

Gareth

- Mi egymásra vigyázunk - nagyon halovány volt a mosoly, amit sikerült előszednie, de ahogy behunyta a szemét és csak a bátyja karjait érezte maga körül, könnyebb volt elhinni, hogy tényleg nincs semmi baj. Persze az agyának egy belső zuga pontosan tisztában volt azzal, hogy szűk helyek ide vagy oda, itt nem igazán van mitől félnie, maximum egy dühös prefektus haragjától, aki viszont ugyanolyan diák, mint ők, mégis, az emlékek nem hagyták, hogy félvállról vegye azt, amit lehetett volna könnyedén is kezelni. Egy-egy hasonló eset után rendre elgondolkodott, hogy ez vajon örök életére így marad-e, vagy lesz még valaha jobb. Még szerencse, hogy az iskolában nem voltak liftek, ha azt kellene használnia valószínűleg mindennapos lenne nála a pánikroham, szekrénybe bújni pedig nem igazán akart a közeljövőben.
Aztán ahogy jött a prefektus, úgy el is ment, pár másodpercig még feszült csöndet hagyva maga után. Jared tudta, hogy Gareth valószínűleg azt figyeli, hogy mikor bújhatnak már ki végre biztonságosan a szekrényből, és ez a gondolat ha nehezen is, de elkezdte legyűrni a félelmét. Hiszen nem sokára vége!
A testvére puha érintésekkel jelzett neki, mikor már tiszta volt a terep, de Jared nem volt képes azonnal megmozdulni, csak mikor hallotta a szekrény ajtaját nyikordulni és a varázslat is elhangzott, akkor emelte fel a fejét, és lazított a szorításon. Beletelt jó pár másodpercbe, hogy meg is tudjon mozdulni, de aztán kimászott a szekrényből, és hatalmasat sóhajtva lerogyott elé.
- Köszi... - nézett fel kisvártatva félszegen a bátyjára. Senki másnak nem engedte volna, hogy így lássa őt, kicsinek és összetörtnek, tele félelemmel, de lehetett hét, tizennégy, vagy egyszer majd akár harminc éves is, abban biztos volt, hogy Gareth előtt nincs mit szégyellnie.
Csak mikor már elcsitultak a kedélyek, akkor jutott el addig, hogy rájött, hogy egy raktárba csöppentek.
- Szerinted érdemes lenne szétnézni? Hátha találunk valami hasznosat... - tekintgetett körbe, egyelőre még mindig a földön ülve, de már érdeklődően figyelve a helyet, ahova balsorsuk kényszerítette őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 802
Összes hsz: 2603
Írta: 2014. november 8. 15:38 | Link

Jared


Ha jobban belegondol, talán egyszerűbb lett volna hagyni, hogy őt elkapják – nem tudta ugyan, mik a következményei annak, ha éjjeli sétája egy prefektus karjai közé vezet, de valószínűleg semmi komoly. Most már késő ezen törni a fejét, akkor és abban a pillanatban megszokásból ösztönösen mindent elkövetett azért, hogy egérutat nyerjen, ez ivódott belé az évekkel, és a legrosszabbat még így is sikerült elkerülni, elvégre senkinek sem esett baja. Öccse utolsó mondata emlékeztette rá, hogy Jared az egyetlen, aki meg tudja védeni őt saját magától, de nem mondta ki hangosan – talán akkor sem tette volna, ha az ajtó túloldalán épp nem jár senki.
Ha lassan is, testvére összeszedte magát, apránként mozdulva és amint a görcsös feszültség engedett, kimászott a szekrényből. Követte, mellette guggolva várva meg, amíg lecseng a pánikroham és minden elcsitul, fél kézzel világító pálcáját tartva a fejük felé.*
- Nincs mit.-*Már nem bocsátkozott vitába azt illetően, ki milyen mértékben volt hibás és mennyire érdemelt köszönetet, örült, hogy maguk mögött tudhatják a nehezét, mert innen visszajutni a toronyba már nem kellene, hogy nagy kihívást jelentsen. Jared fokozatosan visszanyerte a hangját is és ahogy érdeklődni kezdett a helyiség iránt, úgy fordította ő is a polcok felé tekintetét. Elsőre ugyan nem látott semmit, ami felkeltette volna a kíváncsiságát, de ez nem azt jelentette, hogy nincs is semmi érdekes a tengernyi polcon.*
- Ha már itt vagyunk, miért ne?-*Egy kis ideig még jobb, ha itt maradnak, mielőtt újra a folyosókra merészkednének, azt eltölthetik keresgéléssel. Felegyenesedett, több erőt áramoltatva a pálcába, hogy növelje a lángot és nagyobb részt bírjon bevilágítani – meglehetősen nyomasztóan hatott a berendezés állapota, az állott levegő és maga a gondolat, hogy minden, ami feleslegessé vált, itt végzi. A legközelebbi polchoz lépett, a detektort úgy téve le, hogy időről időre vethessen rá egy pillantást, csak a biztonság kedvéért.*
- Azt hiszem, ez a prototípus megbukott.-*Jegyezte meg, szinte mellékesen, miközben pálcáját mozgatva kutakodni kezdett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
Írta: 2014. november 8. 15:41 | Link

Gareth

Mindjárt szebb volt a világ, amint ott hagyhatta a szekrény szorongató mélyét, és újra egy tágasabb helyen lehetett. Ahogy ez megtörtént nem kellett sok idő, hogy a fiú érdekesebb dolgok után nézzen, mert a kíváncsisága határtalan volt. Így esett, hogy miután rájött, hogy lehet, hogy egy aranybányára bukkantak, már ami a kutatásaikat illeti, már fel is tápászkodott, és nekiállt nézelődni a polcok között.
Hamar el kellett ismernie, hogy úgy tűnik, alulmúlja a várakozásait a hely, de mivel nem volt jobb dolguk és azzal tisztában volt ő is, hogy egyelőre botorság lenne elindulni a szállásukra, nem állt meg az első kupac kacatnál, hanem előpecázta a saját pálcáját is, és szisztematikusan turkálta át a holmikat.
- Nos... igen - hagyta helyben a megjegyzést, mert az iménti játszótéri móka (avagy fogócska és bújócska) szépen példázta, hogy ez a szerkentyű mennyire is nem áll készen a használatra. Jared tulajdonképpen csak most gondolkodott el rajta, hogy vajon mi lett volna, ha elkapják őket, és így visszatekintve, a rettegéssel már a háta mögött, azért el kellett ismernie, hogy voltak mókás pillanatai a hajszának, főleg a csapdák állítása.
Már jó ideje csak a tárgyak zörgése, halk koppanása hallatszott, ahogy egymáshoz ütődtek néha, mikor egyszer csak Jared keze megállt a levegőben, és pár pillanatig meredten bámult egy pontra, aztán előre nyúlt, és a kezébe fogott egy nagyon szép, de értéktelen üveggolyót. Egy darabig méregette, mert nem volt benne biztos, hogy vajon nem csak a képzelete és az emlékei csalják-e meg évek távlatából, de aztán hangjában némi kérdő hangsúllyal fordult testvére felé:
- Gareth... - nyújtotta feléje a kis golyóbist, kíváncsian várva a reakciót, amiből kiderül, hogy vajon tényleg olyan-e, mint amire ő emlékszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 802
Összes hsz: 2603
Írta: 2014. november 8. 15:43 | Link

Jared


Az itteni dolgok nagy része tényleg olyasmi volt, amivel ő sem tudott mit kezdeni, de tudta, milyen alaposan el tud bújni az az egy-két darab, ami remek lehetőségeket rejt magában, így nyugodtan haladt polcról polcra, kikerülve az ismeretlen bájitalokat rejtő fiolákat – ezekhez puszta kézzel semmiképp sem akart nyúlni, arról nem beszélve, hogy hasznukat se nagyon vette. Semmi érzéke a főzéshez, hogy ebédről vagy varázsfőzetről volt-e szó, már egyrement. Inkább folytatta a tűkeresést a szénakazalban, időnként öccse felé is pillantva, de az teljesen belemerült a kutakodásba. Hagyta, mert mostanra elmúlt a sápadtsága és úgy tűnt, meg is feledkezett a félelmetes percekről, mert érdekesebb volt a szemétkupacon kapirgálni. Ami őt illette, mindössze egy törött pálcát talált, aminek magját unikornisszőr alkotta – ki tudja, mióta hevert itt érintetlenül, így valószínűleg már veszített erejéből, de kísérletezéshez még jól jöhetnek a szálak. Alaposan utána kell viszont olvasnia, de amennyire emlékezett, pálcakészítő-képzés is szerepelt a mestertanonci szakok kínálatában, úgyhogy csak akad megfelelő szakirodalom a könyvtárban. Ha az este eddigi nem olyan szerencsétlen, amilyen, talán most azonnal megkockáztatta volna, hogy elzarándokoljon tenni egy próbát, de jobbnak látta elvetni ezt az ötletet. Épp elég volt mára.
A nevére felkapta a fejét, kérdőn nézve öccsére, tenyerét tartva várta, mit talált. Apró tárgyat hullajtottak bele és ahogy megpillantotta, szinte azonnal belényilallt a felismerés, pedig réges-régi emlékek fűződtek hozzá, amiket valahova elméje legeldugottabb zugaiba száműzött. Egyszerre volt kedves és kínzó a szinte súlytalan gömb – olcsó, tizenkettő egy tucat játék, kékes üveggolyó, amit százszámra öntöttek valahol.*
- Emlékszem...-*Suttogott, mert nem tudta levenni a szemét a karcos, parányi repedésekkel és csorbákkal tarkított kékségről. Bőrébe fúródott üvegszilánkokat érzett, fájdalmat és azt, hogyan törik valami más is miszlikbe.

- Mi van a kezedben?
- Semmi.
- NE HAZUDJ!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
Írta: 2014. november 8. 15:45 | Link

Gareth

Kíváncsian várta, hogy a testvére mit fog szólni az aprósághoz, ami a keze ügyébe került. Kicsi volt még amikor ilyen üveggolyót ajándékozott a bátyjának, nem is volt benne biztos, hogy a színe tényleg ilyen volt-e, de Gareth reakciói egyértelműen elárulták, hogy a fiú jól emlékezett. Ő örült neki, hogy megtalálta a játékszert, mert kedves emlék volt neki, az egyik első olyan ajándék, amit a testvére tőle kapott. Egész jól emlékezett a napra, amikor megvásárolta a most előkerült golyó egyik testvérét. Egy szolgálóval kettesben sétáltak az utcán ruhavásárlás okán, mikor észrevett a földön egy érmét, odaszaladt, és aztán boldogan mutogatta az asszonynak, hogy mit talált. Az rámosolygott és mutatott neki egy kis boltocskát, egy ócskást, hogy ha szeretné, akkor benézhetnek oda, hogy elkölthesse a pénzt, már ha talál valamit olyan olcsón. Szinte pont úgy, mint most, a polcok között kutakodott a kisgyerek, hosszan nézelődve és kérdezgetve, hogy mire elég az érme, aztán végül rátalált egy filléres üveggolyókkal teli kosárkára, amibe beletúrt és egy kékes darabot húzott ki. Gareth a születésnapjára kapta tőle az apró játékot, ő pedig boldog volt, hogy kisgyerekként is tudott valamit adni, ami csak tőle, csak neki szólt. Aztán szép lassan feledésbe is merült részéről a golyó, nem látta többé, nem tudta, mi lett vele, és csak most jutott újra eszébe.
- Látod, nem is baj, hogy bekergettek minket ide! - vidult, örülve a gyerekkori emléknek. - Ki tudja, mit találhatunk még itt... Ahol ennyi ember megfordul, mint itt az iskolában, bármi előfordulhat - mondta, miközben a szemei már újra a polcokat pásztázták hasznos dolgokat keresgélve.
Gondolatai azonban hamar visszatértek a golyóhoz, és érdeklődve nézett fel testvérére.
- Tényleg, az eredetivel mi lett? - Úgy tippelte, hogy elveszett vagy valahol még mindig Gareth holmijai között lapul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 802
Összes hsz: 2603
Írta: 2014. november 8. 15:46 | Link

Jared


Olyan kicsik voltak még – csak visszatekintve értette igazán, mennyire kicsik is, amikor a varázserejük még meg sem mutatkozott. Nem nevezte volna idillinek a gyerekkorukat, de ezeknek az éveknek, dacára minden feszültségnek és lappangó dolognak, egészen más lenyomata maradt, főleg a későbbiek árnyékában. Esténként, ha magukra maradtak, meséket talált ki Jarednek, minden este valami másat, halkan, susmorogva szőve a szavakat, hogy nehogy meghallják őket. Amikor megkapta az üveggolyót, egyszerűen elvarázsolta a parányi játék, ami sokat láthatott már, mielőtt hozzá került, s minden csorbának külön története lehetett, legalábbis ő így képzelte. Ezeket mesélte aztán sokáig, amíg el nem kezdett szertehullani a világuk.
Kettejük közül ő próbálta tovább fenntartani annak látszatát, hogy nincs semmi baj. Összeszorítani a fogát, tűrni és arra gondolni, hogy ha kibírja, leszáll az est és megint csak ketten lesznek. Tartotta magát, az üveggolyóba kapaszkodva, abba, amit számára jelentett – egészen, amíg ostoba módon rajta nem kapták.
- Mi van a kezedben?
- Semmi.
- NE HAZUDJ!

Nem akarta megmutatni, mert tudta, hogy elkobozzák, vagy helyben meg is semmisítik. Neki fel kellett nőnie, nem játékokra pazarolni az idejét, mert nem volt korához való. Naiv volt. Túl naiv.

Összerezzent a hangra, hirtelen rádöbbenve, hogy teljesen elragadták emlékei, amik most csaknem olyan frissen lüktettek, mint amikor eltemette őket. Bólintott és hümmögött, mert csak a mondat végét hallotta, de nem tért vissza a kereséshez. A golyóval együtt nyomuk veszett a meséknek is, de nem tudott egyetlen alkalmat sem felidézni, amikor Jared nyafogott volna emiatt, vagy kérdezősködött volna. Soha, egy szóval sem. Egészen mostanáig.*
- Ő...megpróbáltam elrejteni előle és...felrobbantotta a markomban.-*Üres jobbjának tenyerét mutatta – nem látszottak hegek, nem maradt látható nyoma, arra Ő kínosan ügyelt. De számára csak a felszín volt fontos.
Mégis, az üveggolyót látva nem ez kerítette igazán hatalmába. Tudta, hogy törékeny, mint a béke, szépsége illúzió, mint a szabadságé, hogy gyerekes szorongatni, mert nemhogy varázsereje, jóformán értéke sincsen, de nem tehetett mást. Szorította, amilyen erősen csak bírta, elfehéredő ujjai közt tartva azt, amiről azt hitte, végleg elvesztette. Mert lehet, hogy ez nem ugyanaz az üveggolyó, lehet, hogy többtucat, vagy többszáz másik ilyen van még, de ez az egy az övé és visszaadott neki valamit.*
- Menjünk vissza...-*Suttogta.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2014. november 8. 15:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
Írta: 2014. november 8. 15:49 | Link

Gareth

Jared egyáltalán nem gondolta, hogy a történet ilyen fordulatot vesz. Ez több volt, mint amire számított, még ha meg nem is lepte túlságosan, hogy ilyesmi előfordulhatott, viszont egyelőre nem tudta eldönteni, hogy bánja-e, hogy felzaklatta a bátyját, vagy pedig jót tett azzal, hogy megmutatta neki az üveggolyót, mert Gareth nagyon erősen szorította, mintha nem akarná, hogy újra elvesszen.
A fiú egy darabig csöndben maradt a válasz után, és az arcáról olvasni lehetett azt a mély gyűlöletet, amit a férfi iránt érzett. Nem egy, nem két megaláztatást kellett tőle eltűrniük, mert a keménység és a szigor csak egy dolog, az nem tesz tönkre életeket, ha igazságossággal párosul, viszont az aljasság, az erővel való visszaélés mély sebeket ejt, mélyebbeket, mint az üvegszilánkok tehetnék.
Gareth kinyújtott tenyerén nem látszott semmi. A fiú jól tudta, hogy a dolog nem véletlen, mert ha egy gyermek keze össze van szabdalva, az olyan kérdéseket szülhet, amit a kicsiket gyötrők nem akarnak hallani, de mivel átérezte az egész helyzetet, tisztában volt vele, hogy ez a mozzanat nem a kézben okozott igazi sérülést.
Előre nyúlt, megszorítva a bátyja kezét egy pillanatra, lassan kialakuló férfias erővel de bíztatóan, büszkén - túl vannak a nehezén, ezen is, ilyesmit velük többé soha senki nem tehet. Aztán az elsuttogott szavakra újra előbújt belőle a bátyján csüggő gyermek, és megölelte testvérét, csak utána válaszolt.
- Rendben. Hozom a detektort.
Jared meglehetősen jó volt a beszéd nélküli kommunikációban, de ehhez kellett a bizalom, és hogy értse a másik érzéseit. Viszont noha kevés embert ismert, közülük legjobban Gareth-et, így reménykedett, hogy nem nyúlt nagyon mellé a reakcióval, és tényleg segíteni fog. Valahogy csak ki akarta mutatni, újra, hogy ők tényleg egy csapat.
Aztán elindult a raktár ajtaja felé, figyelve, hogy a másik fiú is jön-e vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 802
Összes hsz: 2603
Írta: 2014. november 8. 17:07 | Link

Jared, zárás


Csend állt be, de igazából nem volt szükség most szavakra, amik csak felesleges ricsajt csaptak volna, zajosan vergődve, míg hiába próbálják kifejezni azt, amit nem lehet beléjük erőszakolni. Arcát felemelve farkasszemet nézett öccsével, egy pillantásba sűrítve mindazt, ami hiába marta a torkát, tüdejét, lényét belülről – csak az ezüstöskék, repedezett tükör adta ki titkait. Bal kezével csitítóan borzolta meg Seb haját, mert annak mindig rendezett, nyugodt vonásai most pattanásig feszültek, ahogy miatta, érte haragudott.*
- Köszönöm.-*Rámosolygott, szomorkás, de teljesen őszinte görbével. Nem érezte a szorítás melegét, erejét is éppcsak, de mostanra megszokta – megtanulta amennyire lehet, ellensúlyozni ezt a hiányosságot, odafigyeléssel, gyakorlással, ahogy tudta. Soha többé nem akarta engedni, hogy a múltja bármiben is korlátozza, bármennyire közel érezte is, bármennyire élőnek is tűnt még. Nem lesz egyszerű, de soha nem is volt az, s ahogy eddig is, most sincs egyedül. Az ölelés mindennél jobban emlékeztette erre, pár pillanatig erősen magához szorította testvérét, csak lassan engedve el.
Ahogy kiléptek a jobban megvilágított folyosóra, a detektort megint Jared figyelte, ő viszont alig bírta visszatartani a nevetést, ahogy meglátta az arcát.*
- Tiszta maszat vagy...-*Halk hangja derűt rejtett, mert valószínűleg ő sem úszta meg, viszont öccse kifejezetten úgy festett, mint aki most került ki győztesen egy porcicaharcból. Az út maradékát aztán némán tették meg, amíg fáradtan át nem másztak a portrélyukon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. november 15. 11:48 | Link

Graciának végre Cheesy

A szőke lány már teljesen feladta volna, amikor megérkezett a felmentősereg. Már totál összeomlott és előtérbe helyezte azt a gondolatot, hogy esetleg itt hagyja ezt az egész borzalmat, úgy téve mintha mi sem történt volna.
És ekkor megérkezett Grace, mint egy angyal lebegte körbe Nedrát a lány jókedve, amit a szőkeség a csokinak tudott be.
-Nos...az a helyzet, hogy elég naív voltam. Peruban gyanútlanul sétálgatva találtam rá egy bódéra, ahol gyanúsan olcsó dolgok voltak. Gondoltam nagy baj nem lehet. Tévedtem. - mondta csalódottan, és rúgott egyet a földön heverő térképekbe. - Mire feltűnt, hogy milyen irtózatosan büdösek, addigra már eltelt egy hónap, és mivel varázslatos tárgy otthon nem hagyhattam, el kellett hoznom a kastélyba.A hapekot akitől vettem már úgysem találnám meg.
Nem igazán figyelt Grace-re, inkább azon gondolkodott, hogy mikor fog legközelebb eljutni Peruba és hatfelé átkozni azt az idiótát, aki így csőbe húzta. Hirtelen emelte fel a fejét, és aprót rezzent csak a lány közelsége miatt. Ritka volt, hogy valaki így belemásszon a személyes aurájába. Lehet, hogy ezt mástól nem fogadta volna el, sőt fel is háborodott volna, de Grace a háztársa volt, ráadásul csapattagok voltak, így annyira nem érdekelte, kezdett hozzászokni a lány stílusához. De hozzá kell tenni elég furcsa egy csaj volt ő is.
Miközben Grace odalépett az ajtóhoz, Nedra egy lemondó pillantást vetett az ő cuccaira, amik se nem bűzlöttek, se nem voltak átkozottak.
-Szerencséd van. Hát pont így. Már én is dobáltam be ide jó pár dolgot, és rendszeresen használja mindenki. Szóval teli van szeméttel, bár állítom, hogy értékes dolgokat is rejthet. Például a múltkor találtam egy fura mozgó bájitalt. Boti mesélte, hogy állítólag rájuk támadt.- miközben mesélt, a lány már odalépett Grace mellé és együtt vették szemügyre a hatalmas kupacot, ami útjukat állta.
A barna lány felvetésére Nedrának is elnevette magát. Lehet, hogy ez egy jó levitás program lehetne a későbbiekben. Együtt kitakarítani a kastélyt. Kicsit beteg ötletnek tűnt, kicsit nagyon. Inkább el is vetette magában.Hagyjuk.
-Hát, ha berobbantani nem is, de talán...öhhm...berúgni? - Talán ha együtt, egyszerre rúgnak bele az ajtóban álló kupacba, lehet, hogy felborul és akkor bejutnak. - Vagy esetleg vállal? - vonta fel szemöldökét elgondolkodva. Ezek borzalmasabbnál borzalmasabb ötletek, pláne ha rájuk talál egy tanár vagy prefektus, vagy beleesnek valamibe, amibe nem kéne.
-Na jó, tudod mit?! A Bombarda nem is hangzik olyan rosszul. - Ezek tényleg a legrosszabb ötletek, de már nem is érdekelte a lányt. Odalépett az ajtóba a kupac ellé, nekivetve a vállát.
-Na?! - nézett vigyorogva Gracere. Remélte, hogy a lány is benne van az ő hülyeségében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 15. 14:01 | Link


Miután Nedra arca kezdett kicsit kevésbé gondterheltté válni, elégedettebb bólintottam magam elé. Kedveltem a lányt, igaz, hogy a magam módján, amit nem mindenki vett észre vagy értett meg. Az ő problémájuk, ha nem értenek, nem az enyém. Én világosan kimutatom, mikor valaki fontos nekem. Miután elkezdtünk beszélni arról, ki mit keres itt, elkezdte mesélni, hogyan verte át az az árus Peruban. A naivitás általános népbetegség, nem okoltam érte, sokan beleestek már ebbe a hibába előtte is és sokan bele fognak ezután is. A sztori nem volt pozitív végkimenetelű, de én csak vigyorogtam rajta és visszapillantottam a lányra. Kicsit hülyének nézhetett, azt hiszem, mert az igazat megvallva rettenetes lelkesedést mutattam, annak ellenére, hogy éppen dühöngött a dolgon.
- Ez csodás. Nem érted, miért lelkesedem, ugye? - sandítottam felé szórakozottan, a hajamat piszkálgatva a mutatóujjammal. - Ha nem mész Peruba és veszed meg ezeket az izéket, most nem lennél itt és valószínűleg egyikünk sem jutna be. Csak ha berobbantanánk, azért pedig nem lenne egyikünk sem megdicsérve, attól tartok - zártam le a mondandómat, pont ellépve a térkép elől, amibe belerúgott. Ránéztem a papírosra, majd rosszallóan ráztam a fejemet, miután megint büdösséget kezdett árasztani, minden eddiginél nagyobb hévvel. Nem tudtam, hogy támad is... Azt mondta, nem találná már meg a pasit, aki rásózta, ezért nem próbálkozik vele, szóval én csak bólintottam egy kicsit. Sosem jártam Peruban, így nem tudtam, hogy is mennek ott a dolgok pontosan, ezért nem is tervezgettem neki. A terv csak úgy tökéletes, ha minden eshetőséget számba veszünk. Mikor felnézett, úgy tűnt, hogy meglepte a közelségem, amin csak felnevettem röviden, majd felállva tettem egy lépést hátra. Voltak, akiket zavart, hogy afféle megfigyelést tartottam velük, azaz őket vizitáltam. Azt is felírtam lehetséges opcióként, hogy ezért felkel és orrba ver, szóval már nyúltam volna a zsepiért, de a verekedés elmaradt. Azt hiszem, kezdte megszokni, hogy elég nagy egy csudabogár vagyok, főleg akkor, ha jó kedvem van. Most pedig az volt, leginkább a csoki miatt. A lemondó pillantás miatt oldalra biccentett fejjel néztem rá.
- Lehet hogy nem messziről bűzlik és nincs elátkozva, de van benne nagymama kötötte, néni szagú sál is, amit tavaly kaptam, szóval hidd csak el, ez is rejteget magában veszélyeket. - néztem grimasszal a táskám tartalmára, majd inkább megráztam a fejemet és visszatettem a táskát a fal mellé. Nem akartam látni jelen pillanatban. Együtt kezdtük vizsgálni a szeméthalmazt, ami elzárta az utunkat befelé, miközben ő valami mozgó bájitalról mesélt, ami megtámadott valakiket. Vágtam hozzá egy érdekes fejet, az egyszer biztos. Nem nagyon tudtam hova tenni az agyamban az emberevő bájitalokat. Ma is tanultam valami újat... Felvetettem neki az ötletet, hogy legyen csapatépítő tréning, rövid ideig mutatott is lelkesedést, de szerintem ő is rájött, hogy ez a legtöbb embernek a Levitában nem hiszem, hogy tetszene. Hát vannak ilyenek, nekem mindenesetre tetszett az ötlet. Azt mondta, hogy rúgjuk be, mire kissé kétkedő arccal végigmértem a kupacot, ismét végigfuttatva rajta a tekintetemet.
- Nem hiszem, szerintem nem szakadna be tőle, de végül is egy próbát megérne... csak fent áll a veszély, hogy esetleg elvesztjük az egyensúlyunk és ki tudja, mibe is beleeshetünk... - vetettem fel ezt a nem éppen pozitív eshetőséget, de figyeltem közben a szőke csapattársamat, hogy mit is mond a dologra, illetve vannak-e még ötletei. Persze volt neki még egy, végül felvetette a Bombardat is. Oldalra biccentett fejjel elővettem a pálcám, de nem tettem semmit, hanem odaléptem mellé és én is nekivetettem a vállam. Én teljes erőbedobással feszítettem magam a kupacnak és azt hiszem, hogy ő is pont ugyanezt tette, de a kupac nem mozdult. Megtöröltem a homlokom apró sóhajjal, majd hátradobtam a hajamat és Inderára néztem, majd a pálcámra.
- Akad más rémes ötleted is, vagy az enyémet használjuk, ami a leghülyébb? Semmi bajom  veled amúgy, már az ötlet is abszurdum, hogy be akarunk menni oda! - nevettem fel, majd várakozón néztem Nedrára, hogy akad-e még ötlete, vagy félreáll és hagyja, hogy berobbantsam a kupacot. Ha ezt látnák...
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. november 27. 19:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. március 7. 16:27 | Link

Asztrid


Egy tál zabpehellyel a kezében sétál a folyosón. Majd gyanús szempárral tekintget a környezetében lévő emberekre.~Nem adok senkinek a zabpelyhemből. El kellene bújnom előlük.~ Majd meglátott egy ajtót és azt gondolta: ~Majd ide elbújok.~ S lassan az ajtó felé közeledik. Mikor odaér végre az ajtóhoz körbenéz,majd bemegy az ajtón. Lassacskán észreveszi hogy az ajtó folyamatosan zárul be mögötte. mire odaérne az ajtóhoz, bezáródott.
-Segítség. Valaki segítsen.
Ütögeti az ajtót. kis idő múlva rájön, hogy mindez hiába. Hát beletörődött. Így leült az ajtóval szemben, és tovább eszi a zabpelyhét.
-Segítség. Valaki, akárki? Van itt valaki?
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 14. 22:34 | Link

Nejji <3
gyere ide, hadd öl(el)jelek meg!

Na jó, ő tényleg nem szeret aggódni. De mégis, mindig arra jut, hogy aggódik, igen, de még mennyire. A számára fontos személyekért, természetesen, a többiek hidegen hagyják. De amikor megkapja Nellikéje üzenetét, hogy fontos, szüksége van rá, azonnal és menjen a Szertárakhoz... hát, először azt hiszi, valami rossz vicc. De nem, ez nem vicc, a kézírást felismeri és ettől komolyan megszédül. Csaknem leesik a székéről, amikor felfogja, mi az üzenet. Sietnie kell, mert Nellinek nagyon szüksége van rá.
Egy normális ember ilyenkor arra gondol, hogy valószínűleg beleragadt a körkefe a hajába és segíteni kell kivágni. Esetleg elhagyta a kedvenc fogkeféjét és meg kell keresni. Nem tudja, mit vegyen fel a randijára és ebben kéri a nővére segítségét. És mire gondol Sáránk? Hogy elrabolták, hallott már olyan esetről, hogy egy szerencsétlen navinés diákot elraboltak és bezárták a szertárba. Innentől pedig, ha egy aranyos kis unikornissal megtörténik, akkor mi a fene eshetett meg az ő egyetlen húgocskájával? Még azt is el tudja képzelni, hogy a sárvérűek közös erővel kapták el, kötözték meg, és vasvillával szurkálják, miközben gyújtják alatta a máglyát.
Ez a kép van lelki szemei előtt, amikor sietve, kissé kócosan (ami nála a legnagyobb ritkaság, hiszen mindig ügyel, hogy tökéletesen nézzen ki) szalad, hogy feltéphesse a szertár ajtaját.
- Nelli?! - Kérdezi, hangjában nem kevés aggodalommal, azzal a bizonyos furcsa éllel, ami egyértelműen jelzi: jobban teszi a kisebb Ombozi lány, ha válaszol egyhamar. Mielőtt még Sára szabadon nem engedi a dühét, de akkor mindenki meneküljön, amerre lát. Azonban a helyszín miatt már nem olyan oroszlánszívű, mint idáig. A furcsa szagok megadják a kezdő lökést, hogy lassítson, fintorog és itt kéne valamit furcsállnia. Vagy esetleg valami felvillanhatna a fejében, hogy ez nem annyira jó ötlet, mint eleinte gondolta. A félhomály sem biztató, karjait maga köré fonva, bizonytalanul megy előre, néz körbe.
- Ombozi Nelli! - Szól újra, ahogy szabadjára engedi az ötös szintű kétségbeesést, hisztériát. Ahogy zeng tőle a szertár, a kislány jobban jár, ha ad valami életjelet magáról, mielőtt Sára még totálisan, teljesen kiborulna és eltüntetné a föld színéről az egész termet.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2015. március 14. 23:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2015. március 15. 00:38 | Link

Sanya *.*

Csendesen ücsörög egy üst mellett, körülötte mindenféle sminkes kellék. Alapozók, festékek, rúzsok; mintha egy királylány álmába tört volna be. A különbség annyi, hogy hölgyünk komoly munkában van éppen, és egy cseppet sem hasonlít holmi királykisasszonykákra fekete bőrnadrágjában, áttetsző - szintén - fekete felsőjében és erősen kimázolt arcával. Egy bájitalos könyvet lapozgat pálcájával baljában, és próbál rájönni, mivel érhetné el, hogy alapozója bármilyen bőrszínhez tökéletesen illeszkedjen. Tegnap már sikerült kikotyvasztania egy átlátszó gélt, és rögtön ki is próbálta egy - a folyosón elkapott és megfélemlített - kislányon. Az az apró malőr pedig egyáltalán nem érdekli, hogy szerencsétlen kis levitás tiszta kiütés lett tőle. Legalább már tudja, hogy jó úton halad, már csak ezzel a ragyaszórással kéne kezdenie valamit. A legnagyobb probléma az, hogy tesztalanyairól nem mondható el a lelkes önkéntesség, és kezdi unni a folyamatos siránkozást. Ráadásul nem egyszerű hasznos infókat kiszedni azokból a reszkető ostobákból. Mi más választása lett volna, mint idehívni nővérét? Apropó, Sára! Igazán szedhetné a lábát, elvégre Nelli sem ér rá egész nap. Természetesen még ő morog magában, mert neki szabad. Az egyáltalán nem érdekes, hogy nővére tesz neki szívességet azzal, hogy idefárad, ráadásul nem is tudja, miért. Tulajdonképpen akár azt is hihetné, Nelli kinyírt valakit, és kell a segítség a hulla eltüntetésében. Ez sem volna egy meglepő opció.
Összeráncolt homlokkal szór bele pár csipet őrölt cickafarkat a főzetbe, mikor Sára megérkezik, akár elefánt a porcelánboltba. Először válaszolni sem hajlandó neki, gondolván, csak van nővérének annyi agyacskája, hogy beljebb topog, de rá kell jönnie hamar, hogy tévedett. Szemforgatás.
-Itt! - még arra sem méltatja a lányt, hogy felnézzen, csupán egy hanyag kézmozdulattal int maga mellé, hogy Sára méltóztassék leülni.
-Eltévedtél? Vagy negyed órája írtam neked a levelet - jegyzi meg halkan, s végre ráemeli tekintetét a hölgyeményre. Aranyat érdemelne súlyemelésből.
-Mindegy. Nem számít. Kell a segítséged - megkérdezhetné, hogy Sára egyáltalán hajlandó-e belemenni, de Nellikét a legkevésbé sem izgatja a véleménye.
-Ne félj, meg sem kell moccannod, úgyhogy még te is képes leszel rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 15. 14:00 | Link

Brendon Cheesy
susogós mackók edition

- Merlin jóságos sejhajára... - Sóhajtja, amikor meghallja az aprócska szót. Itt van, él, beszél, szóval ő is összeszedi a bátorságát és megy is beljebb. Nem tudja, hogy mit vált ki belőle ez a tudat, hogy Nelli itt van és beszédképes, valahol a megnyugvás és a pulykaméreg között egyensúlyozik az állapot. Minden esetre a gyomra szépen, apróra összezsugorodva várja, mit talál majd.
Amikor meglátja a lányt, ahogy lefelé pillant, még csak rá sem néz, csak maga felé int, szintén furcsán érzi magát. Karjait szorosabbra fonja maga körül, miközben azon gondolkozik, vajon ez ilyen testvéri tulajdonság, hogy vegyes érzelmeket vált ki belőle? Vagy csak Nelli ért ehhez ennyire? Mert az biztos, hogy most egyszerre ölelgetné őt agyon, amiért semmi baja és első blikkre egy hulla sincs a közelben, akit el kell rejteni, mindazonáltal olyan pofont lekeverne a húgának az ijedelemért, hogy csak úgy csengene tőle a füle. Igen, mindkét opció kecsegtető, de van egy olyan érzése, hogy Nelli egyiknek sem örülne.
Sára lerakja magát Nelli mellé, még akkor is, ha nem tartja magát a kis bábjának. Amikor azonban a következő kérdést meghallja, összefonja karjait a mellkasán. Oldalra döntött fejjel, igazán jeges pillantást vet húga felé, amitől a legtöbb ember menekülni fog, a legkisebb Omboziról valószínűleg lepattan. De legalább Sára lelke megnyugszik, hogy próbálkozott.
- Még gyors kifestettem a körmöm. - Nyújtja ki kezét, hogy megmutassa finom, világos mentazöld színben pompázó, tökéletesen rendezett manikűrjét. Hangjában azonban érezhető volt az irónia, hogy nem, nem ejtőzött pár percet. Még a haja sincs rendesen megcsinálva, szóval gyorsan meg is igazít pár fakó tincset, mielőtt még feltűnő lenne. Valószínűleg még Nelli sem látta ilyen rendezetlenül, az elmúlt fél évben meg biztosan nem. Amióta Noel nincs, ki kell tölteni valamivel az űrt és a shoppingolás meg szépítkezés tök jó pótcselekvésnek bizonyult ezidáig.
- Kell a segítségem, hm? Mit kapok cserébe? - Kérdi, érdeklődőn felvonva egyik szemöldökét, mert hát nem palimadár ő sem. A sértést csak úgy elereszti a füle mellett, Nellinek sokkal inkább a lelke mélyére kell hatolnia, ha meg akarja bántani. Ó, képes lenne rá, ha igazán akarná, ebben Sára is biztos.
- Mit kotyvasztasz itt amúgy...? - Kérdezi, mert nem bájitalnak néz ki, ami az üstben van. Érdekli, mi is ez, nyakát nyújtogatva pillant bele, hogy mivel van dolga, de a látvány nem nyűgözi le, szóval visszadől hátra. Karok összefonva, egyik láb átdobva a másikon és várja a magyarázatot.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2015. március 15. 23:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2015. március 16. 14:37 | Link

Omnomnom

Ahogy Nelli sértései lepattannak Sáráról, úgy ez fordítva is teljesen igaz. Elvégre testvérek, ez pedig… kisebb évődés csupán kettejük között, nem vérre menő játszma. Hölgyeményünk nehezen viseli el rokonságát, de valahol - nagyon - mélyen azért szereti őket. Igaz ez Sárára, de még Noelre is.
-Még egy körmöt sem tudsz gyorsan és szépen kifesteni - jegyzi meg egy pillantást vetve a felmutatott kacsóra, apró kis gúnyos mosollyal ajkain.
-Hogyan engednek így mások a bőrükhöz? Egy mugli óvodásra előbb bíznám a tetoválásom. Szedd már össze magad! - dorgálja meg nővérét. Csapzott külső, béna körmök, mintha egyre lejjebb adná ez a lány. Szemforgatva fordul vissza az üsthöz, és csontos kezével maga felé legyezi a benne kavargó folyadék fanyar illatát. Egészen hasonlít a tegnapihoz. Ez vajon jó, vagy inkább rossz jel?
-Cserébe? Sára! Mindig csalódnom kell benned - horkant fel. - Hol marad a családi összetartás? - összehúzza szemöldökét, és pálcájával Sanya felé bök. - Apánk nem lenne túl büszke rád, amiért megpróbálod zsarolni a saját véred - mondja ezt annak biztos tudatában, hogy ő apuci kedvenc kicsi leánykája. Ebből rengeteg előnye származott az évek folyamán, főleg a Noellel folytatott vitái során volt mindig döntő édesapjuk szava, aki persze mindig Nelli oldalára állt. Közös mugligyűlöletük által igen szoros kapcsolat alakult ki kettejük között, bár Nellike részéről ez a leginkább csupán érdek.
-Jó, legyen. Visszaadom a pénzed, amit a múlthéten vettem kölcsön. Megfelel? Vagy megígérem, hogy legközelebb, mikor megkérsz, hogy küldjem el a Noelnek szánt leveled, nem a tűzbe dobom - nemtörődöm módon von vállat. A múltkor tényleg elégette azt a pergament, mert… mert éppen nem volt kedve a bátyjával foglalkozni. Különben sem futárszolgálat ő, hogy akár a bagolyházig elsétáljon.
-Ebből alapozó lesz - elégedett mosoly jelenik meg arcán. Roppant büszke sminkelési tudományára és saját készítésű kencéire, amikkel néha hajmeresztő fejeket tud varázsolni magának. És mivel a legtöbb idejét kísérletezgetésre szánja, egyre profibb dolgokat talál ki.
-Magamon nem próbálhatom ki, mert már van rajtam smink. Te pedig úgysem foglalkozol magaddal, tulajdonképpen szívességet teszek, hogy rendbe rakom a fejed - roppant nagylelkű. Roppantmód.
-Noelről tudsz amúgy valamit? Meddig élvezhetjük még a szabadságot nélküle?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Írta: 2015. április 9. 22:14 | Link



A szertár ajtaja résnyire nyitva pihen, de már nincs odabent senki. Viszont látszik, hogy nemrég kihúztak onnan valamit. No nem kell semmi rosszra gondolni, vagy brutálisra. Ha az ember szeme jó, és amúgy sem kell messzire mennie, megláthatja a koszos, poros, régi ládaszerűséget, amely nem is olyan messze pihen a fal mellett. Az, hogy mi az istenért húzták ki, hamar ki is derül. Egyelőre csak ülnek rajta, pontosabban Julien foglal helyet a poros tetőn, ezzel a ténnyel nem foglalkozva. A ládát már kinyitotta, de csak poros könyvet pihentek benne. A múltkori kalandja óta kerül sok mindent, így jutott ide, a ládára, mert az az ajtó mellett volt, és csak addig mert bemerészkedni. Nem akart ismét taknyos kiskölök lenni. Jobb nem kísérletezni ezzel. Amúgy is, a láda csak eszköz, nem több, mivel széket erre, a folyosó ezen szakaszán nem osztogatnak. Ölében egy tálca szerű valami pihen, amelyre épp lelkesen festéket nyom kifele, kever össze sötétebb vöröset, zöldet, és egyebet kapva. Eléggé belemerül, sőt, mondhatni észre sem veszi, aki arra jár, és megbámulja. No de mi is készül ebből? Semmi csoda, csupán a mögötte pihenő, képkeret lenyomatos falszakaszt kívánja kidíszíteni. A lakó vélhetőleg elszállítatta magát restauráltatni, vagy naposabb helyre, nem tudja, de neki viszont ez kapóra jött. Unalom űzte eddig, ameddig nem lelte meg ezt, és mostanság amúgy is késztetést érez, hogy mindenhol ott hagyja keze nyomát.
Amint kellő mennyiséget érez a tálcán, felpattan, majd azzal az ütemmel áll fel a ládára, és reméli, nem most akar összeszakadni. Ecset helyett ujjait nyomja bele a festékbe, és áll neki az alapozásnak, amiről még nem tudja egyelőre mi lesz, de majd kiderül, percekig nem is történik semmi, csak körvonalaz, pöttyöz, maszatol, amikor is, vélhetőleg közeledő lépteket hall. A koncentráció miatt el is felejti, hogy nem végtelen emelvényen áll, és a megszokott, a földön tök átlagos hátrébb lépése nem is lenne gond, de most, hogy a levegőbe lép.. Artikulálatlanul sikít fel, és vágódik hátra. Szerencsére nem esik akkorát, de erősen csapódik fenekére, tompít könyökével, amelybe erős fájdalom nyilall. Na de ez eddig nem is lenne gond. Csak a tálca nem áll meg a levegőben, kitartóan várva. Pördül, borul, és a szemközti falnak csapódik, mialatt már egy jó szakaszon fröcsköl mindent, falat, portrét, ajtót. Tátott szájjal figyeli, ahogy végül a földre borul, és nyugalomba kerül. Ezt nem így tervezte..
- A franc… - szisszen fel, és közben igyekszik felállni, hogy megkezdje a nyomok eltüntetését. De ez így nem lesz egyszerű, ha fáj mindene, nyakig festékes, és a földön csücsül..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Professor Xevyr Zebulon
INAKTÍV


Don't make limonade!
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 250
Julien
Írta: 2015. április 10. 23:13
| Link

Egy elnyűtt, kialvatlan zombi kullog a folyosókon, szokásos gondnoki feladatai után kutatva. Jobb felkarja bekötve, haja szétzilálva. Bizony, a Professzort megviselte, bármit is juttatott az a lény a szervezetébe. A hangulata ingadozó lett, hallucinál és rémálmai vannak. Nem csoda így hát a kinézete, ráadásul még a faluba is le kéne mennie újra beszerezni, ami megsemmisült.
 Szerencsére, akármilyen csíntalanok is a diákok, mostanában nem volt sok dolga. Elvégezte napi kétszer a rutinellenőrzést, aztán ment vissza a laborba. Most is egyik ilyen túráját folytatja, amikor zajokra lesz figyelmes. Először egy tompa puffanás, aztán egy kisebb koppanás, majd egy nagyobb. Megáll, sóhajt. Ennyit a nyugalmas sétáról. Megindul a hang irányába, zsebéből elővesz egy viszonylag hosszú rudat. Megnyomja rajta az egyetlen gombot, ami található, mire az teleszkópszerűen megnyúlik. Zebulon végigméri a szerkezetet, majd ciccegve ráz egyet rajta, mint a mustáros flakonon szokás, amikor az alján maradt a cucc. A rúd lefelé eső végéből oldalirányba kivágódik két kefeszerű vég, kitolódnak szélre, aztán a középső lyukba is bekúszik egy darab. Pocket-gondnokseprű, mert ez a gondnokok hivatalos szimbóluma.
 Odaér hát a zajforráshoz, ami egy kis huncut-arcú kölyök. A falak körben festékkel vannak szétfröcskölve, egy összemázolt kép elé pedig valami láda van tolva. A kölyköt felsegíti, most nincs kedve kiakadni. Biztos a harapás miatt, amúgy erőszakosan felrántotta és elvárta volna, hogy letisztítsa a mocskát. Most azonban csak szól a srácnak, hogy maradjon veszteg, amíg ő elvégzi a dolgát. Benyúl a zsebébe, kivesz onnan két rongyot. Az egyiket lerakja a ládára, a másikkal pedig elkezdi dörzsölni a falakat. Csak azért vett elő két rongyot, hogy megnézze, vajon mennyire semmirekellő a fiú, vagy esetleg szorult belé némi részvét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Science isn't about WHY. It's about WHY NOT.

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. április 14. 19:06 | Link

Péter Fanni

Amikor először, a nagy felfedező útja során, ráakadt a szertárra, eszébe sem volt többet ide visszajönni. Most azonban úgy gondolta, az elhagyatott helyiségnél keresve sem találna jobbat. Igaz, vannak kételyei, de reménykedik, hogy akkora galibát azért nem fog csinálni, ha meg mégis, az itt lévő felfordulásban keveseknek fog feltűnni.
Szóval idesettenkedett tanítás után és bezárta az ajtót csak utána vette elő a táskájából azt a szépen faragott dobozkát, amiben a varázspálcáját is tartja. Kitette egy könyv kupacra. Azóta percek teltek el, de még csak szemezget a bottal. Végül persze kezébe veszi, s mint eddig mindig most is picit olyan érzése támad, mintha megrázta volna az áram. Nem ijesztő, már-már kellemesnek véli, annyiszor megtörtént.
Most, hogy rászánta magát a nagy tettre, jut csak eszébe, hogy a kettétört ceruzát, amin gyakorolni fog, még nem vette elő. Nevet egyet, visszateszi a pálcát, aztán előveszi a tolltartóját és megkeresi a ceruza darabjait. A földre teszi azokat, aztán ismét megfogja a pálcát, a már ismert csípős érzés kíséretében, majd elmondogatja magába a varázsigét, amit ki kell majd mondani. Győzködi magát, hogy menni fog, s ebben a biztos tudatban guggol le a ceruza darabok mellet, s a pálcát fogva, megpróbálkozik a szó kimondásával.
- R...r...r..re..rep..p... - megrázza a fejét, mert hát ez így nem jó. Vesz egy nagy levegőt, becsukja a szemeit, elképzeli, ahogy kimondja, s a ceruza máris egy darabban van, ahogy azt tanulta az órán. Kár, hogy ő is tudja, ennyire nem lesz egyszerű, de nem adja fel. Megpróbálja újra.
- R...r...re..rep..repar...repraro! - gabalyodik bele mégis a nyelve az utolsó pillanatban, s ahogy azt többen megjósolták neki nem úgy sikerednek a dolgok, ahogy szeretné. Hangos durranás közepette jó néhány métert "repül" de meglepetésére valami puhára esik. Csak néhány másodperc után döbben rá, hogy az a puha valami, egy másik ember.
- B...b...bo..bo..bobo..bocsánat! - kapja a kezeit a szája elé, ahogy lemászik az ismeretlen és rettentően furcsa lányról. Azzal, hogy az arca a kezei és a ruhája is kormos lett, na de miért?, nincs is tisztában Nyeste. Hogy is lenne? Nem látja magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 3450
Írta: 2015. április 14. 21:10 | Link

Mezősi Nyeste Veronika

Miután vége lett az utolsó órámnak, pár Eridonossal baktattam vissza a klubhelyiségünkbe. Kacarászva meséltük egymásnak, a mai nap történéseit, hogy ki hogyan élte meg azt. Nevetve meséltem én is, az első élményeimet a repüléstanról, hogy a seprűmmel testi-kontaktust teremtettem, miután sikerült nagy nehezen a kezembe szólítanom, a "Fel" vezényszóval.
Ahogy haladtunk át a szárnyunkba a tanterem felől, látom, ahogyan egy talán harmadikos esetleg negyedikes diák magához szorítva cipel egy fa ládát, ami teli lehet törékeny üvegtárgyakkal ugyanis hallani lehet a koccanásokat. Sietős léptein látván, nem totojázik, igyekszik a rábízott feladat elvégzésére. Ingatag mozgását figyelve, egyet gondoltam, és a társaságomat otthagyva utána eredem, majd rá kiáltok.
-Had segítsek!-nyögtem ki mosolyogva, persze nem azt gondoltam, hogy az egészet én cibálom el helyette, de ez sajnos így történt... Amikor az egész az ládát a kezembe nyomta, elmagyarázta hova is kell mennem, megszeppenve figyeltem hisz én még arra nem jártam és nem is vagyok biztos abban, hogy eltalálok oda. No de mire válaszolhattam volna, vagy feltehettem volna neki a gyökér kérdéseimet, addigra szőrén-szálán eltűnt. Magamra hagyott, így próbáltam felidézni mindazt amit mondott. Már csak a porfelhőjét láttam, így az orrom alatt morogva útnak indultam. Lassan araszoló léptekkel haladtam, nehogy összetörjem a láda tartalmát. Séta közben egyre jobban felbátorodtam, persze kezdtem fáradni is. Amint a Déli-szárny első emeletére értem meg is kerestem a Szertár nevezetű ajtót ahonnan furcsa hangok szűrődtek ki. Mintha dadogás lenne, véve a bátorságot benyitottam halkan, csak az ajtó nyikorgását lehet hallani. Belépve a szertárba leteszem az asztalra a ládát és megtörölve a homlokom, látok egy vörös hajú lányt, aki épp egy törött ceruza darabjai felett gubbaszt. Épp köszönni akartam neki amikor váratlanul megtörtént a nagy BUMM.
A robbanás következtében nekicsapódtam a falnak, majd a földre estem. Mire felfogtam azzal az idióta agyammal, hogy mi is történt valami nyomást éreztem magamon, mintha alig kapnék levegőt. Egyből kombinálva azt gondoltam, hogy tuti haldoklom és a mennyország kapuja épp most fog előttem megnyílni. Ám a nyomás hamar felszívódik, hisz újra kapok levegőt így felültem, ismét dadogásra leszek figyelmes. Egy fekete-kormos lány próbált folyamatosan bocsánatot kérni tőlem. Végig nézve a lányon csak zoom-olok az arcára, de a fényviszonyoknak és a fekete koromnak hála nem tudok rájönni, hogy ki az. Sőt, életemben nem láttam eddig az iskolában.
-Öhhm... Nyugi, jól vagyok! -szólalok meg, kicsit még kókán, de próbálok ismét helyre rázódni, ezután felálltam a földről és nagyjából leporoltam magam, szemeibe nézve aggódó egyben kíváncsi kérdéseimmel kezdem bombázni- Te ugye jól vagy? Egyébként, mi a francot robbantgatsz itt egyedül? Ha ezt a rumlit egy prefektus meglátja, kinyír bennünket!-mutatok rá a körülöttünk lévő kuplerájra, míg a lányt vártam, hogy válaszoljon, addig gondoltam arra a faládára pillantok ellenőrzés kép, amit az imént hoztam be. Ezt követően egy nagyot sóhajtok, amikor meglátom a lombikok és kéncsövek érintetlenségét.- Haaah.... Nem törtek el!-majd ismételve a lányra pillantok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. április 16. 08:26 | Link

Lolita Marks, bár várta a fene

Eldugott, nyugodt helyet keresve sem találhattam volna, mint a szertárt. Nevéhez nem méltóan inkább koszfészeknek kellene nevezni, de nem voltam abban a hangulatban, hogy logikát keressek a szoba nevek etimológiájában. Zsebemhez érve megtapogattam a literes üveget, mit gondosan bedugaszoltam, mielőtt elcsórtam volna a csárdából. Reméltem nem hibáztam olyan nagyot, hogy mondjuk limonádét oroztam életem kockáztatásával. Kivettem óvatosan a zsebemből, kihúztam a dugót és beleszagoltam. Megnyugtató volt, hogy vissza kellett kapnom a fejem a kitóduló erősen csípős, bódító illat elől, mely orromat ugyan irritálta, de erőt kellett vennem magamon. Ám még nem kóstoltam bele, majd bent. Lenyomtam a kilincset és a zár engedett. Hogy semmit nem zárnak be ebben a nyamvadt suliban.... Beléptem a nyirkos, sötét és büdös szobába, vártam, míg szemem hozzászokott a sötéthez. Mikor már láttam is valamicskét, pár foszladozó könyvet vagy irathalmot pakoltam egy viszonylag pókmentes helyre és elhelyezkedtem rajta. Kezemben a piával farkasszemet nézve gondoltam végig a teendőmet. Betegségem újabb kitörése után a varázslópszichológusok tanácsolták, hogy írjak bakancslistát, majd valósítsam is meg. Megfogadtam a tanácsukat, elvégre a végső gyógyulásom forgott kockán. Dasha miatt is ki voltam borulva, mert ő meg miattam volt kiborulva, így aztán mindenért én vagyok a felelős. Megérdemlem, hogy életemben először leigyam magam a sárga földig, pláne hogy orvosi rendelvényre. Persze ők nem így gondolták ezt a lista dolgot, de az én listám, én meg így gondolom, meg aztán az is lehet, hogy az alkohol kiégeti belőlem a betegség maradvány morzsáit és nyerő leszek. A bódulat majd elmúlik, lehet hogy hányni is fogok, de se gáz. Elbújtam ide, ebbe a koszplaccba, és senki ne merészeljen ide bejönni, mert hozzávágok néhány emberevő pókot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Lolita Marks
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. április 16. 09:06 | Link

Victoria Fresmoon

Öltözék


Szép holdfényes este volt. Hősnőnk ilyenkor kedvenc zeneszáma kíséretében szokta kiválasztani holnapi viseletét. Azonban most másképp cselekedett. Szülei ugyanis az iskolába való bejutásának örömére tengernyi kötettel ajándékozták meg lányukat. Azt persze ismét figyelmen kívül hagyták, hogy Lolita inkább felnyalná a suli minden egyes helyiségének padlózatát, minthogy kezébe vegyen egy...brrr, könyvet. Ezért, nehogy még egyszer a kezébe ügyébe kerüljenek, szegény drága kénytelen volt erőt alkalmazni, hogy lecipelje azt a kéttonnányi könyvet a szertárba. Úton a végállomás felé véletlenségből elcsúszott valamin és egy hangos puffanás következtében a földön találta magát, megannyi könyvel beterítve. Ezt persze a hölgy szokásához híven szitkozódás követte.
- B**d meg a k***a anyád! -kiabált fennhangon, közben ellenőrizve, hogy a zuhanás nem tett-e kárt makulátlan kinézetében. Amikor végre elért az áhított célhoz, félretéve minden finomkodást, egy laza mozdulattal berúgta az ajtót kemény talpú bőrbakancsával. Az ajtó nagy hangzavart csapva kivágódott, Lola pedig betipegett és az első helyre, amit alkalmasnak vélt, lehajította a könyveket, melyek a gravitáció jóvoltából egytől egyig szétszóródtak a padlón.
- A többi már nem az én bajom. -ütögette össze a tenyerét elégedettem, hogy megszabaduljon a rárakódott porrétegtől. Amint igyekezett kifelé, észrevett egy lányt, aki nagyban szemezik egy üveggel. Hősnőnk persze hívatlanul odasomfordál a másik csajhoz.
- Édes, meg is iszod, vagy megvárod, amíg téged isz meg? -kezdte, szokásához híven egy bunkó beszólással. -Mellesleg mi a f***t keresel itt? -förmedt rá a lányra. Úgy tűnik Lola igencsak elemében van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egyszer élünk, de akkor nagyon...

Itt tudol követni!!!
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. április 16. 10:36 | Link

Lolita Marks

Megtörten üldögéltem a halom papíron, mikor a tesómmal kapcsolatos emlékek, amit csak mesélésből tudtam, feltódultak bennem. Mégjobban elöntött a keserűség, hogy ártottam neki, pedig nem volt szándékomban, sőt álmomban sem gondoltam volna, hogy őt is ennyire megviselik a velem történt dolgok. Egyelőre csak szemezgettem az üveg tartalmával, még soha, de soha nem ittam egyetlen korty alkoholt sem. Kihúztam a dugót és a számhoz közelítettem az üveg nyakát, mikor megállt bennem a szusz. Kinyílt az ajtó, sőt be is lépett rajta valaki. Szorosan lapultam a falhoz, akkor azonban megnyugodtam kicsit, mikor láttam, hogy aggodalomra nincs okom, csak egy hozzám hasonlatos diáklány koslatott be. A bátorságom visszatért, már nem lapultam olyan szorosan a falhoz, sőt halkan megjegyeztem.
- Elhagytál valamit. - Valószínűleg nem is hallotta, el volt magával túlságosan foglalva, de amúgysem örültem a látogatásának. Miért pont most ette ide a fene? Hát nem lehet egy perc nyugta sem az embernek? Nincs ebben a kócerájban egy hely, ahol nem háborgatják idióták? Észrevett, felém jött. Már csak ez hiányzott.
- Hogy mi a mit keresek? - kérdeztem vissza, közben tetőtől talpig, jelentőség teljesen végigmértem a lányt.
- Azt hiszem, megtaláltam. - Arckifejezésemmel egyértelműen tudattam vele, hogy az általa említett testrészt, kiben véltem felfedezni. Annyiban viszont igaza volt, hogy nem szemezhetek örök időkig a piával, így vettem egy mély levegőt, majd beledugtam kicsit a nyelvem a nedűbe, kisvártatva pedig meghúztam. Ezzel egy időben, hogy túl feltűnő ne legyen a mozgás, kitoltam a háta mögé a lábam, hogyha hátrálna vagy megfordulna, akkorát taknyoljon, hogy felnyalja az összes koszt a padlózatról. El is képzeltem az akciót, minek következtében, önelégült kaján vigyor terült szét arcomon. Irritált a csaj jelenléte, ezért még egyet nyeltem az üvegből, majd ártatlan barna szemeimet ráemelve megkérdeztem.
- Kéne, mi? Hát kérjél szépen! Pitizz! Aztán húzz el! - Az utolsó szavakat már csak köptem felé. Hamar megártott a pia vagy a bennem gyűlő indulat, de egy újabb korty nem árthat meg jobban, mint az eddigiek. A következmények sem érdekeltek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 13 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély