Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Esze ágában sem volt bemenni az évnyitóra... miért is tette volna? Nem volt híve az ilyen eseményeknek és amúgy is kötelező volt, vagy ilyesmi. Márpedig ami kötelező, az számára kerülendő. Hiába, valahogy mindig meg volt benne ez a késztetés, hogy szembemenjen minden akarattal. Mint valami defektes lazac az életben. Mert persze, az árral egy irányba túl egyszerű lenne úszni. Sárának is túlságosan lenne egyszerű azt csinálni, amit tennie kéne.
A régebbi iskolájában is mindig ügyesen játszott, sosem kapták el az ilyenjei miatt. És ha mégis, annyira édesen ki tudta magát magyarázni, hogy pillanatok alatt megoldódott az ügy. Hiába, őt valahogy nem lehetett elkapni, nem volt az a bénázós fajta.
Most is szerette volna, ha emlékezetes lesz az a bizonyos nagy esemény. Már be is szerezte a kellékeket, amivel viccesebbé teszi majd. Talárt húzott magára, így nem is lehetett kiszúrni, hogy valami oda nem illő dolog van nála. A nagyterem ajtaja mellett egy sötét folyosórészen a falnak támaszkodott, bájos mosollyal nézett körbe. Ravasz, zöld tekintetével vizsgálta a diákokat.
Esze ágában sem volt egyedül csinálni az egészet. Két okból: úgy nem volt elég hatásos, ha egyszerre csak egy ember végzi. Másrészt pedig ha elkapják, kell neki egy tökéletes bűnbak, akire rákenheti az egészet. Ahogy vizsgálgatta a diákokat, egy egészen bohókás kinézetű lányt pillantott meg. Elsős lehetett fiatalnak tűnt. Tökéletes célpontnak látszott, hiszen Eridonos volt a jelvénye szerint, emellett épp elég naivnak és kalandvágyónak tűnt. Nem volt az a tipikus jó lány, neki pedig nem is olyanra volt szüksége.
- Psszt... te. Igen, te! - Szólogatta a lányt a fal mellől, egyik kezét megemelte, mutatóujjával magához csalogatta. Ravaszkás mosoly ült az arcán, zöld szemei szinte ragyogtak, miközben a lányra nézett végig.
Amikor a lány közelebb ért, cinkos mosolyt villantott rá.
- Új vagy itt, igaz? Én is. Nincs kedved játszani egy kicsit? - Kérdezte a lányra kacsintva. Ha csak így, belemegy, tökéletesen naiv lesz ahhoz, hogy Sárának semmi félnivalója ne legyen a következményektől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Amikor a lány közelebb jön, úgy látta, nem annyira ugrik be a kislány neki. Pedig milyen szépen eljátszotta a cukros nénit! Irigylésre méltó. Viszont amikor felajánlja, hogy ő is tönkre akarja tenni az ünnepséget, hirtelen ravasz vigyorra húzódik az ajka, villannak zöld szemei.
- Nahát, pont ilyesmit szerettem volna játszani. Gyere közelebb! - Int a lány felé a kezével, közben talárja belső zsebében kutat. Egy krémecskét vesz elő, meg pár aprócska, zselés gombocskát. Nagyon aranyosnak tűnhetnek első ránézésre, pont, mint a trolltakony.
- Ragacsos bűzbombák. Ha bekened ezzel a kezed, nem hatásos, de ha valakire ráragasztod és benyomod a közepét, elég hamar kifejti a hatását. Van kedved szétosztani őket?
Szélesen vigyorgott a lányra, miközben felajánlotta neki a krémet, hogy bekenhesse a kezét. Nem akarta, hogy a lány már most leleplezze a tervet, idekint, ahol semmi értelme nincs a büdösnek. Közben két kezébe vette a kis bombácskákat, az egyiket elrakta a saját zsebébe, a másikat a lánynak tartogatta, ha belemegy.
Közben fogta a pálcáját és egy-egy egyszerű varázslattal vörösesbarna hajat és kék szemeket varázsolt magának, hogy ne legyen annyira felismerhető. Na nem mintha Noelen kívül bárki felismerte volna odabent, de nem ártott az elővigyázatosság. A lánnyal nem törődött, ha van annyi sütnivalója, okosan csinálja majd. Ha nem? Legalább ő nem bukik le.
Közben, ha Gwen elfogadta az ajánlatát, felé tartotta a ragacsos kis vackokat.
- Egyszerre kéne kezdenünk, a zűrzavarban pedig már könnyű felrobbantani a többit. De én a helyedben utána kispuriznék onnan... éktelen bűz lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Amikor a lány megígérte, hogy belemegy a játékba, bólintott egyet. Éppen kezdett volna újra elvigyorodni, amikor azt mondták neki, hagyja abba. Nem ismerik még, de ez volt a legnagyobb kihívás, amit csak valaha hallod. A "ne" Sára szótárában nincs benne, helyette ott van a "DE" szó, szép, vastag betűkkel. Így amikor ezt meghallotta, különösen széles vigyort tolt a lány arcába, hogy megcsodálhassa szép, fehér fogsorát.
Belement az ötletbe és kapott egy jó nagy adag krémet a kezére, na meg persze két-három bombácskát. Rábízta őket, eltolta magamtól a kezét. Utána ő maga is leellenőrizte a saját kis bűzbombáit. Nem félt attól, hogy nem aratnak majd osztatlan sikert.
- Te kezded. - Súgta a fülébe. A teremben egyből szétvált a lánytól, elvegyült a diákok között. Keresett magának valami finom innivalót, nyugodtan iszogatta, nézelődött. Figyelt rá, hogy ne szúrják ki sokan, ha valaki tekintete rajta időzött, hamar elfordult, hogy ne nagyon jegyezzék meg az arcát.
Amikor megpillantotta Noelt, nem tudott nem elvigyorodni. Vörösesbarnán lehet, hogy még ő sem ismerné meg. Most viszont nem kímélheti meg őt sem. Sajnos kimaradt a tervből, van saját kis párja, most vele foglalkozik. Jó lesz ez így, Sára büdösen is szeretni fogja.
Miközben a tömegben nézelődött, kiszúrta magának a személyeket. Utána felpillantott, egyik kezébe láthatatlanul egy bombácskát csúsztatott. Biztos volt benne, hogy jó kis zűrzavar lesz ebből az egészből. Mindjárt show time, már csak Gwenre kellett várnia, a kezdődő ámulatban pedig egyszerűen lesz majd észrevétlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A nagyteremben hamarosan beállt a légkörváltozás. Amikor Gwen elkezdte az egész akciót, Sára is elkezdett gyors léptekkel suhanni. Egy-két lépés, egy mozdulat és máris a diákok hátán van a bűzbomba. Gyorsan tovább is lép, hiszen nem akar ott lenni, amikor felrobban. Persze ő sem menekül meg a szagoktól ez által, de legalább nem testközelből érintkezik velük.
Amikor a bombácskák felrobbannak, erőteljes, zöld füst homályosítja el a szemeket a Nagyteremben. Részben a színnel(, bár az kisebb gond), részben a szemekbe tóduló könnyek. Hiszen a füst nem csak a színtelenséggel száll szembe, de a szagtalansággal is átellenben van. Lassan az egész terem megtelik az egyre halványuló füsttel. Ám a színnel szemben a szag nem kopik, beleívódik szinte minden bálozó orrába, ahogy az kell.
Sára is megvolt a nagy robbantgatással, köhögőrohamot kapott, sipákolt, mint mindenki. Úgy tett, mint aki nem tudja, mi történt. Pedig belül imádta ezt a káoszt, amit okozott és már rég győzedelmesen nevetett. De jelenleg nem volt ilyenre ideje.
Mielőtt még a sok kifelé haladó diák közé beállt volna, keresnie kellett egy szerencsétlent. Bár ő nem ismerte, David Benettet nézte ki magának. A háta felől közelítette meg és egy óvatlan pillanatban "véletlen" kirántotta a kezét, így a maradék bizonyítékot (kenőcs, bombácskák, a zacskó, amiben vette őket), David mellé szórta, majd még a füst takarásában gyorsan, hirtelen irányváltoztatással le is lépett.
Egyenesen az ajtó felé szaladt, köhécselt a bűztől, de nevetni akart. Nem tehette, túl árulkodó lett volna. Ehelyett viszont gyorsan felvette a nyúlcipőt.  Így kislisszolhatott a teremből, mielőtt bárki elkaphatta volna. Utána pedig élvezte a friss levegőt és egy ideig fulladozást játszva nézte, ahogy a többiek "élvezik" a kis meglepetését. Magában szélesen vigyorgott és megveregette a saját vállát. Ma is megérte felkelnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Sára a mindennapjait a kastélyban töltötte és hiába járta már meg a fura helyzetekkel, amibe került, képtelen volt egyszerűen a fenekén maradni. Hiába, őt nem erre találták ki, az otthon ücsörgés nem az ő műfaja volt, főleg nem a Rellon kietlen, napfénymentes alagsorában. Bár egészen hozzászokott, most a legjobb volt, ha kimozdul kicsit. Amúgy sem akart angolkóros lenni, a kastélyon kívül vándorolni jobb ötletnek tűnt, főleg a tavasz megjelentével. Mondjuk biztosan hatalmasat nevetett volna, ha egy alagsorban kapja el az angolkórt, miután éveket élt Londonban. A sors játéka kiszámíthatatlan és ez igen ironikus kis szeglete lett volna. A móka azonban nem érte meg a betegséggel szenvedést, helyette inkább mélyen magába szívta a friss levegő illatát, egyből, ahogy kilépett a kastélyból.
Körbenézett, merre mehetne, egyelőre a kinti részt nem nagyon fedezte fel. Nem volt félős típus soha, de logikus és abszolút reális döntésnek gondolta, hogy először a kastélytól nem túl távoli részeket fedezi fel. A körül elterülő vidék is épp elég csábító volt. Hosszú mosoly kanyarodott az arcára, ahogy zöld tekintetét végigfuttatta a természet alkotta terepen. Tetszett neki a hely, a fák hívogatták, a nap sugarai meleg bizsergésbe borították bőrét. Eredetileg copfba zárt, hullámos haját kiengedte, hogy az enyhe szél finoman meglengethesse.
Úgy érezte, most él igazán. A feltöltődés minden lélegzetvétellel folytatódott, pumpálta őt belülről. Nem tudta, mennyire ismerik az emberek ezt az érzést. Mármint, mindenki ennyire jól érzi magát, ha kiszabadulhat kicsit a zárt helyekről, ha a szabadság végigáramlik az ereiben? Vele madarat lehetne fogatni, úgy érzi, el tudna repülni a szél szárnyán, abban a pillanatban.
Pozitív érzésekkel felturbózva látott neki a körének, nem sokkal később ért a rétre. Ott körbenézve először észre sem vette a lányt, de aztán hamar feltűnt neki Médea terepszínű foltja, egyelőre a távolban. Érdeklődve villantotta felé zöld tekintetét, úgy osont közelebb, hogy láthassa, mi történik. Az istenért sem értette meg, a lány miért piszkál egy bottal üregeket, lyukakat és miért nézelődik ilyen elmélyülten. De úgy döntött, nem kérdi meg tőle, nem érdekelte annyira.
Halk léptekkel közeledett felé. Amikor elég közel ért, hiába, nem bírta ki, hogy ne érjen hozzá. Egy egyszerű mozdulattal megpöccintette Médeát hátulról. Azt a pillanatot választotta ki, amikor a leginkább előre volt hajolva és a leginkább instabil volt a helyzete, majd, mintha mi sem történt volna, továbbsétált mellette. Ő nem csinált semmit. Meglökte valaki? Dehogy. Csak megingott az egyensúlya, magától. Bár nem láthatta az arcát, elégedett mosoly ült ki rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Sára elégedettségét csak növeli, amikor hallja, hogy a lány közelebbi kapcsolatba kerül a földdel. Miután megadta neki a nagy ölelést, ami már kijárt neki, amiért rajta jár (hogy is képzeli!), még morog is egy kicsit. Az a francba mintha simogatná Sára lelkecskéjét, megvolt a napi jó cselekedete, csak éppen magával tett jót. De mi mást várhatnánk szegény, ártatlan lélektől? Csak azt bánja, hogy az álca érdekében saját szemével nem nézhette végig a jelenetet.
Egyből leszűri, hogy a lány nem teljesen épeszű, hiszen magában beszél. Biztos volt benne, hogy nem ő tetszik neki annyira. Eszében sincs azonban engedni a kíváncsiságának, dehogy. Egyszerűen nézelődik, szívja a friss levegőt, a fák felé nyújtogatja a nyakát. Érdekli, mit rejt az erdő kicsit távolabb. Éppen eldöntené, hogy felfedezi azt a részt is, amikor maga mögül újra hangot hall. Immár biztos benne, hogy őt szólítja, meg is áll. Maga mögött összekulcsolja a karjait és úgy fordul 180 fokot a tengelye körül. Érdeklődve mereszti zöldjeit a helyzeten. Az előbbi áldozata immár egy kígyóval a kezében kuncsorog segítségért. Pár lépést közelebb megy, a biztos tudattal, hogy eme delikvens nagyon nem százas.
- Eszem ágában sincs. - Válaszolta bájos mosollyal a segítségnyújtást illetően. Ő nem az a fajta, aki csak úgy segít, ingyen és bérmentve. Na nem, esze ágában sincs. És ha valaki azt mondja, ez rossz tulajdonság, hova tovább, gonosszá teszi... csak annyit mondanék neki, hogy soha, senki nem fogja kihasználni őt. Akik csak feketén és fehéren látják a világot, nagyon nehéz dolguk van Sárával. Hiszen ő a tökéletes, az előre megálmodott, az ősi szürke, az átmenet a jó és a rossz között.
- Persze... ha tudsz cserébe ajánlani valamit, lehet, hogy elgondolkodok.
Amikor ezt mondta, ravasz pillantását futtatta végig a lányon. Médea nem tűnt fiatalnak első pillantásra sem. Ettől függetlenül nem elég, hogy kígyókat fogdos a réten, nem készül fel arra, hogyan fogja őket elrakni. Meg persze nem utolsó sorban beszél a fogolyhoz, ami pedig szintén arra enged következtetni, hogy bolond.
Sára ebben a pillanatban kezdett el kombinálni, a lányt nézve és válaszát várva. Ha ilyen bolond dolgokat csinál, talán elég bolond ahhoz is, hogy neki megcsináljon valamit. Talán elég naiv, hogy ki tudja használni kicsit a céljaira. A lehetőségre pedig azonnal elkezdett kombinálni az agya, hiszen pontosan egy ilyen lehetőségre várt. Bájos mosolyra húzódtak ajkai.
- Igazából én már tudom is, milyen szívességet kéne megtenned nekem cserébe. Megírni és elküldeni egy baglyot, ennyi az egész. Mit gondolsz, megéri?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Amikor a lány azt hiszi, hogy a kígyó tűnik túl ijesztőnek Sára számára, némi kuncogás szalad ki ajkain, majd megrázza a fejét és úgy pillant rá újra. Félni? Egy ilyen kis kígyótól? Messze áll az tőle, de sosem segített még senkinek csak úgy. Nem is érti az önzetlen embereket, mert az ő szótárában nincs önzetlen. Az övében csak a balek szerepel, akit ki lehet használni és a többi emberhez hasonlóan ő is kihasznál minden ilyen alkalmat. Igazából magát is hülyének tartaná, ha nem használna ki minden lehetőséget. Az ambíciót talán a homlokára lehetne pingálni.
Abban a pillanatban, hogy Médea megkérdi, milyen levélről van szó, sóhajt egyet és lehajtja a fejét. Egy ideig a földet nézni, a fűszálakat vizsgálja, mintha olyan érdekesek lennének. Közben pörög az agya, egy ideig csendben van, majd egyenes frufruja mögül, megrebben őzikeszemekkel pillantott fel Médeára.
- Egy olyan levélről, amit én képtelen vagyok megírni. Fel is adom, csak írd le a gondolataimat, kérlek.
A kérlek, a varázsszó is elhangzott. Közben nyelt egyet és közelebb lépegetett a lányhoz a réten, közben a kígyót nézte, mintha annyira érdekelné. De hamar kiderül, miért közeledett. Amikor következőleg megszólal, ismét nem néz a lányra, mintha nem tudna egyszerűen a szemébe nézni és hangja halkabb, mint az előbb.
- Egy nagyon bonyolult kapcsolatban vagyok, harmadikként. Nem bírom, muszáj elmondanom a másik nőnek, hogy a férfi, akit szeret... nem az, akinek gondolja.
A végén teljesen elhalkul, csaknem elcsuklik a hangja és újra Médeára emeli zöld tekintetét. Vesz egy mély levegőt, gyorsan megrázza a fejét, majd mosolyt erőltet az arcára. Nem olyan nagy dolog, de szüksége van arra a levélre, remélhetőleg a lány is hamar belemegy. Neki csak pár perc, Sárának viszont komoly gondokat okozhat, ha az ő kézírásával megy az üzenet.
Hogy miért? Mert a történet kicsit sántít, nem éppen erről van szó. A levélben igazat mondott és tényleg szüksége van rá, de hacsak Médea nem nagyon profi ebben, valószínűleg nem tűnik fel neki, hogy hazugság van a háttérben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nem tanácsot kértem. - Emlékeztette a lányt, amikor egyszerűen azt mondta, hogy ő a helyében nem szólna bele. Márpedig Sárának bele kell szólnia ebbe. Muszáj beteljesítenie a bosszúját, hiszen nem is ő lenne, ha nem tenné meg. Igazából senki nem szórakozhat vele, csak úgy. Ha ő tönkre akar tenni valamit, azt ne merje senki megmenteni. Ettől függetlenül továbbra sem viselkedik hidegen a lánnyal.
- Ez egy jó ötlet. - Vallotta be bólogatva, nem volt egy túlzóan büszke személyiség. És ezen a ponton felcsillant a szeme, ahogy Médeára pillantott. Okos, kitűnően okos, ez már most feltűnt neki. Ezt pedig hasznos tulajdonságnak tartotta. Azonnal elkönyvelte, hogy megtartja őt. Nem feltétlenül avatja majd be az ügyeibe, eszében sem volt bízni benne. Egyszerűen csak megfordult a fejében, hogy ha valami jó ötlet kell, legközelebb is hozzá jön majd. Megkeresi, zaklatja, kihúzza belőle. Nagyon tetszik neki, hogy nem az a buta kis bárányka, aki elsőnek tűnt.
- Nem, semmi hatósági ügy. - Rázta meg a fejét nyomatékosításképp, majd tovább gondolkozott a lányon. Eszes, nem túl naiv, de nem is egy gyáva lány, meg mer fogni egy kígyót. Azonnal levette, hogy megéri nem felbosszantani és rendesnek lenni vele. Innentől kezdve pedig Médeának nyert ügye volt, a szent cél érdekében tudott ő akármilyen lenni. Még egészen elragadóan kedves is. Szóval amikor újabb ajánlatot tett, sóhajtott egyet és elvette tőle a zsákot.
- Na jó, nem kell semmi, nem bírom tovább nézni, ahogy szenvedsz. - Mosolyodott el, majd kinyitotta a zsákot. A döglött egérre, amit benne talált, egyszerűen elfintorodott. Aztán odatartotta Médeának, hogy rakja bele az állatot, ha már olyan régóta fogva tartja. Bár szöget ütött a fejében, hogy ennek a bolondnak minek kell ennyire az állat. Egy ideig csendben figyelte, mi történik, aztán halkan megkérdezte.
- És minek amúgy a kígyó? Bántani nem akarod, gondolom, akkor már megtetted volna. - Állapította meg aprót bólintva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Amikor Médea közli, hogy nem is akart tanácsokat osztogatni, Sára szintén egy egyszerű vállrándítással intézi el az egészet. Nem számít neki annyira, mit gondol a lány és kicsit meglepő számára, amikor azt érzi, ez fordítva is igaz. Magában vigyorog, ritkán találkozik hozzá hasonló személyiséggel, de ilyenkor mindig felcsillannak zöld szemecskéi. Alapból nagy előrelépés volt, hogy Médea felkeltette az érdeklődését, először azzal, hogy kicsit bolond, másodszor pedig azzal, hogy okos, igazán okos. Ez pedig Sárának még jól jöhet, ő sincs híján sütnivalóból, de elismeri, ha valaki jobb nála valamiben. Biztos benne, hogy ha most elválnak útjaik, nem tűnik el az életéből örökre. Kipróbálja az ötletét, úgy dönt, megbízik benne (valaki jegyezze fel a naptárba!) és ad egy esélyt a dolognak. Ha beválik? Visszajön még ötletért, és talán a kék lányka megbánja, hogy ilyen okos. Talán.
Viszont ezen oknál fogva kedvesnek kell lennie vele, amennyire csak tud. Korrigálni kell, ha már nem olyan szépen indított, mint kellett volna. Hamar változott az állás, változott Sára is. Amikor Médea azt mondta, így nem kell félnie, figyelmesen bólogatott rá, majd segített neki elrakni a kígyót a zsákba. Bezsákolni. Ha legközelebb megkérdezi valaki, mit csinált a réten, azt mondja, zsákoltak, palánk nélkül. Néha még magát is lefárasztja a hülye szóvicceivel, gyorsan megrázza a buksiját, hogy kiürítse.
A levitás viszont elmosolyodik, amikor Sára segít neki, meg is köszöni, ő pedig egy szintén bájos, őszintébb mosollyal válaszol neki, miközben a kígyót elrakják, ő pedig gyorsan behúzza a zsák száját, mielőtt még kiszökhetne. Bár a lány már eléggé lefárasztotta, nem szívesen mászkálna egy újabb példány után. Hallgatja Médeát, ahogy a kísérletéről mesél, közben az arcát nézi.
- Kísérlet? Miféle kísérlet? - A kísérlet szóról Sára agyába azonnal laboratóriumi képek ugranak, injekciós tűk, szíjak, különféle kínzóeszközök és ismeretlen eredetű vegyületek. Egyik sem tűnik jó hatással a kígyóra. Főleg a "remélem más sem fogja bántani" rész sántít neki. Bár nem hinné, hogy Médea valami nagy kutatócsoport tagja, akik hobbiból kígyókat kínozgatnak, nem naiv ő. Ennek ellenére szerette volna tudni, milyen kísérletben is segédkezhet. Nem ment volna bele vakon, ebben hasonlított a két lány. De aztán ahogy Médea folytatja, hamar megkapja a választ. Kikerekedett, zöld szemekkel nézett rá.
- El akarod engedni valahol? - Kérdezte, miközben a zsákot, majd a lányt nézte, eleinte kicsit döbbenten, majd lassan elvigyorodott. - Ahol éppen elegen vannak, segítek keresni egy helyet, ami diákokkal van tömve. - Válaszolta lelkesen vigyorogva, közben pedig körbenézett. Biztos volt benne, hogy a kastélyba be kéne menniük, hisz ott nagyobb meglepetés lehet egy kígyó, meg persze itt nem igazán jártak. Nem is értette, a diákok hogy a fenébe nem bírják ki, hogy ne járjanak ki a kastélyból ilyen időben. Ő már biztosan beleőrült volna.
- Honnan tudsz ennyit a kígyókról? - Kérdezte, mert feltűnt neki, hogy a levitás már korábban is beszélt róla, tudta, hogy nem veszélyes, a latin nevét is említette. Ebből arra következtetett, hogy ért a kígyókhoz. Bár nem tudja, hogy lehet ilyen dologgal foglalkozni, de biztos mások sem értik meg az ő szenvedélyét a művészet iránt. Lehet, hogy Médea szenvedélyei a kígyók? Ki tudja.
- Ombozi Sára vagyok. - Mutatkozott be végül, majd újra mosoly terült el az arcán. Végtére, ha már együtt akartak egy kis életet vinni az iskolába, illett volna tudniuk egymás nevét, nem? És ha ő nem akarja megmondani, majd kezdi ő a bemutatkozást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Sára nyugodtan sétálgatott az első napján. A diákok java fáradt volt, ő viszont tele volt erővel. Miben is fáradt volna el? A pihenésben? Ha valami, hát ez aztán igazán távol állt tőle mindig is. Nem is értette, a többiek miért ilyen kedvetlenek. Hiszen valaminek még csak az elején álltak, még neki is lesz ideje bőven, hogy megunja ezt az egészet. Biztos ő is nyavalyogni fog majd, karikás szemmel mászik kávéért, kétoldalú hisztirohamot kap és kaparássza a kastély falát majd egyszer az év vége felé. De addig még van idő, lehet szép, jókedvű, kipihent, igazi Sára.
Azonban a sétálgatás közben a diákok unott arcáról lejjebb vándorolt a tekintete. A tömegben meglátott a földön egy dobozkát, ettől megtorpant. Valaki neki is ment a hátára, ő morogva küldte el a szabadkozó elsőst. Szem elől vesztette a csomagot, így az embereket félretolva az útjából abba az irányba indult, amerre feltételezően lehetett. Neki abszolút nem jelentett gondot tolakodni kicsit, pillanatok alatt siklott át mások között. Volt ugyan, akinek ez nem tetszett, de azok mellett egyszerűen elment.
Odaérve úgy látta, mintha más is kiszúrta volna a csomagot. Odalépett hozzá, lehajolt. Elolvasta a címzést, furán nézett rá. Kumagoro? Még nem is hallott róla. Éppen nyújtotta a kezét a dobozkáért, amikor az kicsit megrezzent. Gyorsan visszahúzta a mancsát, váratlan mozdulat volt. Nem akarta egyből elkapni a földről, először azon gondolkozott, jó ötlet-e. Mi van, ha valami csúnya áprilisi tréfa az egész? Akkor bizony elég mérges lenne, ha belesétál.
A nagy gondolkodás közepette még le is guggolt és átkarolta térdeit. Nagy zöld szemekkel pislogott a csomagra, nem is érdekelte, hogy az emberek megnézik emiatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Sára választ kap a kérdésére a kísérletekkel kapcsolatban. Érdeklődő, zöld szempárával türelmesen figyel, néha bólogat is aprókat, hogy jelezze, figyel és nem kalandozott el semerre közben.
- Értem. - Biztosította a lányt arról is, hogy nem kukult meg, a cica... kígyó sem vitte el a nyelvét. Tovább vigyorog a dolgokon, előre imádja majd azt a káoszt, amit a kígyó okoz. Már éppen azon gondolkozik, merre is engedhetnék el, ahol a leghamarabb a legjobb hatást érhetnék el. Hiszen a folyamatos járkálás miatt, ami mostanában rátört, egészen nagy részét sikerült felfedeznie a kastélynak. Bár, hogy éppen merre mennyi ember van, csak tippelgetni tudja ő is, de szerencsés típus, talán beletrafál elsőre.
- Új vagy? Nem tűnsz újnak és leveszettnek. - Kicsit meglepődik, hogy Médea nem ismeri a kastélyt, de elvigyorodik, a kelleténél is szélesebben. Ugyanis egyből a fejébe ötlik, hogy ő is pont ilyen volt, amikor nemrég ideérkezett. Talpraesett, magabiztos, kicsit sem elveszett, róla sem gondolta volna senki, hogy újonc.
Amíg Médea a kígyókról mesél, ismét figyel, egy ideig teljesen koncentrál, majd vet rá egy pillantást, elgondolkodik. Több közös vonás van bennük, mint gondolta volna, ez pedig nagyon jó, érzi, hogy ez a lány nem véletlen került most elé. Nevezzük akárminek a fenti erőt, biztos benne, hogy az akarta, hogy ez így történjen. Gondolatban már dörzsölgeti is a tenyerét, mennyi előnye fog származni ebből a kapcsolatból, így tudatosan figyel tovább.
- Nahát, te tényleg nagyon szereted a kígyókat. - Mosolyodott el szélesen. - Az én szenvedélyem a művészet, én attól kapok irreális lelkesedésrohamot és szómenést.
Végül a lányra vigyorgott, így legalább nem érezte magát annyira kényelmetlenül, Sára megértette a lelkesedését. Viszont szemet szúrt neki, hogy a lány sokat beszél az apjáról. Ettől el kellett vigyorodnia ismét, ez egy pont volt, amiben nem hasonlítottak. Mindig is szerette, imádta a szüleit, de sosem lógott a nyakukon. Kiskorától kezdve találékony volt, egyre önállóbb, ahogy cseperedett. Élte a saját életét, ahogy egy igazi életrevaló személy, de persze néha hazautazott, hogy megnézze a családját és megszeretgesse a testvéreit.
Médea nevére csak mosolygott és bólintott. Aztán el is felejtette a lány kérdését, látszott rajta, hogy megvilágosodott. Új ötlet ugrott a fejébe, felemelte a buksiját. Ragyogó, szikrázó zöld tekintettel pillantott fel rá, elmosolyodott, elnyíltak az ajkai és mulatva fújta ki a levegőt.
- Médi... tudom, hogy lehetne egy kígyód mégis, de apádnak se mondanál ellent. - Ígérte neki, majd bólogatott kicsit, erősítésképpen. - Művész vagyok, rendelésre festek, de biztos vagyok benne, hogy egy hihetetlen jó tetoválást tudnék neked csinálni. Hallottam, hogy van valaki a suliban, aki tud ilyesmit csinálni, megkérdem, hogy kell, kölcsönkérem a gépet és megoldjuk. Lesz egy örök kígyód.
És máris szétáradt benne a lelkesedés, dübörgött a mellkasán, a fülében, a torkában, a gyomrában. TETOVÁLNI akar. Ki akarja próbálni, milyen, amikor az ember maga a vászon és szabadjára engedheti a kreativitását azon is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az érkezés időpontjára szintén csak bólint egyet, hiszen nem érdemes erről többet beszélni, főleg, mert akadnak más témák is: kígyók, művészek, ezek pedig sokkal érdekesebbek, mint az iskola. Látja a lány mosolyát és máris nyeregben érzi magát: olybá tűnik mégsem lesz olyan nehéz megkedveltetnie magát vele.
Szintén türelmesen figyel, miközben Médea a festőkről beszél, hevesen bólogat, amikor a neveket hallja. A véleményalkotás viszont nem megy ilyen könnyen, először meg kell kicsit rágnia a dolgot, elgondolkodik egy kis időre.
- Tudod, én nem alkotók alapján kedvelem a művészetet, hanem stílusok alapján. Szerezhet valaki hírnevet egy-két jó képpel, viszont szürke egerek is alkothatnak olyanokat, amit sosem lát szakértő szem, mégis nagyobb kincs, mint a Mona Lisa.
Miközben az álláspontját kifejti, nem bírja ki, hogy ne gesztikuláljon, hiszen így nyomatékosítja a szavait. Tisztában van vele, hogy nem minden művész olyan élelmes, mint ő, hogy mindent megtegyen a sikerért. Elég sikeres is, folyamatos megrendelői vannak, az alkotásaiért pénzt is kap. Talán nem lesz a világ leghíresebb festője soha, de megélni már megtud majd belőle, ha akar. Hiszen az újságírás, a fényképészet is érdekli. Emiatt pedig sokféle karrierlehetőség áll előtte. Viszont a tehetség és az extrovertált személyiség elegye, ami Sárában megtalálható egyetlen nagy, villogó, csicsás feliratot eredményez: SIKER.
De aztán hamar talál magának újabb lelkesedési célpontot, mégpedig a tetoválást. Csillogó, zöld szemeiből látni lehet rajta, hogy megállíthatatlan, Médea pedig elkezdi feltenni a kérdéseit ezekkel kapcsolatban. Egyelőre nem válaszol, most tényleg az unott "csak legyünk túl rajta" arccal hallgatja végig, amit a lány mondani akarja. A lelkesedés szétárad ereiben, majd amikor a lány befejezte az aggódást, elvigyorodik és rápillant.
- Ne aggódj semmi miatt, megtervezem a legjobb tetoválást a világon, elintézek mindent. Bízz bennem. - Bólint is egyet nyomatékosításképpen, majd elkapja Médea csuklóját és elkezdi húzni a kastély felé. - De most menjünk és kísérletezzünk!
Még nevet is mellé, miközben elviszi a lányt egy megfelelően forgalmas helyre, hogy szórakozhasson egy jót. Az már plusz bónusz, hogy Médea közben megfigyel, kutatásokat végez és a kis kígyójával játszadozhat. Ám az egész közben a gondolatai a tetoválás körül forognak, mindig visszakanyarodnak hozzá. Lelki szemei előtt már körvonalazódik is, milyen tetoválás fogja díszíteni a lányt, már csak egy papír és egy ceruza kell, hogy megmutathassa a külvilágnak is.
Egy igazi géniusznak érzi magát, erősnek, alkotni fog, de olyat, amilyet még soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Egészen jól szórakozik a madáron, de amikor kopogást hall, hirtelen egy-két szívdobogás kimarad. Ettől kicsit összerezzen. Hamar tudatosítja a szervezete, hogy Warren nem fog kopogni a saját irodájába, de ettől függetlenül nem kellemes, hogy lelepleződik. Amikor Axel belép a szobába, pont háttal áll neki. Nem látta őt, de tudta, hogy akárki is jár erre, nem sokat kerülgeti a forró kását, egyből benyitott a szobába. Érzi a hátán a tekintetét, mozdulatlan marad. A kezében van a pálcája ugyan, de nem akarja használni. Szereti a mókát ugyan, de nem veszélyes, nem is igazán gonosz.
Amikor meghallja a felszólítást, hogy mutatkozzon be és mondja meg házát-évfolyamát, egyből tudja, hogy egy prefektussal van dolga. Kuncogni tudna a helyzet iróniáját, de inkább csendben marad. Elrakja pálcáját, szinte érzi, ahogy hátulról rászegeznek egy hasonlót és ha valamit, párbajozni nem szeretne. Hiszen ez egy ártatlan tréfa, nem megyünk vérre és nem sérül meg senki, remélhetőleg. Sára viszont képtelen komoly lenni, kezeit lassan az égnek emeli, elvigyorodik, fejét is hátrahajtja.
- Nekem nincs se nevem, se házam, se évfolyamom. Hiszen én egy tündér vagyok, aki vidámságot, színt hoz az emberek életébe!
Színtiszta taktika volt, ahogy a nevetése is. Hiszen mivel zavarhatná meg jobban a meglepőjét, mint a leginkább irreális dologgal, ami elsőre eszébe jut? Remélhetőleg Axel megakad rajta, nem bírja jól a baromságokat. Na meg tényleg tündérnek érzi magát, hiszen éppen Warren életét készül megédesíteni... hm, de még mennyire!
A következő lépésben pedig leengedte kezeit, majd lassan megfordult. Amikor meglátta a fiút, egyszerűen ledöbbent, abbahagyta a nevetést. Először is, ismerte a prefektust, hiszen a házához tartozott, na meg futólag beszélgettek már egyszer, amióta itt van. Neki van az a fura, északi neve, a hideg népek közül jött valahonnan. Másodszor pedig, rózsaszín a feje.
- Axel...? - Kérdi a kiakadás határán, majd elvigyorodik. - Mi az a fejeden?
A kérdés után nem sokkal kitör belőle a nevetés, kicsit előredönti a fejét, a sapka leesik és hosszú, fekete, göndör tincsei immár sima copfban ereszkednek alá. Jót nevetgél, majd vesz egy mély levegőt, felegyenesedik, egy kósza könnycseppet is kitöröl a szeméből.
- Mit csinálsz te itt? - Kérdezte jókedvűen, le sem véve a szemét a prefektus hajáról. Bár ezt a kérdést hozzá is intézhették volna, nem zavarja. - Jaj, nincs időm csevegni, Warren visszajöhet, bármelyik percben... őrködj vagy segíts, ne állj csak úgy ott!
Eszébe jutott bizony, hogy a küldetés nem állt le, táskájában kutat további kellemes kis meglepetések után, amiket a drága tanárnak itt hagyhat. Az eszébe sem jut, hogy Axel akár meg is büntetheti, Sára kicsi szemeiben máris bajtársként tekint a fiúra. Tudja, hogy pofára is eshet ezzel a közvetlenséggel, amivel kezeli a helyzetet, de majd abból is kivágja magát... próba, szerencse!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Király, ha te vagy Pán Péter, akkor én meg Csingiling. - Vigyorgott Sára szélesen, amikor már megfordult és Axelre pillantott. A fiú is vigyorgott az ő hülye megjegyzésétől, alapvetően úgy tűnt, beválik ez a csodás taktika.
Nagyon jót kacag Axel frizuráján, a fiú még meg is mutatja neki, hogy megcsodálhassa a rózsaszín tincseket. Egészen illik a bagolyhoz. Amikor Sára meghallja, hogy a húga volt, csak szélesen vigyorog rá. Olybá tűnik Annikának szép kis humora van, szereti az áprilisi tréfákat, pont mint Sára.
 - De, nagyon jól áll, szerintem maradhatna így.
Vigyor kíséretében bólogat is, hogy helyeseljen. Ő minden nap szívesen elnézné Axel rózsaszín fejét, nem lenne vele semmi gondja. Amikor a fiú megjegyzi, hogy ő is kérdezhetne hasonlót, csak megvonja a vállát, hiszen nem tartja fontos dolognak, ő mit csinál erre, most Axelről kell beszélni. De a büntetés szóra elkerekednek jelenleg kék szemei, nagy pilláival csak úgy néz a fiúra, pillog is párat. Bájosan elmosolyodik, akár egy modell, még egy nagy reklámon is megállná a helyét, annyira elbűvölő.
- De nem fogsz, ugye? - Pillanatok alatt bízza el magát, amikor a fiú az ajtóhoz lép, becsukja azt. Egy picit még feszülten vár, de közben a táskájában turkál. Amikor Axel azt kérdezi, miben segíthetne, elvigyorodik, szélesen. A táskájából egy tégelyt szed elő. Leellenőrzi, biztos az-e, aminek hitte. Bólintva nyújtja a rellonos prefektus felé.
- Nagyon vigyázz vele, hihetetlenül erős viszketőpor. Csak fújj belőle kicsit az ajtó elé, a padlóra. Elég lesz. - Mondta, majd a fiúra kacsintott. Amint Axel megcsinálja, bizonyos: amint Warren belép az irodájába olyan égető lábviszketése lesz, mint soha még. A por alattomos: sem cipő, sem zokni nem állítja meg, maximum öt-hat rétegnyi védelmen át nem fejti ki hatását. Elképzelve a helyzetet, bizonyos, hogy Warren majd le akar ülni valahova, lekapni a lábbelit és alaposan megvakarni a talpát. Erre felkészülve Sára a legközelebbi ülési lehetőséghez, a kanapéhoz lép. A finom bőrön végigsimít, elvigyorodik. Az ülések közti résekbe nagyon óvatosan festékpor bombácskákat helyez. A legkisebb nyomásra is felrobbannak, így nagyon óvatosan kell bánnia velük, végül baleset nélkül helyezi őket. Amikor a drága delikvens a kanapéra ül, azonnal megmozgatja a bombákat, azok felrobbannak, a kedves kuncsaftot a szivárvány minden színében virító festékporral lepik el. A csillám...láma kinézetet nem olyan könnyű leszedni, amilyennek elsőre tűnik.
- Ez így jó lesz, jó lesz... mindjárt kész vagyunk. Még egy pár apróság... - Kutakodik tovább a táskájában. Alaposan bevásárolt az alkalomra. Nemsokára egy-két csövet vesz elő a táskájából, az egyiket odadobja Axelnek. - Trolltakony-konfetti. Én az egyik fiókjában használom el, keress a tiédnek valami jó helyet, amit nem lehet egyből látni. - Vigyorgott a prefektusra, aki bajtársává avanzsált erre a napra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Axel örvendett neki, ő pedig elvigyorodott és kicsit meg is hajolt neki, megemelve felsője szélét. Jót mosolygott azon, milyen tiszteletet vívna ki magának a prefektus ezzel a hajjal. Ő lehetne a Rellon plüssnyula, a kis édeske, akit mindenki körbeölelget.
- Na, akkor elvennéd a szerepem. - Korholta játékosan, nevetgélt kicsit. - Én hozok mindenki életébe szépséget, emlékszel, ugye?
Vigyorogva láttak neki a fiúval együtt a csodálatos hadművelethez. A változások hamar végbementek a szobán és olybá tűnt, a prefektus is élvezi. Miután Axel elintézte a viszketőport, Sára óvatosan rakta el a tégelyt, alaposan lezárva, nehogy apokalipszist hozzon el az iskolába. El sem tudja képzelni, mi lenne, ha ez itt elszabadulna, de nem akarja sem látni, sem megtapasztalni. Az még neki is durva lenne, így elrakja a cuccot biztonságos helyre, ahol nem okozhat semmi véletlen meglepetést.
Mindent bekészítettek, így utoljára maradtak a trolltakony-konfettik. Sára a sajátját is elhasználta. Így Dwayne egyik polca, illetve egy fontosnak tűnő, iratokkal teli fiókja szintén megtelt zöld, nyúlós trolltakonnyal. Pálcával egyszerűbben eltüntethető, kézzel viszont bajos: ragacsos és nehéz tőle megszabadulni.
- Lehet, hogy beavatlak egyszer. - Nevetgélt Sára a kéréseken, majd elrakta a maradék bizonyítékot a táskájába. - Van egy jó ismerősöm Pesten... ha szerencséd van, majd bemutatlak neki.
Kuncogott még kicsit, majd amint Axel is kész volt mindennel, a férfi íróasztalához lépett. Egy üres lap hevert a sok között. Sára elővett egy alkoholos filcet. Szép, nagy betűkkel odakanyarította az ÁPRILIS BOLONDJA! feliratot, elvigyorodott és egy szívecskét is rajzolt mellé. Bal kézzel írt, kétkezes lévén akkor egészen más volt az írása. Eredetileg a jobb kezét használta, mégis, senki ki nem találta volna, hogy az az ő írása. Legszívesebben egy rúzsnyomot is hagyna rajta, de attól könnyen beazonosítható lenne, meg biztossá válna, hogy lány volt az illető, így pedig nem éri meg.
- Rendben, most már mehetünk. - Bólogatott és Axelre mosolygott. Az ajtóhoz érve megtorpant. - Vigyázz a viszketőporra! - Figyelmeztette, majd ő maga átugrotta a fertőzött részt, kilépett az ajtón. Bevárta a prefektust, majd elővette a mindent nyitó kulcsát, bezárta az ajtót. A kulcs szintén porrá vált, kifolyt Sára ujjai között. Ekkor a kilincsre nézett, elvigyorodott.
- Várj, még egy apróság. - A táskájából némi átlátszó ragasztót húzott elő, a kis ecsettel bekente. Amikor Dwayne megfogja a kilincset, nem tűnik fel semmi, de aztán amint belép, rájön, hogy nem lesz olyan könnyű elengedni. Persze, egy rántás elég, de égő nyom marad a helyén, ki tudja, talán még bele is esik a viszketőporba. Jót kuncog az utolsó simításon, elrakja ezt is, majd csillogó szemekkel néz fel a rellonos prefektusra, elkapja a csuklóját és jót nevetve szalad el vele, mielőtt még a szoba tulaja visszaérne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Sára a szokásos étkezéshez ment le a nagyterembe. A Rellon arcai között már egész sok ismerős volt, nem kellett attól félnie, hogy unatkozik. Beszélgetett és amikor meglátta egyik ismerősét, odament, hogy köszönjön neki. Muszáj volt jó kapcsolatokat kialakítania, hiszen megtanulta hamar, hogy ez jelenti a hatalmat. Amikor ment, észre sem vette, hogy meglökött egy srácot. De már nem is volt éhes, a beszélgetés után úgy döntött, elhagyja a termet és visszamegy inkább a Rellon alagsorába.
Nyugodtan ment, nem is nagyon figyelt oda. Az esze már akörül járt, hogy ma alkotni fog, valami hatalmasat és maradandót. Lelki szemei előtt képzelte el, ahogy csinos kis kezei közé veszi az ecsetet és megindul a tánc a lapon és a kusza vonalakból lassan kialakul valami egész, valami igazán jó. Libabőrös lett már attól is, ha rágondolt az alkotás érzésére.
Ám a következő pillanatban egy regimentnek elegendő süti landolt a fejében. Nem volt valami kemény, elsőre nem is tudta, mi az, hiszen csak valami puha találta el a fejét. Amikor odanyúlt, hogy megtapogassa, egy adag habos-babos sütit fedezett fel, megnézte a kezét. Lenyalta az ujját, a vihar előtti csend volt, ahogy mozdulatlanul állt, csak az egyik kisujja ugrált türelmetlenül.
- Kösz a krémest, bárki is szánta... - Mondta sötét hangon majd nyelt egyet és megfordult. Kitolta csípőjét, oldalára támasztotta kezeit. Zöld szemei szikrákat hánytak, ahogy körbepillantott. Egyből kiszúrta Alexist, ráemelte tekintetét és lassan, féloldalasan elmosolyodott. Érezte, ahogy a feszültség gejzírként tör elő belőle, felemelte kezét, rámutatott.
- Mégis hogy képzelted, te pondró?! - A történések hatására hirtelen éles hangon kiabált, igazán dühös volt, a hajából és a földről vett maradék krémest és sütit vett fel, odalépett, Alexis arcába túrta az egészet. - Mégis mi a fene bajod van, haaa? - Kérdezte a kínzás közben, majd elengedte és a saját takarítására fordította inkább energiáit. Közben morgott és néha káromkodott is... a hajára igazán mérges volt, most pedig aztán mehetett órákon át mosni, hogy újra egészséges és cukormentes legyen. Lepillantott, miközben a haját tisztogatta, meglátta a cipőjét. Ott volt rajta némi sütidarab, a fiú felé emelte.
- Nyald le. - Mondta szigorú hangon, miközben a lábára mutatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Hm...? - Pillantott fel, amikor egy srác jelent meg szintén a csomag mellett. - De, csak... nem tudom, kicsit fura.
Nyelt egyet, de nem félt, csak bizalmatlan volt. Végül óvatosan kezecskéit nyújtotta a csomag felé. Rufusra pillantott még egyszer, mielőtt belekezdett volna. Abban a pillanatban azonban megmozdult a csomag még inkább. A bejárati csarnok is elcsöndesedett, egyre hangosabban dobolt valami a dobozból. Sára fintorogva emelte egyik kezét védekezve maga elé. Azonban a kíváncsiság is dolgozott benne, egyre inkább várta, hogy megtudhassa, mi van benne.
Amikor kibújt a plüsshód a dobozból, zöld szemeivel nagyokat pislogott rá. Egyik szemöldökét felvonva pillantott fel Rufusra, aki valószínűleg még mindig ott tátotta a száját. Aztán Még inkább meglepődött, amikor a kis állat beszélni is elkezdett, cérnavékony hangon.
- Nem. - Válaszolta a kérdésére helyből. - Legalábbis én biztos nem vagyok semmiféle Kumagoro.
A kíváncsiskodó srácot nem tudta, elég fura névnek tűnt és nem hitte, hogy ő Kumagoro... de mintha hallotta volna már ezt a nevet. Nem ő az a plüssnyúl, aki folyton a kastélyban flangál? Nem tudja, de nem is számít. A következő pillanatban a plüss azt gondolja róluk, hogy egy pár, ő pedig képtelen visszafojtani a nevetését.
- Ő és én? - Mutatott hüvelykujjával Rufus felé. - Dehogy, nem is ismerem.
Kuncogott még egy kicsit, majd bátorkodott megsimogatni a kis állatot. Tetszett neki a puha bundája, elmosolyodott. Első mancsai alá nyúlt és megemelte, hogy jobban hallja, amit mond és amúgy is.
- Na gyere, Kicsi. - Mosolygott szélesen, ahogy kezeiben tartotta. - Meséld el, mit csinálsz itt.
Igazán aranyosnak tartotta a kis állatot, valahogy első látásra megbabonázta. Úgy érezte, mintha egy új kistestvért kapott volna, egy negyediket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- NEKED TELJESEN ELMENT AZ ESZED! - Tudatosította a fiúban, ha magától nem jött volna rá, hátha végre belátja, hogy elmebajos. Ki tudja, talán ha kiabál vele, megszeppen vagy végre észreveszi magát. Egy iskolában van, vagy mi a fene! Itt pedig nem illik nyilvánosan így viselkedni. Bár Alexis nem úgy néz ki, mint akit egyáltalán érdekel, hol, hogyan lehet viselkedni. Ez pedig Sára számára elviselhetetlen.
Amikor azonban az ökle felé lendül, újabbat visít, az ökle kicsit súrolja, de még időben hátratántorodik. Nem káromkodik, még ilyen helyzetben is csak magában ontja a szitokszavakat, viszont a pálcájáért nyúl, lévén jobb fegyvere most nincs. Elvégre még csak nem is az az igazi szuperhősnő, aki be tudna húzni neki. Na nem, sosem pazarolná a művészkezecskéit egy ilyen pondróra, mint Alexis. Meg az amúgy sem nőies. Na nem mintha az átokszórás az lenne, de mégis, talán stílusosabb. Ő sosem volt barbár amazon módjára viselkedni, kerek szemekkel néz az eridonosra, mintha meg tudná ölni velük.
A következő pillanatban, mielőtt még rendesen rászegezhette volna a pálcát, a fiú hasba készült rúgni. Kikerülni ugyan nem tudta, de a pálcáját jól megmarkolta, lefelé beledöfte a fiú combjába, de figyelt arra, hogy ne törje el. Remélhetőleg ez a "kis" fájdalom megállította abban, hogy nagyot rúgjon bele, ennek ellenére ismét hátratántorodott, szabad kezét, a hasára simította. Köhögött is kicsit, nem bírta a fájdalmat, nem volt hozzászokva. Hunyorogva próbált kiegyenesedni, Alexist nézte, de nem szórakozott sokat. Mielőtt még Alexis felocsúdhatott volna az egészből, egy hirtelen mozdulattal szegezte rá az életmentő pálcát.
- Everte Static! - Nyögte ki az első varázslatot, ami eszébe jutott, és ha az eltalálja Alexist, akkor bizony hátrahőköl ő is egy kicsit. Emellett pedig légtornászokat megalázó biztossággal repül fel, fordul meg tengelye körül és érkezik vissza a talajra. Sára keze remeg, az adrenalin dolgozik benne, kapkodja a levegőt, próbál kiegyenesedni, de még mindig fáj a hasa. Az agya gőzösen dolgozik, mi lehetne az, amivel megvédhetné magát.
- Planta Lubricus! - Lő ez újabb átkot a fiú felé, ha már felállt volna, ez bizony kigáncsolja majd őt, és pár percig nem is tud majd felállni. Sárának van ideje gondolkodni, nagy levegőket vesz, bár ez igen fájdalmas jelenleg.
- Jobban jársz ha... ha befejezed és eltűnsz! Komolyan szét fogom átkozni a fejed! - Mondta, miközben remegve emelte rá a pálcát továbbra is, de komolyan izzott a tekintete, szemöldökeit összevonta. Végtére, még félelmetes is volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Sára éppen a cukrászdából jött, evett egy sütit, mert úgy érezte, hogy neki szüksége van egy kis édességre és némi boldogsághormonra. Meg egy kicsit egyedül is szeretett volna lenni, elrángathatott volna valakit magával, de nem volt kedve. Néha ő is szeretett kicsit elmélyedni a gondolataiban.
Hazafelé a Fő utczán sétált, nagyon jól esett neki a kis sütizés, az idő is igazán jó volt. A kinti levegő, a madarak, minden feltöltötte őt. Elvigyorodott, széttárta karjait és a macskaköves, nem túl népes utcán szépen, ritmusosan lépkedett. Egyre gyorsabban, közben a fülében ütemet hallott, talán a szívdobogása volt az. Vagy mégsem? Sokkal zeneibb volt, legalábbis neki annak tűnt. A nagy lépések lassan sasszékká, majd pördülésekké váltak. Halkan, magában nevetgélve táncolt a macskaköveken, óvatosan rakta le lábfejeit, nehogy hasra essen. Mégis energikusan haladt, nagyon jól érezte magát. Nem érdekelte, mit gondolnak róla, ő felszabadult volt és tele sütivel.
Lassan azonban úgy gondolta, ideje lenne megállni. Egy lábon pördült egyet, majd lerakta a másikat megállította a mozdulatát. Abbahagyta a nevetést. A mozdulattal a pillangóvarázs előtt állt meg. Ott állt a kirakat előtt és az üvegen keresztül pont belátott a teázóba. Pontosan azon az asztalon akadt meg a tekintete, ahol Médea és Noel ült. Egy pillanatra megfagyott, csak a szíve dobogását hallotta.
Mégis mit csinálnak ezek itt? Emellett rengeteg kérdés megfogalmazódott benne. Persze eleinte paranoid összeesküvés-elméleteket is gyártott magában, de gyorsan elvetette őket. Igyekezett a realitások talaján maradni. Most mégis, túlzás nélkül állíthatta, hogy élete két, jelenleg legfontosabb személye ült odabent. Egymással szemben, teák előtt. Egyikük sem szólt neki, biztos nem rá tartozik, mit beszélnek, mit csinálnak. Mégis, ha megtehetné, most odamenne. Égeti a vágy, hogy odamenjen. Az indulatait, amik hirtelen lángra kapnak benne, egyszerűen lenyeli. Lassan leereszti a kezeit, kicsit közelebb lép.
Amikor tekintete hirtelen találkozik Noeléval, egy kicsit elakad a lélegzete, talán pár ütemet ki is hagy a szíve. Az a zöld szempár, az a jellegzetes most őt nézi. Rengeteg érzés fut át rajta, szinte érzi a hátán, libabőrös lesz. Vesz egy mély levegőt, lassan kifújja, nem látszik rajta semmi, ártatlan tekintettel bámul egy végtelennek tűnő pillanatig az asztalnál ücsörgőkre. Komolyan nem tudja, mit gondoljon, de nem mehet oda, nem zavarhatja őket. Noelnek sem kellett volna meglátnia.
Azzal a mozdulattal elfordítja a fejét és elindul tovább. Egyenesen, határozottan a kastély felé. Az biztos, hogy helyre kell még raknia magában ezeket a dolgokat. Meg persze meg kell majd őket kérdezni a dologról, hogy ne csak a spekulációira számíthasson.
Noel... és Médea.
Nem tudja, ennek örül-e.
Talán nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Sárika drága újra felfedezőtúrára indult a kastélyban, hogy valami csendes helyet keressen. A lélekszobát most nem akarta, meg amúgy is, voltak ott, ő pedig egyedül szeretett volna lenni kicsit. Az ihlethiány mindig kikészítette, de most nem hagyta magát. Lement a konyhába, magához vett egy bögre finom, illatos teát. Nem, nem itta megy egyből és nem zsibbasztotta le a nyelvét teljesen. Szépen a hóna alá kapta a vázlatfüzetét, ami a rajztáblájához volt rögzítve. A szájába vett egy ceruzát, egyet a füle mögé, egyet pedig a kontyába tűzött. Hozzá tartoztak, szóval biztos volt benne, hogy jól mutatnak majd.
A teával egyensúlyozva, a rajzeszközökkel felpakolva indult meg, hogy megkeresse azt a helyet, ahol majd minden rendben lesz és megszállja az ihlet. Az egyik folyosó végén némi fényt látott, felkeltette az érdeklődését. Közeledve egy nagy, kétajtós kijárattal találkozott. A kerítés, bogolyfalva, a kis kert és asztalok elvarázsolták. Letette a bögréjét, kényelembe helyezte magát az egyik székben. Vett egy mély levegőt, pár pillanatra lehunyta a szemét. A bögréjét a kezébe vette, ivott belőle pár kortyot. Emiatt szájából ki kellett vennie a ceruzát, de nem baj, mert vázlatot készült csinálni.
Ahogy a kis kertre nézett, egyből megszállta az ihlet. Sóhajtott egyet, elmosolyodott. Azonnal látta lelki szemei előtt, ahogy a kis tündér az egyik virág szirmai alá szorult. Az alsó, furcsa világban szomorúan ácsorog, hiszen szakad az eső, ő pedig egyedül van és csak ez a kis virágszál a menedéke. A képzelet pedig szárnyalt, ő meg fogta a ceruzáját, máris felhúzta a lábait, ledobta a táskáját maga mellé és indult az alkotás. A vázlat hamar kirajzolódott a tündérről, aprócska szárnyakat fog majd kapni, hiszen fiatal.
Kicsit meg kellett állnia, elgondolkodni. Addig is ivott még egy kicsit a teából, hogy ne érezze magát lustának. Fiatal kis elveszett tündér, aki magányos és senki nem menti meg. Szíven ütötte a következő gondolat, picit megdermedt, lerakta a bögrét, majd újra kezébe fogta a ceruzát és alkotott tovább. Szorgosan dolgozott, minél inkább bele akart feledkezni a rajzba. Annyira koncentrált, hogy elnyomja az agyában lüktető, dübörgő mondatot, nevet.
Nelli jutott eszébe róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ő nyugodtan alkot, csendben ül, már kevéssé kell a levelet nézegetnie, inkább a rajzára és a fantáziájára hagyatkozik. Kicsit elkalandozik, szép, dzsungelszerű lenti világot rajzol a kis megszeppent tündér köré, majd jöhetnek az esőcseppek, amelyektől úgy fél. Mosolyogva nézi a művét, persze, érzékeli, hogy valaki itt volt, mégsem néz fel egy ideig. A művészet fontosabb egy másik diáktól és éppen azon gondolkozik, milyen színeket fog használni. Biztos benne, hogy sötét haja lesz, kicsit be is satírozza ceruzával, majd el fog az tűnni. Az ajkát is besötétíti. Kicsit megrázza a fejét, már akaratlanul is úgy rajzolja a vonásokat, hogy egy bizonyos személyre hasonlítsanak.
Aztán meghallja a hangot, ahogy hozzászólnak, egy pillanatra megdermed, megáll a kezében a ceruza a papír felé félúton. A megjegyzés kit érdekel? Egyszerűen el sem jut hozzá, csak a hang, majd ahogy oda fordítja a fejét, a jelenség is letaglózza. A bent maradt levegőt nagy adagban fújja ki, hiszen az agya máris újabb levegőt szeretne. Ezzel együtt széles mosolyra húzódik az ajka.
- Nelli! - Állapítja meg végül vigyorogva és pillanatok alatt dob el mindent, hogy felállhasson a székéből. Azonnal oda is megy a lányhoz, megöleli, majd bele is huppan az ölébe, bár a csontos lábai nyomják őt, nem érdekli. Kicsit megölelgeti a madártestű drágáját. Ki kell élveznie, hogy végre kicsit a hosszú, hullámos, sötét tincsek közé fúrhatja arcocskáját, boldogságában kuncog is. Hiába, annyira hiányzott neki ő is. - Miért nem szóltál, hogy jössz? Elmentem volna érted a vonatállomásra, megmutattam volna a kastélyt, ilyesmik.
Vigyorog, mert szinte biztos benne, hogy Nelli nem fog örülni a szeretetrohamának. Noel mindig jobban viselte az ilyeneket, de sajnos jelenleg a húgocskája sem tud semmit tenni ellene. A testvére és szereti, ha tetszik neki, ha nem. Ha nem...? Maximum beletörődni tud. Még egy puszit is ad a lány halántékára, mielőtt kimászna az öléből, hogy ne fojtsa meg és a lábát se törje el. Aztán amikor a lányka előszedi a pénzt, egyik szemöldökét felemeli és sóhajt egyet.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem kölcsön kértél tőle... - Kuncogott kicsit, ismerte már annyira húgát. És abban is biztos volt, hogy amint egyedül lesz, bemegy Noel szobájába és visszarakja a pénzt, amit Nelli elvett. Nem hiányzik neki egy újabb ok, amiért nyúzhatják egymást, neki meg most amúgy sem kell semmire.
Összeszedi a ceruzáját-radírját és persze a rajzát a földről, ahova került elsőre. Megvolt a sorrend, Nelli sokkal fontosabb, mint a hobbija... munkája. Lelkesen vigyorog rá, hamar megfogja a teáját és iszik belőle kicsit, mielőtt még teljesen elhűlne.
- Nem vagy éhes? Van nálam, nem is tudom, valami sós keksz, meg azt hiszem egy kis süti is, csak a táskám alján... vagy nápolyi volt? Na mindegy, kérsz? - Kérdezte, miközben felkapta a táskáját és kezdett benne kutatni. Lelkes volt, hogy Nelli megjött és jó szokásához híven etetni akarta. Igazából ha rajta és az anyján múlna, tömnék szegény lányt, mint egy kacsát, de ő nem erőszakoskodik, csak megkérdi, hátha. A kedvéért. Bár nem tudja, Nellit ez mennyire hatja meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Amikor megkapta a levelet Médeától, nem tudta, mire gondoljon. Jó, nem tud bejönni a Rellonba, hogy megkeresse őt, valószínűleg ez a leglogikusabb módja, hogy megkeresse, tény, elismerve. Mégis, kicsit kényelmetlenül érezte magát, főleg a gondolatai miatt. Kicsit bujkált benne valami rossz előérzet, úgy gondolta, valami rossz dolog miatt kell találkozniuk. Kicsit paranoiás volt, ezt észre is vette magán és gyorsan le is állította magát, mielőtt még durvább összeesküvés-elméleteket gyártott volna magában. Hiszen tudta a megoldást a problémára, el kell menni és megkérdezni Médeát magát, mit is szeretne. Ehhez pedig nem kell más, mint szépen felöltözni, kicsit sminkelni, szép kontyot csinálni és már mehet is.
Szerette a falut, elég sok időt töltött itt. Inspiráló volt, különös, erőteljes erővel rendelkezett és ő érezte ezt. Segített neki abban, hogy feltöltse magát és túllendüljön a néhai, ajtón kopogtató alkotói válságon. Jól esett neki sétálni egyet, most viszont nem csak sétálni jött. Ő már egyből látta Médeát a kirakatban, amikor elsétált a cukrászda mellett, amit szeretett, mert nagyon finom sütiket evett itt legutóbb is. Vigyorogva nézte a lányt, de olybá tűnt, a levitás nem veszi észre a szőke fejét. Inkább belépett és odament az asztalhoz. Még mindig el volt merülve a könyvében, még a címét is meg tudta lesni, mielőtt még odanyúlt volna és a lány orra előtt egy hirtelen mozdulattal össze nem csukta volna a kötetet.
- Búúú! Megjöttem. - Vigyorgott a lányra és innentől kezdve egyértelművé tette, hogy ha már idehívta, ideje lesz vele foglalkozni és nem holmi könyvekkel. Sára mellett amúgy sem lehet mással foglalkozni hosszas ideig, ahhoz túlságosan... jelenség. Kivéve persze amikor alkot, mert akkor ő sem figyel másra, csak az alkotására. De jelenleg nagyon nem művész-módban volt, nagyon is élő volt és figyelt a környezetére. Letette magát a lánnyal szemben, intett az egyik pincér srácnak, mert már tűkön ült. Rendelt a kedvenccé vált sütiből, amit legutóbb is evett, megvárta, amíg Médea is elcsipogja, mit szeretne. Ez után pedig közelebb hajolt, keresztbe tette lábait. Könyökeit az asztalra támasztotta, állát pedig a kenyerei végére, úgy nézett a lányra. Lassan, szélesen elvigyorodott.
- Szóval, mit szeretnél, drága, miért hívtál ide? - Kérdezte sugárzó mosollyal, majd amikor megkapta a sütijét, mosolyogva köszönte meg. Egy kicsit várt, figyelt a lányra, majd felvette a kis villát és máris evett egy két falatot. Egy pillanatra lehunyta a szemét, sóhajtott.
- Húúú... ez nagyon finom. Bocsi, figyelek, figyelek. - Biztosította közben a lányt, kinyitva szemeit és rá pillogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kicsit meglepte Médea indokolatlanul túlcsorduló lelkesedése, de persze egyáltalán nem bánta, hogy nagy ölelést kap. Sőt, ellenkezőleg, mosolyogva simogatta meg a lányka hátát. Majd amikor elengedte, leült vele szembe. Túlestek a szokásos rendelős mókán és a formaságokon, hiszen azzal kezdődik minden cukrászdalátogatás.
- Kérésed parancs, drágám. Elég, ha rám gondolsz és máris megjelenek! De vigyázz, a síron túl is kísérteni foglak.
A végére már nem elégedett meg a vigyorral, elnevette magát, hiába, ha elemében volt mindig engedte, hogy a legnagyobb hülyeség kifolyjon a száján, ami csak eszébe jut. Most éppen ez jött össze, az agyacskája adta ki, még csak meg sem kellett erőltetnie magát.
De aztán az agyacskájának Médeára kellett koncentrálnia, bár nem volt egyszerű helyzetben, nagyon nem. Hiszen a sütire is szívesen figyelt volna, olyan finom volt. Az érző neuronok csak úgy ugrándoztak örömükben, amint Sára a finomság közelébe került. Viszont a nőt nem arra találták ki, hogy egyszerre csak egy dologra tudjon figyelni. Szóval egyszerre koncentrált Médeára és a sütire is, miközben azt eszegette, zöld tekintetét a lányon tartotta, néha bólogatott.
- Persze, hogy elmegyek veled, nagyon szívesen meglátogatom. - Bólogatott most hevesebben, addig abba is hagyta az evést és amikor megbizonyosodott róla, hogy semmi sütimaradék nincs a fogain, vigyort villantott a lányra. Nagyon örült az ötletnek, de egy dolog már régóta piszkálta a csőrét és ez a sóhaj sem tetszett neki. Komolyabb pillantást vetett a barátnőjére. - Nem zavar, hogy minden fontosabb számára, mint te? Ha az én apukám ilyet csinálna, biztos hihetetlenül hisztiznék.
Elmosolyodott a gondolatra. Még ha Farkas nem is volt teljes mértékben mintaapuka, a lányait mindig szerette. Sárának egyszerű volt úgy csinálni a dolgait, hogy a férfi szeresse őt, ő is viszont szerette. Ezért volt elképzelhetetlen számára, hogy a saját lányát ennyire elhanyagolja. Nem is értette Médea apukáját amúgy sem. Miért küldte a lányát egy magyar iskolába? Miért nem költöztette őt magával, hogy vele lehessen és törődhessen vele? Azt még meg se merte kérdezni - pedig ez nagy szó Sáránál! -, hogy a kék lány édesanyjával mi lett. Amikor pedig a gyakori látogatásról mesélt, helyeslően bólogatott ismét. Bár igazából a kérdésre nem figyelt, egy picit tényleg elkalandozott a lány családja körül. A szájába vette a szívószálat, a vizéből ivott kicsit. Legközelebb akkor ébredt fel, amikor az egész poharat kiitta és már csak szürcsölt. Meglepetésében helyből félrenyelt, heveny köhögőrohamot kapott, kicsit megütögette mellkasát és krákogott. Amint a rossz útra tért víz eltávozott tüdejéből, összeszedte a hangját, hogy végre megszólalhasson. Pedig nem szokott sokat csendben elmélkedni, nem az ő stílusa volt. Általában gyorsan vágott az agya, nem kellett morfondírozással töltenie az időt. Médea viszont különleges labirintus volt és néha eltévedt benne. Végül átható tekintetét ráemelte.
- Mondd csak... miért esett így szét a családod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Sára hallott pár tippet a diákoknál fél füllel. Azt mondják, a manók nagyon finom és nagyon vicces dolgokat őriznek valahol a konyhában. De állítólag nagyon nem szeretik, ha a diákok arra járkálnak, ez pedig érdekes tény. Igaz csak elkapta a dolgot fél füllel, de máris felkeltette az érdeklődését. A tilos dolgok, hihetetlenül érdekelték, meg amúgy is, ezek a gyümölcsök, amik rettentő finomak és elváltoztatják az ember hangját, nagyon viccesnek hangzottak. Muszáj volt szereznie belőlük. Tovább kérdezősködött az üggyel kapcsolatban, állítólag régebben a vicces kedvű diákok alkották meg a kis fát, amin ezek a gyümölcsök teremnek. Valahol az erdő mélyén van, a manók pedig minden héten leszedik a terméseket, hogy a diákok ne játszhassanak vele.
Azt nem tudja pontosan, hol van tárolva, csak azt, hogy van a konyhában egy eldugott, féltve őrzött ajtó. Amikor megérkezett, a sürgölődő manóknak köszönt, rájuk mosolygott. Aztán óvatosan az egyik manóra ragasztotta az évnyitóról maradt kis bűzbombát, aktiválta. Bement a konyhába, ott robbant fel, innentől kezdve pedig az összes sürgölődő manó odaszaladt, a katasztrófát elhárítani. Sári tudta, hogy nincs sok ideje, az első ajtón benyitott, de csontra mart, nem találta meg a raktárat. Aztán megfordult, gyorsan pillantott körbe, amikor meglátta az ajtót. Elmosolyodott magában, határozott léptekkel ment oda, benyitott és áldotta a szerencséjét. Körülbelül tudta, hol kell keresnie a gyümölcsöket. A liszt mögül próbálta kiráncigálni őket, kellett neki kis erőfeszítés.
- Gyerünk már... - Motyogta, miközben idegesen az ajtó felé pillantott. Amikor a kis kosár megvolt, gyorsan a kezébe rejtett párat, talárjával eltakarta kicsit. De úgy tervezte, hogy eltűnik, mielőtt még a manók megoldanák a problémát.
Kifelé is sietősen lépkedett, éppen csukta be fél kezével az ajtót maga mögött, amikor nekiment egy lánynak. Hátratántorodott, a gyümölcsök kiestek és szétgurultak a földön. A manók pedig éppen jöttek vissza a konyhából, elhárították a vészhelyzetet. Ő pedig ott állt, a kihullott gyümölcsökkel, az agyacskája pedig pillanatok alatt kapcsolt. Finoman megfogta a lány karját, mintha miatta szóródtak volna szét.
- Te meg mit csinálsz? Nem tudtad, hogy nem szabad oda bemenni? - Kérdezte tőle fennhangon, miközben az összes morgós manótekintet a levitás lánykára szegeződött. Hiába, Sára profi volt abban, hogyan színészkedjen és pillanatok alatt átkenje másra a felelősséget. Persze biztos volt benne, hogy ha Ágotára figyel az összes manó, suttyomban eltesz zsebre pár gyümölcsöt. A kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Azért gondolatban megveregeti a saját vállát, de egyelőre morgolódva engedi el a lánykát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Ilyesmit nem is mondtam, csak szerettelek volna üdvözölni. - Vigyorgott a lánykára szélesen, hiszen nem feltételezte ő, hogy elveszne. Csak törődni szeretett volna vele, de ha nem akarta, hát nem. Végül is, ő is meglepetésként pottyant Noel ölébe, most pedig ő van Nelliében, hajj, de még milyen jól érzi magát itt! Még azt is fontolgatja, hogy nem száll ki innen.
- Jó, majd mindenképpen, pár tök érdekes helyet is találtam már. Van egy könyvtár, ahol be lehet lépni egy-egy történetbe és átírni azt. Nagyon jó hely! - Nem olyan lelkes, mint amilyennek tűnik, illetve nem a könyvtár, hanem húga miatt. És persze az is ajándék neki, hogy Nelli kicsit magához szorítja, jól esik neki, aztán a lány hű magához és segíti a távozását. Kicsit instabilan lépked párat, de aztán nevetgélve áll meg a lábán. A húgára jellemző, hogy egyik kezével simogat, másikkal üt, de van amikor csak üt, már megszokta és abszolút nem veszi magára. Visszahelyezkedik a székecskéjébe, onnan pillant a lányra, a kérdésre pedig elvigyorodik.
- Nem, itt sajnos nincs túl sok magánélet, de van egy-két eldugott zug, ahova el lehet vonulni. De járok veled vécére, ha szeretnéd.
Pillogott rá bájosan, bár ez nem túl meglepő, az iskolákban általában mindig párosan járnak az emberek a mosdóba. Talán csak azért, mert félnek, hogy ha egyedül mennek, egy troll támadja meg őket. Na nem mintha két embert nem támadhatna meg egy troll, de legalább van kinek a nyakába ugrani. Na nem mintha Sára nem Nellit védené elsőként, de azért nem lenne boldog egy ilyen látogatástól.
- Nos, tudom, hogy nem kölcsön kaptad. - Jegyezte meg mosolyogva, miközben ivott kicsit a teájával és figyelte húga okfejtését Noel cipőiről. Amikor meghallotta, kissé félrenyelte a teát, gyorsan lerakta a bögrét és mellkasát ütögetve, krákogva rázta helyre magát. - Erre apától is nyugodtan kérhetsz kölcsön, szerintem abszolút támogatni fog...
Ugyan a hangja még mindig rekedt volt a tea miatt, ivott még pár kortyot, hátha attól jobban lesz. Aztán persze egyből ajánlgatni kezdte a nassolnivalóját a lánynak. Olyan rosszul esett neki nézni, hogy ilyen vékonyka. Bár úgy tűnt, egyelőre jól elvan és ereje is van, nem fog végleg elgyengülni a kajahiány miatt, nem tetszett neki. Előjött belőle a jövendőbeli nagymama énje és legszívesebben egy tölcséren keresztül tömködte volna, addig, amíg a durranás szélére nem ér.
- Hát jó. - Mondta, amikor a húga elutasította az ajánlatát. Amikor pedig próbálkozott megsérteni, csak vigyorgott. - Tudom én, hogy csak a díjnyertes popsimra vagy féltékeny, de ne aggódj, egyszer talán lehet neked is ilyen.
Rákacsintott a lányra, majd elnevette magát. Mikor fogja ő komolyan venni Nelli piszkálódását? Soha. Ha komolyan meg akarná bántani Sárát, nagyon jól tudná, mivel kell próbálkoznia. De amíg ilyesmivel nem hozakodik elő, biztos benne, hogy a hármas számú Ombozi gyerkőc csak megszokásból piszkálgatja.
Amikor Nelli a rajzára tesz megjegyzést, felpillant rá, egy kicsit zavartan néz rá. Hogy jött rá ennyiből? Csak pár pillantást vetett rá. Aztán csak elmosolyodott, óvatosan végigsimított a papír szélén.
- Nem volt tudatos. De ne aggódj, nem mutogatom majd, a személyes gyűjteménybe megy, ha kész. - Biztosította róla a lányt, és ha már felhozta a témát, megmutatta neki. - Miért, nem tetszik? - Kérdezte végül ártatlanul rápillantva. Volt egy tippje, Nelli mit fog válaszolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Amikor Sára meggyanúsítja szegény lányt, az azt sem tudja merre van, ő pedig elégedetten kezet ráz magával. Ágota ennyi erővel a homlokára is írhatta volna, szép, kacskaringós betűkkel, hogy BALEK. Sára pedig ennél szebb és tökéletesebb bűnbakot nem is foghatott volna ki, egyből, mindenki elhitte róla, hogy ő lopott abból a titkos gyümölcsből. Így amikor elmentek, megragadta az alkalmat, leguggolt és gyorsan összeszedett annyit a megmaradt finomságból, amennyit bírt egyelőre. A manók már úgysem rá figyeltek. Sikeresnek könyvelte el az akciót, amikor azonban harcias bűnbakocskája megtalálta a hangját. Ő először meglepetten pillant rá, majd a kérdése hallatán széles vigyor húzódik az ajkaira, huncut tekintettel pillant felé.
- Hát nem tudod? Én vagyok a tündér, aki színt visz mindenki életébe és elűzi az unalmat! - Na igen, amikor Axel kapta rajta rosszaság közben, akkor is ezzel védekezett. Ez volt a legjobb kifogás, szóval végül csak a lányra kacsintott, aki láthatóan elég ideges volt. Nem hinném, hogy Sára komolytalansága lenyugtatná. - De szólíts nyugodtan Csingilingnek, ha úgy tetszik.
Kuncog még egy kicsit és már éppen indulna tovább a zsákmányával, amikor a kis harcias cica ismét kiereszti a karmait. Sára megáll, még csak alig kezdett bele a mozdulatba, mégis inkább nézi Ágotát, hogyan próbál érvelni, erőlködni, hogy Sára most mekkora bajban van. Csak annyi a gond vele, hogy nagyon is tisztában van a helyzetével, és nem is akarja játszani a hülyét. Sajnos nem tudja magában tartani, még Ágota mondanivalójának vége előtt kitör belőle a nevetés, nagyon jót kacag. Amint eleget hahotázott, vett egy nagy levegőt, egy aprócska könnycseppet törölt le szeme sarkából, szabad kezének mutatóujjával, úgy nézett a levitás lányra.
- Ne haragudj, csak olyan vicces, hogy azt hiszed, te vagy nyeregben... - Mondja, majd egy nagy levegőt vesz, megnyugszik és abban a pillanatban megváltozik a mosolya. Különleges, titokzatos lesz, nem vidám, sokkal inkább sunyi és kissé játékos, ahogy pillantása is. Zöld íriszeit a lányra függeszti, látványosan végigméri. - Tévedésben élsz, virágom. A te szavad a manókéval ÉS az enyémmel szemben. Hiszen láttam, hogy te voltál.
Na igen, így már egészen másképp fest az egész, azonban a lány nagyon tudni akarja, mik ezek a gyümölcsök. Neki pedig elege van abból, hogy nincs tisztában magával és a helyzetével. Na meg persze most jut eszébe az ötlet, hogy talán nem ártana letesztelni a gyümölcsöt valakin. Végül is a pletykák nem teljesen meggyőzőek, nem fog ő bepróbálkozni először. Szóval egyhamar döntésre jut, majd gondolkodás nélkül fog egy gyümölcsöt és nemes egyszerűséggel tömi be vele Ágota száját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Tényleg itt az ideje, hogy Sára bevesse magát. Nehezen viseli, hogy Noel Balatonon van és sokat gondolkozott azon, hogyan segíthetne rajta. Tény, de még milyen tény, hogy a fiú rengeteg galibát okozott, hogy megérdemli a büntetését - valahol. Épp ezért volt Noelre annyira mérges eleinte, azért, amit tett. De ő már rég megbocsájtott neki, hiányzik is neki, de még mennyire. Szóval körbekérdezett, vajon kit is kereshetne meg ezzel kapcsolatban. Füzy Dorián nevet kapott, hogy akár Bogolyfalván is felkeresheti, neki pedig ez tökéletesen kényelmes volt.
A hivatal épületébe érve pedig egy kósza mosolyt engedett meg a recepciósnak és máris a mosdóba ment. A tükör kellett neki, oda is állt elé. Egy picikét elmaszatolta a sminkjét, jól rendezett, göndör fürtjeit csak annyira kócolta össze, hogy kissé szétesett látszatot keltsen. Mégis ügyelt arra, hogy bájos maradjon, mert az sem hátrány, sőt. Tudja, hogy nincsenek tök jó esélyei, de nem az a fajta, aki csak úgy feladja a dolgot. Legalább egy próbát megér.
A legjobb esélye akkor lesz, ha megsajnálják kicsit, még egyszer ellenőrzi a külsejét, nem zilált, csak éppenséggel nem tökélet, precíz, mint szokott lenni, és ez kell. Apró kis hibák, félresiklott részletek, amik csak akkor tűnnek fel, ha az ember jobban megnézi. A mögöttes, elrejtett gyengeség apró jelei ezek, megbélyegzik őt. Ahogy nézi magát a tükörben, egy pillanatra beharapja, összepréseli ajkait, mert fáj neki a gondolat, hogy ez nem is annyira színjáték. Valahol ez tényleg ő, valahol mélyen, de most nem palástolhatja, nem rejtegetheti. Mert talán ez lesz az, ami miatt segítséget kap, Noelért pedig... bármit megtenne.
Szóval már jön is ki a mosdóból, igyekszik nem a szokásos, határozott dáma-járásával végigvonulni a folyosón. Megkapta az útbaigazítást, kit keressen és már megy is. Türelmesen vár kicsit az iroda előtt, hátha van bent valaki, hallgatózik is kicsit, de nem hall semmit, valószínűleg bűbáj védi. Végül pedig simít egyet szoknyáján, húz egyet visszafogott mosolyán és bekopog az ajtón, majd beengedésre vár. Show time, Sára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Amikor meghallja a kedves kis szót, már lép is be, becsukja maga mögött az ajtót, hogy véletlen se zavarhassa más. Kezeiben szorongatja a táskáját maga előtt, bizonytalanul egyik lábáról a másikra áll, úgy pillant a szőnyegtől Doriánra. Pillog rá egy sort, meglepi, hogy a férfi mennyire... fiatal és jóképű. Nem gondolta volna, hogy nem egy unalmas irodista bácsikát kell majd meggyőznie, persze attól nem fél, hogy így nehezebb dolga lesz. Csupán egy pár pillanatig látszik rajta a meglepettség. Amikor a férfi felteszi a kérdését, már el is mosolyodik.
- Ha maga Füzy Dorián, akkor minden bizonnyal. - Állapítja meg kedvesen, mert még az is megeshet, hogy nem jó helyre jött és nem itt kéne lennie most. De valószínűleg egyhamar megtudja majd, hogy végül is mi a helyzet. Ha pozitív megerősítést kap, már oda is lép, hogy visszafogott mosolyával kezét nyújtsa a férfi felé.
- Ombozi Sára. - Mutatkozik be kedvesen, hiszen jól nevelt kislány ő... minden bizonnyal a leginkább jól nevelt a családban. Vagy talán csak a legtudatosabb, legkönnyebben kordában tartható. Annyi viszont bizonyos, hogy ő az, akit sosem kellett félteni, mert mindig megállt a saját talpán, sosem botladozott vagy akarta feladni. Most is ezért van itt, mert ilyen a jelleme, nem az az ember, aki ölbe tett kézzel ül és várja, mi történik.
Dorián pedig egy sokkal kellemesebb hely felé mutat, Sára pedig bólint, helyet is foglal az egyik kanapén. A férfi ajánlatára pedig bólint egyet, megköszöni. A bögre aranyos, de most még nem inna semmit, majd meglátjuk, mennyire izzad meg majd.
De amikor Dorián áthatóan pillant rá, arra vár, hogy meghallgassa őt, kicsit úgy érzi, a férfi átlát rajta, ideje lenne abbahagyni a színjátékot. De abban a pillanatban hátradől, a felismerés szíven üti, hogy nem is annyira játszik. Nyel egyet és igyekszik a zavartságát leplezni, egy pillanatra ismét összepréseli az ajkait.
- Ismeri Ombozi Noel ügyét? - Kérdezi végül, mert ha így van, a részletekbe nem megy bele, mi történt. Nem szívesen beszél róla. Reméli, hogy Dorián otthon van az iskola történéseivel. Valószínűleg a vezetéknév árulkodó és a hivatali dolgozó már sejti is, miért van itt. Frufruját egy könnyed mozdulattal kissé oldalra tereli, mielőtt rápillant még egyszer.
 - Azzal kapcsolatban lenne pár kérdésem, mit tehetnénk Noel érdekében. - Magyarázza el azért, kedvesen és nem szájbarágósan, mert szerinte egyértelmű. - Tudna segíteni? - Kérdezi végül, reménykedéssel a hangjában.