36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Andrew Bob Thomson összes RPG hozzászólása (8 darab)

Oldalak: [1] Le
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. március 7. 16:27 Ugrás a poszthoz

Asztrid


Egy tál zabpehellyel a kezében sétál a folyosón. Majd gyanús szempárral tekintget a környezetében lévő emberekre.~Nem adok senkinek a zabpelyhemből. El kellene bújnom előlük.~ Majd meglátott egy ajtót és azt gondolta: ~Majd ide elbújok.~ S lassan az ajtó felé közeledik. Mikor odaér végre az ajtóhoz körbenéz,majd bemegy az ajtón. Lassacskán észreveszi hogy az ajtó folyamatosan zárul be mögötte. mire odaérne az ajtóhoz, bezáródott.
-Segítség. Valaki segítsen.
Ütögeti az ajtót. kis idő múlva rájön, hogy mindez hiába. Hát beletörődött. Így leült az ajtóval szemben, és tovább eszi a zabpelyhét.
-Segítség. Valaki, akárki? Van itt valaki?
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. március 22. 13:47 Ugrás a poszthoz

Norina


Úgy gondolja meglátogatja a könyvtárat, talán segít a barátai hiányát feledtetni egy darabig. Körülnéz a könyvtár ajtajában ~Szerencsére nincsenek sokan, csak néhány ember van bent.~ Megpróbál nagyon halkan olyan messze jutni, hogy az a pár ember se vegye észre. Majd elindul halkan, de nem néz a lába elé és valamibe belerúg. Lenéz és meglátja, hogy egy gyönyörű lányba akart felesni.
- Nagyon sajnálom! Remélem nem esett bajod!
A lány felé nyújtja a kezét. ~ Hogy lehetek ilyen ügyetlen? ~
- Amúgy a nevem Andrew. A hölgy becses neve mi?
~ Remélem nem rúgtam akkorát, hogy gyengélkedő legyen a vége, de azt is, hogy ezért nem haragszik meg rám ez a gyönyörű teremtmény! ~ A másik kezével a kutyája pórázát fogja. Aki meglátja a macskát ezért kergetni akarja.
- Sherlock ne csináld ezt. Már otthon is megbeszéltük nem kergetünk macskákat!
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. március 22. 14:20 Ugrás a poszthoz

Norina


A lány neve hallatán elámul. ~ A neve is olyan gyönyörű, mint maga a lány! ~ Szerencsére a lány elmondása szerint semmi baja nem esett.
- Sajnálom, hogy megzavartalak az olvasásban. Ha akarod én tovább állok, de ha nem zavarlak szívesen maradok.
Leguggol a kutya mellé, majd megsimogatja.
- Látod most mit tettél? Ezért büntetés jár!
A kutya szende szemeit látva meggondolja magát.
- Na jó, de ilyet többet nem csinálunk!
Majd lassan feláll.
- Azért mégis szeretném megnézni hol rúgtam beléd. Nehogy mégis valami bajod legyen. Szívesen elkísérlek a gyengélkedőre!
A lány gyönyörű szempárját keresi.
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. március 22. 15:24 Ugrás a poszthoz

Norina


A mosolyt látva maga is elmosolyodott.Kicsit cikisen érzi magát, mert a lány rájött a fortéjára. ~ Ez nem ér nem csak gyönyörű, de még okos is! ~
- Én nem lennék ilyen nyugodt a helyedben, mert egy pusztító hurrikán vagyok. Ezért minden perc ameddig a közelemben vagy valószínűleg életveszélyben vagy. Megpróbálok kicsit óvatosabb lenni.
A mosoly eltűnt az arcáról, egy percre megkomolyodott, de aztán újra eltűnt a komolyság a semmibe.
- Na és miket szoktál olvasni általában? Én tipikus történelmi könyveket szoktam általában olvasni.
Lenéz a kutyára aki lefeküdt a lábához. Ezért érzi ezt a melegséget, amin elneveti magát.
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. március 22. 16:07 Ugrás a poszthoz

Norina


- Egy ilyen szép teremtéssel, mint kegyed bárhova elmegyek.
Kicsit nyálasnak érzi magát, de ilyen szép hölgy társaságában elnézi magának. Már nem érzi magát kínosan a lány mosolya mindent elfelejtett. Még azt is, hogy kényszerből jött ide. ~ Kezdem magam jól érezni itt. Szeretek ilyen gyönyörű teremtmények társaságában lenni. ~
- Mégis megtudhatnám, hogy hova is megyünk? Nem mintha nem bíznék benned, csak úgy kíváncsiságból.
Újra leguggol a kutyájához és megsimogatja.
- Na és te Sherlock benne vagy?
A kutya felugrik és már nem is vesz igényt a pórázra. a póráz kicsúszott a fiú kezéből.
- Sherlock a hölgy után, nem mi vezetünk.
Lehajol és felveszi a pórázt.
- Felőlem indulhatunk is!
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. július 15. 17:43 Ugrás a poszthoz

Martin Romberg



Visszaérve a kastélyba egy kis lustálkodás után már neki is áll kipakolni a bőröndjét, mert rengeteg dolgot vitt magával, amikre egyáltalán nem is volt szüksége, mondhatni csak dísznek vitte őket. Ekkor valami elkezdi ráncigálni a lábát és mikor lenéz meglátja a kiskutyáját Sherlockot, akit véletlen elfelejtette bepakolni az utazás előtt. Rögtön le is rakja amit a kezében tartott eddig és felveszi a kutyát, magához öleli, majd le is teszi és pakol tovább, hiszen a dolgok nem pakolják el magukat. Ekkor egy furcsa hangot hall amire ki is kapja a fejét a bőröndből, de megállapításai szerint csak Sherlock akar valamit, ezért már vissza is dugja a fejét, ahol eddig tartózkodott. Mikor már vagy harmadszorra hallja ugyanazt a hangot már nem annyira biztos, hogy csak a kutyája szórakozik, ezért alaposan körülnéz, de nem lát semmit. Egy kis idő múlva már megint hallja az idegesítő zajt, ezért leül, hogy kiderítse hol is van a zaj forrása. Nem kellett sok idő mire rájött, hogy a furcsa hangok a gyomrából jönnek, ez nem csoda hiszen Madagaszkáron szinte csak levegő élt, biztos le is fogyott pár kilót, bár azt a meleg is kiizzaszthatta volna belőle, nem kell ahhoz még éheznie is. Nem is gondolkodik rajta sokat, hogy megrohamozza-e a konyhát, persze csendesen, hogy ne zavarja vele a manókat, ha már olyan finomat tudnak főzni. El is indul megrohamozni a konyhát Sherlockkal a nyomában, aki folyton elcsatangol valamerre, ezért is ér olyan későn oda, ahova eredetileg indult. A helyiségbe belépve még nincs senki a közelében, aminek nagyon is örül, hiszen azóta, hogy Annelie behúzott neki kerül mindenféle emberi lényt. Ez a fiú feltűnően bámulja, de nem tudni, hogy miért. Végül is kit érdekel? Nézzem csak, azt még szabad, amíg meg nem unja, hogy ez a szempár őt méregeti. Egyáltalán nem  ismerős az arca, szóval biztos nem találkoztak még, de akkor miért nézi őt ilyen feltűnően?! A fiút megkerülve fog egy tálat meg egy kanalat és lerakja az asztalra a sráctól nem messze, majd megfog egy üveg tejet és azt is leteszi, végül a zabpelyhet keresi, amit sikeresen meg is talál. Ránéz az őt sasoló fiúra, majd beleönti a tálba a tejet és a zabpelyhet, majd elkezdi nyamnyogni. Mégis csak zavarni kezdi a szendvicset csináló ifjú, ezért arrébb csusszan, figyelve az újdonsült társaságát, akire egyáltalán nem vágyott. Néha bekap egy falat zabpelyhet, közben arra gondol, hogy mit akarhat tőle ez az ember, hiszen nem is ismerik egymást, legalábbis ő nem ismeri ezt a fiút még látásból sem.
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. július 17. 17:48 Ugrás a poszthoz

Martin Romberg



Egyáltalán nem egy konyhatündér, sőt még a tea vizet is képes elrontani, pedig azt elég nehéz, ezért is nem próbálkozik meg még egy szendvics elkészítésével sem. Vele ellentétben a konyhában lévő másik fiú igazán otthonosan mozog a konyhában. Eddig amúgy sem volt szüksége semmiféle konyhai tudományra, hiszen a személyzetet azért fizették a szülei, hogy lessék minden kívánságát, egy kicsit el volt kényeztetve, de mindenkinek fel kell egyszer nőnie és kirepülni a családi házból, bár itt ez szinte szó szerint így történt. A kutyája először a srác lábánál sündörög, majd megunja és leheveredik az ajtó elé. A levegőben szinte már kézzel fogható a feszültség és azon gondolkodik, hogy hogyan törje meg a csendet, de végül nem talál semmi értelmes témát, ami véleménye szerint újdonsült társaságát is érdekelné, ezért inkább nem szól semmit. Nem sokkal ez után észleli csak, hogy a fiú tőle nem messze végzett a szendvicse elkészítésével, amit egy kicsit közelebbről is megszemlél, akár tolakodónak tűnik ezzel, akár nem. Egy gyors szemle után már vissza is húzódik az eredeti helyére. A szörnyű és kínos csendet meg unva felkel és odamegy megdögönyözni a kutyáját, aki idő közben elszundított. Ekkor egy hang, mint derült égből villámcsapás megszólal és azt kérdezi nem lát-e tojást. Annyira meglepődik, hogy hirtelen nem is tudja, hogy melyik világon van, majdnem meg is kérdezi, hogy mi az a tojás, de szerencsére eszébe jut és nem égeti le magát a fiú előtt. Körülnéz, de nem lát semmi tojásra hasonlító dolgot sem. ezért visszafordul Sherlock felé.
- Nem! - már hátat fordítva egy határozott nemmel válaszol, talán kicsit érdes hangon. Megfordul, mert eddig az alvó kutyával szemezett és újból körülnéz tojást keresve. A véletlen folytán meglát egy egész tállal, de nem tudja, hogy hogyan kellene ezt a fiúval közölnie, ezért csak rámutat a tálra, ami tőle nem messze közvetlen egy  üst mellett van. A srác felszabadultan olyan dolgokról kérdezi, ami számára nem valami élvezetes téma, ezért úgy válaszol, hogy ne mondjon vele semmi konkrétat.
- Tényleg? Nem, én Eridonos vagyok! Hát azt nem igazán tudom, talán! - nem igazán sikerült neki titokzatos maradni, de most már mindegy, hiszen az ifjúról is kiderült, hogy Rellonos. Rellonos? Rettenetesen irtózik tőlük a szóban forgó buli óta, ezért próbál valami ürügyet találni, hogy végre elhagyhassa a helyiséget.
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. július 22. 18:59 Ugrás a poszthoz

Cameron Wallace


A folyosón sétálgat az imént még társaságban, de mostanra már elmentek , hiszen nem érnek rá vele ellentétben egész nap egy folyosón sétálni. Visszatérve ahhoz a festményhez, aki előtt az előbb röhögcsélve haladtak el a barátaival. Megáll a festményen lévő hölgy előtt és bókolni kezd neki.  
- Hölgyem maga minden pillanattal egyre szebb. - erre a kis asszony nem felel csak elbújik a legyezője mögé. Lehetséges, hogy zavarba hozta, ezért megpróbál minél semlegesebb dolgot mondani neki, talán arra előbújtatja az egész arcát és nem csak a csodálatosan szép szemeit. - Nagyon szép időnk van, bár ez a maga szépségéhez nem fogható. - ez a tervezett semleges mondat nem sikerült, attól még a hölgyemény előbújt a legyező mögül annyi időre, hogy válaszoljon. - Na ne szórakozzon velem fiatalember. - meglepődik, hiszen nem olyan választ kapott, mint amilyenre számított. - Hölgyem eszembe sem jutna magával szórakozni, de ha akarja elmegyek és nem bókolok magának többet. - mondja, meghajol, majd elindul. - Én nem azt mondtam, hogy menjen el fiatalúr, hanem azt hogy ne szórakozzon. - a festmény még mindig nem adott semmi olyan választ, amiért érdemes lenne maradnia, ezért int egyet a háta mögött és tovább ballag. - Kérem álljon meg fiatalember! - a hölgy szavait hallva visszafordul és megáll, de nem közeledik a festményhez. - Igen hölgyem? - úgy csinál, mintha nem sejtené, hogy a hölgy mit is akar mondani. - Ezzel nem akartam elüldözni magát. Kérem jöjjön vissza és beszéljen még. - a kis asszony megbánóan néz a fiú szemeit keresve amiket egy kis idő múlva meg is talál. Mivel nem tud nekik ellenállni közelebb megy hozzá meglökve a festmény előtt lévő fiút. - Öhm...... elnézést! Nem akartalak meglök.... - nem tudja befejezni a mondatot, amit elkezdett, mert a hölgyemény félbeszakítja. - Ugyan már, semmi baja nem esett a fiatalúrnak. Ugye fiatalember? - a festményen lévő hölgy most a fiúra néz, aki még csak most került oda, vagy már azelőtt is ott volt csak ő nem vette észre?! - Még egyszer elnézést. Kis asszony ezt nem tudhatja, hiszen ő érezte nem maga. - a hölgyemény megsértődve összekulcsolja a karjait és elfordul. Megvakarja a fejét a földet nézve, mivel nem jut eszébe semmi, amivel kiengesztelhetné.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Andrew Bob Thomson összes RPG hozzászólása (8 darab)

Oldalak: [1] Fel