36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. április 14. 19:06 | Link

Péter Fanni

Amikor először, a nagy felfedező útja során, ráakadt a szertárra, eszébe sem volt többet ide visszajönni. Most azonban úgy gondolta, az elhagyatott helyiségnél keresve sem találna jobbat. Igaz, vannak kételyei, de reménykedik, hogy akkora galibát azért nem fog csinálni, ha meg mégis, az itt lévő felfordulásban keveseknek fog feltűnni.
Szóval idesettenkedett tanítás után és bezárta az ajtót csak utána vette elő a táskájából azt a szépen faragott dobozkát, amiben a varázspálcáját is tartja. Kitette egy könyv kupacra. Azóta percek teltek el, de még csak szemezget a bottal. Végül persze kezébe veszi, s mint eddig mindig most is picit olyan érzése támad, mintha megrázta volna az áram. Nem ijesztő, már-már kellemesnek véli, annyiszor megtörtént.
Most, hogy rászánta magát a nagy tettre, jut csak eszébe, hogy a kettétört ceruzát, amin gyakorolni fog, még nem vette elő. Nevet egyet, visszateszi a pálcát, aztán előveszi a tolltartóját és megkeresi a ceruza darabjait. A földre teszi azokat, aztán ismét megfogja a pálcát, a már ismert csípős érzés kíséretében, majd elmondogatja magába a varázsigét, amit ki kell majd mondani. Győzködi magát, hogy menni fog, s ebben a biztos tudatban guggol le a ceruza darabok mellet, s a pálcát fogva, megpróbálkozik a szó kimondásával.
- R...r...r..re..rep..p... - megrázza a fejét, mert hát ez így nem jó. Vesz egy nagy levegőt, becsukja a szemeit, elképzeli, ahogy kimondja, s a ceruza máris egy darabban van, ahogy azt tanulta az órán. Kár, hogy ő is tudja, ennyire nem lesz egyszerű, de nem adja fel. Megpróbálja újra.
- R...r...re..rep..repar...repraro! - gabalyodik bele mégis a nyelve az utolsó pillanatban, s ahogy azt többen megjósolták neki nem úgy sikerednek a dolgok, ahogy szeretné. Hangos durranás közepette jó néhány métert "repül" de meglepetésére valami puhára esik. Csak néhány másodperc után döbben rá, hogy az a puha valami, egy másik ember.
- B...b...bo..bo..bobo..bocsánat! - kapja a kezeit a szája elé, ahogy lemászik az ismeretlen és rettentően furcsa lányról. Azzal, hogy az arca a kezei és a ruhája is kormos lett, na de miért?, nincs is tisztában Nyeste. Hogy is lenne? Nem látja magát.
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 14. 21:10 | Link

Mezősi Nyeste Veronika

Miután vége lett az utolsó órámnak, pár Eridonossal baktattam vissza a klubhelyiségünkbe. Kacarászva meséltük egymásnak, a mai nap történéseit, hogy ki hogyan élte meg azt. Nevetve meséltem én is, az első élményeimet a repüléstanról, hogy a seprűmmel testi-kontaktust teremtettem, miután sikerült nagy nehezen a kezembe szólítanom, a "Fel" vezényszóval.
Ahogy haladtunk át a szárnyunkba a tanterem felől, látom, ahogyan egy talán harmadikos esetleg negyedikes diák magához szorítva cipel egy fa ládát, ami teli lehet törékeny üvegtárgyakkal ugyanis hallani lehet a koccanásokat. Sietős léptein látván, nem totojázik, igyekszik a rábízott feladat elvégzésére. Ingatag mozgását figyelve, egyet gondoltam, és a társaságomat otthagyva utána eredem, majd rá kiáltok.
-Had segítsek!-nyögtem ki mosolyogva, persze nem azt gondoltam, hogy az egészet én cibálom el helyette, de ez sajnos így történt... Amikor az egész az ládát a kezembe nyomta, elmagyarázta hova is kell mennem, megszeppenve figyeltem hisz én még arra nem jártam és nem is vagyok biztos abban, hogy eltalálok oda. No de mire válaszolhattam volna, vagy feltehettem volna neki a gyökér kérdéseimet, addigra szőrén-szálán eltűnt. Magamra hagyott, így próbáltam felidézni mindazt amit mondott. Már csak a porfelhőjét láttam, így az orrom alatt morogva útnak indultam. Lassan araszoló léptekkel haladtam, nehogy összetörjem a láda tartalmát. Séta közben egyre jobban felbátorodtam, persze kezdtem fáradni is. Amint a Déli-szárny első emeletére értem meg is kerestem a Szertár nevezetű ajtót ahonnan furcsa hangok szűrődtek ki. Mintha dadogás lenne, véve a bátorságot benyitottam halkan, csak az ajtó nyikorgását lehet hallani. Belépve a szertárba leteszem az asztalra a ládát és megtörölve a homlokom, látok egy vörös hajú lányt, aki épp egy törött ceruza darabjai felett gubbaszt. Épp köszönni akartam neki amikor váratlanul megtörtént a nagy BUMM.
A robbanás következtében nekicsapódtam a falnak, majd a földre estem. Mire felfogtam azzal az idióta agyammal, hogy mi is történt valami nyomást éreztem magamon, mintha alig kapnék levegőt. Egyből kombinálva azt gondoltam, hogy tuti haldoklom és a mennyország kapuja épp most fog előttem megnyílni. Ám a nyomás hamar felszívódik, hisz újra kapok levegőt így felültem, ismét dadogásra leszek figyelmes. Egy fekete-kormos lány próbált folyamatosan bocsánatot kérni tőlem. Végig nézve a lányon csak zoom-olok az arcára, de a fényviszonyoknak és a fekete koromnak hála nem tudok rájönni, hogy ki az. Sőt, életemben nem láttam eddig az iskolában.
-Öhhm... Nyugi, jól vagyok! -szólalok meg, kicsit még kókán, de próbálok ismét helyre rázódni, ezután felálltam a földről és nagyjából leporoltam magam, szemeibe nézve aggódó egyben kíváncsi kérdéseimmel kezdem bombázni- Te ugye jól vagy? Egyébként, mi a francot robbantgatsz itt egyedül? Ha ezt a rumlit egy prefektus meglátja, kinyír bennünket!-mutatok rá a körülöttünk lévő kuplerájra, míg a lányt vártam, hogy válaszoljon, addig gondoltam arra a faládára pillantok ellenőrzés kép, amit az imént hoztam be. Ezt követően egy nagyot sóhajtok, amikor meglátom a lombikok és kéncsövek érintetlenségét.- Haaah.... Nem törtek el!-majd ismételve a lányra pillantok.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. augusztus 5. 11:18 | Link

Panni Cheesy

Na tessék! Nem elég, hogy a varázsigét nem tudja kimondani, még fel is robban ráadásul valaki másra esik. Az első ijedtgés után hamar felpattan és bocsánatot is kér. Aztán meg azon kezd bánkódni, hogy most ki fogják gúnyolni, vagy valami ahhoz hasonló. A másik lány, most hogy feláll és végig nézhet rajta, egyrészt magasabb és biztos idősebb is. Tele van az arca is már fura izékkel, a haja színe is olyan, amit Nyeste csak festékből tud kikeverni. Ez persze nem jelenti, hogy nem tetszik neki a szín, de egy másik ember haján igazán nem tűnik normálisnak a számára. Aztán, ahogy várta a másik megszólal. S bár elsőre egészen megnyugtaja, hogy semmi baja, az utána következő szavak egészen megijesztik Nyestét. Hiszen ő csak gyakorolt! Arról nem tehet, hogy nem sikerült, emiatt nem büntethetik meg, vagy mégis? Fogalma sincs, hiszen nem tudja a szabályokat, ilyen mélységekig sosem merült el bennük.
Beharapja az ajkait hát és körbe pillant, majd válasz helyett neki áll pakolni, hogy helyre hozza a károkat. Igaz, fogalma sincs, hogy mi hol volt. Nem figyelt ő ilyesmire, csak magára koncentrált, meg arra, hogy majd jól megjavítja az eltört ceruzáját. Szóval most próbálja helyrehozni a károkat, hogyha mégis elkapná egy prefi, ahogy a másik mondta, akkor ne kerüljön bajba.
A dobozt, ami a másiknál volt csak akkor veszi észre, amikor szóba kerül. Oda is siet és belepillant, hogy abban mik voltak, aztán jut eszébe, hogy tökre illetlen.
- B...b...bocsánat! - mondja újra aztán felkapja a ceruza darabokat is és a pálcáját is elteszi vissza a szép kis dobozkába és beledobja a táskájába, hogy nehogy több bajt okozzon. S ahogy ezzel végez jön rá, hogy nem is válaszolt a kérdésre mert annyira megijedt, hogy "kinyírják" rögtön a rendre koncentrált.
- Én...én...én... cs...cs...csak gy....gy...gy...gyagya...gya....gyakorolni ak...ak..akar...akartam... - magyarázza megszeppenve - de...de..dede... n...nnnem m...m...mmmemegy.
Le is huppan elkeseredve egy nem használt törött lábú székre, ami el is billen vele, s zsupsz a földön köt ki. Toporog egy kört a lábával bosszúsan, aztán elterül a plafont bámulva. Nem érdekli. Csakazértse.
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. augusztus 5. 17:11 | Link

Nyeste, Steph & a nagy BUMM.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy szertárban fogok felrobbanni. Azt hittem mindig is, hogy majd vénszatyi' ként fogok meghalni huszonöt-harminc unokával körül véve egy patentos Bagolyfalvi vityillóban, vagy legalább egy hősi harcban patkolok el. De egy ilyen váratlan és korai elhalálozásról álmodni sem mertem. Itt volt vége ennek a nyomorultul rövid életemnek, persze csak addig hittem benne, amíg a robbanás után ki nem nyitottam a pislogóimat. Éltem. De valami nem stimmelt. Nehezen kaptam levegőt, valami nyomást éreztem a mellkasomon, de ez hamar elillant. Ismét normálisan kaptam levegőt. A teremben úsztunk a füsttől, a szám elé tartottam a bal mancsom, mert éreztem, hogy köhögni fogok. Felültem, és a füstöt próbáltam a jobb kezemmel elhajtani magunk körül.
- Mi a... - amint kitisztult a kép, egy vörös lányt láttam magam előtt, akinek fekete korom díszítette az arcát. Fogalmam sem volt, ki a frász lehetett, életemben nem láttam még egy órán sem. Mondjuk soha nem voltam arról híres, hogy mindenre emlékeztem, csak arra, ami valamilyen úton-módon megfogott.
Nem sokáig bámultuk sokáig egymást, ugyanis azonnal azt kezdtem hajtogatni, hogy „jól vagyok”, utána persze érdeklődtem, hogy a kis robbantgató is jól van-e. Persze amíg vártam a válaszára, ami kicsit nehezen érkezett, így körül néztem. Az a kupleráj, ami a szertárban eszméletlen volt. Minden felborult, pár üveg fiola és lombik, pedig összetört. Remélem nem tartottak itt egy dzsinnt is, mert, ha az kiszabadult, akkor nagy bajban leszünk.
A kis kormos azonnal pakolászni kezdett, nem válaszolt. Szemeimmel követtem, ahogy jobbra-balra cikázott, hogy igyekezett mindent helyre rakni, ekkor jutott az eszembe a dobozom, amit az egyik asztalon hagytam, rápillantottam, de minden rendben volt vele. -hál' istennek- Ő is bele pillantott és egy bánatos kutyapofival bocsánatot kért én pedig elmosolyodtam. - Semmi baj, a lényeg, hogy nem tört el benne semmi sem! De most már áruld már el, hogy miért robbantgatsz a szertárban? - kérdeztem rá ismét. Ám erre már hamarabb kaptam választ, igaz kicsit döcögősen, de válaszolt.
- Áh, értem. De miért pont a szertárba? - valahogy nem tudtam felfogni, hogy miért. De nem firtattam tovább, hisz a lány ismét borult. Ez esetben a székről, a földre. - Vi.. Vigyázz! - nyúltam utána, de nem bírtam elkapni, és a kis vörös már a poros padlón hempergett a vadonatúj talárjában. - Jól vagy? - behajoltam a látóterébe, a lábfejeim előtt volt a buksija, én pedig aggódva néztem le rá. – Gyere, segítek! - azonnal pozíciót váltottam, megkerültem a testét és a kezem nyújtottam feléje, hogy ha szeretné, akkor felsegítem a padlóról.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. november 1. 15:33 | Link

Péter Fanni

Semmi sem alakult úgy, ahogy szerette volna. Ez pedig nem meglepő, de ettől függetlenül rettentően bosszantó. Valahol megnyugtatja, hogy a másikban nem tett nagyobb kárt, s hogy az általa cipelt dolgok is egyben vannak még. Az viszont, hogy a varázslás ilyen borzalmasan megy nagyon lelombozza. Hogy fogja így meggyőzni a tanárokat, hogy ő tud ám mindent - elméletben - ha használni nem tudja? Fogalma sincs, de a sírás kerülgeti valahányszor eszébe jut a dolog. És tessék most is! Most is kárt okozott. A kérdésre viszont elég könnyű válasza van.
- M...m...mmemert iiitt egy...gy...gyedül... - nem fejezi be, mert rájön, hogy nem igaz. Csak hitte, hogy egyedül lehet, de mint kiderült nem ez volt a legjobb választás, hiszen a másik lány is pont ide tévedt be. Sóhajt egyet, aztán újra kezdi a mondatot.
- Azt h...h...h...hhitttem, h...h...h...hogy, egy..gy...gyedül l...l...lllllehetek - ezzel pedig le is ül az ominózus székre, ami megadja magát alatta, s ezzel be is telik Nyesténél a pohár. Toporog, mint egy óvodás, majd úgy dönt, a földön a legjobb. Nem megy ő már innen sehova, a varázslást is hagyja. Legalábbis mára. A szemét is lehunyja, hogy megnyugodjon kicsit. Mély levegőt vesz, majd ki is fújja. Csak a másik lány hangja zavarja meg. Felpillant hát rá, de csak a fejét rázza. Eszében sincs felállni. Jó most neki a földön. Legalább egy kicsit még. Végül azért meggondolja magát, s elfogadja a felé nyújtott kezet, s annak segítségével talpra is áll.
Kicsit leporolja magát, miközben megpróbálja kimondani, hogy "köszönöm", aztán vet egy pillantást a romos helyiségre, felszedi a pálcáját, a törött ceruzáját és mindent bepakol a táskájába.
- Én... én... én azt... azt... h...h...hiszem... m...m...mmmmegyek - mondja végül, mert úgy érzi ez a legjobb, amit most tehet. Azért még észbe kap, és odanyújtja a kezét a másiknak - Ny...ny...nyeste! K...k....köszönöm, h...h...hhhogy s...s....ssssegítettél - aztán ha túl vannak ezen is, akkor még mindig kormos arccal kihátrál a helyiségből és visszamegy a navine körletbe, hogy ott átkozza magát tovább, amiért ilyen kis szerencsétlen.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély