A legjobb dolog abban, hogy gondnok lett, az volt, hogy nem kellett talárt viselnie. Nem kellett a diákokkal kapcsolatba lépnie, nem kellett sokat beszélgetnie, nem kellett sok mindent csinálnia. El kellett látnia gondnoki teendőit, aztán kísérletezgethetett tovább a laborjában, ezenkívül a fontosabb eseményeken is meg kellett jelennie. Ilyen például az évnyitó.
Még sok mindent kellett elintéznie, mielőtt oda megy. A nemrég felavatott laborban -első tudományos felfedezés az új helyen- még fel kellett takarítania, mert elég piszkos kísérlet volt. A takarítás nem az erőssége, szóval ráhagyta az egyik kis gépecskéjére, aztán el is indult a nagyterem irányába.
Hosszú, fehér laborkabátja alól ki-kivillant barna zakója, ahogy gyors léptekkel haladt a folyosókon. Út közben letörölgetett pár panaszkodó portrét, aztán ment tovább, míg el nem érte úti célját.
Megállt az ajtóban, megigazította nyakkendőjét, és nagy levegőt vett. Utált sok ember között lenni, pláne, ha ő az új fiú. Ellenben sunnyogni sem szeretett. Fél percig mérlegelte lehetőségeit, majd a legdrámaibbnál döntött.
Hatalmasra tárta az ajtókat, majd zsebre tett kézzel, felemelt fejjel és lobogó kabáttal végigment a nagytermen, majd a tanári asztalok mögött, a sarokban megállt, és összevont szemöldökkel nézte a diákságot. Nem óhajtott szóba elegyedni senkivel, csak azért jött be, mert muszáj volt. Várta, hogy véget érjen az ünnepély hepaj nélkül, és mehessen vissza, hogy megnézze, milyen pusztítást végzett a robot a laborban.
mindegyik benne van a nevében 
