Vannak rá eszközeim...

Nem szeretem, ha gondnoknak hívnak. Az olyan... megalázó.

Szerintem Diomédot diókrémmel kínálni gusztustalan lenne.

Szép estét. Deres srác, adnál egy adagot a tesztoszteronodból? Neked marad még bőven, azt látom, nekem meg kéne pár kísérlethez. *elővesz egy fecskendőt*

Bocsánat, csak nyálmintát jöttem venni a padlóról. Nem kell félreállni, van itt bőven. *vödörrel merít egy tócsából* Aviszontlátás...

Igazán humoros... De tudod, kinek kell majd ezt a csok mocskot eltakarítani? A gondnoknak. Aki jelen helyzetben én vagyok.

Én sem ezt a feladatot vállaltam. Ezt csak mellékesen rámsózták.

És éppen ez a probléma tárgya: A kastélyban kell maradnom, de cserébe gondnokoskodnom kell. Ha kirúgnak, oda a laboromnak.

Nagyon remélem, hogy hamarosan takarítónőt is szereznek ebbe az iskolába. Majd este feltakarítom. *kisétál a vödörrel*

Csak állt a sarokban, és nem csinált semmit. Úgy tűnt, senki nem veszi észre őt, a tanárok is egymás után mennek el előtte köszönés nélkül. Ő pedig nem fogja magát törni, hogy a kedvükre tegyen. Elméjét kikapcsolta, lehunyta a szemét, és várta, hogy teljen az idő. Elképzelte magát kívülről, ahogy falnak vetett háttal áll, lehunyt szemmel, mozdulatlanul, míg minden más felgyorsított tempóban zajlik körülötte. Remélte, hogy nem lesz semmi gubanc, és egyszerűen végigácsoroghatja az ünnepélyt. Csak egy-egy szót fogott föl a beszédből. Nevek, rangok, számok, kitüntetések, bla, bla, bla. Számára sosem jelentettek neki semmit a kitüntetések. Egyedül a professzori név volt, amit nem csak hogy képes volt elfogadni, de el is várt, hogy használják.
Először akkor nyitotta ki a szemét, amikor a folyamatosan sutyorgó diákok hirtelen befogták a szájukat. Mennyei, csodás csönd, melynek kizárólag baljós eredete lehet. Szóval lemondott az igazgató. Legszívesebben vállat rántott volna, és visszatért volna szempillái oltalmába, azonban ez az információ őt is érintette. Mindent a régi igazgatóval beszélt meg, és csak remélni tudta, hogy az új is tisztában van mindennel. Innentől megint nem figyelt, elragadták a gondolatai. Arra reagált csak, mikor a nevén szólították.
Xevyr Zebulon - Professzor... - dünnyögte bosszúsan, majd tett két lépést előre, hanyagul felemelte a jobb kezét, jelezve, hogy róla van szó. Elég gyér taps... Sóhajtott egyet, aztán visszaállt a sarokba. Úgy tűnik, itt a gondnokokat nem veszik emberszámba... Pedig ha tudnák, hogy csak mellékesen az, kényszerből, talán nem így állnának hozzá. De majd ő megmutatja. Bebizonyítja, hogy ő igenis menő. A professzorok mindig menőek.

Csak nem teáról van szó? Esküszöm, most végre pozitívan csalódtam bennetek. Eddig bármikor benéztem, marhaságokról folyt a beszélgetés, de most...

Én minden teát szeretek, de kizárólag ízesítetlenül. Legutóbb valami egyiptomi almakülönlegességeset ittam, és elképesztően finom volt.

De az is lehet, hogy csak piramisos díszítésű almakülönlegesség volt, nem vagyok benne biztos... Mindenesetre ízlett. Csinálok is mindjárt magamnak, ha még van...

Keiko, úgy a legjobb. filter nélkül, cukor és főleg citrom nélkül.

Ti milyet ittatok legutóbb/isztok éppen, lánykák?

Remek ízlésetek lehet.

Piramis ízű most nincs, van helyette csipkebogyós-hibiszkuszos, és cseresznyés joghurtos. Szerintetek melyiket válasszam?

Egy szavazat a joghurt mellett.

Szervusz. Egy-egy.

De le ám.

Kaptam leveleket, hogy elég mogorva vagyok, és hogy próbálhatnék szocializálódni, de nem vagyok jó ilyen csevejek folytatásában...

Nos... ez elég összetett. Hosszú történet, és a felét sem értenétek meg.

Nincsenek fóbiáim. A citromos sztorit pedig legegyszerűbben úgy deríthetitek ki, ha egy játékban a megfelelő kérdéseket teszitek fel nekem.

Mellesleg láttátok, hogy az Eridon ház blogját? Interjút készítettek velem. Velem! Kinek az ötlete volt, hogy éppen velem készítsenek interjút?! *látszólag a dolog ellen van, de mégiscsak szóvá tette*

Akkor most megkapod a kettes sorszámot. A Kinsey kölyöké az egyes. Majd ha végeztünk, vagy elég időm lesz, hogy egyszerre két játékot futtassak, akkor szólok.

Megoldható. Kizárólag tőled függ, hogy hogyan játszol. Mert én magamtól nem bízom az emberekre a találmányaimat, viszont ha ellopod, elintézem, hogy a házad ne legyen dobogós ebben a tanévben, és akkor még hálás lehetsz, hogy ide járhatsz. De amúgy nyugodtan jöjjön bárki, adok sorszámot, aztán majd játszunk.

Akkor a kettes továbbra is szabad.

Na, az eheti szocializáció letudva. Megyek, iszom egy teát, aztán további szép hetet.

*drámaian belép*
Állok szolgálatára!

Ma elhatároztam, hogy kifejezetten kezesbárány leszek. Semmi kritizálás, ócsárolás, lenézés, és még sorolhatnám.

És amíg meg nem jön, addig tehetek érted valamit?

De megsokasodtatok...

Szóval, mi az a Csiki? És kinek van még bármi óhaja?

Egy roller...? Seperc alatt megvan, add csak ide!

Magasságos egek... Tud valaki magarázatot ERRE?

Csak egy pillanat, kell egy megfelelő csavar, meg egy fogó... *kotorászni kezd a köpenye zsebében*

És tele van ilyenekkel a net...
1
2

Ne ilyen hangosan, Brandon, mert kiteszik a szűrömet a kastélyból!

Bár ne lőn ily hangos ama krónikás vala...

Gwen, ez nem az én hatásköröm. Sajnálom. Habár... lehet, hogy találtam már fel valami hasonlót...

Még meghúzom ezt a csavart, és kész is.
Jobb, mint újkorában. Nem szeretnéd majd egyszer lehozni a laboromba, hogy felturbózzam kicsit?

Kísérleteztem a cukor levegővel való dúsításával, és az eredmény meglepően jó lett. Kissé olyan, mint a pattogós cukor, csak vattaszerűbb.

Sajnos a gép lent maradt a laborban, és nem olyan könnyen mozdítható.