*Halkan berobog és ledobja magát a sarokba.*
'napot a népnek.

Helenaaaaaaa *Apró mosollyal tárja a karjait félig. Nem hogy itt túlzásba vinné a mozdulatsort.*
Kávére vigyázni. Minden cseppje érték ilyenkor.

*Hátlapogat ha már tényleg így alakult.*

Ja, dehogy. A szomszéd öreg most akarta kidobni az ablakon növénytrágyázás címszóval.

Nincs ok aggodalomra. A fekete éltető erőt átteleportáltam a saját mancsomba. *Emeli is a bögrét egy elégedett mosollyal társítva.*
Szóval igyunk erre a nyomorult szeles napra!

Irigykedek. *Álmodó épp készül a vonatra...*

SÁRKÁNYURALOOOOM!

Napot oda is. Van is nálad abból a fantasztikus finomságból, vagy csak hanyagul dobálózol ilyesmivel?

Dobjuk össze amink van. Öregbácsi trágyakávét valaki?

Vörösödünk... üdv Babarózsa  

Csokiskekszet helyette? Tegnap csináltam. ^^

GázLóPiknik

*Osztogatja a kekszet. Következőre felár várható, muhahaha*

Mijezitt, randiguru? xD Sok ott a nép és a flanc... De a palacsintáért mindent!!

Jajj hát nagyon rendeskedvesmindenki itt, of korsz... de Lányok, nincs ok aggodalomra. Az én szívemben mindenkinek van hely  

Csorog már a nyálam érte. Palacsintahadművelet induuul!!

Kikérem magamnak. Férfias ordítás lesz az. *Magas C-t megszégyenítő sikítás...*

Ehhez már teljes harci felszereltség kéne

És persze az egész TITKOS akció... nem megy jól a túlzott osztozkodás  

Ha most nagyon piszok hangulatomban lennék, adnék mindhez egy kis DNSt és úgy osztogatnám tovább.   *Közvetett csók rúlz. De azért ő is kortyol az egyikbe.*

Hajj de jó nekem. Inkább kapsz egy kekszet.   *Lilith orra alá nyomja, az ölelést hárítva.*

A kutya az ember legjobb barátja, nem a tanára... *Best place ever.*

Lián? *Facepalm* Akkor már Cián  

Lilith akkor még törd a csöpp kis eszed ezen. Nem illik a Rellonos mivoltomhoz, ezer bocsánat  

Ideje nagy részét a Könyvtárban töltötte. Beette magát az ismerős kopottas szélű kötetek világába, a könyvek jellegzetes illatával körülölelve. Puszta kikapcsolódás és fantáziatágítás céljából, mint mindig. Szeret elmerülni abban a kettős világban, amit a lapokról visszakacsintgató betűk tárnak az ember szeme elé, na meg amit a befogadó ebből megteremt a saját fejében. Mert lehet itt azon filozofálgatni, hogy vajon pontosan mire gondolhatott az író, költő, mikor lefirkantotta a sorokat... de nem érdemes. Hisz mindenkit egyedi felfogással áldott meg a sors, minden elolvasott sor más-más világot teremt meg, hiába egy azon történet íródott le.
Nem sokkal korábban indult meg a Könyvtárból barangolni a folyosók rengetegében, szorongatva az egyik kikölcsönzött könyvet. Azt sem tudja pontosan, hogy hogyan keveredett ide. Épp a történet egyik mellékszálán elmélkedett, aztán a következő pillanatban már a vircsaftot találta maga körül. Egy ideje már a képpel szemben, a falnak dőlve az árnyékban ácsorog és csendben figyeli az eseményeket. Talán közbe kéne szólni, talán meg kéne próbálni békíteni... de hogy pont ő? Minek? Így legalább van némi történés is. Inkább lassan már fogadásokat köthetne és meggazdagodhatna. Persze, csak a licitáló emberek hiányoznak a képletből.
Szeme sarkából hamar kiszúrja a közeledő szőkeséget, de annyiban is hagyja. Nem fog feleslegesen konfrontálódni, az nem az ő világa. Bár ez a nézőpont elég hamar megváltozik, ahogy csak a hajzuhatagot kapja premier plánban, a verekedők helyett. Szóra nyitná a száját egyből, de a mellette lévő festménylakó megoldja a problémát. Talán még le is pacsizna vele, ha ezt egy vászonnal ki lehetne úgy vitelezni, hogy ne nézzék egyből félőrültnek.
-Hellyel nem tudlak kínálni, sajnos popcorn sincs nálam. De fogadhatunk, ki marad alul hamarabb. - Még egy lezser mosolyfélét is megereszt mellé, de véletlenül sem moccanna meg. Csak tovább nyomorgatja a könyvet baljához és szabad kezével a homloka közepén igazgatja a csoda steampunk szemüvegféléjét.

Dandellion Masson

Talán ténylegesen a mai nap mondható az igazi Boldogasszony havának kezdetének. Végre nem röhög már az ember képébe a nap és annak égető sugarai. Szavadon lehet járni-kelni a már friss levegőn és olykor kellemes borzongás fut át az emberen, ahogy belekap és játékra invitálja egy kósza szellő a ruházatát.
Talán pont emiatt érezte a késztetést, hogy neki ide most és azonnal ki kell jönnie. Érezni akarja a hűvös, már-már hideg levegőt fedetlen bőrfelületein, az olykor erősebb szélcsapásokat, ahogy belekapaszkodnak a bozontos hajzatába. Didereg is kissé, ahogy teljesen kiszolgáltatott az időjárás viszontagságainak, de nem is akar tenni ez ellen semmit. Ilyenkor érzi az ember igazán, hogy él.
Viszont mindezek ellenére az ég tiszta feketében tündököl, szikrázik rajta a sokmillió csillag, na meg a Hold tökéletesen kerek alakja. Zsebre dugott kezekkel adja át magát a látványnak, úgy fektében a szökőkút mellett. Mást se hallani mindezek mellé, mint a víz egyenletes csobogását, az olykor felszólaló éjszakai állatvilág neszezését és a süvítő szél uralkodó, mindent elnémító próbálkozásait.
-Vajon egyszer tényleg minden csillag meghal és aláhull, hogy Főnix módjára hamvadjon el az atmoszférában? - Halkan beszél, hogy ne háborgassa az anyatermészet természetes hangforrásait. De hogy kinek beszél? A képzeletbeli barátokból már egy jó ideje kinőtt. Nem. Azt hallotta, hogy a szobor mágikus, a szökőkút közepén. Hátha válaszra méltatja őt és megválaszolja számára az élet nagy kérdéseit.

*Újonnan csatlakozik az ünneplőtáborhoz, hátha elkél az új arc ide is ^^*
Boldog éjfélt!  

*Sellőférfiúk, meg baribárányok...*
Miféle helyre csöppentem? o.o Úgy látszik könyv az egész világ  

Pedig csak most kezdődik minden   Én éjszakai bagoly vagyok a konyhám is nyitva áll...  
De bogaras jó éjszakát a vén csontoknak  

Bagolykodjunk együtt  
Vacsi? Van spagetti, lányok, tudjátok az árát  

Minden megoldható... főleg, ha babcsávónk hajlandó fogni nekünk egyet  

Te uszonyos humorzsák, jó leszel a feladatra ugyan úgy, mint Babszemjankó  


Holnapra még PONT nem volt programom úgy se Lehetsz a csali  

Ahogy felnéz a végtelen égre, ahogy jótékonyan takarja a sötétség, amit egy-két helyen szakít csak meg némi fáklyafény, na meg a Holdról visszatükröződő napsugarak ezüstös fénye, a több millió csillaggal körülölelve... egyszerre érzi magát egyedül azonosnak mindennel és tucatbélinek egyediségével. Eltörpül a világ egészével szemben, akár egy apró hangya a nagyvilágban; az egész boly mintha csak tömeggyártásban vett volna részt, mindegyik Béla... mégis mind páratlan erejű és egyedülálló. Mégis erről az ember erről nem vesz tudomást és úgy tapossa el, mintha Istent akarna játszani. Ugyan így képes lenne a végtelen fekete lepel összelapítani az embereket.
Ilyen és ehhez hasonló mélységű és borús gondolatokkal van tele agytekervényeinek zeg-zuga, amiken csendesen elmélkedik és rendszerez. Talán emiatt lehetséges, hogy majdhogynem villámcsapásként éri a lány hangja, hisz elég összeférhetetlen ez a szobor fizimiskájával. Alig észrevehetően rezzen csak össze és keresi is azonnal a hang forrását a tekintetével. Egyelőre viszont meg kell elégednie a körvonalaival. Sajnos nem áldotta meg a sors macskaszemekkel, hogy éjszaka is szabadon kelhessen, akadályok nélkül. De így is tökéletes. Vagy ha közelebb megy a lány hozzá, az még tökéletesebb lesz. Hogy ő nem kel fel most innen, az holt biztos.
-Tökéletes nem létezik. Ha mégis, az túlságosan relatív fogalom, hisz mindenkinek mást és mást jelent. De idővel minden megöregszik, megcsúnyul, majd porrá lesz. Akkor már sokkalta tökéletesebb halál számukra a gyors és szemkápráztató. Hisz tucatnyi kívánsággal mondanak búcsút nekik. - Biztosan valami mély gondolatvételű Coelhót olvasott mostanában...

Antoinette Myra Blackburn - 2015.09.29. 22:57


Fúj, az félig kannibalizmus. Furcsa igényeid vannak  
Halacska, persze, majd utánad nyúlok a hálóval

Holnap akkor legyél gusztusos csalétek   *lepacsizik és 'álmokat kíván.*

Nette nem elég hangosan, én nem hallom   *Közben kiguberált brokkolis-sajtmástásos csirkemellet a hűtőből. Nyamm*
Csak neked, csak most, na  

Dehogy is. Nem látod, még gőzölög, most lett készen. Hisz itt csináltam előtted, biztos Halacskát bámultad közben, ahogy elcsúszott és víztócsát hagyott a padlón maga után