Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

Ma interjúm lesz! Komolyan, mint a filmekben... Inget húztam, halványlilát, mert ez volt otthon vasaltan, de a nyakkendőt már túlzásnak éreztem volna hozzá, úgyhogy az a ruhásszekrényben maradt. Nagyon izgatott vagyok, elvégre nem hiába plakátoltam körbe a sulit és a fél falut, akarom mondani várost, de nekem falu marad, mégiscsak itt nőttem fel. Szóval, majd kiugrottam a bőrömből, amikor elkezdtek jelentkezgetni a diákok. A legtöbbeket persze a piszkos anyagiak érdekelték. Ilyen szempontból féltem, hogy fel tudom-e venni a versenyt a többi vendéglátóhellyel. Biztosan többeknek ez volt az ok, amiért végül mégsem fixáltunk le beszélgetést, de a mostani egy ilyen alkalom. Ráadásul futárnak, ha jól tudom! Eldöntöttem már korábban, hogy laza és vicces főnök leszek, akit szeretnek az alkalmazottai, úgyhogy nem akarok túl nagy feneket a dolognak, mégiscsak diák vagyok még én magam is, pontosan tudom, milyen elképzelései lehetnek valakinek.
Délelőtt, nyitásra várom a bátor nekifutót, akiről annyit tudok, hogy alattam jár a Bagolykőben, de bevallom hősiesen, nem emlékszem rá, hogy beszéltünk volna korábban, vagy hogy egyáltalán a kastélyban volt-e. Lehet, hogy már túl nagy köztünk a korkülönbség, vagy csak szétszórt vagyok, és már képtelenség ennyi mindent fejben tartanom... Ez van. Amúgy azért esett erre az időpontra a választásom, mert ilyenkor még általában nincs nagy tumultus, az ugye az ebéd- és vacsoraidők. Egy igazi főnök biztosan hátul, a személyzeti helyiségben megbújva várná a jelentkezőt, akinek először oda kéne menni az egyik alkalmazotthoz, hogy jelezzen, majd kötelezően váratnánk öt percig legalább, hogy teszteljük az idegeit, de én még ezt is másképp akarom csinálni, jó nekem leülni az egyik pulthoz közeli asztalnál, s mialatt várok, az étteremmel kapcsolatos iratokat lapozgatom át ujjaimmal, na meg van nálam egy előzetesen kapott önéletrajzféle is, de az majd később.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864052#post864052][b]Jankovits Dávid - 2023.05.13. 01:38[/b][/url]

Ma interjúm lesz! Komolyan, mint a filmekben... Inget húztam, halványlilát, mert ez volt otthon vasaltan, de a nyakkendőt már túlzásnak éreztem volna hozzá, úgyhogy az a ruhásszekrényben maradt. Nagyon izgatott vagyok, elvégre nem hiába plakátoltam körbe a sulit és a fél falut, akarom mondani várost, de nekem falu marad, mégiscsak itt nőttem fel. Szóval, majd kiugrottam a bőrömből, amikor elkezdtek jelentkezgetni a diákok. A legtöbbeket persze a piszkos anyagiak érdekelték. Ilyen szempontból féltem, hogy fel tudom-e venni a versenyt a többi vendéglátóhellyel. Biztosan többeknek ez volt az ok, amiért végül mégsem fixáltunk le beszélgetést, de a mostani egy ilyen alkalom. Ráadásul futárnak, ha jól tudom! Eldöntöttem már korábban, hogy laza és vicces főnök leszek, akit szeretnek az alkalmazottai, úgyhogy nem akarok túl nagy feneket a dolognak, mégiscsak diák vagyok még én magam is, pontosan tudom, milyen elképzelései lehetnek valakinek.
Délelőtt, nyitásra várom a bátor nekifutót, akiről annyit tudok, hogy alattam jár a Bagolykőben, de bevallom hősiesen, nem emlékszem rá, hogy beszéltünk volna korábban, vagy hogy egyáltalán a kastélyban volt-e. Lehet, hogy már túl nagy köztünk a korkülönbség, vagy csak szétszórt vagyok, és már képtelenség ennyi mindent fejben tartanom... Ez van. Amúgy azért esett erre az időpontra a választásom, mert ilyenkor még általában nincs nagy tumultus, az ugye az ebéd- és vacsoraidők. Egy igazi főnök biztosan hátul, a személyzeti helyiségben megbújva várná a jelentkezőt, akinek először oda kéne menni az egyik alkalmazotthoz, hogy jelezzen, majd kötelezően váratnánk öt percig legalább, hogy teszteljük az idegeit, de én még ezt is másképp akarom csinálni, jó nekem leülni az egyik pulthoz közeli asztalnál, s mialatt várok, az étteremmel kapcsolatos iratokat lapozgatom át ujjaimmal, na meg van nálam egy előzetesen kapott önéletrajzféle is, de az majd később.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864065#post864065][b]Sadie Sallow - 2023.05.14. 17:08[/b][/url]

Kezdjük ott, hogy eleve nem akartam ebbe az országba jönni, pláne ebben az iskolában tanulni. De ha mindez nem lenne elég, nagybátyám még arra is kötelezett, hogy munkát keressek, mondván neki nincs kitömve a párnája úgy pénzzel, mint a szüleimnek, szóval ne is várjam el, hogy majd eltart, és a saját pénzén veszi meg a lányos hülyeségeimet. Plusz jobb is, ha lekötöm magam a szabadidőmben, hátha nem lesz időm egy "újabb baromságra".
Tudom persze, hogy őt is megrázta, ami történt, és gondolkodás nélkül megengedte, hogy hozzáköltözzek, de egy szép szót, vagy egy ölelést nem kaptam tőle. Ő másként fejezte ki, ha törődött valakivel, de egy külső szemlélődő biztosan nem mondta volna meg, hogy én vagyok a kedvence.
Szóval épp egy állásinterjúra tartok, hosszúra nyújtott léptekkel a mindenki által csak faluként emlegetett városka irányába. Az iskolai talárt szövetkabátra cseréltem, hajam kontyba kötöttem, hogy ne lógjon arcomba, és igyekszem a megvető pillantásaimat az úton letudni, hogy leendő főnököm előtt - aki amúgy szintén diák, csak pár évfolyammal felettem jár - már jó képet mutatni. Még mosolyognom is kell majd, emlékeztetem magam kelletlenül.
Semmi kedvem futárkodni, és más emberekkel találkozni, de repülni szeretek, a véremben van a seprűlovaglás, és ha pénzt is kapok érte, hát legyen. Ha ezért mosolyogni kell és jópofizni, akkor mutogatom a fogaim és szívélyes leszek, mint egy lakáj.
Amint benyitok az étterembe, rövid nézelődést követően észre is veszem a látszólag nem tananyagot bújó, és ételt nem fogyasztó srácot, akinek ránézésre Dávid feje van. Odalépdelek mellé, és megköszörülöm a torkom, hacsak nem néz fel előbb.
- Helló, Sadie Sallow vagyok, állásinterjúra érkeztem. - Furcsának, szokatlannak érzem hosszú hetek után a mosolyt arcomon, de igyekszem fenntartani minden ellenérzésem dacára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864095#post864095][b]Jankovits Dávid - 2023.05.16. 10:58[/b][/url]

Belemerülök az olvasásba, mintha attól félnék, hogy ha a lány érkezését várnám, megölne az unalom. Valamit mindig muszáj csinálnom. Szeretem lekötni a figyelmem, vagy minden más vonja el anélkül, hogy ebbe beleszólásom lenne. Ezen igazából még nem gondolkodtam eleget. Ezúttal sem tudok, ugyanis felbukkan Sadie, meglepetten konstatálom, hogy már az orrom előtt áll, mosolyog. Vidáman nézek végig rajta, visszamosolygok.
- Nahát, itt is vagy, nagyszerű! - örömködöm hangosan is. - Igen, tudom. Mondjuk... izé... őőő... - gyorsan körbeforgatom a fejem, de mivel vendégek is bármikor jöhetnek, meg a konyha is kicsit hangos innen, jobbnak látom nyugodtabb körülmények között lefolytatni az interjút. - Tudod mit? Gyere - pattanok fel hosszas habozás után, s még a doksikat is az asztalon hagyom először, úgy fordulok csak vissza értük szórakozottan. Szabad kezemmel intek, hogy kövessen hátra, a pult melletti szűk folyosón, mely mentén mindenféle doboz sorakozik, mígnem megérkezünk a személyzeti helyiséghez, pontosabban a zugomhoz. Nagyon kicsi, egy ember is alig fér el normálisan, nemhogy kettő, mert csak egy szekrény, széf, asztal és szék tartozik hozzá.
- Itt talán kényelmesebb - jegyzem meg, bár a nézésem kissé bizonytalanná válik, miután hangosan is kimondtam. - Kérsz vizet, kávét esetleg? Hozok neked egy széket, pillanat - futok el az egyik előkészítőből leselejtezett iskolaszékért, amit beimádkozom valahogy a sajátoméval szemben úgy, hogy nagyjából fél méternyi hely legyen azért köztünk. Újból intek, hogy foglaljon helyet, előtte én küzdöm be magam, s amikor megvagyunk, a papírkát magam előtt tartva, tollam benyomva megköszörülöm a torkom.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Bele is vágnék, ha nem gond. Az első, és legfontosabb kérdésem az lenne, hogy voltál-e már nálunk, kóstoltad-e a kajánkat, és ha igen, mit gondolsz róla, vagy mit hallottál esetleg másoktól? - dőlök előre kíváncsian.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864107#post864107][b]Sadie Sallow - 2023.05.17. 18:13[/b][/url]

Fogalmam sincs, mire számítottam, hol fog zajlani a kérdezz-felelek, de ha tippelnem kellett volna, a vendégtér, vagy egy ablakos, jókora asztallal - melyen családi fotók sorakoznak - felszerelt iroda lett volna az első kettő, ami eszembe jut, és nem egy seprűtároló méreteit idéző kis lyuk.
Leendő főnököm láthatóan megörül nekem, és bár ugyan nekem is ez volt az első állásinterjúm, de úgy tippelem, ő sincs még túl sokon túl, vagy nálam is tehetségesebben tudja a lelkesedést megjátszani. Int, hogy kövessem, majdnem elhagyja minden cuccát, úgy tűnik, mint aki nincs egészen a helyzet magaslatán. Aztán persze lehet, hogy csak barátságos benyomást igyekszik kelteni, hogy ne feszengjek. De ha ez volt a cél, akkor a helyiséggel, ahova beinvitál, kissé mást hatást ér el.
Még gyorsan elszalad egy székért, hogy hellyel kínálhasson, én pedig kissé kelletlenül elfogadom. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, hogy "kényelmesebbnek" nevezte a helyzetet, de nem vagyok abban a pozícióban, hogy pofát vágjak szavaira. Úgyhogy marad a mosolygás, majd a bólogatás. Aztán a fejrázás, amikor sikerül felocsúdnom, és értelmeznem, mit is kérdezett.
- Igen, igen.. mármint, nem, köszönöm, nem kérek semmit.
Leülök vele szemben, közben megcsapja orrom a samponjának illata. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy remélem nem vagyok büdös, mert egy ekkora zsebkendőnyi helyen biztos megérezni. De nem, fürödtem reggel, minden rendben.
- Hogy voltam-e..? Nem, még nem volt hozzá.. szerencsém - szedem össze a gondolataimat, miután végre sikerült őket kikergetni a marhaságokon aggódás verméből. Szerencsére, még épp időben, mielőtt mondjuk olyat találtam volna mondani, hogy "nem eszek ilyen szemetet" vagy hasonló.
- Csak nem olyan rég vagyok itt, szóval nem is igazán hallottam se jót, se rosszat. De bizonyára jó lehet, ha futárra van szükségetek - folytatom diplomatikusan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864120#post864120][b]Jankovits Dávid - 2023.05.18. 23:48[/b][/url]

Egy nagy kő esik le a szívemről, amiért nem veszi zokon az interjú helyszínét. Arca legalábbis arról árulkodik, hogy bírja a strapát. Nos, van számára egy jó hírem, ha felvesszük futárnak, akkor búcsút mondhat a szűk helyiségeknek, a szabad ég alatt aztán bőven van hely, csak tériszonoys ne legyen tőle az ember! Úgyhogy remélem, kibírható számára ez a röpke pár perc, óra, fene tudja mennyi időt fogunk mi itt együtt tölteni. Külön felsóhajtok, amiért nem kell még egy újabb kört futnom semmilyen vízért, kávéért, üdítőért, pedig Merlinre, nagyon jó beszállítókkal szerződtem, nincs még egy ilyen itallap a faluban! Na, majd megtudja, ha végigpróbálja a konyhánkat.
- Értem, semmi baj. Azt hiszem, nemrég érkeztél a kastélyba, szóval nem is várható el, hogy ismerj minket. Vagyis hát, pláne azért, mert tudod új hely vagyunk, nemrég vettem át a stafétát, itt korábban másféle étterem működött. Ez most amúgy nem is fontos. A lényeg, hogy megnyitottunk, teljes gőzzel, és szükségem van segítőkre, akik eljuttatják az ételeinket a távolabb élő varázslóknak is. Persze a falura gondolj, vagy ha egyesek lusták, illetve nincs szabad hétvége, akkor az iskolából is elképzelhető rendelés, noha szerintem jól főznek a manók - tartok egy kis szünetet, hogy emészteni tudja az elmondottakat, addig is beletúrok a hajamba, és az önéletrajzát nézegetem. - Harmadikos vagy, ha jól látom. De nemrég érkeztél. Mesélj kérlek magadról, mi szél hozott, hogy kerültél közénk, mit kell tudni rólad? Amit jónak gondolsz - nyugtatom meg, hogy szerencsére nem az aurorparancsnokságra idézték, én pedig nem vallatótiszt vagyok, de hát valamennyire muszáj ezt megtudnom róla. - Egyébként lesz lehetőséged ugye személyzeti étkezésre műszaktól függően, ha pedig vendégként jössz, kedvezményt kapsz, illetve ha új menün gondolkodunk, akkor kóstolhatsz előtte, ötletelünk. Idővel mindent megeszel, és kialakul, mit szeretsz - mesélem tovább, amíg ő összeszedheti a gondolatait a válaszokhoz, majd hátradőlök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864227#post864227][b]Sadie Sallow - 2023.05.21. 13:28[/b][/url]

Ha nem volna épp elég stresszforrás karnyújtáson belül ülni egy idegennel, egy hátsó kis szobában, ami nincs is szem előtt, most még azt is kéri, hogy meséljek magamról. Szinte érzem, ahogy a gyomrom felkúszik a torkomba, és hirtelen nem is tűnik olyan rossz ötletnek kérni valami innivalót, legalább amíg nyelek, sem kéne beszélnem.
De ha szükségem van az állásra, nyilván kénytelen leszek megszólalni, és jogos elvárás, hogy meg szeretne ismerni, nem küldhet a céglogóval szét akárkit, hogy képviselje a brandet. De mit mondhatnék magamról? A teljes igazságot nyilván nem, különben rövid úton kint találom magam innen.
- Amit jónak gondolok? - kérdezek vissza, és ez valamelyest megnyugtat, mert ha azt nem mesélem el, amit nem gondolok jónak, akkor jók leszünk. - Angliából jöttem, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolából jelentkeztem át ide, a Bagolykőre. A nagybátyám vett magához, nála lakom most. Mármint amikor épp nem az iskolában, persze.
És nyomkövető bűbáj van rajtam, mert valószínűleg most is folyamatosan megfigyelnek - teszem még hozzá gondolatban, és majdnem biztos vagyok benne, hogy erről illene beszámolnom, de nem teszem.
Ellenben egyetértően bólogatok a srác szavaira, bár nagyon erősen kétlem, hogy végig fogom kóstolni az itteni étlapot. Nevezzetek sznobnak, de én tényleg nem ilyesféle kajákhoz vagyok szokva.
- Szeretek repülni, mármint a szó szoros értelmében, nem úgy, hogy kirúgnak valahonnan - nevetgélek esetlenül a bénán előadott viccemen, ami annyira nem is vicces, ha azt vesszük, hogy a Roxfortból csak azért nem rúgtak ki valószínűleg, mert még előtte maguk vettek ki onnan szüleim. Megelőzni a bajt, hisz már most is mennyivel jobban mutat az önéletrajzomban, hogy én hagytam ott őket, és nem ők penderítettek ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864313#post864313][b]Jankovits Dávid - 2023.05.27. 23:18[/b][/url]

Bátorítóan bólogatni kezdek. Látszólag megijesztettem, amiért önmagáról kérdeztem. Nem tehetek róla, de nagyon kíváncsi természet vagyok. Szinte minden érdekel, ideig-óráig legalábbis, kivéve például a számmisztikát. És amúgy az is érdekelne, ha nem rohadna le tőle az agyam néhány perc múlva. Néha azt hiszem, hogy lakik egy kis manócska a fejemben, aki ilyenkor aktivizálja magát, és mindent megtesz, hogy megakadályozza a tudás magamba szívását. Szóval, én hiába teszek meg mindent, ha egyszerűen nem hagyja a szervezetem, hogy okos legyek! Mindenhez mondjuk nem is kell értenem, elég, ha meggazdagszom a vendéglátózásból, mert hát az emberek mindig megéheznek, enni mindig fognak, ahogy tartja a mondás.
- Ahaaa, értem. Hát, ez nagyon érdekes. És milyen volt amúgy a Roxfort? - ezt általában megkérdezem azoktól, akik onnan jönnek át, vagy úgy bárhonnan, mert mindig érdekel, hogy miért választják mégis egyesek a magyar varázslósulit. - Családi okok miatt jöttél át? - felvillant egy vészjelző, hogy ennél konkrétabban ne kérdezzek rá, ezért csak ennyit merek egyelőre feltenni.
- Ez szuper! Mert hát, tudod... a seprűs futár... repül - nevetem el magam idétlenül, hogy még a fejem is elvörösödik egy kissé. - És hát, nem árt, ha szeretsz repülni. Ha nem is szeretsz, akkor legalább tudj. Mit szeretsz csinálni a szabadidőben? - teszem fel a kérdést, megköszörülve a torkomat.
- Kviddicseztél is? Van seprűd, amit hoztál magaddal, illetve védőruhád csapadék ellen? - azt hiszem, nem feltétlenül ruháznék be rá, mert eddig is meg tudták oldani a többiek, de hát...  - Illetve, hogy érnél rá egyébként, hetente hány órát tudnál vállalni, van erről valami elképzelésed? Igyekszem figyelembe venni az igényeidet, ezért ha jársz valami szakkörre, vagy sokat kell tanulnod, akkor ahhoz igazítanánk a beosztást. Természetesen a vizsgaidőszakban is próbálok rugalmas lenni - tájékoztatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864369#post864369][b]Sadie Sallow - 2023.05.29. 10:39[/b][/url]

Amikor elképzeltem, nem ilyesmire számítottam egy interjú alatt. Több profizmusra, kevesebb nevetgélésre, talán. De azt tudom, hogy jó benyomást kell keltenem, ha hozom a szokásos formámat, valószínűleg rövid úton kint találom magam az étteremből, márpedig a többi lehetőség, amit találtam, földhözragadtabb, már abban az értelemben, hogy nemigen repülhetnék. Egy pult mögé beülni, vagy árut töltögetni a polcokra pedig semmi kedvem. Még pénzért se.
De a Roxfortról sem szeretnék áradozni, arról pedig végképp jobb, ha nem tud leendő munkaadóm, hogy miért jöttem el onnan.
- Jó volt - felelem szűkszavúan, halovány mosoly kíséretében. - És igen, családi oka volt.
Szörnyen kellemetlenül érzem magam, szóval remélem ő is, és ezért eltekint attól, hogy tovább firtassa ezt a témát. Talán úgy értelmezi, hogy csak nagyon elszomorít a dolog, és ezért nem akarok beszélni róla, nem pedig... más okból.
Még arról is inkább beszélek neki, hogy mit szeretek a szabadidőmben csinálni, noha semmi köze nincs hozzá, és túl sok minden amúgy sem jut eszembe.
- Repülni, leginkább. És igen, kviddicseztem is, bár csak az utolsó évemben kerültem be a Mardekár csapatba - bólogatok. - És szoktam rajzolni. Ruhákat tervezgetek, főleg.
Valószínűleg tudnék intézni magamnak egy seprűt, gondolkodom el, de azért szóba kéne álljak a szüleimmel, ami ki van zárva, a nagybátyámat pedig azért nem akarom megkérni, bár neki is bőven tellene rá, mert pont azért küldött el munkát keresni, hogy ne fizessen utánam mindent.
- A vízhatlan köpeny nem gond, azt hoztam magammal, de a seprű már bonyolultabb, azt biztosítani kellene. Megoldható lenne, ha mondjuk úgy állapodunk meg, hogy a bérem egy részéből törleszteném vissza? De ha van felesleg, azt is tudom használni, bármilyen seprűt megülök gond nélkül.
Két alternatívát is bedobok, mielőtt felhoznám, hogy ha kell, tudok szerezni magam is. Rugalmasnak kell mutatkozzak, és ez a beosztásra is érvényes.
- Eléggé előrehaladott vagyok a tanulmányaimban az évfolyamtársakhoz képest, szóval nem szánok túl sok időt tanulásra jelenleg, és nem járok sehova. Szóval hétköznap esténként is szabad vagyok, három-négy óra bőven belefér, illetve a hétvégéken is ráérek, amikor kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864391#post864391][b]Jankovits Dávid - 2023.05.29. 21:25[/b][/url]

Érzem, ahogy a döbbenet fogja magát és kiül az arcomra. Kinyitom a szám, mintha mondani akarnék valamit, de a hang megreked valahol odabent, és nem jön ki semmi épkézláb, csak egy hosszú hebegés. Valamiért egy kissé részletesebb beszámolóra számítottam. Pláne azért, mert szerinte jó volt ott tanulni, akkor meg miért esik nehezére beszélni róla? A legtöbben ugyanis szívesen áradoznak az olyan dolgokról, amiket élveznek, vagy amikhez pozitív emlékeket társítanak. Ha nem így lenne, nem bolygatnám, na de a suli nem egy para dolog, ha beszélni kell róla, többnyire. Úgy látom, be kell érjem ennyivel. Na jó, ez nem az iskolaismereti előadás, hanem egy állásinterjú.
- Ez... igazán... örvendetes - vigyorodom el végül, némi fáziskéséssel. Mi mást is mondhatnék. Megköszörülöm a torkom, és már ugrok is a következő pontra, hiszen lenne még bőven mit átbeszélnünk, mielőtt meghoznám a fontos döntéseket. - Ja, mármint nem a családi ok, szóval izé, remélem nem vetted magadra, ne haragudj. A lényeg, hogy, szóval csak azt akartam mondani ezzel, hogy igazából remélem, hogy jól fogod érezni magad a Bagolykőben is. Az én szüleim is ide jártak, és mindketten nagyon szerették, csak jókat hallottam róla! - lelkesedem, hátha ezzel egy kis bátorságot önthetek a lányba.
- Van néhány seprűnk, csak azért kérdeztem, mert sokan ragaszkodnak a sajátjukhoz, lehet, hogy az kényelmesebb és komfortosabb, majd meglátod akkor - akad hátul a raktárban ez-az, kaptunk még innen-onnan, adományból, lomis vásárból elhasznált seprűket, de szerintem nagyon jó szolgálatot tudnak tenni, főleg itt a faluban. A kviddicsjátékosoknak kizárt, hogy ráüljenek, de futárkodni tökéletes, maximum ki kell párnázni kicsit a nyelét, vagy majd veszek rá kenceficét, amivel lakkozom, hogy a kopott, horzsolt részek eltűnjenek. - És természetesen ez céges juttatás, használhatod, nem kell fizetned érte semmilyen formában - árulom el büszke vezetőként, hátha ezzel végleg leveszem a lábáról.
- Értem. Szeretjük, ha legalább négy órát tudsz jönni, és ha heti összesen húsz órát bevállalsz, vagy mondjuk két-három napot, akár a hétvégédből, akkor az jó lenne. Mivel repültél korábban, gondolom nincs tériszonyod, és elboldogulsz odafent, ez tök jó. Van kedved körbenézni az étteremben? Ja, meg... kezdeni mikor tudnál, ha úgy alakul? Az órabér ugye egy galleon tíz sarló, az is megfelel a többi juttatással? - előveszem a papírkám, és firkantgatok bele ezt-azt Sadie-ről, amit eddig megtudtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864402#post864402][b]Sadie Sallow - 2023.05.30. 19:28[/b][/url]

Látom ám, hogy válaszom meglepi a srácot, de azzal nyugtatom magam, hogy nem lehet gond, nem vetheti a szememre, hogy nem avatom be az életembe. Elvégre állásinterjún vagyunk, nem pedig randin. Bár amilyen közel ülünk egymáshoz, kellően meghitt lenne a szituáció hozzá, de.. na jó, ebbe bele se gondolok inkább jobban, még a végén sokkal jobban zavarba hozom magam, mint indokolt.
Tekintetem azért elfordítom tőle, és érzem, hogy melegség költözik az arcomba. Ilyen kis, szűk helyen levegő sincs elég, a testünk is egykettőre bemelegíti a teret, jó, hogy melegem van. Mindjárt el is kezdtem magam felbosszantani azon, hogy miért kell itt ülnünk, miért nem volt jó odakint?!
- Ja, nem, dehogy, semmi gond - rázom a fejem, és igyekszem illedelmesen mosolyogni, a nagykönyvben megírtak szerint bólogatni szavaira. Tősgyökeres Bagolyköves ez a Jankovits, nyilván szereti az iskolát. Ahogy én is imádom a Roxfortot. Ez így természetes. - Majd megszokom itt én is.
Ez amúgy kicsit önmagamnak is biztatás, mert egyelőre nem így érzem.
Szerencsére van az étteremnek seprűje, így nem kell áldoznom rá, és talán munkaidőn kívül is magamnál tarthatom. Erre majd később rákérdezek. Nyilván karban kell tartani ugye, fényezni, tisztítani, ezeket sokkal célszerűbb, ha nem a munkaidő alatt csinálja az ember. És afelől nem lehet kétsége, hogy igényes vagyok magamra, és így a seprűmre is. Remélem látja rajtam. Elvére fürödtem is reggel, azt nem mindenki szokott.
- Nem, egyáltalán nincs tériszonyom - rázom meg fejem, és ha kell, rögvest bizonyítok is. Már fel is állok a "van-e kedved körülnézni" kérdés végére. Bármiben benne vagyok, ha kimehetünk ebből a gardrób méretű szobából végre.
- Igen, tökéletesen megfelel - bólogatok tovább. - Kezdeni pedig.. nem tudom, amint szükség van rám? Akár már most elszaladhatok valamivel, ha kell.
Nyilván nem így működik a dolog, és ha minden igaz, próbaidőszak is létezik a munka világában, amely alatt bármikor elköszönhet a másiktól bármelyik fél.
- Ja meg igen! - perdülök vissza felé, mielőtt elindulnék kifelé, kockáztatva, hogy ha közvetlenül utánam siet, jól összekoppintjuk a fejünket. - Valamit valahol alá kell írjak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864417#post864417][b]Jankovits Dávid - 2023.05.31. 19:11[/b][/url]

Biztos vagyok benne, hogy megtalálja a helyét ezen a helyen. A suliban a különböző országokból származó diákok csak úgy jönnek-mennek, eléggé zajlik a multikulti. Örülök, hogy ezáltal az én szemléletem is nyitottabb, elfogadóbb lett, még ha én eléggé bezárva is tűnhetek ide tősgyökeres helyi falusi család sarjaként. De, egyébként tök érdekes ám abba belegondolni, hogy ettől függetlenül a felmenőim sosem a vaskalapos, konzervatív gondolkodásmódot képviselték. Nincs mese, örököltem tőlük.
Leírom gyorsan, amit most megtudtam a lányról, el ne felejtsem később. Sajnos hajlamos vagyok rá, főleg, ha izgulok. Lehet, hogy fogy körülöttünk a levegő, és azért érzem magam egyre kellemetlenebbül, de mintha felment volna a benti hőmérséklet. Pedig aztán a grillnél, ahol egész műszak alatt sülnek a húsok, jómagam is megedződtem már. Néha még egy-egy ujjamat is sikerült megégetnem, amikor a kimerültségtől ügyetlenkedve megcsúsztam a spatulával. Hát igen, mindent nem helyettesíthetek mágiával hátul sem - csak az ízek varázslatosak.
- Ez itt az én kis birodalmam, innen vezetem az éttermet. Alapvetően nem szeretem, ha más is bejön ide. Szórnom is kéne valami jópofa védőbűbájt, hmm... - teátrálisan széttárom karjaimat, majd hosszasan elgondolkodom azon, hogy melyik tanult varázsige lenne hatásos. Aztán elpakolom a papírokat az asztalra, és felállok én is, de úgy, hogy majdnem elesek a lányban. Most olyan közel állunk egymáshoz, mintha keringőznénk. Óvatosan kitotyogok a székek és az asztal közti szűk résen, ahol csak egyesével tudom áttolni a végtagjaim, majd a folyosón már nagyobb felbátorodással folytatom. - Balra van a raktár, személyzeti mosdó, öltözők. Jobbra a konyha. A vendégteret igazából láthattad. Első nap még úgyis jobban megmutatom, de nézz körbe nyugodtan... - hagyok időt, hogy tetszése szerint barangoljon, kérdezzen, ha akar, s csak aztán szólalok meg ismét. - Jövő héthez mit szólsz? Előbb menj el a gyógyítóhoz, kérd meg, hogy vizsgáljon meg az alkalmasságihoz. A tanulmányi osztályon adnak formanyomtatványt. Hétfőn egész nap bent vagyok, gyere bármikor, hozd a papírokat és a cuccaid. Ha valami lemarad, adunk. Most pedig, ha van kedved, mehetsz egy próbakört kint, adunk rád egy csomagot, hogy lásd, hogy megy a navigáció a rendelésekkel. Válassz seprűt, megvárlak a bejáratnál - a raktár felé intek, ahol sorakozik néhány seprű. Van, amit több réteg ragasztószalaggal tekertek körbe középen, mert eltörhetett valamikor, azt talán nem ajánlom. De vannak egész jók, legtöbbjén mintha macskakolónia végzett volna kaparószeánszt, de működnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864563#post864563][b]Sadie Sallow - 2023.06.06. 18:48[/b][/url]

Követem idegenvezetőmet, aki rövidesen a főnökömmé válik majd, és próbálom megjegyezni, mi merre van. Szerencsére túl sok eltévedési lehetőséget nem biztosítanak, így nem aggódom különösebben, hogy mentőcsapatokat kellene indítani a felkutatásomra, miután elvesztem a raktár és az öltöző között félúton.
- Szerintem az is elég lehet, ha kiírod, milyen nagy - próbálok viccelődni, de aztán gyorsan úgy teszek, mintha nagyon érdekelne a falon egy kép, mert talán mégsem kéne kritizálnom Jankovits "birodalmát", mégha ilyen elképesztően tehetségesen leplezem is, hogy ezzel lényegében leszóltam. Ja, hogy nem volt különösebben jól burkolt megjegyzés? Tudooom.
Kicsit körbejárok a vendégtérben, az asztalokat kerülgetve, bár nem annyira köt le a hely. Biztos varázslatos meg klassz, de én másféle éttermekhez vagyok szokva, és ez nem csak a menüben látszik meg.
- Oké - bólintok egy utolsót szavaira, miután megelőzte ezt még másik három ugyanilyen, miközben magyarázta a tennivalóimat. - A jövő hét tökéletes.
Megengedek magamnak még egy mosolyt, ami annyira ezúttal nem is őszintétlen, elvégre mindjárt seprűt kapok a lábaim közé, és megmutathatom, mit tudok.
Elszökkenek a raktárig, majd rövid válogatás után előveszek onnan egy ütött-kopott, de komolyabb repedéstől vagy vesszőveszteségtől mentes seprűt. Jankovits, ahogy mondta, a bejáratnál vár rám, és amint csatlakozom hozzá odakint, már ejtem is magam elé a boszorkányjárművet. Mielőtt még a földön koppanna, határozottan kinyújtom a karom, és egy "fel" felszólítással megállítom a szabadesésben, és keményen csattan a tenyeremben a nyél. Annyira menőre sikerül a mozdulat, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy ne jajduljak fel, és arcizmaim is megfeszítem.
- Mi lesz a csomag? - kérdezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864716#post864716][b]Jankovits Dávid - 2023.06.15. 20:18[/b][/url]

Zavarba jövök, mert hosszas gondolkodás után sem tudom megfejteni, hogy pontosan mire céloz a méretekkel. Vélek némi iróniát felfedezni a hangjában, de ezt gyorsan elhessegetem a fejemből, mert kizártnak tartom, hogy egy állásinterjún a jelölt ilyen stílust használjon a leendő főnökével. Aztán emlékeztetem magam az önéletrajzára. Rellonos. Így már világos, hogy miért nem értem őt teljesen. Elvannak a maguk világában. De én sosem haragudtam rájuk. Így kell őket szeretni, ahogy vannak. Toleráns szemléletem bizonygatásául vele nevetek.
- Ez csodálatos. Szólok a többieknek, hogy majd jöjjenek be mind, és megismerkedtek szépen. Nem szerettelek volna váratni az eredménnyel, szimpatikus vagy, adok egy esélyt, én meg a jó fej főni, de hívj nyugodtan Dávidnak, vagy mister boss-nak, választhatsz - kacsintok rá poénkodva, és az angol kifejezést a mugli filmekből vett akcentussal próbálom utánozni, hátha ezzel be tudok vágódni a szigetországból érkezett új beosztottamnál. - Szóval, ha és amennyiben, a rendelést épségben megőrzöd, várunk a csapatban, ha neked is jó így - tisztázom le a szabályokat. Aztán, amíg a seprűt válogatja, na meg előkészül, a többieket sürgetem. Egy hangos "HOL VAN MÁR" ordítás teli torokból, mit sem törődve azzal, hogy ezt a vendégektől kezdve minden bizonnyal mindenki hallotta, pár perc kényelmetlen várakozás után megjelenek egy hátizsák-féleséggel, amit a hátára is vehet, vagy a seprűhöz rögzíthet, nagyon univerzális darabokkal dolgozunk ám. Ezt el is magyarázom neki.
- Sültkrumpli van benne, meg négyféle szósz. Jól teleraktuk, úgyhogy vigyázat, könnyen szóródik, védőbűbájok ide, vagy oda. Mérni fogom az időt, illetve figyelek. Manőverezz majd erre-arra, de semmi extrém trükk, a sebességre is figyelj, hogy ne legyél csiga, de versenyautó se, aztán a lakósornál vedd be az az éles kanyart az utca végén, és várlak vissza. Érthető? - adom ki a parancsot, s ha nincs kérdése, magam is seprűért megyek, hogy az étterem fölé magasodva figyelni tudjam a látási viszonyok függvényében, hogy mit alkot a leányzó, kezemen a stopperrel.