Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864065#post864065][b]Sadie Sallow - 2023.05.14. 17:08[/b][/url]

Kezdjük ott, hogy eleve nem akartam ebbe az országba jönni, pláne ebben az iskolában tanulni. De ha mindez nem lenne elég, nagybátyám még arra is kötelezett, hogy munkát keressek, mondván neki nincs kitömve a párnája úgy pénzzel, mint a szüleimnek, szóval ne is várjam el, hogy majd eltart, és a saját pénzén veszi meg a lányos hülyeségeimet. Plusz jobb is, ha lekötöm magam a szabadidőmben, hátha nem lesz időm egy "újabb baromságra".
Tudom persze, hogy őt is megrázta, ami történt, és gondolkodás nélkül megengedte, hogy hozzáköltözzek, de egy szép szót, vagy egy ölelést nem kaptam tőle. Ő másként fejezte ki, ha törődött valakivel, de egy külső szemlélődő biztosan nem mondta volna meg, hogy én vagyok a kedvence.
Szóval épp egy állásinterjúra tartok, hosszúra nyújtott léptekkel a mindenki által csak faluként emlegetett városka irányába. Az iskolai talárt szövetkabátra cseréltem, hajam kontyba kötöttem, hogy ne lógjon arcomba, és igyekszem a megvető pillantásaimat az úton letudni, hogy leendő főnököm előtt - aki amúgy szintén diák, csak pár évfolyammal felettem jár - már jó képet mutatni. Még mosolyognom is kell majd, emlékeztetem magam kelletlenül.
Semmi kedvem futárkodni, és más emberekkel találkozni, de repülni szeretek, a véremben van a seprűlovaglás, és ha pénzt is kapok érte, hát legyen. Ha ezért mosolyogni kell és jópofizni, akkor mutogatom a fogaim és szívélyes leszek, mint egy lakáj.
Amint benyitok az étterembe, rövid nézelődést követően észre is veszem a látszólag nem tananyagot bújó, és ételt nem fogyasztó srácot, akinek ránézésre Dávid feje van. Odalépdelek mellé, és megköszörülöm a torkom, hacsak nem néz fel előbb.
- Helló, Sadie Sallow vagyok, állásinterjúra érkeztem. - Furcsának, szokatlannak érzem hosszú hetek után a mosolyt arcomon, de igyekszem fenntartani minden ellenérzésem dacára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864107#post864107][b]Sadie Sallow - 2023.05.17. 18:13[/b][/url]

Fogalmam sincs, mire számítottam, hol fog zajlani a kérdezz-felelek, de ha tippelnem kellett volna, a vendégtér, vagy egy ablakos, jókora asztallal - melyen családi fotók sorakoznak - felszerelt iroda lett volna az első kettő, ami eszembe jut, és nem egy seprűtároló méreteit idéző kis lyuk.
Leendő főnököm láthatóan megörül nekem, és bár ugyan nekem is ez volt az első állásinterjúm, de úgy tippelem, ő sincs még túl sokon túl, vagy nálam is tehetségesebben tudja a lelkesedést megjátszani. Int, hogy kövessem, majdnem elhagyja minden cuccát, úgy tűnik, mint aki nincs egészen a helyzet magaslatán. Aztán persze lehet, hogy csak barátságos benyomást igyekszik kelteni, hogy ne feszengjek. De ha ez volt a cél, akkor a helyiséggel, ahova beinvitál, kissé mást hatást ér el.
Még gyorsan elszalad egy székért, hogy hellyel kínálhasson, én pedig kissé kelletlenül elfogadom. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, hogy "kényelmesebbnek" nevezte a helyzetet, de nem vagyok abban a pozícióban, hogy pofát vágjak szavaira. Úgyhogy marad a mosolygás, majd a bólogatás. Aztán a fejrázás, amikor sikerül felocsúdnom, és értelmeznem, mit is kérdezett.
- Igen, igen.. mármint, nem, köszönöm, nem kérek semmit.
Leülök vele szemben, közben megcsapja orrom a samponjának illata. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy remélem nem vagyok büdös, mert egy ekkora zsebkendőnyi helyen biztos megérezni. De nem, fürödtem reggel, minden rendben.
- Hogy voltam-e..? Nem, még nem volt hozzá.. szerencsém - szedem össze a gondolataimat, miután végre sikerült őket kikergetni a marhaságokon aggódás verméből. Szerencsére, még épp időben, mielőtt mondjuk olyat találtam volna mondani, hogy "nem eszek ilyen szemetet" vagy hasonló.
- Csak nem olyan rég vagyok itt, szóval nem is igazán hallottam se jót, se rosszat. De bizonyára jó lehet, ha futárra van szükségetek - folytatom diplomatikusan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864227#post864227][b]Sadie Sallow - 2023.05.21. 13:28[/b][/url]

Ha nem volna épp elég stresszforrás karnyújtáson belül ülni egy idegennel, egy hátsó kis szobában, ami nincs is szem előtt, most még azt is kéri, hogy meséljek magamról. Szinte érzem, ahogy a gyomrom felkúszik a torkomba, és hirtelen nem is tűnik olyan rossz ötletnek kérni valami innivalót, legalább amíg nyelek, sem kéne beszélnem.
De ha szükségem van az állásra, nyilván kénytelen leszek megszólalni, és jogos elvárás, hogy meg szeretne ismerni, nem küldhet a céglogóval szét akárkit, hogy képviselje a brandet. De mit mondhatnék magamról? A teljes igazságot nyilván nem, különben rövid úton kint találom magam innen.
- Amit jónak gondolok? - kérdezek vissza, és ez valamelyest megnyugtat, mert ha azt nem mesélem el, amit nem gondolok jónak, akkor jók leszünk. - Angliából jöttem, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolából jelentkeztem át ide, a Bagolykőre. A nagybátyám vett magához, nála lakom most. Mármint amikor épp nem az iskolában, persze.
És nyomkövető bűbáj van rajtam, mert valószínűleg most is folyamatosan megfigyelnek - teszem még hozzá gondolatban, és majdnem biztos vagyok benne, hogy erről illene beszámolnom, de nem teszem.
Ellenben egyetértően bólogatok a srác szavaira, bár nagyon erősen kétlem, hogy végig fogom kóstolni az itteni étlapot. Nevezzetek sznobnak, de én tényleg nem ilyesféle kajákhoz vagyok szokva.
- Szeretek repülni, mármint a szó szoros értelmében, nem úgy, hogy kirúgnak valahonnan - nevetgélek esetlenül a bénán előadott viccemen, ami annyira nem is vicces, ha azt vesszük, hogy a Roxfortból csak azért nem rúgtak ki valószínűleg, mert még előtte maguk vettek ki onnan szüleim. Megelőzni a bajt, hisz már most is mennyivel jobban mutat az önéletrajzomban, hogy én hagytam ott őket, és nem ők penderítettek ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864369#post864369][b]Sadie Sallow - 2023.05.29. 10:39[/b][/url]

Amikor elképzeltem, nem ilyesmire számítottam egy interjú alatt. Több profizmusra, kevesebb nevetgélésre, talán. De azt tudom, hogy jó benyomást kell keltenem, ha hozom a szokásos formámat, valószínűleg rövid úton kint találom magam az étteremből, márpedig a többi lehetőség, amit találtam, földhözragadtabb, már abban az értelemben, hogy nemigen repülhetnék. Egy pult mögé beülni, vagy árut töltögetni a polcokra pedig semmi kedvem. Még pénzért se.
De a Roxfortról sem szeretnék áradozni, arról pedig végképp jobb, ha nem tud leendő munkaadóm, hogy miért jöttem el onnan.
- Jó volt - felelem szűkszavúan, halovány mosoly kíséretében. - És igen, családi oka volt.
Szörnyen kellemetlenül érzem magam, szóval remélem ő is, és ezért eltekint attól, hogy tovább firtassa ezt a témát. Talán úgy értelmezi, hogy csak nagyon elszomorít a dolog, és ezért nem akarok beszélni róla, nem pedig... más okból.
Még arról is inkább beszélek neki, hogy mit szeretek a szabadidőmben csinálni, noha semmi köze nincs hozzá, és túl sok minden amúgy sem jut eszembe.
- Repülni, leginkább. És igen, kviddicseztem is, bár csak az utolsó évemben kerültem be a Mardekár csapatba - bólogatok. - És szoktam rajzolni. Ruhákat tervezgetek, főleg.
Valószínűleg tudnék intézni magamnak egy seprűt, gondolkodom el, de azért szóba kéne álljak a szüleimmel, ami ki van zárva, a nagybátyámat pedig azért nem akarom megkérni, bár neki is bőven tellene rá, mert pont azért küldött el munkát keresni, hogy ne fizessen utánam mindent.
- A vízhatlan köpeny nem gond, azt hoztam magammal, de a seprű már bonyolultabb, azt biztosítani kellene. Megoldható lenne, ha mondjuk úgy állapodunk meg, hogy a bérem egy részéből törleszteném vissza? De ha van felesleg, azt is tudom használni, bármilyen seprűt megülök gond nélkül.
Két alternatívát is bedobok, mielőtt felhoznám, hogy ha kell, tudok szerezni magam is. Rugalmasnak kell mutatkozzak, és ez a beosztásra is érvényes.
- Eléggé előrehaladott vagyok a tanulmányaimban az évfolyamtársakhoz képest, szóval nem szánok túl sok időt tanulásra jelenleg, és nem járok sehova. Szóval hétköznap esténként is szabad vagyok, három-négy óra bőven belefér, illetve a hétvégéken is ráérek, amikor kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864402#post864402][b]Sadie Sallow - 2023.05.30. 19:28[/b][/url]

Látom ám, hogy válaszom meglepi a srácot, de azzal nyugtatom magam, hogy nem lehet gond, nem vetheti a szememre, hogy nem avatom be az életembe. Elvégre állásinterjún vagyunk, nem pedig randin. Bár amilyen közel ülünk egymáshoz, kellően meghitt lenne a szituáció hozzá, de.. na jó, ebbe bele se gondolok inkább jobban, még a végén sokkal jobban zavarba hozom magam, mint indokolt.
Tekintetem azért elfordítom tőle, és érzem, hogy melegség költözik az arcomba. Ilyen kis, szűk helyen levegő sincs elég, a testünk is egykettőre bemelegíti a teret, jó, hogy melegem van. Mindjárt el is kezdtem magam felbosszantani azon, hogy miért kell itt ülnünk, miért nem volt jó odakint?!
- Ja, nem, dehogy, semmi gond - rázom a fejem, és igyekszem illedelmesen mosolyogni, a nagykönyvben megírtak szerint bólogatni szavaira. Tősgyökeres Bagolyköves ez a Jankovits, nyilván szereti az iskolát. Ahogy én is imádom a Roxfortot. Ez így természetes. - Majd megszokom itt én is.
Ez amúgy kicsit önmagamnak is biztatás, mert egyelőre nem így érzem.
Szerencsére van az étteremnek seprűje, így nem kell áldoznom rá, és talán munkaidőn kívül is magamnál tarthatom. Erre majd később rákérdezek. Nyilván karban kell tartani ugye, fényezni, tisztítani, ezeket sokkal célszerűbb, ha nem a munkaidő alatt csinálja az ember. És afelől nem lehet kétsége, hogy igényes vagyok magamra, és így a seprűmre is. Remélem látja rajtam. Elvére fürödtem is reggel, azt nem mindenki szokott.
- Nem, egyáltalán nincs tériszonyom - rázom meg fejem, és ha kell, rögvest bizonyítok is. Már fel is állok a "van-e kedved körülnézni" kérdés végére. Bármiben benne vagyok, ha kimehetünk ebből a gardrób méretű szobából végre.
- Igen, tökéletesen megfelel - bólogatok tovább. - Kezdeni pedig.. nem tudom, amint szükség van rám? Akár már most elszaladhatok valamivel, ha kell.
Nyilván nem így működik a dolog, és ha minden igaz, próbaidőszak is létezik a munka világában, amely alatt bármikor elköszönhet a másiktól bármelyik fél.
- Ja meg igen! - perdülök vissza felé, mielőtt elindulnék kifelé, kockáztatva, hogy ha közvetlenül utánam siet, jól összekoppintjuk a fejünket. - Valamit valahol alá kell írjak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864563#post864563][b]Sadie Sallow - 2023.06.06. 18:48[/b][/url]

Követem idegenvezetőmet, aki rövidesen a főnökömmé válik majd, és próbálom megjegyezni, mi merre van. Szerencsére túl sok eltévedési lehetőséget nem biztosítanak, így nem aggódom különösebben, hogy mentőcsapatokat kellene indítani a felkutatásomra, miután elvesztem a raktár és az öltöző között félúton.
- Szerintem az is elég lehet, ha kiírod, milyen nagy - próbálok viccelődni, de aztán gyorsan úgy teszek, mintha nagyon érdekelne a falon egy kép, mert talán mégsem kéne kritizálnom Jankovits "birodalmát", mégha ilyen elképesztően tehetségesen leplezem is, hogy ezzel lényegében leszóltam. Ja, hogy nem volt különösebben jól burkolt megjegyzés? Tudooom.
Kicsit körbejárok a vendégtérben, az asztalokat kerülgetve, bár nem annyira köt le a hely. Biztos varázslatos meg klassz, de én másféle éttermekhez vagyok szokva, és ez nem csak a menüben látszik meg.
- Oké - bólintok egy utolsót szavaira, miután megelőzte ezt még másik három ugyanilyen, miközben magyarázta a tennivalóimat. - A jövő hét tökéletes.
Megengedek magamnak még egy mosolyt, ami annyira ezúttal nem is őszintétlen, elvégre mindjárt seprűt kapok a lábaim közé, és megmutathatom, mit tudok.
Elszökkenek a raktárig, majd rövid válogatás után előveszek onnan egy ütött-kopott, de komolyabb repedéstől vagy vesszőveszteségtől mentes seprűt. Jankovits, ahogy mondta, a bejáratnál vár rám, és amint csatlakozom hozzá odakint, már ejtem is magam elé a boszorkányjárművet. Mielőtt még a földön koppanna, határozottan kinyújtom a karom, és egy "fel" felszólítással megállítom a szabadesésben, és keményen csattan a tenyeremben a nyél. Annyira menőre sikerül a mozdulat, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy ne jajduljak fel, és arcizmaim is megfeszítem.
- Mi lesz a csomag? - kérdezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867813#post867813][b]Sadie Sallow - 2023.10.01. 16:44[/b][/url]

Korábban sosem gondolkodtam úgy igazán el azon, mi is leszek, ha nagy leszek. Ebben a dedós megfogalmazásban főként nem, de hogy mivel is szeretnék foglalkozni, mi lesz a munkám, ha majd kikopok az iskolapadból.
Gazdag szülők gyerekeként ez a probléma elég későn ért utol, konkrétan azután, hogy már nem támogattak tovább, a nagybátyám pedig, bár szintén tehetős, úgy gondolta, nem fog eltartani. Épp elég, hogy a szünetben tetőt biztosít a fejem fölé, szóval legyek rohadt hálás. Kösz.
Szóval elkezdtem dolgozni futárként itt, Bogolyfalván, de nem azért, mert szeretem a gyorskaját, vagy a saját szakácsot nem tartó embereket kiszolgálni, hanem mert közben kedvenc hobbimnak áldozhatok, vagyis magasban lehetek. Seprűn persze, bár zavaros a fogalom, mások másként képzelik el ezt a dolgot, de én szeretem tisztán tartani a tudatomat. Néha mondjuk jó lenne nagyon is elködösíteni egy időre.
Épp csomagra várok, amit a Mennydörgő utcába kell kivinnem. Persze késnek vele, ami azt jelenti, hogy én is kések, és az végső soron majd azt jelenti, hogy elégedetlen lesz a kedves vevő, és nem hogy jattolni nem fog, de még csúnyán is néz majd rám. Ami őszintén nem érdekelne, csak cserébe az arcába kenhetném a burgerét, de nyilván azt nem tehetem meg. Következmények nélkül legalábbis.
Mikor végre kézhet kapom a szállítmányt, felmarkolom, majd sietve az ajtó felé iramodok, és seggel lököm azt ki. Hallom, és érzékelem is, hogy valami akadályba ütközik, de nem izgat, a kint várakozó seprűm felé szökkenek, és már rugaszkodnék is el, ha nem hallanám, hogy az előbbi "akadály" a földön káromkodik.
- Hoppá - jegyzem meg mindenféle sajnálat nélkül hangomban, és félrerúgom az egyik felém guruló almáját.
Csaaakhogy aztán összeszorított fogakkal felszisszenek magamban, és kissé vontatva visszafordulok a szőke csaj felé. A francnak kellett az ajtóban ácsorognia ennek a buta libának - gondolom, de már épp elég baj, hogy fellöktem, nem kéne tovább rontanom a helyzetet azzal, hogy kimondom, amire gondolok.
- Megmaradsz..? - kérdezem, majd nagy nehezen kinyögöm még, hogy: - Bocsánat.. nem vettelek észre.
Tényleg nem izgat, és ott is hagynám a francba, ha nem lenne egyértelmű, hogy annak a helynek vagyok az alkalmazottja, ahonnan épp kivágódtam. Jó volna ezt a státuszt egyelőre fenntartani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868560#post868560][b]Sadie Sallow - 2023.10.16. 13:10[/b][/url]

Nem mintha Jankovits olyan szigorú főnök lenne, és attól kéne tartanom, hogy páros lábbal rúg ki az első vétségemre, de számolok vele, hogy bizony fog érkezni rám panasz egyébként is, semmi szükség direktbe tovább tetézni a dolgot.
Arra azért persze nem vetemedek, hogy még segítsek is a csajnak, nem vagyok én jótékonysági intézmény. Ha magától nem tud feltápászkodni, inkább maradjon is ott.
- Ja, simán van jövőd a kviddicsben, oda pont ezek kellenek, jó reflexek meg hogy tudj ügyesen taknyolni.
Fogalmam sincs, érdeklődik-e a sport iránt, de nagyjából ez az egyetlen, ahol hasznát veheti képességeinek. Ja, hogy gunyoros volt..! Az más, én se gondoltam komolyan.
Kérdésére picit felvonom a szemöldököm, és már a nyelvem hegyén ül pár szó, amivel melegebb tájakra küldhetem, amiért a zsebemben turkál, de aztán a csomagomra pillantok, amit vinnem kellene, és amibe került egy plusz burger is, nekem. Természetesen eszem ágában nincs ezt a szemetet fogyasztani, de nem utasíthattam el minden alkalommal, mert még gyanúsnak tűnnék, hogy nem hiszek a cégben, vagy abban, amit árul.
Visszanézek a kezeit tisztogató szőkére, és egy hirtelen ötlettől vezérelve előhalászom a feles hambit.
- Kárpótlás gyanánt, meg a Bogoly Burger elnézését tolmácsolva az előbbi, szerencsétlen incidens miatt, felajánlhatok egy ingyen hamburgert? - kérdezem olyan hangon, mintha egy papírlapról olvasnám fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868753#post868753][b]Sadie Sallow - 2023.10.23. 09:41[/b][/url]

Nem tudom, mit akartok, full normális vagyok a csajjal. Ahhoz képest, hogy az utamba állt, és még most is épp feltart, nem bunkózom vele, nem küldtem el a francba sem, sőt, még a kajámat is felajánlottam neki. Igaz, hogy egyébként kidobtam volna a szemétbe, mintsem megegyem, de ezt nem kell tudnia, és különben is, a szándék a fontos, vagy mi?
És még elnézést is kértem! Na, olyat aztán végképp nem szoktam csinálni, bárki lehet a megmondója, de én is kertelés nélkül bevallom, hogy akkor se szoktam sajnálkozni, ha történetesen tisztában vagyok vele, hogy én hibáztam. Ami, ritkán fordul elő, nyilván, de azért megesik. Néha.
Nem kéri a burgert, amit igazából meg is értek, úgyhogy nem is erősködöm, csak vállat rántok, és részemről le is van tudva az egész. Ő sarkon is fordul, és már én is lépnék a seprűmhöz, mikor megüti fülem valami, ami a fordítóbűbáj miatt nem tud csak úgy elmenni a fülem mellett. Megállok a mozdulatban, majd pálcámat előhúzva fordulok vissza, és lépek közelebb a szőkéhez.
- Hogy mit mondtál!? - Agyamat elönti a vér, és lelki szemeim előtt nagyon csúnya állapotban képzelem el máris ezt a kis taknyot. Jobb lenne nem megvalósítani, főleg nem az utca közepén, ahol bárki megláthat, ezért elkapom a karját, és a bordái közé szúrom a pálcámat.
- Három másodperced van bocsánatot kérni! - Nem, az anyámat senki se szidhatja. Legfeljebb én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868837#post868837][b]Sadie Sallow - 2023.10.25. 19:35[/b][/url]

Valószínűleg nem ártana a dühkezelésemmel foglalkozni, mert hát mint ilyen, nem létezik. Hamar szakad a cérna, könnyű kiborítani a bilit nálam, főleg, ha valaki olyan tehetséges az agyam felcseszésében, mint ez a szőke picsa. Láthatólag meg sem kellett erőltetnie magát, és máris pillanatokra vagyok tőle, hogy valami undorító, keléses förmedvénnyé átkozzam szét a fejét.
Meg is illetődik a pálcám láttán, aztán csakhamar kiszalad a száján az a bocsánatkérés. A bökkenő ott van, hogy valójában cseppet sem hat meg. Megfenyegettem, ha nem kér elnézést, abból baja lesz, de igazából csak némi időt próbáltam magamnak nyerni, ami alatt lehiggadhatok. Ha fülét-farkát behúzza, azzal persze nem árt, nem rontja tovább a helyzetet, de nem ezen múlik a helyzet végkimenetele, csakis azon, vissza tudom-e fogni magam.
Nagy levegőt veszek, arcom grimaszba fordul, és épp nyelvem hegyére ül az átok, mellyel elintézem, hogy a gyengélkedőre is el kelljen ma még látogatnia, mikor ismét megszólal, és valahogy megváltozik a hangja. Mintha már nem érdekelné, hogy az oldalát egy pálca vége nyomja. De a van ennél nagyobb baja módon. Eltávolodik kissé gondolatban.
- Ja. Az ismerős - mondom, mert bizony az én számra is jellemző, hogy többet jár, mint a lábam, pedig utóbbi van arra kitalálva.
De mielőtt még bondingolnánk vagy hasonló hülyeség, ingerülten sóhajtok egyet, és pálcámat bár elhúzom tőle, azért jól fellököm a csajt a francba. Már úgyis ismeri a földet, barátkozzon vele még egy kicsit.
- Jó lenne, ha összekapnád magad. Legközelebb nem leszek ilyen kurva jó arc - mondom, aztán sarkon fordulok, hogy végre seprűre üljek és mehessek a dolgomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=869566#post869566][b]Sadie Sallow - 2023.11.20. 11:37[/b][/url]

Sok mindent a szememre hányhat Jankovits, de azt, hogy késő lennék, biztos nem, elvégre most is, nemhogy időben érkeztem, de még túl korán is, a munkaidőm csak tíz perc múlva fog kezdődni. Ha nem lenne ilyen csípős az idő, lehet kint várakoznék még, de egyrészt úgyis nemsokára fagyoskodhatok a seprűn ülve, másrészt azért például pont meg lettem szólva, hogy nem haverkodom a munkatársakkal. Jó, nem pont így, de ez a lényeg. De nem tehetek róla, hogy nem érdekelnek.
Ahogy belépek az étterembe, már meg is bánom a dolgot, így aztán ahelyett, hogy hátramennék, le is telepedem inkább az egyik üres asztalhoz. Van bőven belőle, alig van itt valaki, a pultnál is csak egy srác tépelődik. Mint aki hirtelen rájött, hogy nem csak egyféle kaja van itt, és amit előre eltervezett, hogy kérni fog, már elfogyott. Persze csak a gondolataimmal játszom, jelenleg más érdekesebb dolog nem fogja meg a figyelmem. Ismerősnek is tűnik így messziről, bár meg nem mondanám, honnan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=877296#post877296][b]Sadie Sallow - 2024.04.21. 09:22[/b][/url]

Jó is, hogy nem a kastélyba tartunk, vagy oda, ahol lakik, hisz előbbi biztosan, a másik lehetőség pedig valószínűleg messzebb van, mint a Bogoly Burger. Az valóban csak egy köpésre található, és ha tovább tartana az út, még meggondolnám magam.
Továbbra sem érzem úgy, hogy ciki, amiért ráhajtottam a főnökre, hiszen önös érdekeim kellően indokolják, és amúgy se ronda gyerek. Csak azt remélem, hogy nem fog tudomást szerezni erről lehetőleg senki se. És ebben is sokat segít, ha nem időzünk túl sokat az előbbi étteremben. Viszont ami az utcán való egymásba karolást illeti, ami eléggé árulkodó lehet, az sajnos azért is szükséges, mert félő, hogy az árokba borulnék megfelelő támaszték nélkül.
Aztán végre megérkezünk, én pedig türelmetlenül nézelődöm körbe, míg Jankovits a kulccsal matat, majd amint kitárul az ajtó, besurranok a sötétbe burkolódzó vendégtérbe.
Nem mintha bármi esélye lenne, azért ösztönösen körülnézek, van-e itt valaki, és csak azért nem derítem fel mágiával is a helyet, mert összeakadna a nyelvem a bonyolult varázsszó kimondásakor. Ehelyett, ahogy körbefordulok, és visszaérek a sráchoz, hirtelen odalépek hozzá, és a ruhájába kapaszkodva, vehemensen ráhúzom magam, de még lábujjhegyre is kell állnom, hogy közel megfelelő magasságba kerüljek ajkaihoz. Mohón, vadul smárolom le, úgy, hogy neki is lököm a remélhetőleg eddigre bezárt ajtónak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=877470#post877470][b]Sadie Sallow - 2024.04.23. 18:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=877593#post877593][b]Sadie Sallow - 2024.04.27. 12:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=877859#post877859][b]Sadie Sallow - 2024.04.30. 20:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=878003#post878003][b]Sadie Sallow - 2024.05.02. 17:26[/b][/url]