Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875706#post875706][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.30. 13:07[/b][/url]

Ma nincsenek sokan, szóval nyugodt szívvel tartok élménybeszámolót, és még képeket is mutatok. Teljesen lelkesen hagyom ki azt a cseppnyi bosszúságot is, amit Flaviu okozott, mert tényleg nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Én megpróbáltam, nem jött be, viszont Varsó igazán gyönyörű hely, és biztos, hogy az életben egyszer még visszamegyek oda.
- Ezt a mókust meg majdnem hazahoztam - mesélem csillogó szemekkel, és csak sóhajtok egy nagyot, mikor hallom nyílni az ajtót. Szétszórva azért vannak itt páran, de láthatóan nem ez az a nap, mikor aztán még a fenekem is elhagyom, vagy be kell segítenem valahol. Tudom is értékelni.
- Jó estét - köszönök olyan bájosan, ahogy szoktam, épp csak a kockás ingemmel bíbelődök közben, mert megint kioldódott rajta a csomó. Nem, nem rajongok Dávid ötletéért, hogy legyenek egyen ruhák, szeretem a sajátjaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875742#post875742][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.30. 15:50[/b][/url]

Én szentül hittem, hogy engem már nem lehet meglepni. Még mindig nevetve kicsit nézek fel, ahogy meghallom a hangot.
- Persze, de a bélszín sajnos elfogyott - az arcomra kiülő döbbenet is mutatja, hogy ezek a szavak önkéntelenül hagyták el a szám. Merlinre mondom általában kedves vagyok, sőt. Most is gyorsan rendezem a vonásaim, és kicsit a pultra dőlve hajolok közelebb a lengyelhez.
- Figyelj, ne mondj semmit, csak szorítsd ökölbe a kezed, ha fenyegetnek - teljesen halkan beszélek, de csak vigyorogni vagyok képes. A látvány hirtelen feledteti velem, hogy amúgy menjen a francba. Annyira szürreális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875746#post875746][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.30. 16:13[/b][/url]

Muszáj az ajkamba harapnom, hogy ne nevessek fel hangosan. Pedig annyira, de annyira szívesen megtenném, a vállaim még így is rázkódnak, de tartok attól, hogy Dávid lecsesz, amiért így beszélek egy vendéggel. Mert Dávid nem tudja, hogy egyébként teljes mértékben megérdemli.
- Mondjuk Hamburger? Csirkés, marhás... gyros... hot dog? - pislogok szépen, aztán inkább rámutatok a falon lévő táblára, ott ki van írva angolul is. Nem, egyáltalán nem sietek a segítségére, én ezeket a perceket határozottan élvezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875751#post875751][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.30. 17:07[/b][/url]

Nem, még most sem tudom teljesen felfogni, hogy itt van. Egyszerűen nem tudom hová tenni, hisz innen látom, hogy a Pillangó is nyitva van még, az pedig inkább neki való hely. Ezt persze nem osztom meg vele, csak a munkám végzem.
- Szörnyű a kiejtésed - nem tehetek róla, elnevetem magam, míg rögzítem a rendelést, aztán hátra pislogok a konyha felé.
- Csomagoljuk, vagy itt helyben dobnád a kukába? - még csilingel is a hangom, bárki leszűrheti, hogy a vérét szívom. Tényleg nem vagyok már bosszús, képes vagyok azt is belátni, hogy elszaladt velem a ló. De. Damian Flaviu ezt nagyon megérdemli. Akkor is.
- Fél óra. Miért? - a fölényes mosoly is hamar lefagy az arcomról, és ráadásul bizalmatlanul mérem végig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875765#post875765][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.30. 19:54[/b][/url]

Azért felvonom a szemöldököm, mert jogosan tenném fel a kérdést, hogy akkor minek van itt, és minek fizet érte, de a vendégért mindent ugye. Gyorsan, és rutinosan pötyögök a képernyőn, letudva a kötelező részt, aztán vigyorogva nyújtom neki a kis cetlit, amin a szám szerepel.
- Várnod kell - és ennél jobb érzés aligha járt már át mostanában, hisz Damian mögött már vannak hárman.
- A másik pultnál tudod átvenni - nehéz legyűrni a fölényes mosolyom, mert ha inni akar velem, akkor bizony most ő fog várni, én meg már szolgálom is ki a következő vendéget, hogy haladjunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875795#post875795][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.31. 01:27[/b][/url]

Jó, ezt tényleg csak a vak nem venné észre, de egyszerűen nagyon jó érzés, és meg tudnám szokni. És még most is úgy gondolom, megérdemli.
Persze sok esélyt arra nem látok, hogy meg is várja azt a fél órát, ennek ellenére se maradok Dáviddal csevegni, pedig el szoktam szórakoztatni, miközben zár. Szeretek úgy kilépni, hogy nem akarok mindjárt meghalni a fáradtságtól, szóval ezt tényleg jó napnak könyvelem el.
- Szia - köszönök még vigyorogva a főnökömnek, aztán csak ránézek a telefonomra, de zsebre is vágom, mert a szemem sarkából érzékelem, hogy nem vagyok egyedül.
- Még csak esélyt se adtál neki? Nem baj, azért leötcsillagozol? - a jó kedvem tartós, és bár megrázom a fejem, hogy nem tetszésemet fejezzem ki, csillogó tekintettel nézek rá.
- Oké... mennyire borultál ki? - a vállam rázkódik megint, de csak hangtalanul kacagok, ahogy mellé sétálok, és összefonom kezeim a mellkasom előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875828#post875828][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.31. 16:19[/b][/url]

- Köszönöm, de... - nem bírom ki, megint elnevetem magam, mert... most ennyire megszánt volna? Megrázom a fejem.
- Nem rabszolga vagyok, kapok enni - "nyugtatom" meg a magam bájos módján. Nem egy rossz hely ez, volt ennél sokkal rosszabb is, leszámítva a szagokat ugye, de azt is meg lehet szokni, csak idő kérdése.
- Azért Damian, mert el kell tartanom valahogy magam, és a két kutyám - lépek pár aprót, hogy mellé támaszkodjak a fal mellé.
- Míg nincs a kezemben egy papír, ami azt mutatja, érek valamit, addig az ilyen helyek jutnak - megvonom a vállam, még a hangom is lágy, és nem belé verni próbálom, csak megértetni vele azt, amit ő ha szerencséje van, sose fog tapasztalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875836#post875836][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.31. 17:24[/b][/url]

- Ohh.. köszönöm - elveszem én akkor tőle, mert noha éhesnek nem mondanám magam, nem bírok nemet mondani ilyen szennyekre. Ki is csomagolom, és harapok belőle, kit érdekel a hagyma.
- Ugye... most se kérted meg a kezem? - szűkítem össze a szemem, miután lenyelem a falatot, és úgy nézek a lengyelre.
- Dávidnak kellett egy pultos, nekem meg munka - vonok vállat, hisz tényleg ennyi történt. Kedvelem, jó főnök és jó a kapcsolatunk a többiekkel is, hisz végig nevetjük az egész napot.
- Nem tudom, szeretek itt... miért? - azt már azért megtanultam, hogy Flaviu nem kérdez feleslegesen.
- Basszus... még jó hogy nem etted meg - kerekedik el a szemem egy újabb falat után, és gyorsan vissza is csomagolom a burgert.
- Összekeverték, és chili fűszert tettek bele - és mostanra valószínűleg a fejemen is meglátszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875842#post875842][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.31. 18:04[/b][/url]

- Nagyon helyes, úgyis nemet mondtam volna   - vágom ezt a képébe rezzenéstelenül, mert ha valamire rájöttem, akkor az az, hogy én akkor sem akarok ennek az embernek a felesége lenni, ha most láthatóan ő is más. És nem mondom, hogy nem esik jól. Sokkal könnyebb így túl lendülni a történteken.
- Szeretem a pubot... De nem hiszem, hogy Williammel képes lennék csapatot alkotni - ezt is óvatosan mondom, de teljesen komolyan. Mint pultost kedvelem, abban a pár másodpercben, míg megcsinálja a koktélom, de nem tudok szemet hunyni afelett, hogy ott az érzés, hogy tartsam meg tőle a három lépést.
- És egyébként is. Ahhoz előbb meg kellene bocsátanod. Meg tudsz úgy bocsátani, hogy nem mondom el, miért? - pislogok rá szépen, halvány mosollyal az arcomon, mert ha van egy kis szerencsém, azt tényleg csak a lift ajtaja hallotta. A többiért meg nem kérek bocsánatot, bármikor a fejéhez vágom újra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875844#post875844][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.31. 18:30[/b][/url]

- Sajnálom - nem tudom, mit kellene erre mondanom. Viszont nyugodtabb leszek, és tényleg megfordul a fejemben, hogy akár válthatnék is, csak aztán meg.
- Barátok vagyunk - biccentek is mellé, miután végighallgatom. És tényleg őszintén mosolygok.
- Attól, hogy nem értünk egyet sok mindenben, attól te még a barátom vagy. Igen, vannak a dolgaim, igen hajlamos vagyok az önsajnáltatásra, vagy épp arra, hogy minden áron megmutassam, teljesen meg vagyok egyedül, sőt... de igazából, ha nem lennének barátaim, akkor lenne csak igazán rossz. Nem azt sajnálom, amit mondtam, a viselkedésemet sajnálom, és azt, hogy ellentétben veled, én még csak meg se próbáltam megérteni a te világod... te legalább próbálkozol - a villogó feliratot nézem, aminek egyszer csak kihuny a fénye jelezve, hogy Dávid is végzett mára.
- Szóval... megnézzük a leendő munkahelyem? - rugaszkodok el a faltól, elvégre azt ígérte, iszunk.