Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871259#post871259][b]Jankovits Dávid - 2024.01.03. 20:40[/b][/url]

- Igazad van, jönnöd kellett volna. Na, majd legközelebb! - legyintek vigyorogva, hogy jobb kedvre derítsem, még ha tudom is róla, hogy ilyen apróságokon nem kapja fel a vizet. Túl régóta ismerjük egymást ahhoz. - Na, te meg ezek szerint Budanekeresdből hagytál ki... - könyökölök fel az asztalra, és megtámasztom a tenyeremmel a fejem, úgy nézek Grétára rosszallást erőltetve arcizmaimra. Elhiszem, hogy drága, sajnos mindennek felment az ára mostanában, nekem meg pont ekkor kellett vállalkozásba kezdeni, hát nagyon izgulok, hogy a gazdasági helyzet ne legyen rosszabb.
- Áh, hát tudod, hogy én nem verném szét a lakást, tudok vigyázni a környezetemre - dicsekszem, de közben arra célzok, hogy nem vagyok az a problémás vendég, nem kell tőlem tartani, ha meghívnak. Elhiszem, ha csak egy szűkebb avatást szeretne, nem akarom erőltetni a dolgot. De valamennyire azt is látom, hogy beindítottam a fantáziáját.
Amint megérzem kezének érintését a bőrömön, elvörösödik a fejem, és a tányéromat bámulva mosolyogni kezdek magam elé. Hirtelen meg se tudok szólalni. Egy pillanatra megfogom a kezét, gyengéden megszorítva azt, majd hirtelen elengedem és nevetni kezdek.
- Igyekszem, nem akarom, hogy miattam éhezz, így legalább megmarad a jó alakod - bókolok kedvességből. Grétával azért gyakran előfordul, hogy így játékosan húzzuk egymást. Nem gondolom komolyan, hogy ebbe bármit bele kellene látnom, mert akkor már biztosan történt volna köztünk ez-az, de hát ugye ilyenek a barátok.
- Okés, kérdezzük majd meg a többieket is, hogy ráérnek-e. Lehet, hogy még nálunk is tudunk lenni - vélekedek, majd folytatom az evést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871395#post871395][b]Salamon Gréta - 2024.01.06. 14:15[/b][/url]

Ahogy az idő haladt előre, úgy kezdett bennem enyhülni a feszültség, s bár némán ettünk, néha felpillantottam a tányéromból. Annyira nem is tűnt szigorúnak, mint ahogyan viselkedett, ezen gondolkodtam, majd ezt követően kezdtem bele a beszélgetésbe, hátha még inkább oldódik majd egy kicsit a hangulat. Mielőtt megszólalt, volt egy elképzelésem róla, hisz sugárzott belőle valamiféle tökéletesség. Azt gondoltam, hogy orvos is azért lett, mert ez volt minden vágya, s talán nem véletlenül volt az egyik legjobb a szakmában - legalábbis ezt írták róla a MerlinPédián. A meglepettség viszont jól láthatóan ült ki az arcomra.  - Ezt nem tudtam - ahogyan azt sem, hogy illene e további kérdésekkel boncolgatnom ezt a témát. Szóval séf. Érdekes.
- És utóbbiak közül valamelyiket aktívan is űzi? - feltételeztem, hogy akkor biztosan sokat főz, esetleg játszik egy csapatban, vagy talán valami hangszeren. Meg akartam egy kicsit ismerni a leendő mentoromat, meg alapvetően is szívesen ismertem meg az embereket magam körül, ez most sem volt másként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871402#post871402][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.06. 15:24[/b][/url]

Lelombozó egy alak tudok lenni. Semmi kétség, ha én ismerkedem az általában nehezen indul, legyen az az ismerkedés bármilyen természetű. Utamat kommunikációs katasztrófák roncsai szegélyezik. Viszont a velem szemben ülő lány nem adja fel és ez immponál nekem. Szigorúan csak mentori szinten. - Főzni szoktam magamra, a két macskámra, meg néha a lakótársamnak is marad. Játszom zongorán és klarinéton és néha a testvéreimmel még egy-egy kviddics meccs is belefér - mondom el magamról ezeket a félig-meddig magánéleti titkokat. Nagyzolónak hangozhatnak, de tényleg minden mást csináltam fiatal kölyök koromban, csak ne kelljen a gyógyításra koncentrálnom. Az utolsó években azért megjött az eszem és elfogadtam a szüleim akaratát és sebész lettem. Nem a hivatásom, de piszok jó vagyok benne. - Na és ön, játszik valamilyen hangszeren? - kérdezem, mert érdekel is és mert ezt azért így szokás. Ha csak egy kicsi ritmusérzéke van, akkor boldogulni fogunk majd a műtőben. Ott kell csak igazán éreznie a lüktetést. Nem csak a beteg pulzusát, de az én hagulatomat, a folyamatok rezgését. Meg fogja tapasztalni, hogy az egész olyan, mint a zene. Vannak pörgős számok és vannak lassúak, amiknél rezdülések döntenek élet és halál között. Ez a része az, ami miatt nem hagytam abba én sem a tanulást. Ha pedig kellően nyitott lesz a dologra, együtt fogunk kipróbálni mugli eszközöket. Legalább lesz mire hivatkoznom, hogy lenyomjam a finanszírozás torkán az új gépeket. Mindketten jól járunk, de főleg a betegek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871411#post871411][b]Salamon Gréta - 2024.01.06. 16:56[/b][/url]

- Jajj de jó, vannak cicái? - ennek hallatán nem tudtam nem örülni, imádtam az állatokat, főként a cicákat, nekem is volt egy odahaza. Mondjuk ki nem néztem volna a dokiból, hogy tart állatokat, de ettől máris szimpatikusabbá vált, s mintha már nem is tűnt volna olyannak, mint egy zord ezredes. - Hogy hívják őket és milyen cicák? - kíváncsiskodtam azonnal, miközben ettem a finom sajtburgert, amit most is ugyanolyan ízletesen készítettek el, ahogyan máskor is. Hiába, a minőség itt nem változik, Jankovits jól végzi a dolgát.
- Hányan vannak testvérek? Gondolom akkor a többiek is jogászok és orvosok - utaltam ezzel korábbi megjegyzésére, úgy tűnt, hogy a családja ilyen téren nagyon szigorú lehet.
- Igen, tudok zongorázni és gitározni egy kicsit, de magamtól tanultam és csak néhány dal erejéig. Énekelni szeretek még, van is egy zenekar, a RagDollz, abban vagyok vokál. Majd egyszer hallgasson meg minket, ha ráér - máris lelkesebben meséltem, mintha nyoma se lett volna a korábbi kellemetlenségnek, végre egy kicsit letört abból a falból valami. Azért sokkal jobb volt a hangulat annak a tudatában, hogy azért lehetett a doktor úrral beszélgetni másról is, mint csak és kizárólag a szakmáról. - Szokott amúgy koncertekre járni? - valahogy nem néztem ki belőle azt, hogy bőrnacit húzna magára, miközben oldalán ott csörög a lánc.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871414#post871414][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.06. 17:42[/b][/url]

Hölgyeim és Uraim! A várva várt áttörrés megtörtént! Elég volt csak kiejtenem a számon, hogy vannak macskáim és a lányból csitri lett, belőlem meg büszke apuka. Vigyorogva bólogattam. Megtört a jég, én meg már kaptam is elő a pénztárcámat. Na nem azért, hogy fizessek, hanem, hogy megmutassam a két gazfickó képét, amit mindig magamnál tartok, mint más a gyerekeiét. - Ez itt Fraco - bökök a vörösre - Ez pedig Nero - mutatok a feketére, aki egy picit kancsal, de a földkerekség lehelyesebb ivartalanított kandúrja. - Elkényeztetett büds dögök, de a világ minden kicséért sem adnám őket senkinek - mosolyodom el igen sármosan. Tudok róla, hogy jóképű vagyok. Vissza nem élek vele, de ellene sem teszek, ha már így adódott. - Szerintem keverékek. Azt mondták azok, amikor örökbefogadtam őket öt évvel ezelőtt - mesélem miközben visszapakolom a képüket a tárcámba, amit becsúsztatok vissza a farzsebembe. Egyelőre még távolinak látom a fizetést, addig jó helyen lesz az ott. - Hatan vagyunk. Oh...nem igazán. Önnek van testvére? - terelem el a szót, mert nem szívesen beszélek róla, hogy elszegényedtünk és valószínűleg a szüleink sorsot húztak, hogy melyikünket küldjenek egyetemre. Sosem voltam valami szerencsés sem a szerelemben, sem a jétékokban. De legalább egészséges vagyok és kitartó. Biztos ezért kötöttem ki a szike jobbik végén. Még nem hallottam róluk. Milyen zenét játszanak? - kezdtem el megint enni, mert ez a burger nem jó kimeredve, pont úgy mint a betegek. Vesztettem el már eleget ahhoz, hogy ezt tudjam. - Ritkán. Kivételes esetekben. Általában képzem magam otthon - válaszolok grimaszra húzva arcomat. Azt nem kötöm tanítványom orrára, hogy engem az este már korán ágyban talál, mert az ő mércéjével ez biztosan öregapós dolog. Oda lenne minden tiszteletem és ez az, amit nem engedhetek meg magamnak. Meg mondjuk neki sem, mert minden közös pont ellenére a feljebbvalója vagyok. Nekem kell engedelmeskednie és az úgy nem megy, ha nem tisztel engem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871418#post871418][b]Salamon Gréta - 2024.01.06. 17:59[/b][/url]

- Jajj de édesek, hát nagyon szép cicák. Franco? Nero? Ismerem - nevettem el magam, hisz imádtam a muglikat, rengeteg filmet is láttam, ezért tudtam is, hogy kiről is lett elnevezve a két szőrmók. A dokin pedig látszott, hogy él hal értük, így már egész biztos, hogy rossz ember nem lehet. Megkönnyebbülés. A család téma említésére láttam arcvonásainak rezdülését, érezhető volt, hogy nem szívesen mesél az ilyen privát dolgokról, de ez valahol érthető is volt. Még csak alig egy fél órája ismertük egymást, ki voltam én, hogy azonnal ilyen részletesen meséljen az életéről.
- Igen, van egy öcsém, Erik. Bagolykőn tanul ő is, most negyedéves és elég sok probléma van vele. Bízom benne, hogy ahogy idősödik, eljön az a perc, amikor észhez tér és megkomolyodik - meséltem halovány mosollyal, nem szívesen akartam elmondani azokat a balhékat, amikbe az öcsém belekeveredett, számomra volt kellemetlen és kínos, szégyelltem magam miatta.
- Rock a fő irányzatunk, de mellette egy kis jazz is van terítéken. Megpróbáljuk kicsit ötvözni a kettőt, de vannak külön-külön számaink is. Sok esetben a közönségtől is függ. Mi úgy vettük észre, hogy a fiataloknak jobban bejön a rock, de azért csepegtetünk nekik egy kis jazzt is, hátha azt is megkedvelik - miután annyit beszéltem, jól esett az a pohár kóla, ráadásul az elfogyasztott sajtburgert is le kellett öblíteni valamivel. Krumplim az még akadt bőven, két-három szálat az ujjaim közé vettem, beletunkoltam a szószba, és haraptam, miközben hallgattam a dokit.
- Ez is jó dolog, valamit mindig kell tanulni. Én is szeretnék, már kinéztem egy tánctanfolyamot és a fotózás is érdekel - közben odakint eléggé borús lett az idő, s úgy tűnt, hogy szitálni kezdett valami. Nem hó volt, sokkal inkább ilyen apró szemű dara.
- Ha ez lefagy, eléggé csúszni fog majd hajnalban - jegyeztem meg, ahogy fürkésztem az utcát az ablakon keresztül.
- Doktor úr, akkor ha a jövő héten kezdek, mikorra menjek és van-e valami, amit vinnem kell magammal? A munkaruhát már beszereztem - mert hogy a levélben az is szerepelt, így szépen elsétáltam a szaküzletbe, és vásároltam egy babakéket, mondjuk reméltem, hogy a munkahelyen nincs dresscode, mert akkor futhatok egy újabb kört még a hétvége előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871514#post871514][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.07. 14:41[/b][/url]

Lebuktam. Felismerte a macskáim nevét. Ez mágus környezetben nagyon ritkán szokott előfordulni. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy őt is érdeklik a mugli dolgok. Telefonja van és tudja ki az a Franco Nero. Ezt jó jelnek könyvelem el magamban. - Ismeri? - kérdezek vissza, adva egy kicsit a hülyét, nehogy aztán elkezdje itt nekem gyalázni a muglikat én meg megint veszítsek a tekintélyemből, mert még a macskáimat is tőlük vett nevekre kereszteltem. Ezután mesél a testvéréről, aki mint kiderül nem egy könnyű eset. Érdekelne, hogy miért beszél így róla, de nem igazán erőltetem én sem a témát. Valahogy úgy tűnik kerülné is, meg korai ez még szerintem. Így hallgatólagos megegyezéssel annyiban hagyjuk. - Rockban is a muglik? - szögezem neki szavaimat. Nem vagyok jó a faggatózásban. Ha tüneteket kell kiszednem betegekből, az megy, de az ilyen csacsogás, az nem igazán. Ha az volnék most egy újságnál lennék. - A jazz nekem sem a kedvencem. Jobban szeretem a komolyzenét, vagy a már említett rockot - mondom el saját preferenciámat. Ha zene az csak minőségi. Mindenben azt részesítem előnyben. Válogatós vagyok és nagyon igényes. Úgy a munkámban, mint a magánéletemben. - Ne nagyon élje bele ezekbe magát. Levegőt venni sem lesz ideje onnantól, hogy elkezdjük a programot - töröm le lelkesedését - Feltéve, hogy komolyan ezt akarja csinálni. Az első években a mi munkánk nem hagy szabadidőt. Ha meg úgy csinálja, hogy legyen, akkor kontár lesz. Magán múlik - veszem megint magamra a mentorság nehéz szerepét. Magamról tudom, hogy egy hordágyon aludtam, álva ettem és csak fürdeni jártam haza az első hetekben. Aztán megtanultam beosztani azt a kevés szabad percemet, de az is hónapokba telt. Rajta áll a dolog. Ha ellinkeskedi, azzal csak magának árt, mert azt nem fogom hagyni, hogy a pácienseknek ártson. Odakinn elkezd hullani valami hódaraszerűség. Elhúzom a számat, ahogy megemlíti. Közel laom, mégsem lenne jó jégtáncolva hazajutni. Szavaira fordulok vissza felé az ablaktól. - Hétfőn reggel hatra legyen a rendelőben. Hozzon magával egy jegyzetfüzet és két váltás talárt, de lehetőleg ne fehéreket. Valami halvány és egyszínű megteszi. Mindenképp olvasson rájuk öntisztító, de legalább lepergető bűbájt - diktálom a listát megint azzal a szigorúsággal, amivel elkezdtük az esténket. A munkában nem ismerek tréfát. Ezt várom el majd tőle is amikor együtt dolgozunk. Ezt remélem abból is megértette, amiket eddig megbeszéltünk. Mindezt természetesen főleg érte teszem. Felelősséggel tartozom érte és nem mindegy mit csinál a kezem alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871523#post871523][b]Salamon Gréta - 2024.01.07. 18:56[/b][/url]

- Szánom-bánom - nevetve pillantottam a felkönyökölő Dávidra, nem vettem komolyan a rosszallását, úgyis tudtam, hogy ő is csak hülyéskedik. És ha már programokról volt szó, tényleg beleültette a bogarat a fülembe, így gondolatban már fel is véstem a listára azt a lakásavatót. - Tudom,  szóval téged biztosan elhívlak - még rá is kacsintottam, közben fogyott a finom étel, nem is tudom, hogy tényleg ennyire jó volt-e, vagy csak a farkas éhség miatt élveztem ennyire az ízeket. Tenyerem még ott pihent a kezén, miközben mosolyogva befejeztem mondandómat. Amikor megéreztem, hogy ő is megszorítja a kezem, csak még jobban mosolyogtam, aztán vele együtt nevettem fel.  - Jajj, de aranyos vagy! Hogy vigyázol rám - elnevettem magam, jól esett a bókja, de azért néha talán többet is ettem a kelleténél. - Az ünnepek miatt viszlek is haza magammal, hogy felügyeld a fogyasztásom! - fűztem még hozzá viccelődve, ha már ő lett a fogadott alakőrzőm. Erre a gondolatra jót  is mosolyogtam, és mivel megszomjaztam, ittam az üdítőből. - Benne vagyok, jó ötlet! Amúgy sincs kedvem túl nagy partikhoz, szóval tőlem rendezhetjük nálatok is - ezt persze még azelőtt okéztam le, hogy átgondoltam volna a szitut. Ugyanis a drága öccsének élete párja engem ki nem állhat, s ha ott lesz buli, biztosan ő is jön, talán meg is mérgezne. - Jajj majd elfelejtettem! Nézd csak mit hoztam, gondoltam hogy megkóstolhatnánk. Tök jó áron adták a piacon, hoztam mellé fűszerkeveréket is. Látod? Gondoltam rád - mivel Dávid nem tudott kijönni forralt borozni, emiatt kihúztam a táskámból egy üveg vörösbort, mellé tettem a fűszerkeveréket és még néhány szem narancsot, citromot. - Megcsináljuk? Közben mesélhetnél nekem arról, hogy mik a terveid így a suli kapcsán. A vacsi pedig isteni volt, köszönöm szépen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871579#post871579][b]Salamon Gréta - 2024.01.09. 19:55[/b][/url]

- Persze, a nagyapám sok régi filmet nézett - bólintottam mosolyogva, meglepő névadás volt, de azért hangzatos, könnyen meg lehetett így jegyezni őket. Az öcsémről direkt nem osztottam meg több infót, egyelőre nem akartam ráhozni a frászt a mentoromra, épp elég lesz majd akkor, ha egy napon Erik majd beesik az Ispotályba, akkor úgyis rájön majd Kozák doktor arra, hogy mennyire is zűrös.  - Vegyesen inkább, vannak varázsló zenekarok is, akiktől játszunk néhány számot, muglik is, és akad egy-két saját szám is - meséltem mosolyogva, a zenéről mindig szívesen beszéltem, nálam jobban talán csak Stephen tudott volna arról beszélni, hogy milyen céljai is vannak a RagDolzz-al. - Nagy kár, pedig remek jazz dalok vannak - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, bár igaz, hogy rengeteg fajta zene létezett és mindenkinek meg volt a maga kedvence.
Jó volt ezekről a dolgokról beszélni, sikerült egy kicsit fellélegeznem, de aztán a doki közölte, hogy azért ne örüljek annyira, mert nem lesz túl sok szabadidőm. Az arcomra is kiült a csalódás, pedig nagyon el akartam menni táncolni, nem beszélve a zenekari próbákról. Talán még egy sóhaj is kiszökött belőlem, ám tudtam jól, hogy erre a gyakorlatra tényleg oda kell majd figyelnem. Mondjuk a hobbimat se akartam feladni, ezért fejben máris azt tervezgettem, hogyan fogok mindkét oldalon helyt állni. - Ó nem, nem szeretnék kontár lenni, mindent meg fogok tenni, hogy jó legyek - tényleg ez volt a célom, aztán később majd úgyis kiderül, hogy ez menni fog-e. Az üdítőm közben elfogyott, már sültkrumplim se volt, és sikerült megbeszélnünk a gyakorlattal kapcsolatos részleteket is.
- Rendben doktor úr! Köszönöm szépen a közös ebédet és hogy így felvilágosított. Engedje meg, hogy meghívjam - túl sok zsebpénzem nem volt, de annyi azért igen, hogy meghívjam a mentoromat egy ebédre. Lehet, hogy nem várta el, de valamiért úgy éreztem, hogy ezt így illik. Intettem is a pincérnek, hogy jöjjön, mert fizetnék. - A cicák is Önnel tartanak a munkába, vagy valaki vigyáz rájuk, amíg Ön dolgozik? - kíváncsiskodtam közben, szívesen megismertem volna Franco-t és Nerot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871828#post871828][b]Jankovits Dávid - 2024.01.14. 12:08[/b][/url]

Sokan kedvelnek, barátságos, szerethető figurának tartanak, ezért a nyilvános és kevésbé nyilvános eseményeken is gyakran feltűnök. Tényleg gondolkodnom kell egy kicsit, hogy olyan neveket tudjak mondani, akikkel rosszban vagyok. Lehet, hogy a viszonylagos népszerűségem miatt lettek irigyeim, de ellenségeim meg egyáltalán nem tudok arról, hogy lennének. Úgyhogy a bulik, összejövetelek világa ismerős terep számomra. De van egy szűkebb mag. A gyerekkori, a hosszúra nyúló barátságok, családi ismertségek, valami mélyebb, különleges kategória. Gréta ide tartozik, mert különösen jólesik, hogy számol velem, számíthatok rá, támaszkodhatok rá. Ő nem csak egy felszínes barát, tudom, hogy szinte bármit elmondhatok neki, és gyakran jár a fejemben.
- Köszönöm - mosolyodom el, miközben egymás kezét fogjuk. - Hát, akkor még szerencse, hogy most is csak kettesben vagyunk - nincs lárma, semmi zavaró tényező. Ha nem szeretne tömeget, a mi házunk is jó választás, bár Panka szülinapi bulija bizonyította, hogy az a "csak még őt hívjuk meg" logika, ha szelektálni is igyekeztünk, egész népes vendégsereget eredményezett. - Azta, csináljuk! Ez tök jó ötlet. Adjak köténykét? - ajánlkozom, miközben felállok a székből, és a konyha felé kezdem venni az irányt. Szerencsére akad szabad lábas, amiben elkészíthetjük a forralt bort. - Nincs mit. Mármint hogy érted? A suli kapcsán, hát... be akarom fejezni persze, de még van időm gondolkodni, hogy utána mi lesz. Jól jön a papír ahhoz, amit dolgozom. De nem tudom, hogy tényleg ez-e az utam, vagy tanuljak-e mellé majd valami mást. Igazából ilyenen még nem gondolkodtam - merengek el, de a kezem a rutinnak hála tudja a dolgát, pakolgat a tűzhely körül, és elrendez a pulton a szükséges eszközökből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871878#post871878][b]Létai Roland - 2024.01.14. 18:28[/b][/url]

Reginek hoztam el pár cuccot, de szerintem csak látni akarta a fejem. Már csak azért is, mert mostanában a szakítás utáni tanulmányba menekülés állapotba tettem magam. Ez mondjuk kedvezett az év végi átlagnak is biztosan, másrészt kicsit jobban kezdett érdekelni az auror szakma is. Szóval a mentorommal való találkozások leredukálódtak a minimális szintre, és amennyire csak lehetett rövidre fogtam a dolgot. Máskor meghallgattam volna az ő panaszait is, meg ugye beülünk néha egy kávéra, de mostanában nagyon nem voltam abban az állapotban. Nyilvánvaló, hogy emiatt kellett ma meglátogatnom a kirendeltségben és nem engedett el egy kávé és egy rövid beszélgetés nélkül, ami amúgy legalább fél óra volt. Oké, nem sok, de a legutóbbi öt percnél biztosan fényévekkel több. na meg én is egész élhető voltam, nem vagyok már annyira lelombozva és elmondtam neki az okokat, hogy mi ez a nagy emberkerülésem. Végül is útnak engedett, én átadtam neki a kért papírokat és a féléves tervet, amit kért tőlem. Emiatt mellesleg meg is dicsért, nem várta ilyen koránra tőlem. Ebben kategorikusan egyetértettünk, csak hát nem volt jobb dolgom. De most már a vendéglátó negyedben sétálok, felrémlenek az emlékek. Rheina-t itt mentettem meg a kötözködőktől, na az vicces volt. Jól be voltam fosva én is, de szerencsére a delikvensek részegek voltak, nem volt nehéz dolgom, bezsebelhettem pár jó pontot nála. Kár, hogy ő is elhúzott, de ez várható volt, ha már annyira nagyon ment neki ez a szabás varrás. Ezért megölne, de szerencsére úgy tudom nem lett legilimentor, szóval védve vagyok, ahaha. Pont a Bogoly Burger tűnik fel, na egy kézműves hambira vevő vagyok, szóval arra is fordítom a fejem, meg az útirányom. Belépve körbenézek, minden oké, a hely nem igazán változott, néhány dekor, meg biztosan új vendéglátók lehetnek, de az nem érdekel. Ekkor látom meg a majmot tömő Grétát, el is mosolyodok annak ellenére, hogy a gyengébbik nemet mostanában Regin kívül eléggé kerültem. Jó fej volt legutóbb is, meggyógyította a csípésem. Vagyis adott rá krémet.
- Helló Gréta, szabad a hely? - huppanok le vele szemben, megelőlegezve az igenlő választ. Kényelembe helyezem magam, és böngészni kezdem a kínálatot. Ma lesz vagy kettő, majd megőrülök az éjségtől. Jó nem, de max elviszem. Pécsen is van hambizó, de valahogy ez az igazi. - Mi van veled mostanság? Még ide jársz egyáltalán? - ki tudja, hogy ki mikor lép re az öreg kastélyból. Remélem nem veszi zokon a hirtelen letámadásom, ha meg igen, akkor rövid úton távozom. Kicsit érzékenyebb vagyok a nőkre mostanság, mondtam már?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871885#post871885][b]Salamon Gréta - 2024.01.14. 18:54[/b][/url]

Kivételes alkalmak egyike volt, hogy ma nem kellett bemennem a gyakorlati helyre, mert felújítás zajlott és a dolgozók egy részét hazaküldték. Csak az ügyeletesnek kellett bennmaradnia és egy-egy nővérnek a betegek miatt. Igaz, úgy egyeztünk meg a mentorommal, hogy bármikor küldhet nekem baglyot, és ha menni kell, akkor menni kell. Ettől függetlenül próbáltam egy kicsit kiélvezni a szabadságot, direkt nem zsúfoltam be túl sok programot, csak éppen annyit, amennyire volt energiám. Ebben benne volt egy kis vásárlás, ezért délelőtt bejártam a falu boltjait, vettem magamnak új ruhát, meg egy kényelmes cipőt a munkahelyre, aztán a vásárlás után beültem, hogy egyek valamit ebédre. Jó lett volna Dáviddal is összefutni, de ma házon kívül volt, így kénytelen voltam beérni a kiszolgáló személyzettel. Persze a hamburger most is finom volt, mint mindig, a kedvenc sajtburgeremet rendeltem nagy krumplival és salátával, mellé pedig colát. Éppen jóízűen falatoztam, amikor hirtelen a semmiből levágódott mellém Roland. Úgy meglepett, hogy még a falat is a torkomon akadt, rám is tört a köhögés, innom kellett az üdítőből, hogy ne fulladjak meg ott helyben.
- Hú Te, majdnem megfullasztottál! - mondtam nevetve, mert azért nem haragudtam rá, rég láttam már őt. - Minden okés, még a suliba járok, mellette gyakorlatra az Ispotályba. Kijelöltek hozzám egy mentort is, elég szigorú...de hát, meglátjuk mi lesz. Ha keményen dolgozom, akkor abból nagy problémám nem lehet - mondtam mosolyogva. - Na és veled mi újság? Ezer éve nem láttalak már, mióta itt hagytad a sulit. Milyen Pécsett? És mi ez a borosta? - valamiért olyan máshogy nézett ki most, mint korábban, talán egy picit meggyötörtebbnek, bár egyébként meg jól nézett ki, nem csoda, hogy annyi csaja volt a suliban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871938#post871938][b]Létai Roland - 2024.01.14. 21:20[/b][/url]

Nem gondoltam, hogy még mindig okozhatok meglepetést, de annyira váratlanul érte Grétát amikor megjelentem, hogy a torkán akadt a falat. Már a pálcám felé nyúltam, hogy elsősegélybe részesítsem egy könnyed varázslattal, de a kóla megoldotta a dolgot. El is mosolyodtam, mert azért viccesek voltak az eltorzult vonásai, ő pedig nem hagyta szó nélkül az egészet, bár tény, hogy nevetve közölte.
- Bocs, nem volt szándékomban eltenni láb alól. De legalább van egy új módszerem - vigyorgok, amíg elhelyezkedek a székbe és várom, hogy megérkezzen a személyzet. Hamarosan meg is talál és választok két burgert, egy sima sajtburgert, meg egy komolyabb lávaburgert. Szerintem elég lesz, megspékelem még egy narancslével, biztos, ami biztos. - Cserébe kérhetsz egy desszertet - mondom Grétinek, mikor már elment a rendeléssel a pincér. Közben elcsacsogja, hogy mi történt vele és, hogy jó úton halad a világhírnév felé. persze, ezt már én költöm hozzá magamban, de azért jó lenne egy-két világhírű ismerős, nem? - Az igaz - bólogatok vigyorogva és kisvártatva megérkezik a rendelésem, amit meg is köszönök a hölgynek.
- Ezer éve? Max egy fél - kuncogok egy kicsit, majd kézbe veszem a kisebbik burgert és a felét befalom gyorsan. Ú, imádok ide járni továbbra is, lehet, hogy többet kéne a BB-t meglátogatni. Talán így is lesz, végül is csak egy hoppanásnyira van, nem kell a fél országot átutazni.
- Hát nem rossz - kicsit visszafogottabbak lesznek a vonásaim, ahogy eszembe jut Karola. - Egész jó jegyeim vannak, magam sem értem - vonok végül vállat és befejezem az első hambit. Úgyis a második lesz a hosszabb, meg jobb. Iszom egy pár kortyot, mielőtt válaszolnék a következő kérdésére. - Hát, így maradt... már nem tetszem így? - kérdezek vissza mosolyogva. Igazából nem is az a gáz, hanem az a két kiló plusz, ami feljött. Kevesebbet tudok edzeni, viszont az étvágyam meg nőtt. Amúgy Gréti továbbra is csinos, ő tartja az edzéstervét látszólag. vagy csak jó bájitalokat kever, ki tudja?
- Itt nem nagyon változott semmi, úgy látom. Szerencsére a hambinál nem bánom ezt - a mondatomat egy jó nagy harapással pecsételem meg. - Ugye nem baj, ha meglátnak velem? Nem szeretnék féltékeny pasik elől menekülni - nevetgélek kicsit. - Van már terved a jövőre? Hova mennél? - kérdezősködök kicsit, mert éppen kezd kifogni rajtam a hamburger. Ciki lenne, ha így is maradna!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872079#post872079][b]Salamon Gréta - 2024.01.16. 18:07[/b][/url]

Tényleg majdnem megfulladtam, még a szemeimbe is könnyek gyűltek, ilyen az, ha félre szalad egy kis falat. Roli pedig sikeresen rám hozta a frászt, egy kicsit el voltam merülve a gondolataimban. Szerencsére azonban nem volt szükség a pálcájára, hogy életet mentsen, jobban lettem és miután már nem fulldokoltam, jókedvűen pillantottam a srácra.  - Gondoltam Roland, hogy nem ez volt az elsődleges célod - nevettem el magam, de hellyel már nem kellett kínálnom, mert gondolt egyet és magától is helyet foglalt. - Hű, komolyan? - a desszert hallatán felcsillantak a szemeim, saját magamnak nem biztos hogy befizettem volna ilyesmire, de ha már ilyen nagyvonalúan felajánlotta, nem hagyhattam ki. - Akkor egy epres shake-t szeretnék. Egyébként tetszik a dzsekid, tök menő - átnyúlva az asztal felett, megérintettem az anyagot, majd csak azután huppantam vissza a helyemre, hogy folytassam a falatozást.
- Jó, enyhe túlzással, de nekem az a fél év is olyan soknak tűnt. Olyan sokan itt hagytok - sóhajtottam, mert azért jó néhányan léceltek le a mesterképzésről, hogy inkább máshol tanuljanak, és azért egy kicsit hiányzott az arcuk, na.
Félbeszakítani nem akartam a beszámolóját, pedig elég sok kérdésem volt az egyetemmel kapcsolatban, de nem akartam szegényt elriasztani. Feltűnt az, hogy valami nem stimmel vele, szerintem egész jól felismertem, ha valakinek problémája volt, és ez rajta is látszott. Ajjaj, lehet, hogy beletenyereltem valamibe?  - Szerintem csak elkezdted komolyan venni, de ez nem baj - mosolyogtam rá két falat között, és még egy kis colát is kortyoltam a hambi mellé. - Dehogy nem…sőt, szerintem jól áll, férfiasabb vagy - őszinte voltam csak, mi tagadás, tényleg jól állt neki ez a borosta.
- Nem ám, a hambi még mindig nagyon jó. Neked aztán jó étvágyad van - elnevettem magam, vagy nagyon éhes volt, vagy alapból így szerette a hambit.
- Ne aggódj, nem gáz. Nincs senki, aki féltékeny lenne - nevettem el magam, legalábbis én nem tudtam róla, hogy lett volna bárki is, aki az lenne.
- Na és neked? Nem láttalak a bálon, pedig azt hittem, hogy oda elkísérsz valakit - a szendvicsemnek közben a végére értem, de sültkrumplim még maradt, így abból falatoztam tovább.  - Hm, a gyógyítói képzés egyetemi szinten is érdekel, mert bár nagy álmom a SÜVEG-nél elhelyezkedni, azért lehet, hogy jobb lenne mégis csak egy komolyabb szakképesítést szereznem, amivel később az Ispotály valamelyik részlegén is elhelyezkedhetnék. Meg a mugli orvoslás is érdekel egyébként, nagyon sok jó praktikát tudnak, egész ügyesek - nem is értettem, hogy miért ódzkodtunk a tudásuktól annyira, miközben nagyon sok mindent is hasznosíthattunk volna. - Megfordult a fejemben Pécs amúgy ilyen szempontból, mesélsz valamit az egyetemről? Milyen ott az élet? Mekkora a kampusz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872082#post872082][b]Salamon Gréta - 2024.01.16. 18:23[/b][/url]

- Igen, bevallom, most fáradt lennék a baráti körhöz, tudod, mikor mindenki egyszerre elkezd csevegni és azt sem tudod, hogy hová kapd a fejed - nevetve meséltem Dávidnak, de biztosan tudta, hogy mire is gondolok. Na igen, néha jó volt nyugalmasan beszélgetni is, a sok hülyeségtől és a barátnőim hangos viháncolásától mentesen. Ez az este épp olyan nyugis volt, már rám is fért, és most hogy végre jól laktunk a finom vacsorával, eszembe jutott, hogy készültem ám valamivel Dávidnak. Lelkesnek tűnt, ennek pedig örültem, el is mosolyodtam.
- Persze, séf úr - viccelődtem vele, miközben felkeltem az asztaltól és összeszedtem a hozzávalókat, amíg Dávid előkészíti a terepet.  
- Cukrot elfelejtettem hozni, ugye van? - kiáltottam felé, közben már szedtem is a lábaimat, hogy odaérjek a konyhába. - Na itt van minden, ami kellhet - pakoltam le a pultra. - Aha, az érdekelt, hogy melyik egyetemre mennél, ha mész, mert mostanában sokat gondolkodom ezen, hogy talán át kéne mennem egyetemre - jegyeztem meg Dávidnak.  - Mostanában egyre többen hagyják el a sulit és azóta agyalok ezen - vallottam be neki.  - Kéne egy kés - nem akartam kutatni nagyon, így csak a pultot támasztottam, míg a séf úr kiszolgál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872142#post872142][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.17. 17:13[/b][/url]

Nem vett meg azonnal, de jó pont, hogy van mugli kütyüje és nem csak simán felimerte a színészt, akiről macskáimat elneveztem, hanem ismeri is a nagyapja révén. Rámosolygok. Bizony, tudok ám azt is és nem csak Franco és Nero láttán. - Neki is, már Franco Neronak, öt testvére van, tudta ezt? - említem meg ezt a fura párhuzamot magammal. Nem mintha ez olyan eget rengető lenne, de témának is vehető. Elbeszélgetünk még egy kicsit a lánnyal, miközben mindkettőnk étele és itala fogyatkozik. A hasunk tele, a kedvünk jó. Ennél többet én erre a találkozásra nem is kívántam. - Ne vegye ígéretnek, de egyszer lehet megnézem magukat - mondom a zenéléssel kapcsolatban. Ritkán megyek koncertre. Még ritkábban fekszem le tíz után. Szóval majd meglátjuk. Ha jól teljesít és kíváncsi leszek rá mint magánemberre, még az is megeshet, hogy tényleg elmegyek majd préseltetni magam a sok rajongójuk közé. Eszünk ezután megint és el is pusztítunk mindent. Jól esett megint itt ebédelni. - Szó sem lehet róla! Én hívtam meg. Én is fizetek. Magának meg legyen ez az első olyan helyzet, amikor engedelmeskednie kell, mint a mentoráltam - figyelmeztetem és húzom is elő megint a tárcámat. Közben a pincér, akit ő intett ide megérkezett. Elém teszi le a számlát én meg átnyújtom neki a némi borravalóval megnövelt összeget és megköszönöm a finom ételt meg a remek kiszolgálást. Mosolyog. Én szintén. Azt mondja visszavárnak. Én meg azt, hogy biztosan jövünk még. Lehet, hogy egy taplónak tűnök, de jómodor az mindenképp szorult belém. Meg jóllakottan kedvesebb vagyok. - Lesz cicaszitterem hamarosan. Addig elvannak egyedül, de az is kedveli őket, akivel egy házat bérelek. Szóval nem aggódom miattuk - felelek még szedelődzködés közben. Mielőtt a magaméba belebújnék még felsegítem a lányra a kabátját. Együtt távozunk és azzal köszönök el, hogy hétfőn, reggel hatkor várom az ispotályban és ne késsen. Aztán ahogy összerezzen elmosolyodom és azzal bíztatom, hogy ne aggódjon, tíz előtt nem eszem embert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872157#post872157][b]Salamon Gréta - 2024.01.17. 18:31[/b][/url]

- Komolyan? Nem, ezt nem tudtam, de akkor szép nagy család. Nekem csak egy tesóm van, szóval nem tudom, hogy milyen lehet az, ha van több is - ez is egy olyan téma volt, amiről sokat lehetett volna elmélkedni, és szívesen beszélgettem volna még, ha nem sürgetett volna úgy az idő. Tanulóként is sok kötelességem volt, és mellette még diákmunkákat is vállaltam, ezért elég sűrűek voltak a napjaim. A Dokit még nem ismertem annyira, de biztos voltam benne, hogy ő is elfoglalt ember lehet.
- Örülnék, ha eljönne - rámosolyogtam, értékeltem azt, hogy van benne érdeklődés, emiatt úgy éreztem, hogy tényleg szeretne egy kicsit jobban megismerni. Fura, mert a tanáraink nem barátkoztak velünk így (egy-két kivétellel), de azt hiszem, hogy erre szükségünk is volt ahhoz, hogy jól tudjunk együtt dolgozni.
Az ételt ki szerettem volna fizetni, a férfi azonban erről hallani sem akart, sőt, még viccelődött is. - Hát jó, akkor majd legközelebb - feleltem mosolyogva, biztos lesz még alkalom, hogy meghívjam mondjuk egy kávéra.
Amíg a doktor úr kifizette a számlát, addig belebújtam a kabátomba, nyakam köré tekertem a sálam és összeszedtem a holmimat is. A cicaszitter hallatán elmosolyodtam, ez egy remek elfoglaltság lehetett, kár hogy nem láttam meg előbb a hirdetést. Mondjuk, tekintve hogy azt mondta, nem lesz szabadidőm, így valószínűleg nem fért volna bele, hogy vigyázzak a macskákra.
- Akkor köszönöm szépen az ebédet doktor úr, és örülök, hogy megismerkedtünk! Hétfőn reggel - még mosolyogva intettem neki, aztán a másik irányba indultam el, mert még volt egy kis dolgom a városban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872281#post872281][b]Jankovits Dávid - 2024.01.18. 21:46[/b][/url]

- Nálam sosincs megállás, szeretek emberek között lenni. De átérzem, hogy néha jó egyedül - vonok vállat a megjegyzésére. Azt mondjuk megértem, hogy az ünnepi időszak a rohanásról szól, és ilyenkor tényleg kiég az ember, mert még nekünk a tanulás is közrejátszik, de sodródom az árral, beszippant a vásárok hangulata, a karácsonyi illatok, s miegymás. A burgerezőben egyre több szerelmespár tűnik fel, vagy a szünet előtt még baráti ebédre-vacsorára ülnek össze a vonatindulás előtt. Aki meg itt marad, nos... Válogathat ünnepi akcióink közül.
- Jövőre talán felveszem az itallapra a forralt bort szezonálisan - vetem fel hangosan az ötletet. - Cukrot? Jaj, micsoda szétszórtság... Én nem ilyennek ismerlek. Hát hogy lenne itt cukor, nézz csak szét, ez egy étterem konyhája - fordulok körbe csipkelődő, elváltoztatott hangon, drámai stílust színlelve. Csatlakoznom kéne a színjátszósokhoz. Amúgy aztán már vigyorgok is, lábasokat veszek elő, egy zsák cukrot, mert itt minden alapanyag rendelkezésre áll, begyújtok és rárakom az egyik szabad főzőlapra a vizet. - A mértéket tudod? - úgy nézek rá, mintha teljesen tanácstalan lennék, de azért nem kell engem félteni. Nem először csinálok, voltam már összejöveteleken, anya is elmutogatta a konyhában pont azért, hogy ha gyűlik a rokonság, házi készítésű finomsággal várjuk. Meg hát, a szakirányom is megköveteli, hogy értsek ehhez-ahhoz a konyhában, hát még hogy vállalkozó is vagyok. De nem tudom, miből milyen arányban issza szívesen.
- Hm, ez egy nehéz téma - vakargatom meg a fejem. - Gyógyítástudományi Karra mennél? Vagy teljesen máshoz lenne kedved? Elvégre nemsokára végzünk... Vagy elment olyan, aki hiányzik? - nem teljesen értem, mire céloz. Aztán éles témaváltás a kés. Pont, amennyire a valóságban. - Na, remélem nem akarsz megtámadni - nevetek, majd odaadom a gyümölcsvágáshoz ideálisat a közelből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872580#post872580][b]Salamon Gréta - 2024.01.22. 19:17[/b][/url]

- Fura is lenne, ha vendéglátósként nem szeretnéd az emberek társaságát - nevettem el magam, szerintem aki ilyesmivel foglalkozott, annak a vérében volt a társasági élet is. Dávid pedig már többször is bizonyította, hogy milyen jól helyt áll az ilyen szituációkban. Így kettesben persze egy kicsit más volt vele, meg is lepődtem azon, hogy milyen kis flörtölős lett mostanában, ez régebben nem volt rá jellemző. Ellenben tetszett, hogy ilyen kis laza, csak azt nem tudtam, hogy mi történhetett vele.
- Hú, jó ötlet! Mindenképp vedd fel légysziii, és lehetne több fajta is, különböző gyümölcsös ízekkel és fantázianevekkel - belelkesedtem, lehet hogy neki nem volt szüksége erre, de nagyon szívesen adtam volna ötleteket, hogy miféle nevek szerepeljenek majd azon az étlapon.
- Jól van uram, elnézést - nevetve böktem oldalba, hogy viszonozzam a csipkleődését. - Ez az, pakolj csak, szeretem ha a férfi pakol - nevetve támasztottam a pultot és figyeltem a mozdulatait, ahogyan kipakolta a lábasokat és a hozzávalókat.
- Na ezzel most megfogtál, őszintén, fogalmam sincs - nevetve kaptam a tenyerem az arcom elé, mert Jankovich úr itt nagyban vizsgáztatott, nekem meg halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy pontosan miből mennyit is kell tenni abba a lábosba. - De tudod, mertem remélni, hogy aki egy burgerezőt vezet, az tisztában lesz a mértékekkel is - mosolyogtam rá, aztán amerre mozgott, arra fordultam, hogy nyomon követhessem őt.
- A Gyógyítástudomány érdekel, az tervben van, de a Rekreáció és a Táplálkozástan is foglalkoztat. Hogyan is együnk hamburgert? - nevettem el magam a végén. - Ja, nem. Mármint persze, hiányoznak páran, akik elmentek egyetemre, inkább csak arra gondoltam, hogy elég sokan választják a mestertanonci képzés helyett az egyetemet és megfordult a fejemben az, hogy talán ők járnak jól, mert úgy mégis csak rövidebb a képzésük. Bár, ha azt nézem, hogy a mestertanonci képzésemet beszámíthatom, akkor lehet, hogy ugyanott tartok. Egyelőre még nem döntöttem el - vontam meg a vállam végül.
- Azt majd meglátjuk, miszter! Hol van a kötényem? - kicsit megmozgattam nevetve a csípőmet, mert hát ígért nekem ám kötényt is, azonban azt még mindig nem kaptam meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872650#post872650][b]Létai Roland - 2024.01.24. 15:31[/b][/url]

Milyen performance-t vág már le a csaj, te! Mondjuk lehetne olyan is, ami nem ennyire veszélyes, mert elhiszem, hogy ő a legjobb "nem megfulladó, de majdnem" arct-pop művész a világon, de azért figyelnie kéne. Még akkor is, ha ennyire lenyűgöző vagyok, hogy a hirtelen megjelenésem miatt kiszalad alóla a talaj... vagy mi. Mindegy, félrenyelt ijedtében, nevezzük, aminek lehet.
- Komolyan - biccentek, örülök, hogy örül. Nagyon udvarias vagyok mostanában, kész rejtély. - Oké, egy epres shake és köszi - leseprem a nem létező morzsát a dzsekim válláról, megnyugtató érintése van. Mondjuk tök drága volt, és még alkudni sem lehetett annál a büdös boszorkánynál. Mármint, nem volt büdös, csak rohadna meg... akkor viszont büdös lesz, ahahaha. De a lényeg, hogy megvan és jó is, azaz jó vásárt csináltam. Visszapillantva Grétire, jó formában van. Biztos csinál ilyen krémeket magának, hogy fiatal maradjon... ja, mert az.
- Sokan itt hagyunk? Egyelek meg - játszom meg a bűntudatos férfiút, nem értem, hogy miért kesereg ennyit. Van közöttünk egy, max két év, szóval hamarosan "utánunk" jöhet. - Nem is tudtam, hogy ennyire hiányoztam neked Gréti. Talán titokban szerelmes lettél belém? - az arcom elé kapom a kezemet, mintha valóban meglepő lenne a dolog. végül is igen, de csak szórakozok vele és a mosolyom azonnal kivillan, amint leveszem a kezem a szám elől.
- Hát ja, lehet, hogy igazad van - közben megjönnek a kaják és a shake is, lehet falatozni. Amúgy ja, tényleg komolyabban veszem és kezdenek tetszeni a dolgok. Néha azon veszem észre magam, hogy egy-egy dolog miatt a könyvtárban ülök. Furcsa, de szerencsére nem fertőző és nem sokszor van. - Ó, mondom, hogy tetszem neked, nővérek gyöngye - kuncogok, miközben enni kezdek. Rohadt jó a hamburger, még akkor is, ha a felét a tányérról kell visszakaparni, mert mindenféle cucc kiesik belőle. Nem zavartatom magam túlságosan, ezt nem lehet normálisan enni úgysem.
- Nincs nekem sem mindig valakim. Akim meg volt, már nincs, szóval összejöhetünk - nevetgélek, nem gondolom komolyan. Nincs semmi bajom Grétivel, de még nem jár ott a "kapcsolatunk", hogy ilyenen gondolkodjak. Egy két randi mondjuk nem értana hozzá, hogy egymáshoz illünk-e, meg ilyenek. Merlinre, miken gondolkodom, ez sürgősen abba kell hagynom!
- Aha, hát végül is igazad van. A muglik valóban ügyesek, ezt én is jól tudom, szóval hajrá. Bár szerintem sokkal nehezebb lehet, mint a varázsorvoslás... habár az sem könnyű. Hmm - vágom be az utolsó falatokat a végére. Megtörlöm a szám szélét is, miközben ő a Sárkányölőről érdeklődik.
- Legalább egy jó pasi van ott, úgy tudom. Öhm, jó hely, jó nagy a kampusz, és van egy csomó szabadidős tevékenység, sok bulihely, meg hát jóval nagyobb és modernebb, mint a Bagolykő. Majd szólj, ha lesz a nyílt nap és akkor meglátogathatsz - nevetgélek, majd felkortyolom az italom felét. Úgy érzem dugig vagyok, szóval ez egy jó kitérő volt hazafelé.
- Amúgy van valami jó pletykád? - érdeklődve nézek rá, mivel már nem jár nekem az Edictum. Pedig néha úgy ráfanyalodnék egy kis suttogó falakra!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872659#post872659][b]Salamon Gréta - 2024.01.24. 18:31[/b][/url]

- Látom, átérzed a helyzetem - éreztem azért rajta, hogy picit mintha gúnyolódna, de szerencsére nem vettem magamra a szavait, mert tudtam jól, hogy Roli ilyen és szeret hülyéskedni meg beszólogatni.
- Persze, odáig vagyok érted Létai - rebegtettem meg a pilláim, ahogy előrehajolva, színpadiasan vallomást tettem, majd el is röhögtem magam. Mi tagadás, az önbizalma nem változott, és egyébként tényleg jól nézett ki, de ez még kevés volt ahhoz, hogy szerelmes legyek a két szép szemébe. Nála talán másképp működtek a dolgok, és elég volt neki egy jó test vagy egy csinos arc, de nálam ez egészen máshogy működött. Mi lányok sokban különböztünk a srácoktól ilyen téren.
- Úú, de jól néz ki ez a shake, köszönöm! - ez a köszönöm egy kicsit szólt a pincérnek is , aki kihozta és persze Rolinak is, aki meg kifizeti nekem, ha már meghívott rá. - Imádlak - küldtem is a levegőben felé egy cuppanóst, mielőtt belekóstoltam az italba.
- Nem mondtam, hogy nem - mosolyogtam rá sejtelmesen, majd ajkaim közé vettem a szívószálat és tovább szürcsöltem a finom shake-t, ami hozta magával a nyár ízeit és egy pillanatra el is feledtette velem azt, hogy még tél van és hideg odakint.
- Micsodaaa? Létai, neked volt valakid, aki tovább tartott, mint egyetlen este? - nem is akartam hinni a fülemnek, meglepett mosollyal néztem rá.
- Mindent hallani akarok, de tényleg. Ki volt az, hol jöttetek össze, mennyi ideig jártatok és ki szakított kivel? - jó, azt hiszem, egy picit belelendültem, de ez a téma tényleg sokkal izgibb volt annál, mint hogy kik hagyták itt a sulit. Meg amúgy is, Létairól volt szó, szóval valamiért nem gondoltam azt, hogy ez olyan komoly lett volna, mert ha az lett volna, azért sokkal tapintatosabban kezeltem volna a témát.
- Egészségedre. Megkóstolod? - ha már volt olyan rendes, hogy vett nekem ilyen shake-t, felkínáltam, hogy ha van kedve, megízlelheti. Közben a Sárkányölőről mesélt, megnevettetett, már megint az egóját fényezte.
- Úgy tudom én is - feleltem nevetve és kicsit félrebiccentett fejjel hallgattam, hogy mit mesél, miközben a nyakamat birizgáltam. Na jó, tényleg tök jól nézett ki, most erre mit lehetne mondani? De relax Gréti, csak relax.
- Jó pletykám? Hú, nem nagyon. Túl sok mindent is csinálok, hogy ott legyen a szemem a szaftos részleteken. De mondjuk tudok párat, például Rosales visszajött a városba, láttam múltkor bemenni az egyik boltba. Meg azt pletykálták, hogy az egyik tanárt behívatta Kakasi, valamiféle tanár diák dologról lehetett szó, de ezek csak pletykák, szerintem kitalált rágalom. Szóval te most akkor csak vikkendezni jöttél ide, vagy mi járatban vagy itt? - kíváncsiskodtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872759#post872759][b]Jankovits Dávid - 2024.01.25. 19:49[/b][/url]

- Neked se ártana megszokni, hogy el tudd majd viselni a pácienseket. Többek között engem - vágok vissza komiszan. Nem csoda, hogy elismer társasági emberként, jólesik a megerősítés amúgy is. Meg úgy tényleg a családból hozom ezt. Lehet, hogy hármunk közül én vagyok a nyugodtabb típus, de a két fiatalabbik energiabomba Jankovits gondoskodik arról, hogy az én adrenalin adagom is napi szinten pótolva legyen.
- Hát, a fantázianevek kitalálásában majd segíthetnél... De egyelőre a beszállító megtalálása sem lesz kis feladat. Csak félek, hogy inkább a karácsonyi vásár vinné el a forgalmat. Fokozatosan kell bevezetnem a terméket - vakargatom meg a vállam. Egészen menő stratégiát futtattam végig az agyamban, vagy legalábbis logikusan végig gondoltam, hogy miként menne végbe a megvalósítás. Hát, tényleg van rá majdnem egy évem, úgyhogy igazából miért ne.
- Ehm, ez egy kicsit ilyen túltolt feministának hangzott, vagy mit kell pakolni és hova? - kacsintok. - Azért nem fogom hagyni, hogy végig te diktálj! - jelentem ki büszkén, szórakozottan. - Tudod, ez valahol az én konyhám, és csak nem szeretném, ha más nyúlkálna benne, ilyen egyszerű az oka - fedem fel segítőkészségem valódi titkát. Nem teljesen igaz, mert az eszközök közösek, sokan használják itt a csapatban, de azért azt mégse kellene hagynom, hogy pont Grétát dolgoztassam. Meg valami rémlik még, hogy ellenőrzések, előírások, azért itt nem biztos, hogy ezt teljesen legálisan csinálom, de ez van.
- Aha-aha, persze, megoldom. Valld be, hogy csak szeretted volna látni, ahogy dolgoztathatsz - kekeckedem tovább, de a hangom teljesen barátságos marad, sőt. Elvigyorodom, és már teszem is bele a tűzre helyezett lábasba a kimért cukrot, fahéjat és szegfűt. Jobb előbb, hogy kicsit az ízek jobban kioldódjanak. De ez csak az én trükköm.
- Hm, jól hangzik, biztos sok lehetőséged is lesz utána vele. Szerintem, ha beszámítod a mesterképzést itt, és előbb ezt letudod, akkor lesz időd utolérni a barátaid az egyetemen, és könnyebben veszed az ottani akadályokat is majd. Végül is van időd, ja... Gondolom következő tanévre tudod eldönteni - próbálok valami okosat tanácsolni neki, de hülyeséget pláne nem akarok. Ezt ő tudja jól, nem én. Nekem a gyógyítás egy nagyon nehéz terület, minden tiszteletem azoké, akiknek megy. Sokat kell tanulniuk, naagyon.
- Ja igen, máris! Igazi helyi kötényt kapsz, jelképesen a Bogoly Burger konyhai specialistájának fogadlak, de csak ma estére! - emelem fel a mutatóujjam, majd elsietek a kötényért. Intek Grétának, hogy forduljon meg, és ha nem ellenkezik, akkor közelebb lépek hozzá, majd hátulról gyengéd, de rutinos mozdulatokkal ráadom a munkaruhát, aztán lassan végig mérem őt a tekintetemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872927#post872927][b]Salamon Gréta - 2024.01.28. 17:43[/b][/url]

- Szeretnél a páciensem lenni? Jól gondold meg, mit kívánsz - nevettem fel, őszintén nem örülnék annak, ha bármi baja is történne, meg aztán nem is hiszem, hogy el tudnám látni úgy, ahogy kell. Persze attól függ, hogy éppen mi is lenne a gondja. Egy influenzából vagy egy könnyű rontásból még biztosan ki tudnám kezelni, de ha valami súlyosabb történne, ahhoz szerintem hozzá nem mernék fogni. Utóbbi gondolatokat persze nem osztottam meg vele, ahogy azokat sem, hogy a gyógyítással kapcsolatosan voltak efféle aggályaim. Féltem egy kicsit a szakmától, annak ellenére, hogy ez volt mindig is az álmom.
- Nem lesz egyszerű a dolgod, már csak azért sem, mert mindig akad konkurencia - ahogy az idei karácsonyi vásárban is felütötte a fejét egy remek gyorskajáldás, bár az is igaz, hogy nekik nincs törzshelyük Bogolyfalván, és elvileg csak a karácsonyi szezonra húztak fel egy bódét. Szóval Dávidnak volt min gondolkodnia, nem irigyeltem őt a rá váró feladatok miatt.
- Jankovits Dávid, ez már túl megy minden határon! - szóltam a srácra, színlelt sértettséget imitálva és elnevettem magam. Éreztem, hogy a csevegésünk talán egy kicsit átlépi a baráti küszöböt, ellenben nem feltétlenül gondoltam azt, hogy a másik ezeket a dolgokat komolyan is mondaná, emiatt lazán kezeltem a helyzetet és bele is mentem a játékba.  
- Ó ennek csak örülök, mert így akkor nekem nem lesz semmi dolgom, csak figyelni, ahogy elkészíted nekem a forralt bort - mosolygtam Dávidra, aztán elnevettem magam. - Jó igen, bevallom, látni akartam, mert imádok főnök lenni - nevettem fel, majd mellé lépve figyeltem, hogy miből mennyit tesz a lábasba. Addig kiveséztük az egyetemmel kapcsolatos lehetőségeket is, bólintottam is a kérdésre, és közben elvettem a kést, mert úgy döntöttem, hogy azért mégis csak besegítek neki egy kicsit.
- Alig várom, mindig irigykedtem azokra, akik magukra ölthették ezt a kötényt - mosolyogva vártam, aztán engedtem, hogy segítsen, kezeimet a magasba emeltem és hagytam, hogy rám adja a kötényt. - Mi lesz mester, meg is kötöd? - pillantottam hátra mosolyogva a vállam mögül, majd szembe fordultam Dáviddal, neki dőltem a pultnak, s ügyelve arra, hogy a kezemben tartott kést a pulton tartsam, hogy véletlenül se okozzak vele sérülést. - Mit gondolsz, beleillek így a csapatba? Felvennél, Főnök? - kérdeztem mosolyogva, miközben az arcát fürkésztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873250#post873250][b]Jankovits Dávid - 2024.02.04. 21:24[/b][/url]

Gondolkodóba ejt a kérdése. Látszik rajtam, hogy járni kezdenek a fogaskerekek a fejemben. Na de persze csak hülyéskedem, hiszen Grétát alázatosnak, végtelenül kedvesnek és türelmesnek ismerem velem szemben, ezért nem félek attól, hogy rosszul bánna velem.
- Hát, nem hiszem, hogy félnivalóm lenne a kezeid alatt. De ha bizonytalan vagy, inkább hívj be magad mellé egy tapasztaltabb gyógyítót is az elején. Majd leszek a kísérleti nyulad - viccelődöm tovább, és amilyen élénk a fantáziám, már előttem is van a jelenet.
- Ja, főleg amióta város lettünk, és felpörgött itt az élet. De majd segítesz. Ugye a törzsvendégem maradsz? - kérlelem, szintén nem túl komoly hangon. Szerencsére a számok azt igazolják, hogy ha nem is milliomosként járom az utcákat, a burgerezőmnek még van létjogosultsága egy ideig, és nem kell attól tartani, hogy lehúzzuk a rolót.
Feltartott kezekkel jelzem, hogy megadom magam, miközben elnevetem magam. Lehet, hogy kicsit szemtelen vagyok, de Gréta mellett úgy érzem, hogy nem kell tartanom a megítélésemtől, pontosan tudja, hogy ilyenkor nem kell komolyan venni, és mindketten egy kicsit elengedhetjük magunkat ebben az egyébként kapkodós időszakban. Bólogatok, remélve, hogy eleget tehetek a kérésének, és hamarosan elkészíthetem a finom forralt bort.
- Még nem is ittunk, de már úgy viselkedünk, mint a részegek - állapítom meg vidáman. Mi lesz még itt... - Na, vágd csak fel a narancsot és a citromot - szólok még oda végül, aztán a kötényt adom rá, de mielőtt megkötném, a bort is felteszem forrni.
Sokszor csináltam ilyet, így most sem ügyetlenkedem. A kezem tudja a dolgát, pillanatok alatt megkötöm neki a kötényt.
- Nem túl szoros? - kérdezem meg félve, ahogy a szemeibe nézek, és elmosolyodom.  - Persze, téged bármikor. Szerintem jól mutatnál itt, és hasznos csapattag lennél - ezt habozás nélkül jelentem ki neki, miután végigmértem, mert ismerem őt annyira, de nem biztos, hogy jó ötlet az egyik legjobb barátodat alkalmazni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873323#post873323][b]Létai Roland - 2024.02.06. 21:10[/b][/url]

- Ez csak természetes, hogy átérzem Gréti - mondom komoly fejjel, de félmosollyal a képemen. Hiába na, a humor mindig oldja a feszültséget és közelebb hoz minket egymáshoz. Már ha a másiknak akad egy kis humorérzéke. Úgy tűnik Grétának van.
- Ez látszik abból, hogy magázol - nevetek vele, de nem veszem fel, hiszen én kezdtem, ő meg visszavágott és minden bizonnyal nem szeretett belém hirtelen. Éppen nem is bánom, nem tudom, hogy az ilyen hullámvasutat mennyire tudnám éppen feldolgozni. De egyszer átveszi majd egy lány Karola hűlőfélben lévő, de még rohadt forró helyét és akkor majd jól kiröhögöm magam, hogy mennyire szánalmas volt a szenvedésem. De ez a pillanat még nem jött el.
- Na, mondtam én - a shake nagyon bejön neki, de Grétáról ez a hír járta, hogy akárminek is nagyon tud örülni. Sokszor úgy szeretnék a helyébe lenni, hogy apróságok is nagy boldogsággal töltsenek el. Kéynelmesen dőlök hátra addig, amíg meg nem jönnek a kaják. Onnantól kezdve viszont már nem tudok annyira figyelni, meg arra sem, hogy miket mondok el kinek. Ezt még biztosan meg fogom bánni! Ráadásul fokozni is tudja a kacérkodást, pedig el sem kezdte. Azért ez már tudomány! Kezdem jól érezni magam, szóval örülök, hogy bejöttem ide, de ezt még nem kötöm a csinos kis orrára.
- Már megint Létaizol. Hiányoztam, de Létai... - orrolok meg rá egy kicsit, de főleg azért, hogy eltereljem a témát. Biztos vagyok benne, hogy ez nem fog menni, szóval jobb, ha inkább én mondom el előre, minthogy nem hagy majd addig enni. Lássuk.
- Ő szakított. Valójában csak elment modellkedni, otthagyta a sulit. Azt nem tudom mennyi időre, vagy hogy valaha visszajön-e. Amúgy idejárt ő is, Bossányi Karola. Prefi is volt, meg okoska, Levitás. Hát, ha nem számoljuk az itteni néhány afférunkat, akkor olyan egy évig jártunk. Nem mondom, hogy minden tökéletes volt - bár ő eléggé az volt, ha csak a kinézetét nézzük -, de jó volt addig, amíg ki nem tépte a szívem. De látom, valahogy túléltem - legalábbis mondjuk rá. Azért sokszor nem érzem, de már Gréti is megmondta, hogy komolyodjak meg jobban. Kurvára megérte. Mindenki ajánlom ezt a jó kis szenvedést, meg üvöltözést a fallal. Tök jó szombat esti móka! Remélem már nem kérdez nagyon, miközben felajánlja a shake-ét.
- Kösz, nem szoktam ilyeneket inni, de nézzük - elveszem tőle, majd tényleg elég aprót kortyolok bele. - Hát, nem nekem való - maradok diplomatikus, ami talán meglepő, de hát fejlődik az ember, nem igaz? Nekem túl édes volt, szóval passzolom. Aztán egy kis poénnal áttérek a Sárkányölőre, mindketten jót nevetünk, és nem felejtem el észrevenni, hogy stíröl. Ebben igazán szakértő vagyok, szóval biztosan felmér magának. Azért remélem még nem hív fel magához, égő lenne visszamondani, márpedig ma visszautasítanám. Nem azért, mert nem jó csaj, de nem hasznánám pótléknak, ugye milyen jók a komoly kapcsolatok megint? Na mindegy, Gréta jó csaj és megérdemelne engem, de még tartom magam, ahaha. Lapozzunk.
- Ó Rosales. Annyira szerettem az óráit. Meg nézni őt - emlékszem, hogy mennyit bámultam és fantáziálétam akkoriban róla, holott biztosan beégtem volna bármilyen próbálkozással.
- Hoztam pár cuccot a mentoromnak. Meg amúgy is régen jártam már itt, többnyire a Sárkiban vagyok. Amúgy meg add már ide a telefonod, hogy beírhassam a számom, mert rohadtul el fogom felejteni a nyílt napot. Csörögj majd meg és akkor ütközhetünk ott, meg körbe is vezetlek. Na, mit szólsz? - nyújtom a kezem, hogy a mobilját átadja és beírhassam a számom. Rohadt jól laktam, iszom egy kicsit az italomból, ma már jól fogok aludni, az biztos. Ha nem gurulok le a lépcsőn, ahaha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873675#post873675][b]Salamon Gréta - 2024.02.13. 18:53[/b][/url]

- Jól van, legyen így, de én azért nem szeretném ám, hogy bajod essék, szóval vigyázz magadra! - azért felhívtam erre a figyelmét, mert viccelődhetünk, de tényleg nem szeretném, hogy lebetegedjen vagy bármi is történjék vele. Addig jó, míg nem kerül gyógyító keze alá, mert az azt jelenti, hogy egészséges.
- Hát nem is tudom, az majd az áraktól függ és a kínálattól - nagy komolysággal adtam elő magam, mint egy olyan kuncsaft, aki fennhordja az orrát, de aztán elnevettem magam. - Ne hülyéskedj, nálatok legjobb a hamburger, kizárt hogy innen átpártolnék - még vállon is paskoltam, hogy ezt veheti ígéretnek.
- Erről is csak Te tehetsz, megbolondítasz itt, ki tudja, hogy mit tettél a kólámba - nevettem el magam, ismételten csak viccnek szántam, de abban nagyon is igaza van, hogy kicsit mindketten úgy viselkedünk, mintha becsiccsentettünk volna. Ez talán az időjárás miatt lehet, vagy talán azért, mert mindketten nagyon elfáradtunk már így a nap végére, és ilyenkor valahogy minden viccesebb. - Igenis, értettem séf úr! - szalutálok előtte, és elkezdem vágni a gyümölcsöket, de a kötény még ott fityeg rajtam, mert Dávid csak most jön, hogy megkösse. Emiatt leállok a szeleteléssel, hagyom, hogy megkösse, majd szembe fordulok vele. - Nem, tökéletesen megkötötted - mosolygom vissza rá, s amikor azt mondja, hogy alkalmazna, elnevetem magam.
- Ugye tudod, hogy felgyújtanám a konyhát? - amennyire ismerem magam, főzni azt annyira nem tudok. Vagyis tudok, csak még gyakorolnom kéne, mert ha most kellene beállnom segíteni, akkor nem biztos, hogy jól járnának velem.
Közben Dávidot fürkészem, nem tudom, hogy miért, de most először felmerült bennem a gondolat, hogy vajon milyen lehet a csókja. Lehet, hogy hasonló, mint az öccsével? Vagy egész más? A gondolatot aztán kénytelen vagyok elhessegetni, mert úgy tűnik, hogy nagyon gyorsan felforr az a bor.
- Dávid, siess, mintha forrna már- mutatok a lábas irányába, ha ügyes, akkor még épp időben ér oda. Közben gyorsan összevágom neki a maradék gyümölcsöt, hogy azokat is hozzá tudja adni a főzethez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873690#post873690][b]Salamon Gréta - 2024.02.13. 20:50[/b][/url]

Egész kellemes felüdülést hozott Roland felbukkanása, nem beszélve a shake-ről, amire meghívott. Pedig nem lett volna köteles, végül is, nem ugrott ki a szívem a helyéről, de ha már ilyen rendes volt, hogy felajánlotta, hülye lettem volna nem elfogadni.
Túl sokat nem változott egyébként az elmúlt fél évben, még mindig szórakozott volt és vicces, de mintha egy egészen picit komolyabb lett volna, mint egy évvel ezelőtt.
- Jaj, ne morogj drága, tudod, azt szokás a nevén szólítani, akit kedvelünk - mosolygok rá, meg amúgy is, így hívják, ez a neve, szóval szokja szépen meg, hogy van, aki így hívja. A shake közben fogyogat a poharamból - legnagyobb bánatomra - de éppen ezért inkább csak aprókat kortyolok, s nem esek neki a szívószálnak. Az, hogy kiderül, valaki dobta őt, nagyon meglep, sőt, már azon is meglepődtem, hogy barátnője volt.
- Ó, szóval egy modellel kezdtél, gondolhattam volna - meg sem lepett, végül is, egy jóképű srác mellé modell dukál. A lány neve ismerősen hangzott, de őszintén nem volt előttem az arca, így nem tudtam, hogy pontosan kire is gondol. Először azt gondoltam, csak viccelődik, de aztán olyan komolyan mesélte el, hogy egészen megesett rajta a szívem, el is komolyodtam.
- Ez rosszul hangzik Roland - sóhajtottam, és közben eszembe jutott, hogy nekem is elég pocsék ilyen szinten a hátterem. - Tudom, hogy nem lehet ilyenkor vigasztalni, de idővel majd túl leszel rajta. Néha van olyan, hogy szeretnénk valakit, de az mást akar - meséltem neki, burkoltan saját példámból kiindulva, de ennyi elég is volt erről, nem akartam beavatni a saját kis dolgaimba.
Hogy jobb kedvre derítsem, még a shakemből is adtam neki, de épp csak egy kortyra valót, aztán már húztam is vissza a poharam, nehogy megigya előlem a finomságot. - Sebaj, megiszom helyetted én - mosolyogtam rá, aztán jót nevettünk és egész jól eldiskuráltunk. Tényleg helyes volt ez a srác, nem értettem, hogy miért is dobhatta őt az a levitás csaj.
- Na tessék, máris visszatért a régi éned. Kíváncsi voltam, hogy ez mikor jön el - nevettem el magam a kommentjén, amit Rosalesről mondott. - Szerintem most egyébként nincs jó formában, elég ramatyul nézett ki - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, de tényleg nem akartam a tanárokról pletykálni.
- Jól van, várj, itt van - kihalásztam a telefonomat, aztán át is nyújtottam neki, hogy beírhassa a számát. - Benne vagyok, jól jönne egy részletes körbevezetés, mert egyedül tuti, hogy elkallódnék. Amúgy sem szeretek ilyen helyekre egyedül menni. A koli milyen, vagy nem ott laksz? Lakást bérelsz? - kíváncsiskodtam, aztán ha végzett a telefonommal, visszahúztam magamhoz.
- Nincsenek képeid a telódon a suliról? Mutathatnál párat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873735#post873735][b]Létai Roland - 2024.02.14. 14:58[/b][/url]

Hiába mondja, én nem fogom Salamonnak hívni őt, ha hozzá beszélek, maximum Salinak. De az azért más, a Létaizás olyan hivatalos, tartózkodó, általában pedig vádló.
- Jó, de... várj, te kedvelsz? - esik le a félmondat, nem gondoltam volna, hiszen annyiszor nem ütköztünk, hogy ezt a tényt így megállapíthassam róla. Mármint, hogy kedvel engem. - De a lényeg, hogy ha én kedvellek sem hívlak Salamonnak, az olyan... meh - fintorgó arccal vágom el a beszélgetés ezen fonalát, hiszen jól tudja ő, hogy mire gondolok most. Gyere ide babám, Salamon, azért hülyén hangzana, nem? Persze az evésbe meg bezavar a Karolával esett eset, hozzátenném, hogy őt sosem Bossányiztam. Ejj, pedig lehet, hogy kellett volna!
- Akkor még nem volt modell, amikor kezdtünk. Ráadásul ő kezdte az egészet, az akkori udvarlási formulám nem jött be neki, így pár héttel később ő kezdeményezett inkább - ez történetesen így volt, az más kérdés, hogy a valóságot felém hajlítva színeztem ki az esetet. Bocsánatkérés gyanánt, meghívtam filmezni, de inkább ráhajtottam, amit ő akko még nem akart, hiszen volt barátja. Aztán meg hozzám menekült tőle... de már nem emlékszem a részletekre. Az éjszaka viszont jó volt, arra emlékszem. Még a Rellonba is be kellett csempésznem. A rövid összefoglalóját elmondom a szakításnak azért, és ő megsajnál. Két harapás között meg annyi jut eszembe: de cuki!
- Hát tényleg rosszul hangzik - bólintok rá, de aztán a klisészerű indoklása megakaszt kissé, viszont inkább elmosolyodom rajta, minthogy valami támadót mondjak. Tényleg változom!
- Tudom, de azért ez sem ilyen egyszerű. Azért remélem megtalálja a boldogságát abban, amiért elment... az a szemét! - vigyorgok, miközben befejezem a kajálást is. Igaz, már nem haragszom rá annyira, mint eleinte, de azért remélem baja nem esik. Ó, hogy tudnám elfelejteni! A shake nem jön be, de legalább neki ízlik, ha már ő kapta. Egy próbát azért megért. A muglitanárnőt viszont sajnálom, mert túl jó bőr ahhoz, hogy "ramatyul nézzen ki".
- Most miért? Csinos nő volt, és nem csak az én álmaimban jelent meg, elhiheted - ingatom a fejem vigyorogva. Azért a többi sráci is mondott rá dolgokat, hogy kivel mikor és hányszor kapná el, szóval nehogy már megint én legyek a rossz és egyetlen. - Remélem meggyógyul, vagy bármi legyen is az - vágyakozva pillantok ki, hátha meglátom őt, mert adhatnék pár tanácsot neki a regenerálódásra.
- Köszi - elveszem a telefonját és beleírom a számomat, a teljes nevemmel. Állítólag akkortól tudod, hogy öregszel, amikor például Pityu helyett Gulyás István, a Toti helyett meg Tóth Tibor van már a telefonkönyvedben. De nem baj, így egyből tudni fogja ha hív, hogy kivel beszél.
- Dehogy, simán lakom a koliban. Hát... jó, mondjuk. Nem tudom neked mi a jó, van olyan jó, mint itt, csak már nem kell tartani attól, hogy elkapnak, ha iszol - nevetgélek. - De oké, körbevezetlek, majd csörögj rám, azt összehozok valamit neked - bólogatok, végül is legalább én is többet látok a suliból. Olyan nagyon mostanában nem járok el Karola miatt, de azért van pár hely, amit érdemes lehet ott meglátogatni.
- Hát nem készülök fotózni, de nézzük - felállok és megfogom a székem és mellépenderítem. Majd leülök mellé és nézegetni kezdem a képeket. Találok ott pár fotót végül is, mert kellett valamilyen gyakorlatra az épületet fotózni, én meg már azzal kész vagyok. Vannak belső és külső felvételek, meg pár szelfi Karolával. Na, már nem csókolgatja az arcomat, szóval ezen gyorsan átlépek, hátha találok még valamit. Miközben azon gondolkodom, hogy miért hagyott el a szemétláda! Nem vagyok kész sírni más lányok előtt miatta, szóval próbálom a letörtségemet koleszképek keresésére felhasználni. Nem sok van, de azokat megmutatom.
- Hát asszem ennyi van csak - sóhajtok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873740#post873740][b]Salamon Gréta - 2024.02.14. 18:38[/b][/url]

- Miért ne kedvelnélek? Jófej vagy - elnevetem magam, mert úgy kérdez rá, mintha ez olyan furcsa lenne. Már a suliban is bírtam a hülyeségeit, mindig megnevettetett, így ezért nem is értem a meglepettségét. - Jól van Roland, akkor ígérem, többé nem hívlak majd Létainak. Úgy hívlak majd, hogy Mókuspofi - ez csak azért ugrik be, mert épp tömi magába a hamburgert és arra emlékeztet, ahogy a mókusok is betárazzák a mogyorót. - Jó lesz? - kérdem nevetve, hátha engedélyezi, hogy így szólítsam a továbbiakban.
A téma kicsit komolyabb lesz, végig is hallgatom, mert érdekel, hogy mi volt vele és kivel is járt. Érződik rajta, hogy megbántották, elég haragosan nyilatkozik arról a lányról. Persze nem tudhatom, hogy mi volt az indoka, nem szokásom ítélkezni mások felett, de tény az, hogy egy szakítás mindig fájdalmas, bármelyik fél is legyen a kezdeményező.
- Figyelj, lehet hogy már meg is bánta, ki tudja? De szerintem ennek biztos így kellett lennie, egy másodpercig se bánkódj miatta - bíztatom kedves mosollyal, ahogy megpaskolom a kézfejét. Rosales kapcsán nem tudok hozzá fűzni semmit, csak bólintok egyet, jöjjön helyre, bármi is van vele, ezzel egyetértek.
- Na muti, hogy írtad be magad a telefonomba? - görgetem a listát, mert kíváncsi vagyok, hogy végül is melyik nevet választotta.  - Mindenképp rád fogok csörögni, aztán el is vihetsz kajálni - nevetem el magam, ha már olyan messzire elutazom, tényleg mutathatna egy jó éttermet, mondjuk egy ehhez hasonló burgerezőt.
- Nézzük - a székemmel egy kicsit most közelebb húzódok hozzá, hogy jobban rálássak a telefonjának kijelzőjére és nézegetem a képeket , amiket a helyszínről mutat. Tényleg jó hely, ide mindenképp jó lesz egyszer ellátogatni. Néhány kép között bevillan ő is egy lánnyal. - Várj csak! Ő volt a barátnőd? - kérdezek rá, tényleg nagyon csinos, mint egy modell.
- Jajj Roli, ne legyél már ilyen szomi - sóhajtok egyet, aztán átölelem őt. - Lehet, hogy ki kéne törölnöd a képeit, és így akkor nem jutna az eszedbe - javaslom közben, mert ez megoldás lehet arra, hogy új lapot nyisson az életében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873781#post873781][b]Létai Roland - 2024.02.16. 20:47[/b][/url]

- Ó, hát nem mindenkinek ez jut eszébe rólam elsőre - vonok vállat, de azért nem vágok szomorú fejet. Inkább csak elhúzom a számat, az új becenéven.
- A Roland neked nem jó? Mókuspofinak ne hívj, hacsak nem akarod, hogy a fejedre öntsem a shaket - tárom szét a kezeimet némi fancsali pofával. A visszakérdésre nemet intek, ámbár mosolygok, mert tudom, hogy csak szórakozik velem. De nem sokáig szórakozhatunk, mert persze azonnal érzékeny pletykatéma ugrik fel, az én szerelmi életem, ha azt lehetett annak nevezni. Valójában az a baj, hogy lehetett, de most megint ott vagyok, ahol a part szakad.
- Nem hinném, hogy megbánta, nagyon határozott volt. Könnyű azt mondani, hogy ne bánkódjak, de azért köszi az együttérzést - sóhajtok, de legalább lekoccolunk a témáról. Kicsit fészkelődök is, igazi érzelmi hullámvasút az este, mert a hamburger meg nagyon finom. De végül is Gréti társasága is jó, csak kár volt felhozni Karolát. Anélkül persze túl jó lett volna az este. Visszaadom a telefonját, miután beírom magam. Biztosan csalódni fog, mert Létai Roli néven írtam bele magam, de úgy gondolom, hogy a mostani viszonyunkhoz, ez pont passzol. bár abban is majdnem biztos vagyok, hogy később majd átírja valami hülyeségre, mondjuk Mókuspofira, kinézem belőle.
- Oké, ez nem probléma. De akkor majd te fizetsz - közben elrendezgetem magam előtt maradékot. Pontosan összehajtom a szalvétát, párhuzam-derékszögbe igazítom az evőeszközöket, amiket kaptam. Fogalmam sincs, miért csinálom, de végül már ott tartunk, hogy a telefonomban nézegetjük a régi képeimet, hátha tudok mutatni Grétának valamit. Sajnos befut pár közös kép is Karolával, ő pedig lecsap rá. - Jaja, ő volt. Ő is prefi volt, lehet, hogy ismerted, legalább látásból - pillantok rá, hogy felismeri-e Karolát, vagy sem. Annyira mondjuk mindegy is, nagyjából semmit sem számít már. Se neki, se nekünk. Persze a kedvem nem lesz jobb, de legalább Gréta jó fej és vigasztalni próbál.
- Hát lehet, de egyelőre nem akarom. Talán van bennem ez a dac, hogy nehogy már egy kép ennyire befolyásoljon. Meg amúgy is a része volt az életemnek... vagy ez hülyeség? - pillantok rá, miközben hozzák a számlát. - Köszi - mondom a pincérnőnek, majd előveszek pár galleont és sarlót, kifizetem borravalóval együtt a rendelésünket.
- Most már megyek, de feltétlenül hívj fel, okés? Be kell hajtanom a kajálást - tök mindegy, hogy mit mondott korábban, szívesen találkozom vele legközelebb. Még odalépek hozzá egy ölelésre, kap két puszit, majd elindulok kifelé. - Szia Gréti - fordulok vissza és intek, majd elhagyom a burgerezőt. Ez egy jó nap volt, de készülnöm kell a vizsgákra, szóval jobb ha megyek. Remélem tényleg megkeres majd.