Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870798#post870798][b]Dr. Kozák Dávid - 2023.12.29. 14:55[/b][/url]

Bevallom férfiasan, amikor a Főorvos közölte velem, hogy hozzám fog beosztani egy gyakornok jelöltet, azt hittem ott helyben felmondok. Szerintem látta rajtam, hogy ilyesmit fontolgatok, ezért vállon veregetett és azt mondta, nálam jobb embertől nem tudna tanulni az a lány. Mondom mi van? Lány? Na már csak ez hiányzik. Érzelgős megnyilvánulások, meg mindenféle csajos kis hülyeség hallgatása vár rám mostantól a munkanapokon? Morgolódtam egész álló nap, aztán este Franco és Nero ellátása közben egyfolytában ezen gondolkoztam. Ne ítélkezzek alaptalanul. Végül úgy döntöttem, adok egy esélyt ennek az egész mentorkodósdinak. Mit csinál egy jó mentor? Tettem fel a kérdést magamnak. Erre a volt feleségem biztos tudná a választ, de nekem csak egy közös evés jutott eszembe. Ráfirkantottam másnap pár sort egy lapra, amin elhívtam burgerezni Grétát. Lehet, hogy taplónak hisznek - mert sokszor az is vagyok - de nem akarom, hogy ő is startból annak tartson. Szeretek ide járni. Nagyon jó a kaja és fiatalos hely. Ennél jobb kezdetet nem tudtam kitalálni. Farmer és szürke pulóver van rajtam, alatta fehér ing és persze a fejemen a háromnapos borostám. Kinn várok a hely előtt miközben nézem a sétálgató embereket. Elmosolyodom amikor meglátok egy-egy mobilt. Olyan jó látni, ahogy kezdenek ide is bejúszni a kütyük. Nekem is van mobilom. Idén kaptam karácsonyra, de még fel kell rúnáztatnom, hogy itt is tudjam majd használni. Ez az első feladatom az újévi listán. Pár perc és a lány ideér. Érdekesnek ígérkezik ez a találkozás, az szinte biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870817#post870817][b]Dr. Kozák Dávid - 2023.12.29. 17:57[/b][/url]

Annyira belemerültem a telefonomon való elmélkedésbe, hogy csak kis fáziskéséssel fogtam fel, hogy valaki valamit tőlem kérdezett. Fogalmam sem volt hogyan néz ki a gyakornokom, akire várok. Azért annyi eszem lehetett volna, hogy utána nézzek, vagy legalább megírjam miről ismerhet fel, ha ideér. Mindegy. - Öhm...Egy perccel múlt el - húzom fel szövetkabátom ujját, hogy rá tudjak pillantani az órámra. Régi darab, nem hivalkodó, csak egy férfi karóra, fekete bőr szíj, ezüst tok, fekete számlapon ezüst rómaiszámok és mutatók. - Lehet, hogy egymást keressük? - kérdezem ahogy felnézek az időt megérdeklődő fiatal nőre. Nem látszik ugyan rajtam, ahogy amúgy igen kevés dolog szokott, de izgulok egy kicsit. Nem mindegy milyen az első benyomásunk egymásról. Annyi sztorit hallottam hasonló helyzetű kollégáktól és kollégákról, hogy fogalmam sincs mi ilyenkor a legjobb. Volt aki összefeküdt a saját mentoráltjával, de olyan is aki halálra szekálta és csak a kávét hordatta vele magának. Egyik sem az én világom. Tanulni jött és én tanítani fogom. Ezt most el is akarom neki mondani. Elvégre az elkövetkező évet együtt fogjuk ledolgozni. Nem mindegy milyen lesz a viszonyunk egymáshoz. Minden hátsó szándék nélkül hívtam el enni, csak azért, hogy ezt tisztázzuk jó előre. Anyám azt tanította nekünk, amikor szerény ebédekhez és vacsorákhoz összeültünk, hogy az étel közelebb hozza az embereket egymáshoz. Igaz én már akkor is csendesebb és visszahúzódóbb voltam a testvéreimnél, de ez a mondása megmaradt bennem. Nem foglaltam asztalt, úgy voltam vele, biztosan találunk majd helyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870838#post870838][b]Dr. Kozák Dávid - 2023.12.29. 20:53[/b][/url]

Bevallom nem igazán figyeltem fel a fiatal nőre először. Megmondtam az időt és annyi. Aztán mégis tettem egy próbát, hátha rá várok, amire furcsa válaszát hallva összeszaladt a szemöldököm. Arcomról leolvasható a nemleges hozzáállásom. Látványos visszavonolót fújva válok tehát azonnal tarózkodóvá és ki is húzom egy kicsit magam. Nem azért jöttem, hogy felszedjek bárkit. Mindenféle válasz helyett csak elfordítom a fejem és az utcát kezdem pásztázni, hátha befut végre a gyakornokom. Azonban ekkor pittyegést hallok meg felőle. Nem bírom megállni, hogy oda ne sandítsak a nő felé, aki nem ment be, szóval biztosan szintén várt valakit. Valaki mást. - Az egy?... - csúszik ki a számon a kérdés, ahogy megpillantom a nála lévő, működő mobilt. Merlin bajuszára, hogy nem tudom magam visszafogni ezeket a kütyüket látva. Már pont belekezdenék a mondókámba arról, hogy ne haragudjon, csak a telefonja érdekel. Nehogy félreértsen itt nekem és azt higgye meggondoltam magam az előbbivel kapcsolatban, amikor az ő arcára ült ki valami általam fel nem fogható mértékű döbbenet és kétségbeesés. Nők. Jellemző. Nyílt volna megint a szám, hogy megkérdezzem mi a gond, netán rosszul érzi magát, ám ekkor megszólal és kiderül, mégis rá vártam mindeddig. Most légy okos Kozák! Hogyan lehet ezt szögletre kitolni? - Dr. Kozák Dávid - fogadom el közben a nekem nyújtott kezet. Egy kicsit szúrósabb szemmel mérem talán végig ezalatt a kelleténél, de ez az előzmények fényében talán nem is olyan furcsa. - Menjünk be inkább, mit gondol? - magázom le rögtön, mert azért csak a beosztottam lesz. Meg amúgy is az illem szerint neki kell majd javasolnia a tegeződést. Legalábbis ha jól emlékszem. Minden esetre ha már sikeresen találkoztunk akkor ne idekinn ácsorogjunk. Annak semmi értelme nem lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870854#post870854][b]Dr. Kozák Dávid - 2023.12.29. 21:58[/b][/url]

Nagyon, nagyon, de nagyon szigorúan tudok nézni a szinte fekete szemeimmel. Ezt azok mondták, akik sikeresen kiérdemelték azt a nézésemet. Nyugalom! Ez a fiatal nő csak egy nagyonnyit kapott belőle. Nem vagyok haragtartó. Ez egy félreértés volt, de inkább kerüljük el őket a jövőben. Ennek szólt a pillantásom. Szótlanul mentünk be és oda ültünk, ahová ő javasolta. Mondom én, hogy velem könnyű! Még a kabátját is lesegíteném, ha hagyja, de beeőzve a mozdulatomat, megoldja önerőből. Ez mondjuk jó jel valahol. Önállóan is életképes. Ezt megjegyzem. - Azért hívtam meg, hogy ne a klinikán lásson életében először - mondom miután leültem vele szemben. Sosem vagyok igazán laza, csak otthon. Ezért a testtartásom itt sem hevenyészett. Azt tényleg csak macskáim társaságában engedem meg magamnak. Egyenes háttal ülve hallgatom Grétát. Az arcom nem fejez ki érzéseket egyelőre. Ahhoz nekem idő kell, hogy oldódjak. - A szabályzatot dobja ki az első kukába. Nem lesz rá szüksége. Az én felügyeletem alatt biztosan nem - kezdem máris a tanítást a legfontosabbal. Mellettem nem kell könyveket magolnia. Főleg nem a hétszáz oldalas szabályzatot. - Együtt fogunk dolgozni. Az alapoktól kezdve tanulja meg a betegellátást. Nem lesz sétagalopp. Lesz, hogy sírva és izzadtan megy haza, és lesz, hogy hibázik. Akkor le fogom szidni, de ezt azért teszem majd, hogy érezze a súlyát - veszem elő kemény modoromat. Lehet nem ez a legszebb nyitás, de előbb legyünk túl ezen, hogy aztán áttérhessünk a jobb dolgokra. - Viszont azt is elvárom, hogy élje meg a sikereket is, ha eléri őket - beszélek tovább, amikor is megérkezik a felszolgáló az asztalunkhoz. Megkordul a gyomrom, de hagyom őt választani először. Amikor ezt megtette kikérek magamnak egy tripla húsos burgert, nagy sültkrumplival és hozzá egy liter kólával. A desszert még várhat egy kicsit.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871119#post871119][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.02. 08:29[/b][/url]

Tekintetem megenyhül. Szerintem legalábbis, de ez persze neki lehet fel sem tűnik hiszen láthatóan ideges. Hiába hiszik sokan azt rólam, hogy rideg vagyok és érzéketlen, ez nem igaz. Nagyon is figyelek az emberekre csak ezt pont nem úgy mutatom ki, ahogy várnák. Kicsit talán olyan vagyok, mint a macskáim. Szeretek én, csak mértékkel. - Igen, a doktor úr az jó lesz. Önnek megfelel a Gréta, vagy inkább a Salamon kisasszonyt szeretné? - kérdezem, mert magamról tudom, hogy a jó megszólìtás is tud nyitottabbá tenni és oldottabb légkört teremteni. Aztán ezt simán kínossá is lehet tenni egy rossz témával. - Az olyan alatt azt érti, aki cserébe bizonyos előnyökért felajánlkozik a felettesének? - mutatok rá a dolog lényegére kérdésemmel, aztán folytatom gyorsan még mielőtt megsértődne esetleg az erősre sikeredett szavaimon - Nem szoktam elsőre ítéletet mondani senki felett. Félreértés volt. Tisztáztuk. Az együttműködésünk ezen nem múlik. A magam részéről azt várom el, hogy dolgozzon keményen, legyen ott fejben és ha valamit nem ért, vagy nem ért egyet, kérdezzen és beszéljen. Rendben? - világosítom fel nézeteimről illetve kívánalmaimról. Számomra ő nem nő és nem is lesz az még akkor sem, ha barátibbá válik a kapcsolatunk. Nem azért mert szemellenzőt növesztettem az eltelt évek alatt, hanem mert őt rám bízták és nekem nem fér bele a házi nyúlra lövöldözés. Ilyen a természetem. Jobbnak láttam ezt még most tisztázni vele. Fektessük le a szabályokat. Nekem ezek jelentenek biztonságot és szerintem neki is azt fognak. - Ígérem minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ebben támogassam - mondom biccentve, szavaira. Az a célja ennek a mentor programnak, hogy képezzük a gyógyítók új nemzedékeit. Akiben van elég kurázsi és elhivatottság, annak hasznára fog válni. Remélem vele sem lesz ez másként. Közben megérkeznek a rendelt ételek. Az illatok eljárják orromban a csábtáncukat, amitől rájövök, hogy farkas éhes lettem. - Azt mondom együnk. Tele hassal még beszélgetni is könnyebb lesz - veszem magamhoz közelebb a fatálat, amin az ízlésesen elhelyezett burger és krumpli pihen. Jó étvágyat kívánva fogok neki a falatozásnak. Kézzel eszem. Így szeretek és így kényelmes. Sebész ujjaim ügyesen csioegetik a krumplit miközben stabilan tartják a szendvicset. Nagyon ízlik az étel és ez látszik is rajtam. Szeretem a jó kosztot, a finom borokat és persze a gyönyörű nőket. A hedonizmus ilyen formáját totálisan etikusnak tartom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871218#post871218][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.03. 12:55[/b][/url]

Csendben ettünk miután minden átbeszéltünk. Jobb túlesni a rosszon, hogy jobb legyen azután. A betegeknek is ezt szoktam mondani. A fájdalom nem lesz kevesebb, ha azt hagyjuk a végére, vagy áltatjuk magunkat azzal, hogy valami nem kellemetlen, ha egysze az lesz. A velem szemben ülő lányról nem tudtam volna megmondani, hogy mit gondolhat, vagy hogy érzi magát. Nekem nem igazán vannak ehhez radarjaim. Nem vagyok érzéketlen, csak nem bánok jól se a saját se a mások érzéseivel. Egyszer még azt is megkaptam, hogy emocionális analfabéta vagyok. Igazából nem is egyszer, ha jobban belegondolok. Most mit mondjak? Lehet. Minden esetre most sem én szólalok meg előbb. Nagyon jól elvagyok a finom ételemmel egyelőre. Gréta kezd beszélni hozzám. Ezt respektálom, de mielőtt bármit mondanék lenyelem a számban lévő falatot, aztán üdítővel öblítem. - A családom szerette volna. Azt mondták vagy jogász vagy orvos. Nekem az utóbbi volt szimpatikusabb. Ha magam választhattam volna...Talán séf lennék vagy zenész, esetleg fogó valamelyik csapatban - vallom be a néha bosszantó igazságot. Nem akartam gyógyító lenni. Jogász mégkevésbé. Bármi mást szívesebben csináltam volna. Na jó, egyet kivéve és az az aurorság. Főleg miután egyik-másikat úgy raktam össze, mint otthon más a puzzle-t. Lehet illúzióromboló vagyok a velem szemben ülő lelkes és elhivatott lány számára. Bár tudnék másként gondolkozni. Próbálok, tényleg, de nekem ez csak munka és nem hivatás.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871402#post871402][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.06. 15:24[/b][/url]

Lelombozó egy alak tudok lenni. Semmi kétség, ha én ismerkedem az általában nehezen indul, legyen az az ismerkedés bármilyen természetű. Utamat kommunikációs katasztrófák roncsai szegélyezik. Viszont a velem szemben ülő lány nem adja fel és ez immponál nekem. Szigorúan csak mentori szinten. - Főzni szoktam magamra, a két macskámra, meg néha a lakótársamnak is marad. Játszom zongorán és klarinéton és néha a testvéreimmel még egy-egy kviddics meccs is belefér - mondom el magamról ezeket a félig-meddig magánéleti titkokat. Nagyzolónak hangozhatnak, de tényleg minden mást csináltam fiatal kölyök koromban, csak ne kelljen a gyógyításra koncentrálnom. Az utolsó években azért megjött az eszem és elfogadtam a szüleim akaratát és sebész lettem. Nem a hivatásom, de piszok jó vagyok benne. - Na és ön, játszik valamilyen hangszeren? - kérdezem, mert érdekel is és mert ezt azért így szokás. Ha csak egy kicsi ritmusérzéke van, akkor boldogulni fogunk majd a műtőben. Ott kell csak igazán éreznie a lüktetést. Nem csak a beteg pulzusát, de az én hagulatomat, a folyamatok rezgését. Meg fogja tapasztalni, hogy az egész olyan, mint a zene. Vannak pörgős számok és vannak lassúak, amiknél rezdülések döntenek élet és halál között. Ez a része az, ami miatt nem hagytam abba én sem a tanulást. Ha pedig kellően nyitott lesz a dologra, együtt fogunk kipróbálni mugli eszközöket. Legalább lesz mire hivatkoznom, hogy lenyomjam a finanszírozás torkán az új gépeket. Mindketten jól járunk, de főleg a betegek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871414#post871414][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.06. 17:42[/b][/url]

Hölgyeim és Uraim! A várva várt áttörrés megtörtént! Elég volt csak kiejtenem a számon, hogy vannak macskáim és a lányból csitri lett, belőlem meg büszke apuka. Vigyorogva bólogattam. Megtört a jég, én meg már kaptam is elő a pénztárcámat. Na nem azért, hogy fizessek, hanem, hogy megmutassam a két gazfickó képét, amit mindig magamnál tartok, mint más a gyerekeiét. - Ez itt Fraco - bökök a vörösre - Ez pedig Nero - mutatok a feketére, aki egy picit kancsal, de a földkerekség lehelyesebb ivartalanított kandúrja. - Elkényeztetett büds dögök, de a világ minden kicséért sem adnám őket senkinek - mosolyodom el igen sármosan. Tudok róla, hogy jóképű vagyok. Vissza nem élek vele, de ellene sem teszek, ha már így adódott. - Szerintem keverékek. Azt mondták azok, amikor örökbefogadtam őket öt évvel ezelőtt - mesélem miközben visszapakolom a képüket a tárcámba, amit becsúsztatok vissza a farzsebembe. Egyelőre még távolinak látom a fizetést, addig jó helyen lesz az ott. - Hatan vagyunk. Oh...nem igazán. Önnek van testvére? - terelem el a szót, mert nem szívesen beszélek róla, hogy elszegényedtünk és valószínűleg a szüleink sorsot húztak, hogy melyikünket küldjenek egyetemre. Sosem voltam valami szerencsés sem a szerelemben, sem a jétékokban. De legalább egészséges vagyok és kitartó. Biztos ezért kötöttem ki a szike jobbik végén. Még nem hallottam róluk. Milyen zenét játszanak? - kezdtem el megint enni, mert ez a burger nem jó kimeredve, pont úgy mint a betegek. Vesztettem el már eleget ahhoz, hogy ezt tudjam. - Ritkán. Kivételes esetekben. Általában képzem magam otthon - válaszolok grimaszra húzva arcomat. Azt nem kötöm tanítványom orrára, hogy engem az este már korán ágyban talál, mert az ő mércéjével ez biztosan öregapós dolog. Oda lenne minden tiszteletem és ez az, amit nem engedhetek meg magamnak. Meg mondjuk neki sem, mert minden közös pont ellenére a feljebbvalója vagyok. Nekem kell engedelmeskednie és az úgy nem megy, ha nem tisztel engem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871514#post871514][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.07. 14:41[/b][/url]

Lebuktam. Felismerte a macskáim nevét. Ez mágus környezetben nagyon ritkán szokott előfordulni. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy őt is érdeklik a mugli dolgok. Telefonja van és tudja ki az a Franco Nero. Ezt jó jelnek könyvelem el magamban. - Ismeri? - kérdezek vissza, adva egy kicsit a hülyét, nehogy aztán elkezdje itt nekem gyalázni a muglikat én meg megint veszítsek a tekintélyemből, mert még a macskáimat is tőlük vett nevekre kereszteltem. Ezután mesél a testvéréről, aki mint kiderül nem egy könnyű eset. Érdekelne, hogy miért beszél így róla, de nem igazán erőltetem én sem a témát. Valahogy úgy tűnik kerülné is, meg korai ez még szerintem. Így hallgatólagos megegyezéssel annyiban hagyjuk. - Rockban is a muglik? - szögezem neki szavaimat. Nem vagyok jó a faggatózásban. Ha tüneteket kell kiszednem betegekből, az megy, de az ilyen csacsogás, az nem igazán. Ha az volnék most egy újságnál lennék. - A jazz nekem sem a kedvencem. Jobban szeretem a komolyzenét, vagy a már említett rockot - mondom el saját preferenciámat. Ha zene az csak minőségi. Mindenben azt részesítem előnyben. Válogatós vagyok és nagyon igényes. Úgy a munkámban, mint a magánéletemben. - Ne nagyon élje bele ezekbe magát. Levegőt venni sem lesz ideje onnantól, hogy elkezdjük a programot - töröm le lelkesedését - Feltéve, hogy komolyan ezt akarja csinálni. Az első években a mi munkánk nem hagy szabadidőt. Ha meg úgy csinálja, hogy legyen, akkor kontár lesz. Magán múlik - veszem megint magamra a mentorság nehéz szerepét. Magamról tudom, hogy egy hordágyon aludtam, álva ettem és csak fürdeni jártam haza az első hetekben. Aztán megtanultam beosztani azt a kevés szabad percemet, de az is hónapokba telt. Rajta áll a dolog. Ha ellinkeskedi, azzal csak magának árt, mert azt nem fogom hagyni, hogy a pácienseknek ártson. Odakinn elkezd hullani valami hódaraszerűség. Elhúzom a számat, ahogy megemlíti. Közel laom, mégsem lenne jó jégtáncolva hazajutni. Szavaira fordulok vissza felé az ablaktól. - Hétfőn reggel hatra legyen a rendelőben. Hozzon magával egy jegyzetfüzet és két váltás talárt, de lehetőleg ne fehéreket. Valami halvány és egyszínű megteszi. Mindenképp olvasson rájuk öntisztító, de legalább lepergető bűbájt - diktálom a listát megint azzal a szigorúsággal, amivel elkezdtük az esténket. A munkában nem ismerek tréfát. Ezt várom el majd tőle is amikor együtt dolgozunk. Ezt remélem abból is megértette, amiket eddig megbeszéltünk. Mindezt természetesen főleg érte teszem. Felelősséggel tartozom érte és nem mindegy mit csinál a kezem alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872142#post872142][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.17. 17:13[/b][/url]

Nem vett meg azonnal, de jó pont, hogy van mugli kütyüje és nem csak simán felimerte a színészt, akiről macskáimat elneveztem, hanem ismeri is a nagyapja révén. Rámosolygok. Bizony, tudok ám azt is és nem csak Franco és Nero láttán. - Neki is, már Franco Neronak, öt testvére van, tudta ezt? - említem meg ezt a fura párhuzamot magammal. Nem mintha ez olyan eget rengető lenne, de témának is vehető. Elbeszélgetünk még egy kicsit a lánnyal, miközben mindkettőnk étele és itala fogyatkozik. A hasunk tele, a kedvünk jó. Ennél többet én erre a találkozásra nem is kívántam. - Ne vegye ígéretnek, de egyszer lehet megnézem magukat - mondom a zenéléssel kapcsolatban. Ritkán megyek koncertre. Még ritkábban fekszem le tíz után. Szóval majd meglátjuk. Ha jól teljesít és kíváncsi leszek rá mint magánemberre, még az is megeshet, hogy tényleg elmegyek majd préseltetni magam a sok rajongójuk közé. Eszünk ezután megint és el is pusztítunk mindent. Jól esett megint itt ebédelni. - Szó sem lehet róla! Én hívtam meg. Én is fizetek. Magának meg legyen ez az első olyan helyzet, amikor engedelmeskednie kell, mint a mentoráltam - figyelmeztetem és húzom is elő megint a tárcámat. Közben a pincér, akit ő intett ide megérkezett. Elém teszi le a számlát én meg átnyújtom neki a némi borravalóval megnövelt összeget és megköszönöm a finom ételt meg a remek kiszolgálást. Mosolyog. Én szintén. Azt mondja visszavárnak. Én meg azt, hogy biztosan jövünk még. Lehet, hogy egy taplónak tűnök, de jómodor az mindenképp szorult belém. Meg jóllakottan kedvesebb vagyok. - Lesz cicaszitterem hamarosan. Addig elvannak egyedül, de az is kedveli őket, akivel egy házat bérelek. Szóval nem aggódom miattuk - felelek még szedelődzködés közben. Mielőtt a magaméba belebújnék még felsegítem a lányra a kabátját. Együtt távozunk és azzal köszönök el, hogy hétfőn, reggel hatkor várom az ispotályban és ne késsen. Aztán ahogy összerezzen elmosolyodom és azzal bíztatom, hogy ne aggódjon, tíz előtt nem eszem embert.