Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

Bevallom férfiasan, amikor a Főorvos közölte velem, hogy hozzám fog beosztani egy gyakornok jelöltet, azt hittem ott helyben felmondok. Szerintem látta rajtam, hogy ilyesmit fontolgatok, ezért vállon veregetett és azt mondta, nálam jobb embertől nem tudna tanulni az a lány. Mondom mi van? Lány? Na már csak ez hiányzik. Érzelgős megnyilvánulások, meg mindenféle csajos kis hülyeség hallgatása vár rám mostantól a munkanapokon? Morgolódtam egész álló nap, aztán este Franco és Nero ellátása közben egyfolytában ezen gondolkoztam. Ne ítélkezzek alaptalanul. Végül úgy döntöttem, adok egy esélyt ennek az egész mentorkodósdinak. Mit csinál egy jó mentor? Tettem fel a kérdést magamnak. Erre a volt feleségem biztos tudná a választ, de nekem csak egy közös evés jutott eszembe. Ráfirkantottam másnap pár sort egy lapra, amin elhívtam burgerezni Grétát. Lehet, hogy taplónak hisznek - mert sokszor az is vagyok - de nem akarom, hogy ő is startból annak tartson. Szeretek ide járni. Nagyon jó a kaja és fiatalos hely. Ennél jobb kezdetet nem tudtam kitalálni. Farmer és szürke pulóver van rajtam, alatta fehér ing és persze a fejemen a háromnapos borostám. Kinn várok a hely előtt miközben nézem a sétálgató embereket. Elmosolyodom amikor meglátok egy-egy mobilt. Olyan jó látni, ahogy kezdenek ide is bejúszni a kütyük. Nekem is van mobilom. Idén kaptam karácsonyra, de még fel kell rúnáztatnom, hogy itt is tudjam majd használni. Ez az első feladatom az újévi listán. Pár perc és a lány ideér. Érdekesnek ígérkezik ez a találkozás, az szinte biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870798#post870798][b]Dr. Kozák Dávid - 2023.12.29. 14:55[/b][/url]

Bevallom férfiasan, amikor a Főorvos közölte velem, hogy hozzám fog beosztani egy gyakornok jelöltet, azt hittem ott helyben felmondok. Szerintem látta rajtam, hogy ilyesmit fontolgatok, ezért vállon veregetett és azt mondta, nálam jobb embertől nem tudna tanulni az a lány. Mondom mi van? Lány? Na már csak ez hiányzik. Érzelgős megnyilvánulások, meg mindenféle csajos kis hülyeség hallgatása vár rám mostantól a munkanapokon? Morgolódtam egész álló nap, aztán este Franco és Nero ellátása közben egyfolytában ezen gondolkoztam. Ne ítélkezzek alaptalanul. Végül úgy döntöttem, adok egy esélyt ennek az egész mentorkodósdinak. Mit csinál egy jó mentor? Tettem fel a kérdést magamnak. Erre a volt feleségem biztos tudná a választ, de nekem csak egy közös evés jutott eszembe. Ráfirkantottam másnap pár sort egy lapra, amin elhívtam burgerezni Grétát. Lehet, hogy taplónak hisznek - mert sokszor az is vagyok - de nem akarom, hogy ő is startból annak tartson. Szeretek ide járni. Nagyon jó a kaja és fiatalos hely. Ennél jobb kezdetet nem tudtam kitalálni. Farmer és szürke pulóver van rajtam, alatta fehér ing és persze a fejemen a háromnapos borostám. Kinn várok a hely előtt miközben nézem a sétálgató embereket. Elmosolyodom amikor meglátok egy-egy mobilt. Olyan jó látni, ahogy kezdenek ide is bejúszni a kütyük. Nekem is van mobilom. Idén kaptam karácsonyra, de még fel kell rúnáztatnom, hogy itt is tudjam majd használni. Ez az első feladatom az újévi listán. Pár perc és a lány ideér. Érdekesnek ígérkezik ez a találkozás, az szinte biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870802#post870802][b]Salamon Gréta - 2023.12.29. 15:22[/b][/url]

Nagyon izgatott voltam amiatt, hogy végre kapok egy mentort és megkezdhetem a gyakorlatomat Bogolyfalván. Féltem attól, hogy nem leszek elég jó, hogy a tudásom semmi ahhoz képest, amire ott lesz majd szükség, hogy majd kiderül, béna vagyok és nem való erre a szakmára. Alábecsültem magam és mindig ezek a gondolatok pörögtek bennem, aztán néha napján meg úgy éreztem, hogy egyedül is képes lennék megváltani a világot. Már nagyon vártam az első munkanapot, előtte azonban kaptam egy meghívót, méghozzá a kijelölt mentoromtól, Dr. Kozák Dávidtól. Nem ismertem őt, fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet, de valószínű, hogy nem véletlenül virított a neve előtt az a szócska. Biztosan jó lehet a szakmában, ha ilyen feladatra jelölték ki. Csak azt nem tudtam, hogy miért akar velem privátban találkozni? Néhány idősebb lánytól hallottam már sztorikat, volt aki arról mesélt, hogy ezek a dokik ráhajtanak a csajokra, és csak akkor kaphatunk komolyabb feladatot, ha úgy fekszünk, ahogyan azt kérik...Ettől azért tartottam. S bár nem volt megszokott az ilyen meghívás, és nagyon izgultam, megpróbáltam elvetni az összeesküvés elméleteket és lenyugtatni magam a találka előtt. Igyekeztem ízlésesen öltözködni, egy szép, fehér blúzt választottam, mellé egy hosszított, sötét szoknyát, és az időjáráshoz megfelelő kabátot és csizmát. Egy mentsváram volt, a Burgerező, amit az egyik kedves barátom vezetett, így ott úgymond otthon érezhettem magam. A hely felé tartva most kivételesen mégis összeugrott a gyomrom és kiszáradt a szám. Olyannyira izgultam, hogy el is sétáltam mellette, és az ajtóban megállva, nagyokat lélegeztem. - Csak nyugalom - motyogtam magam elé. - Elnézést, ugye még nincs három óra? - kérdeztem meg az ott ácsorgó, helyes fickót, miközben legyezgettem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870817#post870817][b]Dr. Kozák Dávid - 2023.12.29. 17:57[/b][/url]

Annyira belemerültem a telefonomon való elmélkedésbe, hogy csak kis fáziskéséssel fogtam fel, hogy valaki valamit tőlem kérdezett. Fogalmam sem volt hogyan néz ki a gyakornokom, akire várok. Azért annyi eszem lehetett volna, hogy utána nézzek, vagy legalább megírjam miről ismerhet fel, ha ideér. Mindegy. - Öhm...Egy perccel múlt el - húzom fel szövetkabátom ujját, hogy rá tudjak pillantani az órámra. Régi darab, nem hivalkodó, csak egy férfi karóra, fekete bőr szíj, ezüst tok, fekete számlapon ezüst rómaiszámok és mutatók. - Lehet, hogy egymást keressük? - kérdezem ahogy felnézek az időt megérdeklődő fiatal nőre. Nem látszik ugyan rajtam, ahogy amúgy igen kevés dolog szokott, de izgulok egy kicsit. Nem mindegy milyen az első benyomásunk egymásról. Annyi sztorit hallottam hasonló helyzetű kollégáktól és kollégákról, hogy fogalmam sincs mi ilyenkor a legjobb. Volt aki összefeküdt a saját mentoráltjával, de olyan is aki halálra szekálta és csak a kávét hordatta vele magának. Egyik sem az én világom. Tanulni jött és én tanítani fogom. Ezt most el is akarom neki mondani. Elvégre az elkövetkező évet együtt fogjuk ledolgozni. Nem mindegy milyen lesz a viszonyunk egymáshoz. Minden hátsó szándék nélkül hívtam el enni, csak azért, hogy ezt tisztázzuk jó előre. Anyám azt tanította nekünk, amikor szerény ebédekhez és vacsorákhoz összeültünk, hogy az étel közelebb hozza az embereket egymáshoz. Igaz én már akkor is csendesebb és visszahúzódóbb voltam a testvéreimnél, de ez a mondása megmaradt bennem. Nem foglaltam asztalt, úgy voltam vele, biztosan találunk majd helyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870834#post870834][b]Salamon Gréta - 2023.12.29. 20:22[/b][/url]

- Nagyon köszönöm, akkor még időben vagyok - egy képzeletbeli izzadságcseppet le tudtam gördíteni a homlokomról, mert ezek szerint nem késtem még olyan sokat, ami már cikinek számítana. Nem akartam már a legelső találkozó alkalmával felsülni a mentorom előtt, hogy aztán majd egész évben azt hallgassam, hogy mindig elkések, rám nem lehet számítani, sem pedig betegeket bízni. Még egy mosoly is az arcomra szökött, ami még inkább kiszélesedett, amikor a férfi megszólalt.
- Lehetne, de nem most, épp egy fontos találkozóm lesz - mosolyogtam rá, nem volt ellenemre egy kis flört idegenekkel, igazából még jól is esett, hogy random bombáztak ilyen gondolatokkal. Ekkor azonban pittyegett a telefonom, az egyik barátnőm írt, akit megkértem, hogy küldjön át sms-ben minden infót erről a doktorról, amit csak tudni lehet. Még el akartam olvasni, mielőtt besétálok, hogy mindenre felkészülhessek. Meg is nyitottam az üzenetet, s ahogy görgettem lefelé, és futottam át a szöveget, akkor tűnt csak fel a fotó az alján. A döbbenet azonnal kiült az arcomra, s ijedten kaptam a férfi felé a tekintetem. Bassszuskulcs. Tessék, ennyi, egy örök életre beégettem magam előtte. Miért is nem vettem szó szerint azonnal a megjegyzését? Hogy lehetek ennyire..liba?Menten elsüllyedtem szégyenemben, leolvashatott mindent az arcomról. - Vagyis de, úgy értettem hogy igen, egymást keressük - zavartan már korrigáltam, reménykedve hogy talán nem jó a füle és amúgy is félrehallott. - Salamon Gréta - nyújtottam a kezem kézfogásra, megpróbáltam nem remegni az idegességtől, és olyan határozott lenni, ahogy egyébként, ha társaságban vagyok. Ez persze nem ment már olyan könnyen, úgy éreztem, hogy ebből nem fogok már kijönni jól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870838#post870838][b]Dr. Kozák Dávid - 2023.12.29. 20:53[/b][/url]

Bevallom nem igazán figyeltem fel a fiatal nőre először. Megmondtam az időt és annyi. Aztán mégis tettem egy próbát, hátha rá várok, amire furcsa válaszát hallva összeszaladt a szemöldököm. Arcomról leolvasható a nemleges hozzáállásom. Látványos visszavonolót fújva válok tehát azonnal tarózkodóvá és ki is húzom egy kicsit magam. Nem azért jöttem, hogy felszedjek bárkit. Mindenféle válasz helyett csak elfordítom a fejem és az utcát kezdem pásztázni, hátha befut végre a gyakornokom. Azonban ekkor pittyegést hallok meg felőle. Nem bírom megállni, hogy oda ne sandítsak a nő felé, aki nem ment be, szóval biztosan szintén várt valakit. Valaki mást. - Az egy?... - csúszik ki a számon a kérdés, ahogy megpillantom a nála lévő, működő mobilt. Merlin bajuszára, hogy nem tudom magam visszafogni ezeket a kütyüket látva. Már pont belekezdenék a mondókámba arról, hogy ne haragudjon, csak a telefonja érdekel. Nehogy félreértsen itt nekem és azt higgye meggondoltam magam az előbbivel kapcsolatban, amikor az ő arcára ült ki valami általam fel nem fogható mértékű döbbenet és kétségbeesés. Nők. Jellemző. Nyílt volna megint a szám, hogy megkérdezzem mi a gond, netán rosszul érzi magát, ám ekkor megszólal és kiderül, mégis rá vártam mindeddig. Most légy okos Kozák! Hogyan lehet ezt szögletre kitolni? - Dr. Kozák Dávid - fogadom el közben a nekem nyújtott kezet. Egy kicsit szúrósabb szemmel mérem talán végig ezalatt a kelleténél, de ez az előzmények fényében talán nem is olyan furcsa. - Menjünk be inkább, mit gondol? - magázom le rögtön, mert azért csak a beosztottam lesz. Meg amúgy is az illem szerint neki kell majd javasolnia a tegeződést. Legalábbis ha jól emlékszem. Minden esetre ha már sikeresen találkoztunk akkor ne idekinn ácsorogjunk. Annak semmi értelme nem lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870842#post870842][b]Salamon Gréta - 2023.12.29. 21:07[/b][/url]

Meg sem hallottam az érdeklődését, úgy faltam a sorokat, sietve olvastam, mert már így is sürgetett az idő, s nagyjából a kor és a szakterület, ami lényeges volt, emellett viszont a fotó volt az, ami rám hozta a frászt. Nem azért, mert bármi gond lett volna a külsejével, hanem azért, mert ekkor döbbentem rá arra, hogy akit az előbb félreértettem, az bizony nem más, mint maga a professzor, a gyógyító, a mentor. - Örvendek - a hangom sokkal gyengébb volt, mint általában, ahogy a kézfogásom sem bizonyult most túl határozottnak. Féltem a szemeibe nézni, éreztem is rajta, hogy szigorú szemmel néz rám, úgy mintha máris elítélne. Tessék Gréta, ezt most megérdemelted.
Hirtelen a pillanatnyi jókedvem teljesen elszállt, helyette gyomorgörccsel bólintottam, s a kérésének eleget téve belépdeltem az étterembe, ami most minden volt számomra, csak nem az a béke sziget, ahol legutóbb jóízűen falatoztam Jankovits Dáviddal. - Az ott egy jó hely - javasoltam az egyik csöndesebb sarokra, ami az ablak mellett húzódott, s ahonnét jól be lehetett látni az egész éttermet. Ha nem volt ellenvetése, akkor oda is sétáltam és letelepedtem az egyik kényelmes székre, miután a kabátomat felakasztottam a fogasra. Közben mélyről vettem a levegőt - reméltem, hogy nem veszi észre - s próbáltam magamban arra gondolni, hogy nincs gond, ez csak egy kis félreértés, és jó lesz minden. Mivel azonban még mindig zavarban voltam, akkor pedig jellemző volt rám, hogy sokat fecsegjek, ezúttal sem történt másként.
- Egy kicsit meglepett a meghívás, nem tudtam, hogy mire is készüljek, úgy tudom, hogy hétfőn kezdenék Önnél, illetve kaptam egy listát, hogy mi a szabályzat és mit vigyek majd magammal - egy kis zavart mosoly ült meg az arcomon, miközben fürkésztem és azon gondolkodtam, hogy miket fog kérdezni. Még mindig tartottam tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870854#post870854][b]Dr. Kozák Dávid - 2023.12.29. 21:58[/b][/url]

Nagyon, nagyon, de nagyon szigorúan tudok nézni a szinte fekete szemeimmel. Ezt azok mondták, akik sikeresen kiérdemelték azt a nézésemet. Nyugalom! Ez a fiatal nő csak egy nagyonnyit kapott belőle. Nem vagyok haragtartó. Ez egy félreértés volt, de inkább kerüljük el őket a jövőben. Ennek szólt a pillantásom. Szótlanul mentünk be és oda ültünk, ahová ő javasolta. Mondom én, hogy velem könnyű! Még a kabátját is lesegíteném, ha hagyja, de beeőzve a mozdulatomat, megoldja önerőből. Ez mondjuk jó jel valahol. Önállóan is életképes. Ezt megjegyzem. - Azért hívtam meg, hogy ne a klinikán lásson életében először - mondom miután leültem vele szemben. Sosem vagyok igazán laza, csak otthon. Ezért a testtartásom itt sem hevenyészett. Azt tényleg csak macskáim társaságában engedem meg magamnak. Egyenes háttal ülve hallgatom Grétát. Az arcom nem fejez ki érzéseket egyelőre. Ahhoz nekem idő kell, hogy oldódjak. - A szabályzatot dobja ki az első kukába. Nem lesz rá szüksége. Az én felügyeletem alatt biztosan nem - kezdem máris a tanítást a legfontosabbal. Mellettem nem kell könyveket magolnia. Főleg nem a hétszáz oldalas szabályzatot. - Együtt fogunk dolgozni. Az alapoktól kezdve tanulja meg a betegellátást. Nem lesz sétagalopp. Lesz, hogy sírva és izzadtan megy haza, és lesz, hogy hibázik. Akkor le fogom szidni, de ezt azért teszem majd, hogy érezze a súlyát - veszem elő kemény modoromat. Lehet nem ez a legszebb nyitás, de előbb legyünk túl ezen, hogy aztán áttérhessünk a jobb dolgokra. - Viszont azt is elvárom, hogy élje meg a sikereket is, ha eléri őket - beszélek tovább, amikor is megérkezik a felszolgáló az asztalunkhoz. Megkordul a gyomrom, de hagyom őt választani először. Amikor ezt megtette kikérek magamnak egy tripla húsos burgert, nagy sültkrumplival és hozzá egy liter kólával. A desszert még várhat egy kicsit.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870868#post870868][b]Salamon Gréta - 2023.12.29. 23:31[/b][/url]

Hirtelen rázúdítottam azt, amit az igazgató úrtól megkaptunk levélben, gondoltam biztosan kíváncsi rá, hogy mi is volt abban a levélben. Ezt követően viszont elcsendesedtem, mert érdekelt az, hogy miért is hívott erre az elbeszélgetésre. Tartottam attól, hogy vizsgáztatni fog, és kérdéseket tesz majd fel a tananyagból, ezért az asztal alatt tördeltem is a kezeimet, várva, hogy mi lesz a következő mondata. Az persze szimpla válasz volt és érthető.
- Oh - ennyi volt rá a reakcióm, végül is, talán én is ugyanezt tettem volna, ha fordított helyzetben lennénk. Biztosan kíváncsi volt arra, hogy ki jelenik meg majd reggel, és meg akart ismerni még a munka előtt.
- Értem, rendben - a határozottság illett a velem szemben ülő férfihez, egy kicsit viszont meg is rémisztett. Kissé katonásnak tűnt, s azt gondoltam, hogy biztosan a munkában is ezt várja el.
- Oké...jó...rendben - ahogy mondta és mondta, úgy figyeltem, bólintottam és megjegyeztem, amit kért. Tehát a szabályzat nem kell, arra kell figyelnem, amit ő kér és mond, átvesszük az alapokat és mindent is. Ennek azért örültem, mert bevallom, féltem attól, hogy azonnal bedobnak a mélyvízbe.
- Rendben doktor úr...ugye szólíthatom így? - nem tudtam pontosan, hogy mit szeretne, gyógyító úrnak nevezzem, Kozák úrnak vagy Dávidnak. Ránézésre nem tűnt öregnek, simán letagadhatott volna jó néhány évet, emiatt nehezemre is esett, hogy ne tegezzem le, de valahol ez érthető is volt.
- Úgy lesz, igyekszem megfelelni minden elvárásnak - feleltem, miközben kiérkezett hozzánk egy pincér és felvette a rendelést. Hozzá hasonlóan, egy hamburgert kértem, egész pontosan egy dupla sajtburgert krumplival és colával.
Miután felvették a rendelésünket, a férfira pillantottam, s úgy éreztem, hogy tisztáznom kell vele a korábbiakat.
- Én szeretnék elnézést kérni az étterem előtt történtekért. Szörnyen restellem magam, amiért félreértettem odakint és szeretném, ha tudná, hogy nem vagyok olyan lány - magam sem tudom, miért mentem bele ennyire a részletekbe, de nem akartam, hogy azt gondolja, hogy egy könnyen kapható fruska vagyok, csak azért, mert szeretek flörtökbe bocsátkozni. Irtó kellemetlen volt, hogy ez megesett, de nem akartam azt, hogy ez a munka során folyton ott lebegjen a fejem felett. - Nekem nagyon fontos ez a gyakorlat, minden vágyam, hogy gyógyító legyek és egy napon mentősként dolgozzak - fontosnak tartottam, hogy életeket menthessek és később majd a Süvegnél lehessek mentőgyógyító, de ez még nagyon távolinak tűnt, ahhoz még sok mindent kellett megtanulnom. S miközben ezt ecseteltem, időközben megkaptuk a gőzölgő hamburgereket is, ránézésre ínycsiklandozó volt. Felpillantottam, hogy vajon ott van-e Dávid a pult mögött, jól jött volna egy kis lelki támogatás most, de nem volt ott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871119#post871119][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.02. 08:29[/b][/url]

Tekintetem megenyhül. Szerintem legalábbis, de ez persze neki lehet fel sem tűnik hiszen láthatóan ideges. Hiába hiszik sokan azt rólam, hogy rideg vagyok és érzéketlen, ez nem igaz. Nagyon is figyelek az emberekre csak ezt pont nem úgy mutatom ki, ahogy várnák. Kicsit talán olyan vagyok, mint a macskáim. Szeretek én, csak mértékkel. - Igen, a doktor úr az jó lesz. Önnek megfelel a Gréta, vagy inkább a Salamon kisasszonyt szeretné? - kérdezem, mert magamról tudom, hogy a jó megszólìtás is tud nyitottabbá tenni és oldottabb légkört teremteni. Aztán ezt simán kínossá is lehet tenni egy rossz témával. - Az olyan alatt azt érti, aki cserébe bizonyos előnyökért felajánlkozik a felettesének? - mutatok rá a dolog lényegére kérdésemmel, aztán folytatom gyorsan még mielőtt megsértődne esetleg az erősre sikeredett szavaimon - Nem szoktam elsőre ítéletet mondani senki felett. Félreértés volt. Tisztáztuk. Az együttműködésünk ezen nem múlik. A magam részéről azt várom el, hogy dolgozzon keményen, legyen ott fejben és ha valamit nem ért, vagy nem ért egyet, kérdezzen és beszéljen. Rendben? - világosítom fel nézeteimről illetve kívánalmaimról. Számomra ő nem nő és nem is lesz az még akkor sem, ha barátibbá válik a kapcsolatunk. Nem azért mert szemellenzőt növesztettem az eltelt évek alatt, hanem mert őt rám bízták és nekem nem fér bele a házi nyúlra lövöldözés. Ilyen a természetem. Jobbnak láttam ezt még most tisztázni vele. Fektessük le a szabályokat. Nekem ezek jelentenek biztonságot és szerintem neki is azt fognak. - Ígérem minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ebben támogassam - mondom biccentve, szavaira. Az a célja ennek a mentor programnak, hogy képezzük a gyógyítók új nemzedékeit. Akiben van elég kurázsi és elhivatottság, annak hasznára fog válni. Remélem vele sem lesz ez másként. Közben megérkeznek a rendelt ételek. Az illatok eljárják orromban a csábtáncukat, amitől rájövök, hogy farkas éhes lettem. - Azt mondom együnk. Tele hassal még beszélgetni is könnyebb lesz - veszem magamhoz közelebb a fatálat, amin az ízlésesen elhelyezett burger és krumpli pihen. Jó étvágyat kívánva fogok neki a falatozásnak. Kézzel eszem. Így szeretek és így kényelmes. Sebész ujjaim ügyesen csioegetik a krumplit miközben stabilan tartják a szendvicset. Nagyon ízlik az étel és ez látszik is rajtam. Szeretem a jó kosztot, a finom borokat és persze a gyönyörű nőket. A hedonizmus ilyen formáját totálisan etikusnak tartom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871123#post871123][b]Salamon Gréta - 2024.01.02. 10:59[/b][/url]

- Nekem a Gréta megfelel - haloványan mosolyogtam, mert még mindig volt bennem némi feszengés a férfit illetően. Olyan határozott volt, és kicsit szigorú, mint egy kapitány, ehhez pedig még nem voltam hozzászokva. Tartottam is egy kicsit tőle, hogy ha itt ilyen, akkor vajon mi vár majd rám az Ispotályban. Arra gondoltam, hogy talán ez az étterem előtti kis félreértésnek szól, így jobbnak láttam, ha tisztázom, és bele is kezdtem, mire ő nyíltan rákérdezett. Ritkán hoztak zavarba, de ez most valahogy összejött. Merlinre, nem gondoltam volna, hogy majd egy ilyen témában kell magyarázkodnom. Enyhén vörösödtem is talán, bár ez rajtam szerencsére kevésbé látszódott, mint mondjuk az öcsémen, kinek szőke üstöke alatt hamarabb meglátszott a szín. - Inkább arra gondoltam, hogy nem szoktam mindenkivel randizni, aki megszólít…de igen, tulajdonképp ez is igaz, amit Ön mondott - kínos, kínos, kínos. Már éreztem, hogy süllyedek a mocsárban, és valahol ott vagyok a gyökerek alatt két méterrel. Ennél szörnyűbb interjúm nem is lehetett volna.
Itt volt ez a jóvágású fickó, aki mellett most szorongtam, ilyet pedig korábban még nem nagyon éreztem, olyan volt az egész, mint egy rossz álom. Ez aztán akkor kezdett enyhülni bennem, amikor kibökte végre, hogy nem ítélkezik elsőre és hogy megbeszéltnek veszi a dolgot. Emiatt legalább egy képzeletbeli izzadságcsepp már legördülhetett rólam, már csak a szakma és megfelelés terhe nehezedett rám.
- Rendben doktor úr, így lesz - biccentettem alázatosan, hisz a következő évben ő lesz a főnök, s az ő értékelésétől függ majd az is, hogy a gyógyító pályát hogyan folytathatom.  - Köszönöm doktor úr, én pedig ígérem, igyekszem kihozni magamból a legjobbat - ezt őszintén mondtam, tényleg fontos volt számomra ez a lehetőség, nekem nem volt gazdag hátterem, hogy kedvemre ugráljak. Ha kiraknak, elutasítanak, akkor nem lesz több lehetőségem, ezt kell megragadnom.
- Rendben - bólintottam, miután megérkezett az étel, de sajnos nem voltam önmagam. Fogalmam sincs, hogy miért alakult ez így, de olyan szorongás költözött belém, hogy ezt képtelen volt egy hamburger felül múlni. Hiába voltak jó illatok, hiába voltam az egyik kedves barátom éttermében, csak arra tudtam gondolni, hogy ez a férfi, vagyis doktor, ez mennyire maximalista és precíz, s hogy mennyire lehetetlen feladat előtt állok. Már előre féltem attól, hogy kudarcot vallok, és ezt nem volt könnyű elnyomnom. Éppen ezért talán ő sem láthatta azt, hogy egyébként mennyire életrevaló lehetek.
Némán kezdtem el falatozni mellette, miközben a szabad levegőre kívánkoztam ki, hogy elfussak és elölről kezdhessem ezt a napot. Ha nem hibáztam volna, akkor talán most épp lyukat beszélnék a hasába, talán még nevetnénk is, de ez most valahogy nem ment. Mégis, kínosnak éreztem ezt a csendet, nem akartam, hogy azt gondolja, életképtelen vagyok és leszek. Bár mondta, hogy elsőre nem ítél, azért mégis csak az első pillanatok ragadnak meg az emberek emlékezetében, azokon később pedig nagyon nehéz változtatni.
- Anyukám ápolónő volt, elég sokat voltam vele kisgyerekként az Ispotályban és már akkor tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni - kezdtem bele, s közben ráemeltem a pillantásom. - Önt mi vezérelte erre a pályára?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871218#post871218][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.03. 12:55[/b][/url]

Csendben ettünk miután minden átbeszéltünk. Jobb túlesni a rosszon, hogy jobb legyen azután. A betegeknek is ezt szoktam mondani. A fájdalom nem lesz kevesebb, ha azt hagyjuk a végére, vagy áltatjuk magunkat azzal, hogy valami nem kellemetlen, ha egysze az lesz. A velem szemben ülő lányról nem tudtam volna megmondani, hogy mit gondolhat, vagy hogy érzi magát. Nekem nem igazán vannak ehhez radarjaim. Nem vagyok érzéketlen, csak nem bánok jól se a saját se a mások érzéseivel. Egyszer még azt is megkaptam, hogy emocionális analfabéta vagyok. Igazából nem is egyszer, ha jobban belegondolok. Most mit mondjak? Lehet. Minden esetre most sem én szólalok meg előbb. Nagyon jól elvagyok a finom ételemmel egyelőre. Gréta kezd beszélni hozzám. Ezt respektálom, de mielőtt bármit mondanék lenyelem a számban lévő falatot, aztán üdítővel öblítem. - A családom szerette volna. Azt mondták vagy jogász vagy orvos. Nekem az utóbbi volt szimpatikusabb. Ha magam választhattam volna...Talán séf lennék vagy zenész, esetleg fogó valamelyik csapatban - vallom be a néha bosszantó igazságot. Nem akartam gyógyító lenni. Jogász mégkevésbé. Bármi mást szívesebben csináltam volna. Na jó, egyet kivéve és az az aurorság. Főleg miután egyik-másikat úgy raktam össze, mint otthon más a puzzle-t. Lehet illúzióromboló vagyok a velem szemben ülő lelkes és elhivatott lány számára. Bár tudnék másként gondolkozni. Próbálok, tényleg, de nekem ez csak munka és nem hivatás.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871395#post871395][b]Salamon Gréta - 2024.01.06. 14:15[/b][/url]

Ahogy az idő haladt előre, úgy kezdett bennem enyhülni a feszültség, s bár némán ettünk, néha felpillantottam a tányéromból. Annyira nem is tűnt szigorúnak, mint ahogyan viselkedett, ezen gondolkodtam, majd ezt követően kezdtem bele a beszélgetésbe, hátha még inkább oldódik majd egy kicsit a hangulat. Mielőtt megszólalt, volt egy elképzelésem róla, hisz sugárzott belőle valamiféle tökéletesség. Azt gondoltam, hogy orvos is azért lett, mert ez volt minden vágya, s talán nem véletlenül volt az egyik legjobb a szakmában - legalábbis ezt írták róla a MerlinPédián. A meglepettség viszont jól láthatóan ült ki az arcomra.  - Ezt nem tudtam - ahogyan azt sem, hogy illene e további kérdésekkel boncolgatnom ezt a témát. Szóval séf. Érdekes.
- És utóbbiak közül valamelyiket aktívan is űzi? - feltételeztem, hogy akkor biztosan sokat főz, esetleg játszik egy csapatban, vagy talán valami hangszeren. Meg akartam egy kicsit ismerni a leendő mentoromat, meg alapvetően is szívesen ismertem meg az embereket magam körül, ez most sem volt másként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871402#post871402][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.06. 15:24[/b][/url]

Lelombozó egy alak tudok lenni. Semmi kétség, ha én ismerkedem az általában nehezen indul, legyen az az ismerkedés bármilyen természetű. Utamat kommunikációs katasztrófák roncsai szegélyezik. Viszont a velem szemben ülő lány nem adja fel és ez immponál nekem. Szigorúan csak mentori szinten. - Főzni szoktam magamra, a két macskámra, meg néha a lakótársamnak is marad. Játszom zongorán és klarinéton és néha a testvéreimmel még egy-egy kviddics meccs is belefér - mondom el magamról ezeket a félig-meddig magánéleti titkokat. Nagyzolónak hangozhatnak, de tényleg minden mást csináltam fiatal kölyök koromban, csak ne kelljen a gyógyításra koncentrálnom. Az utolsó években azért megjött az eszem és elfogadtam a szüleim akaratát és sebész lettem. Nem a hivatásom, de piszok jó vagyok benne. - Na és ön, játszik valamilyen hangszeren? - kérdezem, mert érdekel is és mert ezt azért így szokás. Ha csak egy kicsi ritmusérzéke van, akkor boldogulni fogunk majd a műtőben. Ott kell csak igazán éreznie a lüktetést. Nem csak a beteg pulzusát, de az én hagulatomat, a folyamatok rezgését. Meg fogja tapasztalni, hogy az egész olyan, mint a zene. Vannak pörgős számok és vannak lassúak, amiknél rezdülések döntenek élet és halál között. Ez a része az, ami miatt nem hagytam abba én sem a tanulást. Ha pedig kellően nyitott lesz a dologra, együtt fogunk kipróbálni mugli eszközöket. Legalább lesz mire hivatkoznom, hogy lenyomjam a finanszírozás torkán az új gépeket. Mindketten jól járunk, de főleg a betegek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871411#post871411][b]Salamon Gréta - 2024.01.06. 16:56[/b][/url]

- Jajj de jó, vannak cicái? - ennek hallatán nem tudtam nem örülni, imádtam az állatokat, főként a cicákat, nekem is volt egy odahaza. Mondjuk ki nem néztem volna a dokiból, hogy tart állatokat, de ettől máris szimpatikusabbá vált, s mintha már nem is tűnt volna olyannak, mint egy zord ezredes. - Hogy hívják őket és milyen cicák? - kíváncsiskodtam azonnal, miközben ettem a finom sajtburgert, amit most is ugyanolyan ízletesen készítettek el, ahogyan máskor is. Hiába, a minőség itt nem változik, Jankovits jól végzi a dolgát.
- Hányan vannak testvérek? Gondolom akkor a többiek is jogászok és orvosok - utaltam ezzel korábbi megjegyzésére, úgy tűnt, hogy a családja ilyen téren nagyon szigorú lehet.
- Igen, tudok zongorázni és gitározni egy kicsit, de magamtól tanultam és csak néhány dal erejéig. Énekelni szeretek még, van is egy zenekar, a RagDollz, abban vagyok vokál. Majd egyszer hallgasson meg minket, ha ráér - máris lelkesebben meséltem, mintha nyoma se lett volna a korábbi kellemetlenségnek, végre egy kicsit letört abból a falból valami. Azért sokkal jobb volt a hangulat annak a tudatában, hogy azért lehetett a doktor úrral beszélgetni másról is, mint csak és kizárólag a szakmáról. - Szokott amúgy koncertekre járni? - valahogy nem néztem ki belőle azt, hogy bőrnacit húzna magára, miközben oldalán ott csörög a lánc.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871414#post871414][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.06. 17:42[/b][/url]

Hölgyeim és Uraim! A várva várt áttörrés megtörtént! Elég volt csak kiejtenem a számon, hogy vannak macskáim és a lányból csitri lett, belőlem meg büszke apuka. Vigyorogva bólogattam. Megtört a jég, én meg már kaptam is elő a pénztárcámat. Na nem azért, hogy fizessek, hanem, hogy megmutassam a két gazfickó képét, amit mindig magamnál tartok, mint más a gyerekeiét. - Ez itt Fraco - bökök a vörösre - Ez pedig Nero - mutatok a feketére, aki egy picit kancsal, de a földkerekség lehelyesebb ivartalanított kandúrja. - Elkényeztetett büds dögök, de a világ minden kicséért sem adnám őket senkinek - mosolyodom el igen sármosan. Tudok róla, hogy jóképű vagyok. Vissza nem élek vele, de ellene sem teszek, ha már így adódott. - Szerintem keverékek. Azt mondták azok, amikor örökbefogadtam őket öt évvel ezelőtt - mesélem miközben visszapakolom a képüket a tárcámba, amit becsúsztatok vissza a farzsebembe. Egyelőre még távolinak látom a fizetést, addig jó helyen lesz az ott. - Hatan vagyunk. Oh...nem igazán. Önnek van testvére? - terelem el a szót, mert nem szívesen beszélek róla, hogy elszegényedtünk és valószínűleg a szüleink sorsot húztak, hogy melyikünket küldjenek egyetemre. Sosem voltam valami szerencsés sem a szerelemben, sem a jétékokban. De legalább egészséges vagyok és kitartó. Biztos ezért kötöttem ki a szike jobbik végén. Még nem hallottam róluk. Milyen zenét játszanak? - kezdtem el megint enni, mert ez a burger nem jó kimeredve, pont úgy mint a betegek. Vesztettem el már eleget ahhoz, hogy ezt tudjam. - Ritkán. Kivételes esetekben. Általában képzem magam otthon - válaszolok grimaszra húzva arcomat. Azt nem kötöm tanítványom orrára, hogy engem az este már korán ágyban talál, mert az ő mércéjével ez biztosan öregapós dolog. Oda lenne minden tiszteletem és ez az, amit nem engedhetek meg magamnak. Meg mondjuk neki sem, mert minden közös pont ellenére a feljebbvalója vagyok. Nekem kell engedelmeskednie és az úgy nem megy, ha nem tisztel engem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871418#post871418][b]Salamon Gréta - 2024.01.06. 17:59[/b][/url]

- Jajj de édesek, hát nagyon szép cicák. Franco? Nero? Ismerem - nevettem el magam, hisz imádtam a muglikat, rengeteg filmet is láttam, ezért tudtam is, hogy kiről is lett elnevezve a két szőrmók. A dokin pedig látszott, hogy él hal értük, így már egész biztos, hogy rossz ember nem lehet. Megkönnyebbülés. A család téma említésére láttam arcvonásainak rezdülését, érezhető volt, hogy nem szívesen mesél az ilyen privát dolgokról, de ez valahol érthető is volt. Még csak alig egy fél órája ismertük egymást, ki voltam én, hogy azonnal ilyen részletesen meséljen az életéről.
- Igen, van egy öcsém, Erik. Bagolykőn tanul ő is, most negyedéves és elég sok probléma van vele. Bízom benne, hogy ahogy idősödik, eljön az a perc, amikor észhez tér és megkomolyodik - meséltem halovány mosollyal, nem szívesen akartam elmondani azokat a balhékat, amikbe az öcsém belekeveredett, számomra volt kellemetlen és kínos, szégyelltem magam miatta.
- Rock a fő irányzatunk, de mellette egy kis jazz is van terítéken. Megpróbáljuk kicsit ötvözni a kettőt, de vannak külön-külön számaink is. Sok esetben a közönségtől is függ. Mi úgy vettük észre, hogy a fiataloknak jobban bejön a rock, de azért csepegtetünk nekik egy kis jazzt is, hátha azt is megkedvelik - miután annyit beszéltem, jól esett az a pohár kóla, ráadásul az elfogyasztott sajtburgert is le kellett öblíteni valamivel. Krumplim az még akadt bőven, két-három szálat az ujjaim közé vettem, beletunkoltam a szószba, és haraptam, miközben hallgattam a dokit.
- Ez is jó dolog, valamit mindig kell tanulni. Én is szeretnék, már kinéztem egy tánctanfolyamot és a fotózás is érdekel - közben odakint eléggé borús lett az idő, s úgy tűnt, hogy szitálni kezdett valami. Nem hó volt, sokkal inkább ilyen apró szemű dara.
- Ha ez lefagy, eléggé csúszni fog majd hajnalban - jegyeztem meg, ahogy fürkésztem az utcát az ablakon keresztül.
- Doktor úr, akkor ha a jövő héten kezdek, mikorra menjek és van-e valami, amit vinnem kell magammal? A munkaruhát már beszereztem - mert hogy a levélben az is szerepelt, így szépen elsétáltam a szaküzletbe, és vásároltam egy babakéket, mondjuk reméltem, hogy a munkahelyen nincs dresscode, mert akkor futhatok egy újabb kört még a hétvége előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871514#post871514][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.07. 14:41[/b][/url]

Lebuktam. Felismerte a macskáim nevét. Ez mágus környezetben nagyon ritkán szokott előfordulni. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy őt is érdeklik a mugli dolgok. Telefonja van és tudja ki az a Franco Nero. Ezt jó jelnek könyvelem el magamban. - Ismeri? - kérdezek vissza, adva egy kicsit a hülyét, nehogy aztán elkezdje itt nekem gyalázni a muglikat én meg megint veszítsek a tekintélyemből, mert még a macskáimat is tőlük vett nevekre kereszteltem. Ezután mesél a testvéréről, aki mint kiderül nem egy könnyű eset. Érdekelne, hogy miért beszél így róla, de nem igazán erőltetem én sem a témát. Valahogy úgy tűnik kerülné is, meg korai ez még szerintem. Így hallgatólagos megegyezéssel annyiban hagyjuk. - Rockban is a muglik? - szögezem neki szavaimat. Nem vagyok jó a faggatózásban. Ha tüneteket kell kiszednem betegekből, az megy, de az ilyen csacsogás, az nem igazán. Ha az volnék most egy újságnál lennék. - A jazz nekem sem a kedvencem. Jobban szeretem a komolyzenét, vagy a már említett rockot - mondom el saját preferenciámat. Ha zene az csak minőségi. Mindenben azt részesítem előnyben. Válogatós vagyok és nagyon igényes. Úgy a munkámban, mint a magánéletemben. - Ne nagyon élje bele ezekbe magát. Levegőt venni sem lesz ideje onnantól, hogy elkezdjük a programot - töröm le lelkesedését - Feltéve, hogy komolyan ezt akarja csinálni. Az első években a mi munkánk nem hagy szabadidőt. Ha meg úgy csinálja, hogy legyen, akkor kontár lesz. Magán múlik - veszem megint magamra a mentorság nehéz szerepét. Magamról tudom, hogy egy hordágyon aludtam, álva ettem és csak fürdeni jártam haza az első hetekben. Aztán megtanultam beosztani azt a kevés szabad percemet, de az is hónapokba telt. Rajta áll a dolog. Ha ellinkeskedi, azzal csak magának árt, mert azt nem fogom hagyni, hogy a pácienseknek ártson. Odakinn elkezd hullani valami hódaraszerűség. Elhúzom a számat, ahogy megemlíti. Közel laom, mégsem lenne jó jégtáncolva hazajutni. Szavaira fordulok vissza felé az ablaktól. - Hétfőn reggel hatra legyen a rendelőben. Hozzon magával egy jegyzetfüzet és két váltás talárt, de lehetőleg ne fehéreket. Valami halvány és egyszínű megteszi. Mindenképp olvasson rájuk öntisztító, de legalább lepergető bűbájt - diktálom a listát megint azzal a szigorúsággal, amivel elkezdtük az esténket. A munkában nem ismerek tréfát. Ezt várom el majd tőle is amikor együtt dolgozunk. Ezt remélem abból is megértette, amiket eddig megbeszéltünk. Mindezt természetesen főleg érte teszem. Felelősséggel tartozom érte és nem mindegy mit csinál a kezem alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871579#post871579][b]Salamon Gréta - 2024.01.09. 19:55[/b][/url]

- Persze, a nagyapám sok régi filmet nézett - bólintottam mosolyogva, meglepő névadás volt, de azért hangzatos, könnyen meg lehetett így jegyezni őket. Az öcsémről direkt nem osztottam meg több infót, egyelőre nem akartam ráhozni a frászt a mentoromra, épp elég lesz majd akkor, ha egy napon Erik majd beesik az Ispotályba, akkor úgyis rájön majd Kozák doktor arra, hogy mennyire is zűrös.  - Vegyesen inkább, vannak varázsló zenekarok is, akiktől játszunk néhány számot, muglik is, és akad egy-két saját szám is - meséltem mosolyogva, a zenéről mindig szívesen beszéltem, nálam jobban talán csak Stephen tudott volna arról beszélni, hogy milyen céljai is vannak a RagDolzz-al. - Nagy kár, pedig remek jazz dalok vannak - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, bár igaz, hogy rengeteg fajta zene létezett és mindenkinek meg volt a maga kedvence.
Jó volt ezekről a dolgokról beszélni, sikerült egy kicsit fellélegeznem, de aztán a doki közölte, hogy azért ne örüljek annyira, mert nem lesz túl sok szabadidőm. Az arcomra is kiült a csalódás, pedig nagyon el akartam menni táncolni, nem beszélve a zenekari próbákról. Talán még egy sóhaj is kiszökött belőlem, ám tudtam jól, hogy erre a gyakorlatra tényleg oda kell majd figyelnem. Mondjuk a hobbimat se akartam feladni, ezért fejben máris azt tervezgettem, hogyan fogok mindkét oldalon helyt állni. - Ó nem, nem szeretnék kontár lenni, mindent meg fogok tenni, hogy jó legyek - tényleg ez volt a célom, aztán később majd úgyis kiderül, hogy ez menni fog-e. Az üdítőm közben elfogyott, már sültkrumplim se volt, és sikerült megbeszélnünk a gyakorlattal kapcsolatos részleteket is.
- Rendben doktor úr! Köszönöm szépen a közös ebédet és hogy így felvilágosított. Engedje meg, hogy meghívjam - túl sok zsebpénzem nem volt, de annyi azért igen, hogy meghívjam a mentoromat egy ebédre. Lehet, hogy nem várta el, de valamiért úgy éreztem, hogy ezt így illik. Intettem is a pincérnek, hogy jöjjön, mert fizetnék. - A cicák is Önnel tartanak a munkába, vagy valaki vigyáz rájuk, amíg Ön dolgozik? - kíváncsiskodtam közben, szívesen megismertem volna Franco-t és Nerot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872142#post872142][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.17. 17:13[/b][/url]

Nem vett meg azonnal, de jó pont, hogy van mugli kütyüje és nem csak simán felimerte a színészt, akiről macskáimat elneveztem, hanem ismeri is a nagyapja révén. Rámosolygok. Bizony, tudok ám azt is és nem csak Franco és Nero láttán. - Neki is, már Franco Neronak, öt testvére van, tudta ezt? - említem meg ezt a fura párhuzamot magammal. Nem mintha ez olyan eget rengető lenne, de témának is vehető. Elbeszélgetünk még egy kicsit a lánnyal, miközben mindkettőnk étele és itala fogyatkozik. A hasunk tele, a kedvünk jó. Ennél többet én erre a találkozásra nem is kívántam. - Ne vegye ígéretnek, de egyszer lehet megnézem magukat - mondom a zenéléssel kapcsolatban. Ritkán megyek koncertre. Még ritkábban fekszem le tíz után. Szóval majd meglátjuk. Ha jól teljesít és kíváncsi leszek rá mint magánemberre, még az is megeshet, hogy tényleg elmegyek majd préseltetni magam a sok rajongójuk közé. Eszünk ezután megint és el is pusztítunk mindent. Jól esett megint itt ebédelni. - Szó sem lehet róla! Én hívtam meg. Én is fizetek. Magának meg legyen ez az első olyan helyzet, amikor engedelmeskednie kell, mint a mentoráltam - figyelmeztetem és húzom is elő megint a tárcámat. Közben a pincér, akit ő intett ide megérkezett. Elém teszi le a számlát én meg átnyújtom neki a némi borravalóval megnövelt összeget és megköszönöm a finom ételt meg a remek kiszolgálást. Mosolyog. Én szintén. Azt mondja visszavárnak. Én meg azt, hogy biztosan jövünk még. Lehet, hogy egy taplónak tűnök, de jómodor az mindenképp szorult belém. Meg jóllakottan kedvesebb vagyok. - Lesz cicaszitterem hamarosan. Addig elvannak egyedül, de az is kedveli őket, akivel egy házat bérelek. Szóval nem aggódom miattuk - felelek még szedelődzködés közben. Mielőtt a magaméba belebújnék még felsegítem a lányra a kabátját. Együtt távozunk és azzal köszönök el, hogy hétfőn, reggel hatkor várom az ispotályban és ne késsen. Aztán ahogy összerezzen elmosolyodom és azzal bíztatom, hogy ne aggódjon, tíz előtt nem eszem embert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872157#post872157][b]Salamon Gréta - 2024.01.17. 18:31[/b][/url]

- Komolyan? Nem, ezt nem tudtam, de akkor szép nagy család. Nekem csak egy tesóm van, szóval nem tudom, hogy milyen lehet az, ha van több is - ez is egy olyan téma volt, amiről sokat lehetett volna elmélkedni, és szívesen beszélgettem volna még, ha nem sürgetett volna úgy az idő. Tanulóként is sok kötelességem volt, és mellette még diákmunkákat is vállaltam, ezért elég sűrűek voltak a napjaim. A Dokit még nem ismertem annyira, de biztos voltam benne, hogy ő is elfoglalt ember lehet.
- Örülnék, ha eljönne - rámosolyogtam, értékeltem azt, hogy van benne érdeklődés, emiatt úgy éreztem, hogy tényleg szeretne egy kicsit jobban megismerni. Fura, mert a tanáraink nem barátkoztak velünk így (egy-két kivétellel), de azt hiszem, hogy erre szükségünk is volt ahhoz, hogy jól tudjunk együtt dolgozni.
Az ételt ki szerettem volna fizetni, a férfi azonban erről hallani sem akart, sőt, még viccelődött is. - Hát jó, akkor majd legközelebb - feleltem mosolyogva, biztos lesz még alkalom, hogy meghívjam mondjuk egy kávéra.
Amíg a doktor úr kifizette a számlát, addig belebújtam a kabátomba, nyakam köré tekertem a sálam és összeszedtem a holmimat is. A cicaszitter hallatán elmosolyodtam, ez egy remek elfoglaltság lehetett, kár hogy nem láttam meg előbb a hirdetést. Mondjuk, tekintve hogy azt mondta, nem lesz szabadidőm, így valószínűleg nem fért volna bele, hogy vigyázzak a macskákra.
- Akkor köszönöm szépen az ebédet doktor úr, és örülök, hogy megismerkedtünk! Hétfőn reggel - még mosolyogva intettem neki, aztán a másik irányba indultam el, mert még volt egy kis dolgom a városban.