Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bevallom férfiasan, amikor a Főorvos közölte velem, hogy hozzám fog beosztani egy gyakornok jelöltet, azt hittem ott helyben felmondok. Szerintem látta rajtam, hogy ilyesmit fontolgatok, ezért vállon veregetett és azt mondta, nálam jobb embertől nem tudna tanulni az a lány. Mondom mi van? Lány? Na már csak ez hiányzik. Érzelgős megnyilvánulások, meg mindenféle csajos kis hülyeség hallgatása vár rám mostantól a munkanapokon? Morgolódtam egész álló nap, aztán este Franco és Nero ellátása közben egyfolytában ezen gondolkoztam. Ne ítélkezzek alaptalanul. Végül úgy döntöttem, adok egy esélyt ennek az egész mentorkodósdinak. Mit csinál egy jó mentor? Tettem fel a kérdést magamnak. Erre a volt feleségem biztos tudná a választ, de nekem csak egy közös evés jutott eszembe. Ráfirkantottam másnap pár sort egy lapra, amin elhívtam burgerezni Grétát. Lehet, hogy taplónak hisznek - mert sokszor az is vagyok - de nem akarom, hogy ő is startból annak tartson. Szeretek ide járni. Nagyon jó a kaja és fiatalos hely. Ennél jobb kezdetet nem tudtam kitalálni. Farmer és szürke pulóver van rajtam, alatta fehér ing és persze a fejemen a háromnapos borostám. Kinn várok a hely előtt miközben nézem a sétálgató embereket. Elmosolyodom amikor meglátok egy-egy mobilt. Olyan jó látni, ahogy kezdenek ide is bejúszni a kütyük. Nekem is van mobilom. Idén kaptam karácsonyra, de még fel kell rúnáztatnom, hogy itt is tudjam majd használni. Ez az első feladatom az újévi listán. Pár perc és a lány ideér. Érdekesnek ígérkezik ez a találkozás, az szinte biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Annyira belemerültem a telefonomon való elmélkedésbe, hogy csak kis fáziskéséssel fogtam fel, hogy valaki valamit tőlem kérdezett. Fogalmam sem volt hogyan néz ki a gyakornokom, akire várok. Azért annyi eszem lehetett volna, hogy utána nézzek, vagy legalább megírjam miről ismerhet fel, ha ideér. Mindegy. - Öhm...Egy perccel múlt el - húzom fel szövetkabátom ujját, hogy rá tudjak pillantani az órámra. Régi darab, nem hivalkodó, csak egy férfi karóra, fekete bőr szíj, ezüst tok, fekete számlapon ezüst rómaiszámok és mutatók. - Lehet, hogy egymást keressük? - kérdezem ahogy felnézek az időt megérdeklődő fiatal nőre. Nem látszik ugyan rajtam, ahogy amúgy igen kevés dolog szokott, de izgulok egy kicsit. Nem mindegy milyen az első benyomásunk egymásról. Annyi sztorit hallottam hasonló helyzetű kollégáktól és kollégákról, hogy fogalmam sincs mi ilyenkor a legjobb. Volt aki összefeküdt a saját mentoráltjával, de olyan is aki halálra szekálta és csak a kávét hordatta vele magának. Egyik sem az én világom. Tanulni jött és én tanítani fogom. Ezt most el is akarom neki mondani. Elvégre az elkövetkező évet együtt fogjuk ledolgozni. Nem mindegy milyen lesz a viszonyunk egymáshoz. Minden hátsó szándék nélkül hívtam el enni, csak azért, hogy ezt tisztázzuk jó előre. Anyám azt tanította nekünk, amikor szerény ebédekhez és vacsorákhoz összeültünk, hogy az étel közelebb hozza az embereket egymáshoz. Igaz én már akkor is csendesebb és visszahúzódóbb voltam a testvéreimnél, de ez a mondása megmaradt bennem. Nem foglaltam asztalt, úgy voltam vele, biztosan találunk majd helyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bevallom nem igazán figyeltem fel a fiatal nőre először. Megmondtam az időt és annyi. Aztán mégis tettem egy próbát, hátha rá várok, amire furcsa válaszát hallva összeszaladt a szemöldököm. Arcomról leolvasható a nemleges hozzáállásom. Látványos visszavonolót fújva válok tehát azonnal tarózkodóvá és ki is húzom egy kicsit magam. Nem azért jöttem, hogy felszedjek bárkit. Mindenféle válasz helyett csak elfordítom a fejem és az utcát kezdem pásztázni, hátha befut végre a gyakornokom. Azonban ekkor pittyegést hallok meg felőle. Nem bírom megállni, hogy oda ne sandítsak a nő felé, aki nem ment be, szóval biztosan szintén várt valakit. Valaki mást. - Az egy?... - csúszik ki a számon a kérdés, ahogy megpillantom a nála lévő, működő mobilt. Merlin bajuszára, hogy nem tudom magam visszafogni ezeket a kütyüket látva. Már pont belekezdenék a mondókámba arról, hogy ne haragudjon, csak a telefonja érdekel. Nehogy félreértsen itt nekem és azt higgye meggondoltam magam az előbbivel kapcsolatban, amikor az ő arcára ült ki valami általam fel nem fogható mértékű döbbenet és kétségbeesés. Nők. Jellemző. Nyílt volna megint a szám, hogy megkérdezzem mi a gond, netán rosszul érzi magát, ám ekkor megszólal és kiderül, mégis rá vártam mindeddig. Most légy okos Kozák! Hogyan lehet ezt szögletre kitolni? - Dr. Kozák Dávid - fogadom el közben a nekem nyújtott kezet. Egy kicsit szúrósabb szemmel mérem talán végig ezalatt a kelleténél, de ez az előzmények fényében talán nem is olyan furcsa. - Menjünk be inkább, mit gondol? - magázom le rögtön, mert azért csak a beosztottam lesz. Meg amúgy is az illem szerint neki kell majd javasolnia a tegeződést. Legalábbis ha jól emlékszem. Minden esetre ha már sikeresen találkoztunk akkor ne idekinn ácsorogjunk. Annak semmi értelme nem lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nagyon, nagyon, de nagyon szigorúan tudok nézni a szinte fekete szemeimmel. Ezt azok mondták, akik sikeresen kiérdemelték azt a nézésemet. Nyugalom! Ez a fiatal nő csak egy nagyonnyit kapott belőle. Nem vagyok haragtartó. Ez egy félreértés volt, de inkább kerüljük el őket a jövőben. Ennek szólt a pillantásom. Szótlanul mentünk be és oda ültünk, ahová ő javasolta. Mondom én, hogy velem könnyű! Még a kabátját is lesegíteném, ha hagyja, de beeőzve a mozdulatomat, megoldja önerőből. Ez mondjuk jó jel valahol. Önállóan is életképes. Ezt megjegyzem. - Azért hívtam meg, hogy ne a klinikán lásson életében először - mondom miután leültem vele szemben. Sosem vagyok igazán laza, csak otthon. Ezért a testtartásom itt sem hevenyészett. Azt tényleg csak macskáim társaságában engedem meg magamnak. Egyenes háttal ülve hallgatom Grétát. Az arcom nem fejez ki érzéseket egyelőre. Ahhoz nekem idő kell, hogy oldódjak. - A szabályzatot dobja ki az első kukába. Nem lesz rá szüksége. Az én felügyeletem alatt biztosan nem - kezdem máris a tanítást a legfontosabbal. Mellettem nem kell könyveket magolnia. Főleg nem a hétszáz oldalas szabályzatot. - Együtt fogunk dolgozni. Az alapoktól kezdve tanulja meg a betegellátást. Nem lesz sétagalopp. Lesz, hogy sírva és izzadtan megy haza, és lesz, hogy hibázik. Akkor le fogom szidni, de ezt azért teszem majd, hogy érezze a súlyát - veszem elő kemény modoromat. Lehet nem ez a legszebb nyitás, de előbb legyünk túl ezen, hogy aztán áttérhessünk a jobb dolgokra. - Viszont azt is elvárom, hogy élje meg a sikereket is, ha eléri őket - beszélek tovább, amikor is megérkezik a felszolgáló az asztalunkhoz. Megkordul a gyomrom, de hagyom őt választani először. Amikor ezt megtette kikérek magamnak egy tripla húsos burgert, nagy sültkrumplival és hozzá egy liter kólával. A desszert még várhat egy kicsit.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Tekintetem megenyhül. Szerintem legalábbis, de ez persze neki lehet fel sem tűnik hiszen láthatóan ideges. Hiába hiszik sokan azt rólam, hogy rideg vagyok és érzéketlen, ez nem igaz. Nagyon is figyelek az emberekre csak ezt pont nem úgy mutatom ki, ahogy várnák. Kicsit talán olyan vagyok, mint a macskáim. Szeretek én, csak mértékkel. - Igen, a doktor úr az jó lesz. Önnek megfelel a Gréta, vagy inkább a Salamon kisasszonyt szeretné? - kérdezem, mert magamról tudom, hogy a jó megszólìtás is tud nyitottabbá tenni és oldottabb légkört teremteni. Aztán ezt simán kínossá is lehet tenni egy rossz témával. - Az olyan alatt azt érti, aki cserébe bizonyos előnyökért felajánlkozik a felettesének? - mutatok rá a dolog lényegére kérdésemmel, aztán folytatom gyorsan még mielőtt megsértődne esetleg az erősre sikeredett szavaimon - Nem szoktam elsőre ítéletet mondani senki felett. Félreértés volt. Tisztáztuk. Az együttműködésünk ezen nem múlik. A magam részéről azt várom el, hogy dolgozzon keményen, legyen ott fejben és ha valamit nem ért, vagy nem ért egyet, kérdezzen és beszéljen. Rendben? - világosítom fel nézeteimről illetve kívánalmaimról. Számomra ő nem nő és nem is lesz az még akkor sem, ha barátibbá válik a kapcsolatunk. Nem azért mert szemellenzőt növesztettem az eltelt évek alatt, hanem mert őt rám bízták és nekem nem fér bele a házi nyúlra lövöldözés. Ilyen a természetem. Jobbnak láttam ezt még most tisztázni vele. Fektessük le a szabályokat. Nekem ezek jelentenek biztonságot és szerintem neki is azt fognak. - Ígérem minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ebben támogassam - mondom biccentve, szavaira. Az a célja ennek a mentor programnak, hogy képezzük a gyógyítók új nemzedékeit. Akiben van elég kurázsi és elhivatottság, annak hasznára fog válni. Remélem vele sem lesz ez másként. Közben megérkeznek a rendelt ételek. Az illatok eljárják orromban a csábtáncukat, amitől rájövök, hogy farkas éhes lettem. - Azt mondom együnk. Tele hassal még beszélgetni is könnyebb lesz - veszem magamhoz közelebb a fatálat, amin az ízlésesen elhelyezett burger és krumpli pihen. Jó étvágyat kívánva fogok neki a falatozásnak. Kézzel eszem. Így szeretek és így kényelmes. Sebész ujjaim ügyesen csioegetik a krumplit miközben stabilan tartják a szendvicset. Nagyon ízlik az étel és ez látszik is rajtam. Szeretem a jó kosztot, a finom borokat és persze a gyönyörű nőket. A hedonizmus ilyen formáját totálisan etikusnak tartom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csendben ettünk miután minden átbeszéltünk. Jobb túlesni a rosszon, hogy jobb legyen azután. A betegeknek is ezt szoktam mondani. A fájdalom nem lesz kevesebb, ha azt hagyjuk a végére, vagy áltatjuk magunkat azzal, hogy valami nem kellemetlen, ha egysze az lesz. A velem szemben ülő lányról nem tudtam volna megmondani, hogy mit gondolhat, vagy hogy érzi magát. Nekem nem igazán vannak ehhez radarjaim. Nem vagyok érzéketlen, csak nem bánok jól se a saját se a mások érzéseivel. Egyszer még azt is megkaptam, hogy emocionális analfabéta vagyok. Igazából nem is egyszer, ha jobban belegondolok. Most mit mondjak? Lehet. Minden esetre most sem én szólalok meg előbb. Nagyon jól elvagyok a finom ételemmel egyelőre. Gréta kezd beszélni hozzám. Ezt respektálom, de mielőtt bármit mondanék lenyelem a számban lévő falatot, aztán üdítővel öblítem. - A családom szerette volna. Azt mondták vagy jogász vagy orvos. Nekem az utóbbi volt szimpatikusabb. Ha magam választhattam volna...Talán séf lennék vagy zenész, esetleg fogó valamelyik csapatban - vallom be a néha bosszantó igazságot. Nem akartam gyógyító lenni. Jogász mégkevésbé. Bármi mást szívesebben csináltam volna. Na jó, egyet kivéve és az az aurorság. Főleg miután egyik-másikat úgy raktam össze, mint otthon más a puzzle-t. Lehet illúzióromboló vagyok a velem szemben ülő lelkes és elhivatott lány számára. Bár tudnék másként gondolkozni. Próbálok, tényleg, de nekem ez csak munka és nem hivatás.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Lelombozó egy alak tudok lenni. Semmi kétség, ha én ismerkedem az általában nehezen indul, legyen az az ismerkedés bármilyen természetű. Utamat kommunikációs katasztrófák roncsai szegélyezik. Viszont a velem szemben ülő lány nem adja fel és ez immponál nekem. Szigorúan csak mentori szinten. - Főzni szoktam magamra, a két macskámra, meg néha a lakótársamnak is marad. Játszom zongorán és klarinéton és néha a testvéreimmel még egy-egy kviddics meccs is belefér - mondom el magamról ezeket a félig-meddig magánéleti titkokat. Nagyzolónak hangozhatnak, de tényleg minden mást csináltam fiatal kölyök koromban, csak ne kelljen a gyógyításra koncentrálnom. Az utolsó években azért megjött az eszem és elfogadtam a szüleim akaratát és sebész lettem. Nem a hivatásom, de piszok jó vagyok benne. - Na és ön, játszik valamilyen hangszeren? - kérdezem, mert érdekel is és mert ezt azért így szokás. Ha csak egy kicsi ritmusérzéke van, akkor boldogulni fogunk majd a műtőben. Ott kell csak igazán éreznie a lüktetést. Nem csak a beteg pulzusát, de az én hagulatomat, a folyamatok rezgését. Meg fogja tapasztalni, hogy az egész olyan, mint a zene. Vannak pörgős számok és vannak lassúak, amiknél rezdülések döntenek élet és halál között. Ez a része az, ami miatt nem hagytam abba én sem a tanulást. Ha pedig kellően nyitott lesz a dologra, együtt fogunk kipróbálni mugli eszközöket. Legalább lesz mire hivatkoznom, hogy lenyomjam a finanszírozás torkán az új gépeket. Mindketten jól járunk, de főleg a betegek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hölgyeim és Uraim! A várva várt áttörrés megtörtént! Elég volt csak kiejtenem a számon, hogy vannak macskáim és a lányból csitri lett, belőlem meg büszke apuka. Vigyorogva bólogattam. Megtört a jég, én meg már kaptam is elő a pénztárcámat. Na nem azért, hogy fizessek, hanem, hogy megmutassam a két gazfickó képét, amit mindig magamnál tartok, mint más a gyerekeiét. - Ez itt Fraco - bökök a vörösre - Ez pedig Nero - mutatok a feketére, aki egy picit kancsal, de a földkerekség lehelyesebb ivartalanított kandúrja. - Elkényeztetett büds dögök, de a világ minden kicséért sem adnám őket senkinek - mosolyodom el igen sármosan. Tudok róla, hogy jóképű vagyok. Vissza nem élek vele, de ellene sem teszek, ha már így adódott. - Szerintem keverékek. Azt mondták azok, amikor örökbefogadtam őket öt évvel ezelőtt - mesélem miközben visszapakolom a képüket a tárcámba, amit becsúsztatok vissza a farzsebembe. Egyelőre még távolinak látom a fizetést, addig jó helyen lesz az ott. - Hatan vagyunk. Oh...nem igazán. Önnek van testvére? - terelem el a szót, mert nem szívesen beszélek róla, hogy elszegényedtünk és valószínűleg a szüleink sorsot húztak, hogy melyikünket küldjenek egyetemre. Sosem voltam valami szerencsés sem a szerelemben, sem a jétékokban. De legalább egészséges vagyok és kitartó. Biztos ezért kötöttem ki a szike jobbik végén. Még nem hallottam róluk. Milyen zenét játszanak? - kezdtem el megint enni, mert ez a burger nem jó kimeredve, pont úgy mint a betegek. Vesztettem el már eleget ahhoz, hogy ezt tudjam. - Ritkán. Kivételes esetekben. Általában képzem magam otthon - válaszolok grimaszra húzva arcomat. Azt nem kötöm tanítványom orrára, hogy engem az este már korán ágyban talál, mert az ő mércéjével ez biztosan öregapós dolog. Oda lenne minden tiszteletem és ez az, amit nem engedhetek meg magamnak. Meg mondjuk neki sem, mert minden közös pont ellenére a feljebbvalója vagyok. Nekem kell engedelmeskednie és az úgy nem megy, ha nem tisztel engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Lebuktam. Felismerte a macskáim nevét. Ez mágus környezetben nagyon ritkán szokott előfordulni. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy őt is érdeklik a mugli dolgok. Telefonja van és tudja ki az a Franco Nero. Ezt jó jelnek könyvelem el magamban. - Ismeri? - kérdezek vissza, adva egy kicsit a hülyét, nehogy aztán elkezdje itt nekem gyalázni a muglikat én meg megint veszítsek a tekintélyemből, mert még a macskáimat is tőlük vett nevekre kereszteltem. Ezután mesél a testvéréről, aki mint kiderül nem egy könnyű eset. Érdekelne, hogy miért beszél így róla, de nem igazán erőltetem én sem a témát. Valahogy úgy tűnik kerülné is, meg korai ez még szerintem. Így hallgatólagos megegyezéssel annyiban hagyjuk. - Rockban is a muglik? - szögezem neki szavaimat. Nem vagyok jó a faggatózásban. Ha tüneteket kell kiszednem betegekből, az megy, de az ilyen csacsogás, az nem igazán. Ha az volnék most egy újságnál lennék. - A jazz nekem sem a kedvencem. Jobban szeretem a komolyzenét, vagy a már említett rockot - mondom el saját preferenciámat. Ha zene az csak minőségi. Mindenben azt részesítem előnyben. Válogatós vagyok és nagyon igényes. Úgy a munkámban, mint a magánéletemben. - Ne nagyon élje bele ezekbe magát. Levegőt venni sem lesz ideje onnantól, hogy elkezdjük a programot - töröm le lelkesedését - Feltéve, hogy komolyan ezt akarja csinálni. Az első években a mi munkánk nem hagy szabadidőt. Ha meg úgy csinálja, hogy legyen, akkor kontár lesz. Magán múlik - veszem megint magamra a mentorság nehéz szerepét. Magamról tudom, hogy egy hordágyon aludtam, álva ettem és csak fürdeni jártam haza az első hetekben. Aztán megtanultam beosztani azt a kevés szabad percemet, de az is hónapokba telt. Rajta áll a dolog. Ha ellinkeskedi, azzal csak magának árt, mert azt nem fogom hagyni, hogy a pácienseknek ártson. Odakinn elkezd hullani valami hódaraszerűség. Elhúzom a számat, ahogy megemlíti. Közel laom, mégsem lenne jó jégtáncolva hazajutni. Szavaira fordulok vissza felé az ablaktól. - Hétfőn reggel hatra legyen a rendelőben. Hozzon magával egy jegyzetfüzet és két váltás talárt, de lehetőleg ne fehéreket. Valami halvány és egyszínű megteszi. Mindenképp olvasson rájuk öntisztító, de legalább lepergető bűbájt - diktálom a listát megint azzal a szigorúsággal, amivel elkezdtük az esténket. A munkában nem ismerek tréfát. Ezt várom el majd tőle is amikor együtt dolgozunk. Ezt remélem abból is megértette, amiket eddig megbeszéltünk. Mindezt természetesen főleg érte teszem. Felelősséggel tartozom érte és nem mindegy mit csinál a kezem alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Mióta megkezdtük a mentor programot a lány igen jól teljesít. Ezt tőlem nem hallja ugyan, de éreztetem vele. Nem kiabálok. Nem nézem lótifutinak. Kikérdezem a tanult dolgokat. A véleményét meghallgatom és ha gondja van azt közösen orvosoljuk. Az első hetet a betegellátás legaljáról kezdtük. Előbb betegszállítók voltunk egy napig, azután segédápolók, majd a laborban dolgoztunk, aztán kimentünk trázsolni és voltunk az itón is egy-egy napot. Végül ápolókként vittünk egy teljes osztályt ketten. Ezekre mind kikértem az Ispotály Igazgatójának külön engedélyét. A személyzet pedig nyitottan és segítőkészen fogadott bennünket. Nekem ezek szabadnapból mentek el, de nem bánom. Gréta miatt nem. Mert lelkes volt a kezdetektől. Azt akartam viszont, hogy tudja kik azok és mit csinálnak, akik nélkül mi gyógyítók hiába lennénk. Mert igenis ez egy olyan gépezet, amiben minden kis alkatrész ugyanolyan fontos. Ponnt mint a muglik kütyüjei. Viszont lennie kell bennünk ennek megértéséhez elegendő alázatnak a szakmánk iránt. Nem! Nem megalázkodásnak! Alázatnak. Az nagyon nem ugyanaz. Tehát végigjártuk a lépcsőfokokat, hogy ma belevágjunk a gyógyítók életének javába. Húzós napot fogtunk ki itt a varázsbaleseti sebészeten. - Készen áll Gréta? - kérdezem egy papírpohárnyi kávét nnyomva a lány kezébe. Nálam is van egy így reggel hatkor. Korán benn vagyok és mindig hozok neki valami napindítót. Igen én így vagyok kedves. Nem babusgatom, nem fényezem, nem tutujgatom. Simán csak hozok neki minden reggel valamit. A munkánk kemény, itt nem lehetünk bojtos papucsok. Tanulni jött, hát tanítom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem vett meg azonnal, de jó pont, hogy van mugli kütyüje és nem csak simán felimerte a színészt, akiről macskáimat elneveztem, hanem ismeri is a nagyapja révén. Rámosolygok. Bizony, tudok ám azt is és nem csak Franco és Nero láttán. - Neki is, már Franco Neronak, öt testvére van, tudta ezt? - említem meg ezt a fura párhuzamot magammal. Nem mintha ez olyan eget rengető lenne, de témának is vehető. Elbeszélgetünk még egy kicsit a lánnyal, miközben mindkettőnk étele és itala fogyatkozik. A hasunk tele, a kedvünk jó. Ennél többet én erre a találkozásra nem is kívántam. - Ne vegye ígéretnek, de egyszer lehet megnézem magukat - mondom a zenéléssel kapcsolatban. Ritkán megyek koncertre. Még ritkábban fekszem le tíz után. Szóval majd meglátjuk. Ha jól teljesít és kíváncsi leszek rá mint magánemberre, még az is megeshet, hogy tényleg elmegyek majd préseltetni magam a sok rajongójuk közé. Eszünk ezután megint és el is pusztítunk mindent. Jól esett megint itt ebédelni. - Szó sem lehet róla! Én hívtam meg. Én is fizetek. Magának meg legyen ez az első olyan helyzet, amikor engedelmeskednie kell, mint a mentoráltam - figyelmeztetem és húzom is elő megint a tárcámat. Közben a pincér, akit ő intett ide megérkezett. Elém teszi le a számlát én meg átnyújtom neki a némi borravalóval megnövelt összeget és megköszönöm a finom ételt meg a remek kiszolgálást. Mosolyog. Én szintén. Azt mondja visszavárnak. Én meg azt, hogy biztosan jövünk még. Lehet, hogy egy taplónak tűnök, de jómodor az mindenképp szorult belém. Meg jóllakottan kedvesebb vagyok. - Lesz cicaszitterem hamarosan. Addig elvannak egyedül, de az is kedveli őket, akivel egy házat bérelek. Szóval nem aggódom miattuk - felelek még szedelődzködés közben. Mielőtt a magaméba belebújnék még felsegítem a lányra a kabátját. Együtt távozunk és azzal köszönök el, hogy hétfőn, reggel hatkor várom az ispotályban és ne késsen. Aztán ahogy összerezzen elmosolyodom és azzal bíztatom, hogy ne aggódjon, tíz előtt nem eszem embert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Örülök neki, hogy lelkes és megdícséri a kapott kávét. Nem én főztem, nem rajtam múlt, hogy jó. Amúgy tényleg jó. Rajtam már fehér talár van, úgy áll, mintha ebben születtem volna. Pedig pfujj de utáltam az elején viselni. Kényszerből lettem gyógyító, tehát mindent utáltam egy kicsit. Mára már megszoktam és a tudásom pótolja az elhivatottságomat. Felhajtom a magam kávéjét, mintha csak egy kis víz lenne és beledobom úgy hat méterről a poharat a szemetesbe. Csont nélkül. Úgy ám, ez aztán a lazaság. Na ezzel be is fejeztem mára. - Ma már a sürgősségin leszünk, ahol állományban vagyok, mint általános sebész, vagyis hivatalos nevén súlyos-és életveszélyes sebesüléseket ellátó, mágus-mugli módszerekre képesített medimágus - válaszolom és meg is indulok lendületes lépteimmel előre a területünk felé. Nálunk nincsenek úgy különválasztva a szakirányok, mint a mugliknál. Pedig lehet nem ártana. Mert akkor belemélyedhetnék abba, amit szeretek, a szívsebészetbe, de jelenleg mindent kezelek, ha pedig én már nem tehetek semmit, akkor hívjuk a beavatott néhány mugli kollégát, akik szakirányuk legjobbjai. - Hozzánk érkeznek a súlyos égések, az amputoportálások, a tömeges balesetek áldozatai, az olyan törések, amik nagy eret értek, az olyan elemisták, akiknek meggyűlt a bajuk saját vagy az elleloldali elemmel. Mi vagyunk azok, akik ezekre azonnal reagálnak. Mi műtünk, ha nincs más mód. Mi vágunk és varrunk, ha kell és reanimálunk, ha az élet még menthető, de mi is modjuk ki a halál idejét - készítem fel arra, ami várható. Bár itt sosem az történik, amire az ember számít. - Legyen fegyelmezett, figyeljen és most még bármit mondok azt csinálja. Rendben - fordulok hozzá, mielőtt két kezemmel benyomnám a duplaszárnyú ajtót és berobbannánk egy katasztrófasújtotta övezetbe. Itt aztán minden van, mint a búcsúban. Elindulok a pult felé, ahol feljelentkezünk a műszakra. Gyorsan átfutom a műtéti táblát és a személyzeti listát. Ez egy kemény napnak ígérkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Megérkezünk a kétszárnyú lengőajtón át a sürgősségi felvételi részlegéhez. Beblokkolom mindkettőnket és Ilona már köszönt is a kedves mosolyával. Előtte még válaszolok gyorsan egy nagyon jó kérdésre. Az ilyenek miatt kedvelem a lányt. Amputoportálás alatt, azt értjük, amikor a beteg egy testrészét elveszíti hoppanálás vagy dehoppanálás közben. Ez a rész szinte mindig a kiindulási helyen marad. Tehát az eredmény ugyanaz, mint az amputációnál, de az addig vezető út egyáltalán nem. Mivel utóbbi esetben a végtagvesztést általában nem mágikus cselekedet okozza - válaszolom egyértelműen és logikusan magyarázva. A legrosszabb dolgok egyike amit láthat. Főleg ha a test nagy százaléka érintett. Láttunk már el derékban amputoportált esetet. Sajnos a páciens nem élte túl. Amúgy azt nem mondtam, de értékelem a pozitív szemléletét, de ez itt most nem lesz sétagalopp. - Veszítünk el betegeket. A mi munkánkkal élet és halál is egyformán jár. A lényeg az lesz, hogy egy veszteség után ismét oda tudjon állni a következő beteg mellé és annak is tudása legjavát adja - beszélek hozzá, miközben szemem a laborokon van, hogy átnézzem őket. - A hatosban lévő beteg kapjon még egy adag rögoldót és mehet fel az osztályra, de figyeljenek rá, hogy kapjon folyadékot, mert elemista - adok utasítást, aztán szignózom a papírokat. Már épp mondanám, hogy akkor irány a ficamos, amikor megérkeznek a SÜVEG-es fiúk az első esetünnkel. - Jöjjön! - intek Grétának, közben a mentősök már sorolják is a beteg vitális paramétereit. Csatlakozom hozzájuk és rohantomban odaszólok még Ilonának - A ficamosnak menjen még egy fájdalomcsillapító és mondják meg neki, hogy jövünk, amint tudunk! - Ezután fejben már állítom is össze a diagnózist a hordágyon fekvőről, ám ez most oktatás is, ezért a lányhoz szólok - Mire következtet a hallottakból? - rontunk be csapatostól a hármas kezelőbe, ahol gyorsan kesztyűt és maszkot húzunk. A sérültet közben átemelik a viszgálóasztalra. Pálcámmal a kezemben kezdem adni az utasításokat. Mákunk van, mert a személyzet tagjai remek munkatársak. Összeszokott csapat vagyunk. Ismernek engem és tudják a mugli módszereket is alkalmazni nem csak a varázslatokat és baájitalokat. Szóval van egy nagy erejű tompa traumánk és mellé egy komoly felkar sérülésünk. Remek alkalom ez az életmentésre. Akkor csapjunk bele!- Kössünk be két liter fizsót! Zubogjon befelé! Jöjjön neki két egység nullás vér! Kérek egy vércsoport meghatározást! Kálium és nátrium szintet! Nézzünk véroxigént és kérek egy EKG-t! Maszkon mehet egyelőre a százas oxigén, míg a szatja nem megy hetvenöt alá nem intubáljuk! - harsogom miközben pálcámmal már szabadítom is megfelé az alakot az esetleges rajat lévő bűbájoktól-átkoktól. Nincs rajta semmi, aminek örülök. Az ápolók vetkőztetik, kötik be neki a branült, de nincs vénája. Ennyi vérveszteség után az várható komplikáció. - Géta szúrjon neki egy centrál vénát, ahogy az itón tanultuk! Aztán jöjjön ide mellém és tartsa a pálcájával szoítás alatt a kart! - Nincs idő, finomkodni, mert a férfiból dől a vér, lüktatve, ahogy a szíve pumpál. Lassul a szívverése. Nagyon sok fluidumot veszített. A bal karjában sérült az arteria brachialis. Ez a szerencsénk. Ha! Mondom: Ha, sikerül elállítanom a vérzést és addig nem áll le a szíve, akkor megússza. Rápillantok a röntgenbűbájra. A feje nem sérült, sem a gerince. Van néhány repedt borda, egy kiugrott térd meg kificamodott boka, de ezt meg a karját leszámítva egész jól fest.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Helybenhagytam a válaszát egy biccentéssel. Talpraesett lány, aki egész jól kezeli ezt a hirtelen jött, még a rutinosaknak is kemény helyzetet. Persze ez neki az első, ezért sem leszek vele túl szigorú. Tanulnia kell és szokni a dolgokat. A következtetése megáll, de mi nem. Az adrenalin élessé teszi az agyam. Mindent kézben tartok. Adom az utasításokat, miközben a kezem is jár nem csak a szám. Érkezik közben az osztályos nővér is segíteni és megjön a kért vér is végre. Be kell kötni a betegnek minél hamarabb. - Mehet még egy liter fizsó! - mondom miközben ellátom a nyílt törést az alkarján. Utána pálcám intésére kiröppennek az övegszilánkok a vállából. Odapillantok Grétára, aki megküzd a centrállal, de végül győz. Ügyes.- Menjen neki a vér és figyeljük az elektrolit szinteket tovább! - adom utasításba, aztán megint odanézek a gyakornokomra. Látom, hogy sápadt és azt is hallottam, hogy az előbb megjegyezte mennyi itt a vér. - Nagyon jól csinálja! Tartsa esősen és akkor megpróbálom elállítani a vérzést. Rendben? - beszélek hozzá, hogy ezzel is támogassam. Kell a kitartása ahhoz, hogy ezt a szerencsétlent megmentsük. - Azt mondtátok bájitalgyári robbanás volt? - nézek a mentősökre, akik bólintanak - Kérek egy toxikológiát, tudni akarom kapott-e belőle! - nézek az osztályos ápolónőre, aki már intézkedik is az ügyben. Ezt szeretem, amikor ilyen összehangoltak vagyunk. Ekkor csipogni kezd a monitor. Sietnem kell! Kauterizálom a kisebb ereket egy tűzalapú varázslattal, majd manaszálat igézek a pálcámra, a végét tűvé hegyezve. - Egy nagyító bűbájt kérek ide a sérült érszakasz fölé! - ejtem ki a számon és már érkezik is az üvegszerű varázslat, ami olyan nagyra növeli az eret, hogy könnyedén tudjam majd varrni. Érfogót mindkét végpont fölé és valaki mérje nekem az időt négy perctől! - beszélek a személyzet tagjaihoz, akik követik az utasítáasimat. Elkezdem összeilleszteni az artériát, majd a manavarrattal nagyon aprólékos és precíz öltéseket használva egybevarrni. Gyorsan dolgozom, amennyire csak tudok, hogy megmaradhasson a férfi karja. Nem akarok amputálást végezni. Ha belül maradok az időkapunk akár még a karjának a teljes funkcionalitását is visszakaphatja. Kell majd hozzá rehab, de esélye lesz rá. Már ez is valami. A vér és a folyadék ezalatt is megy neki, és a szatja is ott lebeg a határon. Kapja az oxigént, ami egyelőre használ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Igen. Ez egy nagyon komoly helyzet most. Nekem is iszonyatosan kell pörgetnem az agyamat és magamat, hogy helyt tudjak állni. Ezért is tűnhetek robotnak, vagy ingerültnek, talán még tahónak is. Pedig nem vagyok és ezt szerintem a lány is sejti már. Bakizik megint. Kicsit megremeg a keze. De ki ne bénázna az első ilyen eseténél? Na ugye! Ezt a büdös életben nem fogom neki bevallani, de én elsírtam magam az első rezidensi esetemnél. Elvesztettük a beteget. Azóta sem tudom feldolgozni, ha gyereket veszítek el. Mindegy. Ügyes csak izgul. - Jól csinálja, csak tartasa stabilan - pillantok rá és erősítem meg egy kicsit. Semmi tömjénezés, csak ennyi. Összeöltöm az ereket, majd még időablakon éppen belül felengedem az érszorítókat. A varrat tart, a keringés stabil a karban. Jöhetnek az idegek és kisebb erek, de ezekhez már mágiát is használok. Közben a beteg állapota lassan stabilizálódik. Befejezem a kezelést a bőr rétegenkénti zárásával. - Most már nem kell. Ha minden jól megy, egy pár hónapos rehab után akár teljesen helyreállhatnak a motorikus funkciói és a finommotorosak is idővel - felelem neki azt ami elvben várható. A váratlanra úgyis akkor kell megoldást találni, ha ne adj Merlin, bekövetkezik. Ezután odafordulok hozzá és ránézek - Jöjjön, varrja össze. Kiérdemelte - lépek el oldalra egyet. Miközben varr majd, végig figyelni fogom, de amíg előhívja a pálcájából a manaszálat, addig a kollágákra nézek. - A fizsó mehet fél cseppszámmal, oxigént vegyük vissza kilencvenötre, fájdalomcsillapító menjen. Tartsuk egyelőre szedáltan. Kérek az első két órában félóránkénti, aztán még két órán át, óránkénti kontrollt. Ha minden rendben, akkor mehet fel az itóra. Ott majd fokozatosan ébresztik - beszélek még mindig nagyon komolyan, de a tekintetem a többiek felé hálát sugároz. Rajtuk is látom, hogy megkönnyebbültek. Senki nem mond semmit, de ott lebeg a levegőben ez az érzés. Sikerült. Megmentettünk egy életet. Ilyenkor pedig mindig van két szokásom, amit ugye Gréta még nem tud. Na majd most. - Ki a betegünk? - kérdezem a Süveges kollégát. Ismerik az ünneplésemet, szóval nem lepi meg egyiket sem ez a kérdés. Aztán jön a másik dolog. - Kérem a zenét, mehet a kedvenc listáról - ezt az utasítást már az ápolóknak adom ki, az egyikük el is indít egy kellemes lágy dallamot. Zongora darab, könnyed puha futamokkal. Semmi erős ritmus, semmi macskazene. Minőségi muzsika, fülbarát hangerőn. Nem csak engem, nyugtat meg, de a betegeknek is jót tesz. Elvileg már kutatások is bizonyították, de nem néztem utána. Csak alkalmazom, mert szerintem hatásos.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Amikor már úgy látom, hogy a beteg állapota ezt megengedi, akkor adom át a folyamatot. Mivel jól állunk már megengedem magamnak az ünneplést. A saját szám íze szerint. Ez abból áll, hogy megkérdezem ki a beteg és zenét kérek. Ezek meg is történnek. Ezután a lánynak csak a bőrt kell összeöltenie, az alatta lévő izmokat és inakat megcsináltam. Azért jobb lett volna, ha kaphatok közben visszakontrolt a betegtől, de ez nagyon nem az az eset. Mark reakcióira még várni kell. Időbe telik majd, mire felébred. Akkor derül ki, hogy valóban sikerült-e az idegek rekonstrukciója és ha igen, mennyire. Minden esetre én bízom magamban. Jól ment, időablakon belül. Nem kellett reanimálni, a folydékot tudtuk pótolni, a szatját is tartotta. Szóval bizakodó vagyok, nagyon. Figyelem Grétát és hagyom önállóan öltögetni. Jól csinálja. Még bizonytalan kicsit, de ezzel semmi baj. - A varrat egész szép - felelem amikor végez, de látom hogy kész van ő is és nem csak a sebellátás. Majd belejön. Mondanám is ezt még neki, amikor kiszalad. Szemmel követem. Nem futok utána. Tudom, hogy most kihányja úgy kb. mindenét. Nálam ilyen az első hullaházban tett látogatáskor volt, szóval meg sem lepődöm. Elrendezem a beteget, kiadok még pár utasítást, majd megköszönöm a kollégák közreműködését. Na ezután tisztítom csak le a taláromat a vértől és sétálok ki a lány után. - Gréta! -szólítom meg és amikor rám figyel, akkor folytatom - Mindent remekül csinált. Most menjen haza. Pihenjen. Holnap reggel írja meg a jelentést az esetről. Nyisson utána neki egy kartont, mert önre bízom a beteg megfigyelését. Kísérje végig az állapota alakulását két hétig. Minden nap írja le a tapasztalatait. Ezalatt csak félműszakokat kell dolgoznia. A második hét végén pedig közösen referálunk az esetről - mondom el a feladatát. Hűvös vagyok és profi, amit megszokott, aztán megenyhülök egy kicsit - Legyen büszke. Most mentette meg annak a férfinak nem csak a karját, de az életét is...Magából jó orvos lesz egyszer - mosolygok rá, aztán sarkon is fordulok, mert meghallom a Süveges kocsi szirénájának hagját. Az élet itt a sürgin sosem áll meg, egy pillanatra sem. Nekem se lehet. Futásnak eredek, hogy lássam kellek-e vagy viszi más az érkező beteget. Viszik. Így nekem végre jut időm helyre tenni annak a betegnek a bokaficamát, akit parkolópályára csaptunk még Mark nevű betegünk érkezésekor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Vannak betegek, akiknek legszívesebben baltával, vagy pisztollyal juttatnék vasat a szervezetébe. Ma pont volt kettő ilyenem is az Ispotályban. Szóval most eljöttem, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. Vettem is idefelé egy üveg sört, amit rendes alkoholistához illőn a kabátom zsebében hozok. Kilóg a nyaka, ami elég árulkodó, de valahogy ma pont leszarom. Nem szoktam rá a dohányzásra, de ha valaha elszívnék egy szálat, az ma lenne. Ebben a csudálatos hangulatban baktatok a stéghez. Van itt egy kedvenc padom. Itt csókolóztam először. Ennyi szentimentalizmus szorult belém és ezzel érje be mindenki. Szóval leteszem magam a jéghideg padra, aztán fel is kelek. Ha odafagynak a golyóim, akkor búcsút mondhatok a nemlétező gyerekeimnek, pedig akarok majd. Pálcát elő, melegítő bűbájt idézz. Kész. Vissza is ülök. Egyik lábam lazán átvetem a másikon, előhúzom a sörösüveget, majd a pad fém szélén egy mozdulattal le is ütöm a kupakját. Mire jó az egyetem ugye? Ilyeneket lehet megtanulni két szigorlat között. Aztán mint aki jól végezte dolgát kezdem szopogatni a magamnak orvosi javaslatra választott italt. Receptet nem írtam, de ez most tényleg gyógyszer. Tekintetem végigpásztázza a területet és megakad egy ismerős alakon. Ellegel rajta a szemem. Messze van, lehet nem is ő az, de bennem mégis felébrednek azok a régi bosszantóan édes érzések. Szabad kezem ujjai bizseregnek. Eszembe jut ahogy a rendelőben a combján siklottak. Testemlék érzés. Erre igyunk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mi a jó fenét csinál? Ez jut eszembe ahogy elnézek felé megint. Kabátomban, fejemre húzott fekete sapkámban, kék farmerba bújtatott csizmás lábamban úgy festhetek messziről mint egy kukkoló vagy alkesz. Vagy kukkoló alkesz. Nem izgat. Higgyenek az emberek amit akarnak rólam. Amúgy meg senki se jár erre, aki meg igen, az is siet biztos mert ránk se hederít. Egy futó kocog el előttem, sűrűn fújva a levegőbe a nagy pamacsokat. Lehet nekem sem ártana néha mozogni. A végén olyan sörhasat eresztek mint a tatámnak volt. Húzok egyet az üvegből. Fekete sört választottam, édesebb az íze mint a klasszikus pilseni fajtáknak. Fura de ebben a hidegben is jól tud esni. Mindenki a meleg italokra esküszik. Én meg prüszkölök a forralt bortól meg a forrócsokitól. Ezekkel arra késztetjük a testet, hogy hűtsön. Ideig óráig melegítenek csak. Aztán meg pont az ellenkezőt csinálják. Megint odasandítok az én szép exemre. Aztán előre is dőlök, mert furcsa dolgot veszek észre. Ledobja a köpenyét. Nagyon a stég szélén áll. Nem ugrom azonnal, de a testem készenléti állapotba vált. Még a sört is lerakom gyorsan. Mire készülhet?  Mi járhat abban a szép fejében? Mennyi kérdés amire csak a tettei adnak majd választ. Várok. Várok amíg kiderül mit akar tenni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Beugrott! Ez a nő az orrom előtt vetközött le és ugrott be abba a kurva hideg vízbe! Meg akar halni? Na azt már nem, kiszedlek onnan te Merlin verte némber ha addig élek is az biztos! Ezzel a felkiáltással iramodtam neki. A sör meg a lendületemtől lett öngyilkos. Levetette magát a padról. Leszarom. Futok és ugrok, mert annyira az van bennem, hogy ki kell őt onnan szednem. Aztán jön a víz és befolyik mindenhova, én meg nem vagyok jó úszó. Nem látok a pipától. Féltem. Igen. Ez van. Mostanában mindig ezt érzem. Összerándul a gyomrom, ha arra gondolok baja esett. Erre most itt a baj. Ráadásul magának csinálja. Meg nekem, aki vagyok olyan idióta bojtos papucs, hogy utána ugorjak. Normális ez?! - Hinnye bazdmeg ez rohadt hideeeeeg! - ordítok fel és már most tudom, hogy ekkora baromságot kölyök korom óta nem csináltam. Megér ennyit? Persze, hogy csókolgatná körbe egy dementor. - Merlin verne meg! Mi a fenét csinálsz!? - ripakodok rá a nőre, aki a képembe mosolyog. Megfagyok. Zsibbadnak a tagjaim. Ennek rossz vége lesz. Begörcsöl a lábam. Nem tudok tempózni és fáj is mint egy sárkánymarás. Ha itthagyom a fogam, esküszöm visszajövök és addig kísértem amíg él. Süllyedek. Úgy kalimpálok ahogy csak birok. A másik lábamba is belevág a görcs. Kész. Lehúzhatom a rolót. És még távirányító sem kell hozzá. Mindez néhány pillanat alatt történik, de nekem óráknak tűnik. Félek. Már kezdem érteni mit érezhetnek a betegeink az asztalon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nagyon hideg nekem ez a víz. Főleg ebben a hirtelen bevetődéses formában. Már annyira hipotermiás vagyok, hogy nem igazán küzdök. Alig hallom amit mond, ha mond egyáltalán valamit. Szerettem a hangját, meg az illatát. Ezt sose mondtam neki. Hiba volt. Most kellene, de csak vizet köpködök. Nagy nehezen megy az is már. Tanulság. Sose ugorj hideg vízbe, ha nem vagy jó úszó és nem szoktattad magad hozzá. A karját nyomásnak érzem a mellkasomon. Kicsit tiltakozok, de ahhoz sincs erőm. Elgémberedtem. Kivontat. Akkor térek úgy jobban magamhoz, amikor koppanunk a stégnél. A kezem ütődik a fának. Semmi komoly. Viszont a fejem az még nagyon kész van. - Szi...rén vagy...szeret...lek... - zagyválok összevissza, de ahogy a víznél is hidegebb levegő pofán vág magamhoz térek. - Kurrrrvára fá-fá-fázom...- reszeketek csuronvizes ruháimban. Ázott ürge nem ilyen nedves öntés után. - Mi-m-mit ke-kerestél a ví-vízben!? - követelek magyarázatot ahogy remegő kezemmel próbálom előhalászni a pálcámat. Nagy nehezen összejön. Erre akkorát tüsszentek, hogy elejtem. Egy null a hidegnek. Rohadjon meg, ez így nem vicces. Lehajolok érte, mire megint tüsszentek. Ez meg fáj, meg most már a lábaimat is érzem. - Nem ér-érdekel, de hogy te ne-nekem h-hús-le-levest hoz-ol az bi-biztos...- morgok dideregve, amit további tüsszentések kísérnek. Bődületes barom vagy te doktor Kozák. És ezt egy nőért? Az a baj hogy nem egy, hanem a nőért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Azt mondja szeret a stégről beugrani, meg a hideg víz élénkíti. Ez kurvajó...Esküszöm, ha ezt tudom biztos inkább a sörömet választom. Meg amúgy is basszameg! Tél van! Mínuszok röpködnek! Nem zavarja? Hát nem. De engem annál inkább. Szerintem már olyan cianotikus vagyok, mint a fáról hullott szilva. Meg olyan ütődött is, de mindegy. Az jobban zavar, hogy tüsszögök és vacogok megállás nélkül. A hab a tortán meg az, hogy neki kellet kihúznia engem a vízből, mert én hülye utána ugrottam. Na ennyit a férfi méltóságomról. - Mu-m-muszáj be-beszélte-tetned? - nézek rá olyan mérgesen, ahogy csak tudok. Ezzel elkerülöm, hogy be kelljen vallanom mennyire megijedtem amikor beugrott és mennyire féltettem futás közben. Azért azt megjegyezném, hogy az arca még így dühösen is gyönyörű. De lapozzunk. Nem szólalok meg. Nem én. Kitörik a fogam úgy kocog. Biztos nem fogok beszélni. Minden rám van írva. És akkor elkezd szárítgatni. Édes Merlin gyere le! Ez egyszerre szexi és vér ciki. De olyan jól esik, hogy hagyom. Mondjuk az már kevésbé szexi amikor letüsszentem. - Kell az a húsleves - bosszankodom és magamhoz veszem végre a pálcámat, aztán megszárítom a zsebkendőmet. Kifújom az orromat. Gyógyítói praxisom során volt rengeteg, mit rengeteg, megszámlálhatatlan ilyen esetem. Sok folyadék, ágynyugalom. Vitamin bájitalok hegye. Erre lesz szükségem úgy három napig. Aztán mehet tovább a verkli. De neki bezzeg semmi baja. A haját sem szárította meg, amitől beindulnak bennem a férfias gondolatok. Már csak ez hiányzott. Az kell még, hogy ezt ő is észrevegye. Nagyon gyorsan elkezdem magam még szárítgatni. Az legalább lefoglal egy kicsit. Viszont ez akkor is kínos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Naná akkor rontanak rám, amikor éppen a zárójelentéseket írom. Ennyi papírmunkától ínhüvely gyulladást fogok egyszer kapni. Mindegy. Mark nevű betegem felébredt. Ezt jelenti a nővér, aki liheg. Futott? Futott. Akkor nekem is azt kellene. - Máris ott vagyok! - menesztem a kolléganőt és már veszem is a nyakamban a fonendoszkópomat, meg a lábaimat. Úgy futok, hogy azt nézni is rossz, de egy kisebb majdnem hasraesést követően egészen kulturáltan robbanok be a kórterembe, Túl nagy a tömeg. Átverekedem magam a beteghez, aki mellett egy sötét hajú nő áll. Biztos ez az a feleség, akiről a személyzet pletykált. Állítólag eltűnt, de megkerült. A baj az, hogy most az utamba sikerült neki. - Nővér kísérje ki az úr feleségét! - adok utasítást, mire betegem csak annyit mond Ő nem a feleségem...Erre összenéznek. Az igen! Akkor ugyan mit keres itt és hogy a picsába maradhatott benn nála? Azért vannak itt hiányosságok. Na lapozzunk. - Engem nem érdekel. Tőlem a boncidai siratóasszony is lehet, csak vigye ki innen! - mordulok rá a hírtől lefagyott nővérre. Tudom kell a szaftos pletyka, mert miről karattyolnának a kávé mellett az éjszakással, de azért mindennek van határa. A személyzet végre teszi a dolgát. A nő zokog, a beteg meg alig van magánál, de annyit még elsuttog, hogy maradjon. Na azt majd én eldöntöm! Szóval a nő megy. Aki marad az meg én leszek. Átnézem a kórlapját, ellenőrzöm a gyógyszerelést és a kötést is lebontom. A sebei szépen gyógyulnak. A karján nekrózisnak nincs jele. Lázmentes volt, jók a vitális paraméterei. Negatív a tenyésztése. Vizeletet is megfelelő mennyiségben ürített a papírok szerint. A szatja is jó és oxigént is már csak negyven százalékon kap. Ekkor megint kicsit felébred. Megnyugtatom, hogy jó helyen van, de aztán csak egy nevet ismételget. Elektra - Elektra. Hát köszönjük. Engem mondjuk Dávidnak hívnak a nővér meg Renáta, de midegy. Ezután ismét elalszik a közben lecsepegő szedatikumoktól. Nem lesz itt baj. Pár nap és már azok sem kellenek. Grétának is el fogom ezt mesélni. Kíváncsi vagyok a lány véleményére, elvégre az első betege.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Komolyan mit finnyákol itt nemek? Máskor is cseréltünk már nyálat, nem? Jó. Nem így, de most ennyi telik tőlem. Ez is miatta van, ezt azért ne felejtsük el a nagy kényeskedésben. Meg ha innen nézzük ez a csók előszobája Virágszálam. Köszönömjére csak bólintottam. Nekem kellett volna mondanom, mert ő húzott ki a vízből, de annál sértettebb a férfiúi hiúságom, hogy meg is tegyem. - Gyere te, ez a minimum - pukkadok meg és rá is tüsszentek. Tessék! Így menjek bárhová? - Már úgyis ismered a járást, nem? - morgolódom tovább, mint akinek ezért fizetnek. Mondjuk ha fizetnének, már réges-régen milliomos lennék. Multi milliomos. Mindegy. - Mi lesz? Jössz vagy maradsz te Merlin verte Szirén? - nyújtom felé kezemet dacos kölyök módjára. Aztán ha elfogadja magmmal vigyem a kéjlakomba. Egy frászt kéjlak! Két macskával meg egy lakótárssal, akivel együtt nemrég langyi párnak lettünk nézve? Inkább mondanám oroszán barlangnak. Eddig ő az egyetlen nő, aki öt percnél több időt töltött nálunk a Főbérlő nénit leszámítva. - Viszonozhatod a múltkorit - teszem még hozzá miközben arra várok, hogy eldöntse velem tart vagy marad itt a hidegben. Kap még két percet, aztán én megyek, mert inkább alszom egyedül, mint Tüdő Gyulával. Nem hiányzik, hogy alig két héttel a mentor program beindulása után kidőljek. Gréta kell nekem. Ha kibukok elveszik tőlem és kapok helyette majd valami nyeretlen kétévest. Még csak az hiányozna. Irány haza, kifeküdni ezt a meghűlést! Ez a szigorú orvosi javaslatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Szóval az úgy volt, hogy miután Kakasi professzorasszony vagy százszor feltörölte velem a helyiség padlóját és pókhálózta a plafonját, párbaj képzés címén, kitakarította. Ne pislogjon senki. Szoktam. Aztán megrendeltem a felszerelést, amire ráment a gatyám és az évek óta spórolt pénzem. Magán praxist akartam nyitni, felvenni egy kedves aszisztenst és megszabadulni végre Manyitól meg úgy a rendelőtől ahogy van. Elég nekem az Ispotály, bőven. Úgyhogy miután ez meglett, eljöttem a hivatalba, hogy kikérjem a szükséges engedélyeket. Nem kerítek nagy feneket neki. Az ügyintézés is csak olyan mint egy operáció. Precizitás meg odafigyelés az alapja. Írni és értőn olvasni tudok. A többi meg csak nem lehet agysebészet. Mondjuk azt is tanultunk, de szakosodjon arra aki Poirot. Szürke kis agysejtek. Na nem. Nekem a szív a vágyálmom. Már nem az, hogy legyen. Mert állítólag nincs. Hanem, hogy szívsebésszé váljak majd egy szép napon. Ahhoz mondjuk nem ártana végre letennem azt a nyamvadt szakvizsgát. Na lapozzunk. Megállok a hölgy ajtaja előtt. Ismerős a neve. Biztosan azért, mert Manyi pletykált róla a többiekkel. Jelzem, ebből is elegem van. Kell az a magán praxis. Nagyon.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Morcos képpel ácsorgok, meg egy röntgenképpel a kezemben. Meg kellene néznem. Seprűbalesetben sérült férfi. A bordája eltört és meg kellene állípítanom, hogy műtétileg kell-e helyretenni, vagy elég egy bűbáj. Percek óta nézem a képet, de nem látom. Gréta kerül engem. Alig szól hozzám és azt is csak munka ügyben. Hát köszönjük. Mit szépítsem. Fáj. Mert kedvelem. Igen. Merlinnek hála, még mindig a gyakornokom és elvben olyan, mintha a húgom lenne. Nem az, és ezzel mostanában nem tudok mit kezdeni. Mindegy. Teljesen belemerültem ebbe az érzelmi maszlagba, ami kihatással van a munkámra. Sürgősen abba kell ezt hagynom, még mielőtt megölök egy beteget. Szóval figyeljük csak meg azt a bordát! Meglengetem és még erősebb fénnyel világítom át pálcám segítségével a röntgenképet, hogy kivehetővé váljon a törés vonala. Az a baj, hogy nagyon közel van a beteg szívéhez, aki most gerinc ágyban fekszik, hogy el ne mozduljon a mellkasa. Már éppen szemmel felmérem a szívburok érintettség kockázatát, amikor balról papírok terítenek be és hallom, hogy valaki csattan a padlón. Sokat taknyoltam el rezidens koromban. Megismerem hangról az ilyet. Odafordulok és látom, amit látnom kell. Hinnye bazmeg! Ez szép lehetett. Állapítom meg magamban és a szám vigyorba szalad. - Hujujuj Jácintkám, még a végén azt hiszik megkérsz! Na álljál csak fel gyorsan! - nyújtom segítő balomat az egyetlen olyan kollégám felé, akit képes vagyok néhány percnél tovább elviselni. Fiatal gyerekorvos, aki szereti is a kölyköket. Az igen! Minden elismerésem. Nekem épp elég néha Franco és Nero. Olyanok ők is sokszor, mint a rossz gyerekek. Mire hazamentem, hiába voltak a Cicaszitterem jó kezében, azért csak lekommandózták az egyik távirányítós kisautómat a szekrényről és összetörték. Még az a szerencse, hogy meg tudtam javítíani.